Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

kinek hogy telik egy napja különben mostanában? meséljetek! néha csak így helyzetjelentgetünk, de annyira részletezni nem szoktuk és olykor csak sejteni lehet, ki az, aki otthon maradós, ki dolgozik stb. pedig tökre érdekelne, BKsok között ez hogy alakul

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

neked is! eddig is gyorsan teltek az esték, de mostanában vacsi is tök későre tolódik, aztán éppen géphez kerülök, kettőt pislogok és már mehetek aludni. fura ez, de remélem, hamarosan hosszabbodnak megint

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

hú van egy-két dumálós rádióműsor, amit én nagyon szeretek. a kedvencem a Szószátyár a Klub Rádión, ahol két nyelvész válaszol a hallgatók felvetéseire a különféle kifejezések használatával kapcsolatban.

na a dönögést is biztos jól átbeszélnék! méhecske nyelvészet!

mennék kölcsönözni abba a könyvtárba, bárhol legyen is *-*
jaj annyira szeretném, ha találnál majd ilyen helyet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Krushnic Dimitri - 2020.05.14. 09:59

Kópé után szabadon *-*



nekem is a zöld *-* meg a fekete meg a szürke meg a kék bizonyos árnyalatai

képzeljétek, végre a saját, végleges netemről vagyok! így a költözés után eddig ilyen vészhelyzeti mobilnettel nyomultam, de ennek vége  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

tetszik, hogy nem az a gond, hogy esetleg nem bírnád el Márkot, hanem az, hogy féltesz, hogy megdobsz vele és bajunk esik *-*

ó, Márk képek is hullhatnak rám. de pénz is kell! az olyan klasszul esik

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

az a lényeg, Lili, hogy nekem nehezebb legyen, hiszen akkor kaptok barkochba kérdéseket, ha esetleg nem találom ki

hé, de olyat nem ér, Márk, akiről tudod, hogy nem ismerem vagy úgy érted, hogy szerinted nem találom ki, mert olyan furfangosan teszed fel a kérdést? azt lehet

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

mert úgy barkochba kérdésekből állna a játék, ha direkt olyanokat adnánk be, amit Mr. X tuti nem ismer meg annak nincs játék értéke. itt abban áll a lényeg, hogy olyan ügyesen adj fel valakit, hogy hiába ismerem jól, ne jöjjek rá, hogy ő az

annyira örülök, hogy ilyen sokan játszunk! *-*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Lili, a sima kérdések csak azért mennek, hogy tehessetek fel barkochba kérdést, amire felelnem kell nektek és egyre többet megtudtok. meg hát ugye a sima kérdések egy konkrét személyre irányulnak mindig, a barkochba kérdések meg tök átlag infók és ténylegesen az én általam kigondolt valakire kérdeznek.
de különben tök jól csinálod, tök jól játszod, szóval ne aggódj

Márk, ez ugyanaz, mint ha olyat akarnál feltenni direkt, amit nem ismerek ha olyan kérdést teszel fel, ami nem elég pontos vagy tökre nem kitalálható, akkor semmi értelme. élőben ilyenkor meg szoktuk kérdezni a társaságot, hogy tudja-e bárki a választ. ha senki, akkor nem ér a kérdés. mert, érted, lehetne minden áldott kérdést ilyen irtó szemét módon feltenni, hogy: te vagy az a karakter, aki a könyv 2010-es kiadásának a 230. oldalán azt mondja, hogy "aha"? vagy "1864-ben kezdted meg tanulmányaidat a Portora Royal School internátusában testvéreddel?" ez így nem lenne túl jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

szép jó estét mindenkinek! itt tökre megkezdődött a fél éjjel világos van időszak. felétek is? aztán lassan jön az egész éjjeles verzió

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Szigethy Sándor - 2020.05.25. 15:10

nekem nem jeleníti meg tiltottnak írja   olyasmit pötyög az úr a képen, amit nekünk nem szabad látnunk? vagy mi lehet az oka?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

LAU
péntek délelőtt a BBT terem felé tartva | #onmywayGIF



Ahogy vége a Sötét Varázslatok Kivédésének, picikét sietősre kell fogjam, mert a kastély másik végében lesz a következő órám. Fura ez az idei órarend, van pár ilyen jelenésem, amire eléggé ki kell lépjek. Az más kérdés, hogy aztán mindig mindenhova teljesen időben ott termek. Általában még jóval hamarabb is, mint szükséges. Lehet, ezt is csak biztonsági játszom, mint általában akármit.
Mivel tök szép az idő, talárom a táskámban van, ingujjban ballagok a folyosón, szedve lábaimat. Egy utánam szóló akaszt meg sietségemben. A lány, akivel tegnap cukrászdáztunk, szikrázó mosollyal kocog oda hozzám, köszönt, megfogja a karomat és így sétál velem tovább, rögtön érdeklődve, merre tartok meg mi a helyzet. Elmesélem neki, taglalva is közben ezt az egész mizériát az egymástól tiszta messze megtartott óráimmal, ha már egyszer pont ezen agyaltam éppen.
Viszont közel vagyunk már, végre befordulunk a bűbájos tanterem folyosójára. Arról kezd el csacsogni, ő melyik órákról késett már el. Közben gyakran igazgatja barna haját. Mosolyogva, olykor bólogatva hallgatom.
Mostmár többen bevetették magukat a tanterembe, egy-két korán érkezett levitás viszont még kint bandázik, nem messze Lautól. Az egyikük meglát minket a folyosó végén, amikor megjelenünk és aztán rögtön a szőkeségre pillant. Arca elkomorodik, nagyot nyel és visszafogott hangon próbálja felhívni társai figyelmét rá, hogy mi történik. A többieknek mondjuk fogalma sincs róla először, mit mond, hiszen ők még nem hallották A Hírt, pedig a kékek közt terjedget. Az más kérdés, hogy a többség nem hiszi el. Viszont mostmár ez a másik kettő is értesült és mivel egyből a sűrűjébe keveredtek, fogösszeszorítva figyelik, ahogy mi közelgünk, Lau pedig itt álldigál.
Egyszerre megtorpanok, mert belém nyilal, hogy talán az SVK teremben hagytam a tankönyvem, szóval lekapom a táskámat és kutatni kezdek benne a folyosó közepén. A leányzó búcsúzik tőlem, simítva közben egyet hátizsákomat markoló kezemen. Rámosolygok, elköszönök én is és keresgélek tovább. Szinte szökellve suhan tova tőlem, intve a susmorgó levitásoknak, ahogy meglátja őket, aztán észreveszi a rám váró navinést. Zavarba jön, visszafogja átható
mosolyát és járását is átlagosabbra veszi, így halad el Lauék mellett. Eközben én a nem is olyan távolban megkönnyebbültet sóhajtok, mert megvan a könyv.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

LAU
péntek délelőtt a BBT terem felé tartva | #heyGIF



Odahúzódom az egyik ablakpárkányhoz, hogy ne a térdemen egyensúlyozva kelljen eltenni a tankönyvemet. Inkább lerakom itt szépen és elrendezgetem a dolgokat.
- Szia - köszönök jókedvűen a hozzám toppanó lányra, miután felkaptam a fejem hangjára és egyenesen ránéztem. - Azt hittem, hogy az SVK teremben maradt a tankönyvben, de szerencsére nem, úgyhogy nem kell visszafutnom érte - magyarázom meg, mit szöszmötölök. - Viszont... ajj, mindig olyan nagy kupit csinálok ilyenkor - nyafogok kicsit, az ilyenkor alatt arra utalva, mikor hirtelen megijedek, hogy elhagytam valamimet és fejvesztve kezdem kutatni. Egy elégedetlen kis nyögéssel rakok ki inkább egy-két könyvet, pennatartómat, pár cukorkát, meg egyéb kincseket a párkányra, hogy könnyebben át tudjam tekinteni a helyzetet.
A levitás lányok, akik lélegzetvisszafojtva figyelték, ahogy a szőkeség egyszerűen megindult felém, most izgatottan sustorognak rólunk. Meg felmerül bennük, hogy inkább bemenjenek, nem kéne itt bámulni, csak éppen túlságosan érdekli őket, minek lehetnek szemtanúi, milyen következtetéseket vonhatnak le. Egyelőre annyit, hogy nem vagyunk rosszban. Legalábbis bennem, úgy tűnik, nincs harag.
- Hm... jó, ez ide... eeez meg ide - ügyeskedem a visszapakolászással, elmerülten koncentrálva, még alsóajkam is beharapom közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

haza én is nagyon mennék már vagy jöhetne is valaki, de ahogy elnézem a dolgokat, leghamarabb augusztusban. de seperc alatt eljön, tudom én

Dimi, kéred a bor fejadagomat? mármint, ha van olyan. ha van, a tied

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

LAU
péntek délelőtt a BBT terem felé tartva | #sothethingisGIF



Dehogynem, ez mind kell nap, mint nap. Legalábbis rosszul érezném magam, ha nem lennének velem. Invitozni meg nem szeretek ilyen messziről, mert félek, hogy eltrafál valakit az, amit magamhoz hívok. De mivel ezeket nem tárgyaljuk meg, így csak arra bólogatok, hogy ja, biztos nem örült volna a prof. Mondjuk szerintem túl mérges sem lett volna. Nem szoktak rám a tanárok mérgesek lenni.
Kérdez tőlem valamit Lau, de az annyira nem illik hirtelen a képbe és látszólag annyira nem kapcsolódik a világon semmihez, hogy meg kell álljak a pakolászásban és felnézek rá, hogy tudjak figyelni. Szoktunk mi így random témákkal előállni, csak most nagyon elmerültem a rendezkedésben és ráébredtem, hogy alig fogtam fel, amiről érdeklődni kezdett. De mostmár figyelek. Mostmár csak rá figyelek, eleinte még kicsit kétségbeesett vonásokkal, hogy felvegyem a fonalat, aztán a kétségbeesést a tisztulás helyett valamilyen zavar váltja fel.
- Öhm... - ráncolom a homlokom.
- Pletykák? Hát... szóval... nem, hozzám nem nagyon jutnak el előtte. Én igazából csak a cikkekben olvasom őket átnézéskor vagy legfeljebb hallok róluk a többiektől, ha előtte egyeztetünk. Én viszont ilyesmit csak a Paparazziba szoktam írni - mosolyodom el erre gondolva. - De ott az van, hogy csinálunk egy jópofa fotót valakiről és én ahhoz szoktam valami klassz történetet költeni - térek kicsit el a tárgyról, dehát ugye én nem tudhatom, mi a tárgy. Egyelőre valami olyat sejtek, hogy az érdekli, hogyan is megy ez az újságírósdi. Azt nem tudhatom, miért merült fel most ez benne. Lehet, be akar lépni a szerkesztőségbe? Na jó, mindegy, nem találgatok. Várom, kielégítő volt-e a válaszom. Addig hagyom azt a két könyvet még azt az egy zacskó édességet a párkányon heverni. Egyik kezem a táskámat fogja, a másik csak lóg mellettem, miután abbahagytam a magyarázást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

LAU
péntek délelőtt a BBT terem felé tartva | #rumorhasitGIF



Bólogatok, kicsit furcsállva. Igen, én írom a Paparazziba a sztorikat. Legalábbis, ahol az én aláírásom szerepel. Viszont valljuk be, azok a kis kitalált történetek mindennek számítanak, csak szaftosnak vagy durvának nem. Szerintem nem is tudnék olyat írni. Csak most akkor nem értem a lány döbbenetét. Valami rosszat mondtam volna valakiről? Vagy csak összekever egy másik cikkíróval, aki szintén szokott alkotni oda?
- Hát mármint egyáltalán nem mindig. Sőt, igazából csak néha - adom így a tudtára, hogy valószínűleg azok a szösszenetek, amik most a fejében keringenek, nem tőlem származnak. Dehát tényleg mindig ott a nevem, szóval nem értem. Tudja az írói nevemet, nem? Ó, vagy lehet, hogy azt gondolja, ál-nevet használok, hiszen a többiek is szoktak olyanok alatt írni. Áh, nem tudom. Minden esetre remélem, tiszta vizet öntöttem kicsit a pohárba azzal, hogy nem enyém az a rovat mindenestül.
Felszökik aztán szemöldököm, amikor kiderült, miért is hozta fel a pletykák témáját. Tökre nem az Edictum volt itt a lényeg. Szóval... beszélnek rólunk valamit? Vagy hogy érti, hogy hallott valamit? Érdeklődő arckifejezéssel várom a folytatást. Mert hát lesz, nem? Ahogy odapillant a cukorkás zacskóra a párkányon, fogom és elrakom gyorsan. Aztán azt a maradék két könyvet is, de utána pislogok rá megint. Meg közben is várom, hogy mondja csak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

LAU
péntek délelőtt a BBT terem előtti folyosórészen | #whatGIF



Ha nem foglalna le ennyire az, hogy a gondolataimat kergessem arról, mégis mit hallhatott rólunk, amiről mi nem tudunk és amit most tudatni akar velem, akkor talán eszembe jutna megkínálni. Bár nem teljesen biztos, mert van, amikor szeretem még tartogatni az ilyen kis édességeimet és olyankor még nem úgy nézek rájuk, mint amiket akár én, akár bárki más megehet. Addig csak elspejzolt kincsek. Nade a lényeg, hogy egyszerűen csak azért raktam el a cukorkákat, mert ahogy rájuk nézett, ráeszméltem, hogy azok még ott vannak és hirtelen úgy döntöttem, inkább elrakom őket akár hanyagul, csak nehogy itt maradjanak. Különben nem a cukrászdából vannak.
Jaj ne! Lau olyan kis... szomorúnak tűnik, ahogy így réved kifele, vagy nem tudom. Dehát mi a baj? Folytatja végül a mesélést és... szemeim elkerekednek. Úgy tudják, szétmentünk? Szám is eltátom persze kissé, azonban rögvest becsukom, amint a randi kerül szóba. Nagyot nyelek és sűrűn pislogva nézek el valamerre a folyosón, el a szőkeségről. De nem veszem észre a levitás lányokat, akik pedig mostmár nyíltan figyelik reakcióimat és kezdik úgy gondolni, mégsem vagyunk már annyira jóban. Feszült leszek, ez igaz. Viszont legfőképp zavart. Ide-oda cikázik tekintetem, ahogy próbálom összerakni a dolgokat. Kicsit görcsösen markolom párkányon pihenő táskámat. Másik kezem nadrágom oldalán babrál.
- Mi? De... dehát h-honnan veszi ezt? - kérdezem akadozón, most éppen Lau válla környékét fixírozva, lopva tekintve csak arcára olykor. Hiába mondja csevegő hangon, azt még én is látom rajta, hogy hatással van rá. Nem olyan, mint szokott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

LAU
péntek délelőtt a BBT terem előtti folyosórészen | #ohnotthisGIF



Hallotta. Csak úgy hallotta. Elhúzom a számat. Még mindig próbálom átlátni a helyzetet. Figyelem, ahogy lerakja a papírt. Olyan fura ez a mozdulat. Hogy mi a fura bennem, az nem tudatosul. Csak rossz érzésem lesz. Nem jövök rá, de az a gondom, hogy nem értem, miért rakja le. Miért nem adja oda? Kicsit bizonytalanul nyúlok az üzenet után. Tényleg elolvashatom? Jó, nyilván azért kaptam. Hát legyen. Torkot köszörülök, mintha hangosan készülnék olvasni, pedig nyilván nem. Elkezdem átrágni magam a sorokon és egyre savanyúbb képet vágok. Fájni kezd a mellkasom, oda is nyúlok kicsit megmasszírozni. Aztán már megint elképedek...
- Belém esve? - lehelem ki ezt a részletet. - Én... mi... voltunk... mi voltunk tegnap a cukrászdában, igen... igen, de... - hebegek a levelet nézve, fejemet rázva. Olybá tűnhet, mintha magyarázkodnék, pedig csak hangosan gondolkozom. Ki akarom bogozni a szálakat. - Jaj ne... - nyögöm aztán a semmiből és homlokomra tapasztom tenyerem, ujjaim hajamba merülnek, lehunyom szemem. A táskámat már rég nem fogom, a levelet szorongatom helyette.
- De nem randi volt. Az nem randi volt. Hogy lett volna randi? - motyogom szinte csak, erősen tartva lehunyva szememet, markolva kicsit hajamat. - Viszont ő azt hitte, hogy az volt, igaz? - kérdezem magamtól, vékony, csöndes kis hangon, ahogy felidézem magamban a mozdulatait, a szavait, a ragyogó mosolyát. Ezt hívják flörtölésnek? Miért nem veszem én ezt észre? Nekem csak jól esett, hogy ennyire kedves. Jól éreztem magam a társaságában.
- De miért gondolta, hogy te és én... ? - nyitom ki szemem búsan és engedem le kezem, viszont hiába tekintek körbe, látni nem látok. Gondolataimat kergetem. - Én csak... csak nézegettem a bestiárium kirakatát és ő is odajött mellém nézegetni - ami tök természetes volt, hiszen ismerjük egymást, még ha ezelőtt keveset beszéltünk is - aztán kérdezte, hogy... - nem folytatom. Megakadok, arcom kifejezéstelenné lesz, kicsit talán kínlódóvá. Mert beugrik valami. Erősen beugrik és próbálom nem elveszíteni.
- Hogy te hol vagy. Azt kérdezte, hol vagy, de... nem így kérdezte - rázom a fejem. - Hanem, hogy együtt jöttem-e veled és én mondtam, hogy nem, de... lehet, hogy azt úgy fordította neki - utalok nyakláncomra - hogy nem most nem vagyunk együtt, hanem egyáltalán nem? Akkor azért kérdezett úgy vissza? Nagyon meglepődött. És... óh - hunyom le megint a szemem, ahogy már megint előjön egy részlet. Így, hogy már tudom ezeket hova tenni, könnyebben idézem fel - Azt mondta, hogy sajnálja, én meg azt mondtam, hogy nem kell... - szöknek ki a számból a szavak erőtlenül, lemondóan. Nem értettem, miért kéne sajnálni, hogy Lau éppen nincsen velem. Hiszen semmi baj ezzel. Vagyunk mi sokszor külön. Csak nem úgy, ahogy a lány hitte. De akkor ezért volt a sajnálkozása olyan túlzónak tűnő. Mert amit ő hitt, ahhoz nem volt túlzó. Azonban, amilyen lazán én erre feleltem, abból ő meg jogosan vehette úgy, hogy könnyedén állok a szétmenésünhöz.