Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Részben anno azért is maradtam, azt hiszem, mert nem születhetett kétség affelől, hogy Maja figyel rám. Még amikor nem is csináltam semmi fontosat, is rám figyelt és arra, hogy mit mondok, vagy csinálok, nem pedig arra, hogy mennyi pénzem van, vagy a sajtó mennyire kapott fel. Ez pedig így is maradt, azzal a kis plusszal, hogy rá kellett jönnöm: szeret engem.
- Nem is értem, hogy tudtad rávenni, hogy ilyeneket megtanuljon! Boszorkány - nevettem el magamat, bár tény, hogy nem csak ezek voltak érdekesek abból, amiket Volt tudott. Asszem túl sok időt töltenek együtt, ami alapvetően nem lenne baj, csak mégis furcsa a legtöbb embernek.
- Csak...? - kérdeztem vissza, nem igazán segítve a zavart helyzetén, szerintem kifejezetten undok vagyok, nem is értem, hogy jöhetett hozzám egy olyan lány, mint Maja. A csapattársaim is igen csak megkérdőjelezték a dolgot az elején.
- Ez igaz. Mellettem - pillogtam pár pillanatig a brekire, kerülve a szemkontaktust a nagybetűs nővel, mielőtt rásandítottam volna, féloldalas, már majdhogynem szégyellős mosollyal. Előtte sosem mondtam ilyeneket nőnek, de ő volt a jobbik felem, az a bizonyos. Ezt pedig jobban megbecsültem, mint ahogy az elsőre látszott. Szóval apró szusszanással nyomtam egy csókot a homlokára, mielőtt még visszafordultam volna a meccshez. Katasztrófa volt, ami a pályán fojt, Dragunov és Smith közrefogták Gabrjelt, aki végül pánikba esett és random eldobta a labdát. Ezért én magam rúgtam volna le a seprűjéről, ha még fent vagyok, meg is feszült az állkapcsom rendesen. Ezen csak az segített, hogy a kicsilányom a látómezőmbe került, kitakarva előlem a zajló jelenetet.
- Persze, hogy vissza szeretne - vettem át óvatosan, ellazítva az izmaim, majd finoman, de biztosan tartva átvettem a kislányt. - Szerinted mi   a szart művelnek a pályán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Valószínűleg eltűntette az orbitot a zsebemből, már jóval azelőtt, hogy az ölembe kapva a szoba felé indultam volna vele, ezzel pedig nem is volt semmi gond. Taps-taps, elismerés, meg minden, mert úgy csinálta, hogy észre sem vettem. Csak ugye most lebukott, mert a kis csomag istentelenül nyomta a gerincemet.
- Mit tetszik hümmögni? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mielőtt még a pillantásom arra csúszott volna, hogyan is helyezkedik mellettem. Azt hiszem, hogy megint benéztem az s-sz dolgot, de nem érdekelt annyira, hogy komolyabban javítsam is magamat.
- Tak, a hátamba akartam elrakni, de kiesett a lapockáim közül. Igazán szomorú - kuncogtam fel, szinte már kajánul, de nem azért, hogy bántsam, egyszerűen csak jól esett egy kicsit nevetni a dolgon. Mégis mit tehettem volna, sírjak? Közben kissé elnyújtózott, a popsiját magasra tolva, mire csendes mordulással tereltem vissza a pillantásom az arcára. Kicsit megint kaptam a hajából kóstolónak, mikor közelebb hajolt a rágómat megcsócsálni, de már elengedtem, nem volt szokatlan érzés a hatalmas hajtömeg. Szomorú? Nem igazán. Kicsit olyan csiklandozós érzés volt, éreztem is a libabőrt a nyakamon és a mellkasomon.
- Oh? - kérdeztem, mielőtt még a csókjába feledkeztem volna. Nem igen engedte, akaratlanul is az ajkai közé nyögtem, hiszen előbb a nyakamon simított végig, aztán a hajamba markolt, nekem meg egyből megugrott a pulzusom. - Ott jó lesz.
Azzal egy határozott mozdulattal toltam lefelé a csípőjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tudtam, hogy Volt szerette, mikor Maja vele foglalkozott, szóval engem sem kellett győzködni, ahogy őt sem. A nasival amúgy is sok dologra rávehető volt, így elég sok dolgot megtanult, amit más nem. Már hogy a mancsos, nem Maja. Vele ennyire azért nem volt egyszerű a dolog.
- IIiiigen, tudom - mondtam, de a mosoly most érdeklődés hiányában elmaradt, mert jobban fájt, mint azt szerettem volna.
Imádtam, mikor zavarban volt, a mai napig volt, hogy sportot űztem belőle, hogy hányszor tudom egy este alatt pirulásra bírni és hát... még mindig nagyon érdekes számokat kaptam végeredményképpen, amit személyes sikernek könyveltem el.
- Igen, azt tudom, azért nem is csinálok nagy ügyet belőle, mikor szeretnék - öltöttem ki a nyelvemet egy pár pillanatra. Leginkább egy alvás segített volna rajtam, mert olyankor jobb esetben nem mozog az arcom, meg lehet, hogy egy pár marok jég sem lett volna rossz. De hát nem lehetett, itt ültem a csúnya néni mellett, aki büdös volt, mint egy francia pacsuligyár. Közben átvettem a kicsilányt, mert éppen ide kívánkozott, én meg szerettem fogni és hagytam, hogy a kezében lévő cumitartóval játszogasson. Maja keze az enyémre csúszott, mire apró, dühös szusszanással fordítottam felé a fejem.
- Hm? De, mint láthatod, elvileg az is - préseltem össze az ajkaim, mert tudtam, hogy nem az, soha nem is volt és nem is lesz. Velük nem. - Talán lassan vége lesz... Vagy nem. Nem látom a fogókat.
Azzal a kékjeim a pályára függesztettem ismét, de akárhogy számoltam, két ember hiányzott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem fogja bevallani, hogy ő volt a ludas a rágó ügyben, ez valahogy már korábban is világos volt a számomra és asszem, nem is érdekelt annyira, hogy meghasson. Apró puszikkal nyomta tele az arcom, mire az ajkamba haraptam egy egész kicsit, lesütve a pillantásomat. Igen nagyon szerettem, ilyenkor meg aztán főleg.
- Valahogy sejtettem - jegyeztem meg derűsen, rántva egyet a vállamon. Végigsimítottam az állán, majd lassan a nyakán, majd a gerince mentén végig a hátán.
- Nem, nem szeretem őket. Kifejezetten imádom - vigyorogtam rá szélesen, eltűrve egy tincset az arcából, kissé oldalra biccentve a fejemet. Nem nagyon, csak olyan éppen normálisan. Szerettem, mikor fújta a bubikat, olyan jól álltak neki. Hagytam, hogy visszahajoljon hozzám, ami ugyan még több hajat eredményezett, de nem bántam, azt hiszem, ezt legfeljebb az összekötésével lehetne - részben - áthidalni.
Az az oh már sokkal szexibbre sikeredett, mint azt szerettem volna, kicsit hevesebben is húztam magamhoz, mint azt eredetileg terveztem, de nem bántam meg egy pillanatát sem. Ahogy a keze végigcsúszott a nyakamon, meg is kellett törnöm a csókot egy halk nyögéssel.
- Tökéletes - feleltem, mielőtt még a nyakát kezdtem volna ellepni csókokkal és apró harapásokkal, itt-ott ocsmány lila foltot is hagyva magam után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tényleg szarul nézhettem ki, éreztem is hogy nehezebb nyitva tartanom a szememet, ahogy egyre jobban feldagadt, főleg az a rész, ahol a csont közvetlenül csonttal találkozott. Az biztos, ha még egyszer találkozom a csávóval, odamegyek és bepréselem az orrát a koponyájába, minden féle arcizomrezzenés nélkül. Leginkább, mert az fájna nekem és nem ér meg ennyit az egész.
- Ha annyira akarsz, kérhetsz, lehet, hogy nem lenne rossz... Meg tudod oldani, vagy menjek én? - sóhajtottam, felidézve, hogy amúgy ő nem igen szereti a nyelvet mert elég bonyolult. Más kérdés, hogy ha annyit mond ice is értenék, mert lengyelek, nem hülyék.
- Ja hát, pimasz vagyok, nem olyan tipikusan nyakigláb, aki irul-pirul csak a gondolatra is, hogy... jaj. A barátnőm ad egy puszit. - A hangom még egy kicsit p.csogósra is sikerült változtatni, azt hisze nem tartom őket elég nagyra, de a többségük semmit nem tett le az asztalra. Baj?
Ha ezt valaki négy évvel ezelőtt próbálja meg, az arcába toltam volna a tenyerem és eltolom, hogy figyelj, most menj innen, ne hajolj az arcomba, nem látom tőled mit csinál a csapatom. De végül nem tettem semmit, csak megsimogattam kicsit az arcát.
- Én nem merek odanézni, mert még a végén agyérgörcsöt kapok - vallottam be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Az enyém, leginkább. De amúgy olyan kedves, meg aranyos féle és szép is, szóval olyan csodás. Röviden - vontam meg a vállamat lazán, mintha ez egy olyan köznapi fogalom lenne, amit mindig használok és nem csak óla jutna eszembe. Lényegében elég Creepy gondolat, hogy ha bizonyos förtelem szőkék nincsenek, akkor most nem ismerném Maját.
Klara még nem igazán ácsorgott, csak segítséggel, de akkor sem túl sokáig és ez jól is volt így. Azt hiszem, megint melós időszaknak nézünk elébe, mikor ő felkerekedik és elindul bele a nagyvilágba. A hajam meg nem akart az istennek sem úgy állni, mint kéne neki, ezen egy kicsit fel is bosszantottam magamat, asszem.
- Miért, milyen a szülinapi kedvem? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet elég magasra, ahhoz képest, hogy az arcomnak is megvannak a maga limitjei. Persze, voltam már sokkal rosszabb passzomban is ezen a dátumon, de az most annyira nem fontos, nem?
Kicsit más volt, mert ugye én allergiás voltam, Maja meg utálta, de azt hiszem, hasonlóan csúnya vége lett volna a produkciónak mindkét esetben. Szóval én nem szoktam ráerőltetni a zöld cuccot, vár tény, hogy volt már olyan recept, amiben valahogy nem vette észre.
- Igen, tudom, de te is tudod, hogy nem akart vele rosszat - grimaszoltam kicsit, az ajkaim kissé felhúzva és az orromat hevesen ráncolva az irányába. - Ebben mondjuk nem kételkedtem.
Levendula szerette Maját, ellentétben egyesekkel, mert hogy nem jár öt méterrel a föld fölött, nem beképzelt és a pénzemet sem szórja ki az ablakon marokszámra.
Lassan a pincér is észbe kapott, hogy amúgy végeztünk és elvitte az üres tányérakat. Meghozta a salátám is, de az eléggé háttérbe szorult, minekutána az impossible ment éppen, csak késve ismertem fel. A telefonom elővéve indítottam el a felvételt, fölötte pillogva nagyokat, talán kicsit hangosabban is énekelve, mint azt illett volna nyilvánosan. Aztán a pillantásom Majára futtattam, mielőtt elvigyorodtam volna, kicsit rá is játszva. Ja, hogy ő videóz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Látszott, hogy nem boldog az elképzeléstől, de még mindig jobban hangzott, hogy ő megy és elmutogatja, mint ha én megyek. Nem csak azért, mert mindenkin át kéne másznom, hanem fénykép vagy aláírás, szimpla csevej is ugyanúgy közbejöhet. Szóval a lényeg, hogy attól, hogy beszélem a nyelvet, még nem leszek hatékonyabb. Ez azért elég elkeserítő, de jólesően cirógatja az egom, szóval asszem ezzel együtt kell élnem.
- Szerintem megoldod - mondtam szórakozottan, de nem akartam nagyon nyomást helyezni rá. Ha én ülök kijjebb és nem vagyok ennyire nemhumánus, biztosan mentem is volna helyette, de így...?
A tekintetem dühösen szegeztem a pályára, egyszerűen képtelen voltam feldolgozni, hogy lehetnek valakik ennyire szerencsétlenek. Jó, persze, nem volt egyszerű, de ha agresszívkodnak, nem összetojod magad, mint egy nyuszi, hanem kiállsz magadért. Ez a minimum. Az ujjai lágyan végigsimítottak az arcomon, kissé késve eszméltem, de az állam még nekitoltam a tenyerének.
- Mert ő egy kicsi csoda, ugye, Klara? - pillantottam le rá, kicsit ügyelve, hogy a hangom is most már egy kicsit lágyabb legyen, nem akartam a lányommal morogni. A kicsilány hangosan gügyögve kalimpált anya után, majdnem elkapta a sírás is, de lecsissegtem egy kicsit, simogatva finoman az oldalát, kicsit hintáztatva alatta a térdeim, mire halk nevetgélésbe kezdett. Közben Maja szerzett nekem valami jég szerűt asszem, mert igen vidoran indult el vissza. - Nos?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Én bíztam benne, hogy elég jó hozzá az activityben, hogy egy jégkocka ne okozzon különösebb megerőltetést. Persze, lehet, hogy vannak dolgok, amik jobban mennek neki, mint hogy megpróbáljon minél többet riszálni, meg betoljon egy fél zellerszárat nutellával, de ebben sem volt rossz. Más nője meg jól tud vasalni. Oszt?
- Helyes, úgyis az a fontos, a többi már csak részletkérdés - igyekeztem megnyugtató lenni, több vagy kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. A legnagyobb baj, hogy ez engem még csak nem is zavart. Mára asszem az empátiám teljesen a béka segge alá csücsülte magát és még csak meg sem próbált úgy tenni, mintha ebben változás  lenne kinézőben a közeljövőre.
Amúgy is minden idegszálamat lekötötte az idegbaj, ami a pálya felett zajlott és egyesek ezt merték kviddicsnek nevezni! Eldobta a labdát, anélkül, hogy megnézte volna, kihez kerül, hogy menthesse az irháját! Magam tolnám le a terelőütőt a torkán, ha nem kértem volna cserét.
- De csak egyelőre, pont egy ugyanekkora csoda van éppen úton hozzánk - korrigáltam a kijelentését, apró biccentéssel, amibe rendesen belelengtek a nyúlfüleim is, mintha muszáj volna. Rakoncátlan fülek, de legalább senki nem sejtette a hátsó sorokban, hogy én vagyok! Aztán Maja elügetett más vizek felé és mutogatott a bácsinak, de nem igazán értem rá őt figyelgetni nagyon, a kislányunkat csitítgattam, illetve magam, amiért a fiúk éppen rendezetlenül pörögtek a pályán.
- Mert beszélek lengyelül, vagy mert én vagyok? Nem mindegy - ráztam meg a fejemet, miközben a jeget finoman a felszínéhez érintettem és fel is szisszentem halkan. Nem volt a legjobb érzés, de tűrhető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit ugyan cinikusan álltam ahhoz, hogy Maja most majd beszélni fog lengyelül, mellettem sem sok bátorsága volt hozzá, de ezt nem tettem szóvá. Amúgy sem azzal volt a bajom, hogy hogyan mondott dolgokat, csak nem igen bíztam benne, hogy mond majd bármit is, mert nem szeretett hibázni. Shit happens, én sem voltam oda érte, mikor elszúrok valamit, de van, amit muszáj, mert ha meg sem próbálod, sose viszed semmire. Ez nem ilyen.
- Tak, valahogy úgy - bólintottam még egyet, a füleim megint csak ide-oda csúszkáltak, miközben már a pályára szegeztem a tekintetemet. A fejemben vagy ezer taktika lejátszódott, hogyan is lehetne ezen most javítani, de nem voltam odafent, hogy hatékonyan segítsek, ahhoz meg nagyon hangosnak kellett volna lennem itt lent, hogy észrevegyenek és figyeljenek a kezemre, mit is mutatok. Mert ugye gyakoroltunk ilyeneket, bizonyos kézjelekhez más-más taktika tartozott. Ha a kicsilány nem kezd el pityeregni, biztos, hogy tovább pörgök ezen az egészen, de így hamar vissza kellett rángatnom magam páholyszintbe fejben, hogy megnyugtassam, anya nem ment messzire és nem hagyja itt, csak nekem hoz jeget.
- Meg hogy lemenjek a cserepadhoz és ellássák az arcomat, gondolom erre gondoltál - préseltem össze az ajkaimat, a nemtetszésemet kifejezve, így hát csak hozzá nyomtam a jeget a puklihoz, egyre erősebben, mert lassan már pislogni sem tudtam. Ez a szívás... - Várhatnak.
A keze a combomra csúszott, nekem meg a pillantásom egyből oda, de aztán csak egy jóleső morranással letudtam a dolgot.
- Még jó, hogy tudják, ha szemmel ölni lehetne... - ráztam meg a fejem, hogy elhessegessem a gondolatot, majd inkább megsimizgettem kicsit Klarat. - Ez a VB-re édeskevés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Még mindig rettenetesen zavarba tudott jönni a ténytől, hogy bókoltam neki, pedig semmi olyat nem mondtam. Csak az igazat, olyan lazán, mintha nem is számítana semmit, pedig igazából az volt minden. Vagyis, majdnem,olyan kilencven százalékban, a maradék 9,99 százalék kviddics és 0,01 légzés. Utóbbi már csak hatékonytalansága miatt is ilyen kiszolgáltatott, alárendelt, söpredék szerepet kapott.
- Nem aranyos vagyok. A barátok aranyosak - jegyeztem meg kissé savanyú grimasszal, de nem merültem el ebben az egészben, valahogy nem volt hozzá túl sok kedvem. De aztán elég hamar visszatért a mosoly az arcomra, mert nem sok választásom volt. Túl sok volt bennem a pezsgő ahhoz, hogy ne menjen a mimika dolog túlzottan is jól.
- Persze, nem finom. Azaz, nem szereted. Vannak ilyenek. - Anyám például nem evett meg semmit, aminek avokádóhoz volt köze, így néha akadtak komoly nézeteltéréseink. Már hogy táplálkozás ügyileg. Más kérdés ő azt sem értette, miért eszek napi hatszor és mégis hogy képzelem, hogy a desszertet eszem először? Nincs időm a problémákra!
Aztán a halk énekelgetés már szinte magától jött, kint is volt, mielőtt komolyabban átgondolhattam volna, szóval az ajkamba haraptam nem sokkal később. Már nem volt elég időben ahhoz, hogy a felvételt megússzam, látszólag az alkohol jelentősen megnövelte a reakcióidőmet. Rossz döntés.
- Ja też cię kocham - pillantottam rá végül a szemem sarkából, leállítva a felvételt a telefonomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem hát, férfi vagyok, mi legfeljebb vonzóan kedvesek vagyunk, nem aranyosak - közöltem halálosan komoly arccal, belülről kissé az arcomba harapva, hogy el tudjam kerülni a mosolygást, legalább egy pár másodperc erejéig. Aztán nem bírtam tovább megállni, szóval az asztal fölött átnyúlva simítottam végig az állán, késztetve rá, hogy felpillantson rám. - Hé... a barátod is vagyok, tudod. LB. De soha nem akartam csak a barátod lenni.
Egészen melankolikus, majdnem szomorkás mosolyt villantottam rá, de asszem ez már inkább csak a pia volt, mint bármi más. Nem szoktam túl sokszor inni és ha megteszem se sokat, mert nagyon be tudott ütni.
Aztán a bácsi csak zenélgetni kezdett, olyan számot, amit szerettem, mire kicsit felélénkülve kezdtem el énekelgetni. A kaja annyira nem volt fontos, nekem úgysem adja be senki, hogy egy saláta komolyan el tud hűlni. Hogy a válaszom miért lengyelül jött, nagy kérdőjel, de azt hiszem, ezt már hallotta tőlem eleget, hogy ne kelljen belekezdenem a fordítgatásba.
- Nem tudom, merre szeretnél? Az angol parkban? - kérdeztem kissé elgondolkozva, az ajkamba harapva, majd vontam egyet a vállamon. - Felőlem otthon is sétálhatunk, amihez csak kedved van, Zajaczek.
Aztán alpakka fejet vágtam egy pár pillanatra, mielőtt még a telefonom ismét felemelve Majáról csináltam volna egy képet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Gondolom valami hasonló, igen. De még nem láttam férfit, aki örül, ha azt mondják aranyos. Az egy ijesztő szó a nők szájából - bólintottam kissé tudálékosan, mert ugye ez olyan friendzone szagú egy kicsit, akárhogy is nézem. Nálam mondjuk nem állt fent ez a veszély egy ideje, mert eléggé feleségül vettem, meg csináltunk két brekiprojektet is, szóval az elkövetkezendő 19 évben talán erre gondolnom sem kell. - Ööö, azok hasonlítanak, de szerintem a samóca az a pici.
Még mutogattam is mellé, mert anno apám mikor olyanja volt, az erdőben szedett velem olyat Levendulának.
- Biztos? - kérdeztem, kicsit megcirógatva még az állát. Aztán a kezem lassan az arcához húzta és neki döntötte a fejét, mire elmosolyodva cirógattam meg a hüvelykujjammal. Kicsit nehezen tudtam még most is feldolgozni, hogy nekem őt szánták, azt meg még inkább, hogy neki engem. Valakinek odafent tutira beteg humora van.
- Nekem is mindegy, ahogy szeretnéd kicsim - vontam meg a vállam kicsit, mielőtt visszahúztam volna a kezemet, hogy csináljak róla egy képet. Szerettem az ilyen fotókat, mert em voltak beállítottak, olyan jól visszadták az este hangulatát. - Csak azt szeretnél? Csak egyet?
Kicsit sikerült visszafojtani azt a kisfiús vigyort, ami kikívánkozott, de az ajkamba kellett harapjak hozzá. Aztán a tenyerem az asztallapra simítva hajoltam hozzá közelebb, az ajkam majdnem súrolta az övét.
- Ezt szeretnéd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maja tényleg kicsit máshogyan állt ezzel a brekivel, mint az előzővel, de nem hiszem, hogy ez az ő hibája lenne. Csak a szervezete máshogy állt hozzá, ezért nem tudott enni rendesen. Ami ugye olyan Majátlan, mert tényleg nagyon szerette a hasát, nem is volt egyszerű élete mellettem.
- Nem kell értem aggódni, voltam már nagyobb szarban is. Most csak nem olyan szép az arcom, de nem kérdéses, hogy folytatni tudom-e a kviddicset, vagy... az életem - szegtem le kissé a fejemet pár pillanatra, de aztán fel is emeltem, ez már nem volt téma. Akkor nem volt itt mellettem és ez jól is volt így, mert nem akartam volna, hogy azt végig kelljen néznie.
Amit a többiek a pályán műveltek, borzalmas volt, a gyomorom akart kifordulni a helyéről, de hála az égnek, nem történt meg. Legalábbis, egyelőre.
- De ez nem mentség, könyörgöm, ebből élnek! Mi a szart csinálnak odafent? Lejövök és eléletképtelenednek! - fújtattam nagyobbat, mire Klara hátrafordult, rám nézni nagy szemekkel, lelkesen rágcsálva még mindig a kezébe akadó mindent is. - Przepraszam, Kochanie.
Kicsit el is húztam a szám, tudtam, hogy nem szereti, ha morgok, de a megszólításra fogatlan vigyort villantott, majd visszafordult kicsit ingadozva a pálya felé.
- Ez nem lesz jó, te szent ég, nem akarom látni - rántottam lejjebb a jeget tartó kezemmel a nyúlpucnit a szemem elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Világleírás → Érdekességek → Kviddics a világunkban

Az alábbi témát azért hoztuk létre, hogy mindenki teljesebb képet kaphasson a világunk legnépszerűbb sportjáról, háztól, évfolyamtól, rangtól függetlenül. Megtalálhatóak lesznek többek közt a témában:

• Csapatok
• Események
• Ezzel kapcsolatos információk
• Válogatottak keretei és adatai

Az itt összegyűjtött tartalom alkotásában és összegyűjtésében közreműködtek: Annelie Freya Merkovszky, Maja Bojarska, Markovits István, Yarista Palarn, Keith Coltrane és jómagam. (Lewy Bojarski)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Világleírás → Érdekességek → Kviddics a világunkban

A Holyhead Harpies igen régi walesi klub, 1203-ban alapították. A megalakulás óta kizárólag boszorkányok játszhatnak a csapatban. Kviddicstalárjuk sötétzöld, mellrészét arany karom díszíti. Egyéb érdekesség a Hárpiákról, hogy az összes ismert játékosuk - kivéve Valmai Morgant -, vezeték vagy keresztneve 'G' betűvel kezdődik.

Az 1163-ban alapított Porpicy SC a liga legrégebben alapított csapata. Huszonkétszer nyertek brit-ír bajnokságot, és kétszer Európa Kupát. A Porpicy SC játékosainak tengerészkék talárját a klub jelképe, a két keresztbe tett arany sáslevél ékesíti.

A csapat hazája Skye szigete, a Hebridákban, 1292-ben hozták itt létre. A „Pride”-ok, ahogy szurkolóik nevezik őket, mellrészén arany csillaggal díszített bíborszínű talárban játszanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Világleírás → Érdekességek → Kviddics a világunkban

Aquincumi Acromantulák
Óbuda, a római kori Aquincumban alapított csapat. Jelképük az acromantula, mivel a legenda szerint Aquincum varázslói annak idején ezekkel a lényekkel őriztették mesés kincseiket. Az idők során mindig akadt egy-két elszánt máguskalandor, akik megpróbáltak a kincs nyomára bukkanni, mindeddig sikertelenül. Az egyik ilyen pórul járt kalandor, Gécz Benő vágott bele a kviddicscsapat szervezésébe 1857-ben. A sportban több sikerrel járt, az óbudaiakat rövidesen már a legjobb amatőr csapatok között tartották számon. 1924-ben meg is nyerték az első Budapest Bajnokságot, majd 8 éven át megőrizték a ligatagságot, igaz egyszer sem végeztek az ötödik helynél előrébb. Azóta többször is feljutottak újból, de legfeljebb két-három évre ragadtak meg az országos bajnokságban.  A 2017-es idényben nem sikerült kvalifikálniuk magukat.

Csepeli Csibészek
Nevük ellenére ez idáig nem sokat vizet zavartak, egyszer sem sikerült feljutniuk az országos bajnokságba, ötször is az osztályozón buktak el. A profi státusz ellenére is inkább lelkes amatőröknek nevezném őket, akiket sokkal inkább a szórakozás, semmint az eredmények motiválnak.  A játékuk nem kifejezetten rendezett és az edzőik sem szoktak egy-két idénynél tovább maradni, mert a játékosaiknak... mondjuk úgy, hogy sajátos szemléletei és hozzáállása van az élethez. Ez nem hangzik rosszul, de emiatt többször is felvetődött, hogy a Csibészek helyett más csapat kapjon profi státuszt, azonban ekkor mindig megrázták magukat és elhallgattatták a médiát.

Ferencvárosi Főnixek
A legeredményesebb fővárosi csapatok közé tartoznak, ők szerepelhettek a legtöbbször az országos bajnokságban, hat alkalommal meg is nyerték azt. Velük történt meg, hogy abszurd módon az egyik bajnoki címük után elvesztették az osztályozót az Újpesti Unikornisokkal szemben, így címvédő létére nem indulhattak az országos ligában. Az Unikornisokkal azóta legendássá vált a rivalizálásuk, a két csapat örökrangadóját fokozott biztonsági intézkedések közepette rendezik meg.  Szurkolóik hatalmas elégtételt éreztek, mikor az új szabályzás életbelépett.

Istenhegyi Ifjak
A budai illetőségű csapat egy érdekes esemény okán alakult meg.  1847-ben a budai hegyvidék német földrajzi neveinek (hegyek, völgyek, városrészek nevei) magyarosítását kihirdető ünnepi esemény, az úgynevezett Dűlőkeresztelő során az addigi Raitzenköpfl-t Istenhegyre nevezték át. Jó néhány fiatal varázsló is lelkes támogatója volt a mozgalomnak, és hogy a köztudatban minél jobban megragadjon a magyar elnevezés, megalapították az Istenhegyi Ifjak elnevezésű kviddicsklubot. Az országos bajnokságban többször részt vehettek, legjobb eredményük a harmadik hely, amit már háromszor is elértek.  

Magyar Mennydörgők
A Magyar Mennydörgők név alatt nem csak sárkányokat, hanem 1909 óta kviddicscsapatot is érthetünk. Még hozzá egy kiváló, kilencszeres országos bajnok, Európa Kupa elődöntős csapatot. A fővárosi csapatok közül a legtöbb bajnoki címmel rendelkeznek, és eddig ők jutottak a legmesszebbre a nemzetközi kupában, a legjobb négy közé az Európa Kupán. Itt egyébként csak a későbbi győztes Vratsa Vultures nevű bolgár csapat tudta megállítani őket, egy kiélezett mérkőzésen.  

Szigeti Szirének
A Holyhead Harpies mintájára alakult meg a csapat 1921-ben, azaz kizárólag boszorkányok játszhatnak náluk. A profi státuszért erősen lobbiztak a nők egyenjogúságáért küzdő mozgalmak, és végül is sikerrel jártak, a három évvel korábban alapított csapat bekerült a Budapest Bajnokságba. Az országos bajnokságra sem kellett sokat várniuk, 1933-ban megtörték az Acromantulák egyeduralmát és négy szezonon át megtartották a ligatagságot. Legközelebb a 70-es évek végén, majd a 90-es évek elején kerültek fel az országos bajnokságba egyaránt három-három szezon erejéig, sőt 1992-ben hatalmas meglepetésre megszerezték történetük első országos bajnoki címét. A klub akkori csapatkapitányát, Bornemissza Korina, hajtót a szakemberek egyöntetűen a valaha volt legjobb magyar női játékosnak tartják.    

Újpesti Unikornisok
Országos bajnoki címek számát tekintve a második legeredményesebb fővárosi klub, hét alkalommal nyerték meg a Magyar Kviddics Liga küzdelmeit. Mégis egy negatív rekordot emlegetnek fel gyakran a csapat kapcsán, ugyanis velük esett meg az a szégyen, igaz abszolút újoncként, hogy 1948-ban győzelem nélkül végeztek az országos bajnokság utolsó helyén. Néhány évvel később meg megverték a bajnoki címvédő Főnixeket az osztályozón. Ez a kettőség általában is jellemzi a csapatot, hullámzó a teljesítményük. A szurkolóknak gyakran az idegeikre megy ez a kiszámíthatatlanság, és sajnos idegességüket nem egyszer vandál módjára vezetik le.    

Városi Vagányok
A klubnak nincs epikus eredménylistája, de az irodalomtörténetbe már beírták magukat. A 70-es években történt, hogy osztályozót játszhattak a Szirénekkel a ligatagságért. A Vagányok őrzője, Pallér Levente pedig pont a Szirének hajtójába, Körmöcz Brigittába volt reménytelenül belebolondulva. Szeretett volna imponálni a lánynak, ezért hogy finoman fogalmazzak, nem adott ki mindent magából a pályán, csapata el is szenvedte az osztályozók történetének legnagyobb vereségét. A turpisság gyorsan kiderült, Pallért bundázás gyanújával hatósági eljárás alá vonták. Mi lett a sorsa, és vajon sikerült-e elnyernie Brigitta szívét? Kideríthetik, ha elolvassák Szentkuthy Abigél: Légből kapott szerelem című, nagysikerű romantikus regényét.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Világleírás → Érdekességek → Kviddics a világunkban

Bakonyi Betyárok
1855-ben alapított csapat. 1925-ben nyertek felvételt a profi liga küzdelmeibe. Bő szabású, fehér betyárruhát viselnek, kék talárral kiegészítve. Meccseik elmaradhatatlan kelléke a karikás ostor, tudniillik ostorcsattogtatással tüzelik fel magukat és szurkolóikat a mérkőzéseik előtt.

Budapest Bajnoka
A fővárost 1925 óta minden szezonban egy csapat képviselhette a Magyar Kviddics Ligában. Budapesten jelenleg nyolc csapat található, amelyek megmérkőznek egymással a Ligatagságért. A tabella utolsó két helyén álló csapat automatikusan kiesik, helyükre a Másodosztály első helyezettje és a Budapest Bajnokság győztese kerülnek. Az osztályozó győztese elnyeri a Budapest Bajnoka címet és a következő szezonban az országos bajnokságban indul. A fővárosi csapatok részletes bemutatására később kerül sor. Ebben az évben a Magyar Mennydörgők a szerencsés csapat, aki bekerült.
     
Bükki Bikák
A Bikák 1867-ben alakultak, 1925 óta tagjai a profi bajnokságnak. Zöld talárjuk jobb mellrészét bikafej díszíti. Az első szezonjukban nagy meglepetésre rögtön meg is nyerték a bajnokságot, sőt, legközelebb csak 1931-ben avattak új bajnokot. Az évekig tartó egyeduralmat egy új játékszemléletnek köszönhették, a pályát igyekeztek magassági értelemben is nagymértékben kihasználni. (Erről részletesebben harmadik osztályban lesz szó.) A szurkolók viszont hiába várják a hetedik bajnoki címet, 1930 után csupán néhány dobogós helyezést sikerült a Bikáknak elérniük.    

Hansági Hódok
Talárjuk jobb oldala barna, bal oldala szürke, utóbbi mellrészén hódfog képe található. 1921-ben alapították a csapatot, kifejezetten abból a célból, hogy az új csapatokkal újrainduló bajnokságban részt vehessenek. Rutintalan csapatként sokáig a pofozógép szerepét töltötték be, 1963-ig folyamatosan az utolsó helyen végeztek. A 60-es években viszont tudatos építkezésbe kezdtek, a tehetséges helyi fiatalok mellé leigazoltak néhány tapasztalt, sokat megélt játékost, akikkel együtt már ütőképes gárdát alkottak. 1971-ben, a csapat alapításának 50. évfordulóján már a bajnokságot is megnyerték, azóta többször is ünnepelhettek bajnoki címet. Mind a ma napig igyekeznek felkarolni a fiatal tehetségeket, sok, mára nemzetközi szinten is meghatározóvá vált játékos pályafutása indult a Hódok színeiben.        

Hortobágyi Hajdúk
Az 1588-ban alapított csapatban a kezdetekkor kizárólag hajdúk játszhattak. Rekordot jelentő, harmincnégy bajnoki címet szereztek a Magyar Kviddics Ligában. Precíz, fegyelmezett, de ugyanakkor ellentmondást nem tűrő, kemény játékukkal Európában is nevet szereztek maguknak, első magyar csapatként nyertek Európa Kupát 1667-ben. Az 1920-as határváltozások óta sok erdélyi magyar játékos igazolt a Hajdúkba, így az erdélyi kviddicshagyományok továbbvivőjének is tekinthető a csapat.  

Kunsági Karvalyok
A Kiskunság kviddicsszerető varázslói 1823-ban hozták létre saját csapatukat. 1925-ben felvételt nyertek a Magyar Kviddics Ligába, kilépve ezzel az amatőr státuszból. Világoszöld talárjuk mellrészét ezüst karvalyfej díszíti. A karvalyfej támadóalakzat kifejlesztését nekik köszönhetjük.  Nyolcszoros bajnokok, de a legnagyobb sikerük mégis az amatőr korszakukhoz kötődik, 1908-ban, egy legendássá vált mérkőzésen, hatalmas szenzációt szolgáltatva legyőzték az akkor a világ legjobb csapatának tartott Tutshill Tornados együttesét.  

Öcsödi Ördögök
Nagyon régi klub, 1344-ben alakultak meg. Fekete talárjukon a csapat jelképe, vérvörös ördög egészalakos képe található. Az első magyar együttes, amelynek alapító tagjai között már női játékosok is voltak, sőt azóta is mindig helyet kapott legalább egy boszorkány a csapatban. A 16-18. századi boszorkányüldözések éppen ezért a megszűnés veszélyével fenyegették a klubot, több játékos is áldozatául esett a vérengzéseknek. Ez idő tájt terjedt el az Ördögökről az a - rosszindulatú ellenfelek által még ma is hangoztatott - pletyka, hogy a feketemágiát is segítségül hívják teljesítményük fokozása érdekében. A pletyka mindenesetre még nem nyert bizonyítást.      

Rettenhetetlen Replabdázók
A klubot 1770-ben alapították, tizenharmadik csapatként felvételt nyertek az akkor szerveződő Magyar Kviddics Ligába. Talárjuk fekete-arany sávos felosztású, a fekete sáv mellrészén suhanó, arany kvaff. A csapatnév a nyelvújítási hullám hatását tükrözi, a nyelvújítók igyekeztek magyar nevet kitalálni az idegen kifejezéseknek, így a kviddicset is replabdára nevezték át. A replabda szó azonban nem honosodott meg a köznyelvben, tulajdonképpen ma már csak a Rettenhetetlen Replabdázók neve őrzi a kifejezést.        

Siófoki Sámánok
A Balaton-parti csapat 1900-ban jött létre, 1925-ben indulhattak először a profi ligában. Talárjukon hét vízszintes, arany-kék hullám váltja egymást. Háromszor nyertek bajnokságot, de mégis az „örök másodikok” ragadványnévvel emlegetik őket, ugyanis a ligában legtöbbször, szám szerint tizennyolc alkalommal végeztek a második helyen. A szurkolóik számára az a legjobban fájó, hogy gyakran csak egy hajszálon múlott az első hely sorsa.      

Somogyi Sólymok
A csapatot 1401-ben alapították, Csurgón. Talárjuk világosbarna, mellrészén arany sólyomfejjel. Fogóik hagyományosan klasszis szintet képviselnek, a cikesz elkapás magyar rekordját is egy egykori Sólyom játékos, a „Száguldó Sólyom”, Supka Ferenc tartja. Már az alapítás óta nagy rivalizálást folytatnak a Tolnai Turulokkal, melyhez az szolgáltat alapot, hogy a két csapat jelképe, a turul és a sólyom könnyen összetéveszthető. Természetesen egyik csapat sem hajlandó lemondani a szimbólum használatáról a másik fél javára. A dolog pikantériája, hogy az alapítás ideje sem lehet döntő a vitában, hiszen a Tolnai Turulokat szintén 1401-ben, a Sólymokkal nagyjából egy időben alapították.    

Tolnai Turulok
A tolnai székhelyű csapat talárja egyszínű, vörös, fekete turul képével ékesítve. Az ősmagyar hagyományok nagy tisztelői, csak ők a lovat seprűre cserélték. A Tolnai Turulok játékosai híresek nagyfokú seprűbiztosságukról, elképesztő manőverekre és trükkökre képesek, a kvaff seprűvel való továbbításának úttörői. Nevükhöz kötődik egy akrobatikus mozdulatsor, az úgynevezett huszárugrás kifejlesztése, mely során két játékos a levegőben seprűt cserél.      

Vasi Vitézek
A török korszak nem kedvezett a kviddics magyarországi fejlődésének, de 1532-ben, Kőszeg sikeres védelme után, a diadalittas hangulatban, a vár megvédésében résztvevő mágusok megalapították a Vasi Vitézek csapatát. Világoskék talárjukat elöl és hátul szürke torony stilizált képe díszíti. Legendás őrzőjük, Vidos Gyula – aki az 1950-es, 60-as években a válogatottnak is alapembere volt – tartja az egy szezonban kapott legkevesebb gól rekordját. A Vitézek huszonkétszer nyertek bajnokságot, háromszor Európa Kupát, utóbbinak köszönhetően nemzetközi szinten a legeredményesebb magyar csapatnak számítanak.          

Visegrádi Viperák


Bővebben
Alapítva: 1316. június 1. (méregzöld-ezüst)
Bajnoki címek: 37 db
Európa Kupa győzelmek: 1751;1754
Legtöbb dobott gól: 35
Legtöbb kapott gól: 38
Legnagyobb arányú győzelem: 480-100 (Korona Kraków, 1995)
Legnagyobb arányú vereség: 90-510 (Bükki Bikák, 1930)
Kabalaállat:

Viper a Vidra. A csapat még bőven az állat védetté válása előtt vette hivatalos képviselőjének. Eleinte egy zöld, kígyóbőrmintás köpenyt viselt, a mai napig tartja is ezt, ám mostanság gyakran látni kis jelmezben, saját mezfelsőben. Különlegesség, hogy nem csak figura formálja meg, hanem van egy igazi vidra is a csapat tulajdonában, akinek saját része van az edzőközponton belül. Ő a szerencsehozó és minden játékos megsimogatja a hazai mérkőzések előtt, állítólag ebben rejlenek a sikereik.

A csapat:
Drinóczi A. Milán | hajtó
Harsány Judit | hajtó
Harsány Gáspár | hajtó
Réti Gergely | cserehajtó
Keserű Tamás | cserehajtó
Maja Bojarska | cserehajtó (csak marketingszerződésesen, anyaságin)
Grácz Álmos | terelő
Flavius Grossenberg | terelő
David Galan | csereterelő
Tervezi Ferenc | csereterelő
Hellmann Ágota Mariann | őrző
Tóth Antal | csereőrző
Kálnoki-Payne Norina | csereőrző (anyaságin)
Füredi Cecília Anna| fogó
Kékes Albert Róbert| cserefogó

---

A Magyar Kviddics Liga egykori csapatai

Dévai Denevérek
Az erdélyi csapatot 1420-ban alapították. Talárjuk fekete-fehér-fekete sávos, a középső sávban vérszívó denevér képe található. A többi erdélyi klubhoz képest szerényebb sikereket értek el, de több kiváló játékost is adtak a magyar kviddicsnek. Közülük is Kemény Farkas, hajtó nevét kell megemlíteni, aki az első Világkupán győztes erdélyi válogatott csapatkapitánya volt. Legemlékezetesebb megmozdulását a legendásan brutális döntőben hajtotta végre, amikor talárja alól váratlanul száz vérszívó denevért szabadított az ellenfélre. Jelenleg amatőr keretek között működik a klub, a Román Kviddics Liga nem vette fel a Denevéreket a profi csapatok közé.      

Szélvész Székelyek
A klub alapításának dátuma 1337. Égszínkék talárjukon vízszintes arany csík választja el a Nap és a Hold szimbólumot. A magyar bajnoki címek számát tekintve a legeredményesebb erdélyi csapatnak számítanak, 25-ször nyertek bajnokságot. Az Európa Kupán is többször megmérettethették magukat, de a végső sikerig egyszer sem jutottak el. Jelenleg a Román Kviddics Liga kötelékében játszanak, a hagyományokhoz azonban erősen ragaszkodnak, kizárólag magyar nemzetiségű játékosok alkotják a keretet.    

Máramaros Mágusai
A Máramarosi-havasok vidéke ideális terepnek bizonyult a kviddicsezéshez, a játék terjedésével párhuzamosan több kisebb csapat alakult a környéken, melyek végül 1391-ben Máramaros Mágusai néven egyesültek. Talárjuk sötétkék, melyen négy vízszintes ezüst csík található. A történelmi Magyarország felbontása után Máramaros vármegyén két ország osztozott, így a csapat létezése is ellehetetlenült. Jelenleg a Máramarosi-havasok vidékén székel ukrán és román bajnokságban játszó klub is, de a Mágusokhoz nem kötődnek, így sajnos kijelenthetjük, hogy a kviddics szegényebb lett egy nagy múltú csapattal.

Kolozsvári Kviddics Kör
Erdély büszkesége, a kétszeres Európa Kupa győztes, huszonnyolcszoros magyar bajnok klub. Nagyon érzékenyen érintette a magyar kviddicsezést az 1378-ban alapított csapat határon túlra kerülése, hiszen előtte a magyar válogatott sohasem állt ki úgy, hogy legalább egy kolozsvári játékos ne legyen a kezdőjében. A román bajnokságban is az élklubok közé tartoznak, tizenegyszer ünnepelhettek román bajnoki címet. Mindezt ráadásul úgy sikerült elérniük, hogy magyar gyökereikhez mindvégig hűek maradtak. Bézs színű talárjukat babérkoszorúval körülvett három K betű díszíti.      

Lándoki Lovagok
Egy keresztes lovagrend, a Szent Sír Lovagrend néhány tagja a jeruzsálemi latin királyság 1291-es felbomlása után nem sokkal, 1313-ban Lándokra került. Közöttük volt az angol származású varázsló, Gareth Rawley, aki meghonosította a kviddicsezést a környéken. A játék népszerűsége Rawley halála után sem lankadt, sőt 1378-ban a helyiek csapatot is alapítottak, Lándoki Lovagok néven. A Lovagok talárja élénk piros, melyen ezüst karddal átszúrt ezüst R betű állít emléket Rawley lovagnak. Többszörös magyar bajnokok, jelenleg a szlovák bajnokságban képviseltetik magukat.      

Pöstyéni Pörölyök
Felvidéki klub, 1353-ban alakultak meg. Új szemléletet hoztak a terelőjátékba, a gurkó terelők egymás közti továbbításával. Talárjuk lila, melyet függőlegesen sárga csík oszt ketté, a jobb oldalon sárga pöröly képe látható. Az alapítók azért választották jelképnek ezt a kalapácshoz hasonló, súlyos kovács szerszámot, mert ezáltal is jelezni kívánták, hogy nem kegyelmeznek az ellenfélnek. Nem is kegyelmeztek, sem a magyar bajnokság, sem később a csehszlovák bajnokság tagjaként, egészen 1952-ig, amikor is bundavádak miatt kizárták őket a Csehszlovák Kviddics Ligából, ezáltal a csapat gyors megszűnését eredményezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Világleírás → Érdekességek → Kviddics a világunkban

A csapat 1946-ban alakult és azóta rengetegen a szívükbe zárták őket. A vezetőség politikája a rajongók felé közvetlen, szeretik éreztetni, hogy a klub a rajongókért van, nem pedig fordítva. Számukra a kviddics öröm, szórakozás és elhivatottság. Nem egy játékosnak mellékes állása van, mint fodrász-kisegítő, szakács egy kis étteremben, esetleg ápoló a helyi kórházban. Szurkolóikkal szívesen beszélgetnek, fotózkodnak, gyakran adnak interjúkat és aláírást.
Azonban a frankfurti csapat szigorú, katonás neve kivetül játékstílusukra is. A masszív alkatű játékosok egyetlen gyengesége a gyors, atlétikus ellenfelekben rejlik. Szeretik a rendezett alakzatokat, az előre leegyeztetett, szinte egész csapatra kiterjedő manővereket.
Színeik a lila és a szürke, mely teljesen hasraütésszerű választás volt a részükről, mondván, hogy ők valami újat és különbözőt akarnak a kviddicsben. Közepes méretű sikerekkel rendelkeznek, de minden apró győzelem örömmel tölti el őket. Hatalmas ünneplés-sorozat vette kezdetét, mikor 1999-ben először vehettek részt a Német Liga első osztályában.

Németország talán egyik legmegosztóbb csapatáról beszélhetünk most. Múltjuk 1612-re vezethető vissza, ám eközben több idényt is kihagytak, mert csapatuk nem volt teljes. 1782 és 1809 között teljes mértékben vissza is léptek a játéktól, az utánpótlás-fejlesztés kötötte le energiáikat. Színeik a zöld és az arany, címerállatuk, s egyben kabalájuk egy unikornis, mely feljebbvalóságukat fejezi ki. Talárjaik általában smaragdzöldek és egy időben vékony aranylapokra nyomtatták az elit rajongóik bérleteit. Egyesek szerint sztárok, mások szerint undorító, hím-soviniszta... nos, igen.
Azt illik tudni róluk, hogy 5 generációra visszamenőleg nézik a családfát és büszkén nyilatkozzák, megalakulásuk óta csakis aranyvérű férfiak játszottak náluk. Ha nem volt meg a keret, inkább visszaléptek, mint hogy félvért, esetleg nőt szerződtessenek.
Játékstílusukban is fennhéjázóak, sokszor ezért is buknak hatalmasat, mert csakis elit, kiváló cselekkel szeretnének végrehajtani, nem zavarja őket, ha veszítenek. "A morális győzelem mindenképpen a miénk" nyilatkozta egy 230-10-re elvesztett mérkőzés után Rüdiger von Strucker, fogó, monokliját a helyére igazítva.
A meccseikre sokan csak azért járnak ki, hogy kiélvezhessék a botrányt, amit a gyakori feminista tüntetők kavarnak, a boszorkányok egyenjogúságért protestálva.
Legnagyobb botrányuk a német bundesliga valaha volt legrövidebb szerződéséhez köthető, miután Wilhelm Strauss, fiatal tehetségről kiderült, hogy pár beavatkozással ezelőttig ő Wilhelmina örökösnő volt. Három órával üdvözlése után bontották a szerződését, az őt javasló tehetségkutató Thomas Klappot pedig menesztették.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Világleírás → Érdekességek → Kviddics a világunkban

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Csak az egyiknek háromszáz a kilója szezonban, a másiknak háromezer, annyira nem mindegy. Akkor szamóca szeretnék lenni, az költségesebb - nevettem el magam kicsit, mert hát, mégis mit mondjak? Tudtam, hogy szeret, ha nem így lett volna, akkor nem... á, kit áltatok, ha nem szeretne, viszont én őt igen, sem tudtam volna egy lépést sem tenni mellőle. Akkor sem, ha esetleg ennek örült volna.
- Szóval haza? Bár, az angol kertben is van tó, csak az nincs kivilágítva. Csak a csónakház fénye szokott vissza... így tudod, ütközni, mi az? Ahj. Érted, mire gondolok, ugye? - kérdeztem kissé ingerülten, amiért nem ugrott be a szó, pár másodperc bosszús hümögés után el is engedtem és inkább a pezsgőmbe kortyoltam. Nem kellett volna édeset rendelnem, tudom, de olyan nagy volt a kísértés, hogy nem tudtam ellenállni neki, meg amúgy is... a szülinapomon csak bele kell férjen legalább ez, nem?
- Csak maradj velem, így jó - préseltem össze az ajkaim pár pillanatra, az asztallapra szegezve a tekintetemet, de aztán halványan rámosolyogtam jelezve, hogy minden a legnagyobb rendben van. - Tudod, szeress, etess, légy hűséges. Szerintem minden pipa az ábrán.
Aztán valahogy hallgatásra bírt a csókjával, amit kissé ugyan határozottabban, de viszonoztam. Végül azért csak sikerült hasonlóan puhán az övéire tapasztanom az ajkaim, mint neki az elején.
- Nem lesz ez sok? - érdeklődtem végül, kis vigyorral.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Azz, tükröződik! - bólintottam olyan lelkesen, meg még a combomra is csaptam, hogy a hajam megint elől kötött ki, szinte az egész, én meg kissé morcosan próbáltam visszatűrni a helyére. Ha így folytatja, egész biztos, hogy bejelentkezek a fodrászhoz és visszavágatom megint olyan nagyon rövidre, mikor még nem kellett zselézgetni. Tuti egy csomó pénzt meg tudnék vele spórolni. - Üüüm, nekem jó otthon, simán. Azaz, bárhol is, ha megettem a salátám, visszatérünk erre, jó?
A séta szinte mindig napi rutin volt, csak akkor nem, ha esetleg tényleg nagyon későn és fáradtan értem haza, olyankor nem szoktunk már kimozdulni, de akkor is megvolt a magunk kis ideje. Szerintem ezért is voltunk meg részben ennyire jól, mert mindegy volt, mennyi dolgom van, minden nap volt olyan idő, amit csak magunkra szántunk.
- Szoktam, az íróasztalom fiókjában vannak. A teamről is van, rajta van Basti négyet mutatós képe - vigyorogtam egy kicsit, belegondolva, hogy hát igen, most már senki nem valami szingli, pedig két éve ilyenkor még rajtam kívül kb mindenki annak vallotta magát. Megittam az utolsó korty pezsgőmet, aztán már csak arra eszméltem, hogy undi lány módjára az arcomba hajolt.  
- Nem? Nem vagy egy kicsit mohó? - kérdeztem gyerekesen csillogó pillantással, hogy csak miatta, vagy a pezsgő volt, részletkérdés, de nagyon élveztem a helyzetet. - Esetleg...
De az ajkaim már ismét az övéit súrolták, mielőtt még bármi elhangozhatott volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Jó, nem sokszor fordul elő, de néha nem találom a szavakat, főleg nem magyarul. Bár mindenkinél beüthet néha a rövidzárlat és az anyanyelvén is lehet gondja azzal, hogy kifejezze az igényeit.
- Nem rossz, bár az öntet... hmmm - vágtam egy rosszalló fintort, szerintem joghurtos volt és akárhogy is nézem, nem laktóz mentes, szóval piszkálgattam egy sort a tányéron belül jobbra-balra. Olyan kedvtelen voltam a ténytől, mert hiába vettem be a gyógyszert, nem akartam kísérletezgetni egy rosszulléttel.  
- Bastinak? Ugyan már, ha akarta volna, már túl lehetne legalább kettőn. De nem tette, csak azon ökörködött, hogy mikor elkezdtük az egyetemet, még mind a négyen "örök szinglinek" indultunk - vontam meg a vállamat. Nem bántam, hogy nem így volt, akárhogy is vesszük, az az életmód nagyon magányos tudott lenni, mindegy, hány lányt szedsz fel.
Aztán a fenekét riszálgatva támaszkodott az asztalon, a pincér akaratlanul is megbámulta, pedig látszott, hogy próbálja nem. Féltette az életét, azt hiszem, vagy ha azt nem is, az orra épségét egészen biztosan.
- Hm, hát nem is tudom - nevettem fel halkan, igazából ezzel nekem is akadtak gondjaim  ez ügyben. Leginkább, mikor nem tudtam elszakadni az ajkaitól.
- Ese...? - kérdeztem vissza, az ajkai közé súgva kis vigyorral az arcomon. -  Óvatosan, össze ne kend magad...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Szabályok és információk → Világleírás → Érdekességek → Kviddics a világunkban

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felém tolta a muffint, de valahogy nem gondoltam volna, hogy azzal majd ki tudom váltani az undi szószos zöldségeket. Szóval egykedvűen odébb toltam még egy levelet, mielőtt még a pillantásom a sütire szaladt volna. Szinte láttam magam előtt táblázatba szedve, hogy mennyi kalória, szénhidrát, meg zsír van benne, a cukorról nem is beszélve. Aztán az ajkamba haraptam, mert azok a számok igen csak nagyok voltak és sok meló lett volna a ledolgozásukkal is.
- Hát nem tudom, nyuszi... nem hiszem - húztam el a számat kissé, olyan alpakkás fejet vágva, majd rántottam egyet a vállamon. Inkább csak odébb toltam a salátát is, hogy erről inkább mondjunk le, engedjük el a dolgot jó gyorsan.
Kicsit megnyugodott azon, hogy Basti nem akart olyan lenni, mint a sokszor elvált pasik, nem volt egy nagy gyűjtő, főleg nem ebben az értelemben.
- Én se tudhatok mindent, baby... - közöltem szórakozott mosollyal az ajkaim szélén. A hajamba markolva húzott vissza, én meg nem ellenkeztem, mert nagyon tudtam élvezni a csókjainkat, valahogy nem tudtam betelni vele.
- Én tudom, hogy nem szabad, latex, nem? Az nem mosódik mosógépben. Más kérdés, hogy nekem nincs ilyenem, de Hannah mellett nőttem fel, szóval tudom, hogy mit hogyan kell - bólintottam egyetértően. - A ruháira tényleg érzékeny, múltkor az insta képem alatt is majd felrobbant, mikor volt összemancsolta az ingem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Igen, tudom, és nagyon értékelem is a felajánlást, de azt hiszem, ez nem a megfelelő pillanat most rá, hogy én azt megegyem. A saját desszertem épp elég volt - ráztam meg a fejem, jelezve, hogy már azzal is átléptem egy olyan határt, amit amúgy nem igen szoktam, vagy egyáltalán szabadna. Szomorú, nemde? Nem. De. Attól függ, hogy vesszük. Ha nem lennék sportoló, valószínűleg akkor is jobban figyelnék a vonalaimra, mint az átlag pasik nagy része, de ne ennyire mániákusan. De elég hiú vagyok, hogy tudjam, van az a pont, ahol saját magam is azt mondom, hogy figyelj, fúj, nem.
- Már kezdtem azt hinni, kimarad a mai 626 - néztem, ahogy békésen pakolgatja az edények mellett a kicsi kéket. Mert ugye elég sok képe készült már vele, még ha mostanság nem is került ki annyiszor a netre... de asszem ez annyira nem is baj, mert épp eleget mutatta helyette a kicsi lányunkat, vagy éppen a tappancsost... meg engem, nem mintha ehhez hozzájárultam volna.
- Mennyire sokat? - kérdeztem vissza széles vigyorral, megvillantva azt a bizonyos colgate mosolyt. De  aztán az leolvadt kicsit a helyéről mert lefoglalt, hogy az ajkaiba felejtkezzem egy kicsikét. Aztán elégedetlen morranással dőltem vissza a helyemre, mert hát, elég távol volt.
- Tudom, elő szokott fordulni, de nyugodtan kend rám, aztán majd csak megenyhül - intettem le, hogy nem kell Hannah miatt aggódni, talán harapósnak tűnik, de velem szemben azért elnézőbb szokott lenni és ennek nem az volt az oka, hogy plátói szerelmet éreznénk egymás iránt. - Hát ezt egész biztos, hogy nem fogom megenni, szóval mehetünk mászkálni, aztán legfeljebb majd valami kétes pillanatomban megeszem a sütijeid.
Azzal intettem is a pincérnek is, hogy legyen szíves. Elég megilletődve rebegett, hogy mégis mi a probléma, hozzon-e egy másikat, meg kihűlt-e, mire előzékenyen figyelmeztettem, hogy ez amúgy egy saláta és azok nem szoktak csak úgy kihűlni, ez szar ahogy van és szeretnék fizetni.
- A kívánságporod meg tartogasd még egy kicsit, nem hiszem, hogy pont itt fogom elfújni - ittam meg a maradék italom, majd oldalra biccentettem a fejem, kissé rá is kacsintva. A kis lapok közé csúsztattam a vacsi árát, amit közben lerakott a pincér, majd a nejemre néztem. - Akkor megyünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mit is várt ki pontosan? - kérdeztem vissza, a mutatóujjammal körözve a pezsgőspohár szélén, szinte öntudatlanul. Voltak olyan cselekvéseim, amelyeknek nem mindig voltam teljes tudatában, sőt. Igazából mások szokták rávonni a figyelmemet elég nagy fáziskésésekkel.
- Lehet, hogy tényleg így van - vigyorodtam el szélesen, szerettem, mikor éppen imponálni próbált nekem, főleg azzal, hogy okos vagyok. Szomorú, nem? Ami azt illeti, nem. Ő gyönyörű volt, én meg sokat tudtam, együtt a kettő pedig elég brutális párosítás. Lényegében Maja volt a motivációm, hogy ennyi idő után is mindig rávegyem magam az új infók elsajátítására.
Miután visszaült, alaposabban szemügyre vette magát, hogy Hannah dühkitörést fog-e kapni, de egyelőre úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van a ruhája környékén.
- Nem mindig lehet eléggé - jegyeztem meg, de nem fűztem hozzá több infót, épp elég volt a túl sok fejemben kavargó lehetséges helyzet, amiben a fehérből valami egészen csodaszép foltos valami lehet. Kénytelen voltam ezeket fejben vezetni, mert egy időben nagyon szívesen hordtam én is a rajta lévő színt, az meg bizony elég balesetveszélyes.
- Menj csak, addig majd fizetek - legyintettem, hogy eredjen a dolgára. Mire visszaért, meg is ejtettem a dolgot a pincérrel, aki még mindig lelkibeteg volt a saláta ügye és a távozásom dolgában, szóval nem kellett kifizetni az italokat. Gyakorlatilag csak a pezsgőm háromszor annyi volt, mint a saláta, szóval szerintem nagyon szerették volna, ha visszajövünk még ide. Közben belebújtam a bőrkabátomba, odébb hessentve a segítőkész srácot, majd Maja felé nyújtottam a karom kis lovagiasan.
- Akkor mehetünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Milyen sok dolgot? - kérdeztem kissé kapatosan, de széles mosollyal az arcomon. Szerettem neki imponálni, meg amikor értékelt, éppen ezért volt, hogy villogtam is, még ha nem is olyan gyakran, mint amennyire egy időben szokásom volt.
Kicsit Maja is eltűnt, hosszabb időre is, mint vártam volna, de gondolom nem volt egyszerű visszamászni abba a ruhába, amit valahogy meg tudok érteni. Hannahnak is voltak az elején gondjai vele néha, főleg, ha mondjuk kicsit többet sikerült inni, egyet ott is hagytunk egy mosdóban, ő meg felvette a nekem combközépig érő kabátomat.
- Akkor jó - mosolyodtam el, majd a kezét fogva kisétáltunk az épületből, el is indulva az utcán, ahol Maja párszor nekem is koccant, mire kicsit oldalra toltam a csípőmet és elmosolyodva megingattam a fejemet. - Mégis mit csinálsz, nyuszi?
Aztán kicsit még nézelődtem, mielőtt beléptem volna elé, még épp elég időben, hogy meg tudjon állni és kissé előre hajolva simítottam végig az arcán, apró puszit nyomva az arcára.
- Köszönöm a csodás szülinapot, kicsim - mosolyodtam el, mielőtt még megcsókoltam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem sűrűn szoktam a hotel folyosóján ilyen kínosan érezni magamat, mármint, komolyan. Nem tudom, ki mondta el ennek a gyökérnek, hogy hányas szobában lakom, de annyi biztos, hogy most itt üldözött a tavasz a folyosón a szerelmével, én meg csak próbáltam nem ideggörcsöt kapni, ahogy lehetett. Aztán feltéptem az ajtót és be is csuktam magam után, még alá is támasztva a kilincset a kezem ügyébe akadó székkel. Izzadt vagyok, frusztrált és egyáltalán nem szexi, minden, amire szükségem lenne, egy zuhany, ami nem úgy néz ki, mint ha össze akarna jönni. Normális ez?
- Nyuszi, megjöttem - mondtam bele félhangosan a szoba viszonylagos csendjébe, de nem tudtam eldönteni, hogy Maja most ébren van-e, vagy éppen brekit altat. Annyi biztos, hogy kint meleg volt és most kb facsarni tudtam volna a pólómból az izzadtságot. Meg lettünk dolgoztatva.
A fürdőbe indultam, kihámozva magamat a rajtam lévő cuccokból. Az ajtót is belöktem a tapimmal magam mögött, majd kb 5 perc alatt le is tudtam a zuhanyzást. A törölközőm a nyakamba vágva sétáltam ki végül, egy fokkal több ruhában azért, mint máskor, ki tudja, ki állít még be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hittem, hogy soha nem érek végig a folyosón, már jóformán épp hogy csak nem futottam, pedig aztán az igen nagy szó tőlem. Az edzés is épp eléggé kimerített, nem hiányzott még az is, hogy a kanadai terelő végigüldözzön a szállodán, bizonygatva az olthatatlan szerelmét, meg hogy ég a vágytól. Hát de jó neki! Én meg a borzalomtól és a magas UV sugárzástól!
Szerintem elég hamar végeztem is, a hideg víz lecsillapította a pánikoló szervezetemet, ami éppen a szolgálatot tervezte feladni, mert úr isten, engem fel akart szedni.
Kicsit még égnek meredt minden pihe a tarkómon, illetve a hasamon, meg a karomon is a jeges víztől, de jobb volt így, a légzésem legalább rendeződni látszott.
- Mój Skarbie! - mosolyodtam el megkönnyebbülten kissé, ahogy megláttam őt, a kislányunkkal a kezében, aki éppen a nyulas törcsijét morzsolgatta a kis ökleivel. Maja elém totyogott, mire kissé elgondolkozott mosollyal pillantottam a szemébe. Csókot nyomtam a homlokára, majd a kislányunknak is, aki erre olyan gügyögősen felnevetett.
- Csak olyan komplikált napom volt, meg undi voltam, mert üldözött egy csávó a szerelmével és nem volt kedvem lent zuhanyozni. Itt minden rendben ment? - kérdeztem megcirógatva az arcát, elmosolyodva kicsit. - De kis tüzes valaki. Napoztatok?