|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
Babyboy és babygirl Megforgatom szemeim, majd megvonogatom vállaim. - Hát nem tudom te milyen vagy, de rajta kezdek elég jól kiigazodni, szóval ha akartok csinálni bármit, ne miattam fogjátok vissza magatokat - első sorban a nőszemélynek intézem szavaim, ahogy megvonogatom vállaim, felőlem akár tovább is állhatnak, vagy táncolhatnak, vagy smárolhatnak, nem fogok Hunca boldogságának útjába állni. - Oh, mily nagylelkű vagy - elé tolom a kész italát, asztalt törlök, könyökölök. Egy egészen röpke pillanatig felvont szemöldökkel meredek a mestertanoncra. A rokkanttal.- Aha, kibékültem a rokkanttal, kedves vagy, hogy kérded. - én amúgy most nem sértődtem meg. Ja de. Köszi Hunter.
|
|
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
kinézetAz a helyzet, hogy féltem ide bejönni, és nem Dwayne személye miatt, hanem a baglya miatt. Komolyan, az az állat egy pszichopata. Viszont az utóbbi időben megzabolázta magát az állat, bár arra még nem jöttem rá, hogy azért-e mert rájött, hogy egy fajból vagyunk - mármint levegő -, vagy csak azért, mert az összes többi madárfélével együtt, kénytelen némi csekély szimpátiát érezni irántam. Tulajdonképpen nekem mindegy is az ok, hogy miért nem támad rám, a lényeg az, hogy már nem támad rám, és végre létezhetek nyugodtan itt is. Nem kell lejárkáljak a faluba, ha beszélni akarok Dwaynel, és ez felettébb kellemes dolog. Komolyan. Nem olyan megerőltető. Kényelmesen hátradőlök a kanapén, fejem az egyik karfájára támasztom, míg lábaim felpakolom a másik támasztóra, s lehunyom szemeim. Csend. Végre nem hallom az iskola diákjainak állandó moraját, meg úgy azt az alapzajt, ami folyamatosan jelen van az épületben. - Beszélik, hogy megettél egy állatot - összeráncolom homlokom, ahogy kinyitom szürkéim, és a plafonra függesztem őket. Beszélik. Lehet, hogy nem is igaz, vagy, hogy csak részben igaz, és tovább lett gondolva, némileg elferdítve a dolgot. És mi lehetne annál biztosabb, mint megkérdezni tőle magától? - Meg azt is beszélik, hogy van egy eltitkolt gyereked aki már felnőtt - ennél már felkönyökölök, hogy megkereshessem a tekintetét, mert két pletyka az már mégis csak sok, azért már megéri ez a kis erőfeszítés. - Tényleg megettél egyben egy élő kacsát? - itt most meg már vissza is kanyarodok az eredeti témára, az állatra, mert ezt is rebesgetik. Hogy Dwayne megevett egy kacsát, tollastól, úgy, hogy hápogott meg minden. És Dwayne tulajdonképpen egy rozsomák is, szóval tényleg megehetett úgy egy kacsát.
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
NoelA szívem hangosan dobog a mellkasomban, fázom, és az egész amire gondolni tudok az a nagy semmi. Az a fejemben levő nagy semmi. Lehunyva szemeim, bólintva veszem tudomásul a tényt, amit eddig is tudtam, de legalább most kimondta. Végül is ezt kértem tőle, nem? Hogy legyen őszinte magával. Király. - Hát... - az ég felé emelem fejem a sötétkékbe forduló égbe pislogok. - Akkor... Gondolom ennyi - nincs hiszti. Nincs kiabálás. Még csak meg sem lepődöm különösebben. Szerintem csak akkor fogom megérezni ennek az egésznek a súlyát, amikor menthetetlenül beáll a hiánya.
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
NoelÖsszeszorítom ajkaim, majd azok egyetlen, szomorú és egyben gúnyos mosolyba húzódnak. Hát persze, Romániában. Milyen jó, hogy létezik ez a Románia, tényleg. Remélem ráborul legalább egyszer az ég. - Hát.. Örülök - most erre mégis mit mondjak? Hogy nem örülök? Nyilván nem örülök neki, könyörgöm, ezt ő is tudhatja. Komolyan, mi a francért kellett nekem egyáltalán elmenni vele arra a retkes bálra? Akkor most még tökéletesen egymás legjobb barátai lennénk, és nem lenne ez. - Szeretnél mondani még valamit? - megemelem szemöldököm, ahogy most felé fordítom fejem. Nem fogok itt elkezdeni neki őrjöngeni, vagy szétesni, szóval ha ezt várja, akkor felőlem várhatja, amíg ideöregszik.
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
NoelÖsszeszorul állkapcsom, az izmok begörcsölnek, véglegesen csődöt mondanak. Nem akarok innen felállni. Nem akarok innen elsétálni. Nem akarom, hogy véglegesen is vége legyen annak, aminek már amúgy is mindegy. Lassan bólintok, ismét. Jobb, ha egy ideig nem találkozunk. Lényegében ennél jobban már nem is rúghatna belém, de hát igaza van, ha bántania kell, akkor tegye meg a legfájdalmasabb, legkülönbözőbb módon. Ennek ez a rendje, nem, Noel? Véletlenül se végezz félmunkát. - Te is vigyázz magadra - a hangom halk, lesütöm szemeim, mintha szégyellném magam. Ismét veszek egy mély levegőt, erőt gyűjtök, de még mindig nem vagyok képes felállni. Pedig már nem kell itt maradnom. Már nincs szüksége rám, és én is jobban teszem, ha megbarátkozom a ténnyel, hogy nem fog többet visszajönni. - Majd ha szükséged lesz a dolgaidra, gyere értük.
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
NoelPersze Noel, ez nyilván így megy. Az egyik kezeddel ellöksz, a másikkal visszahúzol, és te is pontosan tudod, hogy én nem vagyok az az ember, aki ezt hosszútávon elviseli. De persze, ha bármikor valami problémám lesz, hozzád fogok fordulni, és majd ugyan úgy fogunk viselkedni, mintha mi sem történt volna. Te is így képzeled el, nem igaz? - Szerintem erre te is tudod a választ - felnézek rá, majd elfordítom fejem. Se. Semmi sem lesz ugyan olyan. Már nem lesz ugyan olyan. És mégis hogy számítsak rá, amikor most közölte velem, hogy nem akar látni? Komolyan Noel, komolyan, tudsz te ennél többet is.
|
|
|
|
Farkas Kamilla INAKTÍV
aeromágus RPG hsz: 662 Összes hsz: 7403
|
NoelHogy ne akarjam soha többé látni? Hogy ne akarjalak soha többé látni pont téged? Ugyan. Keserűen nevetem el magam, tenyeremmel törlöm meg arcom, ahogy az furán átnedvesedik. Ugyan kérlek. Ki is volt az, aki azt mondta, hogy ne találkozzunk. - Remélem, hogy más majd megadja neked azt, amit én nem tudtam, Noel - széttárom kezeim, ahogy megcsóválom fejem. Hogy van-e harag, vagy rosszindulat abban, amit mondok? Persze, hogy van, elvégre épp most szakított velem, azon az alapon, hogy már nem szeret. Vagy nem is szeretett, ezek a részletek egyelőre homályosak nekem, de egyszer majd csak fényt derítek rájuk. Veszek még egy nagyobb lélegzetet, majd én is felemelem magam. Hát akkor vége, ennyi volt. Jár így az ember.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|