Igen. úgyis ő a főnök xdxd

Jaj na most mér'? :c

:O
:O
:O
Részvétem

Én ismerem Lalikát rééééééégóta.
És vetekedhetnének xd

Wolgast Bellafonte

Kami Madagaszkárba csöppent be, és éppen ezért nem is ismert ezelőtt a kastélyt. Persze, hallott róla innen-onnan, elejtett megjegyzésekből, vagy részletes leírásokból, amik alapján négyzetcentiméterre le tudta volna rajzolni. Már ha ismerte volna a rajzolás ilyen apró technikáit, ő egy óvodás szintjén tudott csak firkálni. Inkább abba a rétegbe tartozott, amelyik tisztes távolságból szemléli a művészetet, és esetleg papírra tud vetni egy fapálcikát, vagy egy szivárványt, vagy esetleg le tudott rajzolni egy szellemet. De itt se kell nagy dologra gondolni, csak a nagyon alapkísértetecskékre, aminek olyan alakja van mint egy kupolának, és a végén olyan pici háromszögek vannak, amitől olyan, mintha meg lenne tépkedve a lepedő széle. Két pötty még a nemlétező szemének, és kész.
Térjünk vissza az eredeti témához. Legelső élményeit a szigeten élte meg, éppen ezért nem értette, hogy miért vágyott mindenki annyira vissza a kastélyba. Az rendben van, hogy itt élik le a fél életüket, itt történik meg minden olyan, ami kihat az életükre. Ezt ő mind meg is értette, csak valahogy nem tudta átérezni. Ami valljuk be, nem egészen meglepő. Viszont most, hogy itt volt, telljesen rabul ejtette a nagyság, a varázs, és minden pici apró részlet. Annak ellenére, hogy ahányszor elindult valahova, annyiszor tévedt el, és olyan is megesett már, hogy jó helyen járt, csak épp ő hitte az ellenkezőjét. Most is csak annyiból volt szerencséje, hogy tudta követni a hangokat, bár még így is megfordult a fejében, hogy rossz helyre vitték a lábai. De nem, itt van, eszik, boldog, keveset gondol az otthonára, a görényei is tökéletes rendben vannak, a haja ugyan olyan zabolázatlan, és pontosan ez a lényeg. Szőke koloncát egy tökéletes kontyba foglalta össze feje tetején, ami lehet nem volt épp a legjobb ötlet. Elvégre, egy majdnem kereken hetven-nyolcvan centis dolognak megvan a maga súlya. De Kami bírta, hősiesen küzdött eme igenis nagy csatában. Épp egy porcukros gyümölcsös valamit majszolt, aminek nagyon jó íze volt, amikor derült égből villámcsapás, valaki csak úgy berobbant mellé, egy kicsit még meg is lökve. Nem is az ütés erejétől, hanem inkább a meglepetéstől, és a pillanatnyi rémülettől nyelt félre, és nézzünk csak rá, most ott ül, és vöröslik a feje mint egy paradicsom, és tátog mint egy hal, és köhécsel, és mindent csinál, csak hogy ne fulladjon meg. Ki hallott már olyat, hogy evés közben haljon meg?? Persze, olyanról már volt szó, hogy egy bácsi a vécén trónolva, a nagydolgát végezve kapott szívrohamot, de hát az akkor sem evés! És nem is tizennégy és fél éves volt, azt is jegyezzük meg.
Bár jelenleg épp az életéért küzdött, és még nem látta támadóját, aki így véget akar vetni rövid pályafutásának, azt már elhatározta, hogy ha meghal, visszajön, és addig fogja kísérteni ameddig meg nem őrül, vagy ha mégsem ha meg, majd ő fogja megölni.

öt percre tűnök el, és telljesen lemaradok -_-
Miről van itt szó kéremszépen?

Lalikám, a hajad

Wolgast Bellafonte

Már komolyan elkezdett gondolkodni azon, hogy majd ilyen horrorfilmesen láthatatlanná változik, és majd éjjelente, mikor még csak félálomban van elkezdi rángatni a lábát, meg csapkodni a szekrényajtót, meg majd suttog a fülébe. Ha pedig túléli a gyümölcsök vérszomját, a csinos kis ujjacskáit a nyaka köré fonja, és véletlenül túl sokáig, túl erősen fogja ölelgetni. De csak miután hozzákötözte egy székhez, vagy szerzett egy téglát. Hogy agresszív gondolatai támadtak volna? Ugyan, ilyet ne feltételezzen senki, ezek még messze távol álltak Kami dühös oldalának agresszivitásától. Már ott tartott, hogy honnan fog szerezni bőrszíjakat, amikor kifejezetten nagy kezek labogatták meg a hátát, amire végre abbahagyta a krákogást, és végre rendesen le tudta nyelni a rakoncátlan kis falatot. Elvégre, visszaköpni nem csak hogy egy lányhoz nem illik, de ennyi ember előtt bizonyára még botrányt is gyújtana, kiállítanák valami magas helyre, hogy mindenki lássa. Akkor lesült volna a az arcáról a bőr. Lehunyta szemeit, és hosszan, lassan fújta ki a levegőt, csupán azért, hogy lenyugtassa önmagát. Ha itt és most gyilkolná meg, minden bizonnyal még elvetemült őrültnek is tartanák. Bár akkor mondhatná, hogy lát egyszarvúkat. Tök vicces lenne. Kinyitotta pislogóit, majd lassan a fiú felé fordította tekintetét. Bizonyára úgy nézhetett ki, mint egy pszichopata. Vagy Csingiling, miután jól megtépázták. Viccesen. Nem veszedelmesen, csak viccesen. Elvégre elég apró termetű, és még az arca sem segít neki, a szőke tincsei pedig méginkább nem. Ugyan ki félne egy lánytól, aki úgy néz ki mint Kami? Akaratlanul is halvány mosoly ült ki ajkaira. Sosem volt haragtartó, elég hamar megbocsáltott mindíg mindenkinek, bár ettől függetlenül ő még egy telljesen más hasonlatot használt volna, a "kerge meteorit" talán egy kicsit enyhe, inkább mondjuk úgy, hogy gyilkos hajlamú asztenoida... Asztroida... Aszte.. Aszto... Hanyagoljuk inkább, a lényeg úgyis ugyan az.
- Aha. Én meg Kamilla. Farkas. A navinéből.- bólintott. Azért ennyi köhécselés és rettegés után még kissé nehézkesen ment a beszéd, főleg attól, hogy minden egyes hang után leginkább újra fulldokolni támadt volna kedve a drága kis torkának. Valahonnan ismerős volt neki, de inkább ez csak egy halvány kis suttogás volt valahonnan az elméje legalljáról. Ami hajszálnyira választódik el attól, hogy soha életében még csak a hírének a közelébe sem jutott, és annyi közük van egymáshoz, mint a Himalájának Afrikához.
Amikor a másik áttért őrá, akaratlanül is felkuncogott, olyan kis halk nevetésféleként, és még a fejét is megrázta, jelezve, hogy nem, egyáltalán nem zavarja- azon kívül, hogy éppenséggel majdnem megfulladt, de az már a múlté-, és elég jól szórakoztatja. Vagyis, ez tetszett neki. Vagyis.. Még ő sem tudta volna elmagyarázni, egyszerűen megnevettette és kész.

Ilyen könnyen megválsz a kobakodtól? :O

Há' oszt mí'?

Wolgii *valamicukismileytképeljide*

Bár a megjegyzés mulattatta, azért nem nevetgélhetett ott a végtelenségig. Miután abbahagyta eme igen kalórazabáló feladatot, és elhatározta, hogy ebből a gyümölcsös valamiből nem fog enni, és inkább kipróbálja azt a zselés másik fura valamit, csupán egy halvány mosollal arcán kanalazott a tányérjába a piros akármiből. Ami piros és zselés, az csak jó lehet, bár itt már sosem lehet tudni. Ahol szellemek járkálnak telljes természetességgel és emberek bombázódnak, veszélyeztetve ezzel az életét, ott már semmit nem lehet biztosra tudni. Szeme sarkából jól megfigyelte minden egyes mozdulatát- persze csak észrevétlenül-, elvégre ő csak régebb óta van itt, és csak jobban tud mindent. Ezt a tudást később majd biztos fel fogja használni. Amikor látta társai értetlenséggel, meg még sokmindennel keveredő pillantásait, csak megint nevetni támadt volna kedve, de ezt most inkább hanyagolta. Valaki biztos félreértené, és ő nem igazán szívleli a félreértéseket. Megbökdöste a furcsa zselét a kiskanalával, hogy meggyőződjön arról, hogy biztos nem épp egy desszerteknek fenntartott börtön zárt osztályáról menekült, majd vette a bátorságot, és lekanyarított belőle egy kisebb darabkát. Fő a biztonság. Még egy ilyen jelenetet nem bírna ki, és biztos az asztal alatt kötne ki. Nem sok levitást ismert eddig- sőt, ami azt illeti, tudtával egyet sem, vagyis most egy sem jutott eszébe- de azt megjegyezte róluk, hogy sokat vannak együtt, és keveset mással. Vagy mi. Mikor a másik újra megszólalt, ismét rá nézett, immár sokkal nyíltabban. Vállat vont, ahogy lenyelte a vörös akármit.
- Kösz jól, te?- kérdezett végül vissza. Általában sokat szokott beszélni, de erre most egyáltalán nem volt mit mást mondjon. Tipikus kosztümkérdés, olyan, amit mindenki meg szokott kérdezni mindenkitől, még ha utána el is vállnak, és soha többé nem látják egymást.- Jó volt. Meleg.. Tengerpartos.. Meg homokos. Olyan.. Madagaszkáros.- válaszolt a másikra is. Amire meg végképp nem tudta mit mondjon. Össz-vissz max másfél két hetet tölthetett ott, nem igazán jutott arra idő, hogy bárhogyan is érezze magát. Mindegy, attól függetlenül még válaszolnia kellett, mert csak nem hagyhat a levegőben egy kérdést.

Mindenkit elnyelt az oldal ahova nem merek felmnenni :c

Adelaide I. Pote - 2015.07.17. 14:04


http://www.redbubble.com/

Mert akkor tuti elköltöm a pénzem xd

Na Lalicsek, tudod már miben méssz a bálra?  

Teccccccik a stilled *píszjel*

Fenébe, és akkor mibe mész?

ő
nem hiszem
Mondjuk, nem illenek össze, az biztos

Wolgii

Magában visszapörgette az imánt elmondtakat. 'Madagaszkáros'. Most komolyan. Ennyi erővel akár azt is mondhatta volna, hogy a hegyekben sok a hegy. Világrengető meglátások. Viszont ennek a zselés valaminek egész jó ize van, olyan mint az erdeigyümölcsös tea sok cukorral. Mosolyogva hallgatta a fiút, ahogy beszélt, és beszélt, és hálásnak érezte magát azért, hogy addig sem ő kell jártassa a száját. Nem igazán tudta, mit mondhatott volna. Amikor a másik csak úgy kihúzta a szőrszálat a szájából, újra nevetglni kezdett, természtesen úgy, hogy szépen a szájáhpz emelte a kezét, és csak halkan, diszkréten. Mégis, hogy jönne már az ki, ha prüszkölve felnevetne? Bármennyire is szerette volna ezt tenni, visszafogta magát. Mikor folytatta, már tényleg képtelen volt betelljesíteni tervét, miszerint jólneveltnek fog mutatkozni. Letette a kiskanalat, majd az asztalra könyökölt, s immár két kézzel fogva fejét nevetett. Lehet, hogy ez az egész nem volt MÁSNAK nevetséges, neki igenis az volt. Csak úgy jön, berobban ide, mint egy sztár az iparba, és beszél itt madagaszkárról, meg manókról.. Ha otthon lenne ez az egész, biztos azt hinné, hogy a fiú be van szívva.
- És mit fogsz csinálni az alapanyagokkal?- pislogott rá, ahogy hátratúrta időközben elszabadult tincseit, és elképzelte magát egy telljesen más szemszögből. Bizonyára úgy néz ki mint Szimba az Oroszlánkirályból, sok kis babahaj ott a feje körül, mint egy sörény, vagy mi van az oroszlánoknak. Érdekes embernek bizonyult, azt meg kell hagyni. A viháncolása lassan mosollyá lágyult, majd vállat vonva megdícsérte egy fiút, egy vállveregetés kíséretében. Ő maga nem sokat tudott a kviddicsről, csak annyit, hogy meg kell szerezni a kis sárga repülő izét, cikeszt, vagy mit, és közben gólokat is kell dobigálni, és mindezt úgy, hogy gyilkos gurkók össze- vissza püfölnek. Nézni biztos jó, játszani már kevésbé. Bár ő szemmel láthatólag szerette, mármint, azok szerint ahogy beszélt róla. A kérdés meglepte, erre várt a legkevésbé. Ölébe ejtve kezeit fordult felé, hogy az arcát tanulmányozva bólintott.
- Van két vadászgörényem.- jelentette ki, és most rajta volt a vigyorgás sora. Egyszerűen imádta a két kis szőrmókot, annak ellenére, hogy az emberek többsége vagy lepatkányozza őket, vagy furán néz rá. Pedog nagyon szerethetőek, csak hát nem épp azok a tipikus házikedvencek.- Lennon, a nőstény, és albínó, és Meeko, a párja. És olyan puhák, és vékonyak, és aaannyira édesek.- kezdett csak úgy dumálni. Amit mondjuk lehet nem kellett volna, nem igazán szeretett sokat beszélni, annak ellenére, hogy mindíg azt csinálta. Olyankor telljesen idegesítőnek érezte magát. Végül inkább csak vállat vont.- Neked?- terelte vissza a témát a fiúra.

*Kafi beront*
JÓESTÉT BOSZORKÁNYSÁG!!!

Nem hiszem el, hogy mire hazaérek leléptek ._.

Boldog éjfélt!

BÁLVAAAAAAAAAAN!
*ezzel a csatakiáltással fogja magát, és rávetődik Wolgira*

Ne punnyadj itt, hanem kelj fel, mert BÁLVAAAAN

De felkeeeeelsz!
*püfölni kezdi a párnát, miközben elhelyezkedik az ölében, majd hirtelen elkomolyodik*
Wolgast Bellafonte! Azt hiszem nem veszed elég komolyan a problémát.

JÓÓÓ
Úgyis te jöttél volna, biztos van egy csilivili kis ötleted

Lemaradtam valamiről?
Nem?
Akkor jó

Wolgii
{Ruha/ Hajci/Egyéb kiegészítők}

Már a hajnal első kis napsugarainál úgy pattantak ki a szemei, mintha épp egy versenyre készült volna, vagy egy hatalmas utazásra, vagy egyéb társadalommegmozdító, földrengető dolgogra. Pedig ez csak egy kis bál volt, a végzősöknek. És ő elmegy. És egy fiúval megy. Jó, mondjuk fura is lenne, ha lánnyal menne, de hát akkor is. Még csak elsős, még csak most jött, és elmegy a bálba egy nála majdnem két évvel idősebb fiúval. Azért majdnem, mert fél év múlva tulajdonképpen tizenöt lesz, és akkor tulajdonképpen csak másfél év van köztük, és az végülis elég sokat számít, nem? Hát persze, hogy de! Megpróbálta lehunyni szemeit, még aludni egy kicsit, de nem igazán működött, talán azért, mert valami kis idióta kis görcsöcskék ott tevékenykedtek a hasfalában, meg a gyomrában, meg a torkában, sőt, az is lehet, hogy még az agyában is ott voltak, csak azokat épp nem érezte. Miután mindezt így megállapította, felkelt, és elég sokáig csak ült az égya szélén, utána kényelmesen letusolt, utána meg elkészítette magát, remélve, hogy ez nem lesz azért túl sok. A hajával kész remekművet csinált- saját maga szerint-, és még a hennával is elég jól elboldogult, annak ellenére, hogy olyan ügyetlen egy ceruzával a kezében, mint egy elefánt. Ééés ezzel úgy el is ment az egész napja. Mondjuk, még rengeteg dolgot csinált közben, futkosott ide-oda, meg dédelgette a görényeit, de hát végülis akkor is végig ezt csinálta, és az sem biztos, hogy jó lesz egyáltalán. Vagy majd megijed tőle, és elszalad. Vagy ki tudja. Most kivételesen nem merte harabdálni a száját, mert azon ott csücsült a halványpiros festék. Úgy körülbelül ez volt az összes smink rajta, mármint az arcán, meg egy nagyon halvány réteg alapozó, meg kihúzta a szemét. Az "egyszerűség szép" elv alapján. Bár már kevésbé érezte magát egyszerűnek. Egy fekete magassarkút húzott fel lábbeliként, ami ahoz képest, hogy magassarkú, igenis kényelmes, és az egész estét képes eltölteni benne. Ha meg mégsem, akkor egyszerűen lehúzza. Vagyis, remélte, hogy le fogja merni húzni, és majd ott mezítláb csápol. Bár akkor mégannyira alacsonyabb lesz a másikhoz képest. Mindegy, majd szerez egy létrát. Annak ellenére, hogy nem tudta honnan lehet szerezni létrát. A lényeg, hogy ő szerez.
Kissé felsóhajtva dőlt a kőfalnak, valamivel távolabb a bejárat ajtajától. Miközben várt, olyan dolgok fordultak meg a fejében, hogy vajon mennyire néz ki hülyén, mások mennyire látják ugyan ilyen hülyének, és miért nincs még itt a párja. Ha csak szédítette, és közben egy telljesen más lánnyal jön, vagy nem is jön... Akkor tényleg meg fogja ölni. Kínozni. Ahányszor és amennyi módon csak lehet. A mennyezetre emelte tekintetét, ahogy felsóhajtva húzta el száját. Ezaz Kami, ez a te formád.

Wolgii
{Ruha/ Hajci/Egyéb kiegészítők und virágkoszorú}

Már nagyon Belemerült a repedések és összeillesztések különféle változataiba. Azon gondolkodott, hogy felszalad, átöltözik pizsomába, és visszajön egy pokróccal, azt kiteríti ide a folyósó közepére, lefekszik rá, és mély gondolatok kíséretében tovább elemzi őket, sőt, még ír egy könyvet is róluk, melyben majd azt latolgatja, miken mehettek keresztül az életben. Amikor még meg sem születtek, majd kiskorukban, majd miközben egyre csak nőttek. Interjút is fog csinálni egyel, biztos el fogja mesélni milyen kényelmetlen lehet számára, amikor hangyák és pókok meg atkák költöznek beléjük. Fog még írni a résdivatról is, illetve még egy pszichológussal is fog beszélni. Ha mindez be fog jönni az embereknek- márpedig biztos be fog jönni nekik-, majd tvműsört is fog vezetni. Mindjárt még hálás is lesz a fiúnak, hogy csak úgy itthagyta. A könyv címét is kitalálta, az az lesz, hogy "Egy lyuk feljegyzései". Ilyet még biztos nem írtak, még senki nem lehetett ennyire pihent egyú, mint ő most. Persze ettől függetlenül még haragszik rá, kimondhatatlanul, és biztos benne, hogy tényleg ki fogja nyírni. A kínzás első fázisa az lesz, hogy miután lekötözte, fog egy minél tombább ollót, ami már alig vág, és szépen lassan lekaszabolja a haját. Abból indul ki, hogy ő nagyon imádja a szőke tincseit, és akkor biztos a fiú is szeretheti, elvégre ő is szőke. Vagyis, valami olyasmi. Egy nagyon világos árnyalatban. És akkor ő is nagyon szeretheti a haját, mármint, úgy nézett ki, mint aki szereti. Bár az sem igazán akadájozta volna meg Kamit, ha az ellentéte igaz, ő tökéletesen kiélte volna barbár vágyait. A második fokozatot még nem találta ki, majd valahonnan fog inspirálódni, vagy addigra biztos eszébe fog jutni akármi, amit már régebb ki akart próbálni, csak nem volt még rá alkalom. Mindezen tervei ellenére azért persze rosszul esett neki, hogy így átejtették, ám ennek nem akart utat engedni. Csak volt, és kész. Inkább lesz dühös és bosszuálló, mint szomorú. Az sírással jár, enyhe depresszióval, és ahogy magát ismerte, még arra is hajlamos lett volna, hogy ne egyen. Csupa csupa olyan tulajdonság, amik szánalmat keltettek benne- legfőképpen önmaga ellen. És pontosan ezért nem akarta, hogy ez az érzés eluralkodjon rajta. Tömlöcbe zárta, egy vasdobozba, és képzeletben belehajította egy feneketlen tóba. Így is elég lesz majd a bűntudat, ha 'véletlenül' meghal az elméletileg párja, és ő meg véletlenül el fogja ásni. Utána meg keresni fogják, valami kiássa, és valami menő hazugságvizsgáló kíséretében leleplezik, és lecsukják. Egy életre. Akkor majd lesz ideje megírni a tudományos könyvét is. Hitler is cellák között firkálta le a Mein Kampf-ot, és olyan nagy ember lett belőle, hogy van aki még most is fél a nevétől. Bár Kami nem fog senkit és semmit üldöztetni, de akkor is. Azért elég jól hangzik. Egy pillanatra lehunyta aranybarna szemeit, kiengedte tüdejéből a levegőt, majd a következőben már ki is nyitotta őket, azzal az elhatározással, hogy mostmár aztán tényleg eltrappol innen, és Wolgas jöjjön azzal akivel akar, vagy nem akar, vagy ne jöjjön. Tökmindegy. Egyedül a szobájában is tökéletesen jól fogja érezni magát, majd játszik a görényeivel. Így is otthagyta őket egyedül, szegények azt se tudják, hogy mi történik, meg mi nem történik. Mégis, milyen gazda ő, hogy csak úgy otthagyja őket. Annyira a szívéhez nőttek, hogy szinte olyanok voltak neki, mint a gyerekei. Egy anya nem hagyja ott csak úgy szó nélkül a gyerekeit.
Normális helyzetbe hozta virágillatú kobakját, és kissé összerezzent, amikor szemtől szembe találta magát a fiúval. A bárány bemerészkedik az oroszlán barlangjába. Vagy inkább a farkas barlangjába, az egy helytállóbb kifejezés. Amúgy észre sem vette, hogy itt van, az is lehet, hogy már tök régóta itt van, és szólongatja, csak a lány épp annyira el volt foglalva a világuralomra törő terveivel, hogy nem vette észre. Az elég kínos lenne. Ám partnere csak bocsánatkérően mosolygott, és valami olyat emlegetett, hogy bocsánatot kér amiért megvárakoztatta. Ez azért elég rendes dolog. Lehet, hogy mégsem bambult el annyira. Mikor megpillantotta a virágot, a meglepetéstől elkerekedtek szemei. Arcába halvány pír szökött, és imádkozott azért, hogy ez ne vevődjön annyira észre. Az alapozó tompítja az ilyeneket, nem? Még ha éppen csak kevés is van belőle, hogy elhalványítsa a Madagaszkárról megmaradt pici szeplőit. Persze ettől függetlenül nem felejtheti el, hogy ő most épp haragszik. Nagyon. Le is akarja vágni a másik puhának tűnő haját. Telljesen. Sőt, az is lehet, hogy szerez valahonnan gyantát, és leepilálja a fejét. Miután végzett a tompa ollóval, természetesen. De azért mégis, hozott neki egy virágot. Nem mintha amúgy nem lett volna így is elég virág a fején, de akkor is, ez egy olyan gesztus, ami kiengeszteli, és eltörli a halálos ítéletet. Elmosolyodott, ahogy elvette, s felnézett rá. Érdekes, hogy így is úgy a válláig ért. Ő a túl magas, ehez kétség sem fér.
- Köszönöm.- emelte orrához, s szagolt bele. Olyan tipikus rózsa illata volt. Amúgy is imádta a rózsákat. Alfréd után azok voltak a kedvenc virágai. Olyan előkelőek, és gyönyörűek, és meg tudják védeni magukat, ésés minden. Úgy döntött, hogy egy ideig inkább félrerakja az agresszív énjét. Jó időre. Amúgy sem volt az az erőszakos fajta. Mondjuk, senki nem is nézte volna ki belőle, hogy tud egy kis pukkancs is lenni.- Jaja. Mehetünk.-bólintott gyorsan, mikor magához tért a rózsa keltette ámulatból, és egy egészen halvány, kissé talán még félénknek is mondható mosoly keretében a vele szembe álló felé nyújtotta szabad kezét.

Mindenkit elnyelt a party hard?  

Ja, csak a bálra gondoltam ^^

Hát akkor hívj el valakit! *na jó ez borzalmasan hangzott*