Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Lúzer lépcsők. Maja mondogatta kicsit ezt úgy magában még jót mosolygott rajta. Valahogy biztos volt benne, hogy az életben, ha bármit versenynek állítanak be, ahhoz odaáll a lengyel és amíg nem mondhatja el, hogy legalább egyszer - de inkább mindig - ő lett a bajnoka, addig annak nincs vége. Benne a férfihez képest néha úgy érezte a versenyszellem két fronton kívül maximum csak pislákol, pedig nem így volt. De ezt is imádta benne és így volt rendben. Az mondjuk kevésbé, ahogy most kinézett a helyzet. Próbált a lehető legjobb módon állni a dologhoz, de fogalma nem volt, hogy tudna segíteni és nem útban lenni közben. Azért a fejében lezajlott pár eseménysor, amiben rajta, vele, miatta esnek hasra és ezt nem igazán akarta pont itt prezentálni. Máshol sem mondjuk. Ezért is kapaszkodott jó erősen a vőlegénybe, hogy aztán biztató mosollyal elnavigálja a megfelelő autóig.
- David? - Instant mesés bevillanás a Stitchből is pipa a mai estére nála. Már a válasz előtt rávágná, hogy majd Nani felszedi, ami nem is lehetetlen, de inkább csak szépen megnyugtatja. - Szerintem nem hagyják őt sem magára és minden rendben lesz vele is. Senkit nem fognak a lépcsők bántani, mert akkor visszajövünk és majd jól bosszút állunk…
A helyzet pedig az, hogy benne élénken élt is már a jelenet, amiben egyik nap, mikor senki nem számít rá, betontörő kalapácsokkal megjelennek itt és bizony nagyon rosszul fog járni minden lépcsőfok, amelyik valaha bántott mondjuk egy pandá. A pandát, inkább. Vagy Lewyt.
Ezalatt sikerült célt érni, megtalálni újra a bácsit, a lengyel pedig ismét szerelembe eshetett a sütijeivel, amire Maja már éppen, ha nem az épségéért aggódott volna még el is szomorodott volna. A sütikkel nem lehet versenyezni figyelemért, ez ilyen. Sikerült a címet is elnyökögnie, aztán el is indultak, mire pedig ránézett a vőlegényére, az már szundiországban repkedett. Ő csak nézelődött kifelé az ablakon, még oda nem értek, igyekezve ignorálni, ha próbálta őt a bácsi beszéltetni, nem igazán embere ennek. Amint pedig ismerős házakat kezdett felfedezni elkezdte simizni a Drága kezét, aztán meg az arcát, hogy magához térítse, mert valahogy innen ki kell szállni, a többi már megoldható bárhogy.
- Nyuszika… mindjárt meglesz az ágyikó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit úgy éreztem magam, mint a kisnyuszik szokták, mikor sarokba szorítják őket. Csak el akartam ugrani a felém nyúlkáló kezek elől, és fellélegezni kicsit, hogy talán nem is kéne ezzel ennyit törődni. Aztán percről percre fontosabb lett még nekem is az a bizonyos nap. Össze akartam magam szedni és most tényleg az a cuki lányos lány lenni gondolatban is, aki vigyáz a ruhájára és értékeli a szépet, meg látja is azt magán. Ezt néha a táncnak sikerül is belőlem kihozni, talán az önbizalomhoz valami határozottságot is ad, de ebben sajnos kimerül. Ezért is vagyok itt a bajban… de szerencsére van nekem egy Alízom, akire rá is mosolyogtam. Teljesen igaza van mindenben.
- Igen-igen, figyelek, nagyon. Szeretném megtalálni, annyira nagy megkönnyebbülés lenne, ha nem kéne ezen izgulni már… - Komolyan is gondolom azt, amit kimondok. Nagyon igyekszem és nem bánom egy percig se, hogy nem én válogatok. Bízom a szösziben és a segítőnkben is, beszélgettünk eleget mindenről, hogy amit ajánlanak nekem, azok között megtaláljam a magamét. Reméltem, tényleg, nagyon. Annyira, hogy az új ruhácskát meg sem mertem nézni a tükörben magamon, csak a barátnőm arcát vizslattam. Kiszélesedett a mosolyom, aztán kicsit belepirulva eltakartam az arcom a kezeimmel úgy fordultam szembe a tükörképemmel. Kilestem az ujjaim között, de még nem nyitottam utat a látványnak.
- Ahj, elhiszem neked, de ha tééényleg és tééénylegtéényleg…akkor. Na jóóó, lássuk…
Azzal lassan lefejtettem magamról az ujjaim, de a szemem csukva volt, még a kezem a szoknyáig ereszkedett, aztán kinyitva néztem magamon végig a tükörben. A szám nyitva felejtettem pár pillanatra, lehet levegőt se vettem, de mivel még eléggé élek, talán ez megvolt, csak nagyobb kihagyással. Belemarkoltam két oldalt a fehér anyagba, hogy kicsit lóbáljam a szoknya alját egészen elvigyorogva magam. Aztán kinyújtva magam előtt a kezem összefűztem az ujjaim, és a legszebb kisgyermeki vigyorommal bámultam magamat. Iiiiiiigen, ez ooolyan széép csooodás és hercegnős. És igen. Azt hiszem ezt szeretném. Sőt, igen. Ezt. Viii. Picit megremegett a szám, elé kaptam a kezem, mikor látva a nagy magamban örülésem felajánlotta a hölgy, aki velünk van, hogy felrakja a fátylat menjek ki úgy és mutassam meg mindenkinek. A szöszire pillantottam, ő mit gondol?
- Kikísérsz? Menjünk ki. - Buta kérdés, de szükségem volt most rá, hogy megfogja a kezemet és kimenjünk. Azt hiszem azon kívül, hogy éppen pont úgy néztem a ruhámra, mint elsőre Voltra, akibe belezúgtam szinte rögtön, elég jel volt. Ráadásul az is eljutott a buksimig ezzel, hogy mennyire közel is van az esküvő és mennyire komoly dolog is ez. A fátyollal a fejemen, - és Alíz kezét szorongatva, ha követett - mentem ki, ahol beállítottak középre, mint a kirakati babákat, hogy mindenki jól nézzen meg.
- Na?
A lányok vigyorogtak, Sebby nem igazán tudtam mit csinál a telefonnal, mintha segítséget kérne, mindegy is volt, a legvégén néztem csak anyucira, kicsit félve, de ahogy végigmért… na ott már lassan tört el a mécses, és nem a rossz értelemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hatalmasakat pislogott a kávés infúzió hallatán és már nyílt is a szája, de becsukta, mielőtt kiszaladna a kérdés a száján. Sprinterként jött volna, így szinte érezte, ahogy koccannak a fogacskái a lendületben. Még jó, hogy ezt csak saját maga érzékeli. Inkább csak támaszként irányítgatott még meg nem lett a kocsi, szerencsére időben, ő legalábbis így érzékelte. Út közben a sütiket összepakolta közelebb egymáshoz, hogy ha bárki kiemeli innen azt a tálcát, legalább ne borítsa le őket. Nem volt benne biztos, hogy akkor Lewy nem ül vissza az autóba és szerez tizen pár másikat. Mert kell. Mert szeretné. Vagyis esetében akarja, de ugyan az. A nézelődéssel addig bírta elütni az idejét, amíg nem lett szükséges az ébresztgetés, amit igyekezett a lehető legcukibb módon megoldani, még egy puszit is adott, mielőtt ő maga a másik oldalon kipattant a sütiket is mentve.
- Majdnem, de már csak percek kérdése, Szívecske. - Maja megkerülte az autót aztán a szabad kezével kiturkálta a táskájából a kulcsot meg elintézte a bácsival a fuvart, aki még szép éjszakát kívánt nekik, aztán útjára is indult. Csak utána tipegett a vőlegénye mellé, ha ő még nem indult el, hogy behúzza magával az utcáról. Az ágyikó már csak percekre van.
- Szerintem menj csak az ágyikóba én elteszem neked a sütiket, meg Voltot az útból ééés ééés… ennyi. Vagy szeretnél még valamit? - Átkarolta a szabadabb kezével, amennyire sikerült, aztán el is indult a konyha felé, hátra fordulgatva persze. Igazából érdeklődve nézegette a Drágát, hogy úgy kéne-e valamit csináljon ezen kívül, vagy hasonló. Bár annyit látott jónak, hogy betakargassa, aztán hagyja kialudni magát. Bár azért igyekezett, hogy esetleg még a jó éjt puszijáért sorba állhasson. Viszonylag ügyesen és tempósan sikerült is a sütis manőver és a babóka is előkerült, pedig alukált már vélhetően. Fel is vette a kutyulit az ölébe.
- Szia édike, felébresztettünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

- Én olyat nem szoktam… - Sőt, jelen pillanatban abban sem voltam biztos, hogy valaha számoltam-e jól valaminek átlagot. Bárminek. Se a matek, se a számmisztika nem tartozott soha a készségkeretembe és ez nem volt véletlen. Ennek ellenére ugyan kicsit lassan, de felfogtam, mit is mondott. Aztán a fejem is megráztam, hogy én bizony ezzel nem értek egyet. De ennél többet nem tettem. Külön-külön is nagyon édeskék voltak nekem, és én ehhez ragaszkodtam, akkor pedig az úgy is kell nekem maradjon. Ahogy azt sem szerettem volna, ha mérges lesz, de amit mondott, attól még annál is rosszabbul éreztem magam. Ha valaki szomorú, az nem örül, aki meg nem örül, az nem boldog és hát annál rosszabb ugye nincs, ez pedig egyáltalán nem szívderítő. Én próbáltam egyből jó dolgokra gondolni, hogy összekapjam magam, tényleg. Futkároz kiskutyákra, a táncoló Voltra, Lewyre, mikor mosolyog, vagy Stichre mikor elolvad attól, ahogy Angel ránéz. De nem igazán segített a dolog egyelőre.
- Nem, dehogy, nem, nem. Szomorú vagy? Én voltam? - Jó itt egy nagy sóhajjal beharaptam az alsó ajkamat aztán eldurmoltam, hogy mióta változtam Gantu pesszimista és morgós valójába, ettől sem lett könnyebb. Megrántottam a vállam és inkább közelebb csusziztam. Valamiért se a kicsi nem volt elragadtatva, ahogy pedig éreztem a vőlegényem se. Ettől egész kicsibe húztam magam össze. Az egyik kezemmel még mindig a hasam szorongattam inkább.
- Nem tudom. Csak a szokásos dolgok. Egyedül voltam… maradtam. Meg mérges is voltál rám. Meg volt egy csomó apróság, amitől csak féltem. Biztos ettem valami rosszat…
Anya mindig mondta, hogy ne egyek össze-vissza lefekvés előtt, mert attól jönnek Álomországba a szörnyűségek. Nem hittem neki soha, mert teli hassal mindig szép nagyokat aludtam, üressel meg pocikorgásra ébredtem. De hát semmi nem biztosíték. Mondjuk így, annak ellenére, hogy volt piszkálgatott, kicsit fényesebbnek láttam a dolgokat. Nem bírtam elviselni magam, mikor félúton elhagytam a teli pohárkámat. Hiányzott.
- Biztos? Legalább már nem olyan kis izék a többiek?
Próbáltam megfogni a dolgot, ami zajlott körülötte korábban, biztos nem voltam mindennel tisztában, azzal viszont igen, hogy ez sok minden, csak építő jellegű nem. Minden csapatnak ad egy haaatalmas pofont, ha széthúznak, egymás piszkálása meg mi mást hozhatna? Különben amíg vele nyünnyöghettem és az ő dolgain agyalhattam, legalább nem voltam elviselhetetlen. Nem sírtam, mint reggel azon, hogy leesett a fogkefémről a fogkrém a mosdókagylóba. Az tragikus volt. A bal kezemmel felé nyúltam, hogy a pofija távolabbik felén végigsimítva közelebb húzzam magamhoz. Egy óvatosabb puszi után az arcára elengedtem, ezzel már én is lógtam neki, pedig nem is akartam nem odaadni, csak így lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Annak ellenére, hogy mennyire nem volt sokszor Maja a helyzet magaslatán, ma nagy dicséretet érdemelne, mert egészen ügyesen feltalálta a dolgokban magát. Annak ellenére, hogy érezte, nincs rendben Lewy, próbált a célra koncentrálni és eszerint cselekedni. A hazaút alatt, a kiszállásnál, a hazarángatás közben és már bent a lakásban is. Észlelte, hogy még odakint kérdezett valamit vissza, de nem sikerült felfognia, hogy mi volt ez, így elengedte maga mellett. Máskor majd sokkal figyelmesebb lesz, meg igyekszik átgondolni, de most már fájt volna a buksija, ha még valamiben okosnak kell lenni. Csak ne.
- Ő is jön, vagyis már megy is, ahogy látom… De én is fogok! Miiindjárt.- Mire kimondta volna, amit akart, a fehér szőrmók már nagyban apuci felé topogott őt magára hagyva a hűtőnél a sütikkel. Elrendezte szépen, tett vizet ki a kutyusnak, meg némi falatkát a jutis csomagból, aztán megmosta a kezét és elindult utánuk. Csak még megejtette az apróságokat, mint a cipőtől való megszabadulás, meg ékszertől. De mire a szobába ért, élete férfijai már szuszogtak a párnákba. Elvigyorodva figyelte őket kicsit, aztán a ruháit levetve egy pólóval meg gazdagodva bemászott melléjük.
- Na, az enyém is. - Volt kicsit nehezen viselte a kiszorulást, de aztán vinnyogva kicsit arrébb pakolta a mancsait, így Maja átkarolta a vőlegényét és simizve őt hamarosan maga is elaludt. Bár még az utolsó gondolatai egy kis grimaszt vonultattak az arcára, belegondolva, hogy nem biztos, hogy annyira kellemes lesz itt valakinek a reggel…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Egy kis hezitálás után bólintottam párat, hogy hát igen, tudom, mások ezt is szoktak. Én az idő alatt inkább fontos dolgokkal kötöm le magam, olyanokkal, amik érdekelnek is. Mint mikor anyu összes virágcserepének rajzoltam szemet meg szájat. Tiszta aranyosan néztek mindenkire. Meg a lakásban lévőket is kidekoráltam, azok is. Volt boldog, álmos, puszit küldő, meg egy mérges is. A nagykaktuszé lett ez utóbbi, olyan szúrós, érthető nem? Szerintem az, így volt jó.
Kicsit jobb kedvem lett a mosolygó muskátli gondolatától, de ez nem volt valami hosszú ideig kitartó. Éreztem ám, még ha bizonytalan és elveszett is voltam a dologban, hogy nagyon nem jó, amit produkálok. Ha lehetett volna én is kidobtam volna magam, a hormonjaim kíséretében. Rosszul éreztem magam, hogy én szomorítom el. Tényleg az utolsó, amit szeretnék. De még nekem is sikerült a válaszából az igent kiszűrni. Leginkább a saját lábaimat bámulgattam éppen ezért csöndben elsőre. Mondjuk jelenleg az kicsit jobban fájt, hogy a medencém költözni készült valaki máshoz… gondolom. Az erejéből meg a tempóból ítélve…
- De, baj. Tudom én is hogy az, éppen nagyon csúnyán viselkedtem, nem tudom miért, csak… így keltem, pedig nem szerettem volna. Tényleg nem…
Nem kezdtem bele a sok ne haragudjba, pedig minden mondatrészem után odakívánkozott volna a dolog, viszont tudom, hogy mennyire dobálózok vele, most viszont csak próbáltam összekapni magam és helyrehozni a dolgot. Le kellett nyelnem azt hiszem megint azokat a dolgokat, amik már évek óta előjönnek, hogy megrémisztenek vagy éppen próbáljanak letaszítani valami jóból. Nem jöttem még rá, hogyan lehetne kikapcsolni. Kezdem azt érezni, hogy sehogy.
- Sejtettem, nem akartam rád is szomorúságot hozni. Csak szeress és minden jó lesz…
Tudom, hinni akarom, remélem. Nem igazán érzem most a három lehetőség közt a határokat, valahogy egyszerre mind. De legalább azzal, hogy így itt hozzábújva nyökögöm ki, mi is volt az egyik kiváltó ok, valamennyit segít a dolgon. Nem érzem magam egy darab kidobott, megtaposott koszos zsepinek. Már csak megtaposott koszos zsepi vagyok. Sokkal jobb. Azért helyeseltem a rossz passzra, miközben megsimizgettem a még mindig színes porokban gazdag gyerkőcöt. Már nem volt olyan apróság, de azért ő mégiscsak babakutya.
- Azért remélem majd minden rendben lesz ott is. - Tudtam, hogy ez a mondhatjuk inkább egy „kezdenek”-nek felelhetett volna meg, pontosan ezért, meg mert én nem igazán tudtam tenni semmit, csak meghallgatni vagy mikor hazaér megölelni, inkább csendbenmaradós támogató voltam. Azt hiszem. Bár ma ebben is igen alulteljesítettem, el is hagyta a szám egy nagyobb sóhaj aztán az átkarolós keze felé nyúltam, hogy a pocimhoz húzzam. Azt hiszem gyakorlatilag semmin nem tud ez segíteni, de jobb érzés volt és már majdnem elhittem, hogy így nem szenvedek annyira. Magam alá szerencsétlenkedtem a lábaimat és egy kicsit még jobban felé fordultam. Még egy mosolyt is összehoztam a végére, nem is igazán tudtam, hogy erre szükségem van, de sokkal könnyebb így minden. Igazából álmos voltam, éhes, fáradt, lelkes és lusta egyszerre, azt sem tudtam éppen, hogy csak azt szeretném, ha simizne meg velem maradna úgy bármeddig én meg agyonpuszilnám, vagy csak ne legyen szomorú.
- Annyira szeretlek… ugye tudod? - azokat a puszikat végül meg is ejtettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maja kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy Volt kevésbé lelkesedett a felvetésért, mint ő maga. Bár nincs ezzel semmi gond, valamivel kevésbé gusztustalan, ha nem a kutyával karöltve, vagy éppen utána kivitelezi a kis körbenyalós magánakcióit. Nem mintha őt zavarta volna, de igyekszik ám, hogy ne feszegessen túl képtelen dolgokat, mondjuk kevés sikerrel.
- Semmit, uuuncsi és semmilyen lett volna a napod, és az enyém is, az meg nagyon nem jó, csak segítek ettől megmenekülni - mondta a lehető legszélesebb vigyorral az arcán. Ő jót kacarászott még elcsusszant a fürdőbe kimosakodni, aztán pedig vissza. Igazság szerint hozzá képest most Flash is egy haldokló csiga lenne tapadás és nyálka nélkül. Jó, el kell ismerni, hogy az evés elég magas százalékban befolyásolta azt, hogy milyen hamar lelkesedik be, de ezen kívül most olyan extrák csapták fel nála a boldogságfaktort vagy négyszáz százalékos minimumra, mint Lewy, meg Lewy és Lewy. Mert ugye gyereknap van és öröm és mint kiderült ma csak az övé meg Volté, ezt meg ugye ki kell élvezni.
Nem úgy, mint a sunyi és képtelen képek készülését. Próbált nagyon csúnyán rápillogni két harapás között, meg miközben nem túl csinosan végig nyalta a saját kezét, mert összenutellázta magát. Ki tudja még hol és hogyan közben. De végül csak elnevette magát.
- Üüühhüm… vagy csak szereted, hogy nutellás vagyok, még nem vagyok biztos melyik. - El is gondolkodott kicsit látványosan, aztán csak a képre reflektált inkább. - Bezzeg a cuki alvós képeiteket Volttal meg ne pakolgassam sehova, mi?
Hazugság lenne azt mondani, hogy Maja a közösségi médiafelületein nem korlátozódott be négy-öt témára, már ami az élete képeit jelenti. Ebből egy kategóriát kitettek csak az ilyen közös képek élete férfijairól. Meeegesik. Inkább figyelte, ahogy előkerül a dobozka és már éppen ráhasalt volna a palacsintát félbehagyva, szóval nagyon szép kis élőképes mozdulat közbeni lefagyással vágott nagyon szomorú pofit, amit más kisgyerek akkor vág, mikor elveszik a kedvenc játékát. De erőt vett magán, visszadőlt a székre még hamizni és csak szuggerálta a dobozt. Nem rázogatta meg… még. Majd mielőtt kibontja. Bár fejben már ott járt eléggé.
- Evés után, ééértettem apuci. - Neeem mintha sietne, ő sosem - mondjuk de -, viszont a meglepetéseket amúgy is szereti. Már a jókat. Persze nem a nagy dolgokat, az talán kicsit még szerinte is sok, de hé, az ajándék mindig jó. Azt mondjuk nem értette, hogyan tud ilyen nyugalommal tovább enni a vőlegénye. Inkább csak szépen igyekezett elpusztítani a maradék palacsintáját.
- Ha én, vagy ha te befejezted? Jó, csendben maradok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Nem, meg éppen nem evett engem, de ettől nem lett varázsszóra kevésbé elkeserítő a tény, hogy szomorúvá teszem őt. Bármennyire igyekezhetek én, ha egyszerűen nekem ezt nem megy olyan könnyen venni. Bántottam már meg embert akaratlanul biztosan, és szomorkodásra is késztethettem, mondjuk most nem nagyon emlékszem anyuval való vitákon kívül komolyabbra, de akkor is rettentően szoktam magam érezni. Mindig félek, mit hoz ez. Megutálnak vagy csak elfordulnak esetleg, szóval a szokásos pontoknál lyukadok ki újra és újra. Ezt pedig nem szabadna.
- Nem, nem lettem megrágcsálva. Se kóstolva. Se semmi, tuuudom. Mondjuk nem zavar, ha nem olyan nagyon vagyok… Csak… miindegy.
Sikerült ezt legalább kicsit mosolygósabban és vicceskedve előadnom, igyekszem és nem szeretek rosszkedvű sem lenni. Ugyebár, ha nagyon lennék harapva meg megéve, az fájna, abból meg köszönöm, adatott ma már elég és egyelőre ebbe is látványosan akarok megpusztulni. A lehető legerősebb hasonlatom ehhez az érzéshez azt hiszem a vizsgaidőszak lenne. Na, ennyire élvezem azt is. Ennek ellenére ez ezzel jár, tudom, hogy mindig szépen elérkezem a nagylányság zen lépcsőjéhez, ettől még nagyon nem szeretem ilyenkor magam. Ebből mért nem lehet szabit kivenni? Márhogy… mindegy. Ennek ellenére a puszikra sikerült elmosolyodnom legalább, hiába követte a számomra kényesebbnek tűnő téma, igen, még annál is, hogy éppen szeret-e vagy sem a hisztimmel. Nyussz. Inkább csak odabújtam a kezét meg a hasamhoz húztam és a simizést nagyon tudtam értékelni. Nem szeretem a gyógyszereket, meg el is szoktam felejteni, hogy az is egy megoldás, ezért is késtem el például a fájdalomcsillapítóval is, de fog az hatni…szeretném.
- Én azért nagyon szurkolok majd nektek legközelebb is. - Azért vannak dolgok, amiktől nemhogy eltántorítani, de elzavarni sem nagyon lehet engem. Persze ez nem mindig jó, de azt hiszem azért, mert ott állok a vőlegényem mögött és támogatom nem lehetne rám azt mondani, hogy rosszat csinálok. Remélem legalábbis, úgy is, hogy én nem vagyok lengyel, ez a válogatott meccseire is teljesen igaz. Én boldog vagyok, ha látom őt nyerni, mert tudom, hogy ő is az ettől. Így kerek, hiába van most ez a sok mufurckodás, amiben nyilván az se túl jó pont, hogy én is itt vagyok.
- De el se felejtsd, akkor se, mikor éppen szomorúvá teszlek, jó?
Csak szépen néztem fel rá, bár ez most nem volt az a „hű, de vidám” időszak a napomban, mégis azért jobban éreztem magam vele, velük. Volt láthatóan vagy beszundizott, vagy teljesen érdektelen lett, mert úgy elfogyott a piszkálódással és a mozgással is, mondjuk az én figyelmem meg a kék szemek kötötték le. Kicsit kiemelkedtem a fekvésből és a nyomoromból is, ahogy az ajkaim az övéire találtak a kezemmel a kezét szorongattam, ami a hasamon volt és nem szerettem volna, ha most ez a kicsi jó a napból huss elsuhan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mondhatnánk, hogy a navinés lány az illem és óvatosság mintapéldája, már akkor, ha valami hülyeségre éppen kényszere van. Mondjuk az evés mindig ez a kategória, sokat ötletelnie se kell rajta. Mindig képtelen volt rá, hogy teljesen kulturáltan vigye véghez. A mekis krumplit a fagyiba tunkolva eszi, a kinder buenót bucka kockákra szedi, majd kinyitja és elsőre a krémet eszi meg belőle, de még sorolhatnánk ezeket napestig. Mondjuk az, ahogy éppen a nutellás palacsintával küzd is jól példázza ezt. Rosszul tekeri mindig fel, meg kikeni a szélére, ezért összekeni magát tetőtől talpig nagyjából 3 harapás után. Igazán gyönyörű, meg édes, a szó szoros értelmében.
- Hát pedig neeem, arról lekéstél… - Csücsörítve rázta nagyon komolyan a buksiját, hogy bizony ez nem opció, miközben alig volt látványos, ahogy a kezeit az asztal alá rejtette, volt ott még, de attól ő tervezett elsőre megszabadulni. Mondjuk így már lehet a combja meg a ruhája is olyan, de megesik, elengedte a dolgot. - De én szeretem a képeiteket, meg a mi képeinket is. Bár ezek szerint tegnap nem szabadott volna… upsz.
Kapta látványosan a kezét a szája elé, aztán el is nevette magát. Egyrészt mert le kellett nyalogassa az árulkodó nutellanyomokat az ujjairól, másrészt meg mert tényleg anélkül csinálta tegnap délután! Levette hajmosáshoz, mert nem akart beleakadni a gabancába, aztán szárítás közben még fent lógott a telefonján. Mondjuk a mai napot elnézve kár volt azért a pár száz óráért, amit a hajára szánt.
Normális nők sorrendje egészen más. Vélhetően ők nem az ajándékra vetik így rá magukat elsőre, ez így a leányzónál egészen máshogy indul és végződik általában, de Merlinre, ettől még tud egészen megfelelő barátnő lenni.
- Neeem tudom mire gondoooolsz… - apu. De végül z utolsó falat palacsintájával vigyorogva a megszólítást is lenyelte. Tényleg nem teljesen komplett szerencsétlen, de azt legalább képes aranyosan művelni. Viszont most komolyabb dolgot tett, mint bárki kinézné belőle! Bizonyos fokú önuralmat tanúsított, ugyanis szépen kivárta, még Lewy is befejezi az eszit, addig az ujjairól, meg a karjáról, vagy ahova még jutott lenyalogatta a nutella maradékát. Mikor viszont úgy látta a vőlegénye is végzett, lepakolta a lábait a székről, felállt odasétálva pedig a nyaka köré fonta a kezét kicsit lehajolva hozzá aztán megcsókolta olyan ragacsosan és kicsit nutellásan még. Hálás volt, úgy mindenért. Elviseli és még gyereknap is jutott és juhu.
- Megmosom a kezem, utána már kinyithatom akkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

Egy halovány vigyor, annyi azért csak kikívánkozott belőlem, de aztán megráztam a fejemet, hogy nem kell, nem azért mondtam én, hogy ilyeneket kérjek. Amúgy is, ismerem már ahhoz eléggé, hogy most már ráharapjak a nyelvemre egy kicsit. Pláne, ha nem vagyok feltételezése szerint finom, na szép. Oké, a samponommal nagy összhangban a testápolóm sem finom, csupán jó illatú - hagyjuk, honnan vannak az ismereteim, de vannak. Jelenleg mondjuk nem is érzem magam annak, sőt. Nyöh.
- Akkor keresel valamit, ami finom, gondolom. - A mondandóm ellenére nem ment, hogy ne maradjon az iménti vigyor az arcomon ahogy megláttam milyen fejet vág itt nekem. Végül egy sóhajjal csak tentiztem mellette, meg félig neki dőlve, hogy közben kifejezzem a támogatásomat. Fogalmam sem volt tényleg, mit tehetnék és amennyit tudtam a helyzetből most úgy tűnt rendben van, de persze az sem kizárt soha, hogy én vagyok lemaradva pár körrel. Ez elég gyakran megesik velem.
- Jó, de tényleg ám! Ez mindig így van és így is lesz, én tudom. - Persze, hát én mondtam, hogyan ne lennék vele tisztában? Ellenben ez már lassan lehetne másként mert éppen tényleg nem tudom én sem eldönteni, hogy mit szeretnék. Ahogy kigondolnám, hogy jobbra fordulok, balra lenne kényelmes. Amint az evésre asszociálok, éhes leszek, aztán eszembe jut, hogy mennyire fájt a pocim reggeli után is. Ah, csak semmi se akar jó helyre csusszanni. Vagyis ez most nem igaz, mert bárhonnan nézem, Lewyt mindenképpen itt szeretném tudni, csak néha ez sem kívánságműsor. Sajnos. Vettem pár nagyobb levegőt, mire összeszedtem magam valami normálisabb ülő helyzetbe, de mire kettőt pislogtam vagy válaszoltam volna, már észleltem a mocorgást és a húzást, és az ölében találtam magam. Egy picit összehúzva magam borultam a mellkasának, aztán kis dünnyögés után megölelve őt néztem fel rá mosolyogva még egy puszit is nyomtam az állára.
- Most nem vagyok olyan bleh. Jó, nem nagyon tudom mit csinálhatnék, amitől vuu meg huuu de jó lenne, viszont most így... szeretem. Ma még úgy sem nyomtalak agyon, pedig Volttal együtt kellett volna neked szaladnunk, mikor megjöttél…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maja az anyukája szerint telefonnal a kezében született körülbelül, mert annyira bele van néha gyógyulva, vagy a játékaiba, mikor mi van terítéken. Ezek után saját magát kicsit sem lepi meg ha lehetetlen dolgokat posztol, vagy lehetetlen időben, vagy néha csak úgy elhallgatva. Bajt sosem csinált, azért arra mindig ügyel, meg amúgy is, az instagramja és a facebookja is tele van leginkább Volttal és vicces Disneys meg Stitches cuccokkal. Vagy azzal, ahogy barátkoztatja a Haribo macit a békával ilyen mozgós képen. Nagyon kreatív tud lenni. Ja hát meg a táncos dolgok, amiket az anyukája csinált, szóval közvetve ő kezdte, nem is Maja az erre való rászoktatást! Huh, ha egyszer visszanézné pár éve miket tett ki. Hát nem szeretné. Jobb a békesség.
- Nehéz? Nagyon? - Kicsit lecsüggedve kérdezte, persze nem vette olyan halálosan komolyan, nem volt itt semmi baj, de azért na. Csak megjegyzi az ember az ilyen vicceket is. Ő meg pláne. De most nem nagyon volt ideje és tere ezen gondolkodni, vagy nagyon törődni vele nem hagyhatta a nutellát kárba veszni. Sem a kezén, sem a lábán. Instant takarítólányka vált belőle.
- Sooooohasenem. - Nagy nehézségek árán elfojtotta a vigyort még megrázta a fejét, kivételesen nagyon jól elvolt úgy mindennel. Jókedv, boldogság és vidámság, valamint még a buksija is tartotta a lépést. Lehet jót tesz neki a mogyorókrém. Több nutellát a népnek! - Ne nevess mert, összekenlek!
Ezen hatalmas fenyegetés követően viszont előbb az ajándékkal szemezett, majd a maradék palacsintával. Mikor azonban magában rendezgette mi és hogy történjen, fogta a fenekét, felpattant és megindult ártatlan áldozata felé. Hát, ehhez az ártatlansághoz képest Maja még mindig tényleg jó volt ám! Mikor elhajolt tőle el is eresztette é ő maga is odatotyogott a csaphoz. Kezek, pofi. Minden tiszta és ragacsmentes. A poci meg tele van és ez az egyik legjobb dolog a világon. Jó, talán nem az aranyérmes, de fent van Maja dobogóján.
- Neeem? És akkor neked ma nincs is ajándék? Na, az úgy nem működik… ühmhüm. Jó, most kibontom, deee erre visszatérünk!
Azzal sarkon fordult az asztal felé, hogy magához vegye a dobozt majd a pultra feldobva szépen… áh, ne ámítsunk senkit, fogta és rutinosan, gyorsan leszaggatta a papírt és majdnem elrágta a kioldódni nem akaró madzagot. Gyönyörű jelenetek. Kínos vigyorral Lewyre pillantott, hogy hát bocsánat meg minden, biztos volt munka a csomagolással, de. Aztán meglett a csomag tartalma is…
- Úúúú, vuuu, iiigen! Igenigenigen. De jóóó, köööszönöm!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

csak így | Varsó-majdnemotthon-Lengyelország | június 3., szombat
ne utálj majd nagyon :c

A lehető legértetlenebb buksimmal hallgattam őt, amint fejtegette, hogyan meg miként zajlana, ha én lennék a desszert. Ezt egyrészt tök aranyosnak gondoltam, mert hát na, a desszert jó dolog, mindenki várja és szereti is, én is, és szeretek jó dolog is lenni. De kicsit összezavart ez a sok mondat, meg a kérdések, meg a szavak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindenre figyeltem és meg is értettem. Annyit sikerült felfogni, hogy utánam kellene neki valami más, mert már belejött.
- De ugye nem Voltot? Ne bántsd Voltot, akkor inkább kóstolgass, nem baj, ha az is fáj kicsit. Mondjuk amii nem fáj, azzal nincs gond, azt lehet szeretni.
Na jó, ez talán még szerintem is hihetetlenül képtelennek hangzott és viccesnek, ettől még teljesen kétségbeesett fejjel néztem a vőlegényemre, majd ahogy az enyhült kicsit kellemetlenül éreztem magam, hogy ez úgy megint elveszett nálam valahol. Látszik, hogy ha az állatokat néznénk, inkább lennék egy aranyhal, mint egy cica. Még a gombolyagot se tudnám jól kergetni. Már éppen visszatértem volna a kiskedvencektől, amikor Lewy naaagyon közel jött, aztán végig is nyalt egy részen, én pedig elnevettem magam. Sikerült megtalálni elég gyorsan azt a pontot, ahol csikis is vagyok. Egyből be is húztam a nyakam, ahogy elhajolt. Ez a támadás nagyon nem volt fair. Még a rossz ízű testápolóm okán se. Lebiggyesztettem az ajkaim és még a kezemmel is intettem, hogy hát ez ilyen, nem tudok mit tenni vele, pedig én esküszöm kerestem a boltban olyat, aminek nem csak az illata jó. Mikre nem vagyok már képes, pedig vásárolgatni se nagyon szoktam amúgy. Ellenben szurkolni, na azt nagyon. Szeretek is és tudom, hogy örömet szerzek, mi mást tehetnék hát?
- Ne legyél szomorú, mert nagyon szeretünk, csak nem sikerült. Tegnap kiszaladtuk ám a lelkünket is. - Nem használtam kifogásként persze, inkább csak úgy elmeséltem, hogy nem mellesleg nem az aszfalton hempergett meg a babu sem felrajzolt képeken, hanem elvittem magammal a már korábban elcsicsergett szalamantoni fesztivál nyitására. Közben csak sikerült a mosolyomat megtartani legalább. Viszont nem nagyon bírtam megülni a fenekemen, valamivel jobb volt, fájt még kicsit, de már nem mindenem. Aztán a szeretlekre egy nagy puszit nyomtam az arcára és a kanapéba kapaszkodva segítettem magamon, hogy szembe forduljak vele, és átemeljem az egyik lábamat. De mivel nem akarom én a gyomrát kitaposni, meg a szép, új és színes pulcsiját még maszatolni kicsit hátrébb csúsztam helyet hagyva köztünk, de aztán csak előre dőlve az arcommal a vállába nyünnyögtem kicsit, aztán átkarolva a nyakába bújtam. És igen, tudtam, hogy ezt nem igazán kell, így kis idő után azért elfordítottam a buksim Volt irányába inkább.
- Tudod, hogy jövő szombaton már mindenki előtt ohana leszünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elmosolyodtam és a szájamat rágcsizva kuncogtam a szöszire, mert hát hinni akartam neki nagyon is, de olyan fura volt mennyi bókot hallottam ezekben a ruhákban tőle is, a csajoktól odakint és igen, még anyutól is. Bár legalább ezektől nem váltottam eridonos házikedvenc szerepkörbe, az még mindig Lewy reszortja, hogy előidézze. Meglepő módon ez sem veszett ki belőlem, ahogy az a lelkességem se, amivel az első pillanatban viszonyultam hozzá, még akkor sem, ha azóta egészen mást, többet és jobbat is érzek, gondolok. Olyan furcsa, hogy lassan egy éve beköszöntött az életemben teljes valójában is, most pedig itt állok, nézek magamra a tükörben és alig várom azt a bizonyos pénteket. Nem a pompa, a buli vagy éppen az emberek miatt, hanem azért, mert valami erősebb, valami végleges Ohanát kapok. Be kellett látnom nézegetve a gyűrűt az ujjamon, hogy nem hogy ilyen gyorsan, de a pozitív gondolkodásom ellenére később se hittem, hogy lesz majd egy hely, ahol ennyire lenni akarok, szeretek és sosem adnám semmiért, és úgy érzem, hiszem, hogy engem sem adnának. De a lengyel mellett ezt kaptam, ez történt. Megtörtént.
- Semmi baj, kicsit azért izgulok azt hiszem, a pocim is összeugrott, uh, pedig még éhes voltam, mikor jöttünk. Utána elmehetnénk azért valamit hamizni...
Hadarom el még mielőtt kiérnénk mindenki elé, aztán belém is fagy a szó elég rendesen, egy kibukó kérdés kivételével, amire tudni akarom a választ, a reakciót, valamit. Az arcok viszont mindennél többet mondanak - és ha úgy vesszük rontanak is ennyit. Jönnek, látnak, örülnek én pedig azt hiszem meg is könnyebbülök és örülök is egyszerre, mikor elkezdenek potyogni a krokodilkönnyim. Már rutinosan és kicsit se ízlésesen emelném a karim hogy letörölgessem, mikor Alíz megmentésemre siet, hálásan veszem el a zsepit, aztán egyik kezemmel az arcom törölgetem, a másikkal pedig magamhoz húzva ölelem jó szorosan meg. Örülök, sőt, azt hiszem nem ezzel lehetne igazán kifejezni, de most muszáj valakit jól megszorongatnom. Kis idő után elengedem, megigazítják a fátylat a buksimon, elegyengetik a szoknyát, hogy forogjak benne, nézzem magam kicsit, aztán felteszik a nagy kérdést, mire anyukám is mellénk sétál.
- Kisasszony, megvan álmai ruhája? Megtaláltuk az igazit? - Én pillogok kicsit minden irányba, szorongatom a fehér anyag legfelső hullámát, aztán, mivel azt mondta Hannah meg a vőlegényem, hogy ne foglalkozzak olyanokkal, mint mennyibe kerül, Sebbyre pillantok de valahogy ennyiben kimerül az a kötözködésem, ami eddig a legtöbb majdnem jó ruhánál felmerült. Sóhajtva nézek szembe saját magammal, aztán letörölve a pofim elmosolyodom és bólogatok.
- Igen, ezt a ruhát akarom… - Kicsit bátortalanra sikerült az a végszó, de őszinte volt és furcsa tőlem. Közben még megcsodálgattak, még kép is készült, de persze nagy titokban, hiszen nem szeretnénk, hogy bárki más - kivéve a szőke német felügyelet valahol a világban - lássa a szertartás előtt. Ezután én elvonultam visszaöltözni kicsit remegve és lefehéredve, még mindig szorongatva kicsit a barátnőm a próbaszobában.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő