Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem, nem tanultam meg hirtelen úszni, és nem, azt sem hiszem, hogy ezt most fogom elkezdeni, de szörnyen unatkozom. Se pálcám, se tanórák, kitiltottak az iskolából is, úgy, hogy én vagyok az iskolaelső. Szerintem ilyen karriert se futott be még senki, mint amilyet én, nem mintha bármelyik másik elért "eredményemre" olyan büszkének kellene lennem jelenleg. Kicsit ez az a pont, amikor úgy érzem, hogy minden összeesküdött ellenem, és el kell vonulnom a világ elől.
Így hát ide jöttem, leginkább azért, mert még sosem voltam itt, és mert mindenki azt mondja, hogy ezt a helyet egyszer ki kell próbálni akkor is, ha nem tudsz úszni. Mert a helynek megvan a maga varázsa, a maga romantikája. És valóban. Olyan romantikus hangulat száll meg, ami esetemben nem feltétlenül kedvező, de mégis jóleső. Jól érzem magam. Mosolygok, és kedves érzések járnak át. Nem foglalkozom azzal, hogy sorban nyerem az ezüstöket, hogy Thunderstorm nem akar felengedni a hátára, hogy állandóan valamim megsérül, mert dekoncentrált vagyok. Egyszerűen csak minden jó.
Az egyik mélyedés szélén ülök, a lábamat a meleg forrásvízbe lógatom, és bár nem olyan erőteljesek a fények, mint kint, olvasok, méghozzá egy bűnügyi nyomozós könyvet, ami igencsak leköti a figyelmemet, mert eddig azt hittem, hogy a szerelemféltésből a főszereplő nővérének a férje volt a gyilkos, de most bebizonyosodott, hogy ártatlan, sőt, meg is halt. Ez az, amire azt tudom mondani, hogy roppant kellemetlen szituáció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Az az érdekes ebben a könyvben, hogy minél többet olvasom, annál inkább elhiszem, hogy jól tippeltem a gyilkost, ami lehetetlenség, hiszen meghalt nyolc oldallal ezelőtt, és utána történt még agy gyilkosság. Igazán érdekes, de ez nem jelenti azt, hogy nem hallom, amit beszélnek a környezetemben. Már nem súgnak össze a hátam mögött, ami kifejezetten előnyös, és már nem néznek rám úgy, mint a szerencsétlenre, aki ugyanúgy bedőlt Vajda Richárdnak, mint mindenki más. Tévednek, mert én más vagyok, mint a többiek, hozzám hasonlót Ricsi sosem tapasztalt és sosem fog, ahogy én sem tapasztaltam és nem is akarok. Ez nemrég nyomatékosítva is lett, így igazán nincs miért aggódnom, azok pedig, akik még mindig ezen lovagolnak, sosem fogják elfogadni a tényt, hogy ez így alakult.
- Egy Georgia Macelley könyvet, ez a legújabb publikálása, Halált hozó nyári szellő. Nagyon jó stílusa van, és nagyon jó viszont ápol apukámmal, így mindig küld neki egy dedikált példányt. Szerintem régen kavartak.
Az elejére lapozok, és széles mosollyal az arcomon felolvasom az első oldalra írt üzenetet. Mindegyikben van egy, és mindig olyan bájos, hogy kizártnak tartom, hogy ez csupán baráti üdvözlés lenne.
- Nincs az a távolság, mely elszakíthatna két lázban égő, forró szívet. Sokszor csókol, Georgie.
A mosolyom továbbra is széles marad, de becsukom a könyvem, és helyette a szélében megkapaszkodva nézek le a fiúra. Nem félek a víztől magától, de félek attól, hogy nem tudok úszni, hogy elragad a mély. Rossz emlék, friss és rossz, még ha jól is sült el, akkor is rossz.
- Persze apukám házas és kisgyerekei vannak, és ezt tudja is, de aranyos szerintem, hogy ennek ellenére is jóban vannak. Ha valahova elmegy, mindig apa kíséri el.
Pletykák szerint ez az utolsó könyve, hogy nincs igazán jó bőrben, először szerelmi csalódásról beszéltek, aztán arról, hogy beteg. De a képeken, amiket láttam, jól volt, szóval nem tudom, hogy mire gondoltak.
- Neked ki a kedvenc íród?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Jó dolog a felvigyázás, és egészen élvezem, de nem tudom, hogy vajon az uram mit szólna hozzá, ha hosszútávon lenne egy kutyánk. A corgi nagyon szép, biztos valakié, bár esküszöm, hogy senkivel sem láttam sétálni, és biléta sincs a nyakában, szóval elbizonytalanodva pillantottam rá. Nem koszos, nincs lefogyva, nem fél. Biztos vagyok benne, hogy valahol nagyon jól bánnak vele. De olyan aranyos, hogy szeretném őt hazavinni, és addig nyünyörgetni, amíg csak lehet.
~ Ricsi féltékeny lenne. ~
Szólal meg egy figyelmeztető hang a fejemben, de még azért nem tudok teljesen lemondani arról, hogy legyen egy kiskutyánk. De tény, hogy féltékeny lenne. Többek között ezért sem gondolkozunk még gyerekben. Persze, fiatalok is vagyunk hozzá, most máshol tanulunk, nekem még van egy jó öt évem a sportban, szóval majd utána. De egy kiskutya... ahj, ez a corgi olyan cuki.
Nevetek, ahogy elkezdi a játékokat ledobálni, egészen le tudja foglalni a kölyköket, ami nem rossz, mert komolyan mondom, hogy néha nagyon nagy kihívás elé állítanak, főleg, amikor mindegyik másik irányba szalad, mert szerintük mókás és csak játszunk. Pedig nem mókás, századszorra már én is kifulladok.
- Erősebben lökd meg.
Mondom, mert látom rajta az elszántságot, hogy nekem is akar egyet adni, és remélem, hogy ezzel segítek neki. Persze nem tudom, hogy érti-e, de hát legalább megpróbáltam. Jaj úgy haza tudnám vinni, de nem szabad, tuti ki lennék nyírva, ha egy kutyát hazavinnék. Olyan kár érte. De oké, ha senki sem viszi haza, és nem jön érte senki, akkor megteszem. Legalább megvacsoráztatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Vágom.
Mosolyodom el őszintén. Apa valószínűleg kiakadna, és apu is kiakadna hogy egy olyan gondosan a szép beszédre tanított gyerek, mint én, azt mondja: Vágom. De hát azért mégsem mehetek el amellett, hogy tini vagyok, szóval muszáj azért az ízes beszéden túl a kortársaim nyelvjárását is elsajátítanom.
- Úristen, ebben mi az uncsi?
Kérdezem őszinte csodálkozással, talán kicsit hangosabban is, mint kellene, de nem azért, mert kiabálni akarok vele, csak hangosabban sikerült. Hirtelen kapom a szám elé a kezem, és nevetem el magam azon, hogy tényleg hangos volt. Megesik.
- Bocsi. Szóval szerintem mind a kettő nagyon menő. A lakberendezés rengeteg kreativitást igényel, a pálcakészítés meg ritka. Aki tehetséges benne, az nagyon tehetséges benne. Nálunk apukám tanár, de már csak egyetemi előadó, évi pár órával, apa pedig színész. A nővérem meg a suli könyvtárosa, a szőke hajú, kék szemű, világos bőrű.
Mondom én a barna hajú, zöld szemű, leheletnyit sötétebb bőrű. Nem Zsombi lenne az egyetlen, aki nézne ránk furcsán, amikor Francival azt mondjuk, hogy testvérek vagyunk. Tényleg ez a nagy helyzet. Jó, nem vér szerint, de az most mellékes, totálisan. A másik tesóm, Ash is szőke, kék szemű, szóval ez így tényleg mókás, főleg, amikor egy helyen vagyunk.
- Olvastam tőle pár verset. Különleges a kapcsolat közöttetek. Anyudtól nagyon kedves, hogy ilyen szépen megszeretette veled a magyar irodalom egyik kultikus alakját.
Apára emlékeztet, ő is mindig inkább ilyen meséket mondott, és nem a sárkányosakat. A kérdésére kicsit megrázom a fejem.
- Nem tudok úszni, szóval én csak ilyen láblógatós lány vagyok.
Arra, hogy bemutatkozik, elmosolyodom, mert tényleg, ez elmaradt közöttünk.
- Lili vagyok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ami azt illeti, kiválóan szórakozom, még akkor is, ha nem sikerül neki olyan nagyot lendítenie. Persue odakapok, de a kicsit közül mindig valaki gyorsabb, és hát ha már egyszer csipog, akkor csipogtatni kell, nem igaz? Nevetve engedek minden körben egy-egy odaugró rosszcsontnak, azonban, a jétékok vészesen fogynak, és nem tudom, hogy mi lesz akkor, amikor az utolsót sem sikerül elkapnom. Valószínűleg csalódott kiskutyaszemek.
De nem! Ó bárcsak némi csalódás lenne a legnagyobb problémám. Bárcsak. A kis corgi ugyanis szájába veszi az utolsó játékot, mely még egyet csippan, mielőtt elhátrálna vele. Nem, eszében sincs elfutni, helyette inkább nekilendül és az asztalon végigfutva, ennivalóan tömzsi kis lábaival elrugaszkodik, hogy aztán a sorsra és rám bízza magát.
Még a törpik is megállnak a mozdulatban, ahogy nézik a felettük elsuhanót, minden ledobott játék körülöttünk hever, és pedig gondolkodás nélkül vetem előre magam, hogy ne a földre érkezzen, mert meg is sérülhet. Helyette átölelem, magamhoz szorítom, mint az amerikai fociban a labdát, és úgy nyalunk végig azon a minimális részen, ahol elterülünk. A kutya rajtam, én alatta, és még mindig szorítom maga, de a testem már rázkódik a nevetéstől. Nagyon nevetek.
- Nem vagy semmi, te kis hős!
Simogatom meg a feje búbját, és felemelve a fejem a földről pár puszit nyomok az orricskájára, hogy érezze, mennyire nagyon ügyes volt. Egy adag játékon fekszünk, miközben a többiek ostromolnak minket, de nem zavar, igazán élvezem, hogy így elszórakozzuk a napot.
- Olyan szép tiszta vagy, hogy biztos van gazdid, pedig hazavinnélek. Nagyon élveznéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A deszkám. Olyan régen nem is nyúltam hozzá, hogy félő, már el is felejtettem használni. Pedig régen imádtam, de aztán a dolgok megváltoztak. Kaptam egy szerepet, amiben tökéletes kisasszonyt kellett alakítanom. A szereppel pedig egy fiút, aki miatt tökéletes akartam lenni. Hol van most a fiú? A Durmstrangban. Hol vagyok én? Itt, rá várva. Nézem a deszkám, alatta a mostanra teljesen kiszárított esküvői csokrot a közös képeinkkel körülvéve. A tett egy pillanat döntése. Egy székre felállva leemelem, majd a bejárathoz lépve a magassarkú és balerina halmaz mögül előveszem a magasszárú dorkóm, és nekiindulok. Először csak a ház előtt, majd messzebb merészkedve, egészen az utca végéig, aztán vissza, majd megint. Élvezem, ahogy a szél belekap a hajamba, ahogy madárként suhanok… Aztán… hirtelen ugrok le, mielőtt kitöröm a nyakam a látványra: Ombozi Zlatan egy szál törülközőben áll az ablakban, és a tekintetünk találkozik. Én pedig, tátott szájjal, bénán, elpirulva Intek neki. Mint egy rendes hülye. Gratulálok Lili, már most. Őszinte gratula.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Felemelve a deszkát, nem zavartatva magam lépek közelebb a házhoz. Furcsa, hogy itt minden pasinak az a szokása, hogy leigya magát, majd másnap folytassa. Biztos vagyok benne, hogy ő sem jobb. A telefonomat kivéve a zsebemből mutatom fel neki, majd kikeresve a nevét, messengeren hívom, és remélem, hogy felveszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nézem, ahogy nem mozdul, a hangja mégis megszólal… a fejemben. Nézem egy pillanatig, majd elnevetem magam felpillantva még mindig kuncogok.
~ Csak gondoltam szólok, hogy csak mert Vajda Eszter dobott, nem kell nekiállnod a tested árulni, ez még nem a vég. ~
Elpillantok magam mögé, ahol, hol éppen Bözsi néniék sétálnak, és stalkolják Zlatant. Remek, remélem elterjesztik, hogy félremegyek, amíg Ricsi nincs itthon.
~ Ez egy rendes környék. ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Most rajtam a sor, hogy megemelkedjen kicsit a szemöldököm, majd aprót megrázom a fejem.
~ kösz, de nem vágyom a testedre. ~
Még egy kicsit a vállam is megvonom, és ha fáj, ha nem, ez az igazság.
~ Csak meglepődtem, hogy az utcában látlak. ~
Meg az, hogy ruha nélkül, de ez már mellékes.
~ Ha nem dobott, akkor hogyan mondanád, hogy a testvéreddel kavargó utánad? ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

~ Azért bámullak, mert egy unalmas utca látványossága vagy.
Felelem őszintén. A kérdésére sóhajtok egyet. Végül is érdekes fickó, akár.
~ Bemegyek. De nincs tapi. ~
Azt hiszi gondolom, hogy viccelek, pedig nem. Viszont eldöntöttem, hogy csak mert Ricsivel vagyok, lehetnek fiú barátaim. Szóval az ajtót belököm, és beljebb sétálok.
~ Nem csóró hely. ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A híííres Vajda Richárd.
Kicsit elnyújtom azt az í-t, miközben követem a hangját, és örömmel konstatálom, hogy legalább valami van rajta. Ez azért megnyugtató.
- Gondolkoztam már azon, kié ez a gicces “üvegház”.
Azért megengedem a macskakörmöket magamnak, miközben zavartalanul felcsüccsenek az egyik székre.
- És ez nem felelt meg Eszternek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ne? Ah, de kiábrándító vagy, pedig gondoltam, hogy átcuccolok pár napra.
Dehogy, eszemben sincs, és ezt ő is nagyon jól tudja. Itt se szabadna lennem kb, de Ricsinek meg kell tanulnia bízni bennem, ahogy nekem is. Csak így működhet ez kettőnk között, és azt akarom, hogy működjön.
- Nekem vörös. Neked?
Kérdezem, mert ha ő nem iszik, akkor nyilván én sem töltök annyit.
- Hű. Na az igaz. Az tényleg nem felel meg neki.
Iszok egy kortyot, miközben őt nézem. Látszik, hogy kikupálódtam az elmúlt közel egy év alatt náluk, hiszen kiválóan meg tudom állapítani minden apró részletét.  
- Mondjuk az sem tetszik neki, ha az öccse boldog, pedig állítólag kedvel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Dehogy tanul.
Rázom meg aprót, de határozottan a fejem. Dehogy. Ricsi szerintem sosem bízott senkiben, csak sajnálom, hogy én sem tudtam ezen változtatni. Sokan mondják, hogy a káposzta nem jó felmelegítve, de ez egy speciális káposzta. Bonyolult, de lehetetlen nélküle élni.
- Hogy merült fel a fehér? Ráadásul édes.
Még a számat is elhúzom, ahogy kicsit arrébb tolom a bort, hogy nehogy azt gondolja, van esélye nálam.
- Csak szarul. Ez tetszik.
Koccintásra emelem a poharam, mert ez olyan dolog, amit még nem hallottam, de megfogta a fantáziám. Kár amúgy, hogy nem kedvel úgy, ahogy normálisan kedvelnénk valakit, akivel a számunkra legfontosabb ember boldog, talán nem tartanánk itt.
- Ó, szóval te voltál az.
Hümmögve pillantok felé, mert élénken él bennem a kép, ahogy Ricsi élete egyik legjobb alakítását szakítottam félbe azzal, hogy akkor hajnalban összezártam a combom, és követeltem, hogy vegye fel a telefont.
- Kösz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hm.
Ez egy jó kérdés, tényleg jó. Kicsit lötyögtetem az italomat, nézem, ahogy csodás színekben játszik, ahogy tiszta, burgundi színe rabul ejti a zöld szemeimet, majd felpillantok rá.
- Nem tudom. Túl sok minden volt már így is az életünkben. Mi van, ha nem tud túllépni a múlton? Én simán elfelejtenék minden rosszat, tényleg, de nem tudom, hogy ő is képes lenne-e erre. Vagy nem is elfelejteni, továbblépni és nem felemlegetni.
Nem hittem volna akkor, amikor először találkoztunk, hogy egy nap a lelki tanácsadóm lesz. Vicces az élet, baromira.
- Néha?
Nevetem el magam, ahogy követem, mert nyilván nem fogok kiabálni, szóval csak sodródom, egyelőre. Aztán majd elválik, hogy a sodródásból lesz-e futás.
- Egészségedre.
Nevetem el magam, de nem mozdulok az ajtóból, a félfának döntöm a fejem.
- Megérdemled, amiért sztereotipizáltál. Csak mert nő vagyok, te meg szinte pucér, nem mozgatod meg a fantáziámat.
Ez amúgy eléggé érdekes az esetemben, mert más se nagyon mozgatott meg soha. Aztán jött Ricsi, és bumm. De csak nála működik ez igazán.
- Szóval sosem volt Eszter nálad opció?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- El. Én képes vagyok elengedni eléggé sok mindent.
Ricsi már csak tudja, hiszen nagyon sok mindent néztem már el neki. És vannak dolgok, amiket ő is elnézett nekem, csak nem tudom, hogy mennyire nagyon. Ez a dolog eléggé ingoványos még, de nem akarok a gyerekeink diplomaosztóján is azon veszekedni, hogy egyszer megcsókoltam Denis Brightmore-t. Nem akkora szám ez, szerintem.
- Nem nehéz, hiszen legilimentor vagy.
Mondom teljesen nyugodtan, a szám széles mosolyra húzódik.
- Franc, aki bele akarna látni a nők fejébe. Néha a saját fejem is sok. De hódításhoz biztos előnyös. Mondjuk, jó lenne néha Ricsiébe belelátni.
Sóhajtok egyet, elhúzva kicsit a számat.
- Istenem, van valami furcsa kisugárzásod, mintha pszichológusnál lennék. Mennyi az óradíjad?
Lépek be végül a nappaliba, és ülök le vele szembe, jobb lábamat áttéve a balon.
- És nem furcsa, hogy a tesóddal van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem nagyon hatott meg.
Vonom meg a vállam őszintén arra a kérdésre, hogy jó volt-e. Tényleg, sosem gondoltam így rá, hogy jó volt-e smárolni vele.
- Csak úgy megtörtént. Ez nem ilyen, filmes cucc volt, hogy órákig nyomtuk, mire rájöttünk, hogy hülyeség. Csak Ricsi felmérgesített, én meg az első szembejövővel smároltam. Nem is az érzés volt a lényeg, hanem, hogy mérges voltam.
Nagyon, iszonyatosan haragudtam Ricsire, aztán mire rájöttem, hogy ez hülyeség, akkor már késő volt, és talán jobb lett volna nem bevallani neki. Ezt megtanultam, hogy nem kell mindent elmondani neki.
- Meghálálom.
Ismétlem meg a szót, bólogatva kettőt. De mivel járt már a fejemben, ezek szerint nem tartozom a megfektetendők táborába. Könnyű dolgom van, legalább nem lesz kínos.
- Furcsa. Nekem furcsa lenne, ha mondjuk Ricsinek lenne egy bátyja, akivel nem jött össze, majd vele smacizgatnék ott előtte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Valahogy úgy.
Bólintok egyetértően, mert valóban ez a helyzet, mind a két kijelentésnél. Egyrészt valóban elégtétel volt az a csók, maga a tény, hogy Brightmore volt, egy elégtétel, de mindenki úgy tekint rám, aki tudta, hogy volt egy csók, mintha maga a sátán lennék.
- Elég rendesen sikerült elérnie, de csak mert k*rvahosszú szempillái vannak.
Mondom nevetve, pedig nem csak ennyi az, ami miatt Ricsit szeretem. Tényleg minden miatt, még az időről időre miatta kapott agyvérzés miatt is szeretem. Szeretem, ahogy hozzám ér, ahogy néz, ahogy olyan mérges tőlem, hogy az arca egy része elpirul, ahogy tényleg látszanak az érzések, amiket kiváltok.
- Majd ha változnak a dolgok, fejest ugrok az ágyadba.
Vonom meg a vállam könnyelműen, aztán elnevetem magam azon, amit mond.
- Szóval, ha kitartanak egymás mellett, és Eszterből Ombozi lesz, belőlem meg Vajda, akkor mi is rokonok leszünk szegről-végről. Ez nem is olyan rossz felállás. Feldobod a kötelező vacsikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Biztos vagyok benne, hogy csak azért vagyok vele. Tudod, van a nőknél ez az izé, mérlegelik a géneket. Meg akarok adni minden esélyt a gyerekeimnek, hogy természetesen szép szempilláik legyenek.
Próbálom teljesen hitelesen előadni magam, de a végére azért elnevetem a dolgot. Nem, ez nem így működik. Ricsivel előbb voltam együtt, mint, hogy éreztem is volna iránta bármit is, aztán lettünk barátok, majd jöttem rá, hogy az én nagy bajom az, hogy szerelmes vagyok belé. Nem azért, ahogy kinéz, hanem, ahogy gondolkozik, ahogy érez, ahogy a tekintetében elveszek. Igen, ez a baj velem, hogy ennyi idő után is mocskosul szerelmes vagyok.
- Kicsit féltékeny.
Kicsit? De édesen tudok fogalmazni. Nem, Ricsi nem kicsit féltékeny, Ricsi nagyon és néha már túlzóan is. Ez is lehet bizalmatlanság, meg önbizalomhiány, meg egy csomó minden, amit a pszichológusok kihoznak ebből.
- Élveznéd a showt.
Kacsintok egyet pimaszul, de nem, nagyon nem szeretném, hogy Ricsi ide csak úgy beállítson most.
- Hát mert még nem találtad meg a gyerekeidhez szükséges tökéletes génállomány-társat. Hidd el, ezt egyszer benyögöd, lehidalnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kicsit úgy érzem, hogy vissza kell rázódnom abba a ténybe, hogy megint járhatok iskolába. Tök jól elvoltam a lovaglással, a tánccal, a korcsolyával és azzal a minimális színházzal, amit csinálok. Olyan voltam, mint egy dolgozó felnőtt. Határidők, elintéznivalók, bevásárlás, és amikor éppen szerencsém volt, akkor nem csak Mimi várt otthon. Teljesen boldog voltam, és ennek következtében - sajnos -, egy betűt sem tanultam. Az iskolaelsőtől pedig ez eléggé szánalmas teljesítmény.
Idén végzek. Még mindig hihetetlen. Hogy hova adtam be a jelentkezésem? Sehova. Hogy hova fogom? Nem tudom. Hogy beadom-e egyáltalán? Azt sem tudom. Tanulnom kellene, nyilván, de egyre csak az lebeg a szemem előtt, amit Ariana a nyílt napon mondott, közvetlenül az után, hogy hazugnak nevezett: Hogy ő is kihagyott egy évet. Nincs abban semmi, kicsit megismered magad, utazgatsz, tapasztalatot szerzel. Az elmúlt hetek tanulsága alapján, képes lennék iskola nélkül is hasznos lenni. Viszont az olyan furcsa lenne, nem? Ha nem tanulnék tovább.
Vissza kell rázódnom, hogy tisztán lássak, vajon tényleg vágyom-e arra a bizonyos hirtelen jött szabadságra, vagy csupán csak illúzió. A fülesemet bedugom, miután bemelegítettem, felhangosítom a zenét, nyújtózom egyet, aztán nekiindulok. Olykor, ha kijövök ide, képes vagyok teljesen elveszni a távokban, és csak menni, kifulladásig. Kikapcsolok és újratervezek. Ez a célom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hogy mikor veszem őt észre? Abban a pillanatban, ahogy futni kezd. Valami megmozdul, én pedig ösztönösen oda kapom a fejem. Ismerem őt, minden mozzanatát, pontosan tudom, hogy ő az.
~ Sógornőm. ~
A gondolatra akaratlanul is mosoly húzódik az ajkaimra. Furcsa, hogy vele szemben nem tudok Lili lenni, nem tudok elnéző lenni, vele szemben vállaltan "Liliána" vagyok. Sosem szerettem, mert durván hangzik. Liliána. Az ó szájából pedig szinte sértésnek. Nem mondhatja senki, hogy nem voltam vele kedves. Az voltam, mint mindenkivel. Olyan voltam, amilyen lenni szoktam, és ezért cserébe lenézett. Gyengének és jellemtelennek nevezett, nem egy alkalommal. Sosem felejtem el neki, hogy milyen gondosan választottam ki a születésnapi ajándékát, és hogy mennyire rosszul esett az a beszélgetés vele, hogy szó szerint elmenekültem onnan, hogy a közelébe se kelljen lennem.
Kerget vagy kergetem? Olyan, mintha üldöznénk egymást, és ebben az esetben minden csak nézőpont kérdése. Nem akarom, hogy elkapjon, nem akarom elkapni. Nem akarom, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, csak fussuk le a köreinket, ki-ki amennyit bevállalt, és menjünk. De hogy ez vajon tényleg működhet-e? Nem hiszem. Akik egyszer rivalizáltak, márpedig mi megtettük, még ha nem is mondta ki egyikünk sosem, hiszen Ricsi kegyeiért küzdöttünk, azok nem képesek feladni addig, amíg a másik nem teszi, és ki tudja, hogy hány kört fogunk így megtenni. Négynél többre nem terveztem ma, de félek, hogy az kevés lesz.
A következő szám kezdődik el, Adele, én pedig felhangosítom a karcos hangját, hogy még több motivációt adjon nekem arra, hogy többet bírjak, mint ő, többet, mint Eszter. És félreértés ne essék, én nem akarok vele rosszba lenni, de nem fogok megint próbálkozni. Úgysem érti meg, és úgysem értem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nevetek, amikor meglepődötten néz rám, és látom, ahogy ő is látja, hogy ezt én sem gondoltam komolyan. Nem, egy kicsit sem, pontosan tudom, hogy milyen ember az, akivel együtt tervezem leélni az életem, és igen, még így is akarom. Mindennél jobban.
- Na látod, pont emiatt a reakció miatt nem találtad meg még az igazit, ezért is nem várhatják el tőled, hogy legyen.
Nekem mindenre, de tényleg mindenre van magyarázatom. Állítólag ez egy borzalmasan bosszantó képesség, ezért, természetesen élvezem. Mindennél jobban élvezem.
- Hihetetlenül sok a tini meg meggondolatlanul fiatal terhes a világban, nem kell rohanni, ahogy az elköteleződéssel sem. Ha nem vagy benne ezer százalékig biztos, az csak megcsaláshoz vezet, az meg kinek jó? Senkinek. Mert hiába mész el mással, azért mész el, mert nem jó neked.
Még a vállam is megvonom kicsit, felcsaptam én is pszichológusnak a fene vigye el. Kicsit előrébb dőlve összefonom az ujjaimat.
- Kell szerezned egy csajt. Várj, ne akadj ki azonnal. Szóval kell szerezned egy csajt. Akivel jó a kémia, meg aki kicsit őrült, és eljátssza a kamubarátnődet. Elviszed a családdal vacsizni, ők elhiszik, mindenki nyugodt, te meg mehetsz amerre a kis Ombika visz.
Én az egész világnak egy kamu voltam, szóval  tudom, hogy működőképes a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mindig mondják, hogy túl okos vagyok. Meg tehetséges, és szerény.
Dehogy is, az a Lili, aki csendes és szerény egy szerep volt, mert a világ előtt féltem felvállalni, hogy mi tesz boldoggá, aztán jött Ricsi, és már nem kellett titkolnom. Viszont amit mondok, komolyan gondolom, ő meg egyből kiakad. Férfiak…
- Mi bajod a pasimmal már megint? Tök normális.
Ricsit senki sem szidhatja csak úgy. Teljesen normális. Teljesen. Nekem pont megfelelő, nem akarom, hogy megváltozzon, nem akarom, hogy mások szerint legyen normális.
- Így segítsen neked az ember, komolyan. Eléggé hálátlan vagy. Nem is értem, hogy a nők miért kezdenek veled.
Dőlök megint hátra, komolyan nézve az arcát, kicsit összevont szemöldökkel.
- Mire vágysz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem. Ezek tények. Vajda Ricsi nője vagyok. Az első és az utolsó.
A kettő között lévőről meg nem nagyon akarok beszélni, a lényeg, hogy visszajött hozzám, ő az enyém, én pedig az övé vagyok. Igen, minden okom megvan arra, hogy egy kicsit nagyobb adag természetes egoizmussal rendelkezzek.
- Nekem igen, és ez a lényeg. Ricsi tele van hibákkal, de én szeretem a hibáit is. Nem vágyom másra, nem akarok mással lenni, nekem ennyi elég.
Nem akarom ezt túlragozni, mert felesleges. Ő még ezt nem tapasztalta, lehet nem is fogja. Én se nagyon hittem benne, aztán jött Ricsi és bumm, mégis.
- Szerintem ezt csak hazudjuk. A megkötések nélküli szex vágyát. Az tény, hogy akarhatunk téged, mert Ombozi vagy, elmondhatjuk, hogy nekünk megvolt egy Ombozi, de szerintem, aki volt veled, mind abban reménykedett, hogy megtart téged, hogy valami olyat nyújt, ami miatt majd megváltozol.
És bár nem szeretnék a saját példámmal jönni, de én is csak tudni akartam, hogy miért is olyan nagy cucc lefeküdni egy Vajdával, kiprovokáltam, semmi extra nem volt, csak másnap reggel, ahogy rájöttem, hogy egy kötéltáncos vagyok, aki éppen most zuhant a mélybe, mert szerelmes a másikba. Én is csak a hatást akartam, hogy ha már mindenki arról beszél, hogy Ricsinek csak szexre kellek, akkor legalább szexeljünk.
- A másnaposság okozta?
Érdeklődöm, miközben felnevetek.
- Én meg azt hittem, hogy az, hogy elhúzzak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Kiérdemelni. Hm.
Pillantok rá egy apró szemöldökemeléssel, elégedett mosollyal az arcomon.
- Valamit tudhatok, hiszen nekem a nulladik percben felajánlottad magad.
Világítok rá a tényre, hogy valóban nem kellett volna küzdenem, akkor is megkaptam volna. Konkrétan így indított, mert, hogy az ablakban árulta magát.
- Átok?
A tekintetem egy pillanat alatt érdeklődővé válik, és kicsit megint kihúzom magam.
- Ehetnénk valahol valamit, és közben elmesélhetnéd az átkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mint mondtam, ez egy rendes környék, te meg premier plan mutogattad magad. Még Bözsi néni is úgy viháncolt, mint egy mindenre kapható tini.
Nem mintha pont nekem kéne lennem a rend és a fegyelem őrének, de azért na. Feltűnő volt ez a fiú.
- Gondoltam fizetek, de tudod mit, igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Pedig igazán romantikus lett volna.
Nevetem el magam, de nem, eszemben sincs még ez, hogy ott enyelegjen velem az ajtóban. Vigyorogva kapom fel a deszkám, és lépek az ajtóhoz.
- Egy élmény voltál! Majd ismételjünk!
Kiáltok még egyet búcsúzóul, majd kilépve felpattanok a deszkára, és nevetve gördülök hazafelé. Ez a fickó mindenképpen zseniális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Azt mondtam, nem akarom, hogy elkapjon, nem akarom elkapni, nem akarok vele találkozni, és mégis, minden lépésemmel egyre lassabb és lassabb leszek. Minden lépésemmel engedem, hogy egyre közelebb kerüljön. Mintha mégis arra hajtanék, hogy elkapjon. A bűntudat. Érzem, ahogy mardos, ahogy egyre mélyebben belém ivódik. Bűntudatot érzek.
Nem akarok háborút, nem tudok harcolni, nem vagyok olyan jó küzdő, mint ő. Küzdök, de nem úgy, mint ő, és valahogy egy ideje azt érzem, hogy éppen elegek a magunk démonjai, nem kellenek még a valós ellenségek sem, főleg akkor nem, ha fontosak annak az embernek, aki mind a kettőnk számára a világot jelenti. Ricsinek nem lennék képes a szemébe nézni úgy, hogy közben forrong az indulat bennem Eszter miatt. Nem lennék képes.
Lassulok, és Ricsit látom a lelki szemeim előtt, azt, ahogy hazajött, a vörös szemeit. Ricsit látom magam előtt, ahogy mellettem fekszik az ágyban. Ricsi büntet engem azért a csókért, egyetlen csókért. Mit tenne akkor ezért? Meggyűlölne, ha nem lennék képes rá, hogy szót értsek Eszterrel. Nem könnyű a természete, de csak mert szereti az öccsét. Túl hevesen reagáltam rá, túl sokszor, és még többször nyomtam el magamban.
A karma nagy pofont ad mindig. Én megcsókoltam Denist egyszer, Ricsi talán soha többet nem fog engem. Nem csókolózunk. Bármennyire is vágyom, bármennyire is ösztönből jön, hogy az ajkait érintsem, elhúzódik, és annál rosszabb nincs, mint amikor a szemedbe néz, miután elfordította az arcát, és te látod, ami a szemében van.
Ricsi nem veszekszik velem, nem kiabál, nem emeli fel a hangját, de büntet. Bár mellettem van, bár minden jó, minden más jó, sokat kell dolgoznom azon, hogy ne legyen menthetetlen ez az egész. Sokszor érzem azt, hogy összeroppanok, sokat sírok, olyan helyeken, ahol senki sem lát. Ráfogom a korai kelésre és a szélre a kivörösödött szemeimet, vagy csak nem is említjük. Nem hagyhatom, hogy vége legyen megint. Nem hagyhatom, hogy ennyi legyen. Nem hagyhatom a karmának, hogy meggátoljon.
Szinte megállok, és szembe fordulva vele, látom, ahogy közeledik, és tudom, hogy elfutna mellettem, de nem engedhetem. Nem akarom megverni, nem is tudnám, de a kellő távolságban, amikor már hall engem, kimondom, ami a leginkább nyomja a szívem:
- Sajnálom, hibáztam veled kapcsolatban. Olyan dolgot feltételeztem rólad, ami nem igaz, csak mert haragudtam rád. De tudom, hogy nem igaz.
Nem tudom, hogy megáll-e vagy sem. De emlékszem arra, hogy tudunk mi jól is beszélgetni, normálisan, felnőtt emberek módjára. Emlékszem, mennyire féltettem őt, amikor kiderült, hogy elrabolták, és látni akartam, függetlenül attól, hogy Ricsivel már nem voltunk együtt. Nem gyűlölöm őt. Sosem gyűlöltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Ha már egyszer elkezdtem, nem akarok vissza visszalépni, nem akarok elfutni. Sokszor elfutottam Eszter elől, túl sokszor is, és ez is oda vezetett, ahol most vagyunk, én pedig nem akarok itt ragadni, ebben a kényelmetlen állapotban. Nem várom, hogy barátok legyünk, nem várom el, hogy szeressen. Régen szerettem volna, ha szeret, ha örül nekem, ha örül nekünk, és tudom, hogy Ricsi hibázott a vele való kapcsolatában, hiszen sokszor kértem, hogy legyen Eszterrel, hogy ketten legyenek, hogy engem bármikor megkaphat, de ne hanyagolja el miattam Esztert. Én is hibáztam, hiszen nem mondtam ki az aggodalmamat, csak utalgattam rá neki, hogy mi mért nem jó, nem mondtam ki, hogy attól félek, Eszter megharagszik, hogy csalódik bennünk, hogy ezért eltávolodik majd tőle. Nem akartam, hogy ide jussunk, sem ők, sem mi.
- Hogy csakazért, hogy legyen melletted valaki, kötöttél ki Bertalan mellett, Zlatan után.
Felelem végül teljesen nyugodtan, őszintén, végig a szemébe nézve. Nem jövök zavarba attól, amit mondok, mert tényleg így hittem, elvégre élénken él az emlékezetemben az, ahogy Eszti hangja kihallatszik a telefonból, ahogy Ricsi hajnalban fel sem akarta venni az idegen számot. Emlékszem rá, hogy mennyire megijedtem attól a pár mondattól, amit hallottam, és hogy Ricsi hogyan reagált. Utána mondtam neki, hogy a kanbarlangja helyett inkább egy olyan szobát csinálhatnánk abból az üressé vált szobából, ahol Eszter otthon érezheti magát. Élénken él bennem az az éjszaka.
- De Zlatan csak börtönbe juttatott. Most már tudom. Ahogy azt is, hogy hogyan gondolkozik a nőkről... és magáról.
Jókat beszélgetünk, szeretek vele beszélgetni. Nekem a fiúkkal mindig jobban megy a beszélgetés, és ő olyan, aki semennyire se mozgatja meg a fantáziámat, mégis szórakoztat. De már tudom, hogy hibáztam akkor, amikor rosszat feltételeztem Esztiről, és ezt tényleg sajnálom.
- Örülök a boldogságodnak, őszintén.
És így is gondolom, hogy tényleg örülök neki, hogyha megtalálta a számításait, és a társát. Annál jobb érzés nincs is a világon. Én nem hittem, hogy ez valaha meglesz, aztán jött Ricsi, és pontosan tudom, hogy rajta kívül senkivel nem lennék képes boldog lenni, hogy vele szeretnék élni, akkor is, ha a lényem egy része örökre szomorú marad, mert elutasít azért a csókért. Képes lennék egész életemben vele lenni így is. Ez az érzés pedig csodálatos, ha ezt érzed, csodálatos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Én se voltam jobb, mint akkor Franci.
És pont ugyanazt gondolom magamról, mint amit akkor róla, hogy fogalmam sincs, honnan jött az a gonoszság a hangjába és a gondolataiba. Ahogy este az ágyban feküdtem, én is ezen gondolkoztam, hogy nekem honnan jött, hiszen Eszter nem ezt érdemli. Senki sem érdemli ezt. Én pedig sosem akartam olyan lenni, aki bánt valakit, korábban a gondolataimban sem merült fel ehhez hasonló, és ott és akkor nagyon gonosz voltam, ami nem illik hozzám. Olykor elgondolkozom azon, hogy Ricsi nem érdemli meg, hogy olyan emberrel legyen, mint én, hogy nem kellene velem maradnia, mert már lassan én sem tudom, hogy ki vagyok.
- Rögtön, ahogy összejöttünk.
Felelem engedelmesen, csendben, mert tudom, hogy akkor történt. Ricsi még be se mutatkozott neki, ő pedig egyből elítélte a kapcsolatunkat, és lényegében közölte velem, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy egy Ricsi kaliberű ember hosszan tervezzen velem. Akkor nem gondoltam bele, hogy így lehet, most azonban egyre többször gondolkozom el azon, hogy talán igaza van, hogy tehetek bármit, tényleg nem leszek elég jó neki. Hogy talán sosem fog már annak látni, akinek szeretne, csak még ő is próbálja elhitetni magával, hogy nem én voltam, aki azt tette.
Ricsi említésére, és arra, hogy elárultam őt, néhány árnyalattal sötétebb lesz az arcom, mintha a bánat árnyéka vetülne rá, és a szemeimbe is visszakúszik a szomorúság, ami mindig jelen van, ha az istállóba bujkálva Ricsin gondolkozom. Nem tudok nem szomorú lenni, pedig nagyon igyekeztem, hogy ne áruljon el semmi, és beszélhetek a nagy boldogságról, de aki ismer, aki igazán megnézett már akkor, amikor korábban Ricsiről beszéltem, láthatja, hogy a neve említésére önkéntelenül is bánat húzódik rá a tekintetemre.
- Tudja.
Felelem végül, mert tudja, hogy elárultam. Hogyisne tudná, hiszen a Durmstrangban kötött ki, olyan messzire ment tőlem, amennyire csak tudott, összejött egy lánnyal, és én mást nem tehettem, mint, hogy tudatosan kerültem mindent, ami a közösségi médiában hozzá és a nőjéhez kapcsolódott. Persze az ember így sem úszhat meg mindent, hiszen önkéntelenül is megakad a tekintete, amikor egy csinos lány a szerelme nyakán csüng.
- Igazad van.
Egyetértek vele, hogy ha komolyan tervezek vele, akkor nem célszerű így viselkednem, különösen vele nem. De nem tudom, hogy számít-e, hogy én tervezek vele, most éppen semmit sem tudok, és nem is merek kérdezni. Csak kivárok, türelemmel, mert mindenki azt mondta, hogy legyek türelmes. Bólintok egyet félszegen, felpillantva a karikák felé.
- Azt hallottam a Squadronnak kellene egy hajtó. Kipróbálnám magam nálatok, ha benne vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Igen. Pontosan.
Nem tudom azt mondani, hogy nem így történt, mert így történt. Habár a beszélgetés nagy részében arról volt szó, hogy én mit érzek Ricsi iránt, nem mehetünk el a tény felett, hogy gonosz módon nyilatkoztam Eszterről. Mérges voltam rá, amiért nem képes másként kezelni, mint az elején, mérges voltam rá, sok minden miatt. Akkor egy pillanatig jól esett, jól esett azt mondani, amit mondtam, és vállalom, hogy kimondtam, nem fogom tagadni a nyilvánvalót. Kimondtam, vállalom. Nem tartom valószínűnek, hogy Eszter sosem nyilatkozott rólam negatívan, hiszen csak meglátott, és az arcára volt írva minden, ahogy most is látom az arcán, hogy pontosan ugyanazt gondolja rólam, nem tudok más lenni neki, mint akinek elkönyvelt, még akkor sem, ha olyan nagy szavakat használ velem szemben, mint amilyeneket. Nagy életbölcsességeket mond, mint ha én sosem tapasztaltam volna semmit, mintha egy gyerek lennék, aki nem élt meg még semmit. Pedig de, talán korábban is, mint annak lennie kellett volna.
- Tudja, hogy elárultam.
Pontosítok, mert én nem tartom árulásnak azt, hogy Zlatannal beszélgetek, nem Ricsit juttatta börtönbe, és ahhoz, hogy valaki oda jusson két ember kell. Nem hiszem, hogy csak Zlatan bűne, hogy Eszti onnan telefonált hajnalok hajnalán. Ettől függetlenül nem titkoltam Ricsi előtt, hogy szoktam vele beszélgetni, nem hiszem, hogy okom lenne rá, hogy titkoljam. Ha titkolnám, akkor olyat is tennék, amivel ártanék neki, de az, hogy néha beszélgetek vele, nem minősül annak. El szoktam mesélni Ricsinek a napjaimat, azt is, hogy miről beszélgetek vele.
- Néha csak jó azt hallani, hogy Ricsi is szeret, még ha nem is az ő szájából történik. Csak hallani szeretném olykor, hogy így gondolja, és Zlatan az egyetlen, aki megadhatja ezt nekem.
Nem terjesztem, hogy minden csodálatos, pusztán annyit, hogy a második esélynek olykor igenis nagy jelentősége van. Minden más csak mások által hozzáköltött maszlag. Nem vagyok boldog. Soha életemben nem sírtam annyit, mint az elmúlt hetekben, ráadásul úgy, hogy aki miatt sírok, ott van velem. Minden a szokásos, és mégsem, fal van közöttünk, és félek, hogy akárhányszor is rontok neki a falnak, nem omlik le. Ricsi pedig szépen lassan észreveszi majd, hogy elfáradtam a sok visszapattanásban, és újra elsétál. Még van erőm, még ostromlom a falat, mint egy idióta, még próbálkozom, megmászni, leomlasztani. Még csinálom.
- Akkor megbeszéltük.
Könyvelem el magamban tényként a dolgot, hogy akkor egy csapatban játszunk majd a meccsen.