Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
Zója - Én is szeretem a kávét, mondjuk szükségem is van rá minden nap - válaszoltam Zójának. Mostanság különösképp központi helyet foglalt el az életemben a maximális koffeinbevitel, hogy helyt tudjak állni nappal, hiszen egyrészt a kialvatlanságtól is sokat szenvedtem, másrészt, ha nyugtatót vettem be, akkor pedig az tompította le az agyamat.
- Igen, az emberek félnek az ismeretlen dolgoktól, arra pedig nagyon kevesen képesek közülük, hogy kilépjenek a saját komfortzónájukból. - Nem okoskodni akartam, csak mivel valamilyen szinten megtapasztaltam már ezt, és a szabadidőmben szívesen olvasgattam pszichológiával, emberi lélekkel kapcsolatos könyveket, így azokból is ragadt rám némi tudás.
- Semmit sem tudok a szüleimről, állítólag csak úgy odaraktak az intézmény elé, de cetlit vagy használati utasítást már nem mellékeltek hozzám. Körülbelül négy hónapos lehettem, amikor az árvaházba kerültem, szóval azt se tudom, hogy hol vannak, kik ők, mit csinálnak. Azt viszont tudom, hogy lemondtak rólam és nem érdekelte őket a sorsom, nem voltak kíváncsiak rám - feleltem Zójának cseppet sem nyugodt hanglejtéssel. Egy részem sajnálta, hogy nem tudtam semmit a szüleimről, másrészt azonban nem is akartam őket megismerni, ha már ilyen szívtelenek voltak velem, hiszen úgysem kellenék nekik, ha eddig se kellettem.
- Bocs, teszek egy kört a szobájában, ha ideges vagyok muszáj mászkálnom - mondtam neki, majd gyorsan felhuppantam a helyemről és elkezdtem fel-alá mászkálni. Nem tagadom, úgy éreztem magam, mint egy ketrecbe zárt tigris, ráadásul ezt a ketrecet én kreáltam saját magamnak.
Egy kis idő elteltével visszaültem a helyemre, ittam egy keveset az üdítőből, majd folytattam a társalgást.
- Timi volt az, aki elhozott az árvaházból, magához fogadott. Nagyon rendes nő, ő is nevelőnő volt az intézményben, de pont a többiek ellentettje, emberséges, segítőkész és jó indulatú ember. Rengeteget beszélgetett velem, ő tartotta bennem a lelket, kaptam tőle egy plüss macskát is, amit aztán a kedves társaim szétszedtek. Ezután megmutatkoztak a képességeim, amikről idáig fogalmam sem volt, de szerencsére nem lett belőle bajom. Később örökbefogadott, általa ismertem meg ezt a világot, aztán a 14. születésnapomon választhattam, hogy külföldi varázslóiskolába szeretnék járni vagy ide, én pedig az utóbbit választottam. Nagyon szeretem őt, de valamiért sosem voltam képes anyának hívni, mindig Timinek hívom. Ez őt egyáltalán nem zavarja, jól megvagyunk - válaszoltam Zojának, úgy éreztem, hogy minden releváns információt átadtam neki vele kapcsolatban. Azt én magam sem értettem, hogy miért nem voltam képes anyának hívni Timit, mert megérdemelte volna, kicsit szégyelltem is magam emiatt, de nem akartam irreális érzelmeket táplálni magamban ez ügyben. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit mond erre Zója, közben ettem egy kis rágcsát is, és érdeklődő tekintettel pillantottam rá.
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
Fürge rókalábak, surranó kis árnyak, Hipp-hopp, jön Vuk! Híres nagy vadászok, jobb, ha félreálltok, Hipp-hopp, jön Vuk! *_*
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
Csak neked, Maja:  Magas hegyek mögött hol a tenger hupikék ott laknak ők a törpikék Hatalmas fák között gombaházakban lakunk és mindig vidámak vagyunk De a törpök élete nem csak játék és mese hallottál már a gonoszról a csúf, kopasz Hókuszpókról? Szegény Hókuszpók mindig mellé fog aztán persze mérgesen morog Nótata, törpapa, hami, tréfi, törpilla, ügyi, duli-fuli, okoska Mi vagyunk az icikék Mi vagyunk a picikék, a hupikék törpikék!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
Majd elválik, hogy mi lesz belőled, de akár tanár is lehetsz, megneveled majd a gyerekeket és tágítod a tudásukat. ^^ Bármi lehet még.
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
Zója - Ó, értem. Én szeretem az ízét, de szükségem is van a koffeintartalmára - tudattam Zójával, miközben a hajtincseimmel játszottam. Hülye szokás volt ez, de időnként rávetemedtem, igaz még mindig jobb volt, mintha a körmömet rágtam volna.
- Mondhatni - vontam meg a vállam, miközben mosolyra görbült a szám, majd hozzátettem:
- Időnként szoktam olvasgatni pszichológiai, lélektani jellegű műveket, mert érdekel a téma. Mindig is annak voltam a híve, hogy a problémákat meg kell oldani, mert ha homokba dugjuk a fejünket, attól nem oldódik meg semmi.
A kérdés kissé váratlanul érintett, hogy miért voltam hirtelen kíváncsi a szüleimre, mert még magamnak is nehéz volt bevallani az igazságot. Lebiggyesztettem a számat, majd az ajkaimba haraptam, próbáltam felsorakoztatni az ellenérveket, de sajnálatos módon tudtam, hogy valóban érdekelnek és nincs értelme annak, hogy másnak és önmagamnak is hazudjak. Végtére is nem volt ebben semmi különös, mivel egyrészt kíváncsi voltam rájuk, másrészt pedig teljes szívemből gyűlöltem őket, amiért ezt tették velem.
- Most? Inkább úgy tenném fel a kérdést, hogy egyáltalán miért vagyok rájuk kíváncsi - fűztem hozzá komoran, majd újból felkeltem a helyemről, hogy mászkálhassak kicsit és folytattam a mondandómat.
- Mindig is érdekeltek, mert semmit sem tudok róluk, a múltamról, arról, hogy ki vagyok valójában. Viszont túl sok a harag bennem, mivel minden magyarázat nélkül elhagytak, magamra hagytak és nem érdekelte őket a sorsom, ezért jobbnak látom, ha magasról teszek rájuk. Nem érdemlik meg, hogy felkeressem őket vagy egyáltalán érdeklődjem felőlük. Emberszámba sem veszem őket.
Miután hangot adtam a véleményemnek visszaültem a kényelmes ülőalkalmatosságra és töltöttem még magamnak egy kis üdítőt. Próbáltam magam rendbe szedni és erősnek mutatkozni, de nem volt könnyű dolgom. Ezután egy fokkal kellemesebb vizekre eveztünk, azaz iskolaválasztás irányába.
- Nos, azért választottam, mert itt szerettem volna maradni Magyarországon és Timitől sem szerettem volna távol lenni. Nem sok értelmét láttam volna egy külföldi iskolának, valahogy nem vonzott.
Számomra ez ilyen egyszerű volt, azaz semmi különös oka nem volt annak, hogy pont ezt az intézményt választottam.
- Maga miért pont itt vállalt munkát? - kérdeztem vissza, mivel érdekelt, hogy miért itt ragadt le Zója.
- Akkor ebben egyetértünk - válaszoltam mosolyogva, majd meghallva az "elég jól" szócskát azonnal reagáltam neki:
- Jól. Jól megvagyunk, azt mondtam. Persze súrlódások mindenhol vannak, nemde? Sehol sincs folytonos felhőtlen kapcsolat, problémák mindenhol vannak, amelynek a megoldása a kezelésen, a módszeren és a hozzáálláson múlik. Legalábbis szerintem. Fontos, hogy mindent meg tudjunk beszélni a másikkal, én Timivel mindig meg szoktam vitatni a dolgokat. Ha valami nem tetszik, akkor azt megbeszéljük és törekszünk arra, hogy minél előbb orvosoljuk a bajt. Szerencsére egyikünk sem haragtartó, mindig a megoldásra törekszünk - feleltem neki higgadtan.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
Maja  Jól vagyok köszi, azt leszámítva, hogy holnap korán kell kelni.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
Sziasztok!  *megjelenik és ledobja magát az egyik kényelmes kanapéra*
|
|
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
*nagyszínpad* nyafff, hát tehetek én róla, hogy már ott voltál a helyecskémen? xD Ráhel, ejnye! 
|
|
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
Szia Nóri! Szerintem ügyesen írsz, idővel pedig még jobban bele fogsz jönni.  Én jól vagyok, pihengetek épp.
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
Igen, a profiktól valóban lehet tanulni, fejlődni pedig mindig van hova. ^^
|
|
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
Zója - Persze, mindig utánajárok annak, hogy milyen véleménnyel vannak az emberek az íróról és hogy mennyire hitelesek az írásai - válaszoltam megnyugtatásul Zójának. Tudtam, hog mostanság nagyon felkapott téma lett a pszichológia, ezért is kezeltem egyes könyveket némi fenntartással. - Azért tenném így fel, mert nem igazán érdemlik meg azt se, hogy kíváncsi legyek rájuk. Régebben is érdekelt azért, hogy kik lehetnek, de nem fogok utánuk kutatni, mert nem voltak kíváncsiak rám, úgyhogy felesleges köröket nem fogok futni. Amúgy se lenne értelme, mert miért fussak olyan szekér után, ami nem vesz fel? Hülyeség és értelmetlen időpocsékolás - mondtam neki határozottan. - Pedig úgy is gondoltam, ahogy mondtam. Nem tudok olyan egyéneket emberszámba venni, akik ilyet műveltek. Igen, abban igazad van, hogy sikerült felnőnöm a közreműködésük nélkül, de a múltamat még homály fedi. Igazából tudom, hogy előre kellene néznem, nem hátrafelé, mert azzal csak saját magamat hátráltatom, ha a múlton rágódom. Talán az a bajom, hogy nem igazán találom a helyemet a világban vagy tudom is én - feleltem lebiggyesztett szájjal, semmi kedvem nem volt még rosszabb hangulatba kerülni, de tudtam, hogy a kemény igazság kimondása is a beszélgetésünk része és nem éppen kellemes dolgokról szól majd ez a csevej. - Igen, tudom, hogy folyamatosan fejlődik, változik az ember, de nem mindig vagyok teljesen biztos magamban. Kicsit még mindig idegenkedem ettől a világtól, bár azért már egész sok dolgot megtanultam róla, de mégiscsak úgy éltem le idáig életem nagy részét, hogy minderről semmit se tudtam.Miután befejeztem mondandómat kellemes csalódás ért Zója részéről, hogy őszintén válaszolt, és nem azt felelte, hogy semmi közöm hozzá és, hogy itt csak ő kérdezősködhet. - Köszönöm az őszinte választ - mondtam neki mosolyogva, jól esett, hogy beavatott ebbe, és többet nem is akartam kérdezni, mert azért tudtam, hogy egy bizonyos határt mégsem léphetek át, és tiszteletben tartottam azt, hogy egyáltalán válaszolt a kérdésemre. - Hogyan képzelem el magam az utolsó tanévben? - kérdeztem vissza, majd kissé zavart üzemmódba váltottam és próbáltam elgondolni, hogy mégis hol fogok tartani akkor. - Ha minden rosszul alakul, akkor az ELME intézetben kötök ki, ha pedig minden tökéletesen alakul, akkor képzettebb jós leszek és ezen a területen fogom továbbképezni magam.Belegondoltam, hogyha nem fogom tudni megfelelő módon kontrollálni az álmaimat, akkor valószínűleg bele fogok őrülni a spontán jelentkező rémképekbe vagy a kialvatlanságba. Nagyon reméltem, hogy megtanulom megfelelően kezelni ezeket, meg is tettem minden tőlem telhetőt, hogy ez így legyen. Tudtam, hogyha megtanulom kontroll alatt tartani az álmaimat, akkor kipihentebb leszek és nem lesznek majd ennyire durva hatással rám mint most. - Persze mondhatnám azt is, hogy addigra sok barátom lesz, nagyszerűen fog alakulni az életem, kiváló tanuló leszek, lesz egy mellékállásom, így összegyűjthetek némi pénzt, talán Ámor nyila is eltalál blablabla, de nem fogom. Ezek mind sablonos dolgok - fűztem hozzá, majd én is hátradőltem a kényelmes ülőalkalmatosságon és vártam Zója reakcióját.
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
Lilith - Szia! - köszöntem neki vissza, miután megérkezett. Nagyon feldobott a jelenléte, mert már iszonyatosan elálmosodtam a várakozásban, ráadásul a helyiségben úgy fűtöttek, mintha a pokolban lettem volna, emiatt is könnyen el tudtam volna aludni. - Köszönöm jól, bár kissé álmosan. Te? - kérdeztem vissza, ám nem csak az illendőség végett, hanem mert valóban kíváncsi voltam, hogy hogyan érzi magát. Ezután gyors fordulatot vett a téma, mert a jóslás került terítékre, ráadásul ez ügyben is egy igen érdekes és egyben furcsa kérdést kaptam tőle. - Miért zavarnak a kártyások? - kérdeztem vissza meglepetten, mert erre a megnyilvánulásra egyáltalán nem számítottam, és nagyon érdekelt, hogy Lilith-nek mi nem tetszik velük kapcsolatban. - Én semmit. Szerintem mindennek megvan a maga szerepe és nem hiába tartoznak bele a jóslásba bizonyos dolgok, amiknek valóban ott van a helyük - válaszoltam neki határozottan. Még sose gondolkodtam el ezen a kérdésen, de nem is vettem volna ki semmit belőle, mert nem véletlenül kaptak szerepet ezek a bizonyos jóslásformák a jóslásban. - Neked melyik a kedvenc jóslásformád? - kérdeztem tőle, mert rettentően kíváncsi voltam, hogy melyiket preferálja. Reméltem, hogy idővel sikerül majd megtanulnom azt, hogy a megfelelő módon tudjam kontrollálni a hirtelen bevillanó képeket éjszakánként, de tudtam, hogy semmit sem adnak ingyen, és nagyon keményen meg kell dolgoznom majd a sikerért. - Na, és milyen tanársegédnek lenni? - kérdeztem tőle mosolyogva. A kispárnával játszottam közben, dobálgattam magam előtt, mert egyrészt nem akartam bealudni a meleg miatt, másrészt pedig jó mókának tartottam. Persze ettől függetlenül teljes mértékben Lilith-re összpontosítottam a figyelmemet, így időnként a párnácska is kicsúszott a kezemből.
|
|
|
|
|
|
|
