Gyöngyvér - Szerintem ezen kár agyalni. Vagyis, nem tudom, én nem vagyok a legjobb tanácsadó.
Én hozzámentem Maxhoz azért, hogy anyámat bosszantsam, és ő elvett azért, hogy az anyját bosszantsa, vagy lehet, hogy fordítva volt, és ő az én anyámat akarta bosszantani, én meg az övét. Lényegtelen, és felelőtlen lépés volt. Aztán lelépni is.
- Én például nem akartam tanár lenni, csak oda vettek fel. Az egyik férjem, vagyis a második szerette volna, ha tanulok valamit, és így alakult. De csak azért csináltam, hogy ne otthon unatkozzak. Engem semmi sem érdekelt, kiváló életművész lettem volna, és kocsmáros, mert, hogy mindig kocsmákban dolgoztam ezelőtt.
Tényleg hiszem, hogy nem az én példámon kellene az emberiség következő generációjának felnőnie. Miben is lehetek én példa? Ötször házasodtam, ebből négy totális kudarc volt, az ötödik a fiatalkori szerelmem, a gyerekem a negyedik férjem nevét viseli, de az első férjemtől van, akivel a másik három férjemet megcsaltam. Amúgy félvéla vagyok, de nincsenek képességeim, anyám pedig még csak azt se tudta, hogy terhes velem. Kiváló referenciám vannak ahhoz, hogy példakép legyek. De Bercit szeretem, és most minden a helyén van. Most minden jó, nyugi van, halmozottan.
- Ha most lennék negyedéves és biztosan itt akarnék maradni?
Azt inkább hagyjuk, hogy mi érdekelt negyedévesként. Berci és Berci, meg egy kicsit talán Berci. Ettől elvonatkoztatva kellene javaslatot tennem, mint felelősségteljes felnőtt. Én és a felelősségteljesség, Merlinre, ez a világ tényleg megérett a pusztulásra.
- Fognék két nagy lapot. Az elsőre felírnék minden itteni szakot. De mindegyiket. Félretenném. A másikra felírnám az elvárásaimat a munkával kapcsolatban. Sok elvárás van. Iroda vagy nyílt terep? Koszolódás, egyenruha, fizikailag mennyire legyen megterhelő, mennyire kötött. Ha ezek megvannak, de tényleg minden, a legapróbb elvárás is, akkor egymás mellé tenném a két lapot, és elkezdeném összefésülni. Például, ha nem akarok nehéz fizikai munkát és nem akarok bekoszolódni, akkor nem leszek sem bestiakutató, sem régész. A végén, kijön, vagy, ha mindegyik kiesik, akkor el kell kezdeni visszabontani. Melyik igényemet tudom a legkönnyebben leadni? Mondjuk azt, hogy nyílt terepen legyen, akkor máris visszajönnek azok, amiket ezért zártam ki.
Remélem érthető. Szerencsére Eszter még fiatal a nagy életcélokhoz, egyelőre unikornis tenyésztő és méregkeverő akar lenni, mert az apja is az. Már, hogy méregkeverő, nem unikornis tenyésztő, bár Maxból, mindent kinézek.
- Van olyan, hogy lejjebb kell adnunk az igényeinkből, de megalázkodni nem kell. Én biztos nem vállalnék el bármit.
Mondjuk de, a gyerekemért, hogy neki mindene meglegyen, igen, ezért lettem az igazgató titkárnője, de az egy tökéletesen ideális munka nekem, és remélem, hogy hosszan űzhetem még.
- Nekem a terápia, ha a nővéremmel beszélgetek, mondjuk legalább nem kéri el az óradíját.
Vonom meg a vállam. Zója és én állunk a családból egymáshoz a legközelebb, Mina egyik keresztanyjaként, sőt névadójaként eléggé furcsa lenne, ha ezek után elkérné még a tanácsai díját is.
- Ami nem hasznos, el kell engedni, és megfelelően ki kell aludnia magát az embernek. Komolyan, amíg nincs gyerek, onnantól meg majd más fog számítani.
Mondanám, hogy a bor, de most éppen példakép vagyok. Erre a csodára majd ráér rájönni, amikor már lesz gyereke. Jó, én sem iszok már mindig, csak alkalmanként, amikor tényleg nagyon hosszú a hét.
- Célszerű lenne az elmélkedést hálókörleten belül folytatni, mert ha beér a folyosón közlekedő prefektus, akkor ki kell találnom valami büntetőmunkát.
Utalok finoman arra, hogy igencsak elszaladt az idő.
