Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem sokon múlt, hogy kiszaladjon a számon valami meggondolatlan kérdés arról mi ideális, vagy mi sem, na meg mikor. Viszont még a belém szorult önkontroll ellenére is érzékeltem, hogy megakadt a mondandómon. Nem éreztem úgy, hogy újdonságot közölnék, ahogy azt sem, hogy ez ne lenne tudott vagy biztos, de mintha valami mégis mögé kúszott volna. Akartam is volna belemenni meg nem is. Sasszéztam egy vékony peremen, úgy jó szokásomhoz híven, de nem akartam a mélybe fejest ugrani a biztonságosabb útra lépés helyett. Azt hiszem nem. Valahogy úgy éreztem jó jel, hogy nem csak elviselt vagy éppen ellökött, hanem nekem dőlt és úgy létezett mellettem. Nem tudtam volna most elengedni ebből a karolásból, azt hiszem kicsit kezdtem belegondolni hogy jobban is figyelhetnék arra mikor és mit borítok az emberekre. Eddig azt hiszem nem akadt ember az életemben, akinél ez különösebben érdekelt.
- Na szép, pedig már majdnem elhittem, hogy nincs is olyan, hogy valaki azt akarja menjek - forgattam meg a szemeim elszórakozva a helyzetet. Természetesen nem gondoltam a dolgot komolyan, de képtelen lettem volna még magamnak is bevallani, hogy igaza volt. Túl sok esetben vagyok nyűg a saját hisztim miatt embereknek, és be kell látnom, néha neki is sok lehetek. Már ha a néhát legalább heti hét alkalomnak is tudjuk definiálni esetenként.
- Nem kételkedem, nem vigyázni akarok, hanem csak.... nem tudom, fogni a kezed, ha kell? - Nehezen találtam a szavakat ahhoz, mit is kellene és lehetne esetemben nyújtani, a kérdésére azonban picit lefagytam. Próbáltam elodázni a saját gondolataimat a tényről, hogy mennyire volt ez a kislánytól dac, pontosan mit takarhat, ha nem és ha igen. Most pedig, ahogy a tekintetem az övével találkozik, majd körbenézek a nappalin és visszatérek hozzá, nem tudom eldönteni mit higgyek. Ezt persze igyekszem ki sem mutatni. Mikor voltam én teljesen döntésképtelen? Nem tegnap utoljára, és nem ma kezdem újra, remélem.
- Ő egy dacos kislány, mindent, amihez nyúlni tudott, a fejemhez vágott. Átfutott az agyamon... Ettől még nem tőled hallottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem hittem volna a fodrászhoz belépve, hogy még ma eljutunk eddig a részig. Meg kell mondanom határozottan megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat, mikor végre elvonult próbálni én pedig kényelembe helyeztem magam mint leendő csodálója a saját munkámnak. Úgy tekintettem most erre is, mint egy feladatra, azokat szeretem, nem keresem benne mindenáron a rosszat és nem akarom őket instant megszüntetni megoldás helyett. Úgy véltem jól döntöttem, és ha ő nem is így látta, pár éven belül a nevemet aranyba fogja öntetni, bárki ezt tenné, hát mi mást?
- Helyes, helyes. Csak menj. Illetve van egy meglepetés szettem a végére neked, de előbb essünk túl ezeken. Jó lesz, meglátod.
Rávigyorgott, kezével folyamatosan intve, hogy gyerünk, dologra, van még feladat. Közben az egyik üzlettulajdonos odalépett hozzám, üdvözölt, még egy pohár pezsgőt is hozott, kértem még egyet a bent öltözködő kishölgynek is, aztán a közeli asztalon hagyva a poharakat szenteltem neki a figyelmemet. Összecsapva a tenyerem örvendtem, végre semmi tornacipő, elnyúlt ruhadarab, elhanyagolt haj és arc…áh, azzal még kezdünk valamit, de előbb a ruházat!
- Igen, semmit! Jegyezd meg, kedvesem, semmit nem veszünk próba nélkül. Cipőt is mindig felpróbáljuk, mennyire passzol. Milyen lenne hosszútávon, ha nem lenne kielégítő a viselése?
Megráztam a fejem, elég komolyan gondoltam mindazt, amit most elmondtam és szerintem a filozófiám is hamar felfogta. A végső vásárlás nem eshet meg próba nélkül. Ezt a szabályt kár volna és egyenesen szentségtörés megszegni. Igen, ehhez tartom magam, khm, mindenképpen.
- Készen állsz a meglepetésre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most látványos grimaszokba kezdhettem volna, majd nagy háborogva a szokásos műsorba, hogy ugyan, ilyen nincs, nem létezhet, ezt mindketten tudjuk. Mégsem tettem. Egyrészt, mert hiába nem csak hiszem, tudom is, hogy ha maradni akarok, elérem, hogy más is akarja, hogy maradjak, másfelől kezdtem fejben kicsit helyre tenni az elmúlt időszakot. Ez nem igazán volt jó jel egyikünknek sem, én feszült lettem és egészen csendes, ő pedig jóformán kiakadt teljesen, ami most igen nagy ingadozások közepette hol csitult, hol újra felbukkant.
- Tudom, de nem csak ezért vagyok itt, itt lennék, ha nem kéne fogni is.
Megrántottam a vállam, mintha csak arról beszélnék, hogy mennyire egyszerű leugrani egy tábla csokiért a boltba. Pedig cseppet sem ez a helyzet. Sosem voltam egyszerű eset, a legtöbbször neki meg sem kellett tapasztalnia, vagy látnia azt, hogy mennyit szenvedtem bármelyik ember mellett, akivel komolyabb kapcsolatot akartam kialakítani. Sosem ment jól szavakkal a kifejezés, hiába nagy a szám, tettek meg… hát vegyes volt a visszajelzés, maradjunk abban. Esetében azonban mindenhogy nehéz volt. Mikor az a bizonyos karkötő a kezére került éppen azt akartam megelőzni, hogy valaha apámnak igaza legyen, vagy hogy irányítsa az életem. Holott magam is belegyalogoltam ott, akkor majdnem. Aztán idő és tér…
Most meg itt ülök, szembesülve a tényekkel, és az utolsó mondatáig kicsit reménykedtem abban, hogy ez a beszélgetés ilyen körülmények között sosem jön elő. Pláne nem egy ostoba fruska hatására.
- Lehet. - Egyszerű válasz, de rezzenéstelenül bámulok az ölembe mindeközben. Nem remeg meg a hangom, nem pillogok elveszetten, pillanatnyilag semerre nem figyelek, csak arra, ami a fejemben formálódik. Nem érzem úgy, hogy itt, ma jót tennék a kérdésekkel. Mégsem hagyom, nem hagyok soha semmit, mért most kezdeném el?
- És most el fogod, hogy is van ez? Mi van Veled? Velünk? Ezzel?
Ráemeltem a tekintetem és követtem, amerre ment, kerestem a tekintetét, mert ha nem is beszél, pont elég olvasható úgy is le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát, ha úgy gondolod ennyi, akkor ennyi.
Nem voltam egy pillanatig sem kedves, vagy éppen megértő. Azt túlzás lenne mondani, hogy haragszom, de biztos, hogy érezhető, mennyire csalódott vagyok. Nem a tényektől, inkább attól, hogy mindenáron a szőnyeg alá akar kerülni egy olyan dolog, ami szerintem nem oda való. Lehet rosszul vagyok összerakva és túl sok logikát és tényt keresek mindenben, de azt hiszem ez az agyamban jobban megütött, mint a lelkemben. Persze, most jöhetne a tipikus szöveg, hogy az úgyis elég fekete, de nem, belülről én is rózsaszín vagyok, mint mindenki, azért ki ne fordítson érte senki.
Figyeltem, ahogy tevékenységbe menekül, én csak hátradőlve a kanapén összefontam a karjaim magam előtt és a keresztbe rakott lábaim közül a szabadot lóbáltam. Mindenkinek szüksége van pótcselekvésre, nekem leginkább azért, hogy ne álljak neki idő előtt beszélni, főleg túl sokat és bántó dolgokat. Sajnos mindketten tisztában vagyunk vele, hogy nem vagyok a leglélekemelőbb ember olykor. Mit mondhatnék erre? Ezekre? Csak nézz körbe. Ezt teszi veled, hogy szeretsz. Nem… egyszerűen, mindegy. Azt hittem, mikor múltkor olyan voltam, amilyen hiba volt, most inkább a fejemben az kavarog, hol kezdődött ez és hol kerültem így ki az őszinteségi körből, hogy mindezt nem csak nem tudtam, de észre sem vettem. Túl sok célzás nyert értelmet hirtelen.
- Látszólag semmi, igazad van. Úgy látom nem is akarnál semmit tenni. Bár miért is. Van egy menyasszonyod biztos pontnak. Lényegtelen, hogy kitől, kitől nem, de tudom, amit tudok utólag, és ki tudja mit kellene, ha nem beszélünk meg semmit. Azt hiszem jobb lesz, ha inkább hazamegyek most.
Végigsimítottam a ruhámon még felálltam, mosolyogva lépdeltem a konyha felé, ahol a táskámat letettem, majd érte nyúlva kisebb hezitálással fordultam felé. Azt hiszem most először nem voltam se határozott, se ledöbbent, se pedig hisztis. Egyszerűen elkeseredett.
- Neked nyugalom kell, azzal én nem igazán szolgálhatok úgy nézem, sajnálom. Tudod, hogy fontos vagy nekem… de ez nem számít ahogy látom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felhagytam az engem jól jellemző bökdöséssel, elengedtem magam mellett a tényt, hogy nem irányíthatok mindent és már éppen kitartott az a kedvesség is bennem, amit egyébként bár ritkán, de képes vagyok előhúzni magamból. Aztán csak minden megtörtént. Mondhatnám, hogy pontosan lekövetve az eseményeket máshogy cselekednék, de nincs így. Egyszerűen még mindig munkált bennem a kislány felé valami harag, düh és még talán némi bántási szándék is, de amilyen buta, megérdemli hogy ezzel együtt kelljen élnie. Mindezekhez pedig hozzájött az, hogy képtelen vagyok kezelni az ilyen helyzeteket, mintha sosem tanultam volna, pedig az eszemre nem lehetett soha panasz. Nem sóhajtoztam, nem méregettem őt, magamat és a mozdulataimat figyelve egyszerűen csendben tűrtem, hogy végül én jussak a konklúzióra, amit előbb-utóbb ki kellett mondani: jelenleg nincs itt keresni valóm. Ha akarom, ha nem. Talán még fel sem fogtam mindent teljesen, a kérdéseket, amiket feltettem, annak ellenére, hogy máskor előre tudom a várt válaszokat, most inkább sötétben tapogatózásnak szántam. Sikertelenül.
Bólintottam, egészen aprót, miközben felálltam a megerősítésére. Még figyeltem a széttárt karokat, alig láthatóan megráztam a fejem, majd a táskámba kapaszkodtam. Ehhez nekem tér kell. Nem hagynám annyiban, nem akarnám, hogy ezzel elvágódjon tőlem bárki, aki igenis számít, ennek ellenére szívesség vagy sem, én lépek ki innen és azt hiszem ez az egyetlen amit tehetek. Ha ő nem beszél, én sem tudok mit mondani. Ördögi kör.
- Sosem kértem tőled ilyet, sosem tettem volna, és ezután se tenném.
Fogalmam sem volt róla, hogy milyen elvárásaim vannak, mait teljesít, mert mi más módon értelmezhettem volna ezt a kifakadást? Egy szóval sem kértem tőle soha többet annál, amit kértem volna attól, aki nekem is fontos. Most mégis még bennem hagy rossz érzést, ez valami új, valami pocsék új dolog.
Kikívánkozott volna a sajnálom, de miért mondanék ilyet? Határozott léptekkel kivonultam az ajtón, hátra sem nézve csapódik-e az, avagy sem. Nem kellett sokáig távolodnom, ahogy megfelelő távolságba értem és magamra maradtam, egyből elhoppanáltam, ekkor már nem törődtem azzal mi maradt mögöttem, bár éppen azzal sem, mi várt rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudtam nem imádni, ahogy megláttam a rémületet a mosolyomra, vagy inkább a mondanivalómra adott reakciójában. Nem, a kislányt még mindig hasonlóan nehezen viseltem, ennek ellenére nagyon jól esett a lelkemnek, hogy a jelek szerint kicsit sem jöttem még ki a gyakorlatából az emberek rettegésben tartását tekintve. Szerettem nyomást gyakorolni és kifejezetten jól is ment, mi tagadás, most jó cél érdekében is tettem ki a lábamat Európán belül. Mondjuk úgy, hogy az erősen ajánlott tanácsaim sikerült egész nap alaposan a fejébe verni, így némi büszkeséggel vettem tudomásul, hogy a végére egészen ráérzett merre érdemes magának válogatnia. Persze azért még lett volna mit csiszolni, de Róma sem egy nap alatt épült fel ugyebár.
- Helyesebben melyik, és pontosabban melyik kettő.
Nem bírtam ki, hogy ne tegyem helyre a szavait, a szemem is megforgattam kicsit, de végül csak mosolyogva elfordultam, hogy egy teremmel arrébb menjünk. Ott az egész rész maga egy különleges próbaterem, volt már szerencsém hozzá párszor. Amíg pedig azt a két meglepetésemet megnézzük, addig minden mást össze is csomagolnak nekünk.
- Egy nő szekrénye üres a tökéletes alkalmi ruha nélkül. - Vezettem be a dolgot, mire a meglepően egyszerű, de a maga nemében csodaszép fekete darab mellé léptem, ami a próbababán pihent. Végigsimítottam az anyagon, az előtte pihenő fekete körömcipőre nézve és a kipakolt kiegészítőkre. Aztán pedig a lány mögötti kis kanapéra mutattam.
- De mégis csak kislány vagy még, vettem a célzást a kiszórt darabokból…
Igen, valóban nagyot kellett nyelnem, hogy az a becsomagolt doboz is hozzám köthető, de az eladóhölgy meggyőzött, hogy ez is a lehető legjobb, sokan jönnek kisgyerekkel vásárolni, fel vannak készülve. Innen a nyáriruha, amin azok a bizonyos unikornisok is felbukkannak. Ezt azért majd letagadom a későbbiekben.
- Azt hiszem, ha ezeket is összecsomagolják, lassan indulhatunk is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Hazudnék, ha azt mondanám könnyen és egyszerűen teltek az elmúlt hetek vagy éppen hónapok, ennek ellenére képes voltam a leglehetetlenebb helyzetekben is bűbájost mosolyt varázsolni az arcomra, ragyogni és tenni a dolgom. Ez a munkám, amit bárhonnan nézek imádok. Lehet azért, mert ebbe nőttem bele, vagy mert mást nem is nagyon ízleltem meg, de őszinte kell legyek, imádom. Szokták mondani, hogy az utazás és a napi lóti futi az én drogom, még akár igazuk is lehet. Viszont egyáltalán nem pihentető és kikapcsoló, pláne ha az ember lelke se kattant a helyére túl sokszor az utóbbi időben. Nem mondanám, hogy elsőre nagy volt a lelkesedésem, de Améliával mióta nem öljük egymást, szívesebben adtam az ötleteire, így arra is, hogy ide kimozduljunk. Meg akkor már egyből rám akadt két tervező, hogy egy pre-fesztivál szettet egyik nap, egy másikat meg másikon promózzak már be.
- Nem tudsz figyelni?! - Rivallnék rá a csávóra, aki nekem ütközött, kilöttyent tőle az italom, szépen vagyunk. Csípőre vágom a szabad kezem úgy fordulok felé, de ahogy látom nem egészen van képben, visszafordulva meg majdnem belém kapaszkodik, inkább kigyalogolok a zónából. Észleli két srác, hogy nem vagyok oda ezért a közeledését, az egyik arrébb is tessékeli a csávót. Egy hálás mosollyal aztán távolodni kezdek és a halvány fényekben az egyik színpad felé veszem az irányt, meg sem nézve jobban elsőre, kik voltak ezek, inkább az italomat pusztítom, ez még úgyis csak a harmadik lesz, semmi gond nincs itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mondanám, hogy túl könnyen megúsztam, de egészen hamar döbbenek rá, hogy ez kicsit sincs így. Nyilván megszoktam már, hogy tömegben, fesztiválon és nagyobb nyílt eseményeken az embernek nekimennek, ne adj isten ráakadnak irritáló delikvensek is, ahogy rám is szoktak. Kezelni még mindig nem tudom ennek ellenére valami kedvesen, sőt. Ilyenkor a leggyorsabb távozások mellett szoktam dönteni, anélkül, hogy az alkohol miatt lassabban működő agyam felfogná, mit vagy éppen kit láttam. Éppen nagy vidáman mozognék a zenére, mikor megérzem magamon a kart. Ledöbbenek, a szemeim is elkerekednek, aztán félrenyelve az italom köhécselek. Teljesen befeszülök az ölelésre, az arcom grimaszba ugrik és a korábban szívószálat szorongató kezem egyből lendül is a "támadóm felé", pláne a megszólítást halva, majd csattan is az arcán, talán kicsit az állán, ha elmértem azt. Nincs kis erőm, ha szándékom van, de ezt nagyon is megérdemeltnek érzem adni. Hát mit képzel egy pasi...ó, Bálint!
- Krisztusom, te komolyan szeretsz viperafészekben nyúlkálni? - Eltolom magamtól, még felfogja a pofont, meg a grimaszom, aztán végig is mérem Mr. Ősembert. ennek szülési szabin van a borbélya? Vagy ellopták a borotváját? Akkor veszem észre mögé pillantva a korábbi incidensem résztvevőit, innen ár kapcsolok, hogy esetleg ő volt az egyik "segítő".
- Áh! Bocs, az előbb nem ismertelek meg, nem tudtam, hogy medvebundában jársz fesztiválozni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kezdek kételkedni abban, hogy akivel valaha szakmailag hozott össze elsőre az élet, azok normálisak. Legyen szó itt szó szerinti kollégáról, vagy egy partin felkarolt tehetősebb emberről. Bálint nem különösebben tartozott azon férfiak sorába, akik már érzékelhették fizikai ellenszenvemet jobb horog vagy pofon kíséretében, de úgy tűnik, hogy ami késett, az csak nem jött időben. De komolyan, mit várt, hogy hagyom boldog-boldogtalannak, hogy csak úgy átkarolgasson meg a fülembe duruzsoljon?
- Én is próbálnám, de most miattad megfájdult a kezem. - Látványosan forgatom a csuklom és pillantok a bizsergő tenyeremre, még egy szúrós pillantást is kap, bár azt egy sóhajjal elengedem aztán csak megrázva a fejem próbálok elmosolyodni újra. Most kerülve a kötelező műmosolyt, azt ő úgyis remekül ismeri, szóval nem erőltetném a dolgot még nem jön az úgy igazán.
- A legutóbbi babapofid után, ami olyan kis tapiznivaló volt határozottan kellemetlen és bundás változás. De én aztán elfogadom a bizarr divatot, tudod jól. Amíg nem fonod be és fested zöldre, hiszen most az a divat és az élénk sárga a férfiaknál. - Gyorsan érkezik a kéretlen tanácsom, de azt gondolom, ezekre lehet nálam számítani. Aztán viszont megjött a valódi öröm az arcomba, ami egészen határozott röhögésben öltött testet. - Elég nagy bajban lennél, ha ettől válnál igazán komoly üzletemberré. Pedig már azt hittem az egyik legjobb vagy a szakmádban.
Még a mellkasát is megpaskoltam jelezve, hogy én bizony szimpatizáltam a dolgaival, mert tényleg. Nem azon nemtörődöm és tanácsadókra szoruló parasztok közé tartozott, akiknek az egyetlen önálló gondolata az volt, hogy minél fiatalabb szeretőt fogjon egy adományozó partyn. Na, nem mintha Ő és a fiatalabb generáció ne szedték volna fel, aki arra érdemes volt, de volt eszük mellé.
- Mármint, hogy jön újra Ő? - Mutatok a háta mögött közeledő páros valamivel magasabbik példánya felé és a szemeim is megforgatom. - Dolgozom, pár rucit meg kell mutatni a népnek, hogy ezt kajáld be, fesztiválszezon kezdődik. Meg lazítok, most jöttem vissza Mallorcáról ki kell pihenni.
Sanyarú sorsom van, bizony, más tuti epekedne az odaútért és vissza se akarna jönni egy ilyen egyszerűbb lehetőség miatt. Én azonban még más terveket dédelgettem a napokra nézve, mondjuk egy szőke pandát is megnéznék, ha már hazajöttem. Mást meg egyelőre nem tartottam fontosnak közölni.
- És te? Hogy-hogy nem két dinamikus és dekoratív barna támogat éppen a sátrak felé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mindig kellett valami és találtam is ilyen okot, amivel kicsit csípkedhettem, ez nem Bálint ellen szólt, a legtöbb emberrel, akit közelebbről ismertem így tartottam a kapcsolatot. Mondhatni nem vagyok egyszerű eset, de hát ez is kommunikáció. Én nem bántam, mikor visszavágtak, szokták mondani, hogy biztos szeretem, ha fáj, de inkább csak élvezem az ilyen éles helyzeteket.
- Hát, mondjuk végeztem. Bár most, hogy elképzeltelek mondjuk abban a fesztiválozós cuccban ott, sokkal viccesebb is lehetne. Megnyugtat, hogy van stílusod az öltönyön túl is. - Mögé mutattam egy eléggé kiterült csávóra, akin nem is igazán tudta eldönteni, hogy a ruha valami latex, egyberészes fürdőruhára vagy egy megnyirbált búvárruhára hasonlít-e jobban, ráadásul élénk pink és zöld színekben pompázott. Vannak bátor emberek. Hamiskás vigyorral az arcomon figyeltem fel rá mindeközben. Egy ölelésbe még én sem halok bele, meg amúgy is, hát nem vagyok ennyire nyűgös, csak kicsit harapok. Át is karoltam, meg a szokott puszikat is dobtam, de azért a haverja említésén felszökött a szemöldököm és mikor elengedtem a szám is elhúztam.
- Egy kis apróért még válogathat is az adománygyűjtőknél, kivel szeretne, az egyik barátnőm biztos örömmel szórakoztatná, igaz ő barna, de csinos lány. - Lehet Amélia kinyírna, bár még az is, hogy megköszöni, nem tudtam nála ezt belőni, magamnál is voltak ilyen lehetetlen pontok. De képtelen voltam nem nevetni a próbálkozáson. Azt hiszem egyszer egyedül fogok megöregedni két kutyával, vagy apám fegyvergyűjteményével. Ez az elkövetkezendő években még eldől. Mindenesetre nem tudom, hogy ezzel a környezetemnek rosszat teszek-e, inkább jót.
- Nem akartam rögtön megtaposni, de a második közös bulinkon elég sok nemet kapott, hogy megérthesse szerintem. De lehet más nyelvet beszéltünk. És ne is kezd, már ő is felajánlotta párszor a francia tudását! - Megráztam a fejem is, miközben tettem egy fél lépést jobbra, így, ha valahogy túl is jut idő előtt a haverja Bálinton, akkor is a semmibe szalad, egyelőre. - Férfiak. Küldhetett volna virágot, mint a többiek, bár legalább van üzleti érzéke, ingatlanba biztosabb fektetni, mint nőbe. Na jó, meg ne essen rajta a szívem. Gyertek, igyunk valamit, ha többet nem fogdos, talán még egy puszit is kap.
Alkudozni szerettem a társaság meg jól jött. Egyébként is, lehet, hogy részegen határozottabbak és erőszakosabbak az emberek, de gyengülnek is annyit. Ittam már asztal alá embereket, pár Októberfeszt igazán jó edzés volt, szóval egyelőre nem aggódtam. Én csak jól éreztem magam eddig az italoktól, az előny legalább megvolt. Bálintba karolva fordítottam őket a VIP szekció bárjához, ahol kevesebben is voltak és nem kellett a tömegen átvágtatni. Még elhagyjuk a társait véletlenül…
- Nem is tudtam, hogy buksz az anyukákra, lehet bemutattam volna már anyát, éppen megint keresi az igazit. - Vigyorogtam rá nagy lelkesen, persze viccnek szántam, de megérte. Anya is szőke, bár a korkülönbség egy érdekes dolog. - Hol szedted össze? Legalább az anyuka meg a lánya is az eseted? Várj, kitalálom, fiatal anyuka, és már a lányáért se büntetnek? Jaj, nem, ennyire még te sem lehetsz számító. Mondjuk nehezen hiszlek el gyerek közelében… Ti ezt hogy viselitek? - Fordultam a haverjai felé, illetve inkább ahhoz, aki még képben volt. Aztán vissza Bálinthoz.
- Semmi pofon, ígérem. Egész hétvége, vagy csak ma estetek ki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sosem voltam a jótékony szeretetemről és kedvességemről híres, ez a mai nappal sem fog megváltozni, aki egy kicsit is odafigyelt a szavaimra, hangsúlyomra vagy a felröppenő pletykákra az életemből, ezt igazán jól tudta. A legtöbb próbálkozó csúfos kudarcot ért el, és azt hiszem félretéve az aktuális empátiahiányomat, nem Viktória lesz az, aki ebben sikert ér el. Azt hiszem, hogy a gyerekeken kívül, akiket tanítok, és a szűk, állandó baráti köröm kivételével nem nagyon lesz ember ehhez soha. Egyszerűen nem tartom érdemesnek ezeket a két lábra kapaszkodott szerencsétleneket, hogy engedjek kihasználásnak. Lehet túl sok paraszttal hozott össze önhibámból az élet és ezért, de működik a taktika. Minek változtassak? És kit áltatnék, imádok ennyire lekezelő és kritikus lenni egyszerre. Már majdnem szomorú.
Egyénileg eredményes napnak tudom le ezt, hiszen elhárítottam egy katasztrófát, megint elvertem egy csomó pénzt, ami kapcsán délután dobhatom a kimutatást a kis csoportos üzinkbe és megkapom a válsimimet, valamint viszonylag büszke lehetek magamra, kibírtam a nap nagyrészét ezzel a kislánnyal. Az ajándékom bármilyen néven is veszi tőlem, már megtörtént, ha nem tetszene neki is az övé, innentől nekem nem lenne rá gondom, de aztán…
- Arra még van időnk úgy gondolom.
Elégedett és őszinte mosoly kúszik az ajkaimra, összefonom a karjaim magam elé, a csípőm oldalra billentve állok meg és nézek a lány arcára, majd végig rajta, aztán a szemeibe. Minden nőben ezt kellene egyszer elültetni. Nem képlékeny emberekbe kell beleszeretni, hanem valami olyanba, amivel saját magát kezdi el kellően értékelni. Mint egy a szó minden értelmében tökéletes ruha.
- Ez határozottan kellemes csalódás - jegyzem meg neki a reakciójára. Még próbált viszonylag türelmesen vártam, és elintéztem a kártyámmal, amit kellett, szóltak is hogy minden készen is áll és a kijáratnál vár minket. Visszafordultam a navinés lányhoz, elégedetten mértem végig már a fekete ruhában, aztán hümmögve ráncoltam a homlokom. Tudtam, hogy remek döntés, de képtelen voltam megadni az azonnali örömöt neki, hogy igen, ez nagyon rendben van.
- Azt hiszem ez elég egyértelmű…
Halvány mosollyal jártam őt körbe, aztán hagytam, hogy kicsodálja magát, mielőtt vége szakadna a pillanatának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mostanában nehéz volna azt mondanom, hogy mindent uralok, ami velem történik és teszek, mert egyáltalán nem így volt. Az elmúlt hónapokban hol kicsúszott a kezeim közül a legtöbb dolog, hol már görcsösen ragadtam meg és keserves lett ettől az egész. Az utóbbi hetekben a munka pont ettől minden volt, csak nem pihentető, a szülinapomat leszámítva, amit előbb szűken, majd rendesen a legjobbakkal, köztük a Pandácskával is, megtartottam legalább emelt ezen a negatív dolgon valamit. Az utóbbi napokban pedig legalább a kedvem visszatért, így otthon a lakásban járkálva a telefonomon gyorsan átpörgettem a kedvenc helyeim listáját, amikor belefutottam, hogy ma valami különleges masszázs és új, privát pezsgőfürdőket avatnak az egyik legjobb Spaban. Több sem kellett, vigyorogva dobtam egy képet, majd egy üzenetet Sebbynek, hogy nagyjából egy óra, és ott vagyok előtte kocsival, szedje szépen össze magát. Ha nekem kell felmenni érte, morcos leszek. Ezután nekiálltam összekészülni én is. Nem estem túlzásba, de hogy néztem volna ki hálóruhában? Nem éppen oda jutottam volna, ahova tervezek menni.
Viszonylag teljesíthető időn belül, úgy negyven perc alatt újra elégedett voltam magammal, ahogy a volán mögött még a tükörben magamra kacsintottam. Hátra dobtam a fürdőruhámat és holmiim rejtő táskát, majd elindultam a Pandáért. Isten tudja mióta nem voltunk ilyen könnyedén bárhol komolyabb gondok és problémák nélkül. Azt hiszem szükségünk van rá, nekem meg rá, bármennyire is próbáltam ezt máshogy értelmezni.
- Ajánlom, hogy készen legyél, szépfiú - hadartam a telefonba, majd letéve azt türelmetlenül pillogtam ki az utasülés felett az ablakon, persze szépen mosolyogtam és még a kékjeimmel is őt kerestem ignorálva az utca embereit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A pandák határozottan sokat segítettek, legalábbis kezdem ezt érezni. Előbb a kis promós plüss, akit adtam neki, miután hazamenekítettem a kastélyból, majd az igazik ott, a romlás földjén. Már egészen fontolgattam, mikor pár napja Párizsban jártam, hogy hozok neki egy hatalmas harcos vagy milyen pandát, tudom, hogy valamelyik meséből van, de nem voltam elég kiművelt a dologban, kilencéves koromtól elvesztem abból a világból. Mindenesetre aranyosnak tűnt, és gondoltam is rá, de egyelőre most ez a közös délután lesz az első lépés, amin a bankszámlám szeretném apasztani, túl rég fordítottam ilyenre.
- És mi baj az ősz hajjal?
Én csak meregettem a szemeim ki a szélvédőn értetlenül, és mivel letette, azt sem tudom hallotta-e, de végül elengedtem a dolgot. Egy jó fodrász bármin tud segíteni, és nem mintha nem ismernénk olyat. Türelmetlenül doboltam a kormányon, mire nyílt az ajtó, én pedig a legszebb és egyben legkellemetlenebb vigyorommal vártam. Aztán megkaptam a puszim és az üdvözlésem és menten helyreálltam. Még a kérdése közben a biztonságiövem visszacsatoltam, aztán elintézve a zenét és a napszemüvegem válaszoltam neki.
- Mint aki napi negyvennyolc órát dolgozott heti tíz napban. Csak a szokásos… és veled mi a helyzet? Csapat? Edzések? Van már valami tervben újra?
Apa pár napja lelkendezett, az edzőtábor miatt, meg morgott is, bár nem figyeltem rá miért. Mondtam neki, hogy tudom, hogy ott volt Sebby is, amire hirtelen meglepően lelkes lett. Ilyenkor a fejem verném a falba legszívesebben. Szóval fel sem hoztam egyelőre, ő most őrlődik, mi meg nem segítünk sokat rajta. Egyébként is fura, hogy a kviddicsről így érdeklődöm, de hát a pandáért mindent. Különben feltűnően jó kedvem van és még a kérdéseimben sincs semmi hiszti, azt hiszem fejlődöm, vagy csak a lelkem éppen máshol tart.
- Szóval… A partvisos csaj ideköltözött? Végleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Még várakoztam elég komikus jelenetként néztem végig valahol a képzeletemben, ahogy a panda éppen virágot szed, teljesen ősz hajjal és azzal a hatalmas, jóllakott ovis vigyorával. Egyszerre volt a kép reális és szürreális. Annyira bele is vesztem, hogy a tekintetemen kívül különösebb háborgást nem is mutattam, amiért várakoznom kellett. De csak én jöttem szokatlanul korán, mert ma jól ment a napkezdés, azt hiszem ez igazán belefér a keretbe.
- Ah, de most csak három céggel dolgozom, butus, ez nem is megterhelő annyira - forgattam meg a szemem, hogy aztán elbűvölő mosollyal figyeljem őt kicsit, de ezután kénytelen voltam az utat. Érthetetlen okból nem kedvelik a mellettem ülök ha beszélek és rájuk nézek helyette, pedig jó sofőr vagyok, csak a sebességkorlátozás az ellenségem és az idióta jogosítvánnyal rendelkező tuskók.
- Próbálkozott, de éppen túl sok volt benne a seprű, gurkó, kvaff, kviddics, edzés, taktika szó hozzá, hogy figyelni is akarjak rá, meg tőletek mindig jobb hallani. Nem kérdeztek hülyeséget, mint a „miért érdekel most?” és a „mégis foglalkozol vele?” - szűrtem a fogaim közt sziszegve. Mindketten ismerjük apámat, vannak furcsa dolgai, persze én szeretem őt ezekkel együtt, de azért van egy határ, mikor jól érzem magam a heti egy apás nappal és kommunikációval. Bár éppen nagyobb problémája Sebby és én, amit nem rest minden második mondatban felhozni, na, ezért sem figyeltem rá. - Ó, és kicsit megkésve, de a hét elején beugrottam hozzá az ajándékomért, ha már ragaszkodott hozzá. Te tudtál erről? - pillantottam rá oldalra érdeklődve és próbálva valamit leolvasni az arcáról. Az ilyen nagylelkű figyelmességeiből édesapámnak tudom, hogy mennyire nincs fiúgyermeke. Ennek ellenére egyébként be kell vallanom, értékeltem a szettet, amit kaptam. Bár biztos vagyok benne, hogy ezt inkább a baráti körében tudnák még nagyon díjazni.
- Óóóó, valaki fodrásznál volt - jegyeztem meg nagy lelkesen, magam elé vigyorogva. Látok ám mindent. És még egyelőre az a bevándorló se szegte a kedvem. Majdnem kibukott egyből belőlem, hogy és vele akarnál leélni egy életet? De nem tettem, megígértem, hogy visszafogom magam és letojom a körülöttünk felmerülő problémákat, ha megoldani nem tudom. De utóbbi is remélem csak idő kérdése, tényleg egyre jobban frusztrált, pláne a tény, hogy már ő is itt volt. A pandáról volt szó. A pandámról.
- Akkor jót fog tenni ez a tisztulás, van mit eltüntetni. És mi a terv a jövőben, hogy-hogy itt van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hitetlen, én mondom, a pandácska még csak előadni se tudja, hogy megérti, mondjuk nem hibáztatom. Ezt az életmódot az emberek 99%-a bizonyosan vagy utálná, vagy megpusztulna benne, én sem azért vagyok 1%-ba való, mert olyan szuper vagyok. Csak bennem ott az akarás és a kitartás, ami sokakban nincs meg, sőt, a motivációjuk teljes hiányában élnek. Igen kellemetlen lehet.
- Én azt csak mutogatni szoktam - kacsintottam rá oldalra pillantva, hogy aztán nevetve megrázzam a fejem. Igazság szerint a kviddics nézésével nekem sem volt gondom, sőt, az ő meccseiken nem feltétlen mindig kötelességből ültem csak kint, érdekelt mi lesz ezzel a két dollárbébivel, akikkel összefújt a sors. A szöszinél talán kicsit jobban, hogy nem-e töri ki a nyakát, de hála az égnek, ilyennel még nem futottam össze, bár voltak elég durva eseteik. Csodálom, hogy belül még nem műanyag, sebészes játékból lopott alkatrészeik vannak. De sokkal kellemesebb ehelyett mondjuk a szülinapomról beszélgetni, így még ugyan én elkalandoztam vezetés közben, neki nem hagytam nyugodalmat. Amúgy is sokat fecsegek.
- AZ ajándék. Igaz, az alsó részből be kellett venni pár centit, de egészen tökéletes volt. Ja, mert ugye már ellenőriztette, milyen egészben, rajtam. Sőt, megkaptam a feladatot a jövő szerdai apus napra hogyan jelenjek meg. - Nem tudtam, hogy ők beszéltek-e meg valamit, avagy sem, nem szokott apámnak gondot okozni, ha éppen ott is vagyok, hogy Sebbyvel közbeszervezzen, vagy éppen hozzánk. Azt hiszem azt az egy-két hónapot, ami szerencsére már mögöttünk van, nem számolva, sosem volt ebből probléma.
- Ó, igen, az új frizura mindig segít - mondanám még hozzá, hogy én már csak tudom, de éppen hazudnék. Amióta bizonyos szerződések kikötik, hogy csak az adott fodrász változtathat nagy mértékben, valószínűleg instant perelés lenne, ha rövid vörös hajjal jelennék meg valahol. Az ügyvédem erre mondaná, hogy nem kellene hisztiznem, vagyis, nem, ezt az előző mondta, a mostani csak annyit szokott kérdezni, mekkora keret van elsimítani a dolgot. Bár hasonlóan egyszerű lenne a menyasszonya kérdése is, de leginkább csak kelletlenül húztam a szám a tényen, hogy akkor ez nem csak egy-két nap. Egyre jobban frusztrált a dolog, de nem különösebben akartam ennek hangot adni.
- Ahham. Biztosan, na de, csillagom, megjöttünk - szögeztem le, miután behajtottam a parkolóba egy ezerwattos vigyorral. Lassan összeszedtem magam leparkolva, előre húztam a táskám és beleszórva a holmim nyitottam ki az ajtót, de addig sem állt be a szám.  - Képzeld, az egyik cég eléggé ráállt az állat témára és a fotósuk „állati” új kollekciót akar, a színeken lesz a hangsúly, de mindegyik egy védett állatot fog szimbolizálni. Tippelj, ki csapott le a pandára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem szoktam magam sosem zavartatni, ez volt az első, amit a kifutóra kerülésem előtt kineveltek belőlem a felkészítő tanfolyamokon. Talán olyan nyolc évesen, mikor még csak a szereplési vágy dolgozott bennem egyszer mondtam, hogy én sosem szeretnék olyan bikinis lány lenni, mint a fura nénik, akikből a szépségversenyek bemondói lettek. Most meg… hát nem tagadom, én élvezem, amit csinálok, a bikiniken meg túlléptem. Egészen a fehérneműig.
- Iiigen, az öregdiák bandával. A felével együtt végzett, a másik felét valami kviddicses körökben kukázta össze, de hamar megvolt az a közös nézőpont, nem is értem néha miért panaszkodik, hogy nincsenek mellette kitartó emberek. Van aki még az első feleségét is ismerte! Akit még én sem…
Szeretek néha látványosan háborogni, ha apáról van szó de egy-egy esetet leszámítva nincs ebben soha komoly indíttatás. A mostohaanyajelölteim a legtöbbször kerülöm, a jelenlegire szót sem vesztegetnék, de az anyám ugyan ez. Azt hiszem a magánéletét a családunkban korábban mindenki egyedül viselte, aztán lettem én, és már egyből úgy érzi az édesapukám, hogy neki ezt el kell rendeznie jól.
- Pedig már éppen gondolkodtam hogy felnyíratom, levágjuk bubifrizurára, és besötétítem. Mit szólsz? - Sütött rólam, mennyire is komoly a dolog, úgy semennyire. Ennek ellenére igaza volt, mindketten tudtuk. Ennek nem csak a munka és a kötelességek voltak az okai, hanem a tény is, hogy imádom a hajam úgy, ahogy van. Közben előszedtem a táskám parkolás után, aztán kiszálltam, hogy együtt elinduljunk befelé.
- Szerintem mindig elfelejti út közben milyen betű jön és újrakezdi k-tól - közöltem felnevetve, nem mindenkivel voltam kifejezetten kedves vagy mézesmázas, de ezt Sebby pontosan tudta. Sok lányt, akikkel együtt dolgoztam nem tartottam sokra, mert tényleg csak abból éltek, ahogy sikerült kinézni. Többüknek egy interjúját is négy embernek kellett összetenni, az utómunkákról nem is beszélve. Vannak fekete foltok a szakmában, már úgy szó szerint is.
Beérve a szokásos köszöntő után már ott is termett a hölgy, aki mindig, hogy eligazítson minket, megkapjuk a kis szekrényeink kulcsait, a füzetecskét mit és hol vehetünk igénybe.
- Hol kezdünk, életem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Apám életét sosem akartam sem én, sem a húgom követni, tudni, élni. Ennek ellenére én bőven bevatottnak számítottam, mert az anyám utáni házasságakor kellően nagy balhét csaptam, hogy neki azért van két lány, igazán jó lenne, ha legalább mi tudnánk róla, éppen ki viseli a nevét, meg vinné a fél vagyonát. Mert hát nem volt mentes sosem az aranyásóktól, aki vevő ezekre és a fiatalokra bukik. Sebby viszont jól tudta és látta a dolgokat, vele nevettem és rosszallóan ráztam mellé a fejem.
- Valahogy úgy, bár hidd el, ha lehetséges lenne, anyám is ezt az opciót választaná, ő szereti letagadni nála mennyi is volt az annyi - tettem hozzá forgatva a szemem. Ő sem volt semmi, azt hiszem náluk ez a minél fiatalabban belekezdeni az ex férjek és feleségek gyűjtésébe valami versenyszámba ment. Talán ezért is van az, hogy én nem rajongtam soha a meggondolatlan belerohanásért egy komoly kapcsolatba. Adtam már vissza gyűrűt, egyenesen az ékszerészig is hajítottam vissza. Csak nem. Se nem a jó idő, se nem a jó ember volt.
- Nem tudom, még nem látom magam előtt a külsőt, de valahogy jobban szeretem a jelenlegit. Meg ezzel vagyok jó a piacon, az üzlet az üzlet - vontam vállat. Na nem mintha lelki törés lenne, hogy nem szeretnék, hogy változtassak, én így voltam elégedett magammal, jobban is, mint sokan mások.
Közben már befelé araszoltunk és még Nikki is szóba került. Ha már buta lányok, lenne még milyen listát felsorakozzak hasonlóan „erős” kvalitásokkal. Közben látványosan tátottam el a számat még grimaszolva is, hogy ez aztán most mennyire meglepett. Nem, sajnos nem.
- Van egy új lány, ha minden igaz főkifutós lesz, a neve valami Lora vagy Lara… elkezdte vasalni a haját… nem volt bedugva a hajvasaló. És nem vette észre. Húsz percig néztem röhögve, mire rám fintorgott és kitopogott. Még akkor sem értette - meséltem neki, hasonlóan kitörő nevetéssel, mint akkor. Tudom, a káröröm a legszebb, de nem illene, ettől még jó. Közben a tekintetem a mutogatás felé siklott, még el is döntöttem a fejem, hogy méregessem a vízesést.
- Ez valami új cucc lehet. Hm, szerintem fussunk neki egy pezsgőfürdőnek, aztán masszázs vagy szauna. Hm? Mit szólsz? Mit mondtak különben, mennyi idő, mire megint visszamehetsz apám keze alá abba a mészárszékbe?
Igaz, hogy szóba került már, hogy belekezdett és halad, de semmi pontosról nem tudok, pedig egyébként érdekel. És még csak nem is túloztam annál a csapatnál az edzők és vezetők terén nagy gond lehet néha fejben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Az enyémek külön se próbálkoznak nem azok lenni. Bár emberfüggő, veled apám sem szeret és akar az lenni, de nézd meg azt a terelőtöket, őt nem igen kedveli.
A családomban a házasság kérdése mindig presztízs és üzlet volt. Anya egy darabig a cég partneri kapcsolatainak erősítéséért művelte, hiszen, ha exférj is valaki, már ott a név és a pénz az egészben. Kénytelen-kelletlen el kellett viselni ezen férfiaknak, hogy anyámnak több esze van, mint hiszik. Innen a fene nagy üzleti kénszeresség, még a tekintély az inkább apám számláján gyűlt. Ő nem azért talált újabb és újabb nőt, inkább lányt - már ha a kort nézem -, mert szüksége lett volna rá, hanem mert így volt hírértéke, maradt köztudatban és volt képes megmutatni, hogy igen, nem csak pénze és tehetsége van, de máshol is remekül ért a „gólokhoz”. Ennek a keverékének születtem, aztán mégsem tettem még tönkre az életem teljesen. A statisztikák alapján a harmadik férjemnél kéne minimum tartanom, valahol a válás küszöbén. Gyakorlatilag egy meg is volt. Hali, Bojarski.
- Tesz vagy sem, néha meg kell lépni, hogy előrébb legyenek, mint a többi. Csak azokkal ellentétben én nem megyek ki a divatból - vigyorogtam rá, majd még dobtam is egyet a hajamon, jelezve, hogy abszurd lenne azt hinni, hogy szükségem van változásra. Nem, egyáltalán nincs itt ennek az ideje és vélhetően nem is lesz. Túlságosan elégedett vagyok magammal. Ellenben az új lányokkal úgy általában. Kevés kap a külseje miatt nagy lehetőséget szinte azonnal, most viszont valami babahullám lehet, vagy isten tudja, de a legjobbak felére csökkentek, és kell az utánpótlás. Így már csak a külső paraméterekkel be lehet jutni, közben meg a fejük gyakorlatilag héliummal van feltöltve.
- Most mélységesen elszomorodtam. Hogy fogom én ezt kiheverni? Most vigasztalj meg - bigyesztettem le a szám, ahogy a kékjeim meresztettem rá nagy csalódottan. Mindketten tudtuk, ha én a melóban barátkozom, annak marha jó oka kell legyen, de ilyen ritkán van. Szomorkodhatnék jobban is, de nem menne.
- Akkor vetkőzz. Én is megyek, 5 perc múlva a pezsinél? - A fejem jobbra és balra forgattam a helyen, mert ugyan nagy változások nem voltak, de láthatóan az öltözők lejáratai elvándoroltak, viszont megleltem azt is elég hamar. - De gondolom azért hiányzik, nem? Mármint én nem bírnám ilyen kötelező szabin túl sokáig, érted…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Nem tudtam volna megmondani, éppen mi volt rosszabb hatással a kedélyállapotomra, az a pisis szőke kislány, az a nyamvadt és vérszomjas rágcsáló, vagy Lewy ingadozása, ahogy belé kapaszkodtam. Hát nem nyilvánvaló, hogy szeretnék nem felnyalni a betonon? Erre mit csinál a kedves férjem? Zsivitel tovább meg még úgy inog alattam, mint hajó vihar idején. Jó, hogy egyikünk se tengeribeteg. Merem remélni, sosem leszünk, az évek alatt megúsztuk, ne most induljon útjára a vacsora díszkörítéssel.
- Shhhh, majd elhallgattam, ha megbeszélted azzal a szőrössel, hogy merre van az arra. Ami asszem jobbra, vagy balra. Melyik irányból jöttünk?
Jó, lehet, hogy én is kicsit többet beszéltem, és érzésem szerint a szavaim elharaptam, elhadartam, vagy motyogtam is néhol. Pont úgy néztünk ki, mint akik értik a dolgukat, ráadásul a csinike cipőim se akartam újra beáldozni, így tényleg hallgattam és vártam a lengyel mi a halált csinál.
Aztán olyan kisebb ugrás volt nálam fejben, nem tudom, hogyan mozogtak a lábaim, de valami új épület mellett arra eszméltem, hogy Lewy valami doboz tetejét kéri tőlem, félig meg egy lefordítotton fekszik.
- Milyen tető? Jó’ van, hozom - emeltem égnek a kezeim, aztán pont olyan kecsesen, mint egy vemhes tengerimalac eldöcögtem az ajtóig, ahol hevert a doboztető. Kisebb balfantasztikus mozdulatokat követően magamhoz öleltem és egy laza mozdulattal oldalba hajítottam vele Lewyt. - Bocs, életem. De mit csinálsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Sokat akartam, de rá kellett jönnöm, hogy egyre kevesebbre vagyok gyönyörűen koordinálva képes. A lábaim már csak akkor találtak ütemet, ha azt egy fél éves csapkodta egy játékzongorán. Esküszöm még hallottam is a fejemben a dallamot, de az is lehet, hogy csak teljesen elborult már az alkohol és fáradtság kettősében. Bár a tény, hogy Kevét ma leittuk még büszkeséggel is töltene el. De azt hiszem ott még lecsaltam pár kört, most már rápótoltam. A lengyelekkel nem próbálok meg rövidező párbajt nyerni. Soha többet, ezt egy ideje már tudom. Ellenben az irányokkal, így igyekeztem Lewyre hagyatkozni.
- Öh, akkor előre megyünk, aztán majd… balra, a másik balra. Annak a sárga szarnak az oldalán fordulunk le. - Sikeresen emeltem a kezem jobbra, ezért is javítottam, legalább még időben. Már persze a kislányhoz vezető út kapcsán. Egyre jobban szétesett minden, nem csak járásban, beszédben is. Nálam a vég, mikor elhallgatok, azt senki ne akarja!
És jött a csiribu csiribá. Lewy a dobozon.
- Oh mein Gott. Mindjárt, de türelmetlen vagy Häschen - felháborodva emeltem a kezeim, amik leginkább lebegtek össze és vissza, de tettem a dolgom. Próbáltam. Maradjunk annyiban, hogy eleveztem a levegőben a tetőért, majd egy jó dobás után visszatopogtam. Éppen akkor, mikor nagy dörömböléssel csapta a dobozfedőt lezárva a kis szőrösre.
- És felállnál? - érdeklődtem meg csípőre vágva a kezem, mert nem igazán értettem, hogy ha ő ül, akkor hogy menjünk. Bár ez a kérdés szerintem így még sosem hangzott el tőlem, vagy most csak én nem koncentráltam a pontosságra. Aztán feltápászkodott, én meg elindultam vezetve őt, a bokám többször fordult el, mint amit a szalagok szerintem bírnak, de úgy érzem edzett nő vagyok, menni fog ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Néha úgy érzem nincsenek teljesen képben Magyarországon azzal, hogy egy németnek milyen dolga is van szeptember végén, és miért otthon. Azon túl, hogy szokásos módon segítettük az oktoberfest promótálását, csak kiélvezni is mentem volna az egészet a barátokkal, illetve, ha összejön Sebbyvel, de egy nap még visszaszólított a kötelesség. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jövök ide szívesen, de most kicsit fejfájással és koordinálatlan napirenddel érkeztem a már jól ismert épület elé késve. Ez az, amit sosem engedek meg magamnak, de ezer szerencse, hogy a sok lány és az esetleges csúszások miatt rengetegen felejtik el ki és mikor érkezik, így még azt is hitte a recepciós lányka, hogy korán érkeztem. Persze már ahogy meglátott fülig ért a szája, megdicsért, aztán a kezembe adott pár jelentkezési lapot, akik még mentorra várnak,amennyiben tovább jutnak, nézegessem. Egy sóhajjal gomboltam ki egyet a blézeremen, majd éppen átsétáltam volna a hölgyek tömegén, mikor megtorpantam.
Pár lány fotót kért volna, ha nem kapcsolja le őket Cathy, én azonban nem miattuk, inkább az ismerős arc láttán kellett kicsit elgondolkozzam. Halvány mosoly ült ki az arcomra, aztán megköszörülve a torkom léptem a barna lány elé.
- Kit látnak szemeim, szia - köszöntem Bellának, majd nem telt el sok idő, hogy nyíljon az a bizonyos ajtó. Kiintett nekem a színes hajjal megáldott férfi, majd én vissza neki, és bőszen mutogattam a levitás hölgyre előttem, akit így be is invitáltak. - Hogy keveredtél a válogatásra?
Elindultam befelé, mutatva neki is az utat, - mire nem jó a protekció ugye, még a nem várt is - közben rá-rápillantottam, hogy a válaszát megtudhassam. Odabent már négy személy ült tűkön ülve, hogy megcsodálják a következő jelentkezőt és ki is faggassák egy kicsit. Egyből meg is kérték Arabellát mutatkozzon be, én pedig oldalt egy székre ültem még ez a beszélgetés lezajlik és eléjük vonul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A magassarkúim ütemesen kopogtak a hall padlóján, ahol a rengeteg hol reményteli, hol teljesen lesápadt lányka várakozott. Az arcomra hamar mosoly kúszott, hogy egyiket meg másikat jobban megnéztem köztük lavírozva, na, ekkor szúrtam ki a barna lánykát is. Jóval őszintébb mosollyal ajándékoztam őt meg, mint bárkit szoktam, hiszen a szakma és a munkám sem erről szól, de itt egész más szál idéződött fel bennem. Még az érdeklődésem sem felszínes volt.
- Ó, biztosan Barni volt, a legtöbb lány az ő meghívottja, ha úgy tetszik. Az az ember imádja a szépet - közöltem kissé elvigyorodva. Annak ellenére, hogy túlzásokba esett néha a férfi, kedveltem és egyáltalán nem volt rossz ízlése, de ugye a külső nem minden, ez az egész hely egy szűrő, hogy van-e valami a csinos kobakok mögött. Közben némi jelzés után behívásra került Bella, én pedig csak bólintottam a kérdésére, hogy persze, beszélhetünk utána.
A teremben keresztben átvetett lábakkal figyeltem a vég képviselőit előbb, majd a lánykát. Elég határozottnak tűnt az újdonság varázsa mellett is, ráadásul nem kertelt ez pedig eléggé plusz pont szokott lenni. Azzal tisztában vagyok, hogy szintén a kékeket erősíti, vagy épen erősítette, ahogy annak erején én a Bagolykő falai között, így abban sem kételkedem, hogy megvan az esze. Közben Kata feláll, kikeresi a kint rögzített adatlap alapú jelentkezést és kér két beleegyező aláírást Bellától. Megvárom ezt, még őt felvilágosítják nagy vonalakban, hogy ez még nagyobb kötelességekkel nem jár, de egy hónapon belül egy portfóliót készíteniük kell együtt. Utána gyakorlatilag a negyed órás kis eszmecserét követően útjára is engedik. Biztatóan figyelem, majd ahogy elindulhat én is felállok, leteszem a magam kis papírjait, amiért itt vagyok, gyorsan pár puszival elköszönök a többiektől, aztán Bellánka intve a másik kijárathoz vezetem, ami az utcafrontra vezet majd minket.
- Tetszettél nekik. Ritka, hogy a lányok a nevükön kívül bármit tisztán és érthetően el tudjanak mondani, vagy, hogy annál többet is tudjanak - jegyeztem meg kétkedően. Régóta vagyok a szakmában hozzá, hogy elég sok buta, hezitáló és alkalmatlan lányt ismerjek már. - Sietsz valamerre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → "Mindenki Bestiája" Varázslény kiskereskedés

Nem ment ez a merre, honnan és hova dolog, körülbelül, mint egy törött iránytűben, annyira lehettünk magunkban biztosak. Nincs ezzel baj, előbb vagy utóbb mindig otthon szoktunk kikötni, min kéne aggódni? Biztos megtörténik ez majd ma is, szerintem volt már rosszabb. Közben kiszúrva az ismerős, sárga házat mutogattam, de sokkal elfoglaltabbak lettünk a cincogival.
- Karmos paták? Jézus, te egy degenerált egeret fogtál?
Fogalmam sincs milyen arcot vágtam, de a kezeim egyből magam elé kaptam grimaszolva, hogy fúj, ez egyszerre rémisztő és undorító is. Ezek után még annyira se sajnáltam, hogy úgy hajítottam azt a tetőt neki. Túlélte, stram gyerek ez a lengyel, miért féltsem? Ha két vasgolyó közt nagy yoloban tud vigyorogni heti többször is, akkor nem most kezdek el jóbaráti aggódással nézni rá.  Igazából csak összefont karokkal pillogtam, hogy akkor most maradunk, vagy mi van.
- Peeersze, alig vártam, hogy javasold - villantottam csillogó mosolyt, bár inkább úgy nézhettem ki, mint aki nagyon becsiccsentve élete cipőire pillog kipirosodott arccal. Aztán egyből jött a komoly fej, majd a szemöldököm is felszökött. - Van két szép saját kezed, és esküszöm a következő doboztető jobban fog fájni - ciccegtem le, ahogy kicsit sem kecsesen elindultam, hogy akkor kövessen. Nem voltunk olyan messze az utcától és a háztól, így ahogy elhagytuk a boltokat, már felfénylettek a házak. Na itt voltam gondban, mert csak körülbelül volt meg, melyikbe lakik az a Kussos Barackos lány. Megálltam az egyik előtt végül és előre hajolva az alacsony kapuhoz a rajta lévő családnevet próbáltam kiolvasni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Pont Sebby volt az, akinek apát be se kellett mutatni, bár egymás családjait elég jól ismertük, már legalábbis a stikkeket bőven. Ennek ellenére mertem volna a sajátom hülye döntéseinek magasabb százalékarányára nagy téteket tenni, mert bizony az évek csak többszörözték az idiótizmust a családban. Persze ez nem feltétlenül reprezentálja apám döntéseit a csapatnál vagy az emberek kapcsán mindig. Ha valaki mindent elkövet, hogy ne kedvelje, akkor azt gyorsan száműzi olyan zónába, ahova még holtan se szeretnél kerülni. Bólogattam csak a szőke megállapításán, tudom én, hogy nem egyszerű, ettől még hiszem, ha egyik napról a másikra Sebby behisztizne, apám vele ettől még elnézőbb lenne, mint bárkivel. Vegyük csak figyelembe, hogy reagált, mikor szabit kért ő, vagy mikor Bojarski. Még az is ég és föld.
De velük ellentétben, nekem ez a kivételezés a legtöbb esetben és helyen megjárt, amit nem is mindig élveztem, voltak szakemberek, akikkel még így sem dolgoztam szívesen, ráadásul bármilyen meglepő egy idő után, ha nincs elég elvárás és küzdelmi lehetőség bele lehetne fásulni és teljes motiválatlaságba zuhanni.
- Hé, ehhez a pofihoz bizony egy szike csillanás se fog soha érni, nem még kisebbíteni. Pont ideális, az orrom az egyik legkeresettebb az arckozmetikumpiacon. Látnád azt az ázsiai lányt, valami J betűs neve van, akkora orra van, a cikesz elveszne út közben az elejétől a végéig - közöltem minden átéléssel. Egyébként talán ő az egyetlen, akinél hajlandó vagyok belemenni a sport témába úgy igazán. Sosem állítottam, hogy nem érdekel. Egyszerűen a játék tényével apám nyomást helyezett rám, amit sosem kértem és mindig is tudtam, hogy én nem szeretném csinálni. A szurkolás más kategória. Közben kifejtettem sértettségem, ami amúgy nem létezett, a kérdésre pedig csak széles vigyorral rebegtettem rá a pilláim. Nem hiszem, hogy bonyolult lenne megbékélnem, ó, ugyan.
- Meglátjuk azt még.
Megbeszéltük hogyan is tovább, én még gyorsan azért rákérdeztem arra, ami érdekelt, aztán mielőtt elvesztem volna az ajtó mögött még a tenyerembe csókoltam, majd kinyújtva azt fújtam felé a puszit kacsintva egyet. El is tűntem az öltözők forgatagába. Nem siettem el a készülődést, de azért nem kellett rám órákat várni még átöltöztem az egyik nem olyan régen kapott bikinibe, megigazítottam, megkötöttem, majd túlesve mindenen a törülközőt szorongatva sétáltam ki mosolyogva tudomásul véve, hogy már csak én hiányzom onnan, szóval hamar a vízbe keveredtem aztán egy nyújtózkodás után óvatosan siklottam a vízben mellé, a szélének döntve a hátam és a fejem hátra döntve a peremnek.
- Túl régen csináltunk ilyet együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ugyan nem vagyok túl türelmes, ha látványos távozóra foghatom, de onnantól, hogy megláttam a Kékessy leánykát már egészen érdeklődő lettem. Nem munkaként, inkább kíváncsiságból vonultam be vele és foglaltam helyet oldalt. Odafigyeltem fél füllel rá természetesen, egyszer még fel is néztem elkapva a tekintetét, amit felém fordított. Elég talpraesett volt, ez pedig nem csak az én tetszésem nyerte el. Még ő a papírokkal és az infókkal törődött a kapott kupacból kiemeltem a négy lányt, akik meggyőzőnek tűntek, és elköszönéskor a többiek elé csúsztattam a többi lap meg ment egy másik asztalra. Süllyesztő. Nem mindenkinek válhat valóra az álma, kemény szakma ez. De a legtöbbnek tényleg nem a külsőjével akad probléma, bár én az 170 cm alattiakat meg sem hallgatnám. Más kérdés, hogy van, aki így is beválik.
- Valóban nem, az első pár ilyen bemutatkozón csodálkoztam is, ha valaki leakadt, azt hittem izgulnak, de az évek alatt kiderült, hogy ez több annál - jegyeztem meg, ahogy kiérve lévén elég érzékeny a szemem egyből feltoltam a napszemüvegem a táskámból kivéve. - Vehetnénk egy kávét vagy teát, nem is tudom, mit innál? Utána igazából cipőket indultam nézni, abból sosem elég, velem tarthatnál, ha gondolod.
Meglepően kedves voltam, ha az elmúlt időszakot nézem, talán mostanság többet voltam az egyetem miatt gyakorlaton kisgyerekekkel és kezdtem hozzászokni, hogy moderáljam magam tényleg. Állítólag javamra válik.
- Ez az egyik ügynökség, akikkel nekem is szerződésem van, bár velük csak, mint mentor. Modellként velük már nem dolgozom, csak 21 év alattiakkal foglalkoznak - adtam választ még egy korábbi kérdéses foltra, aztán elmosolyodva fordultam le balra megvárva őt a zebránál, hogy aztán átmenjünk a kávézóba.
- Kérdezz bátran, erről imádok mesélni. Még mindig járom az országokat és kontinenseket, nincs megállás, a kifutó valahogy nem akar rólam lemondani - közöltem felnevetve, aztán Bellát figyeltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem különösebben szoktam az időjáráson aggódni, mert annyit mozgok akár egy héten belül is éghajlatok között, hogy hozzászoktam, jobb, ha bármivel számolok. Júliusban is jártam olyan helyen, ahol éppen hóembert építettek a gyerekek, másnap meg bikinit fotóztunk a spanyoloknál. Elengedtem, csak úgy, mint a lányka az átlagos beszámolót a szép lányokról. A javaslatomra úgy tűnt elég lelkesen tart velem, így elégedett mosollyal tipegtem tovább.
- Igen, mindenképpen. Jártál már valaha fotózáson? Azaz leszámítva az ilyen tabló és hasonló kötelezőket - fordultam felé, miközben érdeklődtem. Ugyan engem elég hamar belevittek a mély vízbe, így időm se volt sok dologra magamtól rájönni, hiszen gyakorlatilag végig fogták a kezem, elég lányt mentoráltam az utóbbi időben ahhoz, hogy tudjam, sokszor van szükségük iránymutatásra vagy éppen magyarázatokra. Ezt a részét a munkámnak nagyon élveztem, talán így keveredtem pedagógusnak is. Ennek ellenére nem szerettem túl sokat tölteni más mentoráltakkal, később mégis csak konkurencia lesz és ha túl sokat tanulnak el, az nekem üthet be. De egy kezdő pályája egészen más.
- Igen, a szakmában már eleget tettem le az asztalra ahhoz, hogy bizalmuk legyen a döntéseimben - mondtam neki, de jól látta a dolgokat egyébként. Talán kivételes helyzet is az enyém, mert tényleg nem a semmiből kezdtem ismerve a családi hátterem, de mégis magam jutottam idáig. - Gyakorlatilag onnantól, hogy beültem az is lettem, ők is észrevették, nem szokásom senkit kivárni.
Nem kívántam hiú ábrándokat hagyni körülötte, hogy ezt bárkivel megtenném, akit felismerek, vagy hogy különösebben jó bárki meghallgatását végig várni. Tényleg csinos lány, és van esze is. Veszélyes és sikerhez vivő kombó lehet. Közben beértünk a kávézó utcájába is, majd a kávézó teraszán szintén leültem. Az itallapra pillantottam, de szinte azonnal ott termett egy pincér.
- Egy pascuccio, sovány tejhabbal, cukor nélkül, étcsokival - szinte a kérdése előtt soroztam a kívánságaim, mert általában elég egyedi szokásaim vannak rá. Aztán Arabellára pillantottam, hogy mit is szeretne, és amint kikérte és a pincér bevonult érte kezdtem csak beszélni.
- Igen, hetente átlagosan két-három munka van, és az anyaügynökségem otthoni, német. De többel is szerződésben állok profiltól függően - adta meg a választ, inkább velősen, mint magyarázóan, egyelőre inkább hagytam, hogy ő kérdezzen konkrétan, élveztem is, hogy ilyen érdeklődő. - Most éppen tanulok a Pécsett lévő egyetemen, pedagógiát. Amúgy kicsit mindenbe szeretek belekóstolni. Ingatlanpiac, ruhatervezés, egyszer két napra a menedzsmentet is megnéztem magamnak anyáék vállalatánál. A kozmetikum se áll messze ugye tőlem - vontam meg a vállam egy pillanatra. Anya részéről ebben utazik a család, a mágikus szépség. Hisznek benne, hogy bárkinél jobbak, nekem akkor is úgy tűnt ott nagy a káosz néha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bármennyire szeretem önmagam és tisztában is vagyok az erősségeimmel, a mondandóm lényege eredetileg nem én lettem volna, aztán látjuk, hogy sült el. Nem különösebben szoktam a számra féket tenni se baráti körben, se a munkában, ha meg a pandáról van szó, pláne. Azt hiszem bőven többet tudott rólam, mint bárki és jobban is ismert már. Nem kellett attól tartanom, hogy félreértene vagy elítélne a véleményemért. Na nem mintha különösebben érdekelt volna, mikor más próbál érte megróni. Jaj nekem, mert mi lesz? Két újságíró megpróbál valami kamu rosszhírkeltőt írni? Újabb esetleg?
- Ez csak a személyes varázsom, tuuudod - kacsintottam rá, majd el is nevettem magam. Nem hiszem, hogy szemétség lenne mondjuk a tények közlése, lehet tálalhatnám finomabban, ettől még nem hazudok, csak őszintén véleményezek. Sokak szerint az nagyon pozitív dolog. Na ők sem beszélgettek még velem például.
A látszat sértettségem nem tartott sokáig és a kiengesztelés is maradt a levegőben lógva. Talán kicsit direkt, talán nem. De inkább mindketten az öltözőkbe vetettük magunkat. Ugyan még két-három alkalommal meg kellett igazítanom a felsőm, meg a hajam is, mer nem mindegy hogyan is áll, de csak kiértem és nem evett meg egyik szekrény sem.
A pezsgőfürdőhöz érve én is a vízbe szálltam, majd mellé helyezkedve kényelmesedtem el, ahogy beszéltem előbb csak felfelé meredtem, majd a kékjeim rá emeltem. Bólogattam a megállapítására, mert így volt, nem is tetszett különösebben a dolog, de valami nem igazán hagyta, hogy akár csak próbálkozzunk. A pandalesés volt talán az egyetlen, amikor igazán megerőltettem magam, de akkor tényleg próbálkoztam, senkinek nem lehetett egy rossz szava sem, pedig nem is mások érdekeltek, csak a szőke.
- Nem szabad lennie, hiányzott - jegyeztem meg halvány mosollyal, hogy aztán a lábaim mozgatva a víz alatt magam mellé eresszem le a kezeim is. - De ez nem csak rajtam múlik.
Nem tudom, hogy ez mennyire volt egyszerű kijelentés, vagy tőlem szokatlan bújtatott kérés, de az biztos, hogy kint voltak a szavak és nem is különösebben zavart. Mellette nem feltétlenül maradtam mindig az agresszív és törtető szőke, nem volt szükség rá, itt nem a túlélésért kellett küzdeni. Bár egy ideig, miután kiderült a menyasszonymizéria volt erre is gyanúm.
- Képzeld, a múlt héten voltam az egyik barátnőmnél, tudod, az a szőke, aki magasabb nálam, Magda - azonosítottam be, hogy talán rájöjjön melyikükre gondolok, de nem ez volt a fontos. - Beszélgettünk róla, és rájöttem, hogy nem szeretek egyedül lenni, szóval ez nem maradhat így - ejtettem ki a szavakat minden szünet vagy különösebb kivárás nélkül, aztán a víztükörről ismét rá néztem, ahogy az ujjaim között szűrtem a vizet.
- Szerintem lesz egy kutyám...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hiába van ősz, az időjárás, főleg a hullámok verdeste part mentén kifejezetten télies. Össze is húzom a kabátot magamon, ahogy ballagok előre, egészen kicsiket, és magamhoz képest szokatlanul ütemteleneket lépek. Most már elég rég volt, hogy a pár napos kis jószággal találkoztam, majd mikor elég erős és nagy lett el is hoztam, hogy kéz a mancsban éljünk tovább. A testvérei a barátnőminél vannak, így gyakorlatilag egy szavába kerülne, vagy ugatásába, ha arra lenne igénye. Furcsa belegondolnom, hogy én lesem valaki kívánságait, hogy érdekel mit szeretne, és kicsit jobban is aggódom, talán úgy, mint a szőke pandáért szoktam. Az első héten, mikor fellépésekre mentem és nem vihettem még akármilyen országba, folyamatosan gyomorgörccsel hívogattam apámat, aki addig figyelt rá, ő se akarta elhinni. Talán én sem. Most is csak sóhajtok egyet, ahogy a remegő, farokcsóváló mini rettenet éppen nagyban morog egy kukára, édes a maga módján, de azért féltem a cipőimet.
Ahogy lépdelünk felles, én meg le rá, de semmit nem hoztam most a dolgaiból, nem kifejezetten erre készültem, de nem hagyhattam egyedül így kisebb könyörgéssel lebeszéltem a kis klubbal, hogy lesz egy plusz fő, csini kendővel a nyakában. Na meg itt volt a pillanat, hogy összeismerkedjen valakivel… Láttam, hogy kicsit tétován toporog, majd meg is áll, én pedig leguggoltam hozzá a kabátot összehúzva magamon, miközben a kikötő eldugottabb részébe húzódtunk. Ő már apró vakkantással tudta mi jön, mert a hetekben elég sokat kísérleteztem szegényen, és már így negyedik napja próbálkozunk pálca nélkül szórakoztatni magunkat. Lassan kezdek koncentrálni az igékre, arra, mit is szeretnék kihozni, fejben jóval egyszerűbb összerakni, mint bárki gondolná, mégis annyi hibalehetőség rejtőzik benne. A tenyereim és az ujjaim lassan görbülnek össze, mintha labdát fognék, ezzel egy időben kezd el egy fényfoszlányokból kirajzolódó labdaszerű forma megjelenni a kis mancsos előtt. Többször próbál a mancsával rálépni, de csak átcsúszik rajta. Egy-két perc után szerte is foszlik a művem, ám aztán újra megteszem, még mozgatni is próbálom a sötét és világos tónusok változtatásával, aminek köszönhetően a picike körbe is ugrálja azt. Ez sem tart sajnos túl sokáig, de addig éppen, mire indulnunk kell arra a találkozóra, így most már nem pórázon, hanem az ölembe kapva a kis vacogóst indulok el a sétány felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahogy guggoltam a konténerek és a kis sikátor takarásában, talán pár pillanatra a gyakorlottnak nem mondható mancsok bénázásán el is mosolyodtam, de ez csak kettőnknek szólt ott. Ahogy a kis játékunk megszakadt, és a második illúziómorzsám is lassan szertefoszlott apró fényfoszlányokat, majd foltokat, végül űrt hagyva maga mögött, a kis foltosért nyúltam, hogy az összehúzott kabátom felül szétgomboljam. A fejét a kabátom belső feléhez tolta, úgy húzódott a karjaim közé, ahogy elindultunk a már megbeszélt helyre. Öt perccel érkeztem előbb, de így sem voltam biztos benne, hogy várakoznom kell, avagy sem. Ha az ilyen alkalmakról volt szó, mindenkit jellemzett az, amit apával úgy szeretünk: a precízió.
Lassan lépdeltem, mivel nem tűsarkún topogtam, így viszonylag feltűnés és nagy koppanások mentesen is, mikor paranoiásan néztem körül kavicsokat hallva, mintha valaki szétrúgta volna őket. Elég bután meredtem előre, aztán megvakargattam a nyüszögő ebet, mielőtt tovább mentem volna, de ott megálltam. Illetve ebben semmi önszándék nem volt. Az arcom szigorú grimaszba csúszott, a torkomnak szegezett pálcával egy időben indult volna el a könyököm nagyjából a mögöttem álló gyomorszája irányába, mire meghallottam a hangot. Nagyon jól ismertem, talán túl jól is. Egyszerre éreztem az adrenalinlöketet az előző után, és terült el valami örömteli mosoly az arcomon. Valószínűleg nem túl épeszű megmozdulásnak titulálnák.
- Már éppen hiányoztál, Liebling - mondtam, de éppen közbe nyüszített a négylábú az ölemben. - Nincs baj, Schatzi. Most nézd meg, megijeszted a kicsit…
A fejem ingatva hajoltam el a pálcától egy nagyobb sóhajjal, de nem léptem el előle, a szabad kezemmel a derekamra fonódott karját még magamhoz szorítottam egy pillanatra, mielőtt oldalasan pislogtam volna hátra, mert ugye nem tudta, hogy ketten is jövünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Abban a pillanatban, ahogy éreztem azt a szellőt, amit inkább valami okoz, nem a természet, sejtettem, hogy nem vagyok egyedül, a kavicsok csikorgásából pedig nyilvánvalóvá is vált. Ha ösztönösebb vagyok, és nem az eszem meg a feltörő kíváncsiságom él, ki sem várom a beköszönését, de azt hiszem mindkettőnk jobban járt így. Neki most több olyan ponton lenne igen kellemetlen, amit nem szeretne, én meg utána most ápolónő lennék. Na nem mintha… mindegy is. Mindketten megúsztuk és még csak társaságunk sem akadt, így volt a legbiztosabb. Aprót szorítottam a magából melegséget dobó kutyuson, aki a simogatásom után a nyüszítést is abbahagyta.
- Már negyven órája, az majdnem két nap - nem mintha számolnám. Egyszerűen csak igen jó az időérzékem, és annál kevésbé kedvelem a menedzsmentem, de a fejek nem ma fognak hullani. Majd csak jövő héten, egyelőre remekül lefoglal minden más, bár eléggé idegesítő, hogy egy cseszett ütemtervhez képtelenek tartani magukat, aztán én állok ott és szívom meg. - Valahogy úgy, be akartalak mutatni, ha már kisebb harc után, és némi autentikus kiegészítőt követően belement apánk is, hogy jöjjön. Nem most terveztem…
Valójában úgy gondoltam, majd a napokban úgyis jön hozzám is és elég egyértelmű lesz neki, mi is a helyzet. Valahogy eleinte nem akartam szólni, mert úgy voltam vele a saját felelősségem, miért kellene? Aztán meg ott voltam, hogy amennyit együtt vagyunk, gyakorlatilag nincs, amiről ne tudna, ez pedig nem is titkolandó, egyszerűen még én sem tudtam, mennyire gondoltam komolyan az egészet. Lewy szavaival élve a gyerekvállalást. Ahogy a kezét elhúzta én felé fordultam igazítva egyet a kabáton, a négylábút pedig már nem szorongattam úgy a pórázát fogva le is tettem, hogy aztán tipegjen a szép piros, mintás sáljával megszagolgatni Sebby lábát.
- Ez volt a minimum a kis szívesség után, meg valljuk be, nem is olyan rossz - sosem mondtam, hogy az. Egyszerűen nem akartam teljesen alárendelni magam apámnak, most meg pontról pontra azt teszem, amit jó, bár legalább saját gondolatból. Többnyire.