Boldog Ejfelt!

Mel

Kibírhatatlan meleg uralkodik a kastélyban, nyitott ablakok mellett sem lehet aludni. Bár az Edictumban azt olvastam, pár nap múlva eső ígérkezik, hiába fürkésztem a jelenséget, sehol sem találtam. Már régóta terveztem, hogy írok egy levelet Van den Berghnek, hogy cserélje le az időjósukat, mert csapnivaló, sosem jutottam el odáig, hogy meg is cselekedjem.
Aladár már szétnyüszítette a fejemet, ilyen nagy melegben rendkívül melegíti a bundája, ezért úgy határoztam, hogy kirándulni fogunk, meg is ígértem Melnek, hogy 3-kor itt leszek a Barlangfürdő bejáratánál. Valóban meg is jelentem a kért időpontban, de a becsekkolásnál adódott némi probléma:
- Figyelj kiscsaj, a kutyádat nem viheted be, ez nem olyan fürdő - kötött belém az egyik jegyértékesítő, amire nagyot nyeltem, hisz én meg Aladár olyanok voltunk, akár Stan és Pan, elválaszthatatlanok. Valószínű, Alcsi is érzékelhette a helyzet súlyosságát, mert shrekmacskakutya szemekkel könyörgött, hogy vigyem   oda, ahova egyáltalán nem engedték.
- Tudod, szeretlek Alcsi, de ide nem jöhetsz - erre felvonyított és ugrálni kezdett a levegőben. Gondolom, tiltakozni akart, de akkor egy erős kéz megragadta és elvitte a kutyamegőrzőbe.
- Merlinkém, azért lehetnének körültekintőbbek is - csattantam fel, szúrós szemekkel vizslattam a személyzetet, de szerintem tudomást se vettek róla, miken megyek keresztül. Még annyit sikerült belesuttognom a levegőbe, hogy ne félj, visszajövök hozzád, de engem is betoloncoltak a fürdőnek nevezett tömegelnyelő helyiségbe. Mel már ott üldögélt, gyönyörű bikinijében szinte kitűnt a tömegből. Közelebb léptem hozzá, majd közöltem vele:
- Nekem még át kell öltöznöm, de pár perc és jövök, ne haragudj, adódott némi probléma - közben meg imádkoztam, hogy a sok elfogyasztott édesség, ne egyszerre, hanem nyomokban jelenjen meg túlsúlyként a testemen.

Sziasztok!  

*nem akartam befagyasztani az offot, gyertek vissza*  

háttérben szóló zene

Az öltöző részt ki is hagyhattam volna, csak úgy ruhástól bele a medencébe, akkor talán nem szomorodom el annyira, mint amennyire tettem.
Most mégis miért kell ilyen falatnyi ruhadarabokban fürdőzni? Miért nem mehetünk vissza a 80-as évekbe? Akkor még nem létezett ennyi Palvin Barbara testet kívánó bikini - azért három szettet is bepakoltam a tágító bűbájjal ellátott táskámba, biztos, ami tuti alapon, plusz volt benne kutyaeledel meg különböző játékok Aladárnak, aki be se jöhetett. Végtelenül szomorú voltam, Mel meg körülbelül ugyanennyire türelmes, teljesen meg is lepődtem. Miután sikerült megküzdeni a bikini rémálmokkal, még pár percig nézegettem magam, majd kilépve egy jó nagy törölközőt borítottam a testemre, rajtam aztán senki nem fog legelészni.
Szemeket legeltetni menjenek ki a rétre, szép zöld a gyep, napos az idő, hajrá, hajrá - lendületes léptekkel haladtam a kívánt cél felé, kicsit kényelmetlen volt a kültakaró, itt-ott szorított, de meg voltam róla győződve, hogy másnak is szorít, hisz végtelen molesztáló egy viselet.
Ahogy Melhez érkeztem, egy nagyobbacska gyerek úgy döntött, fejest ugrik a medencébe, volt rajta pár kiló, ezért akkora fröccsenést idézett elő, hogy mi is kaptunk belőle.
- Mi a sz... - ki se tudtam mondani, már csuromvizes hajjal álldogáltam Mel előtt.
- Azt hiszem, ezt a fürdőzést nem nekem találták ki, de te milyen szépen le vagy barnulva - dícsértem meg Melt, látszott, hogy ő már régóta készül a nyárra, nem csokikkal, hanem mondjuk szolival, ami nekem is ideális lett volna, úgy rikított a bőröm, akár egy hófehér nyúl szőrzete.
- Milyen újságok ezek? - érdeklődve hajoltam közelebb hozzá.

Mel


- Nem, dehogy, csak én ilyen kis... - zavarodottan a hajamba túrtam, gondolatban kiegészítettem azzal, hogy töltött káposztára hasonlító, előző nyáron sok édességet magamévá tevő, de egy szebb jövőben reménykedő hölgyemény vagyok, aztán csalódottan elhallgattam. Beszélnek helyettem a narancsbőreim, amik fel-le fityegnek a nem kívánt helyeken. Én már beletörődtem ebbe, az edzőtermi harcokat is hanyagoltam, maradt a fagyi evés meg a bikiniszüzesség fogadalma minden nyáron. Mert bizony minden évben van egy meleg időszak, ami arra készteti az embert, hogy törölközővel az oldalán takargassa a feleslegeit. Persze Mel mit tudhatott erről. Gyönyörű testére szinte mindenki felfigyelt, aki a medence mellett tartózkodott és nem behunyt szemekkel monitorozta az eseményeket. Hosszas tépelődés után, hogy levegyem vagy ne vegyem, vagy mi legyen csak ledobtam magamról a védőhálót, pedig nem is egy férfimagazin fotózására készültem, csupán egy csobbanásra a vízben újdonsült barátommal a rellonos csajszival.
- Ugye, milyen bosszantóak ezek a gyerekek? Nem értem, hol van az anyjuk - fordultam Mel felé, ahogy haladtunk a medence közepe felé, még szoktam a víz hőmérsékletét, de jó volt ez a felfrissülés, már nagyon kellett. Sajnáltam, hogy Aladár nem lehet itt velünk, kicsit el is torzult az arcom, amikor arra gondoltam, hogy milyen körülmények között lehet az ebmegőrzőben.
- Szerinted, mi lehet Aladárral? Remélem, hogy nem fognak kutyaszalámit készíteni belőle. Hallottad, hogyan beszéltek velem? - kérdeztem teljesen kikelve magamból. Igaz, volt már ilyenben részem, de ez különösen bántott, ráadásul pont egy gyenge pontomat kellett kikezdeni. Aladárral évek óta össze vagyunk nőve. Lopva még oda-odapillantottam a személyzetre, bármelyik pillanatban szívesen kibeleztem volna őket, de sajnos nem lehetett.

Mel

ilyen szépet választottam

Mel higgadtsága nyugtatóan hatott rám, megszűnt az aggodalmaskodásom Aladár iránt, viszont a súlyommal még mindig nem voltam kibékülve. Örültem a bóknak meg minden, de egy kicsit kövérebbnek láttam magam a szükségesnél, mintha néhány gombóc fagyival sikerült volna többet ennem. Persze, próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat, de nagyon ragaszkodóak voltak, úgy beépítették magukat a szürkeállományomba, hogy egy hosszabb terápia sem iktatta volna ki őket. Szerencsétlenségemre.
Azért felfigyeltem a bikinim szépségét dícsérő szavakra, kicsit el is pirultam, ez olyan Navinés szokás, szeretünk jelet adni a zavartságunknak.
- Nagyon köszönöm - feleltem Melnek. Nekem is tetszett ez a pöttyös darab, olyan kis retró  és nagyon szerethető. A háromból mégiscsak ki tudtam választani egyet, ami jó. Erre a gondolatra el is mosolyodtam, a bosszús hangulatom másabb vizekre evezett, de nem medencézett velünk, az fix. Teljesen egyetértettem Mel szavaival, és meglepődtem, hogy vele milyen kedvesek voltak:
- Jobb is, hogy szívélyesen bántak veled, biztos, jól elagyabugyáltad volna őket - ahogy kimondtam ezt a mondatot kicsit összeszaladt a szemöldököm, nem voltam biztos abban, hogy sikerült jól ejteni, de majd, ha nem érti Mel, jelez, nem tudok jobb alternatívát.
- És, hogy tetszik a víz? - próbáltam terelni a beszélgetésünket, a személyzet már pont eléggé elrontotta a kedvemet, nem akartam, hogy a figyelmem középpontjába kerüljenek. Meg gondolom Melnek is voltak jobb témái, időnk is bőven akadt válogatni közülük.
A medence elég furfangosnak mutatkozott, a hangulatunknak megfelelően változott, mikor, melyik emberből merítkezett, most éppen belőlem. Gyönyörű lila színekben pompázott, egészen fel is villanyozott ez az összkép:
- Ah, nagyon szuper, ez a kedvenc árnyalatom - hangot is adtam az elégedettségemnek, de lehet nem kellett volna, az arcomból le lehetett olvasni, hogy boldog vagyok.

te milyen gonosz vagy...............

Nem rád vagyok kiakadva Denis   ....... Dimi volt.

el is felejtettem, hogy milyen hatásos ez a smiley   K.O.

átkeresztelem Lora nevét az ágyra, akkor már szeretni fogod, Dimi?   

upd: szerintem akkor se  

igazi összhang  

Mel

A fájdalmas következményei lesznek felcsattanásra vadul bólogatni kezdtem, akár egy mugli kocsi műszerfalán elhelyezkedő aranyos kiskutyus. Habár Mel nem emlékszik a történtekre (remélhetőleg), nekünk is volt egy kisebbfajta nézeteltérésünk, pár nappal ezelőtt az erkélyen. Még szerencse, hogy némi tündérporral jobb belátásra tudtam téríteni, pedig ahogy elnéztem, szívesen küldött volna melegebb éghajlatra.
A rellonosok természete távol esett az enyémtől, és ez - a puszta tény - az esetek többségében kellően meg is botránkoztatott, de azért kezdtem megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy vannak ilyen emberek is a világon.
Valószínű, Voldemort se a Navinéból került ki... - ahogy ezeken morfondíroztam, kisebb rémület telepedett az arcomra, reménykedtem, hogy Mel nem fogja firtatni a jelenség okát, hisz nem igazán tudtam titkolni azt, ha valami bántott. Persze, adódtak kivételes alkalmak is, amikor hatalmas lakatot tettem a számra. Ilyen volt ez is.
Egyensúlyozva a hazugság és őszinteség hullámai között, haladtam kifelé a medencéből, ugyanis egyre jobban kezdett zavarni a középen tomboló kisgyerekek hangzavara, meg jobban szerettem a medence szélén üldögélni már kislány koromban is. Valahogy féltem a víztől, elmerülni a dolgokban számomra mindig azt jelentette, hogy valaminek teljesen át kell adni magam, és ez egyszerre volt ijesztő és kiábrándító is a számomra. Mel is velem tartott, ő a padokat célozta meg, bár nem hiszem, hogy neki oly nagy szüksége lett volna szilárd támpontokra az életében. Nagyon határozott és magabiztos lánynak tűnt, el se tudtam képzelni, hogy olyan lelki tusákat vív, mint amiket én vívok, nap mint nap magamban. Persze, mindig ilyenkor derül ki, hogy a legerősebb emberek szoktak a leginkább ingatagok lenni, de én mégis abban a hitben maradtam, hogy ő rendkívül szívós és talpraesett, hisz semmi sem adott okot arra, hogy mást feltételezzek.
Zavartan pislogtam Mel felé, teljesen elöntöttek a gondolatok, mint kis buborékok úszkáltak a felszínre, s őszintén megvallva nem nagyon tapasztaltam ilyet mióta a kastélyban tartózkodtam. Igaz, próbáltam magamba fojtani mindent, amit csak lehetett. Úgy őszintén beszélgetni, kiönteni a szívemet még senkinek nem volt alkalmam.
Egy medencézés se kellene, hogy erről szóljon, ezért is ráztam fel magam, Melnek szüksége volt a társaságra, nem egy ilyen melankólikus, önmagában vívódó, furcsa hölgyeményre:
- Látom, már egész kényelmesen elhelyezkedtél - jegyeztem meg, és egy árnyalatnyival derűsebbre színeződött az arcom. A víz most zöld színekben pompázott, ez teljesen lenyugtatott. A természet, a virágok, a friss levegő bármikor ki tudtak zökkenteni az elég szélsőséges hangulati állapotaimból. Ahogy Mel hozzámszólt, az is jól esett, egyre vidámabban feleltem szavaira:
- Kellemes, már nagyon hiányzott egy jó kis mártózás -  mostanában a relaxálás valahogy kimaradt, és ennek hiánya jócskán rányomta a bélyegét a mindennapjaimra.
- Miért, te nem szoktál úgy lelkesedni, mint egy gyerek? - vontam össze a szemöldökömet és akaratlanul megjelent a hangomban valami dacosság, jelezve azt, hogy tulajdonképpen mindenki gyerek, miért is ne örülhetnénk az élet apró dolgainak?

A tyúkok = Dimitri kuncsaftjai

Szia Hella

Mel, te vagy az off őre   

igen, szerintem simán felhatalmazhatnának egy ilyen ranggal   

Mel  

A Navinések.... hát igen, megérdemelnének pár fejezetet Rowling könyvében, de tanuljunk meg olvasni a sorok között. Ráadásul ki tudja, hogy Rowling, hogyan gondolkodott. Lehet, a nem létező részekben mi is helyet kaphattunk volna, valami olyasmi felhanggal: A különleges ház tagjai
Mert bizony mi egytől-egyig rendkívül csodásak vagyunk, megismételhetetlen unikornis szőr borítja a testünket és végtelenül el tudunk merülni egy-egy szivárvány bűvöletében - na meg persze a gondolatainkban is, ha nem vigyázunk, sőt egy zöld vízzel telt medencében is, ha hátulról kapunk egy nem kívánt, de mégis jól kivitelezett löketet.
Nem maradhattam szárazon, egyszerűen Merlin folyton azon munkálkodott, hogy beletuszkoljon a vízbe, pedig már letárgyaltam vele pár perccel ezelőtt, hogy én szuperül megleszek a medence szélén, valami fincsi varázskoktélt iszogatva. Még szerencse, hogy nem lőttem be a hajamat, bár amúgysem vagyok az az ember, aki olyan sokat fordít a külsejére. Nem töltök órákat a tükör előtt, azon sóhajtozva, hogy milyen sminkréteget kenjek az amúgyis makulátlan, pattanásoktól mentes arcomra. Ez határozottan nem én vagyok.
Hogy mi vagyok? Sokáig gondolkodhatnánk ezen, de most nem érdekelt különösebben, az viszont eléggé, hogy ismételten vízbe kerültem és egyáltalán nem úgy tűntem, mint aki ki fog tudni kerülni belőle. Tőlünk nem messze egy házaspár vitatkozott, ezt az érzelmi vihart akarta megörökíteni a medence, elég erőteljesen dobált, ráadásul a vízfelszín külseje megegyezett egy Poseidon által működtetett háborgó tengerrel, csak ez nem kék, hanem píros színekben pompázott:
- Merlin szakállára, fejezzék már be, mindjárt megfulladok - fohászkodtam az égiekhez, hogy találják már meg a megoldást. Épp azon veszekedtek, hogy ki altassa el a gyereket.
Hát az egyikük. Júlia vagy Ferencitó nekem ugyan édesmindegy, de nem szeretnék meghalni, olyan fiatal vagyok még,... valahogy érzem, hogy nem így kell befejeződnie. Mindig tudtam, hogy az olaszok heves természetűek, de ennyire? Ez gyilkos.
Mel szavai olyan távoliak voltak, érzékeltem, hogy valamit mond a gyerekességről, de hiába koncentráltam, a hullámok fenyegetően magasodtak fölém. Elviekben realaxálni jöttem ide, azért fizettem, hogy nyugodtan áztassam a testemet egy szép fáklyákkal teli helyen... persze, hogyisne, minden történt csak épp ez nem. Olyan naiv vagyok és sosem tudok tanulni belőle.

pontosan  

neeeeeeeeeeeeee

Lili neked meg nagyon menő a kültakaród <3

Csini a rucid  

A szorgalmas munkának meg lesz a gyümölcse, ne aggódj    

válasszátok a fagyiworldot )))))))

pisztácia <33333333333

te olvasol a gondolataimban?

Petheő-Gönczy Bíboranna  - 2017.07.23. 15:37


Bíbor  

igen

szervuuuuuuuuuuusz  

Milyen napod volt?  

nagyon meleg napom volt és még most is olyan meleg van (( de még van a sütiből, amit sütöttem. Piskóta erdei gyümi lekvárral, csokival a tetején.. azon meg még van egy kókuszréteg  

az, és én sütiimádó vagyok