Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

harmatgyűjtés| o

Borzasztóan örülök neki, hogy nem veszi észre. Akkor már megint kezdhetnék bele valamiféle magyarázatba, ami még igaz is, mégsem a teljes igazság. Ilyen szituációból éppen elég volt nekem egy. Nem tartok attól, hogy foglyul akarna ejteni, és a pókoktól sem. Azt nem mondom, hogy a kedvenc állataim, de félni nem félek tőlük.
Könyörögni? Én? Szerintem még életemben nem könyörögtem semmiért. Kérni már kértem, de az a szó, hogy könyörgöm még biztos nem hagyta el a számat. És amúgy is, nem szokott nagyon zavarni a dolog, hogy nem avatnak be valamiféle titokban. Nem vagyok pletykás portré.
- Animágiához? Valamiféle harmatgyűjtő állattá alakuláshoz? – kérdezek vissza kapásból, anélkül, hogy összeállna a kép. Igyekszem még jobban megfigyelni az elém táruló látványt, amibe most már Masa is belekucorog, nézve a vízgömbömet. És ekkor rájövök a lényegre. – Na várj. Te animágiát tanulsz? Mivé alakulsz majd?
Töprengve nézem Masa vonásait, próbálom elképzelni őt valamilyen állatnak. Nyilván valami cuki állatot választ, nem kecskebékát például. Talán valami macskaféle esetleg? A kíváncsisága megvan hozzá.
- Hm? Ja, igen, ezt én csinálom. Visszacsináljam? Elrontok így valamit? – bólintok egyet, hiszen jó sejti, az én kezem – illetve gondolataim – vannak a dologba. El is kezdem visszairányítani a gömböcöt, hagyom egy kicsit amorfabb formát ölteni, amíg a válaszára várok.
- Mindenképpen hozzá kell érnie a kanálhoz? Csak mert beleirányítom én neked az üvegedbe, ha gondolod. Sőt, előtte a kanaladra is, aztán az üvegbe ha mégis úgy kellene – sorolom fel az alternatívákat. Igazából, neki körülbelül semmi dolga nem lenne egyik esetben sem. Még a kanalat sem kell megmozdítania, ha úgy szeretné. Egy csepp sem potyogna le. Bár mivel itt vagyok, és már tudom hogy ezek a harmatocskák kellenek neki, hát így sem.
- És mi a terved a többi harmatcseppel? Más is gyűjti őket? – őszintén szólva még az is megfordul a fejemben, hogy összeszedi mindet, gondosan lezárja, majd árusítani kezdi. Ha ez minden animágus tanoncnak kell … és nem minden tanoncnak van olyan szerencséje hogy egy hydromágus a barátja. Főleg mert rajtam kívül csak egy hydro van a suliban, Westwood profon kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

harmatgyűjtés| o

Nem vagyok túlságosan jártas az animágiában, szóval teljesen új minden, amit erről mesél a lány. Nem mondom, hogy nem játszottam el a gondolattal, hogy bizonyos állattá változva közlekedem a kastély területén. Elképesztően klassz lenne. Csak hát, nem is tudom. Végül is ott van nekem az elemi mágia, ami azért elég király. Akkor már inkább hoppanálni tanulok meg, az meg pláne hasznos is.
- Mi? Nem te döntöd el, hogy milyen állattá alakulsz? – felszalad a szemöldököm, hiszen ezt sose gondoltam volna. Mindig azt hittem, hogy mi döntjük el, hogy mik szeretnénk lenni. De ezek szerint teljesen random az egész? Na ne már! Akkor pláne nem vágok bele. Semmi kedvem valami gusztustalan bogár képében zizegni a folyosókon. Fúj. Tuti eltaposnám magam más helyében.
- Bálna? De akkor csak vízben tudnál létezni, az nem annyira praktikus. Vagy személyre szabott hatalmas nagy vízbuborékban, ami körülvesz és akkor mehetsz amerre látsz – na az meg vicces lenne. Egy hatalmas nagy fehér cápa, egy fél stadionnyi vízgolyóbisban levitál a nagyteremben. Fel is nevetek, ahogy elképzelem a dolgot. Az, hogy ruhátlanul jelenne meg egy átváltozás után, na ez az információ nekem szintén kimaradt. Szóval ha ezt tudnám – és nem csak a gondolataiba látnék bele, mint valami elfuserált legilimentor – akkor pláne azt mondanám, hogy kizárt hogy én ezt csináljam.
Látom, hogy mennyire hezitál a felajánlott segítségemmel kapcsolatban. Kétlem, hogy azért, mert mindenáron egyedül szeretné csinálni. Inkább az információ hiány miatt, hogy vajon ez a módszer megfelel-e, lehet-e így csinálni. Túlságosan kevés a hydromágus, meg az elemi mágus. Úgy nézem az összes szabály valahogy kihagyja őket a számításból. Nem lenne rossz átírni ezeket, legalább itt, a tanult dolgokkal kapcsolatban. Mennyivel jobb lenne egy világos tájékoztató arról, hogy gyűjts harmatot, hogy ne érje fény, de ne használj elemi mágiát. Akkor máris könnyebben döntene Masa. Meg más is.
- Rendben, akkor tádááá – húzom egy mosolyra a számat, miközben a kis harmat gömböcske az üveg fölé lebeg, majd a formáját hosszúkássá változtatja, igazodva a megtöltendő alakhoz. Szépen belecsordogál, és én lepődök meg a legjobban, amikor azt tapasztalom, hogy sikerült jól felmérnem a mennyiséget. Pont belefér az üvegbe. Masa gyorsan lezárja és már el is tünteti az értékes hozzávalót rejtő kis fiolát.
- Nem? Hát, pedig már azt hittem! Nem gond, szívesen játszom a vízzel. Szólj bármikor, ha valami ilyesmire van szükséged – vagy majdnem bármikor. Ha épp a világ másik felén vagyok, hát nem biztos, hogy azonnal tudok rohanni hogy segítsek. De megkérdezni meg lehet, hátha. – Tényleg kafa is megoldás. Már előre sajnálom, hogy tönkre fogja tenni az idő vasfoga. De a többiek majd megoldják, ahogy akarják, nem igaz? Na és mikre van még szükséged az állattá váláshoz? Tyúktollból készült kalapot kell hordanod egy hétig? – viccelődök, remélve, hogy tényleg nem kell ekkora marhaságot csinálniuk. Mondjuk feltűnt volna, ha furcsa kiegészítőket hordó diákok rohangálnának mindenfelé. Bár, az én nézőpontom szerint így is tele van a suli furán öltözködő egyénekkel. Lehet, hogy mindenki animágiát tanul?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Annyi eszem azért igazán lehetne, hogy rájöjjek magamtól is arra, hogy a találkozás a gurkóval nem éppen kellemes és fájdalommentes dolog. És hogy valami minimális sérüléssel jár egy ilyen ütközés. De nem, persze ez csak akkor jut az eszembe, amikor felnyüszít Masa. Úgy tűnik viszont, hogy komoly baja nem lett. Még szerencse.
- És, ahogy most megláttál az felidézte benned azt az estét – bólintok egyet jelezve, hogy értem mire gondol. Nem tudnám ugyan megfogalmazni én sem annál jobban, ahogy ő tette. De értem miről beszél. És mivel Masát mindig is bírtam, és tényleg nem szeretném, ha a jövőben bármiféle gubanc adódna köztünk, így kénytelen vagyok nyílt lapokkal játszani. És elmondani neki mindent. Bármennyire is ódzkodom attól, hogy szavakba öntsem az érzéseimet. Először csak a barátjával kapcsolatban. Aztán rátérek a saját kis dolgaimra. Nem azért, mert mindenáron világgá akarom kürtölni, ugyan dehogy. Hanem pont azért, hogy tényleg értse meg a lány, hogy soha, de soha nem fog történni semmi olyan, ami miatt tényleg oka is lenne féltékenykedni rám. A legkézenfekvőbb okot viszont nem közlöm vele: miszerint szabályosan rosszul lennék, ha Bence közelítene hozzám, hozzámérne. Vagy akárki más.
- Ezen nem lepődöm meg. Mi egy kicsit, hát … mondjuk úgy, hogy visszafogottabbak vagyunk – felelem egy halvány mosollyal. Meghagyom neki, hogy azt higgyen, amit akar ennek okáról. Ha eléggé ismeri a fiút, vagy észrevette esetleg az én érintéses problémámat az imént, akkor biztos, hogy tiszta sor neki minden. Idővel úgy is megtudja mindenki, ha máshonnan nem is, hát a pletykás portréktól. Kérdés, hogy mennyire száll el a fantáziájuk. Tartok tőle, hogy nagyon.
- Ó, igen! Arra tényleg nagyon jó! – bólogatok egyetértően nevetve egyet. Nem kerüli el a figyelmemet az sz-betűcske, és a szó hirtelen visszaszívása. Teljesen meg tudom érteni a dolgot, eddig én sem mertem használni, de még a gondolataimba sem nagyon. Túlságosan, túlságosan … nem tudom megmondani, hogy milyen. Egy biztos, még nem vagyok felkészülve rá, hogy elhangozzon az a szó a számból.
Visszakérdez, hát persze, hogy rákérdez. Elhúzom a számat, mert eléggé furcsa egy eset volt. Nem mintha Masáé nem lett volna az, ha jobban belegondolunk. És ő is elmondta őszintén, szóval talán nekem sincs okom szégyenkezni, talán.
- Annie-re. Tudod, a Brightmore lányra. Igazából pár fénykép miatt – csóválom meg a fejemet, miután halkan felelek. Nem is azért, mert személyesen láttam volna valamit. Nem. Hanem pár fotó miatt. Én tényleg teljesen hibbant vagyok. Még most is eléggé felzaklat, ahogy erre gondolok, neki is állok csavargatni a hajamat. Rossz szokásom. Most én szeretnék menekülni, vagy inkább a föld alá bújni. Bár voltaképpen, ha nem látom meg azokat a képeket, akkor most nem tartanánk itt. Akkor ki tudja, hogy mikor jöttem volna rá, hogy nagyon kedvelem őt. Szóval, ha így nézzük hálás lehetek Annienek, meg a fotóinak. Csak nem könnyű így nézni, sokkal könnyebb úgy, hogy idióta vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred | aug 18 | o | oo

Próbálom türelmesen megvárni, amíg mindenki kinyalakodja magát, de valljuk be őszintén nincsen egyszerű dolgom. Egyáltalán nincs. Több oka is van ennek. Az egyik természetesen az, hogy itt ez a rengeteg víz. Igen, mondhatni sürgős nekem eljutni a strandra. De hát hydromágus vagyok úgy csak érthető a dolog, nem? Olyan ez, mint amikor egy leszokott alkoholistát bezárnak egy szobába, kirakva neki egy nyitott üveg isteni finom többéves brandy-t. Amihez nem tud hozzáférni, de érzi az illatát. Tiszta téboly, nem? Na, valami ilyesmi most nekem a Balcsi. Tudom, hogy ott van, érzem. Meg ugyan nem fogok részegülni tőle, de hogy már alig várom a találkozást a sok vízzel, hát az is tuti. A másik ok meg … hát, szóval próbálok tényleg de tényleg odafigyelni mindenre, ami körülöttem történik. És nem megragadni olyan apróságoknál, hogy nyaralunk, hogy luxus-szobánk van, hogy milyen szokatlan – mármint persze jó, de a tangapapucs az azért eléggé meglepett valljuk be őszintén – ez a szerelés, amiben a barátom ücsörög mellettem. Nem mehetnénk már, de tényleg? Légyszi!
Szerencsémre felfigyelek Edith bambulására, enyhén biccentett fejjel figyelem először a távozó srácokat, de hamar rájövök, hogy nem is őket nézi a leányzó. Így máris semmi érdekes nincs számomra a furán ránk pislogó duóban, helyettük inkább Edithet figyelem. Hamar kiderül, hogy min töprengett. Még mielőtt újabb figyelemelterelési dolgokon töprenghetnék, bedob egy kérdést, amiért hihetetlenül hálás leszek hirtelen.
- Te nem láttad, hogy milyen fürdőszobáink vannak? Meg nem próbáltad ki, hogy milyen kényelmesek az ágyak? Azonnal a birtokába vett mindent, a kádba engedtem neki egy kis vizet, szóval valószínűleg ha visszaérünk, akkor majd takaríthatok rögtön – felelem egy hatalmas mosollyal, összenézve Thomasszal. Felemelő látvány volt, ahogy a csodacica egy forma1-es versenyautót megszégyenítő sebességgel bevágódott a hatalmas nagy kád alján lévő kis vizecskébe. Hogy mugli módszerrel takarítom-e össze, vagy másképp, hát azt még nem tudom. A fényképezés meg, valóban jó ötlet, főleg így hogy sokan vagyunk és nem kell nyújtózkodni, mint szelfi készítésnél. Igaz hogy nem mindenki lesz benne egy fotóban, de majd erre is kitalálunk valamit.
Szerencsémre hamarosan már a strand területén bolyongunk, fantasztikus látvány az egész. Hívogató füves területek, csalogatóan finom illatok a bódék felől, na meg a víz. A gumimatracok határozottan mulattatnak, a delfinkutyás az egy dolog, az unikornis az meg teljesen rendben van. Jaj igen, már el is felejtettem, hogy mekkora sláger a mugliknál az unikornis. Na de azt a pizzaszelet formájú matracot például nem tudom hova tenni. Elférni se lehet rajta kényelmesen, belekapaszkodni meg, nem is tudom. Furcsa, az a lényeg.
- Szerezhetünk majd matracot, ha gondoljátok. Meg strandlabdát, ha nem hozott valaki – több ötletem is lenne, de inkább nem árasztom el a többieket velük. Például, hogy béreljünk vizibiciklit. De olyan csúszdásat. Azzal beljebb is lehet menni, ugrálni is lehet róla, meg csúszdázni. Fantasztikus lesz ez a nap! A helyünk is elég hamar kiválasztódik, lepakolunk, majd jelzem a többieknek, hogy megvárom őket itt, amíg átöltöznek. Ha jól emlékszem láttam pár öltözőkabint az út mentén. Amint egyedül maradok gyorsan leveszem a felesleges ruháimat, elpakolom őket, előkészítem a törölközőt, felkötöm a hajamat, hogy ne legyen majd útban. Aztán nekiállok bekenni magam naptejjel, fő a biztonság ugyebár. Reményeim szerint el is készülök ezzel a művelettel, mire visszatér mindenki és már csobbanhatunk is!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Észreveszem az enyhe pírt az arcán, viszont nem töprengek el azon, hogy vajon mitől. Rájött volna-e, hogy miért? Vagy mert eddig azt hitte, hogy ugyanúgy – ha nem még jobban – egymáson lógunk, mint minden más pár? Vagy mert ők nem azok? Igazából teljesen mindegy, hogy melyik az ok, mert abban biztos vagyok, hogy nem szeretnék erről beszélni. A haja mögé bújó Masát figyelve ő sem. Szóval akkor hagyjuk is. Így is épp elég rendhagyó ez a beszélgetés.
- Tényleg? – kérdezek rá hitetlenkedő hangsúllyal. Úgy gondolja? Illünk egymáshoz? Ezen sem gondolkoztam el. Nem tudom, hogy így van-e. Az biztos, hogy Ő illik hozzám. De hogy én hozzá? Hogy én lennék neki a legmegfelelőbb társ? Hát ebben már nem vagyok annyira biztos. Remélem, hogy igen. Sajnos elég jól kitűnik a szavaimból, a hangsúlyaimból hogy mennyire önbizalom hiányos is vagyok. Jó lenne ezt is leküzdeni, majd rákérdezek a dokinál, hogy erre van-e valami tippje.
Masa láthatóan egyre jobban visszatér a megszokott stílusához, bármilyen szokatlan és furcsa is ezekről a dolgokról beszélgetni, jót tesz neki. Reménykedtem ugyan abban, hogy a fotós szösszenetemre nem reagál, de mivel csak egy részét mondtam el a történetnek, így persze, hogy másképp jön le neki az egész. Végighallgatom a szavait majd sóhajtok egy nagyot megrázva a fejemet.
- Ők fotóztak. Nem más. Annie akkor kapott fényképezőt, és felavatták – semmi pletkya keltési szándék nem volt ott. Csupán egyszerűen megörökítették a hangulatot, a pillanatokat. Veszek egy nagy levegőt, majd folytatom. – Ez az egész csak azért röhejes, mert ismerem Thomast. Ha Annievel ők úgy lettek volna, elmondta volna. És ezt tudtam is, de mégis. Álltam ott a szobájában a faliújság előtt, ahol egy rakás kép ki van rakva a számára nagyon fontos emberekről. És jó páron a szemembe vigyorognak Annievel. Kiakadtam. Azt hittem, hogy a barátnője, és ő valamiért mégsem mondta el nekem. Nem volt milyen pillanatot elkapni Masa, se fényképen, se személyesen – rázom meg a fejemet a padlót figyelve. Igen, fájdalmas volt. De nem igazán a látvány, hanem az érzés, ami elöntött akkor. Meg utána a kavarodás. Te jó ég, az nem volt semmi mire kibogoztuk, hogy ki miről beszél. Természetesen azt nem veszem észre, hogy új információval láttam el prefitársamat. Mondjuk ez még elég ártatlan kis hírmorzsa, jó hogy nem említettem meg, hogy ott is aludtam.
- Bence mit szólt, hogy féltékeny voltál? Tudja egyáltalán? – emelem fel újra a tekintetem a lányra. Ha minden igaz, akkor Thomas tudja, hogy én az voltam. Igaz, nem mondtam így ki, de szerintem tudja. De ennek tuti, hogy nem fogok utánajárni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

harmatgyűjtés| o

Teljesen elképedek ettől az információtól. Hiszen ez borzalmas! Mi az, hogy nem én dönthetem el, hogy milyen állat szeretnék lenni? Efelett még mindig nem tudok napirendre térni. Hiába, a bizonytalanságot sosem szerettem úgy igazán. Vagyis bizonyos szituációkban nagyon nem. Maga az animágia az nagyon szuper, iszonyatosan izgalmas az egész. De így már nem.
- Hát, szerintem nem férnél el a tavacskába bálnaként – nézek töprengőn a lányra. Legalábbis ha méreteiben teljesen megegyező az alakváltása, akkor tuti hogy nincs a kastély környékén akkora víz, amiben ő elférne. Sőt, az egész országban sincs akkora. Jó, igen tudom, tértágító bűbáj. De az meg csalás, nem? – Legyél akkor már inkább grizzly. Az elfér a suliban is, és még hasznos is ha prefektus az ember.
- Megfizetsz? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet. Vajon mennyit érhetnek egy elemi mágus szolgálatai? Majd egyszer utánanézek, de most még felesleges. Masától nem fogadnék el se pénzt se mást ilyen miatt. A vízbubi nélkül meg is purcanna, szóval még jó, hogy ellátom a túléléséhez szükséges dologgal. És mivel barátomnak tartom még jó, hogy ingyen.
– Barátilag megkapod ingyen a vízbubijaid – kacsintok rá a lányra, majd inkább elhallgatok és a feladatomra koncentrálok. Tudnék kiselőadást tartani, hogy mi történik, ha a vizet nap éri, de biztos, hogy ez most olyan fontos? Úgy kell, hogy ne érje, és kész. Gond nélkül megoldható, szóval még hőbörögni sem kell emiatt.
- Azért azt megnéztem volna. Eltartott volna egy darabig mire megtelíted az üveged – vidáman szemlélgetem tovább a sátor alatti rengeteg harmatot, igazán szép látvány. Lehetne egy ilyen hely kialakítva mindig itt a suli körül. Folyton ott lebzselnék. Fejben már próbálom elképzelni, hogy hova tenném a padokat, amiken persze a víz szikrázva veri vissza a fényt. Úgy lenne kialakítva, hogy ne legyen vizes az ember, ha leül. Éppen egy kis ösvénykét tervezek, amikor Masa rákérdez valamire. Valamire, amit nem értek. És nem azért, mert nem figyeltem eddig rá. Figyeltem, tekintetemmel végig követtem a mozdulatait, minden szavát hallottam és felfogtam. De most mégsem tudom, hogy miről beszél.
- Micsoda van nálunk hogy? – nézek rá értetlenül. Lehetséges, hogy kicsit értelmetlen sorrendben sikerült egymás után pakolgatnom a szavakat, de az biztos, hogy a lány érti, hogy nem értem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred | aug 18 | o | oo

A nagy fürdőszoba és kád az nekem is nagyon tetszik, szóval nem csak Benito hálás érte. Azért egy kicsit sajnálom a csodacicát, hogy ő most nem jöhetett le velünk a partra, de sajnos eléggé feltűnő egy jószág. És nem tud úgy tenni, mintha plüss lenne. Meg hogy nézne az ki, ha a vízpartra plüsst visz le magával az ember?! Oké, igazából ez nem is lényeges, nem különösebben érdekelne, hogy ki nézne teljesen hülyének azért, mert „felnőtt nő” létemre egy plüssmacskával a hónom alatt közlekednék.
Rámosolygok Edithre, egyetértően bólintva egyet. Bizony, a csodacicának nagyon jó, ő már lubickolhat kedvére.
- Nemsokára mi is csobbanhatunk, és nekünk is nagyon jó lesz – válaszolom neki. Van valami különös a lányban, nem tudnám megmondani, hogy micsoda. De azt tisztán érzem, hogy ő is nagyon vágyódik már vízben lenni. Hasonlóan hozzám. Nem töprengek el rajta, ahhoz túl sok az élmény, csak hagyom, hogy a gondolataim random vándoroljanak a fejemben, néha-néha kiemelek pár fontosabbat. Mint most például a szállással kapcsolatban egyet.
- Danka, van lehetőségünk főzni esetleg szabad ég alatt sütni is? Mondjuk szalonnasütés? – fordulok a lány felé bandukolás közben. Főképp az utóbbira lennék kíváncsi, ahhoz még extra felszerelés se kell. Négy botot már csak találunk, nyársat faragni nem nehéz belőle – még én is tudok, anélkül hogy elvágnám a kezemet -, szóval valamelyik este simán lehetne ez a program, ha van ilyen hely a szállás közelében. Ha meg nincs, hát, az se baj.
Viszonylag hamar átöltöznek a többiek, legalábbis én még nem fejeztem be a krémezést, mire visszaérnek. Lábaim, karjaim kész vannak, épp a hasamat kenegetem, és azon gondolkozom, hogy a hátamat vajon hogy fogom bekenni, amikor felocsúdok a hangokra. Mosolyogva pillantok rá a vidáman csacsogó lányokra, konstatálva, hogy mindenkihez illik a fürdőruhája. Színben is meg fazonban is. Amíg elvoltak láttam egy-két nagyon fura összhatású hölgyet, szóval most már van viszonyítási alapom is. Tekintetem lassan téved tovább a fiú felé, automatikusan nyelek is egy aprót a reakciója láttán. Deja vu.
- Iiigen – bólintok gyorsan, picit dadogva. Igen, tényleg. Dankával voltunk vásárolni, együtt vettünk fürdőruhákat meg minden. Igen. Unikornisos pizsama, cukrászda, vonatozás. Oké.
- Öhm, köszi. A … a te … látom neked se csak a navinésed van – sikerül kinyökögnöm valami választ, ahogy végigmérem a barátomat. Észreveszem rajta a változásokat, hát persze, hogy. Igaz, hogy csupán egyszer láttam fürdőnadrágban, és az se most volt, de emlékszem. Mindenre. Pontosan, részletesen. Oké, figyelemelterelés.
- Danka, Edith nagyon csinik vagytok ti is – fordítom a figyelmemet ismét a lányok felé, időnként lopva vissza-visszapillantva a teknősökre, vagy egy-két izomcsoportra. Ha most azonnal felpattanék és berohannék a vízbe az is késő lenne. Feltűnik viszont, hogy egy ideje már abbahagytam a naptejezést, így öntök egy keveset a tenyerembe, majd gyorsan bekenem az arcomat. Talán túl gyorsan is, lehet, hogy pár helyen nem dolgozom be eléggé a bőrömbe. Tétován pislogok le a még mindig krémes kezemre; vagy lemosom vagy belekenem valahova. Te jó ég, mennyire nem szeretem ezt az érzést az ujjaim között!  Thomas mintha gondolatot olvasna, vagy nem tudom, de egy harmadik megoldást hoz fel. Tényleg, rákenhetem a hátára a felesleget! Öhm, oké, ezzel lehet némi gond. Tekintetem találkozik a fiúéval és biccentek egy aprót. Próbáljuk meg.
Felállok hát én is, mögé lépek, de egyelőre nem nyúlok a flakonért. Ha mégse menne akkor ne menjen kárba annyi krém. Egy pillanatra végigfut a fejemen, hogy most aztán elég furán festhetek ahogy feszülten koncentrálva nyúlok Thomas háta felé, nagyjából úgy, mintha valami riadt kis állatkát próbálnék megsimogatni. Pedig én vagyok az a riadt kis állatka jelenleg. És győzelem, hozzáérek a hátához! Sőt, meg is mozdítom a kezemet. Az igaz, hogy enyhén remegve, de megteszem! Ezen felbátorodva gyorsan előrenyújtom a mancsomat, jelezve, hogy krémet kérek.
- Hideg lesz – figyelmeztetem Thomast, majd lassú mozdulatokkal rákenem a naptejet a hátára, kicsit be is masszírozva azt. Annyira a mozdulataimra koncentrálok, hogy nem veszem észre a remegés abbamaradását, sem az eddig érzett enyhe szorító érzés eltűnését a torkomban. Ujjbegyeim óvatosan siklanak végig a puha bőrön, izmokon, amíg a hadműveletet befejezettnek nem ítélem. Remélhetőleg addig a többiek is bekenegetik magukat, meg egymást. Remélhetőleg nem csak ránk várnak.
- Így jó? – kérdezem óvatosan, remélve, hogy csak a hátához kért segítő kezet. A többi részét be tudja kenni egyedül is, hát nem? Én is be tudtam. Csak a hát … ó. Még mindig a fiú mögött állva elvigyorodok, pedig hát megijednem kéne attól, ami elhangzik a számból.
 – Te jössz, egy hátkenegetés rendel – majd a lányok felé fordulok és hirtelen lelkiismeret furdalásom lesz, hogy szegényeknek itt kell várniuk, amíg én a határaimat feszegetem. Hála az égnek ezzel sincs gondom. Csak épp Edith már nagyon menne a vízbe, ez egyre jobban látszik rajta, nyilván Danka is, szegénykék. – Mindjárt megleszünk, de ha nem akartok várni előre is mehettek…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred | aug 18 | o | oo

Elgondolkodva nézem Dankát azon tűnődve, vajon hol tudnánk szalonnát sütni. Kétlem, hogy a parton lehetne. Kemping területen nyilván, de oda nem engednek be, szerintem. Rájövök azonban, hogy helyismeret nélkül nem fogok sokra jutni. Biztosítom Dankát róla, hogy nem baj ha mégsem lesz lehetőségünk tábortüzeskedni. Pompásan el fogunk szórakozni anélkül is. Biztos Edith sem bánja ha végül mégsem jön össze a dolog, bár nagyon lelkesnek hangzik.
A fiú hátának bekenése után pedig, - fogalmam sincsen hogy hogyan és főleg miért – megfogalmazom a kérésemet miszerint az én hátam is naptejet igényel. A lábujjaimat nézegetve állok hát, a légzésemre koncentrálok, mialatt viszonylag gyorsan felkerül a krém a hátamra. Könnyebben viselem, mint gondoltam volna. Egy pontig. Amikor is eszembe jut megannyi film, amiben elég egyetlen rossz – vagy éppen jó – mozdulat és a fürdőruha felső máris kioldódott. Igaz, erre eddig még sosem volt nálam példa. Mire elhessegetem a gondolatot már készen is vagyunk.
- Köszönöm – felemelem a fejemet, arcomra kiül az izgatottság, és a türelmetlenség. Végeztünk, bemehetünk a vízbe végre! Lerakom a naptejet, a papucsból is kilépek, majd mezítláb indulok el a víz felé.  A fűszálak csikizik a talpamat, de nem zavar különösebben. Jó, most izzó parázs is lehetne a lábam alatt, az se nagyon érdekelne. Víz! Próbálok lépést tartani a többiekkel és nem előrevágtázni. Sőt, még meg is várom, amíg a lányok bemennek előttem. Ejj, micsoda önuralom! Elégedett sóhajtással sétálok egyre beljebb a vízben. Alámerülhetnék én is rögtön, de inkább kiélvezem, ahogy egyre feljebb és feljebb nyaldosnak a hűs hullámok. Nekem merőben másmilyen érzés, mint a többieknek. Nem hideg, nem borzongató, hanem vidám és örömteli. Majd megunom a dolgot és inkább belemerülök a vízbe, teljesen eltűnve. Kisvártatva előbukkanok, hiszen a karkötőm miatt nem tudok lélegezni a víz alatt. Igazából az egész fura így. Letörlöm az arcomat, és mosolyogva nézek a többiekre. Már mindenki nyakig benne van a jóban.
- Szóval te vagy a Szivárvány? – fordulok oda Edithhez, visszaemlékezve hogyan szólította őt Danka. A kérdés mögött igazából lapul egy újabb: miért ez a név? Érdeklődő tekintetem hamar átvált zavarodottá, amikor pár lépést közelebb is megyek a lányhoz. Furcsa, valami nagyon furcsa. Másképp reagál a víz a közelében. Hasonlít ahhoz, ahogy rám reagál. Létezik, hogy …?  Á, biztos nem. Fél szemmel a környezetünket figyelem, a közelünkben sikongató gyerekeket, akik éppen víz alá nyomósdit játszanak. Enyhe rosszallással rázom meg a fejemet, eszembe nem jutna ilyet csinálni. Majd végül felfekszem a vízre háttal, elengedem magam és lebegni kezdek. Bizony, már ilyet is tudok. Kezeimmel finoman simogatom a vizet, hogy azért haladjak is egy csöppet. Igyekszem figyelemmel kísérni a társaimat, és nem tudomást venni a fájó csuklómról. Istenem, de szeretnék most varázsolni!
- Nem is értem, hogy ti ezt, hogy bírjátok elviselni. Úgy haladni a vízbe, hogy mozognotok is kell – mondom nekik, nem félve attól, hogy bárki kihallgatna minket, vagy furán értelmezné. Elég közel vagyunk egymáshoz ahhoz, hogy ne kelljen kiabálnunk, a viháncoló gyerekek meg messzebb mentek tőlünk. Vagy mi tőlük, nézőpont kérdése. – Te minden évben lejöhettél ide nyaralni Danka? Oltári jó lehetett!
Hangomból kihallatszik a vágyódás, simán tudnék állandóan vízközelben lenni, lakni, élni, bármi. A lebegés viszont kezd unalmas lenni, így hagyom magam lesüllyedni, a víz alatt megfordulva egy jó maréknyi iszappal bukkanok fel ismét. Nem akarok én megdobni senkit se vele, meg rákenni másra, dehogy. Csupán apró kagylókat keresgélek. Vagy bármi érdekeset. Kivéve azt a hínárcsomót, ami hozzámér. Távolodni kezdek tőle, de persze követ a rusnya növény, így kénytelen vagyok megfogni és odébb dobni. Pfúj. Na, engem ezzel ne dobáljon meg senki se ha lehet. Oh, remek, elejtettem az iszapkupacomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Félig önkéntelen a visszakérdezésem, maradjunk annyiban. Az tényleg önkéntelen, hogy ki is mondtam, ami a fejembe járt. De a bólogatás is elegendő válasz, úgyhogy eszem ágában sincs tovább erről beszélgetni. És igen, tuti zavarba jönnék a nagyszülős témától. Az annyira biztos, mint hogy a Föld a Nap körül kering.
Kétkedve szalad fel a szemöldököm, amikor arról győzköd, hogy teljesen logikus volt a féltékenységi rohamom. Egy jó fenét volt az. Hiszen tényleg, ismerem a fiút. Marhaság volt az egész. De megtörtént, és szerencsére nem lett belőle nagy baj. Nem igazán veszem észre, hogy Masa úgy osztja a tanácsokat és véleményeket, hogy körülbelül annyira új ez az egész neki, mint nekem is. Nem mintha nagyon zavarna amúgy az, hogy ő sem tud ám többet. Elég az, hogy egy másfajta véleményt, másfajta megközelítést tár elém. Ettől még az én meglátásom egy szemernyit sem változik, mindazonáltal jól esnek a szavai.
A kezének mozdulását azonnal észreveszem, egy pillanatra össze is szűkítem a szememet, már csak megszokásból is. Ezzel szoktam jelezni első körben, hogy talán mégsem kéne. Már az olyanoknak, akik ismernek ennyire. Akik nem, azoknál rögtön a lehető legmesszebb vonulok. A vonásaim azonban hamar megenyhülnek, sőt egy leheletnyit a lány felé is mozdítom a kezemet. Oké, rendben, egy icipici baráti érintés belefér. És valóban csak egy apró kis kedveskedésről, alig érezhető simításról van szó és már kucorog is vissza a helyére. Kellemes így üldögélni. Kellemes cseverészni ezekről is. A zavarba ejtőségén és furcsaságán kívül kellemes. Ez kicsit oximoronnak tűnik, de sebaj.
Már-már kérdeznék, hogy mi az, hogy Bence látott mindent, de még ki se nyitom a számat, már el is mondja. Á, legilimentor. Na akkor ezentúl jó messziről kerülni fogom azt a fiút. Néha még én is sok vagyok a saját fejembe, nem hiányzik, hogy más is belelásson. Nem-nem. Ekto gamat. Csendesen hallgatom a történetét, nem mutatva azt, hogy észrevettem ám azt a bizonyos szót. Bár ez így teljesen más, így egymás között kimondani, mint mondjuk annak a fiúnak a szemébe mondani, akit sze…khm szóval igen.
- Fú, én biztos, hogy nem mentem volna bele! Így akkor remekül megmutattál neki mindent. És még ki se kellett mondanod! – kommentálom a dolgot boldogan mosolyogva a lányra. Elmotyogok még pár aztát is lelkendezve. Örülök, hogy örül. Örülök, hogy jól alakultak a dolgai. Meg, hogy szerencsés lett a végkimenetele a Masa-mozinak, amit Bence láthatott. Az meg, hogy ki se kellett mondania az érzelmeit, hát nem semmi. Na, nem mintha ezzel nekem akkora nagy gondjaim lennének. Minden további nélkül ki tud csúszni a számon minden, amikor a fiúval vagyok. Majdnem minden.
- És ilyenkor te is belelátsz Bence fejébe? – kérdezek vissza csillogó szemekkel. Látszik, hogy fogalmam sincs a legilimencia rejtelmeiről. Mindazonáltal izgalmas lenne, ha egy ilyen oda-vissza csatornaként működne két ember között. És mennyire jó is lenne … így lefolytatni privát beszélgetéseket! Azta!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

harmatgyűjtés| o

- Bizony, kezdesz nagyon kerekedni – szúrok oda a lánynak; a pocijára, az arcára, a karjára pislogva, amik pontosan olyan méretűnek tűnnek, mint eddig. Majd mielőtt szívinfarktust kap itt nekem, hogy mire gondolhatok, folytatom a gondolatmenetemet. – Már hasonlítasz egy cuki pufók kis bébifókára.
Azok tényleg iszonyat édesek. Elnevetem magam én is, hiszen nyilván nem gondolom ám komolyan. Majd még nagyobb hahotázásba fogok, ahogy megelevenedik előttem a kép, amit lefest nekem. Medve az alagsorban? Fantasztikus!
- Na azt nagyon megnézném! Ha tényleg maci leszel, akkor feltétlenül csináld meg. És szólj, elbújok valahol. De ez … fenomenális! – az persze már más kérdés, hogy fordított esetben biztos, hogy nem élnék egy ilyen lehetőséggel. De így viccesnek hangzik. És csak nem lesz baja annak, akit megijeszt. Oké, lehet, hogy nem kellene ilyen kis gonoszkodóba átmennem. Mi van velem? Mióta vagyok én ilyen élcelődös?
Nehéz lesz rájönnie, hogy melyiket preferálom sütiben ugyanis mindkettőt szeretem. Hangulatfüggő. Sokszor így a kettő együtt megy: csokis gyümölcsös. De egyszerűbb lenne amúgy megkérdeznie, lehetőleg úgy, hogy csak két választási lehetőségem legyen. Nem vagyok túl válogatós édességek terén. Talán ezért is futok. Nem mintha meglátszana rajtam, hogy mit és mennyit eszek össze.
- Kiöntheted és kezdheted elölről, ha nincs jobb ötleted annak a pár órának az eltöltésére – vonok vállat egy picit sajnálkozó arccal, amiért elrontottam a remek kis mókáját. – Ha szeretnéd nehezítem is neked, és el kell kapnod a harmatcseppeket, amik össze-vissza fognak cikázni körülötted.
Derűsen hunyorogva figyelem az újabb pantomim bemutatót, nem akadok fenn rajta. Egyrészt láttam már tőle ilyet, másrészt meg mókás. Nem gondolok arra, hogy titkolózni szeretne, hiszen a múltkor is ilyen hadonászás előzte meg azt, hogy mondjon valamit. Igaz, azzal elkendőzte az igazságot, de mindenképpen gondolkodás előzte meg a szavait. Szóval ebből kiindulva ő így szedi össze a gondolatait. Mintha próbálná elkapni őket a levegőben. Figyelmesen kezdem nézni a semmit a lány mellett, hátha meglátok egy-két gondolatfoszlánykát.
- Áh – bólintok, majd mivel ez nem elégséges felelet, így gyorsan folytatom előre-hátra hintázva a sarkaimon. – Nem, nem tudni. Olyan ez, mint az hogy boszorkány vagy-e vagy sem. Egyszer csak kitör belőled és ennyi. Azt sem tudni, hogy melyik elem a tiéd. És eleve van olyan, hogy nem csak egy elemed van, hanem kettő, három, vagy akár mind a négy lappang benned. Megtanulhatod uralni őket. Tetszene ha még lenne ráhatásom a levegőre is – sóhajtok egy nagyot befejezvén a rögtönzött kiselőadást. Érdekes, hogy eddig nem mondtam el másnak ezt. Persze teljesen elégedett vagyok a vízzel is, nagyon hasznos képesség. És gyönyörű is tud lenni. Nagyon is. – Persze a víz az bőven elég, imádom. Viszont se a tűz se a föld nem vonz. Igazából a tűz most már ugye taszít, de érted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Az egyik olyan hely felé tartok, amit rendszerint messzire elkerülök a kastélyban, mivel mindig tömeg van. Nem igazán kedvelem a tömeget. Most valahogy mégis társaságra vágyom. Nem kifejezetten beszélgetőtársra, sokkal inkább arra, hogy emberek vegyenek körül, akik elcseverésznek egymással. Nem kell nekem is részese lenni a dolognak, sőt. Csupán figyelném csendben őket, esetleg rajzolgatnék. Talán portrékat róluk. Ki tudja. A lényeg, hogy lefoglaljam magam.
Kezemben a kedvenc mappámmal toppanok hát be a helyiségbe, vetve egy gyors pillantást a környezetemre. Vannak itt bőven, helyes. Mindenki beszélget, kivéve egy heverésző alakot a kanapén. Talán alszik. Mindegy, tökéletes lesz a közelében lévő fotel nekem. Odamegyek hát, halkan leülök, hiszen nem szeretném megzavarni a relaxációban. A mappámat óvatosan leteszem a kis asztalkára, kibányászok belőle egy lapot, meg ceruzát, majd az egészet visszateszem a kemény irattartóra. Talpamat megtámasztom a fotelom szélén, felhúzott térdemnek fektetem a rögtönzött rajztáblámat és körbenézek megfelelő alanyok után. Erősen gesztikuláló párocska, nem. Könyvekbe bújt összeomlás szélén álló elsős, nem. Annál az ablaknál lévő srác érdekesnek tűnik. Valami rosszban sántikál. És persze, hogy észrevesz, és inkább gyorsan elrobog. Biztos észrevette a prefijelvényemet. Visszafordítom tekintetemet a díványon heverésző srácra, majd megvonom a vállam, miért is ne.
Gyorsan felvázolom a körvonalakat, amiket majd aprólékosan állok neki kidolgozni. Éppen a lábát igyekszem élethűen ábrázolni, amikor megmozdul. Összeszalad a szemöldököm és szemrehányóan nézek a modellemre. Tekintetem lassan megállapodik az arcán és a rosszallás azonnal boldog mosolyba vált.
- Eli! Szia! Ezer éve nem láttalak! – köszöntöm vidáman a srácot. Hiszen én őt ismerem! Hogyhogy nem ismertem fel? Oké, úgy azért nehezebb, hogy a karjával eltakarja a fél arcát. De akkor is! Az meg, hogy régen láttam, hát tiszta sor … vizsgaidőszak. Ilyenkor mindenki úgy jár-kel, mint egy zombi. Észre se vesszük sokszor a másikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o

  

ruha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o
  

pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o

  

pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o
  

pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o
  

pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o
  

pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |este a szobánkban |o
  

pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o

    

pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o
  
  

pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o
  

pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o

  


pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o
  
 pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o

  
 pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o
  
 pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 18 |éjjel a szobánkban |o
  
 pj

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |este a parton |o

  
strandramenős
 fürdőruha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

 Balatonfüred, augusztus 19 |este a parton |o
  
strandramenős
 fürdőruha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Balatonfüred, augusztus 19 |este a vízben|o

  
strandramenős
 fürdőruha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

 Balatonfüred, augusztus 19 |este a vízben |o

  
strandramenős
 fürdőruha