Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem haragszom - engedem ki nevetésemet őszintén. Miért tenném? Nem hitte el, hogy élő, és Niamey, amilyen gyönyörű tud lenni, az elviselhetetlen személyiségével ez nem is csoda. - Köszöni - madaram hálásan ereszti le fejét, pár másodpercre lehunyja szemeit. Igen, tud ám ő normálisan viselkedni emberekkel, ha éppen olyanja van. Mázli, hogy Cortez társaságát most nem élvezhetjük, mert Niamey sem lenne ilyen nyugodt. Aham, tényleg mázli.
- Túl gyors? Nem a kezedet kértem meg ember - fogom fejemet, ahogy nevetek. - Mindent megbeszélünk majd, de ő is - mutatok Niamey felé mosolyogva. - Plusz az elemi állatom is velünk fog lakni. Adok időt felkészülni lelkileg, addig a többi dologgal ne törődj, ráérünk még - haláli jó fej vagyok, amiért előre felkészítem Cortezre, nem? Szegény srác, lehet nem tudja mire mondott igent, de már késő bánat. A kulcs a kezében van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Együtt fogtok élni - vonom meg vállaimat. - Ez a minimum - nem gondoltam volna, hogy valaki még ekkora örömmel fogja fogadni azt, hogy megsimogathatja Niamey-t. Annyira hozzászokott már mindenki a környezetemben, annyira az életem része lett a madár, hogy nekem már fel sem tűnik mennyire különleges is ő valójában. Már magára merem hagyni a húgommal, ami nagy szó, tekintettel arra, hogy milyen nehezen indultunk el ezzel a dívával a közös úton. Végül minden rendben van, és csak segítjük egymást, meg ugye, próbálom megakadályozni, hogy megegye Cortezt. Az élet apró örömei.
- Ahogy én sem - mosolyodom el halványan. Mi leszünk a falu viccei, ha kiderül, hogy összeköltöztünk. A vérfarkas és az elmebajjal küszködő elemi mágus. Ez kérem, az év poénja. - Felőlem azt csinálsz a négy fal között, amit akarsz. A ház az utca legszélén van, mellette van közvetlen az erdő. Nem lesz baj - egy biztató mosolyt küldök Belián felé. Cigarettám vége felizzik, hallom az égő dohány hangját, ahogy beleszívok. A füst orromon távozik, és csak az jár a fejembe, hogy vajon ehhez Payne mit fog szólni. Az még egy remek kör lesz, de ha Lorinnal unikornis palotává akarják alakítani, akkor kifutok a világból.
- Cortez? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. - Egy fasz, majd megszokod. Tipik macska-szerű lény, csak akkor simogathatod, ha ő akarja. Bármit akkor csinálhatsz, ha ő akarja - vonom meg vállaimat kicsit, miután ismét beleszívok blázomba. - Bah, tényleg az - nevetek fel kissé hitetlenül. Ha most neki állunk lelkizni, akkor duplán fennáll a világból kifutás veszélye. - Tudom milyen érzés, amikor szarban vagy egy problémával és senkit nem engedsz közel magadhoz, mert félsz, hogy ártasz nekik. Egész életemben így éltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem is kell - pöckölöm el cigarettámat, ami gyönyörű ívben kezd a föld felé repülni, de mielőtt földet érhetne tűnik el az aprócska lángoknak köszönhetően. - Ő sem jobb, mint én, de néha értelmesebb - nevetek fel halkan. Hányszor mentette meg az életemet Olaszországban? A harmadik után nem számoltam már, de az biztos, hogy sokat köszönhetek a madárnak, aki éppen rám emeli értelmes tekintetét. Túl sokkal jövök neki, ahogy Salvatore is, és ezt egyikünk sem felejti el soha. Legutóbb is miatta éltem túl azt, hogy meghaljak. Ha már ilyen kegyetlen az élet, pedig az a meccs meg sem volt bundázva, esküszöm, akkor igenis hálás lehetek a madárnak, amiért kiment a szarból. Márpedig Niamey nem először és nem utoljára tette ezt meg. Ebben biztos vagyok.
- Ah, micsoda bók! Azért ne szóld el magad - kapok a szívemhez drámaian, mielőtt kitörne belőlem a nevetés. Valóban jól esne a lelkemnek az, ha nem tudnám milyen vagyok valójában. Mikor leszek megint valaminek a függője? Mikor térek haza ismét úgy, hogy be van verve a képem, el van törve a bordám és a gerincem mentén lévő sebből ömlik a vér? Mikor fog megmenteni megint Cath attól, hogy elvérezzek? Sok kérdés, amikre a válasz még a jövő zenéje, és ezt - egy önző fasz vagyok, tudom én - nem kell tudnia Beliánnak. A következő kérdés meglep, köpni-nyelni nem tudok egy ideig, csak kikerekedett szemekkel nézek a mellettem ülőre. Ez meglepett, hát nem fogom tagadni, meg azért ilyen kérdésre nem is számít az ember. Őszinteség, ugye? - Maradjunk a véletlennél - halvány, féloldalas mosolyt villantok, ahogy visszafordítom fejemet a föld felé, és a macskaköveket kezdem szuggerálni. Eszembe jutott már akkor is a srác, mert mindig is a kellemes a hasznossal elvet vallottam, de végül Niamey volt a mérvadó. Erdő, tele kajával. Kellhet ennél több a madaramnak?
- Az is kiderül majd - ez egyenlő azzal, hogy fogalmam sincs. Cortez nem találkozott más állatokkal, mint Niamey vagy Chloe. Niamey-t imádja már, Chloe-t meg még mindig ki nem állhatja, szóval a farkas kör is lesz még valami.
- Nem kell túl aggódni - kezeimet bőrdzsekim mélyére süllyesztem, mielőtt elpityerednék a történet meghatottságán. - Tényleg nincs. Vannak olyan szarságok az életben, amihez kell egy másik ember, hogy megoldhasd. Nekem ilyenem nem volt egészen... - gyors fejszámolás, pillanat. Hány éves is vagyok? - Tizennyolc éves koromig. Aztán berobbant az életembe és megakadályozta nem tudom hányszor, hogy meghaljak. Nem rossz, mi? - akaratlan pillantok rá a karikagyűrűre, amit ujjamon forgatok egy hálás mosollyal. - Ne hálálkodj, hanem csomagolj és gyere. Macskabagolyban van, biztosan fel fogod ismerni, szóval nem mondok házszámot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ezt hamarabb megbeszéltük, mint gondoltam. Oké, így is kaptam egy keresztkérdést, ami igencsak meglepett, de ahhoz képest, amire felkészítettem magam lelkileg, sokkal egyszerűbb menet volt. Közöltem a tényt, igent mondott - aj, de romi -, és haladunk tovább, annak ellenére is, hogy nemigen akarja elhinni még mindig. Megértem, én sem hittem el, hogy valaki hátsószándék nélkül segít nekem, ezért voltam bizalmatlan Payne-el is. A kapcsolatunk kimerült egy ideig a szexben, majd jöttek a mélyre menő beszélgetések, de megmerem kockáztatni, hogy így is sokkal kevesebbet tud rólam, mint én róla, és ez így is van rendjén. A nehezén túl vagyunk, elvonatkoztatva továbbra is attól, hogy Belián nemigen akarja elhinni, de végül a kulcs is a zsebébe kerül. Már biztos, hogyha nem is fogta még fel, de elfogadta.
- Nem zavarsz - halvány mosollyal ajkaimon lököm el magam a szökőkút peremétől, majd megállok Belián előtt. - Én viszont nem aggódom. A te dolgod, úgy oldod meg, ahogy akarod, de legalább lesz melletted valaki, ha kell, és így én sem unatkozom - ami fontosabb ugye, hogy ne unatkozzak. Cath is el van a maga kis világában, Lorin készül a VAV vizsgára, engem is leköt az egyetem az előadások idejére, az meg lássuk be, még úgy sem elég, hogy egyszerre két szakot viszek a hátamon.
- Én sem ismertem el egészen addig, amíg tényleg szükségem nem lett rá - az emlékek megrohamoznak, és semmi mást nem érzek csak hálát. Hüvelykujjam folyamatosan a gyűrűsujjamon levő gyűrűt forgatja. Mikor is volt az első? Amikor kiszáradtam, ugye? Az elemi miatti halálom lett volna csak igazán ironikus, de Cath itatta velem a szarját, majd hívta Willt sosben. Két Payne-nek lehetek hálás az életemért, amit megmentettek akkor. És, mint később kiderült, a félig halálos ágyamon fekve találkoztam először a húgommal, amikor még eszméletlen voltam. Láttam Cath fejében hónapokkal később. Lorin bejött a szobába és mellém feküdt. Órákat szövegelt mindenről, kért, könyörgött, hogy ne haljak meg. Én sem akartam meghalni. Fejemet kissé megrázva térek vissza a jelenbe.
- Nos - vonom meg vállaimat ismételten. - De, valóban ezt mondtam. Csak még mindig nem hiszed el, hogy ez megtörtént, így nem adok felkészülési időt, hanem bedoblak a mélyvízbe - mosolyodom el szélesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Felőlem sírhatsz, de ne ugorj a nyakamba, ha lehet - nevetek fel hangosan. Tekintetem Beliánról madaramra esik, aki türelmesen várja a dolgok végkimenetelét, én pedig elmosolyodom. Vajon Cath, hogy fogja viselni, hogy Niamey engem fog csak felkelteni reggelente a visítozásával? Hogy Cortez velem fog csak aludni? Hogy nem mellette kellek reggel? Hogy nem két főre főz majd kávét, hanem csak magának? Hogy fogom én elviselni ezt? Lehet ezt jobban át kellett volna gondolnom, de ahogy tekintetem ismét a srácra esik, és meglátom hálás tekintetét tudom, hogy jól döntöttem, és nincs is igazából min elgondolkodni.
- Félvér vagyok - mosolyodom el halványan. - Tele vagyok mugli eszközökkel. Tévé nélkül nincs élet - tárom szét karjaimat nevetve. Félvérhez képest erős a mágiám, meg is lepődök néha én is, de attól még mugli körülmények között nőttem fel, tekintettel apámra, aki annyira sem konyít a mágiához, mint Belián. Vagyis... elméleti szinten nagyon is tud mindent az öreg, de ha neki állna használni, akkor a család valószínűleg meghalna sokkban. Még a végén kiderülne, hogy amivel minden aranyvérű családot megbotránkoztattam - lsd. Ombozik vagy a Payne-ek -, az nem is létezik, mert én is aranyvérű vagyok. Vóóó, mekkora fordulat lenne! Kell a fasznak. Jól vagyok én így is.
- Ne bomolj. Két szobás a ház, mind a kettő be van bútorozva, semmit nem kell elhoznod a saját cuccaidon kívül - közelebb lépek hozzájuk, Niamey-nek egy határozott mozdulattal tépek ki mellkasából egy tollat, ami egy nagyon gyönyörű nézést eredményez. - Bocs, de szarul nézett ki - vonom meg vállaimat madaramnak, majd lesimítva a tollakat, elégedetten mérem végig az állatot. - Mennyi cuccod van? Kell segítenem? - sandítok oldalra mosolyogva, miközben még mindig Niamey tollazatával vagyok elfoglalva. Hogy vedlik még mindig? Istenem, nincs madaraknak kitalált kefe?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Őszinte rémület ül ki arcomra, amikor elkezd visszaszámolni, majd mozdul. Még az életem is lepereg előttem, mert engem ne ölelgessen senki más a húgomon kívül. Rendben, meg néha Cath-en kívül, amikor éppen olyanja van, de értitek. Szóval csak állok ott megdermedve, az életem boldog pillanatai pörögnek az agyamban, majd még egyszer és még egyszer, mert elég kevés boldog pillanatom volt, így ismételni kell addig, amíg meg nem történik a dolog, jó? Nem kell ítélkezni, na! De végül semmi nem történik, csak Belián felröhög én meg az eddig benntartott levegőt kifújom, még szemeimet is lehunyom egy pillanatra. Kurva élet, de beszartam.
- Aranyvérűek, de igen, mindenki boszorkány vagy varázsló - bólintok rá egyet. - Tudsz te, ha akarsz! - nevetek fel kicsit fejemet is felé fordítva Niamey-ről. Gyorsan tekintek vissza a madárra, aki elkezdi csipkedni a mellkasánál tartott kezemet. Halkan felnevetek, majd arcára simítva kezemet várok. Belehajtja a fejét, lehunyja szemeit, majd könyörgően pillant rám. Éhenkórász kis picsa. - Menj - biccentek egyet fejemmel az erdő felé. Niamey nem gondolkodik sokat, szárnyait kitárva sikítozik párat nekem, majd arrébb ugrálva - nehogy tarkón bassza Beliánt, okos madár ám, figyel az ilyenekre - szárnyait tárogatva rugaszkodik el a peremről. És már itt sincs. Remélem nem fog egy félig már elfogyasztott nyulat hozni a verandára, mert akkor sírva fakadok. Oké, mindenki tudja, hogy hozni fogja, így beletörődően sóhajtok egyet, és csak elmosolyodom. Azért nem semmi, hogy Beliánnak elég annyi, hogy a ház tele van mugli eszközökkel és megnyugszik. Ha ezt tudom, ezzel kezdem. Fejében nagyon sok minden kavarog, de nem fogom biztatni, hogy feltegye a kérdéseit, majd felteszi őket, ha akarja, egyelőre én csak menni akarok el innen. Össze kell szednem magam, mert egy Payne-nek kell előadnom azt, hogy eltakarodom. Könnyű menet lesz.
- Nem tudom - vonom meg vállaimat feltekintve az égre. - Én nem tudok mosni meg főzni, ha ezeket megcsinálod, egálban vagyunk - sandítok rá oldalasan, azonban hamar visszatekintek az égre. A franc sem gondolta volna, hogy ez valóban ilyen egyszerűen fog menni. Megkönnyebbülést érzek, és valahol mélyen örömöt is biztosan, de egyelőre csak Cath arca lebeg a szemem előtt. Vajon magát fogja hibáztatni, ahogy mindenért? Valószínűleg, de majd igyekszem elterelni a figyelmét.
- Akkor megoldod - veregetem meg Belián vállát. - Rám még vár egy fontos beszélgetés, cuccold be, amit bírsz, aztán megyek és segítek. Otthon tala - süllyesztem zsebeim mélyére kezemet. Távolodva Beliántól még intek neki egyet hátra sem fordulva, majd Payne felé kanyarodok. Ha túlélem, akkor minden jöhet még az életemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Már a harmadik cigarettám biggyesztem be ajkaim közé. A ház előtt állok egy ideje, hallom Cath minden gondolatát, de csak a fejemet fogva nevetek. Készen van a csaj, ahogy mindig, a nyomorról ne is beszéljünk, mert csak még rosszabb lesz, ahogy magam elé képzelem arcát, amikor elmondom neki. De hát mindegy, utált már ennél jóval kevesebbért is, bármit is mondd a nő, a lételeme, hogy kapjam be.
A csikk elég, én pedig pár öles lépéssel termek a bejárati ajtó előtt. Kopogás nélkül lépek be a házba, a nappali félfájának támasztom vállamat és fejemet, türelmesen nézem Payne-t, ahogy tevékenykedik, végül csak-csak meg kell szólalnom.
- Cath - ejtem ki nevét puhán, érzékien. Mosollyal ajkaim várom, hogy felém forduljon. - Segítesz összepakolni a cuccaim? - szerencsére nincs valami sok, talán nem vesz igénybe többet, mint húsz perc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Érezheted is - nevetek fel halkan. Bár, nem kell álszentnek lenni, akkor még szexisebbnek érezhetné magát, ha Mrs. Eisenberg néven futna. Sokszor elgondolkodom azon, hogy ilyen mérhetetlen faszságok, hogy jutnak eszébe a nőnek, de mindig rá kell jönnöm a nyilvánvalóra; ő Cath, ne keressek benne logikát.
- Elköltözöm - lehet kellett volna valami előjáték eme tény közlésére, de soha nem a diszkréciómról voltam híres. És így a legegyszerűbb. Köntörfalazás nélkül kimondani, hogy elmegyek, és végre valahára nem a világ egyik vagy másik végébe, hanem egy utcával arrébb. Azé' nem mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mosolyogva rázom meg a fejem, még szemeimet is lesütöm pár pillanatra. Van kávé, ő pedig hátat fordítva nekem, duzzogva kezdi el válogatni a ruháimat. Mindig csak a dráma, Payne.
- A szomszéd utcába megyek - eresztem le karjaimat, majd Cath mögé lépkedek, hátulról ölelem át a nőt, mert bármennyire is jól esne egy kávé, most nem érdekes. - Ne hisztizz, hanem szeress, és örülj velem. Megígértem, hogy nem hagylak el, és azt tartom is - államat vállának támasztom, óvatos mosolyra húzom ajkaimat, ahogy nyakába fúrom a fejem, végül fülébe suttogom szavaimat. - Majd felavathatod velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Örülhetnél nekem egyszer a szívedből - vetem oda neki halkan. Biztos vagyok benne, hogy meghallja, mivel a füle mellett vagyok és nem is nagyon figyeltem arra, hogy éppen motyogjam a szavakat, vagy érthetetlen ejtsem ki őket. Csak egy kis örömöt vártam volna tőle, de így... nagy a kísértés, hogy elhátráljak tőle, kimenjek az ajtón és vissza se nézzek. Majd veszek cuccokat.
- Kösz - sziszegem fogaim között, végül tényleg ellépek tőle, és egészen az ajtóig hátrálok, majd a konyha felé fordulok. Az ajtóban hallom meg a kérdést. Értetlen pillantok hátra vállam felett.
- Igen, nagyon szép idomokkal rendelkező férfi - vonom meg vállaimat, belépek a helyiségbe és kitöltöm magamnak a feketét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Payne - sóhajtok egy mélyet, ahogy beállok a konyhaajtóba, már a frissen gőzölgő kávéval. - Egy utcával arrébb megyek - kicsit ráncolom a szemöldökömet ezen is, meg a következő mondatokon is, mert azért ez elég para. Halkan nevetek fel.
- Nem vizsgálhatsz meg - rázom meg a fejem mosolyogva. - Nincs semmi bajom, csak találtam egy lakótársat - vonom meg vállamat kicsit, majd nagyot kortyolok a kávéból. - Mindezek után lehiggadsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Istenem, de rohadt idegesítő vagy - motyogom a szavakat bajszom alatt, mutató és hüvelyk ujjammal dörzsölöm meg szemeimet. Csak azt vártam, hogy örülni fog nekem, amiért egyáltalán van még egy olyan ember rajta kívül, akit elviselek a közelemben, hogy eljutottam odáig, hogy továbblépjek. Erre miért nem jött ide? Hát baszdmeg... nem tudom.
- Ja - szűkszavú válasz, nem akarom tovább vinni a témát. A kérdés meglep, ami valószínűleg arcomon is észrevehető.
- Milyen családi vacsora?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Bah - nyilvánítom ki véleményemet nem túl szépen, még alsó ajakamat is felhúzom kissé. Miért kell ez most? - Persze, hogy elmegyek veled - bögrémet a konyha pultra helyezem, és mielőtt még Cath lehajolhatna a bőröndhöz pakolászni, karjánál fogva magamhoz rántom, majd a falnak taszítom, egész testemmel tartom ott, nincs esélye elmozdulni ölelésemből, mivel két karommal feje mellett támaszkodom meg a falon.
- Miért nem örülsz nekem egy kicsit sem? - sziszegem a kérdést Cath-nek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Csak szeretnéd, ha az lenne - hajolok lejjebb és lejjebb, míg végül elérem csupasz nyakát, amikre rögtön lágy csókokat kezdek el hinteni. Kezemmel húzom lejjebb válláról a felsőt, hogy a folyamatot ne kelljen megállítanom egy pillanatra sem.
- Aha - mormogom vállába a nagyon intelligens választ. - Annyi fog változni - birizgálom meg pólójának alját, ahogy eltávolodom vállának puha bőrétől - Hogy te fogsz nálam aludni, mert fel kell avatni az ágyamat. Tudod, hogy mindig veled alszom, szegény srácnak vége lenne, ha ideköltözne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- De így szeretsz - harapom meg vállát, mielőtt eltávolodnék tőle és megállnék ajkaitól csak pár milliméterre. Szeretem, hogy teste úgy reagál rám még mindig, mintha csak a kapcsolatunk legelején lennénk.
- Mindig hangos vagy - nevetek fel halkan. - Cöcöcö - fogom meg kezét, mielőtt levenné rólam a pólót. - Nem ezért jöttem, Payne - harapom meg alsó ajkát, majd lágy csókot lehelve rá lépek hátrébb tőle. - De ez a szett elég szexi. Remélem azért húztad fel, mert megérezted, hogy jövök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hangosan felnevetek, tenyeremmel takarom el arcomat. Imádom, hogy az egyik pillanatban még szeret meg szerelmes, aztán az a szerelem dolog hirtelen átvált utálattá. Ilyen érzelmi hullámvasúton, hogy lehet élni?
- Hé! Egy csomószor megdugtalak már! - kérem ki magamnak tettetett felháborodással. Szíven szúrnak ezek a szavak, mer' azért elég sokszor magamévá tettem már a nőt, olyan helyeken is, amikről jobb, ha nem beszélünk, mert a végén még én is belepirulok.
- Rajtad mostanában sosincs fehérnemű - forgatom meg szemeimet, ahogy a falhoz hátrálok és könnyedén neki dőlök. És tényleg nincs! Vajon mindig abban reménykedik, hogy akkor most szex lesz? Remélem igen, mert imádom húzni az agyát. - Nekem mim nem működik? - emelem Cath-re összeszűkült szememet, de a körülötte lévő ráncok bizonyosan elárulnak, mert nagyon is jól szórakozom.
- Nemtom - vonom meg vállamat. - Gondolom eléggé, mert eddig egyedül élt - ja, ebbe nem gondoltam bele egészen jól. Én nem tudok főzni meg mosni, mindig Payne csinálta meg helyettem. De ezt Belián tud elvileg, nem? Vagy rosszul emlékszem? Mindegy, ha nem tud, akkor rendelünk pizzát. - Bassz bele mindent a bőröndbe kérlek, darlin', nekem rohannom kell az egyetemre - emelem tekintetem a falon lógó órára. Baszki, már rég ott kellene lennem. Gyors csókot lehelek, vagyis lehelnék Cath ajkaira, de csak nem bírok a véremmel, így tincsei közé csúsznak ujjaim, ahogy közelebb vonom magamhoz és elmélyítem azt a csókot. Szusszanva egyet távolodok el tőle, majd gyors homlokcsók és már ott sem vagyok. Az ajtóból kiabálok már vissza neki. - Én is szeretlek amúúúúúgy - és akkor most futás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Halovány mosoly a reakcióm, mert bizony most többre nem telik. Lorin, baszd meg, mi van már? Értem én, hogy nagyon fontos a barátnőkkel való dumika, de így nemhogy ebédelni, még a másnapi reggelire sem érünk haza, márpedig én elég kajás vagyok ahhoz, hogy siessek, és simán itt is hagynám, ha... ha nem róla lenne szó. De ő Lorin, az én hóvirágom, akinek a kedvéért képes vagyok hajnalban felkelni, hogy reggelizzek, mert ő csinálta nekem. Akiért képes vagyok elmenni a cukrászdába cukirózsaszín - egybe kell írni, mert így mondja - sütiket kóstolgatni. Akivel kérdés nélkül megyek el bármit vásárolni, mert megkér rá, mert neki fontos, mert egyszerűen létezik. Elég ok arra, hogy mindent megtegyek neki, pusztán a létezése. Tizenhat év nagyon sok idő ám ahhoz, hogy teljesen elfogadd azt, nincs húgod, nem is lesz, és igazából, ha nagyon szigorú akarsz lenni az egész helyzettel, akkor soha nem is volt. De nekem volt. Mindvégig volt, egyszerűen nem mondta el senki, mert féltek, hogy bántanám. A saját húgomat bántani. Ha bárkit is bántottam életem során, az nem is én voltam, hanem a démonjaim, de az, hogy a húgomat nem mondták el, egy olyan fájó pont az életemben, ami miatt nem beszélek a családdal azóta sem. Nem érdemlik meg. Feltételezték, hogy bántanám. Hogy lennék rá képes?
Fejemet megrázva tekintek fel Beliánra, mert kicsit eltértem a tárgytól fejben, aminek nem tudom, hogy fel tudom-e venni megint a fonalát megint. - Sok mindentől függ, de csak miattad igyekszem elvégezni minél előbb - nevetek fel halkan. Lassú mozdulattal túrom elő zsebemből cigarettámat, mert az ideg, ami eddig csak kis mértékben volt bennem, egyre terebélyesedik és az nem jó. Senkinek. Főleg nem nekem, mert ha Lorin ki is jön, nyugodtan kell vele beszélnem, mert 1.: a húgom és 2.: ő a mindenem. Ki mással beszélnék szépen, ha nem vele, ugye?
- Miért lenne ciki? - nevetek fel elismerően. Meglepő, hogy ilyen korban még tanulni is beállt az iskolába. Dicséretreméltó. - Te huszonhat vagy, én huszonhárom, senkit nem érdekel - vonom meg vállaimat, miközben egy szálat szám szegletébe biggyesztek. Meggyújtom azt, majd tekintetem ismét a kapu felé villan, mert az épületből egyre többen és többen jönnek ki, de Lorin még mindig nincs köztük. Niamey meg türelmesen ül a kastély egyik tornyán. De ráérnek ezek a nők!
- Hah, tényleg! - csillannak fel szemeim vidáman. - Az mekkora lenne! Jól is hangzik. Brightmore Belián Balázs, tetszik - mosolyogva rázom meg fejemet a cigaretta kínálásra, mert nemrég gyújtottam rá sajátomból, ha két szálat szívok, akkor meg gyökérnek titulálnak, pedig volt már rá példa, csak akkor... nos... öm... maradjunk annyiban, hogy nemigen tudtam hányadikán van elseje. És nem az alkoholtól.
- Majd hozzászoksz - halvány mosoly kerül fel ajkaimra. - Ha meg nem, akkor így járt a tömeg - tárom szét kicsit karjaimat, tekintetem végül megakad a barna hajkoronán. - Örülök, hogy kitaláltál Brightmore! - emelem meg a hangom kissé, hogy húgom biztosan meghallja, majd amikor felém fordul, szélesen elvigyorodom. - Kösz a társaságot, örökre az adósod leszek, de ezt ne mondd el senkinek, mert mindenki engem akar - kacsintok egyet, majd gyors kézfogás és vidáman indulok el húgom felé, aki rögtön megölel. Mosolyogva, feje búbjára egy csókot nyomva indulunk el, miközben vállára teszem kezemet és magamhoz húzom. Csendben telik az út hazafelé, legalábbis nekem biztosan, mert Lorin szája végig jár. A késés oka is kiderül; egyel több órája volt, mint amit nekem mondott, csak elfelejtette. Tehát én ilyen sokat beszélgettem Helvey-jel? Fel sem tűnt. Érdekes...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Telefonomat farzsebemből túrom elő, amikor meghallom, hogy pittyeg. Cortez a nyakamban pihen, blázom füstje lustán száll a csillagos éghez egyre közelebb és közelebb. Belián írt, hogy... nem tudom, mert Cortez beleharap a fülembe, ami szerinte rohadtul vicces, nekem meg rohadtul fáj. Mostanában erre szokott rá, és kurvára nem kellemes. Legalább sál nem kell, ha ez a bunkó állandóan a nyakamban hesszel. Orrom alatt motyogva indulok el a ház bejárata felé, mert azt fontosnak tartom megemlíteni, hogy a bejárónkon álltam meg, tehát annyira nem kell megerőltetnem magam, hogy bejussak. Szinte berobbanok a házba.
- Belián! - rúgom le bakancsomat a lábamról, Cortez pedig rögtön a konyha felé szalad. - Remélem nem fontosat küldtél, mert amikor megkaptam már itt álltam... - és a mondat befejezését soha nem tudjuk meg, mert ahogy közelebb érek a pulthoz meglátom, ahogy egy sündisznó éppen gyümölcsöt majszolgat.
- Ez mi a fasz, ember?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hogy micsoda? - tekintetem a sünről Beliánra vándorol, majd vissza a sünre, végül ismét Beliánra. Hogy mi van? Befogadott egy sünt, és azt jó érvnek tartja, hogy Cortez nem akarja megenni ezért itt lakhat? Mi a tököm folyik itt egészen pontosan? Végszóra libben le a nyakamból - mikor került oda megint? - Cortez, hogy mellső mancsával kezdje el vizsgálgatni a sünt, ami már Belián kezében van. Túl furcsa ez a sün...
- Minek neked sün? Itt van Cortez! Ő legalább puha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mi? - ráncolom a szemöldököm értetlen. - Nem ő micsoda, hanem az micsoda, hogy itt marad! - lehet, hogy a hangom egy pöppet megemelkedett és talán kezdem elveszteni a türelmemet, mert... mert bassza meg! Hát Belián egy kurva sünt ölelget, amit a küszöbön talált. Cortez nagyon kedves módon fúj egyet Beliánra, kicsit még farkának végén lévő tüskét is megvillogtatja. Fejemet fogva fogom meg az állatot és dobom ki a teraszra.
- Ne legyél paraszt, inkább keresd meg Niamey-t! - csukom rá az ajtót, majd azzal a lendülettel fordulok vissza vendégünk felé.
- Mit nézzek meg, amikor itt van előttem? - tárom szét értetlen a kezemet, majd orrnyergemet kezdem el masszírozni. - Ezzel a sünnel valami nem stimmel Belián. Rakd ki - mélyet sóhajtva nézek lakótársamra, hogy elkapjam tekintetét. - Kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ha meg keresik, akkor főleg nem itt van a helye - masszírozok egy utolsót orrnyergemen, majd Beliánra emelem a tekintetem. Aki még mindig azt a kurva sünt szorongatja. Nem tetszik nekem ez az egész, de...
- Elemi állat, majd megoldja - legyintek egyet Cortez felé, aki nyilvánvalóan nem mozdul az ajtó elől, hanem durcásan bámul felfelé és kiabál. Igen, ezért mázli, hogy nincsenek szomszédjaink, mert ha ez párosul Niamey hisztijével, akkor mindenki elköltözne. Vagy feljelentene. Az már mindegy melyik.
- Én... - megakadok. Belián meg a sün előtt állok totálisan megsemmisülve, amikor hirtelen ötlettől vezérelve hatolok be az állat fejébe, de olyan óvatosan, szinte még én sem hiszem el, hogy bent vagyok. A rengeteg kusza dolog között, elég könnyedén akadok rá arra, ami nekem kell. Kissé hátrahőkölve, de haloványan elmosolyodva könyökölök rá a pultra. Ez fantasztikus!
- Egy animágust szorongatsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Rendben - hunyom be szemeimet, mert valamiért úgy érzem ez veszett ügy. - Akkor engedd be! - komolyan nem értem miért nem elég neki Cortez, akit legalább úgy lehet kezelni, mint egy macskát, csak... kék színe van és mást eszik. Legalább lehet simogatni, nem úgy, mint egy sünt. Azért az is elég abszurd, hogy egy sün miatt vitatkozunk éppen, akit még mindig magához ölel! Ember, csinálj már magaddal valamit!
Belián arcáról hamar lefagy a mosoly, és amikor elkezd magyarázni, az én arcomról is eltűnik. Hogy mi van? Hitetlen nevetek fel, szemeimet eltakarom pár másodpercre.
- Nem - rázom meg a fejem szinte már bocsánatkérően tekintve Beliánra. - Egy embert tartasz a kezedben éppen, aki képes átváltozni egy állattá. Ezek szerint a te kis cukid - mutatok a szorongatott állatra. - Sünné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szemforgatva várom meg, amíg Belián beengedi, az amúgy ma kiételesen hisztis, Cortezt, majd visszatotyog a nappaliba, ugyanúgy a sünnel a karjaiban. Elhúzom számat, mert komolyan, azért be lehet vallani, hogy magamhoz képest meglepően türelmes és kedves voltam, de az én türelmem is véges. Igazából legtöbbször nincs is. Hogy ez mit jelent? A reklám után megtudjuk.
- Nem, nekik nem kell - rázom meg a fejem mosolyogva. - Akkor változnak át, amikor szeretnének - Belián baszod! Dehát mindent ért, amit mondunk, amit mondasz, amit teszel! Nem ösztönből cselekszik, hanem gondolatai vannak, tudatosan teszi azt, amit. Hosszú éjszaka? Ugyan már!
- Rendben - bólintok egy határozottat a srác felé. - Igazad lehet, végül is, én sem vagyok tévedhetetlen - és elfogyott a türelem, mivel de, tévedhetetlen vagyok. - Akkor... jó éjt gondolom - intek egyet feléjük, majd Cortez, durcás képpel ugyan, de követ a szobámba. Jöhet a megérdemelt alvás. Nem egy animágussal. Mi lesz holnap vajon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ő is csendben ül. Én is csendben ülök. Mint a körülöttünk lévő táj. Csendben van minden, kint repkednek a mínuszok, csak néha-néha hallom, ahogy a közeli istállóból a lovak prüszkölnek egyet-egyet. Az ablakban állok jó ideje, ajtóm résnyire nyitva van, hogy anélkül mehessek ki, hogy nyikorogna. Mert még mindig nyikorog. Ugyanabba a szobába költöztünk, amikor megérkeztünk, automatikusan indultam az emeletre, Lorin pedig a saját lakrészébe, de ugye már mindenki tudja, hogy él, így megkapta azt a szobát, ahol akkor élt volna, ha velem nő fel. Csak erre nem került sor. Mélyet sóhajtva hunyom le szemeimet, amikor meghallom a jellegzetes ajtónyikorgást. Pontosan ugyanolyan a hangja, mint az enyémnek. A csikket elpöckölöm, még a levegőben foszlik semmivé, miközben elfordulok az ablaktól és az ajtóhoz indulok. Rendesen kinyitom azt, majd ki is lépek, figyelve arra, hogy a nyikorgó deszkára ne lépjek rá. Mosolyogva követem végig, ahogy a folyosó végére megy a telefonja fényének segítségével. Egész végig ott volt. Pár lépésre tőlem rejtegették előlem a húgomat. Anyámmal és apámmal a mai napig nem vagyok hajlandó beszélni a dologról, lehet mondani gyerekesnek ezt a viselkedést, de az ő érdekükben. Tudom, hogyha nagyon mélyen belemennénk a témába, ha ki lennének mondva az okok ismét, csak most az arcomba, nem bírnám türtőztetni magam. Hangtalan lépkedek húgom után, majd az ajtóban megállva, csendben nézem végig, ahogy elhelyezkedik, majd az ajtótól pár méterre direkt lépek rá egy recsegő deszkára. Arcát nyugalom szállja meg, így az én szívem sem ver olyan hevesen, pedig nagyon tiltakozott, hogy eljöjjünk. De nem volt rossz ötlet. Ez kellett neki. Elutaztunk.
- Tényleg nincs vattacukor illat – mosolyodom el halványan bajszom alatt, miközben beljebb lépek a szobába. – Megbántad? – csak remélhetem, hogy a kérdés nem szorul magyarázatra. Kellemetlenül érzem magam. Életidegen, mégis, mintha én is itt éltem volna éveket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Halványan elmosolyodom a válaszra. Ezek szerint mégsem rontok el mindent, ami a körülöttem lévőekkel kapcsolatos. Melegség jár át, behunyom a szemeimet pár pillanat erejéig csak, mert folyamatosan ide-oda jár a tekintetem, hogy mindent lássak, ami itt van. Itt élt éveken át, a tudtom nélkül. Pár lépésre volt csak tőlem, egyetlen egy szoba választott el minket egymástól, és nekem még csak sejtésem sem volt róla. Kékjeim a felém nyújtott kézre vándorolnak, óvatosan fogom meg a kezet, de nem ülök le mellé, csak mögé állok, kezét egy pillanatra sem engedve el. Kifelé bámulok, és ahogy az én szobámból is, úgy Lorinéból is - mert ez az ő szobája - csak a semmi látszik. Mert semmi nincs kint. Nincs szél, mozgás, hangok. Csak a semmi, amit a majdnem kiteljesedett hold fénye világít be.
Kikerekednek a szemeim, ahogy beszélni kezd, de végül csak a féloldalas mosoly marad meg ajkaimon. Emlékszem a lányra. Mennyi is lehettem? Tizennégy? És akkor még bőven kevesebb tetoválásom volt, mint most van, a lány barátnői meg állandóan frászt kaptak tőlem, pedig akkor egy gyerek voltam még. Mit gondolnának most rólam? Mintha érdekelne egyáltalán, mert a csaj tényleg a barátnői miatt dobott. Mélyet sóhajtok, ahogy jön a kérés. Meséljek. Mit mesélhetnék? Hogy milyen az egyetem? Hogy szívem szakadt meg, amikor elrohant a bálról? Hogy nincs senki az életemben rajta, Cath-en és Beliánon kívül? Hogy majdnem Olaszországba mentem? Hogy bármit megadnék azért, hogy normális bátyja legyen? Olyan, akit megérdemel, aki mindennap hercegnőként kezeli, sőt! Királynőként. Királynőként kezeli mindennap, mert annál kevesebbet nem is érdemel.
- Nem tudom mit mesélhetnék - felelem halkan kifelé bámulva az ablakon. - Nem megyek reggel lovagolni, mert... - mosolyodom el szélesen, ahogy kicsit rászorítok a kezére. - Mert arra gondoltam, hogy most mehetnénk - végül is, majdnem reggel van. Hajnali három, az valakinek már reggel, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megvonom vállamat, tekintetemben tudatlanság villan, mert tényleg nem tudom mit mondhatnék. Túl sok minden van bennem ahhoz, hogy azt valahol elkezdhessem, még akkor is, ha tudom, most lenne itt a lehetőség, hogy megbeszéljük azt, ami a bálon történt. Vagy előtte. Utána. Ez a lehetőségünk arra, hogy mint testvér a testvérrel kommunikáljunk egymással mindenről, ami bennünk van, amit érzünk, ami történt velünk, valamiért mégis képtelen vagyok szavakba önteni azt, így csak mélyet sóhajtok, miközben rászorítok jéghideg kezére és letérdelek mögé. Államat vállán pihentetem.
- Te és én - felelem a kérdésre, mert mégis ki más? Tökéletes idő van ahhoz, hogy egy kis éjszakai kiruccanást tegyünk a lovakkal, még akkor is, ha egyáltalán nem volt tervben. De mintha feketém megérezte volna, és erre fel a hangoskodása. - Nem vagy hátráltató erő. Egy lóval menjünk, vagy külön szeretnél? - másik kezem is mozdul, hogy átöleljem hátulról, miközben a szavak elhagyják ajkaimat. Mindkettőt bemerem vállalni, mert bár évek óta nem ültem lovon, így is biztos vagyok magamban, ha pedig külön szeretne menni, akkor is tökéletesen biztos vagyok a döntésemben. És ebben senki nem tántoríthat el.
Megemelkedik szemöldököm, ahogy hallgatom, kékjeim Lorin tükörképéről az ablakban tovább vándorolnak a holdra. Ismét. Cath csendben volt. Meglepő fordulat, ámbár ennek most cseppet sem tudok örülni, mégis elmosolyodom. Halványan, de ha nagyon jól megnézzük, akkor látszik az a mosoly. Oka van annak, amiért Payne csöndben volt, és én éppen az okot ölelgetem. Vagy kapaszkodom belé. Arcon csókolom, óvatosan megszorongatom, majd felpattanok.
- Öltözz fel melegen, lent várlak - csókolom még egyszer arcon, majd mutatóujjammal simítom végig arcát, hogy végül hátráljak pár lépést, végül hátat fordítva húgomnak lépjek ki a szobából, le a lépcsőn az előtérbe. Ott kapom magamra bőrdzsekimet, ami nem elég jó egy ilyen túrához, de most megfelel. Farmerem meg csak túlél egy alkalmat a lovon.
Ujjamból tör fel a láng, cigarettám vége felizzik. Az első füstfelhő a hold felé távozik, miközben várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Biccentek egy aprót arra, hogy külön, majd lerobogok, felöltözök és rágyújtok. Meglepően hamar ér ki húgom, a mondatára csak felnevetek, szám szegletébe tolom cigarettámat, ahogy vállánál fogva vonom magamhoz közelebb, és lassan indulok el az istálló felé. Mázli, hogy nincs messze, szinte már az ajtóban éreztem a szalma és széna megnyugtató illatát, de ahogy közeledünk csak erősödik, engem pedig megszáll a mérhetetlen nyugalom. Ahogy mindig is. Ahogy gyerekkoromban. A csikket az istálló előtt égetem el, majd elengedve Lorint feszülök az ajtónak, hogy elhúzzam azt, hogy végül a meleg megcsaphassa arcomat, beljebb terelem húgomat, végül behúzom magunk után az ajtót.
- Nem úszod meg, segítened kell – mosolyodom el, ahogy elhúzom az állás reteszeit, majd kitárom az ajtót. Frederick prüszkölve lépked kijjebb, fejét rázva lép oda hozzám, fejét vállamnak nyomja, míg én megcirógatom fülének tövét. Halványan elmosolyodom, majd Lorinhoz fordulok. – Gyere – indulok el a nyerges felé. Az ajtó még mindig szorul, egy nagyobb rántással nyitom azt ki, hogy bemehessünk, és mélyen beszívhassam az igazi bőr illatát. Mélyet szívok belőle, majd két kantárt lekapva nyomom azokat Lorin kezébe, végül a nyergek felé fordulok és kettőt egymásra pakolva emelem meg őket. Lovam felé lépkedek, aki türelmesen várja, hogy végre elinduljunk, fekete szemeiből süt az őszinte öröm, ahogy az enyémből is. Megbabonáz, nyugalma átragad rám is, attól függetlenül, hogy van bennem félsz amiatt, hogy Lorinnal lovagolok ki a sötétben, bármennyire is bízok benne. És most nem Lorinban. Az alsó nyerget a földre teszem, a felsőt dobom rá lovam hátára, és mielőtt bárki megijedne van alatta pokróc. Az összes nyereghez tartozik egy, automatikusan emeled fel a nyereggel. Eligazgatom, a hevedert meghúzom, majd húgom felé fordulok.
- Felteszed rá a kantárt? – mosolyodom el felé, majd magam elé terelem. Frederick érdeklődő pillantással pillant húgomra, lehajol hozzá, orrával böködi meg arcát, majd visszaegyenesedik. A szárat füle mögé teszem, majd óvatosan, de határozottan kezdem el lefelé húzni, hogy Lorin elérhesse. Mögé lépek, majd megfogva jéghideg ujjait segítem beleigazítani a zablát a ló szájába, végül a fejére húzni a szíjakat. Beállítok mindent, visszalépek a nyereghez és még egyet húzok a hevederen. Hah, meg vagy te kis fasz! Nem baszol át megint, hogy laza legyen a heveder, és essünk-keljünk ismét. Túl jól ismerlek.
- Jó lesz – pillantok Lorin felé mosolyogva, odalépve hozzá simítom meg arcát. – Készen állsz? – ha nem, akkor sincs baj, Frederick éppen türelmes hangulatában van, én sehova nem sietek, így jelenleg a világ összes ideje a mienk. És amennyire Lorinnak szüksége van, addig fogunk itt állni, mert ha nem érzi magát késznek, akkor nem megyünk. Ez ilyen egyszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A hatalmas fekete ló szemében megértés csillan, ahogy Lorin arcához érinti puha orrát, én pedig elmosolyodom. Megérti. Nagyon helyes, sok dolog vár még rájuk ma, így ez csak jól jöhet, ha kooperatívan szeretném, ha együtt dolgoznának. Csak pár másodpercig nézem őket, majd ahogy a zabla lovam szájába kerül és irányítom lovam kezét, meghúzom a szíjakat, végül a hevedert ismét, majd Lorinra emelem pillantásomat.
- Felőlem lovagolhatsz minden nélkül is – vonom meg vállaimat, de agyam már azon kattog, hogyha ezt szeretné, akkor hova az anyám kínjába tehették a voltizshevedert. Anélkül csak nem engedem el, nem vetemednék rá, kell egy biztos pont a lovon, amibe kapaszkodhat, ha az nem a sörénye. Szerencsére Fredericknek nem áll ki a gerince, hogy esetleg feltörje húgom fenekét, így emiatt sem kell aggódnom, de… hol az a kurva voltizs? Végül csak vállat vonok és ellépek húgomtól, hogy szabadon mozoghasson. Még egyszer leellenőrzöm a hevedert, elégedettet szusszanok, majd Lorinra pillantok.
- De – bólintok egyet. – De amíg én összerakom Stormot – lépek mögé, hogy hónalja alá nyúljak és fellendítsem a hatalmas feketére. – Addig ti sétálgattok kicsit – engedem el húgomat immár a lovon, majd innenső lábát a nyereg elé téve állítom be a kengyelt, hogy utána ugyanezt megtegyem a másik oldalon is. – Így jó? – pillantok fel rá, majd ha igen, kezébe adom a szárat, ha nem, akkor igazgatom még egy kicsit a kengyeleket, és csak utána nyújtom felé a vezető szárakat. Amint megfogja azokat, elindulok az istálló ajtaja felé, hogy kitárjam azt, és nem kell hátra néznem ahhoz, hogy tudjam, Frederick követ. Lassan mozog, óvatosan, mintha lábujjhegyen közlekedne ez a robosztus állat. Elhúzom az ajtót, a hideg levegő berobban az istálló melegségébe, majd lovam előtt állok meg, hogy kezemet orrára tegyem, és fejemet pár másodpercig az övének döntsem.
- Ha balra húzod a szárat, balra megy, ha jobbra, akkor jobbra – állok neki magyarázni húgomnak az alapokat, amik most kellenek csak neki. Nem fogom éppen most kioktatni lovaglásból, ráérünk még arra, hogy megtanulja rendesen, ha egyáltalán megszeretné. – Ha megütögeted a sarkaddal az oldalát, gyorsít; ügetés, majd vágta, de elég ha mondod neki, megérti – szemöldökömet ráncolva szólalok meg újra. – De inkább ne csinálj ilyesmit. Frederick nem hülye, valószínűleg amúgy sem engedelmeskedne, de ne kísértsd a sorsot – mosolyodom el halványan. – Indulhattok – intek nekik egyet, majd mint aki jól végezte dolgát indulok vissza az istállóba, hogy felnyergeljem a másik delikvenst. Storm szinte kirobban az állásból, izgatottan toporog, amíg rárakom a nyerget, majd a kantárt, hogy végül fellendüljek rá. Seggem még nem is éri a nyerget, amikor a ló már elrugaszkodva ront ki az istállóból. Na, már értitek a nevet, ugye? A szárat magam felé húzva igyekszem megálljt parancsolni neki, míg végül pár erőltetett ügetéses kör után sikerül megállnunk Lorinék mellett.
- Oké – szusszanok egyet megpaskolva a ló nyakát. – Mehetünk?