Czettner L. Maja - 2017.05.10. 23:24


Köszönöm Majci *-*  

Kolos, elfelejted, hogy félig hal vagyok?  

Ne is :C hát mit iszol ha én már nem leszek? :O

A főnökasszony elküldött aludni, tehát el kell mennem aludni   Addig is használjátok nyugodtan a medót   csak semmi gyártási folyamat!

Sellő *-* Sellőőő vagyoook

Annelie Freya Merkovszky - 2017.05.11. 18:18


Ilyen anyáskodó valaki   Jól áll  

Ha én is hozom a kisfiút stylet én is kapok kakaót?  

Neem, de tudok valami mást... * Elkapja a lány lábát, hogy le ne essen és jól megugrik fele mint valami tengericsikó. *

Anne néni én lélekben még kisfiú vagyok, én is kérek szépen kakaót és jóétpuszit

*-* hoppá a néni még konyhatündér is? Nem hogy vacsorával készül, de még az ágyban is fogyaszthatom el őket? *-*

Van egy apukám aki király, őt azért hagyd életben, mert én lennék az utód  

Igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy eddig is. Feljártam a pubba, néhanap beálltam a pult mögé, máskor elvegyültem a vendégek között. De az önfeledt jókedvemet akárhol kerestem, nem találtam meg. Akármit tettem, akárhová mentem, mindig ott lebegett fejem felett, baljós felhő gyanánt a rettegés, hogy mikor lepleznek le. ajkamon már hetek óta nem volt felszabadult somolygás, csupán pillanatnyi öröm, vagy illedelmes mosoly.
Előbb végeztem a pub bezárásával mint terveztem volna, nem akartam a megszokott napirendem szerint élni, mert féltem, hogy akkor kiszámítható célpont leszek. Majd valamit csinálok addig, míg fel nem jön a nap, vagy maximum leveszem a gyűrűm arra a röpke időre.
Gondosan, belülről bezártam a pub ajtaját, több zárral is és a saját szobám felőli kijáraton hagytam el a teleket, azonban nem jutottam sokáig egymagam.
Meglepődtem, mikor Lex ott várt rám az épület előtt. Azért nem mindenki gyűlölt, voltak akik támogattak és mellém álltak. És ez a lány volt az egyik, az elsők között.
Elmosolyodtam, őszinte, lány mosollyal és felé intettem üdvözlésképpen.
- Miért nem jöttél be? Régóta vársz? - kérdeztem, mikor mellé értem. Féltem, hogy a támogatóim is, az " Aki nincs velünk az ellenünk van. " elv alapján célpontokká válhatnak miattam, ezek a bolondok ki tudja mire képesek, csak azért, mert valaki nem olyan, mint a többi. Bőrszín, származás és most egy egész fajta. Az emberiség sohasem volt hírhedt kegyességéről.
A felajánlásra bólintottam, ráértem, volt még nagyjából egy és fél órám, tehát nyugodt szívvel indultam meg arra, amerre a lány is ment.
Szomorú mosolyra húztam ajkaim amíg hallgattam Lexet. Kedves volt tőle, hogy ennyire foglalkozott velem, pedig ha tudná, talán ő is elpártolna tőlem. A holdfényes pofira néztem, elidőztem rajta egy keveset, nem, nem hittem, hogy megrendítené ez a tény abban, hogy kiálljon mellettem.
- Gondoltad volna, hogy egy ilyen parányi településen, ahol ennyi országból és ennyi bőrszínnel megáldott ember él, ennyire durván meg tud nyilvánulni a rasszizmus? - szomorú volt a hangom és hozzá tekintetem is, ahogy saját cipőmet vizslattam végig, egész beszédem alatt.
- Nem tudom egy ember írja-e ezeket vagy több. És ha az egész falu ellenem van?

Selejt. Rápillantottam a lányra, majd kifújtam a levegőt. Talán igaza volt, talány tényleg az voltam, akármennyire is próbálkoztam és fogok, sohasem leszek ugyan olyan mint a többiek. Mint az igazi, két lábon járó emberek. Csak egy alak, akinek van egy varázsgyűrűje.
- Elűzni, jobb esetben. - nyögtem ki, ami nekem eszembe jutott először. - De én nem akarok elmenni. - riadtan fürkésztem a lány arcát. Végre felépítettem valamit, egymagam vezettem egy pubot, volt munkám és ott volt Lotti, akit annyira szerettem. Család és munka, mint minden normális embernek, nem akartam mindezt ellökni magamtól, ha menekülésre kerülne a sor. No meg voltak, akikkel össze is barátkoztam, akik hiányoznának, ha el kéne mennem. Egyszerűen túl szép világot teremtettem magam köré ahhoz, hogy le tudjak mondani róla.
- Ha tudnának erről, a titok is kiderülne, lehet akkor már senki sem állna mellettem. Tudod én nem jókedvemből jöttem ide...igazából menekültem valami elől... - még nem tudtam elmondani neki egészen a dolgot. Ki vagyok, miért vagyok itt és mit akarok. Ő látatlanba segített, de attól még, hogy egy meg tudta tenni, mások talán nem lesznek képesek rá.  Álltam a szemkontaktust és minden érzelmemet hagytam, hogy a szememen át a külvilágba áradjon. Pedig volt ott sok minden: riadalom, szomorúság, enyhe pánik, aggodalom, letörtség... a negatív érzelmek ötven árnyalata.
- Nyomozni akarsz? Abban te is megsérülhetsz - figyelmeztettem, nem rosszándékból, inkább aggodalomból. Nem is beszélve arról, hogy akkor rá kell majd jönnie a titokra, ami miatt az egész volt. Nem akartam, hogy másoktól tudja meg. Megragadtam a kezét és megállítottam a sétában. Körbenéztem, az erdő csendes volt, még a madarak sem voltak ébren, életnek nyoma nem volt a környéken és a pub magas falait is elnyelni látszott a sötétszürke lombkorona.
- Mondanom kell valamit. - hát itt volt az idő. Hiszen már többek is tudják, nem ő lesz az első és nem is az utolsó, mégis izgultam kicsit.

Meg akartam lepni Myrát. Vagy magam, csak nem akartam egyedül menni, az egyik, de ez nem is volt igazán fontos. Szerettem Myrával lógni és tudtam, hogy ő benne van az ilyesmiben.
Olyan utat választottam a hely megközelítésére, amely elvileg az egyik legeldugottabb volt mind közül remélve, hogy a lány nem fogja felismerni, hova is tartunk. Ténylegesen meglepetésnek szántam, de a szemét nem akartam volna lekötni, mert ha nekivezettem egy fának nagyon morgós lett volna.
- Oké, már nincsen sok. Halacskás dolgot fogunk csinálni. - vigyorodott el.

- Nem is kell. - nevettem fel, bár azt egy szóval sem mondtam, hogy nem vizes programra viszem majd a lánykát. Elvégre sok másban is lehet pancsikolni ha végül olyasmi lesz a meglepetés vége. Például farmerben. Iszonyat kellemes, amikor az ember combjára tapad.
- Oh, oh megérkeztem! - állítottam le a barlangfürdő bejáratánál.

- Hát, hogy a viharba ne? - mosolyodtam el, meglengetve kezünk. - Az egész hely a miénk, legalábbis szerintem másnak nincs kedve ilyenkor pancsikolni. - jelentettem ki büszkén. Majd levettem a táskámat.
- És ebben a csodabatyuban minden megvan, ami szem-szájnak ingere - váltottam titokzatos hangnemre.

- Nekem csak zseniális ötleteim vannak - húztam ki magam büszkén, mielőtt táskámat vettem volna kezelésbe.
- Hát tudod strandlabda, süti, búvárszemüveg, búvárpipa, strandtörölköző, naptej - kezdtem el sorolni, direkt úgy helyezkedve, hogy a lány ne nézhessen bele.

- Természetesen, nem mondtam? - hangján érződött, hogy feltehetőleg a többi sincs nála a felsoroltak közül.
De elindult a lány után ő is, táskáját maga után cipelve.
- Remélem nem félsz a sötéttől - suttogja a lány fülébe, megállva mögötte.

Eszem ágában sem volt elhúzódni, még ha oda is fordult, nem vettem el a válla mellől fejem.
- Nem egészen. - kitapintottam kezét és beleadtam egy csörgő kulcscsomót.  -Azért előtte telefonáltam egy-kettőt, de ha izgisebbre szeretnéd bemegyek, kinyitok egy ablakot és azon is bemászhatsz

- Tudom, én is imádnék. - lestem be az ajtón. Még életemben nem jártam itt, valahogy a víz és fürdés este soha sem jött szóba nálam, ilyenkor mindig másokkal akartam lenni és kihasználni a szárazföld nyújtotta előnyöket, de arról megfeledkeztem, hogy ez is közéjük tartozik.
- Huha... - ámultam el a látványtól. - Mint valami természeti csoda. Kész halakvárium!

Amíg a lány odafutott, addig én nézve őt megszabadultam felesleges ruhadarabjaimtól. Mindet ott hagytam a földön, mit számít nekik egy kis víz és por, majd utána rohantam.
Ha még nem sikerült volna a lánynak a medencében landolnia felkaptam és vele együtt merültem el a meleg habokban.
- BOMBAAAA

- Szárazföldi asszony - cukkolom vigyorogva a lányt, amikor azért abban megbizonyosodtam, hogy nagyobb baja nem lesz néhány eltévelyedett vízcsepp okozta kínon kívül.
Ezután feldobtam lábam és a vízen lebegve élveztem ahogy körbeölelt a víz.
- Ne kapaszkodj, úgy nem igazi az élvezet

Odasandítottam a lányra és lágyan elmosolyodtam.
- Én legyek, aki a felszínen tart? - kérdeztem kedélyesen. - Ingyen nem vállalok megőrzést ám. - jelentettem ki, visszahajtva fejem a vízbe.

Felnevettem.
- Nem kell olyan fizetség. Van abból elég. Hanem a táskám, abból kéne valami. Nem tudnád ide varázsolni? - Pillantottam rá, kivételesen most én könyörgően.

- Azért csak óvatosan, csókot ne lopjon tőled a járólap! - húztam el a szám egy pillanatra. A vizes tappancsok meg a csúszós járólap nem voltak a két legszebb kombó.
- Mit szeretnek a lányok mindennél jobban?  

Elnyílt a szám majd pillogva visszacsuktam. Nem tudtam eldönteni, hogy legyek büszke  a lányra, vagy féltsem tőle azt a tényleges üveget a táskámban.
- Azt is rejt a mikulásbatyum, de nem pont arra gondoltam.

Odalubickolok a falhoz, megkapaszkodok benne, és kiemelkedtem a vízből annyira, amennyire szükséges volt, hogy megóvjam a táskám az átázástól. Majd előhúztam egy dobozt. Benne telis-tele gumimacikkal.
- nyisd ki a szád és kapj be egyet. Ki akartam próbálni valami újat...

- Naaa, a kedvemért kóstolj meg egyet. - kérleli somolyogva a lánykát. - Ha nem ízlik leöblítheted egy kis sellőiszókával. Az is akad a táskában ám. - próbáltam enyhíteni a dolgot.

Amit a lány nem tudott, hogy a gumimacik is elő voltak áztatva sellővízbe, így azok is éppúgy jólesően marták a szájat és a torkot mint a folyékony változatuk, esetleg kicsit édeskésebb ízt kölcsönözve. De ha a kisasszony original selllővizet óhajtott, azt adtam, én pedig bekaptam egy gumimacit.

- azt hiszem akkor közös a szeretőnk, kénytelenek vagyunk osztozni rajta. - vigyorodok el, előre dőlve, hogy jelezzem én is kérek a folyékonyból.

Szép reggelt off  

Marky fiú, még mindig nem jönnek be a nők?  

Szia Annus, de csini a kalapod *-*

Szia Myraa *______*

Olyan kis vad vagy Márkusz :c