Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hatalmas fújtatás volt a válasz Luca utolsó kérdésére. Ugyan Max sem volt túlzottan szégyellős, sőt, akár szabadosnak is mondhatnánk, a helyek és élmények miatt, ahol járt és amiket megélt, de ez az elképzelés nem volt a kedvére való.
- Neeeeeem, mert megfázol, meg jól meg is fognak bámulni - közölte szórakozottan a lánnyal. Ebből inkább az utóbbi zavarta, mert az előbbit könnyedén ki lehetett kezelni egy vagy két korty bájitallal, azokból pedig Liebhart elég bőkezűen osztogathatott. A fésű ügy egyiküket sem viselte meg túlzottan, Luca sem volt mániákus a haját illetően.
- Sokkal, főleg, ha az ember nem egyedül van - bólintott egyet elégedetten a német, majd a fejét kissé a lány kezének billentette elégedett morcogással. Jól érezte magát tőle, ha volt köztük fizikai kontaktus, ezért is fogta olyan sokszor a lány kezét akár az utcán is.
Max egy kicsit lesokkolt attól a ténytől, hogy Luca hirtelen felindulásból megitta az italt, amit karácsonyra kapott tőle. Nem mintha gond lett volna, csak nem számított rá, kicsit talán jobb is, mert így nem tudott rágörcsölni annyira. De tény, hogy aggódott azt illetően, mi is lesz a válasz, ha megkérdezné, mit érez a lány. Nem mintha lett volna aggódni-valója.
- Nem teljesen, de mondjuk úgy... úgy hetven százalékban - számolgatott a férfi, hogy mennyi idő is kellhet, mire a bájital ténylegesen kifejti a hatását. - Nem tudom, az baj, ha "normálisként" is más vagy,
mint az átlag? Nem, dehogy is baj... És fogalmam sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Mikor elindult a cukrászdába, még nem számított rá, hogy úton-útfélen királyi sarjakba fog botlani, ha kell, ha nem alapon. Nem mintha ez annyira befolyásolta volna a német látogatását, de kicsit tartott tőle, mennyire borítják be a kölykök a vendéglátó-egységet, amikor belépett. Kissé megnyugodva kellett realizálnia, hogy a parti már jó ideje oszlófélben volt, így csak egy-két koronás alak lézengett jobbra-balra. Max a pulthoz lépdelt céltudatosan, nem sok időt tervezett eltölteni itt. Több süteményt is becsomagoltatott, ezer színben pompáztak és az ízük is legalább ilyen változatos volt. Ribizlis-túrós, barackos, csokis, karamellás. Amíg a papírt hangos zajolás közepette csomagolták a kis tálca köré, Max körbepillantott, ekkor is látta meg a lányát. Vegyes érzések öntötték el, mert hát, mikor legutóbb találkozott az anyjával, megint meg akarták ölni egymást. Végül integetett széles mosollyal. Mire észbe kaphatott volna, a lányka már talpra is ugrott és szélsebesen vágtatott oda hozzá, hogy megölelje. A vékony karok Max dereka köré fonódtak, ő meg állt ott sokkosan, de aztán kicsit megsimogatta Eszti hátát, nem akart ő kínos helyzetet teremteni.
- Én... hát jó. Ki tudom fizetni a sütit, nem kell megvesztegetni. - Ugyan a német sokszor megvehető volt kilóra, most nem azért akart maradni, hogy kapjon valamit.  - Csini vagy. Buli volt?
Azzal Max még visszafordult a pulthoz, elvette a sütiket, majd kért még egy  linzert és egy kávét, hogy Eszti kezét megfogva az asztalhoz sétáljon és leüljön vele szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Max nem szuper akart lenni, csak elég jó ahhoz, hogy Luca ne akarjon mást keresni. Még ha ezt nem is látta volna be a lánynak, vagy akár magának. Mind a kettő problémát jelentett volna neki és ezt nem szívesen ismerte el, mert olyankor érzelmi kötöttségei vannak, az meg borzasztó. Legalábbis, saját belátása szerint az. Mi más lenne?
- Ugyan - dörmögte mély hangján, bár szerénykedni nem szokott, de ez most kivételes alkalom volt. Neki nem volt nagy ügy Luca után futkozni, szerette csinálni.
Nem nagyon szokott rokonokkal ismerkedni, csak Tati hozzátartozóiról tudott infókat, de nem is szokták érdekelni. Általában még azelőtt bele szokott ugrálni a farmerjába és elbiciklizett a napfelkeltébe, hogy a női egyáltalán a másik oldalukra fordultak volna az ágyban. És még csak nem is bántotta a dolog, shame on him.
- Kíváncsiak? Rám? Jaj, vigyek méretet is, gyártatják már a koporsót, vagy csak rémisztgetted őket? - kérdezte kissé grimaszolva, mert nem érezte magát egy ideális család által kedvelt darabnak. Akkor szoktak neki nagyon örülni, mikor éppen távozóra fogta. Éppen a levest nyújtotta volna Luca felé egy kézmozdulattal, az pedig éppen elvette volna, mikor kicsúszott a kemény valóság és ő is ledermedt a mozdulat közepette. A hangjából sem éppen nyugalom sugárzott, Maxt ez nem lepte meg, de remélte, hogy nem lesz ebből kiakadás. Nagyon remélte.
Maxnak sem volt még világos ez az egész helyzet teljesen, meg nem is volt az ínyére, de nem tudott visszamenni az időben és megváltoztatni azt. Pedig megtette volna, ha akkor elkerüli a veszekedést.
- Igen. És igen, nem annyira régen kapta meg Tati a papírokat a teszt eredményeivel. Szóval ez van, igazából. - A tekintetét élesen a plédre szegezte, nem tekintgetett el jobbra-balra. Inkább le is tette az üveget nagyjából középre, majd a lábait törökülésbe húzva bámult még mindig lefelé. Nem kellett volna megölnie a hangulatot, de nem akarta, hogy minden a legnagyobb királyság legyen és akkor dobja ezt be. Nem érezte volna fairnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mondanám, hogy adok kölcsön valamit szívesen, de nem igazán egy a méretünk, azt hiszem - jegyezte meg elgondolkozó fejjel Maxi, még a kezét is az állához emelte, de nem nagyon bírta sokáig tartani a komolyságot a maga részéről. Szerette megjátszani, de ebben most épp ki is fulladt. Luca egy kicsit olyan volt mellette, mint egy manó. Szerette, de vitán felül állt, hogy a magasságuk közt volt egy kis eltérés.
- Nem baj, mert azt hiszem, hogy mostanság nem lesz több ilyen. Ugye nem lesz? - kérdezte a férfi, Reára pillantva kissé kétkedve, mert ugye semmiben nem lehet biztos, míg a másik megerősítést nem ad neki vagy meg nem cáfolja a dolgokat. Pofára esni pedig nem szeretett, ismerte magát és nem kezelte jól. De nem kezelte jól, hogy itthon lett hagyva a kicsigyerekkel. Utána persze ő is kivette a részét az edzőtáborból jó sok fotóval meg alkalmanként még rendes edzéssel is, de attól még fejben mindig valahogy Lucánál lyukadt ki.
- Nem tudom, lehetséges. Nekem csak a megszokott van, tudod, nem tudom, hogy neked milyen a más... - Ugyan próbálta átérezni, hogy milyen lehet, mikor mások érzései is benned vannak, de számára ez feldolgozhatatlan volt. Luca számára is új volt a helyzet, hogy nem mások érzéseit érezte, kicsit kívül is esett a konfortzónáján a dolog. Aztán egy oh-val sikerült konstatálnia, hogy Luca azt akarta tudni, szereti-e őt egyáltalán, vagy csak valami mást érzett. Nem akarta Luca arcát látni közben és mégsem akart másfelé nézni, szóval csak bambult a semmibe a nagy barnákkal. Nem tudta, hogy mi lenne a jó megoldás ebben a helyzetben.
- És... mi maradt? - kérdezte egészen csendesen magához képest. Olyan suttogás féle volt, nem szeretett így beszélni, de akarta a válaszokat. - És...? Előkerültek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem voltak egy méret, még csak nem is hasonlítottak, az eltérésbe belefért volna még valaki, aki a nyakába ül a lánynak. Más kérdés, hogy a férfit ez nem zavarta, mert ha annyira akart valamit, megvolt az izomzata ahhoz, hogy lehajoljon a lányhoz. Még csak nem is volt megerőltető a számára.
- Az majd a nyáron lesz, nem? - kérdezte, mert a saját időpontjaik már nyilvánosságra lettek hozva és Lewy már lelkesen kivette a részét a tiltakozásból.
Max nem akarta megváltoztatni a lányt, de anno azért jött hozzá a nő, mert szerette volna kikapcsolni a képességét. Maxnak sok ideje ment rá, hogy kitalálja a megfelelő formulát. Számításokat és kutatásokat kellett végeznie, nem volt egyszerű, mert Lucához hasonló esetekről nem igazán sikerült feljegyzéseket találnia. Most pedig megitta a lány, anélkül, hogy hezitálva azt kérhette volna, ne tegye.
- Nem hiszem, hogy veled ilyen probléma lenne - mondta végül Max habozva és megvonta kissé a vállát. Nem szokott gondokat okozni a mérgeivel, bármennyire is tűnik úgy, hogy nem. Ő tudja, mit csinál. Luca ráfészkelődött óvatosan, ő pedig hagyta, hogy a lány az övéi közé fűzze az ujjait. Az arcához húzta, a német pedig szélesen elmosolyodott.
- Ez egy jó hír. - Elképzelhetetlenül megkönnyebbült a válasz hallatán, de ezt nem hagyta kiülni az arcára. Mégsem akárki ő, hanem Maximus Liebhart. Az igazi és egyetlen.
A habozó kijelentésre kicsit elhúzta a száját, beköltözött az a gombóc a gyomrába és nem is akart eltűnni onnan. Talán a bűntudat volt az, lehet, hogy más. Szóval kicsit simogatta Rea hátát, mielőtt aprót sóhajtott volna, a fejét a kanapéra ejtve.
- Csak nem tudtam, hogy... hogy te is vagy csak... szóval nehéz lehet eldönteni, mi van magától és mi nem. Gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Max nem volt oda a rokonokért és a rokonok sem őérte, ez volt a természet rendje. Már megszokta, nem ez volt ez első alkalom, hogy valaki nem volt oda érte és valószínűleg nem is az utolsó. Nem, mintha ez gond lenne, ő már megszokta a dolgot.
- Nem tudom, gondolom olyanok, mint más, átlagos családok. Persze, lehet, hogy nincsen igazam, de általában így szokott ez lenni velem az első találkozáskor.
Valahogy az egész gyerek dolog nem passzolt Max életébe. Ő ezt nem akarta, de ha már egyszer megtörtént sem számított rá, hogy majd így kell értesüljön róla. Kizsarolva, majd még közölve is, hogy semmi köze az egészhez, csak megcsinálta. Nem érezte ezt fairnek sem magával, sem Esztivel szemben, aki amúgy egy nagyon rendes kislány volt. Max ezt tudta és szeretett is volna ebben a hitben maradni, meg abban, hogy soha nem lesz gondja a férfiakkal, de látott már iskolapéldát rá, hova vezet, ha az ember apa nélkül nő fel.
- Valahogy úgy, mondhatjuk, igen - bólintott párat. Persze, szigorúan véve nem titkolta el, hiszen ő sem tudta. De ha úgy vette az ember, akkor igenis szólhatott volna. És Max úgy vette. Luca nem akart ebből gondot, ahogyan a német sem, de nem akarta látni, hogy a lány hogyan reagál erre az egészre. Kicsit az arcát a lány tenyerének döntötte, de végül hagyta, hogy megemelje a fejét, kissé elhúzva a száját.
- Meg? - kérdezte Maxy, kissé tartva a választól, de aztán csak közelebb húzta a lányt, úgy helyezkedve, hogy az ölébe tudja pakolni, persze, vigyázva, hogy semmiben ne tegyen kárt a környezetében. - Sem. Csak... tartottam tőle, hogy hogyan is fogsz erre reagálni. Mármint ez nem kis dolog...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Max egészen el is felejtette, hogy idén lesz a világkupa. Nem mintha őt annyira érintette volna, ott nem volt semmilyen munkaügye, de illett volna elkísérnie Lewyt. Elvégre, ha valami történik, ő felel érte, erről pedig papírja is van.
- Oda amúgy eljöhetnél velem. Mármint a világkupára - jegyezte meg a német, aki jelenleg azt sem tuta, hogy hol lesz tartva. Nem mintha annyira érintette volna a dolog, ezért volt szép a varázslólét. Gyorsan és viszonylag olcsón lehetett utazni.
Kicsiket bólintott, tetszett neki, hogy Luca bízik benne, mert mások nem mindig tették meg ugyanezt. Volt olyan, aki nem is mert tőle elfogadni semmi fogyaszthatót. Ilyen volt például az exfelesége teljes családja hosszú időn keresztül. Pedig tudhatták volna, hogy vannak bőrön keresztül felszívódó mérgek is.
- Hát, én csak reméltem, azt hiszem - mosolyodott el a német, értékelte, hogy Luca őszinte volt vele. Mindketten tudták, hogy nem egyszerű és még csak nem is átlagos a kapcsolatuk, de ezt egyikük sem bánta.
Max nem szeretett az érzéseiről beszélni. Fizikai ember volt, ha valamit érzett, akkor azt kimutatta, de nem feltétlenül szavakkal. Gesztusokkal. Luca is hasonló volt.
- Tudom, hogy próbálod és nekem ez elég is. Bőven elég. Tudod, hogy én is téged... - cirógatta végül Rea haját kicsit, még mindig ölelve a lányt. Szerette, de nem vette a legtöbbször a fáradtságot, hogy hangoztassa, hiszen érezte a másik. Úgy igazán. Annál jobban pedig úgysem mondhatja el. - Szóval azt hiszem, minden rendben van így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem volt annyira otthon a legendás lények világában, mint abban, hogy melyik méreg és milyen hatást fejt ki az áldozatra. Vagy, hogy milyen főzet, mennyi idő alatt forraszt össze egy csontot. Ugyan erről évekig nem volt papírja, de dolgozott vele. Aztán jött Helmut, neki meg hirtelen dokumentálnia kellett minden mozzanatát a tanulmányainak, ha nem akart kikapni. Nem szerette, ha mások mondták meg, hogy mit tegyen.
- Ja igen, de utána kifakulnak, nem? Lehet, hogy hangos volt a tömeg, azért félt. De jól tetted.
Ő is félt a gyerekek közelében, főleg, mikor hordába verődve rohantak zárt helyeken. Vagy kiderült róluk, hogy vérrokoni kapcsolatban áll velük. A kislány megkérdezte tőle, hogy gazdag-e, mire belegondolt, hogy milyen emberek veszik körbe, a rengeteg ingatlanukkal, saját cégeikkel és több munkahelyükkel, majd megrázta a fejét.
- Nem. Sok pénzem van, de gazdag nem vagyok. Miért kérdezed? - Nem teljesen értette az összefüggést a sütemény és a gazdagság között, mert azért ez egy nem túl drága hely volt. A barna fürtök Max homlokába hullottak, mire eltolta egy gyors mozdulattal őket vissza a helyükre.
- Ha szeretnéd, odaadom a felét. Málnalekváros, ha minden igaz, elég finom - vette alaposabban szemügyre a sütit, megemelve kicsit a tányérat. - Én is tudok ilyet sütni... Mi újság az előkészítőben? Hallottam múltkor behívták anyádat... Mi történt? Ha szabad kérdeznem, persze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Max teljesen szerelmes volt az időjárásba. Jóllehet, német volt, akiről gyakran állították, hogy nem érdekli az olyasmi, mint az időjárás, mert oh, boy, hát náluk úgysincs olyan meleg soha. Pláne a tengerparti részek, na, ők tudják értékelni, hogy mijük van, nem is akartak soha harminc fokot a fürdéshez. De azért mégis, ahogy a napsugarak a bőrét érintik, kellemeset sóhajt fel. Még megissza a gőzölgő kávé maradékát, kétszer forrázva le közben a kezét, mielőtt a pórázt felcsattintotta volna Pascal nyakörvére.
Aztán elindult vele, hogy egy hosszabb sétát tegyenek. Olyan gondolatok is forogtak a fejében, hogy esetleg később még kihoz pár más kutyát is, de most csak ő volt, a Frenchie, meg a labdája.
Nem nagyon akart emberek közé menni, mert úgy érezte, az már sok lenne neki, de közben meg mégis a szabad levegőre vágyott. Ilyenkor úgy érzi, bonyolultabb az élete, mint szeretné. Szóval csak hagyta, hogy a kutya vezesse, aki végül a tavacska partját választotta magának. Kicsit bele is nyújtotta a lábát, de gyorsan ki is húzta, láthatóan még neki is hideg volt, mire Max rosszallóan megrázta a fejét.
- Mondtam, hogy ne csináld! - dorgálta meg, majd felpillantott, a stég irányába és egy pillanatra igen nagy volt rajta a dilemma. Ha most elfut, talán nem kell szóba állnia az exfeleséggel, ha nem... elképzelni is rossz. Szóval nyelt egy nagyot, majd intett a nőnek. - Még mindig nem tudom, miért kerestél!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Egyiküknek sem volt az ínyére a váratlan találkozó, de ugye ismerősök és Maxnak amúgy is nagy a szája, így nehéz lett volna megállnia, hogy legalább egy kicsit ne próbáljon meg beszélni. Még ha utólag meg is bánja, mert ha csendben marad, most nyugalma lenne. Helyette megjegyezte, hogy még mindig nem tudja, hogy miért kereste őt a nő. Mert ugye korábban volt tőle egy nem fogadott hívása, de akkor még épp elég dühös volt hozzá, hogy ne akarjon vele mobilon bájcsevegni.
- Nincs több olyan, mint én. - Még el is vigyorodott hozzá, szélesen, olyan tipikus Maxisan, mielőtt még zsebre vágott kézzel közelebb indult volna. A kiskutya már amúgy is érdeklődését vesztette a víz kapcsán. Helyette közelebb sétáltak, a morbid módon magas férfi, az ennél is furcsán kisebb kutyussal. Változott pár dolog azóta, hogy nem találkozott a nővel, például hosszabb lett a haja és megházasodott.
- Neked van olyanod is, hogy szabadidő? - kérdezte enyhén felvont szemöldökkel, mert úgy tudta, hogy abból nem igen van a nőnek. Vagy legalábbis nagyon kevés, azt sem hitte volna, hogy egy könyvvel tölti, kint a vízparton. A kutyus mindeközben közelebb óvakodott Tatihoz, bizonytalanul a levegőbe is szimatolt, hogy megismerje az idegent. - Mi jót olvasol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Érezte, hogy a nő szavai akár sértésként is értelmezhetőek, de nem akarta ilyesmin felkapni a vizet, teljesen fölösleges lett volna. Ő is tudta, hogy nem egyszerű eset és valószínűleg soha nem is lesz az.
A nő ráköszönt a kutyára, tudta ki ő, hiszen Luca mesélt róla, hogy bizony, nem csak gyűrűvel, de egy ilyen csodával is gazdagodtak a december folyamán. Már hangja is volt, igaz, nem lehetett vele nagyon dicsekedni, mert hát... érdekes volt. A kutyus felé nyújtotta az ujjait, mire az kicsit visszahúzódott, majd megint előrehajolt, hogy megszaglássza.
- Nem tudom, nem jó ez így? - nevetett fel kicsit Max, tisztában volt vele, hogy akkora, mint egy hegyomlás és ezen az sem segít, hogy Tati éppen ül. De végül kis szusszanással törökülésbe ejtette magát a kis pléden, így legalább a nőt is sokkal jobban hallotta.
- Majd suttogok, még a végén valaki megtudja! - kuncogott fel Max, kissé hátra billentve a fejét, hogy a napsütés nagyobb felületen érje az arcát. - Nekem is hiányzott már, elég rég nem láttam.
A könyvről ugyan nem tudta megállapítani, hogy mi az, de aztán a nő készségesen kisegítette, hogy az egy ismerőse kötete és hogy azért kapta, mert anyagilag meg lett segítve anno.
- Lehet, hogy ismerem, nem lepne meg, de még nem olvastam tőle könyvet - ingatta meg kicsit a fejét, egyik szemét csukva tartva, a másikkal Tatira hunyorított, kissé felé biccentve a fejét. - Mit ajánlasz tőle? Mostanság van egy kis időm, nem lenne rossz valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Max nem tartott különösebben Benjitől, mert előbbi testi erőszakkal tudná leginkább fenyegetni, Max pedig súly és magasságfölényben volt. Mindazon által ő nem szeretett fizikai szinten bántani másokat, vagy a szavai ütöttek, vagy a mérgei, de a keze ritkábban járt el. Ahhoz sokkal idegesebb kellett legyen, mint az esetek nagy többségében.
- Azt hiszem, hogy ezt a kockázatot vállaltam, talán nem lesz bajom a kattos családoddal.
Maxnak meg lehetne családja, ha a sors nem ilyen otrombán fintorog rá. A szüleire rettenetesen neheztelt még most is, mert anno az egyetlen neki fontos személyt elűzték, az első felesége meg nem volt normális és eltitkolta a lányát is előle. Persze, hogy nem volt így egy fix ember sem az életében, akivel a vére kötné össze.
- Mert rákérdeztem. Mert végre félretoltam a balekságot és rákérdeztem, hogy ki a gyerek kib.szott apja - markolt a  sötétbarna tincsekbe Maxi, aki még mindig nem tudta hová tenni ezt az egészet az életében. Egyszerre volt helyes, hogy megcsinálták a tesztet és tette tönkre idegileg. Leginkább azért, mert ez olyan felelősség volt, amire nem volt felkészülve, amit nem kívánt a nyakába és  mert féltette a kapcsolatát is egy ilyen plusz tehertől. Luca fontos volt neki és nem akarta, hogy Tati ezt is elcs.ssze neki.
- Reméltem is, hogy itt leszel. Nem igazán akarnék mást a helyedre - mondta ki, ami igazából igen nagy szó volt a részéről, inkább csak az ölébe húzta Lucát, aki ezen kicsit el is nevette magát, mielőtt ismét elkomolyodtak volna. - Csak nem tudom, hogy  állok ezzel az egésszel. Eszti aranyos kislány, de nem olyan legyél a lányom módon. Ráadásul egy démon az anyja. Nem beszélünk épp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem szerette, hogy ilyenekről kell beszéljen a barátnőjével. Sokkal szívesebben csevegett volna arról, milyen színű fát szeretne díszíteni a lány, vagy hogy mit szeretne a szülinapjukon, de ezt már nem söpörhette többet szőnyeg alá, mert kezdte úgy érezni, hogy beleszakad a lelke. Azt meg mégsem kéne csak úgy poénból megejteni.
- Igen? - kérdezte végül, felpillantva Lucára, hagyva, hogy a keze után nyúljon, mert ő nem akart ebbe belesüppedni, mint valami undorító ingoványba, csak szerette volna, ha Luca tudja és minden megy tovább boldogan és a maga dolgát piszkálja.
Aztán az ölébe húzta a pöttöm lányt és kicsit a vállának is biccentette a fejét, mert így nem kellett felnéznie pár pillanatig, de közel volt és olyan biztonságban is, arra meg jelen pillanatban tényleg szüksége volt. Ahogy a lány szavaira is, bár pár pillanatra megint nagyon Max volt és kétségbe vonta a hitelességüket. De aztán ezt elnyomta magában nagyon gyorsan.
- Nem hiszem, hogy ebben sok élni valód lesz - rázta meg a fejét tiltakozólag, annyira, hogy a barna tincsek kissé még bele is reszkettek. Nem akart hirtelen családosdit játszani, talán anno megtette volna, de ez túl kevés volt és túl későn ahhoz, hogy komolyan érdekelje. Kicsit örült neki, hogy kettejük közül nem ő az, aki érzi mások érzelmeit, mert nehezen tudott volna most azzal a tudattal együtt élni. - Nem tudom. Nem hiszem. Eddig is valami miatt járogattam hozzá, néha játszottunk, meg fagyiztunk, de kb ennyi. Nem tud többet, csak hogy én vagyok az a Max. És nem is hiszem,
hogy tudnia kéne. Van egy apja, aki nem látogatja és küld neki néha pénzt.
Nekem nincs kifogásom.
Egy pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy talán Majával kéne beszélnie erről, hogy mit is gondol. Ő mit szeretett volna anno inkább. De aztán nem tudta, hogy mit kezdjen magával.
- Ennyi, semmi más probléma nincs. Sajnálom, hogy eddig nem mondtam semmit. - Akkor és ott Liebhart őszinte volt és ez látszott is az arcán, mielőtt csókot nyomott volna Rea ajkaira. Aztán megint csak önmaga volt, ahogy mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Elég költőien fogalmazta meg a nő, hogy miért is nincsen napsütés többször, mire Max egy pár pillanatig érzelemmentes arccal meredt a semmibe, a térdén támaszkodva, majd elismerően bólogatott, hogy valami valóságalapja biztosan van a dolognak. Vagy csak fizika, de most nem akart ebbe is belekötni.
- Nem tudom még, hogy mennyire lesz időm, fogalmam sincs leginkább semmiről. Attól függ, hogyan alakul a következő félév az egyetemen, a meló Münchenben és hogy tudom ezt összeegyeztetni a méregkeveréssel meg azzal, hogy Luca hogy dolgozik - számolgatott fejben, de már abba is beleszédült, hogy csak azt végigmondja, hogy miket kell majd számításba vennie. Most is előfordult, hogy az éjszaka közepén keverte ki a mérgeket, mert máshogy egyszerűen nem jött ki 24 órából.
A kijelentésre, hogy miért ajánlja neki Tati a könyvet, akaratlanul is felhorkant. Nem azért, mert baja lenne az exfeleségével - szokott lenni, de most épp semmi nem jutott az eszébe -, csak nem értette, ez miért indok.
- Igen, mesélte... már hogy megharapott valakit, azt hiszem, lehet, hogy ez volt az. Nem esküdnék meg rá - próbálta visszafojtani a nevetést, ahogy maga elé képzelte az óvodásokra méretezett széken ülni a nőt, ahogy szorongatja a táskáját.
Összességében egy kicsit sajnálta Tatit, amiért ilyen helyzetbe került. Azt nem mondta, hogy önhibáján kívül, magának nem szokott hazudni, de mégis ott volt a szar kellős közepén, leginkább egyedül.
- Csak ez aggaszt? Már  hogy a dolgok anyagi vonzata? - pontosított, volt a hangjában valami egészen nyugtató, Liebharttól nem megszokott. Még magának is alig merte bevallani, hogy most éppen segítséget készült felajánlani. Nem volt ez szokása.
- Hívhatsz. Mármint... nincs veled bajom, Iza. Rettenetesen fel tudsz b.szni, mikor indokolatlan szemétségeket vágsz a fejemhez, de ettől függetlenül ez asszem mindig így volt - rántott egyet a vállán nemtörődöm módon, miközben Pascalt simogatta kicsit, aki időközben a férfi kezében lévő pórázt kezdte rágcsálni, félig lefekve oda. - De tudom milyen ez. Voltam már így, évekkel ezelőtt. Hogy nincs kihez fordulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Újabban mondhatjuk, hogy Maxnak túl kevés problémája volt, mert olyan dolgok foglalkoztatták, amihez semmi köze nincsen. Mint, hogy Maja gyanúsan viselkedik újabban, vagy hogy mit posztol ő és a többi nő az instagramra. Mert bizony ez a találka azóta érett, hogy a német meglátta Lewy feleségének sütős posztját a folyamban. Rendesen rosszul érezte magát tőle, még a hideg is kirázta, de ez nem olyan téma volt, amit telefonban le lehetne tudni.
Szóval ma, mikor az egyetemi papírok intézésével végzett, az útja nem haza vezetett, hanem a lakása felé, ahol mostanság feltűnően kevés időt töltött. Az udvaron még mindig pár cipő árválkodott, a szomszéd néni, ahogy meglátta őt, berántotta a függönyt, a fiatal lány, aki amúgy mindig megpróbálta elcsavarni a fejét, csak elsietett az ellenkező irányba. Jó volt ez így.
Beütötte a kapukódot, majd a lépcsőházban igyekezett felidézni, hogy Keve lakása melyik is, ez nem tartott sokáig, szóval nem sokkal később már az ajtó előtt állt, kopogni készült. De csak rányitott a kilincsre és lám: az ajtó kinyílt magától. Max bent lerúgta a cipőjét, majd becsukta maga után és próbálta kisilabizálni, merre lehet a fiatalabb, kevés sikerrel. Aztán a víz csobogását hallva kissé összeszűkült tekintettel lépett a helyiségbe.
- Te meg mit csinálsz már megint? - a fürdőben a mély baritonja, ha lehet, még inkább felerősödött, ahogy a kád felé sétált, hogy ott jobban szemügyre vegye az ott pancsikáló görényt. Nem sokat gondolkodott, meg hezitált, mielőtt még megfogott volna egy törölközőt, majd a grabancánál fogva kiemelte volna a láthatóan józanodó srácot onnan. - Beszélnünk kell!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudja már, mikor szánta el magát a cselekvésre, de eljutott eddig a pontig, mikor muszáj volt valamit kezdenie, nem ülhetett tovább ölbe tett kézzel, ameddig Keve tönkreteszi az életét. Mert ugye az egyszer elvált még nem hangzik olyan vészesen, bár Maja már most keresztet vetne. Van, akiknek ez az egy is nagyon soknak tűnik.
Szóval Max a srác érdekében gondolta a cselekedetet, mikor berontott az amúgy tárva nyitva álló lakásba, hogy most elbeszélgessen a fejével. Nem igazán látott rá nyomot, hogy merre lehet a lengyelszármazék, de aztán a hallgatózás közepette sikerült rájönnie, hogy valószínűleg a fürdőben. Legalábbis, a víz folyt.
Kikapta a pancsikoló görényt a kádból, aki amúgy kifejezetten jól érezte magát azzal, hogy ő ott úszkál. A német keze után kapott, de az gyorsabb volt nála, még éppen időben ejtette le hozzá, hogy ne érje el. Kicsit még hátat is fordított, miatta ne érezze magát kínosan a srác.
- Én kérdezem hát! - rázta meg a fejét rosszallóan, mikor hátrapillantott a válla fölött és már tényleg emberi mivoltot öltött a haverja. Nem értette a logikai kapcsot a két dolog közt, így értetlen fejjel meredt Kevére pár pillanatig, mielőtt megrázta volna a fejét.
- Mi?! Dehogy, te jó ég! - Még ő volt felháborodva a feltételezés hallatán. - Nem. De most már tényleg beszélünk kell, hogy tudod-e mit csinálsz, mert az internetes szemeteid alapján nem igazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Keve érzékei bejeleztek, hogy bizony itt nincs minden rendben és nagyon igazuk is volt. Maxi türelmes embernek vallotta magát - mások nem értette egyet vele feltétlenül -, szerette a csapattársait is, de az instagramja újabban nem bűvölte el. Mert egyre többször jöttek vele szembe képek Kevéről, nővel - mindig ugyanazzal -, kommentek, jelölések, közös selfiek. Ez pedig túl volt a tűréshatárán és idejének látta, hogy közbelépjen, mielőtt túl késő lesz.
Luca nem volt terhes és Maxot a gondolat is halálra rémítette, hogy esetleg mégis így lehet. Nem jókor hozta fel Keve a témát, mert az eddig is látványosan feszült Maxi még inkább ingerült lett. Egyik lábáról a másikra állt, néha a göndör tincsek közé túrt.
- Még jó, hogy nem leszek! Mein Gott! - horkant fel hangosan, kissé talán megvetően is. Pár másodperces fáziskéséssel követte az ex-görényt, aki közben éppen öltözködött. Nem, mintha ez zavarta volna Liebhartot, öltözőkben látott már eleget más pasikból is, nem hatotta ez meg.
- Mi bajom nincs?! Neked mi bajod van? - A német már napok óta magán kívül volt, ha szembejöttek az ismerősei posztjai és sajnos nem az örömtől. Nem értette, hogy a lengyel mit csinál és miért éri be valamivel, amit kezd megszokni, ahelyett, hogy inkább keresné tovább azt, amire tényleg vágyik. - Nem is tudom, a Teamen belül két napon belül negyedszerre jött szembe velem a barátosnéd. Mi ez az egész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Max biztos volt benne, hogy ha van olyan közös program, ami levehetné a feleségét a lábáról és munkával kapcsolatos, az a világkupa. Ugyan ott nem készült munkaruhában időt tölteni, de kapott exkluzív ajánlatot jegyekre, mind lengyel, mind német részről és hülye lett volna egy ilyen ajánlatot visszautasítani.
- AZ mindig, csak kevésbé érzékelhető, mikor az ember a levegőben van. - Maxi így látta, minden meccsnek megvolt a maga hangulata, a Krakkóban lévőknek is. Más kérdés, hogy azt csak azóta tudta, mióta kijárt Lucát támogatni.
Tudta, hogy nem egyszerű a lánynak. Persze, nem az élete minden szegletét ismerte, de tudta, hogy ha neki felajánlanák most ezt a képességet, nem élne vele, mert több hátrányát látná, mint előnyét. Néha egészen sajnálta is érte a törpillát, de ezt sosem kötötte volna az orrára, nem akarta megbántani.
- Mert az emberek nagy része a negatívumot, a hátsó szándékot keresi a másikban. Egy ilyen bejelentés után rögtön a legrosszabbat akarják látni. Pedig ha valaki ismer, szerintem egyértelmű, hogy nem tennéd. - Legalábbis, Liebhartnak az volt. Tudta, hogy azzal a súllyal, hogy manipulálsz valakit és ez kihatással van a kapcsolatotokra, nehéz együtt élni és a legtöbb ember nem is tud. Pláne nem Luca.
- Velem még nem rontottál el semmit és szerintem nem is fogsz - simította meg a mutatóujjával Luca arcát finoman, majd viszonozta azt a bizonyos csókot, kicsit közelebb is hajolva. Szerette az ex-czettnert és ezen ne változtathattak olyan apróságok, mint hogy a lánynak mikkel kell együtt élnie. - Lassan fel kéne öltözni, nem?
Kicsit le is eresztett, nem sok késztetést érzett emberek közé menni, de tudta, hogy kell, mert nem tudja megoldani a főzést alapanyagok nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Aki még nem látta Maxot rosszban sántikálni, nem tudhatja, milyen profi tud lenni az ember az élet különböző területein. Ilyen például a méregkeverés, mások hajának ellopása, vagy éppen lakások és számzárak feltörése. Egy kis por a kaputelefonra és cshu, Maxy már ütötte is be a mocskos mancsú néni kapukódját. Igyekezett minél gyorsabban végezni a dolgokkal, nem szerette volna, ha Keve a saját lakásában... találja magát. Mert hogy ide már úgy érkezett, mint egyes lengyelek. Át is vedlett gyorsan, olyan tipikusan laza szerkóba, még a haját is buherálta kicsit, hogy olyan hanyag legyen az összkép. Aztán összeszórta a nő cuccait egy szatyorba és maga után hagyta a lakást, rosszalló grimasszal az arcán.
Utálta, hogy éppen mára kellett rakniuk azt a bizonyos fesztivált. Sok volt az ember és nyomasztónak érezte, amire készült, így igyekezett minél gyorsabban lavírozni a tömegben... főleg, miután meglátta Levendulát és mellette vélhetően a lakótársát. Ő még nem akar meghalni. Neki még dolga van ma!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Max alig úszta meg a pécsi találkát anélkül, hogy Lewybe fusson, ami ugyebár a teljes tervét tökéletesen tönkretette volna. Nem igazán élte a helyzetet, csak szeretett volna ezen az egészen túl lenni, anélkül, hogy agyérgörcsöt kapna még egyszer, mint ahogyan Maja mellett tette. Ott is nagyon sok energiájába került, hogy megőrizze a poker arcot, amit annyiszor látott újabban a csapat Boscoján. Leginkább akárhányszor szóba kerültek a nő ügyei, vagy hogy hova megy, mikor nem dolgozik.
De most itt volt, nagy nehezen megtalálta a házat, még egy utolsó csekkolást tolt a telefonján, mielőtt még megnyalta volna kissé az ajkát és betolta a kaput. Hallotta a tengert, a sirályokat, a ház kellemes, pisztáciazöld színe egészen megnyugtatta. Könnyebb volt megérteni neki, hogy a nő miért lakik itt, mint azt, hogy a haverja miért a tulajjal lógott ennyit. De most úgy érezte, hogy pontot tehet az ügy végére, mindenkinek egy kicsit segíthet azzal, ha mindenkit szélnek ereszt. Mert ahogy végigvágott a tengerparti kis utcán, ait bódék tarkítottak és elment egy kisbolt mellett is, az eladó még rá is köszönt, konkrétan a nevén szólítva, ő meg csak visszaintett kis vigyorral, azt gondolva "A rohadt életbe, ember, mennyi időt töltesz itt?!". Rendesen nem is akarta már tudni a dolgot. Inkább elengedte és benyitott a kapun, majd végigvágott a fél kerten. Nem érezte, hogy a dolgok nem úgy fognak menni, ahogyan ő azt elképzelte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Keve nem igazán volt abban az értelmi állapotban, hogy ezt a beszélgetést lefolytassa, de Maxot ez nem érdekelte, ő csak le akarta tudni. Zavarta az egész, szíve szerint már fel sem ment a fotós oldalra, pedig egy időben ő is rendszeresen posztolt. Még magáról és Lucáról is, sőt, Pascalról. De újabban más nem jött szembe, mint a barátai, meg az. Legalábbis, épp elégszer történt ez meg, hogy úgy érezze, teljesen jogos a felháborodása.
- Ilyenkor szívem szerint orrba nyomnálak, de nem teszem, mert rendes vagyok. Te meg olyan vagy, mint akinek beütött a kapuzárási pánik! - horkant fel Max. Úgy tudta, a nő látott épp eleget, többet, mint amennyit illene vagy szabad lenne és nem tetszett neki, hogy ennyire kezdett fixnek látszani. Találhatott volna Keve ezerszer jobbat is, miért éri be a selejttel?
Az, hogy a másik látványosan értetlenkedett, még rá is játszva az egészre, nem különösebben nyugtatta le, sőt, ha lehet, még csak tovább forralta a bremerhaveni amúgy is meglehetősen heves vérmérsékletét.
- Persze, hogy hangos vagyok, mert másképp nem is figyelsz! - fakadt ki Max, holott ebben nem volt igaza. Keve akkor is figyelt, csak nem érdekelte a mondanivalója.  Időt akart, csendet és azt, hogy Max békén hagyja, nem csak mára ezzel az egész kapcsolatfóbiájával.
- Mert nincs keresnivalója az ismerősi körömben és ha nem rajtad lóg, nem is lenne ott! De ott van és kiidegel. - Figyelte, ahogyan Keve adja az értetlent, még mutogatott is, ő meg hangosan felsóhajtott, hogy ez nem lesz olyan könnyű szülés mint ő szerette volna. - Arról, hogy meddig marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maxi mint egy kommandós óvakodott, még a fejét is leszedte, hogy ha lehet, minél kevesebb embernek szúrjon szemet. Nem volt kedve magyarázkodni olyan embereknek, akiket mondjuk Keve ismer, de ő nem, így próbálta elkerülni Levendulát is, aki éppen valami padkán állt, mert jóval magasabb volt, mint amilyenre Maxi emlékezett. Nem is figyelt eléggé a lába elé, így sikerült Maja karjai közé futnia, aki azonnal meg is ölelte, gondolva, hogy a haverjához van szerencséje. Már a másikhoz.
- Sziiiia csajszi! Öm, nem, még be kellett ugranom pár cuccomért, amit itt hagytam, de kellenek. Még az anyjuknál vannak, most megyek értük. Talán majd holnap - ingatta meg egy kicsi a fejét, igyekezett olyan Kevés hangnemben beszélni, ami többé kevésbé sikerült is neki. Nem ez volt a feladat nehezebb része, ha már a lakásba is sikerült betörnie, akkor nem Maja fogja kétségbe ejteni. Vagy talán mégis.
- Oda indulok éppen. Nem tudom, nem kérdeztem, de gondolom. Húsvét van. Mi történt meg? - hirtelen kissé megzavarodott, nem tudta, hogy mi lehet olyan borzasztó, hogy Maja még a tömegben is halkabbra fogta a hangját. Kissé hunyorítós, értetlen fejet vágott, olyat, mint amit Keve szokott, ha be van állva és ő a majdnemkapcsolatáról kérdezgette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Maxnak sokkal könnyebb dolga lett volna, ha Luca nem érzi az érzéseit. Ugyanakkor, nehezebb is, mert akár beismerte, akár nem, nyílt titok volt, hogy érzelmileg igen alap frekvencián mozog. Az empátiája gyakorlatilag nem is igen létezett, alighanem az ő részét is Luca kapta meg, de ezért cserébe legalább őszinte volt, szinte mindig.
- Nem? Én sem - rázta meg a fejét kicsit a német, hogy bizony, ha tehetné, akkor sem szeretné ezt most megváltoztatni kettejük között, talán azért volt neki nagyobb dilemma ez az egész Eszti dolog.
De Luca egyetértett vele, hogy ő nem csinált semmi rosszat és nem is annyira szar ember, ami ténylegesen megnyugtatta. Tati ugyan vagdalózik, mikor már tényleg meg akar bántani valakit és néha ezzel célt is ér, de Max így már rendben volt. Az egyetlen ember, aki jelen pillanatban számított neki, nem ítélte el.
- El - zárta is le a témát Max, az ajkaival a lányét keresve. Még egy darabi nem igen akarta elengedni a nőt, de aztán végül muszájnak érezte, mert a félbeszakadt pillanatoknál csak egy dolgot utált jobban. A kihűlt ebédet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Alaposan megszorongatta a lassan már pocisodó exnavinés, kifejezve az örömét, amit Max viszonzott is, még ha furcsa is volt neki. Nem szokott ő senkivel nagyon ölelkezni, Majának is járt a két puszi a találkozóknál, de nem szorongatták agyon egymást. Viszont lebukni sem akart ilyen nagyon hamar, szóval valahogy átmenetet kellett találnia.
- Nem megyek hosszú időre, nem kell a sporttáska - ingatta meg gyorsan a fejét Max, felvésve az okos kis fejébe, hogy lassan meg kéne érdeklődni, mennyi időt is tölt ott Keve, amit neki esetleg úgy ad el, hogy Lengyelországban volt. Mert sporttáskáról mindig elfelejtett valahogy szólni. - De, csak úgy gondoltam, hogy majd visszaugrom velük reggel,mielőtt még hazavinném őket. Annyi időm biztos lesz. Ha nem, majd csinálok.
Maja a szemüvegét feltolva értetlenkedett, amit Max szeretett volna gyorsan lezárni, mielőtt olyasmi kerül szóba, amiről nincs infója, vagy amit nem tud kimagyarázni, miért ezt meg azt mondta.
- Persze, szívesen, majd valamelyik nap beugrom érte, csak szóljál rám, el ne felejtsem! - pillantott körbe Max, mert hát, nem hiányzott hogy összeveszejtse ilyesmin Maját meg Kevét, jobb lesz, ha a lány azt hiszi, be volt állva, vagy ilyesmi és nem rémlik neki. Tudta, hogy úgyis kapni fog, ha ennek egyszer vége.
Aztán Max homlokán az a bizonyos ér elkezdett volna lüktetni, ha éppen nem teljesen más személy bőrében tartózkodik. A kislány apunak hívta Kevét, az a kis görény meg elsumákolta.
- Jaj, nem, dehogy fordult elő. Még csak az hiányzik! Nincs kedvem veszekedni miatta. Lewy is veled van? - nézett körbe látványosan, mint aki még most sem akarja, hogy a lengyel megtudja. Lehet, hogy megfojtja az exnavinést, ha egyszer a keze közé kerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maja annyira nem örült a sporttáska hiányának, mert ugye, Maxival ellentétben ő igenis drukkolt azért, hogy összejöjjenek. Tolta a supportot, meg az ábrákat is, már akkor, mikor a többiek még csak legyintettek, hogy majd biztosan elmúlik ez az egész.
- Emlegettetek? Miért? - kúszott fel Maxi szemöldöke, miközben erőst elgondolkozott Keve furcsa hóbortjain, mint a piercingek, meg a tetoválások. Nem értette, hogy miért szerette, már magát a folyamatot, mikor készült, a irkái lényegét már elmagyarázta egyszer a Teamben. De a pc sem jónak sem kényelmesnek nem tűnt, Max nem élte volna.
- Okés, szuper. Baj? Mi gond lenne? Minden király - biccentett egyet, vonva a vállán, de csak lazán. Pont ezért nem akart ő korábban találkozni senkivel az ilyen alkalom során.
- Undi fiúkat? Nem rémlik, de ja... - szusszant fel, mert próbált lenyugodni. Undi fiúk, aha... Majd Keve lesz az apjuk, aha. Szuper, nem is tudta, mi hiányzott még a boldogságához. Addig a pillanatig, míg Maja el nem kezdte keresni a tekintetével Lewyt. Mert hogy itt szíve szerint, nem vallásos létére vetett volna egy keresztet és futásnak ered. - Jaj, nem, nem érek rá, szivi, mennem kell, mert már várnak a gyerekek. Jó legyél, üdvözlöm Lewyt!
Még gyors puszit is nyomott Maja arcára, majd eltűnt a tömegben, méghozzá igen nagy sebességgel. Ha Bojarski ezt megtudja, ki fogja herélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Minekutána nagyon neccesen úszta meg a majás találkozót is, Max nem kockáztatta meg, hogy még több ismerősbe akadjon, az első eldugottabb sikátorból hoppanált a központhoz, ahol meg egy kandallón át jutott ide. Nem szerette a nemzetközi hoppot sem, mániája volt, hogy előbb vagy utóbb igazoltatják, megtalálják nála a mérgeit és fuccs az életének, mehet a sittre normáltalankodni. Nem mintha alaptalan lett volna az elképzelés, berögződésként élt Maxban a nem szabad ezt.
Most viszont itt volt a város szélén, a tengerparton, ahol minden nyugodt és mindenki barátságos is volt. Többnyire.
Már a kert felénél járt, mire realizálta, hogy Keve lépett ki a házból és szó szerint lepergett előtte élete filmje, egyetlen másodperc alatt. Mind a ketten kissé ledermedtek, Keve kezében a szemét, Maxiéban a szintén annak minősített zacsi, ami a nő cuccait tartalmazta.
Mérlegelte, hogy mi is lenne a legjobb megoldás, de abban a pillanatban csak addig jutott, hogy ha Keve megmozdult, akkor leutánozta a mozdulatait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Keve épp az öngyújtó után nyúlt volna, hogy egy kicsit levezesse a túl sok stresszt, amit hirtelen a szervezetének sikerült generálnia. Ezzel egy időben Max teste is úgy döntött, hogy ez a nap sok minden, de nem jó, semmi nem úgy alakult, ahogy ő azt eltervezte és az élet egy szar. Vagy, valami olyasmi.
Ahogy a srác vonásai egyre inkább ráncokba terelődtek, Max is utánozta az arcot, próbálva a lehető legkevesebb figyelmet szentelni a ténynek, hogy Keve a kezében tartott táskát bámulta, méghozzá nem éppen elégedett arccal.
- Örülnék, ha az lenne, de neked pont ma kellett szarul időzíteni - meredt rá Max rezzenéstelen arccal, de a hangja nem a sajátja volt és kissé viccesnek érezte a helyzetet. Talán máskor még be is tudta volna adni a srácnak, hogy csak sokk volt a friss levegő és képzelődik, de most meglepően ébernek látszott. - A lelkiismereted.
Szar szöveg volt, de annyiszor lőtték már el filmekben, hogy egyszerűen kötelezőnek érezte a dolgot. Ahogy tett felé egy lépést, a német úgy tett egyet hátra, mert látta, hogy bizony, a lengyel vér nem éppen nyugodt felhangja fog kiütközni most.
- Ne húzd fel magad, nem lenyúlni akarom tőled! - tartotta fel a szabad kezét megadóan Max.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maxi nem így tervezte ezt, szerette volna, ha csak belibben, szakít a nővel, akivel sosem járt, odaadja a cuccait, aztán utána többet hallania sem kell felőle. Helyette Kevébe futott a kert közepén, aki amúgy sem látszott túlzottan nyugodtnak. Ezen pedig az sem segített, hogy egyformán néztek ki, már ha nem veszik azt, hogy az eredetinek zöld volt a haja, Napnak hála.
- Nekünk. Itt vagy. Nem kéne itt lenned - húzta össze a szemöldökeit egy pillanatra Max. Kicsit olyan volt, mint valami pszicho főgonosz egy szar filmben, de nem akart olyan lenni. Ő csak segíteni akart a lengyelszármazékon, annak ellenére is, hogy az nem kérte az ő segítségét.
- MENNYIT?! 22?! - hangosabb volt, mint eredetileg tervezte, szinte már kiabált, amire egy barna fürtös fej fel is bukkant az ablakban, hogy mi történik, de rövid úton el is tűnt.
Keve tett két lépést előre, Maxi ugyanebben az ütemben kettőt hátra, mert látta a másik homlokán lüktető eret és nem volt semmi kedve hozzá, hogy péppé verje valaki az arcát.
- Mi, mi, vajon mi lenne? Nem akarom, hogy elb.szd az életed és jöttem lezárni! Gyors, fájdalommentes! - Valószínűleg azzal ellentétben, amit Max mindjárt kapni fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az egod meg túl magas ahhoz, hogy ejtőernyő nélkül leugorj róla. Igen, persze, az a gondom, hogy görényként fürdesz! Nem higiénikus, ezért jöttem. Tele van vele az internet! Ja, várj, nem is azzal van tele... - idegesen fújt egy nagyot a német, egyre jobban kiérződött az akcentusa és nem nagyon tetszett neki, épp csak az ér nem lüktetett a homlokán.
Természetesen nem volt igaza ebben a szituációban, mert a vele szemben ácsorgó, meglehetősen macskajajos gamer nem úgy látta a dolgokat, mint ő. De ezt nem látta volna be. Számára valós veszély volt, hogy ezek együtt maradnak, aztán a nő taccsra vágja érzelmileg az amúgy is labilis Kevét. Max épp nem akart rosszat, a csapaton belül ez így is szokott zajlani, csak nem látta pontosan, mi is a jó, amit akarni kéne helyette.
- Nem is vagyok az anyád. Persze, hogy felkaptam a vizet, meg volt beszélve, ott is voltunk mind, csak te nem, és még csak nem is szóltál előre. Miért jó neked, ha félrerakod a barátságaid amiatt? - az utolsó szót erősen megnyomta, még az ajtó felé is intett, jelezve, kire is gondol egész pontosan, holott mindkettejük számára tökéletesen egyértelmű volt. Max ki volt borulva, nem bírta feldolgozni ezt az egészet és nem állt szándékában végigasszisztálni mindazt, amit a saját életében egyszer már átélt.
- Leszarom kikkel van jóban, felőlem barinősködjön amennyit és akivel akar, ameddig nincs odabiggyesztve az #ohana az összes kép alá! De ott van, pedig rohadtul semmi köze hozzá! - Szinte már fröcsögtek Maxból a szavak, egyszerűen képtelen volt elfogadni, hogy egy ilyen nőt a családja részének kéne tekintsen. - Nem neki kell majd téged összekaparni, ha beüt a szar!
Max aggódott, még ha nem is mondta ki ezt hangosan ezidáig. Egy pillanatra meg is illetődött, épp elég volt hozzá, hogy ellazítsa az izmokat a hátában és felegyenesedjen rendesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár Max nem ismerte olyan régen Kevét, mint a másik kettőt a csapatból, de már látott eleget ahhoz, hogy tudja, mikor kell visszavonulót fújni. Most is úgy látta, hogy ha nem takarodik sürgősen hátrébb, lehet, hogy Keve betöri a - saját - arcát. Ami viszont neki fog fájni és nem a görénynek, ehhez pedig jelen tényállás szerint nem sok humora volt.
- Mert most akárhol máshol kéne lenned és nem elszúrni a tökéletesen megszerkesztett akcióm - fújt nagyot, kissé bosszúsan, olyan tipikusan Kevésen. Lógott együtt eleget a csapat, hogy szinte bármelyikük mimikáját és szokásait tudja utánozni, jobb megfigyelő volt, mint sokan hitték.
A jegygyűrűje valóban mintha ott felejtődött volna, de nem ez buktatta volna le, hiszen az ember lánya ritkán nézegeti a másik gyűrűsujját, mikor éppen szakítanak vele.
- Sok dolog, logikus is, csak te nem akarod feldolgozni, mert makacs vagy, mint egy öszvér! - Talán most először hagyta Max, hogy a német akcentus kiütközzön a szavaiból, egész eddig nagyon is figyelt rá, hogy semmivel ne buktassa le magát. De kezdte elengedni, mert úgy tűnt, ha tovább próbálkozik, az ikre meg találja fojtani. Még meg is szeppent, hogy rá lett ordibálva. - Sőt mi?!
Keve várt, próbált lehiggadni, valahogy így érzett Max is, mert forrt a feje a dühtől és nem értette, mégis mit van ennyire kiakadva a másik rá. Nem csinált semmit, ő szívességet tett.
- Mi a f.szt kéne értenem, Keve? - szinte már elkeseredett a hangja, nem tudja feldolgozni, mi történik a helyszínen.