30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Wittner Stella összes RPG hozzászólása (113 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. október 7. 18:37 Ugrás a poszthoz

Ricsike
szombati második ebéd ¤ outfitElla


A munka nem az, amit az embernek szégyellenie kellene, így én se teszem, ha csak sepregetnék a faluba, azzal is megkeresném a pénzem, bár valószínűleg többet járhatnék manikűröshöz. És ha már itt járunk, ráférne az ujjacskáimra valami szebb, őszies szín. Erről majd konzultálok Ancsikával, a körmösömmel. Most éppen csak pár pillantást vetettem a kezecskéimre, aztán Ricsit figyeltem elég várakozóan.
- És ha nincs előrébb? Mármint az elméletet leszámítva, bár nem hiszel benne, de mi van akkor, ha nagyon passzoltok - kezdtem bele, hogy aztán még megeszem két sültkrumplit feltartsam az ujjam, hogy állj, még nem végeztem. - Szóval esetedben az olyan lányt, akivel így vagytok, mert tökre totál dinamit, de közben ilyen egyezségben bármit tehettek. Nyitottan. Mellette ha nem is mindenben, de te is kitartanál, nem?
Próbáltam lefordítani az ő nyelvére azt, ami szerintem folyik momentán a világban. Nagyon kevés az az ember, akit nem ingatnak meg az érzések, sőt, ha őszinte kell legyek, millió az egyből. Okés, én is ismerek egy lányt elég jól, aki legutóbb megkérdezte a szerelem definiálásáról van-e könyv én meg úgy fejeltem az ágyamba, hogy rendesen ágyneműmintás lett a homlokom. Azóta Bognat nem kérdezgetem inkább ezekről.
- Nem hiszem, hogy különösebben lényeges a személyiség itt. Vagy jön a ding, vagy nem. Az egyetlen egy van, passzol és jó - magyaráztam nagyon tudálékosan, miközben hagytam végül, hogy kifejtse a dolgait arról, mennyivel jobb ez a nem bonyolódás. Nem voltak jó élményeim, és nekem bárki, bármit mondhat én eléggé lelkes tudok lenni és aktív, ez mind kevés volt, mert még azokban a percekben sem voltam fontos. Már itt megdől, hogy ezekben lehet jó.
- Nem én - néztem rá sokatmondóan, nem részleteztem ki, de azt hiszem pont elég, hogy nekem volt olyan, amilyen. Mindegy, ilyen is volt, nagylány vagyok, egyedül kötöm a cipőmet is. - Te még sosem voltál boldog? Mármint, nem elégedett vagy élvezettel teli, hanem olyan boldog, tudod, ok nélkül csak attól, hogy vele leszel vagy beszélsz. Senkinél?
Éreztem, hogy talán kicsit szürreális pont Ricsikével ilyeneket beszélni, de sosem érdekelt az, hogy mik a sztereotípiák és nem is foglalkoztam vele ki és mennyire alkalmas erre vagy arra. Csak szeretek beszélgetni, nagy ügy.
- Oh, hidd el, van amit naaagyon tudnék élvezni és tudom is hogy kell - bólintottam nagyokat, na, azzal nincs gond, hogyha én dönthetnék meg kérhetnék és kívánhatnék. De skip. Azon jót nevetgéltem, hogy ő meg egy nagy, habosruhás lány, oltár és család háziállatokkal meg jó reggelt drágámok százával. Mondjuk Esztikén is, ahogy látta a helyzetüket. Szerintem ők tök mások, de örülök, mikor olyan tesókat látok, akikről tudom, hogy fontosak egymásnak, én is így vagyok Dáviddal. Másképpen nem laknánk együtt és lógnék ennyit a nyakán.
- Anyukámmal? Márhogy... Ő milyen ezekkel a kapcsolatokkal? Nem tudom - vontam meg a vállam. - Egy időben nagyon sok volt a balhé köztük, szerintem ő se élvezte, utáltam, azóta tudom, hogy nem akarok ilyet.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. október 9. 17:39 Ugrás a poszthoz


augusztus 11. ¤ pancsidress


- Tökre úgy hangzol, mintha az anyukádnak vagy az apukádnak tennél vallomást - közöltem még látványos, drámai meghökölést is bemutatva, majd elnevettem magam. Nem hittem, hogy előttem hű de nagyon kéne titkolóznia se neki, se másnak. Nagy a szám, de ha megkérnek, bizonyos dolgokban tudok rá lakatot tenni. Elég nagyot, ha megkívánja a méret. A titoké.
Nem kívántam többet arra se reagálni, hogy fogyókúrára szorulna. Az nem ő, de van az a lány, valamilyen Viki vagy Zsuzsi? Nem tudom, de rellonos. Akkora, mint Dávid kétszer széltében. Na, neki lehet gondja a bikinialkattal, nem ennek a lánynak itt mellettem. Cel elég szép lány, sőt, nem is értem néha, hogy van mégis ilyen semmilyen kapcsolatban. Furcsa.
- Ahha, van az az esemény vagy időtáv, ami után már nem szórakoznak. Vagy mert nem szólnak hozzád, vagy mert... más köti le őket - néztem rá, majd magamra. Szerintem tudta mi az, amiben nagyon erősek vagyunk a szép mosolyon kívül. És ez a fiúkat sokkal jobban szokta érdekelni, mint egy mozi, amit sose értettem. De nem is fontos. - Tudom, szeretem a tesóm, de ő is tud nagyon pasi lenni, hidd el.
Nem volt jogom ítélkezni gondolom, mégis sokszor megtettem, de magam felett is, szóval igyekeztem nagyon korrekt lenni. Ma amúgy is volt mit helyretennem a karmámmal, mert a reggeli szobás emberre törés nem biztos, hogy a jók listájára tesz majd a Télapónál. Aztán loccs voltam a víz alatt, és hallottam valami nénit, de mire felbukkantam, már kérdése volt. Nem is nekünk kell megenni, ha arról beszélt, hogy a néniknek nem jutna. Mi csak kifőzzük - közölném, és fel sem tűnne a mondat végéig, hogy nem feltételes mód. Hopsz? De csendben maradtam.
- Lányokról, akik a sógornőim lehetnének. Megnézed? Mindig nálam van. Hátha ismersz valakit. Ki van húzva, aki nem jöhet szóba, meg fel se írtam, ami nem hiszem hogy érinti - ecseteltem úszkálva kicsit, aztán csak a hátamra fordulva dobtam fel magam a víz tetejére, igen kellemes volt. Akaratlanul is lesegettem a lepkém. Hallottam rémsztorikat hogy majd hólyagos lesz meg lekopik. DE brr, tuti nem. Ezt Dávid csinálta, ez egy nagyon minőségi szitakötő.
- De. Sőt, elég biztos vagyok benne, hogy sokat kell majd dolgozzak utána a bocsánatáért. De ha lesz egy menő sógornőm, megérte - vigyorodtam el a szőkeség felé fordulva. - Te nem tennéd meg a tesódért?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. október 10. 10:41 Ugrás a poszthoz

Ricsike
szombati második ebéd ¤ outfitElla


Mikor elkezdek valamit, azt szeretem be is fejezni. Leginkább a mondandóm ilyen, s most sem volt ez másként. Az ujjacskám időt kért, még elnyammogtam a krumpli adagom, sőt, még az egyik manócska is odasétált a sajtburgerutánzattal a tányéron. A zsebemből kihalásztam egy csillogó köves mintakarkötőt, amin korábban ezt-azt próbálgattam, majd a karjára biggyesztettem. Ő meg lelkesen szorongatta meg a kezem, azt hiszem hálás volt, majd el is tűnt a konyhából. Na, ekkor jött a hidegzuhany egy része tőlem.
- Bizony. Olyan tinderes szuperlikeos matching - mutogattam is a csuklóm forgatva, ahogy helyeseltem a saját magaméra. - Minden az, aminek behatárolod, nem?
A kérdésem komoly volt, mert én hittem benne, hogy annak ellenére, ami lett a szüleimmel, az elején azért voltak képesek annyira megértésben élni, mert minden papír nélkül tudták, össze is tartoznak. Fogalmam sincs mi kophatott meg, vagy később jöttek-e rá, mi nem működik ebben. De ők is ilyen dinamit lehettek, különben mi se lennénk. Gondolom. Mondjuk még mindig lennének ennek kapcsán kérdéseim, de ezt jegelem a következő kötelező családi cuccig. Ráérek azon borogatni, főleg most, hogy Ezra bácsi megint itt van.
- Ding - felelem, mintha egyértelmű lenne, aztán látom a teljes eltévedését én meg csak a sajtburimba harapva ingatom meg a fejem, nem működik ez így. De ezt a falatot már akkor is ki kell várnia.
- Csuklya? A ding nem harangozik, Jézuska Mariska! Ricsuka, neked volt gyerekszobád? A ding egy képletes hangadás, az az érzéstől van. Olyan mint az az első látásra szerelem dolog, de ez nem csak elsőre jön. Bogna...a háztársam egyszer elmesélte, hogy ez valami hormondolog, de a lényeg, hogy ez a nagy Ő-t jelzi - meséltem el és persze szívesen adok még infókat, ha kell, mert láthatóan úgy elveszett, mint Jancsi meg Juliska az erdőben. Nem kéne kóstolgassa a cukorkaházat, még inzulinproblémái lesznek itt a végére, aztán bumm, lemondhat a fagyiról. Ilyen rossz dolgokat nem kívánok én senkinek.
- Na az nem volt - reflektálok a hangadásra, de nem is igazán megyek bele, van ennél jóval fontosabb, ezért is jön csípőből, minden nélkül a kérdés a fiú felé. Láthatóan nincs a helyzetben nagyon kényelmesen még meg is lepődök kicsit, ahogy figyelek rá rendületlenül.
- Nincs dingem. Még. Vagy ha van, az bonyolult. De a boldogság nehéz dolog, én voltam már párszor azért az életemben, olyan igazán és nagyon. Mikor mindegy az évszak, de olyan, mintha felmelegített volna a nap, mikor mosolyogsz, akkor is, ha éppen szomorú dolgok vannak körülötted, mikor tudsz úgy vidám lenni, hogy az nem csak céllal van - néztem rá, neki szerintem ez utóbbi mondhat bármit. Legalábbis nem nézem ki - semmi sértés - hogy leírja nekem az érzéseit nagyköltőien. De nincs is ezzel baj, ezért vagyok itt, majd szótárazom. - De a kérdés nem rólam szól. Voltál már valaha boldog? Úgy igazán.
Nem hagytam persze annyiban, de a nagy falatozásban csak megforgattam a szemeimet. Nem mintha olyan lány lennék, de a hónapban ez már legalább a harmadik ilyen és minimum a harmadik ember, aki valami hasonlót hoz fel velem kapcsolatban, akár csak viccként is.
- Egyik sem opció nincs? Leginkább Dávidhoz. Meg a nagybácsikámhoz - vontam vállat, mert tény, hog sosem akartam választani a szüleim között, aztán a minden mellett meg ez alakult ki.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. november 2. 23:01 Ugrás a poszthoz


július 10. ¤ outfitElla


- De azért nem cserélném le Mártiéra a parfümöm, ha nem baj. Szerintem annak a néninek a szagát még a borzocskák se csípik, pedig ők sokat élnek - bólintottam is párat csak úgy magamnak, hogy végül el is engedjem. Elég élénk nem csak a vizuális képzeletem, sajnos ilyenkor a szag is megcsap, az magam nincs mindig a helyén gondolom. De legalább okosabb vagyok, mint a többség. Mondjuk nem ilyen Bogna szinten, de biztos hogy az átlagba nem kell belesimulnom, hogyha meg akarok valamit érteni.
- Őszintén? azt sem értem Erik mit keres itt - vontam meg a vállam, hogy végül a lábaim megállítsam, már engem is zavart, mikor néha koppant az asztal lábán a cipőm. Meg összecseszni se akartam, csúnya csíkokat hagy a pipellőn az ilyen undi és koszos bútor. A fenekemmel már amúgy is elég szépen letakarítottam az asztalát. Már majdnem meg is kéne köszönje! - Edzett egy nyelved van biztosan - szorítottam össze a szám mielőtt elkezdek nevetni. Olyan nagyon hangosan és ilyenkor szoktam a legtöbb helyen beállítani a kínos csendet és még csak nem is zavar a legtöbbször, rá is néztem oldalra billentve a fejem, de bárhogy veszem, továbbra se tűnt postásfiúnak. Változnak az idők gondolom, és ha apánk lehet polgármester, más is bélyegfelrakó. Vagy valami ilyesmi.
- Agresszív? Fogalmam sincs mire gondolsz - feleltem csinos kis mosollyal a pofimon, ahogy a szívószállal az iszimbe szürcsöltem. Igazság szerint nem vagyok az, de vannak helyzetek, amikor a hangom, a nemem, a méretem vagy az igazam fizikai hatással kompenzálni kell. Meg vannak, amikor nem, de én éppen bátorra tequilázom magam. Az vicces, Dávid legutóbb felvette videóra, ahogy összevesztem egy szelektív kukával. Konkrétan a sárgával és timnek hívtam. Nem fontos.
- Azt látom. Mondjuk nem is szabad mindben, de hosszú távon így nem lesznek barátaid, mondjuk azt a helyedben nem itt keresném. Undi emberek mászkálnak. Van aki nem hord zoknit az öltönycipőben. A portán az egyik aurorőr az ingét betűri hátul, elől meg nem és olyan, mint egy otthontalan, pocakos lajhár. Leginkább, és nem aranyos fajta. Három irodával tőled van egy nő, aki szerintem sosem mos hajat és a fülbevalójából egy felet szinte minden nap elhagy. Nem tudom kinél, de ha engem kérdezel - tártam el a kezem és forgattam is meg a szemem. Vannak dolgok, amiket csak úgy észreveszek. Leginkább az emberek ruházkodásából, ehhez értek picit. - Te se úgy nézel ki, mint ők...fura vagy. De lehet csak túl új.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. november 24. 01:57 Ugrás a poszthoz


augusztus 11. ¤ pancsidress


- És mióta vagytok így? Tök érdekesen hangzik - közöltem lelkesen, meg őszintén. Tényleg olyan volt a mosolyom is, bármennyire bátortalannak tűnt tancsinéni lányka. Sose árt, ha az ember lánya figyel másokra én meg azt vallom, hogy ez még kifizetődő is, szóval hegyeztem a füleim, mint a mondás is tartja.
Nem hangzott túl mesébe passzolónak az, amiket mesélt a lány és boldognak sem tűnt ezektől. Nem annyira csíptem az ilyeneket, akkor se, ha nem én voltam a megtestesült és újjászületett Mária Terézia. A nőcibe szorult nagylelkűségből max egy olyan nanogramnyit örökölhettem, de azzal próbálok jól gazdálkodni.
- Igen, ez nekem is feltűnt. De hát ezt dobta a gép - vontam meg a vállam, mintha mi sem lenne természetesebb, minthogy a rossz jön csőstül a jó meg, hát nem igazán. Nem volt okom keseregni, mert én inkább voltam a saját sorsom irányítgatója, mint sem, de azért sokszor nem volt kellemes. Nagyon meg tudtak páran bántani és erre nem igazán vágytam újra. - Szeretek vele lakni, de néha azért érzem, hogy valami nem klappol.
Én se lehetek egyszerű, szóval kettőn áll a vásár. De van az a pont, mikor csak nem értem, mi lehet vele. Nem beszél, fura és ilyenek. Például olyan régen nem láttam barátnőt mellette, hogy egy kezemen nem tudom kiszámolni hetekben nézve! Ennyire nem jó titkolózó, ha van valaki, szóval vagy nincs vagy valamit nagyon benéztem! Ezért van szüksége neki is rám!
- Nem kell annak lenni. Ezekkel amúgy én se - húztam is el a számat. - Engem sem ez érdekel ám mindig, de néha nincs más választás. Mármint... ha barátokat akarsz, társaságot, mert utálsz egyedül lenni, mint én, akkor - hát nincs más választásod. Partik, bátorsági tesztek, tettek, amikkel beéred a barátaid. Én mindent megtettem, hogy ne kelljen szinte sosem egyedül lennem, akkor sem, ha Dávidnak másokhoz lenne kedve. Mostanra meg nem biztos, hogy büszke vagyok mindenre, de már megtörtént.
- Áh, és kedveled? Jófej lány? Én azért félek tőle, mi van ha utálni fog Dávid barátnője és ezért ő is majd undi lesz velem...
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. december 7. 00:01 Ugrás a poszthoz


december 6. reggel korán


Sietős volt a dolgom, ahogy a nagy csomaggal magamnál összekaptam a cuccaim a szobában és még mindenki előtt kisurrantam a társasházból. Jó, majdnem mindenki. Én nem akartam senkit felébreszteni, de még pár jó reggelt puszi pont belefért, mielőtt elsiettem "suliba". Csak nem pont így történt. Ismerem Mártit, tudtam, hogy ő már jó egy órával előbb bent van, mert undin szeret hallgatózni, látni ki és mikor és be, meg még apus elé is tolni az undi lötyijeit. Nem igen értettem a nőcikét, nagyon nem voltak szépek a ruhái, a tekintetétől megrémülnek a pasik és a körömcipőitől szegényeknél még tuti az impotencia is elébb lép fel, mint a természet hozhatná. És amúgy az se tetszett, ahogy egyes munkatársaira különös figyelmet fektetett. Vagy szeretett volna, és nem Erikre gondolok! De lássuk a mackót!
Kapkodósan, de azért nagy mosollyal beléptem a hivatalba és a recepción átlibbenve egyből elindultam a megfelelő iroda felé, és ahogy sejtettem hamar meglett a titkárnő is.
- Szép napot Mártika néni - köszöntem széles mosollyal ő meg csak fintorgott, pedig még boldog mikit is kívántam ám! Nem értékelte, elém is állt, hogy ma úgysem járok túl az eszén - ő csak hiszi ezt, jövök én még, hát mikulás van. Fújtattam egyet majd az órára néztem.
- Tessék ezt odarakni az apus asztalára, van rajta kis kártya, meg egy Mikulást is rajzoltam rá, látja? És itt sem vagyok, nem jövök többet hozzá, becsület szó - tettem csuriba az ujjaim és pislogtam is szépen. Igaz, ami igaz, nem hazudtam. Szerintem elé amúgy se akarok ma kerülni, de nem azt mondtam ide nem teszem a lábikóim.
Megvártam, még beviszi az irodába és az asztalára teszi, majd fogtam magam és kisurrantam, amilyen gyorsan csak lehetett. Nem kéne lekésni a reggeli Mikulást a faluban és az órát se!


Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. január 14. 21:43 Ugrás a poszthoz


augusztus 11. ¤ pancsidress


Nem tudtam, hogy én vagyok tolakodó, vagy tényleg nem olyan nagyon beszédes lány-e Cel, de azért örültem, hogy végül csak kibökte, mi újság. El kellett kicsit gondolkodnom, de hamar összetettem, legalábbis a mini csempészüzemünkből sikerült, mikorra is gondolhat. Kedvelem és egy ideje már minden nélkül is szívesen hagytam neki az epres csomagot, vagy a gumicukrosat, esetleg azokat a pici, csokis m&m's szerű dolgokat. Ma is így terveztem délelőtt, de nem jött össze annyira. Már az ő megajándékozása, amúgy talán nem lehet panaszom?
- Akkor ti is jó tesók vagytok. Csak ő van vagy van másik is? - kérdeztem meg, de ezúttal visszafogtam magam. Legutóbb egy lány majdnem elsírta magát, mikor lelkesen megkérdeztem, hogy neki a szülei együtt élnek-e vagy sem. Nem tudhattam, hogy éppen válnak meg az anyukája most mást szeret, ráadásul egy másik anyukát. Elég furák manapság az emberek. Nem mintha olyan öreg lennék, de ahogy a fiúk kinéznek, meg ez a példa, kicsit úgy érzem macskás néni a végcélom.
- Nemnagylányos? - hadartam utána kérdés formájában, de értetlenül meredtem. Nem értettem mire mondják ezt és mi számít akkor nagylányosnak. Persze ha ékszerek vagy ruha lenne a téma, azt úgy el tudnám képzelni, igazából lehet csak ennyit kéne tennem.
- Ó! Hát... Ó. - Érdekes dolog ez. Ahogy próbáltam belekezdeni, mindig csak összepréseltem az ajkaim, majd eltátottam, mint egy halacska. Végül némi lendülettel kitoltam magam a part széléhez, a nagy popsimra csüccsentem és mint egy partra vetett hal elnyújtóztam a lelógó tasiszáramért és közelebb rángattam. Szerencsére vízálló.
- Szereted a... levest? - kérdeztem már szinte nevetve, ahogy lecipzáraztam a tasim körülnézve.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. január 15. 12:25 Ugrás a poszthoz


augusztus 11. ¤ pancsidress


- Én azt hiszem rossz tesó vagyok - sóhajtottam egy nagyot kicsit elfröcskölve a vizet magam előtt. Nem gondoltam teljesen szó szerint, valahol mégis ilyen néha ahogy nyilatkozom vagy gondolkodom. Érzem, látom és azt hiszem tudom is. - Márhogy, én néha szeretném, ha csak ketten lennénk - vonogattam a vállam, mert nyilván nem szép ezt mondani, ha van kettő testvérem is, de Gergő... hát ő elég rég kikerült ebből, meg igazából a szülők is. Csak mi voltunk, valahogy megszerettem, hogy vagyunk ketten és nem akartam, hogy ezen bármi rontson, nem is voltam soha kedves, mikor bármi kötelező dolgon Gergő kettő percnél tovább próbált Dáviddal beszélgetni, akkor én már ott tipegtem köztük és így toltam arrébb a mutatóujjammal böködve a hasát hogy, most szeretnék Dávidnak valamit mutatni. Akkor is, mikor nem volt mit. Hm.
- Szeretem a pónikat, mondjuk nekem nincs, de nagyon szépeket láttam a vidámparkban is régebben, de én béna vagyok az ilyen játékokban. Egyszer megdobtam a bácsi szemét, aki állt a céllövöldében - ennyit a sikereimről röviden. Kicsit össze is szorítottam a szám ki ne röhögjem magam robban, de be kell látnom eléggé vicceske volt akkor is, és most is elmesélve.
Közben átmentem bálnába és partra vetettem magam, hogy megszerezzem a zacsikat, amik nem véletlen utaztak velem idáig.
- Ne legyél buta, nem hagylak, hát közös pancsi van! - ingattam is a fejem meg, igaz kicsit előbb terveztem jönni, de a délelőtt... máshogy alakult, el is mosolyodtam, de aztán csak meglett a leves és leszálltam a lábikóimmal a földre. Vízre. Majd dobtam egyet  a kezébe.
- Én megnéznék egy olyan naagy tál levest. Mondjuk olyan... medence méretűt. Mennyire tudsz gyorsan futni?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. január 16. 12:23 Ugrás a poszthoz


augusztus 11. ¤ pancsidress


Jól esett, hogy úgy látja, ez nem valami ördögtől való nézet, ettől még talán kicsit tényleg sántítanak az elképzeléseim. Vagy nem kicsit. Nem vagyok olyan átlagos tesó, aki csak elél, mint egy tuja a tesó mellett, én fontosnak tartom őt, szeretek vele lógni, és más ne akarjon a helyemen meg időmben lenni. Az más, ha barátnőzne, meg ilyenek. Minden más, amitől boldog. De ez mondjuk szerintem nem a Gergővel való beszélgetései szinonimája.
- Gergely. Majdnem, de tetszik a Gedeon - közöltem nagyon nevetve, még kicsit fel is sípolva, ahogy kapkodtam a levegő után. Imádom Celt, meg ez az elnevezés is nagyon tetszett. Ő nem volt az, aki megpróbált rábeszélni, hogy szeressek valakit, akit nem tudok úgy, mint másokat. Nem kérte, hogy hazudgáljak és azt sem várta el, hogy bármit titkoljak előle, mert nem érdeklődne. Ő mindig szokott, néha jobban is, mint hinné az ember.
- Van egy nagy, fehér pacim. Az az egyetlen patás plüssöm, az velem is van mindenhol - bólintottam is nagyokat megerősítésként. Ma úgy terveztem a suliban maradok, így a Maximus utánzat is velem. Közben kikászálódtam, meglett a tasim és belőle a zacskók, amiből egy repült is a vöröses lánynak. Ahogy nagy nehezen elkapta el is kuncogtam magamban, hogy aztán megnyitva a levest kivegyem a mini, ízesítő tasakot.
- Ízzel vagy íz nélkül? - kérdeztem rá, hogy aztán visszacsússzak a medence szélére. - Öltöző a holmiért, aztán a társasházig nincs megállj!
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. január 22. 01:07 Ugrás a poszthoz


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


A hideg idő ellenére én már két hete pontosan megterveztem, illetve hát mindenkinek megmondtam, hogy nem annyira szeretnék szülinapi ajándékot, hanem majd ezen a hétvégén elmenni arra a bizonyos kiállításra....és esetleg ott bevásárolni. Nem mondom, hogy szükségem volt pénzre, mert még elég jól kijöttem a magaméból, de azért úgy gondoltam senkinek se kell rám nagyot költeni, ha majd összeteszik a belépőm árát. Én meg majd Gabe-ét, mert egyedül nem megyek. Ennek ellenére lettek belépők is, meg még mellé ez z. Kaptam még egy pacit, most egy feketét a fehér színű mellé, meg még egy nagy doboz kristálykrétát, amit imádok. Ezt el is akartam vinni Celnek megmutatni, de még nem volt rá időm, majd holnap, vagy ha esetleg ha hazaértünk fáradt leszek, akkor jövő héten. Nem szaladnak el a dolgaim.
- Indulhatunk? Bubu kapott kajcsit? Biztos nem baj hogy ide megyünk? - kérdeztem végül kicsit harapdálva a számat. Párszor már ettől is fájt  a buksim. Nem szívesen mászkálnék ilyen messze egyedül, de ha nem akarna köveket lesni, hát majd kitalálok valamit. Gondolom. De nem annyira hagyott magamra eddig sem, ez meg jól esett.
Szépen összepakoltam a karácsonyra magamtól kapott hátimba mindent, ami fontos, a tértágító miatt, ami volt rajta olyan nehéz volt, hogy csak na, de kemény vagyok, mint Tarzannak lehet a lábikója, amennyit köveken ugrál.
Nem tudtam aludni, már tegnap sem, folyton csak vártam, meg örültem, meg görcsben volt a pocim és szerintem már az agyára mentem Gabenek is, de nem mondott rosszat, ez rendes volt tőle, szóval nagy nehezen, én kicsit álmosan neki is indultunk Ausztiának és az egésznek. Amúgy is imádok kirándulni, szóval ez mindenhogy is tetszett. A kezem Gabe kezébe tettem jól meg is szorítva, miközben még a varázsvonat ablakán nézegettem ki. Már nemsokára ott vagyunk.
- A sárgánál kell kezdeni, ha lehet, azt mindenképpen meg akarom nézni, meg a lilát. Meg azt, ahol a csiszolt gyémántok vannak, azt mesélték, hogy van egy ilyen tiara is, ami teljesen abból van. Semmi váz, csak a kövek - magyaráztam hol rá nézve, hol ki az ablakon még.
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2019. január 22. 01:07
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. január 23. 13:28 Ugrás a poszthoz


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


Kicsit furcsán éreztem magam Gabetől. Még mindig fura volt, mikor nem tudtam eldönteni, hogy azért mosolyog, mert akar, vagy azért, mert kell, vagy szimplán valami teljesen más. Nem is nagyon figyeltem már oda mit beszélek, azzal voltam elfoglalva, hogy ami kellhet minden a táskámba legyen zsúfolva, és volt mit. Alapvetően nem vittem a fél házat, de azért ezt a táskát nem erre az utamra tervezték, pedig imádtam. De végül készen voltam, minden is, az meg a hátamon és ennyi.
- Rendben - sóhajtottam, azt hiszem kicsit olyan könnyedén is, mert nem hiszem, hogy Gabe hazudna nekem. Miért tenné? Nem gondolnám, hogy azt érdemlem, nem szoktam neki, és akinek nem füllentünk, az velünk sem teszi, igaz? Szóval nem lehet itt gond. - Nem fog megártani, úgyis kettővel több sajtburgert ettem a héten, mint múlthéten.
Nekem teljesen logikusnak is tűnt, ha majd ma sokat pattogok, meg még cipekedek is, az jót tesz. Mondjuk ha őszinte kell legyek, olyan lesz ez, mint mikor elkísértem Dávidot kirándulni. Egész nap uuu meg vuuu, aztán én aludtam el elsőre és én keltem legkésőbb. Fejlődő szervezetem van meg ilyenek, ne hibáztassatok! Közben tényleg menetre készen álltam és örültem is, hogy végre eljött a hétvége, így nagyon nagy mosollyal vágtam neki az idő ellenére. Nem lesz nagy kedvencem idéntől se a hideg, de el kell valahogy viselni. Megigazgattam a kabátom, be is gomboltam szépen, majd a csizmám szárát felhúztam rendesen, hogy arra se legyen több gond.
Aztán csak teltek a percek, elszaladt egy fél óra, aztán még egy, én meg csak a vállának dőlve bámészkodtam. Nem éreztem most álmosnak magam, de őt azért hagytam, mert tudom, hogy eléggé felvertem éjjel is a mindennel, meg hogy öt percenként elmeséltem valamit. Lehet van abban valami, hogy idegesítő vagyok. Duh.
- De. Szeretnék, de a drágaköveket meg se tudom számosítani, vagy hogy mondják, a kristályokból meg több, mint négyezer féle van. És majdnem mindenből lesz! Ez rengeteg idő... - Azt hiszem a végére egészen fennakadtam ezen. Ennyi mindenre elég lehet egy nap? Fogalmam sincs, de mindig jó, ha van biztonsági terv, vagy egy fontossági sorrend. - Vannak, amiket még soha, sehol nem láttam és arról nem szeretnék lemaradni - mondtam, miközben elengedtem kicsit a kezét, de csak hogy a táskámból kiszabadítsam, amit neki hoztam. Szóval a termoszt kivéve pattintottam be a tetejét, így egyből érződött a kávé illata.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. február 8. 11:50 Ugrás a poszthoz


augusztus 11. ¤ pancsidress


Nem haragudtam Celre, sőt, nagyon tetszett, ahogy behelyettesítette a Gergő elfelejtett nevét. Nem mintha nekem is ne kéne néha elgondolkodnom ezen az egészen. Mármint múltkor is csak úgy ültem anyánál otthon, néztem magam elé, nagy mesében voltam és meg kellett állnom, mert elfelejtettem a nevet. Ritkán használom, bezzeg Bubu így meg Bubu úgy, meg Sudden, meg Dávid. Szóval ő meg több formában is megvolt, mint normális mások szerint.
- Fúj, undi vagy. Nem érdekelnek az ilyenek nála - ingattam is meg a fejem. Oké, volt elég a rovásomon kerítés terén, ha valaki, akkor ő tudja, mert a sikertelenségeim drámáit mind-mind hallja, de csak jót akarok, mert Bubu fontos és szeretném ha boldog élete lenne, olyan, amiben van egy ding, aki bátran az, és csak vele, csak neki. Egy, aki tényleg tarthat a sírig. Vagy tovább. Drakula is elég kitartó volt ugyebár. Ez az új ding dolog meg engem kicsit megvisel, de ezt már nem fejtettem ki inkább senkinek. Még ha a lány itt előttem tuti meg is értené.
- Pepperdance vagy Minty, nehéz kérdés, de őket szeretem - bólogattam is nagyokat. Igazából mindet is, de előbbinek a színei meg a paprikái, csak ahw, a másikuk meg gyönyörű, mint a legtöbb. De koncentráljunk a levesre!
Kibontottam a zacsit és a tésztát már úsztattam is a vízre z ízfokozót szorongatva. A pozitív válaszra vigyorogva bontotta a fűszeres, meg a fura szószos zacsit is és belenyomkodtam.
- Ha bárki kérdez, mi a játszótéren hintáztunk - tettem hozzá gyorsan, aztán persze már két lábon is álltam még két leves bontása után és a táskám szorítottam. - 3, csak kapd fel és szaladás. Majd a társasházban öltözünk!
Azzal már rohantam is, miközben az a levesillat el is kezdett terjengeni. Ha itt sokat öltözgélünk, annak tuti nem lesz jó vége! Igyekezni kell!
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2019. február 8. 11:50
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. február 17. 19:22 Ugrás a poszthoz


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


- De, miért mondasz butákat? - csattantam fel még fel is szaladt a szemöldököm. Nem tettem szerintem semmi ilyet, jó, talán végiggondoltam, hogy biztosan azt válaszolja-e amit gondol, vagy szeretne kedves lenni csak. Erre még nem tudom a választ, de ettől még egyik sem hitetlenkedés! Én csak nem akarom, hogy olyat kelljen csinálni velem, amit nagyon utál. Márt egy dolog még nem fontos, de sok ilyen után majd megutál velem is lenni aztán mindegy lesz az egésznek. Azt hittem egy kicsit jobban értek hozzá mi illik vagy kell az embereknek, kezdem elveszteni a fonalat. A sajátom.
- Baj? Most akkor baj? - néztem végig magamon, majd rá. Én csak azt mondtam, hogy jó ez így, meg van mi motiváljon, ha majd nehéznek érzem, mindig kell valami. De én ezt nem éreztem rossznak... eddig. Most azért egy pillanatra újragondoltam az egészet. Duh. Lehet ma majd nem eszek uzsonnát külön, és akkor jobb, nem tudom.
DEÚGYISÉHESLESZEK. De hagytam őt mindennel is, meg a saját gondolataim is elpihenni, csak úgy néztem és vártam. Olyan jóféle izgalommal és mosolyogva, mert tényleg boldog voltam, nem csak attól, hogy ez most itt lesz és mindent is lehet látni, attól is, hogy eljött velem, ha szívesen, ha kicsit kevésbé tette is.
- Én most nem tudom mit számoltál, nem vagyok olyan matekológus - néztem rá még oldalra is billentve a fejem. Még a számológép se volt erősségem, nemhogy fejben ilyenek. A pénzzel elvoltam tudtam mi mennyi, hogy jár vissza meg hasonlók, a munkában ügyes voltam, ez más. - Elvileg ott kapunk majd egy nagyot, main be van írva minden.
Közben kicsit mozogtam, de hamar abbamaradt, amint megvolt a termosz visszahelyezkedtem csak azt felé tartottam. Aztán csak nevettem.
- Neeem, ahhoz még nincsen hivatalos papírom, még csak tanulom tuudod - mondtam nagyon okosan, hogy aztán csak egy puszit nyomjak kicsit felfelé fordítva az arcom az állára majd visszadőljek rá. Már elkezdtek mások is felkelni, szóval ott leszünk hamarosan.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. március 3. 19:23 Ugrás a poszthoz


Esküszöm mindenre, ami számít! ¤ késő délután ¤ #OOTD


Mély levegő be, aztán ki, aztán be, majd ki. Erősen legyezem a kezeimmel az arcom, mert annyira szép az új ezüstcsillámos szemfestékem, hogy nem akarom lesírni, de kerülget. Órák óta, annyira görcsben van a pocim is.... hogy csak két szelet torta fért eddig le. És most csak bámulok a grillázsomra. Fáj a szívem, de már arrébb toltam. Azt írta nekem Ezra, hogy muszáj beszélnünk. Mikor mondanak ilyet? Tuti meghalt valaki. Vagy feltámadt. Egyik rosszabb, mint a másik. Vagy valaki terhes, aki nem ő, az tuti. De minden olyan zavaros mostanában. Talán kicsit jobban el vagyok foglalva magammal és nem láttam mást? Ez régen is így volt, és nem szoktam bamba lenne. Látom hogy néz a szünetekben Emmára, és viszont, mikor én is bent vagyok az Előkészítőben, azt is tudom, Lia mennyire kedveli. De nem hiszem hogy ott gyerek lesz. Akkor Dávidról akarhat beszélni. Jézusom! Ezt inkább végig se gondolom, ott túl sok ész jutott két emberre, hogy ilyen történjen. Ha meg megölt valakit és ki kell mosni, tuti nincs nyom. Ha valakinek ennyire eszes a barátnője, tuti tud olyan módot, ami teljesen megúszós. Ezt Gabenek igyekszem nem emlegetni, de egyszer jól jöhet, ha véletlen megint olyan lesz a helyzet, amiben majd valaki közölné velem, hogy ez nem Ding. Ez nem az a Ding. Sok buta.
Már remeg is a kezem, remek! Felemelem a fejem és körülnézek, szerencsére annyira nincsenek sokan így újabb sóhajjal dőlök a sarokban lévő kis asztalnál a támlának és nézek kifelé az ablakon. Egészen addig, még meg nem hallom azt az ismerős lejtést és meg nem érzem a megszokott illatot.
- Nem én voltam - szögezem le fordulva is a közeledő alak felé, csak ekkor emelve rá a tekintetem. Nem tudom mit tettem, mert bárhogy számolok, csak én maradtam listán, mint probléma.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. március 4. 00:02 Ugrás a poszthoz


Esküszöm mindenre, ami számít! ¤ késő délután ¤ #OOTD


Rettenetesen hosszú percek teltek el, ahogy lassan, de biztosan magamba tuszkoltam a két szelet tortát. Máskor, mire odaérnek - mert ez az egyetlen hely, ahonnan nem tudok késni... meg a McDonalds -, én már túl vagyok két krémesen, pár házi pralinén és kétféle tortaszeletnek is nekikezdtem, meg rendeltem levezetőt. Most meg. Most. Rossz érzésem volt, azt mondta Maja meg Cel korábban, hogy vannak ilyen megérzéseink, nekik mindig, ha valakivel rossz történik, én azt hiszem most megtapasztaltam. Csak nem tudtam mi van.
- Tudod? Akkor ki halt meg? Terhes valaki? - kérdeztem teljesen elkerekedett szemekkel, ahogy a fejem nekinyomtam, mikor közelebb húzott. Sóhajtottam is egyet, hogy kicsit elbillenve nézzek rá oldalra. - Akkor Dávid? Ő? Mármint nem terhes, csak... beteg? Rosszat tett? Ugye nem csukták le?
Reméltem, ha így lenne, arról tudnék időben, bármelyikről, leginkább elsőre. Nyilván nem én vagyok a legnagyobb segítség, de Bence még jön nekünk egy szívességgel, szóval tudnék mit tenni én is szerintem. Ezt a Bubu is tudja. Teljesen belezavarodtam, ahogy a kezemre néztem, egész kicsit remegett is.
- Nem nézel ki túl jól. Mi baj van? Te vagy rosszul?
Azt hiszem, ha eddig féltem, most ijedt is voltam, szóval csak megsimogattam az arcát és elhallgattam, hogy amúgy beszélhessen is. Mert én a stresszben beszélek és eszek, de mivel utóbbi most kimaradt, így nagyon járt a szám.
- Csak kettőt ettem, nem annyira ment, de kértem hozzanak a kedvencünkből később.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. március 4. 01:49 Ugrás a poszthoz


Esküszöm mindenre, ami számít! ¤ késő délután ¤ #OOTD


Megnyugtató, hogy a fontos embereknek semmi baja nem esett, sőt, úgy tűnik épen és egészségesen vannak valamerre. Mi itt, anya tudom hogy rendben van, mert tegnap délután találkoztunk is. Elég furcsa volt, de gondolom megint mindent is elvállalt és túl van terhelve, mindenesetre él, virul és nem is beteg. Ha jól tudom. Ezt mondjuk mindenkiről így gondoltam eddig.
- Erik? Nem hiszem, hogy terhes lenne - ingattam is meg a fejem nagyon tudálékosan. Amennyire én tudom Bubu és Bogna, most olyan dinamit dupla B-ben tolják, szóval ha vizsga is van, tuti mindketten ott vannak. Akkor is, ha annak a lánynak már nem kell. Vannak azért még fura dolgai, de Dávid boldog. Úgy látom tényleg, és ez fontos. Ellenben Ezrával aki olyan, mint aki tengeribeteg. - Ugye nem ittál ma bele egy csészébe se, amit 100 centi alatti kisgyerek hozott? Te is tudod mi az egyetlen hely, ahonnan vizet szereznek - pislogtam felé nagyokat. És nem, ezt nem az emlékeimből szedtem - biztos ott is van ilyen -, hanem láttam és tapasztaltam, mikor az oviban segítettem. Aggódtam kicsit, idegek ide vagy oda, úgy nézett ki, mint aki megevett egy több napos szendvicset és az beköszönne ide az asztalra. Szóval nem szépen.
- Kiakadni? Ne legyél buta, tudod, hogy imádlak. Mi történt? Most akkor mégis beteg vagy? Emma terhes? Meghalt valakid? - dobtam be újra a fő gondokat, de teljesen elvesztem hirtelen. Nem olyan volt az arca, mint ha ez nyomná a lelkét. Kicsit el is húzódtam, de csak azért, hogy miután az arcát cirógattam a kezemmel rá is tudjak nézni. - Igen, és mindig lehurrognak és ketten maradunk. De ha egyszer nincs humoruk? - nevetgéltem kicsit. - Persze, hát rokonok vagyunk, bár ehhez képest a többiek - forgattam meg a szemem.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. március 4. 14:06 Ugrás a poszthoz


Esküszöm mindenre, ami számít! ¤ késő délután ¤ #OOTD


- Rosszabbul mint négy éve karácsonykor? - meresztettem a szemeim Ezrára, hogy aztán kicsit békésebb pocival hajoljak az asztal fölé újra és visszahúzzam a grillázst magam elé. Most már pár - több - falat is leférne oda, csak ugye beszélni is meg enni is nem egyszerű művészet, én azért a hangos ropogtatás mellett a szám elé emelve valamennyire a kezem figyeltem és felelgettem.
- Helyes, én is ezt tettem volna - veregettem meg a vállát, majd még el is vigyorodtam. Nem szoktam bántani a gyerkőcöket, sőt, általában bejön Cel vagy Tánya, merthogy kell igazi tanár a fegyelmezéshez - ez hülyeség - és akkor nekem csak nézni kell, mi történik. Szerintem a szőke lány is beleivott múltkor valamibe, amit a gyerekek hoztak. Azért most vetnék egy keresztet, de nem tudom hogy meg merre van az arra vele.
- Akkor se új nem jön, se régi nem tűnt el, minden egészben van. Ez nagyon jó hír - helyeseltem mindaz mellé, amit mondott, de arra, hogy bénácska csak oldalra billentett fejjel figyeltem. Nagyon érdekelt, miért is vagyunk itt. Miért volt hirtelen és sürgős, miért sápadt és miért érzem még mindig, hogy valami akkor sincs rendben, ha azt mondja. - Mások vagyunk, de az én vicceimen néha te sem nevettél. Mindig milyen csöndet csinált, mikor a nagyi súgta kérdést feltettem - mert bizony sokszor volt. Én jót nevettem, ő is. Egy idő után Erik is csak leintett. Mert hát ki lenne az apám. De közben szusszantam egy nagyot. - De ugye nem mész el megint messze és csendben?
Talán ez volt az, ami okozta az aggodalmam. Ha megint így döntött, nem láttam, hogy rossz lenne bármi, de ki tudja.
- Ki kopog? - néztem rá, várva a vicc többi részét, mert szeretem a vicceit. A vicceinket.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. március 5. 12:23 Ugrás a poszthoz


Esküszöm mindenre, ami számít! ¤ késő délután ¤ #OOTD


- Ve-mhes hör-csög - tagolódott a szó a számban, ahogy elkezdtem nevetni, és nem tudtam enélkül megismételni. Eszembe jutott az a majdnem lufiszerű kisállat, ami terjeng a neten, most előttem volt a kép, és egyszerre volt nagyon bizarr és nagyon vicces. Engem sosem zavart, hogy bárkinek vannak megjegyzései családon belül, mert úgy gondoltam, mi így szeretjük egymást, majdnem mindenki és mindenkit. Persze vannak súrlódások mindig, másképpen a nagymaminak se lennének ennyi felé a fiai, nem igaz?
- Attól nem félek, hogy te valamikor ne így tennél. Én még sosem csalódtam benned - mondtam neki mosolyogva, ahogy azért kicsit kevésbé feszülten már a tányért mozgatgattam magam előtt. A süti néha elviszi a tekintetem, de ez a legjobbakkal is megesik Szerintem legalábbis. A megnyugtatásnak szánt szavaival azért már ki is engedtem a levegőt, ami a tüdőmben maradt és inkább figyeltem, mire is jutunk a nagyival. Én szerettem, tök menő sorozatokat mutatott, mondjuk mindkét mamámmal prímán eltoltam a Vad angyalt, ők már sokadjára, én elsőre, mikor ott nyaralgattam.
- Egyszer azt kaptam a cumisüvegembe is, csak valahogy nem jutott el hozzám - gondolkodtam el egy pillanatra, de emlékszem a családi videóra, meg egy kézre, ami benyúlt érte. Rajta kívül még csak észre se vette senki, de ez is olyan rejtély maradt, mint az egyedi humorunk.
- Nem tudom, csak szerettem volna tudni, hogy nem ezért vagyunk itt - vonogattam kicsit elszomorodva a vállam. Én nagyon örültem, mikor visszajött, sőt, talán jobban, mint bárki. Nem lenne jó megint egy ilyen, jobban szeretem, ha az ép családom része megvan magam körül.
Aztán csak bámultam, mint aki meg sem hallotta a választ, pedig igen. Elsőre bután néztem rá, aztán magam elé a sütire, aztán nevettem, de mikor ő csak mosolygott, ez lassan elhalt az arcomon. A tekintetét kerestem a tenyereimmel az asztallapot nyomva pillanatokig. Aztán letették rá a korábban kért dolgokat és csak utána sikerült megszólalnom.
- Milyen Apa? - mintha csak a viccet folytatnám, de úgy egészen más hangsúlya volt az egésznek. Annak, hogy miért hozta fel a családi viccelődést. A nagyit. A humorunk. aztán kint is volt az első könnycsepp, közben meg mosolyogtam. Fogalmam sem volt mi történik.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. március 6. 09:18 Ugrás a poszthoz


Esküszöm mindenre, ami számít! ¤ késő délután ¤ #OOTD


- Mert más nem érdemelte ezt ki - húztam ki magam büszkén, mintha ez tényleg valami díj lenne, hogy pontosan miért az jó kérdés. Sosem voltam a legügyesebb vagy éppen legokosabb, de nálam kevesen szeretik jobban, bár ebben Bubuval mindketten versenyben vagyunk. Jó a Bubukkal. Szerintem bármilyen ugatós és morcos miáú, őt is, a bátyust is meg Gabe-et is eléggé nagyon kedveli.
- Hát utána nem fájt volna, ha van olyan jó mint pár tequila - gondolkodtam el kicsit, bár csak halkan jegyezve meg. Erre mindig, mindenki olyan furcsa. Dávid anno hazarángatott, Gabe mikor Dustin nagyon csúnyán néz rám is szólt, de újabban már nélküle is. Ezra nem tudom hogy állt ezzel, de nem akartam hozzá hasonlóan nem azt nyújtani, amit várnának. Az persze más kérdés megint, hogy a nagyival nehéz ellenkezni, de tényleg, tudom, hogy ő mindig, mindent duplán is megpróbál, ha teljes a meggyőződése. Ezért is viccelődött velem.meg Ezrával mindig úgy is, hogy mások nem nevettek.
- Annak azért örülök. Nem minden csillogás meg kristály teteje ez a hely, de legalább itt van a lényeg - mosolyogtam is rá, még éppen olyan gondtalanul, és értetlenül, ahogy később már nem ment.
Ültem és néztem rá, az asztalra, az érkezett süteményekre, majd feltettem a világ legeslegbutább kérdését, amit ilyenkor lehet, de a viccet nem szakítottam meg. Még ha nem is vicc.
Vettem pár nagyobb levegőt, az utolsót kicsit szipogósan, és az asztallappal vívott farkasszemcsata után, éppen a válaszakor sikerült rá néznem újra. Az arcomon végigcsorgott a könny és szolid véget ért a fehér pulóveremen szürkülve a szempillaspirál miatt. Úgy fogok kinézni, mint Szörnyella. Nem akarom, macskám van, de szeretem a kutyákat.
Megöleltem, szorítottam és sírtam, jól esett,miközben annyi minden egyszerre háborított fel és nyugtatott meg. Mióta tudja? Miért csak most tudhatom?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. március 25. 16:06 Ugrás a poszthoz


augusztus 11. ¤ pancsidress


Azt hiszem abban egyetértettünk, hogy nem minden tesóval lesz felhőtlen az ember kapcsolat, és ezzel nincs is baj szerintem, mert ennyi sok embert megjegyezni és szeretni az nehéz. Nézd meg a családom, itt mindenki mindig ment amerre látott, ők már az előtt feladták, hogy belekezdtek volna. Lehet mindig mindenkinek így kéne. Kicsit keserűen hangzik, nem úgy, ahogy én elképzeltem ezt a ding és család dolgot. De már párszor téptem ki lapot a kis naplómból, nem ez lenne az első és biztos nem is az utolsó lesz.
- Nincs baj, csak... inkább beszéljünk szebb dolgokról - tettem hozzá egy szerintem mindkettőnknek sokkal szebb képet festve fel. Mármint a nénivíz és a levesek viszonylatában szebbet. Nyilván festhetnénk, ragaszthatnánk csillámokat, vagy írhatnánk együtt terveket, mit fogunk csináltatni a pindurokkal a következő munkanapon, de ez most így sokkal jobb azt hiszem.
- Szerintem nem felejted el, mindig megjegyzed ami fontos. Apropó fontos, majd mesélek valamit hazafelé, ha végeztünk - emeltem fel a mutatóujjam, hogy aztán a tészta és az ízesítés is fura, sárgán, olyan bizarr citromosan felpezsegjen én meg kapva magam meg a holmim szaladjak, mint akit kergetnek. Majdnem úgy csúsztam be arccal az öltözőbe, de miután beledobbantottam a cipőcskémbe, mindjárt stabilabb lettem.
- Nem szeretem a baloldalit, az egyik lánca nyikorog - szögeztem le, hogy ha már itt tartunk, tényként tudom közölni, ez miért nagyon is biztos. Mindig azt hiszem több volt kettővel a sajtburger és le fog szakadni a nagy fenekem alatt. Közben csak furi.
- Most, hogy se nénik, senki, azt hiszem tartozom egy mesével - billentettem oldalra a buksim, aztán belekaroltam a lányba és elkalauzoltam őt a társasház felé és amíg nem csukódott be a szobája ajtaja, rá se kezdtem. Csak utána. De akkor nagyon.


/Köszönöm*-*/
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. április 19. 00:20 Ugrás a poszthoz


Esküszöm mindenre, ami számít! ¤ késő délután ¤ #OOTD


Valamiért olyan furcsa volt és kicsit más is velem. Éreztem, nem volt ez rossz vagy jó, egyszerűen csak motoszkált a fejemben, hogy mi is zajlik éppen. De nem tudtam meg egyhamar, viszont vele ellentétben jót nevettem a nosztalgiázásunkon. Kicsit ettől is feszültnek látszott inkább. Persze ő már felnőtt volt nagyon és neki illett viselkedni meg hasonlók, biztos máshogy gondolkodik ezekről. Meg most is más, hiszen ő olyan nagyon... nem tudom pontosan mit mondhatnék. De az biztos, hogy vigyáz rám is, Dávidra is, ha arról van szó, és bár Gergő sosem érdemelte meg, mert mindig elmegy, meg elvan magának meg minden, mert megteheti, azért neki is ott volt szerintem Ezra, mikor kellett.
- Uh - nyögtem fel a nagyon is jól hallható gyomorkorgásommal egy időben, majd a vállába is bokszoltam csúnyán nézve. Kellett előhozni a mekit! Mikor itt vagyunk az Isten háta mögött hárommal egy négyes elágazásban, mindenhol STOP táblákkal és behajtani tilosokkal. Tökre ezt érzem, és még egy normális kajáldát is vadászni kell. - De azért megvan neked is itt a faluban a Drive, igaz? - mosolyogtam rá, mert tényleg érdekelt tényleg ezt látja-e vagy mondja miatt..am. Nem beszélhetek nagyon többesben, hiszen Dávid már fél lábbal Pesten van úgy teljesen, Eriket nem tudom mikor láttam utoljára nem munkába temetkezni, szóval ebből a körből kimarad, mint régen a társasban Gergő. Hahaha, jobbak voltunk Dáviddal!
Aztán bumm. Semmi emlék, semmi jelen. Olyan volt egy percre, mint mikor régen matekórán csak bámultam és felszólítottak. Értettem, amit kértek vagy mondtak nekem, de azt sem tudtam milyen évet írunk és hogy hívnak. Most tényleg nem tudtam hogy is hívnak ami azt illeti.
- Ez vízálló kéne legyen. De tuti nem jön ki - mondtam az első ép gondolatom ki, leginkább a ruháinkra meredve, ahogy közelebb húzódtam az átkarolásra és a kezeim megemelve magam mellől az addigi tehetetlenségből; öleltem őt át.
- Miről beszélsz? Ez... én... nem szomorú lettem. Dehogy - ingattam is a fejemet, ahogy nem igen akartam elhajolni, akkor rá kell nézni, a világra. És most egyszerre voltam zavart közben meg megnyugodtam. Úgy éreztem valami olyan mondat hangzott el ponttal a végén, ami bár mindig viccnek tűnt, sosem volt tisztázott. - És ezt más tudja? - törölgettem meg kicsit sem figyelve a fehér pulóverujjammal az arcom, majd rendbe teszem ezt később.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. április 19. 00:38 Ugrás a poszthoz


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


- Bocs - mondtam kicsit indulatosabban és azt hiszem sértetten is, de aztán csak hátat fordítva inkább tettem a dolgom. De mire a saját gondolatom végére értem már csak néztem lefelé és rosszul éreztem magam attól, hogy így válaszoltam, tudom, hogy jogos a felháborodása. Sokat beszélek, még a saját családom szerint is feleslegesen és értelmetlenül a legtöbbször, meg kellene tanulnom okosabban csipogni, vagy valami. Sajnáltam. De végül nem mondtam semmit, csak megfogtam a kezét, hogy menjünk a dolgunkra.
- Igen, szerintem is. Márhogy nem baj, előfordult máskor is, senki nem halt bele - vontam egyet a vállamon. Olyan is megesett, hogy Dávidét ettem meg, na abba azért neki majdnem sikerült. Állítása szerint az éhhaláltól a szomszéd süteménye mentette meg akkor. Szerintem ez egy kicsit erős. Egy negyed sajtburit, meg öt szem krumplit hagyott ELŐL AZ ASZTALON. Egyrészt, sosem hagyunk maradékot; másrészt nem tesszük ezt egy közös helyen, ahol mi elől van, az saját. Már azé, aki éppen meglátja. De azóta hoztunk a lakásában szabályokat.
- Igen, vannak országok, ahol egy egész hetet tölt ez az egész pucc, itt most azt hiszem csak négy nap, ez a második. Ühm, olyasmi kicsit mint egy szebb, csillogóbb és érdekesebb kisárus túra keverve a múzeumival. Csak itt nincs "ne tapizz", meg "elkerítés" és alapvetően nem kell furi emberek műveit nézni - szörnyülködtem, ami kiült az arcomra. Nincs nekem baj a művészekkel, ott van Dustin is, csak nem vagyok oda az uncsi kiállításokért. Amik engem ugye nem kötnek le. Gabe-et meg szerintem az ásványok, de itt van én meg hálás vagyok, akkor is, ha folyton mással foglalkozom ahelyett, amire vágyna. Mert feltűnt, hogy csendben elpihenne. Csak ugye én nem a csenddel vagyok rokonértelmű. De hoztam kávét.
- Brr, elő se hozd - forgattam meg a szemeim látványosan. Csak nem. Undi az egész, az is, hogy elvileg fent kéne laknom, olyan lányokkal akik vagy öltözni nem tudnak, vagy undin néznek ki, lehet szagosak is, folyton furákat beszélnek meg még esetleg akarnak is barátkozni, mikor nekem nem kellenek, vannak saját barátaim, köszi. - Azt írták 10 perc séta az állomástól az épület, ott meg csak ki van írva - vonogattam a vállam. Sosem voltam egy mindent jól átgondolós. Csak csináltam, velem gyakran csak megtörtént minden és élveztem így. Most sem ülnék itt mellette, ha nem így zajlanának a dolgaim.
A vonatból meg kinézve már egyre több volt az épület és nem is mentünk olyan gyorsan, el is vigyorodtam, aztán csak visszanéztem Gabere, mikor éppen nem ivott kicsit az arcába is hajoltam egy rövid csókra. - Ha majd már uncsi vagy ki akarsz menni, úgyis szólsz, és megnézzük a térképen merre lehet elmenni levegőzni. Vagy amit szeretnél.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. május 25. 02:01 Ugrás a poszthoz


január 19. ¤ Innsbruck, Ausztria ¤ outfitElla


Nem tudom? De igen, de ez más kérdés. Vannak határok, olyanok, amiket nem akarok átlépni, akkor is, ha ebből lenne világbajnokság, az örökranglistát toronymagasan vezetném. Értek hozzá, néha még csak szándék sem kell, hogy átgyalogoljak valamin, nem kell nekem útlevél. De nála nem, azt hiszem néha érzem azt a bizonyos határt, amit be kéne tartani. Próbálok jobb lenni, kicsit olyan ez, mikor nagyon kell koncentrálni, hogy a végén megkapd, amit szeretnél. Én szeretném, ha ez a ding dolog működne, és nem csak kényszerek lennének.
- Gondoltam megoldható így is, nem olyan menő ez a messze utazás, te is mondtad már, hogy nem annyira kellemes - meg én is, bár én mire nem? Igazából bármit tudok kritizálni, ha akarok. - De biztos jó lenne akár a két nap is. Beleférne elég sok. Amúgy. Azok nem csak majdnem, főleg a fetrengett. Azok mondjuk elég menők, bár... mindegy. Csak vannak érdekes dolgaik, szerintem mindenkinek - vonogattam a vállam, mert tudtam, és értettem is mit szeret Cel annyira ezekben és miért van lépten-nyomon egy-egy mű. Persze nem nekünk kell tetszen, ez is igaz. A rókás dolgok mondjuk aranyosak voltak, nekem Orion új takarója is tetszett, édes.
- Nekem is meg kellett volna - nyújtottam el a szavakat, de elég távoli, már majdnem UFÓ szintű elképzelés volt, hogy én képes legyek magamtól kelni. Vagy csak rendesen, elsőre az ébresztőmre. Igazából már az, hogy bármire hajlandó legyek, amit nem szeretnék. Persze muszáj legyen kivétel, eddig is túléltem valahogy.
Az utazásban a legjobb, mikor megérkezel, nekem senki ne dicsérje a bármilyen eszközt, az időt meg a lehetőségeket. Tökre elpazarolt tud lenni, persze én most elvoltam, mert bámulhattam meg itt volt Gabe - ha akart, ha nem hallgathatott is engem. A puszinak azért örültem, addig se éreztem úgy, hogy nem volt valami jó ötlet megint csipogni.
- Huurrdurr... nehogymegfázz - motyogtam magam elé, ahogy felvettem vissza a kabátom meg elkezdtem be is gombolni. - Pedig az a leves jól hangzik, az verhetetlen, Pappy - vigyorodtam el, ahogy miután már nem rángatott a vonat a nagy megállásban odatipegtem hozzá és az egyik kezemmel az arca után nyúlva húztam közelebb, hogy megcsókolhassam. De aztán csak leporolgattam a kabimat és elindultam kifelé, még a táskám megnézve a kezében. Mert ugye, nehéz ám, és nekem kéne cipelni.
- Nem akarok egyedül menni - nyújtottam a kezem is felé, hogy aztán le is cammogjak a vonatról és elinduljak - leginkább a tömeg után -, majd táblákat keressek. A kijáratig biztosan voltak na.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. május 28. 12:32 Ugrás a poszthoz


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


KapHaTSz úJ sZObaTárSaKat. Hogyne, pont ehhez van kedvem, szóval egész nap csak fintorogtam, mire vége lett az óráimnak és végre kisétálhattam a kastélyból. Dobtam is egy nagyot és látványosat a hajamon, aztán a szürcsögésig fogyasztott shake-es poharam repült a kukába én meg elindultam Celhez, hogy még megbeszéljünk ezt-azt a ruhája aljáról. Csinos, de ahhoz, hogy nagyon stimmeljen, nagyon mérni kell minden millimétert. De eléggé hamar elrendeztük meg beszélgettünk is, így időben fent csücsült a fenekem a vonaton.
Igazából furcsa volt az egész, talán meg is ijedtem, amikor elsőre topogtam be a társaslakásba és minden, amit eddig láttam Gabe-ből, dobozokban hevert. Beleértve a Bubunk holmijait is. Értetlenül álltam és azt hiszem szomorúan is, hogy mi történik. Láttam már ilyen "elköltözést" eleget, egyik sem esett jól és hagyott bennem túl kellemes emlékeket, de ez nem tartozik ide ugye. Bár be kell lássam, nekem amúgy sincs kifejezetten egy otthonom, költözök jobbról balra. Anyánál már egész más a szitu, Dávidtól is tovább álltam, az eridonból is, Ezránál is megfordultam napokat, de az ugye más. Aztán itt volt ez a hely, ahol viszonylag sokat időztem. Többet, mint pár ember szerint normális, de szerettem. Mert szeretek Gabe-bel lenni. Szeretem őt, mindegy hol és azt hiszem, mikor közölte, hogy ő úgy gondolta én is jövök, sokkal megnyugtatóbb volt, mint bármi más.
- Buta kulcs - nyekeregtem az ajtónál, mert nem állt kezemre melyik való még
a zárba és harmadikra találtam csak el, de bejutottam. Aztán...sziaBubutenemBubuvagyjajdeszépvagy. Szóval vinnyogva futottam helyben - meglepően nem lépet meg a macska, csak bután nézett a tisztes távolból -, hogy aztán levágódjak a térdeimre, jó nagy huppannással a cicát közelítve.
- De gyönyörű vagy, te honnan jöttél? - éreztem a füstöt, így tudtam, hogy nem vagyok egyedül, de egyelőre nem jutottam sokkal beljebb.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. május 29. 00:37 Ugrás a poszthoz


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


Rá kellett ébrednem már az ajtóban azt a bizonyos új kulcscsomót nézegetve, hogy igazából az életemben sosem voltam egyedül. Nem is vágyom rá, szerintem nem is menne, de mindig volt mellettem valaki, szükségem volt erre. Most pedig már ez se az igazi, szeretem Ezrát és Dávidot is, de ahogy kicsit tovább vagyok nézegetem a telefont meg bennem van, hogy haza kell menni. Haza?
A kérdésre viszont nem volt sok időm, mert csak becsuktam a hátam mögött a bejáratit, mire elém sétált bentről az a csodacica. Az az ismeretlen vendég. Hát mennyire csoda szép? És milyen szemekkel néz. És milyen baba. Fel sem tűnt a hang, amit kiadtam, és az se, milyen hangosan zuhantam meg, hogy térdelve és könyökölve csússzak felé. A popsit legalább csak ő tolta égnek, na.
- Epi...mi? - kiabáltam befelé, de nem is nagyon értettem, bármit akart vele. Aztán csak gügyögtem a picihez, és egész gyorsan meg is környékezett, így bár nem szíve vágya volt, fel tudtam venni az ölembe, hogy simogatva vele sétáljak befelé. - Bubu tudja, mégis csinálja. Meg teszteli a pohár mennyire törékeny - billentettem oldalra a fejem, de aztán csak ledöbbentem. Mint mikor a filmben jön a baljós zene, aztán az a DJ-s csúsztatós bevágás, hogy wat.
- Úr-IS-TEN - mármint értitek, nem hívom le a teremtőt, és most éppen nem is olyan a helyzet, hogy ezt az imát magáénak érezhesse Gabe - bár most is neki szól és kísérteties ahogy a végén még nyögök a dolgon, mert a vinnyogást elvitte a cica. Az a kéz. Az a haj. Macska. Meg kellett kapaszkodnom, ez most dráma, de meg!
- Én... hát... voltam már ilyen csöndes? - Költői kérdés. Nem. Csak össze akartam fogdosni, mindenhol, de a cicát is. Jézus, mennyi minden egyben.
Azt hiszem gyorsabb voltam, mint mikor reggel azzal keltett, hogy van hambi. Egyszer csak ott voltam mellette-rajta. Inkább utóbbi, mert bevetődtem, és Bubu ismer mert már a kanapé másik végébe suhant. Kinek s mi, de a kezét úgy szakítottam el magamhoz, mintha vétkes lenne, meg is nézett a kis pufi, de csak megsimiztem a másik kacsómmal, miközben a nálam lévő szőrmókot is lepakoltam szépen. Ú, a puszi. Nyitott szemmel meg mindennel hajoltam oda, hogy mikor éppen nem zavart be a cigi megcsókoljam. De gyakorlatilag a másik felénk odatotyogó cica - MACSKÁK! -, a haja, a minden... Duh. Én se értem. Ti se. Akkor jó. - A cicák? A hajad... a tetkó? Ez mikor... hogy...honnan? Miiiiiii.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. május 29. 13:01
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. június 1. 23:26 Ugrás a poszthoz


május 2. ¤ nálad, Otthon(?) ¤ #outfitElla


MiNdEgY. Blahblahblah. Nem vagyok értelmi foggyos, csak kicsit süket, meg nagy ez a ház, meg a cica, és a figyelmem se nagyon volt meg. Szóval tök jók az okaim, akkor is, ha utólag jut eszembe az is, hogy a táskám is felakasztottam a kabátommal, pedig az nem oda való. Shit.
- Szerintem nem is figyelt - tettem hozzá, de még a kiscicát figyeltem és picit megdörgöltem a mancsijait, olyan pici, és puha és szépek a körmöcskéi is amúgy. Nem csendesen, de mégis. Legalábbis szavak szűkébe kerültem, egyszerre voltam izgatott, meglepett, kíváncsi, ledöbbent, meg imádtam is persze, de egyelőre kavarogtam az egészben. Azt hiszem. Megingattam a fejemet, de aztán elég hamar lekerült a mini cic, meg Bubu is Gaberől, én meg rá. De mint a villám, megirigyelne McQueen is, simán elmehetnék a Dinocohoz, tuti leszerződtetnének.
- Most min nevetsz? - háborodtam fel kicsit el is hajolva, meg elég morgósan is nézve. Kicsit sem vicces, én nem így hagytam itt reggel! Elég biztos, mert az utolsó négyzetcentijéig ismerem, elég jól. Pontosan fel tudnám mondani az összes anyajegyet is, nem még egy ekkora mintát. És nem vagyok madárka, legalábbis az a nem tudós, nem ver át. Ez nem csak rámászott két óra alatt. ÉS DÁVID. Ezért még meglátogatom!
- És még mindig unatkozol? - kérdeztem rá, de azt hiszem egyértelmű volt a dolog, én már itt voltam, ha velem is ezt érzi, régen bajban vagyunk. Közben a kacsóim a nyakára csúsztak, aztán feljebb a lenyírt részre kicsit billegtettem a fejem, ahogy széles mosollyal hajoltam közel, az orrunk is majdnem összeért.
- Én sem akartam menni, nehogy azt hidd - közöltem egyszerűen mielőtt még egy csókot adtam volna neki, remélhetőleg ezt már nem tartja annyira viccesnek, az előzőt sem annak szántam. Megérdemelné mindig, de ugye nem tudok óránként betipegni hozzá. És előre rossz belegondolni ebbe a sUlIba KelL meNnI dologba.
- De tényleg, mikor? És eddig miért nem láttam? - néztem rá, talán számonkérően is, de csak kicsit elfordulva az ölében az enyémbe húztam a kezét a combjaimra, úgy jártak az ujjaim lassan a mintán széles mosollyal.
Kreßler Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. július 13. 23:48 Ugrás a poszthoz

Erik apus
július 11., csütörtök délután ¤ #PrincesStellawithLittlePrinceCharming


Türüptütürü. Dúdolgatva cipeltem kifelé a 2 és fél éves David-et, ahogy máshogy nem akart ez működni. Vége volt a foglalkozásomnak, így az ovisoknál segítettem be, ma éppen Emma picijeinél. Figyeltem, ahogy a legkisebb kislány Bojarska éppen beszánkázik a homokozóba két másik kislánnyal,d e azt hiszem a "kóstoljuk meg" vészhelyzetet elhárította Ezra dingje. Tulajdonképpen az, ha tagadni akarná is bárki, de ezen csak elmosolyodtam, örültem, hogy sínen vannak a körülöttem lévők, még ha nem is teljesen. Ami a Bubum illeti, és nem a négylábút, érte kicsit aggódtam, azaz értük, reméltem, hogy nincs akkora baj, mint ami a lengyel lányra meg rá volt írva, vagy amit láttam. Szerintem Bogna még sosem tett fel nekem kérdést, általában azok nekem vannak, neki meg mindenre is akad felelete.
- Szimi, gyere ide, ne fuss a hintához - kiabáltam a kislány felé, bár nem akartam megijeszteni, kicsit talán mégis sikerült. Persze hatott, mert felénk lépdelt, aztán ahogy leültem a cipőallergiás kisfiúval és az ölembe ültettem kifelé fordítva, hogy nézelődhessen, megkérdezte a törpi játszunk-e. Szóval ezen fel is buzdulva fogtam meg a kezeit és vigyorogtam rá Szimikére. - Emlékszel a tegnapi játékra? Hogy is volt? Apacuka, fundaluka... - kezdtem lassan a kisfiú kezeivel a tapsot és a pacsiváltást, a kislány pedig mondta is a mondókát utánam, legalább mindketten élvezték. Én meg örültem, hogy kis boldogok, édes kis teremtések ezek a gyerekek, és szeretem, milyen kis tanulékonyak és őszinték. Akkor néztem csak fel, mikor vesztettünk a lányka ellen, mert elrontottunk egy keresztezést és el is nevettem magam a "még egyszer" kijelentésre. De ott volt Erik. Láttam, biztos Hannahnál volt, azért intettem felé, bár nem csak a saját kezemmel. Hónapok óta minden kimondatlan és kusza. Nem jó ez így.
Kreßler Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. július 14. 15:19 Ugrás a poszthoz

Erik apus
július 11., csütörtök délután ¤ #PrincesStellawithLittlePrinceCharming


Néha elgondolkodom, hogy én is ilyen veszélyesnek tűntem - vagy tűnök, mert ahogy rászóltam a kislányra magamat láttam, mikor legutóbb Gabe rám szólt, hogy ha még egyszer átmászok egy poké miatt az emeleti ablakon, berácsozza -, de mindig arra jutok, hogy lehet nem szeretnék a saját felvigyázottam lenni. Kicsit hintáztattam a lábaimmal az ölemben ülőt, amíg megérkezett hozzánk a kislány, de aztán már nem volt megállj. Azaz addig nem, még fel nem figyeltek ők is Erikre, ha már integettünk. A kislány még nézett is ránk. - Ki a báci?
Nagyon édes volt, de nem akartam kinevetni a szóhiba miatt és mert a válasz is hát, több, mint nem mókás. Mindenesetre csak megsimogattam a fejét. - Ő a polgármester, Erik a neve - mutattam be végül, mire ki is húzta magát a kislány. Talán a polgármester dolgot otthon már hallotta, nem lepne meg.
- Ez? Ugyan, Gabe reggel fél órát győzködött hogy - ha már úgyis belemásznak a melltartómba, legalább most vegyek fel olyat, ami nem olyan, mintha csak az lenne rajtam. - Ez munkabarát és jól áll - és cserébe kijön elém és nem megy el egyedül sétálni a macskákkal. Így csak vontam egyet a vállamon egyszerűen. Mert mi másra célzott volna Erik? Na ugye, csak a felsőm lehetett. A naci elég régi darab, mindegy is.
A kislány nagy szemeket meresztett, így abba is maradt a játék, de David-et kicsit sem zavarta, kapaszkodott belém, a hajamba, kicsit a felsőmbe ahogy nézelődött, én meg figyeltem mi történik a zsebkendővel.
- Hát, pár láb, fülek, a farok még elkélne. Talán tovább kell rázni - billentettem oldalra a fejem elgondolkodóan. Fogalmam sincs hogy csinálta. Én ha ezt csinálom, jó esetben nem vágok orrba vele senkit. Már a rázogatással, a többit elő se hozom! - Jól, nemsokára vége a napnak is és még süt a nap, szép ez így - bólintottam is párat, mert szerettem, hogy nem sötétben érek haza, sőt, még csomó sok időm van, főleg mióta a suliba csak párszor kell bent lennem. - Veled mi újság? Beszéltél a többiekkel?
Nyilván nem véletlen a kérdés, és most nem pont a "jaj de régen volt" az alapja, volt mit mindenkitől, mindenkinek. Vagy itt csak én figyelek oda mindenkire?!
Kreßler Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. július 14. 16:20 Ugrás a poszthoz

Erik apus
július 11., csütörtök délután ¤ #PrincesStellawithLittlePrinceCharming


- Úgy tudom mindenki így mutat be - vontam aprót a vállamon. Hivatalos, vagy sem, sokszor tapasztaltam, hogy így elérhető, hogy tudják kiről beszélek.
Hát a mondókának nem értünk rendesen a végére, de legalább az elmondható, hogy jó sokat mosolyognak így is. A gyerekek sok mindenek, csak hálátlannak nem mondhatóak, ezt pedig nagyon szeretem bennük. Nagyon sok olyan ember vett körül már életemben, akinek a köszönöm, a sajnálom vagy éppen a kérem szépen nehezére estek. Én is akaratos típus vagyok, ennek ellenére a nagyon kicsi korom leszámítva igyekeztem és sokat használtam is. Mióta eladó vagyok a cukorkaboltban láttam furcsa vásárlókat, azután az itteni munka álom másnap.
- Remélem nem pont úgy - dörmögtem kicsit még sóhajtva is egyet, mert helyben voltunk, kezdtem érteni miért van mindenki csendben körülöttem és éli a maga dolgait. Fel is néztem Emma felé, szerintem volt valami megérzése mert elindult, ekkor egy pillanat türelmet kérve jeleztem, hogy mindjárt majd én odaviszem a piciket még beszélgetek. - Oh - néztem vissza, majd az ölemben ülő törpére meg is mosolyogtam, de azt hiszem ennek se ideje, se helye a világomban. Minden ding-pár máshogy csinálja, azt hiszem erre ez a jó válasz. Bólogattam a hiányosságok mellé, aztán mikor megjött a cica nem tudtam nem felnevetni. Teljesen igaza volt, de ki vagyok én, hogy megállítsam ebben? Biztos jó lenne a munkájában, ha szereti. Ez lehet az alapja annak, hogy neki is ilyen különböző területeken vannak végzettségei. Ebbe sosem gondoltam még rendesen bele. Aztán megvártam még a reakciót a mondandóm elejére, majd kis türelmet kérve felkeltem és elvittem Emma kezébe adva David-et, majd Szimihez leguggolva bekötöttem a cipőit és mondtam, hogy menjen homokozni és építsen egy szép várat, majd együtt feldíszítjük. Így volt szerencsém visszaérni időben a folytatásra, kicsit szomorkásan blogattam.
- De ő szereti, ideje lenne mindenkinek megfelelő dinggel élni, mert anélkül lenni nem jó - ingattam is meg a fejem, mert az elméleteim éppen anyukám döntögette meg sorra arról hogy van ding baba és hogy nincs. - Én azt a bácsit kedveltem, akit a fesztiválról hozott haza. Ő is szerette a köveket - közöltem egyszerűen, mintha tök természetes lenne egy ilyen beszélgetés. Azt hiszem a kellemetlen szó ebben a családban csak van, mert még hol vagyunk attól, ami igazán az. - Gergővel szerintem valami régi szülinap óta nem beszéltem, ott sem érdekeltem különösebben, fontos a munkája, tudjuk - meg ő ügyes meg nagy karriert csinált. Mindenki büszke lehet rá, de én nem hinném, hogy ezért megéri, szerinte mégis a távolság. Furcsák ezek.
- Hát... nem tudom mennyire dolgozik Dávid. Tudod mióta van ez a baba dolog náluk, kicsit szerintem pánikol. Ja, izé - fordultam felé, mert azt hiszem ez hozzá nem ért el, mivel nincs min pletykáljanak a faluban erre nem járnak, itt maximum én hozom a híreket. - A Bubu apuka lesz, de nekem se szóltak volna, ha Bogna nem kérdezget meg nem történik az a bumm, szörnyű, mint mikor a gyűrűt is csak mert kérdeztem tőlük mondták meg - ingattam is rosszallóan a fejem. Most hogy ezekről mennyit tudott, azt viszont nem ismerem, de itt vagyok, kész nagykönyv. - Meg Ezra és anya is megkeresett engem még korábban, de ezek szerint velük sem beszéltél rólam.
Kreßler Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2019. július 14. 17:53 Ugrás a poszthoz

Erik apus
július 11., csütörtök délután ¤ #PrincesStellawithLittlePrinceCharming


Van az az érzés, mikor háttal vagy, de tudod, hogy egy tekintet a tarkódba ég, valami ilyesmi volt ez is, Emma szavai nélkül is tudtam, hogy Erik furán meredhet, de ebben ő is csak megerősített kedvesen megkérdezve minden rendben-e. Persze igen, egyelőre, de ezt most nem fogjuk megdumálni, de így legalább Ezrához is előbb jut el az infó, minthogy össze kelljen futnunk. Bár ha csinál olyan recés szélű, töltött tésztás kajcsit, akkor még akár ma is meglátogatom. De azt hiszem erre keresztet vethetünk. Éhes lettem. Érdekes a mama humora ezzel a sok E-vel.
- Ő is ezt gondolta szerintem, de nekem is azt mondták, hogy néha hibázunk. Van aki rájön időben, van aki nem. De mikor megvan az igazi ding, az olyan más. Őt nem csak szereti az ember vagy szépnek tartja, az a ding olyan... minden egyben. Tudod akit szeretsz, mikor felkelsz, még ha furán is áll a haja, vagy akkor, mikor mérges, akitől azért kérsz bocsánatot, mert úgy is gondolod. Akinek nem megszokásból mondod, hogy szeretlek, hanem mert éppen eszedbe jut, mert érzed, mert okot adsz rá - ültem és néztem magam elé ahogy mondtam. Kicsit elkeserített, hogy arra jöttem rá, hogy a szüleim sem találták meg azt, amiben én hittem, amire azt mondtam volna, ebből lesznek a ding babák. Persze ahogy nagylány lettem, erre rá kellett jönnöm, a világban nagyon máshogy megy. Itt van Ellie is. Bár hiszek benne, hogy így is ding baba a javából a leendő keresztbabám. Még meg is kell tudakolnom keresztanyu vagy keresztapu leszek-e. Édes lány és a lehető legjobb döntés, hogy vigyáz egy kis életre odabent a pocijában, nem is értem Mariot a korábbi dingtagadót. Azt hiszem erre mondják, hogy valaki nem nőtt fel ahhoz, amit az izéjével csinálni tud. És engem kicsiznek le!
- Szereti, láttam már ilyet. Mármint itt van Hannah is, ő is olyan, aki a munkájának tud élni. Bármelyiknek - és valahogy talán ez volt az a pont, ahol láttam a két szélsőséget. Akinek a család tud az élete lenni, mint a főnökeimnek, Majának és Lewynek, vagy az itteninek a munka, Hannah személyében.
Lecsaptam a biztosítékot. Értitek, mindezt úgy, hogy most nem csukattam le magam - hála az égnek, azoknak nem is ment híre otthon, így marad az én titkom -, nem kerültem bajba, nem ment híre semmilyen tettemnek, nem csaptak ki a suliból és még csak hírbe se jöttem mint új tiniterhes. Tökre angyali ez a hónap.
- Ha ezt előbb tudom, tényleg rendesen szedem a gyógyszereim - borzongtam meg, még ha nem is nekem szolt a sipítás. Ezt azt hiszem nem szeretném többet hallani. Senkitől leginkább ijesztő és nem túl bizalomgerjesztő. Ha jól tudom Bubu se simogató hangon és boldogan reagált, ezért is beszélt velem Bogna, de ettől még eddig nem volt elképzelésem róla, miért lehetne baj egy babából. Azt hiszem ilyen élményekre nincs szükségem nekem. - Baba dolog, igen, eléggé. Már így kerekedik kicsit tudod - mutogattam a hasamnál, ha nem lenne egyértelmű, hogy miről is beszélünk. Mondjuk az a lány olyan négy sajtburi után is, nem csodálom, hogy látszik rajta. Nincs hova elférjen benne egy minibulba. - Bár el még nem vette addig, legalább már volt gyűrűje mire összehozta, szóval eléggé ügyes volt a Bubu. Mindenesetre azért nem dicsértem meg, de örülök neki, helyette is.
Én ilyen jótét családi manó is lehetnék. Mindenkinél, mindennek is. Kivéve mikor én is csak ültem otthon, vártam Gabe-et, hogy ráborítsam Ezra mit mesélt el. Erre közölte, hogy tudta. Utálom, mikor minden hivatalos papír miatt előbb tudnak nálam dolgokat. Bár nála azt sem zárom ki, hogy anyától vagy Ezrától tudta a találkánkat.
- Azt hiszem igen, papírja van rólam, olyan elég pozitív - bólogattam is nagyokat rajzolva a kis plusz jeleket amik a papíron is voltak egyezésjelként. - Tudod, kevés embernek jut ilyen magas homlok, mint nekem meg neki.
Amúgy nagyon utálom a homlokom, mások is, de eléggé megoldom a frizuimmal, hogy ne legyen előtérben. Most meg kicsit másként tekintek rá.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Wittner Stella összes RPG hozzászólása (113 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel