Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Jól esik az ital. Csak úgy tolom magamba, hamar kiürítve a poharat, a végén még fel is sóhajtok. Nem hiába, a hőség az hőség. Jobban belegondolva ez a hely is teljesen jó, mert hűvös, és nem kint a tűző napon van.
- De az is... meg, hogy aput lecsukták, mert... valami rosszat tett, csalt, vagy nem is tudom... túl hivatalos volt a levél, nem értettem - ráncolom a homlokom. Teljesen normálisan mesélek most már. Csak... meg akarom vele osztani.
- Erre kiderül, hogy akiről azt hittem, legalább normális és apa miatt hagyott el, ahogy azt egy levélben megírta... nos... teljesen mást csinál... nem tudom, mintha az egész családom rossz lenne, én meg cefet naiv, mert eddig nem vettem belőle észre semmit. És már nem is érzem, hogy jónak kéne lennem, mert... minek? Úgy is hátba szúrnak, mert megteszik, és akkor én miért törjem magam azon, hogy jó legyek? Érted? Nem tudom... már nem látok úgy semmit, ahogy eddig - nem tudom, mennyire hangzik ez hülyén, nem is igazán érdekel. Azt hiszem sikerült teljesen kiábrándulnom így a világból.
- És akkor bárkihez fordultam, az csak megvonta a vállát, vagy hisztiként könyvelte, pedig... pedig tényleg nagyon rossz volt. Csalódtam, és... most azt se tudom, én ki vagyok... - az ajkamba harapok, nem értem, honnan, vagy miért jön ez az őszinteségi roham. Én ezt nem akartam megosztani vele, mert nem. Mert haragudtam rá is, de mintha az a harag elszállt volna, és most megint csak örülök, hogy meghallgat, és jól esik, és... kedvelem.
És bocsánatot kérek, mert egyre biztosabb vagyok abba, hogy kell. Hogy vannak alkalmak, mikor igazán megéri félredobni azt a fránya büszkeséget, és felvállalni, hogy igen... rosszul reagáltál, igen, olyanon csattant az ostor, akin nem kellett. Tudom, ha továbbra is makacskodnék, az se vezetne semmire, vagy szimplán elveszíteném, és nem akarom.  
Megfogja a kezem, és nem csak ezzel lep meg teljesen, hanem már magával a kérdéssel is. Igazság szerint, nem nagyon gondoltam erre kapcsolatként, mert végig ott volt bennem a tüske. Az a mindegy... de most, most olyan, mintha mégse lenne mindegy. Lassan bólintok, kicsit megszorítva a kezét. Hezitálnom kellene, vagy szólni valamit Arlenről, meg a bizonytalanságról, ami... hol is van? Egyszerűen köddé vált. Nem tudom, mikor, vagy hogyan, de egyszerűen, mintha azt a szálat elnyisszantották volna. Nincs lelkiismeretfurdalásom, nem érzem, hogy szeretnék bárhol máshol lenni ebben a pillanatban, sőt... én tényleg csak Dantéval akarok lenni. Azzal, aki elfogad, még akkor is, ha hisztizek, vagy bizonytalan vagyok magamban is. Vagy megint újabb hódítási kísérletekkel hoznak hírbe.
- Én... nagyon kedvellek - felsóhajtok, mert ez igaz... meg igaz is volt, csak eddig valamiért sose ment, hogy ezt kimondjam. Előrébb is hajolok egy kicsit, csak hogy könnyedén elérjem az ajkait, és egy puszit adok rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- De mégis róluk ítélnek meg. De komolyan. Láttad volna Nyestét, mikor az első edzésen voltam. Azt hitte, csak mert apám profi kviddicses, én is kisujjból rázom ki. Csak hát apa tiltott tőle. Mások meg azért néznek furcsán, mert vélákkal lakom, ha most még kiderülne, hogy több közöm van Mácsaiékhoz, mint kéne... Ja tényleg... Mácsai Odett, ez a rendes neve - forgatom meg a szemem, mert a művész nevével még mindig nem vagyok képben, és nem is szeretnék képben lenni. Egyszerűen számomra ez még mindig gyomorforgató.
- Jó, tudom, hogy te máshogy látod, de az emberek többsége pontosan ezt csinálja... és.. oké, nem kéne ezzel foglalkoznom - de akkor se olyan könnyű lemondani arról, amiért évekig gürcöltem.
Nyílik az ajtó, az én szemem meg elkerekedik, mert ez az alak meg már tényleg minden, csak ép bizalomgerjesztő nem. És hát furcsán csend is lesz egy pillanatra, ebből merek arra következtetni, hogy valahol, valamilyen körökben biztos nagy hal lehet. És felteszem magamnak a kérdést szép halkan, mit keresek még mindig itt... ezen a helyen. Ha félreteszem a jó érzést... ijesztő.
- Szerintem egyedül nem fogok idejárni - motyogom, jobb híján a poharamnak, de figyelek arra, hogy Dante is meghallja. Én nem tudom, ő hogy ilyen nyugodt még most is. Félhet egyáltalán valamitől is?
Aztán így ezek elfelejtődnek, mert hozzám ér. Igen, naivan azt hiszem, az érintése az, ami így a helyére billenti a dolgokat, és örülök neki. Semmi kétely nincs bennem, még csak zavar sem, mikor közlöm vele, hogy érzek. A mosolyát látva pedig nekem is mosolyognom kell.
Fészkelődni kezdek, mert egyből nem jó nekem így. Túl távol van, nem úgy, mint a társalgóban, vagy abban a furcsa szobában, és a pír megjelenik az arcomon, mikor eszembe jut egy kósza gondolat... még az ajkam is beharapom.
- Figyelj, ha már úgyis itt lent vagyunk.... nincs kedved nálunk aludni? Izéé... velem? - ebben azért nem vagyok teljesen biztos. Mármint abban igen, hogy szeretném, csak abban nem, hogy az időzítés jó-e. De aztán mintegy magamban vállat vonva, nézek a szemeibe. Mert mikor, ha nem most?
- Zójáék nincsenek otthon, meg szerintem Bella sem... üres a ház - halkan beszélek, azért nem lenne jó, ha ezt olyan is hallaná, akinek aztán kedve támadna betörni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Igazából meglepett egy kicsit, hogy ebben is benne van, de csak örülök neki. Mióta kibékültünk, én teljesen máshogy látom a kapcsolatunkat, komolyan veszem többnyire, és szeretem, mikor velem van. Nem beszélve az aprócska tényről, hogy ami eleinte döcögősen sikerült, azt mostanra könnyedén kivitelezem szinte bárhol. Pedig ez mindig gátló tényező volt, és elmúlt. És ő se mondott még soha nemet semmire.
- Ehh... tuti túlöltöznek - vonom meg a vállam. Ezt a ruhát is Francitól kértem kölcsön, mert ilyen alkalmi dolgaim annyira nincsenek. A hajammal se estem túlzásba, egyszerűen kivasaltam, és most szépen omlik a hátamra. Még mindig sokk már az is, hogy szőke helyett, barna tincseket látok, de ez jól is van így. Még mindig úgy tartom, ez sokkal jobb, és így tényleg beillek a családomba.
- De te jól nézel ki - vigyorogva hajolok oda, hogy adjak egy puszit a nyakára, aztán újra megfogom a kezét - már ha hagyja -, mert ez már rögeszme. Vagyis.. inkább olyan természetes. Tudja is csak mindenki, hogy hozzám tartozik, és velem jött ide.
A tóhoz érve, megint dobok egy hátast képzeletben a dekorációt látva, mert nagyon bejön.
- Jaaaj, már csak három évem van megtanulni - grimaszolok, végignézve a  végzősök táncát. Nekem ez a keringő nagyon durva, csak mert szerintem képtelen vagyok rá. Arlennel is anno elbotladoztam a parketten, mert hát a zavar nagyobb volt, mint a tudás.
- Amúgy te tudsz táncolni? Vagy meg se próbáljalak rávenni? - pislogok fel Dantéra, mert ez is pontosan azok közé tartozik, amiket nem tudok róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Danténak tényleg nagyon jól áll ez a ruha. Nem az a bájgúnár kiállás, mint aki a tükör előtt töltött órákat, de az is látszik, hogy megerőltette magát, ez pedig nekem tökéletesen megfelel így. Az meg már csak tényleg mellékes, hogy még passzolunk is egymáshoz.
Ha nem történt volna az ami, holt biztos, hogy rózsaszínben tipegnék, vagy valami, de most... most ez is teljesen jó. És még csak nem is meleg.
- Leveheted ám, szerintem marhára nem kell szenvedned - utalok itt a zakóra. Engem aztán marhán nem zavar, hogy nem megy a többiek után és sül meg, és nem akarom, hogy a kelleténél is kényelmetlenebbül érezze magát, mert sejtem, okkal nem lóg sose zsúfolt helyeken.
- A legszívesebben én is levenném - sóhajtok fel, mert hiába este, a meleget én is érzem, szóval nem ártana gyorsan valami hideg után nézni, vagy lelépni innen, és könnyíteni a helyzeten, bár... akkor már felesleges is lett volna eljönnünk.
Nekem tetszik a látvány, meg a műsor és a végzősök tánca.
- Hmmm... pedig jövőre neked is muszáj lesz... maradsz itt? Mesteren, vagy valami? - hirtelen vág mellbe, hogy akár le is léphet, meg az érzés is, hogy én azt mennyire nem akarom, így akarva-akaratlan szorítom meg a kezét. Nem nézek rá, nem akarom, hogy lássa azt a kósza árnyat, ami hirtelen átfut az arcomon, inkább mosolygok megint.
- Nekem a szórakozóhelyek nem jönnek be. Életem első csókját ott kaptam, mert éjfél volt meg szilveszter, de... így még csak esélyt se hagytak arra, hogy feldolgozzam, vagy felkészüljek... hála égnem nem láttam azóta a srácot, szerintem csak egy mugli volt - vonom meg a vállam. Oké, én akkor is tudtam, hogy ez nekem korai, de Mina meg Franci is ott volt, velük mentem tulajdonképp, és azt leszámítva nem volt rossz, sőt.
- Ohh köszi... - folytatnám, nagyon odaszúrnék még valamit, de azt csak a tekintetem csillanása mutatja, miközben ránézek, meg az a mosoly, amit már egyszer láthatott az arcomon. Nem, nem kell mondania, bizonyára úgy megvolt lepve, ahogy én is. Konkrétan azt se tudtam, mit csináltam, csak úgy jött magától.
- Gyere igyunk valamit... fúúú nézd, olyan rózsaszíneset - lelkesülök fel egyből, és húzom is oda, majd beszerezve az italokat, le is ülök az egyik kanapéra, ha addig nem tart vissza.
- Itt azért kellemesebb, nem? - főleg, mert távol van a tömegtől, és még a szellőt is érezni lehet.
- Egyébként meg... Zója rájött, hogy volt nálunk valaki, de nem akadt ki, sőt... azt hiszem, engedélyt kaptál, hogy jöhess... bár kicsit zavart volt - ráncolom a homlokom, mert mostanság Zója tényleg ilyen, én meg kínosan ügyelek arra, hogy az anyám még véletlenül se kerüljön szóba. Nem akarok vele veszekedni, de még arra se állok készen, hogy ezt átbeszéljem vele. Addig meg szinte mindent megenged. Ami végül is nem egy rossz dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Pedig még jól is éreztem magam, de úgy tényleg. Úgy néz ki, egy beszélgetés tényleg hat, merthogy Dantéval mintha azóta jobban ellennénk, vagy lehet csak én látom így, de teljesen mindegy.
Aztán derült égből villámcsapásként ér az átok. Még fel se bírom fogni azt, csak az ujjaimba nyilalló fájdalmat. Az egész hely egy pillanat alatt változik át egy csatatérré, én meg pontosan úgy pislogok, mint aki semmit sem ért. Persze ez így is van.
Dante persze képben van, ez lerí róla. Próbálok a keze után kapni, mert jobbnak látom a rellonost lenyugtatni, mint a másikat, akinek vélhetően ártott. Igen, tudom, hogy képes rá, van fülem, meg elég nagy képzelőerőm is, így eszemben sincs megkérdőjelezni a pletykákat, amiket szépen alá is támaszt Dante azzal, hogy szó nélkül pálcát ragad.
Tudom, nem kellene, mégse tágítok mellőle, csak összeszűkült szemekkel vizslatom a rendbontót. Meg kellene büntetni, vagy valami? Vagy azzal csak magam alatt vágom a fát?
A kezeimmel meg egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Bárhogy forgatom őket, hiába mélyesztem tenyereimbe a körmeim, a fájdalom nem csökken. Most közéjük kéne állnom? Az nem lenne jó ötlet, nagyon nem. Tanácstalanul nézek hol Ervinre, hol Zójára, hol Alexandrára, de okosabb nem leszek.
- Haza szeretnék menni - az ajkamba harapva, lépek Dante mellé, és a vállára teszem a kezem, persze csak óvatosan. Még a szavakat is csak halkan ejtem ki a számon.
- Légyszi... menjünk innen... - könyörgőn tekintek rá, hátha legalább egy kicsit meghatja, legalább ez, mert az, hogy "ne süllyedj a szintjére", "hagyd a francba", gyanítom nem válna be ebben a pillanatban. És esélyét nem látom annak, hogy szépen félrevonulunk, és megbeszéljük a problémáinkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem terveztem én, hogy visszajövök ide, de amint tudomásomra jutott, hogy ez nem egy egy éjszakás kaland lesz, megszólalt bennem a lelkiismeret, hisz mégis csak én vagyok a kiváltó ok. Bármennyire is nem tehettem róla, akkor is nehezen viselem, hogy valaki kórházban van miattam.
- Uhhh... nem jól nézel ki - vágok egy grimaszt, miután bedugtam a fejem a kórterem ajtaján, hogy megbizonyosodjak róla, nincs ott senki. Aztán be is tipegek, most már egy táskával rajtam, amiből lassan elő is pakolok.
- Mentőcucc - pakolom az ágyára a laptopot, aztán a nachosokat, meg a szószokat.
- Nem tudom, melyiket szereted jobban - vonok vállat, hisz legjobb tudomásom szerint mindent megevett. Előkerül a csokibéka is, mert hát... valamiért mindig volt nála, és azt legalább tudom, hogy nagy kedvence.
- Mi történt? Miért kell tovább bent maradnod? - pislogok, miközben leülök megint a székre. Nem, egyáltalán nem kényelmes, de hát... be kell érni ezzel.
- Rosszul lettél? - óvatosan teszem fel a kérdést, mert tudom, mekkora érvágás ez neki, lehet mostanra már utál is, amiért nem fogadtam szót, és vitettem egyből haza, de mint kiderült... jobb ez így.