Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem vonnak bele a pénzügyekbe - vontam meg a vállamat kissé talán flegmán is, de így volt. Néha még a sajátjaim is úgy kezelték, mintha semmi közöm nem lenne hozzá, így csak nagyon pipiskedve próbáltam kivenni, Lewy milyen levelet olvasgat nálunk.
- Nem. Mármint, nem akarok mással tanulni, az olyan undin hangzik, mintha bajom lenne veled. Pedig... - piszkálgattam magamon a szürke melegítőalsót, megint csak lefelé szegezve a tekintetem. Szerettem, mikor ő tanított, a művészet sem véletlenül került a napirendemre anno. Tény, szerettem, de nem annyira, hogy otthon legyek művészettörténetileg is. Elég furin néztem Dustinra, mert mi az, hogy mutatkozzak be egy kis, kék lénynek? Apró szusszanással nyújtottam a kezem kicsit közelebb a szörnyikéhez. - Ő kislány vagy kisfiú?
Mikor hagyta, finoman megérintettem a buksiját, még valami bemutatkozás félét is sikerült kinyögni, de nem olyan nagyon hivatalosat, csak hogy Cel vagyok, de inkább dünnyögés volt, mint komoly, hangosan elhangzó mondat.
Apu képes volt kinevetni, mert feltételeztem, hogy reménytelen lennék. Pedig ennek megvolt a maga esélye, mert nem vagyok mindenben a legtehetségesebb. Mi van, ha tényleg rettenetesen béna leszek és sose fog menni?
- Ezt csak azért mondod, mert még nem találkoztál vele. Az nem jelenti azt, hogy nem létezik - szusszantam fel, miközben kicsit közelebb araszoltam azért hozzá. Nem akartam, hogy most bármi miatt ki legyen rám akadva, én voltam az utolsó ember a földön, aki neki rosszat akar. - De mindig, ugye? Tök mindegy, mennyire leszek buta.
Már majdnem az arcába is másztam, a sarkaimra ülve, elrakva a táskámat az útból, mielőtt belerúgom a vízbe. Még megforgattam kicsit a karperecet a csuklómon, majd nagyot szusszanva nyújtottam felé a karom.
- Mi lesz más, ha leveszed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Pedig te vagy nekem a legfontosabb az életemben - malmoztam kicsit az ujjaimmal, a vizet bámulva, de azt hiszem, ez olyasmi volt, amit illett volna tudnia. Más kérdés, hogy tudta-e is. De aztán láttam, hogy próbál az arcomba nézni, én meg kicsit összepréseltem az ajkaim, de rá pillantottam.
A kis kék fel is morrant, amire csak kicsit jobban össze is húztam magamat, asszem nem szívlel engem különösebben. Nem mintha ebben bármi meglepő volna.
A babasárkány végül nagy lelkesen átszaladt az ölembe, én pedig megsimogattam óvatosan. Össze is rezzent, pedig én nem akartam bántani! Inkább egy aprót szusszantam.
- Mit szólsz a Trusiához, kislány, hm? - biccentettem oldalra egy kicsit a fejemet, miközben inkább visszatettem a kezem az ölembe, nem akartam összevissza tapizgatni, ameddig szerinte ez nincsen rendben.
- Nem akarod te, hogy én Ohioba költözzek - jegyeztem meg kicsit pofátlanul, felpillantva rá, majd vontam egyet a vállamon. Szerettem aput és nem akartam, hogy azt higgye, ez bármi miatt nem így van. Még ha undorító dolgokat is hazudik itt az arcomba. A kezem a tarkójára csúszott, akartam, hogy a közelemben maradjon.
- Mindegy... nagy vagyok már, megoldom. Le tudod venni? - kérdeztem, a kezem felé nyújtva. Egyszerre volt ez nagyon szimbolikus, mert nyitottam felé, a segítségét kérte, másrészt puszta praktikum, mert egyedül fogalmam sincs, hogy boldoguljak mindezzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

- Nem reklámozzuk egymást apuval - vontam meg a vállamat lazán, mert hát, ez leginkább így volt. Akinek kellett, tudott róla, de nem csináltattam belőle neonfeliratot. Pedig lett volna kedvem hozzá az esetek nagy többségében, főleg, mikor más lányok nagyon nézegették. Ő az enyém.
Nekem nem kellett bemutassa, milyen az, mikor a barátok egyszer csak eltűnnek. Anno azért is hagytak már ott, mert szerintük nem volt helyes, hogy Amerikába költöztem, majd azért, mert egy ennyivel idősebb pasival kezdtem valamibe, aztán azért, mert nem akarták nézni, hogy csúszok le a lejtőn.
- Van, aki nem kitartó - vontam meg a vállamat. És van, aki nem tűnik annak, de megvár, ha kell, akár éveken át. Az ilyet kell a legjobban értékelni. - Nem egyszerű vele együtt lakni?
Nem mintha Noah olyan lenne, mint az 1x1. De most egy ideje nem olyan nehéz vele, a nője jót tesz neki, még ha Piros ezt sem támogatja. Ő mit támogat egyáltalán?
Kicsit be is csobbantunk a vízbe, amitől jobban éreztem magamat, elégedetten szusszantam fel, mert jó forró volt. Nem annyira, mint amiben zuhanyozni szoktam, de már közelített hozzá, egészen hasonló volt.
- Aha, persze, megmutathatod. Bár nem sok embert ismerek a környéken, ismersz, nem vagyok egy nagy partiállat - grimaszoltam. Én voltam a buzzkiller öregebb, aki nem akart már több partiba menni, mert a legutóbbiban is ott volt a fura tapis pasi, meg Ilya, köszi, ennyi elég volt.
Tiszteltem Stellát, mert mert ennyire szervezgetni, engem tuti, hogy Noah elásott volna, ha ennyire belenyúlok a dolgaiba. Persze, nyúlkáltam bele, de nem ennyire brutálisan.
- Neki van barátnője, nem fanyalodik ilyesmire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem igazán - ráztam meg a fejemet, miközben kicsit neki billentettem a fejemet, miután csókot nyomott a hajamba. Szerettem apu puszijait, mindegyiket, a kicsiket a nózimon, a cuppanósakat a pofin, a kicsit elnyújtottabbakat a homlokomon, minden puszinak megvolt a maga varázsa.
A kis kék elég édes volt, ahogyan szaglászott felém, meg a névre hegyezte a füleit is, szóval asszem, nem volt annyira ellenére, hogy így nevezzem.
- Hát, meglátjuk - vontam meg a vállamat kicsit, az ujjaim a kis kék felé nyújtva, de aztán csak apura pillantottam.
Szerettem, mikor nevetett, még ha csak azon is, hogy mennyire buta dolgokat tudok mondani. De ez nem volt vicceske, nem akartam az időjárással foglalkozni és messzire költözni sem.
- De ahhoz nagyon ügyesnek kéne lenni... Apu, a kreatív szakkörről nem is beszéltem neked! - néztem rá számon kérőn, mert mi óta mászik bele ő egyáltalán a dolgaimba? Mondjuk, ő az apu, megvan a joga mindent is tudni, de most creepy stalker lesz? Nincs abból elég a környéken?
A keze lassan az enyémre csúszott, a karkötőhöz, el is időzött ott és nagyon emlékeztetett rá, hogy mindig várt a beleegyezésemre, mindenben. Édes pasi és nem is értem, hogy lehet, hogy még nem erőltetett rá gyűrűt senki.
- Tudom. Mindig itt voltál - szusszantam fel kicsit, mert valamilyen elvont értelemben mindig velem volt.  - Jó, azt hiszem, csinálhatjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az ölembe mászott a kicsi lényecske, bár elsőre ő is nagyon meglepettnek látszott miatta. Nem hiszem, hogy magától egyhamar idejött volna, de most mégis itt csücsült.
- Lehetek? - kérdeztem reménykedve pillantva rá, nagy szemekkel nézve felé, a fejemet a tenyerének billentve egészen kicsit. De aztán rámorrant a lény, ő meg elhúzta a kezét, én meg lenéztem rá, hogy mégis mi volt ez? Ki engedte meg neki, hogy rámorogjon a daddymre? - Apu miért beszélgetsz madarakkal?
Kevéssé tartottam valószínűnek, hogy ez így volt. Nem szokott még Orionnal sem beszélgetni, de akkor mégis ki mondta volna el neki, hogy mit csinálok az előkészítőben és mit nem? Volt egy beépített embere!
Végül sikerült elérni azt a pontot, hogy levette a kezemről a karperecet. Furcsa érzés volt, olyan, mint mikor kicsit megszédülök, mert túl sok minden. Mintha egyre inkább lüktetett volna a lelkemben az erő, bizonytalanul, mintha ő sem értené, mi történik.
- Szükségem is lesz rá - mosolyogtam rá halványan, miközben a tekintetem a kis lényre szegeztem az ölemben, aki a fejét oldalra billentve szagolt a levegőbe. - Órák? Úgy másokkal együtt? Mint egy suliban? A napló nem rossz ötlet, láttam egy szépet a Disney storeban. Egy olyat esetleg majd vehetünk nekem? Olyan szépet? Arieleset?
Finoman a kisállat hátára tettem az egyik kezemet, ahogy a másikat apuéra csúsztattam, neki döntve a fejemet a vállának. Minden rendben lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem is értettem, hogy kivel beszélgetett, aki leadta neki a dolgokat azzal kapcsolatban, hogy mikor és mit csinálok. Nagyon ajánlottam Ezrának, hogy ne ő köpjön be, mert akkor többet nem mondok el neki semmit és teljesen kiesik a falu keringéséből. Aztán majd csak nézeget mikor Lajos bácsi felbukkan a harmincas szeretőjével. Megérdemelné.
Végül csak levette a karkötőt rólam, én pedig kicsit megdörzsöltem alatta a csuklóm. Hiányzott, évek óta rajtam volt, anélkül, hogy levettem volna egy pillanatra is. Nem is hiányzott, hogy levegyem. Most pedig mintha zúgott volna az egész fejem, olyan furcsa érzés volt. Lehet, hogy csak beképzeltem.
- Én azt hiszem, azt kihagynám. Az egyetemre is elég bemennem, ott is csak színezek, mert nagyon unalmasak az órák - sóhajtottam fel. Nekem nem hiányzott semmilyen kis nyüzüge csitri, aki még az apumra folyatja a nyálát, miközben ő fura dolgokról beszél.
- Mindig, mindennel, muszáj az orrom alá dörgölni? - néztem rá kissé bandzsin, nem értettem, hogy miért jó az neki, hogy butának érzem magam. Határozottan annak éreztem magam, még ha nem is ez volt a célja. - Jaj de jó. Trusia, ugye nem leszel buta? Ne legyél buta, jó?
Azzal kissé remegő kézzel, de megsimogattam a kékséget, aki egyre érdeklődőbb pillantással figyelt engem. Mint aki méreget.
- Még várj egy kicsit, jó? Ha most felkelek, szerintem kipakolom a csokisepret.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

Majdnem 10 éve. De ugye ezt nem mondhattam ki, mert furcsán vette volna ki magát, így csak szolidan megvontam a vállamat, mielőtt még az ajkamba haraptam volna. Mégis mit mondhatnék?
- Mióta visszajöttem Amerikából, azóta most megint. - Stella tudta, mert hoztam neki akkor kintről ilyen színes-tevés pattintósat, szóval szerintem sejtette, hogy ez annyira nem friss dolog már. Azt nem is akartam megemlíteni, hogy mikor volt ez először. Nagyonrégen is.
- Persze, hogy érzed. Ez a tesók dolga, én is látom Noahn, mikor minden szar, pedig én együtt sem élek vele. - Egy ideje. A balesetem után egy ideig nálam dekkolt, képes volt bevonszolni egy matracot és az első másfél hétben azon aludni. Durva, nem? Pedig igazából nem voltam egy nagyon önveszélyes darab, szerintem.
Nem akartam nagyon belemászni ebbe az egész Dávid dologba, mert nem az én bátyám volt, hanem az övé. Nem tartozott rám, hogy kinek a kijével van vagy éppen nincsen.
- Kicsit hasonlít rám, elég sok az ilyen... nemnagyonnagylányos dolga - vontam meg a vállamat, miközben elgondolkoztam. Karácsonyra tavaly egy Rainbow Dasht kapott Noahtól, olyat, ami meg volt bűvölve és repkedett az ágy körül. Tök cuki volt. .
- Miért volt fontos, mennyire meleg a víz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

"Cel te sietsz valahova?"
Nem értem miből gondolták. Végül is csak magamba tömtem a levest, aztán megettem a főétel felét és nem kértem desszertet. Még ölelések, puszi-puszi, aztán gyakorlatilag futólépésben tettem meg az utat hazáig, hogy legyen időm még lezuhanyozni. Orion folyamatosan kapargatta a lábikójával a zuhany falát, szóval végül kénytelen voltam beengedni. Apu nem kell megtudja. A vanília illatú gőzben még el tudtam volna ácsorogni egy darabig, de aztán nem történt ez meg, csak kiugrottam és megtörölköztem. Az ujjaim Orion nedves bundájába mélyesztettem leülve, érezve, ahogy az ujjbegyeim egész lassan áthűlnek, majd a teljes kézfejem, míg kivontam a vörös szőrtömegből a nedvességet. Nem kenhet össze mindent ez a kis csoda, mert apu hazajön és nyekk nekünk.
- Ne szólj neki - pisszegtem le, mielőtt még feldobtam volna magamra egy leheletnyi sminket, meg laza, de elegáns kontyba kötöttem volna a hajam. Aztán a szobában felvettem az arany ruhát, meg a hozzá szériatartozékként járó bolerót is. Még fújtam magamra egy nagy adag glitteres testpermetet, főleg a dekoltázsos részre, majd belebújtam a Beauty & the Beastes magassarkúmba és már kint is voltam az ajtón. Nem igazán szerettem volna elkésni. Hogy néz az ki?
Aztán csak sikerült elkeveredni a hoppanálási pontra, ahol egy tök készséges nőci kezdett el valamit magyarázni, hogy hát ő...
- Néni, nincs rád időm - szögeztem le, még mutogatva is az ujjammal az ajkam előtt, mikor megláttam Aput és már egy pillanat alatt ott is voltam, hogy a nyakába ugorjak. A hajába túrva húztam le végül egy csókra, hogy széles mosollyal döntsem kicsit hátra a fejem. - Axel, a kiállítás nem itt kint van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Valahogy nem lepett meg, hogy nem akart semmit sem velük. Soha nem volt túl készséges a megnyitókon az emberekkel, mert a legtöbb ember, aki ténylegesen érdeklődik is, nem akkor jött, hanem olyan alkalmakkor, mikor ténylegesen volt lehetősége megnézni a képeit, anélkül, hogy bárki az arcába mászott volna. Mint mondjuk Cézi.
- Ha tovább búgsz a fülembe, az a kettő sem azzal fog eltelni, mint amit terveztél - feleltem őszintébben, mint terveztem, kicsit fel is szusszanva, miközben a kezem az övére fogott, amivel tartott, nehogy pofára zúgjak a nagy meglepődésben.
Tudta, hogy nem szerettem várni, főleg nem akkor, ha róla volt szó, vagy a képeiről. Már ellőttem a teljes életre szóló várási keretem, míg nem volt mellettem, szóval azt hiszem, hogy egy jó darabig nem is leszek megint türelmes. Szomorú.
- Már majdnem mást hallottam - közöltem sokatmondó mosollyal, mielőtt még elvette volna a kezét a szememről, én pedig azonnal a festményre figyeltem. Azt hiszem, kifejezetten nagy szónak számít, hogy ez egy olyan volt, amit én még nem láttam. Mert ha valaki ismerte a képeit...
- Egész hangsúlyba hoztad a színeket ahhoz képest, hogy élénkek - jegyeztem meg, a vásznon tartva a pillantásom, mielőtt egészen halványan, az ajkam szélébe harapva elmosolyodtam volna. - Mikori?
Most először vettem rá magam, hogy egy futó pillanat erejéig ránézzek, nem is többre, mert az sok lett volna. Túlságosan lefoglaltak az örvénylő csillagok, a színek, az ismerős sziluettek.
- Gyönyörű lett. Szerelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A karácsony és a szilveszter közti időszakban be kéne tiltani a kimozdulást. Nem is igen voltam rá hajlamos, Dustinnak sem mosolyogtam az ötletre, egyetlen egyszer mentünk el vásárolni, én addig a bevásárlókocsiban ültem és igen röhejes karácsonyi playlistet toltam a hordozható hangszórómról. De ez minden, nem voltam érdemi állapotban ahhoz, hogy bárkivel együtt pezsegjek.
De új év, új én, méghozzá egy csodagyönyörű gyűrűvel az ujjamon, amit számomra is elég nehéz feldolgozni.
De most apunak is dolga volt, valami kiállítás ügyében rendezkedett, így a munka után én sem haza mentem, hanem Keszthelyre, a már jól ismert házhoz. Szimpatikus volt, olyan kis éppen kellemes, de nem az, ami azt sugallja magából, hogy öt gyerek és három generációnyi nagyi él velük a falak közt. Odatotyogtam a kapuhoz, majd bekopogtam az ajtón, remélve, hogy hamar ajtót nyit. Egészen hideg volt idekint, én meg nem voltam olyan durván túlöltözve.
Mior végre kinyitotta, egyből a nyakába ugorva öleltem meg, kicsit billegve is jobbra-balra, mielőtt még beslisszoltam volna mellette a résnyire nyitott ajtón.
- Mesélj! Hogy vagy? Nem láttalak már vagy... ezer éve. Na jó, annyi nincs, de idén még nem találkoztunk. Ez borzalmasan hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

Nem sokat beszéltem mostanság Noahról. Nagyon szerettem és a testvérem, de ugyanakkor nem hiszem, hogy a nagy világra tartozna, hogy mi hogyan állunk egymással és hogy milyen ő a kviddicsen túl. Ha annyira nagyon akarná, hogy tudják, milyen mikor éppen nem sztárőrző, akkor biztosan elmagyarázná nekik ő maga. Én csak örülök, hogy nem vagyok híres és reménykedem benne, hogy soha nem is leszek az.
- Nem, csak mi ketten vagyunk - ráztam meg kicsit a fejemet, miközben apró hullámokat keltettem a mancsikómmal a víz felszínén. Szerettem játszani vele, olyan megnyugtató volt.
- Öööö, igen, kapott Noahtól pónit karácsonyra, meg minden. Szóval olyan nem nagylányos, igen. Csomószor néztünk együtt mesét ünnepekkor. De csak olyat, ami nem vizes, egy időben nagyon lehúztak az olyan mesék - ráztam meg a fejemet. A H2O egy életre szóló trauma volt nekem is és apácskának is, azt hiszem, hogy azóta sem meri meghallgatni a főcímdalt, sőt, ha meghallja, egyből átvetődik a kanapén, hogy elnyomja, mielőtt még a képernyőre pillanthatnék. Ilyenkor látom benne a nyugdíjazott kviddicsest.
Stella nem válaszolt, csak kimászott a vízből és elkezdett a táskája után kaparni.
- Ne hagyj itt! - toltam magam ki mellé, csak a tappancsaimat tartva a meleg vízben, figyelve, hogy mit is csinál. - Persze, hogy szeretem. Ki nem szereti a levest?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Nem igazán felelt, pedig a fenyegetésem valós volt, nem ez lett volna az első alkalom, hogy csak úgy eltűnt a saját megnyitójáról egy hosszabbrövidebbb időre, attól függően, hogy éppen milyen napja is volt.
- De nem mondtam semmit! - tiltakoztam, de csak halkan, mielőtt még valami buta néni beállít és fuccs a romantikának. Nem szerettem, hogy ezeken a rendezvényeken mindenkinek az kellett, ami az enyém. Az első pár alkalommal el is keveredtem mellőle, és inkább a festményekkel foglalkoztam, de miután ilyen nagyon fura pasik próbáltak meg felszedni, miután kijavítottam az elemzéseiket, inkább csak leültem kint a hallban színezni. Undorítóak ezek az emberek.
Valahogy volt egy érzésem, mikori is lehet a kép, de nem mertem volna komoly felételezésekbe bonyolódni, mert nem az én tisztem, hogy ezekről döntsek. Szóval leginkább csak kérdeztem.
- Akkor tudom, mikor csináltad - közöltem rezzenéstelen arccal, mielőtt még halványan elmosolyodtam volna. Előttem volt, ahogy esetlenül, de köré fontam a karjaim a cukrászdában, hogy ne essek megint atomjaimra. - Nagyon tetszik. Köszönöm, hogy megmutattad.
A nő egy kicsit sem volt szimpatikus és azt hiszem, hogy én sem neki, de nem is vágytam rá. Helyette csak apu elé léptem és kissé nyújtózkodva simítottam az ajkaim az övéire, játékosan, de akaratosan. Aztán vetettem egy pillantást a nőre, semmi mosoly, vagy kedvesség. Tudja, hol a helye.
- Mehetünk - fűztem az ujjaim apuéi közé, majd vetettem rá egy ragyogó mosolyt, még visszapillantva a vállam fölött a festményre. Ide ma még visszajövök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

- Biztos nem vagy az - vágtam rá. Én szerettem volna egy olyan tesót, mint amilyen Stella volt. Mert Noah rendes meg aranyos, de nem színez velem és sokszor nem érti meg a bajaimat, arról nem is beszélve, hogy már volt saját littleje és ezért elég kevés ideje is jutott rám. Ami normális, én is azt akarnám, hogy a saját apum velem foglalkozzon, ne mással. De azért mégis. - Ja, már, hogy... ne lenne a izéke. MI a neve?! Ajj. Az a G betűs. Gedeon.
Azt hiszem, én megértettem. Bár én nagyon szerettem a testvéremet és asszem így el is voltam, de Stella kicsit olyan volt, mintha a sosemvolt húgom lenne. Ez pedig boldoggá tett, hogy ilyen jól kijöttünk egymással.
- NINCS?! Majd veszek neked, biztosan tetszene, nekem van egy pár, kaptam ünnepekre, meg anno egy ilyen nagy plüssöt aputól a vásárban. Azt gondolnád, amilyen Zen, nem tud lőni. - Aztán meg... én is csak pillogtam nagyokat és nem is tudtam, hogy most szerelmes lettem hirtelen, vagy összeféltem magam. Kicsit talán mindkettő, annyi biztos, hogy nagyon rendesen megköszöntem neki a pónit még ott, helyben.
Stella közben a partra vetette magát, én meg követtem a példáját, miközben a lábikóim még kicsit a vízbe lógattam. Nem volt idekint olyan nagyon jó idő, sőt, egészen fúj.
Kicsit szerencsétlenül, a fejemet is kis híján leütve és csapkodva, de sikerült elkapnom a tésztát, majd egy halk ó-val világosodtam meg.
- Elég gyorsan ahhoz, hogy meg tudjam enni a snickerst vacsi előtt, mielőtt apu utolérne. Szóval szerintem nem vagyok rossz - bólintottam apróbbakat, mielőtt tudálékosan elvigyorodtam volna. - De pontosan hova is futunk? Az öltözőbe?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Talán illett volna bejelentenem magamat, legalábbis, Apu biztos azt mondta volna hogy ha már valahova beugrok, akkor legyek szíves és szóljak előre. Mert ugye nem mindenki olyan, mint ő, van, aki nem örül annak, ha egyszer csak ott állok a küszöbön. Nem mintha ez vele annyiszor előfordulna vele, leginkább szinte soha, tekintve, hogy majdnem nála laktam. Csak majdnem, nem teljesen, mert még akadtak cuccaim a másik házban, de igazából nem olyan sokáig, azt hiszem.
Szóval itt álltam, hívatlanul és bekopogtam a vöröskéhez, a lehető legnagyobb lelkesedésemet magamra öltve, kicsit még billegve is a lábikóimon ide-oda. Nem kellett sokáig várnom, pillanatokon belül feltárult az ajtó, mi pedig egymás nyakába borultunk. Jó volt őt újra látni.
- Szczęśliwego Nowego Roku neked is, te drága - öleltem még pár pillanatig, mielőtt beslisszoltam volna a hívogató melegbe. De épp hogy csak elhaladtam mellette, a kezem után kapott, én pedig mielőtt még a szemébe nézhettem volna, már szélesen elvigyorodtam, szinte bele tudtam volna halni a boldogságba. Mikor az egész gyomrod egy apró, pici labdává változik.
- IGEN! Ez pontosan egy olyan gyűrű! -  ugráltam egy egész kicsit egy helyben, mint egy pingpong labda, de aztán a másik kezem a zsebembe mélyesztettem és kihúztam 6 kicsi tasakot. - Hoztam forrócsoki-port. Lányos este?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Mindegy mennyi idő telt el, vannak dolgok, amik úgy tűnik, nem változnak. Mint a tény, hogy ő szeret engem, én pedig őt. Ez pedig csak nem is olyan régen tisztázódott le bennem és most már nem lettem volna hajlandó lemondani róla semmiért, mindegy, mi áll vagy bukik rajta. Minden más huszadrangú.
- Tudod, más így a képeid közelében. Mióta én is érzem, amit te... - mosolyodtam el halványan. Mert bár voltak árnyoldalai és pozitívumai a hydromágiának, ez határozottan a jók közé tartozott. Olyan volt, mintha megéreztem volna a kép rezzenéseit, a benne rejlő mágiát jobban értettem, mint az emberek nagy része.
- Tessék? Mármint... hozzánk? De... hogy? - kérdeztem, egyből rákapva a pillantásomat, mert a képei nagy részének se híre, se hamva nem volt legalább hónapokig, mikor elindított egy-egy időszakit. Volt olyan, ami úgy jött vissza, hogy én már nem voltam ott, pedig az sem történt annyira későn... Kicsit szürreálisnak tűnt, hogy ezt a csodát csak úgy hazahozza.
A csókra ő is elvigyorodott, meg én is, holott azt hiszem, ő is tudta, hogy ez most nem egészen csak azért volt, mert annyira akartam. Persze, akartam. Mindig is, de ez most inkább a fura néninek szólt. Fogja vissza magát.
- Apu ugye tudod, hogy 20 perc alatt semmit nem rendezel le? Majd pont egy megnyitót fogsz? - nevettem el magamat kissé hitetlenkedve, a kezem az ajkaim elé kapva, az arcom pár pillanatra forróságba is borult. Csak utána intettem a pasasnak, aki amúgy nagyon furán nézett rám, meg úgy végig is mért, ami nem igazán tetszett. - Pfff... Túlértékelsz, az első kiállításodon három napba telt túljutni az első két képen, talán annyi ideig most nem maradunk! De persze. Engem úgyis csak felidegesítenek a butaságaikkal. See ya soon.
Még csókot nyomtam a kezére, mielőtt elengedtem volna azt és elkocogtam volna az első képhez. De nehéz volt kizárni a buták hangját, mert valami szeretőről beszélgettek, meg hogy biztos szabados alkotó. Inkább csak elmerültem a kép figyelésében, ahogy a szürke arcba néha-néha színek vegyültek az apró rezdülésekkel. Valahogy el is vesztettem az időérzékem ilyenkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

- Persze. Olyan élő, nem tudnám elmagyarázni, csak... a tényt, hogy víz, valami olyasmi, mint amit Trusia buborékjainál érzek, csak kicsit passzívabb. - Azt hiszem, ez volt talán a legértelmetlenebb dolog, amit összehordtam eddig, de közben meg mégis volt benne valami, különben nem mondtam volna azt, amit. - Téged. Mindig téged.
Szerintem mindenkinek volt egy saját útja, ahogy kifejezte magát, nem csak a mozdulatok, a mimika, az öltözködés, de a művészetek, a mágia és igen, az elemi terén is. Ebben a képben kicsit Axel is benne volt, az ereje, szíve-lelke, az, amit irántam érzett, ennyi idő után is. Csodaszép volt ez a kép.
- Tudod, hogy nem így értettem - néztem rá méltatlankodva, mert nem ezt kérdeztem. Nem vagyok ennyire buta, tudom, hogy vannak a képei szállítva,a  kérdés az volt, hogy lehet az, hogy a többi képét elviszik, más országokba is, ez meg itt marad és hazajön velünk.
A néni azt hiszem, meg volt sértve, amiért Apu velem volt itt és nem vele bájolgott kint a többiek között. De ugye már úton voltunk, hogy ezt orvosoljuk, nehogy nekem mérges legyen bárki rá, mert velem foglalkozik inkább. Arra lesz máskor is ideje.
- Huh. Milyen határozott valaki - biggyesztettem le az ajkam elismerően, de aztán csak egy ragyogó mosolyt villantottam rá, hogy éreztessem vele, én mindenben is támogatom.
- Majd visszatérünk erre, ha végeztél, én addig nézelődök és meglátom, mennyit is ismerek meg. - Párat egészen biztos, mert volt, amihez segítettem neki a színeket válogatni, meg egy-kettő közben el is aludtam a tapijaim köré pakolva, a buksimat a hátának döntve. Azok még mindig vicces esték voltak.
- Néni. Néni! Látod ezt a szép képet itt? Én emiatt vagyok itt, nem érdekel, hogy mit motyogsz. Az sem, szerinted hány éves. Amúgy sem annyi. Olyan butákat gondolsz - néztem rá lesújtóan, mikor azt vesézgette, hogy ő bármilyen művész korát meg tudja ítélni a festményei alapján. Ide csak bolondokat hívtak meg?
Inkább a szexi pipőimben tovább totyogtam a második képhez, és ott is elrévedtem egy kicsit, meg is rémültem, ahogy megéreztem, hogy valaki a derekamhoz ér. Aztán megkönnyebbülten simultam az ismerős ölelésbe, el is mosolyodva kicsit.
- A képeiddel? Soha. Daddy, are aaaaaall theeeeeese people so fudging stupid? -  hajoltam előre kicsit, hogy rá tudjak nézni a vállam fölött, összevont szemöldökkel, szinte már megrökönyödve. Olyan buták.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Azt hiszem, hogy ha egészen kicsit is, de büszke volt rám azért, mert ténylegesen éreztem valamit a képei közelében, amit a legtöbb mugli, de még varázsló sem lenne képes. Én legalábbis jobban éreztem magam tőle, ez egész biztos, szerettem így. Kezdtem már megszokni, hogy az elemi az életem velejárója, még ha elképzelhetetlennek is tűnt ott az elején.
- Akkor miért piszkálsz folyton, hm, Westwood? - kérdeztem többször is megbökdösve az oldalát, ott, ahol tudtam, hogy legalább összerezzen tőle. Nem szoktam a vezetéknevén hívni, vagy csak nagyon ritkán, de most éppen csak piszkáltam vele.  
Aztán menni kellett, mert neki dolga volt, én meg csak készültem rá, hogy ilyen undi emberek között kelljen elkeverednem, ameddig őt faggatják. Nem szerettem őket, mert azt hitték, szakértők, hogy ők tudják a legtöbbet, nem csak a képekről, de a művészről is.Nem viselem jól őket, elég hamar tovább is kopogtam, hogy véletlenül se kelljen a hülyeségeik hallgatnom, mert kikaparom a saját agyamat a helyéről egy babakanállal.
- Csúnyábbat nem mertem mondani, még a végén este csak alvás lesz - szusszantam fel kissé kétségbeesetten, pedig a nyelvem hegyén volt a sértés, de nem kockáztattam meg végül, mert a buta nénik és bácsik nem érnek meg ennyit. A puszira viszont elmosolyodtam és hagytam, hogy maga felé fordítson, szépen nézve rá. - Öööö... persze... fontos?
De már az ujjaim az övéi közé is fűztem és tettem egy habozó lépést, hagyva, hogy ő irányítson, merre is haladunk. Ha már egyszer ő akar beszélgetni nemitt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

Nem voltam biztos a névben, mint kiderült, nem is ok nélkül. Ja, tényleg, Gedeon bácsi a nők bálványa. Gergő meg csak egy karót nyelt alak, akit Stella nem szeret, de összeköti őket  a dns, ezért jópofát vágnak egymáshoz. Ezt ismerem. De a lánynak tetszett a megnevezés, így én is nevettem vele, mert olyan aranyosan sípolt, mint egy olyan kis játék, amit ha megnyomsz, akkor nyekereg. Nem lehetett nem vele nevetni.
- És ilyen névvel hogy lesz a nők bálványa? - kérdeztem kissé kétkedve. Nekem a Gergely olyan fura név volt, nem az a szimpatikusos, akármennyire is próbálkoztam vele. Ez egy kicsit fura, de ez van.  
Nem tudtam megemészteni, hogy Stellának nincsen pónija, ha most nem vízben lettünk volna, tuti, hogy leülök és fel se kelek percekig, de a nénis vízben nem szeretek leülni, mert furi kicsit a szaga is, meg amúgy olyan meleg, hogy tuti elaludnék, aztán csak ki kéne menteni, meg újra kéne éleszteni.
- Ki a kedvenc pónid? - kérdeztem, csak hogy véletlenül se hibázzam el, ah veszek neki. Aztán kicsit el is terelődött erről a téma, arra, hogy hozzám vágta a levest, amit nagy nehezen, de elkaptam. Aztán utánoztam őt és szépen bontottam is.
- Mit ér az egész, ha se íze, se színe? - kérdezem zavartan, majd elmosolyodom és bontom a kis tasakot, hogy beleöntsem vele együtt a nénis vízbe. - Ha Axel kérdezi, mi erről nem tudunk semmit. Felöltözünk, vagy így lesz spuri? 1...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem gondoltam volna, hogy ennyire elborul rajta. Bár... lehet, hogy kellett volna, mert a saját reakcióm is egy ehhez nagyon hasonló volt, elsőre nem tudtam, hogy le fogom hányni a kabátom - megint -, vagy elájulok ott a helyszínen és őszintén, így visszatekintve egyik se hangzik egy ideális megoldásnak.
- Öccse van, de sajnos már házas. De ha találok más, helyes, hímnemű rokont, majd szólok - nevettem el magamat kicsit. Szerettem azt a családot, édesek voltak és támogatóak is, meg minden. Össze meg vissza lettem ölelgetve akkor is, mikor visszaértünk a sétából, a kezemen a gyűrűvel. Mondjuk az öccse csak annyit közölt, hogy "ideje volt". Nem engedtek visszakérdezni rá.
Én is szorosan öleltem Korit, jobb esetben egyikünkben sem esett maradandó kár, de azért ezt majd ellenőrizni kell később, ha elmúlt a adrenalin. Kicsit én is megint bekönnyeztem, ahogy felidéztem, így végül azt törölgetve nevettem el magam és adtam oda neki a tasakokat. Szót is fogadtam és leültem a székre, miután megszabadultam a cipőmtől, majd törökülésbe húztam a lábaimat.
- Majdnem. De nem. Hát, ugye 21 volt az egyik barátunk esküvője, aztán másnap pihentünk,mert elég sok volt a pezsgő meg az ilyen-olyan nagylányos itóka, meg ettünk sütit utószülinap miatt.  Aztán 23-án még az anyukájánál voltunk, elmentünk templomba, meg közös ebéd volt, délután pedig elmentünk Orionnal sétálni - kezdtem bele a mesémbe, mert akárhogy is vesszük, ez az én mesém volt, senki nem tudta volna elvitatni tőlem, mert csak is hozzám tartozott. - Aztán a parkban leültünk az egyik padra, ameddig a kis vörös futott egy kört. És ugye hát, beszélgettünk, és egyik dolog követte a másikat, és szóba került, hogy korábban említettem, hogy hát én... szeretnék babát. Ő viszont ugye elég hagyománykövető, szóval... szóval megkérte a kezem.
És most már lassan lehetnek babák. De ezt már nem tettem hozzá, csak az ajkam harapdálva piszkálgattam a szaggatott részt a farmeromon.
- És? Te hogy vagy kedves?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

- Milyen készséges tudsz lenni - állapítottam meg, bár Axel kb mindig az volt. Kivéve, ha valami olyanra kérdeztem rá nála, ami engem érintett és nem igen akart beszélni róla. Voltak ilyen alkalmak is, igen. Hála az égnek, már egyre kevesebbszer, kezdtek a dolgok kicsit a helyükre rázódni köztünk, minden olyan volt, hogy könnyebben elhittem, hogy innen már minden mesés lesz.
Nem nagyon volt rá időm, hogy elmerüljek a képek tanulmányozásában, kicsit olyan lassú is voltam, de velem sosem volt egyszerű a képtárakban és gallériákban, ha volt olyan kép, ami ténylegesen érdekelt is. Mint a Van Gogh Múzeum. Cézi elmondása szerint élete leghosszabb 25 perce volt, míg végignézte, majd rájött, hogy az első kép ecsetkezelését boncolgatom és inkább kiment a kávézóba. Most is előbb talált meg Dustin, mint hogy a harmadik képig eljutottam volna.
- Azt reméltem olvasol - néztem rá sokatmondó pillantással, de ez közben igaz is volt, szerettem, mikor olvasott fel nekem meséket, még ha tudtam is, hogy ha nem tetszik neki valami vagy túl sok a tőmondat, úgyis hozzácsap majd valamit. - Dolgunk? Lemaradtam!
Teljesen elvesztettem a fonalat, nem volt róla szó, hogy bárhova megyünk még ezen kívül, kicsit fura is volt. De persze, én nem szólok bele, mert megsértődik és aztán meg egyedül reggelizhetek.
Hagytam, hogy kifelé vezessen, még ha nem is értettem egészen a dolgokat, kezdve azzal, hova megyünk, folytatólagosan azzal, mi is történik olyan nagyon pontosan. De mikor a hátam a falnak préselődött, az ajkai pedig az enyémre, már annyira nem is érdekelt, csak közelebb húztam kicsit, viszonozva azt.
- Most képes voltál megszökni a saját bemutatódról a hátsóajtón? - néztem rá a taxi ajtajában állva félig számonkérőn, félig mosolyogva, mert valahol csak imponált, hogy velem akart lenni helyettük. Szóval be is szálltam, becsúszva belülre, hogy ne kelljen még megkerülnie a kocsit, csak be tudjon szállni mellém. Kicsit integettem a taxisnak is, aki erre furán nézett rám, de mit várt? Köszöntőbeszédet? - De apus, hová megyünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Alyz

Kezdek hozzászokni, hogy néha a kastélyban is barangolok egy kicsit. Ma is bejöttem Széllel, mert még voltak elintéznivalói, és ameddig ő ezzel foglalatoskodott, én addig az elemis gyakorlóteremben voltam Trusiával. Fura egy kis lény, nem igen igazodik ki rajta még most sem mindig. Egy darabig csak ültem a lépcsőn és próbáltam az elementálom tervezgetni, de mikor folyton elakadtam a harmadik képességnél, inkább eltettem a kis füzetet a kabátom zsebébe. Mára ennyi elég volt. Inkább bementem a hydrok számára fenntartott külön kis helyiségbe és különböző feladatokat gyakoroltam. Főleg a halmazállapot változtatását, mert első sorban ez érdekelt. A kezeim már szinte jegesen hidegek voltak, mire az apró jégvirággal a kezemben kiléptem a teremből. Be is csúsztattam a dobozba, mert hoztam ám hoztam neki, olyat, ami meg volt bűvölve, hogy ne hagyja elolvadni!
Aztán mivel épp ideje volt, a kis dobozt visszacsúsztattam a táskámba és levágtattam a találka megbeszélt helyére. Alíz már ott várt, én pedig bocsánatkérő arccal siettem oda hozzá.
- Ne haragudj, hogy késtem. Sokat kellett várnod? - végignéztem rajta, még mindig a kis mosollyal az arcomon. - Cserébe hoztam neked valamit. Várj, itt van a táskámban. Figyelek ám, nyugodtan kérdezz!
És már nyakig a táskában is voltam, hogy kihalásszam az imént bedobott dobozt. A kis kék szörnyecske a vállamról szaglászott a lány felé kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

Persze, hogy nem érdekelte, hogy Gedeon kivel és miért jár. Engem sem érdekelt volna Noah, ha annyira rossz testvér, mint ez az izé. De Noah aranyos és kedves volt, mikor nem kellett kviddics közelében lennie, néha még vett is nekem dolgokat, mint póni, meg ilyenek. Ő volt az egyik első, aki a családban tudott a furcsa kapcsolati dolgaimról és soha egy rossz szava se volt.
- Ígérem, többször nem csinálom - grimaszoltam kicsit Stellára. Én sem szerettem undikról beszélni. Ez majdnem olyan volt, mint a glittertakarítás. Annak sincs semmi értelme.
- Most felírnám valahova, de vizes a kezem és se tollam se papírom de itt van bent - mutogattam a buksimra nagy lelkesen. Sok volt benne a víz, de néha tudás is zsúfolódott bele.
- Enyém volt a bal oldali hinta - szögeztem le, mert ugye ez sem mindegy,egy rossz válasz és már le is buktunk. Vele egy időben dobtam a tésztát a vízbe és a tasakok tartalma is benne landolt, ahogy a törölközőm szorongatva futottam utána. El egészen az öltözőig. Ott elmartam a cuccaim, majd a cipőmbe beleugorva futottam is tovább, mielőtt a nénik rájönnek bármire is. Ezt nevezem én kalandnak!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Alyz

Szerencsére a lány nem haragudott meg rám, amiért megint sikerült elkalandoznom. pedig már egy kicsit tartottam tőle, hogy majd mérges lesz, vagy esetleg meg sem vár. Nem akartam én senkinek sem rossz napot okozni, ezért is csináltam a kicsi virágot.
- Tényleg szép időnk van - bólintottam rá, bár én nem ehhez voltam szokva, nálunk annyira nem volt meleg Poznanban, a nyáron is max 25-30 fokok voltak, semmi ijesztő negyvenes, mint itt. Trusia persze jól elvolt, érdeklődve szaglászott a lány felé, de én csak kicsit rátettem a kezemet.
- Tán egy kicsit később - jegyeztem meg visszafogottan, mert bár aranyos lány és nem támadó jelleggel lépett fel, a kis kék a vállamon nem mindig viselte jól, mikor valaki meg akarta taperászni, aki nem én vagyok. Ez egy elég jó kompromisszumnak tűnt, úgysem hiszem, hogy csak emiatt van most itt. jobb esetben. Lassan elmerültem a táskámban, leginkább könyékig a kis doboz után. Közben persze figyeltem rá, ahogy a szőke lányból ömlik mellettem a szó.
- Hű ez nehéz. Inkább az állatokkal szeretnél kapcsolatban lenni, vagy a tudásod róluk megosztani másokkal? Mert ugye ez sem mindegy - vontam meg a vállamat kicsit, majd kivettem végre a dobozt és a lányka felé nyújtottam. Ne nagyon hagyd nyitva az ajtaját, vagy vedd ki, mert hamar elolvad. Nem tudtam milyen virágot szeretsz, de a gyöngyvirágról még senki nem mondta, hogy nem szereti.
Amúgy egészen élethű színei voltak, csak kissé hegyesebb formákkal rendelkezett és meg-megcsillant rajta a fény, mintha kristály lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Az a csók már egészen olyan láblibbentős volt, de mivel a falnak dőlve álltam, ez valahogyan elmaradt a részemről.
- Tényleg? - csillantak fel a szemeim, szinte éreztem, meg a hangomon is hallani lehetett, még ha nem is így terveztem a dolgot. Mert ő az én apum volt, aki olyan csodamesésen mesélt, hogy úgy csak ő tud. A hangját, a stílust, a tényt, hogy ott van, mindent szerettem benne.
Aztán már kint is voltunk az éjszakában, kicsit meg is reszkettem a hidegtől, de nem tartott sokáig, elég hamar beraktuk magunkat a taxiba, ami meg jó meleg volt. Még ha a sofőr furcsin is meredt rám, ahogyan apu karjához simultam egész jólesően felsóhajtva. Nem látott még lelkes nőt?
- Az drága lesz taxival, Daddy - jegyeztem meg eltörpengve egy pár pillanatra, de aztán csak elmosolyodtam az érintésére. A megjegyzésére pedig egészen el is vörösödtem, lesütve a pillantásomat egy pár másodpercre. - Igyekeztem. Tudod, hogy nem akarlak lejáratni mások előtt. Szeretem, mikor büszke vagy.
Mert kicsit ugyanazt a büszkeséget láttam néha az arcán, mikor velem volt, mint mikor a festményeire érkezett bók a hozzáértő személyektől. Ez pedig nagyon is imponált. Inkább apró csókot nyomtam az arcára, a kezem végigfuttatva az álla másik oldalán, míg a szabad kacsóm a combján nyugtattam.
- Szeretem, mikor csak az enyém vagy. Ez önző kicsit, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azt hiszem, hogy életemben még nem izgultam még annyira, mint ma, hiszen... nézünk csak ránk. Greatest. Day. Ever. A ruhám tökéletes volt, a helyszín is, mindenki itt volt, aki számított... és ha nem így lett volna sem érdekel, mert egyetlen ember volt igazán fontos. Ha ő nincs itt, az egésznek értelme sem lett volna. És bizton állítom, Daddy még sosem volt ilyen szép öltönyben.
Még mindig dolgozom fel, hogy a mai naptól nem Cutie Mark Crusaders a monogrammom, mert már hivatalosan is Westwood vagyok. Már nem csak Ward hív így. És tele volt minden fincsikkel és jó volt a zene, és úr isten, azt hiszem, sosem voltam ennyire boldog. Pedig tényleg, Axel mellett... nehéz volt nem annak lennem.
Csak van, amikor már egy kicsit túl sok. Szóval mikor éppen nagy volt a tánci és mindenki el volt foglalva a beszélgetéssel, meg az eszi-iszivel, kisurrantam a hátsó üvegajtón a rétre. Szerettem, hogy nem zsufis helyen tartottuk az estét, így nem volt most zaj, meg kocsik, meg semmi undi. Helyette csak tücskök, meg a víz hangja a közelben, és a csillagok, te jó ég!
Ledobtam a világítós fehér cipellőm a fűbe, majd a puccos magassarkúból kilépve csüccsentem le, hogy belebújjak a kedvenc topogómba. Stella nem hiszem, hogy megdícsérne. De legalább a ruhám foltálló, szóval a fű sem kente össze. A térdem kicsit felhúzva dölöngéltem a zene ritmusára, ami bentről még kicsit kihallatszott. Kellett az a pár perc nyugi, amit most elloptam magamnak, kicsit megsimogatva a gyűrűt az ujjamon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy bejárta a világ negyvenkét sarkát, de én az esküvőm másnapja óta egy percet, nem sok, annyit sem töltöttem otthon. Persze, hiányzott az Előkészítő, meg Stella is nagyon, de voltak dolgok, amiket nem söpörhettem a szőnyeg alá. Megnéztünk pár művészetis jelentőségű helyet, meg fesztivált, végre jártam Burmában (!!), de összességében a legfontosabb úgyis az volt, hogy kivel voltam és miért.
- Nem tudom, őszintén. Aggódom kicsit - bizonytalanodtam el, a kisfiút figyelve, mert hallottam már ezt-azt a napokban, de nem állt össze a kép. Vagy a családban volt zűr, vagy a többiek bántották, vagy valamit nem élt meg jól, ebben biztos voltam.
Kicsit lógáltam a lábamat a pad szélén ülve, hiányzott a világítós cipellő, de a mai szerelésemhez nagyon nem passzolt, így csak visszatettem a szekrény aljába. Az idő legalább szép volt.
- Ms Fisher? Mi történt a távollétemben? Kérem tájékoztasson - dőltem hátra a padon, széttárva a karjaim a háttámláján, már-már madame-osan elterpeszkedve az ülőalkalmatosságon. Tényleg sok dologról lemaradhattam, jóformán nem éltem a technikával, pár fotón és kötelező híváson túl. Csak a pillanat volt a fontos. - Férfi fronton? Minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Mióta ilyen? - mert ugye, nekem most nem egy vagy két nap maradt ki, hanem teljes hetek, amik nem könnyítik meg a dolgomat azt illetően, hogy ki és mióta is furcsa. Gergő, mikor elmentem, szófogadó volt, ma meg háromszor kellett rákiabálni, hogy ha még egyszer kezet emel Adriánra, be lesz küldve a sarokba és nincs uzsi. Pedig az a gyerek még nagyobb is mint ő, erre nem nekimegy?
- Jaj, csak nem nőttetek fel? - nevettem el magamat kicsit. Mert bár én épp csak hogy megházasodtam, évek óta nem éreztem magam ennyire boldognak, fiatalnak és gondtalannak. Úgy élni, mintha a holnap nem is létezne, az élet egyik legszebb dolga.
Az a ház nem volt rossz, bár az életem rövid részét töltöttem ott ténylegesen. De kényelmes, nem is drága, jó helyen van és békés. Már, mikor Gabe épp nem fordítja ki a világot a négy sarkából. De ő már Pesten volt, Stellával.
- Zaklató volt, vagy mi? Melyik szobába költöztél be? - kérdeztem kíváncsian, felhúzva az egyik térdemet a padra, a lábamat a másik alá ékelve. Szerintem azok a szobák kisugárzással rendelkeznek, mindegyikben mást hoz a sors. - Nemsokára diplomaosztó. Annyira fura végezni.
Sok dolog történt, mint az, hogy apácska végre beadta a válókeresetet, úgy tűnt, anyámmal végleg elválnak útjaik. Talán én vagyok az első gyerek, aki ezért hálát érez.
- Mit szeretnél hallani? - kérdeztem, miközben az egyik meglehetősen kókadt növényre  néztem a mellettünk lévő cserében. - Most nézd meg, még ezt sem tudják rendben tartani...
A futóeper leveléhez értem, éreztem, ahogy az ujjbegyeim áthűlnek, majd szinte az egész kezem, minden apró csepp nedvességet érzékelve a szárában, a lényében. Vizualizáltam, ahogy a szanaszét álló indák a kaspóba tűzött fémre fűződnek és előbb csak egy-egy levél rezzent meg, majd lassan felkúszott az elképzelt helyére.
- Sokkal jobb. Mármint, itt még egy futóeper sem marad életben, ha az ember pár hétre kiteszi a lábát? - néztem bizonytalanul Milliere. - Ugye minden gyerek megvan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Remélem semmi komoly nem történt, nem ezt érdemli. Ő az akinek nem láttuk az apját, olyan mint Columbo felesége?
Akad egy-két ilyen szülő, a legtöbb gyerekért fixen egy ember jött, a másik szülő csak ritkán jelent meg.
a kapcsolatuk Blackkel sok minden volt, csak egyszerű nem, szóval kicsit olyan furcsi volt ez nekem, de nem lepett meg, hogy most stagnálnak.
- Nem halad a kapcsolat semerre? - kérdeztem kíváncsian, oldalra billentve a fejemet. - Oh. Volt köztük valami?
Mert ugye ez a kérdés adja magát, ha ennyire rühelli őt Emily, akkor már ott valami komoly gond akadhatott. Ő alapvetően nem egy rosszindulatú lány, ami Valery mellett elég váratlan fordulat.
- Rád? Vagy a pasidra? - Már, ha ez a jelző egyáltalán érvényes rájuk. Nem akarok én senkit felcímkézni.
A fehér szoba nem lepett meg, bólintottam is egyet, nyugtázva a dolgot rendesen. Az ajkán harapdálva húztam feljebb a csizmám szárát, majd a gyerkőcöket figyeltem kicsit.
- Nagyon sok dolog történt, de úgy éreztem magam, mintha megint 16 lennék. Mintha ez az egész szar, az a kimaradt több, mint 8 év meg sem történt volna. Fura helyeken aludtunk, volt sátor, volt fában kialakított szállás... - billegtem ültömben kicsit oldalra, mielőtt még kiszúrtam volna a rendetlen bokrocskát ott az udvaron. Legalább nem lett ültetve semmi olyan növény, ami mérgező. Fejlődőképes az iskola.
- Axelt kellene látnod, mikor fest... Gyönyörű - ábrándoztam el egy pár pillanatra, mielőtt még visszanéztem volna rá. - Oh, úr isten, az a házi, amit ide sütnek? Te jó ég, remélem valaki beteg, mert nekem kell egy.
És abban a pillanatban meg tudtam volna halni egy olyan csigáért.