Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valahol ezt a napot is el kell kezdeni, és ahogy a segítő hölgyre néztem, majd pedig a szöszire tudtam, hogy jobb lesz, ha kicsit hagyom magam segíteni. Így megvolt az esély rá, hogy el is jutunk nem az egyről a kettőre, de lassan a háromról a négyre is. Azért bármennyire szerettem volna, ha szembesétál velem az a ruha, ami eléggé nagyon megtetszik, tudtam, hogy itt egyiknek se fog lába nőni, nem fog hozzám beszélni és leginkább nem segít a döntésképtelenségemen. Bár abban nem voltam biztos, hogy a Hannah által adott linken lévő csodák közt nincs hét nyelven beszélő. Egyik-másik elképesztő mekkora volt. Azzal szerintem a kétszárnyú ajtón se lehet beközlekedni! Meg voltak elég furák, amik meg olyanok voltak, mintha vákuummal szívnák az emberre. Megijesztett, mintsem tetszett. Szóval az első harminc ruha után bezártam és csak illedelmesen megköszönve annyit mondtam, majd gondolkodom rajta. Nem úgy, mint most.
- De jó, muti. Biztos csinik, én még nem nagyon mertem, bááár most mikor bejöttünk gondoltam majd ránézek arra, ami ott volt balra. - Érdeklődve pillogtam Alíz telefonjára és némi hű és ha után a másodikra én is egyből ráböktem, hogy milyen szép a szoknyája. Olyan fodros volt és nem is pici, bár nem tudhattam, hogy áll majd. Közben be is érkezett a néni, ruhákat aggatott az oldalsó falra én pedig odasétiztem kibújva a ruhámból, hogy megnézzük az elsőt. Ami nagyjából úgy négy percig volt rajtam, mire kibukott belőlem, hogy abban milyen nagy a fenekem, és úgy tapad rám, mintha Stitch benyálazta volna. Érezhető volt, hogy az ilyen nem lesz nyerő, így elkezdtünk az Alíz által választottba átváltani.
- Hát, nem tudom. Nem vagyok ilyen körömrágós és feszült, most legalábbis. De azért nem szeretnék mondjuk elhasalni a ruhában. Egy kicsit félek tőle, hogy nem fogom tudni mit kell mondani, vagy elrontom… - Lehet ezek tipikus aggodalmak, nem csak nálam merülnek fel, de így kimondva azért megnyugtatóbb, hogy olyannal osztom meg, aki tudom, hogy támogat. Közben mivel kicsit nagy a felső rész, összecsíptette hátul a néni, én megköszöntem neki, aztán Alíz felé fordultam.
- Mit gondolsz? Megmutassuk a többieknek is? Vagy nem nagyok egy kicsit a fodrok? Szeretem a finom sütiket, de azért egy habcsók formájában nem lenne jó talán beesni a templomba…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit sóhajtoztam, amíg a ruha le, majd az új felkerült. Kicsit elhúztam a szám, mielőtt megláttam volna magam, mert féltem tőle, hogy ebben meg még annyira se érzem magam jól. Tudom, hogy ha szorít itt-ott, azon lehet segíteni, de akkor is kellemetlen, ha úgy érzem magam benne, mintha egy tehenet próbálnának valami szűk buliruhába beleerőltetni. Mi lenne velem, ha nem sportolnék. Bele se gondoltam ennél jobban, mert biztos, hogy hazafelé nem a gumicukorbékákért mente volna be, hanem egy fej salátáért. Tuti azt hitte volna Lewy is, hogy lázas vagyok.
- Biztos így lesz, remélem. De amilyen béna vagyok, valami úgy is lesz! Nem baj. - Végül csak vigyorogva legyintettem egyet, nem hiszem hogy kétségbe estem volna ilyenektől. Persze vannak egy esküvőnek naaaagyon szörnyű forgatókönyvei, szerencsére ezeket el sem kezdtem magamban lepörgetni. Az unokanővérem szokott butaságokkal rémisztgetni, hogy mennyi embert hagynak ott az oltárnál, vagy ájulnak el mellettük és leáll az esküvő, meg arról is volt szíves mesélni, milyen lehet, mikor a ruhád elszakad, koszos lesz vagy nem megy rád a nagy napon, mikor miiindenki téged fog bámulni. Ettől még most is kirázott a hideg. Csak neeem szeretnék ilyet.
- Hát nem tudom, jobb, mint az eddigiek, csak olyan, hm, tetszik, csak… nem tudom, hogy olyan „igen, ez az” vagy csak tényleg csinos és… csinos. - Kicsit zavarban voltam, el is nevettem magam. Kííínos, de nem tudtam mást mondani rá. Néztem magammal szemben a tükörben mielőtt még kitotyogtam volna a többiek elé leszegett fejjel. Alíz közben még nézett pár ruhát, érezve, hogy azért nincs itt a vége. Én anyát figyeltem Verocs után, majd Sebbyt - végül meg kellett állapítani, hogy ez egyelőre még pihenjen kicsit. Félretették, a többi ruha, amit instant leszavaztam eltűnt. A szöszi által kinézettből kettő is előre került, az első és az utolsó darab a mutogatottakból, és még az a bizonyos bal oldali és egy párja. El is kezdtük őket rámapplikálni.
- Kezdem magam problémásnak érezni, sosem szoktam ennyit válogatni. Nem is értem… Te mit szeretnél magadnak majd egyszer, ha választanod kéne? Nagy ruhát? Kicsit? Hercegnős vagy sem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maja sosem volt valami sikeres a kifogások keresésében és találásában, sőt, ami azt illeti, ha füllenteni kellett, azt sem mindig tudta kivitelezni. Az esetek kilencvenkilenc százalékában két szó után rá volt írva, hogy neeem igaz, amit mond. Elég szomorú is lehetne, de a legtöbbször nem bánta, amúgy is jobbnak érzi az őszinteséget, mikor lehet. Most viszont inkább csak terelni akart, amihez megtalálta a legjobb módszert is. Néha, mikor butaságokat beszélt, vagy nem akart, úgy érezte, hogy kis kiegészítéssel igazat kell adnia 625-nek abban a szemléletében, hogy „ez a szájacska kacs szendvicsevésre való”. Meg esetében puszik szervírozására. De amúgy na.
- Helyes, rossz lenne, ha te nem. - Különben az étel eszébe jutásával egyidőben arra is rájött, hogy lehet enne valamit. De ezt nem feszegette. Inkább vigyorogva csak egy hosszabb csókkal megerősítette benne, hogy bizony itt nincs szükség remélgetésre, ez így van és pont meg felkiáltójel. Semmi vessző vagy kérdőjel.
- Tudom, drága. Csak hagyd, hogy szeresselek, aztán ráérsz a beszéddel később. - Igazából nem zavarta, jól elnevetgélt mindenen, amit és ahogy hallott, miközben el sem eresztette. Ő maga nem csak ilyenkor, mindig ez a nyünny, csak szeretgetés legyen és ölelés és minden boldog, szóval külön kérni se kellett, hogy éppen ilyen legyen. DE a hangulat meg az, hogy a figyelme eléggé lekorlátozódott csak és kizárólag Lewyre, kivételesen felszabadulttá tette. Nem görcsölt vizslató szemeken vagy fényképeken, azon se ki és mit gondolhat. Megrázta a fejét, mire kibogozta a végére milyen sütiről beszél, hogy nem, ő bizony még nem futott bele.
- Szerezzünk olyat? Kííváncsi lettem. - Érdeklődött a tekintetét próbálva elcsípni, nagyon szívesen keres, meg amúúgy enne is, eh, szöörnyű mikre rá nem veszi a kikapcsolódás az embert.
- Menjünk haza és ágyikóba? Neeem, de majd gondolom az leszek, mire odaérünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem nagyon akart meglenni az, mit is szeretne igazán. Mármint de, pillanatnyi illatok és éhség dimenziójába ragadva úgy kábé mindent, de aztán sikerült szépen Voltra koncentrálni és a gondolkodásra. Hát, az is ritka, hogy ez utóbbi jelen van nála. Most is igazából addig ért vele, hogy sorolgatott, osztott és szorzott, kicsit összeszégyellte magát a kedvese megjegyzésén, aztán meg szerelmes lett. Márhogy így a harmadik is meglett a lakásban rövidúton. Nyilván az első kettőt senkinek nem kell bemutatni, az egyik a kezei között nyunnyog, a másik vele szembe néz éppen. A harmadik meg az Ő kezében pihen. Világbéke és boldogság kipipálva a listácskán.
- Hááááát. Inkább az ehető, amúgy sem volt sok kedvem enni.  - Grimaszolgatva pillogott jobbra meg balra, nem szívesen emlékezett vissza arra, amiket ott kellet volna enni. Amúgy is attól a lötyitől, amit inni kellett, ha nem akart csendesen haldokolni, minden étvágya elment. Szóval leginkább a semmin élt, nem édességen. Ebből adódóan legalább plusz kilókon sem kell aggódnia, hirtelen az is lecsúszott kicsit, ami addig volt. Mondjuk még pihihét volt a gyengélkedő után, akkor is ellógott már két edzésre még Lewy tanított. Volt is ment vele egyszer, ott tanult egy csomó csudi dolgot vele. Még mondjuk felét se jól, de majd belejön.
- Igen? Mindketten? Magamra is vállalom a dolgot szívesen, de biiiztos Volt is benne lenne, gooondolom. - Stitch megirigyelte volna azt a hatalmas vigyort, amit levágott erre, aztán csicsergett még egy kicsit szeretgetve a fehér szőrpamacsot, aki úgy mostanra ráunt az életére is, meg a bizergálásra. Kicsit kapargatva a navinés combját jelezte, hogy menne dolgára, ő pedig éppen elengedte, mikor a szenzorai leragadtak az ajándék szón. Úúúúú, egyből vinnyogott egy cuki kört, a kezeit az arcához kapva örvendett kicsit, aztán szófogadóan elindult kimosakodni a nyál-kutyiszőr kombinációból. Ezt viszonylag gyorsan meg is oldotta, aztán visszafelé még átkarolta a lengyel vállait és nyomott egy csókot az arcára aztán lecsüccsenve simizte meg a saját hasát.
- Úúúú, ide legalább kettő olyan be fog költözni… - mert a palacsinta jó. Magához is húzta az egyik tányért, aztán szépen elkezdte összekészíteni, hogy aztán már csak hamizni kelljen. Ebben legalább profi volt. Meg egy-két dolgot képes volt megfőzni és sütni is, tökre ügyes a bénasága ellenére!
- Éééés ma eeeeegész nap a miénk vagy, vagy lesz valami dolgod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sóhajtva nevette el magát és rázta meg a buksiját. Katasztrófába fulladt volna, ha most elkezdi megmagyarázni, hogy ő igazából csak gondolta megkönnyíti a dolgát, de ha nem hagyja, hát ki ő, hogy az útjába álljon? Bárki is, nem tenné. Másfelől, ő nagyon szívesen hallgatja, jókat vigyorog az elakadásokon. Ha kicsit kevésbé lenne Maja, már biztos diadalittas „ezzzzazzz” kijelentések kíséretében örülne, hogy másnak is gondjai vannak a beszéddel. Mondjuk neki ehhez alkohol se kell, bár nem is biztos, hogy azt bárkinek látnia kéne, utána ő, hogy kommunikál, ha az alap se megy.
- Nagyon-nagyon-nagyon jól, meg jó is. De most, hogy ezt tudjuk, koncentráljunk arra a sütire, most már én is szeretném.
Követte őt nagy mosollyal a pofiján szorongatva a kezét, ahogy látta, ez nem csak jóleső dolognak indult, inkább próbált úgy kapaszkodni, hogy ő legyen a kapaszkodó. Oldalra billentve a fejét figyelte néha a mozdulatokat maga előtt, várva a negatív csattanót, Előre sziszegett magában, hogy hát az csúnya lenne, de elértek az asztalhoz. Vannak még csodák.
- Nem-nem, mehetünk nyugodtan. Puha ágyikó, párna, takaró… sokkal jobb. Ésésés támaszd magad inkább nekem, ne a falnak. - Maja nagy szemekkel nézett fel rá, neeem akart ő falra cserélődni, meg különben se az a partyarc, pláne Lewy nélkül. Inkább kuncogva nyúlt a sütiért, amit megkóstolva elégedetten hümmögött, majd lenyelve a falatot közelebb hajolt, hogy egy nagy, sütis puszit adjon a Drágának.
- Nagyon fini, szeretnél még valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Be kell vallania, hogy nagyon nem szívesen emlékszik vissza az elmúlt hetekre, és ennek nem csak az étel az oka. Kicsit elhalványul az a vigyor, lassan fejlődik vissza mosollyá, majd egy kisebb grimasszal az is tovaszáll. Nagyon rossz volt, ráadásul rengeteg olyan dolgon malmozhatott a buksijában, amivel csak magát lombozta le. Hiányzott neki minden és mindenki, mindemelett meg még a tünetekkel is küzdött. Sosem töltött még ennyi időt kórházban, még mikor műteni kellett is valamivel, az is maximum egy hét lábadozással járt és kész. Belegondolni is bizarr volt, hogy most mi lelhette azt a darazsat. Csúnya, csíkos veszedelem. Inkább koncentrált a programra, vagyis egyelőre Volttal közös kis tervére, ami úgy tűnt legalább boldogító sikert aratott indíttatásnak. Megemelte még a kapálózások elején a szőrcsomót, közelebb léptek az apuhoz, de az eb letudta az egészet egy kis nyüszítéssel és a nedves nózija odanyomásával a lengyel állához. Maja engedelmesen letette, hogy aztán a körmei kopogását hallatva távozzon tőlük a babu.
- Úúúgy tűnik ez a feladat rám marad. - Milyen szomorú. Nem, mégsem. Huncut mosollyal billegett a sarkain, hogy aztán egy apró csókot követően a vőlegénye ajkaitól s-alakban, pont mint Stitch szokta, körbenyalja szerencsétlen pofiját. Sokszor átfut Maja agyán ezt mégis hogy képes bárki - már úgy rajta kívül - tolerálni és hogy nem menekült még el mellőle a kviddicses. Ez talán rejtély marad még számára is. Vagy csak elhiszi, hogy a szeretet ereje meg a zizzentségi szint idomulása segíti a kapcsolatukat. Aztán nevetve elhajolt és ment is gyorsan dolgára kimosakodni. Villám tempóban sikerült azért, édes, mennyire motiválható egy nő.
- Tuti nagyon jó! - Ezt elmondta volna akkor is, ha nem, de ilyen eset a kanyarban sem volt. Amúgy is, nem az a prímadonna, aki azokat a furi, kisadagos kajákat eszi ilyen meg olyan különlegességekkel. Ez a palacsinta így is ellopta a szívét már. Mármint inkább kikölcsönözte, mert azt ugye már lefoglalták. De ha már ételek… ő megette a homokozóban a homokot is, mikor kisgyerek volt, hát most na. Sőt, egyszer az unokatesója rábeszélte, hogy kóstoljanak meg egy molylepkét. Megállapítása szerint olyan íze van, mint az avas diónak, brr. Soha-soha többet nem akarja az élmént, szegény molylepke. Idő közben ezt inkább nem osztotta meg a férfivel, inkább rákoncentrált az elkészítésre, hogy aztán neki is essen, nagyon kis kulturáltan a két mancsával a kérdése után.
- Ehnéhm… Naaa’ohn fihni. - Majdnem sikerült az enyém szót is érdemben kinyögni, megesik. Teliszájas vigyorral vette a választ tudomásul. Aztán a kezét a szája elé tartva beszélt, mert ugye nem bírta volna ki, még lenyeli a falatot, minek azt. De mégis hogy nézett volna ki. Inkább felkapva a lábait csücsikélt törökülésben a széken, hogy aztán pár falattal később megint járjon a szája.
- Ééééééés, üüühm. Milyen aji?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Csak mert Maja szeretné, iiigen, pontosan. Nem is nagyon akarta ezt feszegetni, sütemény volt a dologban, az meg csak jó lehet, no. Ilyenkor kicsit amerikainak érezhetné magát Maja. Ők két dologért állnak sorba szívesen, akár hosszú órákat is: iPhone-ért és muffinért. Utóbbi eset ugrott be éppen neki, pontosan ezért van már tele ott az ország, sőt, néhány háztartás is cupcake automatával.
- Hogy mi? Neee bántsd szegényt. - Kapta fel a fejét, hogy aztán egy aprót szorítva Lewy kezén megtorpanjon Sebby mellett, és a vőlegényével ellentétben ő inkább belehajolt a szőke férfi arcába és látva, hogy veszi a nagy levegőket és nem vinnyogott fel a rúgásra - amit csak remél, hogy nem volt túl nagy - inkább követte a saját kék koaláját. Bár nem túl kék, de nagy koalának még hívhatja. Stitch sem koala különben, bárki is állítja az ellenkezőjét!
- Miiindent meg lehet ám oldani! - Viszonylag rövid időbe telt, mire meglett a keresett édesség és a helyére került, az azért sóvárgó pofikba. Közben pedig igyekezett nevetve nem megfulladni látva a pakolós tevékenységet. Elvette a telefont, hogy aztán nagy lelkesen csiripeljen.
- Úúúúú, és neked milyen színű fénykardod van beállítva? Várj, tuti a piros, annyira tuti biztos, szereted, az meg jó, és PIROS. Különben, Nyuszika, ez nem is a star warsos, ez valami vásárlós izé, neked ilyen miért van? És miért vannak itt ezek a nagy számok? - Aztán a kérdés végére érve betömte az utolsó falatot és értelmezte a kérést is a taxi kapcsán. De nem kellett magát szerencsére megerőltetni, uuugyanis!
- Különben szerintem itt vannak még. Mikor Hannahval kimentem itt állt egy csomó rajtra készen, asszem pont ezért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Maja egyből rosszul érezte magát, amiért rászólt a Drágára, de ettől még teljesen komolyan gondolta a dolgot. Néha kezdte úgy érezni, hogy már éppen képben van vele legalább egy barátság milyen, ha már más szociális kapcsolatban még inkább kezdő, aztán jön valami hasonló előtte és nem tud vele mit kezdeni. Kicsit szomorkásan nézegette meg a szőke fiút, aztán inkább hagyta a dolgot, mikor az valamit talán motyogott és követte a sütihajszát.
- Iiigen. Egyértelmű volt, tudtam én. Ezt viszont nem. Wookie prém? Őőőő, inkább meg se kérdezem. Nem piszkálom, chi chabada. - Egyből ígéretet is tett rá, aztán mielőtt még kísértésbe esett, hogy szintet lépjen a pónis játékban Lewy telefonján is, szépen lezárta azt és inkább figyelte nyammogva, hogyan is gyűjti be a lehető legtöbb süteményt a kedvese. Kicsit úgy nézett ki, mint Gantu segédje, mikor szendvicsekről van szó. Vicces volt, és aranyos, és kicsit ijesztő is. Azt most mind el akarja vinni? És a tálcát is? Maja kicsit megszeppenve indult meg utána, azon meg még jobban megütközött, hogy miért tartanak az erkélyre, amit még ő is megjegyzett, hogy nem a lefele út.
- Nem arr… hogy mit csináltak? - Aggódva pillogott kilépve utána, leginkább mert nem akarta, hogy a lépcsőtlenségben más megoldást keressen lefelé. Egyáltalán van? Nincs elég nagy haja még, hogy leeressze és lemászhasson rajta Lewy, pedig ő igyekszik növeszteni. No de inkább a lényegre. Szépen belekarolt és oldalra fordította, hogy inkább arra, ott, meglesz az az elveszett lépcső.
- Vigyem inkább én a sütit? Biztos kell ennyi? Egész éjjel enni fogunk? - Érdeklődött, miközben tipegett előre, sőt, lassan az a lépcső is meglett, ám megállva próbálta kideríteni hogy is dönt a lengyel, addigra a telefon is a táskájába csusszant, ne legyen útban a kezében. - Tudod, hogy szeretlek, Nyuszkó, de szerintem nem jó ötlet, ha te viszed őket...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A nemrégiben még nagy kedvvel bulizós minden hirtelen ágyikót kívánósba váltott, amivel Majának igazából egy percig sem volt gondja. Elvolt, élvezte a dolgot. De emberek szemben azzal, hogy otthon lehet az ohanával… hát talán erre külön választ és szót nem is kell fecsérelni. Éppen ezért különösebb tiltakozás nélkül tartott előre, aztán az első döbbenet után érzékelte - ezzel egyidejűleg meg bekapcsolta az aggodalmát -, hogy nem igazán klappol minden. Sőt, leginkább semmi. Sóhajtva bólogatott, hogy de, látja a gondot, aztán megsimizgetve Lewy hátát terelte a jobbik irányba. Ezt se gondolta volna, hogy valaha bekövetkezik, de egyelőre nem is fontos. Inkább koncentráljon csak arra, hogy merre van az előre.
- Tizenkettő… értem én. - Illetve fogalma sem volt, mire ez a nagy lelkesedés, mikor múltkor még a gumicukrot is visszautasította, mert, hogy vigyáznia kell. Bezzeg a sütik most. Mindegy is, majd legközelebb ráér ezen agyalni. Inkább felajánlkozott segíteni, biztosabbnak tűnt így a folytatás, de ahogy látta kettejük közül benne volt csak a sütin kívülálló félsz. Végül megkapta, erre mosolyogva adott egy villámpuszit. - Vigyázok, egyben hazaérnek, de remélem te is… Meegyek. Megvársz? Meg… sietek.
Tekintete a lépcső és a Drága között járkált, aztán a száját harapdálva egy sóhaj kíséretében hallgatta végig az unszolást. Nem tudta mennyire jó ötlet ez, de belement, és elindult kapkodva a lábikóit lefelé. Szerencsére az ilyen sarkakon is viszonylag rutinosan tud sietni, hiszen örök későként és szakmai kellékként ezt már meg kellett tanulnia összehozni. Lehet annyi szörpivel neki se menne, mint amennyi itt ma elfolyt, de az ő kis minimál fogyasztása legalább senkire sem veszélyes.
Pár percet elvett a hölgyike életéből, mire a bejárattól eltotyogott a kocsikig, majd megpróbálva elsöpörni a tényt, hogy uuutál idegenekkel beszélni, kedvesen leszólított egy sofőrt, aki ki is nyitotta az autó ajtaját, aztán letéve a sütistálcát elmagyarázta, hogy most megy. Persze azt is, hogy vissza is jön, csak még jön valaki, meg a süti maradjon ott, nem kell a kalaptartóra tenni. Bár nem volt abban annyira biztos, hogy ezt sikerült pontosan elmondania. Ennyi elég mára az idegen nyelvből és emberekből. Inkább visszament a kviddicses elé. Felfelé kicsit gyorsabb volt, mint le. De mikor a lépcsőn belátható távolságba ért csak nagyokat pislogott visszafojtva a nevetést.
- Segítsek, Szívecske? Vaaagy… jöjjek én is? - És naaagyjából eddig sikerült az aggódást valami felelősségteljes módon viselni, mert innentől a buksija jó murinak látta a lecsúszkálást és igazából ezzel, meg azzal volt elfoglalva, hogy a kék szemeket keresse, mert nem tűnt minden okénak. Bár merte remélni, hogy semmi nagy baj nincs. - Várnak a sütik, meg a taxis bácsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Visszafogni nem sikerült azt a nem túl nőies röhögésrohamot, de sebaj, legalább látszik, hogy nagyon kis vidám személyiség. Ez általában elég pozitív minden embernek, még ha nem is szándékos bevágódásnak szánná Maja. Akkor kezd kicsit újra kapkodás nélkül levegőhöz jutni, mikor meghallja a foci szót, aztán heves bólogatásba kezd. Kisebb kő is leesik a szívéről, mert ezek szerint más is képben van a mugli dolgokkal. A kísérleti lény után mondjuk a második pirospont is beírva Dimcsinek.
- Igen, nagyon hasonló a rendszer, csak mag a sport, ami másabb. Viszont ahogy a mugliknál az az alfa meg az omega néha, úgy itt a kviddics, ezért is lett gondolom így.
Nem nagyon szokott a kialakulással törődni, tudja, hogy tananyag, azt is, hogy halványan kéne emlékezzen minden apróságra, hiszen Markovits kifejezetten tömören rájuk borította ezt már. Sebaj, nem ettől lesz kerek az élete. De bármikor lefordítja helyette Stitchet. Igazából, ha lenne önéletrajza, beírhatná, hogy tud tantalog nyelven is. Szereti az idegen(eket) nyelveket, no. Mondjuk az orosz nincs a repertoárjában. Halván angol, jobb német és olasz, a magyar, az űrlény, meg nyomokban lengyel. Csoda, hogy nem tud beszélni néha rendesen? Különben az nem ezért van, de legalább már tudja, hogy lenne mire fogni.
- Ó, és Oroszországból is jöttél? Vagy csak a család? Ott tényleg annyira hideg van és mégis fürdőruhában mászkálnak az emberek? És annyira őrültek is?
Túl sok volt a youtubeos videó „Ruszki hétköznapok” címmel vélhetően. Látott pár naaagyon fura és bizarr képet és videót az évek alatt. Ez bezzeg bevésődött a buksijába. Ha lenne még kérdése, előbb vagy utóbb úgy is felteszi. Most azonban lelkesen a felszállás, elindulás és bolondozás hármasra koncentrált. Amivel elég sikeresnek bizonyult. A kis mutatvány után azonban megjelent Dim, amin nevetgélt elsőre egy kört.
- Chabata! - Azzal felszólította, hogy uccu, akkor kapja el, érje utol. Mire nem jó az a sok mesenézéssel töltött idő. Közben motyogott valami még, de az ne volt kivehető, inkább csak cikázott a levegőben jót kacarászva. A nyihaházás külön elnyerte a tetszését. Vééégre valaki, aki nem fél megőrülni! Ez annyira…Bootifa! Szóval király. Aztán kicsit hátrébb biccentve a kapucnit, hogy látszódjon az arca, hatalmas és eszelős vicsorral közelítette meg, majd fél kézzel eleresztve a seprűt intett neki, mint a kis lény a filmben.
- Hi! - és azzal ügyesen lesüllyedve oldalazott át alatta, a másik oldalára került, majd egy kis gyorsítással elé is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit tétovának érezte saját magát az elmúlt percekben. Segíteni is akart, meg azért hagyni, hogy tegyen, amit szeretne Lewy. Közben azon agyalt, hogy lenne jó, a süti átvételétől pedig menni is akart meg maradni is. De végül magában is megegyezett arról, jobb lesz, ha ő gyorsan elviszi azokat, csak ne történik addig semmi nagy baj. Remélte, tényleg. Bár egy picit azért meg volt lepődve amellett, hogy féltette a lengyelt. Nyiffnyaff volt az egész szitu és így nagy izgalmában nem is nagyon foglalkozott azzal, milyen cipőben vagy ruhában van, mennyire lehet így könnyű szaladgálni, vagy azzal, hogy a saját nyakát is kitörhette volna, ha elakad valahol. Juhu.
Felérve az első szakaszon a lépcsőn megtorpant, aztán az intésre egyből közelebb ment és érdeklődött, de láthatóan előbb a viszontlátás kötötte le. Elmosolyodva simított végig a lábát ölelő karokon, aztán elsőre csak pár fokkal lejjebb állva leguggolt.
- Vissza, megígértem. A fenekemmel meg ne te foglalkozz, majd elmúlik, ha megfájdul… majd én megyek belül és eltakarsz.
Rávigyorgott, aztán még egy csókra közelebb hajolt, mielőtt a szoknyáját maga alá tűrve lehuppant volna. Nem igazán tudatosult benne, hogy a fehérbe milyen könnyen bele fog bármit kenni. A folyadék után a másik nagy hátránya az ilyen cunci ruciknak rajta, hogy azon túl, hogy igen kellemetlen elázni benne, hamar össze is dzsuvizhatja. Mondjuk kinek fáj egy kis kosz?
- De azért… Jól érzed magad? Nem kell valami? - Lövése sem volt, mivel segíthetne pontosan. Az egyetlen dolog, ami a saját helyzetéből rémlik neki, hogy aludni jó volt, bár forgott az egész Szendrei ház. De legalább már nincs sok lépcsőfok vissza. Inkább ő is elindult lefelé, bár sokkal koordináltabban és kevesebb huppanással. - A bácsi nem megy sehova, azt mondta megvár minket. Különben mért futna? Van autója!
Jó ezzel lehet nem segített most sokat, inkább be is csukta a száját. Csak pillogott oldalra, hogy minden oké-e és készült rá, hogy a végére érve, hogyan is fognak még a taxiig eljutni, beülni, meg majd kiszállni… Kész kirándulósdi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Elhiszem neked. És hajha, mindjárt itt is lesz. Lehet a végén melegítőben kell bemennem, ha ennyit válogatok.
Megnyugtatott a tudat, hogy ő is pozitívan látja a dolgokat és bennem is ott motoszkált ez. De talán tényleg csak egy egészséges drukk ez. Olyan, amit bármilyen rutinos is az ember, de még nagy versenyeken, tíz év után is érez fellépés előtt. Tudom, hogy minden a helyén van, de hiába, ennek jelentősége van, és az olyan dolgok mindig belemásznak a szívecskébe. Nálam legalábbis biztosan. Ettől persze egy perccel sem lett kevesebb a ruhakeresésre fordítandó idő és a sikerességet sem láttam növekedni. Tényleg csodaszépek a ruhák, de azért az sem utolsó, hogy még mindig kiráz a hideg, mióta az egyik ruha árát elmondták a másik boltban. Bár azóta lepisszegtek ezért, de akkor is. Egyszer veszem fel - jobb esetben, vagy mit lehet erre mondani -, mégis ennyi. Persze én is szeretnék naaaagyon csinos lenni, legalább annyira, hogy Lewy mikor meglát, nekem is akarjon dinnyébe faragni szerelmesen, vagy homokvárat építeni… mint Stitch csinálta.
- Igen-igen, anya is ilyesmit mondott, meg azt is, hogy majd mikor rajtam lesz, tudom melyik a legszebb. De akkor is nehéz. Mi van, ha rosszat választok?
Tisztában vagyok vele, hogy katasztrófa a döntési képességem, ettől még hiszek abban, hogy majd meglátom magam és akkor hercegnősen visszaintegetek a tükörből és iiigen, lehet, hogy ezt szeretném. Eeesetleg, lehet. Közben még a ruhák próbálás alatt voltak és nézegettük részleteiben, inkább arra figyeltem, Alíz mit is mesél. Persze felnevettem a végén, mert teljesen megértettem. Azt hiszem mostanra már egészen megszoktam, hogy furának néznek emiatt is, nem csak amúgy. Hogy sok a kérdés és a kétkedő, meg hogy leginkább okot keresnek rá, miért futunk ebbe a kviddicses sztárral ilyen korán. Bár kinek korán ugye.
- Azok nagyon szépek, igen. Olyan nagy és ha forogsz, olyan haaatalmas fehér sütinek látszol. Ez tök cuki - szerintem legalábbis. Aztán mosolyogva folytattam, ahogy ránéztem már a rajtam lévő újabb ruhát szemlélgetve. - Persze, nem siet az élet sehova, megértelek. Majd csak megtörténik, aztán puff. Repülnek a szívecskék, mint a messengeres beszélgetésünkben.
Beszéd közben szépen illusztráltam is a kezemmel kapdosva a levegőbe, mintha el akarnék pár kis piros édeset kapni. Közben vigyorogva végigsimítottam a rajtam lévő ruha felső részén, ami amúgy nagyon tetszett. Legalább valami.
- Ez annyira szééép. Úgy simul is meg minden. Csak széép, a szoknya kicsit fura ilyen féloldalt, az úgy... nem is tudom. - Ezt gyorsan megosztottam a segítő hölggyel is Alíz mellett, aki láthatóan felsóhajtott, hogy nyomon vagyunk. Közben kicsit eljátszva az időt forogtam meg táncikáltam a rajtam lévő ruhában. Neeem nagyon szeretem a stresszes ácsorgást, no. Aztán mikor megszédültem, inkább megálltam és kimásztam a hatalmas szoknyából, megvárva még behoz kettő darabot nagyon vigyorogva a nő. Talán ő már tud valamit, amit én nem. A kinti várakozó banda pezsgőzött, Alíznak is felajánlották, nekem viszont amúgy se ment volna egy korty iszi se le a torkomon így csak elvoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valószínűleg teljesen elvesztem volna már, ha nincsenek mellettem azok a határozott és támogató kezek. Nagyon szerencsés vagyok, hogy bár nem mondhatom el magamról azt, rengeteg a barátom, az a pár, aki mégis itt van nekem, na Ők a lehető legjobbak. Bizton merem állítani, hogy senki nem kívánhatna náluk jobbat. Szeretem őket, és örülök, hogy még most sem futottak ki a világból, pedig anyu is megjegyezte, hogy ők se nézhettek normálisnak az elmúlt egy éven belül történtek kapcsán. És igazuk is van valahol, gondolom. De én máshogy érzek, ilyen ez.
- Helyes, nem akarok egy zsák krumplira hasonlítani, mondd is meg! Vagyis nem igazán tudom mire akarok… nem szokott úgy foglalkoztatni... jó ez így nem igaz, csak a legtöbbször nem, hogy extrán-hiper-szuper csini legyek. Pfuh…
Megint sikerült megzavarodnom, de már különösebben zavarba sem jöttem ettől. Fújtattam egy nagyot végül, hát tök egyértelmű, hogy ez a vőlegényem esetén nem így működött. Oké, ott sem estem túlzásokba, nem másztam kevesebbet négykézláb a gyerekünk után, vagy koszoltam össze magam kevésbé. Ugyan úgy melegítőben jártam és sportcipőben futni, vagy haza edzés után. Nem húztam fölöslegesen magassarkút vagy éppen naaagyon-nem-otthoni rucit. De ettől még persze tetszeni akartam és néha mégis próbálkoztam ilyen-olyan módon. Ez pedig az a nap. Kimaradt azt hiszem az életemből eddig, hogy mint más lányok, kezdetektől tervezgessem milyen szép lesz. Hiába voltam optimista, talán ilyenekbe sosem akartam kezdeni inkább. Meg egyébként sem voltam nagy babázós, hogy eljátsszam ezt ötször vagy hatszor.
- Mi? Bocsi, elkalandoztam… Csere, bizony. Pedig már majdnem, vagy nem… Azt mondod te is? Meglátjuk mindjárt - mondtam mosolyogva. Igazából a hirtelen nagy öröme rám is ragadt és egész pozitívan láttam, hogy valami nagyon jó dolgot talált nekem. Meg egy kicsit akartam is, hogy így legyen. Félreértés ne essék, örültem éppen. Nagy dolog közeledett, egy hatalmas és jó, és ez is része volt. Egyszerűen csak túl kellett esni a számomra kellemetlen részeken is. Mint a keresős-válogatós-megtalálós.
- Bizony, mondjuk a kicsinek is keresnie kell valami cuki dolgot, az biztos tovább tart, lehet az öltöny is, nem tudom, sosem vettem ilyeneket… igazából a ruháimat se válogatom eddig… utoljára talán anyával valami esküvőre nézelődtünk többet, de az is nagyjából pár óra alatt megvolt.
A mondandóm elején egy percre megakadtam, de annyit utaltam már a kutyusra ilyen meg olyan jelzőkkel, hogy úgy voltam vele, Alíz tudja, hogy rá gondolok. Imádom Voltot és néha kicsit úgy is érzem, túlesek a pacin azzal, amennyit mutogatom képeken vagy beszélek róla, éppen mit tanulunk együtt. Tööök hasznos dolgokat. Sem, de legalább édi közben. Ez idő alatt a hölgy elkezdte kibontani a tartójából a ruhát, majd megkért, hogy maradjak egy kicsit nyugton és lassan elkezdett átbújtatni engem rajta. Háttal álltam a tükörnek, talán, ha nem keresem rögtön mi az, ami nem biztos hogy kellene, vagy mi lehet sok vagy drága rajta, kiicsit könnyebb lesz. Bár az előző ruhánál se jött be, de talán majd most. A szájamat rágcsizva figyeltem a szöszi mit szól, hiszen ő előtte már lassan teljes lett a kép, én még nem láttam. Csak egy nagy és fehér süti voltam magamra tekintve. Azzal mondjuk nincs baj…
- Na? Mennyire….?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Szeretem a diákönkormányzatos csapatot, korábbi években is mentem és tettem velük a dolgom, így bármennyire is fancsali arccal, de ott voltam pénteken a szalamantoni fesztivál nyitányán, sőt, még Voltot is levittem magammal, hiszen kettesben léteztünk éppen. Nem féltem tőle, hogy nem oldjuk meg a jótékonysági futást együtt, bár a színes porok szórása közepette azért ijesztő volt, hogy csak a pórázt szorongatva éreztem, hogy még megvan, mert látni semmit nem láttam. Megint rá kellett jönnöm, mennyire nem való nekem a tömeg. Sikeresen belevesztem, - azt sem tudom min, máskor beszélni sem merek - egy szőke lányba, aki valami megjegyzést tett. Azt hiszem ő is bagolyköves. Nem kedvelnek, ezt azt hiszem már el kellett volna fogadnom. Rossz volt ott, görcsölt a pocim is és nagyon nem éreztem magam boldognak, jóformán majdnem kiszöktek olyan alkatrészek a testemből, amikre szerintem még szükségem lenne. Utálom ezt az időszakot, nagyon. Lewy már elutazott a dolgára, így este még ez ránk is várt, hiszen nem szerettünk volna egyedül maradni itthon, nagyon nem. Ezért így is tettünk később.
Morogtam, nem tudtam aludni és már hajnalban kimásztam az ágyból, hogy inkább csak dünnyögjek magamban. Ha nem lett volna elég dolog ennek a hétnek a végére és nem érezném úgy, hogy lassan jobban szeretnék csak ülni egy párnával, billegni előre és hátra, valamint mantrázni, hogy mindjárt elmúlik minden, talán még menne a mosolygás is, meg nem néznék ki úgy, mint aki mindjárt sírni fog. Mintha ketyegne az a beállított bomba, de igazából az sem tiszta ki tette ki, milyen okból és hogy időzítette. De ilyenkor pont elég időm van arra, hogy minden rosszat kikapargassak a sarokból, amiért ezt érdemlem…
Sokszor hallottam már, hogy más lányok ilyenkor a harmadik világháborút is kirobbantják, szerintem az nálam leköltözött a pocimba, mert, ha nem halok meg most, akkor fél óra múlva fogok, csak addig még büntetnek, amiért tíz éve lenyúltam egy szaloncukrot az unokanővérem elől és kibontottam karácsony előtt egy héttel a megtalált ajándékot. És biztos nem csak ilyen bűneim vannak… Nem akartam rossz lenni, esküszöm. Erre még a reggeli puszimat sem kaptam meg rendesen és ez azóta is zavart.
A nagy haláltusa leginkább a leglehetetlenebb jógapózok kipróbálásával telt a kanapé sarkában, amit a baba tisztes távolságból, fekve és nyüszítve rám egy-egy alkalommal szemlélt. Szerintem ő sem értette, de én sem. Végül csak a lábaimat felhúzva és átkarolva összehúztam magam egy gombócnak és úgy nyünnyögtem a fehér szőrmók felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Minden erejére szüksége volt, hogy igyekezzen a lassan és ugyan vánszorogva, de távozni készülő aggodalmát nem nevetésre cserélni. Pedig tényleg megküzdött ezzel magában éppen. Nehéz lett volna behatárolni hogy aranyosan vicces vagy inkább bután vicces, de legalább látszólag még rendben volt. Mikor leült mellé Maja azért csak-csak figyelte a lengyelt, nem csak azt, hogyan juthat lejjebb és tarthatja mellette a tempót. Na nem mintha rohanástól tartania kellett volna.
- Többen…. Szaporodnak. Ééértem én. Azért legyőzöd őket, ugye? - Halkan nevetgélt és a fejét is megrázta rosszallóan, vegye úgy mindenki, hogy ez a szemét lépcsőknek szólt. Gonoszság húzódik itt bizony, már majdnem elkezdene Hókuszpókra gyanakodni, ha nem fogynának el lassan a lépcsők. Meg közben még erősen próbál rákoncentrálni Lewy szavai nyomán, hogy milyen kocsi is volt. Nem is memorizálta igazából. Fekete, az biztos. Meg tudja, hogy a bejárattól jobbra, egyenesen. Deee ez nem elég? Mondjuk ettől még ha elvinné a sütiiket, tényleg nem tudná megtalálni. De minek az neki? Maja nem létező józan esze is belezavarodott a kviddicses elméleteibe így elég tanácstalanul pillogott körbe, mikor felállt leérve és leporolta magát, amennyire a fehér ruhát le lehet. Aztán pedig, ha igényelte a vőlegénye, ha nem, a kezét nyújtotta neki, hogy vagy megfogja, vagy amint feltápászkodott belekaroljon. Nagyon nem érezte biztonságosnak az autóig az utat.
- Megfogod a kezem? - Más esetben ez nagyon cuki lett volna, de most nem csak Maja kívánságai álltak a háttérben nyilván. Így, vagy úgy, de elkezdte irányba terelni, hogy kiérjenek a taxihoz és elinduljanak a csábító pihe-puhi ágy felé végre. - A fekete kocsi lesz, nyitva van a hátsó ajtaja, ott vannak a sütik az ülésen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Én megpróbáltam, tényleg, de sok dolog van, amit nem szabad erőltetni. Az egyik ilyen ez a fesztivál volt idén. Tavaly Anne mellett egészen jól elvoltam, nem éreztem magam elveszve és viszonylag könnyen is ment a tömeggel. Most viszont kicsit sem ment, hogy jó képet vágjak hozzá, nem éreztem magam jól és ez eléggé rányomta a hangulatomra a bélyeget. De Volt legalább kettőnk helyett is kiszórakozta magát, már volt értelme. Bár mikor végig néztem rajta este, tudtam, hogy ez így nem jó, viszont három próbálkozás után és a lakáson meg a kerten való négy keserves kör után feladtam. Megadóan visszapakoltam a törülközőjét a helyére, és engedtem, hogy lefeküdjön a kis helyére. Addig felvetődött a másik, amit bár ne kellett volna erőltetnem: a hajmosás. A tükörbe nézve sok mindent láttam magamon, de egyik sem volt pozitív, grimaszoltam is egy sort, mielőtt sikerült magam rávenni erre az egészre. Legalább erre ne lehessen fogni, miért nem alszom ki magam és megyek ilyen kis nyomiként a vőlegényem után…
- De ne hagyj iiitt. Hova mész piciiii? - A padlót bámulva billegtem a kanapén, még a tegnapi napot összegeztem, mígnem egyszer csak a gyerkőc lelépett. Nyüszörögve, sírásra álló szájjal pillogtam utána és csak nagy sóhajjal inkább elengedtem a dolgot. Kénytelen voltam. De sajnos kevesebb ideig sikerült elterelni a figyelmem, mint szerettem volna. Fel sem figyeltem az ajtó nyitódására, csak azt tudatosítottam, hogy elhagyott Volt. A hang már elért azonban. Felemelve a buksim néztem a szemébe és lévén a mosolygás nem volt éppen palettán csak annyira futotta, hogy kevésbé elkeseredve rántottam meg a vállam.
- Csak… Semmi. - Meg minden is nyilván, de nem akartam ennél is látványosabban nyomorogni. Nem volt jó kedvem, hiányzott, de nem pattantam fel, hogy ölelgessem. Nem is tudom miért, gondoltam, ha annyira szeretne, majd ő jön. Én szerettem volna, de ha ő nem, akkor miért csináljam, majd mérges lesz, vagy neki nem lesz jó kedve. Amúgy is mindketten tudjuk a dátumot, csak egyszerűen most éppen én sem viselném el magam a helyében. Ahj, utálom a törékeny mécseseket. Inkább nem is motyogtam magamban semmit, hanem rájuk figyeltem.
- Nem akart megfürödni, pedig megpróbáltam… Tényleg. Sajnálom. Össze fog kenni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Kicsit bántam, jó, inkább nagyon, hogy nem keltem fel és csoszogtam Volt után. Nem azért, mert ő elment, hanem mert a Drága hazaért. Bűnbánó bambiszemekkel meredtem magam elé a kijelentésre, mert nem akartam se rosszat szólni, sem pedig csúnyán viselkedni, de végül annak véltem, én legalábbis. De mertem ebből feltételezni, hogy biztos neki se esett jól. Nekem se esne, ha nem jönne oda hozzám például. Ahhoz is hasonlóan lehangolt sóhajt tettem csak hozzá, hogy helyet hagyva köztünk ült csak le.
- Nagyon cukik vagytok így is. - Figyeltem, ahogy a kicsit nyunyizza és lebiggyesztett szájjal mértem végig a pulcsit. Valami félmosoly szerűséget produkáltam pár pillanatra a párosukra, de sajnos nem tartott ki, mert az érdeklődése megint visszahúzott. Vagy talán ki sem lépdeltem ebből. Igazából nagyon nem aludtam jól múlt éjjel, egy csomó csúnyaságot álmodtam össze, amitől összerándultam még most is. A pillangók a pocimban mintha kövekké váltak volna és bántani akarnának, nagyjából olyan volt ez. Csak el akartam felejteni, de most pont nem voltam olyan könnyed hozzá.
- Nem tudom. Nem tettél rosszat szerintem, csak én voltam... rosszul aludtam. Most mérges vagy? - Nem tudtam, hogy ezzel az egésszel csak nincs képben, vagy fel is idegesítettem esetleg és ez most jobban aggasztott egy kicsit, mint hogy álmomban is mérges volt aztán elsétált, huss, minden nélkül. Mással, vagy máshoz… nem tudom, akkor már felébredtem. Legalább nem láttam végig. Lehet mostanra ment rá a buksimra, amiket a lányok kérdezgettek, nem-e félek tőle így az esküvő közeledtével.
- Csak rosszakat álmodtam, meg fáj és ehf… nem érdekes.
Lehet éhes is vagyok, de most enni sem tudnék, olyan rossz. Nem bírtam valami sokáig és kis mocorgás után elengedtem a lábaim, majd arrébb csúsztam, melléjük, hogy aztán a vállának dőlve kuporodjak oda. Csak túl akarom élni ezt a pár napot és elfelejteni ezeket.
- Inkább mesélj te, milyen napod volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lúzer lépcsők. Maja mondogatta kicsit ezt úgy magában még jót mosolygott rajta. Valahogy biztos volt benne, hogy az életben, ha bármit versenynek állítanak be, ahhoz odaáll a lengyel és amíg nem mondhatja el, hogy legalább egyszer - de inkább mindig - ő lett a bajnoka, addig annak nincs vége. Benne a férfihez képest néha úgy érezte a versenyszellem két fronton kívül maximum csak pislákol, pedig nem így volt. De ezt is imádta benne és így volt rendben. Az mondjuk kevésbé, ahogy most kinézett a helyzet. Próbált a lehető legjobb módon állni a dologhoz, de fogalma nem volt, hogy tudna segíteni és nem útban lenni közben. Azért a fejében lezajlott pár eseménysor, amiben rajta, vele, miatta esnek hasra és ezt nem igazán akarta pont itt prezentálni. Máshol sem mondjuk. Ezért is kapaszkodott jó erősen a vőlegénybe, hogy aztán biztató mosollyal elnavigálja a megfelelő autóig.
- David? - Instant mesés bevillanás a Stitchből is pipa a mai estére nála. Már a válasz előtt rávágná, hogy majd Nani felszedi, ami nem is lehetetlen, de inkább csak szépen megnyugtatja. - Szerintem nem hagyják őt sem magára és minden rendben lesz vele is. Senkit nem fognak a lépcsők bántani, mert akkor visszajövünk és majd jól bosszút állunk…
A helyzet pedig az, hogy benne élénken élt is már a jelenet, amiben egyik nap, mikor senki nem számít rá, betontörő kalapácsokkal megjelennek itt és bizony nagyon rosszul fog járni minden lépcsőfok, amelyik valaha bántott mondjuk egy pandá. A pandát, inkább. Vagy Lewyt.
Ezalatt sikerült célt érni, megtalálni újra a bácsit, a lengyel pedig ismét szerelembe eshetett a sütijeivel, amire Maja már éppen, ha nem az épségéért aggódott volna még el is szomorodott volna. A sütikkel nem lehet versenyezni figyelemért, ez ilyen. Sikerült a címet is elnyökögnie, aztán el is indultak, mire pedig ránézett a vőlegényére, az már szundiországban repkedett. Ő csak nézelődött kifelé az ablakon, még oda nem értek, igyekezve ignorálni, ha próbálta őt a bácsi beszéltetni, nem igazán embere ennek. Amint pedig ismerős házakat kezdett felfedezni elkezdte simizni a Drága kezét, aztán meg az arcát, hogy magához térítse, mert valahogy innen ki kell szállni, a többi már megoldható bárhogy.
- Nyuszika… mindjárt meglesz az ágyikó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit úgy éreztem magam, mint a kisnyuszik szokták, mikor sarokba szorítják őket. Csak el akartam ugrani a felém nyúlkáló kezek elől, és fellélegezni kicsit, hogy talán nem is kéne ezzel ennyit törődni. Aztán percről percre fontosabb lett még nekem is az a bizonyos nap. Össze akartam magam szedni és most tényleg az a cuki lányos lány lenni gondolatban is, aki vigyáz a ruhájára és értékeli a szépet, meg látja is azt magán. Ezt néha a táncnak sikerül is belőlem kihozni, talán az önbizalomhoz valami határozottságot is ad, de ebben sajnos kimerül. Ezért is vagyok itt a bajban… de szerencsére van nekem egy Alízom, akire rá is mosolyogtam. Teljesen igaza van mindenben.
- Igen-igen, figyelek, nagyon. Szeretném megtalálni, annyira nagy megkönnyebbülés lenne, ha nem kéne ezen izgulni már… - Komolyan is gondolom azt, amit kimondok. Nagyon igyekszem és nem bánom egy percig se, hogy nem én válogatok. Bízom a szösziben és a segítőnkben is, beszélgettünk eleget mindenről, hogy amit ajánlanak nekem, azok között megtaláljam a magamét. Reméltem, tényleg, nagyon. Annyira, hogy az új ruhácskát meg sem mertem nézni a tükörben magamon, csak a barátnőm arcát vizslattam. Kiszélesedett a mosolyom, aztán kicsit belepirulva eltakartam az arcom a kezeimmel úgy fordultam szembe a tükörképemmel. Kilestem az ujjaim között, de még nem nyitottam utat a látványnak.
- Ahj, elhiszem neked, de ha tééényleg és tééénylegtéényleg…akkor. Na jóóó, lássuk…
Azzal lassan lefejtettem magamról az ujjaim, de a szemem csukva volt, még a kezem a szoknyáig ereszkedett, aztán kinyitva néztem magamon végig a tükörben. A szám nyitva felejtettem pár pillanatra, lehet levegőt se vettem, de mivel még eléggé élek, talán ez megvolt, csak nagyobb kihagyással. Belemarkoltam két oldalt a fehér anyagba, hogy kicsit lóbáljam a szoknya alját egészen elvigyorogva magam. Aztán kinyújtva magam előtt a kezem összefűztem az ujjaim, és a legszebb kisgyermeki vigyorommal bámultam magamat. Iiiiiiigen, ez ooolyan széép csooodás és hercegnős. És igen. Azt hiszem ezt szeretném. Sőt, igen. Ezt. Viii. Picit megremegett a szám, elé kaptam a kezem, mikor látva a nagy magamban örülésem felajánlotta a hölgy, aki velünk van, hogy felrakja a fátylat menjek ki úgy és mutassam meg mindenkinek. A szöszire pillantottam, ő mit gondol?
- Kikísérsz? Menjünk ki. - Buta kérdés, de szükségem volt most rá, hogy megfogja a kezemet és kimenjünk. Azt hiszem azon kívül, hogy éppen pont úgy néztem a ruhámra, mint elsőre Voltra, akibe belezúgtam szinte rögtön, elég jel volt. Ráadásul az is eljutott a buksimig ezzel, hogy mennyire közel is van az esküvő és mennyire komoly dolog is ez. A fátyollal a fejemen, - és Alíz kezét szorongatva, ha követett - mentem ki, ahol beállítottak középre, mint a kirakati babákat, hogy mindenki jól nézzen meg.
- Na?
A lányok vigyorogtak, Sebby nem igazán tudtam mit csinál a telefonnal, mintha segítséget kérne, mindegy is volt, a legvégén néztem csak anyucira, kicsit félve, de ahogy végigmért… na ott már lassan tört el a mécses, és nem a rossz értelemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hatalmasakat pislogott a kávés infúzió hallatán és már nyílt is a szája, de becsukta, mielőtt kiszaladna a kérdés a száján. Sprinterként jött volna, így szinte érezte, ahogy koccannak a fogacskái a lendületben. Még jó, hogy ezt csak saját maga érzékeli. Inkább csak támaszként irányítgatott még meg nem lett a kocsi, szerencsére időben, ő legalábbis így érzékelte. Út közben a sütiket összepakolta közelebb egymáshoz, hogy ha bárki kiemeli innen azt a tálcát, legalább ne borítsa le őket. Nem volt benne biztos, hogy akkor Lewy nem ül vissza az autóba és szerez tizen pár másikat. Mert kell. Mert szeretné. Vagyis esetében akarja, de ugyan az. A nézelődéssel addig bírta elütni az idejét, amíg nem lett szükséges az ébresztgetés, amit igyekezett a lehető legcukibb módon megoldani, még egy puszit is adott, mielőtt ő maga a másik oldalon kipattant a sütiket is mentve.
- Majdnem, de már csak percek kérdése, Szívecske. - Maja megkerülte az autót aztán a szabad kezével kiturkálta a táskájából a kulcsot meg elintézte a bácsival a fuvart, aki még szép éjszakát kívánt nekik, aztán útjára is indult. Csak utána tipegett a vőlegénye mellé, ha ő még nem indult el, hogy behúzza magával az utcáról. Az ágyikó már csak percekre van.
- Szerintem menj csak az ágyikóba én elteszem neked a sütiket, meg Voltot az útból ééés ééés… ennyi. Vagy szeretnél még valamit? - Átkarolta a szabadabb kezével, amennyire sikerült, aztán el is indult a konyha felé, hátra fordulgatva persze. Igazából érdeklődve nézegette a Drágát, hogy úgy kéne-e valamit csináljon ezen kívül, vagy hasonló. Bár annyit látott jónak, hogy betakargassa, aztán hagyja kialudni magát. Bár azért igyekezett, hogy esetleg még a jó éjt puszijáért sorba állhasson. Viszonylag ügyesen és tempósan sikerült is a sütis manőver és a babóka is előkerült, pedig alukált már vélhetően. Fel is vette a kutyulit az ölébe.
- Szia édike, felébresztettünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

- Én olyat nem szoktam… - Sőt, jelen pillanatban abban sem voltam biztos, hogy valaha számoltam-e jól valaminek átlagot. Bárminek. Se a matek, se a számmisztika nem tartozott soha a készségkeretembe és ez nem volt véletlen. Ennek ellenére ugyan kicsit lassan, de felfogtam, mit is mondott. Aztán a fejem is megráztam, hogy én bizony ezzel nem értek egyet. De ennél többet nem tettem. Külön-külön is nagyon édeskék voltak nekem, és én ehhez ragaszkodtam, akkor pedig az úgy is kell nekem maradjon. Ahogy azt sem szerettem volna, ha mérges lesz, de amit mondott, attól még annál is rosszabbul éreztem magam. Ha valaki szomorú, az nem örül, aki meg nem örül, az nem boldog és hát annál rosszabb ugye nincs, ez pedig egyáltalán nem szívderítő. Én próbáltam egyből jó dolgokra gondolni, hogy összekapjam magam, tényleg. Futkároz kiskutyákra, a táncoló Voltra, Lewyre, mikor mosolyog, vagy Stichre mikor elolvad attól, ahogy Angel ránéz. De nem igazán segített a dolog egyelőre.
- Nem, dehogy, nem, nem. Szomorú vagy? Én voltam? - Jó itt egy nagy sóhajjal beharaptam az alsó ajkamat aztán eldurmoltam, hogy mióta változtam Gantu pesszimista és morgós valójába, ettől sem lett könnyebb. Megrántottam a vállam és inkább közelebb csusziztam. Valamiért se a kicsi nem volt elragadtatva, ahogy pedig éreztem a vőlegényem se. Ettől egész kicsibe húztam magam össze. Az egyik kezemmel még mindig a hasam szorongattam inkább.
- Nem tudom. Csak a szokásos dolgok. Egyedül voltam… maradtam. Meg mérges is voltál rám. Meg volt egy csomó apróság, amitől csak féltem. Biztos ettem valami rosszat…
Anya mindig mondta, hogy ne egyek össze-vissza lefekvés előtt, mert attól jönnek Álomországba a szörnyűségek. Nem hittem neki soha, mert teli hassal mindig szép nagyokat aludtam, üressel meg pocikorgásra ébredtem. De hát semmi nem biztosíték. Mondjuk így, annak ellenére, hogy volt piszkálgatott, kicsit fényesebbnek láttam a dolgokat. Nem bírtam elviselni magam, mikor félúton elhagytam a teli pohárkámat. Hiányzott.
- Biztos? Legalább már nem olyan kis izék a többiek?
Próbáltam megfogni a dolgot, ami zajlott körülötte korábban, biztos nem voltam mindennel tisztában, azzal viszont igen, hogy ez sok minden, csak építő jellegű nem. Minden csapatnak ad egy haaatalmas pofont, ha széthúznak, egymás piszkálása meg mi mást hozhatna? Különben amíg vele nyünnyöghettem és az ő dolgain agyalhattam, legalább nem voltam elviselhetetlen. Nem sírtam, mint reggel azon, hogy leesett a fogkefémről a fogkrém a mosdókagylóba. Az tragikus volt. A bal kezemmel felé nyúltam, hogy a pofija távolabbik felén végigsimítva közelebb húzzam magamhoz. Egy óvatosabb puszi után az arcára elengedtem, ezzel már én is lógtam neki, pedig nem is akartam nem odaadni, csak így lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annak ellenére, hogy mennyire nem volt sokszor Maja a helyzet magaslatán, ma nagy dicséretet érdemelne, mert egészen ügyesen feltalálta a dolgokban magát. Annak ellenére, hogy érezte, nincs rendben Lewy, próbált a célra koncentrálni és eszerint cselekedni. A hazaút alatt, a kiszállásnál, a hazarángatás közben és már bent a lakásban is. Észlelte, hogy még odakint kérdezett valamit vissza, de nem sikerült felfognia, hogy mi volt ez, így elengedte maga mellett. Máskor majd sokkal figyelmesebb lesz, meg igyekszik átgondolni, de most már fájt volna a buksija, ha még valamiben okosnak kell lenni. Csak ne.
- Ő is jön, vagyis már megy is, ahogy látom… De én is fogok! Miiindjárt.- Mire kimondta volna, amit akart, a fehér szőrmók már nagyban apuci felé topogott őt magára hagyva a hűtőnél a sütikkel. Elrendezte szépen, tett vizet ki a kutyusnak, meg némi falatkát a jutis csomagból, aztán megmosta a kezét és elindult utánuk. Csak még megejtette az apróságokat, mint a cipőtől való megszabadulás, meg ékszertől. De mire a szobába ért, élete férfijai már szuszogtak a párnákba. Elvigyorodva figyelte őket kicsit, aztán a ruháit levetve egy pólóval meg gazdagodva bemászott melléjük.
- Na, az enyém is. - Volt kicsit nehezen viselte a kiszorulást, de aztán vinnyogva kicsit arrébb pakolta a mancsait, így Maja átkarolta a vőlegényét és simizve őt hamarosan maga is elaludt. Bár még az utolsó gondolatai egy kis grimaszt vonultattak az arcára, belegondolva, hogy nem biztos, hogy annyira kellemes lesz itt valakinek a reggel…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Egy kis hezitálás után bólintottam párat, hogy hát igen, tudom, mások ezt is szoktak. Én az idő alatt inkább fontos dolgokkal kötöm le magam, olyanokkal, amik érdekelnek is. Mint mikor anyu összes virágcserepének rajzoltam szemet meg szájat. Tiszta aranyosan néztek mindenkire. Meg a lakásban lévőket is kidekoráltam, azok is. Volt boldog, álmos, puszit küldő, meg egy mérges is. A nagykaktuszé lett ez utóbbi, olyan szúrós, érthető nem? Szerintem az, így volt jó.
Kicsit jobb kedvem lett a mosolygó muskátli gondolatától, de ez nem volt valami hosszú ideig kitartó. Éreztem ám, még ha bizonytalan és elveszett is voltam a dologban, hogy nagyon nem jó, amit produkálok. Ha lehetett volna én is kidobtam volna magam, a hormonjaim kíséretében. Rosszul éreztem magam, hogy én szomorítom el. Tényleg az utolsó, amit szeretnék. De még nekem is sikerült a válaszából az igent kiszűrni. Leginkább a saját lábaimat bámulgattam éppen ezért csöndben elsőre. Mondjuk jelenleg az kicsit jobban fájt, hogy a medencém költözni készült valaki máshoz… gondolom. Az erejéből meg a tempóból ítélve…
- De, baj. Tudom én is hogy az, éppen nagyon csúnyán viselkedtem, nem tudom miért, csak… így keltem, pedig nem szerettem volna. Tényleg nem…
Nem kezdtem bele a sok ne haragudjba, pedig minden mondatrészem után odakívánkozott volna a dolog, viszont tudom, hogy mennyire dobálózok vele, most viszont csak próbáltam összekapni magam és helyrehozni a dolgot. Le kellett nyelnem azt hiszem megint azokat a dolgokat, amik már évek óta előjönnek, hogy megrémisztenek vagy éppen próbáljanak letaszítani valami jóból. Nem jöttem még rá, hogyan lehetne kikapcsolni. Kezdem azt érezni, hogy sehogy.
- Sejtettem, nem akartam rád is szomorúságot hozni. Csak szeress és minden jó lesz…
Tudom, hinni akarom, remélem. Nem igazán érzem most a három lehetőség közt a határokat, valahogy egyszerre mind. De legalább azzal, hogy így itt hozzábújva nyökögöm ki, mi is volt az egyik kiváltó ok, valamennyit segít a dolgon. Nem érzem magam egy darab kidobott, megtaposott koszos zsepinek. Már csak megtaposott koszos zsepi vagyok. Sokkal jobb. Azért helyeseltem a rossz passzra, miközben megsimizgettem a még mindig színes porokban gazdag gyerkőcöt. Már nem volt olyan apróság, de azért ő mégiscsak babakutya.
- Azért remélem majd minden rendben lesz ott is. - Tudtam, hogy ez a mondhatjuk inkább egy „kezdenek”-nek felelhetett volna meg, pontosan ezért, meg mert én nem igazán tudtam tenni semmit, csak meghallgatni vagy mikor hazaér megölelni, inkább csendbenmaradós támogató voltam. Azt hiszem. Bár ma ebben is igen alulteljesítettem, el is hagyta a szám egy nagyobb sóhaj aztán az átkarolós keze felé nyúltam, hogy a pocimhoz húzzam. Azt hiszem gyakorlatilag semmin nem tud ez segíteni, de jobb érzés volt és már majdnem elhittem, hogy így nem szenvedek annyira. Magam alá szerencsétlenkedtem a lábaimat és egy kicsit még jobban felé fordultam. Még egy mosolyt is összehoztam a végére, nem is igazán tudtam, hogy erre szükségem van, de sokkal könnyebb így minden. Igazából álmos voltam, éhes, fáradt, lelkes és lusta egyszerre, azt sem tudtam éppen, hogy csak azt szeretném, ha simizne meg velem maradna úgy bármeddig én meg agyonpuszilnám, vagy csak ne legyen szomorú.
- Annyira szeretlek… ugye tudod? - azokat a puszikat végül meg is ejtettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maja kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy Volt kevésbé lelkesedett a felvetésért, mint ő maga. Bár nincs ezzel semmi gond, valamivel kevésbé gusztustalan, ha nem a kutyával karöltve, vagy éppen utána kivitelezi a kis körbenyalós magánakcióit. Nem mintha őt zavarta volna, de igyekszik ám, hogy ne feszegessen túl képtelen dolgokat, mondjuk kevés sikerrel.
- Semmit, uuuncsi és semmilyen lett volna a napod, és az enyém is, az meg nagyon nem jó, csak segítek ettől megmenekülni - mondta a lehető legszélesebb vigyorral az arcán. Ő jót kacarászott még elcsusszant a fürdőbe kimosakodni, aztán pedig vissza. Igazság szerint hozzá képest most Flash is egy haldokló csiga lenne tapadás és nyálka nélkül. Jó, el kell ismerni, hogy az evés elég magas százalékban befolyásolta azt, hogy milyen hamar lelkesedik be, de ezen kívül most olyan extrák csapták fel nála a boldogságfaktort vagy négyszáz százalékos minimumra, mint Lewy, meg Lewy és Lewy. Mert ugye gyereknap van és öröm és mint kiderült ma csak az övé meg Volté, ezt meg ugye ki kell élvezni.
Nem úgy, mint a sunyi és képtelen képek készülését. Próbált nagyon csúnyán rápillogni két harapás között, meg miközben nem túl csinosan végig nyalta a saját kezét, mert összenutellázta magát. Ki tudja még hol és hogyan közben. De végül csak elnevette magát.
- Üüühhüm… vagy csak szereted, hogy nutellás vagyok, még nem vagyok biztos melyik. - El is gondolkodott kicsit látványosan, aztán csak a képre reflektált inkább. - Bezzeg a cuki alvós képeiteket Volttal meg ne pakolgassam sehova, mi?
Hazugság lenne azt mondani, hogy Maja a közösségi médiafelületein nem korlátozódott be négy-öt témára, már ami az élete képeit jelenti. Ebből egy kategóriát kitettek csak az ilyen közös képek élete férfijairól. Meeegesik. Inkább figyelte, ahogy előkerül a dobozka és már éppen ráhasalt volna a palacsintát félbehagyva, szóval nagyon szép kis élőképes mozdulat közbeni lefagyással vágott nagyon szomorú pofit, amit más kisgyerek akkor vág, mikor elveszik a kedvenc játékát. De erőt vett magán, visszadőlt a székre még hamizni és csak szuggerálta a dobozt. Nem rázogatta meg… még. Majd mielőtt kibontja. Bár fejben már ott járt eléggé.
- Evés után, ééértettem apuci. - Neeem mintha sietne, ő sosem - mondjuk de -, viszont a meglepetéseket amúgy is szereti. Már a jókat. Persze nem a nagy dolgokat, az talán kicsit még szerinte is sok, de hé, az ajándék mindig jó. Azt mondjuk nem értette, hogyan tud ilyen nyugalommal tovább enni a vőlegénye. Inkább csak szépen igyekezett elpusztítani a maradék palacsintáját.
- Ha én, vagy ha te befejezted? Jó, csendben maradok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Nem, meg éppen nem evett engem, de ettől nem lett varázsszóra kevésbé elkeserítő a tény, hogy szomorúvá teszem őt. Bármennyire igyekezhetek én, ha egyszerűen nekem ezt nem megy olyan könnyen venni. Bántottam már meg embert akaratlanul biztosan, és szomorkodásra is késztethettem, mondjuk most nem nagyon emlékszem anyuval való vitákon kívül komolyabbra, de akkor is rettentően szoktam magam érezni. Mindig félek, mit hoz ez. Megutálnak vagy csak elfordulnak esetleg, szóval a szokásos pontoknál lyukadok ki újra és újra. Ezt pedig nem szabadna.
- Nem, nem lettem megrágcsálva. Se kóstolva. Se semmi, tuuudom. Mondjuk nem zavar, ha nem olyan nagyon vagyok… Csak… miindegy.
Sikerült ezt legalább kicsit mosolygósabban és vicceskedve előadnom, igyekszem és nem szeretek rosszkedvű sem lenni. Ugyebár, ha nagyon lennék harapva meg megéve, az fájna, abból meg köszönöm, adatott ma már elég és egyelőre ebbe is látványosan akarok megpusztulni. A lehető legerősebb hasonlatom ehhez az érzéshez azt hiszem a vizsgaidőszak lenne. Na, ennyire élvezem azt is. Ennek ellenére ez ezzel jár, tudom, hogy mindig szépen elérkezem a nagylányság zen lépcsőjéhez, ettől még nagyon nem szeretem ilyenkor magam. Ebből mért nem lehet szabit kivenni? Márhogy… mindegy. Ennek ellenére a puszikra sikerült elmosolyodnom legalább, hiába követte a számomra kényesebbnek tűnő téma, igen, még annál is, hogy éppen szeret-e vagy sem a hisztimmel. Nyussz. Inkább csak odabújtam a kezét meg a hasamhoz húztam és a simizést nagyon tudtam értékelni. Nem szeretem a gyógyszereket, meg el is szoktam felejteni, hogy az is egy megoldás, ezért is késtem el például a fájdalomcsillapítóval is, de fog az hatni…szeretném.
- Én azért nagyon szurkolok majd nektek legközelebb is. - Azért vannak dolgok, amiktől nemhogy eltántorítani, de elzavarni sem nagyon lehet engem. Persze ez nem mindig jó, de azt hiszem azért, mert ott állok a vőlegényem mögött és támogatom nem lehetne rám azt mondani, hogy rosszat csinálok. Remélem legalábbis, úgy is, hogy én nem vagyok lengyel, ez a válogatott meccseire is teljesen igaz. Én boldog vagyok, ha látom őt nyerni, mert tudom, hogy ő is az ettől. Így kerek, hiába van most ez a sok mufurckodás, amiben nyilván az se túl jó pont, hogy én is itt vagyok.
- De el se felejtsd, akkor se, mikor éppen szomorúvá teszlek, jó?
Csak szépen néztem fel rá, bár ez most nem volt az a „hű, de vidám” időszak a napomban, mégis azért jobban éreztem magam vele, velük. Volt láthatóan vagy beszundizott, vagy teljesen érdektelen lett, mert úgy elfogyott a piszkálódással és a mozgással is, mondjuk az én figyelmem meg a kék szemek kötötték le. Kicsit kiemelkedtem a fekvésből és a nyomoromból is, ahogy az ajkaim az övéire találtak a kezemmel a kezét szorongattam, ami a hasamon volt és nem szerettem volna, ha most ez a kicsi jó a napból huss elsuhan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mondhatnánk, hogy a navinés lány az illem és óvatosság mintapéldája, már akkor, ha valami hülyeségre éppen kényszere van. Mondjuk az evés mindig ez a kategória, sokat ötletelnie se kell rajta. Mindig képtelen volt rá, hogy teljesen kulturáltan vigye véghez. A mekis krumplit a fagyiba tunkolva eszi, a kinder buenót bucka kockákra szedi, majd kinyitja és elsőre a krémet eszi meg belőle, de még sorolhatnánk ezeket napestig. Mondjuk az, ahogy éppen a nutellás palacsintával küzd is jól példázza ezt. Rosszul tekeri mindig fel, meg kikeni a szélére, ezért összekeni magát tetőtől talpig nagyjából 3 harapás után. Igazán gyönyörű, meg édes, a szó szoros értelmében.
- Hát pedig neeem, arról lekéstél… - Csücsörítve rázta nagyon komolyan a buksiját, hogy bizony ez nem opció, miközben alig volt látványos, ahogy a kezeit az asztal alá rejtette, volt ott még, de attól ő tervezett elsőre megszabadulni. Mondjuk így már lehet a combja meg a ruhája is olyan, de megesik, elengedte a dolgot. - De én szeretem a képeiteket, meg a mi képeinket is. Bár ezek szerint tegnap nem szabadott volna… upsz.
Kapta látványosan a kezét a szája elé, aztán el is nevette magát. Egyrészt mert le kellett nyalogassa az árulkodó nutellanyomokat az ujjairól, másrészt meg mert tényleg anélkül csinálta tegnap délután! Levette hajmosáshoz, mert nem akart beleakadni a gabancába, aztán szárítás közben még fent lógott a telefonján. Mondjuk a mai napot elnézve kár volt azért a pár száz óráért, amit a hajára szánt.
Normális nők sorrendje egészen más. Vélhetően ők nem az ajándékra vetik így rá magukat elsőre, ez így a leányzónál egészen máshogy indul és végződik általában, de Merlinre, ettől még tud egészen megfelelő barátnő lenni.
- Neeem tudom mire gondoooolsz… - apu. De végül z utolsó falat palacsintájával vigyorogva a megszólítást is lenyelte. Tényleg nem teljesen komplett szerencsétlen, de azt legalább képes aranyosan művelni. Viszont most komolyabb dolgot tett, mint bárki kinézné belőle! Bizonyos fokú önuralmat tanúsított, ugyanis szépen kivárta, még Lewy is befejezi az eszit, addig az ujjairól, meg a karjáról, vagy ahova még jutott lenyalogatta a nutella maradékát. Mikor viszont úgy látta a vőlegénye is végzett, lepakolta a lábait a székről, felállt odasétálva pedig a nyaka köré fonta a kezét kicsit lehajolva hozzá aztán megcsókolta olyan ragacsosan és kicsit nutellásan még. Hálás volt, úgy mindenért. Elviseli és még gyereknap is jutott és juhu.
- Megmosom a kezem, utána már kinyithatom akkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Egy halovány vigyor, annyi azért csak kikívánkozott belőlem, de aztán megráztam a fejemet, hogy nem kell, nem azért mondtam én, hogy ilyeneket kérjek. Amúgy is, ismerem már ahhoz eléggé, hogy most már ráharapjak a nyelvemre egy kicsit. Pláne, ha nem vagyok feltételezése szerint finom, na szép. Oké, a samponommal nagy összhangban a testápolóm sem finom, csupán jó illatú - hagyjuk, honnan vannak az ismereteim, de vannak. Jelenleg mondjuk nem is érzem magam annak, sőt. Nyöh.
- Akkor keresel valamit, ami finom, gondolom. - A mondandóm ellenére nem ment, hogy ne maradjon az iménti vigyor az arcomon ahogy megláttam milyen fejet vág itt nekem. Végül egy sóhajjal csak tentiztem mellette, meg félig neki dőlve, hogy közben kifejezzem a támogatásomat. Fogalmam sem volt tényleg, mit tehetnék és amennyit tudtam a helyzetből most úgy tűnt rendben van, de persze az sem kizárt soha, hogy én vagyok lemaradva pár körrel. Ez elég gyakran megesik velem.
- Jó, de tényleg ám! Ez mindig így van és így is lesz, én tudom. - Persze, hát én mondtam, hogyan ne lennék vele tisztában? Ellenben ez már lassan lehetne másként mert éppen tényleg nem tudom én sem eldönteni, hogy mit szeretnék. Ahogy kigondolnám, hogy jobbra fordulok, balra lenne kényelmes. Amint az evésre asszociálok, éhes leszek, aztán eszembe jut, hogy mennyire fájt a pocim reggeli után is. Ah, csak semmi se akar jó helyre csusszanni. Vagyis ez most nem igaz, mert bárhonnan nézem, Lewyt mindenképpen itt szeretném tudni, csak néha ez sem kívánságműsor. Sajnos. Vettem pár nagyobb levegőt, mire összeszedtem magam valami normálisabb ülő helyzetbe, de mire kettőt pislogtam vagy válaszoltam volna, már észleltem a mocorgást és a húzást, és az ölében találtam magam. Egy picit összehúzva magam borultam a mellkasának, aztán kis dünnyögés után megölelve őt néztem fel rá mosolyogva még egy puszit is nyomtam az állára.
- Most nem vagyok olyan bleh. Jó, nem nagyon tudom mit csinálhatnék, amitől vuu meg huuu de jó lenne, viszont most így... szeretem. Ma még úgy sem nyomtalak agyon, pedig Volttal együtt kellett volna neked szaladnunk, mikor megjöttél…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maja az anyukája szerint telefonnal a kezében született körülbelül, mert annyira bele van néha gyógyulva, vagy a játékaiba, mikor mi van terítéken. Ezek után saját magát kicsit sem lepi meg ha lehetetlen dolgokat posztol, vagy lehetetlen időben, vagy néha csak úgy elhallgatva. Bajt sosem csinált, azért arra mindig ügyel, meg amúgy is, az instagramja és a facebookja is tele van leginkább Volttal és vicces Disneys meg Stitches cuccokkal. Vagy azzal, ahogy barátkoztatja a Haribo macit a békával ilyen mozgós képen. Nagyon kreatív tud lenni. Ja hát meg a táncos dolgok, amiket az anyukája csinált, szóval közvetve ő kezdte, nem is Maja az erre való rászoktatást! Huh, ha egyszer visszanézné pár éve miket tett ki. Hát nem szeretné. Jobb a békesség.
- Nehéz? Nagyon? - Kicsit lecsüggedve kérdezte, persze nem vette olyan halálosan komolyan, nem volt itt semmi baj, de azért na. Csak megjegyzi az ember az ilyen vicceket is. Ő meg pláne. De most nem nagyon volt ideje és tere ezen gondolkodni, vagy nagyon törődni vele nem hagyhatta a nutellát kárba veszni. Sem a kezén, sem a lábán. Instant takarítólányka vált belőle.
- Sooooohasenem. - Nagy nehézségek árán elfojtotta a vigyort még megrázta a fejét, kivételesen nagyon jól elvolt úgy mindennel. Jókedv, boldogság és vidámság, valamint még a buksija is tartotta a lépést. Lehet jót tesz neki a mogyorókrém. Több nutellát a népnek! - Ne nevess mert, összekenlek!
Ezen hatalmas fenyegetés követően viszont előbb az ajándékkal szemezett, majd a maradék palacsintával. Mikor azonban magában rendezgette mi és hogy történjen, fogta a fenekét, felpattant és megindult ártatlan áldozata felé. Hát, ehhez az ártatlansághoz képest Maja még mindig tényleg jó volt ám! Mikor elhajolt tőle el is eresztette é ő maga is odatotyogott a csaphoz. Kezek, pofi. Minden tiszta és ragacsmentes. A poci meg tele van és ez az egyik legjobb dolog a világon. Jó, talán nem az aranyérmes, de fent van Maja dobogóján.
- Neeem? És akkor neked ma nincs is ajándék? Na, az úgy nem működik… ühmhüm. Jó, most kibontom, deee erre visszatérünk!
Azzal sarkon fordult az asztal felé, hogy magához vegye a dobozt majd a pultra feldobva szépen… áh, ne ámítsunk senkit, fogta és rutinosan, gyorsan leszaggatta a papírt és majdnem elrágta a kioldódni nem akaró madzagot. Gyönyörű jelenetek. Kínos vigyorral Lewyre pillantott, hogy hát bocsánat meg minden, biztos volt munka a csomagolással, de. Aztán meglett a csomag tartalma is…
- Úúúú, vuuu, iiigen! Igenigenigen. De jóóó, köööszönöm!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

A lehető legértetlenebb buksimmal hallgattam őt, amint fejtegette, hogyan meg miként zajlana, ha én lennék a desszert. Ezt egyrészt tök aranyosnak gondoltam, mert hát na, a desszert jó dolog, mindenki várja és szereti is, én is, és szeretek jó dolog is lenni. De kicsit összezavart ez a sok mondat, meg a kérdések, meg a szavak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindenre figyeltem és meg is értettem. Annyit sikerült felfogni, hogy utánam kellene neki valami más, mert már belejött.
- De ugye nem Voltot? Ne bántsd Voltot, akkor inkább kóstolgass, nem baj, ha az is fáj kicsit. Mondjuk amii nem fáj, azzal nincs gond, azt lehet szeretni.
Na jó, ez talán még szerintem is hihetetlenül képtelennek hangzott és viccesnek, ettől még teljesen kétségbeesett fejjel néztem a vőlegényemre, majd ahogy az enyhült kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy ez úgy megint elveszett nálam valahol. Látszik, hogy ha az állatokat néznénk, inkább lennék egy aranyhal, mint egy cica. Még a gombolyagot se tudnám jól kergetni. Már éppen visszatértem volna a kiskedvencektől, amikor Lewy naaagyon közel jött, aztán végig is nyalt egy részen, én pedig elnevettem magam. Sikerült megtalálni elég gyorsan azt a pontot, ahol csikis is vagyok. Egyből be is húztam a nyakam, ahogy elhajolt. Ez a támadás nagyon nem volt fair. Még a rossz ízű testápolóm okán se. Lebiggyesztettem az ajkaim és még a kezemmel is intettem, hogy hát ez ilyen, nem tudok mit tenni vele, pedig én esküszöm kerestem a boltban olyat, aminek nem csak az illata jó. Mikre nem vagyok már képes, pedig vásárolgatni se nagyon szoktam amúgy. Ellenben szurkolni, na azt nagyon. Szeretek is és tudom, hogy örömet szerzek, mi mást tehetnék hát?
- Ne legyél szomorú, mert nagyon szeretünk, csak nem sikerült. Tegnap kiszaladtuk ám a lelkünket is. - Nem használtam kifogásként persze, inkább csak úgy elmeséltem, hogy nem mellesleg nem az aszfalton hempergett meg a babu sem felrajzolt képeken, hanem elvittem magammal a már korábban elcsicsergett szalamantoni fesztivál nyitására. Közben csak sikerült a mosolyomat megtartani legalább. Viszont nem nagyon bírtam megülni a fenekemen, valamivel jobb volt, fájt még kicsit, de már nem mindenem. Aztán a szeretlekre egy nagy puszit nyomtam az arcára és a kanapéba kapaszkodva segítettem magamon, hogy szembe forduljak vele, és átemeljem az egyik lábamat. De mivel nem akarom én a gyomrát kitaposni, meg a szép, új és színes pulcsiját még maszatolni kicsit hátrébb csúsztam helyet hagyva köztünk, de aztán csak előre dőlve az arcommal a vállába nyünnyögtem kicsit, aztán átkarolva a nyakába bújtam. És igen, tudtam, hogy ezt nem igazán kell, így kis idő után azért elfordítottam a buksim Volt irányába inkább.
- Tudod, hogy jövő szombaton már mindenki előtt ohana leszünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elmosolyodtam és a szájamat rágcsizva kuncogtam a szöszire, mert hát hinni akartam neki nagyon is, de olyan fura volt mennyi bókot hallottam ezekben a ruhákban tőle is, a csajoktól odakint és igen, még anyutól is. Bár legalább ezektől nem váltottam eridonos házikedvenc szerepkörbe, az még mindig Lewy reszortja, hogy előidézze. Meglepő módon ez sem veszett ki belőlem, ahogy az a lelkességem se, amivel az első pillanatban viszonyultam hozzá, még akkor sem, ha azóta egészen mást, többet és jobbat is érzek, gondolok. Olyan furcsa, hogy lassan egy éve beköszöntött az életemben teljes valójában is, most pedig itt állok, nézek magamra a tükörben és alig várom azt a bizonyos pénteket. Nem a pompa, a buli vagy éppen az emberek miatt, hanem azért, mert valami erősebb, valami végleges Ohanát kapok. Be kellett látnom nézegetve a gyűrűt az ujjamon, hogy nem hogy ilyen gyorsan, de a pozitív gondolkodásom ellenére később se hittem, hogy lesz majd egy hely, ahol ennyire lenni akarok, szeretek és sosem adnám semmiért, és úgy érzem, hiszem, hogy engem sem adnának. De a lengyel mellett ezt kaptam, ez történt. Megtörtént.
- Semmi baj, kicsit azért izgulok azt hiszem, a pocim is összeugrott, uh, pedig még éhes voltam, mikor jöttünk. Utána elmehetnénk azért valamit hamizni...
Hadarom el még mielőtt kiérnénk mindenki elé, aztán belém is fagy a szó elég rendesen, egy kibukó kérdés kivételével, amire tudni akarom a választ, a reakciót, valamit. Az arcok viszont mindennél többet mondanak - és ha úgy vesszük rontanak is ennyit. Jönnek, látnak, örülnek én pedig azt hiszem meg is könnyebbülök és örülök is egyszerre, mikor elkezdenek potyogni a krokodilkönnyim. Már rutinosan és kicsit se ízlésesen emelném a karim hogy letörölgessem, mikor Alíz megmentésemre siet, hálásan veszem el a zsepit, aztán egyik kezemmel az arcom törölgetem, a másikkal pedig magamhoz húzva ölelem jó szorosan meg. Örülök, sőt, azt hiszem nem ezzel lehetne igazán kifejezni, de most muszáj valakit jól megszorongatnom. Kis idő után elengedem, megigazítják a fátylat a buksimon, elegyengetik a szoknyát, hogy forogjak benne, nézzem magam kicsit, aztán felteszik a nagy kérdést, mire anyukám is mellénk sétál.
- Kisasszony, megvan álmai ruhája? Megtaláltuk az igazit? - Én pillogok kicsit minden irányba, szorongatom a fehér anyag legfelső hullámát, aztán, mivel azt mondta Hannah meg a vőlegényem, hogy ne foglalkozzak olyanokkal, mint mennyibe kerül, Sebbyre pillantok de valahogy ennyiben kimerül az a kötözködésem, ami eddig a legtöbb majdnem jó ruhánál felmerült. Sóhajtva nézek szembe saját magammal, aztán letörölve a pofim elmosolyodom és bólogatok.
- Igen, ezt a ruhát akarom… - Kicsit bátortalanra sikerült az a végszó, de őszinte volt és furcsa tőlem. Közben még megcsodálgattak, még kép is készült, de persze nagy titokban, hiszen nem szeretnénk, hogy bárki más - kivéve a szőke német felügyelet valahol a világban - lássa a szertartás előtt. Ezután én elvonultam visszaöltözni kicsit remegve és lefehéredve, még mindig szorongatva kicsit a barátnőm a próbaszobában.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm.