Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A szőkeség végigsepert az iskola folyosóján és miután két alsóbb évest megfenyegetve kiderítette, hogy az ő életmentője a Nagyteremben tartózkodik feljebb kapcsolt egy kicsit, nehogy lekéssen róla. Ez persze nyilvánvalóan lehetetlen volt, tekintetbe véve Hunter étkezési szokásait, minden esetre most szüksége volt rá.
Minden értelemben.
Arról, hogyan lehetett volna az elmúlt pár hét még ennél is katasztrofálisabb Szofinak igencsak kevés fogalma volt. Mintha az egész világ összeesküdött volna ellene, most pedig úgy érezte bőven eljött az ideje, hogy egy kicsit más is így érezze... hát ne hogy már totál egyedül szenvedjen!
Valószínűsítette, hogy az ő hőse, Bailey memóriája egy aranyhaléval vetekedhetett, miután a szilvesztert követően még csak véletlenül sem kereste. Szofi még csak véletlenül sem tudta volna megmondani, hogyan keveredtek ők egy társaságba azon az éjjelen, de ő lényegesen kevesebb vakfolttal rendelkezett, mint Hunter, mert néhány pillanattól eltekintve mindenre vissza tudott emlékezni. Többek között sikeresen megismerte Hunter bátyját is, ahogy egyre többen és többen verődtek össze Budapesten.  
Kivágta a Nagyterem ajtaját, ezzel általános felbolydulást keltve az ott étkezők között. Egy rakat kíváncsi fej fordult felé egyszerre és követték le minden egyes mozdulatát, miközben a Levita asztalához igyekezett, cseppet kétségbeesett ábrázattal és határozottan teljesen összezavarodva.
Hunter előtt fékezett és két tenyere hangosan csattant az asztallapon, ahogy felé perdült és áthajolt felette, hogy közvetlenül a férfi szemébe mondhassa a tényeket.
- Hunter, van egy kis gond! Terhes vagyok. -Tudattad a lány a tényeket maximális hangerőn, nehogy véletlenül valaki ne csípje el a mondat legfontosabb részét a hátsó sorokban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ahhoz képest, amilyen idegállapotban leledzett a rellonos szőkeség, Hunter reakciója láttán nem tudta eldönteni, hogy ráborítsa az asztalt, vagy inkább hisztérikus röhögésben törjön ki. Mind a két opció igencsak csábítónak tűnt, bár Bailey arcán megcsodálni az étlapot valamivel vonzóbb volt.
Tény, hogy mindaz, ami az esküvő napján történt még elkönyvelhető lett volna egy véletlennek, vagy esetleg egy hibának, talán még azt is lehetett volna mondani, hogy Szofit mentette, de miután másodszorra is megtörtén, már nem volt mivel takarózni.
Szofi mérlegelte, hogy vajon mekkora az esélye annak, hogy Hunter félrenyel, ha valamivel egyenesebben fejezi ki magát és neki kell majd a Heimlich-féle műfogást alkalmaznia rajta. Őszintén remélte, hogy ez nem következik be, mert esélytelen volt, hogy ő emberi életet mentsen. Aztán meg ott volt az az aprócska probléma is, hogy éppen egy teljes terem nézte őket és még a végén valaki szándékossággal gyanúsította volna.
Mert Bailey nélkül kevesebb lenne a világ.
Felsóhajtott és megforgatta a szemeit.
- Hunter, te megjátszod, vagy tényleg ennyire sötét vagy? -Érdeklődött némileg gúnyosan a lány, miközben lekönyökölt az asztalra.
A szöszi szerette volna hinni, hogy az első válasz a helyes, de nagyon úgy tetszett, hogy a levitás inkább az utóbbi tábort erősíti. Ez persze megkérdőjelezte Szofi szellemi épségét is, elvégre egymás után kétszer követte el ugyanazt a hibát ezzel a díjnyertes férfiegyeddel.
Hogyan mondod meg valakinek, aki egyáltalán nem emlékszik az akkor éjjel történtekre, hogy tulajdonképpen ő a gyermeke apja és, bár mindkét alkalommal nyomos okuk volt azt tenni amit, nincs az az isten, hogy a lány teljesen egyedül csinálja ezt végig!
- Mondd, mire emlékszel a szilveszter éjjelből?
Ez tűnt a leghelyénvalóbb kérdésnek, minél messzebbről nekifutni. A lány finoman arrébb lökdösött egy alsóbb éves leányzót, aki azzal volt elfoglalva, hogy a férfire csorgatta a nyálát és lecsüccsent a helyére.
Hosszú menet lesz...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A lány válaszra nyitotta volna a száját, de tisztában volt vele, hogy a levitás tudja, egyetlen pillanatig sem állt szándékában ilyesmivel viccelődni. A bal mutatóujján helyet foglaló gyűrűjét forgatta és közben valahová Hunter háta mögé pillogott.
Sejtette. Már napok óta sejtette, de szerette volna azt hinni, hogy csak valamiféle porszem került a gépezetbe és nemsokára minden a helyére kattan. Mint amikor az ember felébred és hirtelen hevesen dobog a szíve, úgy érzi, valami rémesen rossz dolog történik, utána pedig realizálódik benne, hogy mindez csak álom volt.
Csakhogy ő nemigen tudott már felébredni.
Szilveszter éjjel.
Hibás döntések sorozata. Mintha egy lejtőn indult volna meg lefelé, amikor arra a nyavalyás lánykérésre igent mert mondani, hirtelen az események drámai fordulatot vettek. Mikor egy gyöngysort elszakítasz, éles koppanással hullottak alá a padlóra.
A lány emlékezete sem volt éppen hibátlan, de az érzések, a hangok, az illatok, minden ijesztően valóságosan élt az agyában.
- Ki más lehetett volna?
Igyekezett egy kicsit kevésbé végzetesre venni a figurát, valószínűleg teljesen feleslegesen, hiszen a helyzetük éppen eléggé végzetesnek tetszett. Könnyebb volt úgy tenni, mintha az események visszafordíthatóak lettek volna.
Szofi vett egy mély levegőt és egy röpke pillanatra lehunyta a szemeit. Hogyan fogja ezt megmagyarázni az édesapjának és az anyjának? Hogyan lehetne ő anya és egyáltalán...
Kinyitotta a szemeit és kínjában nevetni szeretett volna.
...hogyan fogja visszahozni az életbe Huntert, ha most itt szívrohamot kap?
A kérdés egyébként némiképpen sértette. Oké, talán nem a számmisztika az erőssége, de mégiscsak nőből van. Ezt pedig éppen Bailey nem kérdőjelezheti meg.
- Most úgy teszek, mintha ezt meg sem hallottam volna, Bailey -fonta össze a karjait a mellkasa előtt. - Elég ideje késik ahhoz, hogy tudjam mi a helyzet.
Egészen közel hajolt a férfihez az asztal felett és közben igyekezett visszafogni a hangerejét. Már így is sikerült egy teremnyi ember figyelmét magára vonni -ehhez már hozzá volt szokva, csak még ez a baba dolog volt némiképpen új.
Hunterre villantak a tekintetei és talán valamivel nagyobbak és biztosan sokkal riadtabbak voltak a szokásosnál. Választ akart kapni egyetlen kérdésre, amire egyedül képtelen lett volna biztos megoldással szolgálni.
- Most mihez fogunk kezdeni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az ablakon beeső fénysugarak bántották a szőkeség szemeit. Fáradtan emelte eléjük a karját és élesen hasított a tudatába, hogy ez bizony egy nagyon rossz döntés volt. Talán a tegnapi este folyamán valamivel többet ivott, mint az feltétlenül szükséges lett volna, de erről ő igazán nem tehetett. Hajna ötlete volt az egész, hiszen tegnap este gyakorlatilag karon ragadta és közölte, hogy akkor most ők ketten elmennek Vincéhez és inni fognak.
Apropó Vince.
Szofi óvatosan fordult meg, ahogy megérezte a takaró simítását a bőrén, ami nyilvánvalóan nem kelt önálló életre, hogy jófejségből betakargassa és óvatosan lesett ki a kezei mögül. Valahol a lelke mélyén pontosan tudta, hogy a dolgoknak nem ez lenne a hivatalos menete, de újra meg újra beleesett ebbe a hibába. Mármint, hogy részegen elhagyja valahová a belé nevelt úrinőt.
Halvány mosollyal furakodott közelebb a férfihez és visszacsukta a szemeit, mert az erős fénytől újult erővel robbant be a tudatába a fájdalom. Vince egészen más volt, mint az eddigi férfiak, akik csak úgy jöttek-mentek az életében és általában pontosan tisztában voltak vele, hogy ők a szépfiúk, akik bárkit, bármikor megkaphatnak. Az orosz lánynak kifejezetten imponáló volt, hogy ezúttal nem próbálnak úgy tenni, mintha ő egy félreállítható báb lenne.
- Szia –lesett ki a szempillái alól egy halvány mosollyal. - Jól aludtál?
A szőkeség lassan, cicásan nyújtózkodott egyet és feltámaszkodott a karjára, hogy jobb rálátást nyerjen Vincére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lány majdnem felnevetett a fiú pillanatnyi zavara láttán, de igyekezett mindezt egy mosolyba fojtani. Úgy tetszett, kettejük közül ő kezeli sokkal könnyebben ezt a helyzetet. Az évek meg a tapasztalat…
Feltámaszkodott a karjára, amíg Vince a megfelelő szavakat kereste és elgondolkozva futtatta végig rajta a tekintetét. Határozottan nem így képzelte el az estét, bár számíthatott volna erre a végkifejletre, amikor a barátnője bekopogtatott hozzá tegnap este.
- Egy kávé jól esne –ismerte be végül egy halvány mosollyal, hátha így némileg kisegítheti Vincét, aki éppenséggel nem tartózkodott a helyzet magaslatán.
Szofi életben az elmúlt két évben –bár nem volt büszke rá– a férfiak úgy jöttek és mentek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem lepte meg, hogy a kastélyban különböző pletykák keringenek róla, hiszen a vőlegényét ő maga hagyta ott az oltárnál, méghozzá egy másik férfi miatt.
Ez, itt és most teljesen más volt.
Vince egyáltalán nem hasonlított azokra, akikkel eddig dolga akadt és valamiért ez a tudat megnyugtatta. Elgondolkozva figyelte egy pillanatig a férfit, mérlegelte, hogy kimondja-e, ami a fejében jár, de végül ismét győzött a kíváncsi-Szofi.
- Zavarban vagy mellettem?
Őszinte meglepettség csengett ki a hangjából, ahogy feltette a kérdést. Nem volt hozzászokva, hogy feszengjenek a jelenlétében, márpedig nagyon úgy tűnt, hogy Vincét összezavarja a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amíg Vince a kávéval bíbelődött Szofi ülő helyzetbe varázsolta magát és kisebb kutatás után megtalálta az elhagyott ruhadarabjait is.  Valószínűleg a tegnapi estének egyáltalán nem így kellett volna alakulnia, de ez mostmár részletkérdés. Ami történt, megtörtént.
Magára kapta a felsőjét és hátradobta szőke hullámait, miközben felmérte a szobát. Vince nem az ő típusa volt és ez már akkor nyilvánvalóvá vált, amikor a két lány megjelent a küszöbön. Szofi nem volt elég jó ember hozzá és ezzel teljes mértékben tisztában volt. Sok hibát elkövetett élete során és, ha a fiú csak a felével is tisztában lenne, most vélhetőleg nem lenne itt.
- Köszönöm, életet mentesz! –Nevetve vette el a kávét, és amíg a másik a válasszal bajlódott ő ivott egy kortyot.
Igen, szokott tükörbe nézni, de ez csak a felszín. Jó géneket örökölt és bár már gyógyultnak nyilvánították, tény, hogy soha az életében nem lesz az a Szofi, aki a balett és az ebből fakadó problémák előtt volt. Vagy aki az eljegyzés, az esküvő és a menyasszonyszöktetés előtt, ha már itt tartunk. Maga volt a két lábon járó katasztrófa, még ha igen szépen el is rejtette ezt a világ elöl.
Halvány görbületet engedélyezett magának és egy aprót rázott a fején.
- Van egy olyan érzésem, hogy túlértékelsz –szerette volna kikerülni ezt a témát, ezért a legkézenfekvőbb módon próbált témát váltani. - Mire emlékszel az estéből?
A szöszke memóriája cseppet hézagos volt és úgy gondolta jobb lenne helyre tenni, mielőtt még jobban belebonyolódnak. Szembe fordult Vincével és úgy szorongatta a bögrét, mintha legalábbis tényleg az élete múlna rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lány nem akarta kikérni magának, hogy ő bizony teljesen tisztában van a saját értékével, mert ebben a pillanatban sokkal fontosabb dolgok is lekötötték a gondolatait. Például az, hogy megpróbáljon életben maradni a kávé segítségével és úgy tegyen, mintha nem érezné magát annyira ramatyul, amennyire kinéz.
Elgondolkozva hallgatta a fiú rövid beszámolóját és azoknál a részeknél, amire ő maga is emlékezett bólogatott. Az határozottan nem tartozott ide, ami a csacsogására vonatkozott. Összevonta a szemöldökét és a pillantását a takaróra szegezte, amit most a baljával gyűrögetett. Nyilvánvaló volt, miről is beszélt össze-vissza, ennek ellenére most mindketten itt voltak. Ez több, mint meglepő.
- Nagyjából én is erre emlékszem –erősítette meg Vincét. - Meg, hogy Hajna nem volt odáig, amiért mind a ketten egy cseppet ignoráltuk.
Az emlék hatására egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán és ismét Vince tekintetét kezdte kutatni. Nem húzódott el az érintése elől, sőt tulajdonképpen még egy egészen kicsivel közelebb is hajolt hozzá és keze a másik kezére simult , mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, amit ők ketten most éppen átélnek. Bárkit kérdeztek volna meg az ismeretségi körükből, határozottan ellenezték volna ezt a kapcsolatot.
- Megbántad?
Egyértelmű volt, hogy mire vonatkozik a kérdés, ezért a szőke nem is tervezte bővebben kifejteni. Ő nem bánta meg, egyetlen pillanatot sem bánt meg, de talán nem volt a leghelyesebb azonnal letámadni Vincét a kérdéssel és valószínűleg a lány arcára ki is ülhetett a bizonytalanság és a zavar egy röpke pillanatra, de olyan gyorsan elillant, mintha soha ott sem lett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szofi fején átfutott a gondolat, hogy esetleg neki is meg kellene próbálnia kiengesztelni a barátnőjét, mert hát mégiscsak ő hozta el tegnap este és igazán csúnya húzás volt a részéről, hogy csak úgy szó nélkül magára hagyta, de aztán elvetette az ötletet. Szíves örömest dobta Vincét az oroszlánok közé… na, nem mintha olyan könnyen menne neki, de tény, hogy inkább fedezékből nézné végig Hajna kiengesztelését.
- Csak nyugodtan, majd a nevemben is kérj bocsánatot, mert én egyelőre nem merem megközelíteni.
Felnevetett és ivott még egy kortyot a kávéjából, mielőtt a férfi kivette volna a kezéből. A szöszke tartott tőle, hogy esetleg Vince már megbánta, hogy tegnap este felhozta ide magával és hibaként tartja számon –persze, akkor most éppen ilyen halál nyugodtan csücsültek volna itt. Szofi és a logikus gondolkodás két teljesen külön dolog volt az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben. Csakhogy a legtöbb hímnemű egyed az életében olyan könnyen jött és ment, hogy a lánynak ideje sem maradt mérlegelni, vajon bánják-e a vele töltött időt.
Talán most először merült fel benne a gondolat és ez megrémítette, mert azt jelentette, hogy számított neki mindaz, ami este történt. Márpedig Bojarski óta nemigen számított neki senki sem… annak meg láthattuk, milyen Pazar vége lett.
- Nem ilyen vagyok, amikor viccelek –súgta, miközben valamivel még közelebb hajolt a férfihez.
Tudta, mire készül Vince és esze ágában sem volt elhúzódni. Viszonozta a csókot, ajkai puhán találták meg a fiúét és keze önkéntelenül is Vince nyaka köré fonódott, hogy még közelebb vonhassa magához, szinte teljesen hozzásimuljon. Ebben a pillanatban nem számított a külvilág, a rengeteg csalódás, sem pedig a szűnni nem akaró fejfájás. Új fejezetet nyitott. Itt és most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A lány karjai egy pillanatra megfeszültek Vince nyaka körül, miközben az puhán hátra döntötte a párnákra. Szofi belemosolygott a csókba, amikor tudatosult benne, hogy a fiú mennyire óvatos, mintha legalábbis üvegből lenne és bármelyik pillanatban szilánkjaira hullhatna az érintése alatt.
A tegnap éjjel hézagos emlékei most hirtelen élettel teltek meg és a szőke pontosan tudja, mit is akar és hová tart ez az egész kettejük között. Egy röpke pillanatig ő maga is elhitte, hogy nincsen semmi meglepő, vagy éppen furcsa ebben a semmiből jött vonzalomban és nagy egymásra találásban.
Egy sóhaj szakad fel az ajkai közül, keze végigvándorolt Vince mellkasán és a derekán állapodott meg.
A kérdés egy pillanat alatt visszarántotta a valóságba és ő fészkelődni kezdett a férfi alatt. Nem volt benne biztos, hogy erről bővebben szeretne beszélni, mert bár éjszaka nyilván elég sok információt elkotyogott, ez nem az a téma volt, amit itt és most kellett volna megvitatniuk. Kibújt Vince érintése alól és valahová az ajtó irányába pislogott, mikor megszólalt.
- Igen -felelte rezignáltan és tudatosan került mindenféle kontaktust. - Gyakorlatilag az esküvő előtt egy órával léptem le a tanúmmal.
Bár nem volt büszke rá, értelmetlen lett volna letagadnia. Abban az időben szinte mindenki erről beszélt, a kastélyban különböző elméletek és pletykák keringtek arról, hogy Szofi mégis miért döntött úgy, ahogyan. Ő lett az első számú közellenség, bár a szemébe soha senki sem tette fel a kérdést; az arcokon egyértelműen ott ült a vélemény.
Most nem tudott Vince szemébe nézni, nem akarta látni, ahogyan neki is ugyanaz játszódik le a fejében, ami mindenki másnak. Szofi szentül hitte, hogy ő nem rossz ember, de mostanában egyre inkább kételkedni kezdett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Vince érintése nyomán a lány megborzongott, miközben előadta a maga kis történetének roppant módon rövidített verzióját. Mindez -az esküvő és a szökés Hunterrel-, mintha valamikor egy másik életben történt volna. Szinte ideje sem volt gondolni Nikora, vagy éppenséggel a lengyelre az elmúlt időszakban, ellenben a szőke levitást nem volt ilyen könnyű félrerakni.
Szégyellte magát az esküvői csellengése miatt, ugyanakkor mindennek nyomós oka volt. A vőlegénye már nem úgy viszonyult hozzá, mint az elején és ezt még a vak is láthatta. Talán tényleg szerette, talán nem, minden esetre az orosz lány szíve már máshoz húzott, ennek pedig nem lehetett megálljt parancsolni. Meg kellett történnie.
Kékségei visszavándoroltak a férfire, amikor ő megemlítette a menyasszony-témát. Szofinak halványan rémlett, hogy erről váltottak néhány szót este, de szinte teljesen hidegen hagyta. Akit vinni lehet, azt viszik is. Nyilvánvalóan Vince már nem volt boldog a másik lány mellett, vagy talán az tett valamit ellene; ez már nem Szofi dolga volt.
- És még mindig el akarod venni? -Miközben feltette a kérdést közelebb hajolt a férfihez, majd egy óvatos, puha csókot lehelt az ajkaira.
Nem azért, mert meg akarta győzni, hogy maradjon mellette, erről csak és kizárólag Vince dönthetett. Sokkal inkább azért, mert érezni akarta a férfit, szüksége volt rá.
Arról, ami Angliában történt senkinek sem beszélt, csak és kizárólag ő és Hunter tudtak róla, de ez nem jelentette azt, hogy Szofinak nincsen szüksége valakire, aki még tudatlanságában is hatalmas támaszt jelenthet számára.
Felkacagott a hirtelen jött ötleten és jobbját felvezette Vince vállán, egészen az arcáig, ahol aztán megpihent.
- Meneküljünk el a problémák elöl? -Vonta fel a szemöldökét és az ajkába harapott. - Bárcsak ilyen egyszerű lenne...
Tényleg ezt kívánta; csak elfutni és maguk mögött hagyni mindent, ami a múltban történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szinte teljesen sötét volt a hotel harmadik emeleti 321-es számú szobájában. A sötétítőket még akkor elhúzta, amikor megérkezett, most pedig –a történtek után– csak ült az ágyában, szorosan maga köré fűzte a takarót és egy bögre forró tea köré kulcsolta az ujjait.
A szíve mintha megszűnt volna dobogni, fájdalmas súlyként húzta le a mellkasát és nehezére esett minden egyes levegővétel. Újra és újra elfogta a hányinger, ő pedig próbált mély levegőket venni, mintha az bármit is változtatna a helyzeten. A fizikai fájdalom jelentéktelen volt ahhoz képest, amit odabent érzett. Mintha egy része örökre elveszett volna –bizonyára így is volt.
Az ajtót bűvölte mereven és szíve szerint sikítva könyörgött volna, hogy Dai érkezzen meg végre, ölelje magához és nyugtassa meg, hogy minden rendbe fog jönni, még akkor is, ha fogalma sincsen róla, mi a probléma. Gyermekkoruk óta a fiú volt az ő védelmezője és bár az utóbbi időben kissé elsodródtak egymás mellől, ez nem jelentette azt, hogy Szofinak kevesebbet jelentene a japán, sőt. Borzasztóan hiányzott neki az utóbbi időszakban és nem csak azért, hogy összekaparja. Ő volt az egyetlen férfi az életében, akiben képes volt feltétel nélkül megbízni, aki még sohasem akarta bántani, vagy elhagyni őt. Bizonyára túl sem élte volna.
Amikor meghallotta a kopogást óvatosan félretette a bögréjét, kievickélt az ágyból és lassan nyitott csak ajtót. A lábai nem akartak engedelmeskedni, majdnem összecsuklott, szinte csak az ajtógomb tartotta meg, ahogyan kinyitotta azt.
- Szia –hangja rekedten csengett, ahogy meglátta Dait, pedig szeretett volna a nyakába ugrani és örökre ott is maradni.
A szőke pontosan tudta, mennyire borzalmasak festhet. Alig aludt, hatalmas karikák éktelenkedtek a szeme alatt, a tekintete pedig űzött volt. Lefogyott, feltűnően sokat és a rémálmok egy pillanatnyi nyugtot sem hagytak neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az elmúlt napok szinte elválaszthatatlanul összefonódtak a lány gondolataiban, mintha még csak tegnap este ismerték volna meg egymást és már itt voltak Olaszországban, elzárva mindentől és mindenkitől. Szofinak most éppen erre a távolságra volt szüksége, hogy egy kicsit rendbe rázhassa az életét.
Az érkezésük zökkenőmentes volt és boldogabb nem is lehetett volna, amikor meglátta a szobájukat, valamint a városra nyíló kilátást. A szíve hosszú idő után végre újra cseppnyi megkönnyebbüléssel verdesett és egy röpke másodperc erejéig ő maga is elhitte, hogy megengedheti azt a boldogságot, amit két hónappal ezelőtt elveszített.
Úgy húzta feljebb magán a takarót, hogy közben nem nyitotta ki a szemét és lassan a másik oldalára fordult. Szőke hullámai az arcába hullottak, ő pedig még annyit sem mert megtenni, hogy félreseperje. Aggódott, hogyha kimerészkedik az álmok birodalmából, akkor az a törékenyen felépített boldogság kicsúszik az ujjai közül és ő ismét Angliában találja magát, teljesen egyedül és összezavarodva.
Érzékelte, hogy Vince nincsen mellette és a kíváncsisága erősebbnek bizonyult a félelménél, így végül eltűrte a tincseit és kilesett a szempillái mögül. A férfi tőle nem messze ült a fotelben, Szofit pedig mosolyra kényszerítette a látvány, ahogyan teljes nyugalomban, egy pohárral a kezében figyelte őt-
Hiányzott már neki az érzés, hogy valaki számára ő legyen az első és a legfontosabb. Az utóbbi hónapok rengeteg energiát kivettek belőle, többet adott magából, mint amennyit bárki is el tudott volna képzelni, de erről egyelőre hallgatott. Nem érezte úgy, hogy a kapcsolatuk készen áll erre a beszélgetésre. Vagy, hogy ő maga eléggé erős hozzá.
- Mióta figyelsz?
Halkan tette fel a kérdést, de a görbület nem akart eltűnni. A takaróval kezdett játszani, elrejtette az arcát, hogy a férfi ne láthassa mennyire zavarba sikerült hoznia, csak a kékségei pásztázták rendíthetetlenül.