Lassan emeli meg a fejét és egy reménykedő mosollyal az arcán néz a nőre.
- Azzal eleget segítesz, ha elviselsz - nem szeretné belekeverni ilyen dolgokba ezt a nőt. Talán ha másról lenne szó, akkor könnyedén vinné bele a játékba és bedobná az adottságait egy-egy vénségnél. De Auróra ennél sokkalta többet jelent neki, így esze ágában sincsen ezt elrontani egy ilyennel.
- Szóval térjünk csak vissza valamire - nyom egy csókot Auróra arcára, közelebbi kezét megfogja és finoman simogatni kezdni. - Hát hogy szerethettél bele egy ilyen emberbe? - teljesen komolyan teszi fel a kérdést. Nem emlékszik rá, hogy hallotta-e már ezt a szót a nőtől, s bizony nem siklott el felette, csak várt még egy kicsit, mert emésztgetnie kellett. Korábban nem volt ilyen mély és tartós kapcsolata. Talán tizenévese egy plátói szerelem, amelynek vége sem lett, mivel nem volt kezdete. De életvitele és az utazásai, amúgy sem adtak volna esélyt arra, hogy egy komolyabb dologba belelépjen, még akkor sem, ha ezt akarta volna.

Egy gyönyörű nő karjaiban hajthatta álomra a szemeit, bár az édes képzeletvilág most elmaradt. Eléggé nyugtalanul aludt, sokat pörgött feleslegesen az agya és majdnem óránként volt fent. Ennek köszönhető, hogy még mindig alszik, különben már rég a konyhában dolgozna.
Arra ébred, hogy valaki bújik hozzá, de ez a bujás merőben más, mint amit megszokott. A kicsi kezek ahogy hozzáérnek ajkai egy apró mosolyra húzódnak. Szemeit lassan nyitja ki és az első, amit meglát az a bájos Hanna.
- Jó reggelt babáim- megdörzsöli a szemeit, ha a kislány hagyja ad az arcára egy puszit, majd felül és Auróra szájára nyom egy csókot.
- Miért vagytok még itt bent? - Értetlenül néz rájuk. Tudja , hogy itt a két fiú, de ők aztán nem fognak kijönni a szobából, hacsak ő maga be nem megy értük. Tudják, hogy el kéne ásniuk magukat.

A körülményeknek köszönhetően lassan fogja csak fel mi is a helyzet. Szemeit fáradtan megdörzsöli, majd egy sóhajtással egybekötve lassan kimászik az ágyból és az ajtóhoz lép, hogy kinyissa.
- Nézd drágám ez így működik. Megmutassam még egyszer? -  a választ meg sem várja, újra prezentálja, hogyan kell egy ajtót kinyitni, közben persze telibe röhögi Aurórát. - Amíg be nem megyek értük, nem fogják kitolni az arcukat. Szóval nyomás kifelé- eláll az útból, hogy a két nőszemély elindulhasson a nappali irányába. Hogy a művelet minél gyorsabban sikerüljön még a pipi terelő mozgást is beveti, amelyet láthatóan csak Hanna élvez, az anyukája már nem annyira.
- Nem fognak bántani. Ígérem- ad egy csókot a mellette elhaladó arcára, aztán komótos léptekkel követi őket a konyháig. Tesz fel kávét és Hannának készít kakaót, de a többit inkább Aurórára hagyja.
   

Persze, hogy szórakozik, felettébb mókásnak tartja ilyennek látni a nőt. Főleg azért, mert eddig mindig csak a határozott, anyatigris énjét mutatta, amivel levette őt a lábáról. Most pedig amellett, hogy ez a védelmező anyuka itt van, még a feszültség, a zavar és az idegesség apró szikrája felcsillan. Ez pedig lenyűgözi, mert egyszerűen elképeszti, hogy valakiben ennyi érzelem és személyiségjegy megjelenjen. Imádja a dolgot.
Levesz két bögrét, amelyekbe önt a kávéból, majd elkészíti mindkettőt úgy, ahogyan isszák. Hanna elég odarakja a kakaót, a kislányt pedig felteszi a székébe. Auróra italát leteszi a pultra, majd odalép mögé.
- Utoljára mondom, engedd el, nem fognak kijönni onnan, nyugalom - hangján is érezni lehet a változást. Ha a nő nem engedi el egy kicsit magát, akkor a reggelük még vitával is indulhat két idióta miatt, ennek a gondolata pedig nem igazán nyeri el a tetszését.

Elmosolyodik, de ez korántsem annyira őszinte, mint lenni szokott. Valami feszültséget érez kettejük között, amely nem igazán nyeri el a tetszését, főleg, hogy önhibájukon kívül estek bele ebbe a történetbe. Nézegeti még pár pillanatig, majd ő is a kávéjáért nyúl, hogy egy kortyot igyon belőle.
- Óvatosan bánj vele, mert ők muglik- csak halkan jegyzi meg ezt az információt és fejével a pálca felé bök. Bár tudja, hogy nem fognak belefutni ebbe a helyzetbe, de azért jobb az óvatosság. Bármi kitelik ezekből az őrültekből, tapasztalták már sajnos mindketten.
Elveszi a tányérját és leül a kicsi családhoz enni.
- Köszönöm - küld egy mosolyt mindkettőjüknek és bár tudja, hogy undorító szokás, muszáj a reggelivel összekötnie az új információk begyűjtését, így miközben eszik figyelmét a hírekre szenteli.