32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Juhász Laura összes RPG hozzászólása (479 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 15 16 » Le
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. április 12. 18:35 Ugrás a poszthoz

Szabadulóművészek - Dani vagy Dániel? Smiley


Remek, végre megkezdődik az óra, már kezdtem unatkozni. Valahogy a várakozás sosem tartozott az erősségeim közé. A professzor szavaira csak biccentek egyet, köszöntem már amikor beléptem, és amúgy sem vár válaszra. Sőt, szerintem zavarná is, ha közbeszólnék a bevezetőjébe. A lényeg úgyis az után jön, hogy ma mégis mi vár ránk. A felelés elmaradásának ténye nem igazán vált ki belőlem reakciót, azonban a más életével játszás már annál inkább. Abbahagyom a dobolást az ujjaimmal a padon, és kikerekedett szemmel nézek a tanerőre. Ugye csak rosszul hallottam?
Ó remek, nem hallottam rosszul. A Tiltott rengetegben kell megkeresni két kis állatkát. Szerencsére nem az én kedvencemet nevezi meg bajba jutottként, bár igazából ez teljesen mindegy. Bárki állata is legyen, akkor sem hagynám ott. Nem, állatot soha! És amikor már azt hiszem, hogy ez nem lehet rosszabb, kiderül, hogy hatalmas tévedtem!
- Ezt most ugye nem gondolja komolyan? – szalad ki a számon döbbenten. Így is épp elég bonyolult a feladat, de hogy még ráadásul a partneremnek elveszik a hallását, és szerencsétlen teljesen rám kell, hogy hagyatkozzon? Hogy ha nem érintem meg akkor semmi esélyünk? Oh remek! Végül is, hát persze, hogy pont mellém kell egy fiút beosztani, tipikus.

De mire felhívhatnám a professzor figyelmét arra, hogy ez így ilyen formában nem fog menni, nekem nem, már minden meg is változik és az erdő szélén vagyunk. Teljesen egyedül. Csak magunkra számíthatunk, meg arra, hogy felül tudok-e emelkedni a félelmeimen. Muszáj lesz, egy szegény ártatlan állatka élete a tét! Szembeállok a fiúval, hátha szájról tud valamelyest olvasni és már ki is találtam, hogy mi az első, amit meg kell tőle tudnom.
- Szia! – integetek, hogy ha nem tudna a számról olvasni akkor is értse, hogy köszönök. – Figyelj csak! – rámutatok a két szemére majd magamra, hogy nézze mit csinálok, aztán leguggolok és keresek egy botot. Gyorsan három dolgot rajzolok a talaj puha földjébe: egy macskát, egy kutyát és egy madarat mindegyik felé egy-egy kérdőjelet rajzolva. Rámutatok a macska képre, majd egy fára, ujjaimmal egy felszaladó mozdulatot próbálván utánozni. A kutyánál a földre mutatok, a madárnál meg a fejünk fölé. Jó persze, ennél többféle állat van, lehet akár tigrispitonja is a fiúnak, de a lényeg szerintem nagyjából sejthető. Azt szeretném tudni, hogy nagyjából miféle kedvencet keresünk, és kell-e a talajon kívül máshol is keresnünk. Mindezt rövidítve és lassan tagoltan el is mondom Daninak, remélem meg is érti.


Torpedó: D3


//Nem talált. - Várkonyi//

Torpedó2: E5

//Ez sem talált. - Várkonyi//
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 14. 12:55
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. április 19. 08:48 Ugrás a poszthoz

Dani


Talán még izgalmasnak is tudnám felfogni ezt az egészet, ha nem éppen egy kisállatkáról lenne szó. Na meg ha nem épp én lennék benne ebbe a szituációba. Megfigyelőként biztos szórakoztató lehet, ahogy szerencsétlenkedik mindenki. Így hogy benne vagyok így kevésbé mókás a dolog. Főleg, hogy soha nem tudnám megbocsátani magamnak ha a srác kedvencének valami baja esne, valamelyest az én hibámból. De hát csak nem hagyja meghalni a professzor úr, ugye?
Mindenesetre igyekszem magabiztos képet vágni, és elégedetten bólintok egyet, amikor a fiú visszaköszön. Akarom mondani rám ordít. Ez a módszer fog működni, bár az egész erdőt felverjük. De végül is nem hallja magát, elég fura lehet neki, szóval jól van ez így, nem is ez a fontos most.
Már-már kezdem feladni, hogy a rajzolgatással elérek bármit is, de úgy tűnik végül csak szerencsém van és rájön, hogy mit szeretnék. Nagyokat bólogatok válaszként, hiszen hallani úgy sem hallja, amit mondok, és nem úgy tűnik, hogy a szájról olvasás bevállna, szóval felesleges beszélnem.
- Szép neve van. – csúszik ki mégis a számon, majd egy apró mosollyal és egy határozott biccentéssel adom a fiú tudtára, hogy vettem az adást. Egy újabb bólintás, a javaslatára, miszerint induljunk már el, és végre kezdjük el keresni a kisrókát. Előkapom én is a pálcámat, fényt varázsolok én is. Hihetetlen, hogy nem jutott eszembe!
- Rudi?! Rudi! – kiabálom a kiskölyöknek miközben magasba emelt pálcával az ösvény jobb oldalán elterülő részt figyelem, hátha meglátok valami mozgást, vagy meghallok valamit. Lassan megindulok, lábnyomokat, szőrpamacsokat vagy bármit keresve. Hihetetlenül nagy itt a csönd, ami egyszerre baljóslatú és biztató. Ha bármi megmoccan akkor azt hallani fogjuk, vagyis fogom.


Torpedó: C2 és E3

//E3 süllyedt. Infó:Kirké, Hekaté, Szeléné.

Az egyik magas ágon egy sas ül, karmaiban egy rókavörös valami lóg. Ki tudja, nem esett-e máris baja Rudinak?!
Őket is körbelengi a hang, de amit mond, az Dani lábai előtt bele is íródik a homokba.
-Mondjatok két híres asztrológust, meg, hogy mitől híresek! - Ezután várakozó csend. Közben mindkettejüket megmagyarázhatatlan félelem önti el. Szembesülnek a legrémísztőbb fóbiájukkal. Kinek, mi. - Várkonyi//
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 19. 16:37
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. április 24. 19:09 Ugrás a poszthoz

Dr. Meyers


Hiába a kellemesnek ható környezet, csak nem tudok feloldódni. Bár az a hatalmas nagy ablak az eléggé ütős, nem is értem, hogy a diákok szobájába miért nincs ilyen. Akár az illúziója is elég lenne. Legszívesebben odasietnék és kitárnám az ablakot, hogy beengedjem a kinti levegőt, és ott telepednék le a párkányon. De nem szabad elfelejtenem, hogy miért is vagyok itt, így inkább maradok a választott fotelomban.
- Köszönöm szépen. – sikerül összehoznom egy halvány mosolyt, amikor elém kerülnek a teázás kellékei. Kíváncsian mérem fel a választékot, majd egy epres filtert választok ki, nagyon rég nem ittam már epres teát. Kibontom és beleteszem a mókás bögrébe. Valaha otthon is volt ilyen, akkor a kedvenc bögrém volt, de emlékeim szerint az anyám … öhm nevelőanyám a falhoz vágta. Arra már nem is emlékszem, hogy miért. Végül is mindegy, a bögrémnek befellegzett.
- Azért nyilván jobb elfoglaltságai is akadnának így a szünetben. – felelem felpillantva a pöttyök tanulmányozásából, kissé meghökkenve a doktor arckifejezésétől. Oké, tehát akkor tényleg őszinte, és nem csak azért mondja, hogy elnyerje a bizalmamat. Vagy mert ez a munkája. Talán tényleg jól fog elsülni ez a dolog. Gyorsan öntök a bögrémbe forró vizet, egy kevés cukrot és citromlevet teszek bele, éppen annyit, hogy ne változtassa meg túlságosan az alap gyümölcsös aromát, majd meg se várom, hogy kihűljön, aprókat kortyolgatok belőle. Ahogy a kellemes forróság szétárad bennem úgy oldódik egy kicsit a feszültség is.
- Semmi notesz és jegyzetelés? – szalad ki a számon meglepődve. Az összes filmbe amit láttam a dilidoki vesébe néző pillantással nézi a pácienst és közbe firkál valamit. Na nem mintha én ezt szeretném, valószínűleg idegesítene a dolog, és azon gondolkodnék végig, hogy vajon mit tudhat meg abból, ha azt mondom, hogy finom ez a tea.
- Tulajdonképpen is-is. Hirtelen azon kaptam magam, hogy fontolgatom, hogyan kéne helyrehozni a problémát. Aztán megkérdeztem az egyik barátomat, és ő azt mondta, hogy neki segített, hogy szakemberhez fordult a saját gondjával. Ezután már fontolgattam, és próbáltam elég bátorságot gyűjteni, hogy el is jöjjek. – válaszolom a forró bögrémet forgatva a kezeim között. Még egy hálás pillantást is vetek a doktornőre, amibe némi elismerés is vegyül. Ez jó kérdés volt, tetszik. Nem rögtön azzal indít, hogy na akkor mi bajom van, valószínűleg ha így tett volna, akkor egy órán át csak nézzük egymást. Vagy hasonló. Veszek egy nagy levegőt és szinte egy szuszra elhadarom a jövetelem okát.
A helyzet az, hogy nem igazán viselem jól a fizikai kontaktusokat. A nőneműekét sem, bár azt azért lényegesen jobban, de az is feszélyez. A hímneműéket meg egyáltalán nem. Igyekszem is elkerülni minden olyan helyzetet, amikor ez véletlenül vagy szándékosan megtörténhetne, de már kezdek belefáradni, hogy állandóan figyelek, állandóan stresszelek ha tömeg van, és azt nézem merre tudok menekülni egy-egy szituáció elől. – fürkésző tekintettel figyelem, hogyan reagál Dr. Meyers mindarra, amit elmondtam. Nem mélyedek bele jobban a témába, úgyis rá fog kérdezni az őt érdeklő dolgokra, amikre szüksége van ahhoz, hogy segítsen. Remélem tud is segíteni. Átszalad a fejemen a gondolat, hogy most körülbelül úgy nézhetek ki, mintha én elemezném őt, nem pedig fordítva. Talán így is van, talán már megszoktam, hogy folyton nézem és analizálom a körülöttem lévőket önvédelemből.

Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. május 16. 18:39
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. április 24. 19:19 Ugrás a poszthoz

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Halványan elmosolyodom a vigasztalást hallva. Lehet, hogy nekem semmi támpontot nem ad, amit elmondtam, de talán neki igen. Vagy legalábbis idővel úgy is kiderítjük, hogy melyik darabok legyenek. Mert abban biztos vagyok, hogy nem egy fürdőrucit veszek meg, ha már eljutottam ide.
- Kacsás?! – hördülök fel, majd rápillantva a fantasztikus darabra nem bírom megállni, hogy ne kezdjek el vihogni. Komolyan van olyan, aki felvesz ilyet? Oké, biztos hogy van, de furcsa elképzelni egy korunkbeli lányt egy ilyen darabban. – Unikornisos nincs? Az legalább navis.
Vihogva csóválom a fejem a sötétlila és a halványkék darabokat nézegetve. Persze csak vicceltem az unikornissal, de van egy olyan sejtésem, hogy az tuti sikert aratna. Navinés, naná hogy. Kár, hogy nem áll szándékomban ilyeneket venni. Mindenesetre határozottan jó ötlet volt Dankát elhívni, ő keres, kutat, úgy mint aki tudja is hogy mit csinál és tessék, talál értelmes darabokat, sőt határozottan szépeket is.
- Tényleg jól néz ki! Sőt, még el is tudom benne magamat képzelni! – bólogatok nagyokat, és bele is teszem a lábamnál heverő kosárba. Valószínűleg az eladó hozta utánunk, ugyanis elfelejtettem venni egyet, amikor beléptünk. De most milyen jól jön! Belerámolok majd még pár darabot, aztán jön a legrosszabb rész … a próba. Aztán ezt el is felejtem egy pillanatra, amikor jön a dicséret. Belepirulok és persze fogalmam sincs, hogy mit kéne mondanom, kell egyáltalán mondani erre valamit? Végülis is pusztán genetika az egész, nem csinálok semmit, hogy úgy nézek ki ahogy.
- Nem úgy néz, mint amiben lehet normálisan úszni. Mármint ez a rész, ami lelóg a hasamra az zavaró, hogy mozog nem? – kérdezek rá inkább az aggályaimra, félresöpörve a kinézetes gondolatokat. Aztán összevont szemöldökkel nézek a lányra.
Tényleg, azt mondtam, hogy úszni tanulni megyek? Nem csak ilyen vízben ejtőzés meg ilyenek, hanem úszás. Szóval jó lenne, ha minden ott maradna ahol kell. Egyszer hallottam, hogy az egyik osztálytársnőmnek lejött a bikinifelsője, amikor elrúgta magát a medence széléről. Na, ilyet nem szeretnék. Ja meg ilyen kitömött darabokat se. – bökök rá egy nagyon szivacsos darabra, a felirat szerint valami push-upos cucc. Nem tudom mi az, de nem tetszik. Melltartóba se szeretem az olyanokat, a merevítő az még csak-csak elmegy, de igazából azt is nagyon ritkán veszem fel.
- Azt amúgy tudtad, hogy a mugli világban csak több számmal nagyobb ruhákat hordtam? Itt kezdtem el normalizálódni ruhaügyileg. Hű, nézd, ez szép! – mondom miközben nézegetem a darabokat. Egy sima fekete darabot, amit ahogy nézem mindenhol madzaggal kell megkötni a kosárba pakolok, ez annyira kis szolid egyszerű, hogy tuti jó lesz. Aztán felmutatom azt amire rávágtam hogy szép, sok sok apró vízszintes csík fut a háromszög részén meg a bugyin is, mindenféle vidám színben. Kíváncsian várom a véleményét, hogy szerinte ez mennyire illik hozzám.
- A fiúknak mennyivel egyszerűbb! Felkapnak egy rövidnadrágot és kész is. Nincs ennyiféle választék.- bökök az állammal a pasirészleg felé, majd rögtön mellette észreveszem a vízisporthoz kitalált darabokat. Szörfruha, na tessék, ilyesmit akartam először. Ha jól látom ott vannak valami női shortok is, szupi, olyan kell. Ha nem is vízbe veszem fel, de kell és kész.
- Te is veszel valamit ha már itt vagyunk? Biztos könnyen találsz magadnak. Elvégre jobban nézel ki, mint én. – kérdezem meg a lányt, hozzátéve a véleményemet. Dankában van valami, nem is tudom, különleges. Ránézésre is, de a személyiségére is értve. Legalábbis én így érzem.

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. április 27. 20:01 Ugrás a poszthoz

Dani


Normális körülmények között talán bele is pirulnék, hogy egy mestertanonc legyen tanúja annak, hogy elfelejtem boszorkány voltomat és nem rögtön pálcát rántok bármi is van. De tény, hogy ilyen helyzetbe se kerültem még, úgyhogy szerintem talán még el is lehetne fogadni a dolgot. Viszont most nem normálisak a körülmények, és túlságosan koncentrálok a környeztem felfedezésére, mint hogy belegondoljak ebbe az apróságba.
Próbálom kizárni a fiú motoszkálását, bár eléggé hangosan csörtetünk mindketten. Minden bokorba belenyúlok a pálcás kezemmel – azért van annyi eszem, hogy ne puszta kézzel fogdossak össze kitudja milyen növényeket – hátha valamelyik alatt ott lapul a kisróka. Ahogy telik az idő és egyre beljebb hatolunk az erdőben úgy leszek egyre idegesebb. Annyi, de annyi veszély leselkedhet itt rá!
A ronda nagy dög madarat persze nem veszem észre, eddig eszembe se jut, hogy valami felragadhatja őt, és olyan magasra felviheti; a hangot azonban hallom. A semmiből érkezik, mégis olyan, mintha mellettem állna a beszélő. Közvetlenül mellettem. És mintha valami végigsúrolná a karomat is, ahogy beszél. Azonnal megdermedek, képtelen vagyok akár csak egy hangot is kiadni, megmozdulni, sőt még gondolkodni sem tudok. Tágra nyílt szemmel nézem végig, ahogy Danin is elhatalmasodik a pánik és a térdére zuhan. A szavai nagyon nehezen jutnak csak el a tudatomig, mintha köd venne körül mindent. Látom, hogy segélykérően néz rám, én is hasonló pillantásokat lövelek felé. Hogy mondhatnék bármit is, amikor valami simogat, tapogat én meg képtelen vagyok tenni ellene bármit is? Nem vagyok elég erős, nem hall meg senki.
Egyre szaporábban veszem a levegőt, a szívem őrült iramban kalimpál, és érzem, hogy hamarosan elájulok. Hogy lehetséges, hogy megtörténik egy ilyen itt, ezen a helyen? Az iskolában, egy tanórán! Rajtam múlik egy kisállat élete, és ez történik? Ez egyszerűen képtelenség … ez … lehetetlen. Ez nem történhet meg, ez nem történik meg!
- Paracelsus. Ő úgy tartotta, hogy fontos, hogy az orvos jártas legyen a csillagjóslásban, mert az ókori hagyományokhoz híven Naprendszer bolygói és az emberi test szervei, szervrendszerei között összefüggés van. Írt egy művet a különböző zodiákus jelekkel ellátott medálokról, talizmánokról, hogy milyen gyógyító hatásuk van. Azt hiszem Archidoxes of Magic volt a címe. Például a Merkúr a tüdőhöz kapcsolódik, a Nap a szívhez, az agyhoz pedig a Hold … - szinte magamat is alig hallom, ahogy az ájulás küszöbén próbálok választ adni a testtelen hangnak a kérdésére. Azt ugyan nem tudom, hogy vajon megfelelőek-e ezek az emberek, akiket mondtuk Danival, viszont amikor kiejtem azt a szót, hogy Hold valami megváltozik. A simogató érzés eltűnik, és szépen lassan az erdő képe is szétfolyik a szemem előtt. Először azt hiszem, hogy azért mert legyűrt a pánik, azonban pár pillanattal később már mintha a tantermet látnám magam előtt. A padot, amiben ültem. Érzetre is olyan, mintha a helyemen ülnék, leszámítva, hogy minden forog körülöttem. Visszatértünk. Gondolom a rókakölyök is megmenekült. Leborulok a padra, és próbálok egyenletesen lélegezni, hogy újra normális legyen minden.

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 1. 20:14 Ugrás a poszthoz

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Mindjárt gondoltam, hogy az unikornisos butáskodásom tetszeni fog neki. Igazából már egész jól tudok könnyed laza hangon cseverészni, na meg viccelődni mindenfélével. Kellemes érzés, és nagyon de nagyon jó újra és újra rádöbbenni, hogy mennyivel jobb lett az életem a suliban. Barátokat találtam, családot találtam … oké jó nagyot, jó zajosat, jó komplikáltat de végül is családot. És még a komfortzónámon is lazán át tudok trappolni, csak a megfelelő társaság kell hozzá. Mint a ruhavásárláshoz Danka. Testvér híjján nem igazán tudom elképzelni, hogy milyen érzés is lehet a testvéri szeretet, de valami hasonlónak gondolom, mint amit a lány vált ki belőlem.
- Oké. – kuncogom el magam a határozott válaszára, magam is hányszor mondtam már ezt neki különféle szituációkban. – Á, eszem ágába sincs ilyet felvenni. Vagy legyen ott valami, vagy ne, de ne lengedezzen.
El is engedem rögtön a tankinit, már a nevét is tudom, hiszen a semmiből mellettem termett az eladóhölgy és sápítozva dícsért, hogy milyen jó ízlésem van. Szerencsére bejött a boltba még pár ember mielőtt bármit mondhattam volna. Kezemmel végigsimítok pár fürdőrucin, mindig is szerettem az anyaguk fura tapintását, de igazából nem akarok pont ezekből választani. Próbálom rendezni magamban, hogy mégis milyet is szeretnék.
- Miért kéne ahhoz fürdőruha? – kérdezek vissza felvont szemöldökkel, aztán eljut a tudatomig a magyarázata és a kérdése. Biccentek egyet, jelezve, hogy már értem a dolgot. – Tudok persze, de ha véletlenül rám is ömlene egy kádnyi víz akkor se lenne semmi gond. Meg tudom szárítani magam elemi mágiával. De ezeket akkor is meg tudom csinálni, ha nem engem céloznak meg hanem mondjuk téged. Úszni nem tudok, vagyis mágiával most már minden további nélkül, de rendesen nem. Gondoltam megtanulok.
Végül is jogos a gondolkodásmódja, nem valami sokat meséltem eddig arról, hogy miket tudok, vagy miket tanulok. Se neki, se másnak. Csupán a bűvész trükk részét szokták látni, amikor szórakozásból csinálok valamit az elemmel. Vagy Benito lekötésére. És tessék, már is kiderül, hogy még egy dolgot nem mondtam el neki. Ha így folytatjuk lesz ez még több is.
- Elképesztően kényelmesek voltak! Úgy képzeld el mintha hetekig csak testhez simuló ruhába lehetnél, majd egyszer csak adnak neked egy melegítőt. Szinte sírva fogsz belebújni az örömtől, hogy de jó! Nem szorít sehol, nem tapad kényelmetlenül, áh, nagyon imádtam. És a legfontosabb, hogy takart. Rendesen. Az ujját fel lehet hajtani, ha zavarja az embert, én szerettem ha csak az ujjaim vége kandikált ki a pulcsi ujjából. Lehet, hogy a hétvégékre előkotrom őket. – áradozok a kedvenc kopott, elnyűtt, rojtosra hordott ruhadarabjaimról. Persze a legtöbb ember nem így vélekedik róluk, de ez az én véleményemet nem változtatja meg.
- Inkább te. Én nem. A strandon túl sok az ember, dehogy megyek én oda ennyi ruhában. – csóválom meg a fejemet, majd legyintek egyet, amikor nem ért velem egyet a kinézetével kapcsolatban. Nem most fogok belemenni, hogy miért téved, szerintem. A pirulásából kiindulva ő se épp erről szeretne beszélgetni.
- Megkérdezhetjük az eladó hölgyet, hogy nincs-e valami speciális kviddics nadrágjuk. De azt hittem, hogy ki vannak párnázva rendesen a seprűk, pont amiatt, hogy nagyon kényelmesek legyenek. – tuti, hogy valami ilyesmit olvastam, de persze nem mélyedtem bele annyira a témába. A kviddics és a seprűlovaglás nem az én világom. Hanem Dankáé. És ahogy hallom a fura pizsik is, amik a legnagyobb meglepetésemre még nekem is szimpatikusnak hangzanak.
- Pizsi overál? Nem is rossz! Bár ha találnánk valami cuki unikornisos pizsamát azt én is vennék! Ha nem itt, hát máshol! Poénos lenne abban ottalvósozni Thoma … - hirtelen elhallgatok és zavart arcot vágok. Hoppá, na mit nem mondtam a több még nem elmondott dologról? Nos ez is egy olyan … nem mert olyan nagy titok lenne, hanem mert még nem is kértünk engedélyt rá, szóval az is lehet, hogy nem lesz belőle semmi. Megköszörülöm a torkomat és igyekszem a lehető legnormálisabb hangon folytatni a társalgást.  – … szóval jó lenne egy olyan.

Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. május 1. 20:32
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 6. 11:02 Ugrás a poszthoz

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Kicsit meghökkenek a védekező mozdulaton, de szépen rájövök, hogy aggodalomra semmi ok. Senki nem értett félre semmit, nem mondtam semmi bántót. Azt hiszem. Dankának se tetszett az a ruha, legalábbis úgy tűnt.
- Meg elég ijesztő és veszélyes is tud lenni. Főleg ha elvesztem az irányítást. – avatom be a lányt az aggasztó dolgokba. Utóbbiról eddig egyedül a profnak beszéltem, ő ugyan mondott olyat, amivel tudom kezelni a dolgot, elvileg. De gyakorlatilag azért korántsem biztos, hogy sikerül is. Könnyebb lenne, ha tudnám, hogy pontosan mi is váltja ki a spontán elemi kirobbanást. A somolygó mosolygásból meg nem jöttem rá. Megkérdezni viszont nem mertem. Szóval most itt tartok, néha félek, hogy mit is fogok tenni.
- Oké, de nem hiszem, hogy tetszenének neked. Vagy legalábbis a legtöbb belőle nem tetszene. – rámosolygok Dankára, hiszen ismerem már annyira, hogy tudjam róla nagyjából milyen az ízlése. Nagyjából.  A nála nagyobb méretű ruhák biztos nem tetszenének neki, viszont az, ami az ő mérete, de mégis lengébb az viszont lehet. Azt sokkal egyszerűbb felvenni is, mint azokat, amiket mostanában hordok. Most gondolkodhatok azon, hogy mihez mi illik inkább, meg hogy ki is nézzen valahogy ugyebár. Régen hol volt ilyen gondom? Egy bő farmer, hozzá egy bő póló és ennyi. Az összes ruhám ugyanúgy állt rajtam, tök mindegy volt melyiket aggattam magamra.
Lassan bólogatok, ahogy ecseteli a strandos dolgokat, fejemben egy ezer éves sláger csendül fel, amitől kis híján felröhögök.
- Fagyi megvolt, fekvés megvolt. A többi nem. Bár igaz, hogy nem is igazi strand volt, inkább stég. Talán majd idén. – felelem neki mosolyogva. Ha a suli olyan tábort rendez, ahol lehet rendesen strandolni akkor biztos kipróbálom ezeket. Jó a homokvár építést talán nem. Abból már kinőttem szerintem. A hintázásból is, de az nem érdekel, akkor is hintázok és kész.
- A közhiedelemmel ellentétben a trónok kényelmetlenek ám. Hm, állva viszont nem nagyon lehet kviddicsezni. – hümmögök még párat, sajnos ötletem sincs, hogy akkor mégis hogyan lehetne könnyíteni a helyzeten. Az érdekes azonban az, hogy eddig nem igazán vettem észre, hogy nagy baja lenne Dankának az üléssel. Jó, ficereg órán, de a fél terem azt teszi, mert semmi kedve ott ülni és tanulni. Eddig fel se merült bennem, hogy neki nem az unalom a baja, hanem, hogy ülni kell. Lázasan kutatok a fejemben valami vidító gondolat után, majd hirtelen felragyog az arcom. Megvan! – Figyu, egyszer kimehetek megnézni, hogyan edzel vagy repülsz vagy ilyesmi?
Még soha nem jutott eszembe, hogy ezt megtehetném, vagy, hogy esetleg Danka szeretné. Mindig igyekszem messziről kerülni a seprűt és a kviddics pályát, de most tényleg szívesen kimennék és megnézném a lányt, abban, amiben a legjobb. Amit a legjobban szeret a világon.
- Most keresünk pizsit is, vagy először próbáljam fel a fürdőruhákat és majd utána? – kérdezek vissza gyorsan ahogy elhangzik pár kérdés. Nem terelni akarom a témát, csupán egy kis időt próbálok nyerni a normális válaszadáshoz.
- Ha beleegyezik a bácsikája, meg a házvezetőnk akkor igen, ott alszom nála. Náluk. Tudod, ő nem itt a kastélyban lakik, tök izgis lesz. – remek, a normális válasz nem jött össze. Danka is nagyon jól tudja, hogy a fiú nem bentlakásos … miért hangzik ez az egész magyarázkodásnak? Hiszen nem nagy ügy … nem olyan nagy ügy. De miért Thomasszal, miért nem Thomasnál? Nem vele alszom ott, csak nála.

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 6. 18:45 Ugrás a poszthoz

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


- Kivéve, amikor nem – nevetek fel az összeszedettségem hallatán. Teljesen összekavart tudok lenni, igaz, ami igaz nem éppen a leckékkel és tanulnivalókkal kapcsolatban. Mindenesetre kifejtem neki, hogy jobban értse mire gondolok. – Hát az olyan, hogy a semmiből eső kezd el esni, vagy jég hála nekem. Úgy, hogy nem én irányítom a képességem, nem én idézem elő, csak jön magától. Mint amikor kitör az emberből a mágia kiskorában és még nem tudja rendesen kordában tartani. Ha valami nagy érzelmi megrázkódtatás ér, akkor például kikapcsolhat teljesen a képességem. Vagy nagy károkat okozhat. Erre van ilyen mágiablokkoló is, szóval ha úgy érzi a prof, hogy gond van, akkor ad egyet, és csak akkor lehet levenni, amikor irányított közegbe vagyok. Én itt még nem tartok, de nem is szeretnék.
Bólintok egyet a ruhatáram feltúrására, ezt megbeszéltük. Kíváncsi leszek, hogy mit fog szólni hozzájuk. Az egy teljesen más korszakom volt, azóta már nagyon nem olyan vagyok. Kicsit olyan érzés, mintha régen csak egy árnyék lettem volna a sötétben. Saját magam árnyéka. Én sem tudtam, hogy mennyi minden van bennem, amíg a napfény el nem oszlatta a sötétséget körülöttem, és meg nem tapasztaltam, hogy milyen is a világ körülöttem. Vagy valami hasonló, metaforákba sose voltam jó. Viszonylag könnyű volt eldobni a régi ruháim, nem okozott nagy gondot, hogy teljesen másképp kell bennük mozogni. A rengeteg karkötőmtől és nyakláncomtól már nehezebben váltam meg. Azokat mondjuk még időnként most is felveszem, csak éppen nem az összeset egyszerre.
- Jól hangzik a Balaton! Vajon akkor is kell szülői engedély, ha amúgy haza se megyek nyárra? Meg ha addigra már nagykorú leszek? Nem a muglik szerint ugyan, de kétlem hogy a mugli világban szükséges lenne beleegyezés egy 17évesnek. – kicsit elbizonytalanodom az engedély miatt, annyira szokatlan, hogy eddig soha semmit nem csinálhattam, erre most itt van kismillió lehetőség és azoktól akik kalitkába zártak még mindig kellene valami beleegyezést szereznem. Röhejes. Maga a Balcsi az remekül hangzik, hogy én hányszor szerettem volna lejutni oda! Szinte már látom is magam előtt a felhőtlen szórakozást, ami ott vár majd.
- A meccset inkább kihagynám, ott túl sok minden történik egyszerre. És ha tök magasan vagy akkor nem is tudnám, hogy melyik vagy te. Másért meg nem akarok aggódni, hogy baja lesz. – vonok vállat az ötletre. A tömeg sem szimpatikus az igaz, de tényleg az hogy én ide-oda kapkodjam a fejemet és próbáljam beazonosítani, hogy most ki kicsoda…áh már most megfájdul a fejem. Annak viszont nagyon örülök, hogy nem utasította el a zseniális támogatási kísérletemet. Ha én sportolnék valamit, amit érdemes lenne megnézni, biztos örülnék neki ha a barátaim velem lelkesednek, vagy legalábbis ott vannak a számomra fontos eseményeken. Az meg hogy a játék jelen helyzetben kviddics…nos, nagy szó ha ott szeretnék lenni!
- Akkor irány a próbafülke! – ez az a rész, amit főleg utálok a vásárlásban. A ruhapróba. De fürdőruhát nem tudok úgy megvenni, mint egy pólót, hogy ránézek és tudom, hogy jó. Szóval marad a szenvedés. Kiválasztom a legszélsőt, ledobom benn a kosaram a földre, majd miután összehúzom a függönyt – kis híján leszakad a lendülettől – nekiállok minél előbb túlesni az egészen. Az egyberészessel kezdem, de hiába nézegetem magam a tükörbe fogalmam sincs, hogy jó-e vagy sem.
- Öhm Danka! Segítenél egy kicsit? – dugom ki a fejem a két függöny közti résen. Biccentek egyet befelé a próbafülke felé, jelezve, hogy ki nem megyek így, jöjjön be ő.
- Szerinted? – kérdezem, és állok ott mint egy rakás szerencsétlenség fülig pirulva. Ha mázlim van nem kér meg, hogy forogjak körbe. Végül is egy hatalmas tükör van mögöttem, látja, hogy milyen hátul a fürdőruha. Egy pillanatra viszont elfelejtem, hogy mit is csinálunk éppen, és zavarodott arcot vágok. Szurkol??
- Öhm, oké. Ha mégse jön össze az se gáz, elvagyunk anélkül is hogy egész éjszaka dumáljunk. – vonok vállat. Végül is a nap nagy részében azt tesszük, amikor mindketten ráérünk. És azért elég hosszúak tudnak lenni a nappalok. Miért kell szurkolni? Ezt szívesen megkérdezném tőle, de hirtelen eszembe jut valami, amitől teljesen ledöbbenek. – Várj, szerinted … nekem is engedélyt kéne kérnem a szüleimtől?
Erre eddig nem is gondoltam, és nem, nem akarok írni nekik ilyesmiről. Igazából semmiről sem akarok írni nekik, de erről aztán végképp nem. Ahhoz, hogy rendes engedélyt adjanak el kell mondanom azt is, hogy kihez készülök. Na márpedig Thomas fiú … eszembe sincsen apámmal fiúkkal kapcsolatos dolgokról diskurálni. Még akkor sem, ha csak barátok vagyunk. Bármit mondanék úgyse hinné el nekem.

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 8. 19:10 Ugrás a poszthoz

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján



Havat? Ez egy érdekes kérdés, amin még nem igazán gondolkoztam el. Sőt, eddig eszembe sem jutott, hogy esetleg havat is tudnék idézni. A tananyagban nem szerepel, és hallani sem hallottam még, hogy hydromágus tudott volna. Talán megkérdezem a prof-t róla.
- Szerintem nem. De majd utánajárok. Koripályát viszont simán csinálok neked bárhol. – mosolygok rá Dankára. De tényleg, ha szeretne korcsolyázni a szobánkban vagy bárhol máshol csak egy szavába kerül a dolog. A legnagyobb nyári kánikulában is megoldom. Bár akkor inkább odabenn, a nagy meleg és én nem vagyunk túl jóban. De a lényeg a lényeg, hogy teljesen mindegy a levegő vagy a talaj hőfoka. Amíg odakoncentrálok addig nem olvad el.
- Lehet, hogy most engedélyt kellett volna akkor kérnem, bár szünet van, és estére visszamegyünk. – töprengek el hangosan. Kicsit kaotikus nekem ez az egész rendszer, és határozottan örülök, hogy hamarosan nem kell majd ilyenekkel bajlódnom. Kivételesen lesz miért várni a szülinapom. Miután figyelmesen végighallgattam Dankát valami szöget ütött a fejemben. – Miért ne jöhetnél el kétszer Üstösdre rövid időn belül? Vannak barátaid, velük jössz-mész, kikapcsolódsz meg miegymás. Nem kötelező a kastély falai között gubbasztani. Vagy ennyire féltenek, hogy minden lépésedről és főleg azok okáról is tudni akarnak?
Az biztos, hogy neki is sokkal könnyebb lesz, amint betölti a 17et. Majd mehetünk együtt mindenfelé, mindenféle papírok nélkül. Csodás lesz!
- Vagy akiknek valamilyen okból kötelező kimenniük. Például a párjuk játszik, vagy elvárja tőlük valaki valamiért. – remélem a prefektusoknak nem kötelező, bár ugye támogatni illik a házukat, meg jó példát mutatni. Ha meg igen, akkor szépen hozzávágom a kitűzőmet az első utamba akadó navinéshoz, hogy innentől kezdve te csinálod. Kizárt, hogy engem bárki is rávegyen arra, hogy végigüljek egy meccset. Az egyéni edzés az egy dolog. Legalábbis ha Danka az az egyén.
Minden önuralmamra szükség van, hogy ne kezdjem el magam köré csavarni a függönyt, amíg arra várok, hogy a lány bejöjjön hozzám a fülkébe. Ami egy kicsit vicces, mivel azért láttuk már egymást fehérneműben … szobatársaknál elég nehéz ezt elkerülni. De akkor sose én kérem meg arra, hogy nézzen már meg. Szimplán lát és kész. És véleményt sem szoktam kérni.
- Oké, akkor egy már van. – hadarom gyorsan, amikor pozitívan nyilatkozik. Ismerem már őt annyira, hogy tudjam, ha nem lenne jó, akkor megmondta volna. Szóval hiszek neki. Nagyot sóhajtva hajolok le a fekete bikiniért, ez olyan klasszikus, egyszerű. Legyen hát ez a következő.
- Hazudjak? Hamisítsak? – döbbenek le teljesen. Na, ez új hozzáállás. Finoman kiterelem Dankát a próbafülkéből, amíg átöltözöm addig legalább van időm végiggondolni ezt az opciót. Abban biztos vagyok, hogy ha egyszer az iskola kéri, hogy legyen engedély, akkor nem jöhetek azzal, hogy jaj én nem is tudtam. Anélkül nem engedik. A hamisítás már jobb módszer, valószínűleg ha felkeresnék apámat, ő akkor lazán közölné, hogy azt csinálok, amit akarok, őt nem érdekli, és hagyják már békén. A hazudás pedig éppen ezért felesleges, ha a vesémet akarnám eladni, hogy valami tudatmódosító szert vegyek, hát az se érdekelné.
- A szüleimmel nem lenne gond, de nem bánnám, ha nem kellene hozzájuk fordulnom. – felelem végül amikor kicsit széthúzom a függönyt, hogy Danka bejöhessen, vagy benézhessen. Mennyivel könnyebb lenne, ha mindegyik ugyanolyan fazon lenne, és elég lenne csak a méretet megjegyezni. Még jó, hogy csak két bikinit választottam ki.
De nem akarok hazudni neki. – picit megvonom a vállam, ahogy ezzel elrendezem a kérdést végleg. Ha nem tisztán intézem az egészet, akkor nyilván nem avathatom be a fiút sem, valahogy nem hiszem, hogy tetszene neki ha hazugságokkal indulnánk neki egy pizsipartinak. Na meg a nagybátyjának sem, na meg az sem ha neki kéne hazudnia miattam. Áh, nem. Ha nincs más mód, akkor fogcsikorgatva is, de megoldom rendesen. – Reméljük, hogy nem kell. Tényleg azon kívül, hogy Balaton, merrefelé gondolod a nyaralásunkat? Északi part? Déli?

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 14. 19:39 Ugrás a poszthoz

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján



Ahogy látom Dankát határozottan érdekli ez az egész elemi mágiás dolog, legalábbis egyik kérdést teszi fel a másik után. Egyáltalán nem zavar a dolog, csak egy kicsit szokatlan, hogy egyszerre ennyit beszéljek róla. Lehet, hogy az óráim után mesélnem kellett volna egy kicsit, akkor most nem ömlesztve kapná az információt.
- Attól függ, hogy mekkora helyen kell fenntartanom a jeget. Na meg, hogy meddig. Órákig egy térnyi jeget megtartani azért elégé kimerítő lenne. Akkor a legkönnyebb, ha alapból van ott víz, és csak át kell alakítani. A semmiből megteremtve … hát de, eléggé fárasztó. – bólintok egy nagyot, ahogy elmagyarázom neki. A teraszon ugye a vizes szobába eleve van víz, de még néha így is hulla fáradtan esek be az ágyba gyakorlás után. De még így is imádom minden pillanatát az egésznek. Nagyjából, mint Danka a kviddicsnek.
- Lehet ezért kattantak most be még jobban, nem? Mert hamarosan tudják, hogy „elveszítenek” – mutatok nyuszifület az utolsó szónál. Érdekesnek találom ezt a fajta szülő-gyerek kapcsolatot. Bár ez a normális ugyebár. Csak nem nekem. Valószínűleg bele is őrülnék, ha nálunk hasonló lenne a helyzet, annyira megszoktam már ezt a nagyfokú szabadságot. Az elején még rossz volt, amikor idekerültem és szüleim levették rólam a kezüket, de aztán megszoktam itt. Barátaim lettek, méghozzá nem is akármilyenek! A világ legjobb barátai! Hála nekik egész jól megtaláltam a helyem ebbe a furcsa világba.
- Az azért könnyebbség lehet, hogy azért a szüleidnek még ott van a kistesód. Ki tudja mi lenne, ha egyke lennél! – csóválom meg a fejemet ahogy megpróbálom elképzelni a dolgot. Aztán kicsit furcsán pislogok a lányra a kifakadása miatt. Rellonos? Miért lett ő rellonos?
- Jaj dehogy lettél te rellonos! A körülményeket figyelembe véve teljesen logikus ötlet meg tanács volt. – igyekszem gyorsan megnyugtatni Dankát, hogy nem zöldült be, se kívül se belül, amiért azt javasolta, hogy hazudjak meg csaljak. Miközben próbálok még ezen jár az agyam, szóval csupán második nekifutásra sikerül a bikinifelsőt jól felvennem. Legszívesebben elröhögném magam, de inkább folytatom a gondolatmenetemet. – Mondom, ha bárki másról lenne szó, akkor simán meg is tenném. Amúgy meg … a lázadó beszél belőled. Neked van mi ellen lázadoznod, próbálgatod minél inkább meglazítani a láthatatlan pórázt, mielőtt végleg elszakítanád. Ez tök normális.
Próbálok türelmesen és főleg mozdulatlanul állni, amíg bíráló tekintettel végignéz rajtam. És bár tudom, hogy ez az egész az én ötletem volt, mégis a hideg futkos a hátamon. Az az egy szerencsénk van, hogy Danka lány. Különben már biztos kiborultam volna.
- Őszintén szólva ebbe kicsit jobban érzem magam, mint a másikba. Könnyebb benne mozogni. Meg, jobban fogom érezni a vizet. De a végére tartogattam a legjobbat, mármint amelyik a leginkább tetszik. – felelem kicsit megkönnyebülve, hogy végre véleményt mondott és fel is emelem a korábban említett vidám mintás darabot. Amíg a lány a magyar tenger partjairól, meg strandjairól mesél, addig én gyorsan bikinit váltok, azzal a fergeteges érzéssel, hogy ez az utolsó! A pizsamákat fel nem próbálom az már tuti!
- A mélyebb víz jó, ha tud úszni az ember, meg ha az a fő program. Ha bulisabb környezet kell, akkor ezek szerint a déli a megfelelő. Hm, hát nekem végül is mindegy. – vonom meg a vállamat újra kidugva a fejem a függöny résén. Sőt még egy kicsit félre is húzom, annyira örülök, hogy mindjárt végzünk a legrosszabb résszel.
- Tádááá! – mosolygok miközben körbefordulok. Minél előbb visszaöltözhetek a saját göncömbe, annál jobb! – Előre közlöm, hogy a pizsi részlegen, te fogsz próbálgatni. Én ránézésre döntök. A Balcsi ügyben, meg döntsd el te, hogy hova menjünk. Az a veszély nem fenyeget, hogy belefulladjunk a Balcsiba. - bár lehet, hogy utána kéne néznem, hogy hogyan kell valakit kimenteni a vízből. Talán majd megkérdezem a fiútól, ha nem felejtem el.
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 16. 19:42 Ugrás a poszthoz

Dr. Meyers


Kicsit felvonom a szemöldökömet, amikor a doki azt mondja, hogy örülne, ha nem lenne rájuk szükség. Jó persze, az lenne az ideális, ha a világon minden ember tök jól lenne, de akkor ő sem csinálhatná ezt, amit szeret. Érdekes meglátás mindenesetre, majd később eltöprengek rajta.
Így csupán bólintok és figyelem, hogy mit is csinál. Nem egészen értem, hogy miért nevet fel, de nem kommentálom a dolgot. Nem azért vagyunk itt, hogy én kérdezgessem mindenféléről. Pedig ha másban nem is, de ebben igazán profi vagyok.
- Tehát, ha jól értem, akkor a beszélgetésünk után majd meghallgatja a felvételt, és ír egy rövid vázlatot legközelebbre, amikre vissza kell térnünk? – megnyugtató, hogy nem fog körmölni, amíg én próbálom elmakogni, hogy mi is a bajom; de biztos vagyok benne, hogy valami feljegyzés majd fog készülni. Ha valami történne és máshoz kerülnék át vagy ilyenek, akkor annak az embernek is tudnia kell, hogy mi hol merre hány méter. Meddig jutottunk, meg ilyenek.
- Szerintem nekem nem csak az első lesz az – halványan elmosolyodom, szó szerint véve azt az említett lépést. Jó, tudom, hogy a doki mire gondolt, csak éppen pont találó a szóhasználat. Annak amúgy én is örülök, hogy nem teljesen egyedül nézek szembe ezzel az egésszel, bár most jut eszembe, hogy el is felejtettem mondani a fiúnak, hogy eljövök ide. Mindegy, majd akkor azt mondom, hogy milyen volt.
Nehezemre esik elmondani, hogy mi a baj. Tudtam, hogy az lesz, de nem sejtettem, hogy ennyire. Szinte félve várom a válaszát, a reakcióját a doktornőnek, hiszen most fog kezdődni úgy igazán a „munka”. Biztos találkozott már ennél ezerszer rosszabb helyzetekkel is, úgyhogy szégyenkezni nem szégyenkezem. Csak pocsék elmondani. Bólintok egyet, amikor végre válaszol, és bármennyire is izgulok azon, hogy folytatja, mégis kíváncsi leszek a fogalmazásmódja miatt. Teljesen tárgyilagos, lényegre törő. Felszalad ugyan a szemöldököm, amíg beszél, de nem szakítom félbe, ő se tette.
- Inkább kihagynám egy másik ember bevonását. Ha nem muszáj nem csinálnám végig ezt az egészet megint egy idegennel. – felelem finoman magamra mutatva, majd összeszorítom a számat, jelezve, hogy nem biztos, hogy még egyszer neki fogok tudni futni ennek az egész terapeutásosdinak. Neki képes voltam eddig ennyit elmondani, ne kísérletezgessünk azzal, hogy vajon más doki jobb lenne-e. De oké, megjegyeztem. Ha bármi bajom lenne a személyével, akkor majd szólok. Gondolom ez a lényeg.
Nem, nem tudtam. És ugyanazt az alakot ölti mindig, vagyis csak azt tudja, vagy bármikor bárkinek a bőrébe bele tud bújni? – ez a téma viszont annyira érdekes, hogy el is felejtem, hogy miért is vagyok itt. Még a fejemet is félrebillentem, ahogy felcsillan a szemem. Tök jó ez a képesség, az elemi mágia, sőt a legilimencia az semmi ehhez képest. Aztán eljut a tudatomig, hogy az én esetemben ez miért is olyan fontos. Oh. Oké. De mi az, hogy ha nem érzem magam biztonságban? Nincs ebben semmi ha.
Legközelebb elhozom magammal Thomast, és akkor majd nem lesz gond a biztonságérzetemmel. – felnevetek, hiszen pont ezért vagyok itt. Mert nem érzem magam biztonságban. A nagy általánosságban. Na meg mert ilyen butaság is csak nekem juthat eszembe … kísérettel járni pszichológushoz. Remélem a doki is sejti, hogy csak viccelek.
- Ameddig a doktor úr vagy doktor nő nem jön túl közel hozzám, vagy nem néz rám úgy, addig nagyjából rendben leszek. Akármelyik alakjában is van. És nem tudom, hogy zavar-e ha hirtelen váltani tetszik. Valószínűleg nem, ha nagyjából marad ez a távolság. – vonom meg a vállamat immáron teljesen a helyzetre koncentrálva. Igazából még jól is elsülhet ez a dolog, és csak mert nem teljesen átlagos a doki, attól én még nem fogok hanyatt homlok menekülni egy másikhoz. Ki kell próbálni, hogy mi lesz ha cserélgeti az alakját. A lényeg, hogy tudjam, hogy ő ő, különben nem biztos, hogy legközelebb be is lépek a szobába, ha egy vadidegent látok.  

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 18. 18:54 Ugrás a poszthoz

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján



Azért ez nem egészen úgy van, ahogy Danka gondolja. Konkrétan tényleg ezzel a képességgel születtem, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy esetleg elő is tör. Akár szunnyadhatott volna életem végéig is. Azt, hogy konkrétan irányítani is tudom, nos ezt csak három éve tudom. Mint ahogy azt is, hogy boszorkány vagyok. Ó és én aztán minden voltam csak ügyes nem!
- Ettől félnek a leginkább igaz? Hogy úgy döntessz, hogy kviddicsezel hivatásos szinten és ők nem tehetnek ellene semmit? – kérdezek rá a dologra. Ez biztos fontos dolog, hiszen kiemelte. Ha jól emlékszem, akkor a szülei nem éppen lelkesednek a lányuk seprűlovasságáért. Pedig büszkének kéne inkább lenniük! Mondom én, akinek a szüleit nem érdekli semmi velem kapcsolatban. – És? Majd benő a fejed lágya! Még gyerek vagy, miért kéne úgy viselkedned, mint egy felnőttnek?
Abba inkább ne menjünk bele, hogy én mégis mikor viselkedtem úgy, ahogy a koromhoz úgy igazán illene. De az egészen más kérdés. Tudnék én is úgy viháncolni meg ökörködni, meg felelőtlenként belegaloppozni a nagy világba, csak ez bonyolult. Már éppen mondanék valami vicceset az öccséről és a szüleiről, amikor megosztja velem a félelmét. Egyből el is hessegetem a gondolatom, hiszen ez fontosabb.
- Soha nem fog elszakadni. Ők a szüleid, szeretnek téged, és bár most még nem úgy látszik, de biztos vagyok benne, hogy maximálisan támogatni fognak és melletted fognak állni akármi is lesz. Féltenek téged, és ez így van jól. Majd ha a saját lábadra állsz és látják, hogy boldogulsz akkor könnyebb lesz nekik is. És te sem fogsz nekik hátat fordítani, hiszen szereted őket. Ezt ők is tudják. – egészen belepirulok ahogy előadom a monológom arról, hogy én hogy látom a dolgot. Dankának nem kellene ostoroznia magát azzal, hogy megbántja őket, mert nem lóg a nyakukon. És attól még, hogy nagykorú lesz, még nem kell világgá mennie és többé szóba sem állnia a szüleivel. Mármint ha ezt szeretné, akkor persze megteheti, de egy életkortól még nem fog végérvényesen elszakadni tőlük.
- Szerintem megveszem mind a hármat, így mindenféle lesz a szekrényembe és jó sokáig nem kell ennek újra kitennem magam – nevetem el magam a kis divatbemutatóm után. Kuncogva kezdek el újra normális ruhába öltözni, amíg Danka azt ecseteli, hogy még jó sokáig itt leszünk a próbafülkék közelében. Amikor kilépek látom, hogy a lány kicsit messzebb álldogál, az eladó pedig elindul valahova mellőle. A kosarat otthagyom a próbafülke mellett, nincs a boltban senki sem rajtunk kívül, az eladó meg árgus szemekkel figyel és fülel, szóval biztos már fejben összeszámolta, hogy eddig mennyi érmét is kell elkérnie a fürdőruhákért. Nem fognak eltűnni a cuccaink.
- Na, van nekik olyan, amilyet szeretnél? – remélem van olyan, ami nem overál, hanem rendes pizsama szerűség. Póló, vagy top, esetleg hozzáillő nadrág. Az az igazi pizsamás, hálóinges típus nem vagyok. Ha nincs, akkor majd vadászok valamit a ruhatáramból, ugyanis ki van zárva, hogy abba menjek majd át, amibe egyébként aludni szoktam.  A világító szarv egyébként meg tök jó lenne, legalább nem verném be folyton a lábujjamat mindenbe, csak követném Danka overálljának fényét.

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 21. 19:24 Ugrás a poszthoz

Dr. Meyers



Az biztos, hogy sok elgondolkozni valóval szolgált már a doki; de egyelőre félreteszem ezeket, most inkább a jelenre koncentrálnék. Ráérek feldolgozni a többit. És tényleg nem tudom, hogyan másképp lehetne még érteni azt, hogy keresünk mást, ha szeretném. Hogy miért mondhatja, azon kívül amire én gondoltam.
- Azta! Bárkinek? Azta! – ez egyszerre írtó klassz és írtó ijesztő is. Nem valószínű, hogy nagyon tetszene ha valaki olyan bőrébe bújna, akit jól ismerek. Hiszen a kinézet az csupán egy dolog, a személyiségüket nem fogja tudni visszaadni.A nyuszifülek láttán azonban rögtön elvigyorodom, majd kikerekedik a szemem, ahogy meglibben a vége az egyiknek. Ez nagyon cuki. – Awwh.
Visszakormányozom a figyelmemet a beszélgetésre, és rögtön egy újabb érdekességgel kerülök szembe. „Két egyenrangú alak”. Ezen is el fogok gondolkozni később.
- Milyen érzés alakot váltani? Érzi egyáltalán amikor például kibújnak a fülek? – kérdezek egyet a millió kérdés közül, amivel tele lesz a fejem. Jó, tudom, hogy nem ezért vagyunk itt; viszont úgy veszem észre, hogy könnyebben feloldódom, így, hogy beszélgetünk normálisan. Ő is mond valamit magával kapcsolatban, én is. Így nem olyan dilidokis az egész.
- Persze, hogy jól nevelt, hiszen angol. Szobati..., hogy mi? – bólogatva kezdek bele a válaszba, aztán leesik, hogy miről is beszélünk. Nem állom meg vigyorgás nélkül a dolgot. Szobatiszta, ó ez jó! Szegényt állatnak gondolja a doki.
Biztosan az. Thomas, ő nem … , szóval ő az a barát, akit említettem. De, nem gondoltam komolyan, mármint azt, hogy velem jöjjön. – felelem végül egy vállvonás kíséretében továbbra is mosolyogva. Nem, ez olyan dolog, amit egyedül nekem kell megoldanom és rendbe tennem magamban. Illetve egy kis segítséggel. Bólintok egyet, jelezve hogy akkor ezentúl egyszerűsítem a megszólítást, bár szerintem egyelőre még képtelen leszek a keresztnevén hívni a dokit. Talán majd később, ki tudja. És az igazat megvallva már most borzasztóan kíváncsi vagyok a másik alakjára, viszont kicsit tartok tőle, hogy jelenleg visszarántaná az eddig leengedett egyik védőpajzsomat. A kérdések így is eléggé ostromolják a tudatomat, hogy zárkózzak vissza, hogy ne adjak rájuk választ.
- Azt hiszem igen. Gyerekek körébe nem igazán forgolódom, így ezt nem tudom biztosra mondani. De ők őszinték és ártatlanok. Kimondanak mindent, és egyenesek. Igen, velük valószínűleg nem lenne gondom. – lassan, vontatottan válaszolok, ahogy igyekszem végiggondolni a helyzetet. Minden egyes példát alaposan végig kell rágnom magamban, hogy egy teljesen helytálló választ tudjak adni. Még soha nem merült fel bennem, hogy ennyire ki kellene elemeznem. Egyszerűbb volt menekülőre fogni. – A családtagok, hát … Apuék ők már nem közeledtek úgy igazán felém miután … szóval ... A többi rokon látta, hogy valami nem stimmel, hiszen addig az ölelések gyakoriak voltak nálunk, így ők is leálltak vele. Gondolom azt mondták nekik, hogy a hormonok vagy ilyesmi miatt nem szeretem. De amikor nagy ritkán még is összeölelkeztünk akkor nem zavart. Végül is kiskoromtól kezdve ismerem őket. – vonok vállat egy újabb szünetet tartva. Belekortyolok a teámba, ami szinte teljesen kihűlt már. Aztán rögtön egy kérdéssel folytatom. – Mi az, hogy közeli barát? Vannak az ismerősök, akikkel csak úgy összefutok itt-ott, néha eldumálunk de körülbelül ennyi. Vannak a barátok, akik hát … szóval barátok. Akikkel szeretek együtt lenni, megosztunk egymással mindenféle gondolatokat, dolgokat. Eddig ezeket ismerem. – tényleg nem értem a kifejezést. Új nekem ez az egész barátosdi is, vagyis már nem annyira, de még mindig vannak olyan dolgok benne, ami meglep. Ismét forgatni kezdem a bögrémet ide-oda, mert úgy érzem képtelen vagyok ennél többet mondani. Nem megy. Ha elmondom, hogy mit érzek olyankor, akkor … hát, attól félek, hogy elő is jönnek azok az érzések. A csend egyre hosszabbra nyúlik, majd az üres bögre alját szuggerálva halkan újra megszólalok.
- Változó. Ha lány, vagy ha csak egy pillanatnyi vagy véletlenszerű a dolog, akkor pusztán egy erősebb kellemetlen érzés. Ha nem, akkor eléggé durva is tud lenni. Minél ijesztőbb a szituáció, vagy minél idősebb esetleg ijesztőbb a pasi annál rosszabb. Olyan, mintha ki akarna ugrani a szívem a helyéről, teljesen lefagyok, pedig minden porcikám sikítva követeli, hogy meneküljek. Érzem, hogy zihálva veszem a levegőt, még se jut a tüdőmbe oxigén. Szédülni kezdek, a gyomromba mintha tonnányi súlyokat raktak volna. Olyan eset is volt már, hogy végül elájultam, de az már régen volt.

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 24. 10:02 Ugrás a poszthoz

Bence



Hivatalosan is elegem van a fél iskolából. Mindenki viháncol, hangoskodik, a kedvenc helyeimen nem lehet nyugton lenni. A klubhelyiségben is valaki észkombájn kitalálta, hogy rendezzenek varázslósakk versenyt. Jó dolog, csak nem pont most. Persze, értem én, hogy végül is tavasz van, se vizsgák se semmi, naná, hogy mindenki kiélvezi a dolgot. Én is azt tenném, ha nem várna rám egy nagy megmérettetés. Minisztériumi vizsga elemi mágiából. Úgy félek tőle, mint … hm, a tűztől. Szóval minden időmet a nyugodt helyek felkutatásával és tanulással, gyakorlással töltöm mostanság. Meg az emberek kerülésével.
Most is az egyik nyugis helyre tartok, pár napja fedeztem fel, de akkor pont foglalt volt. Ilyen az én formám. Pedig pont tökéletes lenne, egy teljesen rám szabott szoba. Na de talán most mázlim lesz!
Résnyire nyitom az ajtót és bekukucskálok, hátha most szerencsém lesz. És igen! Üres! Tökéletes! Gyorsan belépek és becsapom magam mögött az ajtót. Mire a kanapékhoz érek a szoba már el is kezdi az átváltozást. Hihetetlen sebességgel váltakoznak a színek, szinte bele is fájdul a fejem a kavalkádba. Még a bútorok is mozgásba lendülnek, a zenéről már ne is beszéljünk.
- Döntsd már el! – morgom a szobának, holott szegény nem tehet róla, hogy nem tud egy fix formát ölteni. Bennem dúl érzelmi vihar, csoda ha nem tud hozzá alkalmazkodni? Megjelenik egy függőágy két oszlop közé rögzítve, majd ezt a témát veszi át a szoba. Kékeszöld falak, mint a tenger, homokszínű vastag szőnyeg. Se szék, se fotel, se kanapé, se asztal. Semmi más, csak a függőágy.  Kényelmesen elhelyezkedem benne, és hála a varázslatnak még löknöm sem kell magam, azonnal egy megnyugtató ringatózásba kezd. Zene helyett tengerparti hullámok hangját lehet hallani, zongorakísérettel. Becsukom a szememet ahogy lassan teljesen ellazulok. Egész nap itt tudnék lenni így. Lehet, hogy meg is teszem. Óráim már nem lesznek ma, csak este kell majd járőrőznöm menni.

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 24. 11:05 Ugrás a poszthoz

Bence


Csak egy picit pihentetem a szemem, lazulásként, aztán majd gyakorolok tovább. Csak egy picit ...
A szoba lassan színt vált ismét, de én ebből nem érzékelek semmit. Kezd az egész elhalványodni, kifehéredni, ahogy egyre közelebb kerülök az alváshoz. Talán nem kéne éjszakába nyúlóan kínozni magamat. Talán nem kellene végigbóbiskolni az órákat napközben, az meg egyszerűen isteni lenne ha nem fenyegetne az a veszély, hogy járőrözés közben elalszom két lépést közt. Már simán előfordulhat. De már csak pár napot kell kibírni, és túl leszek az egészen. Az biztos, hogy utána bevetem magam a cukrászdába, és mindent megveszek, ami megtetszik.
Hangos kiáltásra riadok fel, kis híján ki is esem a függőágyamból. Hirtelen azt se tudom, hogy hol vagyok, csak az a biztos, hogy nem a saját ágyamban. És nem is az a másik. Sőt, egyáltalán nem is ágy. Kell pár pillanat, mire rájövök, hogy hol is vagyok.
- Mia ... ! - kiáltok fel én is, mialatt visszanyerem az egyensúlyomat a ringatozó fekvőhelyen. Rosszabb, mint egy vízágy. Gondolom, mert még sose feküdtem olyanba. De biztos mókás lehet, főleg ha ráeresztem a képességem. Na, majd egyszer.
- Bence? - ismerős a hang, bár a tengerzúgástól kicsit nehéz beazonosítani De mintha ő lenne. Kikukucskálok az oszlop mögül, olyan óvatosan előre hajolva, ahogy csak tudok. Persze ez a lehető legrosszabb ötlet volt, ugyanis most még jobban hintáztatom ezt a valamit.
- Hol ég a ház? - döbbenten nézek rá, hiszen fogalmam sincs, hogy miért ordibál, vagy hogy miért alakítja viharossá az én nyugalmas békés kis tengerparti tájamat.
- Állj már le mielőtt tengeribeteg leszek! - morgom dühösen mire a függőágyam volt-nincs módon eltűnik. Én meg a szőnyegre puffanok, még jó, hogy puha, nem ütöm meg annyira. Lehet mégsem ez a nekem való hely. Látszik mennyire jól tudok alkalmazkodni az új környezethez...szánalmas.
- Mit ígértem meg? - hirtelen eszembe jut, hogy a nevemen kívül ezt mondta a fiú, és őszintén szólva fogalmam sincs, hogy milyen ígéretet tettem én neki. Jégkockát varázsolok neki valahova? Vagy medencét? Vagy micsodát? Még egy felvágós fotót tuti nem. Vajon mit?
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 24. 13:08 Ugrás a poszthoz

Bence


Magabiztosságban nincs hiány a fiú részéről az biztos. Mondjuk ezt eddig is tudtam. Mint ahogy azt is tudom, hogy zsigerből mit válaszolnék ha komolyan kérdezné. Vagy ha komolyan akarnék válaszolni. De hát nem akarok.
- Nem szoktam vaktában ígérgetni. - felelem egy vállvonás kíséretében. Tényleg nem, ha valakinek megígérek valamit, akkor az úgy is lesz. Lehet, hogy több idő kell hozzá, de betartom. Az ígéret szó viszont eszembe juttat pár dolgot. Például azt, hogy miről is beszél egész pontosan Bence.
- Köszi, esésbe profi vagyok. Reptanon szoktam bemutatót tartani. - kommentálom a függőágy elhagyási módomat én is. Nagy baj nincs, legalábbis nem tört el semmim. A kezemmel azért megtapogatom az arcomat, mert az viszont fáj, és már meg is van a diagnózis. Vérzik a szám, mert persze, hogy beszélek amikor eltűnik alólam a 'talaj'. Feltápászkodom és türelmesen megvárom, amíg a szoba egynél több ülőhelyről gondoskodik. Már ha gondoskodik.
- Semmi komoly. Igen-igen, már emlékszem. Viszont ... öhm, hát nem hoztam most magammal ide. - mutatok körbe a szobába jelezve, hogy csak itt nincs a tablet. A szobámba van, valahol a bőröndöm alján valószínűleg. Amióta csak megkaptam azóta ott hever, hiszen mégis mit kezdjek én itt vele? Nincs laptopom, nem tudom mivel szinkronizálni, szerintem netet se tudnék szerezni. Szóval nézegethetném csak úgy. - De odaadom ma mindenképpen.
Mantikór? Én? Nem is érzem magam feldúltnak. Ránézek a falra mögöttem, amin egyre sötétebb szürke felhőszerű képződmények jelennek meg. Oké, akkor mégis feldúlt vagyok.
- Pár nap múlva lesz egy minisztériumi vizsgám elemi mágiából. Kicsit tartok tőle. - karbateszem a kezem, csak hogy ne a talárom ujjának szélével babráljak. Valamit mindig muszáj csinálnom, képtelen vagyok sokáig nyugton maradni amikor feszült vagyok. Egy hangos sóhajtással feladom a reménykedést, hogy lesz még egy kanapé, úgyhogy letelepszem Bence mellé, a lehető legmesszebb tőle.
- Ja, azt mondtam, hogy amúgy át van alakítva? Nem kell áram ahhoz, hogy tölteni lehessen. De, hogy mire fogod tudni használni arról fogalmam sincs.
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 25. 23:50 Ugrás a poszthoz

Cat

szombat délelőtt | o


Szinte menekülve hagyom magam mögött a kastélyt ez utána különösen fárasztó hét után. Legalábbis nekem az volt, nagyon is! Állandó társaimmá szegődött az alváshiány, az órákon való bóbiskolás, a teljes szétszórtság. Az emberekhez sincs türelmem, de a négy fal látványához sem. A kastély környéke sem tud már újat mutatni, ami megnyugtatna, szóval természetesen irány a falu. És ha már a vízhez köthető a frusztráltságom, így naná, hogy vízpartot keresek.
Szerencsémre éppen nem andalognak és viháncolnak a szerelmesek a stégen, pedig általában folyton van itt egy vagy két párocska. Elégedetten elmosolyodom, és hangosan odacsapva a lábamat a fa tákolmányhoz keresek egy szimpatikus ülőhelyet. A legrosszabb esetben beszakad alattam, vizes leszek de megoldom. Nem gond. Mire leülök és lelógatom a lábam a víz fölé, megjelennek az élőlények kíváncsiskodva. Először csak távolabb tűnik fel egy kecsesen úszó madár, majd innen is, onnan is felbukkan még pár. Jó lenne ha tudnám, hogy melyik milyen, mert az biztos, hogy nem mind kacsa, vagyis hivatalosan tőkés réce ugyebár, de ugyan miért is tanítanának bármi érdekeset a mugli sulikba? Szóval nekem kacsa mind. Kivéve a hattyút, mert az hattyú.
- Sziasztok hápik. – köszönök rá vidáman a farkukat riszáló tollasokra, majd lázasan keresgélni kezdek a zsebeimbe. Kell, hogy legyen nálam valami, ami ehető számukra. A kutakodásomnak hála egyre többen gyűlnek körém, hangosan követelik, hogy találjam már meg a finomságokat. Elmosolyodom, hiszen pontosan erre van most szükségem, nyugalom, békesség, cuki állatok.

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 26. 20:31 Ugrás a poszthoz

Cat

szombat délelőtt | o


Jobb híján elkezdem kipakolni a zsebeim tartalmát magam mellé a deszkákra. Több különféle ásványos karkötő elő, gyűrött pergamen rajta egy ezer éves óra levelezéssel, egy kő. Kő? Mikor raktam én követ a zsebembe és ugyan miért is? Na mindegy is. Végül a hátsó zsebeimet kezdem el áttapogatni. Ha nem találok semmit az se baj, akkor elszaladok venni valamit a hápiknak. Ha már ilyen aranyosan körém gyűlnek, akkor még szép, hogy csak miattuk végigszáguldok a falun.
Aztán meghallom a trappolást, valaki közeledik. Ennyit a magányos ücsörgésről. Felkészülök arra, hogy viszonozzam a köszönést, de csak a léptek dobogása hallatszik. Aztán csend, majd vidám hápogás, és a körém gyűlt állatok zajongva odébb úsznak. Összeráncolt homlokkal oldalra fordulok, hogy megnézzem a jövevényt.
Aki nem köszön, és – ami a legfelháborítóbb – aki lenyúlja a kacsáimat. Az árulók boldog hápogással vetődnek rá a finom falatokra. Ekkor megtalálom, amit kerestem. Egy kis zacsi kekszet. Még a klubhelyiségben vágtam zsebre, öhm, talán 2 napja? Azt hiszem akkor. Csak felmarkoltam és rohantam, hogy ne késsek el óráról. Aztán azóta se volt rajtam ez a farmer. Egy torzonborz kis fickó reménykedve néz rám, ő nem ment a többi kacsa után. Biztos folyton elűzik a többiek.
- Helló, lenyúltad a kacsáimat. – köszönök rá a vigyorgó fiúra a stég túloldalán. Alaposan megnézem magamnak, egy vigyort el is fojtok gyorsan, mert szinte összeöltöztünk. Az biztos, hogy eddig még nem volt szerencsém hozzá az iskolában. Elmosolyodok, hiszen nem vagyok egy kötekedő típus, nem vagyok én rellonos. Meg amúgy is, van egy hűséges kiskacsám, aki itt maradt nekem. Jó kis kacsa! Bedobok neki egy kis adag kekszet a tóba, ő pedig vadul csapkodva és a farktollait rázogatva összeszedegeti a darabokat.
- Awwh, te vagy a legcukibb az egész bagázsból. Ne félj, én majd csak téged etetlek. – még az is lehet, hogy rendszeresen ki fogok jönni ehhez a kis fickóhoz. Ha már nem vihetem magammal.


Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 26. 20:43 Ugrás a poszthoz

Bence



- Ez hogy jön ide? Miért kéne jobban betartania az ígéretét egy lánynak, mint egy fiúnak? – értetlenül nézek Bencére, hiszen ez szerintem nem egy nemhez kötött dolog. Az ígéretet mindenkinek illik betartania, teljesen mindegy, hogy fiú vagy lány. Természetesen nem veszem magamra, amit mond, hiszen nem igazán ismer engem. Csak annyira, amennyire eddig engedtem. Mostanában egy kicsit jobban nyitok mások felé, de akkor is nagyon keveset tud rólam. Azt meg még én sem tudom, hogy milyen lennék ha mérges lennék rá, vagy bárki másra. Úgy igazán nagyon mérges. Persze elemi mágiát akkor sem vetnék be, azt szigorúan tilos. De valahogy nem is szeretném megtudni, milyen ha valaki teljesen felbosszant.
- Tényleg? Ja tényleg! De azt nem láttad, amikor legurultam a lépcsőn mert olvastam mászkálás közben! Be is tört a fejem – vigyorogva mesélem neki a fájdalmas élményt, hiszen annyira, de annyira jellemző rám. Kuncogva képzelem el, ahogy Bence belecsapódik egy szerencsétlenbe a nézőtéren. – Pedig azt megnéztem volna! Nem sérült meg az a szegény, akinek nekiszáguldottál?
Valószínűleg nem, hiszen akkor nem ilyen vidáman mesélné az esetet, bár ki tudja. De nem, szerintem nem. Kárt tenni a másikban nem vicces. Egyáltalán nem az. Mint ahogy az sem, hogy szegény Bence teljesen beleélte magát abba, hogy hirtelen elővarázsolok a semmiből egy tabletet és odaadom neki itt helyben.
- Aha, Invitoba még nem vagyok ennyire, szóval nem valószínű, hogy ide tudnám hívni a szobámból. Szóval marad a mohamed megy a hegyhez eset. – bocsánatkérően nézek rá, határozottan rossz érzés, hogy elfelejtettem és most plusz fáradtságnak teszem ki a fiút. Bár nem úgy tűnik, hogy őt ez nagyon zavarja, meg akarja kapni azt a kütyüt nagyon.
- Nem az elmélettel van a gond. A gyakorlat része a nehéz benne. Azt nézik, hogy mennyire tudom stabilan uralni és irányítani az elemet. Mindenféle necces körülmények között. – és valljuk be, itt lehet elvérezni csúnyán a vizsgán. Főleg mert korántsem uralom olyan jól, mint ahogy én szeretném. De mivel nekem pozitív kitöréseim vannak így ez kicsit megnyugtat, de nem nagyon. Kizártnak tartom, hogy vizsga között akkora nagy boldogságot éreznék, hogy elszabaduljon a pokol.
- Hát akkor nem sok elemi mágust ismerhetsz. – nevetek fel a bókszerűség hallatán. Sokkal de sokkal jobbak vannak nálam, vegyük például a profot, ő alapból az. Másrészt meg mit látott eddig tőlem Bence? Bűvész-trükköt jégkockákkal. Nagy szó mondhatom. Kicsit fészkelődök, próbálok egy kényelmes ülőpózt találni azon az icipici helyen, amit kinéztem magamnak. Ülhettem volna akár a földre is, normális távolságra tőle, de most már mindegy.
- Tud, persze. – mégis milyen tablet nem tud? – Ne tedd, vagyis már van rajta. Használható, de tőlem ne várj segítséget, hogy mit hogy kell vele csinálni, mert fogalmam sincs róla. Megkaptam, megcsináltattam és azóta is a szobámba hever. Még be se kapcsoltam. – világosítom fel Bencét. Oké, nem jutott eszembe a rúna szó, sőt a bolt neve se, ahol megcsinálták. Szóval a lényeg, hogy egy zsír új kütyüt bocsájtok a rendelkezésére.
A szemem sarkából látom, ahogy megmoccan, ugyanis éppen a fal színátmenetét figyelem, igazán mókásan ötvözi a kettőnk hangulatát. Felé fordulok, ő pedig már sokkal közelebb van, mint eddig. Rögtön el is kezd összevissza a szívem, ahogy egyre kényelmetlenebbül érzem magam. A szoba el is kezd alkalmazkodni, a kék lassan sötétszürkébe vált. Megpróbálok lassan és mélyeket lélegezni, hogy lecsillapodjak. Igazából ebből az egészből nem hiszem, hogy sokat észrevenne Bence, de a szoba tuti elárul.
- Én … apám és a felesége muglik. – válaszolok nagy nehezen a kérdésre. Régen simán rávágtam volna, hogy mugliszületésű vagyok, de már nem tudom, hogy mi is vagyok pontosan. Nem tudom, hogy ki az anyám, hogy ő mi volt. Egy halvány mosolyra futja tőlem csak, még nem nyugodtam le teljesen, talán nem is fogok. De legalább nem romlik tovább a dolog, és ennek őszintén örülök.
- Hát, kétlem, hogy a tűzhely vagy a vasaló, vagy a varrógép nagyon érdekelne. Bár ahhoz, hogy ezeket megmutathassam kirándulnunk kellene egy csöppet. Viszont ha jól emlékszem akkor te értessz a telefonokhoz. Nem tudnál tanácsot adni, vagy mutatni nekem egy jót, amit könnyű használni? – a navine buliban mutogatta is a telefonját, és úgy tűnt jól tud vele bánni. Biztos lehet abban a fura nevű boltban venni egy egyszerűt. Arra nem reagálok, hogy kedvel, nem is nagyon akarok belegondolni, nehogy tovább nőjjön a pánikérzetem. Én sem tudok sokat róla …
- Na és te? Hogyhogy ennyire megszállotja vagy a mugli dolgoknak? – felhúzom közbe a térdeimet a kanapé szélére, hogy átkarolhassam őket. A fejemet oldalra fordítva pihentetem rajtuk és úgy figyelem Bence reakcióit, mimikáját. Arról meg hálistennek nem tudok, hogy bárki szerint is jól néznék ki. Általában azt szoktam látni, hogy rám néznek és azt gondolják hogy fura vagyok. Ami igaz is. Ezzel tudok mit kezdeni, a tetszéssel már korántsem biztos.

 
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 26. 20:50 Ugrás a poszthoz

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Hümmögök egy sort a szülei legnagyobb félelme hallatán, bár szerintem nem ez lenne a mumusuk. Inkább az, hogy arról értesítik őket, hogy a lányuk halott. Mert mondjuk szörnyethalt egy nagyon veszélyes trükk gyakorlása során, vagy a meccs közben leesett, vagy nem tudom. Nem értek a kviddicshez annyira, hogy tudjam mibe lehet belehalni a játék közben.
- Örülj neki, hogy féltenek. Hidd el sokkal rosszabb az, amikor kiskorodban, amikor tényleg nem tudsz magadra rendesen vigyázni úgymond magadra hagynak. – válaszolom csendesen. Tudom, hogy erről nem tud a lány. Nem tudja, hogy mi történt velem, hogy miért nem foglalkoznak velem a szüleim, csak annyit, hogy felőlük azt csinálok, amit akarok. Ez jelenleg nagyon kellemes, de korántsem volt az, amikor tényleg szükségem lett volna rájuk. – A lányokra meg amúgy is jobban kell figyelni, általában jobban féltik és védik őket a felnőttek.
Vagy legalábbis ez lenne a normális. De inkább átkormányozom a gondolataimat vidámabb témák felé, egészen pontosan az unikornisos overál felé, amit Danka keres. Mosolyogva követem a sorok között, gond nélkül lépést tartok vele. Egyrészt ugye hosszabb a lábaim és nagyobbakat tudok lépni, másrészt meg nem különösebben foglalkoztat, hogy hozzá se érjek a ruhadarabokhoz. Le ugyan nem lökök semmit, de az szerintem csak valami bűbáj miatt lehet, amivel rögzítve vannak ez ellen.
- Inkább legyen hosszú, mint rövid. Sokkal könnyebb felvarrni, mint hozzátoldani. Szóval ha van ami megtetszik, akkor vedd meg, megpróbálom megcsinálni neked, hogy ne ess el benne. Maximum elvisszük egy talárszabászatba és kikunyeráljuk, hogy rád igazítsák. – állok elő egy megoldásféleséggel a túl nagyra tervezett ruhákkal kapcsolatban. Közben ide-oda kapom a tekintetem a pizsamák és egyéb alvódolgok között. Aztán leesik az állam, ugyanis a selyemhálóingek mellett elég fura darabok lógnak. Mi értelme van az olyan anyagnak, ami teljesen átlátszik? Olyan, mint egy nem is tudom mi.
- Vajon miért vesz meg valaki ilyen szúnyoghálószerűséget alváshoz? – kérdezem meg Dankát tágra nyílt szemekkel. Áh, nem is értem. Fejcsóválva otthagyom őket, hogy a normális alvó dolgokhoz érjek. Pólók, topok, rövidnadrágok, szettek, hálóingek, hosszú ujjú pizsik. Hagyom a lányt nyugodtan válogatni, míg én elgondolkodva szemlélek egy spagetti pántos topot, amihez egy short tartozik. És persze unikornisos, naná. Lekapom az állványról, és visszasétálok a lányhoz.
- Nézd de cuki ez a pingvines! Juj, cicás is van!

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 26. 21:50 Ugrás a poszthoz

Cat

szombat délelőtt | o


Na remek, sikerült megijesztenem a vadidegent, aminek a kacsák isszák meg a levét. Legalábbis abbamarad egy kis időre az etetésük. De úgy néz ki a szerencséjük nem fogy el, hiszen potyog le nekik még pár falat.
- Érthető. – bólintok egyet és így is gondolom. Kacsák, vízpart, hullámzás, csend, béke, nyugalom. Hát, én se vettem volna észre magamat. Vagy mást. A tollasok persze észreveszik ám az összes erre járó embert, alaposan megfigyelve őket, hogy honnan várhatnak kaját. Most, hogy már a srác nem eteti őket pár éhesebb állat már el is indul felém. Nem várom meg, míg az enyém mellé érnek, dobok nekik is kekszet.
- Amúgy Laura vagyok. – mutatkozok be mosolyogva, ha már így összeakadtunk. – A suliba jársz? Még nem láttalak
Most már azért kíváncsi vagyok, hogy kivel is etetek kacsákat. Ha nem a suliba jár akkor nyilván, hogy még nem láttam. Oké, ha a suliba jár már évek óta, na akkor se biztos, hogy láttam már. Képes vagyok nézni, de nem látni. Mindenesetre nem tűnik túl veszélyes alaknak, de ki tudja, lehet hogy csak fel akarja hízlalni szegényeket, aztán kivadássza őket onnan és már viszi is megsütni őket egy kis narancslével lelocsolva. Ú, úgy isteniek. De a kis torzonborz kacsámat nem adom, jó, a többit se.
- Nem fog, ő a főnök. Elveri az összes többit. Az enyém az omega, látod? – mutatok rá a kicsire, felcsillanó szemmel, hiszen már el is neveztem..Omega. Tökéletes. Eszembe is jut egy mese, ami farkasokról szól, ott is van azt hiszem kacsa, de ezek cukibbak. Hogy ki irányítja a világot azt nem tudom, de ha tippelnem kéne akkor a delfinekre voksolnék. Bár én a helyükben már rég elhagytam volna a Földet. A kacsák pedig igenis, hogy beszélnek hozzánk, csak épp nem értjük meg őket. Mert túl buták vagyunk, igen.

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 27. 20:06 Ugrás a poszthoz

Bence



Nem bírom megállni, hogy fel ne kacagjak a fiú szavain. A bulin is feltűnhetett volna, hogy mennyire jó humora van, de annyira nem vettem észre. Az a sokféle fura hatású ital! Pfúj!
- Tehát, a lányok lányok. Hát, ezzel nehéz vitatkozni. – válaszolom még mindig nevetve. Bombabiztos érvelés, nincs az az ügyvéd, aki ez után meg tudná győzni a tisztelt bíróságot, hogy bizony ez egy téves megállapítás.
- Kikúráltak, bár gyanítom, hogy valamit nagyon elronthattak idebent – mutatok rá a fejemre tréfálkozva. Villan egyet a szemem, amikor észlelem, hogy végig mér, de elég ártatlannak tűnik a dolog, így más reakciót nem vált ki belőlem a dolog.
- Egy jó barátom? – kérdezem alig hallhatóan. Ez a kifejezés eléggé váratlanul ér, kezdek teljesen elveszni ezekbe a címkékbe, amikkel az emberi kapcsolatokat ruházzuk fel. De komolyan, képes ugyanaz a szó teljesen mást jelenteni attól függően, hogy ki használja. Hát hogy igazodjak én el ezen? Ismerősök, haverok, barátok, jó barátok, közeli barátok … mi van még? A fejem is belefájdulna, ha be kellene kategorizálni az összes embert, aki szembe jön velem a suliba.
- Ugyan, neked kutya bajod se lett, ez csak természetes. Nem vagy az a könnyen megsérülős típus. A jég hátán is képes lennél megélni. De majd legközelebb jobban megrémülök és féltelek a széltől is, úgy jobb lesz? – forgatom a szemeimet válaszként. Nyelvet nem nyújtok, kis koromban mindig azzal fenyegettek, hogy levágják, vagy leharapják. Egyik se hangzott túl jól, szóval leszoktam róla. – Örülök, hogy nem lett nagyobb baj belőle. Te pedig gondolom másféle életveszélyes szórakozás után néztél ezután.
Hát én pedig pont az a fajta diák vagyok, aki nem próbál meg belógni oda, ahova nem szabad. És nem azért, mert prefektus vagyok. Ha nem lenne muszáj hát esténként ki se jönnék a Navinéből, de járőrözni ugye kell, szóval, nincs választásom. Ha bulit tartanak, vagy nyílt napot a többiek, akkor elmegyek persze, de amúgy nem. Jól megvagyok én a sárgák között. Meg messze a sulitól és a falutól. Ott még jobban.
- Oké. – hűha, Bence bízik bennem? Ez, hát ez tök jó. Végülis én is benne, de nem annyira, hogy ölelgetősre vegyük a figurát.  Mindenki olyanokat ölelgessen, akik ettől nem kapnak frászt, én meg ölelgetem a macskámat vagy a kispárnámat. Mindenki jól jár, nem?
- Kaptam, igazából szivatásból. Mert itt ugye úgyse tudom használni. Legalábbis így gondolják. Aztán a lányok mondták, hogy meg lehet ám csináltatni és akkor tudnám, de annyira azért nem akartam kipróbálni. Szóval felőlem akár össze is törheted – újabb vállvonás, nekem aztán tényleg mindegy. Csak azért nem mondom azt, hogy neki adom, mert tuti hogy a becsületesség úgy kívánná meg, hogy valamit adjon érte cserébe. De tulajdonképpen neki adom, mert ha nem jönne x idő múlva, hogy visszaadja én nem hoznám fel a témát.
- Nem gond. Most karácsonyig azt hittem, hogy az a nő az anyám, aki felnevelt. Aztán kiderült, hogy nem. Vicces sztori, igazán ünnepi – kicsit szomorkásan de elmosolyodom. Tényleg nem baj, hogy felhozta a témát, és tényleg nem zavar különösebben a dolog. Már nem.
- A min? Ja, értem. Amúgy nem tudok ám vezetni, szóval a kocsit nehéz lesz megmutatni – jobban belegondolva az áramot is. Tanultuk egyáltalán fizikából vagy bármiből, hogy működik? Nem emlékszem. A villanykapcsoló rajza viszont nagyjából feldereng, vagyis annyi, hogy azt tanultuk technikából. Vagy más tárgyból? Hűű, rég volt már.
Aztán lekapcsol az agyam, képtelen leszek gondolkodni, már nem fogom fel, hogy mit mond. Csak annyit látok, hogy közelebb jön, közel hajol, hallom, hogy lehalkítja a hangját. Kikerekedik a szemem, az izmaim annyira megfeszülnek, hogy szinte fáj. De képtelen vagyok megmozdulni, vagy akár megszólalni. Zihálva veszem a levegőt, de szédülök, mint ha olyan magasságba lennék, ahol szinte semmi oxigén nincs a levegőben.
~Kérlek, menj hátrébb, kérlek, kérlek. Ne gyere közelebb, ne érj hozzám. Kérlek! ~sikítja bennem egy hang, továbbra is meredek a fiúra, de látni már alig látom. A falam már régen átment feketébe, sőt, most már elkezdte teljesen felülírni Bence részét is. Gondolom ha elájulok, akkor majd visszavált fehérbe. De nagyon, de nagyon nem szeretnék elájulni. Az ég szerelmére, hiszen ő Bence, a barátjának tart, biztos nem akar bántani! Nem akar, nem akar, nem akar. Talán, mintha egy icipicit tisztulna a látásom, talán. Talán ha hátrébb megy a biztonságos távolságba akkor képes leszek lenyugodni. Remélem így lesz!

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 27. 20:27 Ugrás a poszthoz

Cat

szombat délelőtt | o



Cat? Mint macska? Tyűha, oké. Legalább könnyű megjegyezni, meg kimondani. Bólintok egyet, jelezve, hogy felfogtam, megjegyeztem a nevét. Néha ez eléggé nagy dolognak számít nálam. Aztán picit összeráncolom a homlokomat, ahogy számokkal jön. Na azok nem az erősségeim.
- Szóval ha jól értem, akkor nem rögtön utána tanultál tovább. Hogyhogy? – feladom, hogy kiszámoljam hány éves lehet. Matek. Miért kell a varázsvilágban is használni? Persze ha kényelmetlenül érinti a kérdésem, vagy ilyesmi akkor nem haragszom ám meg, ha nem válaszol. Hirtelen elvigyorodom, amikor találgatni kezd velem kapcsolatban. Nem nyert.
- Majdnem, harmadikos vagyok. Itt nőttél fel, vagy külföldön? – teszek fel egy újabb kérdést. Nem akarok tippelgetni, hogy pontosan milyen nemzetiségű, valószínűleg nem találnám el, megsérteni meg nem akarom. Mindenesetre figyelmesen végignézem a ruházatát és a kiegészítőit, hátha felfedezek valamit, ami arra utalna, hogy fordítóbűbájos dolgot használ-e vagy ténylegesen magyarul beszélne. Régen bezzeg feltételeztem volna, hogy tud magyarul, de már sokat tanultam azóta. Kafa, mi?
- Persze, belecsípnek a másikba, kitépkedik a tollakat, csapkodják a másikat a szárnyaikkal, meg ilyenek. Ha sokat figyeled őket, akkor majd te is meglátod – világosítom fel Catet a kacsák vad természetéről. Az etetési módszere mellesleg kíváló. Pontosan így lehet jól elkerülni a bunyót. Úgyis az éhenkórász főnök-kacsa fog elsprintelni először, a többi meg se mer moccani.
- Egy idő után tele lesz, és akkor jön a második fontos dolog. Elkezd a csajokkal foglalkozni, meghódítani az összeset, meg ilyenek. A többiek akkor nyugodtan ehetnek. Kivéve a lánykacsák, akiket kerget. Nem lennék a helyükben. – magamat is meglepem, hogy mennyire járatos vagyok a hápik viselkedésében. Mindenesetre, amikor legközelebb a srác eldob egy nagyobb kenyérke darabot a gonosz főnöknek, akkor én is elkezdek a kekszből dobálni az itt maradtaknak. Az omegámnak is jut természetesen, és nem úgy néz ki, mintha zavarná, hogy a többieknek is jut belőle. Jó kis kacsa.
- Szerinted fog jönni hattyú is? Még csak képről láttam olyat, de nagyon szépnek nézett ki.

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. május 30. 10:55 Ugrás a poszthoz

Cat

szombat délelőtt | o



Megerősítést kapok, hogy jól gondoltam és rámosolygok a srácra. Hát persze, hogy rájött, ha még mindig nem tudná akkor most nem lenne itt. Érdekesnek találom ezt a dolgot, hiszen én egész eddig tudtam, hogy mit akarok kezdeni az életemmel, hogy merrefelé mennék tovább. De már korántsem vagyok benne olyan biztos. Már látom a buktatóit a dolognak, és azóta van, ami jobban érdekel, ami jobban tetszik. Szóval, megváltoztam na.
- És mi lenne az? Mi leszel ha nagy leszel? – tipikus kérdés, mennyiszer hallja ezt egy ember, de maga a kifejezésmód tetszik, főleg mert Cat tulajdonképpen már nagynak számít. Hozzám képest legalábbis, aki még nagykorú sincs.
- Thaiföldön? Milyen ott? Mik a legnagyobb eltérések ehhez képest? – felcsillan a szemem, a kekszes zacskót az ölembe teszem – mielőtt beleejtem az egészet a vízbe - és minden figyelmemet a srácra fordítom. Mindig is érdekeltek a különféle kultúrák, a hiedelmek, a szokások, az ételek. Minden. És mivel egyelőre lehetőségem nincs világ körüli útra menni, így megelégszem azzal, hogy másoktól szerzem be az információimat.
- Áh, én Magyarországon. Egy icipici faluban. Soha nem jártam külföldön, sőt igazából a falum közvetlen környezetén kívül máshol se. Amíg ide nem kerültem. Szigorúan fogtak a muglik – eresztek meg egy vigyort ellensúlyozva ezzel a szavaim szomorkás felhangját. A kérdést, hogy kik vagy mik a szüleim is profi módon megelőztem, így legalább majd nem kell belemennem a témába.
- Hát szegények, ilyen a sorsuk. Elviselik, mert ezáltal jutnak a legnagyobb örömhöz, ami csak létezik számukra. Az életük értelméhez: a kicsinyeikhez. A főnök kacsa meg teljesíti a küldetését és a genetikai állományának terjesztését. – na, legalább biológiából odafigyeltem anno. Látszólag tényleg nem bánik túl jól a nőstényekkel, viszont odaadóan gondoskodik róla és a kicsikről, vagyis megvédi őket inkább. Az is valami.
- Akkor hátha szerencsénk lesz és láthatunk egyet! Mondjuk a kacsák is királyak, sőt! Állítólag finom a hattyú, bár van aki szerint száraz a húsa. A kacsa tuti, hogy finom. De ezeket nem enném meg! – nevetem el magam a fecsegésem után, mielőtt Cat azt hinné, hogy gonosz szándékkal etetem itt ezeket a jószágokat.
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. május 30. 10:55
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. június 3. 15:51 Ugrás a poszthoz

Thomas

egy április nap délutánján | o


Teljesen céltalanul bolyongok a kastélyban már egy ideje. Néha benyitok egyes szobákba, hogy aztán egy fejcsóválás vagy ciccegés kíséretében azonnal tovább is álljak. Nem tudom, hogy mit is keresek, de az biztos, hogy nem találom. Valószínűleg társaságot, ha már úgy alakult a délutánom, ahogy. Úgy volt, hogy gyakorlunk elemi mágiát a teraszon, de amikor odaértem csak egy pergamen fogadott az üzenettel, hogy elmarad a beígért móka. Legalábbis nekem most az lett volna, annyira tele vagyok energiával, hogy képtelen vagyok két másodpercig nyugton maradni. Már minden népszerű helyen voltam, sok ismerőssel találkoztam, de csupán integettem nekik. Az invitálásukat elhárítottam, mégse volt kedvem odamenni hozzájuk. Danka edzésen van, talán elmegyek és megnézem őt, végül is megígértem neki, hogy egyszer meglátogatom. Ettől a gondolattól gyorsabban haladok, és immáron célirányosan. A bejárati csarnoknál azonban megtorpanok, amikor elmegy mellettem két elsős.
~ Te írtál Dr. Who-nak az Edictumba? És a saját nevedet használtad álnév helyett? Az egész iskola tudni fogja! ~ szinte sikítva kérdezi egy vörös copfos lány a teljesen elfehéredő társát, nekem pedig beugrik a témától valami. Edictum! Ó, hát persze! Határozottan szórakoztatóbbnak tűnik Thomast meglátogatni egy kviddicsedzés helyett. Az elsősöket teljesen váratlanul éri a hirtelen megfordulásom, és az ahogy csörtetek feléjük. Nyilván fogalmuk sincs, hogy mit akarhat tőlük egy prefi, amikor nem is csináltak semmi rosszat. Szinte érezhető a megkönnyebülésük, amikor megkérdezem, hogy merre van a szerkesztőség. Egy gyorsan elhadart útbaigazítást kapok, amit sűrű bólogatással veszek tudomásul. Megköszönöm és még halkan hozzáteszem, hogy szerintem nem fogják megjelentetni a rendes nevét, ha egyáltalán berakják az újságba a kérdést. Lehet, hogy csak bagolyba kap választ a kérdésére. Láthatólag egy kicsit megnyugszanak a mondókámtól, én pedig már rohanok is tovább a megadott irányba.
A szerkesztőség elé érve azonban megtorpanok. Azt tudom, hogy itt van Thomas, hiszen délelőtt mondta, hogy ide jön. Akkor még úgy volt, hogy nekem is lesz elfoglaltságom. Az addig rendben van, hogy kíváncsi vagyok mégis mi van az ajtó mögött, de mi van akkor, ha zavarom a fiút? Elhessegetem a gondolatot és jó hangosan bekopogok majd várom, hogy beengedjenek. Már ha beengednek. Végül is egy próbát megér.

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. június 4. 11:25 Ugrás a poszthoz

Thomas

egy áprilisi délután, ottalvós előtt | o



Várakozás közben szokás szerint babrálok mindennel, amit elérek: először a hajamat csavargatom, majd találok egy sebet a kezemen, ami eléggé zavar ahhoz, hogy teljesen lekössön a piszkálgatása. Összeráncolt homlokkal gondolkodom, hogy egyáltalán mikor és hogy szereztem be ezt a sérülést. Persze nem emlékszem, valahogy nem szoktam észrevenni az ilyen apróságokat, mint egy vágás. Még ha nagyobbacska sem.
- Szia – köszönök vissza hatalmas mosollyal az arcomon. Megkönnyebbülök, hogy tényleg itt találom a fiút, ugyanis már megfordult a fejemben az is, hogy esetleg már elment innen, és akkor teljesen felesleges volt úgy iderohannom. Először úgy tűnik, hogy Thomas örül nekem, de aztán elbizonytalanodom, amikor ő fintorogni kezd meg rázza a fejét. Lehet, hogy mégsem kellett volna idejönnöm? A mosoly lehervad az arcomról és veszek egy nagy levegőt, hogy elhadarjak valami mentegetőzés-félét, de ő már újra mosolyog és beinvitál. Oké, akkor végképp nem értem. Mindenesetre biccentve elfogadom a felettébb udvarias gesztusokat, ahogy beljebb hív. Sőt még fel is csillan a tekintetem és úgy döntök, belemegyek a játékba.
- Köszönöm! Látogatásom célja, hogy elűzzem a csendes magányos délután utánam leselkedő láthatatlan árnyait. Úgy döntöttem, hogy Öné a megtiszteltetés, hogy eme küldetésemben segítséget nyújtson. A szerkesztőségi élet zűrzavara tökéletesen megfelel e célra. Bár úgy látom, elszámítottam magam, és mégsem annyira zajos ez a tevékenység, mint gondoltam. – válaszolom kissé vontatott hangon, lustán körbepillantva a szobában, lebiggyesztett szájjal, mint aki nincs elragadtatva attól, amit lát. Lassan elindulok az asztalok mentén, végighúzom az ujjam rajtuk, mint ha port keresnék – amit persze nem találok. Thomas asztalánál végül megállok, hümmögve felveszem a kis táblát, majd visszateszem és a fiú felé fordulok.
- Nos, kedves uram, kérem árulja el nekem, hogyan fogja teljesíteni a feladatát, hogy fog elszórakoztatni engem? – játszom tovább az elkényeztetett arisztokrata lány szerepét, ám ekkor már vidáman hunyorgok, jelezve, hogy határozottan élvezem ezt a kis műsort.
- Elmaradt a gyakorlati órám és társaságra vágytam. – váltok vissza normális stílusra egy vállvonás kíséretében. Igen, a dolog igazából ennyire egyszerű. Mosolyogva nekidőlök az asztalnak, és újra körbenézek a szobában, ezúttal azonban engedem a valódi érzéseimet látszódni. El vagyok ragadtatva, hát hogy ne lennék?! – Na meg persze kíváncsi is voltam a birodalmadra. Miben sikerült megzavarnom?
Vetek egy kíváncsi pillantást magam mellé az asztalra, de el is kapom gyorsan a tekintetem. Nem vagyok abban biztos, hogy tényleg szabad mindent alaposan megnézni. Hiszen biztos vannak olyan dolgok, amik még nem jelentek meg, mondhatni egyelőre titkosak. Az írógép és a falakat díszítő újságot szemlélése biztonságosabbnak, helyén valóbbnak tűnik. Na meg persze a fiú nézése is.
- Ha zavarok, szólj nyugodtan. Nem akarlak ám hátráltatni a munkában.

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. június 7. 18:34 Ugrás a poszthoz

Thomas

egy áprilisi délután, ottalvós előtt| o



Nem sokon múlik, hogy ne zökkenjek ki a szerepemből, főleg amikor újra Thomas felé fordulok és meglátom a visszafojtott mosolyát. Ám sikerül neki is tovább színészkedni, szavaival csodálkozást váltva ki belőlem. Hercegnő? Ez meglepően jól hangzik. Igen, tudom, hogy csak színdarab az egész, de akkor is, tetszik, az ahogy ezt a szót mondja.
- Efelől szermernyi kétségem sincs. Tudtam, hogy Önre hercegem bizton számíthatok – látszik, hogy nem vagyok színjátszós, eddig bírom ugyanis megállni, hogy ne nevessek fel. Úgyhogy abba is hagyom inkább a bohóckodást és érhetőbben elmondom nagyjából ugyanazt.
- Nem is baj, így legalább meg tudtalak lepni – legyintek egyet arra, hogy eddig még nem jutott el odáig, hogy megmutassa ezt a helyet. Én se jöttem eddig, pedig tehettem volna, bár eszembe se jutott. Érdeklődve nézelődöm tovább a figyelmemet azonban nem kerüli el, hogy megismétli az orrvakarásosdit. Nem vagyok orvos, így nem tudom hogy mi mindenért viszkethet az ember orra, egy dolog van, ami rögtön eszembe jut. Erre rá is kérdezek. – Allergia?
Megfordulok, hogy ne a hátamnak mutogassa a fakkokat, amikbe a különféle stádiumú irományok kerülnek. Aprókat bólogatva hallgatom, ahogy az egész folyamatot végigmondja nekem. Nagyjából hasonlóra gondoltam, talán kicsit kevesebb lépéssel de a lényeg, hogy jó nyomon jártam.
- És mi történik utána? Mármint megy a nyomdába, de az hol van? Oda már írógéppel leírt lapok mennek, vagy nem? És a fotók? Azt hol hívjátok elő? – árasztom el kérdésekkel. Ezt szerintem már megszokta tőlem, folyton tele vagyok kérdésekkel. Mondjuk ezek nem kifejezetten az ő munkamenetéhez tartoznak, de mivel ő a főszerkesztő ezért biztos tudja. Sőt, szerintem akkor is tudná, ha nem ő lenne az.
Nem nagyon zavartatnám magamat, ha le szeretnék ülni hát minden gond nélkül megtenném. De jók a megérzései Thomasnak, még túl sok érdekes dolog van itt ahhoz, hogy nyugton megmaradjak a fenekemen. Az egyik írógéphez sétálok, alaposan megszemlélem, hiszen ilyen a mugliknál is van. Vagyis inkább csak volt, manapság már eléggé ritka. De ezeken a darabokon nem fedezek fel semmi extrát, ami arra utalna, hogy varázslattal működnek. Lehet, hogy nem is? Próbálom elképzelni ezt a helyet akkor, amikor minden asztal mögött ül egy ember, serényen dolgoznak, a hangzavart, és persze Thomast, ahogy az egészet összefogja, figyel mindenre és mindenkire.
- Te ezt nagyon élvezed csinálni – mosolygok rá, ahogy visszafordulok felé a masinától. Ez nem volt kérdés. Szokott beszélni az újsággal kapcsolatos dolgokról, de ez most más. Mert most itt van, a birodalmában.
- Változtattál valamit az újságon, amióta te csinálod?

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. június 7. 19:39 Ugrás a poszthoz

Bence


- Nem úgy értem, csak nekem magasak ezek a megnevezések. Barát, közeli barát, jó barát. Nem értem, hogy miben térnek el egymástól. – magyarázom neki el úgy-ahogy a dolgokat. Én lényegesen egyszerűbben kezelem ezeket, vagy legalábbis még nem merült fel az igény bennem, hogy gondosabban rendszerezzem a különféle kapcsolataimat. Végül is izoláltan éltem eddig, na. – De igen, persze, azok vagyunk.
Felvonom a szemöldökömet, ugyan dehogy volt neki akkora baja. Még, hogy kéz visszavarrás. Esetleg enyhe agyrázkódás, vagy rándulás, ficam. Aztán elnevetem magam, ahogy elkezd azzal szekállni, hogy féltsem őt.
- Ó hidd el, nem akarod te azt magadnak. Két lépést nem fogsz tudni normálisan megtenni, folyton a sarkadba leszek és a srácok halálra fogják magukat röhögni a sopánkodásom miatt. Bencus tűrd be az inged, így megfázol! Bencus, már megint nem ettél rendesen! – kissé sápítozósra veszem a figurát, ahogy előadom a kis magánszámom. És tudok ezeknél ezerszer rosszabbat is, szóval jobb lenne ha nem tenne próbára a fiú. Vajon miért érzem úgy, hogy pontosan ezt fogja tenni?
- Mondtam én bármit is javíttatásról? – kérdezem a kis kirohanása után, miszerint ő nagyon de nagyon fog vigyázni a kütyümre. Tessék, már a nevére se emlékszem annak a vacaknak, amit kölcsönkért. Na, ennyire fontos nekem a masina. Persze, használni szeretné a későbbiekben is, akkor felőlem megragaszthatja szigszalaggal, vagy pillanatragasztóval, vagy amivel csak akarja. De pénzt azért ne áldozzon érte, hogy visszaadja olyan állapotban, amilyenben volt. És igen, még mindig mugli-módon gondolkodom ilyen téren. Vajon mikor lesz olyan, hogy zsigerből varázslatra gondolok?
- Nincs neked véletlenül valami ősrégi de még működőképes telefonod, ami már nem kell? – eszembe is jutott valami, szóval remélem, hogy igenlő választ fog adni a kérdésemre. Majd kiderül. Csupán biccentek egyet válaszként, hogy igen, pont karácsonykor tudtam meg. Őszintén szólva eddig bele se gondoltam, hogy ez mekkora szívás. Szeretet ünnepekor közölni, hogy nem is szeretünk, sose tettük, nem is vagy a miénk. Hát, ilyen az én formám na. De ez már a múlt.
- Fogalmam sincs. Senki nem tudja. Apám nem is emlékszik, hogy valaha is találkozott volna egy Lil becenevű nővel, aki gyereket szült volna neki. Egy cetliből tudta meg, amit velem együtt raktak a küszöbére. Valószínűleg boszi lehetett, és felejtésátkot szórt rá, de fogalmam sincs, hogy miért. – arra már inkább nem térek ki, hogy ez mennyire jó élmény lehetett a feleségének, a tudat, hogy apám valamelyik üzleti útja során megcsalta őt. Még ha nem is emlékszik rá, vagy még ha nem is önszántából tette, de akkor sem bírta sose ezt megbocsájtani. Csak épp nem apámra haragudott, hanem rám. Ez már tényleg csak a hab a tortán. – De nem gáz, már a kastély az otthonom és az itteniek a családom.
A kérdést nem hallom meg, viszont azt, hogy hátrébb csúszik tőlem azt észreveszem. Egy furcsán sípoló hangot is hallok, és rájövök, hogy ez én vagyok. Erőlködök, hogy fenntartsam a légzés ütemét. Lassan, nagyon lassan kezdenek el visszatérni a gondolatok, a sípolás is csendesül. A szívem ugyan még majd kiugrik a helyéről, és biztos, hogy hulla sápadt vagyok, de legalább már felfogom, mi történik körülöttem. Hogy mennyi időmbe telt ez, azt nem tudom. Lehet, hogy 5 perc, az is lehet, hogy 50. Nekem legalább 5 évnek tűnt. Némán figyelem a velem szemben ülő fiút, látszik, hogy nem ért semmit, és most aggódik. Megrázom a fejem a gyengélkedős javaslatra, teljesen felesleges. Idővel lecsillapodok teljesen, és ha nem muszáj ezt nem gyógyszeres hatására tenném meg. Aztán felteszi azt a kérdést, amit nagyon nem kéne. Gondolhattam volna, hogy eszébe jut, de reménykedtem benne, hogy nem. Hogy valami másra következtet. Tök mindegy mire. Csak ne erre.
- Nem. És igen. – kínszenvedés megszólalni, hiszen még nem nyugodtam le teljesen, de muszáj. Mélyeket lélegzek, hogy jobban kitisztuljon a fejem, és hogy időt nyerjek. – Nem félek tőled. Vagyis nem tőled félek. Képtelen vagyok a fizikai kontaktusokat elviselni. Most csak megleptél, nem számítottam rá, hogy ennyire közel hajolsz. Nem figyeltem – halkan beszélek, minden szóért megkínlódok. Talán eszébe jut minden kis furcsaság, amit eddig tőlem látott. Hogy nem pacsiztam Navi buliba senkivel, hogy a közös fotó készüléskor sem értem hozzá senkihez, hogy puszival se köszöntem soha senkinek. És bár még életemben nem imádkoztam soha senkihez és semmihez, most mégis azon kapom magam, hogy fohászkodom nehogy rákérdezzen Bence arra, hogy miért van ez. Nem érdekel, hogy ki teljesíti ezt a kívánságom, csak tegye meg. Ha kell még a lelkemet is eladom érte…

Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. június 8. 15:12 Ugrás a poszthoz

Danka

Üstösd – bevásárlónegyed, a szünet utolsó napján


Szavaimmal nem pont azt szerettem volna elérni, hogy elszégyellje magát. Csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy pont úgy van jól, ahogy náluk van. Vagy legalábbis jobb úgy. Kicsit félrebillentem a fejem, ahogy hallgatom, hogy igenis ügyesek a lányok, nem kell őket agyon óvni. Elfojtok egy sóhajtást, ezek szerint nem értette meg, hogy mire gondoltam ezzel.
- Nem arról van szó, hogy ne lennének ügyesek. Csak velük több szörnyű dolog tud történni, mint a fiúkkal – ha ennyiből sem érti, akkor hagyom a témát. Ahhoz aztán tényleg semmi kedvem, hogy ki is mondjam nyíltan. Így is kicsit rossz irányba halad a beszélgetés. Legalábbis nem kellemes ez a téma. – Vannak dolgok, amikben mi vagyunk jobbak, vannak amikben a fiúk. De próbálkozni és szárnyat bontogatni mindkettőnek ugyanúgy kell. A lehetőséget is ugyanúgy meg kell hogy kapja mindenki.
Megvonom a vállamat, majd sétálok tovább a ruhák között, hátha találok valami olyat, amire azt mondom, hogy na ez kell. Mint Danka az unikornisos overállal. Eléggé valószínű, hogy egy édességboltban előbb találnék ilyen dolgot, ami annyira fellelkesítene, de a remény hal meg utoljára.
- Aludjon pucéran akkor. Vagy kapcsolja be a légkondit vagy a ventillátort. De ez minden csak nem kényelmes – rázom meg a fejemet, az anyagot fogdosva. Tény, hogy a nagy meleget én sem bírom, de ez rám inkább odakinn igaz. A kastélyban elég hűvös van, de el tudnám viselni ha még hűvösebb lenne. A vízmágiámnak hála nagyon de nagyon jól viselem a hideget. Nem véletlenül szoktam pánt nélküli sporttopban meg cicanadrágban aludni. Takaró nélkül, persze. Nyárra a hosszú nadrágot váltom női boxerra, és reménykedem, hogy hamar újra beköszönt az ősz. Szóval nem is kétséges, hogy nem ártana nekem valami megfelelő pizsama szerűség.
Danka ágya alatt tanyázó szörnyről nincs tudomásom, sőt Benito sem érzékelt semmi veszélyes dolgot a szobánkban sose. De attól még lehet, hogy létezik. Ebben az iskolában minden lehetséges, már lassan semmin sem lepődök meg.
Oké a denevérhangon visító Dankán igen. Ez a kislányos viháncolás illik hozzá, nem arról van szó. Csak hirtelen nem tudtam, hogy ez valami riasztó akar-e lenni, vagy megelégelte az eladó, hogy mindent összetaperolunk, és ezzel figyelmeztet, hogy legközelebb valami csúfsággá változtat minket. Örülök, hogy tetszik neki az állatos felső, amit mutogatok, bár ő nem ilyet keres.
- Na, megvannak az overálok?
Juhász Laura
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 881
Összes hsz: 3095
Írta: 2019. június 8. 21:15 Ugrás a poszthoz

Thomas

egy áprilisi délután, ottalvós előtt| o



Ha tudtam volna, hogy ilyen jó móka betoppanni ide, hát már jóval előbb össze-szedtem volna a bátorságomat hozzá. Mondjuk most se terveztem, teljesen random jött az ötlet, csupán nem hagytam időt magamnak ahhoz, hogy átgondoljam. Jó dolog ez a spontaneitás.
- Áh, bosszantó – bólintok egyet, majd fejcsóválva figyelem, ahogy demonstrálja az eseményt, ami a mostani állapothoz vezetett. Ez mondjuk rá vall. – Rossz volt a módszered. Az orr alatt sosem birizgálunk tollal, sőt inkább semmivel se, mert ez lesz belőle. Az arc többi része oké, bár ott is ki lehet ezt a hatást váltani.
Persze meg lehet úgy csinálni az orr és száj körüli érzékeny területnél a tollal piszkálást, hogy ne jöjjön rá az emberre a vakarózási roham. De nyilván csak pótcselekvésként tette, amit tett és nem szándékosan. Mint mikor én olvasás közben az ujjaim köré csavargatom a hajamat. Észre se szoktam venni, csak ha kizökkentenek a könyvemből. Nála is valami ilyesmiről lehet szó, úgyhogy inkább nem kezdek el kiselőadást tartani, bemutatót meg aztán pláne nem.
- Ilyen egy nyomdagép? Azta! – odasietek én is, és alaposan megszemlélem magamnak a masinát. Egyáltalán nem ilyenre számítottam, hanem valami hatalmas nagy, egy egész termet elfoglaló gépszörnyre. Hát ezen se nagyon látszik, hogy varázslattal menne. De ez nem változtat a lelkes csodálkozásomon, ami ’azták’ hadával fejeződik ki. Furcsa, hogy mennyire gyakori lett ez a szó nálam.
- Tudom, látszik rajtad – bólintok egyet miután körbenéz. Igazából nem számítottam arra, hogy válaszol a kijelentésemre, hiszen mindketten tudjuk mi a helyzet. Épp azon töprengek, hogy vajon kifejtsem-e, hogy mégis miből szűrtem én ezt de megzavarnak az események. Thomas elrobog az egyik asztalhoz és leszidja az írógépet. Állj, leszidja? Zavarodottan követni kezdem, de megállok amikor látom, hogy ő meg már felém jön. Rápillantok a masinára, amiben már egy üres lap van, aztán hirtelen megértem, hogy miért is beszélget a géppel. Mert az magától nekiáll írni! Azta!
- Ezek ilyet is tudnak? – kérdezem ámuldozva egy kicsit hangosabban, mint szeretném. Úgy tűnik a masinának nem tetszik a szóhasználatom, legalábbis a fej rögtön mozgásba lendül fülsiketítő hang kíséretében. Gyorsan kijavítom magam, mielőtt az önérzetes masina elküld melegebb éghajlatokra. – Bocsánat, ők.
Picit közelebb lépek a fiúhoz, hogy biztosan hallja, amit suttogok neki. Ha szerencsém van, akkor az írógép viszont nem fogja. Azért ahhoz már elég távol vagyunk tőle, ugye?
- Jókat szoktak írni? Mert akkor tényleg szuper lenne. Akár külön rovatot is lehetne szentelni nekik – ezt az ötletet teljes mértékben támogatom, eléggé különleges lenne. Lehet ugyan, hogy más sulikba is vannak önműködő költő-írógépek, de azt nem igazán hiszem, hogy publicitást kapnának a műveik. Vetek még egy pillantást a lázasan alkotó masinára, első ránézésre épp verset fabrikál. Visszasétálok Thomas asztalához, megkopogtatom az egyik irattartót
- Nos, főszerkesztő úr, dologra, mielőtt nagyra becsült vendége önjelölt szerkesztőnek képzeli magát megkockáztatva, hogy kárt tesz az írógépekben – rámosolygok, hiszen már megint furán beszélek. Ugyan azt kértem, hogy szórakoztasson el, azért annyira félteni nem kell engem, pompásan el tudom magam foglalni firkálgatással, rajzolgatással, amíg a fiú dolgozik. Vagy éppen azzal, hogy a reakcióit figyelem olvasás közben. A kis birodalmát már úgyis egész jól feltérképeztük és azért tényleg nem szeretném elvonni a feladataitól. Vagy legalábbis nem teljesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Juhász Laura összes RPG hozzászólása (479 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 15 16 » Fel