Szarvaspacis néniAz életmentő mágia megtörtént és hatalmas uszony helyett rögvest több végtag is előkerült, meg rám némi ruha, mely ugyan teljes mértékben nem óvott meg a hidegtől, de vajmi keveset azért csak segített a jeges szél kizárásában, még ha nem is eleget ahhoz, hogy akaratlanul is, de ne vacogjanak fogaim, vagy álljanak ég felé, újonnan kinőtt, szőke szőrszálaim.
-
Mintha meglepődtél volna a varázslat láttán, pedig azt hittem itt mindenki ilyen szenvedélyekkel él - A lehető legártatlanabb pofimat vetettem be, társként pimasz hangsúllyal előadott mondatom mellé, hogy még erősebb hangvételt nyerjen a játékos csipkelődésem. Szerettem ilyesmivel dobálózni a mágiával rendelkező személyek felé. Úgy éreztem ilyenkor magam, mint egy bűvész, aki más bűvészeket nyűgöz le egy egyszerű itt a piros, hol a piros játékkal. Csak ez amolyan itt a farok, hol a farok játék volt.
-
Vadász Richárd - fogtam meg kezét és ráztam meg kedélyesen. -
Aki többnyire nem a jéghideg vízben lubickol ám. Sőt, kifejezetten kevesen tudnak erről az aprócska titkomról. Őrizd meg jól - kacsintottam rá, bár az sem izgatott volna, ha világgá kürtöli. Lassan én magam is ezt teszem, mostanában a figyelmetlenségemnek hála. Meg abban is biztos lennék, hogy sok minden nem változna, de néhányan tuti megbámulnának, mint valami cirkuszi teremtményt. És, hogy ezt honnan tudom? Mert az ő helyükben én is ezt tenném.