Wolgii{Ruha/ Hajci/Egyéb kiegészítők und virágkoszorú}Attól függetlenül, hogy a következő percekben már ajtón belül találta magát, megtartotta fejében az "Egy lyuk feljegyzései"-t. Elvégre, ez sem fog örökké tartani, és le tudta volna fogadni, hogy másnap annyira fog unatkozni, hogy még arról sem lesz fogalma, mégis mit kezdjen magával. A teremben minden annyira.. Szines volt. Mondjuk egy logikus is, a bohém a szőke lány megfogalmazásában azt jelentette, hogy valami, ai minél szinesebb, és minél távolabb áll a normálistól. Pont mint ő. Emberek vajon lehetnek bohémek? Biztos lehetnek. Ennek is utána fog nézni, már ha addig nem felejti el. Elég gyakori, hogy valami imennjen a fejéből, például egyik percről a másikra.
Mikor a fiú megkérdezte, hogy izgol-e az este miatt, nem igazán tudta, mit feleljen. Ez volt eddig az első bálja, persze azon az egyen kívül, ami óvodában volt, és akkor még nem tudta, hogy boszorkány. Azt se tudta, hogy valójában létezik ez a világ. Persze, gyermeki ésszel elhitte mindezeket, de csak úgy, ahogy egy hároméves hisz a fogtündérben, meg a Mikulásban, meg a húsvéti nyusziban. Valahol mélyen tudja, hogy ez mind csak csalfa átverés, mégsem fogadja el az igazságot, mert ő még kicsi, neki abban a mesevilágban kell élnie. Visszatérve a kérdésre, igen, izgult, mint egy lány szokott izgulni. De az valószínűleg nem lett volna jó válasz, így is elég furán viselkedett már eddig is. Hogy félrebeszéljen, nos, most valahogy nem volt kedve azzal az oldalával mutatkozni, talán mert az az üres mosoly eléggé elbizonytalanította. Szóval csak vállat vont megköszönte szépen, kijelentette, hogy jól van, és mindeközben a többi diákot pásztázta. Nem mintha várt volna valakit, vagy menekülni próbált volna, egyszerűen csak nem akarta túl sokáig bámulni. Nem akart soha senkit túl sokáig bámulni.
- Ez csak egy bál, nem?- kérdezte végül vissza, mikor megtalálta a tökéletes választ, és ismét rá emelte tekintetét.
