A lány törött lábbal

 Megengedte, hogy beadjam az érzéstelenítőt, ami igazából az ő szerencséje, hiszen legalább nem fog fájdalmat érezni a szúráson kívül. Megjegyzésén csak mosolygok. A magam részéről nincs bajom a tűkkel, ahány tetoválást magamon viselek, csoda volna ha félnék, na meg a klinikai gyakorlatok során és volt időm hozzászokni. A lány csacsog, míg én gyorsan elsietek a két ágért. - Igen, ott voltam és láttam, hogy elaludt. Az igazgató hangja igen megnyugtató tud lenni... - jegyzem meg egy csínytevős félmosoly kíséretében, mert azt nem mondhatom, hogy altató helyett érdemes lefekvés előtt hallgatni esténként. Míg a szám jár a kezem is dolgozik, a lába mellé fektetem a két fát, az egyiket a lábszára belseje felől a másikat kívülről. Egy gyors és határozott mozdulattal helyreteszem a csontot, majd erős fáslival rögzítem a két fával, melyek azt engedik hogy a térde mozogjon, de a sípcsontot a helyén tartja. - Ha minden jól meg nem sokáig. A csont a helyén van, a gyengélkedőn csak össze kell forrasztani, aztán pedig pihentetni egy kis ideig - magyarázom a lánynak, akin látszik, hogy nagyon nem szeretne kiesni a tanmenetből és a közösségből - Gyere, támaszkodj rám. Felülünk a motorra és beviszlek - óvatosan a lány karja alá nyúlok, segítek felkelni és elbicegni neki vasparipámig és persze felülni rá. - Figyelj, most én is felülök és azt kérem, hogy jó erősen öleld át a derekam és ne engedd el, csak amikor már megérkeztünk. Lassan fogok menni, de azért biztos, ami biztos, kapaszkodj! - mondom és elhelyezkedem előtte a nyeregben, ami alá előzőleg a táskámat eltettem. Beindítom a motort és óvatos tempóban megindulok a lánnyal a kastély felé.

Fruzsina

 A lány út közben bemutatkozik nekem, én is neki. A nevem elé gondosan odabiggyesztem azt a jellegzetes két kis betűt, ami igazolja számára, amit látott belőlem és amit állítottam magamról. Az út nyugalmasan fogy alattunk, míg el nem érünk a kastélyig. Nagy odafigyeléssel kerülöm a bukkanókat és gödröket, derekamon érzem a lány karját. Ügyes utasnak bizonyul szerencsére. leparkolok a bejárat mellett. - Itt is vagyunk, segítek leszállni és felmegyünk az emeletre, jó? - adom kezem és testsúlyom támaszául amire számítva szép óvatosan felbicegünk a gyengélkedőig. Nagyon figyelve vezetem, a lehető legkevesebb terhet róni lábaira. Aminkor végre célba érünk lefektetem egy üres ágyra. - Itt már jó kezekben leszel, elszaladok és megkeresem az iskola gyógyítóját, addig helyezkedj el, tedd kényelembe az ép lábad - mondom majd elmegyek megkeresni a helyileg illetékes kollégámat, akit miután megtalálok referálni fogom az esetről és elmagyarázom majd azt is miért mugli módszerrel kezeltem ezt az akudt esetet a sokkal egyszerűbb mágikus helyett, de addig is szorgos léptekkel igyekszem átvágni a széles termen, az ágysorok közt sorjázva az gyógyítói szobát keresve. Ha minden jól megy és megfelelően becsültem meg a lány súlyát, márpedig abban jó vagyok a rajzolgatás és modellkedés miatt, az érzéstelenítő még úgy negyed óráig hatni fog addig van időm rálelni a keresett személyre. Mert bejárásom ugyan van, de helyismeretem még nincs a kastélyban.

Fuzsina

 Nagy nehezen megtaláltam a gyógyítót, épp kórlapokat rendezett egy hátsó kis raktárban. Egy gyors, kölcsönös bemutatkozást követően nagyrészt közös szaknyelvünkön elregéltem neki a szóban forgó eset részleteit. Ezalatt végigjöttünk az egész részlegen. Együtt tértünk tehát vissza a lányhoz, aki szegényem a plafont bámulta. Ugyanígy tett, látva a "barbármugli" rögzítési megoldásomat kollégám is, hiába meséltem el mindent, még azt is, hogy pálcám javításon van, ezért nem a jól bevált módszerekhez folyamodtam, sem a fájdalom csillapítás, sem a kötözés terén.
 A helyi szakember csak forgatja a szemét és járkál körben az ágy végénél. Úgy döntök, hogy innentől én a feladatomat elvégeztem, az ellátásból kilépek és átadom azt teljes mértékig neki. Figyelmem inkább a lány felé fordítom és igyekszem elterelni az övét, a rá váró kezelés felől, így egy széket húzok hozzá közel, majd miután leültem beszélgetést kezdeményezek vele, ilyen formán: - Mond, szereted a sulit? Úgy vettem ki a szavaidból, hogy nem szeretnél sok időt távol lenni. Ennyire jó a társaság vagy csak tanulni szeretsz nagyon? - kíváncsiságom célja ugyan az elterelés, de mindenképp valódi.
 Annak idején, Anya és Apa halála után engem sem lehetett kirángatni a könyvtárból, vagy ha nem épp ott élesítettem elmém pallosait, akkor fenn gubbasztottam a szobánkban, ami a nap nagy részében üres volt, mert a szobatársam alig volt ott. A serpentisi életem jutott eszembe erről a lányról. A lelki szemeim előtt megelevenedő emlékek inkább búsak, mint édesek, de azt nem mondom, hogy nem volna jó még egyszer visszatérni, mert így utólag visszatekintve jó életem volt a suliban. Közben kollégám végzi munkáját oda sem figyelve ránk.

Sziasztok!

Én azért innék egy jót, kell is az elmúlt pár napomra.

Patika - éjjel

 Sosem voltam korán elalvó típus, az utóbbi években az éjfél is ébren ért, mire rászántam magam, hogy nyugovóra térjek. Ma azonban már alszom, pedig alig múlt tíz óra. Talán az elmúlt napok feszültsége, vagy a levegőváltozás teszi, de rémálmaimra is ritkábban ébredek fel, ha épp sikerül elszenderednem. Ablakom szorosan zárva, takaróm egész fejem tetejéig húzva fekszem a két személyes ágyon. Odakinn az ősz közepi éjszaka sötétje terpeszkedik az utcán, hűvös leheletével már a közelgő tél nevét suttogja szerte át a falun.

Hercegh Kriszpin

A patika szintje felől egy ablak csapódását és üveg csörömpölését hallom álmomban, amire azonnal felriadok. Talán csak képzelődöm, de jobb félni, mint megijedni alapon indulok el hálóingben, meztélláb osonva a lépcsősorokon. Leérve látom, hogy valóban betört az egyik utcafrontra néző ablak. Az bejáratot kinyitva körbenézek, hátha megtudom mi történhetett. Egy alakot pillantok meg nem messze haladni.

Hercegh Kriszpin

 Az alak a sötétben közeledni látszik, félelem jár át, ezért gyorsan felkapom az első dolgot, ami a kezem ügyébe akad. ez a dolog nem más, mint egy gyógynövény gyűjtő sarló. Ezzel felfegyverkezve lépek ki ismét a bejáraton. Nem tudom honnan vettem a bátorságot, de azt hiszem az ösztöneim erősebbek ilyen esetben, mint a józan eszem.

Hercegh Kriszpin

 Hajam kócosan lebeg a szélben, ahogy meghallom a felém intézett szavakat a sarlót magam elé emelem védekezőn. Csak akkor engedem le, amikor rájövök, hogy az aki közeledik nem a kár okozója, sőt mi több, maga Kriszpin. - Én jól vagyok, de ezt az ablakomról már nem mondhatom el - mutatok pillantásommal a szanaszét heverő üvegcserepekre.

Hercegh Kriszpin

 A férfi nagyon megnyugtató jelenség. Ahogy odaér azonnal érdeklődik az eseményekről és óvni igyekszik. - Fogalmam sincs, odafenn aludtam és arra ébredtem, hogy betört az ablak - mesélem és odalépek mellé úgy, hogy meg ne sérüljek. - Persze, csak nyugodtan, az enyém úgyis épp reparálják - adok magyarázatot arra miért épp egy sarlót szorongatok pálca helyett.

Boldog 00:00-t!

Jeffrey Kai Hampton - 2017.10.18. 23:47


Ezt azért megnézném! *előbújik piromán énje*

Hercegh Kriszpin

Az ablak rendben van így, majd reggel kezdek vele valamit, már úgyis tervezem egy ideje, hogy a hálószobámhoz hasonló üvegfestéses technikával kidekorálom. - Nagyon köszönöm a segítségét, de most már nyugodtan útjára engedhetem - mosolygok a férfira, majd beljebb megyek félig az ajtó takarásában állva búcsúzom - Jó éjt! Remélem legközelebb nyugodtabb körülmények közt tudunk szót váltani. Azt hiszem volna miről beszélnünk - utalok arra a bizonyos cikkre az Ediktumban. De ennek nem most és nem itt van az ideje. Miután ő is elköszönt visszatérek szobám magányába és eltöprengek, vajon mitől törhetett be az ablakom, mert azt hiszem nem a huzat a bűnös.

Jeffrey Kai Hampton - 2017.10.19. 01:16



:D Ahha, és akkor itt figyelne be a megmentő/őrangyal komplexus, na neem.

Szerintem van arra jobb módszer is, hogy megdőljön a Navine egyeduralma. Úgy hívják: Szorgalmi írás.

Adrian Ivanorovics Black - 2017.10.19. 07:46


Tudom, viszont ha hülyeségeket írnak azért lehet jó sok mínuszt kapni. *fordított logika*

Liam

 Kedves beszélgetőpartnerem igen erősen kerüli az esetet, aminek következtében egy szép kis forradás maradt a homlokom jobb oldalán, semmi baj én nem veszem ezt a lelkemre, egy heggel több, vagy kevesebb, mondhatni csekélység. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy a botharcot vagy nem nekem találták ki, vagy legközelebb jobban vigyázok és figyelek. Mert továbbra is szánt szándékom megtanulni efféle védekezési módokat és nem csak a bot, de a kard is hívogat. Kíváncsi vagyok bennem is megvan-e a Rubya vérvonal tehetsége, mert a mellékelt ábra eddig sajnos nem ezt vetíti előre. Mindeközben, míg elmémben Zorro-t megszégyenítő pengeváltások képeit néztem megkaptam válaszomat imént feltett kérdésemre. Természetesen ez is olyan mint partnerem, visszafogott, minden mélyebb magyarázattól mentes. Nincs is ezzel baj, ám ahogy közben haladunk a képek sora előtt egy pillantást vetve csak rájuk, egyen megakad a szemem. Magam is szeretek rajzolgatni, így elég jól felmérem az emberek termetét, s amit látok az zavarba ejt. Ránézek a férfira, majd a műremekre és összeáll bennem a puzzle, mint gyermek kezében aki ajándékát még aznap kirakja, amint megkapta. - Ezen ugye te vagy? - pillantok a férfi testét csodás valójában, ízléses fényeket és beállítást használva, mégis sokat mondóan elém és a nagyközönség elé táró képre. Nem áll szándékomban firtatni a hogyant és miértet, hisz egyértelmű, ahogy az is mekkora bakot lőttem volna, ha... Így csak nézek rá, pillantásomban némi csalódott megértéssel, mert hiszen ugyebár én sem vagyok vak, s vonzónak találtam őt. Minden esetre a leeső tantusz az imént, ha hangja lett volna, nagyobbat szól, mint a Metallica élőben, még jó hogy nem lehetett hallani.

Fruzsina és Kollégám

 Hallgatom a beteget, egy-egy beszólásán még mosolygok is, melyekkel jellemzi oktatóit. Abban igazat kell neki adnom, hogy ha valaki jól oktat az már fél siker, mert azt tanulni is könnyebb. A szimpátia itt is ép olyan fontos, akár a gyógyítás terén a beteg oldaláról, mert minket köt az eskünk, hogy egyként nézünk és kezelünk bárkit, aki rászorul segítségünkre. Miközben a lány beszél kollégám ellenőrzi rendben helyretettem-e a csontot, amikor mindent jónak talál, el majd pár pillanattal később feltűnik. Kezében a kezelés szereivel, melyekre Fruzsina rosszul reagál. - Ezekkel jobban jársz, mint az én módszeremmel, az minimum négy hét volna egy csinos gipszben - vázolom a helyzetet, s közben megnézem jobban magamnak miket hozott. A négy ital úgy nézem a szokásos protokollt követő szercsoport. Vörös a vérzés és gyulladás ellen, zöld fertőtlenítésre és nyugtató gyanánt, kék hűsítésre és fájdalom csillapításra, míg az arany maga a csontforrasztást végzi majd el. Legalábbis én így látom, megeshet persze, hogy tévedek. - Nem néznek ki jól, de azt mondják elviselhető az ízük- mondom továbbra is a lánynak szánva szavaim. Szerencsére saját bőrömön, akarom mondani csontomon nem tapasztaltam ennek a kúrának a hatásait, nálam mást alkalmaztak és a gond sem éppen efféle természetű volt. Bár ha jobban belegondolok...Kicsit elkalandoztak gondolataim, ám gyorsan visszaterelem őket medrükbe, hogy koncentrálni tudjak a jelenleg folyó eseményekre.

Van itt firnyák!  

Szia.

Szerencsés jó reggelt!  
Kérlek szurkoljatok nekem, hogy Anyukámmal mi is szurkolhassunk holnap a Szeged-Veszprém kézilabda rangadón. *jegyért megy sorba állni ma*

Sikerüült! Öt órát ültem érte de megvannak a jegyek! Köszönöm a szurkolást!

Szerintem: Vámpírok bálja vagy élőholtak éjszakája esetleg Zombapokaliptikus salsa est.

AZ se rossz. XD

Hercegh Kriszpin

 Körbeleng a bermagot illata, akárha Earl Gray teát főznék. Tömören áll a levegőben a masszázshoz használható olaj aromája. Selva az egyik szekrény tetejéről néz le rám. Őt leszámítva magam vagyok ebben az órában így nyugodtan merek énekelni munka közben. Akkor veszem csak észre, hogy jött valaki amikor az illető rámköszön, ám épp olyan műveletet végzek mely miatt hátra fordulni nem tudok. - Jó napot! - köszönök vissza.

Hercegh Kriszpin

 Az olaj elkészült, a lepárlás folyamata befejeződött, így már meg tudok fordulni. Velem szemben az igazgató áll és nézelődik. Kacér kihívó mosoly fut ajkamra. Most lesz a napja, hogy tőlem a leszúrást megkapja. - Tetszik amit lát? - érdeklődöm, miközben előveszem az Edictum októberi számát és kiteszem az asztalra, majd nőies járással közel sétálok hozzá.

Herceg(h)em

 Olyan szelíden és talán kicsit naívan fejezi ki magát, hogy megesik rajta a szívem, s vérem déli tüzét lemérséklem. Bölcsebb nem rázúdítani érzéseimet. - Igen. Olvastam - mondom, majd odalépek az asztalhoz és kezembe veszem a lapot. - A nekrológot láttam előbb. Szerencsére... - csendesedem el. Nem tudom ő mit gondol a pletykáról. Mely akár hízelgő is lehetne.

Herceg(h)em

 Csak bólintok szavaira a búcsúbeszédről, ám a másik cikkel kapcsolatban kicsit már szélesebb érzelmi skálát mutat ő is. Emiatt engem is jobban felélénkít. - A portrék és a diákok is csak akkor engedik el ennyire a képzeletüket, ha arra jeleket látnak - jegyzem meg sokatmondóan - Te nem vagy dühös? - kezdek el fel alá járkálni, egyre hevülő arccal, miközben hangom is telítődik erővel - Téged nem is zavar?- emelem rá izzó-hideg eltérő szín szemeimet.

Herceg(h)em

 Szavaira észbekapok, letegeztem. Ez csak akkor fordul elő velem, ha haragom vöröslő köde elborítja elmémet. Mélyeket lélegzem, hogy lehiggadjak. Engem ugyanis rosszul érint, hogy ez a cikk megszületett. Azért is mert szeretett rokonomtól búcsúznak pár oldallal odébb, és mert a legutóbbi férfi akire neméhez hűen tekintettem és tetszés jelét mutattam felé.. Nos a másik csapatban játszik. Ez kikészített kissé. - Bocsánat. Igen engem zavar. - nézek rá bocsánatkérőn - Nem ön miatt, hiszen bárki szívesen lenne az ön neje, de... - érzem ebből nem jövök ki jól, az biztos.

Herceg(h)em

 Igen elnéző hevességemből adódó udvariatlanságommal kapcsolatban és jól esik, hogy nyugtatni próbál, még ha hasztalanul teszi is mindezt. - Ön túl jóságos, nemes és nyugodt jellem, akihez nem való egy magamfajta nő. Ráadásul előttem egy olyan szerelem példája áll, mely még a halált is legyőzte - teszem szívem a férfi elé és csak remélni tudom megért. - A legutóbbi férfi aki tetszett..nos legyen annyi elég, hogy nem viszonozta rokonszenvemet - mondom csalódott szomorúsággal.

Herceg(h)em

 Előtte is állnak példák, mondja, s én elhiszem neki. Sokféle szerelem létezik. Van mi édes, van mi bús, mi soká izzó parázs, vagy hirtelen heves lángolás, ám nekem egyikből sem jutott az évek során. - Nos, miután nem hevernek a lábaim előtt garmadával a jelentkezők, így tudom örülnöm kellene, hogy pont egy olyan férfival boronáltak össze mint ön, de.. - folytatom vallomásom szomorkásan, és nem tudom hogyan valljam be, hogy azért zavar a cikk mert nem igaz. Mert nem vagyok boldog feleség, csak egy magányos doktornő.