Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

– Az a legjobb, nem? – én tuti örülnék, ha olyan helyen tölthetném a gyakorlatom, ami némi keresettel is honorálja az elvégzett munkát, feltéve, ha jól is végzem azt. Francit simán el tudtam itt képzelni, annak ellenére, hogy ex eridonos. Bármikor számíthattam rá, amíg ugyanolyan diák volt, mint mi, és továbbra is simán fordulhattam hozzá, és nem hinném, hogy lehetetlenség lenne a számára, hogy kisegítsen néhány könyv után érdeklődő, tudásszomjjal teli nebulót.
 – Várffyén. Kicsit pontatlan volt a szorgalmim, úgyhogy utána járok a dolgoknak, plusz nem árt, ha a sajátom után is kutatgatok kicsit. Hátha apa neve szerepel valahol. – Na jó, Franci érdemelt annyi bizalmat, ha már egy bő évig a mentorom volt, hogy ennyit tudjon a tervemről, mire kellett az a könyv.
 – Nekem sokkal inkább az jön be, hogy nem kertel, nem rizsázik, csak a lényeget löki. A humorérzéke se utolsó. Tuti dőltek utána a csajok a diákéveiben. – Legalább is én ezért kedveltem volna, ha akkor vagyok diák, most viszont a tanárom, és házinyúlra nem emelünk vadászpuskát.
 – Ez igen. Te is bőven példaértékű vagy a hozzáállásoddal, mások már rég fütyültek volna arra, hogy testvérük is van. Mi a helyzet Lilivel? – érdeklődtem az évfolyamtársam felől, ő navinés, úgyhogy ritkán láttam, de talán a Halloween közeledtével kicsit több lehetőségem lesz ismerkedni a korombeliekkel.
- Hú, nem is tudom. Egyelőre leginkább a társaságba szeretnék jobban beleszokni, alig volt időm az első évben, nem tett jót ez a vizsga előtt két héttel érkezés. Még célokat se nagyon volt időm felállítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy-két héttel a tanévkezdés után történt, hogy elkezdett üzenetekkel bombázni egy Levitás. Legalábbis ez derült ki a második levélből, amit küldött, de ezúttal a bagoly megvárt a válasszal. Dunsztom nem volt, erre a kérdéssel most mit kéne kezdenem. Baj-e, hogy kék és nem piros? Egek, hát hol él ő? Hogy lenne ez baj? Ez nem Roxfort '97...
Nem is értettem, miért engem kérdezett erről, miért számított neki ennyire az én véleményem, hogy mit gondolok róla. Azt sem tudom, ki ő, nemhogy még e fölött ítélkezzek. Szerintem amúgy sem számít, ki melyik házban van, ha jó arc, és kedvelem, de így látatlanban nehéz hozzászólni, csak általános válasszal szolgálhatok, ami névtelenül rásüthető több száz srácra, aki ide jár. Gondolom én, hogy srác a feladó.
- Hé! - méltatlankodtam, amikor egy kis mancsocska kikapta a cetlit az én praclimból. Pedig olyan szép válasz fogalmazódott meg a fejemben, és  fenébe is, el fogom felejteni tutira, mire visszakerül hozzám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Boris csak úgy elvette a levelemet, amikor olyan szép választ találtam már ki!
- Na, puff, ennyit az ihletről – könyököltem rá az asztalra, kicsit sutba vágva az illemszabályokat.
- Passzolok. Nem ismerem a levitás srácokat, eddig még nem is nagyon néztek rám. Én inkább a mieink közül szemezgetek, de nem találtam egyelőre senki érdekeset, aki szabad is lenne – ingattam a copfos buksimat. Ötletem sem volt igazság szerint, hogy ki lehetett a titkos feladó, de extra rendes tőle, hogy így feldobta a napomat.
- Azért a szfinxeket se kell leszólni. Néha jól jön a tudálékosságuk. Te, tudsz valami jó tesztbűbájt, amit rászórhatnánk a levélre-borítékra. Pl. tüsszögés, vagy akármi, és ha jelentkeznek rajta a tünetek, tudni fogom-fogjuk, ki írta. Jó ötlet? – az a két bögre kávé, amit így gyors ütemben bevágtam, hogy túléljem a mai napot, meghozta jótékony hatását. Nem is értem mostanában magam, nem szoktam kávét inni, de rám jött az újdonság-tesztelhetnék. Szerettem időközönként cserélgetni az aktuális kedvenceimet, próbálgatni, mi az, amiben, amivel jól érzem magam. Nem igen állapodtam meg egy hónapnál hosszabb ideig valaminél, kivéve a kijevi csirke, azt sose cserélném le.
- Kérdéses, hogy melyik évfolyamról küldte. Értesz a grafológiához? – állítólag abból sok kiderülhet az íráskép gazdájáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Jaj, de szép a holdvilágos éjszaka... ja, hogy ez nem egészen az a szám. Pedig szerettem ezt a népdalt, sőt, igazából a hardcore metálon és rockon kívül úgyszólván egyikkel se volt problémám, jól kijöttem a többi műfajjal. Jó lett volna valaki, akihez be tudtam volna társulni gitárosnak, habár mostanában a tanulás mellett bevallom, szégyenszemre, erre nem sok időm jutott.
A megüresedett társalgóban gyakoroltam, itt már úgy sem akadt senki, akit zavarhattam volna a gyakorlásommal, ha meg elalszom, hát úgy kell nekem. Eredetileg tilosban akartam járni de rájöttem, hogy nem értek a bájitalfőzéshez, és Fela bá' készletéből is hülyeség volt olyasmit lenyúlni, aminek a felhasználásáról mit se tudtam. Tényleg jobb lett volna, ha a kész főzet-ötletre hallgatok, de így jártam, minek van nekem akkora szám.
Csak ne jöjjön rá az öreg, hogy igazából én csentem el a hozzávalókat. Az lenne a legjobb, ha most szépen lesétálnék a pincébe, és bevallanám neki az igazságot, de, attól, mert eridonos vagyok, még nem feltétlenül biztos, hogy vakmerő is. Nem igazán vágytam egy hajleszedős kiadós kiabálásra, márpedig tuti kihúznám a gyufát ezzel, amúgy sem igen bírt a tanerő. Már csak az a kérdés, hogy jutott eszembe, hogy én másodikos létemre egy bitang nehéz hat-hetedéves tananyagra jellemző főzetet fogok elkészíteni?
Tényleg megéri nekem ez a kockázat egy olyan igazságért, amit nem is biztos, hogy annyira komolyan szeretnék tudni? Ami nem is biztos, hogy annyira helyes és jó ötlet, ha megtudom? Érdemes vállalni a veszélyt érte? Mi van, ha nem sikerül, és komoly bajom lesz a félresikerült főzet miatt?
Ezen merengtem gyakorlás közben, A Halestorm mugli banda Innocence számát gyakorolgatva, dúdolgatva. Ez még az elviselhető kategória nekem, csak mostanában kaptam rá, egy mugli származású évfolyamtársam mutatta még pár napja az együttest, a kedvéért megtanulok pár számot tőlük. Legalább bővül a repertoárom, csak énekelnem ne kelljen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Nem is rossz ez az ötlet. Szerettem vele gyakorolni, ezúttal zsugorító főzet szerepelt a projektünkön. Legalább bájitaltanból volt gyakorlótársam, és most elhatároztam, hogy nála rákérdezek, szerinte ki az esélyes, aki ennyire szeret üzenetekkel bombázni. Kedves tőle, hogy írt nekem, és ezek után már ideje lenne megismernem. Szerencse, hogy vannak informátoraim a Levitában. No, nem mintha bárkit is meg akarnék lincselni, eddig velük kapcsolatban csak jó tapasztalatom volt.
A levitásokkal barátkozni egyébként is előnyös, náluk jobb tanulótársat keresve se találhatnék.
- Szia! - köszöntem Pálmának, amint beestem a helyiségbe, pakkomban a kötelező felszereléssel.
Sosem árt a gyakorlás, megéri a kockázatot, a jobb jegyért cserébe, hátha anyám is örülni fog egy kicsit, hogy nem hanyagolom el az ő imádott szakterületét.
Egyszerű, kicsit kinyúlt felső volt rajtam, amit övvel csinosítottam a derekamon, és egy sima leggings, meg tornacipő, ennyiből állt a ruházatom. A hajamat jó alaposan a fejem tetejére kontyoltam, hogy még csak véletlenül se fordulhasson elő semmilyen haj-baj. Nem szeretnék hónapokat várni, mire újra kinőne a hajacskám.
A hajamat szerettem magamon, és örültem, hogy ezt valaki észrevette, és pozitívan díjazta.
Az üstöt lepakoltam, felállítottam, és a vizet recept szerint előkészítettem a főzethez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szerettem vele beszélni, egy picit sajnáltam is, hogy már nem ő volt a mentorom, bár Emily-vel is jól kijöttem, de mégse ugyanaz, mint Francival. Jól esett a tudat, hogy a közelben maradt, itt a könyvtárban bármikor találkozhatok vele, amíg itt tölti a gyakorlatát, vele szemben már kialakult egy egészséges bizalom a tavalyi év alatt, és kicsit ragaszkodóbb voltam hozzá. Szívesebben beszéltem vele az iskola gondjaimról, Emily-hez még kellett idő, hogy megszokjam.
- Igen. Cserébe az ő órái minőségiek. Komolyan, sose unatkozom nála. Képzeld, az egyik órám után beszélgettem vele, volt pár dolog, amit nem értettem teljesen, tök normálisan elmagyarázta. Sokkal jobb, mint egy száraz, unalmas tankönyvet nyálazgatni – lehet, hogy most én is tipikus Várffy-imádóként viselkedtem, de na. Bírtam, és kész, kérdéses, meddig lesz szimpatikus. Bár itt a tanárok java része általában jó arc, és tudott is tanítani úgy, hogy ne dőljünk ki az órákon, mintha álomtalan álom bájitallal ütöttek volna ki mindenkit.
Franci telibe találta a gyenge pontom. Igen. Egyelőre ez volt a legfontosabb célom, minden másnál fontosabb. Szükségem volt apára, de ugyanakkor elérhetetlen. Már nem tartozik hozzám, sőt, tulajdonképpen soha nem is volt igazán családtag. De akkor miért kapaszkodom az illúziómba annyira ilyen képtelenül? Be kellett volna látnom, hogy lehetetlent kívánok, ám erre még nem éreztem, hogy képes lennék. Talán tényleg igaza van Huszty tanár úrnak, és többet kéne meditálnom, magamba mélyednem, és megtalálnom a választ a kérdéseimre. Itt vannak, sejtem, csak nem akarom elfogadni őket. Még nem akarom feladni. Azt kéne tennem, de nem visz rá a lélek. Kell az apukám.
- Igen – bólintottam.
Ú, király! Az évkönyvekre nem is gondoltam eddig. Lelkesedésem hamar visszaáramlik belém, amint túllendültünk az apám témakörén. Jobb is, ha egyelőre félre teszem, bármennyire is fontos.
- Átnyálazom őket holnap, hátha találok érdekeset – vigyorogtam. Nem árt tudni, ki is az, akit az ember szövetségesnek választ, legyen az tanár, diák, vagy más egyéb, létező egyed.
- Wow, jól lefoglalja magát, de aki megteheti, annak könnyű – hát igen. Bár most egész jó hónapunk van így, ősszel-télen, bár mostanában főleg gyógyító főzetek kerülnek eladásra, olyan, amit anya gyógyítói végzettség nélkül is eladhat. – Tényleg? Tutira?
Vendégjegy színházba… ú, ez túl értékes, vajon elfogadhatom? – El szabad fogadnom? Túl értékes egy ajándék lenne. Nem tudnám mivel viszonozni.
- Igen, kész katasztrófa volt az első évem, de anya magánleckéinek hála, sikerült átmennem. Nem is kellett annyira durván sokat pótolnom. Egyedül a Gyógynövénytanom lett siralmas, az csak E, a többi jegyem mind V meg K lett. Meglátom, mit engedhetek meg. Az lenne a legjobb, ha betölteném a tizenhatot, akkor én is elmehetnék dolgozni, és lenne zsebpénzem. Csomó terhet vennék le anya válláról. – Francinak annyira klasszak az ötletei, és engem is mindig inspirál. Hasonló szeretnék majd lenni, mint ő, őt szinte mindenki kedveli, ismert, és tök kreatív.
- Franci, milyen érzés testvérnek lenni? Én utálom az egyke érzést. Remélem, apunak van másik gyereke is, még ha nem is én vagyok a családja, de jó lenne a tudat, hogy a másik legalább félig a testvérem. Akkor már mégse lennék egészen egyedüli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyetértettem vele. Sokszor olyan gyorsan és olyan mértékben változnak szinte évente a követelmények az oktatásban, hogy szegény diákok csak kapkodják a fejüket, és kiül rajtuk a Grumpy Cat-féle What the hell-kérdés.
A mugli oktatásban se sokkal jobb a helyzet, de hát nem aggathatunk mindent egyetlen egy emberke nyakába. A kötelező hivatalos tantervet összeállítani kemény munka, és több emberes, énszerintem, de ez csak a saját véleményem, nem biztos, hogy feltétlenül igazam van. Sajnos ebben nem én vagyok Franci kompetens beszélgetőtársa, túl fiatal vagyok, hogy releváns, kompetens döntéseket és válaszokat hozzak egy ilyen komplex, nehezen átlátható témakörben.
Persze, sokszor sok a rizsa, és némelyik rizsa-adagnak még csak töredékét sem használjuk többet soha, de van, aki meg pont abban az irányban megy tovább, akkor ő ne is tudjon róla? Legfeljebb ha engem nem érdekel egy adott szövegrész, átugrom a fenébe, de nem venném el mástól a lehetőséget, csak az érdektelenségem miatt nem szeretnék korlátozni mást a tudásszomja csillapításában.
- Ú, köszi. Hát igen, néha elég sok elbujdosott kincsre lelhetünk egy könyvtárban – szerettem olvasni, de azért nem vittem túlzásba, ha nem volt muszáj. Ha valamit kötelezően rám erőltettek, sose volt jó vége a dolognak, újabban elkezdtem ellene lázadozni, mondjuk ez inkább anya felé esett meg. Magam sem értettem a viselkedésem miértjeit, nem is mertem feszegetni ezeket a határokat, nehogy kinyissak akaratlanul is olyan bicskákat, amik aztán megbántanák a környezetem.
Újabban eléggé meglepte anyát, hogy én büntetőmunkákat is kapok, nem szokott hozzá a szófogadatlansághoz, ezek elhallgatásához meg pláne nem. Aztán megdöbbenésemre a legutóbbi levelében még ő kért bocsánatot, mert szerinte ezt a folyamatot ő generálta bennem, de közölte, hogy apámmal kapcsolatban ne számítsak haladásra. Tesz róla, hogy ne érjek el eredményt. Remek, egyre jobb, még hátráltat is. Na, többek között ezért sem voltam mostanában olyan túl jó gyerek.
- Tényleg… nagyon köszönöm. Még eddig sose voltam színházban – nem volt rá se pénz, se idő. Csak tudnám, anya miért nem ereszt egy kicsit önön pórázán, neki is könnyebb lenne, ha nem centizgetne mindent annyira mániákusan. Kinek akar bizonygatni és mit? Látszott rajta nyáron is, hogy egyáltalán nem biztos magában. Mostanában hetente írogat, mindig rákérdez, hogy vagyok, kivel találkoztam és mikor. Biztos aggódik a pubertás korom miatt, megeshet.
- Ó, ha én párkapcsolatot emlegetnék anyának, már rég kitérne a hitéből és körmöt rágva bőgne a nénémnél – valószínűsíthető verzió. - Szerinte még nem vagyok elég érett hozzá, hogy ilyenbe belevágjak. Inkább éljem ki magam. Ráérek később „elköteleződni”.
- Köszi, körbeérdeklődöm. Hátha még a későbbi önéletrajzomra is rak egy kis pluszt – yah, újabb indok, amiért majd lemehetek hétvégén a faluba.
- Én szörnyen egyedül érzem magam. Anya se akar pasizni miattam, pedig tehetné. Nem fogom kikészíteni az ipsét, ha nem bántja meg anyut – ja, legalább látszólag normális lehetne a családunk, ha nevezhető annak. Miféle közösség az, ahol nem lehet őszintén beszélni egymással, csak a huza-vona megy, meg az örökös titkolózás? Ha nekem családom lesz, én tuti őszinte leszek a gyerekemmel. Talán illúzióromboló lehet, de nem akarok majd „tökéletes” anyuka lenni. Nem érdekelnek az elvárások, habár ez a témakör nálam még nagyon a jövő muzsikája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ó, hogy az a mennybéli magasságos! Ennyit a mai napi gyakorlásomról… De komolyan, hogy lehet az, hogy amikor eltervezem, hogy oké, most én rosszalkodok, akkor bezzeg mindenki észrevesz? Még a prefik is. Miért, de miért utál engem ennyire Murphy?
- Bálint Fruzsina Ingrid. A fenébe, ismerjük egymást, legalább is én téged, Adrien – eredt meg a nyelvem. Nem biztos, hogy jó ötlet volt, lehet, hogy nem is ismert annyira, ahogy gondoltam, de talán arcról már csak-csak beugorhattam neki. Mondjuk, amilyen pocsék volt a társasági életem, nem igazán csodálkoztam volna, ha halványlilája se lenne, honnét szalajtottak, főleg, ha színarany. Mármint vérben. Jó, ez béna poén.  – Másodév.
- Ha muszáj… Nagyon vigyázz rá, kérlek! – átadtam, de azért reméltem, hogy nem tör elő belőle az exrellonos, és nem akar majd gonosz módon kárt tenni benne. Szegény kicsi gitárkám. Ez bőven elég bünti volt, de sejtettem, Zsófiból kiindulva, hogy extrán megkapom. Óvatosan helyeztem a kezébe, nehogy egy aprócska sérülés is essen rajta. Igazi kincs, még ha nem is a legmárkásabb darab, csak egy használt öreg róka, de attól még szépen szólt, hála a folyamatos karbantartásnak. A gitáromra extrán kényes voltam, ahhoz képest, hogy mennyire nem tartoztam a flancos csajok közé. Ha megengedhetném magamnak a sok piperecuccot, akkor se akarnék olyan lenni, hogy csak a külső alapján ítéljek meg másokat. Persze, számít, de azért mégse az lesz nálam a végső döntő ok, amiért kedvelek, vagy nem kedvelek valakit.
Adrient pl. most a gitárom elkobzása miatt nem igen szívlelem, de ha épségben meghagyja, akkor talán enyhülök, elvégre én voltam a hülye, hogy zajt csaptam, és lebuktam.
- Tudsz rajta játszani?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Jól esett Nóri társasága, és őszintén örültem vele együtt a prefektusi kinevezésnek.
- A gurkókkal van a fő bajom, meg azzal, hogy jó magasan van az ember ott. Könnyen le lehet zuhanni, és bordatörést, meg mi egyéb nyalánkságot kapni – bele se mertem gondolni ezekbe a következményekbe.
- Semmiség. Majd úgy osonok ki a konyhára kajáért, hogy még véletlenül se láss meg – kacsintottam vicceskedve. Azért némi rosszalkodást terveztem, elvégre milyen már úgy az élet, hogy pedáns kis strébert játsszak. Na, nem. A strébereket senki se szereti, jobb, ha inkább a társas kapcsolataim fejlesztésén töröm a kis koponyámat.
- Jó célok. Én most szeretnék több barátot szerezni, és szeretnék több rendezvényre is eljutni, hogy ne csak a klubban meg a könyvtárban ücsörögjek – nekem nem voltak annyira nagyra törő céljaim, egyelőre még ez csak a második évem lesz.
Jókat mosolyogtam azon, hogy Nóri mennyire rákapott az édes sütikre, de én már attól is boldog voltam, hogy a krémesemmel megbírtam. Szép méretes kis süti.
- Jaj, drága vagy, de nem fogadhatom el, jóllaktam, mint a duda. Hagyni kell helyet a vacsorának is – plusz mindig kínosan éreztem magam, ha meg akartak hívni valamire, vagy adni akartak valamit. Biztos, hogy az idén megpróbálok valami munkát keresni a faluban, hogy legyen saját zsebpénzem, és anyának se kelljen mindenemről gondoskodnia. Talpra kell állnom, lehet, korai, de nincs más választásom. Egy keresetből tart fenn kettőnket. Lehet, gonosz vagyok, de talán jobb lenne, ha lemondana rólam, és tényleg visszamenne a mugli világba, és én meg maradnék itt. Könnyebb lenne neki, ha csak magáról kéne gondoskodnia, és párt is könnyebben találna gyerek nélkül.
- Ha lesz valamerre ingyenes koncert, eljössz velem a következő szünetben? – ajánlottam fel. Jobb társaságban bulizni, mint egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nagyon rákaptam újabban arra, hogy olyasmit csináljak, amit nem kéne. De miért teszem? Általában nem szokott gond lenni velem, viszonylag nyugis gyerek voltam, és oké, eddig kijárási tilalomnál nagyobb balhékat még nem műveltem. Ez azonban kicsit más. Valamit hiányoltam az életemből, valamit, ami kicsit feldobja az adrenalin-szintem, de másokra nem hozok nagy bajt vele.
Marad a kijárásszegés, azért bennem nincs akkora vakmerőség, hogy tudatlanul baromságot műveljek. Jó, ez is az. Az előbbi is csak kifogáskeresés a részemről.
A faluban sétáltam, hajnalok hajnalán, miután már képtelen voltam aludni. Leosontam, amint úgy ítéltem meg, hogy prefektus-mentes lehet a terep. Ezt a stéget még sosem láttam. Kicsi, régi, csendes, pont nekem való ahhoz, hogy összeszedjem a gondolataim, és reggelre visszacsámborogjak, mintha mi sem történt volna. Ja, roppant jó elgondolás… egy idiótának. Úgyis pechem lesz, eddig még minden alkalommal elkapott valaki, de hát itt, egy ilyen parányi faluban, ahol jóformán mindenki ismer mindenkit, ki árthatna nekem?
Arról nem is beszélve, hogy egy rakat auror áll rendelkezésre, szóval a biztonságérzetem tök rendben van. Azt hiszem.
Nagyot szippantottam a friss, éjszakai levegőből. Sokkal jobb, mint a nagyvárosi szenny, mostanra a tüdőm is hozzászokott ehhez a máshoz nem fogható aromához. A nagyvárosokban tele van kipufogógázzal, meg mi egyéb mocsokkal, vidék és város levegője közt határozottan érezni a különbséget.
Jól esett hallgatni az aprócska neszeit a tónak: békabrekegés, tücsökciripelés, mi egyéb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Azt már megállapítottam, hogy vele sem leszünk cimbik. Nem is nagyon akartam, túlkoros hozzám, jobb lenne a saját korosztályomnál maradni. – Bocsi, Adrian.
Kijavítottam saját magam gyors ütemben. Én se szeretem, ha piszkálódnak a nevemmel, olyat meg ne tegyek mással, amit magamnak se kívánok, nem igaz?
- Ez igaz – elismerően bólintok, a nevét már hallottam, de ismerni olyan szinten még nem ismertem.
- Kösz, hogy elkaptál. Legalább már biztos nem könyvelhetnek el strébernek – Nem kellett volna ezt mondanom, nagyon megbánó jó kislánynak kéne lennem, de valahogy nem tudtam az lenni. Szörnyű lenne, ha rám ragasztanák a stréber jelzőt eridonos létemre. Milyen az már!
- Nem is javasoltam, bakker. Tanítani amúgy se tudok, ahhoz nem értek. Arra születni kell. Fogadok, hogy zongorázol - lenéztem az ujjaira, ahogy tartotta a gitárom. Vajon jól is műveli? A jó tanár órája nem unalmas, képtelenség elaludni rajta, és wow-élményt hagy maga után, amint távozik a teremből. Ez biztos nem igaz rám, nem vállalok gitár-oktatást. A végeredménye egyenlő lenne a biztos katasztrófával.
- Nem szokásom kiöltözni. Azt meghagyom a divatmániásoknak, meg azoknak, akiket felvet a pénz apuci-anyuci által - fintorogtam. Na, ez telibe talált, én kiöltözni... aha. Amikor a legtöbb cuccomat másodkézből szerzem be, elég nehéz. És amúgy is, november vége felé vagyunk, télies cuccokkal elég nehéz ezt megoldani. Valahogy nincs túl nagy érzékem és affinitásom hozzá.
- És mit eszeltél ki? Úgyse tudod Zsófit lekőrözni - valahogy egyfajta példává nőtte ki magát a szememben az emlegetett rellonos kreativitása, egészen örömmel hajtottam végre, és nem éreztem még csak kínosnak se. Azt azonban ki kell majd derítenem, hogy miért is pikkel annyira Kedvesre, hogy engem szabadított a szerencsétlen tanerőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Boxoló. Aha. Az annyira nem érdekes. Nem mintha bajom lett volna a sportokkal, de számomra a box irtó unalmas sportág. Komolyan, most mi izgi van abban, hogy két túlmozgásos egyed agyonpüföli egymást? Valahogy a téli sportok jobban vonzottak annak ellenére, hogy igazándiból egyiket se engedhetném meg magamnak, és nem is láttam esélyt a jövőre nézve, hogy valaha is kipróbálhassam.
Mind  a kori, mind a sífelszerelés borzasztóan drága újonnan, és használtan meg nem érdemes venni, ahogy hallottam.  
Nagy nehezen feltápászkodtam a kényelmes helyemről, amit sajnálattal tettem, de feljegyeztem, hogy ez lesz az egyik új törzshelyem. Extra kényelmes. A szemforgatásra hasonlóképpen reagáltam.
- Vakolatnál sokkal fontosabb dolgok is vannak - nem részleteztem volna. Volt egy olyan érzésem, hogy ezek után olyan messzire fogja kerülni pofázó szerény személyemet, amennyire csak teheti, ha meglátna legközelebb, á, nem is értem, miért. Vagyis de: be nem áll a szám. Ja. Ha valamit nagyon nem szívesen teszek, ez előfordul. Jelen esetben ez a valami a klubba való visszacsámborgás az ő társaságában.
A visszacsámborgás még oké lenne, csak nélküle.
Paff... a bűvös sárkány. Pedig azt reméltem, hogy néhai zöldként van benne ennyi versenyszellem, hogy túltenne a kollegináján.
- Nem nagy gond - tőlem aztán. A mágiahasználat nélkül suli előtt is éltem, és otthon is ugyanúgy kellett takarítani magunk után. Ez aztán igazán fantáziátlan és... unalmas. Nem akartam még jobban az agyára menni azzal, hogyha én nekiállok gondolkodni, mielőtt megszólalok, annak néha talán károsabb a hatása, mintha nem gondolkodnék. Ez igen... az évben ő a második prefektus, aki valószínűleg akkor se kérne a társaságomból később, ha az élete múlna rajta, most már tuti nem mondanak strébernek. Néha kell kicsit rosszalkodni, ennyi pedig még bőven belefér a kereteimbe. Azért nagyon durva kihágásig nem merek elmenni. Több tudás és tapasztalat kéne hozzá. Így meg még nem is okoztam akkora kárt senkinek, csak egy laza fél, egy órácskát vehettem el talán a prefektus uraság idejéből.
Egy valamire azért nagyon jók ezek a kilógásos rajtakapások: kitapasztalni, hogy melyik prefi milyen módszert alkalmaz. Na, azért az összes prefektust nem szeretném a nyakamra csődíteni éjnek évadján, most jó darabig úgyis elfoglalt leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Sóhajtottam. Ez a karácsony lesz az idei legrosszabb, ami valaha is ért. A többi olyan semleges volt, kis jellegtelen, szürke, de ez… ez koromfekete. Ha színben akarnám jellemezni, ezt választanám. Kösz, anya… igazán kedves tőled, hogy lemondasz rólam, mindezt úgy közlöd, mintha karácsonyi ajándék lenne.
Képtelen voltam rá, hogy vidám képet erőltessek magamra. És ma még az az idióta égimeszelő sem kötött belém. Eh… már hiányolom is a kötekedését? Akkor itt tényleg bajok vannak, általában ő kb. annyira szokott nekem hiányozni, mint mókuskának az erdőtűz.
Pedig most iszonyat jól jönne, hogy elterelje a figyelmem. A Hagyjál békén-kezdetű nótám úgyse használna, kötekedne tovább.
A Lélek-szobába vonultam, hogy valahogy megpróbáljam kiadni magamból a feszültséget egy kiadós sírással, ne robbanjon rá a többiekre. Nem, azzal senkinek se használnék.
Kesernyés gyömbér illat terjedt a levegőben, épp illett a hangulatomhoz, és némi Lindsey Stirling-egyveleg is elkezdett halkan szólni. Hallottam már a szoba titkáról, és valahogy én is valami ilyesmire számítottam. Anya levelét a jobb kezemben szorongattam, a szabad bal kezemmel pedig elcsentem egy szép bázs párnát, hogy abba itathassam a cincineket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Remek. Igazán csodás. Előbb anya levele, aztán ez. A festmények lázadása tört ki, és csövezhetünk itt a Nagyteremben. Én ökör, miért nem írtam Noxen doktornőnek… lehet, mégis megejtem, mert még ez a belső kemping elviselhető, de az, hogy én család nélkül karácsonyozzak… nem.
Úgy tűnik, idén ez lesz az én Karácsonyi lidércnyomásom. Mégis csak jobb lett volna már az elején barátságosabbnak lennem a Banyával? Ő most a pletykáin keresztül biztos tudná, kihez forduljak segítségért.
Az éterben lasagne meg spagetti illata sodródott felém. Hm. Összecsordult a nyál a számban, az olasz konyha páratlan. Na, jó, a keletiek se panaszkodhatnak gasztronómia terén. – Ó, kaja!
A hangulatom egy fokkal jobb lett, most kivételesen, ha már belső kempingezhetek egy kastélyban, nem fogok duzzogni és hisztizni, mint egy elkényeztetett kölyök, csak kiélvezem a pillanatot, legalább lesz majd miről mesélni az utódaimnak, bár ez még nagyon a jövő zenéje. Kicsit olyan ovi-nosztalgia érzetem támadt, hisz a legtöbbünk biztosan épített odahaza is belső sátrat, bunkert. Mugli környezetből érkezők biztosan, hogy ez aranyvérűeknél is szokás-e, nem tudom. Minden esetre tök jó móka, amikor az ember és a legjobb barátai közös jelszavas kis magánszférát alakít ki egy jóféle filmnézéshez, vagy titkos kupaktanácshoz némi vajas-sós popcorn mellett.
Lasagne és carbonara… nyamm.
- Mennyei az illata, ügyes vagy – dicsértem az olasz, mestertanonc szobatársamat, Carolinát. Bírom a szobatársaimat, szerencsésnek éreztem magam, amiért velük osztoztam egy sátron.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Éppen Tappancsot etettem, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy kis vendégünk érkezett a sátorba, és a rágcsámnak esett neki. Ajaj, szerintem az a chips nem éppen a kis tündérkének való.
- Hé-hé, mássz ki a zacsiból! Na, még a végén megfulladsz itt nekem! – korholtam a kutyust.
Bűnbánó tekintettel nézett rám, miután elrágcsálta az utolsó chipsgyűrűmet is, brühühü, és persze, kiszabadítottam a zacsiból. Ez a kis angyalka chipsmérgezést fog kapni előbb-utóbb. Hol az a felelőtlen gazdi, amelyik így bánik az állatkával? Tuti chipsszel tömi, ahelyett, hogy rendes, neki való ételt adna az ebnek. Ej-ej… a kutyussal a karjaim közt léptem ki a sátor bejáratán, tekintetemmel keresve a felelős felelőtlent.
- EMBEREK! Kinek hiányzik egy chipsimádó kutyuli? – fennhangon kiabálva igyekeztem érvényt szerezni magamnak a tömegben, hogy a gazdája felismerje a jószágot. Szeretném jó alaposan megszidni, hát hogy lehet így bánni ezzel a cukorfalattal? Még engem is levett a lábamról, ami azt illeti, nem bírtam rá haragudni.
- Na, te tündér, megkeressük a gazdid, jön nekem két zacsi baconös chipsszel – vigyorogtam az állatra, az meg a mancsával eltakarta a szemét. Édes. Tappancs már elaludt a kis terráriumában, az én kis angyal törpenyuszim. Nagyon szerettem őt, és képtelen lennék hagyni, hogy a nyuszim bármikor is olyat egyen, ami nem az ő szervezetének való.
- Jaj, te. Remélhetőleg nem leszel rosszul a baconös chipsemtől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A kis terrierféle egyszerűen levett a lábamról, képtelen voltam rá haragudni. Csak törölgettem a kis chipses pofiját, és fohászkodtam Merlinhez szép csendben, hogy ne legyen baja ettől a dézsmálástól. Azért nem mindegy, hogy mit adunk a kutyának, ő meg sajnos megtalálta a rágcsát.
Hamarosan felbukkant a tulajdonosa is, és egy nevet is kaptam a kis édibédihez.
- Pajkos? Irtó aranyos neve van, és szép napot, Igazgató úr – az árvaságom kezdete óta talán ez a legjobb pillanatom.
Mostanra kezdtem megnyugodni és elfogadni a helyzetet, és az a szerencsém, hogy még így se maradtam teljesen magamra. Itt volt nekem a suli.
- Egy morzsát se hagyott belőle a kis falánk. Legközelebb jobban vigyázzon rá, és nézesse meg biztonság kedvéért. Nem szeretném, ha baja lenne. Milyen fajta? – érdeklődtem barátságosan.
A kisállatok már csak ilyenek, nincs okom legorombítani az igazgatónkat, fogadok, hogy Tappancs nyulam is megdézsmálna ezt-azt, ha hozzáférne.
- Semmi gond. Előfordulhat, legközelebb vigyázzon rá jobban. Nehogy csokival lakjon jól.
Hát igen, sok esetet olvastam már arról, hogy csokimérgezés ért kutyusokat, igazán kár lenne ezért a szép példányért, olyan aranyos, és tök jó, hogy hagyja magát simogatni. Tuti vele járhat csajozni az igi bá’. A hölgyeket levenné a lábáról, az garantált. Szó szerint is akár, ha nem vigyáznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Carolinát bírtam, tök jó arc, igazából mindegyik szobatársam az volt, szerencsésnek éreztem magam, amiért velük kerültem egy szobába. Az mondjuk hátrány, hogy ők már mestertanoncok, tőlem jóval idősebbek, és emiatt kicsit nehezebben találtam meg velük az összhangot, alig láttam őket a szobában a sok teendőjük miatt. És persze, én is eléggé elfoglaltam magam, sok tanulnivaló akadt. A festménysztrájk nem jött valami jól, és meg tudtam volna szidni úgy jó alaposan Stefit, amiért összemázolta a vén szipirtyót.
Vannak érzéseik… aha. Akkor talán nem pletykálnának szanaszéjjel mindent. Ezt majd meg is vitatom az öreglánnyal, hogy nekünk is ugyanúgy vannak érzéseink, és nem szeretjük, ha valakik, még ha mozgó és beszélő festéktömegek is, de beleártják magukat.
- Lasagnéből kérnék egy kicsit, köszi – hagyni akartam a többieknek is, nem lehetek tolakodó. Ilyen finomságot vétek elorozni mások elől, nyamm.
- Megtanítasz rá jobb körülmények között majd? – kérleltem bociszemekkel. Hamarosan kezemben tudhattam az adagomat, és boldog vigyorral álltam neki a kivégzésének. Egyetértek Garfielddal: a legfinomabb kaják egyike a lasagne.
- Köszi, neked is. Üm, ez valami mennyei. Ennél már csak a kijevi sajtos csirke lehet jobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Szomorú képpel ültem le, hogy várjak a soromra, amíg elintéződnek a papírjaim arról, hogy most már gyakorlatilag még nagyobb magány fog rám várni egész életemen keresztül. Ugyan ki akarna befogadni egy tizenöt éves kamaszt? A kisbabákat szívesebben viszik, őket még könnyebb beszoktatni egy vadonatúj, tökéletesen idegen környezetbe, kevesebb frusztrációval jár mindkét fél részéről. Esélytelen most már, hogy valaha is helyre rázódjon a dolog.
Valahogy még most is nehezemre esett felfogni azt, hogy anyám csak úgy lemondott rólam annyi év után. És mi van a balatoni nyolc évvel? Amikor beleestem a tóba… az első találkozásommal a mágiával… a közös bájital-szaklap olvasgatásával… a közös kotyvasztásokkal, amikor azt figyeltem, hogy mit szorgoskodott a parányi konyhánkban. Nem voltunk nagyon eleresztve soha, de azért én annyira gáznak nem tartottam a helyzetet. Az anyagiakra fogni annyira bagatell kifogásnak tűnt, és még mindig válaszok nélkül hagyatva éreztem magam. Valamit titkolt. Tulajdonképpen sose volt őszinte a kapcsolatunk, nem igazán volt hajlandó mesélni a kapcsolatáról apával, amit igyekezett minél jobban eltörölni az emlékei közül, úgy menekült előle, mintha forró vassal üldöznék középkor inkvizitorai.
Hiányzott, mérhetetlenül, pedig alig váltunk el, de tudtam, hogy ő már többet nem akart látni az életében. Hol rontottuk el? Lehetett volna javítani rajta?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdések hada cikázott a fejemben, mintha egy őrült sebességre kapcsolt kviddicsmeccs zajlott volna a kobakomban, amikor átvettem az iratokat. Nem bírtam ki sírás nélkül, s hiába próbált biztatgatni az az aktakukac némber, aki ott ült, nem ért el sikert nálam. Honnan is tudhatná ő azt, hogy milyen érzés egyik pillanatról a másikra mindent elveszteni? Még csak nem is beszélt velem, egy vacak papírral elintézte, és kidobott az életéből. Visszamenni a suliba egyelőre nem akartam még.
Egyáltalán nem tudnék koncentrálni a tananyagra, azt meg nem akarom, hogy ott, mindenki előtt elbőgjem magam. Nem tartozik másra az én nyomorom, valahogy csak feldolgozom egyedül is. Főnixféle lennék, vagy mi a szösz, az mindig feltámad a hamvaiból. Erre emlékeztettem magam minduntalan, valahányszor megrázkódik a vállam. Remek, most már a maradék papírzsepim is elfogyott, és elfelejtettem duplázó bűbájt alkalmazni rajta… szuper.
A lehet-e ennél rosszabb kérdést már fel se merem tenni, hisz tudom, mi következik utána: az élet bebizonyítja, hogy igen. Lehet még ennél is rosszabb.