Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Eléggé jellemző ránk Klaraval, hogy nem nagyon tudunk nyugiban csücsülni, ez pedig most eléggé ki is domborodott. Miután ismét nálam volt már a brekike, sokkal jobban éreztem magam, csak izgultam. A fészkelődésben sikerült megtalálni azért a helyünket, de a buksim már rég inkább hol nagyon le volt lombozva a gondolattól, mi van akkor, ha nem lesznek csíkjaim, hol meg már csak vinnyogni tudtam volna, hogy lehet előttem lesz pár mindjárt. Rossz volt és jó egyszerre, valami olyan, mint Keve egész jelen élete, amire csak bután pislogtam.
- Nem tudom, de nem volt valami jó érzés, én nem akartam bántani, csak jót akarok neki - vontam meg a vállam picit, ahogy sóhajtva Sebbyre pillantottam. Bár ő pontosan tudja ezt, ettől még Maxiék se így értik sokszor, amit mesélek vagy kérdezek tőlük. Ez nem túl nagy öröm, de azért remélem egyszer nekik is meglesz a sokpipás ohana. Sok mancs meg topogó és boldogság, nem is értem, aki nem ilyenben gondolkodik.
- Ühhüm, tudom - bólintottam is mellé, mert hát most is ezért volt itt, addig nézegettem a telefont még összeszedve magam felhívtam őt. Aztán már itt ülünk, és csak arra várok, hogy tudjam, mi is a helyzet. Egy kicsit azt érzem, most már bármi jöhet, csak derüljön ki, pedig tudom, mitől nem lennék valami vidám. Erősen szorongattam is a brekikém, aki a kezeim fogdosva viselte ezt. Lassan meg jött a csipogás is, én meg csak vártam, mit ír ki a nálam maradt, de az még csak villogott, mikor Sebby megszólalt. Rá néztem, aztán vinnyogva vigyorodtam el, mielőtt felemeltem a picilány és magamhoz ölelve őt, már szemben velem szét szeretgettem, meg aztán mentünk a pandához is bújva. Akkor csippant a sajátom is, amin azt írta ki, hogy két-három hét.
- Van, mindegyiken is van - erősítettem meg fáziskéséssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem bántam, hogy a picike elszenderedni szándékozott, neki is jót tesz, ha nagyokat alszik, akkor nagyra is fog nőni. Meg kipihenten nagyokat lehet vele játszani, szóval mindenkinek ez a legjobb. Nekem meg a tény, hogy nem felette próbálgatom a nagy semmit. Persze ennyire már nem volt tragikus, és egészen összeszedtem magam a pici szeretés után, így neki is estem. Bár okosabbak azt hiszem nem lettünk. Értetlenül álltam a tény előtt, honnan fogom felismerni majd egyszer, vagy megmondani, mi is ő.
- Hát de nem volt patája - állapítottam meg az övé alapján itt is a dolgot, nem mintha ez sokat jelentene, mert én már nem hittem ennek a patrónuskának. Úgy tűnt nekem, inkább az van, amit ő szeretne, nem az, amit mi, ez meg nem volt szimpatikus most, még csak tanultam. Mintha direkt akarna velem kiszúrni. Meg ez az emlékdolog is, bután gondolja mi elég boldog.
- Reméltem, hogy nem lesz annyira rossz - mondtam végül a szőnyeget nézegetve, de aztán a grimasz eltűnt és a pálcám is lepakoltam, hogy összekapva magam odamenjek hozzá és nézzek felfelé rá nagy szemekkel. Ahogy rám mosolygott én vissza rá, aztán a számat rágcsizva - nagyon rossz szokás - figyeltem rá.
- Aaaz miiindig. Szeretem mikor itthon vagy - mondtam neki, ahogy a fejem ráhajtottam és odabújtam kicsit. Ez olyan jó volt, tudom, hogy rengeteg dolga van és azt is, hogy igazából a tanulásdologgal is csak plusz teher vagyok, de ha most sikerül, ez se lesz többet, az meg jó alkunak tűnt. - Jó lenne neki, mindjárt folyik a nyála is, úgy el fog szuszizni… de megyek én is, akarok neki adni puszit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ma van a… pompomporororm. Nincsen nekem semmim, de valakinek bizony szülinapja van. Az egyetlen szerelmecském, akinek nem mondjuk ki hangosan a korát, mert akkor úgy néz rám, mint aki citromba harapott. Délután megjöttek a nagyik hozzánk köszönteni őt és együtt ebédeltünk, bár azt hiszem nem pont azzal számoltak, hogy ők fognak inkább meglepődni. Mármint… hát igen, elég nagy volt a döbbenet, de úgy érzem jó értelemben, bár az annyira nem lepett meg, hogy Levendula örült jobban, meg ő próbálta magát a nyakunkba borítani ölelésre. Nálam egészen könnyen ment is neki. Aztán Anyának el kellett érnie a felismerést. Sírtunk, bár mosolyogva, de reméltem, hogy örömben mindketten is, aztán meg ő is hasonló műveleteket próbált végrehajtani. Asszem most volt a legkevésbé bizarr az eddigi összes alkalmat nézve, hogy anya meg a férjecske ölelést próbáltak váltani. Aranyosak voltak, és olyan boldog ohanásak, szerettem azt a percet.
Az anyuk maradtak, és a brekikével töltik a ma estét, mi pedig eljöttünk, hogy velem is megünnepelhesse a születésnapját. Még mindig néha kicsit furcsa volt az éttermezés, legtöbbször csak megvártam, még választ valamit, most is igazából ez történt, leszámítva a desszertet, mert a legtöbb dologra csak ráztam a fejem, hogy nem szeretnék. De inkább belekezdtünk az estébe, nem annyira klappoltam mostanság, de igyekeztem. Túlzás lenne azt mondani, hogy megéheztem a gondolatukra, de végül muffinokban egyeztünk ki, ő meg a pezsgőjében. Nekem meg hozott a kedves néni gyerekpezsgőt, szőlőset. Mikor kitöltötték, még a koccintás előtt a számra harapva kinéztem a poharam mögül.
- Boldog születésnapot Nyuszó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egyre kevésbé volt furcsa a tény, hogy itt is eléggé otthon vagyunk azt hiszem. Régebben egy kicsit jobban féltem egyedül elindulni bármerre, de azt hiszem kénytelen is voltam, és Lewy is mindig biztatott, hogy merjek, ha nem is messze, de kimozdulni. Csak kis séta, vagy vásárlás, de az is több, mint a semmi. Azért vagyok elveszős és eltévedős, mert kevés helyen járok és figyelek rendesen. Az elmúlt két évben szerintem minden utazást külföldre, ami addig maximum versenyekre történt sikerült is bepótolnom. Fura, de közben jó érzés is. Szeretek ott lenni, ahol életem férfija is van. A brekikénk meg pláne. Éppen lelkesen bontogatta volna ki a saját ruháját, mikor ismerős hang ért el minket. Próbáltam megállítani a pici kacsót, de el is vonta a figyelmem Ririke. Nem csak az enyém.
- Te is nekem, úgy örülök, hogy itt vagy te is most - mondtam boldogan, aztán a nagyban fejet forgató törpére néztem. Érzékelte a hangot, de ebben a hordozóban nem olyan volt a mozgása, mint szerette volna, így nehezen ment a lesegetés. Nagylányka már és mindenki érdekli.
- Igen, azt hiszem. A VAV-nak még nem tudom az eredményét, de minden más elég jól sikerült, a számolós dolgok csak elfogadhatóak lettek, de legalább megvannak - mondtam neki kicsit elhúzva a szám. Nem annyira hatott meg, de egy picit bántott, hogy nem valami mutogatni való a férjecskének, de egyelőre ezzel nem foglalkoztam behatóbban. A kicsik említésére cska rázva a fejem felnevettem, meg sem lepett a dolog.
- Én is őket, mindenkit meg anya is Védát. És iiigen, kiválót kaptam sárkánytanból, bár tudtam, hogy Vivi rendes, egyikünk se buktatná meg tuti akkor se, ha nagyon rossz lenne - súgtam neki leginkább, bár itt úgysem értenék sokan, ilyet mégsem reklámoz az ember. Közben az izgő-mozgó kislányom hátát simikéltem a hordozón át, ő meg továbbra is fülelt, néha egy-egy magánhangzó szerű hanggal tudatva, hogy ő is itt van, vagy lát valamit, esetleg hall.
- De-de, menjünk. És mi újság amúgy a suliban? Jövőre már te is végzős leszel, mindjárt a legvégén jársz már te is, tökre gyorsan elment az elmúlt pár év…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem, ha nem is mondta ki, mindketten tudtuk, hogy lényegesen könnyebben vagyok. Nekem valahogy beköszöntött a sok jó még az előtt, hogy egyáltalán emlékeket kellett volna keressek, ő pedig a meglévőből építkezett évekig, abból, ami gondolom korábban tényleg annyira boldog volt, hogy erőt adott neki. Szóval csak szusszanva vettem tudomásul a köd eltűnését, aztán halványan ugyan, de elmosolyodtam a vállam felett pillantva hátrafelé, már amennyire ez ment
- Háát… már igen? - érdeklődtem bizonytalanul, de igyekeztem eloszlatni minden negatív porszemet. Én sem szerettem, ha a gépezetbe belehullik, mégis előfordult, hogy én magam idézem ezt elő, pedig nem szeretném. Egyszerűen a varázslás és én nem pendültünk egy húron jó sokszor, így kénytelen voltam nagyon törekedni és várni valami áttörést. Sosem akart megtörténni.
- Ne is részletezzük, nem szeretem az ilyet - ingattam meg a fejemet, aztán csak odabújtam, hogy szeressen, amíg lehet. Nem igazán voltam kis igényekkel rendelkező, ha innen nézzük, mert azt akartam, hogy ez sose múljon el. - Jó.
Miután beleegyeztem még egy puszit is kaptam, én meg vigyorogva elengedtem. Összeszedegettem az eldobált tsumokat egy helyre, aztán megvártam, még kiveszi a pindurkát és elindultam utána.
- Most engem is ágyba fogsz dugni? De én nem szeretnék még, apu… - nyújtottam el lebiggyesztve a szám, mert egy percre tényleg belegondoltam és igen szomorúan hangzott, hogy fellőné a pizsit csak úgy nekem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem mondom, hogy átlagosan telt eddig a nap és ez nem feltétlenül azon múlt, hogy a mostot választottuk arra, hogy felfedjük a legpiciminibb brekinket is a család előtt. Jó, egy picikét csaltam, mert már tegnap, a doktornéni után felhívtam facetimeon a papit és a mamit, Lewy is bemászott a képbe, meg Klarat is már tanítom integetni nekik, de lényeg a lényeg, valahogy csak kicsúszott a hír, ők meg aztán nagyon-nagyon örültek. Szerintem a papi szemébe se ment semmi, maximum a boldogság, mert láttam ám a könnycseppet! Szóval megint nem anyuék voltak az elsők, de azért most mindent jól csináltunk és tényleg ügyesen. Talán kezdünk tényleg rendben lenni és ennek nagyon örülök. Ő meg annak, hogy kaptak egy este-éjjelt a kislánnyal, kiélhetik a nagyiságit.
- Tényleg? Mondjuk reméltem, csak… sosem megy egyszerűen - piszkáltam meg az evőeszközt, de aztán széles mosollyal meredtem rá a barnáimmal.
Ma minden úgy ment, ténylg teljesen, ahogy a szívecske szereti, máskor sincs kifogásom a fordított evés ellen sem, egyszerűen maga a hamizási nem volt az elmúlt egy-két hétben közkedvenc. HA csináltam, csak fájt a pocim és nem csak reggel jött a visszaköszönés, én meg nem voltam tőle valami szép meg jó látvány. Most is csak sóhajtottam az ilyen citromos meg paradicsomos dolgokon, mert szeretem és jól hangzik, de szeretnék legalább reggelig csak az lenni, aki Lewyt nagyon szereti, nem a mosdóban térdelő és szenvedő.
- Én nem is kérném, én csak szeretném, ha nagyon-nagyon jó napod lenne, meg mind, de ma mééééég jobban is - mondtam elnyújtva a szót magas hangon, még a kezeim is széttártam, mielőtt elnevetgéltem volna a dolgon.  - De én szeretem őket, valahogy mindig van mire emlékezni - haraptam a számra, aztán le is sütöttem a szemem, mert most eszembe jutott minden is, pedig elsősorban a brekilánykára akartam utalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Aprókat bólintottam, vagy inkább mozgattam csak a buksim fel és le, ahogy a mellkasának nyomtam, mert nem akartam elengedni az ölelésből addig sem, még beszélt. Tudom mit szeretett volna ezzel mondani, azt is, hogy segíteni akar, meg előrébb lendíteni az ilyenekből. Sokszor elmondta már, hogy butaság ennyire görcsölnöm, mindenkinek idő, mire nagyon ügyes lesz, én mégse élvezem annyira, mikor azt kell lássák, valamire képtelen vagyok. Illetve inkább azt nem, mikor olyan, akinek nagyon szeretnék bizonyítani. Nem tudom pontosan mikor ütött ez be és mióta tart, de ez azt hiszem nem olyan, amit csak úgy ki lehet kapcsolni.
- Azért az se igazi, ha közben nem mentek a dolgok valami fényesen - mondtam, de aztán csak vettem egy nagy levegőt és felemelve a buksim rámosolyogtam. - De majd ez is biztos lesz jobb. Reméljük.
Annak ellenére, hogy igyekeztem még csak túllépni azon, hogy nem minden tanulásrész volt egy hű meg ha, lassan a mosolyom vigyorrá szélesedett, aztán mielőtt hagytam volna ellépni tőlem még a kezeiért nyúltam, aztán egészen széttártam, igaz, hogy így a tenyerem nem az övébe ért, mert ő jóval nagyobbat tudott mutatni, de azért az alkarját fogva irányítottam.
- Ennyire nagyon szeretlek legalább, meg azt is, mikor itthon vagy - mondtam neki még egy pici puszi után, aztán csak összekapkodtam a dolgokat és mehettünk is alukába tenni a csöpit. A visszakérdésére csak lebiggyesztettem látványosan a szám, éppen csak duzzogósan nem fontam össze a karom. Ingattam a fejem, aztán a kiságyhoz léptem és a korlátos részen támaszkodva figyeltem, ahogy lefekteti és betakargatja. Az alsó ajkam beszívva néztem hol rá, hol a brekikére, meg közben ringtam ide oda a popsimmal, mert nem tudok megmaradni egy helyben, jellemzően.
- Mennyire késő? Ilyenkor már csak aludni lehet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem a papi és a mami voltak azok, akik mindenkinek jót tettek a családba. Bár még nekik is furi volt például anya meg Levendula költözgélése, de már úgy vannak vele, hogy legalább most úgy néz ki jól van a közhangulat. Tegnap este óta meg még inkább, szeretem a közös örülést. Ő szorongatta a mamát, én meg a brekit és Lewyt és mindenki ölelésben vinnyoghatott, hogy még egy bababrekicsoda. Mert ez a helyzet. Akkor is, ha én éppen nem vagyok annyira hű de jól ettől mindig. Klaranál nem volt ennyire rossz a helyzet, ott talán egy-két alkalom volt, nem egész hetek, aztán el is múlt. De azt mondta a néni, hogy egy másik babát etetni, meg még az után lábadozni megterhelő, lehet ezért nehezebb. Szóval hiszek neki, és igyekszem a legjobbat kihozni.
- Nem kell, én nem ezért mondtam, csak szeretem, ha tudod - mosolyogtam rá, ahogy lassan kibontogattam az egyik muffint, ő előrébb járt azt hiszem, én húztam meg halasztottam egy darabig, de egyet sikerült leküzdeni. Máskor már egy se lenne maradéknak. Meg kicsit az evés közben legalább nem beszéltem össze meg vissza. Aztán észrevettem, hogy néz, amire még nem is jöttem annyira zavarba, aztán mikor megszólalt egy percre megdöbbentem és a hajam két oldalról megfogva széthúztam hogy lenézzek magamra.
- Ahj, leettem magam valahol? Miért nem szóltál előbb - kérdeztem kicsit elvörösödve, aztán igazából attól maradtam zavart, hogy leesett nem erre gondolt. Igazság szerint ezért is van ez a ruhám és most rajtam.
- Ó… nem - mosolyodtam el kicsit lesütve a szemem. Szeretek olyat felvenni, ami tetszik neki és amitől olyan szépen néz rám. Az más kérdés, hogy mire belebújtam ebbe, éppen eljött az az idő, hogy már evés nélkül is olyan vagyok, mint aki jóllakott, mert bizony valaki beköltözött oda. Az a bizonyos második brekilánykánk.
- Finom amelyikben ilyen kékes krém van, abból szerinted ha elteszem az egyiket az baj? - Igazából már kihajtogattam elég látványosan a szalvétát, szóval a kérdéssel lehet megkéstem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A dolgok és a kis nyűglődésem ellenél boldogan mosolyogtam fel rá, és nem tudtam volna mást mondani, mint az, hogy szeretem ezt az egészet. Az ölelést, mikor bárhogy hozzám ér, akár az a pici semmi is, vagy mikor csak a hajammal babrál. Már elég régen tudom, hogy szerintem az hazugság, hogy ezek nélkül lehet élni, mert nem és nem is tudnék. Lassan szemléltetni is kezdtem emiatt azt, hogy mennyire nagyon is szeretés meg fontossági van, persze elég furán pillogott eleinte.
- Mi bajod a páros jógával? Azt hittem a pocis torna tetszett, én azt is szerettem együtt… - mondtam neki kicsit lebillentve a fejem a mellkasába bámulva, majd egy gyors puszi még bele is fért, mielőtt a pindurival útnak indultunk volna.
Végig csendesen figyelgettem, ahogy járkál vele, meg babusgatja, majd az ágyikóba téve elengedi őt Álomországba. Miközben igazgatta a takarót, én hoztam a nagyobbacska alvós plüssét, meg azt a kis rongyikát és szépen odapakoltam, mert tudtam, hogy kelleni fog, meg a cumit is, biztos, ami tuti. Csak utána hajoltam be, majd át esve a korláton puszira és fordultam vissza életem szerelmecskéjéhez, de csak a buksimmal, kissé a vállam felett. A kezem az övére simult, én meg hozzá dőltem.
- Nagyon? De én nem aludni szeretnék, még nem vagyok álmos - mondtam neki egy nagyobb sóhajtással, hogy aztán lassan megforduljak a kezei között, szembe kerülve vele. - Hát… ezt, vagy ezt, vagy mondjuk ezt - mondtam neki, mindegyik résznél össze meg vissza puszilgatva az arcát, a száját, még a nóziját is, mielőtt halkan kuncogva megfogtam a kezét, hogy kifelé húzzam magam után a picilányka szobájából. Hagyjuk csak aludni, volt úgyis őzi az álmát mindig.
- Te puzzleözni szeretnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- De szerintem ő nem látja be, mi is a jó - ingattam meg kicsit a fejem, mert én meg voltam győzve arról, hogy fogalma sincs Kevunak róla, mi is lenne neki nagyon-nagyon jó. Arról meg nekem nem volt, mire fel ez a nagy ellenkezés. Keve eléggé nehéz dió volt, ha azt veszem, hogy nagyon szeretett ellenkezni a jóval. Ez mondjuk tényleg szó szerint igaz volt, sokat rosszalkodott, meg néha a lányokkal se volt kedves és rendes, de én ebbe sosem folytam bele, tudtam, hogy egyik se a nagybetűs boojibooja, így jobb is volt mindenkinek. De most nagyon furcsi, nem csak azért, mert egyre nagyobbak a gyerekei, meg már mondogatják lassan, hogy apu vagy apa - esetleg már meg is történt, csak erről szeret elfelejteni szólni -, hanem mert, ha Grace kerül szóba, elkezd rendesen tikk-takkolni, mint a bombák robbanás előtt, én meg sose tudom melyik vezetékkel lehet megszakítani.
- Jajjajaj, tudod mi leszel, tudod? Nagytesó - gügyögtem a pindukának, aki szerintem a hangomra és a mosolyomra viháncolt inkább, mint a hírre, de én tudom, hogy annak is örül velünk. Magamhoz szorítva örvendtünk aztán tovább a pandával együtt, én meg még egy kicsit pityeregtem a dolgot. - Igen, köszönöm… jaj, megint piici breki lesz. - Nem nagyon sikerült még túllépnem rajta, azt hiszem ezért kellett mindent is mondogatnom, de csak járt a tekintetem Klaran és Sebbyn, aztán a kanapéra felpattant Volton, aki éppen lenyalta az arcom. Biztos kicsit sós volt még a könnyektől.
- Tudom, hogy nem fogod, bízom benned. Te tudod, mikor végez Lewy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerettem, mikor nem az van, hogy ezt vagy azt nem kéne, vagy éppen az ellenkezés valami kis apróságra, ami a szülinaphoz köthető. Így sikerült belefeledkeznem a sütije és az ő bámulásába kicsit, aztán csak zavarba jöttem és elvigyorodva visszanéztem a muffinjaimra inkább. Bár a megszólalása kizökkentett és nézegettem magam pár pillanatig, mire úgy elért a felismerés. Nem is ettem le magam.
- Iigen, már én is látom - haraptam be az alsó ajkam, pedig nem kellene. Valami csodával határos módon elszublimáltak azok a rúzsaim és szájfényeim otthonról, amik nem fognak, és így előbb vagy utóbb el fog kenődni, vagy a fogaimon ragad. Nem tudom melyikkel lenne problémásabb. Szóval leküzdve ezt a kényszeremet csak szépen befejeztem és a muffint kezdtem pakolgatni és a tányér mellett kihajtogattam a szalvétát. Már emeltem volna bele, mikor végigért a mondókáján, aztán láttam, hogy a kezemhez néz én meg megálltam tartogatva az édességet a szalvéta fölött.
- De nem kell plusz munkát adni nekik, meg biztos morgósak lesznek, én meg szépen be tudom csomagolni, van zacsi is nálam! - Nem mondom, hogy erre készültem így fel, de most ehhez is nagyon jó tud lenni. De inkább csak hagytam a két muffinkát a szalvétán, a tányért vigyék csak el, ha muszáj, meg a megdézsmáltam maradékát, de azok úgy… talán később már nem lesz lázongó a minibreki se és ehetek. Inkább fogtam a szőlős pezsit és beleittam a poharamba.
- Ühm, azt hiszem valami élőzenés dolgot írtak, de nem emlékszem pontosan - gondolkodtam el körbe nézve, akkor láttam azt is, hogy valaki minket bámul, nem tudtam hogy Lewy az érdekes, vagy a sütijeim, de egyiken se akartam osztozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szeretek az ohanáról beszélni, az olyan szép és szeretetes az életembe, sokáig tartott mire tényleg ennyire jó lett minden, bár lehet másnak még tovább, de nekem ez is annak tűnt. Emlékszem, hogy még nem tudtam írni, csak lerajzoltam a Mikulásnak, hogy bizony ezt szeretném Télapóra kérni. Meg utána a Jézuskától és a húsvéti nyuszitól is minden évben, csak lassan megtanultam levelet is írni. Ennyiben változott. Húsvétkor lesz két éve, mikor az utolsó ilyen levelem lett, de az sem olyan volt már, mint a többi. Ott készültem éppen végleg a férjecskéhez költözni, na meg Volthoz.
- Mindenfélét. Lewynek szurkolni, festek meg csinálok apróságokat otthon, meg új dolgokat álmodok meg a Bee Happy-be. Szoktam egy csomót főzni mostanság, sütni eddig is tudtam, de a főzés nem volt egyszerű, de már tök sok megy egyedül. Meg jáááátszunk, soookat, egész nap, mikor lehet - vigyorogtam rá az ölemben tartott minikére, meg ugyan ezt tettem volna a négylábú fehérkével is, de ő otthon van éppen. Vár minket haza. Aztán a mosolyom is elillant, ahogy felfogtam a második kérdését, csak meredtem rá, talán kicsit ijedten, mintsem döbbenten. Nem akartam, hog eltörjön a mécses, de sok jó kedvem nem volt a dologtól.
- Mi? Nem lesz rám szüksége? De miért ne lenne? Még meg kell tanulnunk beszélgetni, meg előtte mászni, járni, futni, rajzolni, színezni, tapsolni, táncolni… mindent is. Ez nem olyan, ami, ha már tud egyedül megfogni egy kanálkát abbamarad - ráztam a fejem tiltakozóan, mert ilyenről hallani se nagyon szerettem. Nem azzal volt a baj, hogy kérdezgetnek dolgokat az emberek, inkább, hogy sokan bele se gondolnak, hogy de most jó minden. Majdnem. Nyilván van, amit csinálnék, de ehhez nem kell őt félretenni, vagy majd a többi brekinket, ha lesznek.
- Majd talán, ha kicsit könnyebb lesz együtt, akkor megint fogok táncolni, de azt vele is lehet, nem kell ahhoz magára hagynom őt. Szeretem, ha velem van, meg otthon is lenni vele. Ha lenne tesója, akkor vele is szeretnék… azt mondták ez unalmas, pedig nem, én imádok ott lenni vele.
Kicsit azt hiszem ezzel értettem meg azt is, ő miért nem unja azt, amit csinál. Szereti, őt szórakoztatja és egyáltalán nem érzi valami száraz tehernek. Nekem sosem voltak nagy karrierterveim, mint mondjuk Hannahnak, vagy olyan hírességé válni, mint Lewy és Sebby. Persze, sikeres akartam és akarok is lenni a tánccal, de már nem az van a legeslegnagyobb kívánságos helyen. Nem lennék csalódott, ha csak kicsit sikerülne megtartani belőle. Mikor vártam Klarat is táncoltam, most is már, mióta szabad. Csak a versenyek nincsenek.
- Mit fogsz csinálni akkor tíz év múlva? - érdeklődtem tőle, miközben jól kiveséztük, hogy az emberek furák. Nem értettem sose azt, miért hiányzik sokakból a segíteni akarás. Meg rengeteg mást sem, de ez nem erre a lapra tartozik. Közben megjött a forróvíz és a tea is, én belefektettem a cumisüveget a vízbe kicsit, közben meg elnyammogtam a kis kekszet, ami a teámhoz járt, bár eléggé picivé zsugorodott a pocim belegondolva még mindig abba, mit Dimcsi kérdezett. Nem lesz rám szüksége, ez szörnyen hangzott.
- Gondolom jobban örültek, hogy volt kivel beszélni és a sütinek, mint a festéknek - gondolkodtam el, de ebben a feltételezésemben majdnem biztos voltam. Pontosan tudom mennyire imádnak beszélni, bárkivel és bárkihez. Közben figyelgettem a tejecskét, ami lassan úgy nézet ki meg is melegszik, legalább annyira, hogy az már finom legyen a minikének. Majd otthon eszizhet rendesen ő is tudja, mindketten várjuk.
- Biztos van pár vicces is, nem zavarta őket a képkészítés?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem voltam annyira buta, sejtettem, ha gond lenne, akkor azért nem hagyja, hogy úgy maradjon a dolog, csak…. Hát ettől még nem megy mindig, minden gyorsan. Van hogy igen, akkor ügyes vagyok a beszélgetésekben, máskor kevésbé. De én azért igyekszem. Most is nagyon szépen mosolyogtam rá végül és csak az után falatoztam a muffinból, majd mikor úgy voltam vele, egyelőre elég, akkor kezdtem a csomagolós dolgot.
- Szóval cikis vagyok a pakolgatással - motyogtam magam elé picit hagyva a szalvéta és süti dolgot, ahogy rá néztem sajnálva, mert nem akarok az lenni. Én könnyebbnek és egyszerűbbnek láttam, ha szépen megoldom magam. Meg ki tudja ott mit pakolnak el, lehet valami kevésbé finomat máséból. Azt nem szeretném. Aztán megnyugodtam kicsit, mikor végül azt mondta, hogy de azért csináljam csak, szóval végül beletettem egy zacsiba és félreraktam egyelőre. Ittam az iszimből is, miközben a zenén gondolkodtam, de sajnos nem tudtam visszaemlékezni.
- Iiigen, szerintem lassan, mert ott járkált az a bácsi - mutattam a hátsó mini színpadszerűség felé, aztán csak visszanéztem a férjecskémre. Picit közelebb nyújtottam a kezem, mikor felém nyúlt, aztán csak finoman a hüvelykujjára szorítottam, mikor a kézfejem fogta meg. - Ühm, nem tudom, a te szülinapod, szeretném, ha szép estéd lenne… de akár sétálhatnánk is egyet ketten…. Majdnem ketten - vigyorodtam el picit oldalra billentve a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Volt némi fennakadás a bemutatásommal, de szerencsére sikerült elmagyaráznom, mit is akartam vele. Örültem neki, hogy ő olyan, hogy az ilyen butaságaim se szólta le, vagy legalábbis nagyon nagy türelme volt hozzám. Hálásnak kellene lenem minden ilyenért, de amellett inkább csak annál is jobban szeretem őt.
- Furák voltak. Főleg az, aki folyamatosan megjegyezte, hogy mekkora a felesége feneke. Hangosan, tök rosszul esett még nekem is - jegyeztem meg kicsit elkeseredve. Nem is volt neki olyan nagy, az enyém sokkal nagyobb… most akkor az enyém is ronda és fogyjak le belőle? Nem is értettem sok apukát ott, azt sem, hogy miért néztek rám furán, amiért én örültem, hogy ott van velem, meg adtam puszit és lelkesen csináltuk a feladatokat is. Mi nem citromot ettünk előtte.
Ügyesen elaltatgatta a pindurkát az apu, én meg szépen és csendesen figyeltem őket, csak a fontos dolgokat tettem a breki mellé, nehogy baj legyen, meg még Volt ágyikóját a földön megigazgattam, neki is jó legyen, ha beletéved. Aztán a drágára figyeltem.
- Ühmöhm…hát… - bújtam az ölelésbe, aztán kicsivel utána én is csak elvigyorodtam a nevetésére. Aztán odafordulva fullasztottam puszikba a témát inkább. - Szerintem sem.
Hamar rájöttem, hogy itt nem leszünk jó helyen, a brekinek is jobb a csendes pihi, szóval a kezét fogva kivonultam a szobából, az ajtó után megtorpanva még ő azt behajtja.
- Nekem se, az gondolkodós és nehéz, és picik, és sok - ingattam meg a fejem végül, de aztán a Jengára széles mosollyal bólintottam párat. - Hm, szerintem kezdjük ezzel, bár mondjuk még úgy egy, vagy kettő puszit, azt előbb lehet elkérnék…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felpillantottam rá két muffinfalat között és kicsit azért sikerült megnyugodnom, hogy a közben történő csomagolásom azért annyira nem került a rossz kupacba. Vagyis de, nyilván, ha furcsa, akkor eléggé illetlen is, szóval sóhajtva dilemmáztam, kell-e az a zacsi és tényleg jó ötlet-e, mert egy fiúférfi, meg a barátnője is eléggé néztek már, szóval csak gyorsan beletettem és hagytam is. Végül csak összepréselve a szám vigyorodtam el kicsit izegve a székemen. Szeretem, mikor azt mondja nekem, hogy szeret, vagy hogy tényleg szereti azt, amilyen vagyok, meg boldog így is.
- Már biztosabban - mondtam neki, miközben a mozgolódást és a zenés készülődést figyeltük kicsit mindketten. Én mondjuk kicsit olyan voltam, mint a kiszáradt tevék, mert vagy két pohár szőlős csodát megittam, még ő gyorsan körülnézett meg egyetértett. Ez valami új szuperképesség lehet, mondjuk a brekinek jó, úszkáljon csak, ha a hami nem is megy most úgy, legalább ez igen.
A kezem felé nyúlt, én pedig meg is fogtam az övét, aztán kicsit a kezeinket néztem és a másik praclim is az övéhez húztam, úgy simiztem a kézfejét a hüvelykujjaimmal még el nem gondolkodtatott a hogyan továbbal.
- Jó, ez jól hangzik, de te nem akartál valami mást is ma. Anyuék úgyis nagyon vigyáznak a brekire, szóval bármire is ráérünk - mosolyodtam el, nem tudtam szeretne-e valahova még esetleg elnézni, avagy sem, de azt igen, hogy én azért is örültem ennek az estének nagyon, mert szerettem vele így, csak kettecskén is lenni. Meg mikor boldog, és bár gondolom megint rajtam sikerült az előbb nevetni én ennek is örültem. - Majdnemketten. Iiigen, úúú, zene… - néztem ki oldalra, mikor meghallottam pár billentyűt, vagy hangoltak, vagy kezdeni akart a bácsi, de megjött a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerettem a közös készülést a brekizésre, nem is annyira a tornát vagy a gyakorlatokat, meg az sem annyira kötött le, amiket néha a néni magyarázott, de mindig szakított időt rá életem szerelme is és ott volt, és együtt gondoltunk meg hát igyekeztünk a pinduriért. Mások meg… csak furik voltak. Sokat veszekedtek, bántották egymást, főleg szavakkal, meg azért az se kedves, volt, aki egyedül jött, mert el se kísérték. Az még engem is elszomorított, egyszer mellé is ültem és nem a szokott helyünkre, még vártam Lewyt az edzéséről jönni. Rossz lehetett a lánynak.
- Eléggé buták. - A fenekem felé néztem, amennyire lehetséges volt, aztán csak fintorogtam kicsit egy sóhajjal. Már annak, ami rajtam maradt a felét biztos leadtam, de a popsimon és a combomon lett volna még dolgozni való, de még a sok zölddel meg maggal se haladtam előre. Nem mindig voltam ettől boldog, de mit sem számít. Azt hiszem nagy baj nem volt, mert sose volt rám rossz szava, sőt, legutóbb is nagyon-nagyon szépen nézett rám, mikor betáncikáltam lefekvéshez a szobába. Szeretem, mikor úgy néz.
- Hát… - huncut mosollyal felpislogtam rá, de végül a nyelvemre harapva elhallgattam és inkább kivonszoltam magunkat, nem voltunk ott túl jó helyen semmihez sem. Hagyni kell a pindurt nagyot pihenni. A jenga nem hangzott, rosszul de azok a puszik jobban érdekeltek.  A nacija zsebeit piszkálgattam, mielőtt az övét birizgálva rá nem kezdtem figyelni.
- Vaaagy többet, mondjuk mindet is? - Mert ugye a mait ma kell elkérni, holnap már a holnapi lesz, ezt meg nem jó halmozni, csak halomban kapni. A kezeim közben a mellkasára csúsztak és aprókat doboltam az ujjacskáimmal úgy néztem a szemébe billegetve a fejem mielőtt egész közel nem hajolt. Finoman az ajkába haraptam, aztán nevetve dörgöltem a pofim hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Olyan nagyon gondolkodós fejjel csücsörítettem, ahogy kicsit összeszűkült a szemem még hol rá, hol magunk elé az asztalra néztem. Jó kérdés volt, ezt csak úgy érzem, nem tudom milyen, de van. Csak szimplán jó érzés. Sok olyan alkalommal mondta már, amiből tudom, hogy ez nem olyan elmúlós, kiindulva a gyűrűcskéinkből az ujjunkon például. Vagy a minikénkből, aki most anyuékkal van, és a legpicibb kis boldogságfolttól, aki még csak a pocimban lubickol. Nem valami kellemes módon, az előzőhöz képest legalábbis.
- Hááát íígy - vigyorodtam el rá nézve, ahogy az egyik kezemmel az állam támasztottam meg, úgy néztem rá az asztal másik széléről. Adtam volna neki puszit is, ha ehhez nem kell átfeküdnöm tányérkupacokon és poharakon. Meg a ruhám is csini volt, de elég patent, hogy ebbe ne az ügyes gimnasztikai tudásom csillogtassam. Meg eleve úgy nézek ki, mint aki jól lakott, van egy pici pocim. Nem mintha bánnám, csak már éppen jól álltam, és majdnem megint nem dombon lakott a Stitch. Mondjuk ennek a dombnak eléggé örülök, ilyen jöhet, szeretem. Közben az egyik kezemmel még mindig az övét simizgettem, meg néha megszorítottam picit, mikor éppen nagyon mondtam vagy meséltem a zenéről vagy bármiről. Addig, amíg oda nem hajolt, én meg megborzongtam, mert a beszéd közben sikerült rám is lehelni, ezen fel is kuncogtam.
- És egész éjjel? - kérdeztem volna vissza, de a válasz már megjött én meg fogvillantós vicsorral egy viszonylag halkabb „íí” kíséretében tetszikeltem ezt is. - Kizárólag akkor, ha a Stitch pulcsiban leszel - súgtam neki vissza nagyon-nagyon halkan, még egészen közel is voltam, mert szerintem a homlokom a buksijához ért, a nózim meg a pofijához. Mielőtt naagyon mosolyogva kicsit melegem lett. Mi mástól pirulgatnék.
- Szeretnéd nyomogatni a billentyűket? Van ilyen kis mini otthon, valaki Klaranak küldte, már nem tudom ki, valamelyikünk nagyszülei. Azt lehet - nevetgéltem el a dolgot végül. Nem mintha a játékra akartam volna száműzni, érdekelt igaziból mit tudna csinálni, de nem Lewy volt az éneklési soros.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szeretünk nyuszik lenni - jegyeztem meg elvigyorodva, ahogy a pindurkára néztem előbb az ölébe, aztán fel rá, ahogy a kezem az övébe csúszott és megszorítottam. Talán a régi szokásaim sosem hagyom el teljesen, ez lehet az oka annak is, hogy akaratlanul lóbáltam picit még kiértünk a főlépcsőhöz, majd felfelé mentünk. Igaz nem örült ennek mindenki, de nem ültünk annyira belül, hogy sokakat zavarjunk legalább. A túl illatos nénit meg így valamennyire elkerülhettem legalább.
- Ez nem igaz annyira, a doboz répacsíkoknak a felenegyedét, vagy mennyit megettem - majdnem. Hiányzott belőle, igaz se nem a reggeli és nem az ebéd, inkább az uzsonna, és nem pótló, de én megpróbáltam. De nem vagyok éhes, meg leginkább vissza akar szökni minden, amit ennék, így nem is szeretek kísérletezni. Szóval látványosan bámultam a sportcipőmet a földön inkább és csipkedtem a saját lábam. Tudom, hogy ez nem teljesen jó, nem is direkt csinálom. Majd elmúlik, el kell neki egyszer.
Csendesen figyeltem, ahogy kivetkőzik a dolgaiból, meg a kezem is feltartottam néha, hogy megfogok valamit, vagy segítek a brekivel, ha kell, aki nagyon megnézte, kihez kerül az apu ruhája, aztán csak kaptuk a bubikat meg azt a szép fogacsi mosolyt. Nagyon szeretem.
- Ühhüm, cseréljünk… - mondtam neki, a táskám elé tolva, aztán kinyújtottam a kacsóim a piciért, hogy elvegyem, ha odaadja. Amennyiben megtörtént, oldalasan az ölembe csücsültettem a hátát megtámasztva. A kis lábikói még apuéra is átlógtak, kalimpált is kicsit, aztán simizgetésre abbahagyta. Elővettem neki a cumisüveget a babateájával és neki adtam, biztos ő is szomjas már.
- Valahol a minden mellett ott van ám - mondtam neki lefelé nézve, néha én se tudom mik vannak a táskámban. Legutóbb volt benne egy pici kaspó… előtte meg egy csomag gyurma, pedig nem is én voltam. Esküszöm!
- Adjunk gyógypuszit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem mindig vagyok ügyetlen meg béna, ez meg jól is tud jönni, most is, ahogy még időben elhúztam a pezsis poharam, így nem borult az fel semerre. Jobb elkerülni a baleseteket, meg így aztán figyelhettem teljesen és nagyon és szépen rá. Nem tudtam előre, hogy mit is szeretne, szóval kivártam, de aztán lelkes, valamennyire halkabb lelkesedéssel vettem tudomásul az ötletét. Mondjuk nekem az is bőven boldogság, ha csak még egy kicsit velem van, mindegy hol. A hazafelé utat kettesben is ugyan annyira tudom élvezni, mintha az egész, teljes estét velem van és mesézünk vagy csak szeret.
- Jaj, az naaaagyon jó megérzés volt, de így is csinos vagy. Csak az… mégsokkalnagyon - hadartam le gyorsan valami fokozását a jó dolognak, hogy aztán az arcához simuljak egy pillanatra még a puszi előtt, amit kaptam. Még figyeltem, ahogy visszacsücsül, aztán a tányér kicsit arrébb került előlem, úgy támaszkodtam meg az asztalon nézelődve.
- Miért kérsz bocsánatot? - néztem rá elég butácskán, még a fejem is oldalra döntöttem. - Én sem tudok, vagyis a boci, boci tarka első versszaka menne zongorán, de csak kottát olvasni tudok, meg hát a tánci miatt megvan a ritmus, de mást nem hiszem - ingattam meg a fejem, mert be kellett látnom, a zene addig érdekelt igazán, még lehetett rá rázni a popót vagy csak bármit, de táncolni.
- Kevésbé művelten? A boci, boci tarka, az műveltség? - kérdeztem összepréselve az ajkaim, hogy fel ne nevessek, mert ez még szerintem is vicces volt, eléggé nagyon. Voltak dolgok, amik érdekeltek és tudtam másokkal ellentétben, pedig nem is sulis dolog, csak nekem volt rá ingerem, de ettől még a műveltséggel sosem foglalkoztam.
- Ühm. Tudom, hogy kellene, talán a levest még megpróbálom - mondtam neki a terítőt piszkálgatva, majd fel is pillantottam rá, nem valami boldogan és kétségtelenül, aztán újra az ujjaimra néztem. - Ne haragudj rám ezért, én tényleg nem akarok rosszat, de nem tudom miért van ennyire rossz a pocimban, ha eszek… Már nem mondjuk, most már azért jobb, de…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hirtelen nem tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy meg kellett volna mindet ennem, vagy azért mondta, mert megint nagyon rosszul használom a számokat - amiről tudok. Mindenesetre túl jól nem éreztem magam ettől. Ez egy beteges helyzet, én se szeretném, ha odabent a brekikezdeményem éhezne, meg én se akarok, de semmi nem jó, várunk, talán pár nap múlva, vagy majd a jövő héten, az már nem túl sok. Meg addig se nő a fenekem extranagyra, mert majd kérhetünk a pocis tornán két helyet egy helyett.
- Én csak… - néztem fel rá, mikor megfogta a kezem, de végül csak beharapva a szám lesütöttem a szemem éés picit közelebb csúsztam hozzájuk. A tenyereim a combomra simultak, picit remegtek az ujjaim, nem is tudom mitől, aztán inkább őket figyeltem és a babuért nyúltam.
- Visszaadom, ha szeretnéd utána, de úgy csak könnyebb - mondtam neki, fél kézzel más a tasim oldalából kirántva a cumiüveget. Levettem a kupakját, Klara meg egyből megmarkolta a fogókáját és a szájába is húzta azt. Elmosolyodtam a kis oldalát simizve, aztán vártam, még életünk férfija előhalássza a pulcsit.
- Azt hiszem most csak az én szám szabad - néztem az ölembe, aztán vissza rá, a füleim mozgolódtak is a kapucnimon ide meg oda ettől, amin ivás közben akart a brekike nevetni ezért jött a kuckuc, szerencsére nem sokáig és nem lett baj. - Naaaa, óvatosan, nem nevetgélünk ivás közben… Szívesen segítek is, mit szeretnél előbb?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár a tanulást illetően nem volt nagy soha az egyetértés közöttünk, ráadásul a csapatmunka is Lewy nagy türelmét igényelte, a tornával nem ez volt a helyzet. Azt mindketten eléggé megkedveltük, akkor is, ha egy párt nagyjából kivételnek véve, mindenkihez képest furák voltunk. Én nem néztem.rá csúnyán, nem zavart, ha hozzámért, inkább örültem, nem kiabált velem és nem is mondott csúnyát rám. Az egyik lányt kostehénnek nevezte a férje, az még nekem is szomorúságos volt, pedig nem nekem szólt. Sokan nagyon gonoszak tudnak lenni. Szerencsére Lewy nem, ő egy kincsecske, aminek a papi engem tartott.
Tisztáztuk is elég hamar, hogy buta embereket láttunk és hallgattunk, ettől még nekem tetszett, tény, hogy szerintem kicsit könnyebb volt így az, mikor a brekike érkezett, mert tudta hol simizzen, mikor szorítsa a kezem, vagy csak szóljon, hogy nagyon nagy levegőt kéne vegyek. Azt hiszem ezek egyedül sosem mentek volna.
- Nem baj, itt van az eeegész életem megvárni az utolsót is - közöltem széles vigyorral, ahogy a csípőjébe kapaszkodva kicsit felnyújtóztam és egy puszit adtam az állára. Hagytam, hogy a jóleső puszik lassan megjöjjenek, a kicsi mosoly az arcomon meg egyre szélesebb lett, ahogy közelebb és közelebb ért az ajkaimhoz.
- Nem tudom miről beszélsz - préseltem össze a szám, ahogy nagy és ártatlan szemekkel meredtem rá fel. Aztán megjött az a mosolya én meg a lábaimon billegve húzódtam még egy picit közelebb.
- Nem szabad a puszi, apuci?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Igen? - kérdeztem vissza felé is fordulva, aztán még el is mosolyogtam a dolgot kicsit. Tudom, hogy leginkább nem volt létező, meg úgy nagyon hasznos se, mikor ilyen mértékeket lőttem be, de csak úgy ki szokott csúszni a számon. Mikor kicsi voltam amúgy is azt hittem, hogy a huszonnegyvenkettő, egy jó nagy és létező szám. Most már azért ennyire nem gondolom komolyan.
- Nem tudom, korábban nem volt ilyen, mikor ő volt odabent - néztem előbb a picilányra, majd lassan a pocimra, amit a puhi, nyulas pulcsi viszont jól elrejtett - akkor sokat voltam éhes, nagyon, és mindig tudtam volna enni legalább két adag krumplit mekis fagyival. Meg cukkinit, azt szeretem. De most, mikor kedvem van is pár perc után már morog a pocimban minden.
Egy nagyobbacska sóhajjal intettem le végül a témát, mert semmit nem értettem leginkább. Mindenki mondta, hogy előfordul, meg azt is, hogy megesik, de ez nekem akkor se volt megnyugtató. Más volt, elhiszem én, hogy lehet másmilyen is egy brekivárás, ettől még nem élveztem most ezt a részét. Nem akartam, hogy ő éhen maradjon vagy bármi legyen.
Klara ügyesen ücsörgött rajtam, amíg az apu kutatott, aztán megérdeklődtük, hogy miben segíthetünk, meg előkerült a gyógypuszi és a tea is. Előbbi ajánlat volt, utóbbi meg láthatóan fontos, mert egyből jó nagy kortyoknak fogott neki a törpi.
- Ühhüm, mindjárt - csúsztam kicsit hátrébb, aztán a közelebbi kezemmel a háta mögé nyúltam a pulcsi végét keresve, hogy ki tudjam húzni, ő meg bele is tudjon bújni. Ekkor a néni nagyon furi fintorokat vágott ránk mögötte, de igyekeztem nem rá nézni inkább.
- Azt mostanság sokszor sikerül. Vagy ivás közben próbál beszélni, vagy nevetni, evéskor meg mohó - motyogtam csak úgy magam elé, mert az első pár alkalommal eléggé meg is ijesztett vele, de már tudom, hogy nincs akkora baj, csak kuc-kuc és rendben is lesz.
- Hova is szeretnéd azt a gyógyuszit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szerintem elég korán világos lett Lewynek, mikor jobban megismert, hogy nem én vagyok az a lány, aki sorban áll, hogy szép ruhás helyekre menjünk és mindig kiöltözzünk, vagy hasonló. Nem voltam teljesen szerelmes a cipőimbe, mint a legtöbb lány, még ha volt is olyan, amit nagyon-nagyon imádtam. Mint az a rózsaszín sportcipő, amit lassan két éve kaptam tőle húsvétra. De ettől még nekem fura dolgoktól dobbant meg a szívem rajta. Csinos volt öltönyben, és túl jól is állt rajta minden ruhája is, de egy Stitches pulcsiban csak olyan még szebben tudtam őt bámulni. Szeretem, hogy szereti.
- Nekem más nem, ez is néha elcsúszik, de én megpróbáltam - emeltem meg kicsit a kacsóim, hogy hát tőlem ennyire telik. Nem voltam emiatt szomorú vagy lehangolt, igazából nem ez volt a kiemelkedő plusz bennem, nem is mindig tudtam, hogy mi mondható annak. A megjegyzésére kicsit zavarban voltam, de csak elvigyorodtam.
- Annyira biztos nem is sok, csak pár, ami úgy megmaradt - vontam meg a vállam végül, hogy aztán a pezsispoharat kiürítve figyeljek rá. Ízlett ez a szőlős, amúgy is szeretem azt a zsiráfos üvegeset is, meg a minionos is finom, valamikor olyat is ittunk, talán az ünnepekben. Nem emlékszem már pontosan, régen volt.
- Tudom, csak… azt is érzem, hogy olyan rossz… mármint te is annak gondolod, tudom - böktem ki végül picit birizgálva a szalvéta szélét, de aztán csak felnéztem rá. - Majd, ha picit békésebb lesz a pocim, csinálhatnánk otthon madártejet, együtt… - mondtam sokkal vidámabban az ajkam beszívva, aztán csak a zene irányába kezdtem én is pillogni picit dülöngélve a székecskémen. Valami ilyen velem született ártalom lehet, hogy zenére sosem vagyok túl nyugis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem vagyok szakértő, és az is lehet, hogy csak eléggé elhittem, hogy sokat segített az a közös készülés, valójában meg nem, én azért úgy érzek, hogy ezzel kapcsolatban. Nem igazán tudom, hogy ha lenne még egy brekink, vele is el kell-e ilyenre menni, vagy azt, hogy lehet-e, de én tényleg élveztem. Akkor is, ha néha furinak néztek, vagy nem annyira éreztem azt, hogy örülnének nekem. Mondjuk volt olyan, akinek szerintem csak annyi volt a baja, hogy így nem ők voltak a legügyesebbek. Mi előbb kaptunk kis jelvényt, mint mások.
- Hááát - csücsörítve gondolkodtam el, hogy aztán a szám mozgatva nézzek rá vissza nagy szemekkel. Én teljesen komolyan gondoltam, pont elég időm lenne erre a további életemben. Mert ugye már csak a vizsgáim vannak, aminek remélhetőleg hamar sikerekben lesz vége, és onnantól csaaakis mondjuk a puszikra koncentrálhatok, persze Klara mellett.
- Én nem rágcsiztam, nem vagyok tengericucu - ingattam meg gyorsan a fejem - én csak kóstoltam. Szeretem az epres Orbitot - vigyorodtam el, hogy aztán még egyszer, csak az ajkaimmal bekapjam az ő alsóját, ha hagyta, hogy aztán kuncogva nyomjam a buksim a vállának picit.
- Ha szabad, akkor… - hajoltam közelebb kicsit felnyújtózva a füléhez, hogy suttogva folytassam - meg is kapatom őket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Eh. Villám gyorsan lombozta le a puszis lelkesedésem egyetlen szóval, így fintorogva szegtem le a fejem egy nagy sóhajjal. Semmi kedvem nem volt a muszájnál többször gondolni rá, ma pedig már így is túl sok volt, ami a tanuláshoz köthető.
- Hogy fúj, már megint ez? - mondtam végül őszintén, és csak megingattam a fejemet. Neeeem kívántam ilyennel foglalkozni. Elég lesz, ahogy elkezdődik az időszak stresszelni ilyeneken. Mert hát be kell látni, hogy vele ellentétben, mert látszólag ő jobban bízott nálam magamban, ő úgy látta nem lesz gond. Szerintem lesz bőven.
- Meg lehet kipurcannék reggelre, ha rajtam alszol - pislogtam nagyokat megállapítva ezt a szomorú és igen fura helyzetet, ami bár nem volt valószínű, hogy valaha is valóssá váljon, érdekes volt elképzelni. Mondjuk most se sokkal jobb velem. A hajam ott van mindenhol, mióta meg Klaraval mászikázni tanulunk, sokat kúszok én is láb alatt. Hm, érdekes.
- Nem, nem túl epres, olyan Lewyíze van inkább - mondtam  elgondolkodva, ahogy próbáltam visszafojtani a nevetést. Lassan hajoltam el a szájától, hogy aztán pár pillanatig hozzá bújva legyek, csak úgy szeretve életem értelmét meg a pillanatot is. Csak a csók után emeltem meg a buksim és figyeltem őt széles vigyorral.
- Szeretném mindet is. Most is lehet? - kérdeztem rá, aztán a számra haraptam, úgy vigyorogtam tovább, még a kezem a pulcsiján lecsúszott a derekára, majd a csípőjére, hogy a zsebei szélébe kapaszkodjak a nacija széle helyett, majd látványosan taperoltam végig őt mindenhol, hogy aztán lebiggyesszem a szám.
- Nem találom azt hiszem... vaaagy - néztem rá, a kezem meg a zsebeibe csúsztattam úgy nyújtóztam fel hozzá egészen az arcába hajolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem tudom, csak butaság - vontam meg a vállam, én is tisztában voltam vele, hogy nem igazán stimmelnek, nem vártam, hogy ő majd mást gondol. Nem szerettem soha a matekot, de azért a számokat én is megtanultam és rendes sorrendben is el tudom mondani. Néha még a törteket is. Olyan jó értelemben ért a felvilágosodás, hogy nincs ezzel baj, sőt, szóval elmosolyodnom is sikerült végül, legalább tudtam, hogy nincs tragédia se velem, se a szokásaimmal.
- Igen, tudom, a védőnéni is azt mondta nem kell megijedni, ha kicsit több hétig tart, előfordul. Azt ígérte húsvét körül már biztos rendben leszek, vagy csinálunk egy vizsgálatot, ha nem. De azt nem szeretném - borult le a buksim megint kicsit elszontyolodva, sosem voltam oda ezekért. Amúgy is még mindig van egy kis iszonyom a doktoroktól és a tűiktől, nem hangzott fényesen, hogy ha nem kezdek el enni, mehetek vizsgálgatásokra, mert valamim rosszul működik. Csak reméltem, hogy azért bennem van a hiba és a kis gyümigombócunk rendben lesz. Most először gondoltam bele igazán, hogy jobban is aggódhatnék miatta, de még olyan pirinyó, azt hittem nem lehet gondja.
Közben én segítettem is és a picilányt is ügyesen fogtam, hogy mindenki nyusziskodhasson az ohanából. Tudom milyen furin nézett az apu, mikor Klaraval bontogattuk az új ajándékát, amit valami érdekes lengyel cég küld mindig, és előkerült egy nagy, harmadik, füles pulcsi is. De jól állt neki, akkor is, ha mereven ellenkező fintorgást tolt a tükörbe, mikor a fürdőben megnéztük magunkat együtt. Pont olyan nagyon, mint most figyeltünk a köhécselve nevető törpére. Nem igen hatotta meg, minket jobban megijeszt vele, nem lesz ez így jó.
- Mondd meg apunak, hogy a szürke is pont elég szépen áll neki - hajoltam közelebb a babuhoz, hogy a buksija mellett sutyorogjak, azt tudtam, hogy Lewy ettől még hallja, nem is az volt a lényeg, hogy ő ne.
- Pont oda? - mosolyogtam rá, hogy aztán a füleimmel együtt hajoljunk oda arra a nagy puszira, amit a cumisüveg heves rázásával örömködött meg a kislányunk is. - Szurkoltunk ám nagyon még repkedtél is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem is igaz - közöltem éppen csak nem trappolva a lábaimmal nagyokat egy helyben. Bár igaz, hogy nem annyira örültem és viseltem jól, mikor ilyen undi és fúj dolgok kerültek elő. Meg ma eeegész álló nap ez ment, most már idáig, idáig, idáig vagyok. Mutogatnám is a fejem fölé egyre magasabban a vonalakat, de helyette inkább csak fújtattam egyet.
- Tudom, nem lennénk túl összeillők meg összevalók, hát mi lenne akkor Klara? Ilyen félcucuember? - néztem kicsit bandzsán és eléggé fennakadva az elképzelésen. Se nem tetszett, se nem volt túl elképzelhető. Olyan kérdéseim lettek volna hirtelen, amiket nem tudom illik-e feltenni, de most a Stitches vonalzómtól a sípolós cucuhangig mindenhez érdeklődhetnékem lett volna.
Közben kifejtettem neki, hogy olyan őféle íze van, amire fintorgott, én meg csak összeráncolva a homlokom, de még a nózim is néztem rá, hogy mi is a probléma. Én nagyon szerettem az illatát, a mindenét is. Miért olyan hihetetlen, hogy ez nekem nem undi vagy rossz? Sőt, eléggé ellenkezőleg. Ha nem így lenne, lehet nem lenne elég sokszor ahhoz a nagyon nagyszemű, széles mosolyos nézésemhez az, ha megjelenik, vagy megérzem a párnáján a Lewyszagot.
- De én akarnám, most - mondtam kicsit lassan és tagoltabban, annál a bizonyos szónál picit halkabban és a vállára nézve, csak aztán a kékjeibe, hogy úgy vigyorodjak el lassan. A kacsóim a zsebeibe csúsztak, az ujjaim mozgolódva kutakodtak, de bizony - már - semmi nem hevert ott, szóval fintorogva toltam a nózim az övé felé.
- Itt nincs is rágó, deeee... - csillogó barna szemekkel meredtem rá az ajkaim beszívva, ahogy éppen teljesen elvonta a figyelmem a kezeivel. Ekkor az enyémek is megsimizgették a combjánál így-úgy. - Azt hiszem ma már nem lesz semmi epres... - közöltem kicsit csalódottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon-nagyon-nagyon kellemetlen volt, ahogy át kellett magam préselni a tömegen, meg még a pocira is vigyázni, meg arra is, hogy gyors legyek. Rendesen olyan volt, mint ahogy a kommandósoknak kell működni. Pedig nekem csak nagyon kellett már pisilnem, szóval Lewy szépen bement nyuszikat simogatni Klaraval, anyuék meg fotózgattak meg össze és vissza vásároltak olyan dolgokat, amihez a pinduri még hozzá se tud szagolni, ez még nekem is értelmetlen volt. Persze, kóstoltattam már vele nutellát mondjuk, csak picikét, de ettől még nem fog egy szatyor csokinyulat és tojást megenni.
Nagyot sóhajtva törölgettem a megmosott, vizes kacsóim, ahogy a tömeget nézegettem, merre is van az én ohanám. Éppen kiszúrtam Levendula ronda táskáját - persze neki nagyon megdicsértem, hogy mennyire aranyos, mert amúgy az, meg örülök, ha neki tetszik, ettől még a színe olyan, mint a libakaki - és el is indultam felé, amikor egy nagyon ismerős tetoválásra lettem figyelmes. Kis vinnyogással vetettem magam lesből Kevura, jól megszorítva őt. Bár mintha nagyobb lett volna, de ezzel nem foglalkoztam.
- Sziiiiiiiiia, jaj de jó, azt hittem már elmentél. Hol vannak a picik? Még nem hoztad el őket? Nyuszit simizni se? - támadtam le egyből a kérdésekkel őt, miközben nézelődtem, hátha meglátom a kislányom meg az apucit, de egyelőre nem szúrta ki. Biztos nagyon bejöttek a nyuszik, nekem is be szoktak és akkor ott ragadok. Ú, mi ez a jó illat. Jaj…
- Most mész Gracehez is? Otthon lesznek a gyerekei? Tényleg, azóta megtörtént…? - kérdeztem kíváncsian közel is hajolva. Tudom, hogy nem volt akkora titok, de megkért, hogy ne reklámozzam még Lewynek se. Pedig ez tök cuki, szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mindig vagyok olyan ügyes, mint szeretnék, így két néni mellett átjutni se volt egyszerű. Előbb megjegyezték, hogy szerintük nem szoktam fésülködni - ami hazugság, bár nem vittem túlzásba, mert fájt volna -, majd a lábamra tolta az egyik a gurulós kis izéját, de még így is én éreztem magam kellemetlenül, pedig nem tettem semmi rosszat, nem is értettem. De ehelyett kiszúrtam a Kevut, akit hamar a karjaim közé is zártam, jól meg is szorongatva. Nem mindig szerette, ha ennyire örülök neki, legalábbis eleinte, mikor ő még nagyon nagyfiúsat játszott én meg kisebb voltam, meg lehet nem is szívesen mutatkozott velem vagy nem tudom. Mindegy is, pár éve már nincsenek ilyen gondok.
- És csak egy szatyor? Azt hittem megint a sporttáskádat viszed - néztem kicsit furán a kezében lifegő csomagra, de aztán csak megvontam a vállam. Lehet már vannak saját holmii korábbról a volt levitásnál és nem is kell más. - De azt mondtad holnap nem apus nap van, mert Kiváéknál lesz valami ebéd, most mégsem?
Lehet én bonyolítom túl, elég tanácstalanul toltam fel a buksimra a napszemüveget, de meg is bántam, túl világos van és jaj az egész. A figyelmem meg kicsit elnyelték az illatok, már kétszer megkerültük a nénit, aki gesztenyét árul, de egyszer se mertem szólni, mert… csak tudom mi lesz, én meg nyomkodhatom sorban állva a sárga szörnyis módon a kezeim. Pedig…
- Iiigen, jön a nyuszi. Most elfelejtettem hozni, mert azt hittem már nem futunk össze, de csináltam Milánnak meg Miminek kis csomagot, majd elviszed nekik? - érdeklődtem meg, aztán kicsit el is hallgattam. Nem tudtam, hogy tényleg nem érti, nem emlékszik vagy valami baja van-e velem. Utóbbi elég rosszul esne.
- Tudod, az apus dolog… hogy a kislány úgy hívott téged, mikor Grace nem hallotta…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még mindig elég kényelmes volt ölelgetni bárkit, azért el kell teljen egy kis idő, hogy furán kelljen legóznom a pocim miatt, így nem is aggódtam. Inkább hamar megérdeklődtem tőle ahelyett, hogy ezen tovább agyalnék, mi is a helyzet. A válasza furi volt, de csak kicsit sajnálva, hogy felhoztam a földre pillogtam, aztán vissza rá egy halk „aha” kíséretében. Nem igazán értettem a dolgot, persze, nekem főleg Grace az, aki mesél, vele szoktam jobban beszélni, mert Keve nem egy nagy mesélős kettejükről. Pedig a Kevin egy jó dolog.
- Mondjuk igazad van, de ne hagyjátok ki, van egy csoooomó nyuszi, szerintem Lewy is már bement a brekivel. Nem köszönsz neki? Pont emlegettünk a reggel - magyaráztam tovább, ahogy a cuccaim rendezgettem magam körül egy kicsit. Ekkor jutott eszembe a két pindur csomagocskája a kosaraikban, mert van nekik, nálunk is, szóval meg is említettem, és nagyokat bólintottam.
- Jó, majd megírom üziben, mint a többit. Valami baj van? - kérdeztem rá a nagy nézelődésére, Keve nem szokott törődni semmivel, csak úgy van. Az se zavarja ha nézik, meg néha az idegeneknek is köszön poénból, szereti, ha zavartan néznek most ő ki volt. Mondjuk ettől én is tökre zavarban lennék, nem tudom mi jó benne.
- Ezt nem értem, azt mondtad te is, mint én, inkább téged, mint ilyen uuundi fiúkat - teljesen összezavart, és rendesen el kellett gondolkozzak, de úgy emlékeztem, hogy nem szomorúan vagy mérgesen mesélte, csak furi volt neki. - Ahham, szóljak neki? Várjál - már fordultam is meg, hogy megkeressem a férjecskét a tekintetemmel.