Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Haladunk egyre beljebb az iszapos talajon, ám hamarosan már mintha valami máson járnék. A vízen? Most tényleg a vízen sétálunk tovább annak felszíne alatt? Lenyűgözött mosollyal bandukolok, próbálva lenézni, milyen mély van alattunk, azonban ez nyilván nem a tenger, nem az a tisztaság, és ha az is lenne, ehhez azért túl sötét van. Befurakszik valami furcsa félelem ekkor a gyomromba, remegőn szorongatva azt kicsit, ám nem sokáig tudok foglalkozni vele, hiszen Lau egy lemerüléssel megmutatja nekem, milyen szintekkel is van dolgunk.
- Hú - adok hangot ámulatomnak, amikor felbtűnik ismét.
- Hát... érhet a vállamig - felelek egy kis gondolkodás után. Igen, az úgy még klasszabb lenne. Szeretem, ha érdemben igazából csak a fejem van kint.
- Azta - kerekedik el a szemem, miket lennénk képesek megtenni a képességeivel. - De te azért elfáradsz ettől valamennyire, nem? - pillantok végig rajta kicsit, hiszen beszéltünk erről. Meg annyit még én is tudok, hogy semmi sem vész el, csak átalakul. Nincs olyan, hogy nekem semmit nem kell csinálnom és ez máshonnan nem vesz el energiát. Valaminek vagy valakinek biztosítania kell azt.
- Nem baj - rázom a fejem arra, hogy a vízen járni viszont nem tud -
- Az úgyis Krisztus kiváltsága - mosolygok, igazából megkönnyebbülten. Fogalmam sincs, hogyan fogadnám, ha megtennénk ezt. Oké, tudom, lebegtetéssel vagy hasonló módon lehet, viszont az nem ugyanaz. Annyi biztos, úgysem tenném meg és azt sem akarnám, hogy ő megtegye. Lehet, hogy tiszteletlenségnek érezném. Nem tudom. Hiába gyakorlom már egy-két éve aktívan a hitemet, sok minden ismeretlen még a számomra.
Körbenézek, el a távoli part felé, utána figyelem kicsit a hihetetlen jól szórakozó Benitot, végül vizes hajú barátnőmre nézek. Én még be se mártottam a fejemet. Egy nagy levegőt követően lebukom hát, akkor már elrugaszkodva az általajról és úszva is a felszín alatt egy keveset, majd kibukkanok, lehunyt szemmel és lejjebb ereszkedem, hogy letegyem megint a lábam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Megnyugodva bólogatok. Nem akarnám, hogy míg itt elszórakozunk, kifárassza magát. Figyelem a csodacica röpködő vízbuborékait, aztán megint Laura nézek, ahogy kiderül, mégis megy a hydromágusoknak ez a vízen sétálás. Csak egy "ó"-val adom tudtára, hogy értem és inkább nem is gondolom tovább a dolgot, mert komolyan elképzelésem sincs, mit érezzek ezzel kapcsolatban. Azt hiszem, nem csoda, hogy ilyen kevés varázsló gyakorolja a keresztény hitet. Bele lehet bonyolódni. Viszont Liam bácsit ez egyáltalán nem tántorítja el és nem talál ebben nehézséget. Nekem sem szabad. Nem is igazán teszem. Megfér bennem. Csak néha akad egy-egy ilyen furcsa pont.
Puhán érkezek megint a víztalajra. Hiába tünteti el azonban a nedvességet arcomról, már reflexszerűen mozdul a kezem, hogy letöröljem, főleg szemeimről, melyeket most a kis segédletének köszönhetően könnyebben nyitok ki, azonban ténylegesen ezt nem igazán veszem észre. Rámosolygok és már nyúlnék a hajamhoz is, ám beelőz. Leeresztem hát kezem és hagyom, hogy hátratúrja. Önfeledt derűvel figyelem őt ebben az újabb, minden tekintetben varázslatos pillanatban. Szemem sarkából észlelem, micsoda jelenségek tűnnek fel körülöttünk. Körebpillantok kicsit elbűvölve. Lótuszok. Mint amit tőlem kapott. Benito meg tovább bohóckodik. Szusszanva nevetek egy aprót rajta, hogy aztán ismét barátnőmre nézzek, mikor kérdez engem. Tekintetem elkalandozik arcán, végigfutva szemein, haján, orrán, száján. Nyelek egy nagyot, lesimítom tarkómon hajam és közben elkapom róla pillantásom, lesütve a mélységbe. Túl sok mindent gondolok és érzek most egyszerre, ám az egyik legelemim emelkedik most mindegyik fölé: a félelem. De talán jól teszi. Igen, talán ez most még jól is jön, bár ez ennyire világosan nem fogalmazódik meg bennem.
- Esetleg... kijjebb mehetnénk kicsit? Oda, ahol tényleg eddig ér nekünk a víz? - kérdezem, ismét megremegő gyomorral. Borzalmasan fura nekem, hogy nem hogy nem látok magam alá, fogalmam sem lehet, mi történik alattam. Ostoba egy rémület ez, ettől még azonban nem lesz kevésbé létező.
- Vagy... úszhatunk előtte egyet még beljebb és majd utána - vetem fel ezt, hiszen rájövök, jól esne most egy kis eféle mozgás. Ő persze nem kell, hogy ússzon, tudom, hogy neki az nem annyira megy, mint inkább a víz segítségével haladnia. Viszont én szeretnék. Nyilván fura, mitől jobb úszva nem enni képben, mi van alattad, mint egy helyben állva. Igazából semmitől, attól is rajtam lesz az enyhe frász, viszont muszáj ezeken ennyire legalább felülemelkedni. Szemeimben egy kis bocsánatkérés fénylik, hiszen sajnálom, hogy rámtört ez az iszony, meg hogy ilyen unalmas és fantáziátlan vagyok, holott lehetőségeink itt a lánynak köszönhetően határtalanok. Azonban az is hozzátartozik, hogy pontosan tudom, ő és a cicája úgyis gondoskodnak arról, hogy kivételes mágikus események részesei legyünk a lubickolásunk ideje alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Fogalmam sincs, szégyellnivaló-e, hogy olykor berezelek így dolgoktól, ilyen apróságoktól, szinte hülyeségektől, viszont valahogy nem érzem úgy, hogy az lenne, főleg nem előtte vagy a barátaim előtt. Mindez a sejtelem pedig be is igazolódik, ahogy teljesen megértően fogadja kérésemet, a másik felvetésemért meg egyenesen odavan. Nagyon örülök neki! Indulunk is nemsoká. Inkább elkezdem magam evező mozdulatokkal fenntartani, mielőtt még kikerül a lábam alól a mesterséges víztalaj, majd haladunk szépen befelé. Nem vagyok én sem egy gyorsúszó, szeretek csak úgy kellemes tempóban evickélni.
- Te is látod ott azt a... - kezdenék rákérdezni arra a fura sávra messze előttünk, aztán - Jaaa! - ébredek rá, mikor Benito ráveti magát a jégcsíkra, hogy az is Lau alkotása. Rávigyorgok magam mellé. Egyébként is rápillantok néha, ahogy úszkálunk. Már amikor nem éppen eltökélten nézek magam elé, kifújva olykor számból a rá, belé került vizet. Egy tíz perc múlva aztán egyezményesen visszafordulunk. Nem jöttünk túlságosan be, ahhoz túl lazán haladtunk, úgyhogy visszafele is lehet ilyen kényelmesen, olykor váltva pár szót csöndesen.
- Hú - kapom a fejem a part egy távoli része felé, ahonnan felszáll valami az égbe, aztán hatalmas durranással szakad millió, csillogó darabra az éjszakai égen. Tűzijátékoznak - Azta - figyelem a tüneményt, összemosolyogva kicsit barátnőmmel, meg Benitora is elnézve, jól van-e, nem ijedt-e meg, majd folytatom a szemlélést. Párat lőnek csak fel, nyilván valami ízelító a holnapiakhoz, amikoris a magyarok nemzeti ünnepe lesz. Meséltek róla a lányok, milyen színpompás az mindig. A többi strandoló elkezd arrafele sétálni, hogy még közelebb legyenek vagy csak megnézzék, kik csinálják ezt. Nekem nincsen ilyan vágyam. Hamarosan abbamaradnak a szikrázások, viszont van ott valami buli, ahonnan elindultak a rakéták. Idehallasztik a zene, idesejlenek a fények. Mi meg hamarosan kiérünk oda, ahol vállamig van a víz. Mosolyogva szembefordulok Lauval. Bemártom hátra a hajam, lesimítom, aztán áttörlöm arcom. Pihegek kicsit. Hiába úszkáltunk komótosan, azért ez akkor is igénybevétel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Helyes, ahogy ringatózik, táncol a vízben. Én sem igazán tudok nyugton maradni. Evezgetek meg néha kicsit elrugaszkodom az iszapról mindkét lábammal, egyszer-egyszer felhúzva kicsit mellkasomhoz térdeimet. Ilyenkor fejem előre bukik, aztán fújhatom ki a vizet megint.
- Igen? Látni lehet a televízióban? - kérdezem álmélkodva, tükre úgy, ahogyan egy mugli ezt soha nem kérdezné, dehát én így képzelem, hogy valahogy a képernyőn át szemlélhető. Mit tudok én kamerákról, sugárzásról, adatátátvitelről, közvtetítéstechnikáról? A lényeget viszont megértem. Nem ott volt és nézte, hanem otthon volt és a készüléken át csodálhatta.
- Alig várom - lehelem én is, teljesen átszellemült vonásokkal, hiszen ahogy Lau mondja ezt, előttem is megelevenedik a kép. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy én nagyjából mindent várok. Azonban van, amit még annál is inkább. Mondjuk most éppen talán mégsem olyan helytálló ez. Hiszen jelenleg most jó lenni. Ebben, amiben vagyunk, itt az éjszakai Balatonban, kettesben, a fürkésző tekintetektől a partynak köszönhetően immáron végképp távol. A kis parázásom sincs már sehol, hiszen szilárd talajon állok. Amennyire az iszap az lehet.
Lepillantok a lány felém nyúló kezére, majd arcára tekintek. Vonásaim megkomolyodnak kissé. Nem válok komorrá, attól egészen távol állok. Simán csak elmélyül általában szimplán kedélyes, barátságos ábrázatom, hogy olyan rétegeket tárjon fel, amik máskor szunnyadnak. Ugyanaz a kisugárzás ez, amit a Harsogó portrék folyosóján tapasztalt ténylegesen először nálam az edzéseim nyomán. Az, ami azóta a lényem részévé vált, vagyis hát felfedtem ezt is magamban és hagytam a lényem részévé válni, és néha talán jobban előtérbe kerül. Mint most. Erősnek tűnök. Nem fenyegetőnek, nem jól edzettnek, hanem magabiztosnak. Belül viszont nem teljesen így érzem magam. Legalábbis nem teljes egészében.
- Lau?... - szólítom meg csöndesen barátnőmet, hagyva barna, az estében szinte feketének tetsző, ám mégis meleg tekintetem elrévedni szép, csupavíz önmagán. Nyelek egy nagyot, ádámcsutkám jókorát hullámzik, és aprót nyalok a számon, miközben egész belsőmet remegni érzem.
- Megcsókolhatlak? - kérdezem egészen lágyan, engedélykérően. Jó ideje gondolok már erre, ám eltemettem mindig. Meg ilyen tisztán amúgy sem merült fel bennem még. Nem sürgettem. Úgy döntöttem, majd előhozakodom, ha eljön a megfelelő pillanat. Ha úgy leszek vele, hogy most, igen, most megtehetném. Amikor minden olyan. Most minden olyan. Mint máskor, most sem gondoltam én ezt át, csak a megérzéseimre hallgattam, amik ahhoz vezettek, hogy itt vagyunk a lány közegében, a vízben. Ott, ahol a leginkább biztonságba érezheti magát. Ott, ahol ő az úr. Ott, ahol én vagyok kiszolgáltatott. Hogy félek-e emiatt? Nem. Pedig benne van a pakliban, hogy kapok ezért. Nem direkt, nem tudatosan. Csak lehet, megijesztem. Akár most, pusztán a felvetésemmel, akár azzal, ha miután igent mondott, valóban lépek. Lehet, olyan vízjelenség tanúja leszek, amit senki nem tesz zsebre. Még jó, hogy a muglik messze vannak. Én viszont benne a közepében. Mégsem félek. Sem attól, mi vár rám a mágiája miatt, sem attól, hogy nemet mond. Nyugodtan megteheti. Azért kérdeztem, hogy megtehesse. Viszont egyelőre minden csak egy hatalmas lehet. Egy valami biztos: szeretném őt megcsókolni. Izgulok. Rettenetesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Mondtam már, hogy izgulok? Szerintem nagyjából annyira, mint mikor megkérdeztem, lesz-e a barátnőm. Én meg az én kérdéseim. De szerintem ez így van rendjén. Úgy, ha megbeszéljük. Úgy, ha megkérdezem. Nyilván van, ami csak jön magától, ahogy sodródunk, viszont vannak ilyen sarkalatos pontok, amik nekem nem tartoznak ezek közé. Amik megérdemlik, hogy világosak és egyértelműek legyünk. Meg, amikkel kapcsolatban én soha nem értettem, másoknak hogyan jön csak úgy simán.
Szinte lélegzetvisszafojtva figyelem őt, miután megkérdeztem. Meglepődik. Az oké. Ez eddig rendben. Mosoly is játszik az arcán. Ez meg már kifejezetten bíztató. Közelebb húzódik kicsit. Nem tovaszökik a vízben, de ráadásul közelebb jön. Erre a mellkasomat szorongató feszültség oszlani kezd. Bólogat. Ez pedig... mi? Bólogat? Bólogat, tehát igen? Megtehetem? Szemöldököm feljebb szalad és beszívok egy levegőt, kérdő tekintettel bólogatva vissza. Aztán szóban is felel. Igent mond. Igent mond... Utoljára annál az igennél éreztem hasonló felszabadult boldogságot, amit a Fénylő lelkek udvarán rebegett el. Viszont ezzel ugyebár nincsen még vége. Hiszen most jön csak a java. Megengedte, úgyhogy megtehetem. Kifújom az eddig bent rekesztett levegőt o-t formázó számon és bólogatok. Igen. Rendben.
Szépen közelebb húzódom hát a vízben, csobogó kis hangoktól kísérve, kiemelem alóla jobb kezem és óvatosan nyakára simítom, végig a szemeit figyelve. Meg egyáltalán, nagyon figyelve rá, minden porcikámmal. Nem csak azért, hogy vigyázzak rá, hanem mert végtelenül jól esik. Lepillantok ajkaira, röpkén benedvesítem az enyémeket, aztán visszaemelem tekintetem az övére. Egészen lassan hajolok közelebb és addig nem engedem el pillantását, mígnem már alig választ el minket bármilyen tér. Ekkor lehunyom szemem, számat szájához érintem és először csak gyöngéden megpuszilom. Azonban már ettől is reszketeg lesz szuszogásom, amely melegen csapódik arcára. A víztől eleve elég súlytalan vagyok, ám most még annyira se érzem a testemet. Egyedül számat és kezemet. Azokat, amik érintik őt. Vigyázón, puhatolózva puszilom meg újra egy lassú, csöndes szusszanással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



A második puszinál elhúzza tőlem ajkait és én máris lejátszom magamban, hogy jól van, ennyi volt ez most, semmi baj, hiszen csodás volt, kezdetnek is és akármi másnak is, ám alig van időm belefeledkezni ezekbe a töredékmásodperc alatt rajtam végigsöpört, elkönyvelő érzésféleségekbe, átfogja nyakam és száját az enyémnek nyomja. Viszonzom azt a kis nyögést, morgást, bármi legyen az, miközben keze hajamba merül. Az enyém főleg valami belefeledkezett hümmögés. Balomat meztelen derekára simítom. Megcsókolom ismét, fújva egy csöndeset. Igen, ez már inkább csók, mint puszi. Hozzásimogatom utána számat az ő szájához, elmosolyodva. Lágyan ajkaim közé veszem aztán felső ajkát, kisvártatva elengedve, hogy újabb csókot leheljek. Fejem folyamatosan billeg, belemozdulva minden rezdülésembe, amitől a lány ujjai kellemesen csúszkálnak csapzott tincseim közt.
Az a helyzet, nem igazán vagyok magamnál. Amióta minden feszültség kiszállt belőlem és súlytalanság vette át helyét, egyebet sem teszek, mint engedek kedvemnek, a pillanatnak. Élvezem barátnőm puha, finom ajkait, üres fejjel, mellkasomban végtelen űrben dobogó, teli szívvel. Olykor kiszökik valami beazonosíthatatlan hang a torkomból, hol csak leheletnyi és mély, máskor vékonyan nyikkanó. Nem igazán tudom most szabályozni. Ahogy mást sem. Persze, azonnal tenném, azonnal szabályoznék én mindent, ha Lau a legkisebb jelét adná, hogy sok vagyok. De nem adja. Ó, nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Nem emlékszem, hol vagyunk. Meg mikor. A lényeg, hogy kettesben. Oké, Benito valahol itt lehet a környéken, ám ő hozzánk tartozik. Ami fontos, hogy nem háborgat senki. Ami történik, mind a miénk és csak a miénk.
Nyögök egy halkat, mikor lágyan megharap. Jönnek aztán az engesztelő puszik, amik megint megmosolyogtatnak, szinte hozzájuk bújok számmal, belecsücsürítve olykor a kellemes áradatba. Megint megcsókolom aztán a lányt, szusszanva szinte minden mozdulatomra, egyre jelentősebben, majd úgy hagyom számat az övéhez nyomva még kicsit, hogy ezt követően finom kis cuppanással váljanak el ajkaink. Elemelem tőle a fejem. Felnyitom fátyolos tekintetem. Mint aki túl sok mézsört ivott. Olyan kábultak szemeim, csaknem összeakadnak.
- Húh - szakad ki belőlem ez, pislogások közepette. Megrázom kicsit fejem, mint aki szédülésből akar kikászálódni, vizcseppeket szórva szanaszét kócomról ezzel. Mellkasom hevesen jár ki és be, ahogy zihálón lélegzek, mint aki most végzett a gyorsúszással. Meg-megnyalom számat, nyelek egyet és elmosolyodok. Muszáj volt véget vessek a csóknak, mert olyan lázba jöttem, hogy komolyan nekiállt minden elsötétülni. Ja és nem azért, mert csukva volt a szemem. Hanem tényleg minden a semmibe fordult. Nem éreztem még ilyet soha és nem akartam, hogy elveszítsem magamat és olyan köd telepedjen rám, amin át nem látom már a barátnőmet. Azonban elkaptam még időben, és így láthatom. Milyen gyönyörűszép, Istenem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



Megint bűvöl valamit a vízzel. Azonban azt hiszem, ez már természetes a számomra. Ez Lauval jár. Mint én. Értitek. Na jó, bocsánat. Mondom, nem vagyok igazán eszemnél. Így hát az is csak lassan tudatosul bennem, mi ez itt körülöttünk. Meg a ráérősen abbamaradó buborékhadat is csak most konstatálom. Könnyeden nevetek egy halkat, amikor nevet ad a műremeknek. Nekem pedig ekkor jut eszembe, hogyezek a jelentségek igazán barátiak, sikeresen nem lettem vízbe fullasztva. Oké, sose hittem, hogy ilyesmit tenne. Bízok benne, hogy ha még nem is ura teljesen a képességeimnek, olyasmit nem tudna csinálni, amivel igazán árt nekem. Ha meg valami olyat váltok ki belőle, ami ezt okozza, akkor azt meg is érdemlem. Ezt pedig komolyan gondolom. Inkább sérüljek meg én itt a tóban, minthogy valami olyat lépjek, amivel bántom. Még ha nekem nem is az a szándékom, hiszen már hogyan is lehetne az? A lényeg, hogy megbízom benne. Azért, mert ő a képességeivel egy teljes elemet képes irányítani, még nem veszélyesebb számomra, mint én az ő számára azzal, hogy mennyire végtelenül szeretek közel lenni másokhoz és mennyire közvetlen vagyok e tekintetben. Ha én borotvaélen táncolok azzal, hogy itt vagyok vele a vízben és ilyeneket teszek, mint hogy megcsókolom, akkor ő is borotvaélen táncol azzal, hogy egyáltalán létezik és karnyújtásnyira van tőlem.
Fürkészheti mámoros vonásaimat, azonban remélem, nem látja meg bennük, mit idézett elő nálam az, amilyen merészen reagált rám. Igazán szeretném, ha ez az én titkom maradhatna. Főleg most, hogy sikerül lehiggadnom szépen, minden szempontból. Marad az őszinte öröm, az áhitat. Odahajolok és szája csücskébe puszilok, aztán jól rámosolygok, nyakáról felsimítva kezem csinos arcára, hüvelykujjammal cirógatva halántékát, majd füle mögé tűrve szőke, vizes tincseit.
- Kimenjünk lassan? - kérdezek rá és ahogy megegyezünk ebben, elhúzódom tőle és sétálhatunk kifelé. Elpillantok pár messze a parton kornyikáló, vidám fiatal felé, aztán összemosolygok barátnőmmel rajtuk. Meg egyáltalán, nem igazán akar abbamaradni derűnk. A közelében sincs.
Ahogy kiérünk, a lány még megszárít minket, mielőtt visszavenné karkötőjét. Hálás vagyok, hűs ez most kicsit itt kint a szellővel, sokkal finomabb egyből bújni vissza ruháinkba. Összeszedjük a csodacicát is és elindulunk ki a strandról. Kezem rövidgatyám zsebébe nyomva, hol az előttünk lévő utra somolyogva bandukolok csak Lau mellett, hol körbenézek picit az éjjeli, vigadó életen, és olykor rásandítok barátnőmre. Be-bevillan mindaz, ami a Balatonban történt az imént és minden alkalommal izgatott görcsbe rándul a nyomrom, elkezdek automatikan mélyebbeket lélegezni. Mosolyom nem szűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
megtérvén szobánkba éjszakára | a szünetben Balatonfüreden | x



Színek, fények, illatok, dallamok, emberek. Pezseg az éjszakai élet itt a Balatonparton, csupa élmény a sétány. Úgy járom a forgatagot, mintha valami álomban sétálnék. Soha nem éreztem magam ilyen könnyűnek azután, hogy kijöttem a vízből. Magunkba szívjuk a környék hangulatát és lazán társalogva térünk meg szobánk nyugalmába. Nincs velem nehéz dolga a lánynak most sem, hiszen fel sem villan bennem, hogy ez a hotelbe visszvonulási javaslat mennyire máshogy, mennyire cinkosan is adhatná magát a nemrég történtek fényében. Persze, menjünk!
Könnyű azt mondani, ugye. Mint mindig, nekem most is csak később esik le minden, szóval nekem akkor koppan, mikor már benyitottunk hálóhelyünkre. Ismét magunk vagyunk. Most még inkább, mint a tóban. Nézem, ahogy a Lau kiengedi Benitot és lepakolja holmiait. Ekkor felébredek, hogy csak álldogállok itt, szorongatva vászontáskámat. Pislogok párat és indulok én is dolgomra. Lecuccolok, aztán barátnőm engedélyével befoglalom a zuhanyzót, most Benito nélkül. Ő marad a gazdája mellett.
Ahogy elkezdem folyatni magamra a vizet, mosom kicsit át magam, hajamat hátrasimítom, fújok egyet, majd oldalt fordulok a zuhanynak, tenyereimet a csempékre nyomom és homlokom nekitámasztom a hideg burkolatnak. Hatalmasat sóhajtok. Elmeditálok így kicsit, ezzel elnyújtva máskor rapid tusolásom hosszát egy-két perccel. Megmosott hajamat törölközőmmel dörzsölve, pizsiben, szokásos illatomba burkolózva lépek ki a mosdóból, átengedve a terepet barátnőmnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



A fürdőben sietve eltűnő barátnőm meg a cicája után nézek, aztán dörzsölök még kicsit hajamon, a törülközőt az egyik székre terítem végül. Nagyjából akkor, amikor odabent megindul a vízcsobogás. Elmolyolok a szobában, kirámolom szépen a vászonszatyorból, amit holnap már nem feltétlen hurcolnék magammal, meg kirakom, amit fel tervezek venni holnap. Szeretek így előkészülni, még ha nem is kell korán kelni vagy ilyesmi. Kimegyek aztán az erkélyre, és megkapaszkodok a korlátban. Nedves hajamnak jót tesz a kellemesen meleg szellő. Bár valami furcsa vegyül bele. Vihar előtti ízt haraphatsz a levegőből, fülledtség uralja a partot és a távolban észre is veszek pár villanást, mintha dörögne is. Le fog szakadni az ég.
Mikor a zuhany abbamarad, kicsit hátrapillantok a szoba fele, utána tovább figyelem a tájat. Hallom azt is, ahogy nyílik a mosdó ajtó. Viszont ezt követően semmit. Összevonom szemöldököm és odafordulok. Lau ekkor kerül éppen elő kényelmes, alig valami hálóruhájában. Rámosolygok, hogy aztán újfent hátamat mutassam az erkélyajtónak és elég segélykérően nézek el a távolba, enyhén eltárt szájjal. De Isten látja lelkem, semmiféle tervet nem szövök és az első csókunktól nem érzem úgy, hogy mostmár aztán bármit szabad. Ezt persze barátnőm nem tudhatja. Segélykérő révedésem meg mindössze a ténynek szól, hogy a másodperc töredéke alatt gyengültem el attól, ahogy kilépett a fürdőből. Egy jellegzetes széllökés érkezik, miközben szorítom a korlátot és zaklatott légzésemet elnyomja a millió esőcsepp, ami egyszerre zúdul a vidékre, egyetlen hanggá összeolvadó, szapora kopácsolással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Oldalra nézek, ahogy kilép mellém. Lehunyja a szemét, én pedig rajta hagyom pillantásom, így tanúja vagyok átszellemült vonásainak, az eső nyújtotta önfeledtségnek és annak, ahogy a szél hátrafújja haját. Apró, csodáló mosollyal nézem, és a mennydörgésre összerezzenek én is. Vigyorogva nézek össze szintén megijedt barátnőmmel. Figyelmünk ismét a zivatarra terelődik. Úgy érzem, akármeddig el tudnám nézni. Egyre közelebb van egymáshoz a villámlás és a dörgés. Tudjuk, ez mit jelent. Előbbiek különben egészen lenyűgöző látványt nyújtanak, ahogy átcikáznak a tó felett az éjszakai égen.
Viszont ez az idő azzal is jár, hogy hirtelen sokat csökkent a hőmérséklet. Végigpillantok Laun és sietve eltűnök a szobában, hogy ott feltúrjam táskámat és pár pillanat múlva két meleg, kapucnis pulcsimmal térjek vissza. A sárga-fekete cipzárosat szétnyitva tartom a lánynak, hogy belebújhasson, majd a kék bebújosómat magamra húzom. Fejemre automatikusan rákerül a kapucni, de ott is hagyom. Én mondjuk még csak ellettem volna a hosszúgatyás pizsimben, viszont őt nem hagyhattam megfagyni itt a falatka alvóruháiban. Meg tényleg, azért nekem is sokkal kellemesebb így. Mi a pulcsis idő, ha nem egy ilyen megkapó, nyári vihar?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | x



Egy vizsgám volt mára kiírva. Önismeret. Eléggé klasszul ment szerintem. Mivel írásbeli, az eredmény persze várat magára. Ma terveim szerint később majd összefutok Annievel, ahogy megbeszéltük, addig viszont sétára indulok. Jó pár napja nem csináltam már ilyet, hogy csak úgy szedjem magam és nekivágjak a környéknek. Pedig igazán szeretem. Ilyen megmérettetések után különösen ideális levezető.
Egy almát majszolgatva bandukolok a napsütésben, talárom a félvállra vett, sima fekete hátizsákomba hajtogatva, ingujjam feltűrve. Még mindig a megírt elemzésem körül forognak a gondolataim, pedig igazán kár már rágódni azon, vajon mit mennyire fogalmaztam megfelelően. Mégis ezen fogok kattogni még egy ideig. Hirtelen belém nyillal a balsejtelem, hogy a pálcámat viszont ott hagyhattam a teremben. Fogaim közé veszem almám és előre vonom táskámat, hogy matatni kezdjek benne. Leginkább a talárom szárnyának erre kialakított tartójában szeretem hordani pálcámat, azt viszont szépen elraktam ugye és nadrágom oldalán nincs, a mozdulatra meg nem emlékszem, hogy eltettem. Szóval, ahogy így kutakodok, megyek ám tovább, nem állok meg. Bár, ahogy már könyékig vagyok a motyómban, kezd felmerülni bennem, hogy le kéne inkább rakni valahova és úgy beletúrni, mert ennek így nem sok értelme. Mielőtt azonban ezt még cselekedetre válthatnám, egy fa mögül figyelmetlenül kilépve, szemem sarkából észreveszek egy felém száguldó alakot. Rákapom tekintetem a bringásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Irtó helyesen fest a sárga pulcsimban. Mosolyogva figyelem őt, aztán megemelem a szemöldököm, ahogy kérdez. Kiülni? Ah, hogy ide a székekre vihart nézni. Pompás ötlet!
- De, persze - megyek bele rögvest, lehúzva a korlátról kezem.
- Viszont... szerintem hozok ki nekünk takarókat, jó? - jut ez eszembe, mielőtt még leülnék. Úgy lesz az igazán kényelmes. Comfy and cozy. Már megint suhanok hát be a szobánkba, elkezdve felnyalábolni a plédeket, amikkel alapvetően az ágyaink voltak letakarva. Ahogy viszem őket kifele, megállapítom magamban, mennyire hasonlítanak az egyikre az otthoni pokrócok közül. Mire átlépem az erkély küszöbét, egészen szűknek érzem torkom. Egyelőre viszont nem foglalkozom vele. Odaadom inkább barátnőmnek az egyiket és kezdem kihajtogatni magamnak a másikat, ám mozdulataim egyre jobban lassulnak. Végül csak állok a takaróval, markolva a tetejét, miközben alja az ajtóhoz közelebbi székre lóg, amibe leülni készültem. Nyelek egyet, nézve magam elé, majd lassan a lányra pillantok kapucnim alól.
- Én... mindjárt jövök, oké? - jelentem be, hiszen bár kérdés formájában hozom fel, inkább csak tudatom Lauval, hogy most ez lesz. Lerakom a székbe a plédemet és megyek be a telefonomért, ami az éjjeli szekrényen hever. Még van három pilicka a jobb felső sarokban. Gondolom, az elég lesz. Liam bácsival szeretnék beszélni. Késő van, persze, viszont gyámom eléggé éjjeli bagoly. Alaposan átgondolva nyomom le a billentyűket, előkeresve a számát, aztán jön a zöld telefonkagylós gomb. Meg még egyszer meg kell nyomni? Jó. Megvan. Fülemhez kapom és hallgatom a csörgést, miközben járkálni kezdek a szobában. Mert hát így kell telefonálni. Eddig mindenkitől így láttam. Várom, hogy összekapcsolódjunk és különben az meg fel sem merül bennem, hogy a lánynak azt nem mondtam, miért is jövök be és kire fogok rácsörögni.
- Ó öm... - indul a mobilbeszélgetésem ilyen kiválóan, miután bácsikám felvette és rögtön csak annyit kérdez, jól vagyok-e. Hiszen még életemben nem hívtam fel - Szia. Persze. De... honnan tudtad, hogy én... ja. Ja írja a képernyő neked is, igaz? - adom meg a választ saját értetlenkedésemre, zavart kis nevetéssel - Na jól van, én csak... csak gondoltam felhívlak. Hogy vagy? - hebegek mosolyogva, benyúlva kapucnim alá és nyakamat masszírozom, miközben érdeklődöm tőle. Elmondhatatlanul jól esik hallani a hangját. Mindössze hümmögök meg igenlő kis hangokat adok, ahogy picit furcsálón bár, de röviden beszámol nekem róla, mit csinál éppen - dolgozik otthon természetesen -, meg kérdezget ismét arról, rendben megy-e a nyaralás, jól érezzük-e magunkat. - Igen, minden nagyon klassz, csak... - torpanok meg. Beszédemben is és sétámban is. Kicsit haladok aztán tovább, távolodva az erkélytől. Eltökélem magam, hogy befejezem a mondatom, hiszen ezért hívtam - Csak hiányzol - bököm ki végre csöndesen, összehúzva magam kicsit. Lehet, hogy nem kéne ilyeneket így rázúdítanom másokra, amikor belém vágnak, azonban nálam ezek már csak így mennek. Azonban nem akarom ám soká húzni a társalgást, komolyan mindössze pár szóra volt szükségem vele, de aztán megyek mindjárt vissza majd Lauhoz, ahogy ígértem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



A beszélgetés túlvégére megilletődött csend ül, én pedig szorongani kezdek és szidni magam. Vissza kéne vonnom vagy csökkenteni a jelentőségét valahogy? Inkább csak kezdjek el csacsogni valami másról? Mielőtt viszont ezeket a zavart gondolatokat tettekre válthatnám, bácsikám halkan tudtomra adja, hogy hasonlóan érez. Én is hiányzom neki. Mosoly árad szét arcomon. Aztán folytatja azzal, hogy viszont szerinte ne foglalkozzak most ilyenekkel, érezzem jól magam, úgyis találkozunk pár nap múlva. Észre sem veszem, hogy könnybe lábad a szemem. Érkeznek tőlem tovább az igenlő hümmögések, hangom picikét belecsuklik egybe-egybe. Ezután kezdek felfigyelni rá, mi van velem. Megnyalom a szám és harapdálom kicsit alsóajkam, hallgatva még gyámom kedves szavait. Belepittyen aztán valami a társalgásunkba. Azt mondja, csak hívja valaki más. Olyasmit motyogok neki, hogy oké, nem is tartom fel tovább, megyek vissza az erkélyre esőt nézni. Mindezt még beljebb sétálva teszem, ugyanolyan visszafogott hangon, mint vallomásommal volt. Egyszerűen nem megy másként. Elbúcsúzunk, lenyomom a piros gombot és a hívásnak vége. Nézem a nevét a képernyőn, amíg el nem sötétedik. Lélegzek pár mélyet, számon át fújom ki a levegőt. Szipogok keveset, törlök szememen, aztán finoman ütögetem még a mobilt tenyerembe, miközben próbálom összeszedni magam, hogy lehetőleg itt hagyjam a szobában ezeket a rám tört érzéseket és hagyjam itt őket szertefoszlani, miközben mi kint lazulunk. Visszarakom készüléket a helyére, fordulok az erkélyajtó felé és indulok Lauhoz.
Kilépve röviden lemosolygok rá. Hosszabban akartam, viszont ahogy ránéztem, mintha mellkason vágott volna a minden, amit a háló terében felejteni igyekeztem. Rendezkedni kezdek inkább gyorsan. Jópofa, ahogy feldobta a lábát a korlátra. Szeretnék én is valahogy így elkényelmesedni, szóval felkapom azt az érdekes hokedlit a fal mellől, a székem elé vonom, aztán magamhoz veszem a hanyagul letett takarómat, hátamra terítem és beleburkolózva ülök le, lábam felrakva a másik ülőalkalmatosságra. Helyezkedem aztán még kicsit, kapucnim is igazgatom magamon. Letekintek a korlát rácsai között az esősben ázó, lámpafényes tájra, egy picit kiüresedő fejjel. Barna tekintetem üvegesen mered a semmibe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Rákapom a fejem, elkerekedett szemekkel, ahogy kérdez. Ugyan beletelik egy hosszabb pillanatba, mire eljut hozzám a tényleges jelentése. Amíg a szavak mögé tartalmat tudok húzni. Ekkor viszont belém hasít, szinte fájdalmasan.
- Nem - lehelem ki, szinte lélekszakadva. - Nem, dehogyis - rázom a fejemet, csaknem kétségbeesetten. Hogy lehetek ilyen hülye? Mit csináltam? Hogy gondolhat ilyenre? - Nem. Nem - ismételgetem, beakadt lemezként. Kiváló, Thomas, mostmár mondhatnál mást is, ami több, mint szimpla, ismétlődő tagadás.
- Csak valahogy hirtelen rám tört, hogy... - állnék neki őszintén, hadarva elé tárni, mi van velem, viszont hangom elcsuklik bele. Visszarántom a fejem, előre nézni, a tájat fixírozni, zihálva kissé a pániktól. A pániktól, amit amiatt érzek, hogy Lauban egyáltalán megfordult ilyesmi és hogy ezt én okoztam. Meg attól, hogy az ok, amiért ilyen állapotban vagyok, az... azt nem tudom, ki lehet-e csak így mondani. Nem szokás-e inkább függetlenebbnek, érettebbnek, erősebbnek mutatkozni. Főleg a kedvesed előtt. Arra jutok, hogy de, az. Szokás. Nekem viszont nem menne. Nem is akarom megtenni. Nem akarok olyasmiért több lenni a lány szemében, ami nem vagyok. Nem akarok titkolózni előtte. Nem akarok színészkedni. Úgysem menne. Képtelen vagyok rá.
- Hiányzik Liam bácsi - suttogom magam elé. - Felhívtam, csak beszélni vele pár szót - mesélem el neki, mert fogalmam sincs, észlelte-e, mit csináltam odabent vagy kivel társalogtam. Valószínűleg igen. De így a tiszta sor, ha elmondom - Tudod, én... én még nem voltam ilyen hosszan el otthonról - folytatom, révetegen kicsit, hiszen erre ebben a pillanatban jövök rá. Ez a bajom. Ezért mardoshat ez így. Nyilván, elég gyermeki dolog, hogy így rád törjön a szeretett szülő hiánya mindössze két nap után. Dehát ez vagyok: gyereki. Amennyire talpraesett tudok lenni, olyan végtelen gyámoltalan is. Főleg az utóbbi.
- De nincs olyan hely a világon, ahol most szívesebben lennék, mint itt veled - nézek aztán barátnőm szemébe, miközben az enyém rám tört érzelmeimtől még sebezhetően, ám szavaim komolyságától határozottan csillog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Csak megrázom a fejem. Nincsen semmi baj. Nem bántott meg. Persze, hogy ha egyszer nem mondok neki semmit, feltételezésekbe bocsátkozik és végül a legrosszabbra gondol. Én, a fő aggódó ezzel aztán teljesen képes vagyok azonosulni.
Megérti. Teljesen megérti és elfogadja, amit érzek, ami belém nyilallt. Hálásan pislogok rá érte, még el is mosolyodom kicsit végre. Úgy igazán. Noha szomorkás ez még, maga a téma miatt. Nem mondom, az lenne a legjobb, ha a bácsikám itt lenne a szomszéd szobában. Azonban én aztán pontosan tudom, hogy az élet nem a Reggeli Próféta kívánságrovata és hogy mindent csakis saját magunk tehetünk tökéletessé saját magunknak. Le kell küzdenem az egyik szeretett ember hiányát és kitölteni a miatta bennem tátongó űrt a másik szeretett ember jelenlétével. Bácsikám is arra kért, hogy csak élvezzem a nyaralást. Könnyű teljesíteni a kérését ilyen társasággal, ilyen varázslatos élményekkel. Csak saját magam lehetek az akadálya, hogy ezt megtegyem. De nem leszek.
Megemelem kicsit szemöldököm. Milyen vagyok? Furcsa, kettős érzéssel tölt el ez. Hiszen szereti bennem, hogy ilyen vagyok amilyen. Ez pedig mindenképpen jó. De milyen vagyok? Milyen az az ilyen? Érzelmes? Védtelen? Miközben tehát hálás vagyok szavaiért és örülök nekik, valami kis keserűség is felüti bennem a fejét. Ám nem hagyom elhatalmasodni. Alkalmam sincsen rá, hiszen megsimogat és idehajol hozzám, elhinteni egy puszit. Megáll bennem az ütő egy pillanatra, ahogy hajol felém, ám szám szélét célozza csak. Egyszerre könnyebbülök meg és csalódok. Újra a kettősség. Végül viszont egyszerűen jól esik. Eszméletlenül jól esik.
- Megvan, dolgozik, a szokásos, tudod, de... megijedt kicsit szerintem, hogy feltelefonáltam. Még soha nem telefonáltam fel - mesélem, elvigyorodva, ahogy visszaidézem szegény rémült hangját. Aztán széles mosolyom lassan, de biztosan csodáló kifejezésbe fordul szépen. Végignézek kicsit a lányon. Tekintetem végül megállapodik vékony ajkain, amik az imént ismét engem értek. Ez pedig felidézi az éjszakai fürdőzésünket, első csókunkat. Megnyalom a számat és zavart kis mosollyal körbenézek inkább.
Az előbb csillapodott a zivatar, most rákezd újfent. Kisvártatva kibontakozom a takaróm alól, és balommal átnyúlok hozzá, megfogva kezét, összemosolyogva vele. Aztán előjövök valami sztorival bácsikámról meg arról, hogy a lakás bármely pontján képes a munkájával bíbelődni és hogy mennyire szeretem hallgatni, amikor a záróbeszédét gyakorolja a szobájában. Kedves semmiségekről követi egyik szavunk a másikat, ahogy kéz a kézben, pihe-puhán beburkolózva ámuljuk az esős, éjszakai Balatont.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Erre nem is gondoltam. Hogy bácsikámnak furcsa lehet, hogy nincsen az én neszezésem a lakásban. Meg minden apróság, ami jelzi az ottlétem. Aztán felmerül bennem, hogy talán nála van a fiúja. Miért ne használnák ki, hogy nem vagyok otthon? Ha otthon vagyok, úgyse jön át. Olyankor bácsikám megy el hozzá, bár azt se túl sűrűn. Ahogy ezen rágódom, amin különben tökre nem kéne, különös vonások jelennek meg rajtam, amilyeneket máskor nem igazán látni. Mintha... neheztelnék? Mintha nehezményeznék valamit? Igen, tudok olyat. Nyilván nem túl erősen, a színezet is más, ám létezik. Mindegy, nem merengek tovább ezen.
Derűsen elbeszélgetünk, esőt szemlélünk, aztán érdeklődőn pillantok rá, mikor megszólít. Amit pedig kérdez, attól lefagyok. Mármint tényleg úgy festek, mint aki beledermedt abba, amiben éppen volt. Mintha még mindig arra várnék, miért szólított meg, holott azt már megtudtam. De... mit is tudtam meg? Abból, ahogy néz rám, ahogy vagyunk, meg egyáltalán, nekem egyértelmű, hogy aludni szeretne, legalábbis az ágyban heverni és azt szeretné tisztázni, ez nekem is okés terv-e. Viszont hozzám ezek a szavak nem így jutnak el. Az ezüst keresztem fordítóbűbáján át hozzám úgy szüremlik át, hogy azt kérdezi... jaj, hiszen tudjátok. Igazából hihetetlen sokszor kezel ám nagyon érdekesen a nyakláncom szavakat, kifejezéseket, ám a legtöbbet már kiismertem; vagy a helyzet adja, hogy világos legyen, hogyan értette a másik; sokszor pedig úgy döntök, talán nem volt ez olyan fontos részlet, amin fenn kéne akadnom. Viszont ez itt és most nem olyasmi, amit lelegyintenék azzal, hogy "hát remélem, azt mondta, amit gondolok".
- Tessék? - kérdezek vissza, összevont szemöldökkel. Mintha nem hallottam volna. Igazából valahogy úgy is könyvelem el magamban. Lehet, egyszerűbb lett volna megtudakolni, hogy álmos-e vagy ilyesmi, viszont jelen pillanatban azt is szép teljesítménynek tartom magamtól, hogy nem csak úgy rábólintottam, reménykedve abban, hogy jól értettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánk erkélyén | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Hála Istennek, tényleg nem megismétli a kérdést, hanem máshogyan teszi fel, átfogalmazva, jobban kifejtve. Mostmár értőn elmosolyodom, megkönnyebbülten veszek egy nagyobb levegőt. Akkor a durva félretolmácsolás ellenére jól gondoltam. Oké. Dehát biztosra kellett mennem. Amiatt viszont nem kell aggódnia, hogy én bármibe is mélyre hatóbban belegondoltam volna. Jó, ez egyrészt annak köszönhető, hogy enyhe sokkot kaptam, másrészt viszont annak, hogy amúgy sem vagyok az a fajta, aki túlságosan belebonyolódna bárminek az előre elképzelésébe. Főleg nem ilyesmiébe.
- Nem, igaziból elgémberedtem kicsit már én is. Klassz lenne fekve - bólogatok, kapva az ötleten, mintha az előbb mi sem történt volna. Elengedem barátnőm kezét és elkezdek felkászálódni a székből. Leveszem takaróm, a karomra terítem, aztán visszarakom a sámlit a fal mellé. Körbenézek, nem hagyok-e kint mást megázni a permettől, aztán besétálok a szobába. Összehajtom a plédet és lerakom a fotelba, majd a kapucnis pulcsimtól is megszabadulok, lekapom, odaterítem a bútorra. Hátratúrom a mozdulattól összeborzolt hajam, elugrom a mosdóba, ahol többek közt iszom is egy keveset. Száma törölgetve térek vissza és már bújok is be az ágyba, amit Lau ágya mellé odatolva hagytunk. Kellemes egyébként, hogy a vihar ilyen finoman hűssé varázsolta a levegőt, így viszont igazán jól esik nem csak derékon átdobni a paplant, hanem egészen bebújni alá. Párnám fejem mögé teszem, hogy a támlának döntsem, ne legyek még annyira lent. Kezeimet összefűzöm aztán mellkasomon, a takaró felett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Ágyam kényelméből figyelem, ahogy ő is elrendezkedik még. Megmosolygom a fotelra kerülő pulcsimat. Pont mondani akartam neki, hogy tegye csak oda nyugodtan. Végre bebújik aztán mellém. Vagyis hát mellénk, hiszen Benito is odahelyezkedett szépen. Oldalra is nyúlok kicsit, megsimogatni. Mivel én csak a fejem döntöm a párnával puhított támlának, valamivel lejjebb vagyok csúszva, mint végül barátnőm. Enyhén megemelem szemöldököm, várva, mit szeretne kérdezni. Oh. Nyelek egyet és már nyitnám válaszra számat, ám folytatja még. Becsukom hát, kivárva a végét.
- Igen, az előbb is félrefordított odakint - vigyorodom el, feljebb húzva kicsit a paplant mellkasomon. Hiszen én nem tudhatom, hogy ő ezt nem akarta tudni. Meg ugye azt se hozom össze teljesen, hogy az iméntiek miatt kérdezte. Csak kicsit csodálkozom, hogy pont olyankor hozza ezt fel, amikor nekem is vannak ekörül gondolataim. - De nem annyira sokszor. Mármint nem olyan vészes. Meg már nagyjából tudom kezelni, megszoktam - magyarázom tovább lazán. - Úgyhogy nem kell szerintem - rázom a fejem mosolyogva, mert azt meg persze nem veszem észre, hogy Lau kifejezetten lelkesedik a saját ötletéért. Bennem csak az van, hogy nem várok tőle el ilyesmit, nem akarom, hogy törje magát értem. Főleg, hogy én azt ugyan be nem vállalom, hogy megtanuljak magyarul. Pár szót szívesen, viszont annál többet képtelenségnek érzek elsajátítani.
- Ah.. - nyögök aztán hirtelen egy kelletlent, lehunyva a szemem. - A cseppek - húzom el a számat, hiszen eszembe jutott, hogy a főzetemről elfeledkeztem teljesen. Már régen túl kellett volna esnem a dolgon. Sóhajtok egyet, ledobom magamról takróm és kiülök az ágy szélére, elővéve az éjjeliszekrény fiókjából a fiolát, amit elraktam oda. Maradok így a lánynak háttal, miközben elvégzem a cseppentést, hiszen tudom, hogy nem bírja látni se. Miután megvagyok, lezárom az üvegscsét, vakon tapogatózva elrakom, majd óvatosan fekszem vissza ágyamba. Felhuzogatom magamra ismét paplanom és helyezkedek a párnán, majd úgy maradok, lehunyt szemmel, hanyatt heverve. Szusszanok egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Nem, nem árulom el neki, mit értettem. Nem azért, mert ne árulnám el szemrebbenés nélkül, át se gondolva. Csak nem tartom most lényegesnek. Főleg, hogy észrevette ő is, hogy valamit nem fogtam teljesen. Akkor erről ennyit. Megrázom csak a fejem mosolyogva, hogy semmi baj.
Ha Lau nem fogja újra felhozni ezt az angolul beszélős témát, akkor ez bizony annyiban fog maradni. Mert én a kis csalódott hangját sem veszem csalódott hangnak, inkább valami nyugtázófélének. Azt hiszem, ezekből talán lesznek még gondjaink, ha másból nem is. Hiába akadtak már visszafogott vitáink, bizarr félreértéseink, veszekedni még soha nem veszekedtünk és elég elképzelhetetlen az számomra, hogy miért tennénk valaha is. Viszont az ilyesmik szülhetnek majd feszültséget, amit persze már így az elején feloldhatnánk, ha a lány tudná, hogy komolyan milyen rosszul megy nekem az, hogy észrevegyek dolgokat. Hiába van tisztában már az efféle hiányosságaimmal, nehéz ezt ténylegesen a helyén kezelni. Láthatja azonban, amit megértek, arra tekintettel vagyok, arra odafigyelek. Nem a figyelmesség hiányzik belőlem, hanem az alapvető képességkészlet, hogy felismerjek dolgokat.
Összevonom kicsit a szemöldököm, próbálva rájönni, mi történik körülöttem, mikor már lehunyt szemmel fekszem. Barátnőm áthajol fölöttem? Mit csinál? Mintha most visszahúzódva, mégis mozgás van mellettem az ágyszélen. Á, ez Beni. Mosolyogva odanyúlok hozzá, mire ő eldobja magát egy édes kis nyikkanással, dorombolva nekisimulva combom oldalának a paplanon át.
- Nem lehet tudni. Pár hétig mindenképpen, aztán megint megyek vissza kontrollra - felelem, jobbommal a csodacicát cirógatva, bal kezem eddig a paplan tetejét fogta, most becsúszik pólóm nyakán, hogy megvakarjam vállam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Bólogatok neki, lehunyt szemmel heverészve. Igen, a vizsgálatok után derül ki mindig, éppen hogyan tovább. Viszont ez a csöppentgetés tényleg semmiség már. Az se zavarna, ha egész életemben folytatnom kéne. Ha ez az ára, hogy jól lássak, legyen. Mikor megkérdezi, bácsikám elkísér-e, egy pillanatra megállok Benito simogatásával és kelletlen kis fészkelődésbe kezdek, enyhén megráncolva homlokom.
- N-nem hiszem. Inkább Riley talán - válaszolom mosolytalanul. Nem szomorúan, csak simán tárgyilagosan. Mégis valami kis komorság játszik vonásaimban, amik várakozón simulnak el, mikor barátnőm kiszáll mellőlem az ágyából. Úgy hallom, kutat valami után. Aztán valami kattan, meg valami villan. Utóbbi a vihar lenne? Nem hallottam egy ideje mennydörgést. Ám hamarosan magyarázat érkezik. Elmosolyodom. Szóval fényképeket készít. A cica említésére jobban végigsimítok az élvezkedő állatkán.
- Holnap is csinálsz majd képeket? - kérdezem, ám hangom kérő is. Dankáék készítgettek párat, amiket majd jól behajtunk rajtuk, viszont nem ártanak sajátok sem egyáltalán. Különösen érdekel, Laut mik fognak meg, miket tart megörökítésre érdemesnek és hogyan. Komolyan, már előre izgatott vagyok, hogy új fotók díszítik majd a falamat. Ehhez persze segítségért fogok folyamodni, hiszen fogalmam sincs, hogyan kell a mobilkütyüről átvarázsolni az alkotásokat kézzel foghatóvá.
- Te tudod, hogyan lesz belőlük... hol lehet előhívni őket? - keresem a kifejezéseket. - Vagy legfeljebb megkérdezhetjük Rileyt - jövök újfent a dokival, hiszen tőle kaptam legutóbb fényképeket, úgyhogy ő tutira érti a csínnyát-bínnyát. Nekem meg igazán már fel sem tűnik, hogy mennyit emlegetem őt. Dehát nagyon közelállunk, az életem szerves része. Viszont eszembe juttatja most azt, ami az imént átsuhant rajtam, amitől megint kicsit gondterhes lesz lehunyt szemű arcom, de aztán egy szusszanással feloldom. Hiszen nincsen semmi baj. Csak vannak kétes érzések bennem néha egy-egy dolog kapcsán a mindennapjaimból, amikről azért nem beszélek, mert nem teljesen tudok róluk én sem, vagy egyszerűen úgy vagyok vele, nincs rajtuk mit rágódni, nem kell velük törődni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Elijah... ne ijesztgess...



Myra, ha ezt a gondolatot tettekre is váltottad, ugye tudni fogunk róla? *-*

nagyon szép, tanárnő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

ZSOMBIÉK
egy délután az ELME nagytermében | x



Hihetetlenül izgulok. Egyszerre vagyok határtalanul boldog, hogy annyi hónap után újra láthatom barátaimat és torkomat mégis aggodalom szorongatja, mi fogad majd itt. Nem feleltek a levelemre. Nem lehetett nekik, gondolom. Viszont most végre eljöhettem látogatni. Liam bácsi elkísért, odakint fog várni az előtérben. Bátorítóan szorítja még meg karom, aztán léphetek be az ajtón. Az egyik ápoló kedvesen int nekem, melyik asztalhoz ülhetek le. Helyet foglalok, alaposan körbenézve a színes térben. Az asztal alatt lábaimat rázom. Nehezen bírok magammal.
Megérkeznek. Megérkezik. Bár kétszer kell ránéznem, mire egyszer megismerem. Ekkor viszont szélesen, sugárzó arccal mosolyodom el és szinte megilletődötten figyelem, ahogy közeledik. Közelednek. Már itt áll előttem, mire észbe kapok, hogy mozduljak, vagy tegyek, mondjak bármit. Csak hát alig tudom elhinni, hogy végre látom. Tétovázok egyetlen, hosszú pillanatot. Hiszen olyan sápadt, olyan törékenynek tűnik. Nem tudom, szabad-e önmagamnak lennem. Viszont nem megy, akkor sem tudom megállni. Felpattanok és magamhoz ölelem őt.
- Szia - üdvözlöm, mosolygó lélekszavadva lehelve szavamba, szemem lehunyva, lágyan szorítva magamhoz a fél fejjel magasabb srácot, hogy aztán örömmel pislogjak fel rá, kezeimet karjain tartva. Istenem, de hiányzott. Istenem, de szörnyen hiányzott. Hiányoztak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszaka a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



- Nem, nem baj - erősítem meg gondolatában, bár tény, szerencséje van velem ilyen tekintetben, hiszen biztos van, aki rossz néven vette volna, viszont én kevés dolgot veszek rossz néven. Talán semmit. Viszont igaz, zavarban voltam kicsit, mi történik. - Csak... majdnem kinyitottam a szemem - bököm ki, ahogy ez hirtelen beugrik, ha már erről beszélünk. Igen, mondjuk az nem rossz, ha erről ejtünk pár szót - Lehet, hogy amikor így cseppentés után vagyok, akkor... szóval mondanád, mit csinálsz vagy ilyesmi? - kérem őt erre, nyilván egyáltalán nem felelősségrevonóan, azonban most eszméltem rá, hogy ez talán nem olyan egyértelmű. Hiszen én sem értem mindig pontosan, mitől érzem kellemetlenül magam. Ilyenkor márpedig elég kiszolgáltatott állapotban vagyok. Óvatosabbnak kell lenni velem, mivel csak sejtéseim vannak, mi zajlik körülöttem. Ha pedig valami váratlanul ér és felnyitom a szemem, az nem jó. Abból baj lehet. Érdemes figyelmeztetni, amire lehet, hogy ne érjen túl váratlanul semmi, amire hirtelen reagálnék.
- Csinálhatnánk közöset a parton, meg akár itt a szobában is... - sorolom, hol és miket gondoltam lefotózni, ugyanis én nem feltétlen a tüzijátékra céloztam ám. Igazából egyáltalán nem arra. Csak észrevettem, hogy eddig nem készített képeket. Vagy én nem tudok róla. Mindössze bólogatni tudok arra, amit az előhívás kapcsán mond és hát végül ő is arra jut, legjobb lesz Rileyt megkérdezni. Akkor legyen így! Ez a legegyszerűbb. Közben odanyúlok kicsit szememhez, masszírozom arcomat körülötte és felkészülök rá, hogy kinyissam nemsokára.
- Ó - mondok először csak ennyit a mugli cuccokkal teli, jövőbeni saját helyét illetően. Valamiért émelyegni kezdek. Elhúzom kicsit számat és megmasszírozom kicsit mellkasom. Szemem nem nyitom ki még. Inkább próbálok figyelni arra, amiről beszélünk és akkor ébredek rá, hogy igazából amiatt kezdtem szédülni. - Az... akkor... - nyökögök kicsit, mert nem is tudom, mennyit akarok elmondani abból, ami most bennem kavarog. Talán semennyit nem kéne. Dehát miért ne? Miért lenne baj, ha elmondom? - Akkor én ott inkább nem nyúlok majd semmihez - mosolyodom el, bár kicsit keserűre sikerül az a mosoly. Mert valahogy... előjött bennem az, amit Candylandben is éreztem, mikor erről az elköltözésről beszélt, meg most rákerült még egy lapáttal. Viszont ennek a lapátnak köszönhető, hogy talán most világosabban látom, mi nyomaszt a témát illetően: nem látom magam ebben. Mintha én nem lennék a tervek közt. Egyedül tervezgeti az otthonról elköltözést, egyedül keres magának valamit és olyasmikkel veszi körbe magát ott, amik számomra teljesen idegenek. Én hol vagyok ebben? Vagy sokat képzelek magamról, hogy úgy érzem, ott kéne lennem valahol? Jogos egyáltalán a feltételezés, hogy szívesen lát majd engem az új helyén, bármivel ügyetlenkedni? Oké, le kell állnom. Ez nyilván teljes hülyeség. Komolyan semmi értelme. Csak túl szó szerint veszek mindent. Csak már megint nem megy, hogy olvassak a sorok közt. Azért, mert nem esik szó rólam, még nem jelenti, hogy nem vagyok ott. Mély levegőt szívok be és lassan fújom ki.
Felnyitom a szemem, sokat pislogok.
- Igen - mosolygok a plafonra immáron őszintén, szeretettel Riley említésére. Viszont utána rögtön összeszökik szemöldököm. - De Liam bácsi is megoldaná ám, ha kéne. Elkísérne az ispotályba is meg ilyenek, csak... csak sok a munkája, Riley meg szívesen eljön velem, szóval... - vonok vállat, mentegetni kezdve bácsikámat, mintha támadná bárki is. Mintha mondta volna akárki is, hogy nem teljesíti a velem kapcsolatos kötelességeit. Ez igazából még a kontrollvizsgálatom említéséről maradt talán bennem és azóta csak rakódott még rá a minden más. Feszült lettem, az az igazság. Azt hiszem, túl sok mindenről beszélünk most, amikkel kapcsolatban olyan érzéseim vannak, amiket nem szoktam említeni senkinek, talán még saját magamnak sem, ezek pedig összeadódtak. Miután az iménti Liam bácsi védelmezés után kibólogattam magam - mintha ettől igazabb lenne, amiket mondok -, felülök és kezeimmel rászorítok combjaimra, ahogy lábaim észevétlenül remegnek a takaró alatt. Nyugi, Thomas, nyugi. A finom remegés lassan kezeimen is tetten érhető. Lélegzek tovább mélyeket, hogy elmúljon. Van ilyen néha. Nincsen semmi baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

ZSOMBIÉK
egy délután az ELME nagytermében | x



Visszaölel. Szinte hálásan fújok egyet. Azt pedig nem várom, hogy bármit mondjon. Nem várok én semmit. Szóval a haver az több, mint csodás. Olyan régen mondta nekem. Nehezen húzódom el tőle, ám csak ráveszem magam, hogy levegyem róla kezeimet és leüljünk. Viszont nem maradunk úgy soká. Érdeklődve követem őt.
Nagy szemmekkel nézek körbe a festmények kavalkádján. Aztán figyelem, mit kutat barátom. Várom, mit akar mutatni nekem. Átveszem a vásznat és eltátom a számat.
- Azta - vigyorodom el, nevetve is egy kicsit az arckifejezésemen, amit megfestett. Mert hát ő festette, ez nyilvánvaló. Összenézek vele kicsit, majd visszapillantok az alkotásra. De aztán nyugtalanító kis gondolatok komolyítják el vidám ábrázatomat. Szóval nagy dolog az, hogy egyáltalán emlékezett rám? Vagy hogy érti ezt? Borzalmas, hogy fogalmam sincs, mi van vele.  Kirillt pedig sajnos nem sikerült elérnem, hogy megtudjak bármit. Márpedig nem vagyok családtag, nekem nem mondhatnak semmi bizalmasat, éppen csak azt közölték, mikre kell odafigyelnem a látogatásom alatt. A szabályokat. Azonban, hogy mi van vele... hogy mi van velük, azt nem tudhatom.
- És hogy vagy? - kérdezem lágyan, lejjebb eresztve a képet. Különös egyébként. Azt hittem, nagy belső kűzdelem lesz számomra, hogyan tekintsek majd rá, ha meglátom. Hogyan tekintsek majd rájuk. Féltem, végig azon agyalok majd, melyikükkel beszélek és hogy hogyan kéne viselkednem. Mindez azonban ködbe veszett, amint megláttam. Nincs bennem más, csak az az ismerős öröm, amit mindig érzek a közelében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

jaj ne... ugye maradt még? *toppan be rémülten. jól elintézte itt, hogy kapjanak palacsintát, aztán a végén ő fog kimaradni belőle*