Bármit felépítek, lerombolok neked, ha te megtartasz engem úgy ahogy vagyok. Ha lerombolom, te tarts meg, hogy másnap vissza tudjam építeni. Te vagy az én szívem választottja Lorin Annie Brightmore és ezt eddig nem tudtam. Hogy tudhattam volna, amikor mindenki a szemembe hazudott? Olyanok is, akikről soha nem gondoltam volna, a saját szüleim titkolták életem értelmét előlem tizenhat évig. És miért? Fogalmam sincs. De mostantól, ha eltévedek, mindig csak rád gondolok, Annie, és minden helyre áll a fejemben. Mert van húgom. Él az az ember, aki miatt dühkitöréseim és pánikbetegségem lett. Él az az ember, aki miatt majdnem megöltem Cath-et, tényleg él. Él az az ember, aki miatt majdnem megöltem a saját szüleimet. Bocsánat, szüleinket. És ki tudja? Lehet végig nézte valahonnan.
Vonásaim megkeményednek, ahogy arra kér menjek vele. Nem tehetem. Óvatosan rá emelem tekintetem, tenyerébe hajtom arcomat, szememet lehunyom. A mentsváram.
- Nem tehetem - közlöm vele, ahogy újra ránézek. Gyönyörű arcára, gyönyörű bőrére, gyönyörű szemeibe. Semmi nincs benne, ami a szüleinket idézné, hála az istennek. Pár könnycsepp folyik le államig, ahogy fejemet felemelem tenyeréből.
- Te is tudod, ugye? - mosolygok rá gyengéden. Nem tudom mióta az első olyan mosoly, ami szívemből jön. Mert már azom is van. Van szívem és nem szégyellem. Ugyanolyan erősnek kell lennem, mint Lorinnak, különben neki kell megvédenie engem, és nem nekem őt. Tenyeremet arcára csúsztatom, hogy közelebb vonjam magamhoz. Lágy puszti nyomok homlokára, majd újra szorosan magamhoz ölelem.
- Szeretem, hogy élsz - suttogom hajába, mélyen beszívva annak illatát. Minden illatot, minden érintést, minden mozdulatot meg szeretnék jegyezni.

- Tudom - hunyom le szemeimet, még mindig a hajába beszélek. Tudom, hogy nem bánná, és én sem bánnám. Will mentette meg az életem, örökre hálás leszek neki. De nem tudom betenni a lábam abba a házba, és nem is akarom. Előbb agy utóbb lehet elfelejtek mindent, lehet elfogadom a dolgokat, de így sem tudok Will szemébe nézni.  Majdnem megöltem a húgát, és így is olyan normális hangon beszélt velem, mintha csak egy csészét törtem volna el a konyhájában. Nem volt dühös, nem volt semmilyen. Kedves volt, és megértő, amit nem tudok elfogadni egyelőre.
- Lorin - súgom hajába, szememet összeszorítom. - Engem már senki más nem érdekel rajtad kívül - tolom el magamtól kicsit, hogy szemébe nézhessek. Hüvelykujjaimmal törlöm le könnyeit arcáról, az enyémek már elapadtak.
- Nem hagylak el, soha többet - mosolyodom el megint őszintén. Hogy lennék rá képes? Elhagyni őt? Amikor végre megkaptam tizenhat kemény és hosszú év után? Végre kezeim között tarthatom. A gondolatra, hogy elveszíthetem, hogy ismét elhagyom őt, úgy szorul össze a szívem, mintha éppen egy citromot facsarnának. Nem tudom elvenni szememet arcáról. Minden apró rezdülését és vonását megszeretném jegyezni, hogy akármikor magam elé idézzem. Ő már nem L. Annie Brightmore, hanem Lorin Annie Brightmore, a húgom. Akiért meghalok, ha kell vele halok, nem érdekel semminek az ára. Életem adnám érte, akarva-akaratlan, az nem számít.
- Te vagy az én hóvirágom, a mentsváram - suttogom neki, mintha csak a mi titkunk lenne. Rámosolygok, hogy tudja nem viccelek. Minden szavam igaz. Ő az, aki kimenthet bárhonnan, aki megölhet bármikor.
- De mennem kell - simogatom meg haját gyengéden.

- Hé - emelem meg állánál a fejét, hogy ismét rám nézzem, tekintetemet az övébe fúrhassam. - Nem is kell - meglepődve fogadom heves ölelését, de olyan melegséggel tölti meg szívemet, hogy majdnem megint elsírom magam. Mélyen beszívom illatát, így szorítom magamhoz én is. Van testvérem, aki él. Mondhatom, hogy nem vagyok egyke, mert megkaptam azt a húgot, akit soha nem szabadott volna. Meg sem érdemlem. Olyan tiszta a lelke, olyan ártatlan az egész lénye. Mit lát, aki ránk néz? Egy agyonvert barmot és egy lányt, akire erősebben ránézel és kettétörik.
- Itt leszek a kastélyban - suttogom ismét. Nem próbálkozom meg a hangosabb beszéddel, félő, hogy az előttem lévő kép szertefoszlik, ha hangosabban beszélek. Illúzió lenne tényleg? Démonaim már ennyire hatalmukba kerítették az agyam? Kegyetlen játék lenne, ám bármit kinézek belőlük. Szívem összeszorul a gondolatra, arcomat grimasz torzítja el, hogy ő tényleg csak egy hallucináció lenne? Nem! Érzem illatát, érintését, könnyeit, hangjának rezgését, minden rezdülését.
- Bármikor jöhetsz, és én is me... - hirtelen állok meg a mondat közepén. Nem folytatom, elharapom annak végét inkább, mindketten tudjuk, hogyha kimondom már meg is szegném. Nem megyek hozzá. Hazudhatnék neki már az első együtt töltött esténken? Nincs jogom hozzá, hogy megtegyem. Hogy egyáltalán akármit ígérjek neki.
- Tényleg mennem kell, Lorin - kelek fel lassan, húzva őt is magammal. - És neked is menned kell. Nehogy megfázz - óvatosan megsimogatom arcát. Lágyan magamhoz húzom, hosszasan megcsókolom homlokát. Nem tudom meddig lehetünk így, de ha tehetném örökre így maradnék vele. A nyomástól megfájdul felrepedt ajkam, a megalvadt vér alatt húzódik a seb, fáj, de az istenért sem engedném el. Még egy kicsit...
Nehezen lépek el tőle, majd kikerülve indulok el táskám felé. Felkapom azt, és hátra nézek. Szélesen elmosolyodom.

Zippzhar Mária Stella (1 perce) jelenleg Denis A. Brightmore profilját csodálja.
Mérey Nárcisz Mara (2 perce) jelenleg Denis A. Brightmore profilját csodálja.

Kis hamisak. Miben segíthetek?

Áh, szóval a te olvasatodban aprók és cukik? Bájos

Gyere, kiscica *elkezdi simogatni a fejét*

Ti teljesen kihasználtok engem. *elkezdi simogatni Mérey-t is*

Kösz a megerősítést, magamtól nem jöttem rá *cirógat*

Nem kell mondani, tudom *ott simogatja*

Sok mindent fogok én még ezért kapni, Mérey.

Azt még nem döntöttem el.

Pedig nem szoktad bánni, ha eszembe jut

Szerinted mit csinálok amióta felbukkantál, kiscica?

Na persze, még te döntesz, mi?

Nem, és milyen jól is tetted

Köszi. Valószínűleg rövid életű lesz a simi-haverságunk. Nekem ez nem éri meg (nem mintha hagytál volna választást XD)

Nekem dorombolták a pizsit, szóval jóéjt lányok

Szia Tökmag

Frank Arie Martin
Niamey + Cortez

Nem tudnám megmondani, hogy mi vitt rá arra az igen lényegre törő levélre, de megírtam és szépen el is küldtem a címzettnek. Nagyon régen használtam úgy isten igazából az elemeimet és kíváncsi vagyok, hogy mennyire mennek jelenleg. Hamarosan szintet lépek, és az első szint nevetve sikerült, hiába a bukások. A második szint nehezebb volt már, de a harmadik lesz az igazán szívás, és nem árt egy kicsit felkészülni rá.
14:05, f*szán elkéstem. Komótosan lépek ki az iskola kapuján, már ott fütyülök egy hatalmasat, Cortez a lábamnál szaladgál, mint egy jól nevelt kiskutya. Tudja, hogy nem véletlen van nálam két szatyor, mintha annyira megérdemelné, hogy etessem és ne magának vadásszon rágcsálókat. Rágyújtok és a Rét széle felé indulok el, hogy Niamey-nek kedveskedve egy fára tudjon ülni. Nem véletlen esett a választásom az új srácra. Ő az egyetlen a környéken, akinek legalább egy eleme megegyezik az enyémmel. Eszterházy eltűnt a színről, jött Frank, aki biza aeromágus, mint kiderült nemrég. Kapva kaptam az alkalmon és elküldtem neki szűkszavú levelemet, vele legalább valamit tudok gyakorolni. Hogy önző vagyok-e? Nagyon is. Kihasználom? De még mennyire! Azonban azt is nézzük, hogy neki is előnyére válik a dolog, nem csak nekem, relatíve még én segítek neki. Nincs mit!
Hallom Niamey szárnycsapását, a rét szélén megállok. Előre pillantva látom meg az alakot, aki valami kis állatot etet. Mutatok Niamey-nek egy kört mutatóujjammal, így ő már tudja mi a teendő. Tesz egy kört a rét felett, így ha Frank követi a tekintetével a madarat, észrevehet engem. Intek neki, hogy jöjjön, és kezdjük el, mert semmi nem lesz belőlünk. Niamey felül a fára, Cortez pedig a lábam mellé, miközben én kényelmesen neki dőlök Niamey jelenlegi trónjának. Mélyet szippantok cigarettámból. Ez nagyon jó lesz.

Frank Arie Martin
Niamey + Cortez

Kifújom a füstöt, csak után rázom meg a felém tartott kezet. Fél szemem Cortezen tartom, mert muszáj, egyáltalán nincs kedvem az önérzetét ápolgatni, ha megcsapkodja egy másik lény. Niamey-jel szerencsére már elviselik egymást, de azért féltem a kis k*csögöt, na. Mégis csak hasznomra van. Elengedem Frank kezét, majd tekintetem teljesen ráemelem, kicsit oldalra biccentett fejjel hallgatom mondandóját.
- Azt azért tudod, hogy alapvetően képes vagy dolgokra a levegővel? - szerencsénkre szélcsendes napot választottunk a gyakorlásra, így legalább egy fokkal egyszerűbb lesz az érzékeltetés. A semmiből tör elő egy nagyobb szél fúvás, mögöttem a fák ágai csapkodják egymást, aztán egyszer csak vége. Niamey-nek szánt bókjára én nem reagálok, madaram megteszi helyettem, mélyet hajol a srác felé, egy kisebb visítás kíséretében.
Elrugaszkodom a fától, kicsit beljebb megyek a rét közepe felé. Mindkét kezem tenyérrel felfelé fordítom, majd Arie-ra tekintek. Az egyik tenyeremben egy kisebb láng lobban fel, másik tenyeremben egy forgószél. Összecsapva a kettőt a két elem egyesül, a lángok a forgószél mozgását követve forognak vele. Majd ellépek onnan. A jelenség egy ideig még ott lebeg, majd fokozatosan egyre kisebb, végül eltűnik.
- Te is tudsz szelet gerjeszteni. Minél magasabb szinten vagy, annál erősebbet - sétálok vissza eredeti helyemhez. Cigarettámból elvonom a tüzet, majd ledobom a fa tövébe. Itt ne felejtsem. Várakozó tekintettel pillantok Frankre, majd elmosolyodom.
- Meddig jutottál eddig? - pillantásomban kíváncsiság villan. Hülye leszek tagadni, hogy tényleg érdekel meddig jutott. Abból kiindulva, hogy én az első szinten buktam kétszer, nálam már jobban teljesít. Ne szaladjunk előre még ő is bukhat, tudom, de nem olyan feje van, mint akinek a bukás opció lenne. Nekem sem volt az, csak máshogy jöttek össze a dolgok, azóta meg elég szépen haladok.

Frank Arie Martin
Niamey + Cortez

Vajon mit jelent a gyorstalpaló ebben a szituációban? Elmondták neki, hogy mi merre, vagy meg is mutatták neki, esetleg segítséget kapott? Ó te szent ég, hát ez így nem lesz egyszerű. Lecsúszom a fa törzsének vonalát követve, annak tövébe huppanok le, így szemlélem Frank előadását. Kitör belőlem a nevetés, ahogy drága univerzumunk Csodálatos Pókemberét utánozza, de csak nem jön össze neki. Hasamra teszem a kezem, lábaim az égnek meredeznek, levegőt nem kapok, csak néha-néha érzékelem, hogy valami lejut a tüdőmbe. Kis lehiggadást követően pólómba törlöm könnyeim, ismét Frankre emelem pillantásom, egy hatalmas mosollyal, lassan kezdek el tapsolni. Tenyereim hatalmasat csattannak, amikor találkoznak. Érzem, ahogy vállam még mindig rázkódik.
- Ez gyönyörű volt - kezdek el aprókat bólogatni, hogy tudja nem viccelek. Vagyis... én nem viccelek, tényleg az volt, ő pedig a viccével kicsit jobb kedvre derített és oldotta a hangulatot. Így kell ezt, főleg, hogy állatkája is inkább eldőlt jobbra a nagy nevetésekben. Szememet egy pillanatra lehunyom, hogy tényleg úrrá tudjak lenni az ismét előkészülő nevetésemen, ám nem is kell sokáig erre koncentrálnom. Éktelen visítás csapja meg a fülemet, de mire feleszmélnék, hogy ki vagy mi ez, Niamey közénk és Frank közé ugrik, szárnyával csapkod, visszavisít és harcra hívja az illetőt. Megilletődve kikukkantok a madár mögül, hogy mégis mi a f*sz történt, amikor feltűnik, hogy Frank kisállata visít Cortezzel, aki leül és csak bámul rá, mint egy eszelősre.
- Niamey et cessabit! - intem le madaramat, egy "nyugodj meg" mondattal. Nála beválik, visszareppen a felettünk lévő ágra, de ha nekem mondják valahogy soha nem ezt a hatást érik el. Kinek mi, ugye. Felállok ültömből, hogy egy vonalban legyen szemünk Frankkel. Cortezre sandítok, félszemmel, valamire készül, nem szokta ilyen nyugodtan viselni ezeket. Nem engedi az egója.
- Cortez meg ne próbáld, mert elvitetlek Niamey-jel az erdő legmesszebb pontjára, és ott hagyatlak - mutogatok rá, mint egy vérbeli apuka. Egyszer fantasztikus apa leszek, és a gyermekem vagy gyermekeim imádni fognak. Nincs mese. Már ténylegesen Franknek szentelem minden idegvégződésem, elgondolkodva pillantok rá.
- A közjátékot felejtsd el először is - legyintek egy aprót, ismét beljebb sétálok a rét közepe felé. Arie-tól pár méterre megállok, majd lehuppanok a fűbe, intek neki, hogy kövessen, és üljön le velem szemben. Ha ez megtörténik folytatom.
- Kezdetnek elég jó volt az előbbi mutatványod - teszem szemeimre kezemet, hogy ne nevessek fel újra, nagyot sóhajtok. - De valami van a lelkedben, ami miatt nem megy. Mi nyomja a szíved, haverom? - dőlök hátra a fűben, zsebemből előveszem a blázt. Rágyújtok és várok a csodára. Ha ez kell ahhoz, hogy tudjak valakivel érdemben gyakorolni, akkor meghallgatom a búját-baját. Belefér, időm, mint a tenger.

Ószentségesisten, még rengeteg van vissza belőle *zokog*

Köszi *zokog tovább*

Ahw, most közölte a főnököm, hogy "Holnap ne gyere be!"

Életem eddigi legszebb mondata ez *-*

Juhász Laura - 2019.01.16. 18:32


Én is ezen gondolkodtam, de utána mondta, hogy pénteken tala XD Úgyhogy nem vagyok kirúgva.

Köszi, Zalán! Ezért cserébe nekem pénteken lesz nagyon nehéz napom XD

Frank Arie Martin
Niamey + Cortez

Elmélyülten hallgatom Frank beszámolóját. Szegény gyereknek sem lehet könnyű, ahogy kiveszem a szavaiból, ráadásul az elem is rosszkor jött. Nem nehéz uralni az elemeket, ha elég időt és energiát rászánsz, de ilyen kusza lélekkel nem lesz egyszerű. Elgondolkodom azon, hogy mégis hogyan tudnám neki elmagyarázni érthetően az elemek irányításának alapját. Hirtelen felülök, keresem a tekintetét. Amint bizonyos lehetek abban, hogy rám figyel és a történet is befejeződött, egy halovány félmosoly kíséretében kezdek bele mondandómba.
- Az elem vagy elemek előjövetele nagyban függ a használó lelkiállapotától - kezdek bele. Minden szavamat megfontolom, nem tenne jót a lelkemnek, ha kisebb monológom végén felpattanna és elszaladna. - Amikor nekem előjött, hét éves voltam. Dühproblémáim és pánikbetegségem van. Felgyújtottam az istállónkat és majdnem megöltem a szüleimet, ezért a minisztérium elaltatta az erőmet és kitörölték az emlékeimet. Mint tűz elem használó a düh jó alap, de akkor is kell a lelkibéke, hogy teljesen uralhassam - vonom meg a vállam kicsit monológom végén. Kérdőn tekintek Arie-ra, ám válla fölött eltekintve, a hirtelen rám törő érzések ellen, Niamey-re pillantok. A madár az, aki teljes biztonságot és nyugalmas tud nekem adni, így csak örülök, ha itt van a közelben. Cortez meg járulék az elememhez, amire szükségem is van. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülök annak, hogy ő van nekem. Nagyon sokat segít, szeretem is, de néha nem könnyíti meg az együttélést. Felállok, fenekemet leporolom, majd a szatyor felé indulok, szerencsére ilyen időben nem kell a szagától félni. Lehajolok és felveszem az egyiket, vállam felett pillantok Arie-ra.
- Amint a mellékelt ábra mutatja; megy - utalok itt az ujjai által összecsavarodott fűcsomóra. - Csak kicsit le kell nyugtatnod a lelked - vonok vállat, tekintetem a zacskó tartalmára esik. Elhúzom a számat, mert utálom ezt csinálni, de megérdemli, így nincs mit tenni. Pálcámat elővéve reptetem ki a nyulat a szatyorból feldobva az égre, Niamey rögtön utána. Corteznek a kisebb gerincest, csak kigurítom a szatyorból, aminek rögtön -neki is áll.
- Na! - egyenesedem ki, miután kicsit megmönyörgettem kisállatom. - Elhiszem, hogy szar a helyzet, és az is lesz, amíg nem oldjátok meg, de nem kell, hogy ez körül forogjon az életed - battyogok vissza eredeti helyemre, ahol le is huppanok ismét beszélgetőpartnerem elé. Tudom kiről van szó, az információ is meglep, de ki vagyok én, hogy ítélkezzem? A Payne lányok vonzzák a bajt, ahogy mindig, és az előttem ülő ebbe nyakig benne is van jelenleg. Nem irigylem, szerencsére nekem a dolgok elengedése mindig is könnyen ment.
- A nőt, akivel minden tökéletes volt, pedig meg fogod találni - mondom neki őszintén. Nem jó nekem az, ha nem találja meg és ilyen kusza marad a lelke, ámbár már az is sokat segített neki, hogy csak valakinek elmondhatta, így ebből kiindulva, van esélyem egy igazi gyakorló pajtást szerezni, ha minden jól megy. Már pedig az eddigiekből kiindulva, minden jól megy. Hiszen tényleg csak annyi kellett neki, hogy kiadja magából a dolgokat és máris összetudott kuszálni a lelke helyett egy fűcsomót. Gyönyörű!

A hárpiák *-*

Jelentkezzetek a kisállatotokkal a DÖKös eseményre! *-*

És kérjétek a kvízt!

Nem szoktam figyelni, te is tudod

Kihagyom, de köszi

Igen, aztán mégis engem lesel kiscica

Zippzhar Mária Stella (2 perce)    jelenleg Denis A. Brightmore profilját csodálja.

Ehhez legalább értesz

Sármomat úgysem tudod eltüntetni.