Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
este a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Mosolyogva figyelem a helyes állatkákat a képernyőn, csodálva, ahogy két ilyen teljesen különböző lény ilyen jól elvan egymással. Nincs okuk nem ellenni. Hallgatom a gondozók elmondásait és mikor épp nem ecsetelnek semmit, a lány megragadja az alkalmat, hogy véleményezze a gepárdokat. Odapillantok rá és miközben ezt kifejti, megint beszélni kezdenek aztán a tvben is, viszont mivel én nem tudok kétfelé figyelni, úgy döntök, Laurára koncentrálok. Szomorkásan nyomom össze számat erről az érdekes, nem túl szívderítő jelenségről értesülve. Azonban hamar felderülök, mikor megérkezik Benito.
- Szia - köszöntöm, már nyúlva is érte, megsimogatni a kis gyúrómasinát oldalamnál. Hosszan, berregve helyezkedik, én pedig végig cirógatom.
- Awh - fejezem ki megilletődöttségemet az éjjeli társaságom ígéretét illetően, aki közben már gombócformát öltött mellettem a paplanom, így a puha hasát is megsimogathatom, benyúlva oda hosszú ujjaimmal. Mi is lehet klasszabb annál, mint édes állatpárosokat nézni, miközben egy doromboló sárkányleopárdot simogat az ember? Mégis valamilyen különös, lappangó hiányérzet vándorol bennem. Tekintetem el-eltéved az egy éjjeliszekrényre lévő barátnőm felé, gyakran kicsit ott maradva rajta. Illetve, ha nem is marad rajta, azon kapom magam, hogy nem látok annyit az állatos műsorból, mint láthatnék. Egy idő után nem fogom fel teljesen, máshol járok kicsit. Talán magam sem tudom igazán, hol. Lehet, éppen azon vagyok, hogy megfejtsem. Az se jut el rendesen, miről beszél Lau. Ráérősen eszmélek csak rá és ekkor mindössze szusszanok egyet válaszként.
- Biztos nem baj? - kérdezem, tekintetemben lágy, mégis őszinte aggódással amiatt, hogy elorozom az elemi lényt a gazdájától éjszakára. Tudom, nem fogja eltoloncolni tőlem, nincs tehát sok választása, de akkor is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

persze. szintén dupla öntettel kéred? *mosolyog a Hercegnőre*
ajánlhatom akkor a sajtburgert menüben? kis burgonya és innivaló jár hozzá

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Hosszan szívom be a levegőt és lassan kiszusszanva bólogatok, szelíd vonásokkal. Rendben akkor. Tudom, hogy elmondaná, ha gond lenne, hogy ellopom az alvótársát. Mint mindig, azt most sem feltételezem, hogy azért ez akkor sem a teljes igazság és hogy bár biztosan tényleg nem bánja, mindemellett szüksége lenne rá, jobban, mint nekem, hiába imádom őt magamnál tudni az éjjel. Viszont az tény, erről a csodacica dönt, ha mi meggebedünk is.
- Ugyan, miért nyomnád össze? - kérdezem, hitetlen derűvel. Persze nem az okairól faggatom tényleg a lányt, hanem hogy miként képzeli ezt a helyzetet. Nem tudom, szerintem érzed azért alvás közben is, mit művelsz, még ha csak tudatalatt is, illetve Benitonak azért tutira helyén vannak az ösztönei és előbb észreveszi, mire készülsz, mint te magad. Vagy volt már rá példa, hogy ilyen történt? Na majd ez is kiderül talán kérdésem nyomán.
Ahogy az átkapcsolásra buzdít, már nyúlok is a távirányítóért, mert ez tényleg jó ötlet. Túl sokáig mennek ezek a hirdetések, addig nézhetünk mást. Éppen pislogok le az eszközre, hogy megtaláljam rajta a megfelelő gombot, amikor jön egy kis hozzáfűzés a részéről. Elrekedik a szemem és felé kapom fejem.
- Akkor ők tényleg örömlányok voltak, ugye? - bukik ki belőlem szinte megkönnyebbülten a kérdés, hogy ezek szerint jól raktam össze a dolgokat. Viszont a részleteket nem tőle szándékozom megtudni, emiatt nem kell félnie. Na nem mintha egyébként olyan mélyre akarnám ásni magam a mugli prostitúció világában. - Nem, nem szeretném azt nézni - mosolygok, fejemet rázva, és a tvre pillantok, ahogy váltok is át máshova. Itt most sorra ismeretterjesztő csatornák jönnek - Te... igen? - állok meg aztán hirtelen, ahogy rájövök, hogy oké, hogy én örülök annak, hogy bizonyságot nyert a feltevésem, viszont Lau valószínűleg nem azért dobta ezt be, hogy az én fel sem tett kérdéseimre válaszoljon. Mivel azonban én nem a témája miatt ragadtam annál a műsornál, csak vártam, hogy kiderüljön, miről szól, így eszembe sem jut, hogy barátnőm ilyesmit feltételez. Nem látok át ezeken, szóval most nem tudok másra gondolni, minthogy őt érdekli és azért javasolta. Meglepő mondjuk, dehát... miért ne? Várom tehát, mit felel, addig nem nyomok tovább az Animal Planetről, ahol éppen pár fóka úszik a tengerben. Benito meg kifordul gombócságából, még jobban felkínálva hasát. Elvigyorodva simítok végig rajta, egész tenyeremmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Mit sem tudok arról, ami lejátszódik szegényben és ami nyomasztotta is. Ha képben lettem volna, mi az a műsor, nem maradtam volna annál ennyi ideig. Még ha érdekelt volna sem. Eszembe se jutna ilyesmi a barátnőm vagy bárki más társaságában, vagy ha mégis, megkérdezném, nézhetjük-e. Viszont az a helyzet, nem izgat különösebben. Nem jobban, mint bármelyik másik program a tvben. Az sem csoda, hogy ennyi idő kellett nekem, amíg összeraktam, mit látok. Hiszen egész más dolgokra figyelek, mint azt feltételeznék egy korombeli srácról. Kicsit néha úgy érzem, a hozzám közelállók sincsenek tisztában vele, hogy nálam nem így vannak a dolgok. Mondjuk nincsen ezzel baj. Nekem bőven elég, hogy elfogadnak, ahogy vagyok.
- Jaaa, értem - nyugtázom magyarázatát, miután szusszanva elvigyorodtam az alig ruhás néniken, és igen, jól gondoljátok, továbbra sem fogtam fel, hogy mindez milyen képet festhetett rólam benne. Nem is fog. Mint máskor sem. Igazából talán ez az egyik titka annak, miért olyan könnyű mellettem lenni: nem igazán rágódom a múltbeli történéseken. Nem vesződöm velük. A jelenben vagyok benne lelkesen és izgatottan várom a jövőt. Persze, olykor fennakadok egyen s máson, azonban túl nem gondolok semmit. Van, akit megőrjít egy ilyen ember, mint én és inkább vállal be bútordobálós vitákat egy mindenen háborgó lágelmével, mint ezt a békés létezést egy olyasvalakivel, aki... aki olyan, mint én. Aki nem olyan bonyolult. Legalábbis nem úgy, mint elvárnák.
Vidáman szemlélem Benitot, aki valóban nemsokára úgy terül majd hanyatt, mint azok a fókák. Nekem legalábbis ennyi jön le abból, amire a lány utalt. Az fel sem merül bennem, hogy esetleg alkati adottságokról is szó volna. Elég az hozzá, figyelem még őt, aztán ráeszmélek, hogy hiszen nekem kapcsolgatási teendőm van és nyomkodok tovább. Elérünk nemsokára a kényes csatornacsoportokhoz, amik azonban bölcsen fizetősek. Összevont szemöldökkel olvasom a feliratot, mely szerint ezeket a felnőtt adókat külön kell megrendelni telefonon keresztül és beállítják. Még csak eszembe se jut, miket adhatnak ezeken, csak tudomásul veszem, hogy ez nincs és gördítek tovább. Zenecsatornák következnek. Leragadok egy Bruno Mars nevű énekes koncertjénél. A rövid tartalom szerint legalábbis ezt látjuk, halljuk most. Szörnyen tetszik, ahogy mozog meg az egész hangulat. Odamosolygok Laura, jó-e ez addig és maradok ennél.
Kellemesen cirógatom a tekergőző, doromboló csodacicát, másik kezemmel combomon dobolok a klassz zene ritmusára. Elnézek én is olykor a lány felé és ámuldozom kicsit a shown neki. Lehet, már hallottam is ezt az előadót. Mostantól biztos fogom. Gondolataim azonban továbbra is rendre elkalandoznak és van, hogy sokáig lesütve tartom szemem vagy a sárkányleopárd felé pislogva, vagy csak úgy a semmibe. Nem szűnik bennem az a nyugtalanító, szinte mardosó hiányérzet. Nyelek egyet, aprót nyalok számon és barátnőm felé pillantok, picit beharapva számat, mielőtt szóra nyitom.
- Odatolhatom az ágyam a tiedhez? - kérdezem meg ilyen egyszerűen, gyöngéd vonásokkal szemlélve őt. Nem akarom ráerőltetni magam, nem akark sok lenni neki, és általában annyira magától értetődik az, hogy köztünk ilyen visszafogott minden, hogy eszembe se jut más; most viszont úgy érzem, szinte fáj a távolság. Nem tudatosul bennem, pedig magától értetődő a válasz: az teszi ezt, hogy kettesben vagyunk. Végtelenül szomjazom az érintkezést azokkal, akiket szeretek, viszont ez általában olyan terekre korlátozódik, amelyeken nem osztozunk másokkal. Ahol magunk vagyunk. Másutt könnyű nem rájuk akaszkodnom, viszont egy ilyen helyzetben szinte nehéz. Főleg, hogy őróla van szó. Főleg, hogy mióta együtt vagyunk, ennyire kettesben még soha nem voltunk, így fel sem támadhattak bennem ezek az igények. Most erősen teszik. Viszont változatlanul nem áll szándékomban semmivel letámadni őt. Változatlanul tekintettel vagyok rá. Csak most nem olyan játszi könnyeden, mint általában. De ez az én dolgom.
- Messze vagy - mosolyodom el és kinyújtom felé hosszú karomat, azonban nem érem el őt. Pont ezt akartam szemléltetni. Benito átgördül másik oldalára, hassal combon, derekam oldalának simulva és felháborodva hullámoztatja farkát, hiszen a mozdulatom miatt le kellett vegyem róla kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



- Tééényleg - adok hangot annak, ahogy nekem is beugrik, hogy nálunk is Bruno Marsra buliztunk az ottalvóson. Akkor jól gondoltam, hogy hallottam már őt. Az is mennyire király volt már!? Még nagyobb mosollyal élvezem a koncertet.
Türelmesen várom, mit szól az ötletemhez. Lehet, sok mindent nem lát át velem kapcsolatban és talán soha nem is fog, amivel nincs is semmi baj, viszont szerencsére azt tudja rólam, amit igazán érdemes. Jelesül most azt, hogy soha nincsenek hátsó szándékaim. Mindig csak azt szeretném, amit mondok, hogy szeretném. Ha van olyan vágyam, amit bármi miatt mégsem említek, arról vagy fogalmam sincs nekem sem, vagy szimplán nem akarom tettekre váltani, így nincs is jelentőségük.
Feleletkezdeményétől erősödni kezdő mosolyom egy figyelő ábrázatba oszlik, amikor egy kérdésbe torkollik inkább az igenlés. Eltekintek róla kicsit, ahogy nekiállnék végiggondolni, miként válaszoljak, azonban ő folytatja, mielőtt még ezt megtehetném. Visszakapom hát rá pillantásom és csak hallgatom. Számítottam arra, amit mond. Arra is számítottam, hogy eleve egyszerűen azt mondja, hogy sajnálja, de inkább ne. Ugyanúgy fejet hajtottam volna, mint akármelyik feleletnek. Ennek ellenére igazán örülök, hogy nem hárította élből a felvetésem. Tényleg örülök. Viszont nem tudom leplezni azt a kis bántó űrt, ami attól árad szét bennem, hogy talán mégsem maradhatok közel hozzá túl sokáig. Kiül barna tekintetembe és arra késztet, hogy lesüssem kicsit, miközben megmarkolom a paplant túloldalamon, ahol ő ezt nem láthatja. Másik kezem megint Benitot cirógatja, akire bár nem markolok, apró feszültségem megérezheti. Azonban sietve túllendítem magam ezen, ahogy csak tőlem telik. Hiszen megtehetem, amit szeretnék. Azt mondja, összetolhatom az ágyakat. Szóval, még ha rövid ideig is, közel lehetek. Ezt ismételgetem magamban. Ez most a fontos. Ez kell, hogy számítson.
Végre őszintén elmosolyodhatok, utolsót simítok Beniton, majd felkelek mellőle és magamhoz veszem a pálcámat. A közénk álló éjjeliszekrényre szegezem és elmormolom a megfelelő bűbájt, átlebegtetve Lau ágyának másik oldalára, ahol még tökre elfér, megkerülve a bútort. Fölötte azért nem fogom reptetni. Ezután saját fekhelyem jön sorra, amit szintén közel úsztatok a légben, pár centire téve le puhán. Mégis kellemesebb ez így, mint a berendezést tologatni az éjszaka közepén, a szomszédok örömére. Még közelebb vonom éjjeliszekrényemet is, hogy teljes legyen az átalakítás, majd lerakom rá pálcámat. Lehajolok ágyamhoz és egy kicsit még tolok rajta, hogy valóban passzoljanak. Felegyenesedem aztán és diadalmasan mosolygok le barátnőmre.
Benito az akció idejére átugrott a lány ágyára, hogy onnan figyelje az izgi eseményeket, amiket különben a Finesse c. szám kísért. Még mindig az szól. Lemosolygok a párosra, aztán leülök a paplanomra és visszahelyezkedem úgy, ahogy az előbb voltam, csak mostmár Lau mellett. Oldalra mosolygok rá és éppen csak kinyúlok felé, kézfejemmel simítva meg karját, hogy aztán már vegyem is el onnan, derűs vonásokkal, mégis valahogy párás tekintettel. Mély levegőt veszek, mosolyogva tovább, miközben a dal végével visszaléptetek a National Geographicra, mi a helyzet ott az állatkákkal. A csodacica közénk kucorodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x


(Tessa nélkül sajnos. viszont Benitoval!)

pizsamám KATT



Mindenképp sokkal jobb ez így, hogy nem áltat semmivel. Hogy őszinte, megosztja a félelmeit. Így van rendjén, nem is kívánnék mást tőle. Könnyűnek persze ettől még nem mindig könnyű, azonban ezerszer jobb, mint bármi más megoldás.
Eléggé magabiztosan lebegtetek már tárgyakat, viszont ilyen hatalmasakat ritkán szoktam, és igen, pontosan, inkább tutira mentem, nem akartam egyik ágyra csúsztatni véletlen a másikat, hogy a lábak aztán kellemetlen robajjal érjenek földet.
- Szerintem aranyosak - véleményezem a denevéreket. Bírom őket, ez van. Ahogy igazából minden lényt, ahogy az lassacskán kiderül számomra. Ám az a helyzet, már engem sem köt le annyira a tv. Talán sok is már nekem ez így egyszerre belőle, tekintve, hogy egyszerre ilyen huzamos ideig még nem is néztem. Persze, volt már szerencsém ennél hosszabb filmalkotásokhoz, az azonban más.
- Kikapcsolhatom? - kérdezek hát rá, magam mellé tekintve a lányra, miután lopva megérintette a kezem. Részéről rendben, úgyhogy a segtíségét kérem a művelethez. Nem akarok rossz gombot nyomni. Sejtem, melyik a megfelelő, ám jobb biztosra menni. Ahogy megvagyunk, a képernyő elsötétül, a készülék elnémul, én pedig odarakom a távirányító eszközt az éjjeliszekrényemre. Ezután bejelentek még egy mosdómenetet, csak hogy nehogy azt higgyje Lau, hogy ezzel a hirtelen felkeléssel szökni próbálok. Egy-két perc múlva vissza is térek, törölgetve még kicsit számat a vízivás után. Leoltom a lámpát, nem kell ennyire világos, és mostmár úgy fekszem vissza ágyamba, hogy magamra húzom vékony paplanomat. Bár igazából csak derekamat takarom be vele, lábaim kilógnak alul és egészen derekamig letolom magamon. Párnámat lejjebb húzom, hogy mostmár ne a háttámlám kényelmességét szolgálja, majd lerakom rá fejem és a szélébe fogódzkodom, oldalamra fordulva, barátnőm felé. Lágy félhomály uralkodik a szobán, hiszen az erkély felöli fal szinte végig ablak, sokat enged be a holdfényből és az egyéb, kinti világításokból. Remekül látjuk egymást. Ahogy a párnát markoló kezeim eltakarják számat, mindenre csodálkozón tekintő szemeim még nagyobbnak tűnhetnek. Főleg így, mikor a mellettem pihenő barátnőmet nézem. Elvonom aztán az egyik kezem arcom elől, hogy én is simogassam a cicát. Mivel egyáltalán nem valami méretes ez a pihepuha, doromboló felület, ujjaink olykor összekadnak Lauval, aki szintén Benitonak kedveskedik épp. Igazán élvezi a kis sárkányleopárd ezt az ajnározást, szóval egyik pillanatról a másikra már meglehetősen fent van köztünk, vállmagasságban. Könnyűszerrel hajolhatok hát oda, megpuszilgatni a most felém felkínált hasát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x


(Tessa nélkül sajnos. viszont Benitoval!)

pizsamám KATT



Felpillantok a lányra kócom alól, valóban egészen közelről. Tekintetemen látszik, kutatok a fejemben azután, miről is van szó éppen, hiszen ez annyira ismerős. Benito meg közte való ütközetről beszéltünk így, ami a kegyeimért zajlott volna? Áhá, gondolom, amiatt mondja, hogy a macsek hasát puszilgatom és nem az öv... öm... na várjunk csak. Nem, ezt nem hiszem. Viszont akkor nem értem. Ez pedig szerintem látszik is rajtam.
- Ne, inkább ne - jutok végül erre kérlelőn, akármi is az oka annak, amit mond és mosolygó szavaimat megerősítendő, felváltva simítom meg Lau selymes kezét és Benito puha kis testét, így jelezve, hogy nem akarom, hogy összekapjanak és bárkinek baja essen. Nyilvánvalóan tudom, hogy ilyenre nem fog sor kerülni és hogy nem ilyen cicaharcot kell elképzelni. De akkor se.
Figyelem még kicsit barátnőmet, majd hátamra fordulok, elheverve megint, viszont ezúttal kissé keresztbe az ágyamon, hiszen nem távolodtam el tőle. Éppen ezért fejem teteje nekisimul meztelen vállának. Bal karomat visszahajlítva cirógatom tovább a sárkányleopárdot, a plafon felé pislogva. Szabad kezemmel hajamba túrok kicsit, hálótársamat is megsimítva ezzel a mozdulattal, majd tarkóm alá rakom jobbom, ha már úgyis itt van.
- Soha nem voltam még hotelban - osztom ezt meg Lauval elrévedő hangon. Rengeteg új élmény ér engem állandóan, amit mind módfelett élvezek. Közben pedig már sokkal jobban vagyok így, hogy ilyen közel lehetünk. Hogy ráadásul fejemmel nekisimulok. Körbeölel finom, epres illata és érzem rezdüléseit, fészkelődését. Mégis... vagy talán éppen ezért... problémás megállnom itt. Pedig próbálok nem figyelni erre. Erre a belső kényszerre, ami hajt engem felé és amit másoknál gondtalanul megengedek magamnak. Tudom, hogy ez nem ugyanaz. Tudom, hogy most nem lehet. De jó ez így most. Jó ez így. Közel vagyunk. Elég ez. Elég kell legyen.
Tovább terelendő mindazt, ami bennem motoszkál, meg egyébként is, mert eszembe jut, nevetősen elevenítem fel a nap egyik vicces pillanatát a strandról, elmerülve kicsit a részleteiben. Erről aztán meg beugrik, hogy tényleg mennyire féltem, hogy leesik a nyakláncom a vízben, pedig hülyeség, biztosan nem engedték volna a rajta lévő bűbájok. Egyik dologról evezünk hát a másikra, ahogy beindul a beszélgetés, én pedig persze nem bírom megállni ficergés nélkül, egy adott ponton felemelem a fejem, megfordulok és hasra fekszem, felkönyökölve barátnőm mellett. Szeretettel mosolyodom el, bájos arcát figyelve, ahogy itt fekszik velem. Megragadok ebben a pillanatban, az éjszaka varázsában kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Meglep a puszi, szemöldököm felszökik és ezzel egy időben mosolyom is elszélesedik. Mámorosan pislogok a mennyezet felé. Nekem ez jobban tetszik itt, mint egy parkban. Bár este jó lehetne. A lényeg a meghittség, hogy tényleg egyedül legyünk. Persze, imádom magam különféle társaságokba is bevetni vele, viszont ha lehet választani, erre teszem a voksom itt.
Már felkönyökölve hasalok mellette, éppen nézegetve őt, amikor odanyúl arcomhoz. Egy hosszabb pillanatra lehunyom szemem kedveskedésére, átadva magam neki teljesen, tudván, hogy ez kivételes, hogy ezt el kell rakározzam és becsben őrizzem. Ám ahogy felnyitom a tekintetem sincs még vége. Eleinte csak lágyan érinti üdén szétálló kócom, aztán merészebben belesüllyeszti ujjait. Pilláim megint összezáródnak, arcomon puha, önfeledt mosollyal élvezem, ami történik. Bocsánatkérése ébreszt fel, s pattannak ki ismét kissé párássá lett szemeim.
- Ne, én... - lehelem ki kissé kétségbeesetten, aztán elcsuklik hangom, ahogy megálljt parancsolok a hirtelen kitört nyugtatásnak. - Nagyon szeretem, csináld csak, ha... akarod - adom tudtára végre kicsit összeszedettebben, hogy ezért aztán nem kell elnézést kérnie. Még véletlenül sem.
- Bármit, amit szeretnél - fokozom, ha már itt tartunk. Mert igenis úgy érzem, hogy itt az alkalom tisztázni ezt. Lepillantok a köztünk doromboló csodacicára, szórakozottan simogatva, hogy aztán visszanézzek barátnőm szemébe. - Ne félj tőle, hogy... - rázom kicsit a fejem, azonban némileg meg vagyok lőve, hogyan fejezzem ki magam. - Nem fogom azt hinni, hogy... - kezdek már megint bele valamibe, aztán picit bosszúsan ráncolom homlokom, amiért nem állnak össze a szavak. Komolyan, hogy mondjam ezt? Aprón megnyalom a szám és fújok egyet. Kezdem kínosnak érezni ezt a hatalmas szünetet, amit most tartok. Mintha csak rozsdás fogaskerekek próbálkoznának a fejemben nyikorogva. Nem tudom, hogyan fejezzem ki azt, ami bennem van. Bökjek már ki végre valahára valamit!
- Nem fogok semmit hinni - nézek rá jelentőségteljesen. Ez telik most tőlem, nem tudom megfogalmazni, azonban remélem, így is ért engem. Hogyan kéne elmagyarázni azt, hogy attól még, mert ő megérint, nem fogom magam feljogosítva érezni, hogy így tegyek én is? Nem merül ettől fel bennem, hogy vakmerővé válljak, hogy ne vigyázzak, ne figyeljek rá. Ugyanis azt sejtem, ő emiatt tart attól, hogy megérintsen. Mert nyilván magából indul ki és abból, hogy neki ez sok lenne. Hogy tolakodó. Meg mert fél attól, hogy viszonzom. Vagy nem? Nem ez a helyzet? Akármi is az, úgy gondolom, mindenképp jó, ha tudja, amit most mondtam neki és amit esetleg, talán, véletlenül meg is értett. Ha így történt, az nem az én érdemem, hisz nem tettem túl sokat érte. Persze, nem hiszem különben, hogy ettől majd varázsütésre állandóan a hajamban lesz a keze meg mindenfele rajtam, ahol épp kedve tartja, de ez az út hozzá. Gondolom. Az a fajta út, amin olyan lassan lépkedünk, amennyire jól esik neki és amin boldogan sétálok vele akkor is, ha soha nem érjük el a célunkat, ha csak olykor kapunk belőle kicsit, de addig is legalább vele vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Nem feltételzek semmit a sóhajáról. Nem gondolok bele, mi ez, mit jelent. Csak várok. A szavaira talán? Azt hiszem, igen. Az a tiszta sor, ha kimondja, hogy oké, akkor megkönnyebbült, vagy hogy megértette, hiába követtem el kb. mindent a hebegésemmel, hogy ne tegye. Vagy akármi.
Türelmes, figyelő ábrázatomra boldog mosoly szökik, amikor elmondja, jó volt neki. Mármint mi is? Az, hogy a hajamba túrt? Mindegy, tetszett neki, az a lényeg. Utána viszont megint valamivel komolyabb, ám továbbra is finom vonásokkal hallgatom tovább. Helyezkedem picikét közben, hogy ne ugyanazon a ponton könyököljek végig, ne nyomjon meg nagyon. De észre sem veszem, mit mocorgok. Azt sem, hogy még mindig simogatom Benit, aki már kész, szerintem elájult. Csak a lányra koncentrálok, magamba fogadva mindent, amit megoszt velem. Nem szólok közbe, hiába támad rám tömérdek gondolat. Csak némán ül ki egy-egy az arcomra homlokráncolással, vagy sűrűbb pislogással, ilyesmikkel. Persze, hogy szeretném viszonozni. Sok mindent szeretnék. Nagyon. Annyira, hogy már szégyellem. De...
- Inkább tedd csak te, mint hogy... - bukik ki belőlem, aztán gyorsan összecsukom a számat. Nem, ezt nem akartam kimondani. Thomas, fogd már be! Jobb lenne, ha... ha hagynánk ezt inkább. Ne beszéljünk róla. Tudom, én kezdtem, de csak mert tudatni akartam vele, hogy nyugodtan tegye ezt. Szeretném, hogy tegye. Istenem, nagyon szeretném. Pislogok pár zavartat, aztán kezeimet elvonom a párnáról meg a cicáról és beléjük temetem arcomat. Már megint ez. Nem tudom, egyszerűen el kell bújnom néha így. Vannak ilyen pillanatok. Ez most egy közülük. Mert nem akarok semmi esetre sem semmi olyat mondani, ami bármilyen nyomást helyezne a lányra, viszont közben foggal-körömmel próbálok kapaszkodni mindabba, amit kapok tőle. Inkább érjen hozzám csak ő, mint hogy ne érintkezzünk egyáltalán. Nincs bennem ilyenkor hajthatatlan vágy, hogy viszonozzam. Nyilván, alapvetően van. Hogy ne lenne? Körülményeinket tekintve viszont nincs. Elfogadtam és elnyomtam. Simán megteszem érte. Nem gond, nem fáradtság. Nem kell érte sajnálni engem egy percig sem. Mégis erőt igényel. Néha nagyobbat. Mint most. Itt a hotelszobánk nyári szellőtől függönylebegős magányában. Mindaz pedig, ami bennem feszül emiatt megbújva, képes kitörni ilyen kis megszólalásokban. Vagy most éppen abban, hogy tartok tőle, könnyezni kezdek. Lehet, már teszem is. Ezért takarom magam. Nem akarom, hogy azt higgye, miatta meg a helyzet miatt sírok. Hiszen nincs így. Mármint ez nem ilyen egyszerű. De különben se sírok. Csak hajlok felé. Csak nagyon lüktet a szemem. Azt hiszem.
- Nem fogom úgy érezni - ígérem csöndesen csuklóim közül - Nem érzem úgy - helyesbítek kicsit, hiszen ez így is teljesen megállja a helyét. Hirtelen aztán beugrik valami, amit mondott: amikor hozzáérek, ő is szeretne hozzám érni. Hiszen ez fantasztikus! Ez nagy dolog, nem? Elmosolyodom és látni engedem magam, leengedve kezeimet. Mondjuk szegénynek valószínűleg fogalma sincs, mi ez az elbújás utáni, villámcsapásszerű derű. Bár betudhatja annak, hogy mindössze örülök, hogy megbeszéltük. Ami különben szintén igaz. A lényeg, hogy sikerül megint visszabillentenem az egyensúlyomat. Jól vagyok. Nem is voltam igazán rosszul. Nem kell ezekkel foglalkozni. Én sem foglalkozom, másnak sem kell. Oké, ez nyilván nem ilyen sima ügy, viszont legjobb, ha így történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Nem akartam megijeszteni az elbújásommal meg semmi. Dehát ilyenkor nem gondolok bele, hogy az, hogy elrejtőzök, talán nagyobb aggodalomra adhat okot a másikban, mint az, ha simán meglátja, hogy szomorkás a tekintetem. Ezek ösztönös dolgok, menekülések, nincs bennük semmi ésszerű. Viszont itt vagyok megint és rögtön észreveszem a közben helyváltoztatott barátnőm zavarodottságát. Mosolyom kicsit bocsánatkérőbe fordul át, ám hamar vigyorrá szélesedik, amikor megint összeborzolja hajam. Csöndeset nevetek. Ez a válaszom.
- Engem itt találsz - bólintok a távozás bejelentésére és figyelem, ahogy kiszáll az ágyból, aztán ahogy csukódik mögötte az ajtó, én is áthelyezkedem. Félig felülök, megcirógatva kicsit a cicát, elmerengve. Hogy min? Igazából fogalmam sincs. Langyosan, tompán, kellemesen úszkálnak a fejemben a gondolatok. Ahogy körbenézek kicsit a Benito kényeztetés közben, tekintetem Lau párnáján ragad. Egy ideig csak pislogok rá, majd vállam felett ellesek a fürdő felé. Dúdolás szűrődik onnan. Átszökik egy mosoly az arcomon, aztán megint a lány ágyneműjére nézek. Nem tudom megállni, áthajolok a térfelére és magamhoz ölelem párnáját, lehunyva szemem, belefúrva arcom és mosolyogva szívva be illatát, ott hagyott melegét. Hogy van-e ebben bármi szívszaggató? Nekem nincsen. Látni meg nem lát senki. Mármint egyelőre. Na igen. Kell pár pillanat, mire rájövök, hogy azért azt nem szeretném, ha így találna rám, szóval visszarakom szépen a holmit, elsimogatom az általam okozott gyűrődéseket és visszaülök a saját ágyamra, vállam a támlának vetve, takaróm újfent derekamra vonva, bal kezem persze megint a sárkányleopárdra téve, a jobb mellkasomon hever. Rámosolygok a mosdóból előkerülő hálótársamra.
- Aludnunk kéne, mi? - kérdezem, amikor már visszahuppant mellém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjjel a szobánkban | a szünetben Balatonfüreden | x



pizsamám KATT



Levegőt is elfelejtek venni, ahogy a lány feje a vállamra kerül és kezemmel kezd játszani. Emiatt aztán furán szívok be hirtelen egy nagyobb adagot, majd torokköszörülve álcázom valami... hát nem tudom, minek. Megilletődött mosollyal pislogok csak körbe a szobában, bólogatva kicsit. Rendben, aludjunk. Ám nem sietjük el, jó pár percig maradunk még így, aztán megmozdulok, jelezve, hogy akkor ideje lépéseket tennünk az ügy érdekében.
- Jó éjszakát - hajolok barátnőmhöz, mikor éppen félig ülésben helyezkedünk mindketten, és megpuszilom őt, rámosolyogva aztán, majd miután megpaskolgattam párnámat, már rakom is le rá fejemet, hunyom le szemem. Úgy döntök, egyelőre hanyatt fekszem, aztán úgyis forgolódok majd még elalvás előtt. Aha. Ahogy én azt elképzelem. Mint az kiderül, tök sokat kivett belőlem ez a kellemesen sűrű nap, úgyhogy még éppen csak elkezdeném jólesően hallgatni Lau szuszogását és Benito doromboló légzését, átadva magam a nyári kalandunk körül forgó gondolatoknak, már álomba is merülök. Ott folytatom a vetítést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
este a parton | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Csordultig vagyok a balatoni élményekkel és még sehol sincs a végük. Feldolgozni sincs őket se időm, se energiám, pedig mindkettőben bővelkedek. Mindez azonban nem tompít el, nem fásulok bele, sőt, boldogan veszem sorra őket, fáradhatatlanul. Mosolyom letörölhetetlen, ahogy a lányokkal a legszínesebb kalandokba vetjük magunkat. Derűs egy banda vagyunk, minden kalandban együtt. Klikkesedés kizárva. Még Lauval sem tesszük. Kívülállónak valószínűleg kitalálhatatlan lenne, fűz-e itt bárkit a négyesből nem baráti szál is a másikhoz. Aki figyelmes, ő tud csak elkapni egy-egy összepillantást, apró mozdulatot, amik viszont többet mondanak mindennél.
Előbb merültem bár álomba az éjjel, pár óra múlva megébredtem kicsit, amikor barátnőm alvókának használta a karomat. Igen, ezt tette. Magához ölelte, arcát neki simította. Álmoskásan, de határtalan örömmel nyugtáztam ezt és már mozdítottam is kezem, hogy megsimogassam őt, illetve fordultam volna, hogy oldalamra feküdjek, átölelve, teljesen megfeledkezve magamról, ám a felénél abbamaradt a mozdulat, ahogy alig éber gondolataim közé nyilallt az óva intés. Hiszen mi van, ha erre ébred? Mi van, ha megijed, talán nem is tudva hirtelen, mi történik vele? Nyugton maradtam hát. Inkább csak élveztem  a bújást, amíg nyitva tudtam még tartani a szemem. Szóval annyira nem sokáig. Reggel aztán már nem szorongatott, és láttam rajta, hogy ő semmit nem észlelt az egészből, szóval nem hoztam fel inkább én se. Azt talán furcsállta, hogy be volt takarózva. Én takargattam be vigyázva, ebbe fullasztva a megkezdett felé hajlást. Kint volt a dereka megint.
Barátnőm különben valami eszméletlen csinos ma is a fehér kis ruhájában. Ezt egy visszafogottabb változatban vele is közöltem, aztán meg nem győztem nem ott felejteni néha rajta tekintetem a nap folyamán. Most azonban már leszállt ránk az este, a strandra tartva lelvén minket. Nagy örömünkre a kapu kitárva, tényleg be lehet csak úgy jönni. Ezt más is kihasználta, vannak páran még itt a parton, azonban egyáltalán nem sokan. Javaslom, hogy menjünk még kicsit, abban a reményben, hogy valami még félreesőbb helyet találjunk. Nyilvánvalóan Benito miatt. Beveszünk egy padot. Lerakom rá a Liam bácsitól lenyúlt, japán szimbólumos vászontáskámat és még egyszer körbenézek. De ez tényleg egy nagyon klassz, elszigeteltebb partszakasz. Kibújok papucsomból és már veszem is le shortomat a teknősös fürdőgatyám felől, aztán lekapom világos pólómat, szépen a padra terítve. Mert ugye már megyünk is be?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
este a parton | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Őszintén nem tudom, mi jut eszembe meg mi nem. Mármint arról, hogy most lejöttünk ide kettesben, vagy az egymásba fonódott párocskákról, akik mellett elhaladunk. Túlságosan zsong az agyam, amolyan kellemes módon, és bár felütik bennem a fejüket mindenféle hullámzó érzelmek, gondolattá már nem nagyon formálódnak.
Vigyorogva figyelem az előkerülő zsákbamacskát, körbepillantva olykor, biztos nem tűnik-e fel senkinek, de igazán jó helyet találtunk. Aztán a ruhától megszabadult lányra nézek. Készen áll ő is a csobbanásra.
- Ó. Hát... oké - pislogok kicsit arra, hogy leveszi a karkötőjét, majd viszonzom mosolyát. Kiváncsi vagyok, hogy érti, hogy megoldja. Nem faggatom viszont, meglátom majd. Követjük Beni példáját. Na nem annyira, hogy mi is így beleugorjunk a vízbe, ám indulunk le a lépcsőn utána. Részemről az utolsó száraz fokon úgy kapaszkodom a korlátba, mintha az életem múlna rajta, aztán belemártom lábam a Balatonba. Hm. Mintha nem lenne olyan hideg, mint nap közben. Nyilván, mert nincs most úgy felhevülve a testünk. Minden esetre bátrabban folytatom utam. Azért én nem vetem így bele magam, mint a sárkányleopárd után Lau is megteszi. Csak sétálok mögöttük, igazítva egyet nyakláncomon. Egyre messzebb kerülünk a fényektől, de a szemünk is szokja a viszonyokat, így végig jól látom őket, csak immáron lassan nem fürődnek másban, mint a holdvilágban. Meg persze a tóban. Derekamig ér még csak a víz. Beni ideúszkál hozzám és cápamód köröz körülöttem. Most félnem kéne? Nem megy, túl cuki a cica. Oda-odanyúlok, mindig megsimogatva őt, amikor éppen előttem jár. A harmadiknál direkt bele is nyomja fejét tenyerembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
éjszakai fürdőzés | a szünetben Balatonfüreden | x



fürdőgatyám KATT



Lenyomni a víz alá? Na jó, ez aztán eszembe nem jutott volna. Tétovázom is kicsit, dehát bízom Lauban és abban, hogy ismeri a cicáját, szóval a következő tenyerembe fejbökésnél lenyomom a kis kobakot a víz alá, mire elillan tőlem. Vidáman nézek utána és figyelem a játékukat a lánnyal. Beni viszont mindig visszatér, hogy lenyomjam és az egyik ilyennél nem iramodik el tőlem, hanem rákapaszkodik kezemre finoman. Elkezdem mozgatni őt a felszín alatt. Farka ide-oda jár, tényleg élvezi a dolgot. Kiemelem aztán, majd visszanyomom, egyre szélesebben vigyorogva rajta. Csoda egy lény! Elenged végül, kibújik tenyerem alól és úszik vissza gazdájához.
Lau nemsokára közelebb jön hozzám, mikor már mellkasom alá érő vízben álldogállok, evezgetve magam körül kezeimmel. Picit emelek szemöldökömön, ahogy olyan méricskélőn néz engem. Nem igazán tudom mire vélni. Ám hamar elfelejtem ezt, és elfogadom felém nyújtott kezét.
- Besétálni - bólogatok, izgatottan csillogó szemekkel. Tetszik nagyon, ahogy ezt elképzelem. Próbáljuk ki, persze!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

aaawh *-* de az a helyzet, hogy ma nem írok már oda. csak elleni tudok, hsz íráshoz ez az állapot már nem elég. de így már érthető, miért nem voltam meghívva

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

aranyosak vagytok, csak hát ha véletlen nem lesek ide, nem tudom, miből maradok ki. tudom, akkor talán ne felejtsek el idenézni...

csikóhal *-*
ja hogy elgépeltem? na ezért sem írok már hszt például...
meg még ki is gúnyolnak itt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

nem szóltok, hogy jöjjek, mert a kedvenc dolgaim történnek, aztán kinevettek, amiért csikóhal lettem? *megremeg a szája és az ajtó felé pislog ő is. lehet, jobb lenne, ha ő inkább most menne* KATT

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

*magához vesz egy halom takarót, aztán helyezgetni kezdi a székeket meg a kanapé nagypárnáit, hogy legyen mi alátámassza az elméle... vagyis hát a pokrócokból készülő tetőt, amikből ad párat Elijahnak is, hogy alkosson csak*