Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Stílusos - vagy legalábbis jól kinéző - gesztus lenne most megkönnyebbülten leengedni a vállait, amiért nyilvánvalóan nem kell különböző köröket tennie a kastély más-más szintjein.  Kár, hogy annyira azért nem mozgatta meg érzelmileg egy kis lépcsőzés gondolata, hogy megkönnyebbülést érezzen, helyette csak egyszerűen tudomásul veszi a másik szavait. Elfogadja a felé nyújtott kezet, a kézfogása határozott, de érezhetően nem ad bele annyi erőt, hogy ezzel a mozdulattal akarjon bármiféle nonverbális harcot megvívni. Azt meghagyná a politikusoknak és a bizonyítási kényszerben fetrengő férfitársainak.
- Weiler Dante, tanév elejéig még a rellon egyik prefektusa. - Aztán nem. Ó, jaj, szörnyűség.
- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy rám lett testálva az a rendkívüli módon fontos, szükséges és felelősségteljes feladat, hogy elnavigáljalak a ház körleteiig.
Bár nem ő lesz az az ember, akit életteli, vibráló hangja miatt beválogatnának bármilyen szinkronszerepre, a szavai mögött megbújó szarkazmus azért egy-egy pillanatra szemtelenül megmutatja magát. Nem titkolja, hogy ezeket a formaságokat nem tartja túl sokra.
- Nice. Enni a nagyteremben tudsz; ennek a szárnynak az első emelete. Konyháról is lehet szerezni soron kívül, illetve most úgyis fogsz kapni valamit, mivel most érkeztél. - Magyarázat közben abba az irányba bök, amerre másodperceken belül indulni készül, csak úgy néma gesztusként, hogy haladjanak is azért. Nem is vár annál többet, kényelmes sétatempóban meg is célozza a nekik kellő folyosórészt, egy pillanatra ellenőrzésképp oldalra lesve, hogy Erik jön-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Fura is lett volna, ha elkezd kergetni egy madarat a játszótéren. Mármint c'mon, ép elméjű ember nem csinál ilyet - és a híresztelésekkel ellentétben, na meg hát azzal, hogy az elméjén egy idegen tudattal osztozik - nos, körülményeihez mérten Dante még mentálisan egész tűrhetőnek számít. Meglepő módon sokkal jobb helyezést ér el ezen a skálán, mint az iskola egy jó része. Sem skizofrénia, sem tudathasadás, még szégyenszemre nem is szocio- vagy pszichopata. Egy kicsit agresszív, és könnyedén dönt úgy, hogy az erőszak a könnyebbik megoldás, de ezzel a mai társadalomban elég sokan vannak így. Legfeljebb rosszul szocializált gyerek, ugyanakkor ennél nem is több.
És ha már itt tartunk, amikor a holló hirtelen emberi alakot vesz fel, akkor is a legelső reakciója nem más, mint a pálcájáért nyúlni.
- Mi a 'sz? - bukik ki belőle, és pusztán a meglepettség teszi, hogy nem egyből valami általa ismert átkot ránt elő. Távolság? Nem számít. Főleg máguséknál. Nagyobb biztonságban érzi magát a pálcával a kezében, ami egyenesen a nőre szegeződik. Nem ír le semmilyen mozdulatot vele, de láthatóan önvédelemre kész. A homlokát ráncolva feszíti meg magát, mikor a nő egy szituációhoz mérten teljesen váratlan kérdést tesz fel. Mi a rák? Bevezettek a faluban valami erkölcsrendőrséget? "Ne dohányozz, fiam, ejnye-ejnye, mert kevesebb ideig fogsz élni."
- Ch. - Irritálja a gondolat, hogy nemcsak meglepték, de még ezen felül ki is oktatták. Egyértelműen ugyan nem lehetne megállapítani erről a kérdésről, hogy kioktatás lenne, de a maga módján ő egyből így interpretálja a másik kérdését. Pragmatikus számonkérés. Ismeri ezt a technikát már, köszöni szépen. Ráadásul igazán válaszolni sem tud érdemben a kérdésre, ha belegondol. A friss levegőt sem tartja jónak, ezt sem, csak jólesik csinálni, és frusztrálja, ha nem zongorázhatja végig az ismerős, rituálészerű mozdulatokat.
- Semmi köze ahhoz, hogy mit csinálok.
Fantasztikusan kivágtad magad kölyök, a retorikád mindig egyszerre lenyűgöz és borzongással tölt el.
Kuss.
Úgy értem, mint-amikor-egy-nagyon-kínos-filmet-nézel-és-kényelmetlenül-érzed-magad borzongással.
Ne most.
Nem segít a szituáción a mentális piszkálódás sem - persze nem az a baja, hogy magára venné, tíz éve volt megszokni, nagyobb probléma, hogy félig-meddig elvonja a figyelmét az előtte álló boszorkányról. Átfut amúgy a fején, hogy találkozója van itt valakivel, de amíg nem bizonyosodik meg, hogy a nő az, aki, addig nem tervezi leengedni a pálcát. Ha belegondolunk, tulajdonképpen egészséges elővigyázatosság ez bárkitől, akit ilyen módon leptek meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Zsebrevágja az egyik kezét menet közben, a másikat - a dominánsat viszont elöl hagyja. Amióta a bálon úgy meglepték egy támadással, inkább úgy van vele, hogy minél előbb pálcát tudjon rántani, ha szükség van rá.
- Hát, a kijárási tilalom tízkor kezdődik, de az iskola fele tesz rá, a prefektusokkal és a tanárok egy részével együtt. Nem mondom, hogy akárkivel akadsz  össze, csak úgy el fog engedni, de az esetek többségében ez történik.
Dante legalábbis még egy árva lelket sem büntetett meg hasonló miatt, legfeljebb ha kiprovokálták nála azt, hogy rosszindulattal álljon a másikhoz.
- Sokszor vannak bulik házszinten is, az annyira nem adja, mert általában van tanári felügyelet. Érdemesebb akkor már lejárni a faluba a többiekkel. - Hasonlóan tesz ő is, mikor Coltonékkal úgy döntenek, hogy ideje nem ellenőrzött kereket között lazítani. Erik is biztosan hamar meg fogja találni a saját társaságát ehhez.
- Vannak rá módszerek, hogy lehet diszkréten eljutni a faluig anélkül, hogy végig kéne parádézni a birtokon. Lányok... vannak. - Némelyikre erős túlzásnak érzi a "nő" kifejezést, neki a nő azt jelenti, hogy tisztában van magával, a világgal, nem zúdít a nyakába felesleges hisztiket, drámai jelenetekkel sem traktálja. Ebből már annál kevesebb a választék.
- Bármiért elkapnak, nem nagy cucc. A tanárok saját maguk sem tudnak itt betartani olyanokat, minthogy "ne ejsd teherbe a diákod" per "ne randizz a diákjaiddal", szóval... - vállat von. Bevallottan nem tudja tisztelni ezeket az embereket, akik jelenleg a tárgyakat tanítják. A legtöbb alig idősebb nála, ráadásul ehhez jönnek az általa mondottak. Nehéz példát mutatni vagy tiszteletet kivívni így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nyílt őszinteséggel néz vissza a szkeptikus kérdésre. - Nem.
Esélyesen az iskolai vezetőség nem lenne rest tarkóncsapni ezekért a megmozdulásaiért, de nem marketing szakembernek tanul ő itt, hogy az iskola szebb oldalát kelljen kiemelnie. Meg aztán, minden amit elmondott most Eriknek, körülbelül két-három napon belül kiderülnie a fiú számára is. Akkor már jobb, ha tudja, mire számítson. Mellesleg csapják csak tarkón, Warren már megtette egyszer egy párbaj kellős közepén - az is sokat elmond, hogy a defenzor első blikkre rögtön úgy ítélte, hogy biztosan Dante a felfordulás forrása, nem a másik. Mindegy, összességében nem véletlenül érett hamar be az, hogy tanév elejével visszakérik a jelvényt. Jobb lesz neki is, nem kell késő este a saját ügyei helyett céltalanul a folyosót róni.
- A keleti szárnyban van egy elrejtett terem, ahonnan a helyiség mágiájának köszönhetően egyből a Boglyas térre jutsz. Előtte használj vízlepergető bűbájt, mert elmérték a tájolást, és a szökőkútba érkezel. Kicsit sufnituning, de a semminél jobb.
Eleinte zavarta, aztán úgy volt vele, mint a többi felsőbbéves. Ennyi plusz energiabefektetést megér az, hogy levágja az utat. Mostanság a korábban emlegetett indokai miatt nem igazán tart a lebukás veszélyétől.
- Attól függ, mire gondolsz. Előfordulhat, hogy tudok mondani megoldást rá. - Nincs túl sok opció, ez egy kicsit iskola, illetve a falu sem olyan hatalmas, hogy fuldokoljon az ember a lehetőségekben. A renitens diákok azonban megoldják ezt valahogy.
- Ha még találsz nem családanyát/leendő családanyát köztük.. vagy nem zavar, hogy azok...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem depressziós ugyan, de az tény, hogy nem ő lesz a legélénkebben proaktív ember, akivel Erik az itt tartózkodása alatt találkozni fog a falak között. Kell idő, hogy valaki akklimatizálódjon a tüskéihez - és a fiú is a másikhoz. A legtöbbeknek így is a fő baja olyasmi, amin már nemigen fog változtatni életének hátralévő részén. Érzelmi intelligenciát sajnálatos módon nem lehet sem pénzért venni, sem cserekereskedelemmel beszerezni.
Elmenőben a néhány diák jön szembe, elmennek egy-két üres terem mellett is, illetve az egyik ajtó mellett megtorpan egy pillanatra. Ez már a folyosó végénél van, amerre már nem akkora a nyüzsgés és forgalom. (Innen nem messze esik a pinceszintre vezető lépcsősor.)
- Konyha. Csak próbálj meg nem megjegyzéseket tenni a manókra, és kisegítenek kajaidőn kívül is. - Magából indul ki, Danténak elég nehezére esik a formális hangot megütni bárkivel. Főleg nem olyasvalamivel, ami se nem ember, és még lefele is kell fordítania a fejét, ha rá kell nézni.
- Aha. Ja. Akkor Révész Kornél lesz az embered. Keresd meg, és reménykedj, hogy eléggé magánál lesz épp. - Ők a saját kis társaságával már futottak bele abba, hogy egyszerűen sehogy sem lehetett elérni a srácot. Vagy mert házon- vagy mert magán kívül volt. - Navine. Az évfolyamot nem tudom, hogy bukott-e épp vagy nem.
Próbál szélesebb körű ismereteket nyújtani a rellonos lányokról, de annak ellenére, hogy nem zárkózik el semmitől, ha úgy adódik, nem is igazán fut utánuk. Elgondolkodva megvakarja a tarkóját, mielőtt továbbindulna.
- Elég jól néznek ki, de én vigyáznék velük, nem egyszerűek. Egy navinés legfeljebb túl érzelmes, egy eridonos legfeljebb fárasztóan túlbuzgó, egy levitás legfeljebb kiborítóan sokat oktat ki, de egy rellonos lány simán tönkretesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Olvas a gondolataidban? Mi a pokol! Vigyázz vele - inti óvatosságra a hang, és hazugság lenne azt állítani, hogy nem szorította meg jobban a pálcáját az erkölcscsősz kifejezést hallva. Igen, ez neki is feltűnt, nem kicsit gyanús. Szinte rögtön aztán, hogy átfutott a fején ez az erkölcsrendőrséges gondolat, a másik rögtön ezzel hozakodott elő. Legilimentor? Akkor ő köszöni szépen itt sincsen, utálja amikor a fejében turkálnak, ráadásul engedély nélkül.
Plusz ez nem teljesen törvénytelen?! Ha jól rémlik, ennek amolyan közös konszenzuson kéne alapulnia elvileg.
Gyanakvása akkor sem csitul, mikor Evana bemutatkozik. Lejjebb engedi a pálcát, mindössze azért, mert ha valóban az, akinek mondja magát, akkor egy minisztériumi alkalmazott már startból tud a találkozójukról. Hülye döntés lenne bármit tenni vele, ha egyszer ő lenne az első gyanús elem. Nem teszi el azonnal a varázsfegyver, csupán valamivel lazább tartásban ejti le maga mellé az azt tartó kezét.
- Jó. Miről? - A fecsegés nem a műfaja, ha pedig úgy is célzottan találkoztak itt, nyilvánvalóan a nőnek van valami konkrét témája, amivel kapcsolatban találkozni akart. A régi tapasztalatok alapján lélekben leginkább arra készül, hogy már megint az alkimistáról lesz alaposan kifaggatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Neki is könnyedebb már azzal is ez a körbevezetősdi, hogy nem kell nagyon megerőltetnie magát. Egyszerűbb, ha a másik fél legalább annyira talpraesett, hogy az alapvető információkon túl a többit már megoldja. Volt olyan újonca is (bár ő év közben érkezett elsőéves volt), akinek minden apró információmorzsát a szájába kellett rágni. Mindjárt kevésbé volt türelmes ő sem a végére. A konyhás kitérő után folytatják is az útjuk.
- Ebből a szárnyból itt vezet le lépcső a pincerészre, de mindenhol nagyjából ilyen a fekvése. - Nem kell építészeti zseninek lenni hozzá, csak egy minimális tájékozódás. Illetve sehol sincs eldugva a "lépcsőház". A túlbuzgó eridon Erik által lefestett képére elnyom egy félvigyort. Rendben, nem feltétlenül rossz az elképzelés.
- Lesz időd kitapasztalni.
A köszönetre biccent, majd jó idegenvezetőként odalenn elhaladva a fontosabb helyiségek ajtaja mellett, mindegyiknél elejti, hogy mit takar az ajtó vagy kapu, valamint a hálókörletekhez vezetve megvárja, míg a feladatra beosztott manók megérkeznek az üdvözlő estebéddel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Oookay.
Bírja, hogy az elmúlt tíz évben nemcsak az alkimista volt hatással rá, hanem a kísértet vele együtt tanulta újra a világot. Néha még egy-egy szlenget is belecsempész a gondolataiba. Jobb, mintha fennkölt, archaikus szavakkal kéne leélni hátralévő életét. Amúgy meg hasonló fut át az ő fején is. Így lényegretörően máris több értelme van beszélni.
- Nem igazán van kivételes tehetségem, ellenben pont a jótételekben nem fogok tudni sokat segíteni. - Hogyne, mindenki először a gyógyító varázslatokra asszociálna, ha valaki ebben a kontextusban tálalja. Dante pedig teljességgel képtelen akár még egy apró zúzódást is begyógyítani. Az életerőre, egészségre, testre pozitív hatást gyakorló mágiák nem engedelmeskednek neki, akárhogy próbálkozik velük.
A sötétség iránti affinitással azért lehetnek bajok, a fiú nem valami látens sötét mágus - a fekete mágia iránt például kifejezett ellenszenvvel viseltetik (ami ironikus azt tekintve, hogy az átkok terén milyen tehetséget és tudást mutat), negatív energiája meg maximum annyi van, mint bármelyik elcseszett, rosszul szocializált kamasznak.
Némi értetlenséggel ráncolja a homlokát ismét, próbálva megfejteni, mit érthet mindez alatt a nő.
- Ha azt mondanám, segítek, mit kéne pontosan csinálnom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az ébredés egyáltalán nem filmbeillően fokozatos vagy lassú. Sehol a kamerákkal érzékletesen megmutatott egyenletes pislogás, amellyel a feleszmélő rácsodálkozik a felette terülő plafonra. Az ő szemei egyszerűen csak kipattantak, mintha még az eszméletvesztés előtt felhalmozódó adrenalin maradéka enyészne el ezzel az utolsó energialökettel. Pedig ez már a képzelet játéka, ez már nem a mágia kavargó, irányíthatatlan vihara, csak a rémület visszhangja. Először még arra sem csodálkozik rá, hogy hogy van, csak felül. Ezután futnak be az érzékelésből származó információk, illetve a dolgozott adatok, minthogy: puha matrac van alatta; a berendezés nem az üres terem képét mutatja, melyre utoljára emlékezett; nincs egyedül.
Rögtön az az első, hogy lenéz a kezeire, részlegesen meg is nyugszik, miután nem lát semmi változást.
Legalább ennyi, de az arcoddal még mindig lehet valami - szólal meg benne a pesszimista hang, amely lehetne a sajátja is, de csak szokásos utasa kommentálja az eseményeket elméjének anyósüléséről. Ujjbegyeivel kitapintja az állkapocs vonalát, a járomcsontot, a szeme alatti ívet. Nincs természetellenes tapintása, a szokásos enyhén kiszáradt bőr fogadja - és ugyanazok a vonalak, amelyek minden arcmosás alkalmával. A látása is úgy tűnik, visszatért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Pedig nem szokott olvasni, csak nagyon ritkán, mikor egy könyv bájitaltanról szól például - vagy olyan mágikus témáról, ami érdekli. Akkor is csupán annyit szemezgetett ki belőle, amire gyakorlatban szüksége volt. Ezen kívül viszont mindig volt más dolga is, mint könyvekbe temetkezni. Most mégis egy átváltoztatással, azon belül is animágiával kapcsolatos fóliánst lapozgat. Nem mintha a legutóbbi nagy kudarca óta egyáltalán megpróbált volna _bármit_ varázsolni. Poszttraumatikus stressz - mondják mások; elővigyázatosság - mondja Dante. Tudja ő is, hogy nem zárkózhat el teljesen valamitől, ami a részér képezi, de miután a saját félresikerült varázslata támadt ellene, nem akaródzik előhívni ismét. Abszolút új tapasztalat volt számára mindez, és nem kellemes. Más diákokkal előfordult már korábban, valami kisebb varázslattal, hogy elrontották azt, félresiklott valami és visszasült. Ami azt illeti, teljesen átlagos baleset egy varázslóiskolában. Csakhogy neki szerencse vagy sem, legfeljebb egyszerűen nem jött létre a varázslat, ha nem ment. Nem volt precedens arra, hogy bármilyen kár származott volna számára egy elrontott mágiából. Nem úgy, mint most.
Új oldalra lapoz. Mióta történt, ami történt, jó pár esetet olvasott ahhoz, hogy tudja, sokkal rosszabbul is járhatott volna ennél. Bár kellemetlen érzése azóta is van, hogy valami maradandót ő is visel az elrontott átváltozás nyomán, csak épp nehéz megállapítania, mi az pontosan. Mindössze annyit érzékel halványan, hogy rosszabb a közérzete, a szokásosnál is rosszabb hangulattal kel és fekszik, mintha konstans kialvatlan lenne. Hátradől a kanapén, lábait felpakolja az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A következő két lap összeragadt, azzal vacakol most, és már éppen sikerülne a körme hegyével a kettő közé nyúlni és lapozni, mikor a periférikus látóterébe betolakodik egy vékonyka kéz. Félbehagyja a mozdulatot, és felpillant az érdeklődés és passzívan lappangó fáradt-mogorvaság egyvelegével. Úgy tervezte - tudat alatt -, hogy elmerül még legalább fél óráig a mágikus értelemben vett hipochondria mocsarában. Ezeket a nagyratörő, kecsegtető kilátásokat húzza keresztbe Eliza érkezése.
- Weiler Dante és nem egészen új.
Valahonnan ismerősnek hangzik neki a lány neve. Vajon honnan? Nem nagyon valószínű, hogy találkoztak volna - viszont így hirtelen, a könyvből kiszakítva nem kapcsol azonnal. Pedig ízig-vérig mágus neveltetést kapott, ráadásul minisztériumközeli gyámság alatt. Illene, hogy azonnal megszólaljanak azok a bizonyos vészcsengők, ez azonban némi fáziskéséssel még várat magára.
- És ... ? - Lógva hagyja a mondat végét, feltételezi, hogy valamilyen céllal szólították meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem úgy ébred, mint aki egy jóleső, kiadás alvás után tér magához, lassan fokozatosan. Nem csoda, hogy majdhogynem rögtön éberen (bár még mindig a kimerültség jeleit érezve a testében) hallgatja a megszólaló tanárt. Nem túl meglepő, hogy itt van, tulajdonképpen kötelessége ügyelni rá ebben az esetben. Mondjuk nem sok tanárral találkozott eddig az iskolában, akik kizárólag a kötelességeikkel foglalkoztak volna, szóval... talán egy kicsit mégis meglepő. Kár, hogy pillanatnyilag a figyelmét teljesen más téma köti le.
- Elvileg nem kellett volna, hogy korai legyen. - Kapar a torka, pedig biztos benne, hogy nem kiáltozott. Vagy csak nem fogta fel? Remélhetőleg nem hozta magát olyan kínos helyzetbe, minthogy valaki előtt hangot adjon az akkor érzett kétségbeesésnek. Remélhetőleg a pánik csak belső mentális területekre korlátozódott. A megjegyzést leszámítva viszont nem vitatkozik. Valójában még ezt sem dacos módon jelentette ki, hanem olyan tényként, ami felől ő maga egész biztos. Dante tudja a legjobban, hogy nem lógta el az előkészületeket.
- Egy pillanatra azt hittem, hogy a saját varázserőm fog összepréselni. - Furcsa szóhasználat, nem is biztos benne, hogy ez a legjobb kifejezés rá, de hasonló érzés volt. Meglepettség, keveredve egyfajta természetes félelemmel, meglepettséggel és enyhe dühvel. Elvégre ez az erő az övé, hogyan merészel ellene fordulni? Az utolsó kérdésre csak komor arccal bólint.
- Értve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Szerencsére azért annyira nem tuskó, hogy automatikusan csak úgy útjára bocsásson valakit egy húzz innen el. Annál sokkal rosszabb, mert ha valóban nem kíván kommunikálni, egyszerűen levegőnek nézve a másikat nem is foglalkozik vele. Ilyen szempontból Elizának már nyert ügye van.
- Ez azt jelenti, hogy nekem sem kell végighallgatnom ezeket? Good. - Épp csak annyi ad tanúbizonyságot a figyelem mértékének egy leheletnyi növekedéséről, hogy behajtja a könyvet (bár a mutatóujját a lapok közt hagyja, hogy tudja később, hol járt. Nem hal bele talán egy kis beszélgetésbe. Egyelőre Eliza sem mutatta a túlbuzgásnak azon jeleit, amelyek triggerelnék. Bár, hogy máris a családi háttere után kérdezősködjenek? Furcsa, de mind észrevette, nem olyan ritka témaválasztás.
- Nem igazán, inkább az ellentéte. Viszont ezek szerint te igen. - Voltak pillanatok, mikor arra gondolt, nem lett volna rossz egy mugli, de rendesen funkciónáló családba születni. Százszor lecserélte volna azt a két egybites lényt, akik a biológiai szülei. Egyszerűbb lenne az élete, az biztos.
- Jár ide testvéred vagy ilyesmi? - Viszonylag tartósabb csend után, hirtelen böki oda a kérdést. Mióta Eliza bemutatkozott, azóta az az idegesítő érzése van, hogy nem jut eszébe valami, aminek eszébe kéne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Dante nagyon demokratikus ember, nem különbözteti meg az egyéneket származás alapján: mindenki egyformán tud irritáló lenni számára, ha arra kerül a sor. Másrészt szerencsés módon közel sem annyira socially awkward alkat, mint amilyen lehetne - egyszerűen csak nem az a társaság középpontjában izgő-mozgó kölyök. Van pár ilyen helyette, nincs belőle hiány.
- A kiről? - Ki a 'szom az a Teo? - Lengvidzs! - Az, lengvidzs, nincs is rosszabb annál, mint mikor a rajtad élősködő és gondolataidban veled kommunikáló entitás elkezdi azt gondolni magáról, hogy humoros.
Hallottam. Persze, hogy hallotta. A rövid párbeszéd kívülről szerencsére nem látszódik egyáltalán, legfeljebb abban nyilvánul meg, hogy megmasszírozza az orrnyergét - ez viszont a fáradtság egyszerű gesztusa is lehet.
Aztán a mozdulat akkor akad meg teljesen, amikor végre beugrik, mire fel volt az a kellemetlen érzése, hogy valamit elfelejtett. Anélkül horgad fel benne az előítélet, hogy arról ténylegesen tudomást venne, egyszerűen csak teljesen más szemmel nézi így a csajt.
- Elég gusztustalan becézgetni az ilyet, bár megértem, ha a rokonod. - Nyilván nem az a jó fajta megértés ez, sőt. Csak azért, mert nem egy kedves,
 szociális diák, sőt, nem is a jámborság és szelídség mintaképe, de elítéli az olyan sorozatgyilkosokat, mint amilyen a hírhedt Reissner Teodor volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem gondolta volna, hogy ennyire pocsék lesz a közérzete, mint amilyen az elmúlt napokban volt. Mindenesetre, mivel még azelőtt beszélték meg Jonathannel, hogy kinéznek ide, úgy volt vele, hogy lemondani már kár lenne. Nem mintha tényleges értelemben betegnek érezné magát, azt talán túlzás lenne állítani. Az viszont biztos, hogy - bár ez Dantéban nem tudatosul olyan tisztán - mióta beköszöntöttek a mostani hidegebb napok, többet alszik. És kelletlenebb az ébredés is, ő maga is ingerlékenyebbnek bizonyul emiatt. Még jó, hogy jelmezt szerezni nem nagy cucc, varázslók lévén gyorsan meg tudják oldani a gondot - ez a jelmez is tulajdonképp csak azért valósulhatott meg. Sajnos elképzelése sincs, ki ez a fószer, akinek beöltözött, de mikor a városban netközelben volt, rákeresett a google-ön arra, hogy "superhero costume" és az elsők között ezt dobta ki. Mármint az általa is viselésre acceptált lehetőségek közül. Valami zöld íjász, mindegy. Van kapucnija, úgy ahogy el tud amögött "bújni", ha már nagyon elege van az emberekből, a többit (avagy miért nem fagy meg) pedig megoldja a mágia. Még akkor is ásít, mikor már a farsangi mulatság területére ér, azonban szerencsére ez nem akadályozza meg abban, hogy elkapja a jelenetet, amely során Jonathan épp jelmezt vált. Még jó, a maszk mögött már kevésbé nagy biztonsággal ismerte volna fel. A kamaszok minden verbális választékosságával csatlakozik be a komoly karakterelemzést folytató társaságba.
- Csá. - Köszönésképp még hanyagul az egyik kezét is megemeli, mintegy félszeg intésként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Talán még ki is váltott volna valami indulatot belőle az általános viszolygáson túl Eliza reakciója, de ahhoz érdekes kéne, hogy legyen számára a lány véleménye. Nem személyes, csak már megszokta, hogy a világon, főleg az ő korosztályában, mindenkinek van valami véleménye a másikról. Ha folyton magára venné, már rég kikészült volna a stressztől. Míg a lány arcjátéka a maga módján nagyon is színes - a ridegtől kezdve a szenvtelen mosolygáson át, Dante nem jár be ilyen széles skálát, megmarad szilárdan azon a (nem is olyan) mérsékelten kelletlen és tartózkodó szinten, amelyet az új információ váltott ki belőle.
Egy hosszú másodpercig visszabámul a másik rellonosra, és bár az ég világon semmi sem utal a megjelenésében erre, a lánynak egy pillanatig olyan érzése lehet, mint mikor egy hüllő belefagy a mozdulatba, mielőtt lecsapja. Aztán ez a fenyegető él azonnal el is tűnik, mintha nem lett volna - még mielőtt tényleg tudatosulna: minden, ami valószínűleg utána marad, csak egyszerű antipátia a fiú irányába.
- Mindenki ismeri, aki nem csak az elején csapta fel a történelemkönyvet vagy nem egy kő alatt él. Na nehogymár el akard játszani, hogy nem tudsz róla.
Rögtön ítélkezik, meg sem fontol más lehetőséget, csak hogy Eliza a bolondját járatja vele és színészkedik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Annyira nem kényelmetlen, mint tűnik. - Először az volt, de azt már akkor érezte, mikor térdig húzta a ruhát, de valami rellonos csaj pont volt benn Kainál, aki felajánlotta, hogy megoldja néhány pálcaintéssel. Így azért jóval élhetőbb a jelmez is. Bár nem ismeri a hőst, akinek öltözött, az legalább stimmel, hogy amúgy is gyakran morózus tekintete illik a maszk mögé, meg úgy általában a szerelése. Hacsak nem valami mostanság népszerű marvel, illik világmegmentőként nem szétvigyorogni magát. Igaz, erről sem sokat tud. Ellentétben a szervezőkkel és jópár résztvevővel, Dante számára ez a "kultúra" nemigen ismerős, csak nagyon alapvető tényeket tud, minthogy Batman=denevérember+gazdag. Meg ilyesmik.
- Ez csak kellék. Eredetileg valami ócska, de valódi lett volna, de Warren elvette. - Vállat von, de azért némi morcos él kiérződik a hangjából. Csak azért, mert a legutóbbi nagy eseményem, a végzős bálon kicsit átrendezte valakinek az arcát, aki rátámadt (tehát teljesen jogos volt az erőszak a szemszögéből), máris olyasvalakiként van kezelve, akinél veszélyes a minimális mértékben is használható fegyver. Nem is tud íjjal lőni. Akkor már egy kés vagy ilyesmi miatt jobban aggódna.
- Még mindig szokása állatalakban diákok után leskelődni? - Tapintatosnak nem mondható, de lényegre törő kérdés, az tény - ahogy az is, hogy bár sokan nem hinnék el, de különösebb hátsó szándék vagy rosszindulat nélküli. Csak nem válogatja meg gondosan a kifejezéseket, amelyeket használ. Közben lassú lépésben elindul a standok felé is, beszélni közben is tudnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

.. pedig nem mondhatja, hogy olyan gyakran keveredett volna az ominózus végzős bál óta verekedésbe vagy párbajba. Egyébként sem szokta ezeket kezdeményezni, nem keresi a bajt. A provokációba is csupán akkor áll bele, ha rossz lábbal kel fel. Ma rossz lábbal kelt, és tényleg, a másik fél igazán kitartó volt. Nem érti, hogy miért kell ennyire erőltetni, ha tudják ők is, mi lesz a vége.
Egy csonttörő átok eltalálta a bal karját, ezt a sérülést be kellett vállalnia, mert pálcát még mindig nem akart fogni, ahogy a varázserejét sem kívánta használni már egy ideje. Örülhetett is a másik fiú, hogy emiatt volt ideje átkozni, cserébe ezalatt Dante legyűrte a távolságot kettejük közt, kicsavarta a kezéből a pálcát, és onnantól igazából nem kellett sokat erőlködnie, még törött kézzel sem. Nem hiába varázslattal támadt az ellenfél, a fizikai fölény teljesen egyértelmű volt. Utána addig ütött - majd mikor a földre került az eridonos, rúgott, míg az már nem könyörgött, hogy hagyja abba.
Hiába, ha nem erősíted meg bennük, hogy nem éri meg, visszajönnek.
Ő is hasonlóan vélekedik erről, a tapasztalat ezt igazolja, bár az emberek mindig alul tudják múlni az elvárásait. Azt gondolná, hogy a bál után békénhagyják, de mindig vannak ellenpéldák.
Nagy elővigyázatossággal szeparálták el őket egymástól, merthát a gyengélkedőn kötött ki az az eridonos felsős is, akivel a "szóváltás" történt. Őt ott látjk el, Dante pedig a helyiségnek egész a másik végében vár a sorára, elfüggönyzött ágynál, nehogy "felzaklassa" a másik felet. Ez is jellemző - valahogy mindig kihozzák az egészből, hogy ő a hunyó. Pedig a baljós kisugárzásáról igazán nem ő tehet.
Hát, mindegy. Neki sem rossz, hogy nem kell a gyengélkedő lábadozó népét bámulnia. Mozgásképtelen karját maga mellett pihentetve hátát az ágy táblájának veti, és vár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Remélte, hogyha már ellátják, akkor nem egy gyakornok fogja tenni, hanem egy valódi gyógyító. Erre idejön a srác, akit még emlékszik, hogy nem egyszer látott a folyosón az iskolai talárban - amit mondjuk ő meg folyamatosan "elfelejt" felvenni. Most tényleg ő fogja ellátni?
Nem sok bizodalma van az érkezőben, fel is vonja az egyik szemöldökét kétkedőn, mikor fiú oldalra hajtva a függönyt beslisszol mellé.
- Eltört a karom. Nem kell nagy dedukciós tehetség ahhoz, mi talált el. - Mormogja egykedvűen egyfajta elzárkózó szkepticizmussal a hangjában. Mintha már az, hogy Richárdnak ezt meg kellett kérdeznie, megingatta volna a bizalmát a hozzáértésében.
Ami nem igaz, de az egyébként sem volt, nehéz lenne elrontani valamit, ami eleve nem is létezett.
- Mindegy, legyen meg a sikerélménye, hogy egy varázslat sikerült, forraszd össze a csontot, aztán haladjunk. - Nincs túl jó kedvében. Ilyenkor mindig rájön, hogy alapesetben akár ő maga is képes lett volna begyógyítani egy törött kart, de nemcsak, hogy mostanság komolyabb varázslatokat sem nagyon használ, de a gyógyító mágiákhoz eleve nem is értett soha. Egyszerűen nem sikerülnek - bosszantó másokra utalva lenni, ez csapódik le a mostani viselkedésében is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Tök mindegy, törött kar, törött kar mindkét esetben. - Flegmán vállat von, a mozdulat elején még mind a két válla mozdul, a felénél azonban az egyik megbicsaklik, ahogy rájön, hogy hoppá, ahhoz sérült csontok kapcsolódnak. Lassan kifújja a levegőt. Viszonylag magas a fájdalomküszöbe, emiatt nem aggódik különösebben, de még úgy sem kellemes. Kinyújtva hagyja a karját, úgy, hogy ne érje nagy terhelés. Sőt, tulajdonképpen semmilyen terhelés ne érje. Most még viszonylagos türelménél van, jót tett, hogy levezethette az energiáit az Eridonoson.
- Össze is forraszthatom, csak akkor kénytelen lennék jelezni az iskolavezetőség felé, hogy a gyengélkedő szarra sem alkalmas. - Nem mintha valaha venné a fáradtságot, hogy tényleg megkeressen bárkit, akárkit az ügyben, de a szenvtelen, kilengések nélküli hangtónus, amellyel a szavakat ejti kifejezetten hitelessé teszik akarva-akaratlanul. Számára egyszerű a kérdés: a gyengélkedő, mint helyszín és annak "alkalmazottai" azért vannak, hogy ellássák a sérüléseket. Akár tetszik, akár nem. Azt pedig nem áll szándékában a fiúval megosztani, hogy az ilyesfajta varázslatok számára nem opciók.
Az érzéstelenítő bűbáj hatására először csak enyhén bizseregni kezd a karja, aztán nem sokat érez abból, amit a másik ténykedik, csak tompán szűrődnek át az érzékelésén az ingerek.
- Jól hangzik. - némi szkepticizmus kiérződik a hangjából, a három hely azért némileg kellemetlen váratlansággal éri. Érezte ő, hogy fáj, mint a pokol, de legfeljebb kettő helyet tippelt volna meg. Lehetett volna rosszabb is, ez hamar begyógyul - érkezik a kommentár a gondolatai közt, amely lehetne a sajátja is a maga kifacsart nemtörődömségével, de csak állandó "utastársa" fűz megjegyzést a dolgokhoz. Lepillant a mostmár nem is tudja hanyadjára a karján matató kezekre és.. tényleg szükség van erre? Eh. A napja-estéje már így is el van rontva, jól ismeri, hogy megy ez itt, most még benn fogják estére tartani, amíg legalább annyira nem forrnak össze a csontok, hogy szabadabban mozgatni tudja a sínbe tett kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Annyira nincs különösebb kérése vagy kérdése, hogy mindezek után fogja magát és egy beleegyező mormogással elfekszik az ágyon. Más dolga már úgysem lesz most itt, minthogy hátradőljön, és hagyja, hogy a gyengélkedő praktikái tegyék a dolgukat.
Látod, ezért megéri a balhé? Egy tömegszálláson összezsúfolva aludni, nagyon jó mondhatom.
Kuss.
Azzal átfordul a másik oldalára, nem mintha fizikailag egyáltalán lehetséges lenne, hogy a gondolataiban szabadon randalírozó hangtól is el tudjon. Egy ideig még tétlenül tölti az idejét, mert a többi beteg szuszogása teljesen ellehetetleníti, hogy nyugodtan elaludjon - ám végül a fáradtság mégis erőt vesz rajta.
Valamikor az éjszaka közepén, igazából nem is ébred fel, csupán a mágikus baleset végett megváltozó szervezete érzékeli a hőmérsékletet. Furcsa félálom-szerű állapotban van ilyenkor, valahol az álom és az ébrenlét határán. Először csak visszagördül a jobb oldalára, ösztönösen magára húzva még jobban a takarót, de nem elég, így is bőven a kényelmes ingerküszöb alá esett a helyiség hőfoka. Morgósan-szenvedősen elnyom egy tompa káromkodást, amelynek tartalmát felfogja a párna és a takaró, így Ricsi csak a mozgolódást és hangokat hallja a részlege felől, akár hiheti azt, hogy nem várt módon a rellonosnak valamiért fájdalmai vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szépvölgyi Richárd

A helyiség levegője hidegnek és száraznak hat számára. Bár öntudatlan állapotában nem tudatosul benne, mi történik a szervezetével. Életműködéseinek ritmusa megváltozik, mérséketlen lassul ugyan, de épp eléggé, hogy a ritmushoz szokott test tiltakozzon ellene. Bőre érintésre hűvösebbnek hat, vérnyomása alacsony, koponyájának hátsó szekciójára ismeretlen erő fejt ki enyhe nyomást - ez a megfoghatatlan prés pedig nem engedi a tudatának, hogy kitisztuljon, visszarántja egy felszínes alvási fázis annál mélyebb mocsarába. Nem hallja az alkimista hangját sem, s bármennyire örülne, ha ezt tudná, hogy lehetséges előidézni ezt a létállapotot, ez most csak újabb lehetőséget vesz el az éberség visszanyerésétől.
A szeme nyitva, talán valamiféle összeszedetlen gondolatmenet is lassan végiggördül benne, de nem kapcsolódik össze az éber tudattal. A nappali és éjjeli ember közti átmeneti pont ez, mikor lenyomjuk a reggeli ébresztőt, de később nem emlékszünk rá. Mikor a reggeli csengetésre ajtót nyitunk valakinek, de még az álombeli gondolatmenetet folytatjuk szóban. Cselekvés, amely mögött áll valami szándék, ami hozzánk tartozik, de a nappal fényénél nem tudjuk felidézni azt.
Érzékeli, ahogy fölé hajolnak, ebből a közelségből hallani a ruha szövetének sűrlódását, megérzi, ahogy kissé besüpped a matrac széle. Ép karjával reflexszerűen nyúl ki abba az irányba, megragadva Richárd karját. Szorítása nem erős, könnyedén ki lehetne húzódni belőle. Egészen addig, míg a tapintás új érzékelésének hála meg nem érzi a másik jóval magasabb testhőjét. A hidegnek érzékelt szobában, azon a szűk négyzetméteren, amely elérhető távolságban van számára, a fiú bőre a legmelegebb pont, s ahogy ezt az információt adaptálja, ujjai szorosabbra fonódnak. Fogása határozottabb lesz, majd egy teljesen váratlan mozdulattal rántja maga felé a gyógyító tanoncot, a hirtelenség végett valószínűleg kibillentve az egyensúlyából. Merthogy.. ha ez sikerül, a mozdulatsor folytatása talán még váratlanabb - Weiler Dante jellemét, előéletét, habitusát ismerve bárki erőszakra, fájdalomra számítana a rántásból, azonban mindössze annyi történik, hogy maga mellé húzza az aeromágust.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Ha lenne bármilyen józan megfontolás az egész mögött, már rég megkérdezte volna magától, hogy mégis mi a jó ég baja van a Machay fiúval – de eddig nem jutott el ő sem. Sőt, ami azt illeti, bele sem gondolt igazán, ugyanakkor bárki, aki kívülről látja és tapasztalja az eseményeket látja, mennyire irritált Ábellel, nos, azóta, hogy először találkoztak és osztották be őket egy csoportfeladatra. Pedig a másik rellonos igazán nem követett el semmit, tényleg. Még abba is csak módjával tudott belekötni, hogyan vágja egyenlő hasábokra a fehér aszfodélosz gyökeret, pedig az egy technikás pontja volt a bájitaluknak. Azért nem kell félteni, sikerült annyi hibát találnia még így is, hogy indokoltnak érezze egy feszült, lekezelő arckifejezéssel kivennie a kést a másik kezéből. Saját maga fejezte be az aprítást, miközben a következő feladatrészig sikeresen levegőnek nézte Ábelt. Mindez azért, mert lendületet gyűjtött a következő alkalomig, hogy a maga szótlan, kurta, de nyers módján megint kifogásolnivalót találjon. Valamennyi mozgásteret muszáj hagynia a fiúnak ennek ellenére, mert nem véletlenül lett párosan kiosztva a feladat, ez a főzet bizony két embert igényel, sőt, ami rosszabb: szinkronban dolgozó két embert. Ha valamit nem érzett magában, az a szinkron ezzel a másikkal. Jó ég tudja, miért, de ránézni sem szívesen nézett, mert csak felhúzta magát a.. nem, felesleges is megkérdezni, min. Ez van, vannak ilyen személyek, akik az első pillanattól kezdve zavarják az embert, és mindegy, milyen okokból kifolyólag, de Ábel ilyen volt neki.

Ezért a „nap végére”, azaz a bájital utolsó fázisához érve tulajdonképpen senkit sem ért igazán meglepetésképpen, hogy mikor Ábel tényleg hibázott valamit véletlen (ami nem volt sem igazán számottevő, és csak leheletnyit befolyásolta a főzet végső hatásfokát a teljesen tökéletesről a nem annyira tökéletesre), és a főzet épp csak egy árnyalatnyival eltért a vártaktól, Dante csak ridegen felé fordult és gyomorszájon vágta. Nem ordított, nem átkozódott, láthatóan teljesen magától értetődő, természetszerű ösztönből jött az ütése  - ami nem maradt válasz nélkül. Nyilván, akiben egy csepp önérzet és magabiztosság van ezt nem hagyta volna annyiban, Ábel sem, rögtön viszonozta a csapást, amire természetesen jött is a kontra Dantétól. Megrántotta a másik ingének nyakát, a Machay pedig úgy mozdult volna, hogy kitérjen a következő támadás elől, de mindkettejüket elvitte a lendület, fellöktek egy padot (szerencsére az üstöt nem), meg egy csoporttársuk sem lépett félre időben, őt úgy rántották félre, hogy talpon maradjon – nem úgy, mint a két srác.

Nehéz lenne „cicaharcnak” nevezni a ténylegesen ököllel vívott harcokat, egyikük sem spórolt ki semmit a belefektetett erőből: fél napja épülő feszültséget vezettek le vele a fájdalmasabb úton. Igaz, Ábelnek már sok választási lehetősége nem volt, miután Dante volt a kezdeményező fél. Utóbbinak a szeme alatt a járomcsontjánál szakadt fel a bőr, előbbinek az orránál egy ponton, ahol másodjára sikerült a magasabb fiúnak eltalálni. Ahogy a vékonyabb, de még így is szilárd test alá szorult, alattomosan felbugyborékolt benne valami egyelőre megfejthetetlen és számára behatárolhatatlan inger, hogy valamit tegyen. Arról ugyan nem volt fogalma sem, hogy mit, de maga az inger idegensége is csak még inkább olaj volt a tűzre.
Aztán megérezte. Félreérthetetlenül feszült neki, még csak a naiv ostobát sem játszhatta, hogy másra fogja, nem. Egészen biztosan tudta, mit hozott ki a másikból a dulakodás heve, a realizációtól pedig az ő tüdejébe is fájdalmasan megrekedt a levegő egy örökkévalóságnak tűnő, fojtogató pillanatra. Egész testében megmerevedett, gerince mentén idegen tenzió szaladt végig, amely megfeszülő állkapcsában kulminálódott. Elkapta Ábel pillantását – vagy az az övét, ez más csak részletkérdés volt, ami Dantééból sütött az viszont az elemi indulat volt. Nehezen meghatározható ugyan. Dühös, mégsem tényleges düh, ártani akarás, mégsem az a színtiszta rosszindulat. Rászorított Ábel torkára, nem a gyilkos szándék erejével, de így is úgy, hogy biztos volt benne, egy ideig még ottmarad az ujjainak nyoma a másik bőrén, és nem, határozottan nem nézett végig a megrángatott ruha alól felvillanó kulcscsont ívén sem.

Lehet, hogy ájulásig ütötte volna a másikat, ha nem rángatják le időben: de még idejében kapcsolt a környezetük, hogy márpedig Dante nem fogja csak úgy abbahagyni, ahogy Ábel keze is ismét ütésre lendült önvédelemből, revansként, ki tudja. Elrendezték a szituációt, a két kölyköt szétrángatták, a gyengélkedő két teljesen ellentétes pontján látták el a sérüléseiket.. a büntetőmunka viszont természetesen így is elkerülhetetlen volt.
És itt vagyunk. A bájitaltan szertár egy tágasabb helyiségében, számtalan kipakolt nyers komponens közt, amit mind nekik kéne tökéletes állapotban feldolgozni és előkészíteni az alsóéves évfolyamok óráira, a termen egy ellenőrző bűbájjal, ami riasztja a tanárt a fizikai erőszak első határozott jelére. Ha van ennél frusztrálóbb… Nem csoda, hogy Dante kifejezetten borús hangulatban húz maga elé egy mozsarat.