Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Neki is szimpatikus volt a másik, sokkal jobban érezte magát pozitív személyiségek társaságában, olyanokéban, akik feje felett nem sötét felhőcskék kúsztak, hanem vidámak, energikusak és lendületesek.
Ez éltette.
- Ó, de jó, akkor már is van pár közös kedvencünk. És közösen utált tárgy is. Nem vagyok meglepve, hogy ilyen sokan nem bírják. Én szinte hetente kikötök a gyengélkedőn egy-egy gyakorlati főzés után – felelte. Szeme felcsillant, arca érdeklődővé vált. Letette a pennáját, és összébb is pakolt, hogy kényelembe helyezhesse magát, és könyökét feltehesse az asztalra álltámasztás céljából.
- Dettó csak idehaza. Figyi, semmi gáz nincs ezzel, olyan barátokat kell találnod, akik elfogadnak úgy, ahogy vagy. Ha nem, akkor ők nem is barátok.
A sport kérdésén elgondolkodott. Nem tudta, vajon sportnak számít-e az, hogy hip-hopot táncolt, amíg a bagolyköves tanulmányai el nem vették az idejét – igaz, ő annyira nem törődött sokat az egésszel, csak akkor tanult, amikor kedve volt hozzá, a.k.a. általában az utolsó pillanatra hagyta.
- Ö… mostanában nem, ahhoz egy rendezett napirend kéne, amit képtelen vagyok tartani. És még türelem is kéne, de ahhoz elfelejtette ma születésemkor sorba állni valószínűleg. És te? Szereted az édességet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Maga a tárgy egy retek, ne csodálkozz. Minden második héten átlagban a gyengélkedőn végzem. Első évben jobb lenne színtisztán az anyagokkal foglalkozni, bármennyire is utálom, de legalább elkerülhetném, hogy a főzet beterítsen idő előtt – bólintott Alison feleletére. A bájitaltan általában nagy mumustárgy, és örült, hogy ezzel nem csak ő volt így egyedül, mást is sütött már fel/le/meg az üstjének tartalma.
- Wow, a kézilabda jó, elég látványos tud lenni, a kviddics is szuper. Megpróbáltam én is, de kész káosz, összeegyeztethetetlen most az órarendemmel. Ha még kviddicseznék is, garantáltan pocsék bizit vinnék haza – húzta el a száját, nem szeretett volna egy csinos fejmosásban részesülni, így is eléggé kópé tudott lenni, nem kell még seprű is hozzá.
- Ja, rajtam is alig látszik meg, pedig Csoki mindig teletömi Milkával a zsebem, valahányszor belógok a konyhába. Annyira aranyos az a manó, látnod kéne – olvadozott. Édességgel le lehetett venni a lábáról simán a kisasszonyt, de ha valakinek esze van, inkább nem ad neki, mert felpörög, kb. mintha energiaitallal turbózná az ember. Csak nem jó ötlet.
- Melyik a kedvenc édességed? Én Milka-mániás vagyok – vigyorgott, mint a tejbetök, pedig még nincs is Halloween, és a zene témára is alaposan rákapott. – Hip-hopot hallgatok, kár, hogy itt a kastélyban nincs áram, különben egész nap hallgatnám a szünetekben. És te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Szerintem a bosszantó nem elég kifejezés, Everett bácsi - kontráz rá a leányzó. A bájitaltan az a téma, amitől bizton kinyílt zsebében az a bizonyos képzeletbeli bicska, és előhozta a morcosabbik oldalát.
- Ú, én belehalnék, ha otthon kéne tanulnom, teljesen egyedül szinte – megborzongott a gondolatra, el se bírta képzelni, hogy ő valaha is egyedül éljen. Nem, ő határozottan nem az a hetven macskát tartó, rózsaszín ruhakötögetős nénike-típus lenne öregkorában sem. Közösségi ember, és a csöndtől, az egyedülléttől ki tudott borulni, ha sokáig hagyták magára.
- Szerencsére azóta fejlődött a dolog, és választhat az ember, azért a szülőknek se mindegy, hogy hova küldik a gyereket. Anyáék engem képtelenek voltak rászabadítani a Roxfortra. Apa szerint a mardisok szétátkoztak volna, és darabjaimban kaptak volna csak vissza – fintorgott a kedves szülő kicsit talán túlzott előítéletére. – Szerintem nem lehetnek olyan rosszak. Egy-két idióta miatt nem kéne egy egész brigádot egy kalap alá venni velük. Tegyük fel, hogy én ilyen kis… hogy mondta apu? Ja, igen, Tornádó vagyok, akkor most az egész Eridonra mondhatnánk, hogy olyan, mint én. Pedig ez nem így van. A rellonosok is tök jó arcok – lelkes a gyerek, és érdekli is Thomas magyarázata.
Szeretett beszélgetni, ami érdekelte, arról szívesen társalgott akár órákig is.
- Oh. Hála az égnek, de azért sajnos az a kevés is bosszantó nagy arány. Az lenne a legjobb, ha nem lenne ilyen. Én nem is tudom elképzelni az életem anya és apa nélkül. Most is hiányoznak, minden nap írtam nekik még év elején. Most már csak hetente, hogy legyen is miről írni – bár kívülről úgy tűnt, mintha Ramóna az empátia teljes körű hiányában szenvedett volna, ez koránt sincs így. Nagyon is együtt tudott érezni, mind a szülőkkel, mind a gyerekkel, akik olyan rossz sorsra jutottak. Nem könnyű egy varázslócsemetével, néha még ővele is voltak problémák, de őt leginkább csak az bosszantotta, hogy anyjáék nem mondták meg, mi vele a baj.
- Everett bácsi, ha nagyon szépen kérem, megmondaná, hogy mi velem a baj? Szerintem elég nagy vagyok már hozzá, hogy tudjak róla. Anyáék nem mondják meg, terelik a témát, de szerintem ez a legrosszabb, amit tehetnek.
A gyerkőc szemei tányérnagyságúra kerekedtek. Ez még eszébe sem jutott, de meg is nézte volna magának Várki bácsi reakcióját minderre, és arcán hatalmas vigyor terült szét.
– Ez még eszembe se jutott, köszönöm a tippet. Szerintem most már megyek, biztos sok dolga van még a bácsinak, nekem is vissza kell még érnem a kastélyba, nehogy megint elkapjanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Oh. Pedig a limonádé jó dolog, szuper ízlésed van – vállat von a szabadkozásra, Laura tudja, az ő dolga, hogy valóban olyan szomjas-e. – A csokibékás csomagolásából gyűjtöm a kártyákat, volt már háromszáz darabom, erre eltűnt. Híres varázslók és boszorkányok vannak rajta, róluk adatok, eddig tizenöt lett meg a nap során.
Ah, nagyon tudott volna örülni egy szárnysegédnek, egyedül sokkal rosszabb volt keresgélni őket, és így azért szórakoztatóbb a dolog, amikor az ember a saját eltűnt dolgai után kutat. Ha van társaság, kevésbé kétségbeejtő az eset, pláne, ha egy okos levitás az a társ a kincskeresésben.
- Hupszi, az nem túl jó. Mit szólsz egy kis kártyakeresős kalandhoz? Majdnem olyan, mint a kalózos kincskeresés, hátha az is segít kicsit lenyugodni. Szerintem klassz móka lenne neked is – javasolja, mert hát a szórakozás az neki mindig is bevált, sőt, szinte végig játszotta eddig az életet, ha túl komolyan venné, valószínűleg ő is olyan lenne, mint egy túlterhelt bevásárlótáska. Vagy még rosszabb.
- Á, Révay! Így már megvan. Ó, nem is tudtam, hogy korábban Esterházy volt a vezetékneve, wow, ez érdekes - most, hogy már a leányzó vezetékneve is megkerült, könnyebb volt arcot társítani hozzá. – Sajnos nem láttam én se sűrűn, csak órákon, de ott meg nem szabad beszélgetni. Mágiatörin meg alszom, nem érdekel, unalmas tárgy. Kakaó? Az szuper, szeretem. Anélkül nálam nem kezdődhet el egy reggel.
- Színváltoztató igék? Persze, simán. Mit szólnál hozzá, hogyha a klubban lemásolnám neked külön lapra, és utána bagolyban átküldeném neked? – szívesen segített ő, háztól függetlenül is, sokkal mókásabb tanulni, ha van hozzá valaki, aki egy fokkal lelkesebb, és átlendít a lustasági holtponton, és nem hagyja, hogy lankadjon a figyelmünk.
Raminak pont erre volt szüksége, és a levitásból nem hiányzott a lelkesedés, és a bociszemek igencsak meggyőzték.
- Levitásokat amúgy is bírom, nem zavartak el, amikor véletlenül az első nap a ti asztalotokhoz ültem le. Az vicces volt, csak vacsora után küldtek vissza a többiekhez – mesélte lelkesen. Élvezte, hogy ilyen könnyedén alakított ki kapcsolatokat más házak diákjaival is, és nem igazán zavarta, hogy a másik máshova tartozott, ha megvolt a közös téma, amiről lehetett csacsogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Alison Black

- Ugye, hogy milyen fincsik? – A kedve sokkal jobb lett, mostanság többször futott össze elsősökkel, mint az év leges-legelején. Az asztrológia valahogy háttérbe került, pedig szokta szeretni, de most jobban lekötötte, hogy körülbelül hasonló korúakkal sodorja össze a sors, és nem harmadikosokkal, vagy jóval idősebbekkel.
Még a másodikosok sem rosszak, mert nem olyan eget verő a korkülönbség és az érdeklődési kör.
- Ú, egész jó ízlésed van. Én legutoljára Silver Foxes koncerten tomboltam még valamikor a tanévkezdés előtt, a szünetben – nem titkoltan nagy rajongója volt az együttesnek, és szeretett az ő számaikra mozogni, amikor rájött a pöröghetnék, de ezt itt rúnázott készülék hiányában nem tudta megtenni.
- Fúha, jókat kérdezel. Otthon táncoltam, de itt nagyon kevés rá az időm. Nagy csokibéka-kártya gyűjtő vagyok, azokat szoktam keresgélni mindig a csomagolásban, meg van egy kismacskám is, Kökény. Vele sokat játszom, ha nem épp éjjel birkózunk a párnáért. Jó nagyot nőtt azóta, hogy ide jöttünk. Burmai cicus, extra édes, csak néha elég szemtelen. Ha valahova ő letette magát, minimum imádkozni kell hozzá, hogy hajlandó legyen odébb menni – ecsetelte. Szeretett beszélgetni, pláne, ha erre még engedélye is volt, hogy járassa a csokilesőjét.
- Nem, sajnos még nem. Apuék sokat dolgoznak, nincs rá idejük. Anyagiak meglennének, csak egy hétvége szerintem totál kevés arra, hogy igazán kiismerhessünk egy külföldi várost, hogy körbejárhassuk. Így nem az igazi, inkább belföldön mocorgunk, ha van rá idő. És te? – szép az álom, de majd ha nagy lesz, és a fotózásos álomszakmában beválik, akkor sokat fog elméletileg utazni, hogy az igazán jó pillanatokat elcsíphesse a masinájával.
- Ugyan már, ezért minek kérsz bocsánatot? Én is nagyszájú vagyok, ez az igazi, ha kérdezünk a másiktól… nekem. Egyke vagyok, és nem valószínű, hogy lesz testvérem. És neked?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Maximilian

- Szóval a Balatont úgy mondják nálatok, hogy Plattensee? – hát, a kiejtésén bőven lett volna mit csiszolni, és a szóval óját is jó alaposan elnyújtotta nagy mélázásában. Az idegennyelv-tanulást egész biztosan nem neki találták ki, fordult meg e gondolat a buksijában.
- Hát, én is mennék külföldre világnézőbe, de apáék túl sokat dolgoznak, nem érné meg egy-két napra, és ahhoz nem ártana némi tudás sem – pillogott ártatlanul, ha több türelme lenne a tanuláshoz, mint amennyi jelenleg volt, lehet, hogy annyira képes lett volna elsajátítani legalább az angolt, hogy el ne adják.
- Nem, ha jól tudom, mi még nem varázsolhatunk, csak a nagykorúaknak szabad kastélyon kívül. Ha kaphatok egy vízhatlanítást, ígérem, nem rabolom tovább az idejét a bácsinak – nézett rá az utolsó korty kakaó után nagy bociszemekkel. Szívesen ment volna tovább az útjára ő is, ezt nem egészen így tervezte.