Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Arra azért nem számított Majácska, hogy ezek után még a pályára is le fog topogni, sőt, kicsit meg volt illetődve és nem tudta eldönteni, mivel tenne jobbat. Ha menne, ha maradna, ha befogná, vagy ha megpróbálná legalább jobb kedvre deríteni. Kicsit lassacskán ment ugyan, de végül átérve azokon a biztonságiakon beérte Lewyt, illetve a láthatóan megnyugodott és boldogabb gyógyítót is. Eleve furcsán néztek rá amiért itt kavar, amiért Bojarski felment hozzá, meg úgy minden.
Maja nem az a feltűnő jelenség, ha nem ilyen színes a haja és nem akar éppen szívrohamot kapni attól, hogy akit szeret, éppen hány módon teheti tönkre saját magát, a karrierjét, az életét. Szóval valami elindult a lánykában, aminek egyszerre lehetett örülni és küzdeni vele. Kezdte kapizsgálni kicsit azt is, miért nem volt cseppet sem boldog a fiú, mikor elmesélte a sulis kiszúrást, de talán kicsit többet is, bár inkább hallgatott erről egyelőre. Beharapta az alsó ajkát, mielőtt nagy vigyorgásba fogna itt, egyrészt mert el tudja képzelni, ahogy ütővel megkergeti és nem hagyja, még ki nem purcan szerencsétlen ipse, másrészt a megjegyzésre is felkapta a fejét.
- Te viszont néztél már ki jobban is… - Nem panasz volt ez, vagy éppen beszólás, inkább az állapotára akart utalni Maja, amivel ő maga nagyon nem volt kibékülve. Közben legalább megszabadította a fiút a felszerelés többségétől, még a lábán volt, na meg a ruha, amitől nem kéne nyilván megszabadítsa, így amint az alsó meznél járt, csak leguggolt, hogy levegye a lábáról is, figyelve mit mond. Bólintott egyetértően, neki is pihi volt a találat után 1,5 hétig edzések trén… vagyis majdnem, mert a tánc közbejött, de erről pssz. Ez a mazochista páros valamit nagyon tud, na mindegy is.
- Fájdalomcsillapításra, vagy csak a csontra? - kérdezte, bár nem tudálékoskodott, csak lévén járt már ilyen cipőben, most meg nem is magáért kéne aggódjon, az is érdekli, ami nem fontos. Reggelig amúgy se árt, hogy legalább aludni tudjon.
- Halálosan komolyan gondoltam ám, de igazad lehet, nem jó ötlet.
Maja csak rázta a buksiját még felegyenesedett dolga végeztével, még egy sóhaj is elhagyta a száját, de nem volt mit tenni, ezt kellett mondania. Egyébként is nagyon furcsa érzése van a kettesben töltött perceik kapcsán, nem akar rosszat, inkább távol marad, ha úgy jobb mindenkinek. Nem tudta megmondani, hogy kellemetlen volt-e Lewynek, de talán így írná le, és annak fényében, amit a fejecskéjével mostanra végre sikerült felfognia, érti is talán miért… Lassan, de biztosan ébred az erő. Is.
- Leeewy, megint össze-vissza fogok beszélni, ha ilyeneket csinálsz…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

A lehető legnagyobb segítőkészség bujkált Majában és teljesedett ki, amivel a saját véleménye szerint nem is volt az ég egy adta világon semmi gond. Addig biztos nem, még a nagy tevékenykedés közben neki is beindultak a kerekek az agyában, ha nem is túl olajozottan. Csak a felszólítást sikerült felfognia, amire nagy hevesen bámulta a gyepet vörössé változva, és csak dörmögött érthetetlenül szavakat. Próbált érdeklődni a kezére, addig is kicsit az aggodalma felülírta a többi benne tomboló kavarcot, amivel ott, abban a pillanatban a legkevésbé sem tudott mit kezdeni. Bár ettől még nem lett újra emberi színe.
- Az jó egyelőre szerintem, majd mikor már nem érzed, az lesz kellemetlenebb… nekem az volt legalábbis.
Próbált válaszolni, de egy kicsit hebegőre sikerült az előzőek után. Sajnos nagyon is leesett neki a tantusz és elég cikin fogta fel szerencsétlen, amiért éppen magában tartott kiselőadást, hogy miért kellene jobban figyelnie, vagy legalább végre kinyitnia a szemét jobban és látni is, nem csak nézni.
- Nagyon mókás lettél hirtelen. Készülj fel, mert hátrányból indulsz, csak a bal kezed használhatod a joystick irányításához!
Még mindig nem nézett rá a hajtóra, inkább kémlelte a kezét, a tájat, a száguldozó embereket a levegőben, az eső pontokat és a fogókat, akik… hé, mintha életre halálra nyomkodnák egymást éppen. Látott már ilyet, akkor cikesz volt a dologban, és most mérhetetlenül jól jött, hogy inkább erre nézhetett.
- Most már majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy te ezt nagyon is élvezed…
Azzal pedig feladva sóhajtott, nem ellenkezett ő eddig se, csak próbált picivé és jelentéktelenné zsugorodni Lewy karjába és a kapott csóktól nem szétfolyni a pályán. Szép lenne, ha még őt is fel kéne innen merni. Aztán a sérült kézről végül felpillantott a lengyelre.
- Majd adok rá gyógypuszit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Ideje volt a több heti alsziból magához térni, mert lassan már a brummogást is hallani a téli álmából ébredő medvének, mire Majához bármilyen célzás elér. Szerencsétlen lányt már totál fogyatékosnak fogják lassan nézni, nem csak hülyének. Pedig ez egyáltalán nem igaz, tulajdonképpen ő kifejezetten művelt részben, de ezt a skillt még nem lőtte el, és nem is igazán van erre alkalma. Majd, egyszer. A bizonyítványában egyébként is virítanak a hozzá közel álló tárgyak viszonylag jó értékelései, a gondot a többi jelenti… meg az élet.
- Majd segítek, amiben tudok, azon ne aggódj.
Bármennyire is érezte, hogy nem ennyi az egész, mint mindig, most is csak optimistán támogatni akart, csak valami olyat mondani, ami szerinte helyes. Az ő buksijában nem léteztek hátsóajtók és átvitt értelmek, éppen ezért nagyon nehéz erre ráállnia, bármennyire is szeretne kevésbé… Maja lenni. Nagyon tinilány ehhez még, mondjuk próbál felnőni minden feladatához is, meg úgy Lewyhez is.
- Hááát, mondjuk nekem az is jó, addig is pihensz, én meg leszedek pár katonát, akik rossz fát tettek a tűzre. - Még bólogatott is a mondandója mellé, miközben fejben már kalandozott az egyik pályán, figyelte a kistérképet, merről jön ellenség… előfordulhat, hogy Maja egy kicsit agresszív játékokkal is játszik. De csak lehet, biiiztos nem ettől tud néha bepörgő pukkancs lenni. Bár egyébként érthetetlen módon a sportokkal és az autókkal van a leginkább kibékülve, ha játékról van szó. Ki érti ezt a lányt?
- De… de… Csak nem szoktam meg.
Mit is pontosan? Hogy ott van, hogy van, hogy közel van, hogy Lewy. Mindig újra meg kell csipkedje a karját, mint anno az ablakánál, hogy elhiggye, ez még mindig a valóság. Nem akar lassan az ébresztő csipogására kelni úgy, hogy mindennek vége, érthető, nem? Mosolyogva rázta meg kicsit a fejét hitetlenkedve, hogy ezt komolyan eljátssza. Aztán nevetve fordult felé egy kicsit megemelkedve, bár a magas sarkaknak hála most nem volt akkora gond, aztán összetapasztotta ajkaikat finoman, ép csak egy pillanatra, elhúzódott, várt egy picit, majd rávigyorogva csókolta meg.
- Ahol csak fáj… de később, most inkább nézzük mi lesz a vége.
Jó, azért aki szereti a kviddicset, az képtelen egy ilyen jó helyről nem erre figyelni, nem mellesleg pedig annak ellenére, hogy Lewy itt van lent, Maja még tökre izgul, vajon mi lesz a vége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Úgy tűnt Majának, hogy a kezdeti kisiklások ellenére sikerült rendbe szednie magát és a szavait, bár ebben sosem lehet biztos. Nem ismeri a férfiakat, még csak hasonlítási alapja sincs azon a minimális előítéleten kívül, amit az apja miatt felhúzott, és amivel a legtöbbet beskatulyázta. De mivel is? Hazugok, csalók. És közben mégsem. Lewy esetében nem élnek a fenntartásai, vagy ő nem érzékeli, fogalma sincs mit és mennyire tesz jól, de a bizalmát már rég átadta, és innen nem volt vissza út.
- Azt jól teszed, majd megsimizlek téged is, mint az előzőmmel tettem, mielőtt indul a menet.
Tette hozzá nagyon komolyan, miközben nagy levegők mellett próbálta elérni, hogy í szíve ne repessze szét a bordáit és a vére se szökdössön a teste különböző szakaszaira. Nem szeretett zavarba jönni, kellően kínosnak tartotta már, nem pedig kedvesnek, vagy éppen hízelgőnek. Igen szomorú ez.
Közben persze hála a kis közjátéknak teljesen kiillant a fejéből minden, és boldogan jutalmazta csókkal a hercegét, a harapásra, amit érzett pedig csak pislogva nézett a kék szemekbe, aztán vigyorogva hallgatta, hogy bizony nem fogja elfelejteni az ajánlatát.
- Elhiszem én, elhiszem. Felkészültem! Szóval készítsd a listád...
Vagy nem, lehet elhamarkodott, lehet sem, de tényleg így gondolja és határozottan kitart emellett. Közben a figyelmét a fogópárharc kötötte le, mint szinte mindenkiét. Ugyan akadt egy kis fennforgás, lassan úgy látszott, hogy bizony a Majáék számára fontosabbik fogó összeszedte magát és előnyt kovácsolt a sok lökdösődésből. Szépen követte le a cikesz útját, miközben kezdett róla leszakadni a láthatóan problémába ütköző kéktaláros. Már olyan közel voltak, mindenki hangosan üvöltött, pattanásig feszült a hangulat. Maja Lewy mögé lépett, átkarolta a nyakát hátulról, majd egy puszit adott az arcára, aztán füléhez hajolva motyogott még figyelte mi fog történni.
- Meglesz az, sikerülni fog…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Lehet, hogy ideje lenne Majának megfontolnia azt, amit legutóbb Ririke javasolt neki a meditációval kapcsolatban. Kevesebb lenne a béna beszéd, ha kicsit nyugodtabban tudna lenni és tiszta fejjel. Bár kezdi úgy érezni ő annak már nem igazán lesz a saját életében tanúja, és egy egész picit talán baj az is hogy nem is akar másmilyen lenni. Jól érzi magát így, és talán ezen azok se sértődnének meg, akik szeretik. Persze fejlődni lehet és kell is. Mosolyogva húzta ki magát, éppen csak arról nem tartott kiselőadást, hogy neki mennyire nem lehet elvonni a figyelmét, amikor sikeresen elakadt a tekintete máson. Csúnya öngól lett volna ez most, jobb is, hogy hallgatott és csak jelezte testbeszédével, hogy állni fogja a sarat.
- Ott csücsül a szekrényemen az egyik kupámban. Jó dolga van, meg arany élete…
Hát ez már majdnem erőltetetten is hangozhatna, ha nem használná ilyen természetesen ezt az összefüggést. Egy időben nagyon jól ment a risza, aminek sok-sok bizonyítéka van a szobájában és a nappalijukban is, sőt, még a régi otthonukban, Tihanyban is, ami most családi nyaraló lett a nagyszüleinek hála. Szóval minden túlzás nélkül jól tartja a kabaláit, ő is 13 év után lett nyugdíjazva és nem azért, mert ráunt volna, csak itt van neki Lewy is. Bőven el van kényeztetve.
Bólintott, majd feszülten figyelt, érdekelte ám őt, és sokkal könnyebb volt így azért azt is be kellett vallja, hogy nem azt kellett néznie leszedik-e a lengyelt az utolsó pillanatban, vagy sem. Ahogy a karjait köré fonta olyan boldog volt, és tényleg őszintén remélt. Drukkolt is a srácoknak, nagyon örült volna a győzelemnek, de tudta, hogy kettejük közül ez a nagyon Majától még semmi, nem is kifejezés.
- Már nincs messze, meglesz az…
Ezt inkább amolyan kommentálásnak szánta, miközben összeszorított fogakkal figyelt. Kereste a szemével a kis aranyost, de ő aztán nem látta… nem is fogó és messze is van, tanácstalanság a köbön. Aztán akkor eszmélt igazán, mikor a hajtó majd kiugrott a bolygóról is, egy pillanatra meg is ijedt, persze semmi komoly, csak vigyorogva figyelte ahogy örül, természetesen boldogan viszonozva a csókot és az ölelést és szinte a szájába suttogva.
- Látod, mondtam! - Kicsit hátrébb húzódott, és aggódva pillogott a bekötött kéz felé, azért ezt sem kéne ám, ejnye Lewy. Maja lassan ügyeletbe helyezi magát, mint nővérke is. Rosszallóan pillogott emiatt, de persze ő is nagyon örült és tudta, hogy most még jön a fiú a csapatának egy nagy gratulációval, aminek egyáltalán nem akart útjában állni. De előtte még elkapta egy kérdésre a kedvesét. - Akkor… hazavihetem a sérültet pihenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Maja szemöldökeit összehúzva pillogott, ami nagyjából egy-két másodpercig tarthatott, mielőtt határozottan elnevette magát és nem igazán jutott emiatt szóhoz. Azt az őszinte és megértős kétségbeesést, ami legtöbb esetben az anyja említésén előjön belőle simán felülírta a dolog és neki is sikerült elképzelni. Igazán vicces volt ezt így hallani, de elég sajnálatos, hogy Maja tényleg kinézi ezt ebben a pillanatban a saját anyukájából. Egyrészt nem kapott kielégítő válaszokat például a munka és hivatás témakörében – mert szerinte az extrémsport nem lehet az, a kviddicset pedig mióta ismeri, ide sorolja -, másfelől lehet nem örülne a szekrényben egy fiúnak, semmi módon, aminek hangot is adna.
- Hé, a szekrényben nem szoktam senkit eldugni, az az én felségterületem! Te majd az ágyamon csücsikélsz, még szenvedek mondjuk a tanulnivalóval, ami sokszor van, bár hasztalanul. És akkora kupám még nekem sincs, sajnos.
Lebiggyesztette nagy szomorúan az ajkait, de nem igazán az lett volna a szándéka az ellenkezővel, hogy Lewyt beleültesse. Különben is, az előző kabalája is jött vele mindenhova, szegény párát annyit hurcibálta, eléggé meg is viselődött az évek alatt. Mikor kapta, három vagy négy évesen meg még tuti meg is csócsálta, szóval volt baja. Azóta nagyobb lett, ideje a kabalabizniszt véglegesíteni. És nem, nem szeretné a drágát itt megrágcsálni.
Viszont most úgy érezte itt több kell, mint holmi kabala, izgult is rendesen, lélegzetvisszafojtva várta az eredményt, ami az utolsó utáni percig húzódott, hogy kiderüljön. Lehet, ha még lett volna pár perc, mindenki idegei elpattogtak volna és egy rakás krumpli ünnepelhette meg a győzelmet csak bármelyik részről. Szerette ezt a hangulatot, tudta milyen ilyenkor ott fent lenni és a páholyban is. Az a hidegrázós, libabőrös érzés, amit nem lehet nem szeretni. De ettől még ugyan ilyen könnyen teheti is tönkre az embert. Most azonban az égiek, és a fogók kacsói is kedveztek Maja elképzeléseinek, mikor elhangzott a meccs végét jelző sípszó és az eredmény is megjelent. A csók végén, amikor ránézett, olyan kellemes borzongást érzett a navinés lány, majd lehunyt szemmel mosolyodott el.
Együtt örült a lengyellel, de nem akarta ezzel feltartani, majd később még össze meg vissza ölelgeti érte, inkább hagyta, hogy tovább lebbenjen a társaihoz, ő pedig visszahúzódott, mielőtt egy repülő kesztyű vagy seprű rajta végzi. Nagyon sok, őrjöngő és csalódott arcot is látott, annak ellenére mennyire idegen helyen, országban és közegben volt, pontosan tudta mi zajlik a szeme előtt. Jobban ismerte, mint a tenyerét, és sajnos ez a vesztes oldal érzéseire is igaz. Hát, nem sikerülhet mindig, minden. Idő közben kicsit eltűnt, még összeszedte a táskáját, ugyanis otthon még nem volt, egyenesen ide jött a suliból, így azt még cipelheti. Mire visszaért, éppen elkapta a barátja tekintetét, vigyorogva billegett a lábain még bevárta, hogy odaérjen hozzá.
- Ha neked is megvan mindened, akkor igen. – végignézett rajta, meg kereste van-e valami, amit segítsen hozni, ha volt, igazából kérdés nélkül vette magához, aztán a derekán pihenő kézre csúsztatta a sajátját, majd mikor elindultak Lewy kezét maguk közé irányítva elkapta a saját jobbjával. Hála a varázsvilágnak legalább tényleg nem nagy út a hazamenetel…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Pécs. Újra itthon, éppen körbeudvarolta az anyukáját, aki pár órája készül és pakolászik, Maját pedig furán méregeti. Az elmúlt időszakban túl sűrűn jött haza szabadidejében a navinés, mikor korábban jó, ha versenykor vagy szünetben látták. Már gyanús lenne az anyjának, ha nem értené jobban is talán, mint Maja. Nem is kérdezett tényként kezelte, hogy biztos valami susmus vagy találka van a háttérben. Ezért ez a nagy extra erős kedvesség is talán, ki tudja. A konyhában ücsörögve végül kibújt a szög a zsákból, hogy áthívta Lewyt, segít neki tanulni. Amire csak pár szarkasztikus „képzelem” volt a válasz, meg pár kérdés, mint a "meddig marad? mikor megy?", amikre Maja illedelmes kislányként teli szájjal nem felelt. Úgy eset neki a salátájának, mintha az élete múlna rajta, úgy is érezte. Még mindig sok kellemetlenséget okozott ez, de már kezdte elfogadni Veszna is a helyzetet, ráadásul ahogy múlt az idő, talán neki is megnyugtatóbb volt, meg egyszerre aggasztóbb is, hiszen, ha ezek után válnak szét az útjaik, neki kell majd felkapargatni a lányát. Meg úgy egyébként is, eddig a kicsi egyetlene volt, most meg… gyorsabban közeleg az, hogy felnőtt nő legyen, mint hitte. A szülőség már csak ilyen.
Persze a navinés fejében ilyen szörnyűségek nem járkáltak, volt rosszabb. Maja előre látja - jósnak se kell lennie ehhez -, ahogy szépen lassan bele fog fulladni a házik, beadandók és tanulás tengerébe. Levágódott a kanapéra, ahol csak szemezett a szobája ajtajával, ami mögött a könyvek voltak, végül egy puszi meg ölelés kíséretében hagyta az anyját elkészülni az indulásra és a szobájába ment, letérdelt a földre, majd a sarkaira ülve nézett körül. Nagy sóhaj kíséretében csúsztatta ki két oldalra lábait maga alól, hogy a popsija a padlón pihenjen. Még jó, hogy bármilyen ülő póz kényelmes neki, ha már hajlékony. Jobbra és balra rakosgatja a holmiit, azt se tudja, hogy fogjon neki, lassan az ABC sorrend lesz az egyetlen, amivel dűlőre tud jutni. Vagy az sem. Az egyik kupacba kitett négy könyvet, a többi halomra hevert jegyzetekkel meg összefirkált lapokkal együtt… Hogy lesz ebből jó bizonyítvány?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem volt benne biztos, hogy megúszható ez a program valami kis fennakadás nélkül, de hálát adhatott az égnek, hogy az anyukája végül az utazás mellett döntött. Biztosította róla Maját, hogy vasárnap délre hazaér, és még segít neki bepakolni a visszautazáshoz is, és ennyiben a navinés le is rendezte volna az egészet, éppen ezért nem volt túl közlékeny sem, amit így, vagy úgy, de elfogadni látszott az édesanyja.
Aztán nem telt bele túl sok idő, hogy a szobájában ücsörögve, halálra vált arccal meredjen a sok holmira és teszegesse őket szét. Az egyik kupac már majdnem olyan magas volt, mint Maja ülve, ekkor egy keserves vinnyogás kíséretében fordult az ajtó felé és a kardigánját az arca elé húzva temette bele magát. Ilyen nincs. Bár lehet, ha a szenvedésre fordított lelkesedését tanulásba fektetné kicsikét előrébb lenne, bár ezt nem hiszi el, nem akarja. Kicsit akkor lélegzett fel a nyitott rúnatan jegyzetek fölött, mikor hallotta a kopogást azonban az anyja bekiabált, hogy nyitja, ezek után meg jobbnak is látta, ha nem mozdul ki. Azért sajnálta a barátját, tudta, hogy ő is megkapja a kérdéseket úgy is, majd kiengeszteli valahogy szerencsétlent. Hallotta a nevét meg a vizsga szót és onnantól kezdve megint csak nagyban nyüsszögött a földön, mindaddig, még be nem nyitott Lewy és végig nem nézte, ahogy lecsúszik vele egy szintre. Bármekkora nyomorban érezte magát, azért ahogy ránézett, képtelen volt nem elvigyorogni magát, még a kezét is a szája elé kapta, hogy takargassa.
- Anya muskátlikat költöztetett oda, nem lenne jó ötlet bántani őket, nem örülne szerintem. - Próbálta nagyon komoly érvként használni a változásokat, az új függönyt is egyértelmű, hogy jó lenen a karnissal együtt egyben hagyni. Mondjuk ennyi pozitívuma volt, ez a rózsaszín jobban is tetszett Majának, mint az előző és ment az ágyneműjéhez is, bár abba volt ezüstszín is, és semmi pacika, a pacik a szekrény mélyén pihiznek.
- És… meddig maradsz? - Végül el is nevette magát, aztán kicsit megemelkedve közelebb csúszott hozzá, hogy elvegye és letegye, amiket hozott, aztán pedig megölelje. Persze a kérdés Maját közel sem érdekelte úgy, mint az anyját, de hát na. Mikor elengedte, akkor azért még aggódva pislogott a jobb kezére, aztán visszacsúszott a könyvek közé és ugyan abban a kicsavart pózban úgy tett, mint aki nagyon keres valamit. Igazából nem talált semmit, semmit amit tudna és értene.
- Meg fogok bukni ebből az izéból, ez már tuti. Ezt nem lehet megjegyezni! Mit hoztál? - Tekintete rátévedt arra, amit az előbb látott a fiúnál, de nem vette eddig szemügyre jobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tudta ő, hogy találna megoldást, csak inkább kerülhesse ki az édesanyját, amit Maja nagyon meg is értett. Bár neki sosem voltak ilyen gondjai, egész jól el szokott lenni minden emberrel, tudta szerint rossz híre sincsen, de aztán ki tudja. Sóhajtva rázta meg végül a fejét, bár még mindig nagyon vidámnak akarta magát láttatni, és ennek nem is volt sok köze az ajtó-ablak kérdéshez. Maja örült, ha jött, tőle aztán kéményen át, mint a télapó szokott is érkezhetett volna. De nem tudott most annyira lelkes lenni, egyszerűen úgy érezte omlik befelé rá az egész iskolai dolog, és már ki se látszik a romok alól. Most annyira jó lenne valami, ami feldobja, de előre látja, hogy ez a hétvége eddig semmi jóval nem kecsegtet.
- Mondanám, hogy amíg nem végzünk, de akkor lehet, hogy az elkövetkezendő 2-3 évre ki kéne ürítsed a naptárad, azt meg mégsem kérhetem.
Szomorúan elhúzta a száját, aztán lapozott egyet a könyvben, mintha attól jobb lenne. Igazából olvasgatja ám, de folyton van valami, amibe belezavarodik, és a három mondattal korábbi ki is illan a fejéből. Két hét van csak vissza az élő kivégzésig, mikor majd besétál vizsgázni, fogalma sincs, hogy fog ez menni, de a héten ettől még meglesznek a számonkérések, amikre szintén semmit nem tud.
- Rúnatan, de ez itt - mutatott a tornyosulóbb kupacra - szintén rám vár. Azt se tudom jobbról balra, vagy balról jobbra. Miért nem lehet ez is olyan egyszerű, mint a művészetek, vagy a repüléstan?
Fordult felé elég kétségbeesetten, de aztán érdeklődve figyelte a bemutatót, szemeivel a lengyel kezét követte, ami Maján ért véget egy ragadós cetli képében. Odanyúlva fogta meg magán még rápillantott, aztán csak újra a tanulásra próbált koncentrálni. Elmosolyodott, nem is vette le, csak hátradőlt, majdnem elfeküdt, jó, hogy hídba nem megy le, úgy húzta ki az egyik fiókot maga mögött, majd kivett egy csomó tollat, meg egy eléggé megfogyatkozott szívecskés, sárga tömböt.
- Nekem is van még, legutóbb anyu a homlokomra ragasztott egyet még aludtam, hogy ugyan már harmadik napja ígérem a virágok locsolását, de még mindig szomjasak… elfelejtettem, na.
De végül túlélték, mert Maja ügyesen gondozta őket, csak kicsit elfelejtette, éppen máson járt az esze vélhetően, de ez részletkérdés. Kettejük elé tolta a könyvet, majd előkotorta a füzetet, amibe jegyzetelni szokott. Leszámítva, hogy tele van széljegyzettel a tánclépések, kviddicscselek kapcsán, más rajzokkal és egyéb firkákkal, még használható dolog is akadhat benne.
- Van itt valami fa, azt mondta a tanár, hogy ezt tuti kérdezi…. Ki se tudom olvasni a nevét! – Mert milyen épelméjű nevezi el Yggdrasilnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Talán sok hangyányival szívesebben lenne most a kviddicssztárral úgy, hogy nem ezekkel a tanulnivalókkal kell foglalkoznia, ráadásul Maját ismerve nem véletlenül lepte meg az anyukáját is, hogy rászánta magát. Mindig halogatja a legvégéig, szenved eleget úgy is. Most azonban itt van minden, adottak a feltételek, a lehetőség, a segítség, az idő. A navinés lány meg majd felrobban belül, mert tehetetlennek és butának érzi magát, annál is jobban talán, mint amennyire tényleg nincs IQ-ja csúcsán. Kicsit kevésbé letargikusan viselkedett a puszi után, már majdnem a figyelmét is összeszedte, mikor pillogott rá. Maja értetlenkedett egy sort, bár ez most nem volt őszinte, értette a problémát, beharapta alsó ajkát aztán a könyv felé mosolygott és csak összeszedte a kardigánt maga körül. Ekkor tárult ki az ajtaja és megdöbbenve pillogott szembe az őket figyelő anyukájával.
- Mi a baj? - A legalapvetőbb kérdés, mert ugye a lánykának biztosan nem esett le elsőre, csak második nekifutásra, hogy ez amolyan utolsó ellenőrzés távozás előtt, hiszen már kabátban volt Veszna. - Tanultok? Semmi, kincsem. Indulok, jó legyél, ha bármi van hívj. Lewy. - A végén a fiúra pillantott, aztán meg sem várva Maja válaszát legalábbis elindult, becsukva maga mögött az ajtót.
- Ne is törődj vele...
Hallani lehetett, ahogy a gurulós bőrönd kerekei szántják a járólapot, majd egy kattanás után átbukfenceznek a küszöbön és záródik a bejárati ajtó. Hát, több hasonlóra legalább nem kell számítani. Maja elég könnyedén elengedte a dolgot, aztán a virágos beszámoló után összeszedte magát.
- Az, azt hiszem. Azt mondta valami kisesszé lesz, szóval az, ha megvan, már elég átmenősnek tűnik. Ami meg a rúnákat illeti. Ühm az első nemzedékkel még nem volt gond, aztán nem tudom. Úgy tizenhat biztos megy a huszon…huszonnégyből. - Próbált fejben számolni, és remélte, hogy nem rontja el, de úgy emlékszik, ennyit vettek át. Rá kellett azért döbbennie, hogy nem egy csúcsteljesítményű harmadikos, erre Lewy nyilván jóval korábban eszmélt. De ebből kell gazdálkodni. Végül beszélni kezd és elég érdekesen olvassa ki a szavakat, szerencsétlen.
- Van valami három dolog hozzá a Hvergelmir, Bifrost meg még egy, amit nem is látok leírva...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maja próbált a csendes és beletörődő lány maradni, főleg miután minden bűnét megbánta, amit néha napján elkövetett az anyukája párjai felé. Ő is volt kíváncsi, talán zavart is néha, de ettől még kritikán alul, ami itt történik, az a helyzet. Próbál a leányzó békét hozni, de az egyik oldal érteni se akarja a másikat, így meg amaz jogosan áll hozzá úgy, hogy inkább közlekedne az ablakon be és ki. Gondterhelt pillantással intett az anyukája után, hogy aztán próbálja megnyugtatni a helyzetet, de érezte, hogy ez azért kevéske.
- Hidd el, nagyon sokszor elmondtam már, hogy nem fogsz bántani, én tudom. De mindig van valami kifogás, amit szerinte én nem látok. Majd megbékél.
Annak ellenére Maja néha milyen kis butus, meg lassú, sikerül néha át is látnia a helyzetet, arról nem beszélve, hogy bár ez a helyzet hozta, hogy az anyukájával nincsenek olyan extra vidám társalgásai néha, még mindig elég sokat beszélnek, ami jót tesz. Lewynek is, ha nem is tud róla, volt már rosszabb tekintete is Vesznának, jó is, hogy azt nem látta. Közben inkább olvasgatta azt, ami volt de más volt mindenhol. Füzetben, könyvben… Elveszett.
- Hogy mi? Négy? De hogyan jött negyedik? Pedig itt még figyeltem is, még ilyen lapot is kaptunk, amin három volt. - Közben azért figyel a magyarázatra a nagy kiakadás közepette. Figyelte a vázlatot még bólogatott is, ahogy igyekezett követni mi és micsoda. Azt nagyjából felfogta, hogy mik ezek, a neveikben kevésbé volt biztos. Ahogy már abban is, hogy milyen eseményeket tart Gabi bácsi, ha ez tényleg rossz úgy. Aztán ugyan a megerősítés biztos volt, a kérdése viszont igencsak bizonytalan.
- Ühhüm. Kilenc világ van a világfán - elvileg -, abból mi csak párat tanultunk, az baj lehet?
Túlzásokba nem kell esni, nem ez számára a világ legérdekesebb témája, de ha kicsit igyekszik, talán hamarabb kigabalyodik az egész téma. Jó lenne, mert másként buta krumpli marad és majd csak dekortárgynak lesz jó egy szobában, pont, mint a kupái. Azt meg ő sem akarhatja.
- Meg, meg… vannak itt is állatok. Mondjuk azok még mennek valamennyire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elég rossz érzése lett a lehangolt tanulás mellett is úgy az egész hisztitől, amit az anyja kialakított. Ő tényleg hitt benne, hogy ez majd elmúlik, vagy rendeződik, egyszerűen csak a kislányos naivitása nem akarta engedni, hogy tovább lásson az elképzelt kis tökéletes buborékjánál. Aztán most már muszáj. Szépen jött az a tű, és pukk, vége volt ennek. Sajnálta, de nem tudott mit tenni azon kívül, hogy minden alkalommal csak a jót mondta. Néha tényleg nem értette mire fel ez, sok dolgot volt már, amit ennyire nem kedvelt az anyja. Mikor otthagyta a balettet és ment más irányba ugyan ez volt, de Maja akart, ment is és jó dolga lett. Kviddics dettó. Most már igazán lehetne ennyi bizalom felé, még ha nem is túl okos, nem hoz rossz döntéseket. Mert tényleg így volt, a fiút is olyan szintekig tudta magasztalni anyucika előtt, mint szerinte senki.
Fácska, kutak és a híd. Lassan ment, de kezdte megérteni, bár határozottan nem érezte magát túl jól, meg túl okosnak sem, ami nem dobta fel, de ez van, ezt kell szeretni. Egy vérszegény mosolyt megejtett a hasonlatoknál, amit azért nagyon értékelt a rengeteg infó között, de lefagyott a rendszer. Próbált ő mindent befogadni, de ez azért nem volt kevés hirtelen. Bezzeg ha egy műelemzést kéne megírni akár korstílusi szempontból is, bármennyit tudna róla beszélni, nem érti ő ezt. Inkább szép lassan a saját kis szavaival kiegészíti a dolgokat, senki nem mondhatja, hogy nem próbálkozik a gyomrában lévő gombóc ellenére.
- Nem tudom kell-e, emlegetve voltak, de nem igazán tért ki rá, nem tudom miért, meg hogyan. Gondolom akkor talán nem. Remélem.
Próbált válaszolni valami értelmeset, de még mindig az előző körön forogtak a kerekek és magában mormogta is, legalább kezdett megragadni az, ha ezek már túl magas pluszok is voltak. Aztán ahogy választ kapott menten megbánta, hogy kérdezett, és nem a volt levitás kiütközése miatt, inkább azért mert ő maga se tudta. Fenrir. Ez legalább ismerős volt, szóval úgy sejtette ezek lesznek azok, amik kellenek. Legalábbis remélte. Egyébként ez a tanulás megint kihozta sikeresen a hallgató és megfigyelő Maját. Ehhez jobban értett.
- Ők ismerősek, ezek lesznek azok… - Nem volt ugyan meggyőző, de mikor az utolsó szót is felvéste egy kis lapra előrehajolt és szépen sorba ragasztgatta őket, hogy valami rendszerben lássa. Esszét nem lehet darabokból összerakni, vagy ő nem tud. A csókra egy pillanatra megállt, fel is lélegzett, de nem a bocsánatkérés miatt, inkább mert legalább úgy érezte haladnak valamerre, bármennyire is nem volt ez az ücsörgés és eszmecsere az ínyére, sőt.
- Ne kérj bocsánatot, ezért vagyunk itt, velem meg nehéz, ez van. - Megvonta a vállát, aztán közben fogott egy szövegkiemelőt is és kihúzkodta a sorokat, amik még kellhetnek és idevágnak ahhoz, amit Lewy mondott. Bár azért rendesen össze lett zavarva, de már nem olyan káosz. Ahj, annyira csinálna inkább bármi mást, amitől nem érzi magát ilyen bútordarabnak, amit csak kerülgetni kell a szobában. Menekülési elképzelések kezdete három... kettő...
- Nem vagy szomjas? Vagy éhes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maja fejében rövid idő alatt sikerült az ősrobbanást előidézni, ami nem csak abból állt, hogy kezdett megvilágosulni a témát illetően, de abból is, hirtelen mennyi ötlete lett, amivel a tanulásból kimenekülhetne. A legtöbb középpontjában pedig nem egymaga állt. Ez egyszerre dicséretes áttörés és elszomorító jövőkép, bár nézőpontok kérdése. Ha őszinte akarna lenni, ez a mennyiség, amiket most lefirkálgat meg kijelölget annyi, amit máskor három, de inkább négy nap alatt összeszenved tessék-lássék módon, és jórészt eredménytelenül.
- Köszi, mindjárt összetűzöm ilyen izéval, és akkor nem is akadok bele. - Egyébként ez a szó a magyar nyelv egyik legjobb találmánya. Nincs szó, kifejezés, fogalom, amit ne lehetne az „izé” megjelöléssel leírni. Határozottan hasznos és haszontalan egyszerre. Elővett egy gémkapcsot közben, amivel fent megtűzte, majd még egyet lentre tett, így egyben áthajtható volt, szuper. Először érezte magát kicsit valahogy az este folyamán, eddig nem operált valami fényesen. Pillogott a könyvrengetegre, igazából a 6 tárgyából három nagyon jól megy, a rúnatannal most kezd megbékélni…maradt kettő, amikkel jobb volna nem is találkozni. Bezzeg ha másról van szó, milyen aktív meg szorgalmas tud lenni! Csak ugye nem mindegy mi köti le a figyelmét.
- Majd átnézem még azért volt-e másik. Ririvel múltkor ezeket legalább kiírtuk szépen, csak nem voltam benne biztos, hogy még hasznomra lesz. El vagyok veszve abban, mi és mihez való.
Vallotta be végül szomorkásan, ahogy rendezgette a post-iteket. Ahogy újra és újra rápillantott a fura nevekből legalább meg kezdőbetűk ragadtak meg, az is valami… Végül nem nagyon bírta tovább, kénytelen volt a menekülést keresni és még a szomorú kiskutyaszemeket is bevetette volna, de hatalmas sóhajjal vette tudomásul a választ.
- Akkor milyen van?
Kérdezte egy mosoly kíséretében, még nagy nehezen áttornázta magát a maga köré kevert holmin, négykézláb, mert máshogy, aztán meg sem állt Lewyig. Elég tanácstalanul figyelte, fogalma nem volt milyen felajánlást hagyhatott ki, ami most eszébe kéne jusson, de úgy volt vele, hogy ezen inkább gondolkodik, meg az élet nagy dolgain, minthogy tovább elemezzen hidakat meg kutakat. Nem volt ínyére, no. Mikor odaért kinyújtózott, amúgy is zsibbadt már mindene, aztán közelebb hajolva puszit nyomott a szájára, csak egészen rövid ideig időzve ott, majd mellé fordult, és ő is az ágynak dőlt.
- Ühm, de játszhatunk is addig valamit… vagy tudsz bármit, amivel nem halok meg papírok közt a sokktól, mennyi mindent nem tudok? - Húzta el a száját kicsit szégyellve magát végül aztán kinyújtott lábain dobolt az ujjaival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sokszor ad hálát és köszönget meg dolgokat, de mindig is azt verték belé, hogy ez így helyes. Hiszen van, akinek ez sem adatik meg, neki meg mégis. Most például szinte biztos benne, hogy sok lány szívesen lenne a helyében és ez egyszerre tudná elkeseríteni és dobná fel. Igyekszik utóbbira összpontosítva elfelejteni előbbi eshetőségeit. Az agya megint teljesen önálló életre kelt ebből is kitűnik, és ki is szórta azon infókat, amikkel nem most akar tovább foglalatoskodni. Például ülni csak úgy amellett, akit úgy imád ezerszer jobb. Akkor is, ha ennyi az egész. Maja nem feltétlenül nevezhető nagyigényűnek, sőt. Annak idején a legjobb barátnőjétől egy talált gesztenyét kapott és úgy őrizte, mintha legalább valami milliós tárgy volna aranyba öntve. Az más kérdés, hogy hátba szúrta, majd elhagyta őt a lány, de a gesztenye még megvan valahol. Ilyen ő. Hirtelenharagú, de sosem tud elmélyült lenni ez, így viszonylag könnyebb vele.
- Persze, tudom, majd lesz tovább. Majd ezeket a cetliket átnézegetem és jó lesz minden. Reméljük.
Mondta mosolyogva még eltervezett célállomásához nem ért. Egy pillanatra azért megfordult a fejében, hogy most szívesen szorongatná a fiút, és kérlelné, hogy csak szabadítsa fel a tanulás alól és csináljanak inkább bármi mást, ami érdekesebb vagy izgalmasabb, de lemondó sóhajig jutott csak. Talán nem most kellene ezt feszegesse, vagy igen. Nem tudja.
- Pedig tényleg nagyon érdekel. - Meg egyébként pillanatnyilag minden más is, ami nem a tanulás. Viszont ebbe a kérdésbe se látott ő többet, mint ami elhangzott jellemzően, azonban ami utána jött, azt nevezhetjük a legutóbbi ébredése részleges következményeinek is. Kezdte felismerni a rendezvényt, amin csücsült… Olyan kár, hogy a határokat azonban nem ismeri. - De mondta, főleg mióta a neved először elhangzott, egyre többször kapom meg.
És bizony, ebben a kontextusban már nála is leesett a tantusz, nem is nézett rá Lewyre csak piszkálgatta a kardigánt meg a nadrágját a kezével, majd sóhajtva gondolkodott el, mi is legyen. Zavarban volt, úgy tért vissza, mint a hirtelen hallgatásai is. Aztán a legnagyobb jóindulattal és ártatlansággal kezdett bele őszintén az egészbe. Fölösleges lett volna csűrni-csavarni, pláne, hogy most még viszonylag összeszedett volt.
- De elsősorban nem erre gondoltam, videójátékozhatunk, vagy valami kártya, van egy csomó társas, bármi… igazából bármit szívesen csinálnék. Szívesebben. Nem szeretek tanulni, ennyit nem is szoktam egyszerre, megfájdul tőle a fejem is majd… - elhúzta száját és grimaszolt kicsit és így mostanra sikerült ránéznie a lengyelre és várni valamiféle reakciót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy picinél talán jobban feszélyezte a tény, hogy sokan és sokkalta jobban teljesítettek nála az iskolában, Lewy eszéről nem is beszélve. Nála tényleg lekorlátozódott ez kreativitásban, ötletekben és gondolkodásban a táncra meg a kviddicsre kilencven százalékban. Maradt tíz minden másra, nem véletlenül toporog ott és úgy, ahogy van.
- Ha nem így lenne, miért kérdezném. Én is segíteni szeretnék, bármiben! Ahhoz viszont tudnom kell… - Kötött össze mindent, mindennel végül, hogy megértesse végre nem beszél ilyenekben a vakvilágba. Bár láthatóan egyáltalán nem tud meggyőző lenni, ha ennyire sikertelenül kérdez.
Végül inkább csak elmondta mi a helyzet és végighallgatta azt is, amik a tények. Mindezek ellenére Maja továbbra sem akarta ezeknek kis mértékben sem jogalapot adni. Vele nem volt ilyen, ő ezeket nem tapasztalta, sőt, éppen ellenkezőleg, és ezt csak ismételte és ismételte, bármennyire is hihetetlennek tűnt Vesznának. Talán már a végére el is hitte, meg úgy a mai nap láttán. Ahol egyébként Maja mérhetetlen módon kavarja a lapokat már tudat alatt.
- Hallott is, de ez annyira előítéletes. Csak vagy, vagyok, vagyunk és kész. Nincs ebben semmi hiperprobléma. Nem fogsz eladni az araboknak két tevéért, legalábbis gondolom. Szóval nincs itt baj.
Ezen a téren legalábbis biztos, hogy nincs. Aztán meglepetten pislantgatott, ahogy lassan a drága ölében találta magát. Kissé sután fonta a karjait a nyaka köré, majd rá is mosolygott. Figyelte egy darabig, tiszta libabőr lett, aztán végül visszavonulóan a kezeit elhúzta és ölébe ejtette. Felállt, és a könyveket összepakolta, hogy ne a szoba közepén heverjenek, elrakta onnan helyet csinálva, de egyelőre csak hallgatott, mert fogalma nem volt mit kellene csinálni.
- Ha azt mondom nem akarok tanulni ma már, ugye nem fogsz hazamenni?
Kérdezte nem titkolt aggodalommal a hangjában és szemében. Igazság szerint volt ő már egyedül itthon, és nem ez volt itt a gond, sokkal inkább az, hogy egy ideje bizony ő is igényli ezt, hogy ott legyen mellette, mert az jó. Ettől pedig nem szívesen szakadna el, ha nem muszáj persze. Közben végzett is, akkor visszafordult volna a lengyelhez, de előbb még egy szívecskés post-itet kezelésbe vett. Ráírta hogy „Majáé” majd leguggolva mellé szépen a mellkasára tapasztotta. Aztán hátrébb lépett egyet. Vagy kettőt.
- Hmm... Tabu? Activity?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még mindig bajban volt azzal, hogy eltalálja az egyensúlyt a mit lehet és mit nem, vagy mit kell és mit nem kéne dolgokban, egy kapcsolatban. Igyekezett, de kicsit nagyobb hátrányból indult, mint a legtöbb korabeli, ami némileg dicséretes, de nem sokat segít. Ellenben Majával, aki nagyon szeretne.
- Te vagy a világ legédesebb pasija. - Vigyorgott rá, aztán közelebb hajolva az ajkait a fiúéra tapasztotta, és csak mikor kifogyott a szuszból, húzódott vissza. A levegő még mindig életmentő tud lenni, ha magához veszi az ember. Komolyan gondolta, de azért nem merült ez ki ennyiben, nagyjából megértette, hogy itt a problémaforrást ő maga hozta ebbe az egészbe, ami annyira nem is tűnt éppen gyümölcsözőnek. - Tudod jól, hogy magamtól is megyek, nem kell ahhoz fogni a kezem…
És tényleg. Mármint ennél őszintébb nem is lehetett volna, ha Majának van valami random ötlete, és lassan, de biztosan a bátorságát is összekapargatja, nincsenek előtte csukott ajtók. Hát így sétált be hozzá karácsony előtt is; vagy ezért gyilkoltatja magát is gurkókkal, ha pályára léphet. Kicsit kattant ebben a viszonylatban, de talán ez is rántja fel abból, hogy ne csak naivka, de teljesen reménytelen eset is legyen. Rejtett tartalom van bizony. Arról nem beszélve, hogy lassan, de biztosan fel is fogta, hogy igen kellemetlen a másik számára, hogy ő ilyen könnyedén jön meg megy hozzá, a közelébe, rajta…
- Ez nagyon cukin hangzik, de igazából az árszínvonal emelkedik ám, vagyis pontosabban csökken a vásárlóereje a… tevéknek. Szóval én sajnos ugyan annyit érek, a tevéket tartják értéktelenebbnek, több kell belőle, hogy ugyan az az érték kijöjjön.
Micsoda fordulat, kiderül mindjárt, hogy a koszon kívül más is ragadt általánosiskola végén Majácskára. Egyébként tényleg, a tánc miatt muszáj volt teljesítenie, ha nem akarta elveszteni a helyét a csapatban. Itt kevesebb már a motivációja holmi rúnák meg lények felé. Aztán meghozta - drámaian szólva - élete legnehezebb döntését és a korábbi felismerés, na meg a mehetnékje nyomán meghátrált és inkább a pakolásba temetkezett. Pedig olyan jó volt úgy és ott. Érti ő, hogy mindenki neki akar jót, csak azt nem, őt mért nem kérdezi meg senki, hogy az úgy tényleg jó-e. Bár hozzá kell tenni, hogy az a makacssága, ami időnként - vagy annál kicsit többször - előjön, nyomatékosít sok dolgot. Például abban is biztos, ha most egyértelmű nemet kapott volna, nem hagyná annyiban. Ahogy másra meg nem mondana nemet, ha ő nem akar.
- Már tovább tartottál a könyvek felett, mint eddig bármelyik segítségem, hidd el, nagyon jól haladtál. Ne. Úgyhogy maradj szépen. - Meggyőződve még bólogatott is, őszinte volt. Hiába szoktak leülni azzal a szűk baráti körével, vagy még Majánál is alacsonyabb szinten vannak, vagy szőkék, vagy lusták. Egyébként elnézve az évfolyamát néha nem nehéz még az ő tudásával se brillírozni.
- Semmire. Esetleg a rajongóid azon 80%-a, akik nem a kvaffkezelési technikád csodálják általában. Akkor activity lesz!
Jelentette ki nagy boldogan a végét, mintha kicsit el is próbálná nyomni a korábbi kijelentését, pedig szó sem volt erről, és igazából ennek az apró „figyelmességnek” se volt hozzá semmi köze, de a kérdés elgondolkodtatta. Elcsuszizott a szekrényig, kivette a dobozt, majd maguk közé tette és levette a doboz tetejét, hogy előkerüljön minden szükséges alkatrész. Persze közben mosolyogva fel-felpillogott Lewyre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jobb későn, mint soha kimondani. - vonta meg a vállát mosolyogva Maja, miközben kihátrált. A segítőkész valójához nyilván a megértésnek is nagyon kell passzolni, ami néha döcögve, de azért érkezik is. Természetesen ő is tisztában van azzal, hogy nem egy nagyon tipikus helyzetben vannak, és ezért is van a sok morgás az anyukája részéről, vagy éppen a fenntartások Lewytől. Bármennyire is szomorú mindkettőtől néha, ezt szépen tartani kell, bár nem erőssége ez a rend és alkalmazkodás rögvest. - Jó, te megfoghatod a kezem, ha szeretnéd, de a lényeg az volt, hogy nem te rántasz bele semmibe. Most is segítettél.
Kezdi kicsit úgy érezni, hogy hiába próbálja elkergetni a borús felhőket, rajta kívül mindenkinél félig üres a pohár és nem félig teli. Pedig azt ő nagyon nem szereti, menekül ez elől, az meg aztán tényleg nem lenne jó, ha megint inkább begubózna és csendesen várná a semmit. Már a saját gondolataiba is bekúszik egy-egy rosszabb elképzelés, így inkább kisebb grimasz után tette a dolgát miután kivesézték a tevekérdést. Azon azért felnevetett, ahogy a teveállapotokat felvázolta a fiú.
- De az a te értéked, butus, te napról-napra többet érsz, látod. Egyszer csak majd azt vesszük észre, hogy jön valaki és elrabol… Nem lenne jó.
Rázta meg határozottan aggódva a fejét, majd az utolsó könyvet is eltávolította a szőnyegről. Érezte és észre is vette, hogy figyelik, de ezt betudta annak, hogy tanulni jöttek, ő most mégis minden nyomát ennek igyekszik eltüntetni. Ahogy a keze ügyébe kerülnek a kis cetlik elmosolyodik és szépen sorba ragasztja a szekrény ajtaján, ha a szeme előtt marad legalább ki nem kerülheti – ennyire már ismeri saját magát.
- Is? Akkor most mégis hazamész? De ne menj el, lécci-lécci-lécci.
És megérkeztek a szomorú kiskutyaszemek is ismét a színpadra, amikkel úgy szeret ebben a szobában operálni a navinés. Lehet valami az itteni levegőben, mert ez azért nem biztos, hogy túl jó. Mindenesetre egy kicsit megijedt, hogy akkor most tényleg fogja magát, és ha vége a pihinek pápát int neki. Azt meg nagyon nem szerette volna… nem akarta.
- Most úgy döbbentél meg, mintha valami világmegváltót mondtam volna, pedig ez még annak is egyértelmű, aki mondjuk csak rólad látott egy képet, de nem követi a kviddicset. - Igen, Majában hamar felderengett pár beszélgetés Lottival például, bár azok… azokon inkább átlépne most gyorsan, mielőtt belebonyolódik valamibe. A barátnője sokkal szabadabban fog fel dolgokat, és teljesen máshogy is látja azokat. - Hogy ééén?!
Látványosan mutatott magára miközben próbált értetlenül grimaszolni, de a mosolya nem akart eltűnni. Aztán a plafont nézte még gondolkodva hümmögött. Végül a dobozkát magához véve kezdett csak beszélni, bár végig a játéknak nagyjából, hiszen nem emelte fel a tekintetét.
- Azt, amit a pályán dolgozol a csapatért, vagy éppen a pontokért. Mikor kapitány voltam én is szerettem volna ilyen jó lenni, aztán olyan lettem amilyen, de nem ez a lényeg. Szeretem a kviddicset, de aztán azóta már sok mindent csodálok benned, ha az érdekel…
Csak a végén pillantott fel rá, egyébként is igen kellemetlennek érzi ő, hogy ennyit beszél, bár ezt nem mutatja, csak nagyon különös neki. Folytathatta volna, de inkább figyelt, hogy ezt most tényleg elmesélje-e? Mármint nincs ebben semmi rossz persze, de ő olyan dolgokért tud bolondulni, ami másnak mérhetetlenül fura. Például a folyamatos hajba túrás mindig megmosolyogtatja, de az is olyan imponáló, hogy mennyire okos, és erre csak mostanra ébredt igazán rá. A cukorkaboltban való felsikongatása óta mintha túlságosan nagyot ugrott volna és néha még visszamenekülne a négy fal közé a csendjébe. Pedig itt is nagyon jól érzi magát, sőt, nem nagyon érezte még előtte annyira boldognak a helyzetet, mint az első meccsen amire kiment Lewyhez.
- Én kezdek! Ühm, mivel ketten vagyunk, ilyen időremenős lesz, ha kitalálod az első homokóra leteltéig, akkor az neked két pont, nekem nulla; ha a másodikig, akkor egy-egy pont, ha utána, vagy sehogy, akkor enyém a pont. És ha majd te jössz, ugyan ez fordítva.
Hadarta gyorsan végig, hátha nem értené, ők ezt, hogy szokták, mert a többszemélyes játékokat ritkán játsszák kevesen, na. Végül húzott egy lapot, és várta, hogy kezdődhessen.
Építőkocka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nehéz volt úgy beszélni és cselekedni Maja számára, hogy ha nem is volt annyira nyilvánvaló, érezte az ellenállást. Nem csak azzal, amiket mondott, hanem a tettei felé is. Nem feltétlenül esett ez jól a lelkének, de ezt kompenzálva kinyitotta a szájacskáját, amin aztán folyt ki minden gondolata. Legalábbis nagyrészt a fejéből indultak a mondatok, de nem volt benne biztos, hogy észből. Nehezen találta sokszor Lewy közelében a zavar miatt ezeket, és össze is kuszálódtak, viszont most igyekezett, nagyon. De arra, amit gondolt nem nagyon tudott mit mondani, ő teljesen másként gondolta ezt, sokkal-sokkal rosszabb emberek vannak a világban, és bárkinek lehetnek hibái, attól még jó ember. Viszont bölcsebbnek látta szomorú szemekkel az ellenkezést beszéd helyett. Aztán kicsit úgy a szíve is megnyugodott attól, amit hallott, de egy halvány mosolynál több nem fért ki a csövön.  De nagyon lelkesen tett fogadalmat. Valamit valamiért, tudja ő.
- Ennek nagyon örülök. Holnap ígérem folytatom a tanulást!
Kicsit még össze kellett ezt raknia, olyan furcsán érezte magát, de nem tudta megmagyarázni magának sem igazán. Megint ott volt a gyomrában és a torkában is a gombóc, de nem félt, inkább csak kiütött rajta ez az egész hangulat, és elgondolkodott. Megfordultak nem szép dolgok is a fejében, amin biztos minden barátnő aggódik, pláne azok, akiknek a pasijáért kisebb, vagy éppen nagyobb hadsereg rajong és próbálná meg is szerezni őt. Meg olyanok is, amik így vele kapcsolatosak. Néha nem értette, hogy Lewy azért ilyen vele, mert annyi idős, amennyi, vagy csak nem akarja bántani, de ő igazából nincs annyira oda, mint Maja. Mert ő bizony el van varázsolva. Samu.
- Samu a pókom, ugye nem félsz tőlük? Fent lakik a bal sarokban, anyu hiába szedi le, mindig visszatér. Samu szeret. Meg a porcicáim, és ha még nem lépett le a sáska a konyhából, ő is itthon van. Sosem vagyok ám egyedül! De egyszer volt egy tücsköm három napig. Aztán elköltözött.
Nem, valóban nem megy, hogy komoly maradjon, és az sem, hogy ne untassa szerencsétlen az igen érdekfeszítő retardságokkal az életéből. Többszörösen tudja alátámasztani azt, mennyire nem volt százas régebben sem, mondjuk ettől függetlenül még lehet kedves, rendes és segítőkész. Nem minden patent, de a lényeg az.
- Tudod nem mindenki csak azt látja, hogy szépen mosolyogsz, meg a szemeidbe bele lehet veszni… De lássuk be nagy előny. - Mondja meggyőződve, de ezt igazából csak azért mondja már, mert félt, hogy az előbb túlzásba esett kicsit és nem szereti a túl komoly helyzeteket. - Én így imádlak, ahogy vagy…
Mondta végül egy pillanatig találva csak meg a tekintetét, aztán elcsendesedve koncentrált a játékra. Inkább foglalatoskodott a kártyákkal és a szabályokkal most, már így is túlteljesítette a havi beszédadagját, és még hol a vége? Most mondjuk egyelőre az van, ugyanis mutogatnia kell.
- Akkor elfordítom az órát, figyelj… - Azzal feltérdelt és a sarkaira ülve csúszott pont szembe vele. Előrehajolt, elfordította az órát, aztán felmutatta a mutatóujját, jelezve, hogy egy szó, majd a kezén próbálta két darabnak láttatani, amennyire ment. Figyelt, hogy mennyire lesz sikeres, és nagyon nehezen ment, hogy ne nyökögjön, igyekezett a nyelvére harapni. Aztán dobozokat formálva úgy csinált, mintha pakolgatná őket egymásra... hát kezdetnek nem rossz. Ismételgette a folyamatot, még előrébb nem jutottak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ugye? Tudod, mondtam már én mindig megtartom a szavam, a portás bácsitokat se vertem át! Bár már neki is lógok sütivel. Majd legközelebb...
Nagy elánnal vágott egyből rá a téma lényegi részére, amolyan plusz biztosítéknak szánta és igazából magában már elkezdte a győzködést meg a motiváló beszédeket, hogy tényleg neki is kezdjen holnap. Nem a tanulás volt az, amire a legkönnyebben rá lehetett őt venni, de mindig akadhatnak kivételek. Időben meg kell próbálni a lelkierejét összeszedni, nem megy ez csak úgy. Maja sosem az volt, aki leül és le tudja kötni a figyelmét a tanulással, olvasással vagy éppen információszerzéssel. Voltak persze eltérések, de annak érdeklődéshez kellett eleve kötődnie. Lehet, ha rúnatanon a rúnákat valami ábrákkal, vagy képekkel tanulná, nem csak így, már előrébb lenne. De nem, még erre is lustika volt eddig, sebaj. Navinés. - Tényleg?
Szabályosan csodálkozó „ó”-t formált a szájacskája, miközben értetlenül pislogott. Okos? Persze minden bók mindig jólesett a lelkecskéjének, de ezt azért pont ő nem sűrűn hallja, még azoktól sem, akik szeretik. Nem erről híres, na. Bár azért az anyukája néha mondja neki, de mi mást tenne egy szülő? Elfogultság, könyörgöm, elfogultság. Gyorsan túllendülve ezen ecsetelte inkább a háziállatokhoz való viszonyát, aztán vigyorogva hallgatta, hogy nincs egyedül ezzel azért. Megnyugtatta, hogy nem nézi teljesen kattantnak bár arra eddig is lett volna alkalma, Maja nem mindig túl normális, de azt is képes ám aranyosan.
- Hát kicsit fura volt, főleg, hogy ha villanyt kapcsoltam csend lett, ha meg le, megint ciripelt vagy mit csinált. De aztán meg tökre hiányzott, mikor elment… vagy eltűnt. Egyszer haza akartam hozni egy siklót, akkor még Tihanyban laktunk, de anya olyat sikított az ajtóban meglátva a kezemre tekeredve, hogy éreztem, nem kéne…
Ezt már elég szomorúan adta elő, em volt az a kosztól, meg hüllőktől irtózó lány, bár nem is tudta magát sokszor behatárolni. Sok dolgot hazahordott, amit más kisgyerekek is, a legtöbbre az unokabátyai beszélték rá, de hát aki ilyen befolyásolható volt, vessen magára.
Kicsit értetlenkedve emelte a tekintetét vissza a lengyelre a kijelentésére, vagy olyasmire. Aztán elterült egy mosol az arcán és kicsit belepirulva kuncogott fel. Esze ágában sincs ezt megkérdőjelezni, nem kell ebben hinnie. Ő bízik a barátjában, és abban is, amit kimond. Kicsit harapdálta az alsó ajkait, úgy próbálta összeszedni újra a koncentrációját, hogy ügyesen mutogathasson. Fel is emelkedett a sarkairól úgy próbált pontosabban mutogatni, néha rázta a fejét, de aztán csak meglett az a szó, amire nagy vidáman bólogatott, aztán látta, hogy bizony pörögnek a homokszemek, így belehúzott kicsit. Forgott az agya, de nem nagyon talált kapaszkodót hirtelen a kockához. Mutatta, hogy a második fele jön megint a kezén közben. Négyszögeket rajzolt maga előtt a szőnyegre, hátha… ahj, aztán kicsit tanácstalanul billentette oldalra a fejét, végignézett Lewyn, aztán vigyorogva közelebb csúszott, hogy éppen csak a játék doboza volt köztük, aztán áthajolva fölötte megbökögette a fiú hasfalát és intett a fejével, hogy ott is vannak, na értse már meg mit akar! Lehet az idő le is fut közben és indul a második adag, arra már nem is figyelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő