Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez már csak úgy megy, mint a régi szép időkben. Marják egymást ideig-óráig, aztán mindig történik valami, majd az egész kezdődik elölről. Kétségtelenül megunhatatlan páros, még akkor is, ha van egy kis kiszámíthatóság kettejük kapcsolatában, már ami az események általános zajlását jelenti.
Amióta találkoztak, Nina egy üde színfolt az életében. Jól érzi magát a nő közelségében, szeret vele beszélgetni és vitatkozni is, még ha ezek a viták egyoldalú, szapulásnak nevezhető szócsaták. Együtt laktak több hétig, látta Ninát reggel, este, átölelhette, megérinthette, megcsókolhatta. És megtenné még. Bármikor újra átélné vele azokat a pillanatokat, mert a volt felesége óta ő az első és egyetlen nő az életében, aki hasonló örömöt okozott neki, mint Melinda együttlétük első pár hónapjában. Talán még többet is. Most pedig, ahogy követi a jobbra-balra ringó csípőt, rá kell jönnie, hogy Ninától tényleg többet kapott, mint Melindától. Van benne valami, ami miatt a közelében akar lenni, rá akar nézni, végigsimítani a karján, átfogni a derekát, belenézni a csodálatos barna szemekbe. De ez semmiképp sem a vélamágia hatása.
- És te tényleg hittél nekem? - visszazökkenve a jelenbe hirtelen szegezi neki Ninának a kérdést, lassan elindul felé. Nem, most nem lesz sem falhoz szorítás, nem is fogja magához rántani és addig csókolni, míg Nina meg nem adja magát. Csalódást kell okoznom, mert csak elindul felé, ennyi. - Kérdeztél tőlem valamit, én pedig azt feleltem, hogy még nem válaszolhatok rá. Mondtam valamit, amit talán nem is gondoltam komolyan, de téged mintha csak az érdekelt volna. Abban sem lehetsz biztos, hogy az igazat mondtam. Lehet, hogy nem is én voltam ott. Na jó... Nem, ez hülyeség. De tudod, hogy mondok néha dolgokat, amiket nem gondolok komolyan. Ezt pedig olyan könnyen hitted el, hogy néha én sem tudom, igaz volt-e.
Mostanra már megérkezhet a nő elé, ha amaz nem kezdett el hátrálni előle. Kivételesen nem magasodik fölé, ellenben belenéz barna szemeibe, megpróbálja összekapcsolni tekintetüket. Felsóhajt, megrázza a fejét. Tudja, hogy Nina el fog menni. Elfordul tőle, talán válaszra nem is méltatja, csak elsétál mellőle, ki az életéből. Többet meglehet, nem is beszélnek, a mostani eset után végleg megszakad közöttük a kapcsolat és Maya, de még Kamilla kapcsán sem lesznek képesek egymással kommunikálni. Balázs pedig sajnálná ezt. Mert Melinda óta Nina az egyetlen olyan nő, akibe képes lenne beleszeretni. Akibe már beleszeretett hónapokkal ezelőtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kezdi úgy érezni, hogy Nina teljesen félreérti minden szavát, holott nem ez lett volna a célja. Nem akarja, hogy mást értsen, mint amit értetni akar vele, mert úgy semmi jó nem fog kisülni ebből a helyzetből. Azt akarja, hogy pontosan úgy értelmezze őket, ahogyan akarja. Épp ezért némán hallgatja a nő kifakadását, de ahogy a szavai eljutnak a tudatáig és felfogja azokat, már tudja, hogy össze fognak zavarodni mind a ketten. Hisz nem ezt mondta.. Elkezdi lassan rázni a fejét, de nem szól közbe. A világért sem szakítaná félbe ezt a csodálatos kioktatást, nem bizony. Nina kérdése aztán úgy illan el mellette a sok beszéd közben, hogy mire végez, már nem is teljesen biztos benne, jóra válaszol.
- Egy szóval sem mondtam, hogy viccelek. Mindent félreértettél, nem ez lett volna a lényeg. Argh! - idegesen fújtat, és elfordul tőle, hogy aztán járkálni kezdjen a szobában. - Ne hasonlíts össze engem Melindával. Nagyon jól tudod, hogy ő miket tett, és hogy én milyen vagyok. Pont annyira ismersz engem, mint amennyire kell, mint ami elég ahhoz, hogy tudd, én nem vagyok olyan. Mondhatsz bármit, nevezhetsz bárminek, kioktathatsz, lehordhatsz a sárga földig, nem érdekel, de ezt az egyet... Ezt ne.
Nagyon lassan beszél, rendesen kihangsúlyozva minden egyes szót, közben még léptein is lassít, tekintetét folyamatosan rajta tartja, mintha csak attól tartana, hogy ha egy pillanatra is félrenéz, ő hirtelen eltűnik onnan. De nem akarja, hogy eltűnjön, most akkor tisztázni fog mindent. Tényleg mindent.
- Elismerem, hogy csúnyán viselkedtem. Tudom, hogy nem lett volna szabad azt mondanom, amit, de nem figyeltél rám eléggé - hangja hirtelen változik meg; idegesből kedvessé, léptei egy pillanatra megszűnnek, majd ismét elindul, ezúttal már a nő felé. Nagyon szívesen végigsimítana most a karján, mégsem teszi. Not yet. - A vélamágiád, bármennyire is hiheted azt, nem hat rám mindig. Használhatod egyszer, kétszer, vagy minden alkalommal, mikor találkozunk, de elárulom, hogy ha nem akarod, nem használ. Nem vagyok a bábod, nem azért mondom vagy cselekszem azt, mert te arra kényszerítesz. Minden, amit mondtam és tettem, azért volt, mert én akartam.
Na, ha ez akkor már mostan a nagy vallomások napja, ideje lenne valami ideillőbbel folytatni, mondjuk valami olyasmivel, amire Nina már régóta vár és amit már a jó ég se tudja, milyen hosszú ideje húznak, az auror miatt. De hiába, ha egyszerűen képtelen kifejezni az érzéseit, mit tehetne?
- Gyönyörű vagy - hangja egészen elhalkul, szinte suttog, miközben megáll Nina közelében. - Gyönyörű vagy, de nem a mágiád tesz ilyenné. Gyönyörű a lelked, még akkor is, mikor meg akarsz ölni pusztán a tekinteteddel. Szerintem te tényleg egy csodálatos ember vagy és nem érdemled meg, hogy szórakozzanak veled. Nekem sem kellene szórakoznom veled. Szóval... Akkor befejeztem.
Ha a drámai lezárásra vártok, akkor ez az. Vesz egy nagy levegőt, még egyszer utoljára rápillant Ninára, majd elmosolyodva hátrálni kezd. Pár lépés után megfordul és elindul kifelé, útközben még végigsimít az egyik bútor tetején. Drámai lezárás, igen, így kell ezt csinálni. A szobába vezető ajtónál azonban megtorpan, megkapaszkodik a félfában és félig visszafordul.
- De a kérdésedre válaszolva... - drámai hatásszünet, mosoly, érdeklődő pillantás, még több hatásszünet, mint az X-Faktorban a kieső kihirdetése előtt, mert az ugye jó és kell oda és szeretik. Lepillant a padlóra, majd ahogy tekintetét visszaemeli a nőre, meg is szólal. Vége a hatásszünetnek sajnos. - Igen. Szeretlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudja elképzelni, hogy Nina tényleg képes volt Melindához hasonlítani őt, mikor nagyon jól tudja, hogy kicsit sem hasonlítanak. Képtelen lenne olyan dolgokat csinálni, mint amiket az a nő tett, egyszerűen csak a személyiségéből adódóan sem lenne rá ingere. Ha bánt is valakit szavakkal, azt sem a rossz kedve miatt teszi, biztosan van rá valami jó, vagy rosszabb esetben kevésbé jó indoka. Egyáltalán nem az a célja, hogy másoknak fájdalmat okozzon és ellökje magától őket, egyszerűen csak nem épp az az ember, akinek könnyű kimondani, amit az emberek hallani akarnak. Megy a saját feje után, azt teszi, amit gondol, és igen, sokszor pont az ellenkezőjét annak, amit kellene. Rengeteg szenvedéstől megkímélhette már volna magát és a környezetében élőket is, ha csak egyszer változtatott volna közlésmódján és egy kicsit szerethetőbb, kedvesebb válasszal rendezett volna le valamit. Akkor biztosan nem itt tartanánk.
Sosem volt jó az érzései közlésében. Édesanyja korán meghalt, édesapja pedig nem úgy nevelte, hogy ez bármennyire is fontos szerepet játsszon életében. Lilla nagyon jól ismerte, neki nem volt szüksége arra, hogy a férfi az érzéseiről beszéljen, barátai és társai nem álltak annyira közel hozzá, hogy ez kikívánkozzon belőle. Aztán jött Melinda. Rövid időn belül megkedvelte, beleszeretett, ő volt az első olyan nő az életében, akinek beszélt arról, hogy mit érez. Aki igényelte ezt a fajta törődést, mert Melinda mindig tudni akarta, hogy mi van vele, de miután megszületett a lányuk, túlságosan is eltávolodtak egymástól. Balázs a munkájába temetkezett, hogy Kamillának minél jobb gyermekkora lehessen, Melinda ezzel szemben viszont semmit nem tett annak érdekében, hogy megkönnyítse férje dolgát, őt nem érdekelte, hogy mi van a lánnyal. A számonkérések elmaradtak, az auror pedig senki másnak nem beszélt erről. Most pedig itt van Nina, akinek először nyílt meg ennyire, volt felesége óta.
Ahogy befejezi a beszédet, indulna is már. Továbbra is az ajtóba kapaszkodik, törzsét fordítja csak hátra, hogy lássa még utoljára a nő arcát, de már ez sem tűnik olyan nagyon jó ötletnek. Rámosolyog, szemeiben szomorúság csillan, de ha már megígérte, akkor békén hagyja. Visszafordul és tesz egy lépést kifelé, de abban a pillanatban meg is torpan: Nina megszólal. Kérdőn néz hátra, láthatóan nem érti most a helyzetet. Mit akar még tőle a nő? Némán várja, hogy közelebb érjen hozzá, szavai ugyanakkor mosolygásra késztetik. Kezeit ismét kabátzsebeibe süllyeszti, mosolya szépen lassan kiszélesedik. Kellemes bizsergés járja át a testét, mikor Nina hozzásimul, vonásai ellágyulnak, korábbi kétkedése rég eltűnt már. Nem öleli át a nőt, hangosan felsóhajtva rázza meg a fejét, mosolyogva néz bele a csillogó szemekbe.
- Azt hittem korábban rájött már a kisasszony, hogy mekkora egy barom vagyok - megforgatja szemeit és úgy tesz, mintha ez az információ olyan nyilvánvaló lett volna egész idő alatt - mert az is volt. - Szerintem nem tudod pontosan, hogy mit vállaltál, mikor belém zúgtál. Biztos átgondoltad te ezt rendesen? Tele van drámával az életem. Túl sok stresszel jár.
Teátrálisan felsóhajt, de nem csinálja túl jól ezt a mentegetőzést, ebben a helyzetben képtelen úgy viselkedni, mint akarna. A derekát átölelő és teljesen hozzásimuló Nina egészen eddig csak a legszebb álmaiban fordult elő, most pedig minden megvalósult, itt áll előtte, könnyes szemmel pislog fel rá és vár valamire. Valami olyanra, ami az auror fejében már a találkozásukkor megfordult, amire nagyon sokat gondolt, mikor még jóban voltak.
- Francba - idegesen felnevet, beletúr a hajába, hirtelen úgy érzi magát, mint egy tinédzser fiú az első randi után, aki nem tudja eldönteni, hogy megcsókolhatja-e a lányt vagy sem. Keze megremeg, de ezzel már nem törődve simítja meg Nina arcát, ujjai a barna hajig csúsznak. Kivár egy kicsit, majd hirtelen magához húzva csókolja meg a nőt, mert ez tényleg olyan, amire érdemes volt várni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nina talán tényleg nem tudja, hogy mit vállal, de nem tiltakozik ellene túlságosan, így a férfi miért tenné? Ha át nem is öleli rögtön, tekintetét rajta tartja, elmosolyodik szavaira. Tényleg ennyire könnyen ment volna? Nina mindazok után, amit tett és mondott, ilyen gyorsan megbocsájt neki, elfelejt mindent és jöhet a happily ever after? Szemeiben némi kétkedést lehet felfedezni az öröm és a szerelmes csillogás mellett, de semmi pénzért nem kötne bele a szavaira. Most, ezek után nem.
- A szerkesztőségi incidens pont, hogy jogos volt. A lányomról volt szó, azt hitted majd lenyelem és semmi nem fog történni? - elhúzódik, hogy jobban lássa Nina arcát, szemeit összehúzza, mintha nem akarná teljesen elhinni, hogy Nina ezt mondta. Még mindig nagyon jól emlékszik arra a napra, mikor kézhez kapta az újságot és beleolvasott, először rögtön Kamilla nevén akadt meg a szeme. Hát nem is kicsit volt kiborulva, Nina pedig nagyon is jól tudja, hogy meddig képes elmenni, ha a lányáról van szó. - Együtt, mi?
Mosolya kiszélesedik, szeme sarkában megjelennek a szokásos kis ráncok, amik aranyosabbá teszik az egész embert. Nem mindig bunkó és elviselhetetlen, vannak olyan pillanatai is, mint például a mostani; most ugyanis meg lehet zabálni, kérdezzétek csak a rajta csüngő hölgyeményt, akin látszik, hogy túlságosan is szeretne valamit. Jó ez így, de egy dolog még hiányzik. Balázs pedig, hogy ne húzza túl sokáig az időt, végül úgy dönt, cselekedni kellene. Idegessége egy pillanat alatt elszáll, mikor Nina ajkai találkoznak az övével, a nő hozzásimul, ő pedig végre érzi, hogy ez más. Ezt a csókot nem lehet azokhoz hasonlítani, ami az elmúlt hónapokban elcsattantak köztük, mert Nina tudja, Balázs tudja, de még a kint várakozó Maya is tudja, hogy megváltozott valami köztük, és egy új, jobb kapcsolat veszi kezdetét. Vagy Balázs megint mindent elszúr, mert ehhez ért, ki tudja.
- Ez a ház nem illik hozzád - ajka hozzáér a félvéla füléhez, ahogy hosszú percek múlva belesuttog, arcát nekidönti a barna haj által takart fejnek. - De tudok mutatni egy másikat, ha gondolod.
Izmai megfeszülnek, elhúzódik Ninától és ha a nő engedi, óvatosan kézen fogja, kivezeti a házból. Szép, szép, de nem az igazi és Nina sem akarta megvenni, szóval most már akár itt is hagyhatnák. Amint kilépnek az ajtón, megköszörüli torkát, megigazítja kabátját és egyik kezével átfogva a karcsú derekat a saját otthona felé veszi az irányt. Maya fellelkesülve üget mögöttük néhány méterre, boldogan csóválja a farkát, tekintetét a páron tartja. Na most már jöhet a happily ever after.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Az ajtónak hátat fordítva, a székében teljesen hátradőlve, mutató- és középső ujjával orrnyergét masszírozva várja, hogy a Black fiú megérkezzen hozzá. Még van tíz perce, mielőtt késésben lenne, Balázs viszont szeretné végre elkezdeni a munkát aztán hazamenni a jó meleg házba a lányához. Még vacsorát is akart neki csinálni, ezért minél előbb elmehet innen, annál előbb nekiállhat a főzésnek. Igazi mintaapa lesz belőle, csak figyeljétek meg. Befejezi szeme dörzsölgetését és megfordul a székével, tekintete a vele szemben álló asztalra és annak üres székére siklik. A papírkupac összekeveredve, szanaszét hever a mahagónilap tetején, mire az auror csak rosszallóan megcsóválja a fejét és felkel székéből, hogy hozzon magának egy kávét. A szobából kilépve rögtön belefut egyik nem egészen kedvelt kolléganőjébe, aki hosszasan magyarázkodni kezd neki valami furcsa esetről, mire muszáj megállnia és végighallgatnia a történetet. A nő viszont annyira hadar és értetlenül beszél, hogy mire továbbáll, Balázs már azt sem tudja, miről zagyvált az előbb. A kávéját gyorsan beszerzi és még az is megfordul a fejében, hogy a Black fiúnak is hoz egyet, de aztán elveti az ötletet és egy darab pohárral a kezében indul vissza. A szobájába visszatérve ismét helyet foglal, kávéjába kortyolva fordul szembe az rendetlen asztallal. Másfél hónapja kapott társat maga mellé Szarvas Mihály személyében, aki jelenleg nem tartózkodik a Minisztériumban, így szobájuk most csendes, csak széke halk nyikorgását hallani, ahogy fordul vele. Kávéja ízlelgetése közben pálcájával int a falnál álló szekrény felé és egy invito segítségével magához hívja az összes aktát, amire szükségük lesz ezen a délutánon. Vet egy pillantást az órára, aztán pálcájával rendezgetni kezdi az iratokat, van, amelyiket magánál tartja, van, amelyiket a külön alkalomra behozatott asztalra lebegteti Adriannak, aki ugyanis aurornak készül, Balázs pedig segít neki ebben-abban. Múlt alkalommal megbeszéltek mindent, legalábbis a férfi így gondolja, aztán ha a fiúnak van még kérdése, ma úgyis felteheti. Csak érkezzen meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Lábaival lökdösi ide-oda magát a széken, fejét nekidönti annak támlájának. Egyik kezében a kávétól forró poharát tartja, másikban a pálcáját, amivel az aktákat rendezgeti. Belekortyol az italba, majd az utolsó aktát is a helyére lebegteti, pálcáját ezek után az asztalára dobja, pont mikor Adrian benyit az ajtón, kezében egy pohár kávéval. Balázs rosszallóan ráncolja a homlokát, de nem feltétlenül a koffein látványától.
- Kopogás. Kérlek, Adrian, máskor kopogj - hangja kedves, kicsit feddő, de egyáltalán nem mogorva. Lehetne a paraszt főnök, aki kedve szerint ugráltatja a beosztottját és minden alja munkát vele végeztet, de még a stílusa is olyan lekezelő, hogy fel kéne pofozni. Adrian nem auror még, hogy így viselkedjen vele, hanem egy gyerek, de még ha valóban a beosztottja lenne sem venné elő a parancsolgatós, bunkó Balázst. Épp elég annyi is, hogy egész délután aktákat pakolgathatnak.
- Átnézzük a régi aktákat. Ezek többnyire jelentéseket tartalmaznak, így lesz mit olvasnod. Lehet, hogy kicsit unalmasnak tűnik, de meg kell csinálni. - Előredől a székében és lerakja a kávés poharát, majd int a fiúnak, hogy foglaljon helyet. - Csoportosítsd őket aszerint, hogy melyik évben történtek. Nézd meg, hogy biztosan le van-e zárva mindegyik. Ha van kérdésed, nyugodtan tedd fel, ma ez lesz a dolgod. Az irodai munka nem mindig csupa szórakozás, de találkozhatsz egy-két érdekes esettel is. Ha végeztél, elmehetsz.
Monoton szövegét ledarálja, beszéd közben végig Adrian arcát figyeli, hátha az ott végigsuhanó "nem akarom" és "menjél a francba" pillantásokat sikerül elkapnia. Nem tudja pontosan, hogy most, ezen a délutánon fogja-e elvenni a Black fiú kedvét teljesen az aurori pályától, de ha el is végzi az akadémiát, az első két minisztériumban töltött évében csak ilyen munkát végezhet. Jó lesz, ha felkészül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egy bólintással engedi el maguk mellett a feddő szavakat, talán látszik is rajta, hogy már inkább csak amolyan megszokásként szól rá a fiúra és nem azért, mert mindenképpen áskálódni szeretne vagy kioktatni Adriant. Annak még nem jött el az ideje, hogy apáskodva illemre tanítsa a gyereket, aki úgyis csak azért jött, hogy az unalmas irodai munkában segédkezzen neki és közben némán öntsék magukba a kávét, mert most valószínűleg ez az egyetlen, amiben Adrian is egyet értene vele. A rellonos egyébként teljesen nyugodtan hallgatja végig a férfi szövegelését, aki még egy kicsit meg is lepődik ezen, majd egy homlokráncolást követően hátradől a székében és gyanakodva méri végig a fiút. Aztán egy vállrándítás kíséretében előrelendül és az asztalához csúszva fellapozza az első aktát. Ekkor teszi fel Adrian a kérdését. A férfi felpillantva, egy pillanatra eltöprengve mered rá, majd óvatosan felvonja szemöldökeit, megvonja a vállát.
- Attól függ, hogy mi számít neked drámai esetnek - válaszol aztán a maga stílusában, jól megrágva a szavakat és beszéd közben Adriant figyelve. - De ha elmondod, hogy mire gondoltál, tudok rá válaszolni.
Az első pár aktát egymásra rendezi, közben vet egy fél pillantást a mellette dolgozó fiúra, majd úgy dönt, vár még egy kicsit a kérdésével és inkább kezébe veszi a következő iratot. Tekintete ide-oda cikázik a sorok között, csak pár pillanatig időzik rajta, megnézi az évszámot és a jelentés végét, megkeresi a zárómondatot, majd miután alaposan átnyálazza az utolsó szóig, becsukja az aktát és a megfelelő kupacra dobja. Vagy ha olyan még nincs, hát csinál neki egyet.
- Adrian - szólal meg aztán, úgy ítélve meg, hogy jobb lesz mégis, ha beszélgetnek egy kicsit. - Miért szeretnél auror lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kissé feszülten ráncolja homlokát, miközben egyszer felnéz Nina arcára, majd gyorsan vissza is pillant a maga elé tartott étlapba. Lába idegesen rángatózik az asztal alatt, szíve hevesen dobog, ahogy olvassa, vagy legalábbis olvasni próbálja a lapra nyomtatott betűket. Csak a hülye nem látja, hogy mennyire izgul. Eléggé kellemetlenül érzi magát, ugyanis lehet, hogy a körülötte vagy a vele szemben ülő hölgy nem tudja, de borzasztóan régen volt része egy randevúban. Pláne olyanban, amit ő szervezett, így minden balul elsült dolog miatt neki lehet a fejét venni. Eleve gyomorgörccsel érkezett Nina oldalán az étterembe, és az sem segített túl sokat a helyzetén, hogy most már lassan nyolc perce ülnek egymással szemben, némán, az előbb kedvesen elküldött pincér pedig úgy tűnik, hogy már jönne vissza. Balázs lopva oldalra pillant, majd mikor látja, hogy a férfi tényleg elindul feléjük, igyekszik az étlapon írtakra koncentrálni és előállni valamilyen étellel, ha rendelésre kerül a sor. Mégsem ülhet itt kukán és vonogathatja a vállát. Elvégre ő a férfi, vagy mi.
Nina valószínűleg már észrevehette, hogy az auror nemhogy nem nyugszik meg, egyre izgatottabb lesz, idegessége viszont még így sem múlik. Egyszerűen nem tud csak úgy könnyedén átsiklani azon tény felett, hogy a félvéla szereti, ergo biztosan elnéz neki egy-két hibát, még akkor is, ha ezt a randevút tökéletesre tervezte. Tervezte. Mondjuk tervezni mindenki tud, hibák úgyis mindig a kivitelezésben vannak, mint például most is. Balázs szinte könyörögve pillant fel a pincérre, majd amikor a férfi rápillant, nyugalmat erőltetve magára adja le rendelését. Aztán rögtön kétségbe is esik, az eddig bástyaként maga elé tartott étlapot ugyanis elviszik előle, neki pedig bármennyire is nehezére esik, muszáj beszélgetést kezdeményeznie a nővel. Csak ne izgulna ennyire!
- Szóval - megköszörüli a torkát, ujjaival idegesen dobolni kezd az asztalon. És ennyi. Mást egyszerűen nem tud kinyögni. Szemeit igyekszik ugyan összekapcsolni Nináéval, hangja mégsem magabiztos, mint amilyennek kellene lennie. Nyugtalansága átragad minden testrészére, szavai így nem hatnak sem kedvesnek, sem szerelmesnek. Úgy szól a nőhöz, mintha egy ismeretlennel ülne szemben, a magára erőltetett nyugodt arc is megtörni látszik. Hiába, Melinda óta még senkivel sem volt ennyire közeli kapcsolatban, mint Ninával, eléggé kijött a gyakorlatból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dobolása rögtön megszűnik, ahogy Nina ujjai az övéit érik, kissé csodálkozva pillant fel a nőre, nyugtalansága azonban még úgy sem tűnik el, mikor összekulcsolja ujjaikat az asztalon. Szeretne bátorítóan rámosolyogni, és csupán egy pillantásával elnézést kérni a viselkedése miatt, hisz tényleg régen csinált már ilyet. Akkor nem volt ilyen ideges, mikor először csókolta meg a nőt, pedig az előtt sem volt olyan sok dolga nővel, és ha rögtön nem is, nem kellett hozzá olyan hű, de sok idő, hogy beleszeressen a félvélába. Ennek ellenére nem felejtette el továbbra sem szívni a vérét, meglehet az utóbbi időben ezt már csak szeretetből tette, kérdés, hogy ezt a nő mennyire értékelte.
- Ne haragudj - fáradt mosoly kerül arcára, mutatóujjával simogatni kezdi Nina kézfejét, miközben halkan beszélni, vagyis pontosabban magyarázkodni kezd. - Csak tudod szerettem volna, ha ez jó lesz. Úgy értem elég régen volt részem ilyesmiben, és Kamilla anyja óta nem nagyon volt olyan kapcsolatom, mint veled. Azt akartam, hogy tökéletes legyen.
Szándékosan nem ejti ki Melinda nevét, igyekszik minél előbb figyelmen kívül hagyni a nőt, aki még így, ennyi idő után is képes belerondítani az életébe. Hihetetlen, hogy eltelt jó pár év, Melinda mégis itt van szinte köztük. Részei a mindennapjaiknak, az álmaiknak, a beszélgetésekben valahogy mindig felmerül a neve. Balázs próbálja kikerülni ezeket a helyzeteket, de ha valami fontos dologra kerül sor, abban százszázalékosan biztos, hogy Melindának is lesz szerepe. Mint például most.
- Mindegy, felejtsd el. Csak érezzük jól magunkat este, az a fontos, hogy itt vagy velem - sokkal kedvesebben szólal meg, vonásai is ellágyulnak. Előrehajolva közelebb húzza magához Nina karját és egy csókot nyom a nő kézfejére, majd még egyszer végigsimít rajta, aztán hátradől, mikor a pincér megérkezik egyelőre csak a rendelt borral és két pohárral. Míg ő azt kitölti, Balázs már sokkal nyugodtabban lélegzik és végignézve Ninán meg kell állapítania, hogy megnyerte a főnyereményt. - Nagyon csinos vagy.
Elmosolyodik, és ezzel így ismét kifogyott a beszédtémából. Szeretne még valamit mondani, hogy ne akadjon meg közöttük a beszélgetés és ne mindig Ninának kelljen kezdeményeznie, de még mindig zavarban van. Ha idegessége el is múlt talán, ez nem. Egyelőre még fogalma sincs, hova nyúljon, merre nézzen, mit mondjon. Úgy érzi magát, mint egy tizenéves suhanc az első randiján, aki azért reménykedik abban, hogy hazakísérheti a lányt, bármennyire is sikerüljön rosszul az este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nos, ahhoz képest, hogy ez az első randevúja a házassága óta, kifejezetten jól bírja. Úgy értem megvan a gyomorgörcs és az asztal alatt rángatózó lábából elég egyértelműen látszik, hogy ideges, mégsem látta még viszont a reggelijét, ami már egy jó pont. Mindenképpen az, ha egy étteremben ülsz a pároddal és kettőtök közül ő a nyugodtabb. Ez most sincs másképp, Nina érintése ugyan csökkenti kicsit idegességét, az nem tűnik el teljesen. Csak arra vár, hogy a férfi hibázzon és ismét felülkerekedhessen rajta, pánikot keltsen és elrontson mindent. Csupán ezért nem tűnik el rögtön, hiába a puha ujjak érintése. A nő szavaira egy bólintással felel, mosolya egy pillanatra kiszélesedik, tekintetét az asztal közepén összefont ujjaikra emeli. Jelenleg ez az egyetlen dolog, amit fejfájás nélkül tud hosszabb ideig is nézni.
- Eléggé távol áll tőlem ez a dolog. Mármint ez a sok finomkodás, érted - felnéz Ninára, magában gyorsan végigpörgeti az összes eddig együtt töltött percet, visszagondol arra a rengeteg több-kevésbé durva mozdulatra, és ahogy mindez megjelenik előtte, kedve lenne nevetni egyet. Mégsem teszi, Nina ugyanis a kézcsók után elhúzza a kezét és a poharáért nyúl, Balázs pedig, hogy ne üljön csak úgy ott vele szemben, szintén így tesz. Hálásan pislog kedvesére, némán issza annak szavait, a bókra elmosolyodik. Azért van, amit jól csinált. Ha el is cseszte az egész életét a lányáéval együtt, a kapcsolatát legalább jól csinálta. Már nem minden percét, de a legtöbb részét... Talán. Míg ő ezen morfondírozik még mindig elmerülve, némán, addig Nina felteszi egy egymillió dollárt érő kérdését, Balázs mosolya pedig egyszeriben lefagy arcáról. Rögtön eszébe jut meggyötört lánya arca, ahogy a földre esve zokogásban tör ki, majd lelki szemei elé bekúszik Melinda is. Állkapcsa hirtelen megfeszül, a rossz gondolatokat Nina arca fixírozásával igyekszik elűzni.
- Rendbe fog jönni - kezd bele lassan, tekintete gondolkodás közben egyre lejjebb csúszik Ninán. - Azt hiszem. Van, hogy veszekedünk, de igyekszek nem felfújni semmi olyat, ami ne érdemelné meg. Próbálok beszélgetni vele, egyre többet és nyitni felé, hogy ő is megtehesse ugyanezt. Szeretném, ha lassan jóra fordulna minden, nem csak veled kapcsolatban. Egyébként arra jöttem rá, hogy nagyon keveset tudok a családodról, szóval?
Kérdése előtt tart egy kis hatásszünetet, hogy a nő megemészthesse az eddig elhangzottakat, majd ahogy felteszi a kérdést, érdeklődve néz vissza ismét a barna szemekbe, ajkai mosolyra húzódnak.