Na Gareth, beszóltak neked, mit szólsz? xD

jóóóólvannaaa *kiengesztelésül odabújik hozzá kicsit* neked van a legszebb hajad a környéken. komolyan  

*na erre már elkezd egy kicsit csúnyán nézni*

nemár, én most kedves próbáltam lenni .__.

hát az tényleg nem ő XD

vajon mennyi idő alatt hasad meg a személyiségem, ha kétfelé is dumálok itt? xD

Nekem is tök közel van a határ *___* Csak balszerencsémre a magyar oldalon vagyok XD

Lilith, te kezdtél el angol szavakkal dobálózni, szóval, please.

Ó ilyennel én is szórakoztam a Karancson *__* kicsit mondjuk távolabb van mint nálatok... de fél nap alatt járható táv hegyen-völgyön át

XDDD Hát, van ott egy nagy kilátó, azért jártam kint a határnál vagy háromszor a hegyen De azt te is tapasztaltad, hogy a városból meg csak másfél óra futva X"D

valahogy átérzem X"D még egy óra múlva is lihegtem xD

Ezt most csak alig fogtam fel, de rájöttem! XD Köszönjük! XD

Sajnálom Lith, leszavaztunk Nyertél Ethan! *virágesőt szór köré*

ha mindenki tanul én is folytatom, engedek a társadalmi nyomásnak XD

*és akkor már Avery is nekiáll, elhalászva titokban Gareth egyik BBT könyvét*

Rettenetesen hülyén érezte magát attól, hogy még annál is többet állt a tükör előtt, mint amennyit szokott, holott valószínűnek tartotta, hogy ha Seth most viszontlátja, akkor nem azzal lesz elfoglalva elsősorban, hogy milyen a frizurája vagy a fél füléből lógó hosszú fülbevaló. Mégis, talán egy kis készülés nem árt… Hiszen olyan régen nem látták egymást!
Akkor vágta le mérgében a fésűt a polcra, mikor nyolcadszor is nekiállt megfésülködni, mint valami szerelmes csitri. Hirtelen fordított hátat a tükörnek, magában puffogva azon, hogy valószínűleg mennyire felesleges, amit művel, mert őszintén szólva erősen kételkedett benne, hogy Seth öccsének igaza van, és pont ő fog kelleni ahhoz, hogy a másik kicsit helyre zökkenjen. Kicsit úgy volt vele, noha már százszor végiggondolta ezt, hogy Seth már kereste volna őt, ha tényleg akar tőle valamit. Igaz, Avery sem sietett felfedni magát, akárhányszor csak a másik után lopózott görény alakban, hiszen nem akarta belerántani abba a katyvaszba, ami az élete… Lehet, hogy a másik oldalon is erről volt szó. Most viszont részéről nagyjából rendeződött a helyzet, ha pedig hihet Sebastiannak, akkor náluk is változtak a dolgok.
Végül magára kapta bőrkabátját, derékig érő haját pedig kihúzta az anyag alól, mielőtt még lopva egy utolsót pillantott volna a konyhaablak üvegére, mert csak nem tudta megállni, hogy megnézze, hogyan fest. Szívdöglesztő volt, annyi szent, bár nem hivalkodó módon, hiszen nem csábítani készült, hanem egy komoly beszélgetésre. Már ha egyáltalán szóba állnak vele.
Bogolyfalva egyik sikátorába hoppanált, ahol ezt követően gyorsan alakot váltott, és pár pillanattal később már az utcán szedte a lábacskáit, mint egy kicsi, de roppant fürge görény. Sebastian a segítségére volt, megmondta neki, hogy hol és mikor várható, hogy feltűnjön a bátyja, úgyhogy Avery szépen lesbe ült, próbálva elkerülni a nedves helyeket, mert még ha csak az este egy későbbi pontján is kíván visszaváltozni emberi alakba, azért az nem lenne jó, ha sáros és vizes lenne addigra. Végül feltelepedett egy padra, ahonnan jól belátta az utcát, és onnan kezdte figyelni, hogy mikor tűnik fel valamerre Seth. A fiú úgy volt vele, hogy ezt az egy esélyt még meg kell, hogy adja magának, maguknak, még akkor is, ha a megérzése azt is mondta, hogy teljesen felesleges és csak fájni fog. De ezt még… ennyit még kellett.
Mikor végre felbukkant a másik, akkor a pici görény szíve meglepően nagyot dobbant – annyira, hogy már csak megszokásból is elkezdte magát némán átkozni, amiért képtelen parancsolni a saját reakcióinak. Ezt azonban gyorsan odébb hessegette, most nem volt idő arra, hogy ezzel foglalkozzon, majd lesz rá bőven módja az után, hogy Seth elküldi őt a fenébe. Most viszont nem akarta szem elől téveszteni, úgyhogy le is ugrott a megfigyelőállásról, és a fiú felé iramodott. Amikor már a járdán szaladt, majdnem elérve hozzá, hangos, csipogó hangot hallatott, hogy a másik biztosan felfigyeljen rá, aztán játékosan elkezdett Seth lába körül mászkálni, majd, ha a másik hagyta, akkor két lábra állva kapaszkodott bele a nadrág szárába, és bámult fel rá azokkal a pici gombszemekkel.

Csak nézett felfelé rá, pillantása bejárta a kissé nyúzottnak tűnő arcot, a vonásokat, amiket nagyon rég látott utoljára ennyire közelről. Megváltozott azóta, férfiasabb lett és most, talán azoknak a hatására, amikről Sebastian mesélt, mintha az életkedv is elillant volna mögülük. Most értette csak meg, hogy miért kereste őt meg a kisebbik Selwyn, mert nem volt rajta mit szépíteni, Seth szörnyen festett.
Amikor leguggolt hozzá, akkor Avery teljesen elhallgatott, és visszahuppant két első mancsocskájára. Ahogy a fiú hozzáért egészen halványan összerezzent, mert felsajgott benne valami attól, hogy hirtelen eltűnt közülük a fizikai távolság, de aztán úgy döntött, hogy nem érdekli mennyire fog fájni, még most az egyszer azt akarja, hogy Seth megsimogassa, hát kobakját a fiú tenyerébe fúrta, szemeit pedig egy hosszú pillanatra lehunyta. Nem tudta, hogy ilyen érzés lesz, ha egyszer újra hozzáér a másik. Egyszerre nagyon jó és mégis olyan, mintha valami tépné belül, mert teljesen biztos volt benne, hogy ez a legeslegutolsó. Nem lesz ilyen több, mert Seth el fogja küldeni. Már akkor is szerencsés lesz, ha csak végighallgatja.
Mikor idáig jutott, akkor nyitotta ki hirtelen ismét a szemeit, mert rájött, hogy ha enged a késztetésnek, akkor most egyszerűen csak a fiú kezébe mászna és összegömbölyödne, csendesen pihenve. Nem először kísértette meg a gondolat, hogy örökbe fogadtatja magát vele így görény alakban, de mindannyiszor keserű nevetés lett a vége, ahogy ez a fejében most is történt. Na persze.
Különben is. Most Seth miatt volt itt és nem a saját önzősége miatt, és ahogy felnézett a fiúra, el is felejtette az előbbi fájdalmas gondolatmenetet. Segíteni kell neki. Már ha hagyja.
Finom remegés futott végig a hajlékony görénytesten, ahogy megrázta kicsit magát, hogy vissza tudjon térni a játékos kis állatka szerepéhez, aztán kapta magát és vidáman csipogva feliramodott Seth nyakába. Játszott, csikizte a bajszocskáival, félig körbetekeredett a nyakán, miközben valahol bent éppen mélyre temette azt a tényt, hogy élete első szerelmének illatát érzi és menten meghasad benne valami a gyötrődéstől. Hát ezért nem akarta ő ezt, ezért nem akart soha ilyesmit érezni.

Bánta is ő, hogy éppen hol vakargatják! Egyedül csak annak örült, hogy Seth foglalkozott vele és nem csak elsétált mellette, hiszen senki sem lenne köteles egy idegen állatkával törődni. Neki viszont hagyták, hogy nyakba másszon, hogy elhelyezkedjen, csak akkor lepődött meg kissé, mikor el is indultak. Hoppá. Akkor most felmennek a kastélyba..? Nem volt benne teljesen biztos, hogy ez a világ legjobb ötlete, és őszintén szólva a bundája utolsó szőrszálának a legvége sem vágyakozott vissza azok közé a falak közé, de kénytelen volt elismerni, hogy valószínűleg ott hamarabb találnak olyan helyet, ahol nyugodtan tudnak beszélgetni. Más kérdés, hogy talán friss próbaidősként nem kellene beszöknie egy diákoktól nyüzsgő iskolába… de maximum majd ráfogja, hogy az öccsét kereste.
Miután ezt ilyen jól eldöntötte, megnyugodva simult a fiú nyakába és az út hátra lévő részében azt élvezte, hogy hozzáér. Figyelte a mozdulatait, a lépését és mindent, amit eddig csak magányos sztalkerkedése közben nézhetett messziről, közben pedig egészen belefúrta magát Seth kabátjának a nyakába. Tényleg jól jött a plusz melegítés, a puha bunda nem volt annyira meleg, mint az emberként hordott bőrkabát, de most ezzel kellett beérnie.
Egy ponton azért mondjuk elkezdett gondolkodni, hogy mégis mikor lesz alkalmas ezek után, hogy visszaváltozzon. Mármint… lehetséges az is, hogy végül a vadőrhöz vagy az LLG tanárhoz viszik, mint szökött házi kedvencet, az pedig nem lenne annyira szerencsés. Végül azonban abbahagyta a különféle forgatókönyvek gyártását, és inkább véletlenre bízta magát. Az többnyire be szokott neki jönni.
Meg egyébként is, túlságosan jó illatú volt Seth nyakának a hajlata, a léptei pedig nagyon nyugtatóak. Annyira, hogy Avery félig be is aludt, amíg mentek.

Csendesen üldögélt az egyik pad támláján, nem annyira szem előtt, de nem is igazán bujkálva - igazából csak az egyik fa nyújtotta árnyékot használta ki, hogy rejtse őt egy kicsit. Volt mit átgondolnia, ehhez pedig nem volt szüksége közönségre, viszont a falut nem nagyon akaródzott elhagynia.
Hosszú hajába néha belekapott az őszi szél, ő pedig ilyenkor fázósan összébb húzta magán a kabátot. Könnyen el lehet szokni a kontinensi téltől, neki pedig úgy látszik, már sikerült is.
Mindenesetre, talán most először mutatkozott újra emberként Bogolyfalván, úgyhogy igyekezett nem túl feltűnően megjelenni. A ruhája egyszerű fekete volt, acélbetétes bakanccsal és bőrkabáttal, szemeit is csak szolidan húzta körbe tussal - ennek egyszerűen nem tudott ellenállni, mert tudta, hogy jól áll neki, és hozzá tartozott a személyiségéhez. Viszont a mindenféle egyéb kiegészítőket minimumra csavarta, gyűrű sem volt rajta se fülbevaló, nyakláncát pedig a ruha takarta.
Lustán lepöckölt egy kis darab hamut a cigijéről, amit ujjai között fogott. Nem volt komoly dohányos, de időről időre rágyújtott, ha gondolkodni akart vagy csak úgy időt tölteni. Nem is hordott magánál sok dohányt, csak ami belefért az elegáns cigaretta tárcába.
Elnézte az egyik madarat, ami valamit csipegetett a szikkadt fű között. Nem mondhatta, hogy hiányzott volna neki a falu, sőt, de mostanra talán már nem sok ismerős maradt errefelé, habár ha jobban belegondolt, azok a diákok, akikkel ő kezdte az iskolát, még csak most végzősök. Erre a gondolatra ösztönösen kicsit lejjebb hajtotta a fejét - egy kicsit sem volt most kedve ismerősökhöz.

Éppen elvolt a saját gondolataival, mikor besétált a képbe az a nyeszlett srác, akit Seth-tel látott egyik alkalommal. Kis híján félre is nyelte a cigifüstöt, miközben nem kicsit megátalkodva figyelte, amint a másik se szó, se beszéd leül mellé a padra és csak úgy... van. Mi a f*? Ez holdkóros?
Kíváncsian pislogott hát a hívatlan vendégre, majd megunta és szívott még egyet a cigijéből. Elképzelni sem tudta, hogy mi lehet a srác baja, mert vaknak nem tűnt, de a mozgása is furcsa volt, mintha azt sem tudná, hol van. Nos, nem az ő dolga. Ha nagyon elkezdi zavarni, maximum odébbáll.
Mire idáig jutott a gondolatmenetben, a másik mégis csak észrevette, hogy létezik, és szemtelen módon egyből a cigivel akarta lenyúlni. Avery vetett rá egy bosszús, csúnya pillantást, de nem felelt. Nem szeretetszolgálat, vegyen magának.
Pár pillanattal később viszont visszavándorolt rá a tekintete. Seth ismeri. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor talán mégsem fájna annyira egy szál cigi kölcsönzése, bár eléggé kétséges volt számára a srác kora, de végül is nem az ő felelőssége, hogy ki mikor kezdi el mérgezni magát. Neki személy szerint már úgyis sikerült olyan tizenhárom éves kora környékén.
Elővette hát a cigarettatárcáját, miközben saját dohányát az ajkai közé fogta.
- Nesze, vegyél - nyújtotta a fiú felé és pattintotta fel a fedelét, de a kezéből nem adta ki az értékes holmit, amit több okból is úgy őrzött, mint a szeme fényét.
Pillantása, amivel az idegent figyelte, valahol fél úton volt a bizalmatlan és a bosszús között, de ha jobban megfigyelték, akkor látszott benne az is, hogy nem teljesen biztos abban, hogy a másikkal minden oké. Ha egy kicsit is vörösebb lett volna a szeme, akkor megkockáztatja, hogy be van szívva, na de így..?

Tulajdonképpen már egyre kevésbé lehetett őt lányokkal összekeverni, bár tény és való, ha szerette volna, akkor tudott volna úgy kinézni, hogy míg meg nem szólal, addig a másik nem képviselőjének higgyék. Ebben a mondatban viszont fontos szerepet játszik a megszólalás, mert onnantól fogva már esélytelen volt, hogy a mély, selymes tónusú hanghoz egy nőt társítsanak.
A fiú vett egy szálat, Avery pedig felvont szemöldökkel figyelte, ahogy a pálcával szerencsétlenkedik. Mai napig nem tudta megszokni, hogy a varázslók még az ilyen apróságokat is ezzel az eszközzel oldják meg, számára annyira ormótlannak tűnt egy formás öngyújtóhoz képest.
Aztán meg kérdezősködni kezdett. Avery rövid gondolkodás után rájött, hogy a címer miatt érdeklődhet, hiszen igen, Seth-tel volt, ismerheti, ő meg nem is gondolt rá, hogy mi virít a cigarettatárcán, annyira megszokta már.
- Közöd? - kérdezett aztán vissza, mert ennek ellenére sem volt szándékában válaszolni. Ha lopással vádolják meg, akkor úgyis csak körberöhögni és itt hagyja a fenébe, nincs ideragadva a padhoz.
Kis elégtétel volt, hogy a srác elkezdett köhögni a cigitől.
- Na mi van kölyök, csak nem az első szál? - derült fel kicsit az arca, bár a mosolyába gúny vegyült, mert a gyerek furcsa is volt és kotnyeles is. Hagy köhögjön csak egy kicsit, legalább megtanulja, hogy ne játsszon nagyoknak való dolgokkal. Mennyi lehet, tizennégy?
Viszont részéről ezen a ponton meg is unta, mert nem sokáig szórakoztató azt nézni, ahogy másik szenvednek a cigijükkel, meg egyébként is, nem akarta, hogy rákenjenek valamit, ha a srác még a végén összeesik itt, amilyen furán viselkedett, úgyhogy fogta magát, leugrott a padról és szó nélkül elindult a falu felé.

A srác nem felelt, úgy konkrétan semmire se, a cigit se köszönte meg, úgyhogy Avery egy ponton úgy döntött, hogy neki nincs tovább dolga vele. Ezért is indult el, na meg mert nem vágyott társaságra különösebben, de egyszer csak lépteket hallott és megfogták a vállát.
A kölyöknek az volt a szerencséje, hogy meg is szólalt a tette mellé, mert így biztos volt benne, hogy csak az előző kis srác volt az óvatlan valaki, aki a személyes terébe pimaszkodott.
Megpördült a sarkán, úgy, hogy a haja lebbent mögötte, de nem fárasztotta magát azzal, hogy pálcát vegyen elő - sőt, a kezei továbbra is a kabátja zsebében voltak. A pillantás, amit a másik kapott, többet mondott ezer szónál, és bár Avery alacsonyabb volt nála, ez nem akadályozta meg abban, hogy földbe döngölő tekintettel nézzen rá.
- Ki kérdezi? - szólt a válasz, azonban ekkorra már a pillantása is rideg és szenvtelen lett, hangja pedig nem árult el különösebb érzelmet. Nem tudta igazán összerakni, hogy a fiúnak mi köze lehet a Selwyn testvérekhez, de miután már egy fokkal kevésbé nézett úgy ki, mint aki menten összeesik, lehet, hogy megfontolja, hogy váltson vele pár szót. - Honnan ismered a címert? - kérdezte még, mert bár számára nyilvánvaló volt, de remélte, hogy fel tudja ez által deríteni a kapcsolati háló egy részét, és kiderül, hogy az idegen milyen helyet foglal el benne.
Most nézte csak meg jobban, mert elég közel került. Túl közel, ami azt illeti, de Avery egyelőre ezzel nem foglalkozott. Zöld szemek, sötét haj, hatalmas fül... az szinte biztos, hogy nem Seth rokona, erre le merte volna tenni a nagy esküt.

Szépvölgyi, huh? Hát róla meg nem hallott név szerint. Elsőre meg is fordult a fejében, hogy talán nem is mond igazat a másik, de aztán a következő kérdésre is válaszolt, Avery fél szemöldöke pedig finoman felfelé szaladt. Aha. Hát ez meglepő fordulat.
Na most ha attól eltekintünk, hogy ha nem ismeri a testvéreket, akkor nem érti a választ, mert ő címerre kérdezett rá, a fiú meg emberekkel válaszolt, akkor is volt egy meglepő részlet a dologban. Az egyik a párja.
- Sebastiannal jársz? - kérdezte hát, csak a biztonság kedvéért, kissé összehúzott szemekkel, mert bár úgy vélte, hogy csakis ez lehet a válasz, de az előbb Richárd viselkedett annyira furcsán, hogy el tudja róla képzelni, hogy csak azt hiszi, hogy jár valamelyikkel. Ebben az esetben meg akár azt is gondolhatja, hogy Seth-tel, ami újabb bonyodalmat jelent. Azon természetesen meg sem lepődött, hogy fiúk vannak együtt, sőt, gyakorlatilag észre sem vette a dolgot, mert az ő számára éppen annyira természetes volt, mint bármi más. Az egész helyzetben egyáltalán nem ez volt a furcsa, bár tény, ami tény, kicsit elgondolkodott rajta, hogy vajon mit eszik az ifjabbik Selwyn ezen a srácon. Na de nem az ő dolga.
- Nem tudtam róla, hogy van egy mostohatestvérük - tette még hozzá kissé kétkedve, de ezzel együtt nem vetette el teljesen a lehetőségét annak, hogy a fiú igazat mond. Nagyon sok dolgot nem tudott még róluk, akár ez is lehetett az egyik.
Végül, bár még mindig bizonytalan volt a fiú valódi kilétét illetően, kezet nyújtott felé.
- Avery Lyall - mutatkozott be ő is, már csak a rend kedvéért.

Szuper, legalább az kiderült, hogy tényleg az ifjabbik Selwyn párja. Na meg a mostohatestvérük... hát, úgy tűnt, hogy az ő családjukban sem kell furcsaságokért a szomszédba menni.
A Szépvölgyi fiú viszonozta a kézfogást, a válasza pedig vigyort csalt Avery arcára. Ó, hát naná, hogy tudja, hogy ki ő! Mostanában folyton ingadozott, hogy örüljön-e a hírnevének vagy szégyellje magát miatta, de mikor ilyen arccal közölte valaki, hogy ismeri őt, akkor automatikusan húzta ki büszkén magát.
- Nem kell így nézni, nem akarok én semmi rosszat - vigyorgott tovább azon, ahogy a kölyök ádáz arcot próbált vágni, vagy legalábbis Averynek úgy tűnt, hogy ezzel kínlódik. - Seth egy régi ismerőse vagyok - mondta, majd újra elővette a cigarettatárcát, hogy rágyújtson egy szálra, mert ezzel a fiúval egy helyen lenni szörnyen stresszesnek bizonyult.
Miközben sercent az öngyújtó, újra felnézett a fiúra, kutató tekintettel figyelve az arcát. Valahol most realizálta, hogy ha esetleg együtt lehetne Seth-tel, akkor a vele szemben lévő valószínűleg gyakran megjelenne a színen, pedig egyáltalán nem tett rá jó első benyomást. Szívott is egy nagyot a füstből.
- Mi bajod volt az előbb? - kérdezte végül kíváncsian. Nem értette, mert most már a másik szinte normálisan viselkedett, ez pedig sehogy sem illett össze azzal, ahogy először lerogyott mellé.
- Egyébként, ha már így összefutottunk, akkor megtennél nekem valamit? - kérdezte aztán hirtelen. - Egy üzenetet kellene átadni Sebastiannak - tette hozzá, hogy a másik nagyjából tudja, mire kérné.

Ez azért kicsit több volt, mint egy kis szétszórtság, de Avery nem sietett a másik tudtára hozni a véleményét, már csak azért sem, mert szeretett volna minél előbb elszabadulni a társaságából. Viszont, tény ami tény, elég jó alkalom nyílt arra, hogy ne kelljen kajtatnia a fiatalabb Selwyn után, inkább egyszerűen bagolynak használja ezt a fiút itt, ha már sajátja nem volt. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy tudnak egyesek így levelezni, neki mindenesetre nem ment, ha csak nem volt nagyon muszáj. Az sms sokkal hasznosabb, de legalábbis tisztább.
A másik viszont válasz helyett lefagyott és meredt rá, amitől megfordult Avery fejében, hogy talán éppen most kapta el a fiút megint az a fura valami, és talán mégis jobb lenne lelépni, de aztán a kérdést hallva felröhögött. Szóval innen fúj a szél.
- Ezért a reakcióért már megérte neked adni egy cigit - közölte vidáman, majd tovább gördítette a dolgot. - Különben is, meg van még minden ujja, keze, lába, úgyhogy nem értem mire fel ez a nagy kétségbeesés - jegyezte meg. Egyébként sem szokott ő senkit sem bántani, ha nem provokálják, Seth öccse meg nyilvánvalóan azon a listán volt, akit még akkor sem, hogyha csinál valamit, ami neki nem tetszik. Persze a verbális ütlegelésre ez nem vonatkozott, de ahhoz is elég szemétnek kellene lennie Sebastiannak, hogy szájkaratéba fogjon vele.
Ricsi közben megint köhögni kezdett, Avery pedig erre nemes egyszerűséggel kipöccintette a kezéből a cigit és eltaposta.
- Komolyan, minek szívod, ha fulladozol tőle? Inkább fuss egy kört ha stresszes vagy - vetette oda félvállról. Valamiért a kölyök előhozta belőle azt a beszédstílust, ami eredetileg Alexisnek volt hitelesítve, amikor valami hülyeséget csinált. - Most akkor átadod az üzenetet vagy sem? - kérdezte aztán, újra hátrébb lépve, egy úttal ki a vészes közelségből, és várakozó tekintettel nézett a fiúra.

Ricsi hiába is hitte azt, hogy Avery nem tudja, hogy mi a helyzet, hiszen Sebastian elmondott mindent neki, már csak azért is, hogy tisztában legyen vele, hogy mi vár rá, ha netán megkeresi Seth-et. Igaz, akkor nem hitte még el a fiúnak, hogy tényleg annyira súlyos a helyzet, mint mondja, de most már pontosan tudta, hogy az, ahhoz pedig nem kellett egy nagy agytrösztnek lenni, hogy kitalálja, nem csak az idősebbik fivért viselte meg a dolog.
Ettől függetlenül ennek a kis mitugrásznak a hanglejtése még így is zavarta. Láthatóan ideges volt, sőt, mintha percről percre növekedett volna a feszültség, amit Ave csak sztoikus nyugalommal vett tudomásul, egy félmosolyt csapva a dolog mellé. Megrezzenő ágak? Nagy cucc. Miután végignézte, hogy egy pyromágus összeéget egy illúziómágust (aki nem mellesleg előtte éppen őt átkozta le egy fáról) az ilyesmi már nem sűrűn tudta megmozgatni. Na meg egyébként is, lehet, hogy csak a valódi szél az. Bár amennyi fura izé jár ebbe a suliba...
A replikát hallva aztán felnevetett.
- Felvágták a nyelved, kölyök. - Ő valóban remekül szórakozott a másik indokolatlan idegességén, de egyébként már kezdte kicsit unni is, úgyhogy szerette volna lezárni a beszélgetést. Ezért is ismételte meg a kérdést, amit az imént tett fel.
- Csak annyit mondj neki, hogy a fekete görény üdvözli - felelte aztán sejtelmesen, direkt húzva tovább a fiú agyát, hiszen ez akár rá de akár egy harmadik félre is vonatkozhatott volna. Mindenesetre valójában csak annyit akart közölni ezzel Sebastian felé, hogy az az állatka, akit a minap úgy megnézett Seth mellkasán, az ő volt, eljött.
- Ezer hála, öcsi! - tette még hozzá, miközben már-már a szeme is nevetett.

Most már eléggé óvatosan járt-kelt Pesten, lévén egyáltalán nem akart újra belefutni valamelyik testvérébe, de úgy esett, hogy sajnos újabb utat kellett megejtenie a fővárosban. Most éppen csak annyi volt a dolga, hogy megjelenjen a Mágiaügyi Minisztériumban és aláírattak vele még van két papírt annak kapcsán, hogy ebben az országban is van tartózkodási engedélye, de ettől még nem esett neki jobban az egész. Talán botorság volt gyalog indulni el, de nem messze volt egy kajálda, neki meg már ki akart lyukadni a gyomra, úgyhogy végül megkockáztatta azt a pár száz métert.
Nem kellett volna.
Valaki hirtelen beleütközött, ő meg reflexből kezdett szitkozódni mielőtt felnézett és rájött, hogy Seth mostohatestvére ment neki, akkor viszont egy szemforgatás kíséretében azonnal cigiért nyúlt. Ezt a srácot nem bírja ki nikotin nélkül.
- Meg sem lepődök - felelte. - Tegyünk úgy mintha nem is láttuk volna egymást és menjünk tovább, vagy mi legyen? - kérdezte aztán két slukk között, miközben megfáradt tekintettel meredt a fiatalabb fiúra. A saját véleménye az volt, hogy ő már enni akar és ha a másik nem akadályozza meg benne, akkor akár tótágast is állhat, viszont volt egy olyan sanda gyanúja, hogy nem lenne túl szimpatikus lépés, ha egyszerűen faképnél hagyná. Oké, az nem érdekelte, hogy Ricsi mit gondol, de az annál inkább, hogy Seth mit fog, ha meghallja, hogy találkoztak.
El is pillantott hát a kinézett kifőzde irányába, ahonnan ínycsiklandó illatok szálltak feléjük és az agya egy hátsó szegletében már azon filózott, hogy mit fog rendelni, amíg a fiú válaszára várt.

A feleltet hallva egy nagyon tipikusan Averys műmosolyt kapott Ricsi válaszul, de a fekete szemek éppen olyan hidegen mérték újra végig, mint bármikor máskor.
- Kedves vagy, hogy felajánlod az oltást, mitől félsz, mit kapok el tőled? - érdeklődött, aztán újabb füstgomolyt fújt ki a világba. Már csak azért is, mert mit fintorog a másik, inkább állna odébb, ha nem tetszik neki valami.
A beálló rövid csöndben mérte fel, hogy hol is állnak és a másik miért vágott már megint olyan búvalbélelt képet, mint aki citromba harapott. Temető, huh? Na jó, akkor nem fogja tovább köszörülni rajta a nyelvét, legyen a kölyöknek jó napja.
- Na jó, én leléptem enni, de ha te feltétlenül ide akarsz fagyni, akkor csak tessék. - A másik ugyanis úgy lecövekelt, mint aki még jövőnyáron is ott akar állni, viszont Avery most volt olyan rendes, hogy a mondatába rejtett tartalmat is csempésszen. Tudni illik, ha teljes mértékben le akarta volna rázni, akkor nem mondja meg, hogy enni megy, viszont a másik olyan szerencsétlen látványt nyújtott, hogy megszánta.
Meg egyébként is, hátha ki tudna belőle szedni valami értékes infót Seth-ről.
Ezen felbuzdulva két lépés után meg is fordult, hogy felvont szemöldökkel nézzen a gyerekre, hogy vajon követi-e, és ha eddig nem indult el, akkor most megvárta, hogy valamerre mozduljon, aztán pedig attól függetlenül, hogy Ricsi utána ment vagy sem, a maga részéről nyílegyenesen becélozta a kifőzdét és nem sokkal később már odabent támasztotta a pultot miközben a menüt nézegette. Vajon megérné megvenni egy egész pizzát vagy maradjon inkább a gyrostálnál? Végül teljesen másfelé vette az irányt és sültkrumplit kért rántott sajttal, mert azt már elég régen evett utoljára.

Röviden felnevetett a görényallergia hallatán, hiszen ebből rögtön lejött számára, hogy tényleg átadta az üzenetet az ifjabbik Selwynnek. Talán mégsem teljesen menthetetlen a kölyök.
- Most már tudom, hogy mit kell veled csinálnom, ha nagyon bosszantasz. Köszi - villantott rá még egy mosolyt, mielőtt úgy döntött, hogy neki most már túlságosan korog a gyomra, és elindult a kifőzde felé.
Ricsinek kicsit nehézkesen esett le, hogy mit szeretne tőle, pontosabban mire kapott lehetőséget, de végül követte őt, odabent pedig hamarosan leültek egy félreesőbb asztalhoz, Avery ugyanis úgy volt vele, hogy ebben a városban talán jobb, ha kerüli a felesleges feltűnést. Nem akart újabb ismerősbe botlani.
- Köszönöm - felelte automatikusan és csak utána nézett fel a srácra, mikor realizálta, hogy mit is mondott amaz. Hurrá, még némi jó modor is szorult belé! Ez azért jelentősen meg fogja könnyíteni a dolgukat, mert abban egyre inkább biztos volt, hogy ha ő akar valamit Seth-től, márpedig akar, akkor nem fogja tudni kikerülni huzamos ideig a rellonost.
- Szűkre szabod a menüd - jegyezte meg azért vetve egy pillantást a kávéra, na meg a csésze mellett a fiú vékonyka csuklójára. Meg merte volna kockáztatni, hogy az övénél is vékonyabb, pedig Avery jó pár centivel alacsonyabb volt Ricsinél.
Jó eséllyel nem nézte volna ki belőle senki, de roppant elegáns mozdulatokkal fogta meg a villát és a kést, hogy aztán szép kis darabokat vágjon magának a sajtból. Megszokta, hogy odafigyeljen az ilyesmire, ahogy a karjait sem lóbálta feleslegesen és tulajdonképp még abban a mozdulatában is volt valami egyszerű kecsesség, ha éppen bemutatott valakinek.
- Seth rendben van? - kérdezte aztán két falat között. Már egy pár napja nem beszéltek és a chatet is hiába figyelte, a másik nem jelentkezett be. Erről jutott eszébe, hogy elő is vette a telefonját gyorsan és csekkolta, hogy van-e valami változás, de semmi. Nem is baj, ha bármit is meg szeretne tudni Ricsitől, akkor ez a felvezetés tökéletes lesz.

Szóval nem éhes. Avery megkockáztatta volna, hogy mostanában az egész család nem eszik egy árva falatot sem, mert már találkozott mind a három fiúval és mind úgy nézett ki, mint a piszkafa. Na jó, talán Sebastian kevésbé, de neki akkor is egy csoki lógott ki a kabátzsebéből, amikor legutóbb látta.
Részéről nyugodtan folytatta tovább az evést, kicsit eltűnődve a dolgokon, de aztán csak felnézett újra a fiúra, Seth iránt érdeklődve.
- Jah, volt hozzá szerencsém - felelte a kutya kapcsán. Még mindig nem repesett az örömtől, hogy kénytelen lesz elviselni a jószágot, ráadásul azért is morcos volt rá egy darabig, mert ki kellett másznia miatta az ágyból, de mindemellett belátta, hogy nincs értelme nyafognia miatta. Úgy meg pláne nem akarta megtenni, ha Seth-nek jót tesz. Meg, tulajdonképpen a fiúnak igaza volt, nem sok értelme van tőle félnie ember alakban, máshogy meg egyszerűen nem megy inkább a közelébe és kész.
Abban a minutumban, hogy el akarta volna rakni a kezéből a telefont, az rezzent és pittyent egyet, amitől kis híján kirepült a kezéből, mert annyira meglepődött. Ez a hang Seth-hez tartozott, aki mintha megérezte volna, hogy éppen róla van szó, ezt pillanatot választotta ki arra, hogy üzenetet írjon neki.
Avery gyorsan felmérte, hogy mi lenne a helyes válasz arra, hogy "mit csinálsz?", tekintve, hogy éppen a mostohaöccsével üldögélt, még ha annyira nem is békés hangulatban, de legalább nyugton. Felpillantott Ricsire, aztán vissza a telefonra, végül teljesen orvtámadás módjára felemelte a szerkezetet és megnyomott egy gombot, aztán elküldte a képet Seth-nek.
Nézd csak ki lökött fel majdnem az utcán. - pötyögte be gyorsan, akkor sem figyelve Ricsire, ha esetleg közben nemtetszését fejezte volna ki.
Nem sokkal később válasz is jött az üzenetre, mégpedig egy kép, amin valami rózsaszín pacán kívül nem sok minden volt kivehető. Avery hangosan fel is nevetett a láttán, aztán Ricsi orra alá tolta a telefont.
- Szerinted a bátyád éppen most csapott fel absztrakt művésznek, vagy ez a kutyája orra akar lenni? - érdeklődte és ez úttal a megszokott gúnyos kis vigyor helyett, valódi vidámság szaladt szét a vonásain.

Egy darabig még próbálta megfejteni a képet, de továbbra sem ment vele sokra, úgyhogy végül feladta. Akármi is akart lenni, Seth-nek még gyakorolnia kell a fényképezést, na de ez egy kiváló ok arra, hogy újra találkozzanak, nem de?
- Nem hinném, hogy telefon - rázta meg a fejét röviden válaszul. - Szerintem a gépetek webkamerája - tette hozzá, miközben gyorsan bepötyögte Seth-nek is a következő üzenetet. "Nem tudjuk eldönteni, hogy ez most a kutyád, az ujjad, vagy valami teljesen más : D"
A kérdést hallva viszont kénytelen volt felnézni. Halvány gőze sem volt róla, hogy kiről beszél Ricsi.
- Hogy kivel? - billentette kicsit oldalra a fejét, miközben kérdőn nézett a másikra. Neki a kisebbik Selwyn nem ezen a néven futott, pont úgy, ahogy Seth középső nevét sem használta soha. Talán nem is tudta. Viszont tény, ami tény, nem volt nehéz kikövetkeztetni az első meglepődés után, hogy kire gondol a vele szemben ülő, hiszen nem volt olyan sok közös ismerősük, vagy legalábbis nem olyanok, akikről tudnák, hogy azok.
- Sebastianra gondolsz? - kérdezte azért a biztonság kedvéért, majd ismét kénytelen volt nemet inteni a fejével. - Még csak nem is láttam őt. - Viszont a kíváncsiság nála könnyedén felül tud emelkedni az udvariasságon, úgyhogy nem volt rest rákérdezni arra, ami eszébe jutott. - Csak nem fasírtban vagytok? - érdeklődte és ezúttal, ki tudja miért, elmaradt a mondat mellől a tipikus Averys gúnymosoly.

Furcsállta egy kicsit, hogy Ricsi éppen tőle kérdez a barátjáról, de aztán csakhamar kiderült, hogy miért is van ez így. Avery hümmögött egy sort és egyensúlyozott egy kicsit a villájával, azt figyelve, hogy merre billen rajta a krumpli, mielőtt újra megszólalt volna.
- Tulajdonképpen valahol érthető - jegyezte meg. A kisebbik Selwyn szinte már túlságosan is tárgyilagosan mesélte el neki a történteket, amikor megkereste őt, az arca is olyan volt mint egy maszk, bár színészi tehetség terén éppenséggel lett volna mit tanulnia. Látszott rajta, hogy neki is sajog az egész, hiába igyekezett nem mutatni, és azok után, amit immár kétszer is tapasztalt Seth-től, végképp nem furcsállta, hogy az öccse is nehezen küzd meg a helyzettel.
- Szerintem tényleg csak idő kell nekik - fordult aztán vissza a tányérja felé, egy darab sajtot piszkálgatva. - Az ember olyan fajta állat, ami ha nem halt bele, akkor mindig újra felkel, ha valami földhöz is vágja - mondta.
Csak a hülye nem vette volna észre, hogy tapasztalatból beszél. Még ha vele az ő mércéjével nézve annyira szörnyű dolog nem is történt soha, mint a testvérpárral, bizony volt miután összekaparnia magát szinte még gyerekfejjel. Túlélte. Ahogy túltette magát azon is, amiket tett, amivé vált ő maga, mikor rájött, hogy a büszkeség felejthető luxus. Azóta legtöbbször kerülte az ilyen felesleges érzelmeket és csak annak hagyta, hogy beleegye magát a mindennapjaiba, ami a hasznára vált. Nos, a siker nem mindig volt teljes, sőt, volt, amit hatalmas bukásnak érzett, de azért ezzel a technikával mindig tovább tudott lépni. Nem ragaszkodott semmihez és senkihez, nem várt el semmit. Eddig.
- Kérsz whiskyt a kávédba? - nézett aztán végül fel a fiúra a tőle telhető legnagyobb empátiával, amit idegenek felé még hajlandó volt mutatni. Gondolta egy kis búfelejtő jól jöhet ennek a szörnyen furcsa kölyöknek itt vele szemben.