Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Világleírás → Érdekességek → Kviddics a világunkban

Szám szerint 23 alkalommal győzedelmeskedtek mindenki felett, ebből egyszer zsinórban 6 szezonon keresztül tették meg. Ezen csapatban vált híressé a világ talán legkreatívabb fogója, Jozef Vronszkij is. Másik híres játékosuk, egy másik generációból Adam Kuszczak. Sokak példaképe, ő büszkén viselte a fekete-méregzöld talárt, és pózolt a kampós orrú manó kabalájukkal, aki a Grogo névre hallgat, igen kreatívan.
Az egyetlen csapat a ligában az övék, akik nem használnak és sosem használtak más seprűt, csak egy bizonyos angol gyártóét.

Az egyik legtöbbet pénzelt és ennek gyümölcsét legkevésbé sem hozó klubcsapat. Rengeteg sztárt hoztak, a legújabb seprűket vették és a legprofibb felszereléssel látták el a csapatot, a tulajdonosok mindig nagy tőkével bíró milliárdosok voltak, ám sokszor dühösek maradtak. Jelenleg a vezetőséget is sztárokból állítják össze, akiknek bár már leáldozott, a szakmai tekintélyüket nagyra értékelik. Az egyik ilyen neves exjátékos Krysztof Bojarski. A befektetésük annyiban volt kamatozó, hogy a csúnya kieséseket megúszták, majd kezdtek éledezni is.Egyik legnevesebb tagjuk, terelőjük Petre Konstantyn Flaviu, aki gazdag örökösként nem csak népszerűségével járult, de tehetségével is a csapatmunkához. Erős akaratú játékos hírében állt a válogatott és a klub körében egyaránt. Ő a mai napig erősíti és reméli a legjobbakat a Wrozław számára. Színeik a zöld és fehér, kabalájuk pedig kelpiként biztatja őket minden mérkőzésen.

Az első, és magukat egyetlennek tartó krakkói alakulat 1772-ben alapult, ám csak az első selejtezős versenysorozatban tudtak bemutatkozni anyagi problémák miatt. 14 játékost adott az ifi program a klubnak és a világnak összesen. Ebből négyen itt lettek világhírűek a klubnál. Krystian Grabowski (lengyel), Rea Liebhart (Czettner R. Luca, magyar-német), Igor Dmitrievich (orosz) és Zdravkov Karavelov (bolgár).
Kabalájuk egy sas, aki a mezükön kívül egy koronát is visel, jelezve helyüket az országban, hogy bizony magasan vannak és tiszteletet érdemelnek. Színeik a kék és fehér (valamint ezüst) a csapatuk pedig a második legeredményesebb csapat, túl sokszor is. 1990 és 2002 között az "ezüst alakulat" nevet aggatták rájuk, ugyanis 12 év alatt 9 alkalommal lettek másodikok, 3 alkalommal pedig hátrébb végeztek. Most aranykorszakukat élik, ha úgy tetszik, 2012 óta 2 kupa és 4 bajnoki győzelem az övüké, ezzel történelmük során már 15-nél járnak.

Szintén 1772-ben alakult klub, nagy rivalizálásban is élnek a velük egyidős Karkówi alakulattal. Jellemzően erős és nagy tradíciókkal rendelkeznek, mindig is világszinten elismert klubok között emlegették és a liga egyik legjobbjai. A kiesés nem fenyegeti őket és legtöbbször a játékosállományuk is olyan nagy nevekkel van felszerelkezve, akik vagy ott játszásuk alatt, vagy kicsit később, de világsztárokká nőtték ki magukat. Egyik ismer családi szála a klubnak Krysztof Bojarski és Lewy Bojarski, akik apja és fia. A 90-es évek elején kezdtek el előbb 14-18, majd 10-18 év közötti fiatalokat edzésre csábítani és segíteni a fejlődésüket. A mai napig gördülékenyen működik ez a rendszerük, ami csak segíti a Warszawa alakulatát az újabb és újabb címek elérésében. Múltjuk sem említésre méltatlan, hiszen közel 20 bajnoki címet jegyezhetnek, és a kupát is elhódították már 3 alkalommal.
Színeik a piros és a fehér, erős kötődést mutatnak az országhoz, ám a válogatottól mindig elég könnyen eltértek. Változó, hogy milyen minta rajzolódik talárjukon, azonban a kabalájuk állandó. Egy oroszlánt mintáz, ami a bátorság, az erő és a vadság szimbóluma számukra. Gyakran hallani a csapat tagjaitól, hogy mérkőzések előtt közös csapatüvöltéssel hagyják el az öltözőt, sokak szerint ebből indulhatott el a kabalájuk útjára.

A teljes vezetőség, az edzői és menedzseri réteg és a játékosok is javarészt nőkből állnak, jelenleg is csak három férfi, két terelő és egy hajtó tartózkodik a csapatnál, ám mint cserék kizárólag. Büszkék rá, hogy ilyen felállással bátran és erősen képesek önmagukat képviselni, mikor a piros-arany mezükben pályára lépnek. Eddig egyszer sikerült elhódítaniuk a bajnoki címet, és négyszer a kupát, egyszer pedig a szuperkupát is. Ezek azok a dátumok, amikből a klub erőt és motivációt merít újra és újra. Náluk játszik a kanadai válogatott kapitánya, Melanie White is például már több, mint 8 éve. Kétszeres kupagyőztesnek, és egyszeres szuperkupagyőztesnek mondhatja magát.
Kabalájuk egy viking nő, aki mérkőzés előtt, alatt és után általában a közönséget riogatja, de ők ezt mókásnak találják. Lehet nem éppen ez a cél.

A zebrák az egyik agressziójukról leginkább hírhedt csapat a ligában, amit sosem kendőztek.  A fogóik is, így nem volt a gyorsaság és ügyesség az erény, ám a testi fölénnyel imádnak élni a játékosaik, különösen ha a gyengébbik nem képviseli magát a másik oldalon.
Fekete-fehér átlósan csíkos mezekben lépnek pályára, kabalájuk pedig a nevükben is jelzett zebra. Jelenlegi leghíresebb játékosaik közül való két, az országok válogatottaiban is megforduló személy, a bolgár Georgi Zdravko és az orosz Boris Gorev.

Az őrzőjük azzal szerzett nevet, hogy negyedik hajtóként funkcionál a meccsek több, mint felén és bátran bevállalnak 2-3 potyagólt az eredményesebb meccs érdekében. A fogóik rendszerint arra játszanak, hogy a hajtók védelmét is élvezve, minél kevesebb hibával végigvigyenek egy meccset, miközben akrobatikus mutatványokat visznek véghez. Ők nagy vesztesei az általános osztályozós meccseknek, sosem nyertek még bajnokságot, a kupában viszont rendszeresen kedvez nekik Fortuna.
A viseletük narancssárga-fekete, melyet eredendően narancssárga-aranyként viseltek, ám a sikertelenségük után az új arculattal megfosztották őket ettől. Kabalájuk egy aranyhal.

A Kielce sosem nyert még semmit, mégis mindig sikerült az adott év bajnokától kikapniuk a kupadöntőben, ezzel indulási jogot szerezve maguknak. Minden megnyert mérkőzésüket a fogójuknak köszönhetnek, aki jellemzően gyorsan és pontosan végzi a munkáját, amire rá is kényszerül, hiszen hajtóik gólátlaga meccsenként alig éri el a nyolcat.
Talárjuk lila, keresztben három darab ezüst csíkkal, amibe három lengyel kifejezés van vésve, a csapat alapköveire utalva. Sorban Reménykedni, küzdeni, győzni. "Mieć nadzieję, walczyć, wygrać". Kabalájuk egy repülő mókus, akinek megszemélyesítőjét ugyan homály fedi, de gyakran szórakoztatja seprűn különleges mozdulatokkal a nézőket. Állítólag korábban akrobatikával foglalkozott és mugli filmekhez kaszkadőrködött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit megráztam a fejemet, mint egy válaszképp. Igen, a belem is kihajtottam, meg az izmaim is zsibongva tiltakoztak a megerőltetés ellen, de nem volt annyira vészes, hogy lefeküdjek aludni, Maja meg úgyis azt szorgalmazta volna, ha belátom.
- Akar, de az csak egy dolog, tudod, hogy nem szeretem, mikor fel akarnak szedni. Nekem már van Boojiboom - nyomtam meg az utolsó szót, mert az volt, nekem kellett is, mert hát szerelmetes és igazi és egyetlen. Nem hatott meg a gondolat, hogy elhagyjam, nem tudtam elképzelni ilyen eshetőséget. - Spring? Iiiigen, A Tavasz.
Akkor sem díjaztam már túlságosan a nyomulását, senki nem mondta neki, hogy szedjen fel, csak gondolt egyet és én milyen cuki fiú vagyok. Nem aranyos vagyok, a-a.
Meg sem lepett, hogy a pici breki nem mehetett ki a napra, tényleg eléggé hasonlított a bőre színe is az enyémre, az pedig azt sugalmazta, hogy bizony, akkor ő is elég könnyen le tud égni. Ami nem lett volna jó móka, még egészen pici és imádnivalóan törpécske. Azaz, inkább az én kezemben, a többiekében elég nagy babának tartották.
- Játszhatnánk, nem sok kedvem van feküdni, az olyan meh. Mintha már száz éves lennék, azt nem szeretem. Elhoztuk a Jengát, nem? Tudod, azt a szíveset. Azt. - ölelgettem meg őket, szanaszét szeretve a nőim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az a baj, könnyebb volt elképzelnem Maját Kindermeglepetésként, mint a legtöbb férjnek ez elsőre menne. Valószínűleg ennek sok köze volt ahhoz, hogy legutóbb fogta magát és felmázolta a mintáját a hasára, mire hazaértem. Annyira fáradt voltam, hogy csak ültem az ölemben a fiunkkal és próbáltam levegőt kapni a nevetés mellett, ami legtöbbször vinnyogásba fulladt. Ki érti ezt?
- Csodálod? Nyomulós és elég irritáló is... - grimaszoltam, mert el kell ismerni, hogy jól játszik a kora ellenére, ettől még nem nőtt nagyra a szememben. Azaz, ha sikerült is volna neki, épp elég malőr volt, hogy nem próbált engem leszedni. Öreg hiba. Szép vagyok és veszélyes.
A mese közben alaposabban szemügyre vettem a kicsilányom vállát és pofiját, de semmi égés jellege nem volt, csak olyan... színt kapott. Szerencsés kis breki, úgy tűnik, kevésbé sérülékeny, mint én.
- Jó, majd ránézek addig - bólintottam, aztán mikor elindult a fürdő felé, én is be a szobába, hogy felvegyek valami minimális ruházatot, meg úgy amúgy elővegyem a Jengát is a rózsaszín bőröndből. Elég sok cucc volt benne, nem is mindent értettem, hogy minek kellenek, mikor nem jöttünk olyan sok időre, de inkább nem szóltam miatta egy szót sem, mert akkor meg még a végén szomorúság lesz, azt meg nagyon tudom utálni. Odébb raktam a breki játékai közül párat, aztán elővettem a dobozt, amiben a szívecskés fakocák voltak és a nappaliban el is kezdtem kirakosgatni őket az asztalra. Néhányon el is kellett mosolyodnom,  meg ugye azon is, ahogyan a kicsilányom a fürdőben nevetgélt hangosan, de nem akartam előre lelőni a poént, így csak tovább rakosgattam, olvasás nélkül.
Kb félig építettem fel a tornyot, mikor Klara odatipegett hozzám és a figyelmem igényelte. Szélesen elvigyorodtam, a nyelvem hegyét kicsit kiöltve, majd ölelésre nyitottam a karjaim. Oda is bújt, egyik pici öklével a szürke tincseimbe markolva, majd összenyálazta az arcom, mire felnevettem kicsit. Aztán az ölembe pakoltam és odaadtam neki két kockát, amiket aztán adogatott nekem, míg én pakolásztam.
- Na, ki az én ügyes kislányom? Ty jesteś - nyomtam csókot a feje búbjára végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ahogy elkezdtem keresgélni a bőröndben, olyan fura dolgokkal akadtam össze, de semmit nem tettem különösebben szóvá, azt sem, hogy a mézes-maciglitteres Bee happy milyen célból is került be a bőröndbe. Jó, persze, a vb-set még csak promózni kell, amiatt egy csomó papírt alá is kellett írnom a stadionosokkal, mert nem ártott volna legalább egy-két kép. Na de a macis? Agyam eldobom.
- Mi van még itt, amitől hanyatt kéne dobnom magam? - kérdeztem vissza, azt a gyanakvó, apás hangot megütve, mert most már kezdett érdekelni, hogy viperát is rejteget-e a ládában vagy csak az általános kupi van-e.
Azért csak sikerült megtalálni a fakockás dobozt és inkább össze is húztam a rózsaszín csodát, mielőtt még glittert hányok belőle, vagy Pinky Pie úgy dönt, meg megmerényeli Levendulát a medence mellett.
Éppen pakolásztam, mikor a kicsi lányom nagy ügyesen odasétált hozzám, anyu kezeit szorongatva nagy lelkesen. Tegnap még egy tenyeremben elfért volna az egész baba, ma meg itt sétálgat, kicsit, mintha szaladna az idő, nem? Maja is, csak ő fürdeni, míg mi csapatmunkával építettük tovább a tornyot, amit folyton igazgattam, hogy minden tökéletes legyen.
- A szeretés és a csók? Nem úgy nézem, egy kupacban letömörültek mellém és néznek rám szépen - grimaszoltam kicsit, majd még felmutattam az utolsó három darab fácskát, amit aztán el is rendeztem egy kis szusszanással. - Nagyon rendes kislány ám ez a Klara, anyu, meg sem próbálta összedönteni a tornyot, amit építettünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem kaptam meg a választ, hogy mi is van a bőröndben, amitől annyira félni kéne, de nem zavartattam magamat rajta összességében, csak rántottam egyet a vállamon, hogy jó, hát akkor mindegy is. Én nem stresszelek azon, hogy mi jön ki onnan!
- Ezt úgy mondod, mintha öreg és sérülékeny lennék, ennyire azért még nem rossz a helyzet! - válaszoltam, a breki meg elnevette magát, bár, őszinte leszek, szerintem egyikünk se tudja, hogy mi volt annyira vicces. Annyi biztos, hogy elkezdett gügyörögni anyunak, aki közben még a zuhany alatt állt, vagy legalábbis már megeresztette azt.
Közben felépítettük a tornyot, aminek a végére anyu is meglett ám, csak kicsit késve, de legalább biztosan. A Stitches top pont olyan érdemileg takart, hogy ugyanitt lettünk volna akkor is, ha nincsen rajta semmi, de ugye az ő dolga, én nem fogok ezen összekapni vele, a-a.
A kislányka meg is szerezte a nyuszijait a bőröndből, mire szélesen elvigyorodtam, kicsit az ajkamba harapva. Hát, úgy tűnik, hogy ez a cég nagyon is érti a dolgát, mert ha nincs nála legalább az egyik, még az alvás is csak nyűgősen megy. Bizony.
- Peersze, biztosan, nekem is egyből ez jutott eszembe. - Persze, okos vagyok, de az éles helyzetekben ez sokszor nem látszik meg. Mert ugye ha tényleg figyelek rá mit szabad és mit nem, a társadalmi normák szerint, most nem lennék házas. Nekem pedig ez így jó, boldog vagyok.
- Nem tetszik a színem? Pedig látod, elpirultam neked - jegyeztem meg már-már csalódottan, de aztán csak nyomtam egy csókot a vállára. - Az jó lenne, Babygirl. Minden nyuszit elhoztunk otthonról? Nem három volt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Azt hittem az az egy óra sosem fog eltelni. Mármint komolyan. Jó, találkoztam Linával és megint okoskodhattam egy kört, még ha segítő céllal is, de ettől nem lett sokkal jobb. A bal vállamban szinte még mindig lángolt a fájdalom és nagyon erősen hajaztam rá, hogy elővegyem a két bogyót a kabátom zsebéből, de Mandával tiszta fejjel akartam beszélni, nem pedig vigyorogva és tök készen, mint a matekházi.
Kint ácsorogtam a teázó előtt, mert ugye megbeszéltük már, hölgyek nélkül bemenni bizony illetlenség. A koppanásokra fel is kaptam a fejemet, amit aztán meg is bántam, látszott, hogy nincsen jó passzában, már érkezett is a maflás, amit amúgy nem mellesleg megérdemeltem. Ha úgy vesszük...
- Semmit - fújtam nagyot, a tarkómat dörgölve kicsit, mert meg kell hagyni, volt lendület abban a pofonban. Inkább követtem, mielőtt még kapom a párját, hogy még követni sem tudom rendesen.
- Miről is? - kérdeztem vissza, belemerülve az előttem pihenő itallapba nem sokkal később, bár teljességgel biztos voltam benne, hogy mit is akarok inni és miért pont azt. Nem tudtam pontosan, mikor is kéne ezt tálalni, halogattam és a "választás" épp elég jó albinek tűnt, hogy egy minimális időt nyerjek.
- Egy vaníliás feketetea lesz - vetettem oda foghegyről a felszolgálónak, mielőtt a hátizsákomba túrtam volna a papírok után. Nem akartam, hogy postázzák, nem jutott volna el Mandáig, a felesleges papírpazarlás pedig értelmetlen.
- Kösz a bókot, nekem is nagyon hiányoztál. És ha csak látni akartalak? - rebegtettem meg a pilláim, majd lassan kifújtam a levegőt és a leragasztott borítékot Manda elé csúsztattam. Ha megfordította, látszott rajta a klub bélyegzője és a címzés is, kézzel ráfirkantva. A neve. - Na adsza azokat a szarokat. Miket is írok épp alá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát nem állítom, hogy majd száztíz éves koromban is olyan fitt leszek, mint most, de azért talán annyira nem lesz rossz a helyzet - igyekeztem megnyugtatóan hangzani. Mert hát, tényleg, ha egyszer öreg leszek, tuti én is olyan hátfájós és nyekergős félefajta kéne legyek, akit az unokái tolnak el a szociálisotthonba, mert a papa már csak plusz para.
Közben Maja elmászott fürdeni, én meg a kislánnyal beszélgettem, azaz, hogy főleg ő velem, én meg válaszolgattam néha, miközben építettük a tornyocskánkat lelkesen. Az egyik fahasábot meg is nyálazta kicsit, mielőtt odaadta volna, hogy biztosan jó legyen.
- Mert aranyos kislány, így illik neki ezt mondani - grimaszoltam egy kicsit, megvonva a vállamat, mielőtt feltettem volna az utolsó pár fácskát is. Eközben Klara inkább a nyulait helyezte előtérbe, kicsit odébb topogva. Szerette őket, annak ellenére is, hogy nem zenéltek, világítottak, sem semmi ilyen, csak egyszerű nyulak voltak.
- Most még csak forró, meg húzódik, annyira nem vészes - ráztam meg a fejemet, mert tény, én is éreztem a bőrömből áradó hőt és ez nem mindig volt a legjobb elgondolás. Mármint komolyan, tűzben égek?
- Egy fiúnyuszi, három lány mellé? Milyen aranyosak, most már olyan nagyon ohana - nevettem fel kicsit, mert ha úgy vesszük, most ez volt a felállás. Meg ugye volt, de ő nem nyuszi, ő egy csodaszép fehér baba. Maja kicsit el is kezdett keresgélni, mielőtt odaadta volna a két elkóválygott nyuszit a kislányunknak. Nagyon édes volt, hangosan fel is nevetett, ahogy meglátta a kék ruhás nyuszkót, majd jól összenyálazta őt is. - Hát, lehet jobb lenne, ha előbb bekennéd. Ha nem baj. És akkor később már ezzel sincsen gond.
A pillantásomat ráemeltem, majd megjutalmaztam egy szépen csillogó mosollyal. Olyan tényleg nagyon széppel, amivel csak ritkán szoktam, mert különben oda a varázsa.
- Csinos a zoknid.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Százkettő, ha minden igaz. - segítettem ki egy kicsit, mert még mindig nem erőssége ez a matek dolog. Szerintem soha nem is lesz, de nem is kell, elvégre a feleségem, amit számolnia kell, azt talán még meg is oldja. Nem egy buta lány. De valahogy úgy éreztem, akkor is majd elboldogulunk, ha tényleg ilyen baromi öregek leszünk. Majd akkor is nézünk maratonokat, addigra ki tudja milyen fejlett technológián. Tele lesz az egész ház fotókkal a különböző brekikről, meg a brekik brekijeiről, illetve, nagyon remélem, hogy a harmadik generáció nem köszön akkor még be...
- Mikor jött az uccsó nyuszi? Teljesen kimaradt nekem... - jegyeztem meg elgondolkozva kicsit. Mert ugye általában szoktam tudni a dolgokról, kivéve, ha olyan időintervallumban vagy necces időszakban érkezik, mikor nem turkálom át a postát minden nap. Az ilyen bizony elő szokott fordulni.
- Nem is annyira az, de a puszi mindig, mindenen segít - mosolyodtam el, kicsit hátranézve rá, majd vissza a fakupacra magunk előtt. Elég stabilnak látszott, azt hiszem, hogy jó munkát végeztem vele. Nem mintha ne lett volna elég időm és lehetőségem rá, hogy gyakoroljam.
- Biztos elfoglalt, nagymenő üzletember nyuszi. Vagy, amilyen formás tapijai vannak, az is lehet, hogy sportoló - nevettem el magam kicsit, miközben a szürke tincseim közé túrtam lazán. Elég hosszúak voltak, talán nem ártott volna most már egy vágás, de egyelőre jó volt így.
Szerettük ezt a zokniját, én is, ő is, télen is sokat volt rajta, mert legalább úgy nem fázott meg.
- Nem, a kockákat nem bántottam, de ha szeretnéd, megnézheted őket közelebbről is, a testápoló nem árt - dőltem hanyatt a szőnyegen és olyan szexin elmosolyodtam, miután befejezte a hátam és a vállam kenegetését. - Amúgy is, hölgyeké az elsőbbség Zajaczek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maja nem egy matekzseni és nagyon remélem, hogy soha nem is lesz az, mert imádtam őt, úgy ahogy van. Szerintem ha hirtelen ráfeküdne a tanulásra, olyan furcsán is érezném magam tőle, kicsit úgy, hogy nem elég neki az, ami most van a családunkban.
- Ühm, akkor azt hiszem, értem, hogy miért nem emlékszem rá - bólogattam kissé elgondolkozott arccal, mert hát, sokkal fontosabb dolgokkal voltam akkortájt éppen elfoglalva. Leginkább azzal, hogy mentálisan és fizikailag és felkészüljek a vbre, vagy szeressem a csodás feleségemet és a kicsi lányaink. Ő közben tovább kente a vállamat, a keze és a testápoló is olyan elég hideg volt, de még a kellemes szinten, nem akartam eltolni vagy sziszegni, hogy fejezze be.
- Olyan izéje? Mizéje? - kérdeztem rápillantva, teljesen zavarodottan, mert mégis mi lehet a nyuszin, ami nem jó egy gyereknek? Nem teljesen tudtam összerakni a képet, az ilyet pedig egyáltalán nem szerettem. Jobban éltem, ha mindennel és mindenkivel kapcsolatban naprakész vagyok.
- Ha szeretnéd... - böktem ki, mielőtt elfeküdtem a szőnyegen és a kezeim összekulcsoltam volna a tarkóm alatt. Még rá is mosolyogtam szélesen, olyan boldogítósan. Kaptam közben egy puszit is, csak a pocislány nem könnyítette meg anyu dolgát, ezen kicsit fel is kuncogtam. Klara meg lelkesen jött segíteni, hogy bekenjen. Ugyan nagy hatása nem volt, de aranyosan tapsikolt rajtam, tényleg nagyon kellett nevetnem.
- Azt hiszem, még itt maradok egy darabig, jó az akusztikám. Mi van rajta? - kérdeztem felemelve kicsit a fejem, majd megfogtam a kicsibreki kezét és nyomtam rá egy csókot, mielőtt felültem volna. Ő vissza is mászott a nyuszikhoz, mire közelebb csúsztam kicsit az asztalhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem mindig szoktak nagy csomagot küldeni, mondtam is Majának, ha olyan, nyugodtan nyissák ki nélkülem, nem igazán aggódtam az ilyeneken. A nagyobbal szoktak küldeni néha ajánlatot is, meg ilyen családi bizgentyűket, azokat azért jobb szerettem, ha együtt nyitjuk. Mégis csak Ohanásabb.
- Ééés mi volt benne? - érdeklődtem, kissé felvonva a szemöldökömet. Már hogy a levélben, nem a csomagban, ennyire azért még nem vagyok sem szenilis, sem nehéz felfogású. A levél viszont engem valahogy kikerült, gondolom a színezőben maradhatott, vagy hasonló finom baleset állította meg abban, hogy hozzám eljusson.
- Mizéje? - vontam össze egyre jobban a szemöldökeim, hogy most mi az istenről maradtam le, mert tuti nem tiszta a teljes kép. Mije van a nyúlnak az arcán, ami káros a gyerekre? - Ja, hogy az!
Elég érdekesen fejezte ki a páros a lelkesedését, de őszinte leszek, ebben már semmi meglepő nem volt, még csak a szemem sem rebbent. Szerettem, milyen lelkesen tudnak egy kis testápoló miatt is vinnyogni. Hagytam is hát, hogy Klara is segítsen, az apró mancsikáival tapicskolva a kockáimon és vigyorogva a hangra.
- Héééé, ne csalj! Látlak ám! - nevettem el magam, majd nem sokkal később ülő helyzetbe tornáztam magam, bár minden egyes izmom belesajdult. Asszem máskor nem szabad az izomláz előtt elterülni, mert soha nem kelsz fel és paff. A kockájára néztem, majd a kis brekkencsre, aki a mancsijait anyu hasára biggyesztette, az apunyuszi fülét rágva csendesen. - Én jövök?
Még fel is vontam a szemöldökömet, és ha megkaptam az engedélyt, felülről a hatodik középsőt toltam ki egészen lassan.
- Szeretem, amikor... - kezdődött a mondat, majd elmosolyodtam kicsit, az asztalra pillantva és belülről a számba haraptam kicsit. - a brekivel lengyel cuccban drukkoltok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mit kérdeztek? - néztem rá, mert ugye nem volt egyértelmű, hogy azért nem válaszolt, mert nem tudta megfogalmazni nyelvtanilag a dolgot, vagy azért, mert nem tudja a választ a fennálló problémára. Mert ugye az egyik rövid úton megoldható, a másik esetben meg vagy én írok, vagy elmagyarázom a nyelvtant megint.
Ugyan kicsit nehezen sikerült kinyökörögni, hogy a nyuszinak szemüvege volt, végül úgy tűnt, sikerül közös nevezőre jutni a kedves feleségemmel is. Nagy siker, már egészen fejlődőképesek voltunk, még ha az ember elsőre nem is éppen arra gondol, amire a másik. Már félsiker.
- Nem, te soha semmit nem csinálsz, soha, nem is értem, miért is fordult meg a fejemben - forgattam a szemem kicsit, de aztán elnevettem magamat. Összességében tényleg könnyen kijöttünk, de voltak pillanatai, mikor igen csak feszegette a tűréshatáraimat. No offense, ebben semmi rossz nincs, nem a negatív értelemben, csak van egy határ, mennyire tudom magam kontroll alatt tartani.
- Édesek vagytok így - mosolyogtam életem nőire, mielőtt még rám került volna a sor, hogy kihúzzak egyet a kupacból, lehetőleg kicsit határozottabban, mint ahogy számolni kezdtem. Nem tudtam, felülről legyen hat vagy alulról. Szomorú, nem?
Maja előre hajolva az egyik alsó, szélsőt húzta ki, mire kissé felszisszenve grimaszoltam, a bizonytalan építményt figyelve.
- Hát, pedig ide kell egy válasz, babygirl, szóval... várok. - vigyorodtam el egészen szélesen. Persze, egész addig sztrájkoltam és nem voltam hajlandó kihúzni felülről a negyedik középsőt, míg ő nem adott rá egy rendes választ. - Nem tudom elképzelni, hogy nélküled... csináljak bármit életem hátralevő részében.
Azzal odébb raktam a kockám, végigcsekkoltam, nem túl ingatag-e még a torony, de egyelőre úgy tűnt, még elég biztonságos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem szerettem, mikor nevelve vagyok, talán Manda volt az egyetlen ember, akitől ezt eltűrtem és most ide kell érteni Levendulát is. Tőle sem. Szóval, mondhatjuk, hogy tényleg kivételes helyzetben volt a nő, aki befelé száguldott, én meg követtem.
- Nem szoktam gyárkéményeket nyelni, túl jók a gag-reflexeim. Mit pletykálnak róla? Nem tudom miről beszélsz... Mi baj a különórákkal? - kérdeztem közömbös arccal. Mert ugye nem úgy volt, hogy már minden vonását ismerem az aláírásának és minden gond nélkül hamisítottam a Helmut adta papírokra, erről szó sincs. Még a legvadabb álmaimban sem.
Nem különösebben voltam kedves, aranyos, vagy normális a felszolgálóval, más kérdés, hogy leginkább leszartam, mert könyékig voltam a táskámban és kerestem az ott lappangó ajánlatot, amit még én is kéz alatt kaptam. Persze, amit én láttam belőle, jónak tűnt, de vannak olyan kiskapuk meg ez-az, amit nem biztos, hogy magamtól észrevettem volna.
- Kár, oda a régi varázs, hm? - kérdeztem, miközben elé toltam a borítékot, majd magam elé húztam az aláfirkálnivalókat, a saját tollamat is elővéve. Nem írok alá más tollával semmit, mert balszerencsét hoz.
- Ah, már megint rajta kell hagyni azt az undorító bilétát? Ne már... - nyögtem fel, kicsit hangosabban a kelleténél, mert bár szerettem azokat a cipőket, baromira zavaró tudott lenni. Fennakadt benne a farmer, beleakadt a dzsindzsásba, rikított és éreztem, ahogy bemozog minden lépésnél. - Nem vagyok egy kib.szott madár, nem szoktam csiripelni. Szerződés ajánlat, azt akarom, hogy nézd át. Nem úgy, mint a tavalyi szezonban, hogy szedd össze a legviccesebb pontokat belőle, hanem úgy, hogy el akarok menni. Torkig vagyok a vezetőség balf.szságaival, meg azzal, hogy a negatívumot ki tudják emelni, a pozitívum meg elveszik útközben. Szeretném, ha tudnának róla, hogy igenis gondolkodom a váltáson, mert ilyen negatív közegben nem vagyok hajlandó dolgozni. És szólok, hogy a nyilatkozataim nagy része is ennek tükrében fog alakulni, ne lepődj meg!
A végére beremegett a hangom, de csak azért, mert ideges voltam, ebben semmi megbánás, vagy negatívum nem volt. Inkább hátradőltem, a mutatóujjammal a combomon dobolva. Kint volt. Senki másnak nem mondtam még el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annál, mikor nem csinálhatok semmit, csak az rosszabb, mikor csinálnom kell valamit. De komolyan, egész eddig ott ültem és vártam a feltámadást, most meg alig várom, hogy visszamehessek számolni a repedéseket a plafonon, mert ha itt kell maradnom, még lehet, hogy felkötöm magam. Nem mintha okom lenne panaszra, egész egyszerűen vinnyogok, mert legalább huszonnégy órája nem aludtam semmit és ez kezdi megviselni a szervezetemet. Még a lány se vidított fel, aki aláíratta a pólóját, mert hogy "én vagyok az a szexi instás csávó". Hát... jó. Ha ő mondja...
Szóval toporogtam egy sort a kasszánál sorban állva és tök indokolatlan dolgok kerültek végül a kosaramba, mert a néni a sírjából kelt ki azért, hogy a kettes pénztár nyitva legyen. Hiába, ha a tizenöt éves csitri nem tud bejönni, Linda néni saját kezébe veszi az ügyet. Más kérdés, hogy hozzá képest a biztiőr is gyorstüzelő lenne. Szóval egyre bizarabb dolgok kerültek a szalagra, előbb csak két snickers, majd két kindertojás, ez még érthető, de a Kinga feliratú rágót már utólag nehezen tudom értelmezni. Azt hiszem problémáim vannak.
De végre sikerült rájönnie, hogy nyissa fel a kazettát és úgy tűnt, a dolgok lassan a helyükre kattannak. Kifizettem és a kórházba visszatérve kicsit megint éreztem a kényszeres migrént, ami rám akart törni a fertőtlenítőszerek szagától és a neonfénytől. Egyiket sem tűröm túl jól, úgy tűnik. Szomorú, nem?
Végül beléptem a szobába, ahonnan épp hiányzott a babakocsi, szóval asszem megjöttek Vesznáék is, Maja felé sandítottam, hogy alszik-e. De ébren volt, így kissé bágyadt mosollyal emeltem a kezemet intésre, mielőtt leültem volna az ágy mellé vontatott fotelembe.
- Ugye tudod, hogy a fagyi hivatalosan nem számít ebédnek, hiába darabos? Hoztam amúgy több félét, a maradékot majd betolom a fagyasztóba, vagy valami. Megvagy azért? - kérdeztem egy csókot nyomva a homlokára. Utána visszaültem a fotelba, elővadászva a kindertojást, majd az ágy szélére tettem.
- Bocs, a néni a pénztárban szerintem kétszáz és a halál közt volt valahol...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mire visszaértem, a nagyik elvitték kicsit Klarat kikapcsolni. Nem szerettem, hogy itt van, ez a szoba nem volt sem szimpi, sem kényelmes, meg ki tudja, mennyire steril, jobb, hogy most vigyáznak rá. Maja éppen a hátát kitámasztva állt neki színezni, mikor betoltam az ajtót, hogy amúgy hm, heló.
- Nem is a fél kórház volt, csak a negyede, a többiek unatkoztak, mert nem történt semmi. Hallottam a recepción, mikor kávéért mentem - forgattam kicsit a szemeim, de aztán csak elvigyorodtam egy kicsit. Igazából vicces is lehetne ez az egész, ha nem lennének alvás-elvonási tüneteim és nem stresszelnék azon, mit is kéne csináljak. - A maradékra majd igényt tartok.
Mert főzni nem fogok hazamenni, a büfés kajájuk rettenetesen szar és rendelni lusta vagyok. Ez aztán a nagy siker. Más kérdés, hogy ha rendelnék, jönnének a firkászok is, azt meg végképp nem igénylem. Még a pandával hozathatok délután valami ehetőt, ha mást nem. Vagy Hannaht, mert a panda, amilyen függő, betaggelné hol vett, mit, kinek és hogy hova viszi. Szeretem, de megbízhatatlan ilyen szempontból. Nem értem Helmutékat hogy nem mártotta még be az összejövetelekről.
- Az jó? Mármint, ha eltekintünk attól, hogy kint kéne már legyen napok óta - vettem elő a saját fagyimat és betoltam belőle egy nagy kanállal, odébb dobva a tetejéről a fóliát.
- Ne bántsd, csak szereti kihasználni az idejét. Jó helye van, lehet hang alapján betájolta, hogy a dokibácsi csúnya és vár, hátha jön valaki szebb - nevettem el kicsit magam, mielőtt betoltam volna egy újabb kanál fagyit. Kicsit gyorsabban fogyott a banános, diós, csokis cucc. Lehet, hogy rohadékdrága, de ezek az amcsik tudnak valamit a fagyiról... hm. - Mi? Hm, most épp nem, meg amúgy is csak a gerincem állna be tőle, majd kint alszom, ha arról van szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mi az, hogy meglátjuk? - kérdeztem, elnyílt ajkakkal felháborodást mímelve, de aztán csak rosszalló pillantással megráztam a fejemet. Nem sajnáltam tőle a fagyit, összességében a sajátomat sem szabadott volna egészben megennem és valahogy mégis ez volt tervben. Legalábbis, ha azt vesszük, hogy máskor három kanál után elrakom, most meg négy lecsúszott anélkül, hogy akár csak gondoltam volna a tartogatásra. - Legalább eszel valamit, just do it.
Halványan még el is mosolyodtam, mielőtt még a jégkrémes poharamba bámultam volna pár pillanatig, Voltak benne tök nagy darabkák, amik kellemesek voltak, közben meg csak... nah. A nénit sem értettem, mit akar minden áron hallgatgatni, gondolom, ha jönni akarna, nem kéne itt feküdni és azon gondolkozni, passziánszozzak-e. Nem mintha kedvem lenne hozzá.
- Addig legyen morcos, míg van állása. Aztán hirtelen nem lesz, akkor oka is lesz morcogni - horkantam fel, a szemem forgatva kicsit. Már akkor sejtettem, hogy mire megy ki a játék, mikor Maja odébb csúszott, kint is volt a sóhaj, amit bent akartam tartani, de valahogy nem sikerült. Tudta, hogy szeretném, meg azt is, hogy jó lenne, ahogy azt is, hogy nem szabad. Ördögi nőszemély.
- Nyuszi nem könnyíted meg a dolgom, tudod? - kérdeztem felkelve a fotelből, nagyot szusszanva és kicsit olyan elgyötörten figyelgettem. Nagyon szeretem, még akkor is, ha akkora, mint egy túlfújt lufi. Utáltam ezt a szobát is, meg a tényt is, hogy mindenért morognak meg hurrognak, hogy nem szabad. - De egy perc, nem több.
Nem vagyok elég határozott, asszem, nincs rá fölös energiám, helyette csak letettem félig a formás seggemet az ágy szélére, az egyik lábammal a földön támaszkodva még mindig, a másikat lazán lelógatva az ágy széléről, őt figyelve.
- Jobb?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Az aranyos, ha nem felejtem el, majd írunk vissza nekik, jó? - kérdeztem, bár asszem a válasz egyértelmű volt. Szerettem azt a céget, nem is voltak olyan dögnagy, halálos multi, meg amúgy is sokszor küldtek ajándékot a kislánynak, amikért odavolt. Mit neki más, bolti nyúl, neki csak ezek a retro, lengyel tapsifülesek kellettek. De ezek nagyon, iszonyú sírás volt, ha valamelyiket épp elhagyta.
- Jóóó, tudom, ne duzzogj! - nevettem fel kicsit, megsimítva az állát, hogy emelje csak meg a buksiját. Apró puszit is nyomtam az ajkára, majd inkább a kislányt figyeltem, ahogy a pocakja körül zizeg. Nagyon elvolt vele, azt is elég sokszor összenyálazta. Mint mindent, amit szeret. A nyuszik is gyakran voltak mosva, nehogy valamit benyaljon. Szó szerint.
- Tudom, hogy nem, ez most a te feladatod, nem dönthetek mindig én - kacsintottam rá, mert hát, a játék lényege az lenne, hogy jobban kiismerjük az ilyesmiket, nem? Na, ezért kellett neki eldöntenie, hogy mit is kíván nekem és nem én kellett segítsek. - Ügyes lány vagy, megoldod.
Nyomtam is egy csókot a hajába, ahogy a fejét a vállamnak biccentette. Igaz, így kicsit testápolós lett, meg minden, de végülis nem az én hajam, szóval nem zavartatom magam ilyeneken. Helyette húztam egy kockát, próbálva kevés sikerrel, de stabilan tartani az építményt. A válasz nem volt egyszerű, morfondíroztam is pár pillanatig, de aztán csak kiböktem.
- Semmit se nem - ráztam meg a fejemet, majd figyeltem, ahogyan kihúzza a kockát, még az a kis, aggódós vicsor is az arcomra fagyott. Ah, szarban vagyok a következő körtől asszem. - Na, ez nehéz!
Még kicsit fel is nevettem, a kockájára bökve elégedetten, majd összefontam a karjaim a mellkasomon, várva a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Hát... jó, egye fene, ezt a felállást még esetleg elviselem - biggyesztettem le az ajkamat, mert ritkán hagytam, hogy háttérbe szoruljak... de most a nőimről volt szó, egye fene. Amúgy sem hiszem, hogy a Bohemian egy olyan lenne, amiben nincs laktóz. Most nem hiányzik egy kör haldoklás itt, attól tartok.
- Szerintem semmi, én szeretem a pizsidet, de te is tudod, hogy ez nem igazán mérvadó... már hogy az, amit én gondolok... - Mert a doki jobb, ha nem azt gondolja, amit én, ha meg akarja tartani még a golyóit egy darabig, a helyükön. És nem mondjuk egy befőttes üvegben a polcon az élete hátralevő részére. Közben teljes lelki nyugalommal kanalaztam a fagyimat tovább, mintha ez az eszmefuttatás nem történt volna meg.
- Tudom, hogy nem, azért vagyok itt - szusszantam fel kicsit hangosabban, mint terveztem, de ha egyszer nem akartam én sem rosszat neki? Hogy mondod meg a terhes nőnek, hogy figyike, szeretlekimádlak, de a doki azt mondta, ezt nem szabad én meg szót fogadok? Felnőtt ember leszek, pár éven belül harminc - te szent isten, meg fogok halni - erre egy vén trotty mondja meg, mit csinálhatok és mit nem?  - Hááát jó...
Azzal fel is ültem az ágya szélére, de csak oda, nem feküdtem mellé, meg semmi. Kicsit tartottam tőle, mert a cuccom se volt valami steril, meg amúgy is... Láttam, ahogy nézeget és tudtam, hogy szeretne valamit, örülne, ha tényleg idefeküdnék, szóval végül lemondó sóhajjal rúgtam le a cipőm és pakoltam be magam mellé óvatosan, minire összehúzva magam.
- Csak ne mondd meg senkinek, mert ki fogok kapni.. - biggyesztettem le az ajkaim kicsit

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Éppen hogy végeztem a mai napi órákkal, rakosgattam össze a jegyzeteket és egy takaros kupacba szedtem a röpdolgozataim. Mert ugye csak emiatt jöttem ma be, amúgy nem igazán tartottam órákat, csak amikor muszáj volt. Főleg azért, mert megszületett a második kislányom is. Éppen letöröltem a táblát, mikor egy hang megszólított, én pedig arra pillantottam a vállam felett.
- Tessék, mondja csak! - néztem rá kíváncsian, felvont szemöldökkel, összefonva a karjaim a mellkasomon. Általában nem szoktak tőlem kérdezni, ezért, mikor valaki megtette, azt őszinte kíváncsisággal fogadtam.
Apró bólintásokkal jeleztem a beszámolója alatt, hogy igen, még mindig figyelek és az alsó ajkam dörzsölgettem kicsit a hüvelykujjammal elgondolkozva.
- Igen, ez általában nem egy gyakori kérdés. Örülök, hogy idejött, értékelem. Nos, a lebukás lényegében egy elindított mozdulatsor, melynek során a játékos a föld felé iramodik, majd visszarántja a seprűt, ezzel megzavarva az ellenfelet. Fogóknál inkább a Wronskij-féle műbukás népszerű, de ezt is alkalmazzák néha. Itt jóval rövidebb ideig tart a lefelé történő mozgás - rajzoltam a krétával a táblára a mozgás pályáját a kettőnél. Míg a műbukás egy hosszú zuhanás, meredeken, majdnem a földig, a lebukás egy elindított sor volt, ami során hamar visszarántották a seprűt és rágyorsítottak, így próbálva lerázni az ellenfelet. - Hajtóknál is hasznos, főleg ha nagyon megpróbálják visszatartani. Terelőknél és őrzőknél nem használható. Nagyjából érthető?
A pillantásomat a lányra szegeztem, sőt, még egy vérszegény mosolyt is megejtettem, ami nem volt tőlem túl gyakori az órák körzetében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ja, annyira nem fontos, eszegess csak, piszkállak - vontam meg a vállamat, kicsit törölgetve a vízcseppeket a poharam pereméről. Nem szerettem, hogy ilyen undi szottyos lesz tőle a papírpohár, ha rajtam múlt volna, tuti tervezek ez ellen valami megoldást.
- Igen, de én egy szál bugyiban is ugyanannyira imádlak, mint egy többezres estélyiben. Azért - mutattam rá a dolgok lényegére, kezemben a kis műanyag kanállal hadonászva. Persze, nem vészesen, csak úgy kifinomultan ide-oda. Figyeltem, ahogyan a pocakján tartja a kezét, meg a fagyis vödröt is. Kicsit hihetetlen volt, hogy a kicsi lányunk bármelyik pillanatban itt lehet és kalimpálhat nekünk a kicsi kacsóival, hogy sziaanyu, sziaapu.
- És azt mégis hogy szeretnéd, kicsim? Beszéljek nonstop a hasadhoz, hogy "Ania, nem illik megváratni az ohanát?" - kérdeztem felvonva magasra a szemöldökömet. Mert ezen kívül egy módja volt, amit az előző körben sikerült is elsütni, nem feltétlenül direkt. A keze az enyémre csúszott, majd a pocakra húzta, aminek a másik oldalán ott volt határozottan a kicsi kacsó.
- Helyes, ameddig nem mondod el, maradhatok. Aztán kidob a buta bácsi... de talán estére már megjön a doktornénid és akkor megint nem lesz ránk furcsán nézve... - cirógattam meg az állát finoman, miután letettem a saját fagyimat az ágy mellé. Remélem nem olvad oda... - Nem kell félned, littlegirl, itt leszek, végig és nem hagyom, hogy bármi baj legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Jó, de tudod, hogy Hannah klinikai eset, engem meg jóformán ő nevelt fel, jobb, ha minket nem veszel alapnak - forgattam kicsit a szemem, mert akármilyen bizarrul is hangzott, a szőke ott volt mellettem, mióta az eszemet tudom és nagyban rányomta a bélyegét a személyiségemre. Bele sem akartam gondolni, hogy ezzel a lendülettel Helmut egy apafigura volt, aki most csak kezdte kicsit komolyabban venni a szerepét. Bah!
- Nem hiszem, eleget beszélgettem vele az elmúlt napokban és még mindig ott van bent - világítottam rá a lényegre nagy elgondolkozva, de aztán csak vontam egyet a vállamon, hogy összességében elég mindegy is, mert most itt vagyunk, aztán a napokban muszáj lennie valaminek. Különben lehet, hogy nem leszek soha többé barna. Lássuk be, jól áll a fehér, de kicsit még fiatal vagyok ahhoz,hogy életem végéig a tükör előtt varázsolgassam barnára a frizurám. Hiú kis...
- Akarod? - doromboltam vissza, ez egy olyan szó volt a szájából, amit nem lehetett sűrűn hallani éppen ezért nagyon meg is becsültem. Kicsit talán jobban is, mint az normális lenne, valahogy a gyengém volt, mikor ilyen határozottság félét mutatott ki. Szóval apró szusszanással feküdtem el mellette az ágyon, ugyan eléggé nagyon figyelve mindenre, de megtettem, csak elnyúltam, majd apró csókot nyomtam a hajába, hogy éreztessem, minden rendben lesz itt.
- Serduszko, úgy hangzol, mint aki éppen végrendelkezik. Inkább ne csináld, jó? Itt leszek és nem lesz semmi baj. Fogom a kezed és túl leszel rajta és itt lesz a csodaszép kicsi lányunk. Ne aggódj! - csúsztattam a kezem az arcára, lágyan végigsimítva rajta párszor a hüvelykujjammal, a tekintetét keresve a sajátommal. - Vigyázok rád. Mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mert egy seggfej vagyok, de azt hittem, hogy erre ennyi idő után, amit  a férjedként töltöttem, már sikerült rájönnöd - néztem rá sokatmondó pillantással. Mert ha másnak nem is, neki tudnia kellett, hogy nem vagyok mindig aranyos és cukormázas és vannak szar időszakok, amik sokszor nem múlnak el maguktól, de itt van nekem ő, a kicsilányunk, a team és a kviddics és valahogy mindig kihúznak a szarból, bármennyire is hiszem, hogy túl mélyen vagyok. Remélem, hogy ez így is marad.
Szerettem ezt a játékot, elég gyakran használtuk a kis készletet, mióta megkaptam, de ugye a dolgok változtak, volt amire több válasz létezett és nem játszottunk még eleget, hogy mindenkinél járjon minden kocka. Szóval asszem ez olyasmi, amivel még elleszünk egy darabig a jövőben.
- Mindig ilyen szívatósak jutnak a kezedbe, kisszerelmem? - érdeklődtem, felvonva a szemöldökömet, de aztán csak felkuncogtam. Nem akartam én kinevetni, de kissé komikus volt a helyzet, hogy mindenen annyit gondolkozik, mintha számmisztika házit iratnék éppen vele. - Igen? Ezt látod, nem tudtam. Mármint... Furcsi.
Jó, persze, ő is tudta, hogy jobban örülnék egy kislánynak. Ez teljesen egyértelmű volt. Nem azért, mert a fiúk nem aranyosak, vagy nem szeretnék egyszer majd egy kissrácot, de... nem vagyok felkészülve rá, nie.
- Tuudom - sóhajtottam, majd kihúztam egy oldalsót, amitől ha lehet, még instabilabb lett az ingatag torony, de ha nem tenyerelek bele a szarba, túl nyugisak lesznek a dolgok. - A kedvenc dolgom, amit együtt csinálunk, a...
Itt kitört belőlem a nevetés, a nyelvem hegyére harapva próbáltam elfojtani, de egyszerűen nem ment, csak rázkódtam és nyerítettem, mintha muszáj lenne, az arcomat a kezembe temetve. Hát...
- A jengázás!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő