|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
Menjetek rellon prefinek srácok, elég jó arcok vannak ott! már ha ér egyáltalán bármit is a szavam:(((ugyanakkor, Damian <33333333333
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
egy próbát mindenképp megér!:O és így nézve már nem tetszenek a képek amiket vágtam neked, ezért kapsz másikat:((
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
felfogadhatnának hivatalos kabalának, vagy legalább reklámarcnak, hát milyen hasznos vagyok!:(
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
F R A N C E S C O x esztiHa a legjobb barátnőd - nem tudom, mennyire helyénvaló amúgy ez a kifejezés, mármint nézd, alap hangon nincs túl sok barátom, a nem túl sok pedig konkrétan az öcsém barátnőjét, Cat Payne-t (aki nyilván nem a barátom), meg Francescat jelöli - megkér, hogy randizz a bátyjával, olyan volumenű kérdések vetülnek fel - már azon kívül, hogy most mégis melyikőjük lehet elkeseredettebb, vagy, hogy akkor engem most gyakorlatilag kihasználnak, és valami alibi nő vagyok, mert a szóban forgó úr fél bevallani a világnak, hogy meleg, na nem mintha bajom lenne a melegekkel, sőt, összetenném a két kezem, ha beköszöntene egyszer csak a tavasz -, mint, hogy MIT VEGYEK FEL? Mármint tényleg, ez, na ez igazán komoly probléma. Túlöltöznék? Alul öltöznék? Ez most tényleg randinak minősítendő, vagy csak baráti kávézás? Megkapom egyáltalán valaha a válaszokat?? Vonatkoztassunk el a fejemben megszólaló, gonosz, bűntudatkeltő hangtól, amint épp azt mondja, ó Eszti, pedig ha valakinek, hát neked aztán van tapasztalatod az idősebb pasikkal!, mert ha elkezdenék emiatt is szorongani, csak visszafeküdnék az anyámék kanapéjára Ben&Jerry's-t zabálni, és már így is annyit ettem, hogy kezd megnőni a seggem - nem mintha amúgy akkora nagy seggem lenne, de onnan már csak egy lépésre van a combom per hasam, ahonnan nagyon, nagyon nehéz ledolgozni a felesleges kilókat! Most persze gondolhatnád, hogy mindezek után vészesen el fogok késni, de az az igazság, hogy ha ilyen szinten rágörcsölsz valamire - még ha nem is látszik, a gyakorlat! - mindenhova kínos pontossággal érkezel meg. Ide is. (Egyébként mégis ki nevezi el a lányát ugyanúgy, mint a fiát?? Normális ez? Csak mert Norma Bates fiát is Normannek hívták, és ő közel sem volt az! Ez persze még az előtt eszembe juthatott volna, hogy belépjek, és akkor észrevétlenül el is menekülhettem volna!) - Szia - halvány mosolyt varázsolva arcomra foglalok végül helyet vele szemben - komoly taktikai megfontolás lapul emögött, ha például mellé ültem volna, akkor máris túl rámenősnek tűnnék - kibújva a bőrkabátomból - nem olyan műanyag, ami alatt sokkal jobban fázol, mint kellene - kényelmesen a csuklóm fölé húzom a pulóverem ujjait, majd felé nyújtom jobbom. - Fogalmam sincs, mennyire készített fel, Eszti.
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
F R A N C E S C OEgy pillanatra - de meg mernék esküdni, hogy az az egy pillanat életem eddigi legrosszabbja, rögtön az után, hogy rájöttem, Benjámin tényleg felpofozott, a tenyerével, meg az után, hogy rájöttem, az öcsém tényleg beverte Benjámin képét, az öklével, ja, és azt se felejtsük el, amikor az anyám közölte, hogy ekkorát még nem csalódott bennem - eluralkodik rajtam a pánik, a másodperc tört része alatt gondolok arra, hogy biztos rossz emberhez ültem le, hogy mennyire kínos lenne elmondanom, miért ültem le rossz emberhez, és, hogy azért mégsem tálalhatok ki az igazsággal, de akkor mégis mivel kellene kimentenem magam az egész helyzetből, hiszen szemtől szembe, miután már letetted a csinos kis popód, nem mondhatod az, hogy "ó, elnézést uram, összekevertem valakivel"! De mielőtt teljesen kétségbe eshetnék, egyetlen tökéletes, meleg hanglejtésű szóval - ez akár romantikus is lehetne, de nem az -- a boldog élet titka, hogy soha ne legyenek elvárásaid, most én is csalódtam magamban -- mondtam már, hogy szeretem az életem egy Audrey Hepburn filmként nézni? - megment. Hogy aztán minden, az alakja köré képzelt tartást, becsületet és férfiasságot - kezdek túlzásokba esni - egyetlen, hasonlóan meleg és tökéletes hangvételű mondattal leromboljon, valahogy úgy, ahogy én tettem hónapokkal ezelőtt az önbecsülésem (itt lenne az ideje elsütnöm egy viccet a fekete ruháimról, de nem fogom megtenni). Egy pillanatra - ez még ugyanaz a pillanat, csak szeretek órákig beszélni szélsebesen múló dolgokról - megemelem szemöldökeim, és el is mosolyodom, mert más nyomorát valahogy mindig szórakoztatónak találom (ne is beszéljünk a saját nyomoromról!), mielőtt finoman az asztal szélére könyökölnék, és állam megtámasztanám a tenyerem élén. - Ugyan, lehetne rosszabb is - finoman vállat vonok, és csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyébként, ha valaki tényleg ennyire kelletlenül és nulla életkedvvel áll egy lányhoz (HOZZÁM), akkor az igenis sértő, de legalább ennek tudatában máris világosabb, miért kell neki a kistestvérének nőket szerezni. Ugyanakkor, feltehetőleg már előrébb lennék az életben, ha én is rábíznám ezt az öcsémre, az ő választásai határozottan jobbnak tűnnek. - Hmmmm - magam elé húzom a menüt, kinyitom - aranyszabály, hogy soha, soha ne hagyj egy nőt választani, a nők képtelenek ilyen volumenű döntéseke hozni! - majd némi elmélyült gondolkodást követően - irigylem azokat az embereket, akik minden kínos helyzetben képesek bedobni egy még kínosabb tényt a nagyvilágról, legalább nem csendben ülnek -- akkor kérek egy kávét, és egy verhetetlen ishlert - látod? Erről beszéltem. Most pedig illene mondanom valamit, ami nem az időjárás, vagy a politika. - És, hogy tetszik eddig nálunk? - nem mintha ez aztán annyira izgalmas lenne. Gondosan visszaigazgatom a kartont a helyére, mintha nem vinnék el innen azonnal, amint rendelt. - Biztos nehéz megszokni a hirtelen éghajlatváltozást. Here we go.
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
C E S C A x a kék az új feketeÁtlagosnál sokkal több örömmel tölt el, ahogy végre telenyomhatom tejszínhabbal a hűtőben kiolvasztott néhai csokoládéfagylaltot - úgyszint, ahogy alkalmam nyílik leszopogatni a hüvelykujjam és halvány rózsaszínre lakkozott körmöm bemocskoló édes trutyit -, majd a fagyasztót kitárva, a megfelelő zacskókat felbontva teleszórhatom jeges gyümölcsökkel a nemes egészt (persze jogosan vetül fel bárkiben a kérdés, miszerint mégis mi értelme volt kiolvasztanom akkor a fagyit, a válaszom az, hogy semmi, ellenben jogomban áll értelmetlen és átgondolatlan dolgokat tenni a lakásomban). Földöntúli lelkesedéssel kuporodom le a méretes kanapé szélére, nehogy felébresszem Cicát, aki a súlyom megérezve ahelyett, hogy finnyásan tovább állna, fejét a vádlimra fekteti, majd szuszog tovább, tudod, egy szeszélyes macska kegyeit elnyerni a világ legváltozatosabb feladata, egyszer fenn, egyszer lenn, kész hullámvasút. És akkor az ölembe húzom az ipadem, a hasamra teszem a fagylaltos tálat, hiszen hol máshol lenne tökéletesebb helye, sokezredjére elindítom Audrey klasszikus csodáját, és csak, miután beleharap a vajas crossiantjába a Tiffany's kirakata előtt, csak, miután ennyire kényelembe helyeztem magam a világ legtökéletesebb hétvégi programhoz, macskával a lábaim között, szólal meg a csengő. Várok pár percet abban a reményben, hogy bárki is legyen az, nincs olyan kitartó, amennyire a kezdeti lelkesedés azt elhitette vele. Aztán elkínzottan kiabálok egyet az öcsémnek, hogy nyisd már ki bazmeg, aminek nyilván semmi, de abszolút semmi haszna, sírást imitálva hátraeresztem fejem a kartámlán, és mindezen drámai szenvedés után lepakolok magamról mindent (Cicát különös érzékenységgel, nehogy megzavarjam angyali álmaiban), elnagyolt mozdulatokkal kibontom a hajam, amiben újabban több tartás van, mint az önbecsülésemben, és akkor egyszer csak vállal a karfának, csípővel valahol a túlvégen kirántom magam előtt az ajtót. - Ó - valahogy ezzel egy időben ki is párolgott minden ördögi haragom. - Történt valami baj?
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
prince Henry x vénuszA tökéletes meglepetés érdekében -na meg, hogy ne gázoljak keresztül Will házán utcai cipővel, ugye - már a bejáratnál lehúztam magamról csizmáim, így mezítláb, a közeli jövőben - remélhetőleg némi boldogsággal egybekötött - váratlanságot okozó nesztelenséggel, és nagyon, nagyon sok csokis Ben&Jerry's-el megpakolva suhanok Cat szobája felé, na nem mintha mi ketten barátok lennénk, ugyan, mi az a barátság? Majd nagyjából a lépcső közepén torpanok meg, hogy homlokom ráncolva billentsem oldalra fejem a válogatott szavak hallatán, azt hiszem, túl szofisztikált vagyok ahhoz, hogy sikkantást imitálva, a nyakába botolva vonjam fel magamra a figyelmet. - Nem szóltak, hogy munkálatok folynak a házban, de elég szar cégnél dolgozhatsz, ha nem adnak még védőfelszerelést sem - ellenben kimondani, hogy szar, na ahhoz határozottan nem vagyok túl finnyás.
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
prince Henry x vénuszHiénaszerű ragadozókra jellemző angyali ártatlanságú mosoly terül szét arcomon, ahogy rám néz, még pislogok is párat, mielőtt összefonnám magam előtt karjaim - az édességekkel megtömött szatyor puhán a falnak ütődik, ellenben nem ad ki idegesítő zörgő hangot, minek után elutasítom a műanyaggal való csomagolás tényét - és lépek egyet az alsóbb fokra, Dávid minden Góliáttal szembeni bátorságával. - Azt ne mondd, hogy te az én testvérem vagy - persze akárki jönne ide, azonnal lebuknék, sőt, lehet, hogy különösebb rásegítés nélkül is lebuknék, de hát annyira szeretek másokkal szórakozni, és ez még csak nem is gonoszkodás!
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
prince Henry- Nem? - még mindig ártatlan mosollyal nézek vissza rá, ahogy végül megtorpanok, itt még talán nem leszek annyival alacsonyabb, ha esetleg ki találna egyenesedni. - Pedig vannak esetek, amikor nem árt tudni, kihez mi tartozik. Sosem tudni, hol mit találsz ebben a házban, kész titkok kamrája - finoman vállat vonok, oké, oké, ez már súrolhatja a gonoszkodás határát, de senki nem mondta, hogy ez a terep csak és kizárólag pozitív energiákat tartalmazhat, meg különben is, csak rá kell nézni a tagra. - Téged elvertek? - persze ez lehet túl intim kérdés így, névtelenül.
|
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
prince HenryMegemelve szemöldökeim kezdek bólogatni, anélkül, hogy egy centit is hátrébb hőkölnék, ó, Vajda Eszti a bátor, Vajda Eszti nem fél semmitől! - Határozottan úgy nézel ki - bököm végül meg mutatóujjammal a szeme alatti egyik kékes foltot, elvégre, ha ráér ilyen frissen és fiatalosan hajolgatni, annyira nem lehet nagy a gond. Utána még ki is húzom magam. - Engem viszont senki nem merne bántani - trillázom vissza tündéri hangon - így nincs is mitől félnem.
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
prince HenryHa valakit meglepsz - mit meglepsz, meghökkentesz! - abban az okozza a legnagyobb örömet, hogy az első pillanatban maguk sem hiszik el, hogy megtetted, a másodikban pedig egyszerűen képtelenek feldolgozni, hogy megtetted,majd csak ez után következik, hogy nem tudják hogyan kezelni az információt, ettől az egésztől pedig ugyan röviden, de úgy nevetek fel,mint egy nőstényördög (valami ilyesmi jelzővel illetett az öcsém is fénykoromban). - Erzsébet királynő csupán szeretne olyan lenni, mint én - és még mindig nem húzom el a fejem.
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
prince Henry- Hogy nem? - kihívóan megemelem jobb szemöldököm, hiszen, ha valamihez, hát ehhez igazán értek. - Elizabeth Alexandra Mary Windsor, 92 éves, Windsor-házi uralkodónő, az Egyesült Királyság királynője 1952. február 6. óta - büszkén felszegem az állam - ami csak azért lehet kellemetlen, mert érzem az ajkaimon visszacsapódni a lélegzetét ebben a helyzetben - majd kiszélesedő mosollyal paskolom meg az arcát. - Te viszont határozottan nem tudod, én ki vagyok - ez pedig így is van jól.
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
prince HenryAlig - értsd: nagyon, nagyon, NAGYON - sérthetné az önbecsülésem ez, de hála az égnek, hogy mióta egyszer csak Benjámin lakásán ébredtem a visszatértem, meg az egész botrány után, már azt sem tudom, mikor volt EGYÁLTALÁN olyanom. Ettől még kicsit azért fáj. Alig észrevehető az átmenet az előbbi diadalittas, és az abból fejlődő hideg mosolyom között, ellenben az eredmény már annál inkább. Ó igen, én most aztán igazán megsértődtem. - Nem tudtam, hogy Dr. Payne ma is rendel - ó igen, ha meg vagyok sértődve, igazán szarkasztikusan vagyok képes megszólalni - de leköteleznél, ha ezt majd odaadnád Catnek. - azzal a mellkasának nyomom a szövetszatyrot (HADD FÁJJON, MINT NEKEM AZ ELŐBBI).
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
prince HenryTúlzás lenne azt mondani, hogy a szenvedései láttán meglágyul jégcsap szivem, és máris semmisnek tekintem az előbbi rossz viccet, de tény és való, hogy bizonyos mértékben legyezi a büszkeségem. - Eszter - fonom össze mellkasom előtt kezeim. Cath ennyiből egészen biztosan tudni fogja pontosan, őt pedig, ha érdekli, kérdezzen csak rá, ha már így felvágták a száját. Részletkérdés, hogy az előbb még én arcoskodtam.
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
C E S C AElöljáróban máris szögezzük le, hogy mióta Francesca a barátaim közé sorolandó, úgy érzem magam, mintha egy új nyelvet tanulnék. Vele minden nap telis tele van meglepetésekkel. Valami olyat mond, amit hallottam már, és utólag kiszótáraztam? Esetleg teljesen újat? SOSEM tudhatom, mit veszek ki abból a bizonyos bonbonos dobozból - amikor pedig azt mondom, bonbonos, azt teljesen komolyan is gondolom, semmi flancos hasonlat, hiszen Cesca egyértelműen a legédesebb lány ide közel s távol, nem utolsó sorban pedig kitűnő stílusérzékkel rendelkezik, hát hogyan ne lehetne szeretni őt!? Sűrűn pislogva követem minden szavát, az édes praliné mellett nem csak az élet, de a saját érzéseid is totál hullámvasutat jelentenek, először megijedek, utána megnyugszom, amikor megpuszil, még mosolygom is, és amikor elmondja az egész hacacáré okát, NA AKKOR, akkor igazán kiszökik minden vér az arcomból. - HOGY MI? - oké, lehet, LEHET, hogy ezt kicsit túlreagáltam. Hiszen nézzünk csak rá Kai-ra. Nem lehet annyira rossz, ha mondjuk kifőznénk belőle minden hordozott baktériumát és fertőző vírusát, elküldenénk egy tisztességes fodrászhoz, vennénk neki egy egészen új ruhatárat, napi huszonnégy órát töltene illemtan- és higiéniai órákkal évekig, esetleg, talán, lehetne még belőle tisztességes tagja a táradalomnak. - Cesca - egy szerető anya minden aggodalmával simítom tenyerem arcomra miután kihúzom kezem a kezei közül, mintha a hűvös bőrömnek esélye lenne elsimítani a megrökönyödésem (színésznő kellett volna lennem, ÉN MONDTAM), majd keservesen elbiggyesztve ajkaim rázom meg fejem. - Ahhoz a fiúhoz egy steril jelmezre és egy ujjlenyomatos erényövre lenne szükséged, nem ruhára - nem gonoszkodom, tényleg, de nem értem, egy olyan lány, mint ő, mégis mit találhat vonzónak egy olyan fiúban, mint KAI, úgy értem, ha ezt keresi, elég lenne végigvonulnia a Blahán, és minden ujjára kapna öt jelentkezőt. - És mi az, hogy te hívtad meg őt, hát nincs abban a fiúban semmi férfiasság? - a válaszom: nem. Nincs.
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
C E S C OPersze megnyugtathatnám, hogy részemről a lehetne rosszabb is valóban azt jelenti, hogy volt már rosszabb is, de az ember valahogy nem szívesen dicsekszik el azzal, hogyan kötött fogadást az öccsével amikor épp mindkettejük vérében túl sok aranyszín pezsgő nehezítette el a világot, aminek aztán az lett a vége, hogy egy harmincöt éves pasitól elvált a felesége, minden erőfeszítése a kampányidőszak alatt szarba ment, ÉS mindezek után, habár egy normális ember minél távolabb kezdene "új életet", mondjuk Amerikában, ENGEM bezzeg hazaparancsoltak a botrány kellős KÖZEPÉN, hadd csámcsogjon a csontos hátamon egész Magyarország! Szóval csak illedelmesen elmosolyodva biccentek egyet, elvégre az előbbi röpke kis történetnél jobbat sem tudnék mondani, beszéljen hát helyettem a testem (ezt a fejemben túlzott dramatizálással mondtam ki, oké, oké, talán kicsit túlreagálom a helyzetet). - Azért kedves az igyekezete - nem mintha el tudnék képzelni bármit, ami képes lett volna ide juttatni Cescán kívül, úgy értem, persze, hogy hiszek a nyolcvanas évek kosztümös romantikájában, szmokingokkal, virágokkal és régi filmekkel, de Audrey Hepburnel ellentétben az én szomszédságomba nem költöznek csak úgy idegen, de jóképű férfiak, akiknek aztán elfelejti a kezükbe adni a kulcsuk az éppen aktuális sugar mommy-juk (pedig mennyi mindent megtennék érte!), másrészt pedig, valljuk csak be, hogy Kate és William herceg ikonikus szerelme sem a kifutón szikrázott fel. Halkan felnevetek a megrökönyödött arcát látva. Hazudnék, ha azt mondanám, a meglepetésében maga a meglepetés okozná számomra a legnagyobb örömöt, dehogy, pontosan ezekért a reakciókért élek, amikor az emberek az első pillanatban nem is tudják, mit kezdjenek az adott helyzettel, az adott kérdésekkel, bár az igazsághoz tartozik az is, hogy most csak igyekeztem elkerülni a percekig tartó kínos csendet, aminek a közepén ki kellett volna kérőznöm a mosdóba, ott pedig kimászni az ablakon, hogy aztán kitalálhassak valamit Cescának, amiről pontosan tudni fogom, hogy nem fogja elhinni, ellenben nem akarom egyből megsérteni sem a bátyját, sem őt. - Idén fogok végezni a Bagolykő bájitalkészítési szakán - bólintva kicsit kihúzom magam, ujjaim összefonom az asztal lapján - de rendszeresen besegítek a szüleim cégének dolgaiban is - már amennyiben segítségnek számít az, hogy kis híján csődbe vittem őket, amiért senki nem akart olyan termékeket vásárolni, amiknek tulajdonosának a gyereke szentségsértő (mintha nem lenne ez a jelenség általánosnak minősíthető bárhol a világon, de azért slut shamingeljük Vajda Esztert, mert ő legalább híres is!), de azért vannak igazán jó ötleteim is - és nagyon sokat segítek az öcsémnek az álmai megvalósításában - értsd: puccos partikon vagyok gyönyörű és illedelmes, amíg mindenkiről tudok mindent, mert ez a dolgom. Mint valami állásinterjú baszki. - Azt hiszem, ez rosszabb volt, mint az éghajlatváltozás - csóválom meg végül rosszallóan fejem, mielőtt felszusszannék (ó, milyen megnyerő beismerni, hogy milyen gázul viselkedünk, mielőtt ez a másik fejében fogalmazódna meg, talán ezért nem lesz soha többé rendes pasim! Nem mintha lett volna valaha!) - És te mit mondanál el magadról?
|
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
B É B I péntek hajnal fél négy körül x esztiOké, lehet, hogy kicsit elszaladt velem a ló. Kezdetnek elhagytam a személyim. Majd elhagytam a bankkártyám is. Ha mindez nem lenne elég, órákkal később pont azt a fekete Mercedes-t állította meg egy rendőr, aminek az anyósülésén történetesen én foglaltam helyet - a lábaim addigra már kényelmesen annak az ölébe nyújtottam, aki nem az anyósülésen volt, szóval gyakorlatilag feküdtem -, ablak le, a tag beleszagolt a kocsiba, és akkor azt mondta: - Uram, magának le kellene állnia a fűről. Én meg ekkor így oldalasan ráborultam a műszerfalra, és a stressztől elsírtam magam, hogy bazmeg, bazmeg nem hiszem el, hogy nekem még ez sem sikerül. Később persze kiderült, hogy csak arra gondolt, hogy álljon arrébb, az aszfaltra, ellenben az is kiderült, hogy képtelen vagyok igazoltatni magam - félúton eszembe jutott, hogy mennyire sértheti a büszkeségem amiért nem tudja, ki az a Vajda Eszter -, így, amíg őt csak megbüntették nyolcvanezerrel gyorshajtásért - vagy mit tudom én, mennyi jár ezért, lekötött, hogy SÍRJAK - engem behoztak. És akkor itt vagyok. Olyan fél óra múlva eszembe jutott, hogy Amerikában az embernek van joga egy telefonhíváshoz, és már amúgy sem volt mit vesztenem, szóval megmondtam, hogy uram, nekem van jogom egy telefonhíváshoz!, ő morgott valamit, amiből azt értettem, részeg kurva, én azt morogtam, hogy már nem is vagyok részeg, de végül megkaptam amit akartam. Értelemszerűen az ügyvédem kellett volna felhívnom, de az ügyvédem a nagyanyám, aki elmondta volna a szüleimnek, az apám pedig már így is GYŰLÖL. Benjáminban nem bíztam meg annyira, hogy ki is hozott volna. Egyetlen lehetőségem maradt hát. - Vedd fel, légyszi, légyszi - az ajkamról tépkedve a bőrt támasztom homlokom két csengés között.
|
|
|
|
Vajda Eszter Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy RPG hsz: 181 Összes hsz: 904
|
B É B ITudod, amikor az embert egy nagy helyzet éri, nem igazán van ideje olyan ésszerű dolgokra gondolni, mint: ad1) Ricsi már hónapok óta olyan, mintha csak látogatóba járna haza, ezért eleve nem lenne semmi értelme, hogy a telefonja az apánknál legyen hajnali négykor; ad2) az ember hajlamos egyik szobából a másikba szólva összekeverni a hangjuk alapján, miért lenne ez majd másképp telefonon keresztül, nem, az ember egyből arra gondol, hogy képtelen felfogni, hogy az öccsét akarta hívni, és nem az apját, és, hogy nem hiszem el, hogy még a családom telefonszámát sem vagyok képes tisztességesen, a megfelelő arcokhoz és nevekhez kapcsolva megjegyezni, és minden bizonnyal vége az életemnek, mert megígértem apunak, hogy majd itthon jó kislány leszek, nem kell sehol fizessen azért, hogy hazamehessek, és ezek után minden bizonnyal egészen halálom napjáig szobafogságra leszek ítélve. Sőt. Bezár egy toronyba, mint Rapunzelt. Szóval egy pillanatra meg kell támaszkodnom a falban, mert amikor meghallom az apám hangját, rendesen elszédülök, és csak utána remegnek meg kétségbeesetten lefelé görbülő ajkaim. - Úr isten, Apu? - rebegem bele halálra vált hanggal a telefonba, és tessék, MÁRIS újra sírni kezdek. - Kérlek kérlek ne gyűlölj meg - folytatom anélkül, hogy rendesen válaszolhatna, miközben szipogva megtörlöm szemeim. - Történt egy kis baj, és - nyilván nem fogja elhinni, hogy kis, miközben SÍROK - én esküszöm nem így terveztem, csak haza szerettem volna jutni, és - szipogás - nem tudom hol vagyok, mert még soha nem voltam itt - ellenben Norvégiában, ott már fejből tudtam, melyik őrs hol van! - és úgy félek - fejezem be.
|
|
|
|
|