Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

... a szürke patás! Csak ő húz így szánt, seeeenki más. Lehet hó, lehet... Ha a táncban jó is vagyok az éneklésre még nem mondták soha, hogy azért csináljak belőle karriert. Mondjuk rosszat se nagyon, de azért pont elég volt a brekikkel koncertezni. Ania nevetett, de szerintem csak rajtam meg mert éppen boldog volt, Klara el volt magával foglalva és ahogy táncolt a szőnyegen topogva apunak mutogatott. Nem igazán haladtunk, róla hiányzott a cipő és a kabát, na meg a sapka és sál, Ania legalább csak a kis pufi overáljából lógott már ki félig. Neki cipőcske nem kell, mert bizony csak csücsülve fog utazni, nincs mese. Bár azért hozok, biztos ami tuti. Bele is nyomingoltam még a stitches hátimba minden más mellé. Volt már egy picibe Klaracskának is, így az isziket legalább a kis plüssökkel abba pakolhattam. Muszáj volt, mert már apu zsebét is teletömtem, de még nem is tud róla. Kezdek egyre kevésbé beleférni a táskákba.
Szerencsére a kis műsort később se felejtették el, mert ahogy elindultunk a kezeikkel a kocsiban is nagyon szemléletesen tudták a popsiriszát kompenzálni, bár a helyükön se nagyon szeretnek csücsülni. Hihetetlenek, de imádom, végig feléjük is pilláztam hátra széles mosollyal a fejem az ülésnek döntve, amíg meg nem álltunk. Arról volt szó, hogy anyuékhoz kell menni, ez meg túl rövid út volt hozzá, szóval kicsit meglepve néztem a szívecskére.
- Baj van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bármennyire is imádom ezt, ahogy boldogan és csak játszva tombolnak, mikor az ajtó felé néztem Lewyre, tudtam, hogy már nagyon nem itt kéne tartani. Kifújtam egy nagyobb levegőt, mire Ania utánozni próbálta és egy adag buborékos nyálat kaptam. Letörölgettem, ahogy a szőnyegen a hátára fordítottam, de még ez megtörtént ő már kint is volt az overálból. Nem, én se szeretném felvenni, de ez bizony nem egy kívánságműsor sajnos. De majd ha hazajöttünk lehetünk a csinos pizsiinkben. Vannak rajta pici rénszarvasok, meg van ilyen kis agancs a kapucnin, ami nagyon édes. De ez majd itthon megvár. Mint Volt, aki lelkes csóválással vakkantott utánunk majd lefeküdt a helyére. Bekapcsoltam a függönyre erősített karácsonyi izzókat neki, így nincs sötét se és el is hagytuk a házat.
Nem voltam gyors, de legalább sikeres, a kocsiig biztosan, ott egyszer csak landolt köztünk a sebváltón Klara sapkája, ebből is tudtam, hogy ez nem a kedvence. Ania ilyen szakértelemmel még nem bánt a tárgyakkal, de ő is leküzdötte, meg a zoknira húzott tutyit is, amit láttam ám, hogy a nővére segített neki! Ez nem és, hogy már mindketten ugyanúgy csináljak. Az más, hogy mikor ők nem voltak én hagytam így el a darabjaim az autóban. De na, az nem olyan.
Mikor megálltunk kicsit meglepetten bambiztam ki az ablakon majd Lewyre, aki nagyon fura volt. Nincs baj, értem én, de nem ott vagyunk, ahol kellene, nem?
- De anya nem itt lakik - és nyilván se az övé, se Helmut nem költözött ide csak úgy. Bár engem az is meglep, hogy képes anyuék miatt néha pár napot itt lenni csak úgy. Pedig mindig tök elfoglalt Hannah meg Sebby szerint. Látom. - Igen, párszor segítettem már, miért? Szeretné kutyákat sétáltatni? - néztem rá bután, aztán én is kikapcsoltam magam, mert ha ő megtette, gondolom ki kell szállni. Hátul közben a zenének hála fel se tűnt, hogy nem döcög a kocsi, pedig szokott belőle hiszti lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Neee, pssszt - kaptam az ujjam Lewy szája elé, de már késő volt, a fél mamusz a kezemen csapódott, majd kettőn közé pottyant. Én szóltam. ez a kviddics szó felér egy "hajíts" dologgal. Múltkor Sebby is mesélt valamit és minden szavánál, mikor ez jött, repült valami. A villa is... Nem volt ám vicces! Klara élvezi ezt, pedig nem túl kedves dolog, az se, mikor veszélyes dolgokkal dobálózik. - Én mondtam.
Ahogy visszahúzódtam az ülésbe inkább lassan kicsatoltam magam, bár elég bizonytalanul. Ami azt illeti nem nagyon értettem, mi is folyik itt, mondjuk nem is kellett gondolom, ha nem szólt előre. Lehet megbeszéltek valamit és később megyünk? Nem igen értettem.
- Most miért mondod ezt így? - kérdeztem kicsit értetlenül kifelé nézve a bejáratra, majd vissza rá. Szerintem jól meglennének az állatokkal. Mármint egyikük se utálta őket vagy hasonló, mondjuk jobb, hogy nem ruháztak be, van elég a családban, akit nyúzhatnak és szerintem nekik nem lenne rá elég idejük. Helmut is sokat dolgozik, anya is és Levendulának is megvan a maga kis biznisze. Túl elfoglaltak ők ehhez.
- Tudom, ismerem - ismételtem kicsit magam, vagy legalábbis a tényt, hogy összeraktam, hogy a Misinán vagyunk. Nem lakunk messze tőle amúgy se, a tütüvel ez a tíz perces út szinte semmi. Anyuék kicsit messzebb vannak. Az vagy negyed óra, néha húsz perc. Meg a másik irányban is van. Aztán csak bólintottam picit még mindig nem teljesen értve mit szeretne. Felhúztam a sapim a két kis bojttal, majd megfogtam az egyik ilyen picit, hogy kiszálljak és a mögöttem csücsikélő Aniat is kivarázsoljam sapkásan, megint minipipősen és jól besálazva. Utálta, én is, hogy láttam rajta, mennyire nem szereti.
Aztán ahogy hajolgattam befelé nagyjából én lettem a pár napja nézett Shrekből az angyalból a Csizmáskandúr. A nagy szemek, meg az a boldogság hogy ez nagyon. Csak nagyon.
- Szóval tényleg, rendesen hazavihetünk valakit? Szabad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én is, mindkettőt is, téged is, mindent is, de - néztem hátra, hogy aztán újra Lewyre pillantsak. Nem volt ez egyszerű, én sem szólok rá soha, de igyekeztem úgy csinálni mindent, hogy ne forduljon újra elő. Levendula nem volt boldog, mikor a brekim beledobta a villát a kezébe, fel is horzsolta neki vagy micsoda, amit nem értek. Klaranak baba evőkéje van nem is olyan éles, és félig puha! - Nem az, én szeretem, hogy ügyes, csak nem szép dolog másokat dobálnia.
- Biztos nem... gondolom, hogy nem...szóval csak nem - pislogtam nagyokat, mert én pozitív akartam lenni, de végülis sose lehet tudni ki és mit tenne. Ezért is javítottam ki magam párszor, mire nevetve a végére értem. Vicces volt, nekünk biztosan, ha Helmutnak nem is lenne az.
Ahogy lassan kicsatoltam magam eljutottam addig is, hol ácsorgunk, bár a miértig igen döcögősen. Kicsit kitapostam a havas, latyakos cumót a kocsi mellett, de a kabim bekötve sikerült hátrahajolni a minibbemig és ki is emelni őt. A kis pufi overáljában olyan édes volt és mégis annyira furcsa, hogy már ennyire nagy. Nemsokára egy éves lesz. Már kapaszkodva álldogál és próbál a nővére után menni. Már nem olyan minikebrekike, mint régen.
- Hallottátok, Voltnak lehet tesója - vinnyogtam kicsit a kezemben lévő baba felé, aki boldogan ismételte ezt utánam és motyogott a saját kis nyelvén. Becsuktam a kocsiajtót, aztán a csomagtartó felé sétálva megvártam az apucit a másik nagylánnyal.
- Volt...Vau... lesz még Vau - motyogtam még picit a törpillának, hogy aztán a kezecskéit megpuszilgatva billegjünk együtt az apu előtt, hogy most megyünk, és boldogság meg nő az ohana vagy állunk és hóemberek leszünk. Már minden is, hideg van, ez az idő annyira nem jó, szóval ha meglettek el is indultam a bejárathoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó - énekeltem, ahogy lassan kitoltam Aniat a babakocsiban Dustinék udvarából és bevártuk a mögöttünk topogok Klarat. A nagylányom bőszen magyarázott, igazából szavakat dobált egymás után, ahogy többször leguggolt némi hóért, amit megpróbált a zsebébe tenni. Azt hiszem neveket is sorolt, még Apucinak is tett el későbbre, mert jó lesz az. Igaza volt, csak én a múltkor rájöttem, hogy nem mindent jó elrakni zsebbe. Beleolvadt egy félig rágott karamell a zsebembe, nem volt olyan boldog meglepetés belőle, mint szerettem volna. Pedig én is a Nyuszónak szántam.
- Brekus, merre vagy? - kérdeztem körülnézve, aztán jól nekiszaladt a lábamnak átkarulva azt és egy hógolyószerű képződményt is ránk olvasztott nevetve simiztem meg a kis sapkás fejét és szedtem össze a földről a fehéret, amit Ania büszkén hajított el, mert minek az neki. Eleve el se jöhettünk volna nélküle, Lewy mérges lenne. De az enyém is eltűnt, eddig reggel még megvolt! Nem fontos, inkább átvágtunk az utcán, hogy lekanyarodva a nem annyira népes játszótérre érjünk. Volt itt egy kisebb domb, amin boldogan csúszkáltak a nagyobbak, Klara pedig csillogó szemekkel bámulta őket meg pár gyereket megpróbált megszólítani is, néha lengyelül, amit nem is igen értettek. Én közben Aniat úgy fordítottam a kocsiben, ő is mindent lásson és a teás cumisüveget is megkapta, hogy kerek legyen a kép. Azt észre sem vettem, hogy a nagyobb lánykám mindeközben egy fiatal zsebéből kilógó kesztyűt elemelt és hozta, bőszen betuszkolni a babakocsiba Ania alá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A tél maga lehetne a csoda, de azért már eléggé a fejembe mantrázták anyuék, meg Lewy, meg sok ismerős és még Dustin is, hogy se nekem, se a babáimnak nem tesz jót, ha lazán öltözködünk. Szóval bár Ania nagyon kis öröklős típus, mert pont mint a nővére ő is állandóan vetkőzik mindenhol, sikerült az overált ráimádkoznom és meg is bűvölték neki, hogy mindig kellemes meleget adjon. A kicsi kacsói így is meg-meg pirosodtak a hidegtől, de visszaügyeskedtem rá egy pindur kesztyűt és lassan a cipellőit is. Fél szemmel persze igyekeztem azt is szemmel tartani, hogy a csizmásom merre csámborog, de úgy tűnt minden oké. Mutogatott, nevetett és rágcsálta az ujját, ahogy csúsztak le előtte. Szerencsére senki nem ütközte le, szóval ez megnyugtató.
- Itt is van - magyaráztam vissza a kis saját nyelvén  figyelemfelkeltő angyalkámnak, ahogy az üvegét neki adtam, egyből el is feküdt a kocsiban és a meleg teácskát szürcsölte, néha cuppanva kitépve a saját szájából, hogy ide vagy oda mondjon okosakat, amit leginkább ő ért. Ekkor jött meg a tesó is, ő meg nyűgösen kezdett sírdogálni.
- Miért bántod Ania popsiját? - néztem rá, ahogy láttam a kezeit a babakocsiban. Nem tudtam hova tenni mit csinál, aztán kihúzta nevetve még meg is mutatta hogy üres, majd büszkén visszanyúlt és ott volt a fél pár kesztyű én meg nagyokat pislogtam rá, ekkor jelent meg a lány is, engem meg jól megijesztett.
- Jaj. Szia - köszöntem is azért vissza, mert tudok ám, csak nem váratlanul, olyankor eléggé meg vagyok lepődve. Klara nagy szemekkel nézett rá én meg megláttam a kesztyű párját és a brekimre néztem. - Ez a tiéd ugye? - mutattam a pici kéz felé, ami a fél pár kesztyűt szorongatta. Közben nem tudom utánzott-e vagy eszébe jutott, de ő is mondott egy Sziát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én tudom, de azt mondták, ez nem jó - mondtam végül szomorúan. Én vagyok az utolsó, aki bármiért szólni szeretne, vagy az, aki gátolná abban a brekijeit, amit szeretnek, de elmagyarázták én meg láttam, hogy tényleg van, amikor nem olyan mókás ez. Mindenesetre nem csinált semmi rosszat, nem is szóltam én rá soha, inkább igyekeztem elkerülni a lehetőségeket, amikor megint előkerül. Most mondjuk nem sikerült, az autóban amúgy is kicsit tombolnak, mindig. Szerintem szeretik is ezt.
- Hát az lehet - jegyeztem meg kicsit mosolyogva összeszorított szájjal, mert nem akartam én máson nevetgélni, de ez bizonyosan vicces lett volna. Furák voltak, de ez az ő meséjük én meg csak örültem, hogy anya is boldognak tűnt, Levendula se piszkálta a Nyuszót, mert nem volt rá már ideje se, így nem hinném, hogy ebbe bele kéne mancsolni, akár csak gondolattal is! Nem fognak menhelyre költözni és senkivel nem történik majd semmi fura akkor.
Kicsit időigényesen ugyan, de sikerült minden alkatrészt összeszednem a kinti léthez és a brekit kiemelve rá is adni ezeket, nem volt vele boldog, de egyből abbamaradt a sírdogálás, mikor kutyaugatás hallatszott.
Még mindig nehéz volt felfogni, hogy itt vagyunk, ilyen ohanásan és nem csak segíteni vagy nézelődni. Szerintem mindenki tudta mennyire imádom Voltot, szerettem vele lenni és ő van ott mindig velünk, ha más nem is tud esetleg. Amúgy is imádom z állatokat és rossz látni, hogy nem csak karácsonykor, de máskor is olyan sokan vannak ohana nélkül, pedig minden apró meg nagy mancs megérdemli.
- Sebby is akar új kutyát? Nekik miért nincs brekijük most már? - néztem Lewyre tényleg érdeklődően, mert hát én ezt nem értettem. Még Maxinak és Lucusnak is lett, pedig ők aztán olyan hangos tiltakozók, hogy jaj! Meg már lassan megint lesz a Kevunak is. Meg szerintem tökre mindenkinek kellene, nem is értem. - Én nem tudom, nekem mindegy, szerintem ez nem fontos, minden kicsinek meg nagynak is kell ohana - vontam picit a vállamon, aztán csak leszegtem a fejem, tudom, hogy nem segítettem a dolgon. Inkább lassan kitapogattam a bejárat kilincsét és lenyomva azt beléptem az előcsarnokszerű pici részbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Lééényegében igen. Anyukád még kereszteket is rajzolt a levegőbe, mikor a villa a keze mellett állt meg, csak aztán mondta, hogy rossz, ha nem szólok rá - húztam el kicsit a számat. Az én anyukám nem vette ennyire komolyan, azaz nem mindig, ő, leszámítva Lewy képbekerülését, mindig elég közel volt hozzám, nekem sem tiltott dolgokat, szerintem sosem kiabált velem úgy igazán és azt sem mondhatom, hogy nagyon meg kellet büntessen bármiért. Klaraéknál se mondta sosem, hogy ilyet kéne, de utána mikor Levendula elmondta, hogy szóljak a brekiimre, mert rosszakat tanultak meg, ő is mondta, hogy azért nem ártana figyelni erre. Nehéz mindent jól csinálni, néha már azt is érzem, hogy szinte lehetetlen.
Nem vagyunk egyszerűek, meg pici családnak se lehet minket mondani, de azért igyekszünk hatékonyan és gyorsan eljutni mindenhova. Mondjuk szerintem még sosem sikerült, de a szándék nagyon fontos, attól tudják, hogy te tényleg mindent megteszel, én legalábbis ettől nyugodtabb vagyok. Kellett egy nagyobb levegőt vennem, mikor pocin lettem rúgva, mert azért egy kicsit fájt. Nem mindig kellemes a kapálózó breki, de imádom őket mindenhogy is.
- Én nem ezt kérdeztem, én csak nem értem. De mi az hogy nem fér bele? Most akkor sosem lesz nekik? - néztem kicsit értetlenül. Biztos, hogy sokaknak nincs is ennyiszer eszében ilyen, de nekem nagyon hiányzott mindig. Nem a saját életemből, én lehettem a világ legboldogabb embere, mert megvolt az ohanám, egész volt, vidám és szépen növekedett is. A brekiimnek megvolt minden, amire szükségük lehet. Szeretet, apuka, sok-sok játék és idő, amire csak szeretnék. Kicsit el is gondolkodtam még  a szőkééken, így mikor beértünk kicsit késve köszöntem oda a bácsinak, meg annak a néninek is, aki kisétált elénk mosolyogva.
- Olyan kutyust kellene hazavinni, akit más biztos nem. Mármint, jó lenne, ha nem lenne ilyen kutyus, de ők mind idekerültek és olyan rossz ez, nem csak karácsonykor - dörmögtem egyre elhalkulva, ahogy már nem csak ő hallott engem. Nyomtam egy puszit a nyakam felé tolt picisapis buksira. Lewy el is mondta a pontos dolgokat, mire a hölgy átvette a dolgokat és elirányított minket maga után. Klara nem nagyon akar megmaradni ahogy láttam, hiába rezzent össze egy-egy hangosabb ugatástól, ment volna a hang után. Még azt is hallottam, ahogy Voltot próbálja hívni. Ő bizony otthon vár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudtam vele nevetni, kicsit le is szegtem a fejem kiengedve a levegőt. Biztos vicces ez, de nekem nem annyira. Nem akarok én rosszat, azt se, hogy egyszer majd bárki azt mondja én rosszat csináltam a brekiimnek, hogy nem vagyok jó brekigazda. Ez nem igaz, mert én nagyon szeretem őket, úgy mint senki más, és a többi anyukánál is jobban vigyázok rájuk, sokkal többet játszom velük és mesélek nekik meséket. Gyűjtöm nekik is a kinderfigurákat meg a matricákat nem beszélve a sok szép színezőről.
- Nem értem őket, nem a brekik miatt, úgy amúgy se haladnak nagyon. Mióta kipipáltam a házat - meg ilyesmi. De az most nem fontos, de nagyon megállt ott a tudomány. Vagy nekem nem szóltak megint.Érdekesek voltak, de azért mégsincs jogom belemászni, csak mindig lemaradok itt, mert nem annyira értem. A brekik csodásak, ők is tudják és az enyémeket is szeretik, látom. Meg a szőke lány dolgozik sok kicsivel is.
Lassna, de biztosan elértük az apuci által kinézett célt és a néni bevezetett minket a kutyusos helyre. Nem voltak kicsik, de túl nagyok se a ketrecek és lelombozó volt. Aniaval le is guggoltunk egyhez, de eléggé megmorgott minket az a németjuhászhoz hasonló kutyus, szóval kihátráltunk mielőtt eltörik a mécses. Volt se csinál velünk ilyeneket és úgy jó.
- Ki nem? - pillantottam feléjük, mert mi már kicsit előrébb jártunk, sőt, leginkább totál nem úgy haladtunk, ahogy a néni mutogatott. Neki az a dolga, hogy hazaadjon hazaadható kutyákat, nem bíztam benne annyira, hogy mindenkit jól bemutat, szóval nézelődtünk. Azaz addig még egy kutyus kicsit vonyítva nem dobta a tálat a ketrecének. Hozzá is leguggoltam de nem nagyon mozgott. - Ő jól van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem mosolyogtam, mert nem voltam boldog. Az egy dolog, hogy Lewy anyukája néha olyanokat mondd, mintha alkalmatlannak tartana, hogy jól vigyázok-e és beszélek-e a brekiimnek, de ezt tudná, szerintem megint közbe akarna lépni. Múltkor is már ígérgette, hogy elviszi egy délutánra és megbeszéli vele miket nem szabad. Én ezt nem annyira szeretném, biztos nagyon szereti Klarat, hiszen ő a nagymamája, ettől még nem volt jó érzésem, mikor helyettem akartak ezt-azt csinálni.
- Nie - mondta határozottan még rázva is a fejecskéjét. Nem tudom, én már megszoktam, de erre is mindig csak a megjegyzéseket kapjuk, miért beszél néha ilyen nyelven, néha olyanon a kisbreki. Én szeretem, mikor lengyel szavakat mond és úgy szólongatja az apucit, ami nekem megy én is szoktam mondani, tudom milyen jó érzés lehet és szeretném, hogy azt is érezze tőlünk. Neki az az otthoni és én azt akarom, mindenhol úgy érezzék magukat, ahol csak van az ohanánk. - Ania - mondja is a tesó szóra csillogó szemekkel a választ, hogy aztán kicsit erősebben, mint kellene átkarolja a kisebbik vállait és a cumisüveggel nem törődve nyálas puszit nyomjon az arcára. Szeretik egymást, nagyon édes testvérek, talán mert közel vannak korban. - Öc'i - ismétli a minikém a lány után én meg egyből furcsán is meredek rá ahogy vigyorog. Nem tudom értette-e, ha igen, akkor nem is tudja mennyire örülnék én is annak!
- Danka - ismétlem meg a minimnek és mutatok a kezére, hogy most tartsa oda ügyesen az övét, már tanultunk bemutatkozni, oda is adja de csak vigyorog, mire mosolyogva ingatom a fejem. - Ő Klara, de éppen sumákol. Én meg Maja vagyok. Hányadikos vagy? - kérdeztem rá végül, ha már előkerült az iskola kicsit gügyögve a teázó babakocsisomnak. - Én is ide jártam korábban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én nem is hiszem ám, hogy nem. Csak olyan... mások mint mi, vagy...Keve. Meg Cel, ő is mesélte, hogy akar brekiket - bólogattam is magam elé, ahogy már odabent voltunk. Hajlandó voltam Ania tépésének igazat adni és lassan kibogóztam a sapija kötőjét majd levéve a kabim zsebébe gyömöszöltem. Sokkal boldogabbnak tűnt ahogy a pelyhes kis hajacskája meredt a világba és nem volt semmi takarás.
Rákérdeztem mi is a gond, és mikor kifejtette szomorúan pillogtam magunk elé. Nem hittem, hogy annyira sok kutya van, aki jól alkalmazkodik más, már nagy állathoz ez pedig így nehéz. Én bárkit hazavinnék, mert biztos vagyok benne, hogy attól ilyen agresszív sok, hogy itt kell lennie.
- Az nem lenne jó Voltnak - ingattam is meg a fejemet. Ha nem figyelek eléggé, lehet mi is kapunk vizet vagy hasonlót a repülő edényből, de ügyesen helyezkedtünk, viszont túl jól nem nézett ki a kutyus. Mire Lewy visszakérdezett már elmondta a néni, hogy beteg és ezért nem túl barátságos, tudtam is sajnálni. Szomorú, ez is. Eléggé kellemetlenül is éreztem magam, meg olyan majdnem sírósan szóval csak dobtam egyet a picin és tovább sétáltunk lassan a Nyuszóék mellé.
- Nem tudom, én csak szeretném, ha ő is boldog lenne velünk. Meg a brekikkel. Ő ott nagyon szép és puha - mutattunk együtt a picivel egy fekete, hatalmas szőrtömegre, de aztán csak sétáltunk a mesélő néni mögött, ő valami fehéres kutyit mutatott be éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem hiszem, szerintem csak kamus fiú - mondtam kicsit azért halkabban, mert nem akartam én csúnyákat szólni, pláne nem hangosan, meg tudom, hogy a beszélőkéjét nagyon ügyesen gyakorló Klara szeret ismételgetni is minket. Egyik se hangzik jól. De a lényeg a lényeg, én tudom, hogy ő nagyon régen kedvelte Gracet is, nincs semmi meglepő, az ikrek se voltak, vagyis hát mi tudtuk a pandával. Khm. Azt akartam kihozni ebből, hogy nem hiszem, hogy a keve mindig olyan jaj de jól vagyok egyedül, ohanátlanul volt, csak nem szerette emlegetni. Meg azért mégis Maxy volt a legjobb barátja. Úgy elég nehéz.
- Cel nagyon jó lány, szeretem őt és remélem hamar lesznek neki brekijei, mert tudom, hogy boldog lenne tőle - még bólogattam is magam elé egy szép mosollyal, ami Anianak is nagyon tetszett. Bár sokáig nem tartott, mert teljesen lekötöttek minket a vakkantások és csaholások, egészen le is tértünk a közös útról, hogy jól megnézegessünk egy-egy tapisat. Amikor elértünk a tányérlöködős, rosszul kinéző és szomorú kutyushoz, nem igen lettem vidám, sőt. - Meg Dolfinak - tettem hozzá, de nem jutott eszembe milyen terrier ő. Hirtelen volt, csak a neve is nagyon odavágó. Rengeteg fajtánk volt a családban. Harley is van ugye még, meg a nagyiéknál, ki ne hagyjam Oriont Dustinnál. Szerintem szinte mindenkinek van, meg múltkor a szomszéd néni is megjegyezte, hogy Volt milyen rendes, mert neki lett egy morgós valami nagyon hosszú szőrű mini kutyája, de  ami drágánk nem ugatta meg meg semmi. Ha nincs balhé a néni is nyugodt. És nem ajánlgatja a férjemnek az unokáját. Szerintem még mindig azt hiszi, tényleg tesók vagyunk. De a brekik akkor honnan? Még én is tudom, hogy nem a Télapó hozta csak úgy! Annyira magamba is felejtkeztem, hogy az adományos dolognál csak a néni válaszát hallottam, aki nem annyira örült ennek, vagy furin nézett. Nem tudom, mi másra tennék el a pénzt? Hát ez lenne a legfontosabb! De végül mondott valami névre szóló adományozást, szóval megnéztem mi volt ráírva  a ketrecre mielőtt még a fekete, nagy, maciszerű csodához sétáltunk, akihez Ania úgy bedugta a mancsát hirtelen ki se tudtam húzni. Ejj.
- Jaj, na, nem, ne húzd, nincs baj..shh - próbáltam kicsit ringatni, nem nagyon, hogy a keze meg ne fájduljon, de a mécses se törjön el. Szerencsére a kutyus nedves nózijára teljesen szerelmesen elbambult, így én meg ki tudtam szedni. Ilyet többet nem csinálunk.
- Ő egy nagyon édes. Olyan naaagy. Olyan mint egy macika.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő