Maja Bojarska INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4929
|
iigen, avik, imádom, annyi van, úgyse használom a felét soha. Ha belemész a tanulás menübe, balra a képed helye körül látni fogsz egy Megírandó vizsgák listát. Ott nincs semmi? Mert ha nincs, nem írtak ki a felvett tárgyaidból, akkor nincs teendőd.
|
|
|
|
|
|
|
Maja Bojarska INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4929
|
Sose tenném, imádtam az egyenrucink is*-* Van is még belőle otthon pár darab. Főleg a csíkos zokninkból, az volt a kedvencem*-*
|
|
|
|
|
Maja Bojarska INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4929
|
Nem egy megnyugtató mondta az, hogy bárkivel megeshet, hiszen ettől még nem történik. Velem meg már igen, és nem lettem tőle kevésbé rosszul. Mármint nem a helyzettől, inkább ilyenkor magamtól, furán érzem magam és nem is szeretem ezt a részét a korlátaimnak, mert ugye nekem is vannak. A breki se akart rosszat, amikor annyira mocorgott, én tudom. - Levegő, tudom, a számon - sóhajtottam is egy nagyot, ahogy kicsit remegő szájjal sikerült ezt is elmondni. Én nem akartam így válaszolni neki, mintha baj lenne, hogy szólna, csak... rossz volt. Most éppen nagyon és nem tudtam vele mit kezdeni, tudom, hogy ő sem, és a buta levegők se. Eddig se segítettek. Pont olyan volt, mintha nagyon nagylány lennék, csak fel volt sok jó nagy számmal szorozva. Úgyse tudnám kiszámolni, de biztos hogy valami óriási lesz a vége, különben nem gyűlt volna újra meg újra a könny a szemembe. Nem akartam sírni, vártam már, túl akartam lenni és örültem volna, ha már a kezemben van a piciminibreki, de az olyan messzinek tűnt. - Minden jól, igen - bólogattam kicsit magam elé tovább nyomingázva a derekam meg simogatva a hasam, ahogy picit összehúztam magam. Igazából nem is ott fájt, de a hátamnál nem tudok mit kezdeni, lejjebb meg csak szúrt és nagyon nem volt kellemes. Azt hiszem az se segített megnyugodni meg nem erre gondolni, hogy eszemben volt a bácsi, aki most az orvos. És nem kedves, meg morgós, meg hangosan beszél és gorombán, meg mindig csúnyán is néz - szerintem. - De tényleg siess - szusszantam nagyot, a többire nem is reagálva, csak visszatornáztam magam az ágyba el is fekve, úgyis azt kell, ennyit tudtam, de nem szeretek várni, nem vagyok jó a türelemben, ő is megmondta. Nem tudom mennyi ideig csepegett a könnyem és törölgettem a nem szuris kézfejemmel, de visszajöttek, én meg csak csendben csináltam a mit kértek, meg leginkább néztem a férjecskére, mert messze volt és nem tudtam én sem mi van vagy lesz. Elmondtam mi fájt meg hol, aztán megnézték ők is a babavíz dolgot, kaptam valamit a kezembe meg bejött a kedvesebb néni az ultrahanggal. - De visszajöhet? - Már persze a szívecske mellém, mert nem akarok egyedül lenni itt.
|
|
|
|
|
Maja Bojarska INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4929
|
Hosszúra és naagyon boldogságosra nyúlt ez a reggel, pedig eléggé brekicsendesen telt. Bizony. Aminek két oka is volt. Az egyik, hogy bizony egyre ügyesebb nagykislányok, és már éjjel is csak Ania kelt fel az elmúlt héten, ő is csak két nap és vissza is aludt hami nélkül. A másik, hogy senkinek nem kellett reggel sehova menni, olyan kettecskés volt éééés nagyon ragacsos meg nutellás, mosolygós, pisszegős, kicsit zavarban lévős na meg csinipizsis. Majdnem egészen kilencig az ágyikóban is lehettünk, de akkor már nagyon mehetnék volt, egyrészt mert éppen mire összeszedte magát a férjecske, hogy kimegy és kitalálja, mi legyen ma a menü én meg belebújtam az unipacis köntösbe, megcsapkodta egy kicsi kacsó az ajtónkat, majd a kicsi körmös mancsok is szaladós hanggal jelezték, hogy vendég jön. Lewy kinyitotta az ajtót, majd Klara egy "Tata" kiáltással kinevette és beszaladt hozzám mászva fel az ágyba. Fel is húztam magam mellé, és mi még ott hemperegtünk vagy negyed órát, mielőtt kivittem volna reggelizni. Szeretem ezt, valahogy annyival másabb volt ez a pár nap, mint korábban. Nem éreztem magam jól akkor, sok volt az, ami nem kellemesen érintett, meg stresszes volt és uuundi. A rosszféle. Tegnap megkaptam a papírt, hogy bizony elég szépen sikerült az írásbelim, bár voltak hibáim. A pontokat is aláírták és megkaptam a levélkét a gyakorlati vizsga helyéről és idejéről. Viszont el kellett küldenem postán vissza az adategyeztetős lapot és az aláírt lapocskát a hozzájárulásommal, hogy az eredményt közölhetik a teljes bizottsággal, így be kellett tipegtem a postára. Már egész este csak vinnyogtam meg örültem, meg ráztuk a brekikkel és ilyesmik.Az apu későn ért haza így egyedül vártam meg a hírekkel, de aztán mi együtt is jót ünnepeltünk mint az ábra is mutatta. Végül megbeszéltük, hogy én beszaladok a levélkéimmel és eljön velem Klara, meg kaphat egy picimini fagyit, mert tudja, hogy úgyis útba ejtem, addig ő elrendezi Aniat meg kitalálja a délutáni programunkat. Nos, így kerültünk kettecskén a városba, éppen a pici kacsót fogtam, ahogy a hófehér szandikában tipegett mellettem, pont olyan volt, mint az enyém miniben, a ruhánk mintája is hasonlít, de neki csini egybe szoknyája van. Egy mini szökőkutacska van a buksija tetején gumizva és viccesen lifeg, mikor jobban szalad. Imádom. - Hm? - fordultam meg, mert nem igen hallottam, és azt sem tudtam, bárki hozzánk szólt-e. Csak ekkor vettem észre a vöröses hajú lánykát. Szerettem Pécsen lenni, mert azon kívül, ahol laktunk nem mindenki volt képben a varázsvilággal eléggé, hogy a nyakunkba ugorjanak, hogy uuuh ő a Bojarski-baba és most megtapizom. Nem szeretem a taperolós embereket. Münchenben sokkal több van.
|
|
|
|
|
Maja Bojarska INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4929
|
Én nagyon fázok :C Szerintem kicsit meg is vagyok fázva, de fúj ez az idő :C
|
|
|
|
|
|
|
Maja Bojarska INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4929
|
A mesékben mindig győz a jó, nem csak szó szerint, képletesen is mindig jutnak valami olyanra, amiért jön a boldogság. Majdnem mindben, van, ahol nem annyira sikerül, de annak még biztos nem ez a vége. Reméltem legalábbis. Ami az én mesém illeti, valahol ott jártunk ha ez a Némó, mikor a Cápával kergetőznek, és itt még hírben sincsenek a vegán uszonyosok. Félelem, rettegés és kétségbeesés. Meg most éppen fájdalom volt. De csak csináltam szépen, amiket már tudtam jól levegővételeket. Kicsitugyan kénytelen voltam csak úgy dülöngélni, mintha attól jobb enne, de sokra nem mentem. Még felé billentettem a fejem, aztán csak néztem utána kicsit leszegve a fejem. Tudtam, hogy ezt kell tenni, hogy ő majd gyors lesz és utána segítenek, mégis minden perc olyan kellemetlen volt egyedül ezen a helyen. Sosem szerettem a kórházakat és még mindig nem lett jobb a viszonyom vele. Nem mondom, hogy nagy türelemmel vártam ki azt, még visszaér, vagy hogy örültem a bácsinak, de legalább arról biztosított, hogy a babával látszólag minden rendben. Majd a TV-s néni legalább biztatóbb lesz, mert ott meg is lehet nézni, mi a helyzet. Ez a bácsi továbbra is olyan, mint aki itt se szeretne lenni. Ha megnyugtatja, én se. Szeretnék már a brekimmel a kezemben hazamenni a nagyobb babumhoz és az apucim mellé bújva végre aludni, meg pihenni és boldog ohana lenni. - Szabad? - kérdeztem még egész halkan a nénire nézve, még a hasamra rakta a furi és hideg tappancsokat én meg csak szorongattam a mellkasomra felgyűrt pizsifelsőm egyik kézzel, a másikkal már vártam. Azt a bizonyos pont oda illő darabot, a férjecskéjét. Üres volt nélküle a kezem és féltem is úgy. Nem is tagadtam, bár nem ismételgettem sehol. Szerettem volna, ha nem jön rossz hír sem, meg azt is, ha most kicsit lenyugszik minden. Részben így is lett. Oldalra dőltem a karjnak döntve a buksim, ahogy a monitort lestem, amin békésen, mint akinek semmi dolga szuszogott a kislányunk leginkább. Nem úgy nézett ki, mint aki készül valahova, fel is szusszantam, a néni is. A szívecskéje is nagyokat dobbant meg jó ütemben, szóval végül kaptam infúziót, aztán magunkra hagyott minket, hogy ha nem történik holnap délig semmi, akkor ők fogják elindítani, most meg pihenjünk. Én még felnéztem a szívecskére, hogy akkor ugye itt marad, ha már a nővérnéni többesszámban beszélt, és úgy nézett ki igen, szóval kicsit nehézkesebben, mint eddig arrébb is mentem, hogy odaférjen és nagyon szorongatva a kezét bújtam oda. Rossz érzésem volt, hogy nem jön ki a pici breki és féltem is, hogy akkor minden olyan gyorsan fog-e menni mint elsőre, vagy rossz lesz. De ő itt van velem és mindig lesz is. Tudom.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Maja Bojarska INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4929
|
Én most a Dumbóra eléggé várok, reménykedem, de az Oroszlánkirály pletykáitól is a szőr felállt a hátamon.
|
|
|
|
Maja Bojarska INAKTÍV
méhecske° | mom, the bee°| babygirl° RPG hsz: 1311 Összes hsz: 4929
|
Én pont most beszéltem a telenoros hapival Jó, mondjuk nem az üzleti fónját hívtam hanem a rendeset
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|