Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Tudom - dörmögtem leginkább a számban lévő kanállal, sokat amúgy sem érthetett, ettől még így volt. Én se éreztem jól magam, hogy nem megy a hamizás, attól sem, hogy a breki még odabent van. Sok ijesztő és fura dolgot olvastam arról, ha a baba nem tud megszületni, én ilyet nem akarok. Sem azt, hogy még több cuccot folyassanak a kacsómba. Ki fogok ennyi víztől, vagy mi ez durranni. Undi volt és a kezemen is csúnya, lila folt éktelenkedett már a kötés alatt.
- Nem szabad annyit költeni egy ruhára. Meg bugyira se, de Hannahnak szerintem csak azok a pici masnii a cicitartóin annyit érnek, nem még a többi - magyaráztam kicsit ide meg oda tologatva a fagyispoharam, hogy aztán jól végignézzek magamon és a pizsimen. Nem éltem ilyenekkel. Mármint vannak, csak nem szeretem, főleg az említettet. Csak megnyomja a pánt a vállam és a hátam, kényelmetlen, bele se férek a régiekbe. Jobb nélküle.
- Hát… az segít? - sandítottam rá, kicsit hunyorogva aztán a pocimra is, de nem tűnt valami hatásosnak semmi. Sóhajtottam is egy nagyot és mintha minden levegő is ki jött volna, olyan nagy hanggal járt. Nem szeretek várni és hiába mondták, hogy türelem, én csak szeretném már őt is a kezemben megfogni, bemutatni Klaranak, szétpuszilni, megölelni, mert az enyém, a miénk, ohana. De még csak ott van bent és élvezi.
- Akarom, hogy maradj, senki nem tudja meg - ingattam is a fejem, nehogy itt félreértés legen, hogy nem gondolom komolyan. Pedig de. Nekem kellett,hogy itt legyen, az én apucim. A miénk, és ez nem olyan, ahol nagyon egyedül szeretnék lenni. Nem is tudom mi lenne akkor. Persze mondták az anyáék, hogy megkérdezhettem volna itt szeretne-e lenni, de én nem lennék jól, ha most egyedül maradnék. Vagy akkor, mikor a rossz része jön. - Csak fogd majd a kezem, jó? Tudom, hogy nem mész el, de… azért ha bármi lesz, majd a az összes tsum tsumom add oda a brekiknek, meg a dobozt, amibe a kinderfigurás hercegnők vannak, meg a színezők és a rajzok…tudod, ott vannak a cipők alatt és mögött a szekrényben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elég kivételes egy nap volt ez a mai, mert Lewyvel egész napra idejöttünk. Neki csak későn van órája, így is megérte. Én most utaztam elsőre, azóta, hogy hazamentünk a kórházból. Nem is volt valami jó az elmúlt pár hét. Fáradt voltam, sokat fájt a fejem és a minibreki se akart nagyon szuszogni, pedig mindent megpróbáltam. Csak nyüssz. Délelőtt a cukorkaboltban voltak dolgok, amihez kellettünk mind a ketten, de én nem olyan sokáig, így még ő beszélgetett az ügyvédbácsival meg néha szépen mosolygott rám, meg a minibb brekire, pakolgattam a boltba és vártam Alízt. Örültem neki, hogy van egy kis szabadideje, így mikor 11 körül megjött, Aniaval magamon mentem őt megölelgetni és nagyon örülni neki. Hiányzott, mármint tényleg. Nagyon kevés az olyan ember, akit elég régen ismerek, sosem bántottak és még mindig fontosnak tartanak ők is engem, nem csak én őket. Mindig kérdez rólunk, beszélünk telefonon, ami jó. De persze nem pótolja azt, mikor találkozunk. Kicsit lebzseltünk a boltba beszélgetés közben, Klara meg is fogta a barátnőm kezét, azt hiszem ment volna a nyusziit bemutatni, még nagyokat nevetett is, mikor a szőke lány felemelte. Boldogság volt és nagy traccsparti.
Ennek viszont vége, mert ő elment ebédelni, mi meg kimentünk anyu elé, aki majd este jön velünk Tihanyba, ahol most leszünk kicsit. Furcsa, mert régen voltunk ott már eléggé, pedig most a szokottnál is jobb volt minden. Tényleg ohanásak voltunk és mindenkin azt láttam, hogy így is érzi.
Annak ellenére, mennyi minden történhetett volna még, nagyon gyorsan elszaladt a nap és a játszótéren ücsörögve kaptunk egy-egy puszit az aputól és ment is órára, akkor lestem a telefonra és látva az időt én is feltápászkodtam a padról, hogy visszacsomagoljam az én pindurimat a kenguruba, amit jól rám lehet tenni. Anya segített is, mindent összekapcsolt én meg odaadtam a cumit a kislányomnak, majd leguggoltunk Klarahoz. Neki is adtam egy nagyot és megígértem neki, hogy sietek, de maradhat nyugodtan anyával itt játszani, így is tett, mentek vissza a hintához. Az a kedvence. Én meg elindultam a cuki felé út közben néhány köszönésre felkapva a fejem, majd halkan válaszoltam is. Nem mindenkiről tudom kicsoda, de így illik.
- Szép napot - köszöntem be, mikor beléptünk az üzletbe, majd a tömegben kicsit kacsázva egyből a pult felé lépdeltem simizgetve a rám csatolt hordozón át a pindurim hátát, aki már pislákolt nagyokat. - Sziiia - integettem nagyban Riri felé, mikor megláttam merre is van, aztán elkaptam azt a külön menüs lapot, amin a fagyik meg a kelyhek vannak és mentünk is az asztal felé nagy boldogan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nincs bajom Hannahval, tud ő szerintem aranyos...abb lenni, mint amúgy. Csak furi, hogy többe kerül a harisnyája, mint nekem az egész ruhatáram. Mármint amit egyedül vettem - gondoltam át kicsit a dolgot. Nyilván már van sok másik ruhám is, amiket ajándékba kaptam, vagy éppen a szőke meg Lewy vettek nekem. Olyan is, amit én választottam de régebben biztos nem vettünk volna anyuval, mert másra költöttünk.
- Nem vagy valami hatásos - ingattam a fejem egy lemondó sóhajjal, aztán csak megsimogattam a pocakom egészen elmosolyodva. Hiába félek és aggódok, tudom, hogy mennyire jó lesz, mikor már itt fekszik a kis mini ágyikójában és figyelhetem, várhatom mikor sír és szól, hogy engem szeretne, vagy enni, vagy csak úgy. Nincs már sok, akkor sem, ha elég kényelmesen ücsörgél odabent. Talán pár órája fájt elsőre picit a pocim, de mivel nem történt egy órán át semmi, nem is szóltam senkinek, biztos csak nem kellett volna a joghurt a céklás leves után, amit Levendula csinált nekem. Erre a gondolatra bele is kanalaztam egy utolsót a fagyimba, hogy aztán letegyem a szekrényre és szépen helyet csináljak neki. Ameddig vissza nem kérdezett, észre sem vettem, hogy is szólaltam meg. Be is szívtam az ajkaim kicsit elpirulva ahogy ránéztem.
- Igen, eléggé nagyon - még bólintottam is egy picit, ahogy megpiszkáltam a takarónak eladott huzatot magam mellett. Az oldalam felé dőlve fordultam kicsit el, de azért vigyáztam a kezemre, mert ha kicsúszik ez az izé, megint megbökdös a néni, és így is majdnem lehánytam, mikor csinálta. Nem szeretem a tűket. Ő is elhelyezkedett és egy puszit is kaptam, amire kicsit nyugodtabban szusszantam mellette hozzá is bújva.
- Azt csinálják halál előtt? - kérdeztem kicsit bután, bár a cél az volt. Mármint hogy meglegyen mindennek a maga helye, ha a ma nagyon rossz lesz. Amikor olyan nagyon fájt Klaranál is én tényleg azt hittem sose múlik el és nem bírom ki. Szóval már az emléktől kiráz a hideg és lesápadok. - Jó, majd igyekszem - sóhajtottam kicsit, aztán csak nagyon erősen karoltam őt át és bújtam hozzá. Kicsit még a kindertojást is túlszorongattam, de végül a Nyuszó hasára tettem a szépen ketté szedett papírt, majd szétnyitva az elpuhult csokit mindkét darabba tettem egy felet. Aztán szenvedni kezdtem a sárga műanyaggal mert sehogysenem akart kinyílni. Pedig ez hercegnős tojás, mindig menni szokott és aranyos meg lányos dolgok vannak benne.
- Tudom. Mert te vagy a legjobb... de... tojást is tudsz nyitni? - tartottam felé kicsit elkedvetlenedve, ahogy nem igen jutottam semmire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Fogalmam sincs miről beszélsz - csóváltam a fejem, ahogy az építményt méregettem kicsit helyezkedve, mert fájt a hátam, mikor rosszul csücsültem ekkora pocival. Ami meg azt illeti, szerintem nem is popsiarc, az ohanában legalábbis nem. Néha piszkálódós anyáékkal, vagy éppen a pandáékkal, meg Lucáéknak is kijut a jóból, de amúgy nem. Másokkal lehet, de az meg annyira nem fonts. Biztos vagyok benne, hogy ők megérdemlik, hiszen ha nem így lenne, csúnyán állna a sorsa, de nekünk jól megy eddig a sorunk.
- A kockák bántanak - közöltem egy nagy sóhajjal, mert így is éreztem. Persze ez csak játék és biztos vagyok benne, hogy ennyire komolyan sem kellene venni, sőt, egyenesen fel sem kéne vegyem problémának. Mégis megteszem rendszeresen. Meredtem a kockácskára mielőtt a saját részemhez húztam volna az asztalon összeeszkábálva a válaszomat rá. - Fura? Micsoda? Hogy ezt szeretem? Vagy hogy ezt választottam?
Nem annyira értettem mi olyan különös benne, hogy szerettem látni azt rajta, amit. Tudtam hogy ott, akkor nagyon boldog volt. Persze azt hiszem attól is, hog kiderült, lesz a brekink, de ott kicsit nehezebb volt. Elég jól emlékszem, mennyire rossz napja volt én meg meg is voltam ijedve. Annetől is, amit mondott és attól, hogy egyedül kellett bemennem abba a boltba. Még mindig éreztem azt a gombócot, mintha azóta is ott lenne. Fogalmam sem volt róla, hogy jól leszünk-e ha az kiderül, de aztán igen. Tényleg ohana lett, olyan legeslegszebb.
- Akkor gyeeerünk, lassú vagy - jegyeztem meg a megingó toronyra nézve és a számat rágcsizva méregettem, honnan kéne belőle kivenni, mert ez így nem valami baba. Közben Klaracska feltérdelve tapsikolt, én meg tudtam mit szeretne, így bekapcsoltam neki a zenét, ő meg egyből billegette magát, majd leülve a nyulait is. - A keeedvenc? - kérdeztem majdnem nevetve, de aztán a válaszánál csak összehúzva a vállaim somolyogtam, mielőtt a közeli kistáskából kiturkáltam volna azt a nagyfejű, pirossárgás lényt és az asztalra tettem volna. Pont mikor a plüss lábikók a lapot érték rá is néztem. - Bíííííp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kénytelen voltam kicsit elnevetni magam, ahogy aggodalmaskodott rajta, mi van, ha  a pindurka majd nem úgy akarja a dolgokat, ahogy kellene. Nem tudom azért, mert én ennyire nem voltam ilyen, vagy mert szerintem Klara ebben talán rám hasonlított, de nem tudtam elképzelni olyan brekit, aki majd csúnyán néz apura és komolyan azt mondja neki én nem eszem meg a spenótot. Még nekem is le kell ülni megenni. Undi, olyan trolltakonyszerű és jaj, nem szeretem az illatát. De meg kell enni, ha ő azt mondja és ez elég kellemetlen mégse mondtunk soha rosszat. Maximum utána Klara tejcizett én meg megettem a fagyiadagom.
Közben nekem is feltűnt, hogy nem éppen a méretünk az ágy, az, amibe költöztettek legutóbb a szörnyű délután után, kényelmes volt és puha és sokkal szélesebb. Ott pont oda tudott jönni mellénk és együtt nézhettük a minikénket, az első csodánkat ahogy éppen hamizott vagy csak nézelődött éjjel fel a fényekre.
- Én csak... tényleg nagyon szeretném. Nem érzem jól magam - böktem ki végül pici sóhajjal. Attól se igazán, hogy ilyeneket beszélek, mert most milyen az, ha ráparancsolok valamire, hogy de én ezt akarom. Kicsit a kelleténél jobban meg is szorongattam a huzatot, hogy aztán rá tudjak nézni. Közben meg a kezemmel az oldalát simizgettem, aztán csak elnyújtottam a kezem a combjáig és ott is felejtettem kicsit.
- Nem mondok többet ilyeneket. Megígérem, de tényleg... egyszerűen tudom, hogy rossz lesz - piszkálgattam a saját ujjaim a pocimon, hogy előbb a plafont nézegessem, majd oldalra kifelé fordulva az infúzió helyét. Tudom, hogy lassan az is jön és undi lesz. - Én nem szeretnék ilyet, semmit, ami nem egész ohana. Sosem lenne jó, ha szétesne - még ingattam is kicsit dünnyögve beszélve az egészet leginkább az oldalába, amihez hozzábújtam. Bár attól a nagy dinnyétől nem igazán ment. De szeretem.
- Csaaak abban? - kérdeztem egészen elpirosodva, ahogy beszívva az alsó ajkam felpillogtam rá. Még a mutatóujjam is a számhoz emeltem mielőtt lehunyva a szemeim inkább rá billentettem a fejem. Megvártam, hogy kinyíljon a buta műanyag, de addig valami rejtélyes módon az egyik fele a tojásnak egészben eltűnt. Éppen a számban. Hopp. - Méf nemf tufom - mondtam kicsit teli szájjal, aztán mikor leküzdöttem a tenyerembe borítottam papírostól a tartalmát. De béna voltam és valahova begurult közénk, ami benne volt. - Nyeh... még mindig nem tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Úgy gondoltam, hogy ezzel be is fejeztük a fölösleges butaságokat, mint annak a témáját, hogy ő most mennyire nem kedves. Egyáltalán nem igaz, hogy nem aranyos, teljesen rémeket lát, meg kerget. Nem olyan aranyosakat, mint Casper, inkább retteneteseket, mint amik mondjuk az iskolában is voltak. Nem szépek és nem is kedvesek.
- Remélem, eléggé nem kedves ez tőlük - ingattam meg a fejem, aztán a puszira el is terült a vigyor az arcomon. A simogatás jól esett, de ettől még nem múltak el az aggodalmaim a következő kör előtt. Kihúzok valami jó nehezet, aztán várhatunk reggeli. Klaraval egy kupacban alszunk itt le hárman a szőnyegen. Fel se tudnék kelni pisilni! Mondjuk az az ágyból se egyszerű, de még csak megoldom viszonylag csendesen, ellenben itt nem annyira.
- Hát, sok nagyon kedvencem van. Ez meg olyan... jó, meg szép. Tudod, boldogos és olyan ohana - vigyorodtam el nagyon, miközben kicsit piros pofival pillogtam felé. Persze mint mindenhol, nálunk is vannak kevésbé szívecskét dobbantó pillanatok és emlékek, de örülök neki, hogy nem abból van több. Van, ami sose lesz jó emlék, vagy rá gondolva leginkább eléggé rosszul érzem magam, de ezek sose kerülnek többet elő. Nem is szerettem szólni értük se akkor, se azóta.
- Uhm, nem baj, mikor lassan... adsz puszit, vaaagy ráérünk elindulni, meg ilyesmi. Deeee most nem ilyen van! Most figyelni kell! És sose tudom meg, miket szeretsz éppen, ha nem húzol - mondtam kissé türelmetlenül. Aztán arrébb csúsztam, majd miután meglett a kis lény, vissza is. - Szólt, hogy nem igazat mondtál. Még ő is tudja.
Igazából mindannyian tudtuk és egyszerre volt vicces meg nem annyira. Nem értettem, miért poénkodik, mikor nekem is azt mondta, nem ér, ha nem válaszolok rendesen. Néztem is rá nagy szemekkel, még meglett a válasza, aztán csak a számra harapva nevettem el magam.
- Én is szeretem ezeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyon furcsa volt látni a kígyózó sort, az még inkább, hogy folyamatosan beszélgettek és voltak szavak, amik mintha elsőre kerülnének elő, nekem legalábbis. Össze is húztam magam, még azelőtt, hogy valaki megszólít, vagy esetleg eszébe jut hogy ó, ő itt a babakocsiban a szívecskémhez tartozik és majd beszélgetni akarnak meg mindenféle. Ezt nem annyira szerettem, és nem azzal volt a gond, hogy örülnek a brekimmel, neki én is nagyon, meg mikor az instán a fanoldalaira új képek jönnek én is mindig megyek teleszívecskézni, csak tudom, hogy ilyenkor a következő az, hogy ők amúgy Lewyt akarnák. Képre, ölelésre meg mindenre. Ezek meg nem jók, nagyon nem. Undik.
- Kifiz... Ó! - Addigra, hogy visszakérdeznék, rájöttem, hogy ez olyasmi, mint mikor a drága aláír egy mezt. A sajátját, szóval a könyvnek az övének kell lenni. Ami fura, nem is tudtam hogy ír, azt se, hogy azt itt olvassák, pláne nem, hogy ilyen furi neve van. Valami nem stimmel, mert ahogy közelebb hajoltam picit, a könyvön nagyon nem dimitri volt ráírva, szóval néztem rá, meg vissza a lapra, aztán hümmögve inkább becsuktam, ami a kezembe akadt és visszacsúsztattam mellé.
- Ühhüm, itt is, most egy ideig maradunk is, majd jön értünk Lewy ha kiválasztottuk a mesekönyveket - mondtam mosolyogva, hogy közben leguggoljak a pindurkám mellé, aki lelkesen nevetett bele a mondandóm közepébe, valószínűleg az apu nevére. Ezt is hallja eleget, főleg a Kevuéktól meg a szőkééktől, pontosan tudja, mert okos kislány, hogy kiről is van szó. - De te nem itt laksz - tettem hozzá oldalra billentve a fejem, ahogy érzékelve a sor kisebb ellenszimpátiáját, főleg a csinosan kiöltözött nénitől, aki szerette volna, ha rá is néz akinek a kis borítékját adja.
- Szerintem tetszel a néninek.... mármint... ráírta a borítékra, hogy Kochanie. Az ilyen becézés, mint a drágám meg életem... - vigyorodtam el picit lefelé bámulva, aztán a brekim kezecskéjét szorítottam.
- Milyen könyv ez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egyre kényelmetlenebbül és rosszabbul éreztem magam, ahogy a szobát újra és újra felmértem, vagy csak éppen megint az ágyat vizslattam. Nem szeretek kórházban lenni, egyedül sem, most meg fogták és összemixelték nekem ezt a kettőt. Mintha Stitchtől a kávé után a sárga lasztit is elvették volna. Éreztem a gyomromban a gombócot, mert tényleg el voltam keseredve ettől meg mérges. Nem a kislányra, tudtam, hogy neki jó helye van és rendben is lesz. Vagyis hittem ebben, ezért is simogattam őt lelkesen a pocimon keresztül, néha még érezve is, hogy éppen rúg vagy taperol. Eleven volt, de annyira nem, hogy elinduljon, ezzel meg nem segített nekünk. Inkább csak eldőltem a párnákra miután arrébb csúsztam, hogy odaférjen a férjecske is.
- Már egyszer sikerült, most se lehet olyan nagyon nehéz, ugye? - néztem rá, bár szerintem én nem vártam választ, ő meg úgyse mondana mást, mint eddig. A sóhaj is kint volt azért, de a kindertojás kicsit segített a hangulaton meg az a puszi is. Most már Klara is hiányzott. Szerettem is hogy itt van velem, meg nem is. Neki se kórházban kéne lenni, hanem otthon játszani a kis sátrában vagy a puha szőnyegén a nyuszicsaláddal. Meg firkálni, mert már ügyes és tud ilyeneket. De most nem tudunk együtt, mert nem lehetek ott még, majd később.
- Neeem tudom, hm. Strasszragasztásban, hajbogozásban, cipzárfelhúzásban, fürdésben, főzésben... - aztán egy darabig még sorolgattam, de ez eleve mind olyan volt, amit ő csinált vagy ő segített benne, szóval csak elnevetgéltem rajta, mielőtt eltüntettem a kindert, és nekiestem a másik felének is. DE azért egy harapás után eszembe jutott ő is. Mármint amúgy is, csak ez tojás, nehéz ilyenkor gondolkodni. - Kérf?
Ameddig válaszolt, addig rásóztam a sárga műanyagot is, mert nem akart kinyílni, utána meg megadta magát és elszóródott az ágyban. Találtam valami rózsaszín, szívecskés dolgot, ami kinyitható volt a popsim alatt, a többit csak vártam, még összeszedi. Feljebb tornáztam magam hogy oda tudjak hajolni és megnézni, ha kinyitja a tenyerét mi az.
- Meg is mutatod, vagy csak te fogod megnézni? - kérdeztem kicsit talán türelmetlenül, aztán még egy grimasz is kicsúszott, de az nem neki szólt, az a pocim volt, és valamit vagy nem jól csinál Ania, vagy nem olyan baráti, de éppen nem volt jó érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Rájuk szólni? - néztem bután, a fejem egészen a vállamig dőlt oldalra, hogy a számmal csücsörítve nézzek hol rá, hol a kockára. Gyanús volt ez nekem, mert ha szólt neki, nem jót vagy nem jól tehette. Nem volt fair, hogy ő ilyen egyszerűen haladt. Meg még viccelgetni is van ideje! Lehet csal. Már majdnem azon is elgondolkodtam, hogy benézek a nacija alá, hogy nincs-e ott a pálcája. Amivel meg tudta bűvölni ugye. Én nem értek hozzá, de ő tuti igen.
- Pontosan. Ő fontos, megkapta a munkát a gólyánk és nagyon szép babát kaptunk, aki egészséges is - bólogattam is kicsit magam elé, ahogy megsimogattam a picilány fejét, amit a nagy pocimnak döntött. A kezecskéjét a hasamhoz emeltem, bár most nem rugdosott, csak szerettem, ha tudja, hogy jön a tesó. Nem csak ketten leszünk itthon táncizni meg játszani, hogy lesz kivel barátkozni és örülni. Majd a nyár végén lehet nekik kis közös medencéjük is.
- Naaaaaaaa - morogtam fel, még be is fogva Klaracska fülét - legközelebb már azt mondod, hogy puszi meg semmi nincs, ha lassú vagyok? - néztem rá nagy szemekkel, hogy aztán levegyem a kezeim, amit még a pici hajasbabánk is szeretett volna. Nézett rám fel nagy szemekkel, mert nem értette mi is a helyzet. Megfogtam a kezeit, hogy segítsek neki a talpijaira állni, és aztán meg is öleltem, mikor a nyakamba kapaszkodott jó nagy puszikat adva neki.
- Okos lény, tudja, hogy nem szabad nem igazat mondani, senkinek se. Aki egyszer elkezdi, rászokik - ingattam rosszallóan a fejem, hogy aztán a hasábokra koncentráljak. Mert nem kocka, most mondta. Nekem akkor is fakocka.
- Mert mi lenne, ha nem szeretném... ezeket? - kérdeztem értetlenül, hogy közben kihúzzak egy kockát a felsőbb régióból, bal szélről. Ugyan ingott, de még nem borult le. Stabil tornyocska. - A kedvenc szavam tőled... Ezt tudom! Jó, több is van...de jegessmaci!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ki kellett nevetnem azt, hogy neki a kockák fegyelmezése lenne a dolga, de azért örültem is neki. Nem konkrétan ennek, de tudtam, hogy figyel és vigyáz az ohanára, mert neki is fontos és ennél több vagy lényegesebb nem is kell. Azt hiszem ha nem is mondtam soha, mindig féltem, hogy ő is, ahogy sokan körülöttem csak majd gondol egyet és keres másikat, vagy legalábbis ettől megválik. Én nem szeretek semmit, ami ehhez vezethet, inkább csak leírom valahova, aztán ahogy a papi tanította szépen elégetem a kis papírkát, elszáll és nincs tovább. Anya mindig mondta, hogy ez nem megoldás, de nekem segített. Sok fényképem is így járt, de másképpen nem jutottam volna idáig, én tudom. De ezekről csak nem kell beszélni, meg arról sem, ami rossz az ohanának és minden működik.
A pindurkára pillantottam magam előtt meg lopva a pocimra, amit meg is simogattam a kis hajasbabával egyszerre, de aztán nagyon csúnya dolog hangzott el, én meg morcosan ingattam a fejem.
- De az a kettő nem ugyan az, a puszikat nem hasonlíthatjuk ilyenekhez - mondtam végül, el is véve már a kezem a picike füleiről, aki érdeklődve méregetett még engem, majd inkább ráharapott valami csörgős rágókára és a pelusos popsiját a combomnak tolva négykézláb elindult az apuhoz inkább. Azt hiszem unalmas lettem, vagy nem tetszett a jelenetem.
- Attól még nem kell gyakorolni - mondtam neki a lényecskét arrébb húzva az asztalon és a kockáimból, amik szerinte hasábok, építettem neki egy kis helyet, amibe be tudtam tenni. - Értem, úgy nincs ohana.
Sosem gondoltam igazán bele, miért is történt minden, már persze én tudom, hogy mennyire megszerettem és csak örültem mindennek, ami ő. De nekem nem kellett soha külön ehhez semmi. Mármint beszéd, tettek, akármi. Csak ő ott volt és nem volt rossz. Mert tudtam, hogy ő nem lehet az, csak megérzés. Aztán meg mindegy volt. Ha nem jött volna el a meccsemre, vagy kirak a koliból, azt hiszem akkor sem jutok más boojiboohoz. Legalábbis én biztos, aztán ki tudja akkor mi lenne. De most van és ez jó így.
- Mert az baj, ha szeretem? Nem értem a kérdésed - fordultam felé értetlenül, aztán a sarkaimra ülve néztem az oszlopot, vagyis mai még volt belőle, és aztán bumm. Én meg próbáltam nem nevetni le is hajtottam a fejem, de Kalra megtette helyettem hangosan és még meg is tapsolta.
- És mi volt rajta?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy sóhajjal süppedtem a párnákba, ahogy próbálta megerősíteni a kételyeim valótlanságát, vagy legalábbis biztatni, azt hiszem. Tudom, hogy ilyenkor mondja anya, hogy ez csak hiszti, de tényleg érzem mennyire feszült vagyok és már attól fáj furán néha mindenem, hogy olyan sokat gondolok rá, mikor történik végre valami. Még a fagyim is félbehagytam, pedig nem szoktam ilyet tenni.
- Olyan nincs - fordultam felé meglepetten, mert tényleg. eleve többnyire olyat sikerült szerintem felsorolni, amiben már tudom hogy jó, akkor is, ha ő nem figyelt oda, én igen. Tudom mennyire szeret mondjuk Klara vele ülni a konyhában, mikor főz, vagy azt, hogy Volt mennyire éli a futós sétákat. Velem is szokott, de abba azt hiszem nem fárad el úgy és ezt nehezményezi is. Meg velem jó kis ideje nem tudja csinálni, más kérdés. - Bivtov?
A szám éppen tele volt, bár az így való beszéd nem újdonság, de én azért mindent elkövettem, hogy értse. Végül azonban a maradék csoki is a számban találta magát én meg elég gyorsan eltüntettem. Átruháztam rá a nemes feladatot, így ő nyithatta fel a műanyagot, az azonban még nem derült ki, mi is van benne. A csomagolása szerint valami hercegnős, mert hát nem simát kaptam ám, de ettől még bármi történhet. A kis rózsaszín, szívecske alakú tokot én szedtem össze, de ami bele való, azt még nem tudtam micsoda. De lehet nem is bele, hanem rá. Honnan tudhatnám? Volt benne egy kis mélyedés, lehet oda pattintható minden. Nem értek hozzá.
- Ühm.. na, nem látom - nyitottam ki az ujjait jobban, mert így aztán nem megyünk semmire, kicsit meg is emelkedtem, mire össze is kellett szorítanom a fogaim, mert nagyon rosszul kezdett fájni a hátamban egy ponton. Illetve tudtam mi ez, találkoztam már vele, még mielőtt Klara megszületett is volt ilyen előtte nap. Meg is álltam a mozdulatban, aztán csak kimarkoltam a kezéből és feltoltam magam ülő helyzetbe. - Ez Sziporka. Pindurpandúr. Van egy Csuporkánk otthon, amivel festeni lehet, de ez nem tudom mit csinál - nyökögtem végig, hogy aztán az egyik lábam magam alá húzva billegjek kicsit jobbra meg balra. Amúgy is rossz már ez az állandó várás. Utálom.
- Nyuszi, fáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Kikapcsolóóódás. Bizony, csalós napunk van, mindenkinek is. Az apu holnap hazajön hozzánk Pécsre és nagy lesz az öröm, de ha már Dustin ilyen kedves volt, akkor behordtunk hozzá egy kisebb kamionnyi holmit és ellebzseltünk nála még a faluban vagyunk. Kellett némi segítség a cukorkaboltba és még én is jobban mozgok mint most éppen Luca. Szerintem hiába tagadják, nagyon is csinosan ohanásodnak Maxival meg a kicsifiúval, de nem annyira bírják még az iramot. Mondjuk szavam se lehet. Az első héten, amin hármasban maradtam a két brekivel kétszer is majdnem elaludtam a fürdőkádban, mikor pancsiztunk. Ez meg veszélyes. De most már nagyon jól állunk, főleg azóta, hogy elkezdtem visszajárogatni az edzésekre. Már nem csak Lewyvel csináljuk otthon vagy Hannah visz néha le oda, ahova ő is jár, hanem a lányokkal itt Pécsen. Igaz még csak pár hete van napi szintű menet, de én nagyon jól érzem magam és a minikéim is. Klara végig szokta riszálni Ania meg aludni ezeket velünk a teremben. Rendesek, jöhetnek velem és szét szokták őket a társaim szeretgetni. DE ma, ma nem! Ma én is pihenek és csak az övék vagyok.
- Kis szerelmem, ne dobáld el... ah - egy nagy sóhajjal néztem fel és szembesültem a felém repült szandival, majd nem messze tőlem és Aniatól a másikkal. Anya szerint rám ütött, de én nem tudom miről beszél, ennek ellenére Klara nem visel el semmit a lábán. Se zokni, se kispapucs, se szandi. A cipőket egy darabig, ha olyan mint apunak vagy nekem, de aztán annak is elvész az öröme. Most is a rózsaszín bugyis pelenkás popsijával és csinos blúzában szaladgál a fűben néha szavakat vagy hangokat kiáltozva. Nagyon szereti a saját hangját. - Nincs semmi baj, nézelődünk? - gügyörésztem a kisebb angyalkához az ölemben, aki lelkesen bugyogta a nyálát. Már ügyes volt, szépen hasalt és elkezdte emelgetni a fejecskéjét is. El se hiszem, hogy mindjárt négy hónapos. Ücsörögve figyelgettem közben körbe, mert úgy volt nem leszünk egyedül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A tópart mindig olyan kis kellemes és megnyugtató volt nekem, talán azért, mert a Balaton közelében nőttem fel és a papival rengeteget jártunk el oda. Ő néha pecázni is én meg csak szedegettem a köveket és kagylókat, hogy nagy gyűjteményem legyen. Egyszer azt is mondta, hogy az üvegeimben nem ezek vannak, hanem emlékek. Van ebben valami, sok apróságnak van története. Például van egy opálos belsejű, nagyobb méretű, amit pontosan tudom, hogy azon az őszön szedtem össze, amikor Lewy... hát visszajött az életembe. Nem mondhatom, hogy megérkezett, mert az már 14 éve megtörtént, ez meg csak 3 éve volt, kicsit több, de valóban. Ahogy látom ringani a vizet el is kell mosolyodjak, de egy repülő szandi teljesen kizökkent. Csak csóválom a fejem, de végül elhúzom a fél párat oldalra és megvárom még a másik is lerepül, hogy összeszedhessem majd utána. Dustinnál is sokat futkosott be a férfi szobájába és bámulta az üvegajtón át a medencét. Kicsit függ a vizen Klara, mióta Olaszországban laktunk a kviddicses világbajnokság okán.
- Sziasztok, ó, hagyd csak - legyintettem mosolyogva, mikor észleltem is, hogy nem csak hang van, de tényleg meg is jöttek. Klara közelebb is tipegett, hogy széles vigyorral tapsoljon egyet, de pont eddig érdekeltük. Felkapta az egyik plüssnyulat a kiscsaládjából és már ment is pár kört mezítláb a fűben, pont úgy igyekezve tartani a játékát, mint én Aniat. Észrevettem ám.
- Mi újság? Minden rendben nálatok? - érdeklődtem, ahogy a pokrócra telepedtem felhúzva a lábaim, hogy a combomon kicsit ülőbb helyzetbe fektessem magammal szemben Aniat. Ő is éppen olyan színű kisruhában volt, mint a nagyobbik brekikém, csak a fodrai tértek el. Óvatosan simogattam meg a buksiját a picike hajával, neki se volt olyan sok, valahogy mindketten elhullattak szálakat így az elején. Klaranak most kezdett igazi hajasbabás lenni újra.
- Hogy bírjátok ezt a meleget? És te? Milyen... tudod, nem kviddicsezni vagy sulizni? - kérdeztem meg kicsit esetlenül, de egész más világok voltunk, még ha éppen hasonlóan anyukák is. Én könnyen adtam fel az első sokk után a kviddicset, nekem a tánc volt a visszahúzó. De az éppen megint terítéken lehet, nem is kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- A puszi nem játék - mondtam, még magam is meglepve, mennyire olyan lendülettel, mint nem sok mást. Ebben az egyben nagyon is biztos voltam, persze, van, hogy minden egy nagy játéknak tűnik és vicces, meg mesés, de azért ez más. Nem hasonlítjuk csak úgy mindenhez, nem játszunk vele, mintha tét lenne, amit el is lehet veszíteni. Ez olyan, mint mikor magyarázta nekem, hogy vannak rossz puszik is. Én csak tudomást sem akarok ezekről venni. Szusszantam is egy nagyot, ahogy rá néztem, még a karjait összefonva lesett rám, én meg csak ilyen most mit tettem arccal lestem fel a pocakom simogatva.
- Tudod a boojibooság, az nem csak egy szerelem - vontam picit a vállamon, ahogy összeszedtem az elhagyatott kis nyuszikat, egy darabig nézve rájuk a kezemben, aztán csak az asztalra fektettem mindet nézve a brekim után, aki már apu ölében volt boldog. Olyan szép, és annyira édes. Nevetett, tapsikolt, gondtalan babának tűnt, olyannak, aki anélkül is tudja, hogy ez ohana, hogy ismerné a szót vagy a mese minden körülményét. Volt mindene, ami számít. Szerették, nagyszülők, az apukája és a mindenki is. Kicsit el is bambultam őt nézve.
- Ne mondj ilyeneket, nem könnyű, mert máshogy tanultál beszélni, én se tudok egy csomó szót tőletek. Szerintem nem is fogom soha úgy, mint te, de ezért senki nem hibáztat senkit. - Nem is hittem soha, hogy rossz, ha az embereknek vannak hibáik, az, hogy ezt tudomásul sem veszik vagy éppen nem ismerik be, már tényleg lehet rossz dolog. De itt ez nem állt fent. Még megkérdeztem, mi is volt a sors és oszlopdöntő kis fán, de aztán a térdeimre fordulva én is közelebb másztam hozzájuk, aztán a sarkamra ülve piszkálgattam az ujjaim.
- Én szeretnék...de pisilni kell - és nem tudok felállni, amit azzal jeleztem, hogy igyekeztem kevésbé kellemetlenül pislogni rá felfelé és nyújtogatni a kezeim ficeregve.
Végül Klara apuval leült a kanapéra kiválasztani egy mesét, engem felsegítettek és miután visszajöttem mentünk is a hatalmas ágyikóba, hogy onnan menjünk majd a Hihetetlen család után álomországba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Shhhhhhhhhhhhhhhhhh - sziszegtem elég sokáig, még már biztos nem volt hallható a kijelentése, utána meg tele is lett a szám csokival. Az is jó, meg az édesség is. Ilyenkor nem beszélek annyit, meg butaságokat se, maik azért néha kicsúsznak a számon. Most erről szó sem volt, de tény, hogy annyira nem éreztem mesecsodásnak a kórházazást. Ezer meg egy más dolgot csináltam volna nagyon szívesen. Csak az apucimmal is meg úgy egyébként. De nem, Ania kicsit lustább ezért engem máris itt nézegetni kell. Csak tudnám minek. Néztem is nagy szemekkel a férjecskére még megrágtam a falatokat, de túl sok türelmem nem volt, így leginkább nekiálltam kifeszegetni az ujjait, mert miért szorítja, elszökni biztos nem fog. Azt hiszem egyre türelmetlenebb voltam és nem is csak a tojás tartalma okozta. A falat lenyelése közben már a nálam lévő darabokat akartam átlesni, mert jobb program, mint csak feküdni és még puszit se kapni. Nem, nem a hajasat vagy homlokosat. A rendeset, a nem jött, de inkább nem szóltam, nem szeretem, mikor kimarad, rossz érzésem van tőle. Tudja mindenki milyen ez. Előbb csak a puszi, aztán az ölelés, a simogatás, a szeretlekek, a becézés...és a végén nem marad semmi.
- Mi baj a türelmemmel? - kérdeztem rá pillantva, de már meg is fejtettem idő közben, mit rejtett a tojás. Addig viszont nem jutottam, hogy nagyon fejtegessem, mert jött az a fájás. Tudom, hogy az, csak nem akartam, hogy ott legyen. Próbáltam is felülni inkább meg lelógatni az ágyról a lábaim, de nem annyira segített meg el se jutottam addig. Ültem törökülésbe húzva a mancsaim és billegtem kicsit. - Ania. Mármint...úgy fáj, olyan fájó...
Ahogy vettem egy nagyobb levegőt csak a figurára bámultam a kezemben, aztán csak kint volt a könnyem is, azt le is töröltem gyorsan és inkább elmeséltem a pindurokat, még éppen jó volt így ülni.
- A rózsaszín Sziporka, a zöld Csuporka, és kék Puszedli. Ő ilyen gyűrű a kindertojásban - meséltem picit elhalkulva, hogy aztán összerakjam a festőállványos figurát és az asztalra toljam a fagyi mellé. - Nem szeretném, hogy fájjon...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hitte vicces, pedig nem, még próbáltam úgy is nézni rá, mintha most nagyon haragos lennék, csak nem sikerült. A csoki is lehetett az oka, az is, hogy végül tele volt a szám, de nem kerestem kifogásokat, én szeretem őt, ennyi az egész. Nehéz olyan embernek rosszat mondani, ártan vagy sokkal tragikusabb dolgot tenni vele, akit igazán szerelmetesen imádsz. Nem is egyszerű ez a helyzet lássuk be, pedig igyekszem.
- Ez nem... nem teljesen... duh - fújtattam egy nagyobbat, aztán ki is vettem mindent a kezéből, hogy a pocim tetején lesegessem meg jobban, vagy szereljem össze. Előbb a papírt kellett volna átnézni. Mikor kihajtogattam jól kipotyizott a két kis matricás lap, szóval még ragasztani is kell. Miért nem készen van a tojásban? Kicsit nagyobb lenne a sárgája, de akkor a tojás is. Nekem nagyon tetszene, meg lehetne ízes tojás. Mondjuk belülről még epres bevonattal. Uh, az de finom lenne.
Reméltem, hogy csak az étel gondolatától furcsáskodik a pocakom, de amikor két ponton is olyan volt, mintha valaki taposgálná az egész gerincem és a csípőmtől a nyakamig szaladt a fájdalom, tudtam, hogy nem. Muszáj volt felülnöm rendesen és kicsit homorítani a hátam, mintha működne. De nem, semmi, az a labdán ülős se volt jó már legutóbb se, butaság az egész.
- Nem tudom - mondtam leginkább őszintén, fogalmam se volt mi legyen. Reggel sem szóltam, akkor ő sem volt éppen itt, mert Klaraval kimentek telefonálni valamit, elmúlt és ebédig vissza se jött. Órák teltek el, azt mondták az a fontos, mikor nem sok percek vannak ilyenek között. Régen volt az előző már, vagy két-három órája. De jött még egy hullám, én meg csak a számat összepréselve akartam, hogy ez ne történjen többször, a könnyem is csepegett, de aztán letöröltem és kicsit a férjecske felé dőltem, mikor megcsókolta az arcom. - Nem tudom, lehet. De a morgós van, és megint kiküld téged, én nem akarok egyedül maradni - motyogtam össze meg vissza, ahogy tényleg eltört a mécses is és szipogtam egy kört. Most pillanatok alatt összetörték a szép felhőim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha van olyan, hogy az izgalom rossz, most nekem is ilyenem volt, ráadásul furán is viselkedtem tőle. Szoktam érteni, vagyis igyekszem, mikor vicceskedik, arról nem is beszélve, hogy nem vagyok olyan keserű lány se, mint akik még mosolyogni se tudnak, de nem tett örömtelivé a türelmem hiányának feszegetése.
- Nyöh - adtam hangot, tudta hogy igaza van, így nem volt mit mondjak rá. Inkább nézegettem egy darabig a papírost, hogy a matricákat felmérjem. Volt mit és hova rakni a műanyag darabokon, de nem annyira ment a koncentrálás, pedig próbáltam. Legutóbb is jobb volt kicsit, mikor másra figyeltem. Meg azok a fura csípőtekergések, meg mikor a guggolósat játszottam a nénivel, aki ilyen nővér volt. De most ő sincs, a doktornénim sincs, csak morgós emberek, akik nem hagynak a szívecskével lenni meg békében. Ezért se voltam hangos vagy bármi az első apróbb szúrásoknál. Nem volt erős, csak a hely, ahol ért érzékenyebb volt, mint hittem. Inkább a pici polcra csúsztattam a pindurt a fagyi mellé, aztán kicsit nyomogattam az oldalam, mintha attól jobb lenne.
- Én próbálom, nem tudom. Nem pisiltem be, az biztos - nézegettem le magam elé, nem mintha a hasamtól annyira sokat látnék, de ha bármi folyna, arról tudnék, érezném. - Igazából már reggel is fájt egyszer. De nem jött új, azt hittem megint csak olyat ettem - mondtam kicsit lehajtva a fejem, nem akartam feleslegesen szólogatni, meg hozta a brekiket és anyáék is jöttek be, nem lehettem volna velük lehet, ha vizsgálódnak. Sóhajtottam egyet, mert tudtam, hogy ez így rossz és nem szabad hallgatni. A doktornénim Klaranál tavaly azt mondta ezek jóslók és ilyenkor már csak 1-2 nap, nem mintha ezt Ania érdeklődve várná.
- Én se akarok bajt, nem akarom, hogy rossz legyen neki - ingattam is meg a fejem, ahogy csak újabb cseppek törtek elő. Mikor törölgette felé is fordultam és csak kicsit görcsösen összehúzva magam bújtam hozzá. - Ne haragudj rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Jól teszitek, mi is azt szoktuk, mostanság meg mászkálunk így hármacskán, mert egyedül vagyunk kicsit - meséltem el, bár panaszos nem voltam a helyzet rossz, de nem reménytelen, mindig ezt mondta a papi is. Meg kellett mosolyognom, ahogy láttam, amint Norina leginkább a kicsi fiának mondja a dolgokat, már majdnem gügyögve. Én szerettem nézni más lány... nőket a brekijeikkel, mert mindben volt valami szép. Szeretet, ohana és olyan békés az egész. Talán ezért is gondolkodtam annyit mostanában, hogy ha komolyan szeretnék valamit csinálni később, akkor a picik mellett az anyukákkal táncolnék. Mármint... tényleg, én is egy csomót ugráltam meg táncoltam Klaraval is, még nem akadályozott a pocim, sőt, versenyre is mehettem a negyedik vagy ötödik hónapig. Sokkal jobban éreztem magam közben és utána is, még az sem zavart, hogy a hamik reggel vissza akartak köszönni, vagy a nap végére elefánttalpijaim voltak és nemhogy szaladni nem ment Lewy elé, kúszni se igazából. De örültem, mert így sokkal könnyebb volt az óriási fenekemből csak nagyot csinálni, miután meglett. Többre nem is igen volt időm, mert megjött a gólya levélkéje, hogy ő már csomagol nekünk meglepit. És már Ania is a kezeim között volt azóta.
- Igen, az sosem egyszerű, és még minden baba más is - bólintottam párat, ahogy a lábaimon fekvő kislányomról átnéztem rájuk. Klarat a szemem sarkából figyeltem, ahogy körbeszaladt egy fát, majd elindult - kicsit inogva és kétszer popsira huppanva - felénk. - Őszintén? Azt hittem meghalok az első héten - nevettem el magam kicsit kínosan is érezve ettől a helyzettől. Nagyon imádom, és szerelmes vagyok abba az érzésbe ami van a brekiktől felém és viszont. Olyan más. Sosem tudtam, hogy ha egyszer valamiről majd nem tudok lemondani, az nem a csoki vagy úgy a családom lesz. Hanem ez, ami a brekiimmel van. mindent odaadnék Lewyért, de azt hiszem az a nem kért, nem keresett, csak úgy kapott, feltétel nélküli szeretet, amiben nincs baj vagy hiba, az ez.
- Elaludtam a szőnyegen, mikor egyedül voltam velük. Anya egyszer arra jött át, hogy Klara volt a kisebb ágyban Ania meg az etetős kis ülésbe csatolva én meg majdnem összecsúsztam a konyhában - nem volt szép és nem is annyira mókás, de álmos voltam és fáradt, a minibbem még a minimális 1-2 órát se mindig aludta, nagyon rossz volt a pocijának a doktornéni szerint. De már minden sokkal szebb, ő is boldog kislány.
- Ez jól hangzik, nálunk van légkondi, de félek azért a picikkel. Nem akarom, hogy megfázzanak - más kérdés, hogy éjjel muszáj, mert egyedül vagyunk én meg...rettegek, hogy ha nyitva marad csak bukón is az ablak. Az teraszajtót nem is említve.
- Megértem, az nekem sem hiányzott, soha, igazából örültem a magántanulóságnak is, nem még a végének - préseltem össze az ajkaim, ahogy Klara a szó szoros értelmében bezuhant közénk. Megállt előttünk, majd hátat fordított és csak lehuppant a fenekére. Semmi félelemérzete, egyszer infarktust kapok ettől.
- Nem hiszem - ingattam is meg a fejem. - A szerződésem, ami élt most jár le a hónapban, ugye eddig csak az kötött már oda, mert mióta az első kislány kiderült kikerültem. De... azt hiszem nem is szeretném, nagyon szeretek csak anyuka lenni. Más hiányzik, de ez nem. Te már tudod hogyan tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit óvatosan közelítettük meg Dimitrit, de inkább azért, mert nem akartam, hogy valaki lökdössön minket és azt se, hogy még többen nézzenek csúnyán. Pont elég volt már. Most, hogy eljött a világverseny amúgy is megszaporodtak a dolgok körülöttünk, de ilyenre én se számítottam. Mármint nem a könyvesbolti tömegre, vagy arra, ahogy egy lány, aki biztos vagyok benne, hogy boszorkány vagy valami, mert egyből tudta a brekim nevét, mikor oda akart jönni vele beszélgetni. De azzal sem számoltam, hogy majd pont itt futok bele Dimitribe.
Ameddig ő írogatta a fura könyvet az idegen névvel én kicsit beljebb iszkoltam mellé és mögé, de igyekeztem nem zavarni, csak azért babakocsival azt hiszem így mégis jobb. Az egyik idős néni, Olga, ő az egyik szomszédunk, meg is látva egyből széles mosollyal köszönt nekünk is és érdeklődött persze lengyelül. Én kicsit idegen módon válaszolgattam neki egy-két szavakat, aztán a könyvével boldogan távozott is.
- Iiigen, iigen - bólogattam magam elé, de azért még nem volt egyszerű felfogni, akkor miért járkál valaki a világ másik felére, ha nincs célja. Vagy nekem volt csak különös? Én akkor utaztam, ha szükséges volt. Lewy játszott, munka, valami családi dolog vagy támogatás, korábban meg versenyek. Nem csak úgy felülök és hopp, becsüccsenek és ismeretlen könyvekbe rajzolok, hogy boldogok legyenek az emberek. Bár ha ezt lehet, talán én is kipróbáltam volna. Anya szerint elég szépen rajzolok és festek, mások is mondták már.
- Áh, olyan, amit kicsiknek nem szabad - tettem rendbe a dolgot, nyilván én sem olvasgatom ezeket, mert még rosszat fogok álmodni. Jó, most hazudnék, ha azt mondanám, sosem néztem bele. Volt valami nagy kés borítójú, mikor egyszer Alízzal mentünk könyveket venni. Csak két lapot olvastam el, de utána egy hétig kergetett valaki álmomban. Bizarr. - Az emberek furák, szeretnek félni, megijedni vagy csak mások dolgaiba belelátni - mert arról, hogy valami nagyon fogy, mindig az újságok jutnak eszembe, amikbe beleteszik a Nyuszit is, vagy kérés nélkül a brekiim. Apu nem szokott ennek örülni. Sose marad, mire én lemegyek a délutáni sétára, hogy megnézzem. Pedig szoktam, meg gyűjtöm is a képeket, amik nekem nincsenek meg.
- Ne mentsünk inkább mi ki téged? - kérdeztem tőle végignézve a soron, aminek a végére még a nagydarab bácsi mögé is beálltak, pedig ő valami biztonságis. Érdekes. Inkább kikapcsoltam Klarat, aki kivégezte a kis eprét, megtörölgettem és az ölembe vettem. Óvatosan persze, mert kalimpál a lábaival mindenfelé ilyenkor és azt mondta a doktornéni az a pocimnak és benne a kisebb brekinek most sok jót nem fog tenni. - Mióta csinálod te ezt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár azt, hogy türelmes vagyok-e avagy sem nem firtatta tovább, éreztem, hog ha újra fel is merül ez lesz a vége. Azért nem volt teljesen mindig nagyon igaz, hogy nem tudtam várni. Voltak dolgok, amikre igen, amiknél szépen kivártam mondjuk a sorom, mert tudtam, hogy ezt kell tenni, de nyilván nehéz volt. De gondolom, ha nem lett volna egy pici-mini se soha bennem, ott sem tartanánk ahol. Vagy nem csak itt tartanánk. Most nehéz eligazodnom a ki, hol mennyi lenne között, főleg, mert még a kinderrel se nagyon sikerült foglalkoznom, hála annak, hogy olyan volt, mintha beszakadna a hátam, a hasam pedig le. Csípett, szúrt, fájt egyszerre. Nem is nagyon tudtam értékelni a támogatását...
- Hé, ez nem is igaz. Csak egyetlen egyszer fordult elő, akkor is baleset volt - motyogtam a végét nyomogatva a derekam - már ami megvolt belőle - oldalról. Nem estem szét, csak jóval szélesebb voltam, mint szerettem volna. gondolom senki se szereti magát elefántnak érezni. Bepisilős elefántnak meg pláne. Mikor az első brekit vártam egyszer elmentünk kiállításra és nagyon sokat kellett várni. Véletlen volt, én nem akartam. De nem is erre gondoltam éppen. - Nem olyan pisi.... az a babás. Olyan nincs, nem is fájhatna ennyire - nyöszörögtem ki leginkább, mert éppen ennyire tellett. Már az bőven rossz volt, hogy tudtam, ha ilyen nagyon érzem, az nem csak olyan szellőcske. De lassan kicsit jobb lett. Még éreztem, de mintha már csak lüktetett volna.
- Jó, szóljunk. De ha kiküld úgyis sírni fogok, akkor mindegy hogy fáj - mondtam végül a kezeimmel valamennyire körülfogva a pocim ahogy kicsit összehúztam magam az ágy szélén. Már most is potyogtak azok a sós cseppek, de nem akartam, nem szeretek ilyen lenni. Az egész brekivárásban az a legrosszabb, mikor csak úgy hirtelen rám jön ez. Vagy a mérgesség, nem is szoktam az lenni máskor. - Biztos? De tudsz, hát mindenki csinál rossz dolgokat. Én nem akarok, most se rosszból nem szóltam, de kellene valakinek... mióta fáj nem is érzem, hogy mocorogna - billent le a fejem és csak vártam a csodát, nem volt jó és nem akartam, hogy bármi rosszabb legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Dimitri is el volt foglalva, a brekim se ért rá éppen - meg az epre amúgy is érdekesebb - így kénytelen voltam én társalogni a szomszédunkkal. Nagyon aranyos, kedvelem amúgy. Mikor még pocisan voltam itt, márhogy nem most, hanem az első brekipocisan, akkor elkísért egyszer a piacra, meg segített bevásárolni. Beszél nagyon minit németül és megértette, hogy nem boldogulok jól. Meg neki is kényszere volt a hasam taperolni, egyszer mondjuk megengedtem ő meg hálás volt. Ennyi talán belefért. Mindegy is. Azóta, hogy így egészen összebarátkoztunk, ha meglát csak úgy, mindig érdeklődik. Most is a hasamra lesegetett, meg mutogatott a kezeivel én meg csak bólogattam a jól van-e az új pici meg hasonló kérdésekre. Klara integetett neki mikor megkértem, majd a könyvével együtt távozott. Szerencsére a breki jobban lekötötte, mint a kérdések arról, mi miért állhatunk itt. Én sem tudom a választ.
- Persze én sem rosszból mondom - néztem is rá egyből bűnbánóan, ha rosszul hangzott volna, tudja meg, hogy nem úgy szántam. Én örülök, mikor ne ilyen katonás, titkárnénis és nagyon felnőttek körülöttem. Biztos annak is megvan a varázsa, de nekem sosem menne. - Sírni nem, de ha azt akarják, hogy a pelusát itt szaglásszák... - néztem a törpimre, majd a sorra, hogy aztán visszanézzek Dimitrire. - Ez egy elég nagy vészhelyzet - bólogattam is mellé, mert komoly is volt a helyzet. Közben ki is vettem a pindurt rendesen a kocsiból, az ölemben kicsit jobban érezte magát ő is. Nézelődött, néha ki akarta operálni a számból a fogaim, meg hangokat kiadva mutogatott és fújta ki a nyálát. Sok volt, mióta ilyen nagyon fogzunk.
- Nem erre gondoltam. Tudod, ezt a könyvezést... érted - utaltam arra, hogy ott a képe is rajta meg minden. Nem kettő perc ilyen sok betűt megírni, pláne értelmesen és ilyen... kedveltem. Azt hiszem erre ez a jó szó, mert amennyi néni meg bácsi, és lány meg fiú eljött, bizonyosan nem lehet rossz. - Zofia... - szólítottam meg az eladónőt, aztán kicsit sután elmagyaráztam a breki problémát, meg azt is, hogy én segítséggel orvosolnám, valahol a tömegtől távol. Mondjuk pont a rajzolós bácsival ott. Aki Dimitri. Nem volt túl boldog, de Klara elég meghatós tud lenni, meg az is, mikor meglátják, hogy megint pocim van. Nem szeretem ezt kihasználni, de ilyen világ. - Menjünk, mielőtt a másik brekimről is el kell vele beszélgetni - hajoltam oda a férfihez, aztán fél kézzel a babakocsit irányítottam, a másikban meg Klarat fogtam, ahogy a tömeggel ellentétesen a hátsó bejárat és mosdó felé haladtam. abba idáig bele se gondoltam, ő már tud-e másik babumról. Mármint látszik, de az más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem egy megnyugtató mondta az, hogy bárkivel megeshet, hiszen ettől még nem történik. Velem meg már igen, és nem lettem tőle kevésbé rosszul. Mármint nem a helyzettől, inkább ilyenkor magamtól, furán érzem magam és nem is szeretem ezt a részét a korlátaimnak, mert ugye nekem is vannak. A breki se akart rosszat, amikor annyira mocorgott, én tudom.
- Levegő, tudom, a számon - sóhajtottam is egy nagyot, ahogy kicsit remegő szájjal sikerült ezt is elmondni. Én nem akartam így válaszolni neki, mintha baj lenne, hogy szólna, csak... rossz volt. Most éppen nagyon és nem tudtam vele mit kezdeni, tudom, hogy ő sem, és a buta levegők se. Eddig se segítettek. Pont olyan volt, mintha nagyon nagylány lennék, csak fel volt sok jó nagy számmal szorozva. Úgyse tudnám kiszámolni, de biztos hogy valami óriási lesz a vége, különben nem gyűlt volna újra meg újra a könny a szemembe. Nem akartam sírni, vártam már, túl akartam lenni és örültem volna, ha már a kezemben van a piciminibreki, de az olyan messzinek tűnt.
- Minden jól, igen - bólogattam kicsit magam elé tovább nyomingázva a derekam meg simogatva a hasam, ahogy picit összehúztam magam. Igazából nem is ott fájt, de a hátamnál nem tudok mit kezdeni, lejjebb meg csak szúrt és nagyon nem volt kellemes. Azt hiszem az se segített megnyugodni meg nem erre gondolni, hogy eszemben volt a bácsi, aki most az orvos. És nem kedves, meg morgós, meg hangosan beszél és gorombán, meg mindig csúnyán is néz - szerintem.
- De tényleg siess - szusszantam nagyot, a többire nem is reagálva, csak visszatornáztam magam az ágyba el is fekve, úgyis azt kell, ennyit tudtam, de nem szeretek várni, nem vagyok jó a türelemben, ő is megmondta.
Nem tudom mennyi ideig csepegett a könnyem és törölgettem a nem szuris kézfejemmel, de visszajöttek, én meg csak csendben csináltam a mit kértek, meg leginkább néztem a férjecskére, mert messze volt és nem tudtam én sem mi van vagy lesz. Elmondtam mi fájt meg hol, aztán megnézték ők is a babavíz dolgot, kaptam valamit a kezembe meg bejött a kedvesebb néni az ultrahanggal. - De visszajöhet? - Már persze a szívecske mellém, mert nem akarok egyedül lenni itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hosszúra és naagyon boldogságosra nyúlt ez a reggel, pedig eléggé brekicsendesen telt. Bizony. Aminek két oka is volt. Az egyik, hogy bizony egyre ügyesebb nagykislányok, és már éjjel is csak Ania kelt fel az elmúlt héten, ő is csak két nap és vissza is aludt hami nélkül. A másik, hogy senkinek nem kellett reggel sehova menni, olyan kettecskés volt éééés nagyon ragacsos meg nutellás, mosolygós, pisszegős, kicsit zavarban lévős na meg csinipizsis. Majdnem egészen kilencig az ágyikóban is lehettünk, de akkor már nagyon mehetnék volt, egyrészt mert éppen mire összeszedte magát a férjecske, hogy kimegy és kitalálja, mi legyen ma a menü én meg belebújtam az unipacis köntösbe, megcsapkodta egy kicsi kacsó az ajtónkat, majd a kicsi körmös mancsok is szaladós hanggal jelezték, hogy vendég jön. Lewy kinyitotta az ajtót, majd Klara egy "Tata" kiáltással kinevette és beszaladt hozzám mászva fel az ágyba. Fel is húztam magam mellé, és mi még ott hemperegtünk vagy negyed órát, mielőtt kivittem volna reggelizni. Szeretem ezt, valahogy annyival másabb volt ez a pár nap, mint korábban. Nem éreztem magam jól akkor, sok volt az, ami nem kellemesen érintett, meg stresszes volt és uuundi. A rosszféle.
Tegnap megkaptam a papírt, hogy bizony elég szépen sikerült az írásbelim, bár voltak hibáim. A pontokat is aláírták és megkaptam a levélkét a gyakorlati vizsga helyéről és idejéről. Viszont el kellett küldenem postán vissza az adategyeztetős lapot és az aláírt lapocskát a hozzájárulásommal, hogy az eredményt közölhetik a teljes bizottsággal, így be kellett tipegtem a postára. Már egész este csak vinnyogtam meg örültem, meg ráztuk a brekikkel és ilyesmik.Az apu későn ért haza így egyedül vártam meg a hírekkel, de aztán mi együtt is jót ünnepeltünk mint az ábra is mutatta. Végül megbeszéltük, hogy én beszaladok a levélkéimmel és eljön velem Klara, meg kaphat egy picimini fagyit, mert tudja, hogy úgyis útba ejtem, addig ő elrendezi Aniat meg kitalálja a délutáni programunkat. Nos, így kerültünk kettecskén a városba, éppen a pici kacsót fogtam, ahogy a hófehér szandikában tipegett mellettem, pont olyan volt, mint az enyém miniben, a ruhánk mintája is hasonlít, de neki csini egybe szoknyája van. Egy mini szökőkutacska van a buksija tetején gumizva és viccesen lifeg, mikor jobban szalad. Imádom.
- Hm? - fordultam meg, mert nem igen hallottam, és azt sem tudtam, bárki hozzánk szólt-e. Csak ekkor vettem észre a vöröses hajú lánykát. Szerettem Pécsen lenni, mert azon kívül, ahol laktunk nem mindenki volt képben a varázsvilággal eléggé, hogy a nyakunkba ugorjanak, hogy uuuh ő a Bojarski-baba és most megtapizom. Nem szeretem a taperolós embereket. Münchenben sokkal több van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A mesékben mindig győz a jó, nem csak szó szerint, képletesen is mindig jutnak valami olyanra, amiért jön a boldogság. Majdnem mindben, van, ahol nem annyira sikerül, de annak még biztos nem ez a vége. Reméltem legalábbis. Ami az én mesém illeti, valahol ott jártunk ha ez a Némó, mikor a Cápával kergetőznek, és itt még hírben sincsenek a vegán uszonyosok. Félelem, rettegés és kétségbeesés. Meg most éppen fájdalom volt. De csak csináltam szépen, amiket már tudtam jól levegővételeket. Kicsitugyan kénytelen voltam csak úgy dülöngélni, mintha attól jobb enne, de sokra nem mentem. Még felé billentettem a fejem, aztán csak néztem utána kicsit leszegve a fejem. Tudtam, hogy ezt kell tenni, hogy ő majd gyors lesz és utána segítenek, mégis minden perc olyan kellemetlen volt egyedül ezen a helyen. Sosem szerettem a kórházakat és még mindig nem lett jobb a viszonyom vele.
Nem mondom, hogy nagy türelemmel vártam ki azt, még visszaér, vagy hogy örültem a bácsinak, de legalább arról biztosított, hogy a babával látszólag minden rendben. Majd a TV-s néni legalább biztatóbb lesz, mert ott meg is lehet nézni, mi a helyzet. Ez a bácsi továbbra is olyan, mint aki itt se szeretne lenni. Ha megnyugtatja, én se. Szeretnék már a brekimmel a kezemben hazamenni a nagyobb babumhoz és az apucim mellé bújva végre aludni, meg pihenni és boldog ohana lenni.
- Szabad? - kérdeztem még egész halkan a nénire nézve, még a hasamra rakta a furi és hideg tappancsokat én meg csak szorongattam a mellkasomra felgyűrt pizsifelsőm egyik kézzel, a másikkal már vártam. Azt a bizonyos pont oda illő darabot, a férjecskéjét. Üres volt nélküle a kezem és féltem is úgy. Nem is tagadtam, bár nem ismételgettem sehol. Szerettem volna, ha nem jön rossz hír sem, meg azt is, ha most kicsit lenyugszik minden. Részben így is lett.
Oldalra dőltem a karjnak döntve a buksim, ahogy a monitort lestem, amin békésen, mint akinek semmi dolga szuszogott a kislányunk leginkább. Nem úgy nézett ki, mint aki készül valahova, fel is szusszantam, a néni is. A szívecskéje is nagyokat dobbant meg jó ütemben, szóval végül kaptam infúziót, aztán magunkra hagyott minket, hogy ha nem történik holnap délig semmi, akkor ők fogják elindítani, most meg pihenjünk. Én még felnéztem a szívecskére, hogy akkor ugye itt marad, ha már a nővérnéni többesszámban beszélt, és úgy nézett ki igen, szóval kicsit nehézkesebben, mint eddig arrébb is mentem, hogy odaférjen és nagyon szorongatva a kezét bújtam oda. Rossz érzésem volt, hogy nem jön ki a pici breki és féltem is, hogy akkor minden olyan gyorsan fog-e menni mint elsőre, vagy rossz lesz. De ő itt van velem és mindig lesz is.
Tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

... a szürke patás! Csak ő húz így szánt, seeeenki más. Lehet hó, lehet... Ha a táncban jó is vagyok az éneklésre még nem mondták soha, hogy azért csináljak belőle karriert. Mondjuk rosszat se nagyon, de azért pont elég volt a brekikkel koncertezni. Ania nevetett, de szerintem csak rajtam meg mert éppen boldog volt, Klara el volt magával foglalva és ahogy táncolt a szőnyegen topogva apunak mutogatott. Nem igazán haladtunk, róla hiányzott a cipő és a kabát, na meg a sapka és sál, Ania legalább csak a kis pufi overáljából lógott már ki félig. Neki cipőcske nem kell, mert bizony csak csücsülve fog utazni, nincs mese. Bár azért hozok, biztos ami tuti. Bele is nyomingoltam még a stitches hátimba minden más mellé. Volt már egy picibe Klaracskának is, így az isziket legalább a kis plüssökkel abba pakolhattam. Muszáj volt, mert már apu zsebét is teletömtem, de még nem is tud róla. Kezdek egyre kevésbé beleférni a táskákba.
Szerencsére a kis műsort később se felejtették el, mert ahogy elindultunk a kezeikkel a kocsiban is nagyon szemléletesen tudták a popsiriszát kompenzálni, bár a helyükön se nagyon szeretnek csücsülni. Hihetetlenek, de imádom, végig feléjük is pilláztam hátra széles mosollyal a fejem az ülésnek döntve, amíg meg nem álltunk. Arról volt szó, hogy anyuékhoz kell menni, ez meg túl rövid út volt hozzá, szóval kicsit meglepve néztem a szívecskére.
- Baj van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bármennyire is imádom ezt, ahogy boldogan és csak játszva tombolnak, mikor az ajtó felé néztem Lewyre, tudtam, hogy már nagyon nem itt kéne tartani. Kifújtam egy nagyobb levegőt, mire Ania utánozni próbálta és egy adag buborékos nyálat kaptam. Letörölgettem, ahogy a szőnyegen a hátára fordítottam, de még ez megtörtént ő már kint is volt az overálból. Nem, én se szeretném felvenni, de ez bizony nem egy kívánságműsor sajnos. De majd ha hazajöttünk lehetünk a csinos pizsiinkben. Vannak rajta pici rénszarvasok, meg van ilyen kis agancs a kapucnin, ami nagyon édes. De ez majd itthon megvár. Mint Volt, aki lelkes csóválással vakkantott utánunk majd lefeküdt a helyére. Bekapcsoltam a függönyre erősített karácsonyi izzókat neki, így nincs sötét se és el is hagytuk a házat.
Nem voltam gyors, de legalább sikeres, a kocsiig biztosan, ott egyszer csak landolt köztünk a sebváltón Klara sapkája, ebből is tudtam, hogy ez nem a kedvence. Ania ilyen szakértelemmel még nem bánt a tárgyakkal, de ő is leküzdötte, meg a zoknira húzott tutyit is, amit láttam ám, hogy a nővére segített neki! Ez nem és, hogy már mindketten ugyanúgy csináljak. Az más, hogy mikor ők nem voltak én hagytam így el a darabjaim az autóban. De na, az nem olyan.
Mikor megálltunk kicsit meglepetten bambiztam ki az ablakon majd Lewyre, aki nagyon fura volt. Nincs baj, értem én, de nem ott vagyunk, ahol kellene, nem?
- De anya nem itt lakik - és nyilván se az övé, se Helmut nem költözött ide csak úgy. Bár engem az is meglep, hogy képes anyuék miatt néha pár napot itt lenni csak úgy. Pedig mindig tök elfoglalt Hannah meg Sebby szerint. Látom. - Igen, párszor segítettem már, miért? Szeretné kutyákat sétáltatni? - néztem rá bután, aztán én is kikapcsoltam magam, mert ha ő megtette, gondolom ki kell szállni. Hátul közben a zenének hála fel se tűnt, hogy nem döcög a kocsi, pedig szokott belőle hiszti lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Neee, pssszt - kaptam az ujjam Lewy szája elé, de már késő volt, a fél mamusz a kezemen csapódott, majd kettőn közé pottyant. Én szóltam. ez a kviddics szó felér egy "hajíts" dologgal. Múltkor Sebby is mesélt valamit és minden szavánál, mikor ez jött, repült valami. A villa is... Nem volt ám vicces! Klara élvezi ezt, pedig nem túl kedves dolog, az se, mikor veszélyes dolgokkal dobálózik. - Én mondtam.
Ahogy visszahúzódtam az ülésbe inkább lassan kicsatoltam magam, bár elég bizonytalanul. Ami azt illeti nem nagyon értettem, mi is folyik itt, mondjuk nem is kellett gondolom, ha nem szólt előre. Lehet megbeszéltek valamit és később megyünk? Nem igen értettem.
- Most miért mondod ezt így? - kérdeztem kicsit értetlenül kifelé nézve a bejáratra, majd vissza rá. Szerintem jól meglennének az állatokkal. Mármint egyikük se utálta őket vagy hasonló, mondjuk jobb, hogy nem ruháztak be, van elég a családban, akit nyúzhatnak és szerintem nekik nem lenne rá elég idejük. Helmut is sokat dolgozik, anya is és Levendulának is megvan a maga kis biznisze. Túl elfoglaltak ők ehhez.
- Tudom, ismerem - ismételtem kicsit magam, vagy legalábbis a tényt, hogy összeraktam, hogy a Misinán vagyunk. Nem lakunk messze tőle amúgy se, a tütüvel ez a tíz perces út szinte semmi. Anyuék kicsit messzebb vannak. Az vagy negyed óra, néha húsz perc. Meg a másik irányban is van. Aztán csak bólintottam picit még mindig nem teljesen értve mit szeretne. Felhúztam a sapim a két kis bojttal, majd megfogtam az egyik ilyen picit, hogy kiszálljak és a mögöttem csücsikélő Aniat is kivarázsoljam sapkásan, megint minipipősen és jól besálazva. Utálta, én is, hogy láttam rajta, mennyire nem szereti.
Aztán ahogy hajolgattam befelé nagyjából én lettem a pár napja nézett Shrekből az angyalból a Csizmáskandúr. A nagy szemek, meg az a boldogság hogy ez nagyon. Csak nagyon.
- Szóval tényleg, rendesen hazavihetünk valakit? Szabad?