Morgó Cesare
Cesare jelenleg éppen olyan ridegnek és fagyosnak tűnik, mint az idő. Eddig valahogy másképpen viselkedett, sokkal mókásabb és felszabadultabb volt, nem egy ilyen sajtkukac.. Lehet annyira élvezkedett a büntetéseken, hogy annak köszönhetően tűnt vidámnak.
- Hű de harapós vagy.. Nekem kellene annak lenni, hiszen én vagyok a Rellonos. – szokatlan nekem az, hogy más házbélivel egyáltalán szóba állok na de hogy még ő morgósabb legyen, mint én ez kritikán aluli. Erősen koncentrálnom kell arra, hogy ne vegyem fel az ő stílusát és megmaradjon a jókedvem. Pedig, ha tudná, hogy nekem ehhez milyen sokat kell saját magammal csatázni emiatt.
Poénosnak szánt megjegyzésére csak egy sóhajt préselek ki ajkaim között. Értem én hogy megvárattam, de ne legyen már egy hisztis kislány, nyelje le a békát és lépjen túl ezen de nagyon gyorsan, vagy rosszra nagyon hamar rossz irányba fog fordulni ez a találka.
Azért annak érdekében, hogy még jobban bosszantsam a kinyitott ajtón olyan lassan sétálok be, amennyire ez csak lehetséges és egy bájos vigyort küldök neki. Ha morogni akar, akkor legalább kap még egy kevéske alapot, de akkor tőlem se várja azt, hogy jó kedvem legyen.
– Köszönöm. – kabátomat a székem hátára terítem, majd helyet foglalok és érdeklődve tekintek a Navinésre.
– Szóval miért is jöttünk ide? Túl régen kaptál már el és hiányoltad bájos személyiségemet? – szó mi szó túlságosan régen voltam már rossz… kb 2 hete, hát az Hajna időszámításban minimum 1 év…
Közben magamhoz veszek egy étlapot és elkezdem nézegetni a kínálatot.. Te jó ég vagy ezer éve nem ettem sütit, nem is tudom már minek milyen íze van.
Pár órányi beszélgetés, ismerkedés, kedveskedés és élményszerzés után végül elválnak egymástól, ki-ki a maga útján.
átérzem 
