Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Majdnem, de csak majdnem felhorkant a piperkőc csettintgetését nézve. Voltaképp jót is mulatna ezen, ha nem utálná zsigerből a hozzá hasonló férget - nem tartotta, nem is fogja őket többre tartani - de így csak kivár.
Persze, mondhatná azt is, hogy csettintésre nem fog megjelenni senki, aki majd kinyalja a ..., de esze ágában sincs a szavakat pazarolni rá.
Az emberkét sem érti túlzottan, tisztában van vele, hogy nincs a munkaköri leírásában az, hogy mások után takarítson, na meg első ránézésre, kabintársának se lenne ez megerőltető, sőt magának Sonjának sem, de itt most ő a szenvedő alany, hisz békülni akart a maga sajátos módján, az más kérdés már, hogy ez nem jött össze neki. Megpróbálta. Jó, tudja ő, hogy nagyobb erőfeszítéssel talán meg is enyhíthetné az illetőt, de főleg ezek után már esze ágában sincs.
- Sőt... nem is erre a vonatra - dől belőle a segítőkészség, mikor közli a takarító fiúval, akinek egyből be is ugrik, miről van szó.
- Sajnálom uram, a másik szerelvényünkkel gond akadt, és a hölgynek is át kellett szállnia. Mostanra már minden hely foglalt, de a társaságunk kárpótolja a kellemetlenségért, amennyiben Ön óhajtja - monoton szövegként darálja le, mintha nem rendhagyó eset lenne, aztán ott is hagyja a párt, abban a kellemes légkörben, amiben voltak.
Talán most kéne diadalittas vigyort megejtenie, vagy közölni, hogy így jártál s*ggfej, de ennyire gyerekes játszmákba már nem hajlandó belemenni.
Az ágyat viszont meghagyja eredeti tulajának, a földre ülve kotorássza elő a jegyzeteit - noha idén nem fog levizsgázni, valamivel akkor is el kell ütni az időt -, és inkább bújik azokba, semmint a piperkőccel diskuráljon.
Egyedül a rellon címerét viselő nyakkendő az, ami kikandikál, és felfedi a másik előtt, hová is tartozik, és még mennyi időt kénytelenek együtt tölteni, mélységes sajnálatukra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Az út további része már egész kellemesen telik. Az a valaki ott, nem nyaggatja, ő meg aztán végképp nem tesz lépéseket aziránt, hogy megtörjön a csend. Nehéz ugyan belenyugodnia, hogy egy levegőt kell szívnia vele, de már csak dacból sem hagy nyugtot neki. Amint látja, hogy több ideig maradnak hunyva a szemei, valami véletlennek tűnő mozzanat közben, rúg az ágyába, vagy hajít véletlenül felé egy papírgalacsint, miután megunta a jegyzetei bámulását.
Aztán már ez sem szórakoztatja, így hagyja elaludni a másikat,  és inkább zenét kezd hallgatni, miközben az ablakon bámul ki, mígnem az ő szemei is csukva maradnak egy óvatlan pillanatban.  

Még így is előbb ébred. Ő már tudja, hogy percek múlva megérkeznek, erről viszont nem óhajtja tájékoztatni útitársát. Reményei szerint még azelőtt elslisszol, mielőtt  a másik felébred, ő meg jó eséllyel a vonaton ragad. Már szedni is kezdi a cókmókját, amikor pedig a szerelvény megáll, meg is indul.
Megtorpan végül is, és a férfit lesi. Megtenné, valami mégse hagyja neki, talán a lelkiismeret, hisz ennyire mégse bunkó, még akkor sem, ha a másik ezt teljes mértékben megérdemli.
Sóhajtva veszi elő a pálcáját, majd egy néma Wasser kíséretében magához hűen kelti a fekvő egyént.
- Megjöttünk - közli, aztán már le is lép. Minél előbb kávéra van szüksége, ahhoz, hogy innen még a kastélyig is el tudja vonszolni magát, így amint  a lába földet ér, megy és be is szerez magának egyet, fikarcnyit se törődve a maga mögött hagyott bájgúnárral.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Pedig megfogadta, hogy a pergament odavágja Viktor elé, megspékelve egy ötlettel, hogy akár ki törölheti vele. Még meg is indult a tanári felé, hogy mindezt felvázolja a tanerőnek, aki még a szünetben sem hagyja békén. Komolyan, milyen beteg állat az ilyen. Sonja ezen sehogy sem tud túllépni, ahogy azon sem, olyan helyre kell mennie, ahová még akkor sem menne, ha pálcát szegeznének a hátának.
Eleget szívott ő anno könyvtárban, hogy élből még a folyosót is elkerülje, ahol az van, de aztán meg... mégis csak hasznára lesz ez még. Egyszer. Erre gondol, ezért vetemedik rá, hogy kinyissa az ajtót.
Nem finomkodik, horkantva ad hangot nem tetszésének, amit a bent lévők, nem túl kellemes pillantással díjaznak, de elég csak az egyikkel farkasszemet néznie, máris elnézik ezt nekik. Igen, sejtette, ha már nincs életük, legalább annyi eszük van, hogy nem kezdik el egyből kóstolgatni.
El is megy a leghátsó sorba, hogy gyorsan beszerezze, amiért jött, aztán lépjen is le, esze ágában sincs órákat ücsörögni itt.
A siettségnek a hátránya is meglesz, egyetlen óvatlan mozdulat, és a polcon lévő szinte összes könyv a padlón köt ki.
Dühösen rázza meg a fejét, elfojtva azt a káromkodás áradatot, ami nagyon utat akar törni magának, mivel nő így nem beszél. A hang, vagyis a szavak, amik felhangzanak meg csak hab a tortán. Nem mintha annyira foglalkoztatná egy mitugrász prefektus hisztiáradata, épp csak túlontúl ismerős.
- Peched van Bailey... - közli nemes egyszerűséggel, még a polcnak is dől, összefonva a kezeit mellkasa előtt. Mestertanonc lévén kereshet mást, akivel elvégezteti ezt a nemes feladatot.
- De mivel mind tudjuk, hogy mennyire a szíveden viseled a helynek az épségét, ezeket szépen vissza is pakolhatod... nekem csak ez kell - veszi el a könyvet, ami pont a prefektus válla mellett akadt meg, majd egy bájos mosoly kíséretében készül ott is hagyni őt, meg a szeretett könyveit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem mondhatni, hogy jóban voltak ők ketten. Sonja voltaképp senkivel sem volt, és ezt a tendenciát máig tartja is. Ha foglalkoztatná, mit gondolnak róla mások, most biztos peckesen húzná fel az orrát, és elhordaná mindennek az illetőt, akik hercegnőnek állítja be, vagy egy elkényeztetett apuci lányának - tulajdonképp igazolva ezzel azt -, de sosem volt ilyen. Nem tartja többre magát másoknál, másokat meg nem tart semminek. Őt az emberek teljesen hidegen hagyják, nem lát mást bennük csak kegyetlenséget, rideg közönyt, meg azt, hogy milyen könnyedén át tudnak taposni másokon, anélkül, hogy belegondolnának a következményekbe. Mindet egy kalap alá veszi, így szerencsére vannak még olyanok, akikben kellemesen tud csalódni, és egy idő után eltűrni a társaságukat. Már rég nem érez, ha érezne, már rég nem élne, ezzel tisztában van.
- Hagyd, én bénáztam el - sóhajt fel, majd ahelyett, hogy leggugolna, és szépen rendezgetné, ahogy azt a levitás teszi, pálcáját elővéve, bűbájjal oldja mindezt meg.
- Roxfortban annyit dekkoltam itt, hogy jóban lettem a könyvtárossal, ő mutatta - vállat von, teljesen érdektelen információnak tartja még ő is, magyarázatot mégis ad, amit ő maga se tud igazából mire vélni. Talán megsütötte a nap, amíg kint volt.
- A fejeddel is kezdeni kéne valamit - pillant rá, oldalra is dönti a fejét, aztán fogja csak fel, hogy ez a kijelentés még bántó is lehet a másik számára, ha már az előző megnyilvánulása is az volt.
- A pukli.... kezd látszani... gondolom, nem óhajtod csökkenteni a rajongótáborod azzal, hogy így nézel ki - grimaszol, mert neki is megvan a véleménye a másikról. Nem tartja többnek annál, amit látott belőle. A mosolygós szépfiú, akinek mindegy, hogy ki, csak legyezze valaki a hiúságát, az ilyenekkel ő pedig nem is tudott, és nem is akart mit kezdeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Valójában mulattatja a durcás tekintet, saját öccseire emlékezteti, akiket nemrég látogatott meg, de egyébként meg nem látszik rajta. A vonásai ugyanolyan közönyt mutatnak, mint mindig, még a tekintete se árulkodik semmiről.
- Levitás létedre elég hülye vagy - ez csak úgy kicsúszik, ez ellen Sonja nem tud mit tenni, de legalább őszinte, és nem bájolog csak azért, hogy másnak jó legyen. Persze, valahol mélyen tisztában van vele, hogy ezzel belegázolhat mások lelkébe, de az ilyesmi sosem foglalkoztatta különösebben.
- Attól, hogy taperolod, még nem fog elmúlni... - forgat szemet, elkönyvelve magában, hogy a szőkés vicceknek tényleg van alapja. Jelenleg az is hatalmas kérdés számára, hogy ez a férfi hogy lett mestertanonc, amit a következő megnyilvánulása olyannyira tetéz, hogy a vörös hitetlenül vonja fel a szemöldökét.
- Most komolyan Bailey... szerinted nem tudnál róla, ha megátkozlak? - rázza meg a fejét, ez számára hihetetlennek hat.
- Jó, akkor most tedd szépen félre a sztereotípiákat, jó? Senki nem nyalta ki a s**gem kis koromban, nem áhítozok figyelemre, és nem vagyok... na jó, tényleg akkora görény vagyok, amekkorának tűnök, de nem támadok hátba senkit. Az orrodat simán betöröm, ha olyanom van, abból már tettem szert rutinra - normális hangon közli mindezt, sztoikus nyugalommal. Tényleg nem az a fajta, aki csak úgy pálcát ránt... régen megtette, mostanra azonban már tud uralkodni magán, ha akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lelépett. Nagyot szív a friss levegőből, élve azzal a kósza ábránddal, hogy segít. Nem segít. Sose segít. Még az Isten tudja hányadik szál cigi sem, amit most gyújt meg. Lábait lóbálja a stégen, próbálva megtalálni azt a r*hadt lelkibékét, amihez elfelejtettek neki térképet adni. Nézi a hajókat, a víz fodrozódását, próbálja kikapcsolni az agyát, visszatoloncolni a ködöt. Nem megy.
Az egész tartása feszült, körül lengi az a fajta aura, ami bárkit meggátol abban, hogy most a közelébe menjen. Hall olykor közeledő, aztán gyorsabban távolodó lépteket, de nem érdekli. Nyúl a mellette lévő üveghez. Meghúzza. Az segít, az mindig segít. Tompít, nem érez... nem úgy érez, és az jó. Nézi a kacsákat, nem lesz nyugodtabb, nem párolog a köd, egyre csak sűrűsödve telepszik az agyára. Mint egy porcelánbaba, mered maga elé pislogás nélkül, nem itt van. Otthon van, otthon... pff...  
Elfogy a cigi, elpöcköli, megint meghúzza az üveget, még a hajókürtre se rezzen össze. Nem fél. Sose fél, pedig kéne.
Nem akar a kastélyban lenni, így nem lehet. Így nem láthatják, mert ez ő. Tényleg Ő.
Ég a szeme, sőt, mintha belülről marná valami, de nagyon régóta semmi nem jön onnan ki. Nem sír, nem tud sírni, pedig akar... szeretne, nem megy. Lassan őrőli fel a saját múltja. Nyúl a dobozért, újabb szálat vesz ki, kattan az öngyújtó, a cigi vége vörösen izzik fel, marad a láng, azt nézi. Nincs rajta dzseki... nem fázik, a lába sem, semmi sem, egy orosz ilyen időben sose fázik, még akkor sem, ha csak jeget érez mindenhol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amúgy is ritkán találkoztak. És ha találkoztak is, Sonja utána nemes egyszerűséggel levegőnek nézte a kastélyban, és csak akkor találta meg újra, mikor szüksége volt rá. Ezt most gondolhatja bárki önzőségnek, de az épp mellé ülő kapott tőle olyat, amit a kastélyban még senki, se előtte, se utána. Nehezen osztogat bizalmat, jobban mondva nem osztogat. Most se tart többre senkit, mint eddig, úgy igazából Wardot sem, mégis... az egyetlen életképes egyednek bizonyult eddig, aki látta a lányt, mármint úgy tényleg és nem rohant még el, pedig neki se könnyítette meg soha a dolgát.
Kedveli? Fogalma sincs, nem tudja, az milyen, nem akarja tudni, ezek olyan dolgok, amikről már nagyon rég lemondott.
Lassan fordítja felé a fejét, ugyanolyan mereven pislogva rá, mint a vízre, vagy az öngyújtójára.
- Ha a jobb napjaimat tartogatnám neked, belém esnél - mindennek ellenére, képes poénkodni vele, még ha mosoly nincs is az arcán. A hanglejtése erről árulkodik.
- Azt remélem nem egyedül akarod inni... ennek már annyi - mutatja meg a saját szerzeményét, amit aztán a Dunába is hajít, adózva a környezetszennyezésnek is ezzel.
- Megint kattant... majdnem felakasztottam egy gólyát az egyik páncélra - kezd mesélésbe, de szárazon, mert utálja ezt, és így magát is. Megfogadta, hogy változik, azt hitte egy időben, hogy ez menni is fog, nem ment.
- Te meg pukkadj meg... ott hagytál egyedül azokkal - hangjában is felcsendül a düh, ahogy benne is feltör újra. Szüksége van a férfire, és most hogy nincs elérhető közegben, fogalma sincs, mi lesz... ki tartja majd vissza, bevállalva azt, hogy ő maga sem ússza meg.
- Nem tudom, mit csinálsz, de... szük...sé..gem...van... rád - tényleg nehezen nyögi ki a szavakat, azok olyan esetlenül hangzanak ráadásul, mint a kiskölyök szájából, aki csak most kezd beszélni. Sonjának az ilyesmi sose ment, még akkor se vallotta volna be, ha az teljesen nyilvánvaló lenne. De most feszült kissé. Most már nem kell Wardnak ott teremnie, ha az agya megint becsődöl... most már nincs, aki visszaűzze a ködöt... nincs, aki meg tudná ezt tenni. Csak neki megy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Biztos tudja, hogy nem ellene szól, mindig tudja, Sonja ezért sem kezd egyből szabadkozásba, vagy felesleges bocsánatkérésbe. Mert hogy az a másik, amit szinte soha. Egyszer tette csak meg, akkor is csak azért, mert ha nem, valószínűleg máig az erdőben dekkolna.
Elmosolyodik, lassan nyugszik le, de ez hatásos. És most még csak képen se kell ütni érte senkit. Csak Ward kell. És utálja ezt, nem akarja, de küzdeni se akar ellene, naivan még reménykedik abban, hogy a másik hagy fel vele, meg azzal, hogy jön, ha hívják, és nyugodtan utálhatja.... és megkímélheti magától. De nem. Mindig jön, és Sonja mindig örül neki és utálja érte egyszerre. Nem erős, annyira nem, hogy saját maga próbáljon meg távol maradni, főleg nem ilyenkor. Mikor a legsebezhetőbb.
- Már így is azt hiszik, alkoholista vagyok - horkan fel, kinyitva az üveget, aztán vállat vonva húzza is meg. Sose foglalkoztatta, ki mit gondol róla, eztán se fogja.
- Nem csinált semmit... kérdezett... ennyi - teszi még hozzá, mert ez így ebben a fekvésben egyáltalán nem normális, még egy rellonostól sem. Azért érezte, hogy le kell lépnie, messzire onnan, nehogy megint kárt tegyen valakiben. Most már bőven nagykorú, nem tudnák le ejnyével és pszichológussal.
Saját maga is megütközött azon, hogy ilyet mondott, ez egy pillanatig az arcán is megül. Aztán meg a tanácstalanság, mert nem tud mit kezdeni vele. Nem kérheti azt, hogy loholjon a sarkában, igazából semmire sem kérheti.
- Ez nem ennyire egyszerű.... Nem ugyanolyan semmi... Mindig ott voltál, jó volt tudni, hogy a falak között vagy... És most nem... és nincs senki... és nem is akarom, hogy legyen más... - túr a hajába kétségbeesetten, piszok nehéz erről beszélnie, de még maga az érzés is az. És még csak meg se tudja magyarázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valahol mélyen még jól is esett neki, hogy nem kell odafigyelnie magára, hogy igazából lehet olyan, amilyen. Az ilyen alkalmak ritkák, ha teheti inkább palástolja a tényt, hogy sérült. Mert az, ott van a lapján is, mindenhol ott van.
- Nem vagyok az a fajta, aki másokat nyomorgat. Nem akarok olyan lenni... engem is nagyon sokáig nyomorgattak - halkan beszél, a vizet nézi, nem akar kitérni a múltjára, mégis elhagyják a szavak a száját. Ward elfogadta, hogy ő ilyen, és kész, sose kérdezte meg tőle, hogy miért, így az apró, nyilvánvaló tényezők feledésbe is merültek. Felhúzza a lábait, és amint újabbat kortyolt a kapott üvegből, kezeivel át is karolja azokat.
- Hol ebben a logika? Miért sanyargatnád magad a hellyel, amit kerülni akarsz? - pillant rá, mert szeretné, tényleg szeretné, egyszerűen csak nem érti. Persze, benne is feltört a késztetés sokszor, hogy visszamenjen Donteskbe, csak hogy lássa, mi van ott. Akár most is megtehetné, de nem. Arra még egyáltalán nem készült fel.
- Én maradok veled... - vállat von és beharapja az ajkát. Neki amúgy is hót mindegy, hogy honnan megy be. Még a szobájához se ragaszkodik, nem kötődik ott semmihez, ami esetleg változtatna az álláspontján.
- Tudok főzni... - szögezi le, hátha ezzel is jobb belátásra bírja. Tudja, hogy ilyet még kérni se olyan könnyű, nem hogy így kijelenteni, mintha a másiknak nem lenne vétójoga. De van, ezt vélhetően Ward is tudja, ahogy azt is, Sonja se direkt használja úgy a szavakat, ahogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Helena? - teszi fel a kérdést. Hallott róla, a kastély falai nem felejtenek, és bár sose érdekelték a pletykák, erre azért felkapta a fejét. Sose tudta róla elképzelni, hogy van valaki, akinél képes leragadni, mármint úgy rendesen. És kicsit irigyli is emiatt, mert ő azt az érzést nem ismeri, nem tudja, milyen más valakit maga elé helyezni, úgy élni, hogy valakinek számít.
És még a kijelentése után se hagyta ott, Sonja pedig némán elkönyvelte a beleegyezését. Nem ellenkezett, ő meg nem kezdett még több érvet előhalászni azért, hogy meggyőzze, mennyi fenomális vele az élet. Tudják, ha az lenne, nem terelődött volna erre a téma, vagy ha mégis nem így... és nem ebben a pillanatban.
- Ha behúzol egyet, nem lesz lelkiismeretfurdalásom, miután eltöröm a kezed - vonja meg a vállát. Kicsit túloz, de a lényeget még így is szépen tudatja a másikkal. Ha már Ward képes arra, hogy mondhatni együtt éljen vele, neki is belefér a tolerancia. Elvégre, miatta van ez, azért, hogy neki legyen könnyebb. Hálálkodni azt nem tud, így hát természetesnek veszi, hogy legalább a másik dolgát nem nehezíti meg. Amúgy sem az a hisztis fajta, sose hisztizett még, vagy ha mégis, az jóval durvább volt egy átlagos tini kirohanásánál.
- Végül is, nincs is romantikusabb, mint együtt éhen halni - egy félmosolyt ereszt meg, most először, miközben nemes egyszerűséggel elfekszik a stégen, hogy a víz helyett, most a csillagokat fürkéssze.
- El fog bírni minket? A házad... - látszólag elmerengve teszi fel a kérdést, holott ez nagyon is érdekli. Nem gondol bele, hogy mi lesz ezután, hogy ez mennyire fog nekik menni, sose gondolkodik, csak megy a feje után. Sokkal könnyebb a reflexeiben bízva életben maradni, mint átrágni minden egyes lélegzetvételt.