Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tudtam, hogy nem sok jót hozna, ha elkezdeném mesélni, hogy most olyan az apu pofija, mintha ráköltözött volna egy kisebb avokádó. Ami besárgult és pirosodott, nyomokban meg kékül már. Szóval igencsak nem néz ki kellemesnek és jónak. Tudtam, hogy ne fogja mondogatni, ha rossz sem, ezért is volt kicsit az erősködés. Mondjuk tény, kicsit féltem, hogy másokkal kell itt beszélni, ezt már Münchenben megszoktam, ott a szomszédokkal, a boltban, a piacon, az utcán, az edzésein és mindenhol is kell használgatni. Nem vagyok túl ügyes néha a nyelvtanban meg precíz, de bárkivel elcsacsogtam, ha ismertem és nem feszengtem, vagy ha kellett. Itt egész más a dolog. Az elmúlt két évben kezdtem bele, és inkább szavakkal boldogulok, semmint mondatokkal vagy ilyesmikkel.
- Majd… elmutogatom, mi is a jégkocka - vontam picit a vállamon, azért nem akartam most kiküldeni mindenkin át, nekem csak könnyebb a szélen és a breki is nagyon kapaszkodott az apába, azt hiszem ő most élte volna, ha mindenki marad és vele beszélget. Ő azt nagyon tudja szeretni.
A meccs nem állt fényesen, gyorsan össze is húztam a cipzárom mielőtt egy puszi erejéig elvontam volna a méregzsáknyuff figyelmét. Elmosolyodtam a mondandója elején, aztán a végét hallva megsimogattam az arca nem bibis felét, majd a brekusra néztem.
- Klaracska nézi helyetted, nézd meg, drukkol is, emelgeti a kezeit - vigyorodtam el, aztán felkeltem és elindultam a lépcsőn le, egészen az alsó részig, ahol eddig is figyelgettek fel, azt hiszem ők Lewyt várták volna, szóval eléggé zavartan meredtem rájuk, aztán ahogy eszembe jutott, mondogattam, mit is szeretnék meg az arcomra mutogattam és hátra a férjecskére. És bár nagyon kivigyorgott a bácsi, de egy ilyen furi, kék hűtött, jegelt zacsit adott, én meg megköszöntem - az legalább ment lengyelül! - és visszamentem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- De ha nem jó neki, miért szenved - tettem fel a kérdést egyet sóhajtva is mellé. Nem hittem, hogy ilyen tragikus szenvedgetést művelne, lehet kicsit túloztam, ettől még nem tett boldoggá az, hogy nem hagyja, hogy az ohanacsoda vele is megtörténjen. Olyan fura volt, mert csak velünk ellenkezett, meg a sorsával is. Keve egyre túlnagyfiúsabb, nem tetszik ez nekem. Szerintem beszélgetnie kéne vele valakinek, mondjuk nem Maxnak, abban nem vagyok biztos, hogy sokat segítene.
Az a helyzet, hogy az agyam nem úgy ment ma már, mint kéne. Amúgy is kicsit takarékosan tud működgélni, de mióta ott volt a görcs a pocimba, hogy bizony meg kéne tudni, van-e valami brekisztikus avagy se velem. Ki is derült, hogy bizony, nem is kicsit szupermega dolog van, annyira, hogy egyszerre akartam sírni, örülni, szorítani a pinduri meglévő brekim, Voltom és a Pandát, meg már itthon tudni Lewyt és és még ki tudja mi mindent. Boldog lettem, rettenetesen és annál is jobban.
- A krokodilok pislognak? - jött elő belőlem az arcom törölgetve az egyetlen kérdés, amire eljutottam a mondandójából. Mosolyogtam nagyon és szélesen, ahogy a kislánykám keze az arcomon taperolt nézegetve a maga ujjait, mitől lett vizes. Illetve könnyes. De Volt jött takarítani a nyelvecskéjével.
- Én nem tudom kibírjuk-e addig - mondtam és a többesszámot inkább arra értettem, hogy addig ne piszkálgassam Klaraval együtt a férjecskét üzenetekben furi jelekkel és üzikkel meg képekkel. Babatalpakról, például. DE lehet, hogy ez a szőkére is igaz, mindenre is. Kicsit összekapva magam közelebb is csúsztunk és a pandának borulva fél kézzel őt is átkaroltam Klarat picit magunk közé préselve. Ő is ohana, nagy ohanánk van és még ki tudja mekkora lesz!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Halk sóhajjal hajtottam le a fejem, ahogy belepirosodva a szavaiba inkább a poharam talpára meredtem. Elmosolyodtam ugyan, de végül nem mondtam semmit, tudtam azt, hogy szeret, és aki iránt így érzünk, abban sok dolgot találunk, ami szép meg jó, én is rengeteg sokat tudtam volna felsorolni bármikor, de mikor ezeket tőle hallom, akkor csak úgy átszalad rajtam az a melegség és akaratlanul is kettővel nagyobbakat dobban minden ütemre a szívecském odabent. Mert ez jó, ez olyan szerelmetes, akkor is, ha ilyen könnyen közli.
- Aranyos - meg javítható is, ha arról van szó, de ezt inkább megtartottam magamnak. Nem azért, mert nem való ide, csak inkább ez olyan egyértelmű szerintem. Szerettem azt látni, mikor, ha apró dolgokra is vagyok csak képes, de azoktól mosolyog vagy éppen vidámabb. Nekem ez mindenről is pont eleget mondott el, amit csináltam. HA boldog volt és élvezte, akkor mi mást akarhatnék?
A spenót nem tartozott arra a listára, ami igen hosszú volt és kimeríti, a bármit nagyon szívesen, ha Lewy kéri. De ez nehéz volt és nem, nem bírtam az illatát, és magának a főzelékes izéjának az állagát se. Pont olyan volt, mint amit egy nagyobb paci kitüsszentett betegen. Mondjuk inkább hallgatok mert a gesztenye dolgot azóta hallgatom, hogy először meglátta, ahogy lapátolom a pürét a hatalmas hasamról.
- Tudom, egyikőtök se akar, csak brrr - rázott ki a hideg, pedig közel sem fázom, csak megint eszembe jutott a tüsziző, zöld póni. Elmosolyodtam aztán a végére, én azért kedveltem az anyukáját, elég furácska volt, mondjuk anya is meg én is azok vagyunk szerintem, de ez más kérdés. Sosem mondott rám semmi csúnyát, hogy ne lennék vele jóban, bár érdekes dolgokat tud kérdezni, meg azt se viseltem régen jól, mikor Lewyből olyat nézett ki, ami nem is igaz.
Ahogy a telefonommal ficeregtem a nyuszi szerzett nekem még inni, bele is kortyoltam, kicsit köhécselve mert félrenyeltem majdnem, aztán indultam lassan felé, mikor széles vigyorral a pofimon észrevettem, mit is művel. Asz alsó ajkamra harapva támaszkodtam meg az állammal a szabad kezemen, ahogy figyeltem, mikor oda nézett akkor meg lehunytam a szemem egy pillanatra, mintha én aztán nem láttam volna semmit, más kérdés, hogy fel is vettem.
- Nagyon szeretlek, tudod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden nap kapok valami olyan hírt, amivel meg tudnak ijeszteni. Legutóbb anya és Levendula voltak, akik elkezdtek mindenfélét össze meg vissza beszélni a babákról és a betegségekről. Már attól rosszul voltam, hogy belegondoltam, milyen lenne, ha szegénynek láza lenne vagy fájna valamicsodája. Csak nem, én ezeket nem akartam. Persze, sajnos elég biztos, hogy nem kerülhetünk el minden-minden rosszat, de nem akarom én ezeket. Nagyon vigyázok rá és a dolgaira is. És fogok is, bárki bármit mondjon. Ő az én brekim.
- Igen, még pici - erősítettem meg újra, bár ezt látjuk, tudjuk és mondtuk is már, azért nekem ez ilyen fontos. Amiről Dimcsi beszél, az akkor jön, mikor valaki nagyon nagy lesz. Én utáltam, anyukám se szerette, valahogy elborzaszt az elképzelés is, hogy velem is ez fog történni, ha majd olyan iskolásbreki lesz a pindurka. Kicsit a kerek buksira borult az enyém, mielőtt megpusziltam volna a törpikét, talán jobb is így csendben hagyni, hogy erről ne beszéljünk jó sokáig.
- Tényleg? Szerintem nehéz, meg bonyolult is kicsit - és még tudnék vagy húszmillió okot, miért undi egy tárgy. Nem mintha a varázsosok között ne akadna ilyen bőven, sőt, szinte csak ilyesmik jutnak az eszembe. Én sosem kedveltem a tanulást. Aztán eleinte anya szerette volna, ha ügyes vagyok, azért próbálkoztam, aztán meg Lewy volt büszke, mikor jó lett egy-egy vizsgám, szóval ezért megérte, ha másért nem is.
- Könnyebb is, mint utólag csiribúztatni azt hiszem. Meg akkor egyből lesz mozgós és  a nénik se kell sokat várjanak - tettem hozzá egészen elmosolyodva, lassan ugyan, de átléptem azon a tényen, hogy a brekim egyszer nagylány lesz.
- Iiigen, az, nem emlékszem a nevekre mindig pontosan, de biztos egyre gondolunk - bólintottam nagyokat, ahogy picit emeltem egyet a babun, mert kényelmetlen helyzetbe csúszkált a nagy hamizásban. Bár úgy tűnt lassan elég neki, a fél kezemmel elengedtem a cumisüveget, és a teámért nyúltam, hogy lassan kortyolgassak belőle. Közben jutott eszembe, ha a nénik ennyire szeretik magukat a mozgós képeken, akkor mást is biztosan. - Az is lehet, hogy nem csak mozgós képeket, de videót is tudsz felvenni, amit ilyen varázsvetítővel megnézhetnek, az szerintem biztos van az otthonnak is…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit lehet jobban aggódtam, mint kellett volna, de azt hiszem erről nem tudok leszokni. Nem volt baj, biztos nem eszik ott senki embert, van, akit ismerek is már, vagy legalábbis láttam Lewyvel meg ő is velem a férjecskét, így biztos nem hajtanak el. Ebben legalábbis reménykedtem, ahogy lefelé pillantottam. Egy ideje csak olyan takargatósan néztek erre, szerintem ők beletörődtek, hogy a szívecske nem akar ápolást meg padon ücsörgést.
- Ühhüm, igyekszem - bólintottam is, amire a füleim kicsit rendeződtek, bármilyen nagyok is a kapucnin, eléggé tudnak lifegni, ha lendületesebben mozog a buksid. Én is mindig így járok, de Klara ezt szokta szeretni, meg a sajátját is, le szokott csücsülni a tükör elé és mocorogni, aztán nevet is magának. Élvezi, szép kék szeme is van, mint az apunak, nézegesse csak.
A meccs nem úgy nézett ki, hogy nagy örülés lesz a vége, bár egyelőre nagy bánat se, de tudtam, hogy a drágát bosszantja. Meg ha nem is így lenne, látható volt. Éppen csak az arca nem volt olyan nagyon grimaszos - gondolom az fájna is - meg az a csúnyi homlokér nem lüktetett még. Egy kisebb fújtatással néztem a pályára, amerre a brekus is. Láttam, ahogy éppen elcsípik a terelőik a gurkót, így nem szedett le senkit, legalább az.
- Az, a legcukibb és legnagyobb csodácska - mosolyodtam el szélesen a picilányra nézve. Nagyon szeretem, azt is, hogy van nekünk, hogy ilyen jó nekünk és, hogy az ohana is ennyire kerek. Aztán összeszedve magam elbaktattam a lelátó aljára és kicsit lassan, de valami kommunikálással szereztem hidegborogatást az arcára. Olyan volt a zacsi, mintha fagyasztott borsót cipelnék, vicces, de az legalább tudom, hogy hasznos szokott lenni. Mikor régebben kiment a bokám edzésen is mindig azt kaptam. Láttam, ahogy picit sírós hangulatot hagytam, ezért is siettem, de mire megjöttem, már nyoma se volt ennek, szóval odanyújtottam a férjecskének a jeges izét, én pedig a pindurka breki keze után nyúltam, ő bele is kapaszkodott az ujjaimba, úgy néztük tovább a meccset.
- Szerintem jobban örültek volna, ha te mész oda… azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bár megkésve, de törve nem, ideértünk mi is, hogy Bencust a második szülinapján felköszöntsük. Lewy csak az ebédre tudott átugrani, jó, igazából szerette volna tudni, hogy egészben jöttünk és úgy is szeretne minket visszakapni. Szóval megköszöntve a nagyfiút picit beszélgetett Bejivel, aztán neki vissza kellett menni a délutáni edzésre, mi pedig maradtunk még kicsit. Ráérünk, mert az apu úgyis későn jön, szóval igazán belefért a kis vendégeskedés. Legrának fellőtte a délutáni szuszit Kiva, Bence meg kidőlt a nagy játékban. Az én brekikém átaludta a fél délelőttöt, így nem meglepő módon, ő energikusan és széles, fogatlanka mosollyal mutogatott kifelé és mászott vagy indult meg kapaszkodva az ajtóhoz. Megszokta, hogy ilyenkor mindig megyünk megnézni a tavacskát vagy a parkot. De ilyen a brekihercegnők élete, csupa mókacagás. Most sincs ez másként.
Ajhajhaj. Topogok görnyedve a pinduri felett, ahogy a kezecskéit szorítom, ő pedig nevetve kapja a lábait előre. Nem mindig megy jól és egymás elé, sőt, inkább szalad, mint sétál, de ha lassan megy, annak általában előre borulás a vége és mászás. Ebben a koszban meg nem lenne túl okos. Nem hiányzik senkinek, hogy valami betegséget most összeszedjünk, szóval ő élvezte, hogy a saját lábikóit emelgetve közlekedünk, én meg vigyorogtam felette, milyen ügyes kislány is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Olyan kis furcsán vagyunk itthon így négy és felecskén Lewy nélkül. A legpinduribb néha beköszön és olyat suhint odabent, hogy a vesémben érzem és ha éppen pisilés előtti időben vagyok, akkor meg is sürget, miért ne. A kicsit nagyobb nagylányocska ma azt játszotta, hogy amit elért és könnyű volt, azt leszórta a pici szekrényekről, hogy nekem legyen mit felszedni. Bár kicsit sem tudok rá haragudni, túl tündéri, ahogy nevet azon, amit csinált, és ha életünk férfijának se meséljük el, meg sem történt, ugye? Volt csak minden mozdulatát követi, mióta elindult, amiért nagyon hálás is vagyok. Egyből le szokta nyalogatni a könnyek nyomait is, odadugja a nóziját Klaranak, nehogy eltörjön jobban a mécses, meg meg is szereti. Ő igazi nagyfiús tesó.
Nos, a mai programunk annyiban módosult, hogy a fehérkét otthon hagytuk még mi elmentünk a városba, mert kellett vennünk savanyúubit, mert már három napja minden nap szeretnék, de mondani nem mondtam én meg eddig nem voltam boltban. De most! Meg is lett, egyből kettő is, meg vettünk mangót és banánt, ha már ott voltunk és két kindertejszeletet, mert az fontos.
- Ooo, kaczuszka - mutattam a kirakatára a könyvesboltnak egy picikacsás könyvre, ahogy a babakocsi mellé guggoltam. A brekike egyből oda is nézett és sikoltva csapkodta össze a kezeit. Arra jó volt, hogy legalább a levetett cipői rágcsizását abbahagyja. Mostanság mindent megcsócsál, olyan, mint Volt, mikor még kicsikölyök volt.
- Megkérdezzük a nénit, hogy milyen az a könyv, jó? - pillogtam lefelé, ő meg fel a hangomra, aztán csak nézelődni kezdett, mert elég sokan voltak, meg állt egy sor is, amit csak furán méregettem, végül csak megálltunk oldalt, el is indult felénk a néni, én pedig még a kaczuszkás könyvet mutogattam volna a törpillának, amikor a sor eltolódott és megláttam ki csücsül egy asztalnál, el is tátottam a szem, ahogy bámultam rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Régebben sokkal nehezebb volt és rosszul is éreztem magam, ha nem otthon egyedül kellett kimozduljak. Aztán mikor több, mint egy éve kiköltöztünk Münchenbe ez elég sokat változott. Nagyon kedvesek és türelmesek voltak velem az emberek én meg egyre szívesebben nyitottam ki a szám németül. Azt hiszem elég jó hatással volt rám az a nyomás, hogy egyedül vásárolgassak és hasonlók. Ez mostanra itt, a lengyeleknél is kezdett kicsit jobb lenni, bár mindig félelmetes volt, ha valaki hozzám szólt. Ha nem volt nálam fordítóbigyula sokszor szavakat, ha értettem, azt is nagyon lassan. Most már én is tudok szavakat legalább, vagy meg szoktam előre nézni, meg ha végképpen nem megy jön a német vagy esetleg egy-egy angol szó. De még sehonnan nem dobtak ki érte, a könyvesboltból se, pedig sokat válogattunk legutóbb is.
- Eh-eh - hallatszik a pici, de lelkes és hangos hang, ahogy mutogat hátrafelé, én meg jól tudom, hogy az majdnem eper, csak hiányoznak a betűk. Napközben a nasija az gyakran az, mint nekem vagy a férjecskének a fura, zöld diétában és eléggé élvezi. Bár a gyümölcsöket jobban, de ki ne tenné? Finomak és édesek. Ki is vettem neki egy nagyobbacskát, majd a kezeit kértem megnézni, hogy koszos-e, de úgy láttam rendben van így nekiadtam a gyümölcsöt, ő meg csücsikélve nekilátott. Már majdnem volt két foga, ezért is rágizik és nyálzik szegénykém ennyit, nem is csodálom.
- Pingwin? - kérdeztem kicsit bizonytalanul a nőtől, aki odaadta a kinézett mesekönyvet, ő pedig mosolyogva invitált minket beljebb és egy kicsit üresebb részen hagyott, hogy ő addig hozza azt a mesekönyvet. Múltkor itt maradt, de ma azt hiszem hazajön. Ellenben annyira megdöbbentem azon, hogy az a férfi olyan volt, mint Dimitri ikre, hogy teljesen a bámulásába felejtkeztem, így közelebb érve meg egészen döbbent is voltam.
- Dimcsi? - kérdeztem félhangosan, és bár zúgolódott a tömeg azt hiszem hallhatta. Ekkor egyenesedtem fel újra a brekim buksiját óvatosan megsimizve. Gondolom nem annyira szeretik, ha babák idebent esznek vagy hasonló, szerintem most is maximum azért engedi meg a néni, mert mindig vigyázunk, ha jövünk, vagy mert első alkalommal Lewy nézett rá csúnyán, mikor én ettem vásárlás közben és megjegyezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azért jól esett, hogy kettőnk közül ő úgy tűnt bízik a sikeremben, vagy legalábbis abban, hogy valamire jutni fogok egyedül is. Én ebben fele ennyire se voltam biztos, de az ígéretemhez mindig tartom magam, most is ezt fogom tenni, mi mást tehetnék? Arra a hidegre a pofijának nagy szüksége van, így is biztos színes lesz, mint a filctollaim, de legalább kevésbé fáj majd neki. Egyszer belekönyököltek a poficsontomba egy emelésből való leugráskor, majd jó pár napig sötét foltom volt meg sárga, szóval tudom, hogy nem olyan vicces és kényelmes.
Nekivágtam az útnak, illetve akartam, de még előtte a pályára meg a szívecske aggodalmára figyeltem aprót sóhajtva is, de a bicegő fülei és a megjegyzése azért egészen megmosolyogtattak.
- Igen, sok-sok csodamesés brekibogyó lehet a mi csodánk - közöltem a számra harapva, mert bár nem dobálózott senki számokkal, és nekem se kellene lehet, én azért eléggé nagyon rájöttem, hogy mennyire imádnám a sok-sok babatalpit magam körül. Meg… Pontosan tudtam, hogy több csoda is lehet a legnagyobb nekünk, nekem senki ne mondja, hogy a legből csak egy lehet, én a legjobban se csak az apucit szeretem, hanem a brekit meg Voltot is. És a pici bogyót is a pociban, aki még bújkálós előlünk és a világ elől. Nem is bánom, az első pici babánknak se örült mindenki és az akkor elég rossz érzés is volt. Az mondjuk még inkább, ahogy ott ácsorogtam még a kicsike lányom sírdogált. De szerencsére meglett és fel is vitte Lewynek.
- Szerintem téged vártak, vagyis gondolom azt, hogy oda ülj vagy hasonló… meg - néztem a pofijára, gondolom egyértelmű, hogy azt is kezelték volna. Végül óvatosan a breki felé nyúltam és a kezem apu lábára fektettem, hogy a pinduri fogdoshassa én meg picit nekik dőltem.
- Tudom, hogy szeretnél rendet tenni odafent, ők is tudják, biztos összeszedik magukat…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem szeretem az idegeneket, néha azokat se, akik kicsit ismerősek csak beszédkényszerben. Általában én csak Lewy dolgaira figyelek, ő megbeszél mindenkivel is mindent. De aztán mikor ketten vagyunk a brekivel, akkor eléggé nagyon muszáj. Sosem volt bajom a nyelvekkel, eléggé jól megvoltam velük, különben a német se menne úgy, ahogy, de a lengyel más és nehéz is ehhez képest. Mikor tanuljuk, olyan mintha én lennék a pösze az ő nyelvükön, tiszta fura. De szeretném tudni és érteni, tudom, hogy a picilánnyal is azért van néha úgy beszélve, mert szeretné, ha ő is beszélné. De ahhoz nem csak hallgatni kéne, hanem gondolom néha beszélni is, a német is azért ment, mert ha véletlen versenyem nem az országban volt, azt kellett használnom. Mire visszaértem már nem pörgött ilyeneken a buksim legalább, csak a korgó pocimon, de nem éreztem úgy, hogy jó ötlet lenne enni, mert utána még visszaköszön és itt nincs hova szaladni.
- Csak aggódnak, gondolom - mondtam neki, ahogy visszahelyezkedtem úgy, ahogy az előbb is csücsültem, mert az kényelmes volt, majd a táskám elhúztam magam elé. Kis fintorgós turkálással inkább hagytam és a kezem rajtuk hagyva figyeltem a pályát. Tudom, hogy nem szeretne a padra csücsülni, mi sem örülnénk, de azt úgyse mondjuk. Kicsit megsimizgéltem, ahogy láttam rajta, hogy egyre jobban zavarja, amit lát.
- Addig még van idő, megint olyan nagyon ügyesek lesztek majd, mint korábban - mondtam neki kicsit mosolyogva. Tényleg volt még vissza azt hiszem két hónap legalább, de több is lehet. Közben nagyon csendes majd hangos lett mindenki körülöttünk és nekem is feltűntek a fogók, akik jó magasról kerülhettek elő, mert rendesen úgy zuhantak, ahogy más siet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem aranyos? - kérdeztem vissza egy pillanatra nézve csak rá, mert az egész után jobb elfoglaltságnak tűnt a terítő mintáját nézni. Nincs is neki, ez fehér, de még az is. Azt hiszem egy kicsit el is szontyolodtam, de nem vágtam szomorú képet, nem akartam. Jobbnak éreztem, ha csak becsukom a szám mindenről innentől. Egyébként se szeretek nagyon beszélni, mielőtt ő megérkezett az életembe senkivel nem beszéltem összesen ennyit, maximum anyuval és a papival. Most pedig butának éreztem magam, meg egy kicsit olyan semminek is. Most akkor barátok nem vagyunk? Csak úgy… mi? Nem értem én ezeket még mindig, pedig már nem is vagyok annyira kicsi és elég sok új dologba szoktam bele az évek alatt. Lehet ebbe sosem fogok. A pocim felé néztem, az egy picit jobb kedvre derített, mert azért ott volt egy kis csoda, az anyukáinknál meg egy másik. Mesésbrekik.
- Igen, de ez előfordul - vontam picit a vállamon, tényleg nem rajongtam érte, de én azért igyekszem nem sokat mondogatni. Tudom, hogy ő sokat él vele, meg hogy a brekinek se fog megártani. Ettől még nem lesz a kedvencem, nagyon nem.
Szülinapja van én pedig csak szeretném, ha örülne ennek kicsit, talán úgy az egésznek ezért is tett jót a zene, az kicsit mindenkit feldobott, én meg szerettem nézni mikor ilyen. Édes és olyan, ami a pillangókat mindig megbolondítja odabent. Nem is tudom, hogy férek el a pici brekitől. Közben a telefonommal befejeztem a videózgatós meg fotózós izékat és beleittam a varázsmesésen feltöltődött poharamba. Azt hiszem ennyit nem ittam egész nap, mint most éppen. Még jó, hogy egyelőre nem mocorog annyira, hogy elrugogasson pisiszünetekre folyton.
- Merre fogunk sétálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Dalolgatósan lépdeltünk szépen lassan, ami azzal is járt, hogy mióta a babakocsit a stégtől távolabb, egy fánál magára hagytuk, úgy egy-egy métert megtettünk öt percek alatt. Nem volt baj ezzel, néha fontos volt megállni megnézni valami virágszerűt, vagy örülni annak, hogy a lépése nyomán megreccsent a fa alatta, ami neki nagyon tetszett. Szerettem, mikor nevetgél és beszélni próbál. A hangja olyan aranyos volt és csak… hát az én brekim, azt hiszem ezt úgy ennél jobban nem is lehet megmagyarázni. A hajamon dobva egyet léptem utána, ahogy kicsit összeakadtak a lábikói, de az egyik kezecskéjét elengedve kitámasztottam a hátát, így nem borult hátra.
- Szia? – hallatszott igen bizonytalanul tőlem, a picilányom meg csak sziszegett előttem, néha próbált hangokat utánozni, de a magánhangzók mentek csak igazán és az integetés. De az nagyon, most is ő fordult előbb Anne felé – akit ekkorra azonosítottam be és a kezével intett neki.
- Meglátiztuk az unokatesókat, igaz minike? – néztem fel vigyorogva a kislányomról Annere és éppen fel akartam venni őt, mikor picit meglepődve néztem a volt fönőkőcskémre. Hallottam ugyan Benjiéktől, de nem igazán tudtam elképzelni, hogy esetleg nem-e csak valami pletyka, ami erre gyakori, de úgy látszik tévedés. Lassan vigyorodtam el felegyenesedve, így a ruhám se volt már bő, sőt. Asszem ezt hívják pocis talinak. A pindurkát felemelve vettem ölbe a pocim fölé húzva. Azt mondták, hogy lassan jó lesz, ha majd kicsit kevesebbet emelgetem őt is és cipelem hosszú ideig, de még nagyon jól voltunk a tesóbrekijével odabent. A pocim az elmúlt pár hétben elég nagyot nőtt így túl a félidőn pedig azt mondta a néni, hogy minden a legnagyobb rendben, Szép nagylányka csücsül odabent.
- Jaj de jó! Babád lesz. Mikor? Én nem is tudtam, hogy tényleg. Hogy vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szóval az ugyan az, csak máshogy mondják? Mint mikor a néni rám szól, hogy az nem eper, hanem szamóca? – kérdeztem picit értetlenül meresztve rá a nagy szemeim, még olyan furán a szám is felhúztam egy oldalon. Nem akartam kacsintgatni, de olyan lett a pofim tőle. Egyszer néztem a tükörben magam, mikor ilyen volt valamire a reakcióm, igaziból elég vicceske. Ettől még a kedvem most kicsit csúszkált ide meg oda. Kellett egy nagyobb sóhaj, hogy újra felnézzek rá, mikor a keze a pofimhoz ért. – Nincsen baj – mondtam neki, mielőtt így tényleg az kerekedik. Néha vannak butaságaim, én is tudom, meg félreértek dolgokat. Majd ha nagyobb leszek, akkor gondolom nekem is megy olyan felnőttesen a gondolkodás, mint neki. Bár egyelőre nem érzem ezt. Az baj?
Lassan nyúltam a keze után és a pofimhoz húztam, hogy a tenyerébe döntsem kicsit a fejem aztán el is mosolyodtam. Lehet, ha nem ül ilyen messze, meg nincs útban az asztal, akkor a brekihez is, de végül nem szorongattam sokáig, hogy elhúzhassa.
- Az is jól hangzik, nekem mindegy igazából, csak szeretek veled menni – vontam picit a vállamon, mintha ez olyan egyszerű dolog lenne, pedig nem biztos. Elég csak a terhestornás furi vörös hajú lányra és a férjére gondolni. Ott még a poci megfogásánál is fintorgott az a férfi, szerintem ők egymás kezét se fogják meg, nem még sétikor. Éppen a nagy elbambim közben vettem észre a felém fordított telefont, amire a szájamra harapva el is vigyorodtam. Kicsit feltámaszkodva hajoltam át az asztalon, bár annyira nagyon nem ment, hogy suttogjak neki. – Kaphatok egy puszit is a szülinapostól?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ahogy topogtunk, felmerült bennem, hogy lenne némi elintéznivalóm itt az erdős rész irányába a menhelyen, de nem tudhattam Maxi itthon van-e. Pedig már igazán megérdemelné, hogy úgy nézzek rá, ahogy egyszer Kevére néztem még pár éve, mikor megette a csokim. Állítólag véletlen volt, szerintem meg nem lehet csak úgy nem figyelni rá, hogy mi csúszik le a pofijába! De meg tudtuk beszélni, vett nekem helyette egy bubbles rágót és boldogság lett.
- Téged is – mosolyodom el szélesen már felismerve őt rendesen. Nem vagyok az a fajta lány, akik olyan nagyon ügyesek, mint mondjuk Anne vagy Hannah és tudnak egyszerre sok irányba figyelni, nekem kettő is sok. Most éppen az, hogy a hátam ne fájduljon meg, úgy görnyedjek és még a brekikére is vigyázzak. Őszintén nagyon-nagyon örülök neki, talán a hangom izgatottan lett egyre magasabb is a szavakkal Klara meg elhajolva meresztette a kék szemecskéit az exrellonosra.
- Igen, lesz egy picike tesó – mondom nagyon büszkén a pocim felé pillantva, ami éppen a picilányom popója alatt mutatja, mennyire szépen növöget, most már egyre jobban. – Jaj, az mindjárt itt is van. Kisfiú? De jó. Hát, mi még sokára leszünk nagy ohana – gondolkodtam el egy pillanatra, aztán  a hajamat kicsit kiszedegettem a pici ujjak közül, mert nem lesz az finom neki.
- Nemrég léptünk át a félidőn, majd valamikor a június végefelé érkezik meg a húgi – mesélgettem neki kicsit billegve a lábaimon boldogan. Fel sem tűnt, hogy Lewy nyilatkozatain túl, meg hogy a csapat, anyuék és a nagyszülők tudták, én még nem is beszéltem róla igazán, hogy picilányka lesz megint.
- Jól érzed magad? Nem furcsa? Főleg mikor rugizik meg tapizik…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- De mindkettő finom, piros és úgy néz ki, mint az eper. Én meg mindenhogy szeretem. Téged is - tettem hozzá, igaz le volt szegve már a fejem. Nem akartam, hogy rosszul gondolja, nem azért mondtam, mert az aranyost nem szeretném úgy, én ezt is imádom, meg a morgósat, az apusat, a kviddicsest, az okosat, a nagyon lengyelt... minden őt. Bólintottam a visszakérdésre, lehet picit sokszor csinálom a fesztivált, kezd is zavarni, de nem vagyok az az ügyesen takargatós meg titkolózós lány, sosem szeretnék.
- Mehetnénk vízhez, azt szeretem, szép, meg ki van világítva... - mondtam, bár az utolsó nem kellett volna olyan fontos legyen, a sötét mégsem a kedvencem. A zenét meg is mosolyogtam meg a férjecske műsorát is, hogy aztán éppen meglepődjek a lesifotóm után, majd a puszimért ácsingózzak.
- Hát... - gondolkodtam el, ahogy a kezecske után nyúltam az asztalon, majd sorban az ujjaira koppintva leszámoltam ötöt. - Mindent is, amihez jársz, soook puszit, de nem az én kívánságaimé a nap. Azt szeretném ha te kívánnál, én meg makd teljesítem, mint a tündérek szokták - vigyorogtam bele az ajkaiba, ahogy az enyémek puhán tapadtak az övére, picit meg is emelkedtem, ahogy a tenyerem az arcára simult és megkaptam remélhetőleg azt a bizonyos csókot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egészen elcsendesedtem, ahogy felhozta, hogy igazából mennyivel rosszabb is történt már vele. Nem tudom, mit is csináltam volna ha ezek akkor vannak, mikor már én is itt vagyok, vagyis hát hogy így, mint akinek szabad is őt ennyire szeretni és az számít meg fontos neki is. Nehéz néha kiigazodnom rajta de azt hiszem ő nem miattunk veszi könnyebben ezeket, hanem maga miatt is, ismeri a határait, tudja meddig van jól, én meg csak szeretnék neki hinni de néha kicsit jobban félek, hogy bármi balul sül el.
- Nyuszi, nyuszi... figyelj, nézd, én tudom, nagyon is milyen, mikor neked kéne ott rendbe tenni őket, de nem lehet... de ez nem azért van, amit művelnek, mert nem vagy ott... csak ők se azt várták hogy jönnek az ilyen hegyitrollos buldózerek... - gondolom. Énnis voltam kapitány, nem nyugtatgatás ez, nem vagyok okos, de ezt azért én is láttam.már, még ha csak pici meccseken is. Ha őt püfölné két ilyen mamut, akkor se tudna segíteni a fogón, akit szintén, szóban se, főleg ha oda kap egy könyököst. Megsimizgettem a kezét, aztán Klara ölébe tettem az enyém, hogy az ujjaim szorongathassa, amíg mi feszülten figyeltünk. Inkább csak én, mert egy nyúl deportálni készült.
- Most én vagyok a szemed? Iii, inkább húzd lejjebb - mondtam neki felvinnyogva együtt a többi emberrel, mert az a gurkó ott... hát szerintem nem is azt hallottuk hanem a csontokat, mint a ropi. Én is összerezzentem, meg szerintem bennem a minibreki is.
Talán negyed óra telt el még, amit a pályán szenvedtek és bár lettek még szép gólok, végül ezek a nagy vadizék valahogy addig szorongatták a lengyel fogócskázót, még az övék meglelte az aranylabdát. Azt hiszem.jobb is volt így. Lewybe kapaszkodtam inkább a sípszó pillanatában, felvettem a hátim és a kacsóját fogva elindultunk kifelé, neki lent volt elbeszélni valója, ami nem a mi nyúlfüleinknek való, addig összeszedve magunkat elballagtunk a váróba, majd a nem túl boldog és egész apuval hazamentünk.

//köszönöm nyuszó*_*//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Üüühüm - néztem rá meresztve a szemeim, és bár értettem mit szeretne, ő tényleg a szamóca, meg kincset ér, de ha így van, lehet ha nincs ekkora szerencsém, én most eszegethetném az epreim. Mert nekem ilyenekre sosem volt elég pénzem, ami nem is zavart korábban, jól megvoltam azzal, ami járt nekem, meg amim volt. Most is ez a helyzet, csak rossz lenne mondjuk Lewy nélkül. Nagyon rossz, nem tudom milyen, de legalább olyan, mintha Aranyhaj örökre a toronyban maradt volna, Némót hazaviszi Wendy, a 101 kiskutyából bundát csinál Szörnyella... és még tudnám folytatni.
- Maradhatunk is, de otthon is jó, ha a közelebbi a kényelmesebb, akkor csak menjünk ide. Mármint tükröződni? - néztem kicsit bután, mert nem tudtam elképzelni pontosan mire gondol. Nem volt bajom se ezzel a hellyel, az otthonnal se. Igazából nekem az is tetszett volna, ha csak megfoghatom a kezét és itt az utcán sétálunk pár kört. Nem mindig szeretek csak csücsülni és lenni, elég sokat csináltam például mikor Klara volt a pocimban és már a jóga se volt több csücsülős nyújtásnál. Kicsit hiányzik a kviddicses edzés és a táncis is, szerettem ugrálni és futni, most se tiltja senki, de nem lehetne sokáig mindent és akárhogyan. Én meg nem szeretek naponta nénit hívogatni ezt meg azt szabad-e. Amúgy is Lewy szokta vele megbeszélni.
- Te is csinálsz ábrákat? És azt miért nem láttam még soha? - pillogtam rá meglepetten, de amikor szépen mosolygott rám csak a szájam sarkába harapva néztem rá vissza. Azért persze bólogattam, hogy ezek mind nagyon jól és teljesítve hangzanak, de nagyobb dolog is menne biztos, ha szeretné. Nem tudom, írjak neki verset bal kézzel, nyaljam meg a nózim hegyét... vagy az övét. Bármi is.
- Neeem, még csak.. nem is elég - nagyon halkan súgtam a végét visszafojtva a kuncogást, hogy picit billegjen a popóm a megemelkedés után a zenére, de az ajkaim még mindig éppen csak az övéhez értek. - Akkor lehet még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Igen, hercilánybreki lesz megint. Egész pici kislánykoszorúnk lesz.
Bár nem voltam az a nagyon reklámozós és beszélgetős a brekiimről, ez nem volt igaz mindenkire. Az ohanában és úgy azok között, akik tudtam, hogy szeretnek minket, nagyon szívesen tettem. Így történhetett, hogy Anne előtt se feszengtem mit és hogyan mondok, és attól sem féltem, hogy majd rosszat fog szólni. Klaranál is már sokan bántottak, meg rosszakat gondoltak, ő mégis, lévén az első volt aki tudta, nem ítélkezett, nem tett ki a DÖK-ből sem és mikor visszatéregettem hozzá is inkább kedves volt.
- Most, hogy jön a fogacska kicsit nehezebb, nem alszik túl sokat és sír meg ott kell lenni mindig, de én szeretem, jól elvagyok vele. - Nem mondom, hogy nincs olyan, mikor inkább csak aludnál, vagy nem mozdulnál, vagy mikor hajnal kettőkor elalszik, nem imádkozol, hogy legalább fél hatig aludjon, de megéri. Mikor álmosan is ránézel, ő meg nevetgél, akkor tudod, hogy nem számít. Szeretem ezt.
Meg kellett mosolyognom Anne kiakadását, hogy őszinte legyek nekem is nehezen ment, hogy elhiggyem, ő is tényleg anyuka lesz. De a pici babák nagy kincsek és ezt ő is láthatja hamarosan.
- Igen, tudom milyen.. szerintem inkább ijesztő volt, mármint mondjuk az, mikor először tapizott úgy, hogy látszott kívülről a pocimon a talpa - meséltem el kicsit meresztve a szemeim, bár én nekem eléggé tetszett, Lewy szerintem sokkal jobban rácsodálkozott. Utána meg teleküldtem a telefonját videókkal, mikor hullámzik a hasam, meg ott van Klara keze. Lehet az ilyenek miatt mondták a terhestornán, hogy nem vagyunk túl átlagos pár.
- De aranyos. Lewy is szokott, meg beszélgetni vele, biztos értik, akkor jobban mocorognak odabent. Mondjuk mikor legeslegelsőre éreztem a mozgást, azt hittem csak korog a pocim...
Mostanra már azért tudom, hogy ez más, és a második kislánykánál már mostanság is elég jól tudom, mikor aktív. Leginkább este és nem szereti az én alvásidőm. Vagy várta nappal aput és akkor apuzna. Nem tudom eldönteni.
- Dehogy... butaság. Én se vagyok szerintem olyan anyuka anyuka, mindig rám szól anya meg Lewy anyukája hogy ezt meg azt nem kéne meg hasonló, de nem hiszem, hogy mert másként csinálom, rossz lenne, ő nem panaszkodik - néztem Klarara, aki ekkor hajolt oda, hogy nyálas puszit adjon a számra én meg el is nevettem magam és hagytam, hogy Annet nézegesse az ölemből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kicsit megkésve, de nagy vigyorral néztem rá, ahogy kiderítettük, hogy mit is csinál a csónakház a tavon, vagy annál. Ilyesmi. Nem tudtam a pontos dolgait, de azt sejtettem, és mint kiderült jól is, mire is gondol. Sokszor előfordult, hogy ő segített ki, pedig én a saját nyelvemen csak tudok, aztán mindig oda jutunk, hogy annyira mégsem. Nem baj, cserébe tényleg nagyon szépen meg tudom köszönni, meg a puszim is finom, egyszer azt mondta én meg megjegyeztem. Ha csak nem a vaníliás ajakbalzsam volt, vagy a málnás szájfény.
- Egyél csak, jól néz ki, biztos finom – bólintottam is mellé egy nagyocskát, hogy aztán a hajam alá nyúlva hátradobjam kicsit, túl sok volt már előttem, benne lesz mindenben is, ha így folytatom. Én még rálestem a muffinokra, hogy legalább azt a félig meghagyottat talán befejezem, de nem jutottam tovább a gondolatnál csak sóhajtva az éneklő bácsira néztem. Ezután meg eléggé lefoglalt a szülinapos csodám.
- És neki miből lesz négy? Ugye nem feleségből? Ő ne legyen olyan… - ingattam picit a fejem, nem tetszett senkinél ez az elképzelés, mióta meg tudtam is, anyuval együtt, hogy az apámnak is volt már, miközben hozzánk járkált és meg se mondta… nem szép dolog az ilyen. Sőt, nagyon mérgessé tudnak az ohanákat bántó emberek tenni és szomorúvá.
- Mohó? Az mit jelent – hatalmas nagy szemekkel néztem rá, mint aki most hallja először, hogy Némó apukájának Pizsi a neve és visszakérdez rá,. Pedig minden napra jut 4 mesenézésem a halasakból csak, ha összeszámolok minden eddigi alkalmat. Volt egy nap, amin nyolcszor ment le. Egymás után.
- Ese… - kérdeztem volna vissza, de már meg is kaptam, amit szerettem volna és csak még egy picit közelebb húzódtam nagy lelkesen vetve bele magam. Vigyázva a poharakra, mert velem történnek balesetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nézegettem a hamiját, és azt hiszem, sejtettem mi baja van vele, szóval csak csücsörítve leszegtem a fejem, azért reméltem megoldja. Nem voltam ellene semmi haminak, én voltam azt hiszem az a lány, aki a legtöbbet képes megenni szinte bármiből egy ültő helyében, csak mostanság nem. Meg mikor dolgoztam annak a sok plusz számnak a ledolgozásán. De most megint jó dolog a plusz. Ki érti ezt? Mindenesetre közelebb toltam az elcsomizott egyik muffint, abban tudom, hogy nincs rossz tej, mert én se kértem olyat, de igazából csak a megszokás miatt.
- Kérsz inkább? Finom, csokis-répás, lehet furi, de a másikat megettem és jó - jobb ötletnek tűnt még ez is, mint megszólalni, hogy látom, a salátája nem tűnik ma olyan jónak neki.
Idő közben szóba jött a pandus és a mutogatásai, amik sok dolgot sejtettek, de fogalmam nem volt igazából, hogy mi is volt az üzenete. De aztán elmesélte, én megnyugodtam, hogy nem ilyen szívtörős lánygyűjtő fiú, már azt hittem rosszul ismerem. Ha ilyen lenne, akkor ez az ohanánk se működhetne sokáig jól, elszomorító.
- Nem tuuudod? Az hogy lehet? – kérdeztem éppen csak ráharapva a számra, hogy bele ne kuncogjak, de aztán a következő kérdést eléggé odabent tartottuk, olyan közös erővel. Vicces. Mikor visszakérdezett az egyik kezemmel picit a buksijára fogva húztam még vissza, hogy sikertelenül, mert belevigyorogtam az elején, de megcsókoljam. Még. Mert ez jó, szeretem őt.
- Hm? Jaj, nem-nem, nem szabad, mert Hannah azt mondta, nem jó rá a mosógép, ne bántsam. Szerintem, ha kimosom, olyan lesz mint Stitch a kis felépített nagyvárosával… rombolni fog – súgtam egész halkan a végét kipillantva, mintha bárhol felbukkanhatna, pedig tudtam hogy nem fog, ő már reggel jött a szokott kis köszöntésével Lewyhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő