Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Képtelen vagyok elhinni. Még most is szentül kapaszkodok abban a hitben, hogy nagyi teljesen jól van, a könyvén dolgozik, és mennék megkeresni az illetőt, aki ilyen őrült tréfát akar űzni velem, mint vasárnap. Fogalmam sincs, Lili hogy tudott visszarángatni a házba, hisz annyira eltökélt szándékom volt megkeresni, és szétátkozni azt, aki azt a nyamvadt borítékot küldte, ami ugyanúgy áll a közös étkező pultján, ahogy én azt odadobtam.
Csak vállat vonok, annyira nem érdekel, azt se tudom, hová kell menni, igazából semmit nem tudok, csak azt, hogy nagyi tuti abban a tóparti házában van, mert nem halhat meg. Az olyan jó emberek, mint ő, örökké kell, hogy éljenek. És mi legy így velem?
- Szólnál nekik, hogy menjenek el? - halkan, megtörten kérdezem, amint meglátom a pár fotóst a házunk előtt. Már megszoktam, nem is zavart eddig sose, noha Ricsinek pont az ellenkezőjét vágtam a fejéhez, de hát ez már csak ilyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Sokszor zongoráztunk együtt. Mikor még nem értem fel a billentyűket, az ölébe ültetett, hogy együtt játszunk. Nógatta apuékat, hogy tanítassanak zenélni... nagyon csalódott volt, mikor abbahagytam. Mikor meséltem, hogy kirúgtak a Beauxbatonsból, csak nevetve legyintett, közölte, hogy megmondta, én nem vagyok oda való, és teletömött kajával - erre elmosolyodok, mert akkor, annyi szidalom után, az nagyon jól esett. Ő tudta, ő talán még a saját szüleimnél is jobban ismert, hisz mindent, de mindent elmondtam neki, még akkor is, ha nem akartam, ehhez nagyon értett.
- Ő azért szeretett mert ilyen vagyok amilyen... nem ennek ellenére - Ricsi talán jobban tudja, mekkora különbség ez, mint bárki más. Nem nézek rá, alapból feszélyez, hogy így lát, de megértem, hogy Lili nem akart egyedül hagyni, nem is tudom, mit tennék, ha tudnám, nincs figyelő tekintet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem zenélek - zárom rövidre, és hallom is, hogy apu felmorran, hisz nemrég beszéltünk arról, hogy beiratkoznék a Grosserliebbe, de... minek. Nem hozná vissza őt, és... jó tényleg a lényem egy része tudja is, hogy kell neki, hiányzik is, de ott Franciaországban eltört valami, és nem vagyok képes arra, hogy újra nekikezdjek, még akkor sem, ha tudom, hogy a nagyi mennyire szeretné. Hisz hogy megörült, mikor meséltem neki a tervemről.
- Kis koromban nekem nem volt más, csak a zene. Imádtam és imádtak hallgatni, nagyi az összes fellépésemen, versenyemen az első sorban ült, ő volt a legnagyobb rajongóm, meg Thomas Everett, ő a keresztapám, tudod? Meg laktam itt is, itt jártam előkészítőbe, ott - mutatok a Shanesre, ahogy elhaladunk mellette.
- Az a suli is nagyié, az ő nevét viseli, és... hát na, magáért beszél. Szóval bőven van itt miről emlékeznem - nem, nem vagyok gyáva... de.. az vagyok, egyszerűen nem megy nekem, hogy leülljek a francos zongora mellé.
- Azok annyira ismernek engem, mint én téged - közönyösen vonok vállat. Azért sem érdekel a suliban lévők véleménye. Nem tudnak rólam semmit, vajmi kevés ember van, aki azt mondhatja, ismer.
- Akkor.... mindjárt jövök - szólalok meg, óráknak tűnő hallgatás után, mikor odaérünk, ahhoz az ajtóhoz, ahová egyáltalán nem szeretnék benyitni. Mégis némi hezitálás után megteszem, és ténylegesen órákig tartó procedúra után, egy apró papírt szorongatva, lépek ki.
- Éhes vagyok - nem, jól abszolút nem, nem is lehet erre alapozni, még akkor sem, ha Ricsi ezt naponta rengetegszer hallja tőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

- Jééééézusom, ez csak egy kisiklott bájital. Büdös. Ennyi. Nem az iskolát égettem le - kikelek kicsit magamból, mert erősen túlzásnak érzem, hogy már emiatt is cipelni akar egy feljebb valóhoz.
- Komolyan, egy pattanáseltüntető bájital, csak az egyik hozzávalót előbb sikerült beleraknom a kelleténél, nem kell emiatt riasztani még az atyaúristent is, fel is fogok takarítani magam után, megígérem. - közlöm vele már némivel szelídebben, tényleg nem érzem, hogy ez akkora baj lenne, amiért pontot kellene levonni, vagy újabb büntetőmunkára küldeni. Abból többet nem kérek, nem a Madarász féléből. Kimenni persze nem fogok, helyette karba fonom a kezeim, és ott állok a már alig csak gomolygó füst közepén. És még sértve is érzem magam, mert ha valaki, akkor én odafigyelek arra, hogy ne okozzak horribilis károkat. A tanárok többsége biztos, hogy tisztában van azzal, itt főzőcskézek, és amolyan kimondatlan alku van köztük és köztem.
- Álmos, ugye? Nézd, alapjáraton tudom, mit csinálok, most is tudom, szóval nem miattam kellene aggódnod, vagy ennyire kikelned magadból. A kastély egyben van, látod? A hajad szála se görbült, és ami még fontosabb, nekem is megvan minden végtagom. Nekem se lenne jó, ha tanároznánk, és neked se... hidd el, nem sokan bírják, ha ilyen hülyeségek miatt felkeltenék, mert tényleg csak egy aprócska bibi. A kint kószálásra is van alibim, itt ni - mutatom meg egy röpke pillanatra a prefektusi jelvényem, aztán rejtem is vissza a helyére.
- Szóval nem lehetne, hogy megoldjuk ezt a dolgot szépen magunk között, csendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

És még le is betegedek. Mintha nem lenne ígyis épp elég bajom, bár van a sanda gyanúm, hogy pont az épp elég bajom miatt lettem beteg. Egyébként nem szokásom, kimondottan ügyelek az egészségemre, ezért is van az, hogy a rendelő küszöbét először lépem át, a gyengélkedőt meg csak hallomásból tudom, hogy hol van.
Lehet mondani, hogy ennek ellenére elég pőrén öltöztem, de mindenkit megnyugtatok, el vannak a ruhadarabok látva bűbájjal, és már nincs sok fekete ruhám, nem készültem fel soha még egy ilyen időszakra. De a tiszteletet viszont meg akarom adni, nagyi ennél még jóval többet is érdemelne.
Veszek sorszámot, mert azt még így, új lányként is ki tudom következetetni, hogy kell, és leülve, türelmesen végigvárom, míg sorra kerülök. Na, aztán tipegek be bizonytalanul, majd veszem le a napszemüveget, amit mostanság álarcként viselek, mert be kell, hogy valljam, egyáltalán nem nézek ki jól alatta.
- Jó napot - köszönök bizonytalanul, mert innen már fogalmam sincs, mi fog történni. Mondom én, nem sűrűn járok ilyen helyekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Úgy gondolom, mindenkinek szíve joga, miként reagál az eseményekre. Nekem az se jó, ha velem osztják meg mélységes bánatukat, mert... most ha bunkó is leszek, épp elég nekem a saját nyomorommal megküzdeni, nem kell még másoké. Azzal jobban kibékülök, ha valakit annyira nem renget meg a dolog, így legalább engem se faggat vele. Nem, még most se tudok róla beszélni. Elhinni se nagyon, ami azt illeti.
- Én - rekedten is szólalok meg, amint feltornásztam magam az ágyra. Jó, azért arra figyelek, hogy ne legyen premier plán belátás a szoknyám alá.
- Nem tudom, fáj a torkom, és lázam is volt tegnap, és folyamatosan fáj a fejem, és nagyon pocsékul érzem magam egész nap - remélem, nem röhögve kirúgdosni innen, mert tényleg erre nem volt eddig példa, vagyis nem mostanában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szz - szisszenek fel, amint érzem, ahogy benyillal a fájdalom, ezzel mintegy választ is adva a kérdésére.
- Igen, napok óta ezt érzem, a köhögés csak este jön rám, de nappal... nos, nem tudok ennyit beszélni - igen, az utóbb napokból kiindulva, csoda, hogy ennyi beszédre képes vagyok, de most is csak azért, hogy megkönnyítsem az ő munkáját is.
- Vasárnap meghalt a nagymamám, hétfőn kezdtek ezek előjönni, lehet, van némi köze a kettőnek egymáshoz? - mondjuk sose hittem el, hogy a betegségek akár lelki eredetűek is lehetnek, na de ki tudja, ő az orvos nem én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szótfogadok. Nem kérdezgetek, és nem kezdek el hadakozni, szóval határozottan fejlődő tendenciát mutatok, ami miatt még némi elégedettséget is érzek. Mondjuk nem életem fénypontja, mikor egy idegen férfi nézelődik a számban, de gondolom, ez természetes dolog.
- Most már csak száraz - mert volt ott valami, és Lili szerzett is nekem rá gyógyszert, ami így kicsit enyhítette a dolgot, de a köhögés még mindig van, és azt utálom.
- Köszönöm. És igen tudom, csak sajnos híján vagyok fekete ruháknak, nem is nagyon rajongok azért a színért, és érthetően még nem volt időm, meg kedvem se nagyon beszerezni újakat. Jobbára meg úgyis a házamban vagyok csak mostanság, ide is alig tudtam rávenni magam, hogy eljöjjek. Ohh, mielőtt elfelejtem, nem tudom, ez mennyire hangzik majd furcsán, de... nem írnál egy igazolást arról, hogy tényleg beteg vagyok, és a gyógyszerekkel nem öngyilkosságot próbálok előidézni? A gondviselőm, Kelemenné Franciska, legalább békén hagyna - forgatom meg a szemem, világosan kimutatva, nem vagyok túl boldog attól, hogy ilyet kell kérnem.
- Megőrjít az a nő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Igen kaptam valami köhögős gyógyszert, mert azt mondták, csak amiatt ne menjek dokihoz. Igazából... meg se tudom mondani, mikor voltam utoljára beteg, nem szoktam az lenni - pislogok rá nagy szemeimmel, mintegy bocsánatkérésképp, mert nem hiszem, hogy egy orvosnak ilyet el kellene mondani, de mint említettem, nem sűrűn járok ilyen helyre, nem tudom, mit szabad és mit nem.
- Igazad van - értek vele egyet, hisz mégis csak átszaladtam. És pont ezért nem is aggattam magamra sok mindent, egy ekkora távért felesleges lenne.
- Vagyis.. ne haragudj, tegezhetlek? Nem tűnsz olyan öregnek - igen, igen, ez bóknak készült, mielőtt még tényleg kivágna a rendelőből.
- Nem vicces. Tudod, pár napja megengedték a szüleim, hogy apu régi házában lakjak egyedül, mert hát mégis csak nagykorú lettem, és így nem kell Farkast, vagy épp Vajda Ricsit kerülgetnem... csak Franci meg ezzel nincs kibékülve most, mert hogy nem kellene engem egyedül hagyni - nem is veszem észre igazából, hogy úgy dobálózok itt a nevekkel, mintha egyértelmű lenne, hogy ő is ismeri őket. Igazából csak, annyira jól esik beszélgetni, csak így... ennyiről. Semmi faggatózás, semmi megjátszott együttérzés. Lehet, ide fogok járni.
- Ja nem, nekem tökéletes lesz az utóbbi. Olvastam, hogy az antibiotikumok nem valami jók, meg nehezen ürülnek ki a szervezetből. Akkor... megmaradok? - halványan elmosolyodva nézek fel rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem haragszom - legyintek - Tudod, hozzászoktam már, hogy a problémáim az enyémek, és ahogy nekem nincs szükségem másokéra, úgy én se traktálok másokat a sajátjaimmal. Komolyan, nem fér a fejemben, hogy a suliban is vannak, akik rád zúdítanak hirtelen mindent, amint óvatlanul normálisan viselkedsz velük, és két mondat után már azt hiszik, az öribarijuk leszel - számomra az ilyen emberek olyanok, mintha idegen bolygóról jöttek volna, és ráadásul még óvatlanok is. Én megtanultam, hogy nem bízhatok meg egy idegenben sem, még akkor se, ha azt hiszem, ismerem. Lepattanok az amúgysem túl kényelmes ágyról, és aláfirkantom a nevemet.
- Ezt... így nem. Igazából - nevetek fel szárazon - a legfelemelőbb társaságom napok óta a tied. A családom... mindig figyel, óvatoskodik, faggat, mert szerintük beszélnem kell arról, mit érzek. Nem tudok, nem is akarok, mert soha nem voltam az, aki beszél. Az emberek többsége most szánalomból végigsimít a felkaromon, és a fejemhez vágja azt, amivel amúgy is tisztában vagyok, és mindig a nagyira terelődik a téma. De én ezt nem akarom, nekem amúgy is nehéz, hogy abban a házban élek, amiben ő lakott, és van egy csomó közös emlékem, nem akarom, hogy a napom minden egyes perce erről szóljon. Szóval igen, inkább most maradok egyedül - sóhajtok fel, mert most jól esik erről beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Elhívtam. Egy ebédben még igazán nincs semmi, és a mai világban tényleg hülyeségnek tartom, hogy meg kell várni, míg a férfi teszi ezt meg. A mai fiúk, legalább is a korombeliek, lassan már menstruálni fognak - egy két fehér hollót -, leszámítva, szóval még csak azt se merem elvárni, hogy valamilyen módon kicseréljenek egy villanykörtét.
És hiába mondja azt Lili, kivel mennyire passzolnék, a korombeliek között nem is találtam senkit, akin rajta maradt volna a tekintetem. Ellenben a Belgával. Jó, neki már a kisugárzása is olyan, hogy az ember, ha akarja se tudja nem észrevenni. A stílusa viszont akár taszító lehet, ha az ember lánya nem mozgott még világ életében se olyan körökben, ahol ez a stílus mondhatni teljesen normális. Nekem meg akad némi tapasztalatom abban, hogy kell kezelni egy ízig vérig aranyvérűt - lévén én is az vagyok -, így nem tudtam megriadni. Annyira azért nem tudtam kicsípni magam, mert hogy a gyászidőszak nálam szent. Nem, nem csak azért, mert ezt el is várják tőlem, hanem mert én érzem úgy, hogy ily' módon is meg kell adnom a végtiszteletet. Azért van bennem egy egészséges kíváncsiság, hogy vajon eljön-e. Mert, hogy nem traktáltam levelekkel, meg semmilyen furmányos módszert nem eszeltem ki, csupán elé álltam, és megkérdeztem. Mégis mi veszteni valóm lehetne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Mert le kell mozgatni őket. Mert nem szerencsés, ha ezt nem teszik meg. Anyu sokáig összekötötte a kellemeset a hasznossal, és a két fickó mellett a két duracellt is képes volt lemozgatni. Hát, most legalább őket levettem a válláról.
Persze, láttam én rajta, hogy egyáltalán nincs elragadtatva attól a szabadságtól, amit aputól kaptam. Nem hiszem, hogy felelőtlennek érzi magát, nagykorú vagyok, miért ne lehetne saját házam, ha már úgyis itt állt. Sokkal inkább félt. És nem, sem én, sem apu nem tudjuk neki őszintén mondani, hogy nincs mitől. Azt meg még nem is mondtam nekik, hogy valaki tudja. Pedig elvileg minden szál el lett varrva.
Estére jár már az idő, így nem bajlódok a szájkosárral, mert egyszerűen nem bírják elviselni magukon, de olyan szépen sétálnak pórázon. Mégis kapok pár értetlen tekintet, de hát ezt már igazán megszoktam. Ez van, ha az ember kutyát tart. Viszont hála égnek, a "jaj de aranyos, megismizhetem?" jellegű felkérések is elmaradnak. Jobb is, nem bírják annyira az idegeneket, és nem mindegy, melyikhez hogy közelítesz. Henrik például hajlamos odakapni, ha hirtelen rontasz rá, hogy dönyögözhesd, ezért sem szerették annyira Lunáék, és ami azt illeti, így volt ez fordítva is.
Most viszont megint megkergül, látszik, mennyire fiatalabb a társánál.
- Azonnal gyere vissza - de már késő, az ott tartózkodó férfit fel is döntené, de szerencsére innen is látom, hogy van olyan fizikuma, ami ezt nem engedi.
- Esküszöm, hogy nem fog harapni - kezdek egyből szabadkozni, majd füttyentek egyet, mire Henrik is észbe kap, és visszasétál mellém.
- Ne haragudjon, ma ilyen barátkozós - nem tudom, nem gondolom, hogy ez kellő kifogás, mégis egy dobermanról van szó, akiktől az emberek általában tartják a három lépés távolságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szokniuk kell az új helyet. Hiába az enyéim, és hiába főleg egy gazdás kutyák, nagyon rég óta csak egy közegben voltak, két idegesítő kis gyerek mellett, meg egy nő mellett, aki kellően domináns ahhoz, hogy gatyába rázza őket. Én, nos nem vagyok. Túl sok mindent engedek meg nekik, ezért is fordulhat elő az, hogy bár szentül megfogadtam, be nem teszik a lábukat a házba, ha olyanjuk van, elfoglalják a kanapét. Ezzel mondjuk még együtt tudok élni, viszont a hálóm az tényleg tabu. Nem voltam, meg nem is leszek az az önkényes selfiző, aki a kutyáit a gyerekeinek tekinti, és hát valljuk be, ők se tipikusan azok a kutyák, akiket csak úgy lehetne babusgatni.
- Hát.... nem - húzom el a szám.
- Valószínűleg kiszagolta az erőfölényeket, én nem vagyok akkora kihívás neki, ő meg szereti a határait feszegetni - csak erre tudok gondolni, hisz a férfi erejét még én is érzékelem, épp ezért nem megyek a muszájnál közelebb hozzá. Hektor sokkal okosabb, ő lecövekel a lábam mellett, és csak nézi az illetőt, de a testtartása feszült, mintha bármikor képes lenne neki ugrani, hogy engem védjen. Nos, pontosan ezért vannak ilyen kutyáim.
- Meg még fiatal is, és csak pár napja vannak itt. Sajnálom - kérek bocsánatot, majd levéve a nyakörvet, útnak eresztem mindkettőt, had ismerkedjenek a hellyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Látod? - karolok a másodikos lányba, majd a sor vége felé irányítom.
- Az ott a sor vége - ezzel lóditok is rajta egyet, hogy biztosan ne tévessze el az irányt. Jó, jó úton haladok, tényleg, de akadnak azért még ilyen gyenge pillanataim, és mindig kinyílik a bicska, ha valaki ilyen helyzetben előzni akar. Hát mit gondol, minek állok én itt? Csak mert nincs jobb dolgom? De a kávém meglett, szóval a béke is megszáll, így nyugodt szívvel lépek ki az utcára, hogy aztán meglátva egy ismerős hajzuhatagot, elnevessem magam.
- Komolyan csak egy évig bírtad? Kispályás - kiabálok utána, mert vagyunk mi olyan viszonyban, hogy ezt nyugodt szívvel megtehessem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem vertem meg... csak nem szeretem, ha elém tolakodnak - vállat vonok, és hát én pont az a típus vagyok, aki segítőkészen megmutatja nekik, hol a helyük, mint az látszik is.
Ezen túllendülve viszont boldogan ölelem meg, mert azért feltűnt, hogy nincs itt.
- Hát... növök - tárom szét a karom, vigyázva, hogy ne löttyentsem ki a kávém.
- Ezentúl meg meghalt a nagyi, úgyhogy múlt hétvégéig én is távol voltam, megkaptam apuék volt házát, és felvettek a Grosserliebbe - talán az utóbbi, ami még jelent is valamit.
- De valami nagyon érdekes... feltűnik Adrian Black... aztán te is - sandítok rá, mert hát csak a vak nem látta, mennyire odavan érte, amit szintén nem tudok megérteni.
- Van időd? Átjöhetnél picit, épp pakolás közepén vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ez inkább dominancia szerintem - vonom meg a vállam. Olvastam már róla, de annyira nem fenyegetett ez a feszély engem. Kölykök voltak, mikor kaptam őket, megtanulták, hogy a főnök én vagyok, és ez így is van rendjén.
- Uhh, biztos rossz lehetett. Nem akarsz másikat? Van itt menhely is, és gondolom, itt laksz - félig kijelentés, félig kérdés, ami elhagyja a szám. Azt viszont tudom, hogy a házam már teljesen más, mióta a két négylábú az udvarom szerves lakója. És a "csak épp erre jártam" utcabeliek is elfogytak. Azok a fajta idős nénik, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni, és a hülye kérdéseikkel, tépik fel a még szinte be se gógyult sebeim. Meghalt. Igen. Az emberek szoktak. Miért nem lehet túllépni a dolgon, és nem az unokát zaklatni a hülye kérdéseikkel? És még csak észre se veszik, mikor átlépnek egy határt, és én meg legyek kedves, meg mosolyogjak. Hagyjuk már.
- Öhh... igen. Mostanában elég sok címlapon megfordulok. Biztos, olvastál róla, hogy Elisabeth Shanes meghalt, vagy legalább hallottál. Nos, az unokája vagyok. Charlotte Elisabeth Felagund - kis monológom közepette, én is közelebb araszolok, csak hogy a mondandóm végén kezet nyújthassak.
- Ne haragudj, de én téged nem, vagy... - húzom el a szám, mert ez kínos. Sose szeretem az ilyet. És ha ismernem kellene?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mindig azt mondták nekem, hogy a jó munkához idő kell. Na de ennyi? És ha még kiderül, hogy nem is jó? Hetek óta dolgozom ezen a bájitalon, és most jött el a teszt ideje. Mivel elvileg fel kell erősítenie az érzelmeket, így persze, hogy olyanon próbálom ki, akinek látszólag nincsenek, vagy ha vannak is, negatívak - mit árt egy kis balhé a nagyteremnek, úgyis régen volt már, nem? -, szóval egy életem, egy halálom, de én valahogy lenyeletem vele.
Egész vacsora idő alatt azon gondolkodom, hogy miként tudnék a velem majdnem szemben ülő poharához férkőzni. A fiola a kezemben, még össze is zsugorítottam, hogy ne keltsen akkor feltűnést, majd az ötlet is megfogalmazódik, amint meglátom az illetőt belépni, aki lóg nekem egy szívességgel.
- Hallod, törlessz! Adj Weilernek szerenádot - nem köntörfalazok, mert nincs időm, gyorsan tudtára adom, hogy mit szeretnék.
- Nem.
- Héj, Panni, tudtad hogy....
- Jó, jó, csak fogd már be - sóhajt az illető, én meg elégedetten huppanok vissza a helyemre. A srác még le is térdel, miközben elénekli a Szívből szeretni című dalt a rellonosnak, és némi unszolás után, még a vállára is teszi a kezét közben, ami remélhetőleg kivágja nála a biztosítékot. Na, én ezt a pillanatot választom, hogy beleöntsem kreálmányom a poharába. Remélem Felagund papa se lát ebből semmit, mert szerintem már onnan az asztaltól rájönne, mi az, hisz az ő könyvéből csórtam a receptet... na meg magát a könyvet is. Egyébként semmi rossz szándék nem vezérel, csak a kísérletezési vágy, és mekkora mákom van, hogy senki még csak nem is feltételezi rólam, hogy ilyen hobbim lenne, hisz... ugyan kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő