|
Mácsai Ráhel INAKTÍV
Blondie - Cinderella RPG hsz: 283 Összes hsz: 2239
|
Dante ♥- Nem maradok itt - veszem a bátorságot, és vele szembe ülök, most már lassan közölve ezt vele, nem mintha itt a tempóval lett volna baj, vagy azzal, hogy hadarok. Egyszerűen nekem csak így megy, nem tudom milyen kerülgetni a kását, vagy szépen felépíteni a dolgokat. - Magamra tetováltattam Arlen nevét, Zója nem ment férjhez, mert egy idióta vámpír bekevert, az anyám meg felnőtt filmes, az apámat meg a napokban csukták le, mert csalt valamivel... elegem van, nem akarom ezt... ezt a helyet se - tárom szét a karom. Nem kiabálok, meg nem hadarok, igazából ez már a nyugodt fázis, mikor én már eldöntöttem valamit, és így lesz. Ja, mondjuk ha eszerint működnék, már rég a Herczerbergben kéne lennem. - És cefet másnapos vagyok - igen, ez már csak hab a tortán, még egy kelletlen grimaszt is vágok mellé, mert egyáltalán nem vagyok büszke rá, de... vannak ennél rosszabb dolgok is, már tudom.
|
|
|
|
|
Mácsai Ráhel INAKTÍV
Blondie - Cinderella RPG hsz: 283 Összes hsz: 2239
|
Dante - Bocs már... szerinted nekem hiányzott? - mindenre számítottam, csak erre nem. És nem, most nem megy, hogy megértsem, vagy elkönyveljem, ő ilyen. Hát könyörgöm, most fordult feje tetejére a világom, kilukasztották a buborékom, legalább egy kezdeteleges empátia legyen meg benne. De nem. Mert ő Dante. És úgyse fogja megmagyarázni, vagy kicsit is belegondolni a dolgokba, vagy átérezni... átérezni, pff... hát ő Dante. Rendesen felbosszant, nem mintha alapból nem robbannék amúgy is bármire, de ha a páromról van szó, szerintem jogosan várom el, hogy egy kicsit megerőltesse magát, főleg, ha nekem kellett megint csak rábukkannom, mert mintha megfeledkezett volna a tényről... de hagyjuk is, hisz ő Dante, biztos fontosabb dolga volt annál. És most nekem kéne rosszul éreznem magam, mert csak úgy rázúdítom? Könyörgöm, ha mellettem lett volna, fele meg se történik. Lassan állok fel, mert... én nem fogok bocsánatot kérni, meg azért kuncsorogni, hogy hallgasson meg. Nem kell. - Az, sajnálom, hogy be akartalak avatni, többet nem fordul elő... Tudom, tudom, marha sz*r, hogy ilyenekkel fárasztalak, nem is értem, hogy juthatott eszembe... Talán fognom kellett volna a jelet, biztos oka volt annak, hogy egy szó nélkül szívódtál fel, igaz? Mindegy is, hülyeség volt idejönnöm... - rázom meg a fejem csalódottan, aztán lépek párat hátra. Nem, nem kiabálok, az sose megy, egyszerűen csak... ha így állunk, akkor így állunk.
|
|
|
|
Mácsai Ráhel INAKTÍV
Blondie - Cinderella RPG hsz: 283 Összes hsz: 2239
|
DanteEgyszerűen fel tudnék robbanni, komolyan. Miért... hogy lehet valaki ennyire érzéketlen, mint egyes emberek? Én meg azért gürcölök, hogy ezeknek feleljek meg? Hát a francokat, nem érdemlik meg, még Dante se. Nem mondok semmit. Én nem drámának tudom ezt be, bárcsak az lenne, mert azt tudom kezelni, nem úgy, mint ezt. Sorba kapom a pofonokat, és fogalmam sincs, mennyit bírok, vagy akarok még elviselni. Az biztos, hogy itt van az a pont, hogy újraértékeljem a kapcsolatunkat, vagy legalább elgondolkozzak azon, hogy ez az, ha meg az, akkor szükségem van-e rá... - Okééénvégeztem - megrázom a fejem, meg széttárom a karom. Egyszerűen ez így nem megy. Dühös vagyok rá, marha dühös, és tudom, attól, hogy az én dühöm majd csillapodik, az ő hozzáállása nem fog, mert én ilyen vagyok, ő meg olyan. És már nincs kedvem szemet hunyni, vagy tolerálni bármit is, már nem érdekel semmi, ha egyszerűen őt sem. - Hülyeség volt azt hinni, hogy ez akár működhet is, mert nem - halkan beszélek, de legalább őszintén, mert így látom. Itt az az eset, mikor kiütközik, mennyire vonzzák egymást az ellentétek. - Szia Dante - ott hagyom őt, mert gondolom, hozzáfűzni úgyse fog semmit, meg tudom, bármit is mondana, az olaj lenne csak a tűzre, elég volt az a négy mondat, amit a fejemhez vágott... bőven elég. Meg akarom találni Zóját, és ha kell, a hajánál fogva cibálom haza, mert remélem, egy percig se gondolja azt, hogy ezt az egészet, csak úgy megússza. Rohadtul nem fogja.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mácsai Ráhel INAKTÍV
Blondie - Cinderella RPG hsz: 283 Összes hsz: 2239
|
DanteMég az utolsó métereknél is ott van bennem a késztetés, hogy nemes egyszerűséggel visszaforduljak, de nem... mert kíváncsi vagyok, mert naivan reménykedek abban, hogy belátta, hogy nem volt fair, amit tett, bár... mindegy is. Sose jártam a csárdában, és kicsit kellemetlen is, hogy oda kell bemennem, de hát... egyszer mindent ki kell próbálni, nekem meg már úgyis mindegy, mit hisznek rólam. Ha én próbálom helyrerázni, a családom tesz róla, hogy egy pillanatig se legyenek rólam jó véleménnyel, így innentől kezdve már tényleg nem törődök másokkal. Elég volt. - Pont ide? Nem fogok asszisztálni a részegedésedhez - felvont szemöldökkel ülök le Dantéval szembe, nekem elég volt az alkoholból egy életre, és azt se szeretném bégig nézni, ahogy ő issza le magát, bár... sejtem nem erről van szó. Akkor is furcsa ez a helyválasztás, és még inkább az lesz, ahogy körbenézek, és olyan alakokat látok, akikkel nem szívesen futnék össze egy sötét utcán. Az a furcsa, hogy nem érzem igazából azt a haragot, amit a tónál, szerintem már kiment belőlem, vagy nem tudom, leginkább olyan semmilyen hangulatom van, ami még rosszabb, mert egyhangú és unalmas. - Miért hívtál? - ez csal belőlem leginkább elő némi kíváncsiságot, hisz volt idő, mikor akartam sem találtam, talán most először van, hogy ő keresett meg engem, ami... furcsa, de valahol mélyen még jól is esik. Mert Dantéról van szó, aki ilyen hülyeségeken nem töri magát, mert minek? Meg energia... ki érti őt is.
|
|
|
|
Mácsai Ráhel INAKTÍV
Blondie - Cinderella RPG hsz: 283 Összes hsz: 2239
|
DanteÚgy ülök le igazából, hogy bármikor könnyedén fel tudjak pattanni. Nem, hiába a remény, nem látok sok esélyt arra, hogy Dantéval hirtelen fordult volna egyet a világ, és ha megint elkezdi... nos, nem kell végighallgatnom. Pedig Merlin legyen rá a tanúm, hogy utálok veszekedni, főleg olyas valakivel, akit még kedvelek is, és igen... régen inkább vállaltam magamra a dolgot, és könyveltem el hisztinek én magam is... régen. De ez most más, most minden összejött, és csak levegőt akarok kapni, meg egy kis időt, hogy végiggondoljam, egyáltalán mit akarok kezdeni a helyzettel, mert ez nem olyasmi, amit szőnyeg alá söpörhetnék, és aztán úgy tehetnék, mintha meg se történt volna. - Jogos - biccentek, az üres korsót vizslatva, de a kellemetlen emlékképek hatására elhúzom a szám. Valljuk be, én és az alkohol talán sose leszünk jóban, de ez jól is van így. Ránézek, így pislogás nélkül. Látni akarom, hogy tényleg érdekli-e, vagy ez is csak valami olyan, amit illemből dobnak fel. Közben meg el kellene döntenem azt is, hogy állunk. Persze, nyilván nem hosszú gondolkodásmenet előzte meg a szakítást, csak... könnyebb volt, és azt még meg is bántam. - Jól vagyok - motyogom, vállat vonva, aztán fel is sóhajtok. Gondosan kerülöm ezt a témát. Nem akarom beavatni, vagy elhinteni, mit tervezek, mert félő megint ugyanott lyukadnánk ki, és nincs rá szükségem. - Zója hazament - ezt még azért hozzáteszem, direkt játszva úgy a szóval. Mert hogy én jelen pillanatban Simfeléknél csövezek, és tökéletesen megvagyok ott. Még mindig jobb, mint a kastély, annyira meg hát mégse vagyok jól, hogy a nevelőanyám elé álljak. - Ohh... akkor narancslét kérek... köszönöm - halvány, mosolyféleség is az arcomra kerül, de legalább a szemem felcsillan, még ha csak egy pillanatra is, de legalább kicsit élőbb, mint az ábrázatom úgy alapból.
|
|
|
|
Mácsai Ráhel INAKTÍV
Blondie - Cinderella RPG hsz: 283 Összes hsz: 2239
|
Dante- Öhm... még mindig hidegen hagy Warren lelkivilága - nem, nem változott ez azóta sem, mióta instant hamutartónak használt, pedig... az ember azt hinné, hogy ez a bizalom első jele, de nem. Warren egy pszichopata, ezt minden ép agysejttel rendelkező ember le tudja szűrni, én meg kifogtam az egyik rosszabb napját. Hát ez van. Semmit nem tett, ami annyira megrökönyödésre késztetett volna, bár tudom, hogy legalább egy kicsit megszeppeni illett volna. Dante közben elmegy az innikért, így alkalmat hagyva nekem, hogy addig is, bejárhassam tekintetemmel a helyet. Nem, nem ez lesz a kedvencem. Az alakok, akik itt lézengenek pontosan olyanok, akikkel nem szeretnék egyedül sötétben összefutni. Ez a szag sem kellemes, ami itt terjeng, de sebaj, egyszer kibírom. Közben pedig azon kattognak a fogaskerekeim, hogy vajon a rellonos is szakításnak vette-e, vagy hogy most mi van velünk, de... nem lenne jogom erre rákérdezni, ha már egyszer én adtam ki az útját, meg amúgy is... kiforrja magát előbb utóbb. - Köszönöm - veszem el az italt, majd jólesően bele is kortyolok. Nem is tudtam, hogy így megszomjaztam, szóval azzal az elánnal, felé fel is hajtom. - Ne... nem akarok megint veszekedni, csak... hagyjuk - sóhajtok fel, a plafonra emelve a tekintetem. Tényleg hülyeség volt egyáltalán beavatni őt, tudnom kellett volna, mennyire hidegen hagyja ez az egész, de most már legalább tisztában vagyok vele, hogyan is állunk. - Csak... minden összejött, így egybe... ennyi rossz. Mert igen, ha neked nem is, nekem rossz. A saját nevelő anyám csinált hülyét belőlem, érted? Mi... megfogadtuk, hogy mindent elmondunk a másiknak, erre ő... - megrázom a fejem, ennyi. Tényleg nem akarom ezt boncolgatni. - De mindegy, lenyugodtam, és sajnálom, hogy úgy viselkedtem. Én... nem gondoltam komolyan, hogy emiatt akarok szakítani veled, csak... azt sokkal könnyebb volt, mint várni, hogy lehiggadjak kicsit, és átgondoljam a dolgaim... - igen, mert képes vagyok bocsánatot kérni, ha tudom, hogy én hibáztam.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mácsai Ráhel INAKTÍV
Blondie - Cinderella RPG hsz: 283 Összes hsz: 2239
|
Azér mondom... már azt hittem, tettem valamit o.O Szegénykém Akkor neked kell inkább a gumicukor *-*
|
|
|
|
|
|
|