|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kevin Schönfeld
INAKTÍV
Invincible
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
|
.:A megmentett leány:.Egy igazán férfias megnyilvánulással köpött egy látványosat nem messze a remekműtől. Majd megtörtént a nagy felismerés. Persze, utána elkezdte keresni a pálcáját és a szatyrát, nem szerette volna, ha bármely elveszne, mert csak ő járna pórul. Hallotta Ilda siettetését, bár nem hitt neki. Úgy gondolta, biztos csak képzelődött. Viszont amikor már kézen fogva kezdte húzni maga után, már ő is a szemöldökét ráncolta és furcsállva nézett osztálytársasra. Nem értette, miért rémült meg ennyire, ha már volt olyan bátor és kitette a lábát éjszaka. Tény, hogy Bogolyfalva egy csendes hely, de a baj mindenhol ott van.
- Milyen vadászszezon... – szemeit forgatva ismételte Ilda szavait- Hát ez! Amikor az éjszaka közepén kint járkálnak a sötét, csuklyás férfiak, hogy fiatal és szép lányokat elraboljanak és eladjanak külföldön öt kecskéért - lehet, hogy túlzott, sőt biztosan, ráadásul mugli nézetvilágát még mindig nem tudta teljesen levetkőzni - Mindegy is, gyere, elkísérlek a... nem, várj! Én közelebb lakok - kicsúsztatta kezét a lány szorításából, kissé kényelmetlenül érezte magát. Főleg, mert ha Shayleen meglátná, hogy egy másik lánnyal sétál kézen fogva, letekeri a férfiasságát.
- Csak két-három sarokra lakom, ott biztonságos - egy intéssel elindult előre, miközben folyamatosan hátrafelé nézett, nem-e követi őket az, az alak.
- Ki volt ez? Vagy.... miért? - tette fel a kérdését rögtön, mikor már elindultak haza, hozzá.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kevin Schönfeld
INAKTÍV
Invincible
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
|
Erre nem válaszolok, úri ember vagyok.  Nem szeretnélek megsérteni, bár elég mocskos a fantáziád. Javaslom, mosd ki. 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kevin Schönfeld
INAKTÍV
Invincible
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
|
.:Nyugalom Shayleen:. Valami titokzatos úton-módon, de sikerült magából ismét férfit faragni. Ez a szerelem rossz hatással volt a gyerekre, amikor a levitás közelében bolyongott, mintha kicserélték volna. Elfelejtett beszélni, az átlagosnál is ügyetlenebb volt, zavarban volt mindig és az a maradék önbizalma is elpárolgott, amit a sok gyúrás eredménye miatt összeszedett a Bagolyköves csajoktól. A kviddics csapatba is csak azért lépett be előző évben, hogy magának és Shayleennek bizonyítson, mire is képes.
Szóval kihúzta magát, tojt a következményekre, illetve számolt azzal, hogy a lány ezt nem biztos, hogy szó nélkül hagyja vagy pofon nélkül. Abban az alig egy percen keresztül tartó csókba igyekezett mindent, de tényleg minden érzelmet belesűríteni, amit a másik iránt érzett. Tudta, hogy valamilyen szinten tiltott gyümölcs volt számára, de az esze helyett a szívére hallgatott inkább. Amíg nem viszonozta Shay, Kevin kezdett kételkedni magában. Olyan gondolatok járták át az agyát, hogy valójában nem volt rá szüksége a lánynak s bármelyik pillanatban ellökheti magától. Meg hasonlók. De nem tette, sőt azokkal a puha, vöröslő s talán cseresznye ízű ajkakkal viszonozta a csókot. Kevin nem érezte, hogy az annyira érzelem dús lett volna, mint az övé. Nem akarta az ördögöt rögtön a falra festeni, így csak egy kezdeti kis ijedelemnek tudta be. Reménykedett benne, hogy a következő és a következő majd őszintébb lesz.
Végül elengedte Shayleent, ölelte még ugyan, csak az ajkait nem tapasztotta már a másikéhoz. Egyenest a szemeibe nézett, kissé pihegett a szavakat kereste, bár elképzelhető volt, hogy leszűrte a levitás, miért kapta azt a csókot.
- Azt hiszem... ez felért egy vallomással - suttogta, miközben még mindig a lány íriszeit figyelte pislogás nélkül. El tudott volna veszni abban a tekintetben. Amikor látta, olyan nyugalom járta át a testét, melegség, kötődés... és talán pillangók helyett egy egész állatkert randalírozott a gyomrában. Fülig szerelmes volt, a rózsaszín köd teljesen átjárta őt, nem létezett más a számára, csak Catherine Shayleen Black.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
-visszaölelgeti-
