Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
szeretném azt mondani, hogy én nem így nézek ki, és nos, legalább férfi tényleg nem vagyokDehogy voltál gáz, csak másképp menő! Ha valamihez nincs kedved, vagy éppen csak bezárkóznál macskamód egy befőttesüvegbe duzzogni, hát ki ítélhetne el emiatt? Szíved joga, uccu neki, még kucorgok is veled egy szomszédos üvegben. Lehet hogy majd be fogom verni a homlokom amikor megpróbálok kikászálódni, és a cucc elkezd gurulni alattam, én meg rákapnék a szőnyeg rojtjára, de még mindig bent vagyok nem kint, és üveg minden, de akkor majd homlokon tapasztom magam egy spongyabobos ragtapasszal, és ebcsont beforr. Antiszockodj hát nyugodtan - nem gáz, dehogy gáz, hisz' ha egyszer jól esik? Bár félig mágus félig mugli családba születtem, az utóbbi években inkább húzódott a figyelmem a varázsvilág ügyes-bajos dolgai felé a mugli sztárok helyett, így sajnos ezen a téren nem mutathatok fel olyan műveltséget, mint például Kori teszi. Nem ismerem akitől idéz, és nem ismerném valószínűleg azokat sem, akiken még töpreng, de ezen könnyedén lépek túl, és tudatlanságomat felvállalva érzem magam pontosan ugyan olyan jól. - Minden kívánságod így teljesüljön! - csettintek nevetne, hiszen nincsenek itt szintek, vagy ha van, akkor is csak egy, amin mi állunk. - Úristen! - fagyok le, de szememben már rögtön látszik az izgatottság, és Kori karjára ragadok. - Gyere, ezt meg kell beszélnünk - kezdem el húzni magam után - addig folytassátok csak - kiáltok a társaságnak, s biccentek, hogy az eridonos adja csak át a csudaeszközt. Nem húzom azért messzire, nem kell aggódni, egy vitrinnel arrébb már meg is állok, suttogásra húzódva közelebb. - Kell egy alapszám, kell egy alapszám, meg kellenek a becenevei, meg a hőstettei! A hőstettei! Írhatnánk a hőstetteiről, egy sor, egy csoda amit véghezvitt! Várffy-Zoller, Várffy-Zoller... neki nem kell lopott roller- NEM TUDOM, de érted, érted?
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Bristol; április első hétvégéjeFigyelem! A most következő tartalom megtekintése csak annak ajánlott, aki szeretné azt látni.
| | Szóval úgy döntöttél, hogy szeretnéd tudni, mit váltanak ki belőlem kedvenc HeRNikünk csodálatos... szavai. Valószínűleg nem vagy ezzel egyedül. Nosza hát, akkor kattints, de a várható szexuális tartalom miatt figyelmeztetnem kell Téged: vagy gyorsan múlj el tizennyolc mielőtt tovább kattintasz, vagy kerítsd elő anyucit és apucit szülői felügyeletnek (I dare you). Jó szórakozást. C: |
Hosszú hónapok eredménye az, hogy most itt tartunk, és nem mondhatom, hogy ne ámultam volna el jópárszor azon, milyen könnyedén táncolhattam ki a felfokozottá váló helyzetekből. Ha csak egy pillanatra is megdermedtem, várt, egészen addig, amíg már nem következett be többé ez a bizonyos pillanat. Még nekem, aki hasonlót nem tapasztalt is nehezemre esett elhinni, hogy tényleg megvár, de megtette, sőt, megbeszéltük, és én azt hiszem... Napról napra egyre jobban kezdtem szeretni, úgy, hogy amikor azt hinném már nincs tovább kötődnöm, ragaszkodnom, ékes bizonyítékát tapasztalom ennek ellenkezőjének. Szinte hallom saját szívem dobbanásait, ahogy az érintések tengerében elveszve teljesen és tökéletesen rábízom magam, úgy mozdulok ahogy kezei noszogatnak, ajkai becéznek. Ellenállok a késztetésnek, hogy ficeregjek - nem tudom mennyire lenne jó ötlet, és a helyzet iróniája, hogy amikor kába vagyok gondolkodni, a testem ösztönösen előrelátóbb és gyanakvóbb mint egyébként én lennék -, félig lehunyt szemmel sodródok az újfajta érzések között. Megrezzenek, ahogy a távolban petárda robban, és bizony egy fokkal kellemetlenebb is ez befeszülés a kellemesnél - mégsem jutok el odáig gondolatban, hogy kviddics, stadion, ott kéne lennünk, csak arcomat oldalra fordítva vetem hátra a fejem megremegve. Komoly szerencse, hogy nem tűzriadó szólal meg, mert lehet még azt is figyelmen kívül hagynám. Arcom ég, bőrömön kezek simítanak végig újra és újra, csípőm emelkedik, ösztönösen, bátortalanul, egészen addig, míg tudatom egyre közelebb sodródik a vágyhoz. Nem telik bele sok időbe, hogy tisztán az élvezet halk hangjai hagyják el ajkaimat, kezeim egyre remegősebben simulnak Henrikhez, lélegzetvételeim egyre gyakrabban akadnak meg. Végül megfeszülve ölelem át, sikertelenül fojtva el a halk, megkönnyebbült nyöszörgést, ajkaim elnyílva kapkodnak levegő után, pedig nem is én vagyok az kettőnk közül, aki olyan nagy fizikai megerőltetéseket tett volna. Hitetlen-könnyed fejjel mozdulok bele érintéseibe ezután is, némán, csordultig telt szívvel, kimondatlan becéző szavakkal, amelyek mind sorukra várva ragadtak bennem. Mit mondhatnék, ami felérne azzal, amit ő adott nekem?
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Bristol; április első hétvégéjeFigyelem! A most következő tartalom megtekintése csak annak ajánlott, aki szeretné azt látni.
| | Szóval úgy döntöttél, hogy szeretnéd tudni, mit váltanak ki belőlem kedvenc HeRNikünk csodálatos... szavai. Valószínűleg nem vagy ezzel egyedül. Nosza hát, akkor kattints, de a várható szexuális tartalom miatt figyelmeztetnem kell Téged: vagy gyorsan múlj el tizennyolc mielőtt tovább kattintasz, vagy kerítsd elő anyucit és apucit szülői felügyeletnek (I dare you). Jó szórakozást. C: |
Nem tudom mit vártam - vagy éppen nem vártam - ezektől a jelentőségteljes első percektől, de egy biztos, még nem tudom összeszedni gondolataimat annyira, hogy egyáltalán eltöprenghessek rajta, vajon teljesültek-e azok. Az érzéseim kezelhetetlen, megfejthetetlen masszaként kavarognak, de mozdulataimnak szerencsére nincsen rájuk szüksége, csak érintem Henriket, ahol érintem, nem gondolkozva, egyszerűen csak kinyúlva felé. Követem, ahogy oldalra gördül, egyáltalán nem kényszeresen, még ha mást nagyon nem is tehetnék, annyira hozzá vagyok fonódva (igazán zavarbaejtő módon ráadásul, jegyzi meg egy a tollai közül kikukucskáló kiscsibe valahol… nagyon mélyen). Óvatos ficergéssel húzom le lábam az övéről, és bizony a nem várt húzódó érzes hatására az izmaimban - ezek izmok lennének? - valószínűleg érdekes arcot vághatok egy pillanatra. - Mhm - hümmögök kérdésére egy még épp csak kibontakozó mosollyal, hiszen ha némiképp furcsállom is ilyen-olyan reakciómat… Jól, jól vagyok. Mondhatni tökéletesen. Picit ficergek, karom picit feljebb csúszik, picit, picit, picit, persze, de összességében teljes kényelemben fészkelem el magam a karjai között, otthonosan. Több ez mint jól. Elsőre nem esik le, mire gondol, és már vonnám össze szemöldökömet, hogy de hát miért haragudnék, amikor leesik a folytatásból, mire gondolt valójában, és a kintről beszűrődő kviddicszajokat is dekódolni vélem. Lassú vagyok, sajnálom - úgy tűnik, ezt is megértük. - Dehogy haragszom - rezzen meg a szám széle a visszafojtott mosolytól, de valami furcsa, számomra fel nem dolgozott oknál fogva amint ezt kimondom, és utána szöknének ösztönösen az “egyáltalán nincs miért bocsánatot kérned” és társai frázisok, tétova pír lepi el az arcom. - Egyáltalán nincs miért bocsánatot kérned - oh, ezek szerint cenzúra nélkül játszunk? Arcomat kicsit közelebb húzva az övéhez teszem számára is jól láthatóvá a bizonytalan kis zavarom, ahogy egészen halkan súgom meg: - jobb ez így. És bár a fülem igencsak ég már, és az inger is elég jelentős, hogy arcomat az egyik párnába fúrjam, nincs ami megállíthatna abban, hogy szinte magunk közé ne tátogjam - Köszönöm.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Kend-e Kende?Kisgyerekeket megszégyenítő szomorú ábrázattal figyelem a vívódást Kende arcán. Őszintén szólva, persze, az lenne a legjobb, ha mindketten megtarthatnánk, de talán kinőttünk abból a korból, amikor a suliudvaron talált gombot-pálcikát-nyalókapapírt-kavicsot közösen vittük haza, egyik héten ide, másikon oda. Pláne, hogy ha ajándékozni akarja valakinek... Tanácstalanul sóhajtok, de nem érzem fairnek, hogy valami ósdi trükkel elcsaklizzam előle. Persze egyszerűbb lenne megkocogtatni a vállát (nem), és amíg nem figyel (nem), kikapni a kezéből és elszelelni (Masa nem, ez sehogy sem egyszerűbb), de nem éppen morálisan elfogadott megoldás. Ellenben a fiú szavaira diadalittas vigyor keveredik a fejemre, és nem zavartatva magam a köztünk lévő évfolyam és mint olyan valószínűleg tudásbeli különbségtől, lecsapok a felajánlásra. - OKÉ, párbajozzunk! - Nos, ez valószínűleg nem olyasmi, amit az ember hallani szeretne. De hát hé, nem is hülyeség. - Mit szólsz egy butított verzióhoz? - az agyamban lévő fogaskerekek azonnal pörögni kezdenek, és bizony annak ellenére, hogy egy pillanattal ezelőttig nem volt bajom az igazságtalansággal, most mégis ennek kiküszöbölésén kezdek el gondolkodni. - De figyu, csináljuk gyorshalálba'. Mondjuuuk - megy a lázas ötletkeresés - csak capitulatust használhatunk... És ez azért lesz kihívás, meeeeert... - tekintetem ekkor akad meg két elheverő, kallódó papírzacskón. - MERT NEM FOGUNK LÁTNI. - És innentől csak az érthetetlen hadarás jön, ahogy hirtelen elkezdem neki magyarázni legzseniálisabb ötletemet valaha. - Az alpakavicsot letesszük a padra, megállunk egymástól biztos távolságra, felveszünk a fejünkre egy-egy papírzacsit, megpörgünk a sarkunkon, hogy elszédüljünk, és utána megpróbáljuk egymást eltalálni, aki előbb elveszti a pálcáját, vesztett. Na? És a másiké az alpakavics!Zsenialitásom határtalan, most nézd meg.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Zippzhar-család alias Zippzhárka (zárka, érted)Egyikünk sem siettette a találkozás dolgot különösebben. Henrik valószínűleg nem szerette volna erőltetni, én biztos, hogy nem szerettem volna erőltetni, meg hát aztán naptártól szokatlan gyorsasággal telt az idő, mialatt mi technikailag még mindig csak ismerkedtünk és csiszolódtunk össze, úgyhogy nem hiszem, hogy bárkin is túl nagy lett volna a nyomás. Kísérlet, ó, kísérlet volt rá, és talán ez a legröhejesebb: valamilyen rajtunk kívül álló ok miatt mindig meghiúsult az otthoni látogatás. Egyszer anya hívott, hogy benyaltak valami jó kis hányós hasmenős vírust, mi lenne ha nem mennénk, ha egyszer két wc-re nem jobb az öt ember három helyett; másszor én kaptam büntetőmunkát (TUDOM, hogy ez valahol azért mégiscsak az én hibám, de elaludtam na); harmadszor... lassan nem is emlékszem. Ja, de, akkor volt az, hogy elindultunk, de valami zavargásba keveredtünk a budanekeresdi hopponton, és az aurorok hazaküldtek? Azt hiszem. Egy ami száz és száz ami egy: most már a célegyenesben vagyunk. Talán. Az előzmények ismeretében nem merek inni a medve bőrére. - Írtam anyának, hogy pár perc és érkezünk - zárom le mobilomat, ahogy kifordulunk a hosszú utcából. Innen már csak pár rövid perc a házig, de azért kényelmes tempóban fűzöm felszabaduló ujjaimat Henrik tenyerébe, ráérősen lóbálva meg magunk között. - Márk majd csak holnap jön, együtt karácsonyoznak valahol a városban.Ez sem volt eddig teljesen egyértelmű, az utolsó pillanatban ismét egy betegség volt az, ami változtatott a dolgokon, de meglep ez már az eddigiek után? Nem, valóban, a legkevésbé sem. Meg sem próbálom elrejteni, tenyerem azért kicsit síkosabb az idegességtől a szokásosnál, de próbálom nem túlaggódni. Úgyis mindenki cuki lesz és a végén tök jól sül el, de na. Fontos, mivel fontos. Ezt jól megaszondtam. - Remélem elhoztam mindent amit akartam - fújok ki egy meleg párafelhőt magam elé, ahogy mélázva tekintek az égre. Mindent becsomagoltam, az biztos, de végül eljutottak a táskáig? Rejtély, ami csak akkor oldódik majd meg, amikor már úgyis túl késő lenne javítani.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
beígért pinterestanyag - hangot rá!Nem tudom mi ütött belém - de őszintén, vár még tőlem bárki magyarázatot arra, miért viselkedek olykor úgy, ahogy? Ha jól hallottam, a múltkor két elsőéves levitás épp az elmáriásodik ige létjogosultságán vitatkozott a klubhelyiségben... Mondanom se kell, beszálltam a támogatók közé, és hamarosan nyertünk is, hogy bizony, van értelme használni. Nem szokott fájni, ha egyedül veszek részt az őrültségeimben, az azonban mindig öröm, ha váratlanul társaság is érkezik hozzá. Most éppen Teddy ploccsan mellém, de ki tudja ki más jöhetett volna még, én kérem nem rendbontok, csak összetartóvá kovácsolom a kastély népét. - Kútba nem ugrunk, mert nehéz kimászni - vonok vállat, arcomat az ég felé fordítva. - Annyira viszont nem vagyok még alacsony, hogy egy pocsolyában kimászhatatlanságig süllyedjek, úgyhogy... - és a mondatom végét már csak nevetés fűszerezi meg, ahogy karjaimat kitárva kezdek el ezúttal tengelyem körül forogni.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Kend-e Kende?Nagyon határozottan jó ötletnek tartom a dolgot. És persze, amikor én valamit nagyon határozottan jó ötletnek tartok, azt kellő hadarással megtámogatott győzködéses kiskutyaszemek után... Mindenki nagyon határozottan jó ötletnek fogja tartani. A kellő nem véletlen szerepel a mondatban, de... De... Jó, Henrik való-, jó, lehet Márk sem mind- Tudjátok mit, ti, ti tudatom mélyén bújkáló utolsó agysejtecskék, akik tudálékosan önmagam megkérdőjelezésére késztettek? Nem hallgatok rátok, nem ingathattok meg. Nincs aki ellen tudna állni az ötleteimnek, mert fantasztikusak, és itt zárjuk is le a témát, bambuljatok és találjatok pillangót, amivel disztraktálódhattok. Hatunk. Disztraktálódhatunk. - Ezaz - csapom össze tenyereimet fájdalmasan hangosan a beleegyezésre, majd feszítem ki ujjaimat kackiás vigyorral az alpakavics irányába. Olyan simaaaaaaaa! És bár simán meglenne a lehetőségem arra, hogy a bólintásom és beleegyezésem után távolodó navinést átvágva egyszerűen szobámba sétáljak a kővel... SOHA. KÜZDENI FOGOK ÉRTE, MINT SÁRKÁNY A HERCEGN- lovagok a hercegnőkért. Lehet, hogy ez az alpakavics egy hercegnőalpakavics. Addig sem maradok tétlen, amíg párbajharcoslovagtestvérem ténykedik, a kavicsos, salakos udvarban, fél lábam hátrahagyva szökdécselek egy vonalban, cipőm orrával megpróbálva kijelölni a "párbajtér" két végét. Nem sokkal debilebb látvány, mint általános ténykedéseim, de ez nem a látványnak dicsőség. Épp a második és egyben tervezetten utolsó vonalat húzom meg, amikor Kende visszatér, és választásra kér. - Sir Kende - a lovagos gondolatmenetemről elfelejtem felhomályosítani, de ettől függetlenül már félkomolyra vált a hangom, hogy illeszkedjen a középkori lovagi tornák légköréhez. - Akkor én ezt viszem, és mivel te hoztad, és én választottam, én húztam ácsorgóvonalat, ott meg te választhatsz. - Tiszta sor, és igazságosság. Ha sor kerül a választásra, lovagi sisakom átvéve egyenes háttal és egy, a gyilkosságát tagadni készülő királynő méltóságával masírozok helyemre, hogy a párbajunk tényleg megkezdődhessen.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
szeretném azt mondani, hogy én nem így nézek ki, és nos, legalább férfi tényleg nem vagyokAz én dalrepertoárom inkább az egyszerűen megjegyezhető, könnyed nyári slágerek körül szokott forogni, kiegészítve a - tudom, tudom, most fogsz felhördülni - régről megmaradt és untig ismételgetett gyerekdalokkal. Azaz dehogy untig! De ha te unod is, én biztosan nem! - Pedig egy jó kis Zeller bácsi, vagy Várffy vár-fi, ú, tudod vannak azok a dalok amiket elkezdesz, és énekelsz, és azt hiszi mindenki, hogy csúnya kifejezés jön, de akkor folytatod, és valójában nem is, és csak az emberek fejében van meg, de azért nevetnek! - csillogó szemekkel magyarázok, érzem, ahogy az agycsipéim próbálják összekaparni legalább az egyik ilyen szóban forgó dalt, de... Eltérülök fordulok, és az ötlet hopp, volt, nincs, szekrény. - Imádom ezt a megközelítést! - lelkesedem azonnal Korival. - A himnnusz is tök jó időspórolás, csináljuk! De várj, nem is kell itt feketelistásokon gondolkodni, ne írjunk bele mindenki mindenkit?Azzal egy ív papírt magamhoz hívva már firkantom is fel a lap tetejére, cikornáys betűkkel: Himnusz, Várffy Zoller Róbert bagolyköves évjárataiból. Szerintem a művünk, ha elkészül, akár múzeumokig is vihetik! Rögtön a paradicsomos panna cotta mellett állítják majd ki, szinte érzem a számban az íz- nem, látom magam előtt a nemes, fényárban úszó termet, a napszemcsis biztonságiőröket, a kutyát behozni tilos táblákat... Ah, az lenne csak az igazi elismerés!
|
|
|
|