30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kiírásra kerültek az év végi/eleji pályázatok, ne felejtsd el csekkolni a híreket! Wink
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Wittner Stella összes RPG hozzászólása (113 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 9. 21:27 Ugrás a poszthoz

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


- Jaj, nem, félreértesz - ingattam meg a fejem gyorsan. - Nem villámrandikról beszélek, csak olyanról, amit neked szerveznek le. Ott addig vagy még kényelmes a másikkal - magyaráztam el, hogy nehogy bármi rosszul ragadjon meg benne a beszélgetésünkből. Egyelőre még nem tudom mit is akarok kihozni belőle, így jó lenne nem egyből le is beszélni valamiről egy félreértés kapcsán. - Hát, ami a disneyhercegeket illeti, csak egy nagyon szőke volt ott is, nem is igazán sűrű - gondolkodtam el egy pillantra, de aztán csak elengedtem ezt. Én sosem éreztem kényszert rá, hogy hercegnős jövőben gondolkodjak, akiért majd eljön az egy nagy szerelem. Nem hiszem, hogy amúgy lenne ilyen. Ha valakit megszeretek olyan nagyon, akkor gondolom lesz boldogságunk beszélő állatok nélkül is. Viszont sok dolgot nagyon szeretek ezekben. Tényleg sok hercegnő küzd a jobbért, egymásért, gyerekért vagy barátért, arról nem beszélve, mennyire szépek a ruháik meg a dalaik.
Mielőtt azonban nagyon elsodródtak volna a gondolataim a karkötőkészítésre figyeltem és megmutattam a gyerekeknek mi is a teendő, ki gyorsabban, ki lassabban, de szépen haladt, gy belefért hogy felállva kicsit hátrébb lépjek egészen a szőke lány mellé.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem rá nézve, ahogy kicsit el is szomorodott arccal piszkáltam egy vonalba a papírjait az asztalon. Szerintem nincs olyan, hogy elszúrta és ezért most senki nem jöhet szóba. Valami balul sült el, de meg lehet mindent javítani, meg nem is mindig mi vagyunk a hibásak, semmi sem egy emberen múlik.
- Rólam? Nem is fontos, velem nem történik semmi - hadartam is le gyorsan, aztán kijött az egyik kislány, hogy valami nem jó. Láttam is a becsúszott csomót, visszafejtettem neki a karkötőt, majd odaadtam, hogy innen folytassa, ahogy mutattam. Ő megköszönte, majd visszament a helyére. - A randikkal, az ideállal vagy a félelemmel kapcsolatban?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 11. 01:12 Ugrás a poszthoz

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


Nagyon figyelmes voltam végig, még kifejtette, hogyan is látná jónak a dolgot. Ez fontos, mert úgy igen nehéz vakrandit szervezni, ha az egyik fél...nos leginkább egyik sem tud semmit. Azt sem, hogy azon dolgozom. Dávidnak nem is kell, ő fiú, nekik el kell tudni készülni rá 10 perccel kezdés előtt is. Majd én szabaddá teszem akkorra. Nincs halaszthatatlan teendő, én mondom. Bár ott még nem tartunk, de jó ezt előre végiggondolnom, még azt sem tudom kivel illene össze, de már pipálgatom magamban a kis pontokat Tányánál is, amik stimmelnek. Például nem barna a haja, az már jó, azokat nem annyira szívleli a tesa. Közben bólogattam is néha, érezze a szöszi, hogy figyeltem!
- Futó... nem hosszúak, értem - bólintottam még egy nagyobbat, ahogy emésztgettem az infókat. Érződött, hogy nem áll jól a kérdéssel és azért a kedvét lehúzni nem akartam. Mindenkinek lehetnek hullámvölgyei, nem? - Buli? Kicsoda? Márhogy... érted, nem is tudtam, hogy volt valaki a képben. Jól nézett ki? Megért volna pár ajtócsapódást? - vigyorogtam rá sejtelmesen, hogy aztán kicsit a karkötőbizniszbe felejtkezzek. Szerencsére a törpék mindkettőnket lefoglalgatnak néha, így egyik vagy másik téma ugyan félbeszakadt, de jó lehetőséget is adott, hogy ne csak folytatások de újabb kérdések is felmerüljenek.
- Peersze, hősök vagyunk, nem félünk mi semmitől - vágtam csípőre a kezem felegyenesedve és pont olyan pózban kisterpeszezve, ahogy azt régen Dáviddal is toltuk. Elég sok dolgot éltem vele, mert viccel volt. És én nem kértem tőle cserébe, hogy öltözzön hercegnőnek, elég rendes húg vagyok. - Nekem nincs ideálom, azaz még nem tudom milyen. Általában szó szerint csak bele szoktam esni az emberekbe, aztán kiderül, hogy elég mély az a gödör - forgattam meg a szemem még sóhajtva is egyet látványosan. Ami azt illeti vagy nincs szerencsém, vagy vonzom azokat, akik bántják az embert. Jó, nem mind tette, volt akitől én váltam meg két vagy három mondat után, mert tudtam, hogy ennek semmi esélye. Egyébként is komolyabban az életemben ketten fordultak meg, nem mondanám hogy sok dolgot visszasírok belőle. Sőt.
- De ha nagyon muszáj, szerintem az egyik legfontosabb a szeme, mármint tudod, mikor belenézel árulkodik, nem a színe, csak úgy érzed, hogy bele akarsz-e veszni, vagy sem és ahw - vigyorodtam el kislányosan a hangadás mellé, jelezve mennyire édes meg minden a dolog. Aztán hagytam, hogy segítsen a kisgyereknek én meg körbenéztem hogy haladnak. Elsétáltam egy kisfiúnak segíteni kicsit, majd visszalépdeltem hozzá. - Mindent? Mi mindent is pontosan?.... Ami azt illeti... Sok jó pasi mászkál ebben a porfészekben, amit nem is gondoltam volna - jelentem ki kicsit elnevetve a dolgot, de szépen kikerültem minden konkrétumot. Nem mintha baj lenne ezzel, sőt, máskor elég könnyen kivesézem kiket miért élnék nagyon. De mostanság akikbe botlottam... hát uhm. Még nem döntöttem el hogy tetszik vagy idegesít, például.
- Mit szólnál, ha kötnénk egy kis... alkut, egyezséget? Ki és minek nevezi - néztem rá, mert én is közlékenyebb vagyok, ha arról van szó.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 11. 18:58 Ugrás a poszthoz


augusztus 11. ¤ pancsidress


- Elfoglalt - mutogattam a kis szamárfüleket az ujjaimmal, úgy, hogy még a szemem is megforgattam, de aztán csak nevetve kerültem ki a szemből jövőket és inkább szedtem a lábaim a Barlangfürdő irányába. Ugyan elég sokszor bele szoktam a lányba botlani, mikor erre járok, ez egy jó ideje nem esett meg, akkor sem, mikor direkt neki hoztam olyan mártott epreket, ajándékba. Akkor éppen nem volt megbeszélve se csere, se semmi, csak gondoltam örül majd neki. Rendes meg minden, miért ne? De kénytelen voltam ott hagyni az ajtaja kilincsére akasztva egy kis cetlivel, amin egy villámjelnek betudható S volt kaparva. Siettem, na, amúgy szépen írok.
- Nagyon helyes, bár tudod elég helyes mentősfiúkat szoktam látni a Balcsin is, itt nem hiszem hogy lennének, még fuldokolni se éri meg - legyintettem végül egy nagy sóhaj kíséretében. Nem mintha én csináltam volna ilyeneket! Minek szimulálnék, hogy a helyes mentős csávó, - aki Dávid szerint az apám lehetett volna - a karjaiban hozzon ki meg még aggódjon is. Nem is értem, a feltételezést se. - Tudom, de ezt Erik állta - még kacsintottam is mellé, aztán elfordultam a jegykiadó nénihez, nem is vártam meg a visszakérdést. Szoktak lenni, leginkább olyanok, hogy fogyott el a szókincsemből az a bizonyos apa jelző. Szoktam használni, de nem minden helyzet kívánja meg, azt hiszem. Vagy csak... Csak.
Az öltözőben aztán már mindenki békésebb és boldogabb volt, a tatyóm leszámítva, mert ő ki volt borulva, szó szerint. Ömlött belőle a hülyeség most éppen piros csomagolású gyorslevesek formájában. Marhahúsos és csípős. Amúgy finom, én eléggé adom, de ez nem pont erre a célra utazott ide velem. Azt mesélték van itt egy kisebb, forróvizes elkülönített medence vagy medencerész... már igazán érdekel!
- Ha megéheznék - válaszoltam végül még forogva párat a nagy tükör előtt, hogy aztán meghúzva a copfom szépen mosolyogjak. - Gyanús? Mit tettem? Most még csak el sem kapott senki, semmiért - sóhajtok egyet kicsit elgondolkodva.
- Ühm, hát, csak keresgélek, nézelődök, ismerkedek.... semmi eget rengető. Végre mehetek vízbe, ezt meg jól megünnepeljük most.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 12. 18:38 Ugrás a poszthoz

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


- Nem érezted, hogy most rögtön gyerekeket akarsz tőle, nagy, kertes házat, szép ruhákat és közös életet. Értem én - bólogattam tudálékosan, nem mintha ismerném a dolgot, mármint hé, tényleg nem. Nem azért, mert 16 éves vagyok, inkább mert ez a hú de nagy dolog sosem kerülgetett. Valahol jobban is kezdem most már ezeket érteni, meg azt is Dávid miért nem próbálkozik. Bár őt csak popsin kell billegetni! Hát hány éves! Másnak ennyi idősen már majdnemmenyasszonya van. Neki meg a tőlem kapott plüss pika jutott. Értem én hogy jó, de akkor is. - Nem is fogod mindenkinél, szerintem ez olyasmi lehet mint a kedvenc szín vagy étel. - Lehet hülyeségeket beszélek, de abból is csak egy van, ha valakinek nem, akkor csak bizonytalan, túlzottan is, de a szíve akkor is egy irányba húz. Általában ki is tartunk egy mellett, ha mégis változik, akkor az új mindent visz és az már végig is kísér. - Neked mi a kedvenc ételed?
A kérdés ugyan nem nagyon függött össze semmivel, de a felénk somfordáló kisfiú halkan odasúgta nekem, hogy spagetti én meg kuncogva simogattam meg a hátát egy halk én is szeretem kíséretében. Nem a kedvencem, de igaza van, eléggé finom. Mondjuk leginkább én függök a gyorskajákon, ami nem biztos hogy túl szép popsi - szép has barát, ettől még túl jó. Nekem ne mondja senki, hogy nem. A pizzát lekísérni egy sajtburival és fagyis sültkrumplival. A happymeal meg maga a fellegek, ahova visz.
- Ugyan - legyintettem le - nem kell tragikusan nézni, nem szeretek sok mindent az emberekben, ők se bennem, ez meg hamar ki szokott bukni. Őszinte vagyok - mondtam végül nevetve, mert hát ez volt a helyzet. Sosem titkolóztam, sőt, még csak szépíteni se próbáltam a helyzetem, ám ezt nem mindenki fogta valami jól meg és akarta megtartani. Mindenki éli a pörgős lányt, aztán ha kiejtettem a számon, hogy nézhetnénk otthon mesefilmet, kalap meg kabát, ott se voltak többet. A fiúk furák.
- Azt hiszem jó hatással vagy rájuk, nézd, aki utána jött vissza is megfordult, pedig nem is neki szólt - közöltem nehezen tartva vissza a nevetést, hogy egy kislányhoz menjek, aki jelentkezett. Már félig készen volt, szóval megköszörülve a torkom kértem meg mindenkit nézzen rám, mikor visszaértek a mosdóból. Megmutattam hogy tehetnek rá kezdőbetűt, gyöngyöt vagy kis medált, ami majd a közepe lesz a kis karkötőnek, aztán hagytam őket választani és ráfabrikálni. A folytatás ráér, dönteni nehéz.
- Öhm, gondolnom is kell valakire? - kérdeztem vissza nagyokat pislogva, mint aki semmit nem csinált és most ártatlanul várja a folytatást. Nekem mindig van olyan sajnos, ettől még az emberek fele vagy engem nem vesz észre, vagy eléggé mellélövök. És nem a magasságom az ok elsősorban.
- Alkut. Egyezzünk ki mondjuk két hétben. Addig kapsz időt, szerezz egy randit. Nem számít, mennyire gondolod komolyan, lehet csak egy közös tea vagy kávé is, csak érezd jól magad. El kell valahonnan indulni - jegyeztem meg egy félmosollyal. Hogy aztán hátrébb lépve folytassam. - Ha megteszed, cserébe én is csinálok valamit, amit kigondolsz. Válaszolok... kérdésekre, vagy én is elmegyek valakivel, amit érzel - vontam meg a vállam lazán, ha már az előbb szépen kikerültem a válaszokat, a legkevesebb, hogy esélyt adok. Tudom, hogy nem egyoldalú ez a beszélgetés, de szerettem volna most elsősorban őt kifaggatni. Még majdnem zavarba is kerültem, hogy visszakérdezett!
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 12. 22:54 Ugrás a poszthoz


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


- Jól van, nem azért mondtam - emeltem meg a kezeim védekezően, mielőtt totál kiakad a lány. Eszem ágában sincs leszólni őt, csak sose lehet tudni. Láttam már valakit belevágni dolgokba, amit aztán nem tudott vagy akart végigvinni. Ez is olyan élet rendje, nem mindenki elég kitartó. De ő elég elszántnak látszott úgy egyébként, kicsit talán jobban a szemeim az arcán is felejtettem. Olyan határozott elképzelései lehetnek, legalábbis a tekintete ezt sugallja. Hogy ez jó-e avagy se, mindenki döntse el maga. Én inkább kérdezek.
- Tényleg? Nem... más... mármint. Igazából igazad lehet - sóhajtottam és félbe is hagytam a magam mondókáját. Mondjuk eszem ágában se volt belegondolni, hogy apám vagy anyám ne ismerjem, csak... mostanság sokszor lennék bárki más helyében családilag, és még ez is szimpibb volt mint az a valami, amiben szarul érzem magam. Mert ez a helyzet, nincs mit kiszínezni, nem vagyok már tíz éves, túl jól látom, hogy ez nem csak egy időleges dolog, eléggé végleges ezúttal és picit se vagyok oda érte. Se kistesókhoz, se mostohákhoz nincs humorom.
- Ooolyasmi. Igazából ilyen pótkerék vagyok. Neki van hol lakni, én meg mehettem hozzá mikor már úgy... elég volt minden. Meg az eridonban is közös a szobánk. Jobb mint fura, ruhalopós vagy emó csajokkal összeszokni, meg ő se hiszem hogy szívesen lakna más pasikkal heti párszor mert hűdejó - mutogattam kis idézőjeleket az ujjaimmal, hogy aztán el is engedjem a témát. Nem is tértem ki rá, miért nem otthon lakunk. Dávid nem kicsi már, nála amúgy is érthető. Én sem vagyok az, azt kikérem magamnak. Más, hogy azért egy hullámvasútnál lecentiznek, de ott is átmegyek a rostán!
- Ha jól tudom például van a navinés házvezetőnek is. De gondolom nem mutogatja másoknak - kuncogtam is magamban, ahogy beértem újra a lányt. Pika meg Charchar amúgy édesek. Nem tudom, hogy a kajákat élik-e, de mikor eszünk és lemorzsázom Dávidot is, mindig megkerülnek. - Szerintem ha tényleg érdekel kérdezz rá nála egyszer, szeret a tetkókról dumciszni... naaagyon - húztam el a szót, mert szerintem azért tuti kergetett már el csajt ezzel, de nem vallaná be.
- Ühm, hogy én? Hát, csak... nézelődök, meg idegelem Mártikát. Ez már ilyen szombati rutin nálam. De te?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 13. 22:40 Ugrás a poszthoz


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


Kicsit talán furán nézegettem a citromfacsarót, ahogy hallgattam a lán szavait. Nekem ez nagyon furcsa volt és mindentől eltekintve, talán több is annál. Semmi kikapcsolódás? Nekem tökre hihetetlen volt. Még mikor fasírtban is volt anyám meg apám, legalább egyikükkel lenéztünk a Balatonra, vagy Dáviddal. Esetleg barátokkal kikönyörögtem egy fél napot, azaz egy egészet az oda meg vissza vonattal. Persze ez nem régen volt, előtte túl kicsi lettem volna szerintük, más kérdés.
- És sosem hiányzott? Vagyis... nem tud gondolom, ha nem tudod annyira milyen, de nem volt..tudod, kíváncsiság? Érdeklődés? Vágy?
Persze, ha ő vette rá őket arra az egyre is, valamennyire tudom a választ, de utána bele lehet ebbe törődni? Hogyan? Azt hiszem nagyobb fejtörés nekem ez, mint a matek, de komolyan. Nekem valahogy be nem tud állni a szám, meg kicsit talán hisztis is vagyok, ha azt nézzük, ahogy mások jellemeznek. Szerintem félreértenek, ez csak azért történik újra meg újra, mert megtehetem, hogy harcoljak a magam ügyéért. Akkor is, ha egy táskáról van szó, meg akkor is, ha egy hosszú hétvégéről valamelyik strandon.
- Áh, értem. Hát, ha majd kedved is lesz, érdemes körülnézni, vannak szép részei, nem csak a tó - mosolyodtam el, ahogy a citrom levét a kancsóba öntöttem, majd a narancsot kezdtem facsarni, ahogy két évfolyamtársam felénk integetett. Az egyik lánynak én javasoltam, hogy festesse vissza a szőke haját barnára, annyira jól áll neki! És ő is imádja, így van ez rendjén.
- Egy növénnyel? Mit csinált? - kérdeztem kíváncsian, hogy aztán az egyelőre utolsó kancsónyi italt is beízesítsem és hűtsem a bűvölt jégkockákkal. Leheveredtem a dobozra, amit közel húztam, aztán csak nézelődtem az utcácskán. Még láttam a kisfiúkat, akik az előbb jártak itt labdázni, aztán két kisebb lányt faágakkal párbajosat játszani, majd az idős párt. Fura volt ez a falu, néha mennyi benne az élet, máskor meg olyan kihalt, csendes és unalmas. Közben persze a lányra figyeltem, komolyan érdekelt, mi van a házukban, mai ilyen veszélyes. Itt vagyok már három éve, de még nem ismerem ki magam a saját házunkban sem, a kastély meg akkora, tuti van még, ahol sosem jártam.
- Aucs - grimaszoltam összehúzva a szemöldökeim, aztán egyből a szoknyám hátsó mini zsebében kotorásztam, mert tudom, hogy van zsepim és valahol talán ragtapim is. Az előbbi meg is lett a lány felé nyújtottam, törölgesse le, mert a citrom bizony nagyon fogja csípni. Bár a nagyim szerint az tisztítja is a sebet, meg a só. Szerintem meg ezek kínzóeszközök. - Áh, megvan, tessék - húztam végül diadalittasan elő a rózsaszín, csillogó tapaszt és átnyújtottam neki, hogy aztán az asztal alatti mosogatnivalós gyűjtő lavort kijjebb segítve bele tudja tenni a dolgokat.
- Igen, olyasmi, mint az ilyen kabinos vonatok, csak... gyors és viccesen közlekedik néha. Egyszer az egyiken nagy kanyarban átkerültem a szembelévő ágyba - nevettem el magam, mert ugyan mókás, de én voltam a hibás igazából. Kapaszkodni kellett volna! De ilyen az élet, közben kisimítottam pár gyűrődést a szoknyámból, és ahogy üldögéltem kicsit lóbáltam a lábaim nézegetve az italfestékeket. Elgondolkodtam, ha mégis vinnék valamilyen fajtát, milyen is legyen. De éppen időben néztem fel, hogy ne kelljen bután visszakérdezzek.
- Igen, szeretnek pletykálni, kötekedni, meg kíváncsiak is hozzá. Néha túl hangosak is - tettem még hozzá pár dolgot a meglátásaihoz. Persze ez ilyen, első nap már felvilágosítottak, hogy ez csak rosszabb lehet és örüljek, hogy nem éppen lázadásuk van. Azt nem is szeretném megélni. Bár a csendes büntetésre kíváncsi lennék. Vajon meddig bírják szó nélkül, sértetten?
- Értem, azt szokták mondani a bogyikra is, hogy placebo. Mármint mikor sokat fájt kiskoromban a hasam és akartam rá gyógyszert, mint utólag kiderült, néha csak szőlőcukrot kaptam, és mégis jobb lett mert elhittem hogy majd hat, pihentem és... ennyi - vontam meg a vállam. Nem ítélkeztem én senki felett, aki elhisz valamit, azzal, ha szerencse miatt is, de előbb-utóbb történhet tényleg a tárgyhoz köthetően bármi. Szerencse, gyógyulás, megbocsátás, öröm vagy akármi. Nem vagyok szakértő. Ellenben a bulikkal!
- Jó, hát sose lehet tudni, lehet jól titkolod és a bulikirálynő címre pályázol a környéken - nevettem vele végül, de nem volt ebben semmi rossz szándékú vagy gúny, bárki az lehet, ami szeretne. Én is lehetek még hercegnő, a világon több országban is királyi család van és vannak férfiak. Miért is ne? - Huh, ez nehéz! Mire gondolsz? Legcikibb? Legvadabb? Legfélelmetesebb? Sok dolog volt rövid idő alatt, nem is dicsértek meg...
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 15. 01:30 Ugrás a poszthoz


július 10. ¤ outfitElla


- Áhháá - zártam is le ennyivel a kávé ügyét, bár úgy tűnt Mártika néni esete kicsit bonyolultabb. Mármint nem olyan nagyon, csak éppen annyira, hogy pici vinnyogással nevessek fel az asztalról lóbálva a lábikóim. Még a szám elé is kaptam a kezem egy pillanatra, a másikkal meg a hasam fogtam, de kénytelen voltam odafigyelni. Sajnos abban a percben, ahogy kimondta, hogy közelebbről is, mint akarná én már kikombináltam mindent is. - Juuuj, te... és Mártika néni? - kérdeztem igyekezve nem hiperventillálni, ahogy a kezeimmel csapkodtam kicsit a levegőben. - Most nem tudom hogy őt kérdezzem-e meg és kérjek tanácsot, hogy csinálta, vagy... Fogalmacskám se volt, hogy van akinek vonzó a lepattogott körömlakk, a tupírozott haj, az állandó tömény ánizsszag és a körömcipő tamtaramja.
Ahogy gyorsan végigzongoráztam fejben az eddig észrevett dolgokat gyorsan arra is eljutottam, sosem vehetek másik parfümöt, csak a most használt maradhat, nincs körömcipő, és a hajam marad. Brr, belegondolni is rossz, hogy a nőkből Mártika nénik lesznek egyszer. Hát belőlem biztos nem.
A kávé ugyan mondjuk úgy jótékony felajánlás tárgyát képezi, a cukor az enyém maradt és hamar a magamévá is tettem azt és könnyedén csusszant le a torkomon. Néha beüt a cukorkóma, de most pont jó minden hozzá. Különben sem hiszem, hogy kidobtam volna. Szereztem volna bele tejet és megittam volna én, igazából Erik nem is szereti úgy, teázik, szinte mindig. Vagy a fura nő kávéján csüng. Azt hiszem nem is értem miért ezt hoztam. De nem volt sok időm magamba roskadni, mert hamar elkezdett a csengő csilingelni, a vizecske meg forrni a fejemben, de aztán két nagy levegővel lepattantam az asztalról és inkább felvilágoltam őt pár dologról. Egyébként meg, hogy kicsi vagyok, nem jelenti, hogy gyenge is!
- Nem szeretem a Bambit. Egyetlen egyszer láttam, de elég is volt - ingattam meg a fejem is hozzá, egyáltalán nem hiányzott ez. Tudtam volna hasonlatot, hol is érzem magam. Leginkább Abban a szemétben, amibe Némó került, mikor a fogorvos hazavitte és megtudta mi a cél vele. Bár én nem féltem, csak undorodtam. Ettől még... - Ühm, nem, nagyon cukimuki vagy, de tartok tőle, hogy élveznéd, ezt meg nem kedvességből adnám, olyankor más jár - fontam össze a karom, de amúgy sem akartam tényleg bántani. Egyrészt komolyan is gondoltam, hogy szép a pofija, minek csapkodjam, másrészt... tényleg volt már rosszabb jelző is rám. Ezzel jár amiket csinálok gondolom.
A munkájára csak visszanéztem rá a könyvektől aztán végül megálltam egy helyben odalépdelve felé. Hiába figyeltem nagyon arra amit mond, nem jöttem rá, most akkor micsoda, de lehet nem is fontos. Lassan leengedtem a kezeim a mellkasomról és inkább a zsebembe csúsztattam őket és visszasétáltam az asztalhoz szépen rá is csücsülve újra, el is vigyorodva a megszólításon.
- Nem ez a hivatalos megszólításom, de neked megengedem - csücsörítettem elgondolkodva egy-két pillanatig aztán csak némán bólogattam párat. - Miért fontos ez ki vagyok vagy kinek a kicsodája?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 15. 21:33 Ugrás a poszthoz


augusztus 11. ¤ pancsidress


A nevetést ugyan már abbahagytam, de a kérdésére szorgosan méregettem őt, még hümmögve is, ahogy elméláztam. Ha ilyen helyen jár valaki, bár még nem jártam ott, szerintem tuti le kellett volna égjen vagy barnuljon, kellene lennie legalább egy kis nyomának valahol, akár bikini csíknak, de ha ő is ügyesen és okosan csinálja, mint én, nincs minek nyoma legyen. Ettől még nem úgy nézett ki, mint aki nemrég lesüttette magát.
- Ha barlangban jártál lehet, inkább szobára vagy házra tippelnék - jegyeztem meg végül rántva egyet a vállamon. Nem tűnt túl beszédesnek, betudtam annak, hogy ez talán tényleg kényes neki. Nem mintha sokak ilyen igényeivel törődnék, de vannak páran, akiknél azért néha alapra teszem a számat. Nem tudtam például Tányánál se, mi az és meddig mehetek el, ami belefér. Nehéz esetek a titkolózós lányok. Nem értem minek ez, én is szoktam, de ők nem az anyám vagy az apám, hogy legyen is, amit megtartok magamnak. Jó, persze így is van, de az nem ezért. Nem fontos.
- Igaziban még nem volt részem, de ha neked igen, elhiszem. Bár egyszer félrenyeltem a kólám, az nem volt jó még a könnyem is folyt - emlékeztem vissza kicsit grimaszolva, nem volt szép jelenet. Azóta jobban vigyázok a mekiben mit kérek, leginkább kerülöm az ottani kólát. Amúgy is jórészt jég. - Jahm, néha tud az is lenni.
Nem volt gondom vele, hogy Erik próbálkozik, igazából tudom, hogy a szülinapom előtti meg az akkorra tett vásárlások is azért voltak, mert érzi, hogy nem túl oké meg sűrű az, ahogy látjuk egymást. És bármennyire lelkesedem a dolgokért, ettől ez még nem lesz olyan, mint régen a családi ebédek vagy csak úgy a délutánok otthon. Nem érzem jól magam az egészben és megtaláltam a módját, hogy mindenki úgy lássa mégis okés, na, ezért állja ő a mai napot is.
- Tényleg szeretem, de maximum egy fog hazajönni velem ez igaz - vallottam meg, ahogy becipzározva a tatyóm fel is kaptam, bizony, ez jön velünk, nem marad itt. Sálálá. - Uh, ne is emlegesd. Most, mikor utoljára jöttem vissza Pestről, háromnegyed órát ültünk a zöldben, mert valami hiba volt - fújtattam egyet, majd az előre lógó copfom hátra dobva ki is léptem az öltözőből.
- Igen, teljesen meggyógyult, és nagyon szép is. Tényleg, még nem is mutattam, ugye? Akartam, csak ugye - tártam el a karjaim, mert nem futottam bele a házban. Eligazgatva a bikinifelsőm megemeltem a kezem és úgy is fordultam, hogy tisztán lássa.
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. augusztus 16. 22:48
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 16. 16:40 Ugrás a poszthoz

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


- Az tök jól csúszna sülthusival - bólogattam magam elé, mintha új receptet találnék fel, de nem így volt. Igazából csak reakció megszokásból, nekem a saláta inkább köret volt, kivéve, mikor le akartam fogyni és ilyen koplalósban toltam. De az undi volt, kefiren és almán éltem, egyszer szabadott enni és fura volt az egész. Éhes voltam és fogyni se fogytam, vagy amit igen, két nap alatt vissza is jött. - A túrógombóc. Tudom, meglepő, semmi hús - emeltem meg a kezeim rázogatva is, amitől becsörögtek a rám aggatott karkötők, ezen meg pár kislány fel is kacagott. Igazából attól, mert imádok enni szinte mindent, megvan mi az, amihez leülnék és szerelembe is esnék a tányérral. Az egy finom, krémes vaníliasodó a gombóckákkal, direkt nekem. És pirított morzsa, jaj, de nagyon ennék most. Sürgősen orvosolni kéne a dolgot, de azt hiszem ez nem túl esélyes, ahonnan kaját szoktunk rendelni, se nagyon van ilyen. Itt a faluban meg talán a cukrászdát megnézhetném, de kétlem, hogy lenne.
- Nagy a szám... legalábbis ez is sokszor kifogás, miért nem találkozunk többet. Mondjuk volt más is, de azok már nem érdekelnek - vontam meg a vállam könnyedén. Azokon már rég túltettem magam, akiknek valami a külsőmben nem tetszett. Azt hiszem ha jobban oda lettem volna tőlük, vagy a vonzódás nagyobb, akkor talán magamra veszem és fel is idegesít, de így nem igazán történt meg. Csak egy alkalom lett a sokból, mikor nem szereztem új ismerőst, vagy nem tartottam meg. Vagy Dávidnak eggyel kevesebb haverja volt, aki járt hozzánk. Hopp? Jó, ez összesen kétszer fordult elő, Kristófot ő nem hívta, a másik gyerek meg csak egy buta volt. Arról szerintem nem is tudott, mikor a srác megpróbálta megfogni a seggem, kapott egy pofont, többet én se láttam.
- Értem ám mire játszol - szorítottam össze a szemeim rá mutatva, hogy aztán látszat mérgesen ingassam a fejem és a kis tündérekre összpontosítsak. Közben fel is dobtam a nagy alkut, amire meglepően jól reagált.
- Itt nem az a lényeg, hogy rögtön megtaláld a nagybetűs őt, csak a próbálkozás, hogy ismerkedsz. Lehet nem hinnéd valakiről, de aztán akár tök jó barátok is lesztek - tártam el a kezem kicsit megemelve a vállaimat. Meg úgy is gondoltam, ha már benne van, könnyebb rávenni őt, ha mondjuk úgy alakul a listám, hogy szedjék fel egymást a tesómmal. Logikus, nem?
- Azt bizonyos srácot? - kérdeztem vissza kissé elbizonytalanodva. Aztán be is csuktam a nagy szám és sóhajtva próbáltam a "majd elhívok valakit" kipréselni, de nem tettem. Tudtam, hogy az alku az alku, szóval sürgősen újra kellett gondolnom az életem. - Ühm...tudtommal most rajtad segítünk. Nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet....
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 16. 18:53 Ugrás a poszthoz

Tánya
augusztus 3. délután ¤ outfitElla


Éreztem némi hatásszünetet a feldobott ötletem után, de talán csak nem illett a salijához a husi, ennyire sosem mélyedtem el benne senkivel, akivel nem jártam együtt enni, hogy mivel és hogyan áll. A tesómmal többnyire hasonlóakban utaztunk, a szüleimnél volt egy időszak, mikor nem kérdeztek, csak edd meg és pont, most pedig az van, amit választok. Nem nagyon gondoltam eddig ebbe bele, de most kicsit rossz érzésem lett, hogy Dávidon kívül senkitől nem kérdeztem meg mostanság, ő mit enne, ha elmentünk például vacsizni. Majd legközelebb. Az én pocim is korgott már a sok gondolkodástól, rá is emeltem a tenyerem, hogy aztán a rám pillantó kisfiú furcsállására fel is nevessek, ő is így tett, majd mikor megcsomóztam a kis művét visszasietett a helyére.
- Szörnyű - ingattam a fejem játékosan, eszem ágában sem volt bosszúsnak lenni, csak rossz volt látni a saját fegyverem, a szavaim látni visszafordulni. - Remek, szükséged is van erre - bólogattam nagyokat.
Nem látszott elkeseredettnek, de azért az süt egy lányról, mikor úgy nincs ki irányába forduljon, ezt észre lehet szerintem venni, vagy csak felismertem, én is milyen vagyok egyedül. Egyik rosszabbul hangzik, mint a másik.
- Tudom, mit mondtam. Igazad van - mentem bele végül, de az agyam vészvillogózott éppen, mert két dolog is felmerült bennem, az egyik teljes baromságnak tűnt, a másik meg még nagyobbnak. Patt helyzet, de ha a gondolataim után kell mennem, hogy segítsek valakin. Maximum írásba kérem, hogy nemet mondott vagy elhajtott és meg van oldva. - Duh. Pontosan. Szóval. augusztus 18-ig van idő, nem illik nem betartani - jegyeztem meg, ahogy megfogtam végül a kezét, hogy áll az alku.
Elengedtem a kezét és végigsétáltam a gyerkőcök között, még volt pár perc, így akik készen voltak kiküldtem őket Tányához, segítsen nekik elrakni a dolgaikat, a kosarakat meg szedje össze velük, én meg a maradék - éppen fiúcskáknak - segítettem javítgatni és végezni. Elég gyorsan meg is volt, így miután mindent elpakoltunk mehettek a dolgukra Tánya nénivel én pedig két puszi és integetés után el is illantam a folyosón.
Két hét.


/Köszönöm <3 /
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 16. 22:11 Ugrás a poszthoz


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


Talán azt vártam, neki kényesebb ez a téma első hallásra, de ahogy tovább fejtegette és bedobta a találkozási reményeit, el kellett mosolyodnom. Valahol tetszett, hogy ilyen célirányos gondolatai vannak, mert ez jó. Azok, akik kis tervekkel szelik az életet talán sokkal hamarabb érnek a céljaikhoz, legyen ez egy találkozó vagy álommunka. Én kicsit le voltam magammal maradva, de ami késik, az nem múlik ugye. Amíg beszélt leküzdöttem a maradék almát, majd egy komposztos konténerbe hajítottam a csutkám. Mert ez fontos, ha lehet, szelektáljunk. Meg az is volt legközelebb.
- Lehet már saját magadból is, nem? tuti sokan kíváncsiak apád nélkül is rád, főleg, akik sokat hallhattak róla - dobtam fel rá is emelve a tekintetem. Igazából biztos sokan keresnének hasonlóságot, hogy vajon neki is furcsa szokásai vannak-e, esetleg hajlama. Ha paranoiásabb lennék, már most elgondolkodnék, nem-e figyelnek engem miatta is meg úgy amúgy is. El is engedem inkább ezt, nem valami hasznos.
- Az se lepne meg, ha szellem lenne, tudod, itt azok is vannak - billegtettem a fejem két oldalra még a kezemmel is mutogatva, hogy aztán abba is hagyjam, mikor két néni megnézett, majd össze is súgott. Már látom, mindjárt indul, hogy megőrült a polgi lánya. Pedig nem, totál okés minden, én mondom. De én jobban örülök, hogy a tesómmal és nem szellemekkel vagyok egy szobába. Ha muszáj lenne talán beköltöznék Bognáékhoz, de még az a lány is fura, nem akarom én bántani...csak hát akkor is. Mint aki dobozban él. Lehet neki se ártana valami löket, hogy megmozduljon.
- Nem tudom, a menhely tök menő, mármint, jót is tesz és legálisan lehet egy rakás édes állata. Ezt tök irigylem, mondjuk van amit annyira nem tőle - húztam el a szám, mert igen, én is hallottam ezt meg azt már. Bár gondolom itt is igaz, hogy a pletykáknak csak a fele igaz. De van, akinél az egész igen gyanús.
Egy darabig Lizát figyeltem, aztán kiszúrtam a dinnyés csodákat és rájuk is repültem válogatásba kezdve. Mintha nem most ettem volna meg az almám, sose baj, a hasam egy fekete lyuk, bár a kilókat is elnyelhetné, amiket nem élek pluszban. Nem vagyok magas, nekem nem normális ez a súly!
- Jaja - helyeseltem kicsit elveszve a témától, de azért azt hiszem még Dávid tetkóinál jártunk, vagy annak a közelében. - Tollat? Valami varázs toll? Mármint különlegeset tud, hogy nem találod? Uh, az tuti nagyon menő lehet, én ott egy utcabálra mennék el szívesen. Az a sok szín meg zene és ember, ahw...
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 17. 00:56 Ugrás a poszthoz


augusztus 11. ¤ pancsidress


- Ó - szólaltam fel sokatmondóan és kicsit meglepve, hogy aztán méregessem a szöszkés lányt. Persze, sejtettem, hogy valami nem az igazi, de azért ilyen mélyen nem vagyok ismeretes a falu életében, de egészen felkeltette az érdeklődésem. Sőt. Ez annál jóval több, mielőtt gondolkodhattam volna, már kint is voltak a dolgok a számon. - És mire jutottál.... ő vele?
Szándékosan tartottam szünetet, hátha beszúr egy nevet vagy hasonlót, bár ez egyre ritkábban jön be, vagy okosabbak, akikből infót húzok ki vagy én lettem béna. De a próbát megérte! Meg legalább konkrét kérdés is volt, így valamit kell mondjon, csak nem némult meg, igaz? Itt azt csak nekem kellene, mert be nem áll a szám, mondjuk nem fognak érte megszólni. Mernék megtenni, zabos lennék és annak senki nem örülne utána. Beszámíthatatlanok a tetteim úgy.
- Nem is hangzik jól - húztam el a szám, észrevettem azt is, hogy piszkálgatja a kezét, de gondoltam ez csak ilyen pótcselekvés, így rá is hagytam. Biztos nem jó élmény, meg nem is olyan, amit szívesen mesélget az ember, én se tenném. Meg biztos szexi úszómesterek se voltak, nem is izgi a sztori.
- Ez csak előétel. Bár boldogabb lennék, ha akadna itt egy meki mondjuk, de miért is lenne jó - sóhajtottam egy nagyot és fájdalmasat, majd csak megigazgatva magam elindultam. Igazság szerint bárminek örülnék, ahonnan rendelni is lehet és nem kell mindig kimozdulni. Értem én, hogy teljes ellátás. De három étkezés? Összesen? Egész napra? Kopognak a szemeim! Nem vagyok valami koplalós fajta lány, ha elkelne se megy, mint ez már sokszor kiderült, szóval rosszabb helyzetet, mint sokszor ez a falu és felhozatala nem igen tudok elképzelni. Csodálkoznak, hogy cukron élek? Az egyetlen ehető, amihez hozzájutok, és nem undi "varázslókajának" becézett valami.
- Nem, azt mondták elnézést meg türelmet kérnek, de nálam mindkettő elfogyott. Biztos nem akarok egyhamar megint vonatozni, de valahogy el kell jutnom Dávidhoz - mondtam szomorúan, ahogy becsukódott mögöttünk az öltöző ajtaja és lassan lépdeltem mezítláb a kövön. A padok felé vettem az irányt a táskám meg a törcsi miatt, jó lesz letenni.
- Jól van, nem para ám - legyintettem, hogy aztán eltartva a kezem felé fordítsam az oldalam. Szerettem a kis bogarat, pont olyan, ahogy elképzeltem és szerettem volna. Nem túl nagy, de nem is veszik el. És szerintem tényleg mint az eredeti. Megérte az egész, akkor is, ha nem volt valami muris. - Őszintén? Nem emlékszem, csak hogy örültem, mikor azt mondta végzett - motyogtam kissé halkan, nem voltam büszke rá, ahogy vinnyogtam az első felében a dolognak. Meg arra sem, hogy így könnyebb volt kihúznia belőlem válaszokat, amiket máskor nem. Ez nem kínzás?
- Na gyere, nézzük meg nagyivíz-e vagy sem - mondtam nevetve, hogy aztán letéve a cuccaim egyből a medence széléhez osonjak leguggolva a kezemmel megnézve milyen is a víz.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 20. 23:46 Ugrás a poszthoz


augusztus 11. ¤ pancsidress


Nem tűnt valami egyszerűnek a szitu, pedig igazából azon túl, hogy ez valami helyzet, fogalmam nem sok volt róla. Egy értemmel egyenlő bólintással jegyeztem meg a nevet magamban, de így elsőre tökre nem mondott semmit. Vagyis, nem gondoltam, hogy kellene. Aztán ahogy ficeregtem a tükör előtt néztem magamra vissza felvont szemöldökkel.
- Mármint... a művészetek tanár? - billentettem kicsit oldalra a fejem, ahogy a szöszke felé fordultam. Engem még nem tanított, de nem titkolt célom volt belógni az órára, mondjuk Dávid az ötletet se igen díjazta, sőt. Pedig meg kell hagyni, hozzá nem csodálom, hogy annyi lány jár szívesen órára. És így már Cel savanyúcska arcát sem.
- Hogy mi van rajtad? - néztem végig látványosan a lányon és igazából egy szót sem értettem ebből. Szerintem amennyivel magasabb vagyok nála - asszem csak pár centi - annak a kétszeresével nehezebb is, és akkor itt pluszozik. Még meg is ingattam a fejem, hogy ez nagyon rossz gondolatnak is. És a mekivel ne is hozzuk egy fedél alá, hogy amúgy a diéta rám is rám férne, de túl rövid az élet a koplaláshoz!
- Inkább mondjuk úgy beköltöztem hozzá. Nemet ugyan nem mondott, de néha kételkedem, hogy utólag jónak látja. Vagy csak a haverjai cseszik fel. Ez részletkérdés - vontam vállat végül és el is engedtem Dávid mérges-e vagy sem témát. Én szerettem vele lakni, praktikus is vagyok, mert még ha lány is, cuccostól se foglalok sok helyet amúgy, bár rengeteg van, elélek a csomagjaimból, nem kell nekem szekrények hada, meg amúgy varázslók vagyunk! Az egyik első bűbáj, amit megtanultam különórákon a vasalás volt. Sose csinálnám olyan hagyományosan.
- Jó, így magunk között... hát én ezt nem gondoltam át! Mármint, jó ég, mondd, hogy te is sírtál...legalább az elején - meredtem rá összepréselt ajkakkal, ahogy a kezére néztem. Amúgy nekem személy szerint nagyon tetszett a minták összessége, volt benne valami, amitől az egész egy nagyot adott ki. Nem tudtam ez direkt van-e, sosem kérdeztem. - Próba-cseresznye.
Igazából nem sokat tudtam a helyről, de ideje volt kipróbálni, szóval némi próbálgatás után leültem a szélére és a lábaim belelógatva befogtam az orrom, majd bele is csúsztam, el is merülve teljesen. Még szerencse, hogy összekötöttem a hajam, bár így is tekergett az mindenhova, mire felértem a víz tetejére. - Pont jó. Hogy mivel? - pislogtam ki a vizet a szememből, mintha nem érteném miről beszél. Ennyire nyilvánvaló?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 21. 19:44 Ugrás a poszthoz


július 14. délután ¤ outfitElla


Nem bírtam ki, hogy ne emelkedjenek meg a szemöldökeim arra, ahogy a nadrág hosszát tovább feszegette. Mármint szó szerint nem tette, az amúgy se vezet eredményre, nekem elhiheti. Ha ezeket a szárakat valaki meghúzkodja lefelé, előbb csípőnaci majd... nos lent van a naci. Szóval nem hiszem, hogy ezt szeretné kipróbálgatni, bár igazán nem zavar, csini alsóneműt vettem fel ma is, olyan randibugyifélét. Szóval megmutigálom én, azon nem múlik, van egy mini csengő amúgy rajta hátul és csipkés. Nem is értem ki ne szeretné. Mondjuk tény, nem hiszem, hogy a kényelemért vettem én sem.
- Nem a szín? A méret? - kérdeztem vissza bizalmatlanul, ahogy a kirakatban nyújtózkodva éreztem, ahogy a leragasztott, friss lepkém dörzsölődik a felsőmtől és egy picit fel is szisszentem megállva egy helyben. Még nem volt meg a pontos elképzelésem, hogy is közöljem ezt, de anya szerintem eljuthatott a kiakadásra, mert mikor kész lett, küldtem egy képet neki üzenetben. Dávid szerint nagyon nem lesz boldog és lehet beszélni se fog velem, de ha még akkor se szóltam volna, amúgy se tenné. Azt hiszem támogató, de azt nem éli, ha nem beszélgetünk, mint minden másról is. - Ugye nem most akarod, hogy veled beszélgessek a méhekről meg a virágokról? Vagy kíváncsi vagy valamire? Valakire? Anyával ezen még időben, elég régen átestünk már. Hidd el, az se nekem volt ciki - csóváltam a fejem, hogy aztán inkább beténferegjek a boltba és keressem, melyik pár cipővel fogok örök hűséget fogadni. Nem, szerelembe nem itt szoktam esni, de a cipőimet jól szoktam tartani. Azért figyeltem persze apukára, hogy mondd-e bármit. Igazából, ha kérdez én szívesen felelek. Nincs ezen mit titkolni. Bár nyilván neki is azt mesélem, amit anyának, nem pedig amit mondjuk... Dávid...sejt. Nem tudom tudja-e, de neki nem hordtam össze minden hülyeséget a dolgaimról. Anya szentül hiszi, hogy az első srác, aki becipelt egy ágyba nagy szerelem volt és tanultam belőle. Igazából magamtól mentem és teljesen saját elhatározásból, mert túl akartam rajta esni. Hagyjuk is a részleteit. Azóta meg, ugye volt Kristóf, a fura haverja Dávidnak, de ő még csókolni se tudott, így semmire nem jutottunk szerencsére, két helyes pultos fiú, de velük is csak talizgattunk, meg egy akivel pár hónapig jól elvoltam, ő volt a második... olyan komolyabb. De az se túl jó élményszám. És igen, mindez az elmúlt körülbelül egy évem, így nem kell csodálkozni.
- Uh, mármint, persze, legközelebb beszélünk, de ez... hát ő egy csoda - kaptam is ki a kezéből a cipőcskét egyből a méretet és a sarok magasságát szemrevételezve. El is csíptem az eladólányt, hogy ebből - igen, nem vicc - kellene egy kisebb, mondjuk a legkisebb felnőtt méretben, ha lehet. Aztán elment én meg visszafordultam. Totál észre se vettem, hogy szólított.
- Értem, bár minden olyan időleges felénk - jegyeztem meg picit vonva a vállamon. Ez nem is tudom minek szólt. Időnként jó volt minden, aztán voltak viták, majd megint. Nehéz megtalálni a jó síkot az időben.
- Bárpult? A pultos fiút is beszerzed hozzá? - kérdeztem elsőre takargatva azt a nevetést, de aztán csak kicsúszott, miközben kibújva a cipőmből belebújtam a megérkezett csodákba.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. augusztus 27. 21:47 Ugrás a poszthoz


augusztus 11. ¤ pancsidress


- Reggel is nála voltál? - Nem mintha közöm lenne hozzá, de mikor beslisszoltam a kávékkal és a neki szánt csomaggal, ő nem volt ott. Más kérdés, hogy nem is teljesen hozzá indultam. A megerősítésre csak elgondolkodva néztem magam elé pár pillanatra, majd érzékelve, hogy kissé talán nehéz ez az egész, inkább próbáltam megértő lenni. Nem, máskor már bombáztam volna huszonöt kérdéssel, mert bizony arról a pasasról lett volna, ebben tuti biztos vagyok! Ettől még nem akartam egyedül maradni, jobban szeretem a társasági dolgokat, nem nekem találták ki, mikor magamra kell maradni.
- Tudom mit jelent - néztem rá, hogy most komolyan? Még el is magyarázza. Ha ilyeneket akar látni, én tudok neki mutogatni, elég csak lehajolnom kicsit, de nem ez volt a lényeg, szerintem butaság. Általában, akik ilyen alakkal durván többnek látják, előbb vagy utóbb beteges fogyizósok lesznek. Volt egy lány általánosban, egyszer hallottam hányni a mosdóban ebéd után. Undi volt, én is szívesen adnék le, de nem így! Inkább koplaltam néha, de aztán jött a csalós nap és a Meki a végzetem. Maradjunk ennyiben.
- Áh, egy idő után ártalmatlanok - legyintettem le. Mondjuk vannak furák, meg olyanok, akikről nem illik Dávidnak beszélni, jobb az  kapcsolatuknak biztosan, ha nem vagyok a képben. Vannak furák, de már nem szoktam felvenni elég régen a megjegyzéseket arra mit csinálnának vagy hogyan becéznek. Meg mit hisznek, az egy külön kis ablak.
- Dávid azt mondta ez normális - vagy nyugtatni akart, de én hiszek neki. Szerintem ő több nőt bőgetett már meg, mint az normális lenne, csak neki ez karrier meg presztízs kérdése. Ha van nő még, aki nem sírt a kezei alatt, asszem azt majd elveszi. Remélem. Nem maradhatok sógornő nélkül. - Szerintem pont tökéletes nekünk, levesnek talán kicsit hideg - jegyeztem meg a végét nagyon halkan, szinte el is felejtve, hogy ezt nem terveztem kimondani. De még mielőtt reagálhatott volna én már a víz alatt is jártam.
- Azon konstans ki lennél te is hidd el! Együtt lakunk, és már tök rég volt bárki nálunk... ez nem normális! - Teljesen kiakadva meséltem persze mindezt, mintha ettől jogom lenne cselekedni, ami persze nincs, én csak segítek. - De! Én megkönnyítem a dolgát. Van listám a sulis csajokról. Már aki szóba jöhet tudod, kiszedtem a barnákat, azok annyira nem. Maradtak a szőkék, feketék, vörösek, más színűek. Meg úgy korban nem is tudom, felfelé nem szabtam korhatárt, lefelé nem mertem negyedik alá menni. Azért tuti megnyúzna.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 3. 22:55 Ugrás a poszthoz


július 10. ¤ outfitElla


Na erre nem számítottam! Mármint értitek, vannak azok a nagy filmes csavarok, mint mikor kiderül hogy Juan Miguel Alfonzo Perez Cortez Domingonak a féltesója a szerelmének az első férje és most annak az anyjának a szeretője. Meg ő a lovászfiú is. Lépjünk túl ezen, sokat voltam a nagyinál azt hiszem. De annyira pillogtam az új ismerőskémre, majd kiestem a szemeimen. Randi? Mártikával? Hát lassan kezdődött, apró és vékony kacagás formájában, aztán meghalva ahogy besípoltam egy rossz levegővételtől saját magamon és a helyzeten is nagyon nagyon röhögtem. Hát ez kész! Többet kéne ide járnom.
- És amúgy megérte? Találtál férjet vagy feleséget magadnak? Esetleg te meg Mártika, tuuudod - emelgettem meg a szemöldököm, de felfújódtam mint a gömbhal, ahogy becsuktam a szám és nevetni akartam tovább. Aztán nekem bármennyire mókás volt, neki nem. Vagy megsértettem, vagy tényleg ilyen izé egy ember, de én nem bántásból csináltam, de ahogy mindenki ő is előhúzott olyat, amit nem szívlelek. Persze, sokszor mondják hogy viselni kell és viselkedni, de ez most rossz volt. Ő tényleg nem tudhat rólam semmit, ma még csak nem is húztam semmi csúnya ruhát és nem gyerektartási csekkel vagy terhességi pálcikával, hanem kávéval jöttem. Hatalmas sóhajjal léptem el végül tőle és próbáltam átlépni azon, hogy ő igenis bántó és látszólag még csak nem is zavarja! Jó, ez sokszor megesik velem is, de az tök más! Én nem magammal csinálom, hanem jelentéktelen lányokkal és fiúkkal, főleg olyanokkal, akik meg is érdemlik. Tényleg, becsszó!
- Egéészen más vagyok azzal, igen - bólogattam is nagyokat, hogy ennek tök egyértelműnek kéne lennie, mire is gondolok. Ennyire nem lehet öreg különben. Szerintem azt még ő is tudja, hogy ha valakinek azt mondják szép, az bók és akinek bókolnak, azt nem ütni inkább...ölelni? Szokták. Szóval mást. Mindenkinek eltér a stílusa, én azt hiszem több fiút ütöttem már meg, mint öleltem. Tovább meg nem is kell számolnom fél mancsom elég rá.
- Ó, ne aggódj, ez véletlen. Máskor Mártika se vesz észre még nem távozóban vagyok - vonom meg a vállam, mert tényleg nem szoktam feltűnősködni. Meg nem is sokat vagyok itt, de nem tudom mi hangzik éppen rosszabbnak, szóval hallgatagan felcsüccsentem vissza a lábikóim lóbálva és a limonádémba szürcsölni. - Mert unatkoznék másként, ez jobb. És amúgy is, nem is biztos hogy ráér vagy egyáltalán itt van - vonogattam a vállam mintha mindegy is lenne.
- Szeretnéd ha elmennék?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 4. 17:57 Ugrás a poszthoz


július 21. délelőtt ¤ outfitElla


- Hát, ez is egy biztonság, én eléggé merészen tettem sokszor az estém mások kezébe, bizalommal. Hidd el, jobb ez így, nem mindenki tudja megtenni anélkül, hogy ne sérüljön - vontam párat a vállamon még beszéltem. Ebben nem volt most semmi képletes, tényleg jártam el például az erdőkbe kirándulni osztállyal is, de valahogy sose lett úgy vége, hogy valaki ne törje el valamiét. A tanítók szerint mert nem bírtunk magunkkal, szerintem meg tévednek.
Őt hallgatva valahogy nem hangzott annyira bulinak a családi nyaralás dolog, így nem is hibáztattam azért, mert nem volt annyira lelkes hiányoló. Amúgy se kéne ilyeneket tennem, ezért is kérdezek, mielőtt csak úgy ítélkezem, sokkal okosabb dolog és már régen megtanultam. Nem is igazán tudom mi lenne velem, ha a helyében lettem volna, ha így növök fel. Lehet most bármilyen szomorú a helyzet nem tudnék megválni a tesós léttől, az otthontól, a nagy beszélgetésektől, vagy bármitől, amit együtt csináltunk. Nem kellett ehhez elmenni vagy drága helyekben gondolkodni. Egy vasárnapi kártyaparti is pont olyan jó volt. Dávid tanított meg csalni a römiben, Gergő meg arra, hogy ez nem helyes, legalább legyen pókerarcom. Anya meg Apa pedig... szerintem végig tudták és egy kicsit hagyták is. Ma már biztos vagyok benne, ha nem hagyná senki, akkor is széjjel meg össze nyerném magam bármiben. Tények, volt időm gyakorolgatni, sokat lógtam fiúkkal meg a tesóval, ha nem is akarta.
- Áh, értem. Hát, ha a stég felé mész, az elég szép és biztonságos is. Semmi varázslatos növény meg állat, még elég kellemes illatok is szoktak arra terjengeni, de még nem jöttem rá, honnan ered - gondolkodtam el picit próbálva rájönni, mihez is hasonlít. Olyan kellemes, nem gyümölcsös, de biztos valami virág. De nem ismerős, vagy nem tűnt fel. Hm. Talán egyszer kiderül. - Szerintem nincs okod rá, mármint biztosan nem egy Miami beach - tártam el a kezeim még a szám is elhúzva egy pillanatra, hogy hát ez van, még nem léptünk kontinenst. - De szerintem ez em von le semmit belőle. Amúgy reggel érdemes, szerintem ez a naplemente cucc túlértékelt a napfelkeltéhez képest.
Nem mintha én úsznék a nyálban, meg bármikor, bárkivel éltem volna ilyet, igazából a randis dolgok is megkerültek, mint a leprásokat, minden csak megtörtént, vagy beültünk és felesbe vettünk jegyeket meg McMenüt. Mikor fiúkkal vagyok nem játszom a tűzzel egy Happymeal kérésével, de mindig fáj érte a szívem. Egyszer megpróbáltam és ki lettem nem kicsit gúnyolva.
- Iiiih - sziszegtem fájdalmas grimasszal, hallani se szebb, mint gondolom megélni lehetett. Még jó, hogy nálunk semmi emberevő meg bántó gaz nincs az eridonban. Nem is tudom mit csinálnék, ha valahonnan előszednének egyet. Végleg kicuccolnék Dávidhoz. Mármint olyan... ide többet nem jövök vissza módon. Inkább kelek fél ötkor és berobogok az első vonattal.
- Semmi ijesztgetés, de ebben a suliban leginkább semmi nem normális, ezt a gyógyító is tudja. Pár éve boszorkányüldözés volt, azt mesélték. Mármint tényleg, azt beszélik, hogy akinek volt képessége bántották, meg elvették tőle, mert rájuk akarták kenni a suli hibáit - bizarr módon kirázott a hideg, örülök hogy se ilyen gondom, se nem voltam itt. Mindenesetre ha legenda, ha nem, elgondolkodtatóak azok, hog beszélnek itt mindenfélét. Levitásokról, akik robbantgatnak, rellonosokról, akik szülnek, navinésekről a tiltott...növényeikkel. Rólunk bele se gondolok mit!
- IGEN. Természetesen az volt, hogy is ne lett volna - sóhajtottam drámaian még a kézfejem is a homlokomhoz emelve. - Egy néni volt rajta olyan kilencven és a halál között. Én jobban megijedtem, ez tuti.
A buszos kalandom nem azok közé tartozott, amit csak úgy mesélgetek ide meg oda, mégis már rég kint volt, mire feltűnt volna mennyire jól elvagyok Laurával. Tényleg kedves és rendes csajnak tűnt, örültem, hogy ma őt fogtam ki...kollégának.
- Ezt már nekem is mondták. Régebben, olyan negyedikes vagy ötödikes voltam az általánosban, mikor doga volt, anyu szerint "suliundoritiszem" volt akarattal. Hasfájással, hányingerrel és szintén lázzal. Sose hitte el, hogy ez komoly dolog - csóváltam a fejem, mintha nem értenék egyet a felnőttek dolgaival, pedig volt rációja. Tényleg megesett, hogy elég volt nagyon arra koncentrálnom, hogy én nem akarok sehova menni, vagy inkább máshova. Olyan is volt. Aludtam ezért télen fehérneműben nyitott ablaknál. Bevált, vagyis a betegség része. DE két hétig nem volt sehova, szóval eh.
- Ki tudja mi az álmod! - Én hittem, ha valakinek ez, majd megoldja hogy valóra is váljon. - Azt a rongyot megoldhatjuk, csak keress meg a következő buli előtt - kacsintottam rá, és komolyan is gondoltam a dolgot. Én örülök, ha szebbé varázsolhatok embereket egy-egy ruhával, mint gondolják.
- Huh, a legcikibb egyértelműen az volt, mikor véletlenül a tesóm kezét fogtam meg a fiú helyett, akit éppen megismertem - nevettem el magam, mert nem kívánom senkinek azt a nézést amit én és a srác is kapott Dávidtól. Mondjuk örüljön, hogy nem a csávó volt! - De a legemlékezetesebb az talán a 15. szülinapom volt, pont attól, hogy arra nem igazán emlékszem, olyan gyorsan történt a barátnőimmel, de megfürödtünk éjjel egy varázsszökőkútban. Na miből tudom hogy varázs? a vizétől három napig varázslattal is eltüntethetetlen zöld foltjaim lettek.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 5. 15:47 Ugrás a poszthoz


szombat reggeli kínálat ¤ BUMM


Egyet kellett értenem vele, bár engem ez sosem kapott el ilyen húú, én ezt most akarom. Olvastam, szeretek is, de az én könyveim inkább vastag magazinok, és nem erről szólnak. Ez a valóság. Érdekel most éppen a lakberendezés is a divat mellett, hát az ékszereket, a kristályok és kövek mikéntjét és az arany-ezüst örök vitát tanulmányozom inkább. Szerintem tökre ki se nézik, ettől jó a meglepi mondjuk. Szeretem tudni mi a trend és nem csak öltözékben. Színben, viselkedésben, munkamorálban. Ki tudja mikor jön ez majd még jól? Szerintem a varázsvilág is tökre alul van cicomázva. Pedig a varázslöttyök gyors szépítő hatásai ha kapnának egy kis reklámot, vinnék őket mint a cukrot! Muglik is, eladhatjuk homeopátiának!
- Ugh, de ő undi - grimaszoltam nagyon citromba harapott arcot vágva kicsit a kezemmel is pipiskedve. Ha tehetném, tuti valami nagyon csini pofit kísértenék, olyat, akit vicces is ijesztgetni, jól is néz ki és szórakoztat. Jó, egy ilyet nem csak szellemként kerülgetnék szívesen, de ez totál más kérdés!
- Mitől? Sárki bá', hát olyan rendes, mindig van valami buli, igyekeznek. Meg megengedte a koedukált szobát, én adom a bácsit - jegyeztem meg nagy bólintásokkal, bár nem úgy ám! Hallottam pletykákat, hogy vannak diáklányok, akik oda meg vissza vannak érte is, szerintem kedves, de ennyi. Nem annyira fogott meg úgy...egyben, értitek. A helyettese meg még olyan morcos is, bah.
Közben a nagy eszegetésbe belefért az álmodozás is, így kifejtettem a karnevál témát. Engem nem is annyira a zene vagy a hangulat kötne le, ha ott lennék, ezt újra kellene gondolnom. Azok a ruhák a táncoslányokon, a színek és a helyi különleges kiegészítők. Maga lehet a Mennyország.
- Kipróbálnám a miniruhákat is, tudod vannak a karneváli lányok, azokkal a nagy tollakkal - mutogattam is mellé még riszálva is kettőt a hátsómon, bár ezt maximum mögöttünk értékelték, én csak lépegettem tovább utána.
- Puskázni akarsz? Arra van egy csomó más módszer is! De a toll szépnek hangzik. Öníróságot lehet rá bűvölni, miért nem csináltatsz egy ilyet?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 12. 21:46 Ugrás a poszthoz


ebédszünet ¤ #OOTD


Uuuncsi. A nap, a vizsgázók, a tanárok és még a történések is. Újabb olyan nap, aminek csak a végét várom, mert még munkám sincs. Se falu, se járkálás és most még Dávidhoz se mehetek haza Pestre, mert reggel korán vizsgám lesz. Vagyis lenne, én igyekszem úgy tenni, mint aki nem tud róla. Nyilván kikönyörgöm, ha megoldani nem is tudom, hogy ne bukjak meg, ehhez azért értek, ettől még nem várom a gyomorban gombócos érzést és izzadni igen gusztustalan. Ennek örömére inkább a vizembe kortyoltam, majd félig bólintva néztem oldalra a srácra, aki amúgy szerintem hozzám beszél, de eddig a túrógombócaim és az életem leterhelte a figyelmem. Csak annyit értettem az egészből, hogy "cicám". Azt hiszem ez az egyetlen jelző, amitől a hideg ráz, de nagyon. Fel is kúszott a szemöldököm majd elhúzódtam kicsit arrébb és inkább belekanalaztam a sodóba. Akkor éreztem a mozgást magam mellett, majd éppen a villám emelve fordultam volna meg fenyegetően, mikor megláttam ki is az.
- Tudod én ezt nem csak evésre tudom... Úúúúúúúúú, Ezra bácsi - sipítva egy kört vágtam le az evőeszközt az asztalra, miközben ő a kajába válogatott, de ideje se maradt kérni azt az üdvözlést, mert már a nyakában csüngtem kicsit oldalasan és a puszit is kiosztottam az arcára. Mind a két oldalra járt! Kicsit lehet össze is kentem, új rúzst tesztelek, de eddig nem a kedvencem. Mindent összeken és a színe is olyan semmilyen. Arrébb rángattam a magam alá gyűrt talárt, így jobban elfértünk, aztán csillogó szemekkel néztem rá.
- Miket gondolsz te rólam! Ehhez sosem leszek túl nagy. Izé...mint egy suli, úgy. Elvagyok. A mi tornyunk nem dőlt be, eddig nem buktam meg, a kretének többnyire békén hagynak - néztem az iménti fiú után, majd vissza rá - szóval elég jól. De mesélj! Mikor jöttél? És hogy hogy itt vagy? Merre voltál?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 14. 20:41 Ugrás a poszthoz


ebédszünet ¤ #OOTD


Magamban már sorra vettem a lehetőségeit annak, milyen könnyed és mégis ezerszer fontos semmiséggel fogok felállni és inkább a szobámban befejezni az ebédet, amennyiben még egyszer elmeséli mennyire menő. hogy túlélt egy kartörést, amikor tilosban rohanva "állítólag" verekedett. Én kinézem, hogy simán csak elhasalt és ráborult egy páncél. Más kérdés, hogy magamban nem tartottam, neki is kifejtettem ezt, egyből hallgatagabb lett, majd már nem is hallottam. Azt hittem hallucinálok, de nem, csak hőst kaptam!
- Melyik részéért is? - nevettem el magam a kérdés végére, hogy aztán elengedjem és hagyjam őt is enni, ha már így páros ebéd lett ebből. Két falat között azért persze nagyon figyeltem rá, de ha valakinek nem kell bemutatni, hogy a kaja szent és sérthetetlen, az ő, így nem is aggódtam ezen. - Furi ez a hely amúgy. Bizarr dolgokról mesélnek és még rémisztőbb emberek vannak. Múltkor láttam egy lányt három éve divatból kiment PAPUCSBAN NAPKÖZBEN - meséltem el neki teljesen kiakadva még illusztrálva is mennyire szörnyű az arckifejezésemmel. Arra, hogy büszke rám csak széles és elégedett vigyorral billegtem kicsit ültő helyemben még hallgattam a beszámolóját.
- És mit csináltál itt fent a suliban? - érdeklődtem kicsit szét is nézve, nem hozzám jött, mert tudtam volna, Dávidhoz se hiszem, mert seholsenem látom. Tuti megint naaagyon elfoglalt. - De jó! Akkor fogunk még találkozni...mármint izé. Mivel itt leszel akkor gondolom, már úgy értem - tettem helyre de hamar rá kellett jöjjek, hogy ennek már mindegy, mert ezek szerint tényleg fogunk találkozni, fel is szusszantam kicsit a karkötőim forgatva. Jól tudtuk ez minek a jele, ilyenkor vagy füllentek, vagy kínos dologról hallgatok. Utáltam a szokásaim.
- Ott van nagyon szép vízesés ha jól tudom. Ugye azt is megnézted? És volt ott más gyönyörűség is? Úúúú, és mit?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 14. 21:47 Ugrás a poszthoz


valamikor a vizsgaidőszakban ¤ #OOTD


A kellemetlen vizsgaidőszaki parát mi sem tudja jobban elsimogatni mint a szépítő ebédidei alvás, majd egy gyors zuhany és friss, üde poficsinosítás. Én is átestem ezen, ahogy a tiszta és málnaillatú hajammal végiglibegtem az eridonon, majd lévén ott nem volt senki és semmi érdekes, lecammogtam megnézni mi újság az emeleteken. A másodikon szinte azonnal útba akadt nekem a társalgó, ahova be sem tettem volna a lábikóim, ha a nyivafelejtett ajtón át nem látom meg a lányt.
Bizony, pont Őt. Minden problémám megoldását, kérdésem megválaszolóját és a nekem szükséges egyedi tanácsadót. Túlzok? Ugyan már. Én is tökre képes vagyok ilyenekre, és ha rám igaz, akkor másra is. Éppen ezért mit sem ell gondolkodni!
- Esztikeee! - Az utolsó métereken még hátradobtam a sötét hajam, aztán kitárva teljesen az ajtót széles vigyorral betopogtam, majd be is löktem magam mögött, ahogy a kanapéra vágódtam jó közel mellé, nem is igazán foglalkozva a körülményekkel. Legalábbis azzal, én most alkalmas időt találtam-e. - De jól néz ki ez a rúzs? Milyen árnyalat? Ezer éve keresek egy szép vöröset, tudod, nem az "utcalányos"-t és nem azt a "jaj, de gót csaj vagyok"-ot, hanem a köztest, azt a szépet. Hol vetted?
A támlának dőlve félig el is pihentem mellette a lábikóm felhúzva magam alá. Egyrészt én elég jól tudtam ki ő, és szerintem ez fordítva sem szorul bemutatkozósra. Nem kellett úgy tegyen, mintha ismerne, de neki nem is kellett. Túl sok dolgot tudtam. És amit tudok, az bizony úgy is van!
- Mi újság veled? Gergőc biztos üdvözölne, ha láttam volna én meg most jól átadnám, de nem tudom merre jár.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 15. 20:28 Ugrás a poszthoz


ebédszünet ¤ #OOTD


Már majdnem büszke voltam magamra, sőt még szépen ki is húztam magam széles mosollyal az arcomon, de aztán csak gyanakvóan méregettem Ezra bácsit két kanál sodó között. Nem akartam én szétcsepegtetni. Meg úgy egyébként is, ez a kaja aranyat ér, pedig nem minden van megfelelő ízben vagy mértékben, szerintem tökre el szokták méretezni például a reggelit. Kinek elég az a pici szendvics? Meg egy tojás? Vagy az a fél tál müzli?
- Hogy érted, hogy mikor te jártál ide? Naaa, Ezra bácsi, meeeesélj ha már belekezdtél - néztem rá amilyen szigorúan csak tudtam, ezt már elég jól fejlesztettem. Állítólag anyától örököltem valami ráncot a nózim tetején, ami ilyenkor jól látszik, meg egy gödröcskét is, de az nem számít most. - Jó, de az más, téged helyre tudlak tenni. De itt sok ilyen van, és rosszabbak! Nem tudnak szépen felöltözni, nem is túl helyesek, még a lányok sem, pedig hidd el, én leellenőriztem, Dávid tud-e itt valamit kezdeni magával - még ingattam is a fejem rosszallóan, mert bizony siralmas volt a helyzet. Kevés korban és külsőben is nagyon jó lányka volt, és sorra kerültek le a listámról, mert undi dolgokat csinálnak. Tanárokkal vagy a többiekkel.
- Hogy miiii - mondtam szintve visítva a végét a nevetéssel egybekötve, ami miatt a levegőt is rosszul vettem és besípoltam kétszer is, mire rám is néztek elég sokan, de ez most nem érdekelt annyira. - Ugye te is hallottál itt pletykákat? Szerinted itt lehet javítani ezen?
Nem mintha foglalkoztatott volna mások sorsa, ilyenkor szokták rám mondani, hogy önző vagyok, de ami azt illeti, nekem ez volt a dolgom, leginkább magamra figyelni, az se ment maradéktalanul. Én mondjuk amúgy se vagyok boldog, mikor olyanokról kéne beszélgessek vele vagy Dáviddal, amiről az ő érdekükben jobb, ha nem tudnak. Van ilyen, bőőőven. Végül csak sóhajtottam egy nagyot.
- Ühm. Az attól függ most mire gondolsz? Ja így... most éértem - néztem a kezemre aztán abba is hagytam a piszkálást. - Hát az Előkészítő... de ígérd meg, hogy nem szólsz senkinek! Már így is elcsiporogta egy lány Dávidnak is, mert itt senki nem tud ráülni a szájára!
Nem volt akkora titok, de nem akartam szétkürtölni. Anya meg apa sem tudták, persze a cukorkaboltos munkát így vagy úgy de kiböktem otthon, már abból is volt hercehurci, miért nem a tanulás inkább vagy kötöm le magam mással, aztán meg a minek nekem az a pénz. Ne menjünk bele a fenntartásaimba mert még egy fizetős barát is elsírná magát.
- Nagyon helyes... mondjuk mind a kettő - vigyorodtam el, aztán a tányérba néztem. - Hát ez már a második adag, és ha nem pukkadok ki... na jó, harmadik már nem lesz, vigyáznom kell, mert lassan úgy nézek ki, mint egy elefánt! A mekibe is csak light kólát kérhetek már a három sajtburi meg fagyi és krumpli mellé az almáspitéhez.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 16. 14:28 Ugrás a poszthoz


valamikor a vizsgaidőszakban ¤ #OOTD


Eszter nem olyan lány volt, mint akikkel amúgy itt találkozni szoktam. Persze biztos sok az aranyos meg kedves köztük, de nagyon csúnya ruhákat tudnak felvenni, van aki a sminkről is azt hiszi, hogy annyiban kimerül, ha felken egy ízes, ragacsos ajakbalzsamot. Nem éreztem túlságosan otthon magam itt pont ezért, persze voltak csajszik, akikkel jól el tudtunk ezen merengeni, meg nekik én is csináltam ezt-azt, főleg a fülbevalókara és a karkötőkre szoktak nagyon csillogni a szemek. Én is kedvelem őket. Ennek ellenére most ahogy lezsuppantam a kanapéra, egyből széles vigyorral meredtem.
- Uh, menő. Velük is kapcsolatban álltok, vagy csak mert így... tudod... neved lett - célozgattam, magamhoz képest nagyon finoman a tényre, hogy nem csak a kozmetikumok miatt tudja bárki, ki az a Vajda Eszter. Én mondjuk több frontról is tudok róla, szóval tökre nem is érdekelnek a plusz pletyik, de az érdekel, mi szólt nagyobbat. Kíváncsi vagyok, na. - Igen, eléggé jónak néz ki. Te szereted is, vagy csak így elvagy vele? Régóta használod az ő dolgait?
Az érdeklődésem már majdnem teljesen ártatlan volt, de azért nem merültem ki ennyiben, igyekeztem valamit kihozni a helyzetből, mert már jól tudtam, hogy a lány nem az lesz, aki nagy csevegésbe kezd akárkivel. Még Gergőt is bedobtam, ami úgy tűnt jót tett. A bátyám fura szerzet, számomra legalábbis, talán mert többet voltam Dáviddal, de úgy érzem rá jobban hasonlítok.
- Csak megláttalak és gondoltam beköszönök - kezdtem bele nagy vidáman - és ha már itt vagyok, arra gondoltam, te úgyis nagyobb vagy meg tudsz ezt-azt. Érdekelne pár dolog.
Nem szoktam zsákbamacskát árulni, így egyből ki is borítottam a mentális kis retikülöm, hogy nem, nem bájolognék vagy a sminkre pályáznék rá. Mondjuk ez utóbbi tényleg érdekelt, és már egészen jól álltam fejben egy új bevásárlólistával. Nemsokára jön a fizu, úgyis el fogom költeni, már látom.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 23. 17:57 Ugrás a poszthoz


július 10. ¤ outfitElla


- Nem értem mi a baj - néztem rá egész elkomolyodva a nevetésből, még kicsit le is biggyesztve az ajkaim. Szerintem nagyon kis mókás ez az egész, de neki kimaradt reggel a tréfarépa, vagy csak én kenekedtem nevetgéllel. Egyelőre ez igen kérdéses. Inkább nem is feszegettem a kapcsolatát Mártikával meg úgy senkivel, nem volt valami jó beszélgetős partner így elsőre. Pedig abból, ahogy simán bekategorizált, ha kellett, ha nem, azt hittem sokkal közlékenyebb. Hát, ilyen ez. - Most megsértődtél? - billentettem oldalra a fejem is, ahogy elcsendesedett olyan rossz és gyanús módon, de visszamászva - mert leginkább ez az odatolatós-felpakolós dolog az volt - az asztalra csak lóbáltam a lábikóim, hol rá néztem, hol meg csak úgy körbe a helyen, egy darabig el is bambiztam az egyik dobozon. Éppen bele lehetett látni, de nem tudtam kivenni, mik is vannak benne, de tuti nem ééérdekesek. Semmi nem sütött erről az irodáról, amiért megérné bárkinek benne ücsörgélni egy nap több órát is. Főleg olyan rengeteget, amennyit ők szoktak. Nem vagyok buta a látszat ellenére, eléggé jól tudom itt ki és mikor, na meg mennyit munkálkodik.
- A nagyi mindig azt mondta az ilyenekre, hogy az káposztalé. De az a rossz fajta - vigyorogtam is büszkén, mert az voltam, hogy erre ilyen pontosan emlékszem, meg azért is mert nem rám mondták, hanem undi lányokra és fiúkra.
Amikor visszakérdezett a mászkálásomra egy pici sóhajjal vonogattam a vállam, hogy ja, olyasmi, de nem igazán kell vele foglalkozni. Nem voltam oda dolgokért vagy helyzetekért, azért teremtettem sajátokat, de azok se sülhetnek el mindig jól, legalábbis gondolom én.
- Szeretek látogatósat játszani. De ha tudom, hogy máshoz is lehet jönni, lehet többször jövök - bólogattam magam elé a számon koppintva párat az ujjaimmal, hogy aztán nevetve hátrébb csússzak és a kinyújtott lábaimon a cipőm lesegessem. Megint össze lett kenve, mert Mártika miatt nem figyeltem, hogy a fal mázolt. Undi koszos. El is húztam a szám, mielőtt még visszanéztem volna rá.
- Akkor jó, úgyse volt kedvem leszállni innen. És mit csinálsz te itt a papírokkal? Úgy tudta, hogy Mártikáék postáznak meg válogatnak. Szóval nem kellene még egy iktató - néztem felé, mert bár nem voltam tök jártas mindenben, azért sokan ha belegondolnak, átlátható hogy ilyen pici helynek nem kell ennyi papírozós figura.
- Jó helyről, a pult alól - közöltem széles mosollyal.
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. szeptember 27. 22:12 Ugrás a poszthoz


július 10. ¤ outfitElla


- Azért jobban tettem, hogy megkérdeztem - láttam be, mert lehet neki nem fontos, én azért szükségét éreztem. Sok embert bántottam meg már direkt, azok nem is különösebben hatnak meg, de véletlenül azért csak más csinálni, olyankor még azt se látja át az ember sokszor, mit is tett rosszul. Szeretem tudni, hogyan is állok az emberekkel. A fújolásra viszont elég hangosan sikerült felnevetni még egy kicsit horkantani is, ahogy rosszul vettem a levegőt, amire inkább magam nevettem már ki a végére, majd pár nagy levegő után bólogattam csak.
- Pontosan, olyan épületkiürítős. Egyszer jártam anyának egy kiállításán, és valaki szerintem meghalt ott, mert olyan szag volt legalább... állítólag csak a hely restauráló részében ömlöttek össze ilyen hígítók vagy mik, de fúj, na az... - legyeztem is magam előtt, mintha még mindig érezném. Szerintem különben nem volt kíváncsi minderre, de most már tudja, ha kell neki, ha nem. Eeeez van.
Nem szeretek alapvetően Erikről vagy arról beszélni hogyan állok én, Dávid vagy Gergő hozzá. Mindhárman egészen másként gondoltunk a családtagokra. Gergő, bár nem látszik, sokkal jobban húz apa felé szerintem, anya meg a fiúk közül Dávidhoz, bár ő nem tudom foglalt-e ebben állást. Igyekszünk úgy ketten meglenni család címen. Legutóbb is ő jött el arra a bizonyos "fogadó órára", amire egy-két lógásom miatt a házvezető bácsi látni akart valakit. Ő már nagy, neki lehet ilyen szerepben is tetszelegni, tök jó. Vagy nem annyira, ez most részlet kérdése.
- És egyre több - vigyorodtam el lóbálva a lábaim, néha az asztalnak koccantva a sarkam, de nyilván minden ilyet nagyon sajnáltam. Gondolom. - Értem, szóval te nyalogatod azt a sok bélyeget, vagy azt így Mártival felváltva? Miért ez a munkád? - kérdeztem érdeklődve, mert nem pont az jött le róla, vagyis úgy általában vannak azok a csúnya, köpcös, patis, nyurga fiúk, akikből a postások lesznek, meg vannak akikből nem. Értitek.
- Ha bosszús lennék, nem hozok senkinek inni. Akkor inkább kap a nózijába egy ilyen lenyomatot, szép - mutattam felé a bal kezem, rajta a gyűrűmmel. Szerettem, szép a mintája és eléggé bele tud rajzolódni emberek hátába, ha koncerten nem férek el tőlük, vagy arcokba, ha rossz helyen tapiznak meg. Meg hasonló. Na, akkor bosszús vagyok. - Miért kérdezed? Rosszabb mint Mártié?
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. október 1. 20:12 Ugrás a poszthoz


ebédszünet ¤ #OOTD


- Teeermészetesen. Még nem végeztünk - jelentettem ki kicsit ki is húzva magam a kacsóm meg oldalra csapva tök nagylányosan - vagy plázacicásan. De mindenesetre jól tudja majd ő is, hogy ezzel nem úszta meg, túl kíváncsivá tett. Nem lehet rosszabb annál, amit mondjuk láttam Dávidnál, szóval nekem ne mondja senki, hogy csak engem óvnak a "csak szépet meséljünk a kislánynak" sztorikkal. Különben láttam már én is eleget. Márhogy. Nem olyan régen szó szerint is, de az más kérdés.
- Jól hallod. Nem egészen, én csak szeretném ha végre nem egyedül lenne meg citromba harapott képpel. Mikor volt ilyen csaja, bármilyen elég boldog volt általában. Kivéve a hisztisek mellett, azokat én se csíptem - ingattam is meg a fejem, egyelőre kihagyva a történetből mit tettem. Nem hiszem hogy nagy büszkén kéne elmeséljem, hogy legutóbb fogadásba vonszoltam egy lányt - amit én is meg kellett járjak -, majd összeboronáltam egy estére Dáviddal. Jó, délután volt, de értitek. Sosem nézett még rám a bátyám úgy, mint utána az első összefutásunkkor. Még dolgozom a békülésen.
- Hát de...ez...nagyon jó - nevettem tovább, már kicsit halkabbra fogva, aztán cinkosan hajolva közelebb suttogtam, de alig bírva nem folytatni a nevetést remegtem meg. - Hozol lufinak valót is?
Nyilván tőlem nem ezt várja, senki. Gondolom én, hogy nekem kéne, ha már lány vagyok meg kicsi a családban az ügyes, szófogadó és odafigyelő gyereknek lenni. De azt hiszem ezt a részt skipeltem az életembe. Elsőre még ilyen voltam. Másodszorra meg arra jöttem rá, hogy undi és nem foglalkoztat. Már a komolyság, elsősorban, az óvszer egy másik lapra tartozik.
- Mindenki...majdnem mindenki - helyesbítettem aprókat bólogatva, ahogy letettem a kezemből az evőeszközt egy pillanatra és rá néztem. - Ő se tudja, anya se. Igazából Gergő se tud semmit. A cukorkaboltról tudnak, az nem nagy szám. De nem hiányzik nekem semmi okoskodás meg leskelődés utánam. - Túl sokat volt téma a mi leszel ha nagy leszel én meg sosem tudtam válaszolni, szóval abból építkeztek, amit láttak. Tudom mi lenne a vége, ha ez kiderülne. Arról nem beszélve, hogy ugye megkapom a zsebpénzt mindkettőtől, plusz van már egy fizum, minek ez nekem és hogy költöm el mégis? Ne firtassuk. Tényleg drága lány vagyok.
- Elfelezhetjük - közöltem elvigyorodva, aztán pont úgy, mint mindig elvágtam, de nem félbe a kisebb darabot egybe betoltam a számba, majd villára tűzve a többit toltam felé. Nem különösebben érdekelt se más a teremben, se a higiénia. Meg a rokonom! Elég közeli, akkor meg?
- Igen, mostanában megint elég sokat. Csináltam pár rendes tervet, mármint igazit. Elkezdtem őket gyűjteni, hátha egyszer lesz belőlük valami. Miért?
Egy darabig még mesélgettem mi és hogyan meg merre, félig persze teli szájjal, de ez egyikünket se zavarta. Mondjuk a szemben ülő kislánynak nem maradt gombóc, az utolsóra ketten hasaltunk rá Ezra bácsival és happoltuk el előle, milyen szomorú. De végszóra Kriszpin bá' is besétált, én meg csak azt vettem észre, hogy Ezra fogja magát és eltűnik az asztal alatt. Még hallottam egy koppanást meg egy szentségelést, gyanítom lefejelte alulról az asztalt, aztán el is tűnt én meg vállat vonva ettem meg a maradékot.



//Köszönömcsodaapunagybácsi.//
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. november 5. 22:47
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. október 2. 12:48 Ugrás a poszthoz


július 14. délután ¤ outfitElla


- Mi? - kérdeztem értetlenül még grimaszban ragadt pofival felé nézve. Kellett pár másodperc, hogy összerakjam, miről is beszél, majd egy kínos mosoly kíséretében fújtattam és lestem a lábikóimra meg is mozgatva őket. Nem, semmi bajuk, szeretem a cipőim mind jó és éppen kényelmes. Van, ami nem tűnik annak, meg van, ami nem is az, de ezt egy lány sosem vallja be! Akkor is letopog egy partyn négy órát benne, ha már olyan, mintha minden tűt a világból átböktek volna a bokáján és a talpán. Nem beszélve a vádliról, ami úgy be tud durranni, hogy csak na. Pedig én még csak nem is vagyok durván túlsúlyos, láttam már olyat! Azok a szegény lábak!
- Szerintem üljünk le oda - mutattam a kis puffokra, még elment a lány a cipőcskepárért. Ideje volt ezen is túlesni. Mint a ragtapasz, meg kell fogni és huss, lerántani. Mondjuk lehetőleg ezt ne tegyük meg a fóliámmal, még nem érzem jól magam. Lehet túldramatizálom, de az tuti hogy nagyjából 15 másodpercig bírtam könnyek nélkül. És kétszer kértem meg Dávidot, hogy de ne röhögjön és várjunk kicsit. Nem volt vicces! Az utolsó pár perc viszont egész jó volt. Totál zsibbad és bizsergett az egész, de már tökre nem zavart, hogy fájdogál, csak vártam az eredményt. Talán nem mindig olyan rossz, nem?
- Hát, tudod ebben is egyre kreatívabbak az emberek, vannak új dolgok meg érdekességek, hallottam például az első fiúmtól - itt megálltam kicsit, aztán csak rájöttem, hogy pont nem ezt akartam elsőre megbeszélni. - De erről később, most mást szeretnék mutatni. De ne akadj ki nagyon!
Kezdem azzal, amitől minden szülő tuti mászna a plafonra vagy falnak menne, de sose voltam kíméletes, takargatni se szeretek dolgokat. Elég friss még minden, hogy jókor közöljem. Bár kinek és mi a jó? Felmerült az irodájában is pár hete, hogy hát kutya vagy tetkó. Megoldottam magam az egyiket, mondjuk. Ajándék volt, de a legjobb abból is, amit Dávid adhatott. Közben sikeresen vettem egy nagy levegőt és feljebb rángattam a felsőm, kihúzva a nacimból - kivételesen vettem fel melltartót is, max megvillantjuk. Nagy kaland, csipke és matchingel a bugyimmal. Jó cucc. De lassan eléggé fent is volt, hogy a teljes fólia kint legyen és vörösben úszó tenyérnyi helyen látszódjon a sötét minta. A szitakötőm.
- Meglepetés? - kérdeztem, kijelentettem és felszólítottam, nem tudom, de kínos szájösszepréselés mellett fordultam úgy, hogy lássa. Nem a cipő szorított.
- Biztos azok a bárpultosok is értenek a dolgukhoz. Hallottam a suliban, hogy a könyvtáros lány férje is valamikor ilyen fiú volt, most meg - tárom el a kezeim. Mindenki visszatérhet a jó ösvényre?
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. október 2. 12:54
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. október 6. 16:42 Ugrás a poszthoz

Ricsike
szombati második ebéd ¤ outfitElla


Szerintem mióta elkezdődött az év a manók rajtunk spórolnak. Rendesen korgó gyomorral kellett magamnak két órával a nagy ebéd után hamit lőnöm, mert rettenetesen kis adagot kapunk. Ez hogy elég a többieknek? És miért nem panaszkodnak? Dávid rendes volt, ő kettő helyett négy husit kapott, egynek a felét még odaadta, de aztán nem volt több alku, mindenki ment a dolgára. Én leginkább mások agyára azóta is, most éppen Ricsike ennek az áldozata, akivel szemben csücsülök törökülésben a helyemen és tunkolom - fagyi hiányában - karamellás görögjoghurtba a sültkrumplim és várom, hogy a manók tudnak-e csodát tenni. Én jobb, ha nem érek semmihez, de ölni tudnék a mekiért
a közelben.
- Ricsike...állj, állj, állj... ugye tudod, hogy a párkapcsolat lényege, hogy együtt vagytok? Mármint... ez nem is kapcsolat. Például te emlékszel annak a szőkének a nevére, akivel tegnap láttalak ebéd előtt? Hm? - kérdezem, aztán nagy lelkesen tömtem be három sültkrumplit egyszerre a kis tálkába majd a számba. Két bátyám van, sosem érdekelt hogy illik meg nem enni, ha nem akartam csinikézni. - Én nem akarom, hogy a fiúk ne tudják a nevem. Nagyon is jegyezze meg az, akinek kell.
Elég határozott elképzeléseim voltak, akkor is, ha kézfogós puszin túl összesen fél kacsóm sok megszámolni mennyivel jutottunk. Ettől még nem csíptem a gondolatot, hogy egyrészt ne figyeljenek rám, másrészt csak úgy legyek, harmadrészt meg ne én legyek az egyetlen. Anyuéknál se akkora világ megváltás ez a dolog.
- A szüleim is ilyesmik, de szerintem ez nem jó - ingattam is meg a fejem.
Utoljára módosította:Wittner Stella, 2018. október 6. 16:43
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. október 6. 17:56 Ugrás a poszthoz

Ricsike
szombati második ebéd ¤ outfitElla


- Van saját pénzem - közöltem flegmán és kicsit fel is háborodva, már leginkább a nők nevében, mert ami engem illet, nem tudtam felvenni a dolgot. Nem hiszem, vagy nem tudok róla, de nem is fontos, hogy ilyen lennék. Tényleg nem érzem azt, hogy sok dolog olyan jövedelmező lenne, én inkább keresem a DING-et, ami láthatóan nem akar csak úgy belém botlani, mint mondjuk Drakulába. Pedig engem sem zavarna, ha kicsit ki akar előtte nyírni, csak legyen meg a végén a bonding. - A férfiaknak, ha csak arra lenne igénye nem lennének esküvők...egyáltalán - köröztem egy krumplival mutigálva mindezt, amiről majdnem lecsöppent a karamellás szósz, szóval gyorsan a számhoz vontam és el is pusztítottam. Aztán csak a fejem ráztam és inkább elnyámmogtam, még kivártam, mit is szeretne nekem mondani.
- Persze, tökre összekeverhető vagy azzal a rellonossal - forgattam meg a szemeim, de aztán csak elnevettem magam félig teli szájjal mikor vigyorgott és rá is mutattam az ujjacskámmal, hogy TUDTAM. Ennek ellenére nem ítélkezem, a tesóimnál se tettem soha, de nem szeretem látni, mikor nem boldogok, olyan lelombozó és undi.
- Felesleges hogy _foglalkozzon velem_ - nyomtam meg a szót elég erősen, ahogy a szemöldököm is felszaladt. Azért én is tudok értékelni egy csini táskát, de úgy hiába van tele a ruhásszekrényem, ha nincs hova felvenni, mert sosincs velem, például. Tök logikátlanok ezek. Persze azt nem zárom ki, hogy el tudnám viselni, ha mondjuk szeret, meg vicces, belefér egy korsi tatyó neki és még nem derogál beülni velem a mekibe. Majd fizetek én, az a legkevesebb! Vagy egy mozi. Valami. Jó, otthon is maradhatunk, tökre tudnék programot ott is.Sőt.
- Bátyáim. Ketten vannak, de ha megnyugtat, nekem ez tök gyanús. Tökre sokkal idősebbek, mindig megkérdezem, mikor vita van, hogy amúgy tutifix-e, hogy tesók vagyunk rendesen. Nem mindig, mindenki nevet az asztalnál - vontam meg a vállam. - Ilyet biztos sosem szeretnék. Én is szeretek szórakozni, de ez más...
Wittner Stella
INAKTÍV



RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. október 6. 20:52 Ugrás a poszthoz

Ricsike
szombati második ebéd ¤ outfitElla


- A munkaadómtól. Dolgozom - emeltem a tekintetem rá, mintha nem lett volna tök egyértelmű, hogy nem tesznek a popsim alá húszezreseket meg galleonhegyeket. Az, hogy milyen meg mennyi helyen pedig senkinek az orrára nem kötöm. Apusnak meg anycinak se mondtam el egyik részét, nem is fontos, de így van elég mindenre és nem kell sosem aggódnom azon, hogy majd kihalászok-e valami pénzes pasit. Amúgy se hiszem hogy a pénztárca mérete elég kompenzáció sok másra. - Szerinted hiba, ha valakinek elég az, ami lett? - érdeklődtem egészen komolyan is figyelve. Nem az érdekelt, hogy ő esküvőpárti-e, ahogy az sem, hogy ha nem az, miért nem. Inkább a tény, hogy ezek szerint valami elég szar lehet, ha nem köti le egy lány eléggé. Rosszakkal kezd, ebben biztos vagyok.
- Az más, ha olyan fiút... esetedben lányt találsz aki tök uncsi meg nem is elég jó neked - vontam meg a vállam részben egyetértve azzal, hogy nem kell minden második emberrel életre tervezni. Én se teszem, inkább sokakkal semmit, így elég fix. Persze vannak bulik meg fesztiválok, amikor minden második szép kékszeműért eladnám a veséim, ha csak két koncertet végignyomnának velem meg pár kör tequilát....szóval úgy ja.
- Eddig is értettem mit mondtál. Így kezdtem ezt...az egészet. De szar volt - húztam el a szám. Nem titkoltam, ha valakivel beszélgettem, de nem olyan, amit az ember lánya reklámoz. Tudjátok, mikor túl akarsz esni, amin már minden barátnőd, így fogod az első csávót, aki szépeket mondd, hiába nem tetszik eléggé, a szerelem meg pláne nem terep. De ez is egy módszer, akkor én is így gondoltam. De se úgy fizikailag, se lelkileg nem feküdt ez nekem.
- Igazából Dávid, aaa bátyám meg a nagybácsim nem szoktak. Mindig le vagyok csittegve is. Sose értem - illegettem a fejem kicsit, mielőtt újabb sültkrumpliadag pusztításába fogtam, aztán viszont annyira kellett nevetnem, hogy a kezem állította csak meg a krumplik kirepkedését a számból. - Miii, mármint bocsi. Nem hittem, hogy lenne bármi bajod, Esztike is tök jó csajszinak tűnik. De most elképzeltelek egy ilyen házasságban. Hát ez marha vicces.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Wittner Stella összes RPG hozzászólása (113 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel