37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vajda Eszter összes hozzászólása (337 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 11 12 » Le
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. február 20. 19:48 Ugrás a poszthoz

nekem a mai napom rosszabb volt, mint egy hétfő, pedig az ember azt hinné, hétfőn lemegy a befekvések nagy része, hát nyilván nem :'))))

jól végzem a dolgom :33

mi ebben az újdonság?:Ooooooooooo
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. február 21. 21:19 Ugrás a poszthoz

Egyiket sem olvastam pedig a barataim mind odaig voltak az ehezokert:(((
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. február 23. 20:38 Ugrás a poszthoz

kedves A R I E
x eszti || tovább
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. február 25. 19:38 Ugrás a poszthoz

A P U
kill our way to heaven

Szerettem volna sírni, ordítani, zokogni, szerettem volna megkeresni az öcsém,és a háta mögé bújni, eltűnni, hét méterre a föld alá süllyedni, olyan helyekre, ahonnan már ő sem képes kikaparni. Szerettem volna a bátyám használni pajzsként, most talán jobban hiányzott, mint addig bármikor - napok óta erre gondoltam, napok óta azt hittem, holnap jobb lesz, holnap könnyebb lesz, de nem lett sem jobb, sem könnyebb, sem egyszerűbb -, szerettem volna találni valakit, akitől megkaphattam volna azt a huszonegy évnyi szeretet, ami valahogy mindig kimaradt az életemből.
De nem voltam képes sírni, csak üreges tekintetekkel néztem a rivalló önpusztító maradványaira, nem voltam képes megkeresni sem Ricsit, sem a bátyám, mert nem volt erőm kikelni az ágyból.
Rettenetesen szeretem az apám.
Senkitől nem félek jobban.
Szorosan átölelem magam, fekete felsőm ujját mélyen kézfejembe húzom, halkan kopogok a súlyos ajtón, tudom, hogy hallja, mindig hallja, néha azt képzelem, sosem voltam én, és sosem volt ő, egyetlen entitásként létezünk a világban amitől egyszer sem voltam még egyedül, mindig ott van, mindig velem van.
- Szia - lesütöm szemeim, kerülöm tekinteted, kínos alapossággal veszek szemügyre mindent, holott betéve tudom a szoba összes szegletét, mintha soha nem is jártam volna máshol. Végül hozzád érek, de még mindig nem nézek a szemeidbe, kék íriszeim megragadnak a szemed melletti apró ráncokon, az őszülő hajszálakon, a bőröd apró egyenetlenségeim.
Szeretnék hátra lépni, de tudom, hogy képtelen lennék megállni, próbálnék elszaladni, próbálnék elmenekülni, messze, messze, hogy soha többé ne tudj utánam nyúlni, a tudatom szegletében viszont ott kaparászik, hogy úgyis visszatérnék.
Sírni tudnék attól, ahogy ragaszkodom hozzád.
Némán csuklik oldalra fejem, tenyerem esetlenül, hirtelen tapad a falhoz, hogy ne essek el. Nagyot nyelek, ahogy összeszorítom szemeim, nem sírhatok, nem sírhatok, nem sírhatok, végtelen mennyiségben hangzik el, mintha csak te mondanád, mintha csak képes lennél rá. Állkapcsom megfeszül, fogaim már-már fájón feszülnek egymásnak, csendben engedelmeskedem, megadom magam, megtöröm magam, ahogy leülök a tiéddel szembeni fotelbe. Körmeim tenyerembe vágnak, ahogy újra és újra emlékeztetnem kell magam, mennyire szeretlek.  
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. február 25. 20:33 Ugrás a poszthoz

A P U
kill our way to heaven


Vajon mit látna Sárközi, vagy bárki más, ha benézne a fejembe? Túl a felületes, önmagam védelmére felhúzott, falként funkcionáló gondolatokon, túl Kylie Jenner rúzsain, Karl kézzel tervezett ruháin és az örök, pezsgő csillogáson? Vajon képes lenne bárki rám találni a nyúlüreg legalján? És mit találna? Önmagam porhüvelyét, ahogy a legapróbb érintésre összeroppan, messze fújja a szél, nem hagy maga után, csupán a hömpölygő, savként maró üres mélységet.
Mozdulatlan, szoborszerű arccal követem ujjad mozgását a pohár élén, tekintetem nem lát tovább, mégis üvegesen mered a távolba. Nem tudnám megmondani, mikor jöttem rá, hogy így elviselhetőbb, nem tudnám megmondani, mikor sajátítottam el. A legtöbbször halottnak képzelem magam. Mozdulatlanul, gyönyörűen, tökéletesen, elképzelem, ahogy büszke vagy rám, amiért annyira engedelmesen fekszem puha selyempárák közül. Hogyan simul lehűtött testem a koporsóba, hogyan vagyok mindennek a közepén, mégis túl mindannyiótokon. Megrándul szám széle, ahogy megmozdulsz, szívem hirtelen, ritmustalanul kezd verni, mintha csak átszakítaná a mellkasom, mintha csak bordáimon éleznéd karmaid, mielőtt kitépnéd a lelkem. A levegő hirtelen nehézzé válik, súlyosan telepedik meg tüdőmben, belülről robbant szét, láthatatlan ujjat nyakamra fonja, és csak fojtogat, egyre erősebben, egyre kilátástalanabbul, mégsem végez velem.
Le kell hunynom szemeim, ahogy végül mellém érsz. Gerincem vonalán bizsereg a félelem, a saját hideged beköltözik bőröm alá, mintha csak hozzám tartozna. Szaggatottan szívom be a levegőt.
- Nagyon sajnálom - megfeszül öklöm, érzem, ahogy az olyan gondosan elrejtett, félhold alakú sebek felszakadnak, érzem, ahogy körmeim apró cseppekként színezi be vérem. - Ne haragudj kérlek.
Könyörgöm.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. február 26. 11:22 Ugrás a poszthoz

A P U
kill our way to heaven


Gyerekként hihetetlenül csodáltalak, amiért bármikor, bárhol is voltál, bárkik is vettek körbe, mindig úgy urald a környezetet, mintha a tiéd lenne, mintha legalább rajtad múlna az életük. Olyan akartam lenni mint te, megkérdőjelezhetetlen, határozott, olyan, akinek nem mondanak nemet és akinek bárki engedelmeskedik, kérdések nélkül. Úgy viselkedtem, mint te, a babaházamban gyakoroltam a mozdulataid, ahogy beszéltél, annyira, annyira büszkévé akartalak tenni, annyira vágytam, hogy csak engem szeress, csak én létezzek a számodra, senki más, semmi más, hogy mire felnőttem, elfelejtettem, ki vagyok én.
Elfelejtettem, hogyan lehetnék én.
Sosem voltam én.
Szinte csodálattal követem az alakod átölelő fénysugarakat, mintha ők zavarnának meg téged,mintha nekik kellene engedélyt kérniük, hogy hozzád érhessenek. Melegen felcsillan pupilláim mélyeiben, szinte visszanevetnek rád.
- Nem haragszol? - hirtelen, halkan bukik ki a kérdés, talán most először fókuszálok rád, szemöldökeim értetlenül vonom össze. Akkor mégis miért pofoztál fel? Az ütés emlékétől összeszorítom ajkaim, nagyot nyelek, szinte érzem a következő pofon szelét a szemtelenségtől, végül csak felhúzva lábaim ölelem át szorosan térdeim, besüppedek a drága kárpitozású fotelbe, szeretnék eltűnni, szeretnék újra apró kislány lenni, akit valósággal elnyel a hatalmas darab.
Lesütöm szemeim, szégyellem magam, persze, hogy szégyellem. Mindig tökéletes akartam lenni, mindig meg akartam felelni neked - mindig meg akarok felelni neked -, és ez annyira megerőltető, annyira nehéz, felnőni az elvárásaidhoz, hogy képes lennék beleroppanni. Azt hiszem, félúton mindig meg is teszem.
Újra nagyot nyelek, ujjaim elernyednek, majd újra megfeszülnek, finoman megrándul szám széle, ahogy körmeim újra a húsomba vájnak, de nem szisszenek fel, nem adok neki hangot, hiszen annyi mindent fojtottam már magamba, miért pont ezt ereszteném ki? Nem szeretnék válaszolni. Nem akarok válaszolni, állkapcsom újra megfeszül, ahogy összeszorítom fogaim, tekintetem konokul a poharadra szegezem. Úgyis mindent tudsz.
Aprót szusszanok.
- Az idősebbik - felelem végül csendesen, mielőtt átlépnék hallgatásommal egy bizonyos határt.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. február 26. 20:25 Ugrás a poszthoz

A mai nap rosszabb mint a hetfo
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 2. 18:31 Ugrás a poszthoz

kedves A R I E
x eszti || tovább
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 9. 15:48 Ugrás a poszthoz

Eördögh Lars Tobias - 2019.03.07. 09:47
Bizony. Kéne ilyen ide is! Imádnám.


+1!!!!!!!!!!!!!
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 10. 10:58 Ugrás a poszthoz

A P U
kill our way to heaven

Indokolatlanul világos szemeim bizonytalanul inganak meg arcodon, torkom összeszorul, ahogy újra nyelek. Hiszek neked, hiszek a kimondott szavaidnak, és szinte már kényelmesen, kényszeresen ringatom magam a képbe, hogy tényleg nem haragszol rám, holott ismerlek, Merlinre, annyira ismerlek, pontosan tudom, hogy hogy ez még mennyi minden mást is jelenthet nálad. Mély levegőt veszek, hagyom, hogy az iroda jellegzetes illata betöltse a tüdőm, onnan szorgosan hordja szét szerte a testemben millió kis vértest, szinte egyé válok vele, szinte egyé válok veled. Bizsergő arcom térdeimre simítom, magam sem tudom, kitől is várok pontosan enyhülést, tőled, a kimondatlan szavaid beleképzelt értelmébe, vagy magamtól, mint az elmúlt időben annyiszor, mintha egyedül lennék, mintha fokozatosan magányosodnék el.
Megemelve szemöldökeim nézek rád újra, ahogy megszólalsz, ajkaim értetlenül nyílnak el egymástól. Sosem beszéltünk ilyenekről. Sosem kérdezted meg tőlem, miért rajongok szinte már gyerekesen, elvakultan Benjáminért, mintha soha nem is érdekelt volna, miért választok, mintha nem is lennél kíváncsi az okaimra, csupán a bukást látnád, a vétkem, azt, hogy mindent egyetlen gondolattal, egyetlen tettel rombolok le, amit olyan gondosan építettél körénk.
Nem tagadom, mennyire félek, a gondoltaidtól, a gondolataimtól, hogy egyetlen rossz szóval még lejjebb áshatom magam a tekintetedben, pedig már azt hittem, ennél tovább süllyedni képtelenség. Most mégis itt vagyok. Mégis számon kérsz. Nyelvemmel nedvesítem be kiszáradóajkaim, erősen harapok rá utána, hogy a fájdalom visszarántson az eszemhez. Most, hogy hirtelen annyi mindent elmondhatnék neked, nem jut eszembe semmi, ami érdemes lenne rá, ami különleges lenne, amitől annyira boldog lehetnék, hogy mindenképp tudnod kelljen róla. Halkan szipogok, arcomon végigfolyik egyetlen, hideg könnycsepp, ahogy összeszorítom fogaim.
- Nagyon jól éreztem magam - amíg el nem kezdtem sírni amiatt, hogy meg fogod tudni, annyira, annyira tudtam, hogy meg fogod tudni, mintha nem is csinálhatnék semmit anélkül, hogy te ne bólints rá, vagy ne hunyj szemet felette. - De nem fog újra megtörténni.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 10. 15:04 Ugrás a poszthoz

É D E S E M
x én

Ajkaim közé csípem a málnás koktél szívószálát, ahogy tekintetemmel követek egy, az asztalunk mellett elhaladó alakot, bájosan mosolyodom el, ahogy ő visszafordul és összenézünk, de mielőtt bárki is elhinné, hogy ebből ma este bármi is lesz, kék íriszeim visszatalálnak az én tökéletes, csodálatos, hibátlan kisöcsém vonásaihoz, és finoman vállat vonva szívok bele a jeges folyadékba. Először a szivar végéből felfelé szálló, levegőbe csipkés mintájú alakokat rajzoló vékony füstre tapadnak kék íriszeim, onnan vándorolnak tovább arcára, állára, az orra vonalára, végül megállapodnak a visszaköszönő, hasonlóan világos szempárban, ő is kap egy mosolyt. Aztán vállat vonva felszusszanok.
- Na jó, figyelj - miközben sminkeltem, megígértem a tükörképemnek, hogy csak gondolatban fogom felemlegetni Lilit, mert tudom, hogy mennyire szereti, én is kedvelem, de az már nem tetszik, hogy egyre több dolgot nem mond el nekem, ezért pedig nem is feltétlenül a lány a hibás, és ezt nem is akarom éreztetni. Ez nem Liliről szól, hanem rólunk.
- Most - könyököm megtámasztom az asztalon, ahogy kinyújtom kisujjam, egész testemmel a testvérem felé fordulok, és addig így fog ez lenni, amíg le nem vágódik neki, hogy mit akarok. - elmondunk egymásnak mindent, amit eddig nem tettünk meg.
Titkok nélkül, elhallgatott félmondatok nélkül.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 10. 15:56 Ugrás a poszthoz

É D E S E M

Az ajkaimon játszó mosoly még szélesebbé válik, ahogy minden részletét látom, ahogy megváltozik az arca, ha másra néz, és megint meg, ha rám, ahogy minden egyes apró gondolata tudatosan ül ki vonásai szegletébe, én pedig úgy olvasok ezekből a jelekből, mintha nyitott könyv lenne számomra. Ricsi különleges, mindig is különleges volt nekem, sokkal többek vagyunk egyszerű testvéreknél és mindig is többek voltunk, és most, ahogy mindkettőnk egyre jobban komolyodik, kezdjük elhagyni a gyerekes szokásainkat, mintha csak még szorosabb lenne ez.
Akkor is, ha ő épp távolabb áll.
Állam a szívószállal játszadozó kézfejemre ejtem, már épp kétségbeesetten lebiggyeszteném ajkaim, amiért a hülye - nem hülye, dehogy hülye, örökké tudnám nézni a végéből szivárgó, nehéz füstcsíkot - szipuja fontosabb nálam - vagy, hogy egyáltalán létezik dolog, ami fontosabb nálam, de ez most részletkérdés - aztán boldogan mosolyodom el újra.
Hogy aztán megint ne mosolyogjak.
- Apa behívott magához a múltkor - és mindketten tudjuk, mit jelent ez, nem kell részletekbe menően magyarázkodnom, hogy tudjam, érti. - Te jössz. Mi történt a kocsival?
Hazugság lenne azt mondani, hogy nem ide akartam kilyukadni már az első szavamnál, de gyűlölöm, annyira gyűlölöm, ha kihagynak valamiből, és amióta elkezdődött a kampány, egyre többször érzem ezt.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 10. 16:32 Ugrás a poszthoz

É D E S E M

Baszki.
Túlzás lenne arra gondolni, és nem is akarok, hogy az öcsém gyilkos, vagy, hogy az öcsém cserbenhagyásos gyilkos, vagy, hogy az apám ÉS az öcsém gyilkos, csak eltussolták - és ki tudja még mi mást -, és látod, annak ellenére, hogy azt mondtam, nem akarok ilyenekre gondolni, máris túlgondoltam. Miért nem derült ki. Ha nem is derült ki, miért nem mondta el. Nem láttam az autót, nem láttam a benne okozott károkat, de a hülye is tudja, hogy ha szervízben van egy ennyire erős jármű, akkor ott történnie kellett valaminek, és már nem azért, de még senki nem javíttatott azért kocsit, mert egy nő, unalomból, rátette a motorházra a seggét.
Egy pillanatra átfut gerincemen a hideg.
Oké, ne lássunk ebbe többet annál, mint ami.
Tekintetem ide-oda ugrál arcodon, egy pillanatra összeszorítom ajkaim, szinte már kibukik belőlem a következő kérdést, de szóról szóra, betéve ismerem a szabályokat, és akkor sem szegném meg őket, ha az életem múlna rajta. A mi szabályaink. Először válasz, utána kérdés. Szinte már ösztönösen követem őket. Mélyen szívom be orromon a köztünk feszülő levegőt, ahogy fájdalmasan nagyot dobban a szívem, és hirtelen nem tudom eldönteni, hogy a kérdésedtől, vagy a reakciómtól ijedek meg jobban.
- Nem tudom. - félek, félek attól, hogy igen, félek attól, hogy mi lesz, ha igen, félek attól, hogy újra a rossz személybe, annyi, annyi mindentől félek, hogy reggelig folytathatnám a sort. - Félek, hogy az leszek - és újra rosszul fog végződni. - Te vezettél?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 10. 16:59 Ugrás a poszthoz

É D E S E M

Próbálok elmosolyodni, de csak addig jutok, hogy szinte már bűnbánatosan süssem le szemeim, amiért hirtelen végtelenül haragszom magamra, hiszen nézz magadra, Ricsi, te is szerelmes vagy, neked is van valakid. Nem kellene emiatt összeugornia a gyomromnak, nem kellene rosszul éreznem magam, nem kellene azt hinnem, hogy majd emiatt foglak elveszíteni. Mert félek ettől, és bárhogy is próbálom hitegetni magam, amióta elkezdődött a kampány, amióta Lili bekerült az életünkbe, érzem, hogy egyre távolabb kerülsz tőlem, pedig én még mindig kétségbeesetten kapaszkodom beléd. Szeretném ezért nem a barátnődet okolni. Tényleg. Nagyon kedvelem Lilit, nagyon könnyen, magától értetődően vagyok vele kedves, néha meg mernék rá esküdni, hogy rettenetesen közeli barátnők vagyunk, de a politika mindig is az életünk része volt. Egyedül ez változott.
Nagyot nyelek. Szóval nem te vezettél. Csodálatos. Egy újabb dolog, amiben képtelen lennék téged látni hibásként, akkor is, ha az voltál.
- Néha. Mondjuk - túlzás lenne azt mondanom, hogy randizunk, különben is gyűlölöm azt a szót. Gyerekes, egyszerű, felületes, csupa olyan dolog, amibe nem akarok belekezdeni, aminek, nem is olyan mélyen, az ellenkezőjére vágyok. Arcom összekulcsolt ujjainkra hajtom, így nézek rád. - Mi lesz most, Ricsi?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 10. 17:54 Ugrás a poszthoz

É D E S E M

Annyi mindent nem tudunk. Jobb szemöldököm megemelkedik, elhúzom szám szélét. Amíg ketten voltunk - szinte röhöghetnékem támad a gondolttól, ketten a világ ellen -, amíg együtt csináltunk mindent, nem volt olyan, hogy nem tudom. Te nem ütöttél el embereket. Nekem nem kellett bevetnem a kisujjam, hogy kiszedjem belőled az életed. Nem voltak egymás előtt titkaink, és nem voltak megoldhatatlan problémáink.
- Úgy érzem mintha valaki más - és pontosan tudjuk, ki, pedig ez volt az egyik szabályom ma estére, hogy nem hozom fel sem őt, sem a nevét,  és látod, látod, a saját ígéreteim szegem meg, hogy újra közel férkőzhessek hozzád, mégis hogyan tartsam így össze magam? - kezdené átvenni a helyem az életedben.
És olyan, mintha a lelkem tépné ki éppen a mellkasomból, fáj, sajog, és képes lennék sírni tőle, de annál én sokkal több, sokkal jobb vagyok, ez pedig sem Lili, sem a kapcsolatotok ellen nem szól. Egyszerűen csak gyűlölök emberek miatt sírni.
- Mennyire szereted őt?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 10. 18:27 Ugrás a poszthoz

É D E S E M

Ajkamba harapok, erősen, ahogy rád nézek, és valamiféle mosolyt erőltetek az arcomra, de azért nem viszem túlzásba. Nem szeretek gyenge lenni, sosem erre tanítottak, nem szeretek megtörni - feltűnt már bárkinek, hány dolgot soroltam fel az elmúlt percekben, amiket nem szeretek magamban, a világban, de még egyet sem, amit igen? Nincs értelme hazudnom neked, sem a szavaimmal, sem a tetteimmel, jobban ismersz bárkinél és bárminél ezen a világon, azonnal észrevennéd, azonnal rajtakapnál.
- Remélem - bólintok rá. Csak legyen így. Aprót szusszanok, ahogy arcom újra a kezeinkre simítom, az egészen a hajhagymákig bizsereg a csattanás emlékétől, de már nem fáj-
- Azt mondta, nem haragszik, és, hogy újra olyan vagyok, mint akkor - annyira, annyira kísértetiesen hasonlítotok egymásra, hogy az egészen megrémít.
- Mi lesz, ha ugyanaz fog történni? Nem akarom, hogy megint rajtatok menjen át ez az.. egész.
Tudom, hogy miattam rajtuk csattant szinte minden, a sajtó, az ítélkező pillantások, és annyira, annyira sajnálom az egészet, még most is.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 10. 18:53 Ugrás a poszthoz

É D E S E M

Hangod nyugtatóan visszhangzik koponyámban, hullámzik a csontok alatt, úgy érzem maga tőlük, mint egy óceánon hintázó csónak. Hiszek neked, hinni akarok neked, szeretném, ha igazad lenne. Szemöldökeim gyanakodva húzódnak össze, most az én ujjam feszül meg a tiéden. Nem hagyhatsz itt, Ricsi. Nem hagyhatsz egyedül te is, nem maradhatok egyedül újra.
- Bárhová - nem kell gondolkoznom a válaszon, holott tudom, mennyit jelent ez, hogy így, most kimondva sokkal több súlya van, mégis. Soha nem válaszolnék erre másként. Lehunyom szemeim. - Hogy jutottunk idáig?
Szeretném, ha csak feleannyira hangzana drámainak, mint amilyen így, kimondva. Tudom, hogy az alkoholtól sokkal, sokkal érzékenyebbé válok, de hiába próbálnánk meg tagadni. Mindketten rengeteget változtunk az itt töltött idő alatt, sokkal, sokkal másabbak vagyunk, még ha a világ nem is látja, ha most rá kellene néznem az akkori énemre, szinte rá sem ismernék, és tudom, hogy te is hasonlóan érzel. Egyikőnk sem gondolt akkor még arra, hogy te szerelmes leszel valakibe, egyikőnk sem gondolt akkor még arra, hogy nekem egy idő után már nem lesz elég ez, a felelőtlenség, a komolytalanság.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 10. 19:34 Ugrás a poszthoz

É D E S E M

Megemelem egyik szemöldököm, ahogy hallgatlak, végül aprót bólintok. Legyen. Csináljuk. Bízom benned, tudom, hogy bármire képes vagy.
Beszívva alsó ajkam nyalok rajta végig, a rá tapadó szirupos ízen, ahogy arcod vizslatom, próbálom kitalálni, mire gondolsz, miközben beszélek, kitalálni belőle, mit fogsz tenni, mi fog történni. Lassan kieresztve a tüdőmbe szoruló levegőt ingatom meg nemlegesen fejem, ujjam megremeg a tiéd szorítása alatt.
- Neked akartam - nem hazudok. Nincs miért hazudnom. Tény, hogy az elmúlt egy-két napban haragudtam Lilire, amiért csak vele foglalkozott, én pedig a háttérbe szorultam, de tudom, hogy a testvérem boldog vele, és ez nagyon sokat jelent nekem. Nem akarok magyarázkodni, mert nem érzem magam bűnösnek. Leírtam Lilinek, hogy bíznia kell Ricsiben, és ez, a kép, nálunk nem igazán számít semminek, mert ha meg akarja csalni, akkor azt semmiképp nem egy telefonos applikáción keresztül fogja csinálni. Összeszorítva ajkaim várok, magam sem tudom pontosan, hogy mire.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 12. 13:16 Ugrás a poszthoz

Elmosolyodom, halványan megrándul a szám széle, mert az, amit mondasz, ahogy mondod, hogy tudom, mennyire komolyan gondolod, és nem csak engem akarsz megnyugtatni vele, meghat. Pedig nem szeretek érzelmes lenni, és gyűlölöm, ha valaki látja rajtam, ami belül folyik, de jól esik, mindennél jobban esik.
- Mindig melletted állok, Ricsi - lehet, hogy nem tetszik a döntése, lehet, hogy van, amikor nem támogatom a tetteit, de mindig, mindenhol mellette vagyok, és akkor sem lenne ez másképp, ha valaki kést szegezne a torkomhoz. Ő a testvérem. Ő az egyetlen testvérem, az egyetlen, aki számít, és ha valaki ennyire fontos neked, akkor megtanulod elfogadni a dolgait, ha mosolyogsz rajtuk, ha nem, mert a tény, hogy él, hogy van, fontosabbá válik minden másnál.
Megkönnyebbülten szusszanok fel, elfekszem a kanapén, fejem az öledbe hajtom, lábaim a kartámláról lógatom le, és pontosan tudom, hogy ezért senki nem fog megszólni. Először össze-, majd felvonom szemöldökeim, így pillantok fel rád, tekintetem le se veszem arcodról.
- Miben nem vagy biztos? - sok elköteleződés van most a vállán. A választások, a barátnője, felelősségek, rengeteg felelősség, és nem tudom pontosan, melyikre is gondol most, de bármi is legyen a válasza, meg fogom érteni, mindig megértem, ítéletek nélkül.
Kicsit elbiggyesztem ajkaim, de ez nem jelenti azt, hogy nincs igaza.
- Miért utálod őket?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 14. 23:12 Ugrás a poszthoz

A  K I S   H E R C E G
xxx

Több dologért is hálás lehetek ma. Volt mit ennem, még van tető a fejem felett, nemsokára a francia tengerparton fogok heverni, úgy tűnik, a vizsgáim is megvannak, ezért nem kell végigszopnom még egy évet a sok hülye között, senki nem halt meg, és Ádáméknak sem lesz gyereke. Persze a hálaadás részhez hozzájárult volna az is, hogy meglátogatom az egyetlen, csodálatos, elképesztően nyálas - amióta az unokatestvérünk rávilágított a tényre, miszerint Ricsiből egy papucs lett, képtelen vagyok teljes értékű férfiként tekinteni a kisebbik Vajda Richárdra - öcsém, ő elhesszeli velem a napot, hiszen én unatkozom, neki meg mi más dolga lenne, aztán meg majd történik valami.
Pontosan így kellett volna alakulnia.
De nem így alakult.
Vagyis, csak félig.
Minden ott kezdődött, hogy kivittem az amúgy is felhős ég alá elszívni egy kellemes kis cigarettát, aztán idő közben leszakadt az ég, én pedig csak töretlenül ültem tovább a hivatal lépcsőjén, az átázott cigaretta szállal a kezemben - egy vékony csíkban még mindig füstölög, de mindjárt ráesik egy csepp, leveri a végéről azt a megmaradt kis hamut is, és akkor már azt sem fog -, hiszen már ÚGYIS MINDEGY. Felkelni túl gáz lett volna, mert bent vannak emberek, olyan emberek, akik beszélnek, akiket nem ismerek, szóval na, elég kínos lenne mindezek után még vissza is menni, ha felkelnék, hogy akkor lelépjek, valaki egészen biztosan észrevenne az üvegen át, ami még kínosabb lenne, így egyedül a drámai, pislogás nélküli távolba meredés marad, a hátamra tapadó, lassan teljesen átázó hajammal együtt. Mintha épp most zuhanna le egy szatelit, és mindannyian meghalni készülnénk. Vagy meghalt volna valaki. Vagy Ádáméknak mégis jönne a gyerek. Tökéletes.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 24. 11:09 Ugrás a poszthoz

A  K I S  H E R C E G

Fogalmam sincs egyébként, hogy mégis mire várok ebben a helyzetben. A falu határozottan ismer, vagy, legalább tudják ki vagyok, de még az is be tudja lőni az arcom, aki nem itt él, de már járt kint az utcán, és nem egy barlangban lakik. Legfeljebb elkönyvelik magukban, hogy megőrültem, vagy, mit tudom én, az apámnak végleg elege lett a hirtelen döntéseimből, kirakott otthonról, és egyedül a Dolce-m bírtam magamra kapni. Figyelem az esőtől egyre csak sötétülő, lucskos cigaretta szálat, kicsit lefelé biggyesztem ajkaim, mert azért jól esett volna, ha legalább elszívhatom, mielőtt leszakad az ég a fejemre, de ezen a ponton már másikra gyújtani is teljesen felesleges lenne, lévén az ujjaim is vizesek. Mélyen beszívom a levegőt, megemelkednek vállaim is, hogy aztán hosszan sóhajtva kifújhassam azt, újra begörnyedve. Épp most ábrándultam ki a világból, bizony.
Összevonom szemöldökeim, ahogy egyszer csak nem érzem a bőrömre csapódó esőcseppeket, pedig akárhogy hunyorítva nézek, látom őket - lassan szerintem is kezdek megbolondulni -, látókörömbe bekúszik egy finom bőrű kéz, kékjeim felfutnak a karján, vállán, nyakán, végül megtalálják arcát, ajkaim elnyílnak egymástól, és igazán szeretnék mondani valami frappánsat arról, hogy lám, mégis vannak még úriemberek ebben a fuckboy-okkal teli társadalomban, vagy, hogy há-há, most megvagy, te kis ravasz, de annyira zavarba jövök az egész helyzet váratlanságától - mármint, tényleg, nem számítottam arra,hogy ez meg fog történni, és még csak nem is az öcsém látom majd a kar túlvégén -, hogy csak ülök ott nyitott szájjal.
De észbe kapok, és akkor becsukom a szám.
- Őőőőőő - vékony, hideg és nedves ujjaim az ő kezébe csúsztatom, ahogy az úri lányok szokták - leszámítva, hogy ők nem kezdenek őőő-vel -, ahogy felnyomom magam, és érzem, hogy egyre jobban égni kezd az arcom a szégyentől, de szerencsére - REMÉLEM - van olyan jó az alapozóm-púderem, hogy ezt elfedje. - Hm.
Pontosan így, mint egy debil.
- Igazán köszönöm - egy bólintással konstatálom, hogy sikerül még valami ésszerűt is mondanom, közben úgy húzom ki magam,mintha még lenne büszkeségem mindezek után.  
- Nem őrültem meg - illetve, remélem, hogy nem - csak szerettem volna elszívni.... ezt - az átázott szálra pillantok, végül megrázom fejem, és inkább csak bedobom az erre hivatott kis fém kukába. - De... nem sikerült. Nyilván.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 24. 12:12 Ugrás a poszthoz

A  K I S  H E R C E G

- ... oh - megint nyitva maradnak egy pillanatra ajkaim, ahogy csak nézek rá a nagy szemeimmel, és próbálok úgy tenni, mint aki hallja és érti is azt, amit mondanak neki, mármint, a nem gondolnék folyamatosan arra, hogy vajon nem-e tűnök túl öregnek, amiért magáz, lehet, hogy már őszülök is, és most biztos a hajam után kapnék, ha nem néznék ki tőle annyira bután, szóval, ha nem ez keringene újra és újra és újra a fejemben is tök hangosan kopognak az esők, vagyis, eső, és lehet eleve nem is hallanék semmit, ha figyelnék is, de azért csak mosolyogva bólogatok, remélve, hogy nem épp most egyezek bele abba, hogy eladjanak örömlánynak, vagy mondjuk eladják a vesém, mert innen visszakérdezni már túl kínos lenne. A könyökhajlatába simítom ujjaim, szépen, légiesen, épp csak, nem nehezedek rá, se semmi - hogy bármikor elszaladhassak -, mert az nagyon gyerekes, és különben is, tudok én szépen viselkedni, bármennyire is legyen meglepő.
- Oh - egy ősember választékos szókincsével rendelkezve sandítok fel rá, hunyorogva, miközben mégis belesimítok hajamba. -Tényleg? Hol hallottál rólunk? - nem tűnik idevalósinak, elég sok helyen jártam már életemben, különböző emberek között, különböző szokásokkal és kultúrákkal, szóval annyit már én is csak meg tudok mondani, hogy nem magyar, nem magyar szokások között nevelkedett, így pedig nem is hangzik olyan butának a kérdésem.
De, persze, megeshet, hogy tévedek, és akkor ő is elkönyvel ugyanannak a buta libának, aminek az emberek többsége, különösebb ismeretek nélkül.
- Ez egy nagyon szép gondolat - ugyanakkor, még csak eszembe sem jutott, hogy eggyé váljak az esőcseppekkel.
- Nagyon örülök, Anik - persze, ezt mondom mindenkinek, akit épp csak megismertem, miután felkapart a hivatal lépcsőjéről, mert épp ázni támadt kedvem. - Eszter - nyilván tudja, ha már az apám is ismeri, de azért nem vagyok én sem neveletlen.
- Miért pont ide jöttél?
Nyilván ez érdekel a legjobban, és véletlenül sem a pár gyűrű a kezén, amit nyilván csak futólag vettem észre, és egészen biztosan nem házassági.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 24. 14:25 Ugrás a poszthoz

A  K I S  H E R C E G

Persze, most akár jöhetne a harmadik, roppant intelligens hangzatú "oh" is, de visszafogom magam, nem mondom ki,csak gondolatban szövöm az alakja köré. Alapvetően nem szégyen, ha az ember nem emlékszik azonnal, első pillantásra azokra a személyekre, akikkel akkor találkozott, mikor jóformán még a seggén ült a tojáshéj, felnövünk, változunk, kívül és belül egyaránt, az új emlékek átveszik a régiek helyét, satöbbi, satöbbi, de ahogy mesélni kezd, ajkaim szélesen elnyílnak, és legszívesebben elvisítanám magam az utca kellős közepén, esőben, hogy A HERCEG, de valami azt súgja, hogy nem igazán értékelné, szóval inkább visszafogom magam.
Először kuncogni, majd nevetni kezdek, ahogy megrázom fejem, felé fordulva megállok előtte, lábujjhegyre emelkedve támaszkodom meg a vállán, amíg hozzá hajolva adok egy puszit az arca egyik, majd a másik oldalára is. Néhányan, akik közel állnak hozzám, azt mondják néha túl közvetlen vagyok, mindenki más szerint föléjük emelem magam, és a világért sem ereszkednék a szintjükre, és mondhatom én azt, hogy csak nem szeretnék adósa maradni valakinek, ezzel már el is döntetett, hogyan viszonyulok hozzá.
- Bepótoltam az elmaradásom - visszalépek mellé, mintha mi sem történt volna, majd, körbenézve hajtom arcom a vállára, hogy feltűnésmentesen belesuttoghassak a fülébe. - Ne csodálkozz, ha ezek után azt fogják pletykálni a faluban, te vagy az új hódolóm.
Félelmetesen ismerős, ahogy az apja szavait használja, én is ezt szoktam csinálni, szinte kényszeresen, ha meg akarok felelni valakinek vagy valaminek. Aprót szusszanva pillantok fel ismét rá.
- És neked mi a véleményed?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 24. 14:31 Ugrás a poszthoz

true rellonos
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 25. 21:15 Ugrás a poszthoz

Manókám
x eszti

Nagyban megforgatom szemeim, ahogy a kamerába beszél, nem mintha bele akarnék szólni abba a bármibe, amit ő és Brightmore - hogy lehet valakit egy lámpának elnevezni, könyörgöm, hát gyűlölik őt a szülei? - csinálnak, de hé, épp részeg, és élj te bárhol, a fiúkról, akikkel a részeg lányok beszélnek, az összes mese igaz.
Nagyon meg fogja ezt bánni holnapra a kisasszony, de mégis ki vagyok én, hogy megállítsam őt az élete legrosszabb döntéseiben? Tudjátok vannak azok a barátok, akik egyenesen biztatnak a katasztrófára, miközben próbálnak lebeszélni, de azért mégsem eléggé - én pont ez a barát vagyok.
- Dehogy gyűlölöd őt - megingatom fejem, fülem mögé tűröm pár hajszálam, enyhén beleszédülök abba, ahogy hajolgatni kezd, szóval utána fekszem én is, csak így, le a vízpartra, és nevetni kezdek, ahogy egy kőről kezd áradozni. Homlokomra támasztom kézfejem, mélyet szusszanok a budapesti, tisztának véletlenül sem mondható levegőből.
- Ó bébi - lehunyva szemeim sóhajtok fel. Amikor süt a nap, még nagyon jó meleg van, de, most nyilván nem, bár ezen a ponton már nem is nagyon fogom fel, hogy kezdenem kellene valamit a hideggel.
- Te is lefeküdhetnél - kezdek kuncogni újra.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 25. 21:18 Ugrás a poszthoz

Manókám

Vele együtt nevetek, szinte boldognak is lehetne mondani, ha nem lenne ennyi alkohol a véremben, elvégre, a bortól mindig különösen boldog vagyok, így hát, a rosé-boldogság nem is számít.
Értetlenül mormogva vonom össze szemöldököm, ahogy visszakérdez, igazából elég lassú most a felfogóképességem, de pár másodpercnyi fáziskésés után hangosan nevetve rázom meg a fejem.
- Velem, butaaaa - persze, lehet, hogy ő nem így értette, vagy én nem érettem úgy, esetleg mindketten félrebeszélünk egymás mellett, de meglehet, hogy már rég túlragoztam ezt az egészet, azért tovább nevetve fetrengek.
- Biztos vagyok benne, hogy sötétebb alapozót használnának hozzád - lehunyom szemeim, teljes nyugalomban, arcom az ő fejéhez hajtom, felhúzom térdeim.
- Jaj - újra felnevetve takarom el tenyeremmel szemeim. - Az a fiú úgy nézte a melleid Cath, már nekem fájt - kezdem el rázni fejem, ami nem feltétlenül kényelmes így, de most nem is feltétlenül érdekel. - Tökre összházasodhattál volna Levivel - elvégre, őt még szereti is, és, ha mással ilyen egyszerűen megy, akkor vele miért ne?
- Hm - kinyitva szemeim szusszanok fel, tekintetemmel csillagokat keresek, amit, elég nehéz találni a város fényei mellett. - Nagyon sok mindent megbántam már az életemben - nagyon sokan tudják, még soha nem mondtam ki, de akik ismernek, igazán, azok tudják. - Néha csak vissza szeretnék menni, hogy mindent másképp csinálhassak.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 25. 21:56 Ugrás a poszthoz

M A N Ó K A

- Hmmm - csak ennyit fűzök hozzá. Alapvetően mindenkiről megvan a véleményem, úgy a tetteikről, mint az általános viselkedésükről, de nem szokásom megosztani azt másokkal. Persze, megesik, hogy eljár a szám, amikor nagyon szét vagyok esve, vagy, ha olyan szinten megbízok valakiben, hogy meg merjem tenni - az első lehetőség világéletemben többször állt fenn, mint utóbbi. Aprót vonok vállamon. Túlzás lenne azt mondani, hogy ismerem Leventét, de sok mindent elmond az emberről, honnan jön, és az én, személyes véleményem szerint nem szabad megbízni abban, akinek az apja legilimenciát, az anyja meg kriminálpszichológiát tanít.
- Nehezen fogod elfelejteni, ha snapchaten küldözgetsz neki videókat - szkeptikusan megemelem szemöldököm, vagyis próbálom, de a végére csak hunyorgok, így pedig el is veszti a komoly értékét.
- Hú - összevonom szemöldökeim - most sikerül, azt hiszem -,ahogy hallgatom őt, felkönyökölve fordulok felé, és rázni kezdem fejem. - Nehogy sírj egy fiú miatt, Catherine Hope Payne! - ha létezne olyanom, hogy egyensúlyérzék, akkor most a fél kezemmel megragadnám a vállát, és jól megráznám őt - jó, mégsem, így fekve elég veszélyes lenne -, de így csak megbököm mutatóujjammal az orra hegyét, és őszintén elcsodálkozom, hogy sikerül becéloznom első találatra a pontot.
- Ajh - felsóhajtva dőlök vissza a betonra. - Ne akarj soha olyan lenni, mint én, Cath. Ötvenöt kiló vagyok, és ha hiszed, ha nem, a világ legnehezebb dolga megtartanom - nagyon, nagyon sokan mondták már, kórosan sovány vagyok, vagy, hogy biztos képtelen vagyok megenni egy hamburgert, pedig nem így van - nyilván azért nem is viszem túlzásba a gyors kaját -, de néha csak sírni szeretnék, amikor kijövök a teremből.
Azt mondják, azokat a dolgokat szeretjük a legjobban, amik fájnak.
- Nem tudom - aprót vonok a vállaimon - tudod, néha úgy érzem, hogy helyrehoztam a dolgokat, de utána mindig, mindig történik valami, mintha egyszerűen csak unalmas lenne a normális - az öcsém és én, sosem akartunk normálisak lenni, és soha nem is lennénk rá képesek. Ezzel a névvel egyszerűen csak nem fér össze egy átlagos élet, kell a reflektorfény, kell, hogy az emberek beszéljenek rólunk, hogy ismerjenek, hogy irigyeljenek, de az egésznek ára van.
- Nem tudom - lehunyom szemeim. - Nem hiszem. De az öcsém és az apám - nem, az apám soha nem mondta ki, de látom a szemében, akárhányszor csak elidőzik rajtam a tekintete - a fejükbe vettek valamit. Szerintem nem létezik ez a valami, mármint.. Oké, figyelj - újra felkönyökölök - biztos hallottál az iskolaváltásunk.. körülményeiről két éve - néha belegondolok, milyen régen volt, és fel sem fogom, hogyan telhetett el máris két év - csináltam egy hülyeséget, olyan hülyeséget, mint akkoriban, és most azt hiszem, azt hiszik, újra van egy Benjámin az életemben, aki nem Benjámin, de - elhúzom szám, ahogy megcsóválom fejem. - én nem hiszem, hogy erről lenne szó, érted?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. március 27. 19:40 Ugrás a poszthoz

kicsi Richárd
x lídia x arany kaviár x ewtrtw

Vajda Eszter.
Nevetni támad kedve, ahogy a gardrób egész alakos tükre előtt hátradobja Eszter hosszú, finoman hullámolt, a szálvégi töredezésektől teljes mértékben mentes, dús és csillogó haját, jobb lábát a másik elé helyezve pózol, leginkább magának. Némileg aggódott, hogy egy olyan semmi kis hülyeségen fognak elhasalni, mint mondjuk, a lány telefonjának zárja, de az arcfelismerő azonnal kapcsolt, ahogy csak rápillantott, sőt, Hanni édes dorombolása a Vajda Papa - feltételezett - aggodalmait is eloszlatta. Minden tökéletes.
Tökéletes.
Széles vigyor nyúlik el arcán, a tökéletes fogsor fehéren csillan meg, ahogy tekintete találkozik a jól ismert, szinte világító kék íriszekkel a tükörben. Amikor először meghallotta Hanni tervét, kinevette őt, de ahogy jobban belegondolt, Richárd egyetlen, édes testvéreként, a legfontosabb emberként az életében, könnyen szétválaszthatja a turbékoló szerelmespárt - egy pillanatra undorodó fintorba húzza szépen ívelt, új ajkait - ha okosan cselekszik. Utána már könnyű lesz a fiú szívébe férkőznie, szinte látja magán a derekára simuló esküvői ruhát, hatalmas uszállyal, rengeteg csipkével, a másik kettő pedig majd fenntartja Eszter látszatát. Hogy mi lesz majd a valódival? Azon eddig nem gondolkodtak, de amilyen egyszerűen jutottak el idáig, azt is biztosan megoldják, valahogy.
Fekete, Versace magassarkút húz, kecsesen suhan le a Vajda otthon márványlépcsőjén Eszter kasmír kabátjában, taxival utazik, és épp csak annyit késik, amennyit egyenesen illendő. A bejáratnál mosolyogva adja át kabátját, finom léptekkel közelíti meg a lefoglalt asztalt, elegánsan ejti a drága, Dolce táskát a harmadik, üres székre, majd átöleli a már ott ülő Richárd nyakát, boldog vigyorral ajkain hajol le hozzá, és nyom egy-egy csókot arcának mindkét felére.
- Szervusz, kedvesem - Eszter haját hátradobva válla felett ül le végül a szemközti székbe, combjait keresztezi egymáson, míg ujjait összefonja az asztal lapján.
El sem hiszi, hogy máris ilyen közel jutott.
- Milyen napod volt ma?
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 8. 22:33 Ugrás a poszthoz

B E N J A M I N
az egyetlen, az örök
x aida // my head's filling up with the wicked games, up in flames


Mondhatnánk, hogy Eszter bőrében sok mindent megtanult már, hogy kiábrándult a Vajda létből, vagy, hogy már cseppet sem vonzza ez az egész, de hazugság lenne. Ellenben arról határozottan megbizonyosodott, hogy Benjámin, az a Benjámin, akiről meggyőződése, hogy képtelenség tovább lépni, hogy örökké az élete része marad, bármennyire és próbálja tagadni, és akárhányszor akarja kerülni őt, végül mindig hozzáhúz vissza, akár egy Bolygó rakoncátlan, elkóborolt Holdja. Hogy minden bizonnyal örökké ő marad a világleggyönyörűbb férfija. Hogy akár a világ végéig szólíthatja őt azon a mély, bársonyos és nyugodt hangján, mindahányszor a tüdejében rekedne az oxigén, elfelejtené, hogyan kell lélegezni, és kislányosan rágcsálni kezdené az ajkát, csak, hogy figyeljenek rá.

Hogy Aida már úgy beszél Eszter életéről, mintha világéletében ő lett volna.

Ajkain halvány mosoly játszik, ahogy elszakítja róla pillantását, és teljes figyelmét újra az előtte árválkodó borospohárnak szenteli. Rutinosan varázsolja ki az üvegből a dugót, hogy még véletlenül se kelljen erőfeszítéseket tennie, majd tele tölti száraz rosé-val, elegánsan ujjai közé véve azt lép az üveghez, és néz ki a villa nyújtotta tájra.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy fogalma sem volt, mit kellene tennie. Meglepő módon, Eszter életének erről az apró, mégis félelmetesen jelentős részletéről épp ugyanannyit tud, mint bárki más - pár hónapig hatalmas port kevert, de biztosat, egészen biztosat az azt megelőző időszakról egyik fél sem nyilatkozott, ahogy arról sem szóltak hírek, mi köze volt ehhez a kisebbik Vajda gyereknek azon kívül, hogy a lány testvére.
Egyszerűen csak feltűnt.
Nem írt, nem válaszolt, és nem is reagált semmit, egyszerűen csak felbukkant, órákkal később, váratlanul, ahogy minden bizonnyal Eszter is tette volna - vagy, ahogy reméli, hogy tette volna. Ezen a ponton még Aidának is be kell vallania, hogy olyan vékony jégen játszik, amelyik bármikor betörhet alatta.
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
Írta: 2019. április 9. 10:05 Ugrás a poszthoz

T A K Á C S
x aida // why'd you only call me when you're high

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még csak meg sem próbált figyelni az elmúlt pár percben, esetleg órában, bármennyi idő is telt el azóta, hogy elfoglalta helyét a pulttal szemben felsorakoztatott székek egyikén. Ez nem is feltétlenül Mihály - Milán - személyének szól - bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy neki, személy szerint, elképzelése sincs afelől, mégis miért, hogyan, és legfőképp miért kezdett bármit is ezzel a kisfiúval Eszter, már az igazi, de ez most részletkérdés - egyszerűen csak Aida, mint a fajtája igen sok tagja, képtelen elviselni a zajt és a túl sok embert. Miért van akkor itt, kérdezné bárki értelmes ember. Milán elég határozottnak tűnt, amikor írt, olyannak, aki ismeri a lányt, hát különösebben nem volt sok választása.
Ha legilimentor lenne, most mindenképp érezne némi szánakozást, egyedül azt nem sikerült még eldöntenie, egészen pontosan ki irányába. Egyrészt, csak egy szűz kisfiú lenne képes ennyire túlmagyarázni egyetlen homályos estét, és már távolról bűzlik róla, hogy hiába parancsnok alezredes helyettes, bármilyen nagykutya is az apja, Mihály - Milán - még csak közelébe sem jutott annak a társaságnak, ahol ő maga mozog. Ahol bármelyik sznob, aranyvérű, gazdag csemete mozog.
Micsoda szégyen.
Megemeli jobb szemöldökét, tekintete először megragad a fiúéban, majd tovább csúszik le a karján, végül megakad a megmoccanó pohár élén. Egy újabb igazság, hogy valójában fogalma sincs, milyen hatással lehet a százfűlére az alkohol. Elhúzza kicsit száját, végül megrázza fejét, de nem szándékozik magyarázat nélkül hagyni a fiút, hiszen ismeri a fajtáját, addig nem fog megnyugodni, amíg nem kap valamit. Válla fölött hátraseperve hosszú haját int neki, hogy hajoljon kicsit közelebb, míg ő maga is megteszi ugyanezt, és kezét szájához emelve rövidíti le a hang útját Mihály füléig.
- Épp kipróbálok egy új, alkoholmentes diétát.
Végül is, jobb, mint a semmi.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vajda Eszter összes hozzászólása (337 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 11 12 » Fel