Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az tudom milyen, én is szeretek adni - vonogattam kicsit a vállamon. Sosem volt lehetőségem, vagyis azelőtt hogy egy ohana lettünk és jött az első pocisság meg a bee happy, meg hogy a csapat még nem akar kidobni… szóval a saját bankszámlám előtt, hogy nagyon vásárolgassak bárkinek bármit. De nem is éreztem szükségét, így is tudtam adni, amit éppen akartam, és ha nem is örültek, azt sosem mondták. Lehet hogy mások vagyunk, mert szerintem Luna meg Stella szívesen vásárolgatnak, mi Cellel nem szoktunk annyit, meg más dolgokat is nézünk ki. De ezt gondolom minden apu látja, hogy mi fontos és mi nem.
- Megkérted, ott sem volt gyűrű, semmi. Vettél egy teát, azt is jól kiborítottam…. de nem ez a lényeg. Én enélkül is boldog voltam, nekem az ígéret….meg amiket mondasz az sokkal fontosabb, mert betartod. Azért mondtad el a papbácsi előtt is azt, amit - sóhajtottam nagyot, mert olyan volt, mintha tényleg nem értené. Pedig neki kell, hát ő az okos. Én csak Maja vagyok, de még így is bizonytalanul álltam, hogy most akkor mi is a jó, meg merre. A hajléktalan tsumokról meg hallani sem akartam!
- Ne mondj ilyen csúnyákat - fogtam be amennyire ment Ania füleit. Nincs ilyen, ne is hallja senki, még csúnyán is néztem a férjecskére, hogy nem figyel oda, miket mesél hangosan. De ez persze nem tartott valami sokáig ki és ennek nem csak a nagy mancsos volt az oka. A figyelmem is elterelődött, meg amúgy se vagyok túl jó a mérgeskedésben. Vagy ha igen, ez egyelőre rejtett képesség.
Ahogy ő felszedte a pindurt, én is befejeztem a telefonszámunk megadását is, aztán megkért a néni, hogy írjam alá, én meg kicsit bizonytalanul néztem hátra, hogy ezt biztos nekem kell-e. De ha nem jött és vette el a tollat, megtettem persze.
- Akkor ma nem anyáékhoz megyünk, hanem haza?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Miért is maradna meg a babakocsiban, ha egyszer becsatoltam, ugye? Ania nem volt egyszerű kislány és hiába mondta el neki az apuci is, én is, hogy nem tudom már úgy emelgetni, ő szerette volna. sokszor, én meg szívesen is csináltam, de most is eléggé szúrt a hátam, és a pocim alja is kicsit tőle, így ez nem volt opció. Lewy és Klara nekiálltak az ebédnek, mi pedig jöttünk, hogy elsétálunk a gyógyszertárba, mert ennek a pici manónak fájdogál a torka meg köhécsel. Írtak fel nekünk valami finom dolgot, de a gyógyszerész nénihez érve szembesültünk vele, hogy ez nem lesz jó, ő ehhez a fajtához pici, így be kellett nézzünk a rendelőbe.
Nagy levegőt véve, nehezen és nyöszörögve hajoltam le, mert leguggolni azt már nem tudtam mellé, hogy kipattintsam a bejárat előtt a helyéről, majd némi segítséggel a lábikóira érkezhessen és a kocsit fogva sétáljon be mellettem. Szépen leültünk a váróba, és még én elmondtam a kijövő néninek, hogy mit szeretnénk, addig ő a babáját a helyére téve kötözgette be. Nem volt ez belekalkulálva de azért írtam a Nyuszónak, hogy kell kérnünk egy új papírt, de sietünk. Odaadtam mindent, felírta  a néni hogy Ania Bojarska, majd mondta, hogy szólítanak. Én meg a pocim simogatva figyeltem a kis hercegnőt. Folyton melegem van, vagy csak nem vagyok jól, olyan érzés, mint az utolsó napok voltak a lányoknál, pedig itt még nem tartunk. Csak kényelmetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már három teljes hete megy ez, azaz ment. Minden reggel, miután elment otthonról a Nyuszó edzésre vagy boltba, felhívtam Hannaht és megkérdeztem, hogy most már tudja-e és lehet-e. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy csak le akar mindig rázni, de ne legyen igazam! Mindenesetre annyit elértem, hogy ma végre jött és kocsival felvitt Pestre még ő is ott van intézni a dolgát, addig kicsit én is csinálhatok ezt-azt. Nyilván mindketten - azaz hárman, de Meiről később - tudtuk, hogy mit szeretnék, de ha nem egyezett bele és nem figyelt oda, ő nem vehető elő érte. Vagy hasonló, ezt megpróbálta nekem elmagyarázni, de csak annyit értettem, hogy szerinte rossz ötlet.
Kicsit megsimogattam a hasam, ami olyan volt véleményem szerint, mintha vagy négy breki úszna benne, pedig csak ketten voltak és nem is volt akkora, hogy ezt gyanítsák. Szerettem, mikor mocorognak, nyilván nem a legkényelmesebb dolog, de azt jelenti, hogy jól vannak és boldogok, az meg mindennél fontosabb. Még kiszürcsöltem ezért a dobozos innivalóm, majd megnéztem a képet, amit anya küldött a lányokról, mert éppen elmentek Helmuttal kirándulni, még meg is írtam, hogy nagy puszikat küldök, hogy aztán az időt figyelve várakozzak a kviddicses lányra. Meire.
Egyik délután futottunk össze még mikor Lewyt vártam a kicsikkel, aztán ő nem volt furi, meg bántó vagy akaratos, mint mások, így beszélgettünk pár szót. Éppen nagyon benne voltam ennek a tervezgetésébe, így az adományozásos dolgot is mutattam neki. Fogalmam sincs hogy ment bele vagy beszéltem rá. De reggel már tudta, hogy ma nekifutunk a fodrásznál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem volt azért már annyira kellemes a nagy pocis mozgás, mint mondjuk pár hónapja, de tudtam szeretni, nagyon. Még most is, mikor olyan melegem volt, hogy legyezgetnem kellett magam egy kézzel, még egy didergő nő elsétált mellettem. Foghatnám a combomig érő hajamra, ami nagyon szépen megnőtt az elmúlt években, de nem ez a helyzet csupán, szimplán csak vannak ilyen ingadozásaim, el fog múlni.
- Szia - köszöntem neki széles mosollyal, és nagy örömmel is magamon, mert tényleg olyan felpezsdítő volt. Lehet hogy egyedül kisebb bátorsággal megyek be. Mikor meséltem múlt szerdán a kis programon a lányoknak sokan mondták mennyire jó ötlet, meg biztos csinos lesz a rövidebb haj is, szóval reméltem igazunk lesz és majd Lewy is így gondolja.
- Teljesen, megnézte nekem az egyik barátnőm - mondtam neki, hogy amint lehet, meg is nyugtassam, bizony itt tényleg azoknak a kisgyerekeknek készíttetnek parókát, akik betegség miatt elvesztették a hajacskájukat, amit pedig nem használnak fel, eladják és a pénzt is megkapja az alapítvány, akikkel dolgoznak. Én sem szeretném, ha az adományom nem érne célba, elkeserítő lenne, végtelenül szomorú.
- Szerintem menjünk be, azt olvastam üzenetben, hogy Petrának hívják, akihez jövünk. Ő fogja az új frizurát is megcsinálni, miután levágta ilyen copfban, amit mi odaadunk. Nagyon szép a hajad amúgy - néztem is meg közelebbről a lányt, legutóbb is össze volt neki fogva, de végül csak kinyitottam az ajtót, hogy akkor menjünk is be, majd hangosan köszöntem, hog még éppen hajat szárítanak leüljek a kínált helyre és várjam a levitás lányt is.
- Te mennyire gondoltál? Mármint meddig vágatod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sietni szerettem volna, gondoltam, ha a gyógyszertárat letudjuk, akkor hazafelé egy kis fagyi is belefér, mert már kezd jobb idő lenni, vagy egy pici süti. Mindig csinálnak a közeli cukrászdában ilyen kisebb szeleteket, mióta többet voltunk ott, gondolnak a babáimra és ez nagyon kedves tőlük. De erről most le kell mondani, és jó ha az ebédre sikerül hazaesni. Nem is vagyok ettől elragadtatva, meg Ania se, aki köhögött is egyet.
- Kuckuc - simogattam meg a hátát, a kabátot amit levett a babakocsira tettem és a fejéből a kapucnit is kihúztam a kékszemű csodámnak. Hiába volt betegeskedő, olyan vidám és mosolygós volt, nem is akartam, hogy ez változzon. Ezért is kell az a köptetős torokgyógyítós szirup. Vagy hasonló. Mire visszafordultam, megint kijött a néni, és szólt, hogy bemehetünk, ez gyorsabb is volt, mint hittem, szóval kivettem a kocsiból, amit nem szabad őrizetlenül hagyni, majd a pindurom kezét fogva besétáltunk.
- Jó napot kívánok - köszöntem előre, Ania pedig integetve visongott kicsit. Most 18 hónapos nagylány éppen, azaz 3 napja volt a hónapfordulója, de ez nem számít. Kicsit megrángatta a ruhám, majd a lábamhoz bújt, még én közelebb lépkedtem. - Szeretnénk ebből valami mást kérni, mert a gyógyszertárban szóltak, hogy ő még kicsi lesz a fele adaghoz is - nyújtottam át a receptet, majd a kis szöszim haját simogatta. Reméltem olyan nagy vizsgálatra újra nincs szükség, de azért itt vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Óvatos voltam az esetek többségében és vigyáztam is magamra, magunkra. Persze tudtam azért, mert már tapasztaltam, hogy egy dolog, ha én figyelek, és más, mikor külső történés is lehet. Ütközhetnek a pocimnak, aztán ha rosszul érik még jól be is kékülhet. Tudom, mert sajnos a játszótéren jártunk így még januárban, de semmi baj. Jól bírják a pici Lewyk a strapát.
- Igazából ahogy hallottam, egész minimális mennyiségből is szép, csak rövid frizurás, csodát tudnak művelni. Sok kislány választ rövid hajat, mert olyan, mintha csak levágták volna. A kisfiúk meg eleve - billegtettem a fejem, mert bizony utánanéztem, nekik is csinálnak, mert köztük is akad, aki nehezen viseli, persze van aki erős és bátor. De mindenképpen szomorú szerintem, hogy erre van szükségük. Az is, hogy ezek a betegségek nem válogatnak. Nem is tudom mit tennék, ha bármelyik kicsi kincsünkkel történne valami. Azt hiszem nagyon rosszul érintene. Meg is akadt a torkomban egy gombóc és a pocim alját fogva ültem már le az üzletben. Ez a Petra se tűnt olyan ijesztőnek, így inkább megérdeklődtem a lányt, mi a pontos terve.
- Bátor vagy, de én is a vállamat néztem ki, az még talán nem lesz annyira... nem tudom, kicsit azért félek - vallottam be a számra harapva és le nézve. Nem lenne boldog ha egészen addig, még megint szebb, hosszabb nem lesz, nem tetszenék mondjuk a férjecskének. Rengeteg gyönyörű, hosszú hajú lány ugrál a pálya mellett is nap mint nap, aztán itt leszek én, így is akkora vagyok, mint egy elefánt, meg még ez is. De szeretném, annyira szeretném, ha egy breki, akinek erre van szüksége, boldogabb lenne. Tudom, hogy ha az enyémekért tenné valaki hasonló esetben is örülnék, ha lenne ilyen ember.
- Őszintén szólva, nem annyira tudják, ez olyan meglepetés. Beszélgettünk róla sokat már Lewyvel régebben, jártunk kórházakban is együtt, ő nagyon sok pénzt szokott adni is, ha van hely, ami megbízható, és biztos nem teszik rossz helyre. Ez ilyen saját, hogy én is tehessek, úgy pluszban - vonogattam a vállam, mikor a lány megszólított minket és megkérdezte ki lesz az első, majd a székre mutatott. - Szeretnél vagy menjek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kicsit elszomorodtam, éreztem is, ahogy megtelik a szemem könnyel, de pár nagy pislogással meg némi szipogással szerencsére nem lett baj. Sosem éreztem magam jól a beteg gyerekek hallatán, de most egy picit talán jobban is érzem és ez nem mindig szerencsés. Múltkor is csak úgy sírtam otthon, mert rajta volt a kekszes csomagoláson, mennyi kutya otthontalan. Hirdetés volt meg ilyen információ, de annyira nagy volt és annyira szomorú. És még el is fogyott a süti.
- Ez nagyon kedves tőled, köszönöm - mosolyodtam el valóban hálásan, tényleg jól jött ez most, kicsit kevésbé görcsösen tettem le magam a székbe. Abban azért nem voltam biztos, hogy könnyű lesz a felállás, mert éreztem, hogy puha és süppedős. Ami nagyon menő és öröm, de nem akkor, mikor egy hatalmas labdát hordasz, amitől nem nagyon tudsz erőből felegyenesedni. Duh, reggel is úgy kelek, hogy Lewy szó szerint felhúz ülő helyzetbe az ágy szélére, én nem nevetnék mások helyében! Meg még a haj is. Tényleg szeretném, ha büszke lenne rám, hogy jó dolog miatt vágatom le és azt is, ha ami lesz helyette szeretné. Olyan nagy kérés ez?
Láttam, ahogy a pocim figyelte én meg elmosolyodtam. Mert az ott egy csoda, akkor is, ha vannak kicsit nehezebb és problémásabb csodák az életben. Rá is mosolyogtam a lányra.
- Pont annyira kényelmes néha, mint ahogy látszik - vontam meg kicsit a vállam, mert nincs ezen mit hazudni vagy hasonló. Sokszor kérdezik meg, miért járkálok még nap közben, miért nem fekszem vagy pihenek. MERT NEM TUDOK. Szerintem napok óta az alvás se egyszerű. A lányok se voltak semmik, de most tényleg érzem, vagy csak belém beszélték, hogy két babával nem könnyebb, sőt. De legalább ez is csak 9 hónap és nem 18. Mondjuk imádom. A pocit is, akkor is, ha néha megijedek nem-e vagyok túl nagy a férjecskének. A végét nem szeretem, de az még nem jött el.
- Én drukkolok - tettem hozzá még csuriba is téve az ujjaim, hogy aztán nevetve figyeljem, ahogy lezajlik, sőt, még lestem is kicsit oldalra dőlve, hogy lássam a tükörben milyen arcot vág a lány. Érdekelt az ő reakciója is, vajon én megijedek majd? Phu, nehéz. Mint felkelni, de ahogy végeztek én már előrébb csúsztam a széken és a karfánál fel is toltam magam.
- Jaj, nagyon csinos vagy így is - mosolyodtam el és nem bírtam ki, hogy ne érjek a hajához. Na nem kócoltam vagy hasonló, csak végighúztam rajta a kezem meg kicsit elsepertem a vállánál. - Nekem nagyon tetszik - mondtam beharapva az ajkam, majd rám nézett kedvesen a lány és mentem én is lecsücsülni a székbe. Ez megint nem lesz egyszerű, de megcsináltam! Aztán még becopfozta a hajam és elkezdte a tükörből néztem a levitásra.
- Volt már korábban rövid a hajad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hát - kezdtem bele és elgondolkodtam azon, amit mondott a boojiboo ezzel kapcsolatban. Nem kéne rémsztorikat mesélgetni, mikor nincs is baj. Majdnem sírt egy lány, mikor hallotta, hogy a terhestornán szörnyülködtem, hogy én tuti biztos meg fogok halni mert legutóbb is majdnem sikerült. Persze nem így volt. Nyilván van az a pár óra, ami nagyon nagyon nem jó és kellemes, kicsit sem vattacukorban csücsülsz és mosolyogsz, ettől még az előtte lévő hónapok, és az a pillanat, amikor ott van ez a kis csoda... nos, mind megéri. - Nem szoktam hazudni, nem olyan, mintha egy cukorkaboltban kellene ücsörögni így a legvégén meg majd mikor érkezik. De ezen kívül... én imádom. Olyan jó, hogy ott van, érzed, tudod, hogy boldog, és hamarosan már itt lesz. Foghatod a kezedbe, szeretheted - vonogattam a vállam kicsit. Imádtam a piciket, a sajátjaim nyilván mindnél jobban, de úgy az összeset is tudtam volna.
- Ez előfordulhat, nekem alapból ilyen, szóval nem is tudom milyen lesz röviden, lehet mint egy spánielnek ilyen ázott - nevettem is el magam a hajamba túrva kicsit, de aztán csak szépen előre sétáltam és belepréseltem magam a fodrászszékbe. A tükörbe kicsit figyeltem magam azért, mert nekem sem lesz kevésbé furcsa ez a változás. De nem tudtam mások hogy lesznek vele. A brekik majd biztos jól megnézik, Lewy nem kevésbé, a kérdés az, hogy majd tudnak-e velem örülni annak, amiért csinálom. Vettem is egy nagyobb levegőt, ahogy a tükörben láttam az új copfom, majd nyisszant az olló és feltartotta a lány a végeredményt. Fura volt fel is szisszentem, pedig semmi nem fájt ebben!
- Biztos féltékenyek voltak, anya szerint, akik kritizálnak valamit a külsőn, azok mind irigylik azt, amilyen valójában vagy - mondtam mosolyogva, és nem akartam kedveskedni, ezt komolyan is gondoltam. Nem értem sokszor az emberek miért olyanok egymással, amilyenek. Sokkal könnyebb élete lenne mindenkinek ezek nélkül a harcok nélkül.
- Egy időben, mikor muszáj volt levágatni, olyan 12 éves koromtól 14 éves koromig rövidebb volt. Aztán azóta nem. A táncversenyeken kellett, hogy meglegyen a kötelező frizura, a kviddicsben meg hála az égnek sosem zavart. Meg hát... szeretik - vonogattam kicsit a vállam. Mert ha másban nem, abban nagyon is biztos voltam, Lewy mennyire szereti a hajam rajtam, erre meg büszke voltam. Ezért is tartottam ettől az egésztől, nem akarnék olyantól megválni, amit képes bennem szeretni. Közben készen voltunk, elkezdte lesepregetni a hajat a vállaimról, meg még a pocim is megdicsérte, mire el is nevettem magam, mert megjegyezte, hogy jó nagy baba úszhat odabent. Ha tudná!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A néni, az új, elég kedvesnek tűnt, szóval én sem feszengtem, pedig mikor legelsőre kellett lehoznom egy brekit én is rosszul éreztem magam. Nem szeretek orvoshoz járni, az sosem jelent jót, pláne velük. Még én se nagyon akarok ilyenkor elmozdulni gyógyítók felé, csak ott van Lewy és szól aztán meg már muszáj. Vagy ő visz, de azt ne várjuk meg, mert akkor nem tesszük zsebre, ahogy néz végig a váróban vagy utána a papírok felül ránk, mennyi bajunk van.
- Igen, meg köhög, néha kicsit könnyezik is, gondolom az is a fájdalom, nem mindig mondja mi, csak tudjuk, hogy fáj - mondtam el, ahogy a minire pillantottam, aki szerette volna ha felemelem, de ez most nem annyira volt könnyű, így csak picit előre hajolva nyomtam puszit a felnyújtott kezére, még azelőtt, hogy a néni elmondta volna nekünk, mi is lesz akkor most. A kis létrás dolgot nézegette, az tetszett neki, el is indult, csak azért a keze után kaptam, mikor majdnem átesett a saját lábán. Egyszer kiijeszti belőlem a tesóit, én tudom. Szóval fogta a kezem, a másikkal meg kotort a levegőben, gondolom kapaszkodó után, de szépen elkezdett fellépdelni. Körülményesek vagyunk, tudom.
- Mennyire vetkőzzünk le? - kérdeztem rá, ahogy lassan a kis kabátkapulcsiból kicsomagoltam és a nyuszis szépséget az ágy végébe terítettem. Lecsatoltam a cumitartót is, hogy előrébb legyünk, most úgyis motyogott, meg biztos megnézik a torkát. - Tessék? - pillantottam oldalra, aztán megvilágosodva pillogtam és mosolyodtam el.
- Hát, nem vészes, pár hét, ha minden igaz, most kezdtem az utolsó hónapot - gondolkodtam el egy pillanatra. De bármikor lehet. Mikor az első ultrahangon voltam akkora sokk volt, amit mutattak, hogy nem is nagyon kapcsoltam, mikor szólt a néni, hogy lehet újra kellene számolja a heteket. Mindenesetre még húsvét előtt valamikor biztosan jön a nagy tesózás a minibrekiimnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bár nyilván, ha az előző néni nem buta, megspóroltuk volna ezt a kört, azért annak örülök, hogy talán most rendesen meg is nézik. Nem szeretjük a doktorosdihoz járást, de a rossz gyógyszerrel megijesztettek. Remélem azért ilyen sokszor nem fordul elő. Mi van ha valakivel nem beszélget a patikás néni és rá se jönnek, hogy rossz? Mi lett volna, ha neki adjuk. Kicsit meg is ijesztettem ezzel saját magam, éreztem a kis görcsöt a hasam aljában, aztán egészen kemény is lett a pocim. Duh.
- Köszönjük - mosolyogtam a nőre, ahogy Ania megtapsolva magát már egyből fordult volna hasra, hogy ő most végigmásszon itt, de nem hagytam. Mutattam hol lógassa le a lábait, ő meg párszor elismételte hogy Tatus így meg Tatus úgy, de az apuci most nincs itt, szóval csak megsimogattam a fejecskéjét, ahogy lekerült a kisfelső, majd elborítottam, amin kacagott. Lehúztam kicsit a naciját, így kipattant a body és kihúzhattam, hogy a pocija meg a mellkasa kiszabadulhasson majd ha kell. Trikót nem hordunk, így biztosabb a nem felfázás. - Álljak arrébb? - kérdeztem meg félig a derekam támasztva ki, a másik kezem a brekim előtt tartva, le ne induljon fentről, kicsit aktív.
Bárhogy is döntsön, azért kartávolságban maradtam, mert sosem lehet tudni, mikor múlik el a nagylány vagyok dolog, néha a játszón is elvannak más gyerekekkel, aztán egyszer észreveszik, hogy se én, se a mancsosaink, se a férjecske és eltörik a mécses. Én megértem őket, én sem szeretném, ha elhagynának véletlenül.
- Nagyon kedves vagy, de majd lepihenünk otthon ha végeztünk, úgyis vár ránk a délutáni szundi. Meg előtte még az ebéd - néztem a minimre, majd vissza a kedves helyettesítős nénire. - Igazából sehogy nem jó mondjuk, nem hiszem, hogy ha leülök, jobb lesz - vallottam be kicsit sóhajtva. Nehéz felkelni, meg van, hogy pont akkor fáj jobban. Ugyan ez a helyzet a fekvéssel is. Amúgy is hason alvós vagyok, azt meg ilyenkor nem lehet csak úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mindig is nagyon szerettem a brekikről beszélni, főleg a sajátjaimról. A várásuk meg éppen ebbe a témakörbe tartozott. Persze vannak esetek, mikor csak úgy érzem, nem a jót akarják kihozni. A buta kérdéseik arról, miért nem tanultam, miért nem ezt vagy azt csinálom. Nem-e túl korai, miért nem várt Lewy. Nem is ő volt, igazából ez az egész dolog nekem köszönhető, ha a rossz oldalát keresik, közben pedig nincs is benne semmi olyan. Remélem mindig, hogy ebben igazam is van. Szép ohanát akartam egészen régen, csak nem hittem, hogy lehet, aztán jött a hercegem és bumm, csak úgy elkezdődött az élet. Kicsit olyan volt, mintha addig én is a toronyban lettem volna, csak nem anyu zárta be, hanem én magamra.
- De cuki vagy - vigyorodtam el kicsit elvékonyodó és elcsukló hangon is mondva ezt, mint alapvetően beszélek. Az se kevésbé vinnyogós, ha bárkit kérdeznek. Kicsit meglepett, mármint szoktak jókat mondani, de olyan konkrét bókokat azért nem sokan tesznek, egyrészt mert sokakra csúnyán néz Lewy, a másik fele meg ha gondolja se mondogatja úgy sejtem én. - Még bármi történhet, azt mondják húsz évesen nem lehet tudni szép vagy csúnya néni leszek-e. Szóval még kiderül - vontam a vállamon kicsit mosolygálva is azért. Nem fogtam fel én ezt tragikusan. Szerintem anyukám is nagyon szép és már negyven éves, az unokanővéreim is azok, ez biztos valami családi vonás.
- Én is szeretem, de jólesik, mikor azt látom, más is - vallottam be, bár egészen elhalkulva, ahogy magamra néztem a tükörbe. Nem volt olyan természetes a mosolyom, mint az imént, de igyekeztem nem izgulni a tényen, hogy mi jön. Hannah lát majd elsőre, tudom, hogy el fogja mondani, mi is várható hazafelé.
- Igen, az iskolában kezdtem én is, aztán kapitány voltam, majd a... tizenhatodik, azt hiszem, szülinapom előtt a Visegrádi Viperákhoz kerültem. Hajtó voltam, a brekiink is nagyon jól dobnak - nevettem el magam már a lány felé fordulva. Szeretem a kviddicset minden tekintetben, sosem fordult meg bennem, hogy ez ne lenne az életünk része akkor is, ha én kikerülök, hiszen Lewynek is ez az élete, ez volt és biztos vagyok benne, hogy jócskán lesz is. Jó abban amit csinál, én meg szeretem is, hogy ettől boldog.
- De édes vagy. Igen, azzal nem, de igen. Ez kicsit bonyolult - közben megkaptuk a borítékokat a hajunkkal, mi zárhattuk le és alá is írhattuk, már meg voltak címezve hova kerülnek elkészítésre, örültem, sőt, annál több, boldog voltam, hogy végre ezzel is adhatok.
- Elkezdtem az egyetemen az oktatóit, de sok volt éppen minden, így az most nem olyan cél. Szívesen tanítgatok most is kicsiket, de jobban szeretek otthon lenni a sajátjaimmal. Mehetünk? - kérdeztem a lányt, ahogy elköszöntem Petrától és megköszöntem a segítségét meg rendeztem mindkettőnk helyett, amit kellett. Bár elmondta a lány, hogy szívesen megcsinálná csak úgy, azért mégis csak munka volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Anyukám szerint nem a kortól függ, hogy amink lehet, azt megteremtjük-e magunknak. Tudod nem a pénz meg ilyesmik, inkább a szeretet, a jó élmények, az okosság - vonogattam a vállam, mert annak ellenére, amennyi szülinap van mögöttem, nem éreztem én sem úgy, hogy mondjuk elég ész szorult volna a fejembe. Megvolt, hogy mihez értek és azt is jól tudtam, mihez nem, az ohanám meg van olyan édes, hogy nem emlegetik, pedig tényleg így van. - Meg mindig viccelget, hogy neki ennyi idősen még csak én voltam, és nézzek körül, nekem mennyi szeretet jutott - amiben nagyon igaza van. Boldog, mert az vagyok, mert mind azok vagyunk Lewyékkel, én meg tudok ennek örülni és annak is, hogy a kezdeti dolgok ellenére így állunk. Sokáig féltem, hogy én vagyok csak más és mindenkivel, akivel csak akarok kompatibilis, de úgy érzem a családom is jól állt össze. Legalábbis merem remélni. Nehezen válok meg a rossztól, a kudarcoktól és a negatív dolgoktól, van hogy évek telnek el, nekem meg csak eszembe jut és bumm. Ebben se vagyok elég ügyes, hiába vagyok embereknél elvileg idősebb, másokhoz meg túl fiatal, akik ugyan ennyi idősek.
- Igyekszem, szeretek az lenni nekem fontosak ők és az, hogy legyen itthon a boldogságuk - mosolyogtam le a pocimra, majd a lányra, aki az imént mondta a sok szépet. Megnyugtató volt a gondolkodása, nem azért, mert ennyi jót mondott, inkább azért mert tényleg úgy gondoltam, komolyan hiszi azt, amit én. Hogy tényleg van még ilyen jó dolog meg nem is tűnt lenézőnek vagy ítélkezőnek.
- Jönnek, nem olyan sokára, sőt - kotortam ki a telefonom, és ott már volt is üzenetem Hannahtól, hogy pár perc és itt van, így nem is nagyon néztem tovább, mennyi az idő, csak visszatoltam a zsebembe, majd a lányra néztem. - Te is rendben leszel? Tényleg nagyon jól áll az új frizura, majd meglátod, biztos sok bókot kapsz rá - mondtam boldogan, és aztán fel is tűnt a szőke ciklon, én meg integettem, hogy itt állok, még kicsit késve ugyan, de felénk is mosolygott, bár a másik lánytól olyan furcsán méregetett minket. Sosem értem meg azt hiszem, mire fel ez a nagy gyanakvása.
- Köszönöm, hogy eljöttél velem. És... sok sikert a kviddicshez - tettem még hozzá, mert bizony figyeltem ám, hogy aztán integetve neki meginduljak a kocsi felé. Miután beszálltam még egyszer kiintettem, hogy aztán Hannah hazavigyen és szembenézzek a többiekkel. De jót tettem, tényleg. Becsület szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Annyi országban és helyen fordulunk meg, hogy nem is éreztem különösebben másnak a helyzetet, mint bármikor. Voltak körülöttünk más és más segítők, még engem is kellett vizsgáljon más a pocimmal, pedig olyan orvost talált anno Lewy, aki utazott, ha kellett. Lehet ezért is állok másként a helyzethez, hallottam kint beszélgetni másokat erről a kedves doktornéniről, de engem is gyakran beszélnek ki, furák.
- Rendben - bólintottam is és elfordulva a minitől hátra léptem kettőt. Így ott voltam az ágynál, de mégsem benne az útban. Közben nézett rám is meg a nénire is nagy szemekkel, meg mindenáron meg akarta fogni a köpenye szélét is, amin el is mosolyodtam, főleg mikor látta, hogy nézem és elhúzta a mancsát. - Nem tudom pontosan mitől lehet, talán tényleg csak megfázott. De tudom, hogy fáj neki - mondtam végül, mikor láttam, hogy a nagyobbik részével végzett a dolgoknak a kedvességét pedig jó néven vettem ugyan, de nem mozdultam. Milyen ciki lenne beleszorulni az orvosunk székébe ekkora hassal. Ki se műtenének onnan.
- Nővére van, aki lassan 3 éves lesz, ő meg ugye lassan 2 éves. Jó tesók, szerintem biztos ezután is örülnek majd - meg reméltem is ezt. Én úgy láttam Juliannal is nagyon jól elvannak és Keve brekijeivel is, így nem lehet gond, igaz? Kicsit furcsa volt minden, mióta megtudtuk, hogy ketten lesznek és még fiúk is, de amíg mások nem tudják, szerintem nem is értik, Lewy miért volt olyan görcsös pár napig. Én is éreztem rajta és kicsit azt hittem, rosszat tettünk vele, de én örültem, én szerettem volna már az elejétől kicsiLewyt. Aztán bumm, egyből kettő. Talán ez olyan életbeli csoda, annyi rossz volt előtte, amivel nehezen boldogultam ott hónapokig, lehet ez volt a jó kezdete megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szülihét, szülihétvége. Mindkettő nagyon jól hangzik, de az egy kicsit még sokkal jobban, hogy senki nem ment sehova egész héten. Mindenki itthon volt és néztünk rengeteg mesét, játszottunk, ehettünk együtt, nem csak vacsorát, ha úgy sikerült, de reggelit meg ebédet is, nem beszélve a tízóraikról és az uzsikról. Bár egy ideje ez utóbbi nekem átment alvásba minimum egy brekivel együtt, pedig mindnek illene, mégis van aki helyett én szoktam, mikor van apuci vagy valamelyik mama velem itthon. De ma, azon kívül is, hogy ünnepi, a legünnepibb minden, mert Klara bizony három éves!
Reggel korán már együtt ébresztettük, de csak picike gyertyás sütivel, mert a meglepi még vissza volt. Korán öltöztünk, még sötét volt odakint, hogy aztán a kocsiba csüccsenjünk a kutyusoknak integetve és elinduljunk. Én kicsit furcsán éreztem magam, a kórházon kívül az elmúlt két hónapban sehova nem mozdultam ki, se erőm, se kedvem nem volt. Csak itthon lenni, meg féltem is kicsit. Egy hónaposak a napokban a fiúk,és nem indult minden velük se zökkenőmentesen. Mi van, ha nem szeretnek majd autózni? Vagy sokszor kell megállni?
- Nem lesz baj, hogy ennyire picikkel megyünk?
Meg nem tudok mellettük is ülni, meg Lewy mellett is. Csak éreztem, hogy kicsit feszengek, ahogy elől az övem piszkáltam, de aztán csak a szívecskére néztem és vártam, hogy ébredezzenek az alvásból, már fényben a törpök. Csak óvatosan elfordultam, amennyire ment, hogy tudjak hátrafelé bámészkodni, meg még nem figyeltek - meg szerintem mióta elindultunk - vagy négy fotót is csináltam. Fejenként, minden fél órában. Csodaszépek, a fiúk a hatalmas, szürke szemeikkel, amivel merednek előre, a lánybrekusok meg a csodaboldog mosolyukkal. Megigazgattam a felsőm, ami még elég feszes volt, de legalább nem olyan feltűnően. Mondjuk a két alsó gomb megadta magát, de nem feltűnő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nyilván nem mondtam nagyon újat, de azért örültem, hogy mindketten úgy gondoljuk, nem vagyok ehhez buta, csak a vásárlással nem barátkoztam meg továbbra sem. Más mondjuk, mikor kosarat kell a brekiknek összerakni. Az túl gyorsan és jól is megy már. Néha azért kicsit rosszul is érzem magam, mert szerintem ez nem rám vall, meg van az a mondás a takaróval, hogy ha kicsi ne dugd ki a lábad. Vagy hasonló, nem akarok olyan lenni.
- De nekem nem kell másik. Akkor se kellene, ha lehetne - ráztam a fejem, olyan lendületesen, hogy Aniaval majdnem kociztunk is, nem lett volna kellemes, de éppen elhajolt, hála az égnek. Csináltunk már baleseteket. Múltkor összefejeltek a nagy forgásba meg tánciba, azt lehet elfelejtettük elmesélni a férjecskének. De nem lett baj. Ahogy abból se, hogy olyan lett az életünk, amilyen. Szerettem így, és szerintem nagyon kevés lánynak volt olyan kastélyos táncis ünnepe az esküvőjén, mint nekem, nekünk. Szóval nem hiszem, hogy bármit alulmúlt volna.
- Szeretlek Nyuszó, ajándékok ide vagy oda - vontam picit a vállamon megint, ezt ma már annyit csinálom, ideje lesz belegondolni az izomlázba. Közbe megigazgattam az ölemben forgolódó pöttömöt is, hogy arrébb álljak a papírtól. Én inkább nem írok alá semmit. Jobb az úgy, meg békés és minden. Nem szeretem, ez komoly dolog, nem való nekem. - Szerintem jobb lenne.... Neki, ha hazavinnénk. Sok új dolog lesz, most még utazgatni - néztem kicsit bizalmatlanul magam elé, hogy aztán felnézzek azokba a szép kék szemekbe, majd csak mosolyogva billentsem oldalra a fejem, mielőtt ráncolva a nózim megszólalok.
- Eh - hangzott szinkronban az én számból és Klarcáéból is. - Nincs Bumbi feje, nézd meg, ő se szereti, még le is hajtotta a fejét. Ő Macis nem olyan mint egy rosszul mondott édesség.