Néha gondterhelt arccal néz egy-egy oldalt, néha pedig önelégülten vigyorogva. Van, ami kifejezetten kedvező számára, de hangot ennek nem ad. Egy-egy téma elolvasása után odapillant a lányokra és küld nekik egy mosolyt, majd újra elmerül a hírek világában. Le kell szoknia erről a mocskos rutinról, mert inkább a körülötte lévőkkel kellene foglalkoznia. Miután mindennel végez zárásképpen megissza a maradék kávéját és türelmesen megvárja, hogy a hölgyek is a reggeli végére érjenek.
- Milyen terveitek vannak mára?- érdeklődve fordul Hanna felé, eddigi tapasztalatai szerint elég nagy szava van abban, hogy mi legyen a napi program. No meg nem szeretné, ha úgy érezné, hogy ki van zárva a felnőttek világából, mert erről szó se lehet.

Nagyokat pislogva tekint a kislányra, próbálja kivenni a szavakból, hogy miről is van szó, de ez teljesen reménytelen. Muszáj lesz megtanulnia törökül, hogy könnyebben szót értsen vele.
- Hát, akkor mit szólnátok, hogy miután kidobtam a két vendégünk, nem csinálnánk ma semmit?- ez a legjobb ajánlata mára. Itthon marad, megunta hogy úgy ugrál, ahogy fütyülnek. Ráadásul sosincs igazán ideje Hannával és Aurórával normális, tartalmas időt együtt lenni, ma talán ez is sikerül. Tányérját és bögréjét ő maga viszi a mosogatóhoz, majd megfogja Auróra kezét.
- Atyaég, mit művelsz - elzárja a csapot és eltolja onnan a nőt. - Itt ilyenre nincs szükség - megrázza a fejét, és a csap illetve a nő közé áll. Tekintetét mélyen a szemébe fúrja, elmosolyodik és nyom a homlokára egy csókot. - Szép vagy - ad még egy csókot a homlokára, majd ellép mellőle, hogy Hannát kivegye a székéből és útjára engedje.

Önelégülten vigyorogva néz le a szőkeségre. Eddig még nem volt ennyire kiütköző gondjuk a különböző életvitel miatt, bár nem érzi azt, hogy majd ezen fog múlni kapcsolatuk további kimenetele. Tény, hogy mindketten másképpen nevelkedtek és másképpen élnek, de eddig is sikerült megtalálniuk a középutat, remélhetőleg nem egy mosogatás fog keresztbe tenni az életüknek.
- Itt viszont nem kell ilyesmit csinálnod - felsóhajt, inkább nem kezd el vitába szállni a nővel, mert látja a mozdulatain, hogy ez veszett ügy.
Miután leteszi Hannát, hogy had menjen amerre akar,  odalép Aurórához és magához vonja egy csókra.
- Ha szeretnéd elintézem, hogy lehessen egy ilyen csajos napotok, amin jönnek ezek az izék, akik megcsinálják a hajatok, meg ilyenek- zavartan vakarja meg a fejét, nem ért ezekhez a női dolgokhoz, de ha kell utána néz. Szeretné, ha jól éreznék magukat a hölgyek és ő ezzel tud csak szolgálni. Rossz szokása, hogy mindent a pénzzel mozgat és mindig annak használatával keres megoldást. Egyelőre még képtelen arra, hogy eltekintsen ettől, túlságosan beszippantotta már ez a világ.

- Ha az anyám fülébe jut, hogy hagytalak mosogatni, akkor letépi a legnemesebbik testrészem- majdnem sikerül alpárian kifejeznie magát, de szerencsére agya már kezd automatikusan gyerek biztosan kódolni. Hogy a fenébe jutott idáig, még mindig rejtély számára. - Már kezd a gondolatoddal megbarátkozni, ne tegyük ezt tönkre- Esthernek nincs választása, akár tetszik neki Auróra, akár nem, bele kell törődnie abba, hogy most van és remélhetőleg még lesz is egy darabig.
- Sajnos nekem nem olyan egyszerű, mint nektek - elmosolyodik és fejben gyorsan megtervezi a következő egy órát. Kidobja a srácokat, telefonál párat, veszekszik az apjával, mert nem megy be, közben azért figyel a lányokra is. Sűrű programnak néz elébe.
- Körülbelül egy óra múlva talán visszatérhetünk erre, de addig még sajnos el kell intéznem pár dolgot- elhúzza a száját, nem tud lazítani napközben, nem erről szól az élete. Talán kisebb korában szökő évente volt egy lazulós hétvégéje, de még ebben sem biztos.
- Igyekszem, tényleg - nyom egy csókot Auróra ajkaira, a kelleténél hosszabbat, majd ad egy puszit Hanna fejére is és eltűnik a srácok szobájában két pohár vízzel. Pár pillanat múlva két férfi üvöltése hallatszódik ki az ajtó túloldaláról.

Egyetlen ordítás, ennél több nem jut át a falakon. Bálint szépen, üzletemberekhez méltóan osztja ki a barátait és megkéri őket, hogy legközelebb ne érkezzenek úgy, hogy ne szólnának. Emellett Ádámot olyan mértékben fenyegeti meg, amelyet még világéletében nem alkalmazott, ha még egyszer ilyen ostobasággal meri zaklatni Aurórát biztos lehet benne, hogy meg lesz kínozva. Azt nem teszi hozzá, hogy pálcával, mert nem teheti meg, de gondolataiban már több átkot is szórt a férfira. 10-15 perc elteltével mindhárman kijönnek a szobából. Ádám fülét, farkát behúzva lépked oda Aurórához és a bocsánatáért könyörög, majd szerencsére mindketten távoznak. Egy könnyed lökéssel csukja be utánuk az ajtót, majd a két hölgy felé fordul.
- Tényleg sajnálom- bűnbánó képpel néz rájuk, majd elindul a dolgozószoba felé, ahol a következő fél órát tölti. Néha egy-egy hangosabb megjegyzés árulkodik arról, hogy éppen, hogyan alakulnak a dolgai, végül egy mosolyt erőltetve lép ki a nappaliba amilyen halkan csak tud és nézi Aurórát és Hannát, ahogy játszanak.

Miközben nézi őket egy különös érzés keríti hatalmába. Talán utoljára tizenévesen volt szerencséje ehhez és már akkor sem végződött jól. Hiszen mi jó származhat egy ilyen embernek, abból a nőből, akinek mástól van gyermeke, akinek nincs társadalmi státusza és, akiért annyira meg van veszve, hogy fittyet hány az összes eddigi normára, csak azért, hogy idegesíthesse a szüleit. Legalábbis az elején ez volt a terv, azonban most valami változott. Az elmúlt időszak eléggé idilli volt, sokkal közelebb engedte magához ezt a nőt, mint eddig bárki mást. S bár előtte a gyermekekkel körülbelül annyi kapcsolata volt, mint egy kígyóval, jelenleg elképzelni se tudná, hogy Hanna és Auróra ne legyenek vele. Közelebb lép hozzájuk, a nő aurájába úgy hajol bele, hogy  még véletlenül se ijessze meg őt. Ennek érdekében a rövid mondatot is alig hallhatóan suttogja el neki.
-Költözzetek ide- ezt akarja, lehet hirtelen ötlet, lehet megbánják, de szeretne minden reggelt velük kezdeni és nem abban a tudatban, hogy bármelyik pillanatban hazamehetnek, hiszen remélhetőleg ez lesz az ő otthonuk is.

Apró sóhajt szakad ki belőle, arca komoly.  Testtartása az eddigi lazaságból sokkal merevebbé válik. Úgy véli elég érthetően beszélt, bár a suttogásnak köszönhetően lehet nem volt annyira érthető, de tartja olyan okosnak Aurórát, hogy sikerüljön rájönnie magától is mit is mondott.
- Nem fogom még egyszer elmondani- elsőre is nehéz volt, s nem azért mert nem így érez. Számára nehéz kimutatni az érzéseit és nem akarja bizonygatni őket. Amit ő mond, azt komolyan is gondolja, de ezt már annyiszor elmondta a szőkeségnek, hogy nem szeretné újra megismételni magát. Meg egyébként is megszokta már, hogy értelmes emberekkel van körülvéve akik elsőre is felfogjak amit mond. Auróra pedig minden szőke nőkre vonatkozó sztereotípiát megdöntött már, nem is egyszer.
- Gondold át. Nem kell most döntened- ezt csak úgy hozzáteszi. Tudja, hogy ez mennyire komoly lépés és nem szeretné, ha a nő nem gondolná át eléggé. Tisztában van azzal is, hogy természetét mennyire nehezen lehet elviselni és sokszor kattan egyet indokolatlanul, de ezért a nőért érdemes változni, s szeretne is.
   

Amíg Auróra töpreng úgy határoz, hogy készít egy kávét. A mindennapjaiban ez legalább kétszer háromszor előfordul, így már gyakorlatilag csukott szemmel is képes lenne rá. Most azonban minden sokkal lassabban megy, át kell gondolnia a sorrendet illetve a kávézacc, a cukor és egyéb kiegészítők hollétén is muszáj agyalnia. Ugyanannyira össze van zavarodva, mint Auróra, ha nem jobban.
- Rendben átgondolod vagy rendben... ? - kétértelmű. Utálja az ilyent, főleg mikor nem is tudja melyiknek örülne jobban.  Hosszú perceknek érzi a másodperceket, úgy vágyik Auróra igenlő válaszára, mint egy kisgyerek a karácsonyi ajándékaira, s mikor ezt megkapja, csak bámul maga elé.
Áll. Megfagyott. Az agya nem képes feldolgozni az információt, amit Auróra közölt. Ajkai egy félszeg mosolyra húzódnak, szemei csillognak. Számára ez hatalmas lépés. Egy napnál több időt nem töltött még ugyanaz mellett a nő mellett, leszámítva a dadáját.
- Örülök - tényleg örül, de nehezen fogja tudni ez kimutatni. Megissza az elkészített kávét, majd visszasétál a kanapéhoz és a műalkotást méregeti.
- Ez nagyon jól néz ki - elismerően hümmög párat, eddig is tudta, hogy Auróra jó kézimunkában, khm. De ez most lenyűgözte.

- Azt hiszem nem kifejezetten nyerné el egy tárgyaláson az emberek tetszését - elmosolyodik, majd int Hannának, hogy menjen oda hozzá, had nézze meg közelebbről is a mesterművet. - Tényleg jól néz ki - elismerően bólogat, majd felegyenesedik és odalép Auróra mellé.
- Nem fogod megbánni. Ígérem - kikívánkozik belőle ez a mondat, főleg azért, mert ha Aurórában csak a kételyek fele mozgolódik, ami benne, akkor ő is már nagyon túl agyalja a dolgot. Pedig ezt nem kell. Egyszerű a képlet, összeköltöznek és élnek boldogan, persze lesznek buktatók, főleg az ő családja, de azt majd megoldják. Eddig is sikerült mindent megoldani, ezután sem lehet probléma, ő ezt nem engedheti meg magának. Ha valamibe belekezd, legyen szó munkáról, vagy magánéleti dologról, abban teljesen benne van, s nem hátrál ki, ahhoz nagyon nagy bajnak kell történnie. Ad a szőkeség ajkaira egy csókot, majd lehuppan mellé a kanapéra.
- Szóval mit csinálunk ma? - érdeklődve futtatja tekintetét a két hölgy között. Teljesen rájuk bízza magát, elvégre neki a szórakozás merőben más, mint ennek a két lánynak.

- Az nem a tetkón múlik- csípős megjegyzés, de igaz. Ha már Auróra hozta fel a témát, akkor megengedi magának. Bár már letisztázták a dolgot, biztos benne, hogy lesz még ebben a témában pár körük. Csoda lenne, ha nem.
- Erre ne vegyél mérget- csibészes vigyorral megy bele a csókba. Át sem gondolta azt, hogy Hannából ez mit fog majd kiváltani, de látva a reakcióját elneveti magát.
- Hát, ha ilyen fejeket vág továbbra is, akkor a kanapé lesz az ágya - próbál határozott és komoly lenni, de Hannát nézve ez képtelenség. Elengedi Aurórát, majd töprengve kezdi el körbejárni a lakást. Az lenne a legokosabb döntés, ha sikerülne kiválasztani azt a szobát, ami nincsen túl messze, ha esetleg baj van. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy mit képesek egymással művelni, mégis kellő távolságot kell találniuk.
- Nem tudom. Döntsd el te- ez a legjobb, inkább döntsön bölcsen az okos anyuka, ő neki amúgy se kellene ebbe beleszólni.

Ahogy nézi a nőt, az arcán játszadozó fényt az arcán megránduló izmokat, a testének apró rezdüléseit, minden azt sugallja számára, hogy ez a féltékenység még sok gondot okozhat számukra. Egyszerre aggódik, ugyanakkor a büszkesége jelentős mértékben növekszik, hiszen ha egy ilyen nő miatta féltékeny, azt még jó, hogy növeli az egóját.
- Hát volt pár hónapod felkészíteni - fogalma sincs, hogy van ez. Nem ért ő a gyerekneveléshez, így ebben a témában nem tud reális lenni. Csókolóztak aztán kész, a gyerek talán képes túltenni magát ezen. Ha nem, akkor elég bajos lesz az együttélés dolog.
- Tényleg? A háló melletti? - Szemei kitágulnak, álla majdnem leesik. Kicsit öldalba böködi Aurórát, hogy azért térjen észhez, ha kell prezentálja is miért nem jó ötlet ez. Csak essen le neki, anélkül, hogy activitybe kezdenek.
- Te nő. Eddig mit mondtál neki, mégis hova járkáltok? - bele sem gondolt ebbe, eddig nem volt gondja szülőkkel, most aztán majd jól belekeveredik ebbe is.

- Szerelmesek? - Hirtelen izzadni kezd és levegőt is alig kap. Ajajj szegény mibe keveredett és hogyan fog kikeveredni belőle, senki se tudja. Ez az egész egy útvesztő számára, amelybe napról napra egyre jobban belekavarodik. Megköszörüli a torkát, hogy valami hangfélét tudjon varázsolni magának, azonban ez beletelik jó pár pillanatba, így az amúgy is kellemetlen helyzet, még kínosabbá válik. Az a szerencséje, hogy a szoba téma lendít egy keveset a helyzetükön, így legalább elkezdhetnek mással foglalkozni.
- Hát, ha ezt akarod- elhúzza a száját, nem tetszik neki az ötlet még így se, de ha Auróra ennyire ragaszkodni hozzá, akkor majd megemészti. Jelenleg még mindig az előző kijelentésnél tart, amit képtelen megemészteni.
- Nem- hangja határozott és hűvös. - Én nem találkozom senkinek se a családtagjával- az hiányzik már csak. Elég volt a nőnek beadagolni, hogy Drávecz, annak is egy felesleges vita lett a vége. Ő aztán nem fogja a családjával is eljátszani ezt a mentet. Kizárt.